Apokalipszis területei (Afrika)

Apokalipszis lényegéen Marokkó kivételével egész Afrikát uralma alatt tartja, ahol népirtást végeztetett, nemes egyszerűséggel lemészároltatta az emberré váló korábbi mutánsokat a kontinens teljes területén. A mágia érzékenyeket, mágiahasználókat gyűjtötte be és kísérleteknek vetette alá őket. természetesen nem tudni olyanokat, akik mindezt élve megúszták volna. Így emiatt az afrikai lakosság igencsak lezuhant és a teljes kontinensen alig él 250 millió mutáns.
(2012-ben az össz lakosság 1milliárd felett volt, a Bukás után 2019ben lecsökkent 500 millióra, Apokalipszis uralmára a szám visszanőtt 800 milló közelére és ez csökkent le 250-re a népirtás után)

Heka is egyetért velem, a gondolatmenete sokban megegyezik az enyémmel, csal ő valamivel jobban látja a helyzetet és logikus módon döntést is tud hozni a két nagyváros között. Bólintok, jelezve, hogy egyetértek vele, legyen az az első célpont. Távozás előtt még végignézek a képernyőkön aztán a többieken is.
- Akkor készüljünk fel.
Én magam azonnal a fegyverraktárba indulok, magammal hoztam a két rövid katanát, állandó fegyvereimet, de kitapasztaltam, hogy a képességemhez illik még két pisztoly is, azokkal is jól tudok bánni és az utóbbi időben gyakoroltam is. Így keresek két pisztolyt, a lehető legfejlettebbeket, de még olyat ami nem túl feltűnő és nagy, könnyen tudom kezelni. Veszek hozzá egy kettős pisztolytáskát és ahhoz tartozó övet is, valamint tartalék tárakat, csőre töltöm a fegyvereket aztán biztosítom és elrakom. Ha energiafegyverekről van szó, azokat csak élesítem. Ezután az edzőterembe megyek, de most nem erősítek komolyan, csak fekvőtámaszokat és felüléseket csinálok, utána nyújtok. Nem akarom fárasztani magam, még ha nagy is az állóképességem, csak fel akarok készülni testileg is az akcióra. Végül a konyha, étkező szerű részt keresem meg és iszok pár pohár vizet. A bolyongás a sivatagban és a romok között kiszárított és nem akarom, hogy rosszkor legyek szomjas. Ugyanezen okból, ha az egyik harcosnő eligazít a mellékhelyiséget is meglátogatom. Végül öt percig csak nyugodtan ülök és kitisztítom a fejem. Igyekszem ezeket mind gyorsan, indulás előtt jóval lezavarni, hogy véletlenül se kelljen rám várni. Ahogy a hangárba sétálok érzem, mintha az aréna alá mennék. Ha mindenki megérkezik, akkor én is beszállok a vadászégbe és várom az indulást.
~ Szerencse, hogy van járművünk és pilótánk. Így sokkal gyorsabb. Teleportot mindig nem várhatok el.
Induláskor kiderül, hogy valóban az aréna alól indulunk, de csak magamban mosolyodok el. Alig másfél óra repülés után meg is érkezünk a városhoz. Azonnal felmérem a terepet, először csak szemmel, füstöt, lerombolt épületeket, nagyobb tömeget, katonákat, Rákuniverzumbeli szörnyeket keresek. Ha nem látok hasonlót, akkor más, kisebb nyomokat kezdek el keresni. Amennyiben leszállunk, gyorsan valamilyen felszíni magaslathoz futok és onnan is felderítek.
- Apokalipszis után jelentősen csökkent a lakosság. Lehet ez nekünk valamilyen előnyt jelent kivételesen.

A végső döntés gyorsan kialakul, így nem kell drága időt pazarolni a töprengésre. Amint Andrew rábólint, Heka biccent rá. Követve társát a fegyverraktárba, két kényelmesen kézreálló pengét keres. A szokásos botja minden bizonnyal kevés lesz a szörnypusztításban. Majd Andrew példáján egy pillanatra elgondolkozva egy kisebb pisztolyért nyúl. Egy darabig méregeti. Furcsa számára, de hát modern szerkezetről van szó, majd megértik egymást ha kell. Ebben nem lehet bökkenő. Sokkal inkább a kezelésének többi részletében. Ezt végiggondolva inkább visszateszi.
-Andrew.. később majd emlékeztess rá, hogy vegyek pár órát ennek a cuccnak a kezeléséből. - inkább még egy kisebb dobó pengét egy magához.
Ő nem végzett olyan már-már szertartásos, kiszámított felkészülést, mint barátja, de ő sem maradt előkészület nélkül. Bár tett a legkisebb szobába egy röpke kitérőt, gyorsan megérkezett a hangárba. Tekintete végig nézett a gépen, majd lassan kifújta a levegőt. Ahogy kihúzta magát, új szerepébe próbálta beleélni magát, és egy világmegmentő határozott léptei zengtek végig a rámpán, miközben felszállt. Próbálta a kétségeket itt hagyni. Azokra nem volt szükség.
Rossz emlékű helyre érkeztek. Heka megborzongott mikor arra gondolt, hány hozzá hasonló szenvedhetett korábban az önkényúr kegyetlensége miatt.
-Remélhetően. -Heka nem osztotta teljes szívvel Andrew reményeit. Ha csak annyi a hasznuk, hogy a lecsökkent lakosság létszáma miatt kevesebb a szörnyeteg potenciális tápláléka, akkor az nem olyan előny, aminek örülni lehetne.
A színész körül nézett. Próbálta kiismerni a város ritmusát, hátha előbb észreveszi benne a diszharmóniát.

//Tartok tőle, hogy szervizbe kell majd vinni a laptopom, de igyekszem megoldani az írást //

2048. február 16. vasárnap – Dél-Afrika
Résztvevő: Andrew Ramirez és Jared Aaron Voice / Heka

Andrew talált rendes golyóval működő fegyvert is, de ezek régi darabok voltak, a modernek energiaalapú fegyverek voltak. Így saját maga tudta eldönteni, hogy melyiket is szeretné vinni végül is. A két katanát pedig könnyedén megtalálta, így azokat is tudta vinni. Heka is talált magának fegyvert, így ő is feltudott szerelkezni.
A megérkezés után a távolban valóban látszottak füstös helyek és romok, a nagyvárosok felől, de a gép nem oda tartott. Álcázta magát, amint a közelbe ért és a médiából és mindenhonnan ismert Napváros felé tartott Kem a vezetéssel. Ez a hely közismert volt a sok-sok ötcsillagos szállodájáról, mindegyik ilyen szálloda köré lényegében egy-egy kis városos épült, hihetetlen luxussal. A gép úti célja pedig az Elveszett Város kastélya nevű hely volt, az összes közül talán a leghíresebb és legnagyobb építmény.

Külsőre nem lehetett semmilyen élőlényt látni, csak annyi volt feltűnő, hogy a közelben az erdők el voltak száradva, pedig ennek errefelé az időjárás miatt és az új növény miatt sem lett volna szabad megtörténnie. Az energiaadatok azt jelezték, hogy az épületben, vagy az alatt helyezkedett el az, ami miatt a Andrew és Heka ideérkezett. Kissé távolabb úgy egy kilométerre tette le az álcázott gépet Kem, életjelet sehol sem lehetett idekint észlelni, a szálloda pedig árnyékolva volt, azt nem láthatták. A leszállás után a csapat harcos nő is felállt a helyéről, majd Kem fordult Andrew felé.
- Mik a parancsai uram? – kérdezte.

//Jobbulást a jószágnak.//

A fegyvertárban Heka kérésére csak bólintok, majd emlékeztetni fogom, ha komolyan gondolja és akár én is tudok neki segíteni a fegyverek kezelésében. Minden nagyon gyorsan halad. A vadészgéppel gyorsan megérkezünk a helyszínre, és az információk alapján vagy szerencsénk volt, hogy jól hoztunk döntést, taktikáztunk és pont azt a helyet sikerült kijelölni ahol a lény valójában van, vagy tévedtünk és ez csapda. Elhessegetem az utolsó gondolatomat, nincs szükség a túlzott elővigyázatosságra, most minél gyorsabban végezni kell a lénnyel. Kemék nagyon jól végzik a dolgukat, egy szó nélkül elhoztak ide, csak az irányt kellett kijelölni.
~ Egy luxusszálloda és a hozzá tartozó létesítmények, ráadásul a legnagyobb. Miért pont ez a hely kedvez a lénynek? Lehet van valami a kastélyon belül, amiről nincs tudomásunk.
Kiszállok a gépből és ellenőrzöm a felszerelésem, fegyvereim. Végül a katanák mellé a két energiafegyvert vettem el, ezek sokkal hatékonyabbak mint a ballisztikusak még ha kicsit szokatlanok is. A kérdésre, hogy mik a parancsaim néhány pillanatra ismét megállok, szokatlan egyelőre a parancsnoki szerep, de igyekszem felzárkózni. Figyelem, hogy Heka mit tesz, neki nem akarok szólni, csak kíváncsi vagyok ő mit csinál először. Megköszörülöm a torkom és megpróbálom gyorsan összeszedni a gondolataimat.
- Először is, leszállunk a gépről, biztosítjuk a környéket, utána álcázni kellene a gépet, de ez már meg is van. Akkor előre rohanok és felderítem a területet, aztán visszajövök és egy kinézett után megközelíthetjük a luxushotelt. Ez tűnik a leglogikusabb megoldásnak.
Miután végigmondom még várok néhány másodpercet, hogy mindenki megértette-e, majd elindulok. Először csak le a hajóról, kint megvárom amíg mindenki leszáll és valamilyen módon felkészül. Körülnézek, próbálom felmérni a közvetlen környezetet, nehogy véletlenül támadás érjen. Szaglászom a levegőben és hallgatózom. Ha nincs veszély, akkor betájolom magam a célterület felé, felgyorsítom magam a képességemmel és futni kezdek. Próbálok nem túl feltűnően, árnyékokban, takarásban mégis gyorsan és mozgékonyan futni. Olyan közel akarok kerülni az árnyékolt területhez és az egész hotelhez, amennyire feltűnés nélkül lehetséges. Ha odaérek, akkor alaposan körülnézek, minden részletet megfigyelek. Rákuniverzum beli lényeket, vagy ellenséges katonákat keresek, vagy bármit ami idegen jelenlétre utal. Az elszáradt növényeket keresem a szememmel. Arra figyelek, hogy próbálok lesben álló őröket észrevenni, a csapdákra is ugyanígy figyelek. Amint ezzel megvagyok ugyanolyan sebességgel visszarohanok a többiekhez és elmondok nekik mindent. Közben próbálok egy utat is kinézni, ami biztonságos és kicsit távolabb esik az elszáradt erdőrészektől.

Előre rohanok és felderítek. Talán engem is meglep, de nem ütközök semmilyen akadályba, nincsenek őrszemek, csapdák vagy katonák, idegen lények. A halott részeken gyorsan futok végig és térképezek fel néhány utat. A lehető legrövidebbet választom, ahol a hajótól a szállodáig a leghamarabb érhetünk ide átlagos sebességgel is. Érzem, ahogy fáradok, ez ugyanolyan mint a Rákuniverzumban, tehát tényleg itt van a lény és mindenből szívja el az életenergiát, belőlem is.
~ Nincs sok időnk cselekedni. Ha nem végzünk vele időben, egyre gyengébbek leszünk, nem tudunk harcolni és itt halunk meg. Ezt nem engedhetem meg, meg kell ölni a lényt mielőtt nagyobb kárt tesz Afrikában és a Földben. Olyan mint egy sugárzás, veszélyes, de ez nem fog maradandó kárt okozni, remélem.
Elmegyek az épület faláig, sarkon fordulok és még gyorsabban rohanok vissza. Közben a fejemben több gondolat kering, tervek, a felelősség érzete, a fáradtság gondolata. Megpróbálom kitisztítani a fejem és higgadt maradni, nem összezavarodni. Amint megérkezek végignézek Hekán és a harcos nőkön.
- Az út tiszta a hotelig. Nincs semmilyen ellenállás, csapda vagy őr, egészen a fal közelébe mentem. De vigyáznunk kell, ahogy közelebb értem fáradtam, ennek nem szabadna megtörténnie. A lény biztosan bent van, de sajnos nagyon erősen szívja el az életerőt. Nem akarom, hogy emiatt bárki végzetesen elgyengüljön.
Tartok egy kis szünetet, hogy mindenki megérthesse az információkat, ha kell elmondom még egyszer ugyanazt, csak hogy világos legyen.
- Kem, lehetséges, hogy egy nővér felszálljon a vadászgéppel és távolról, rakétákkal vagy más fegyverrel utat nyisson nekünk. Csak messziről, nem lenne jó, ha a gépben kárt tenne a lény. - megvárom a választ majd a társam felé fordulok - Heka minden rendben?
Nincs minden rendben vele, ezt látom. Várok még néhány másodpercet, remélem Kem utasítja az embereit és Heka is mond valamit, nem kell kezdeményeznem.

A parancsomra Kem azonnal beosztja az egyik emberét, intek neki, hogy tegye meg nyugodtan. Még mindig furcsa, hogy az én parancsomra teszi, magától is biztosan hasonló döntésre jutott volna, ha nem vár rám. Ezen mégsem szabad most itt gondolkodnom, majd ha már biztonságos helyen leszünk és nem ezen az életelszívó területen. Heka válaszát figyelmesen hallgatom, amikor befejezi, bólintok neki, jelezve, hogy megértettem mindent.
~ Sokkal komplexebben látja ezt a problémát mint én, én annyit érzek, hogy fáradok, valami elszívja az életerőm és hasonló hangulatban vagyok folyamatosan, mint amit a Rákuniverzumban tapasztaltam. Ugyanaz a probléma más szemszögből. Remélem sikerül megoldanunk.
Figyelem és követem a tekintetemmel a gépet. Nem akarom, hogy valamilyen módon kár keletkezzen benne, mert a lény ellentámad, vagy a pilótából túl sok életet szív el. Nem ismerem a lényt és a korlátait sem. Megvárom amíg az épület egy részen leomlik és szabaddá válik az út.
- Megyek előre, kövessetek. - mondom a Hekának és Kemnek - Az épületért nem kár, akik birtokolják kisebb kért szenvednek, ha végzünk a lénnyel.
Nem szeretek másnak kárt okozni, de most a Föld érdekében muszáj lesz. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy a lény, ha végez az egész helyet el fogja pusztítani. Elindulok előre a már bejért, felderített úton, egyenesen a luxushotel felé. Út közben figyelek, hogy ne érhessen váratlan meglepetés. Előre sietek, de a többiek sebességét nem sokkal túllépve. Időben oda kell érnünk és bemennünk az épületbe, mielőtt túl késő lenne. Megpróbálom diktálni a tempót. Végig figyelek, hogy mennyire érzem magam fáradtnak.

Az út alatt semmi nem támad ránk, nekem mégis nagyon rossz előérzetem van. Máskor nem venném figyelembe ezt az érzést vagy elhessegetném magam mellől, de ezen a helyen, jobb ha hallgatok az ösztöneimre. Mielőtt belépünk a robbantott lyukon, még hátranézek, hogy minden rendben-e, majd elsőként megyek be. Bent a luxushotelban megállok egy pillanatra. Végignézek a helyen és felmérek mindent. Nehéz elhinni, hogy ez ugyanaz az épület, amit kívülről láttam, itt bent teljesen más minden. A lény ilyen mértékben elszívott mindent a környezetből.
~ Hátborzongató hely. Azok a csontvázak ott, elaludtak, vagy végkimerültek így haltak meg. Ezt muszáj lesz elkerülnünk. Így nem halhatunk meg. Ennek itt menekülésre sem volt ideje. Tehát a lény gyors is. Védelmet egyelőre nem látok. Gyorsnak kell lennünk.
Megőrzöm a hidegvérem, veszek egy nagy levegőt, kifújom, átgondolom a helyzetet. Az egész olyan mint egy horrorfilm, óvintézkedéseket a legfontosabbak. Meg kell találni és elpusztítani a lényt, de nem mindegy milyen áron. Hátrafordulok a többiekhez.
- Kem. Kérlek szólj a nővérnek a vadászgépnél, hogy álljon készenlétben, ha ki kell minket menteni innen. Megkeressük és megöljük a lényt, lehetőleg minél gyorsabban. Egyelőre nem válunk szét, együtt maradunk. Megyek előre. Mindenki legyen éber.
Megindulok előre, a hitel belseje felé. A por, a romok és a csontvázak már nem zavarnak, próbálom kizárni ezeket. Csak annyira gyorsítom fel magam, ha hirtelen támadás érne, akkor könnyen kitérhessek oldalra, de egyébként nem rohanok előre. Menet közben hallgatózok és óvatosan szaglászok. Megpróbálok megérezni valamit, hogy merre lehet a lény, vagy akármi ami hasznos lehet. Nem akarok túl sok időt itt eltölteni. Figyelek rá, hogyha mint kint elfáradnék azt időben észrevegyem.

Beljebb hatolunk a hotelben, ha ugyan a romokat még nevezhetem hotelnek. A kéréskor Kemék felé fordulok, tehát könnyen ki tudunk jutni, ha nagy gond lenne, ez megnyugtat, elmúlik a túlzott félelemérzet és már érzem, hogy magabiztosabb is vagyok. Biccentem nekik, hogy értem.
- Rendben van. Azt hiszem akkor biztonságosan felderíthetjük és elintézhetjük a lényt, csak ne veszítsünk túl sok időt.
Én már indulnék tovább, de Hekának még fontos kérdései, ötletei vannak. Hátranyúlok és megvakarom a tarkóm, nem igazán tudom mit kellene válaszolnom és én máshogy is terveztem az egész akciót.
- Én személy szerint úgy gondolom, hogy a lény egy védett helyen lehet és onnan szívja el az életerőt. Valahol a hotel mélyén biztonságban, esetleg védőkkel körülvéve. Láttunk már hasonló lényt Heka, az AIM laborban, ott volt Aian karján. Pontosan olyannak kell lennie, csak nagyobban és erősebben. Nem tűnt túl mozgékonynak, nem hiszem, hogy utánunk jönne vadászni, de tévedhetek.
Megvárom a választ, csak utána indulok óvatosan tovább. Szerencsére van légmozgás és a szaglásomat is rendszeresebben használom az utóbbi időben. Két erőteljesebb illatot érzek meg a porén kívül. Azonnal az irányokba mutatok és szólok a többieknek.
- Abból az irányból erős klór szagot érzek. Lehet raktár vagy mosdó, hasonló. Arról édeskés illat árad, szerintem arra kell mennünk. Lehet, hogy csapda, csak óvatosan.
Ha nincs ellenvetés, akkor folyamatosan fülelve, szaglászva, óvatosan, de elől haladva indulok meg az édeskés illat felé. Remélem valamilyen életet jelent és onnan már könnyen megtaláljuk a lényt. Ha váratlanul támadás érne vagy csapdába kerülnénk felgyorsítom magam és próbálok reagálni, elkerülni a felém irányuló csapásokat. Az előbb egészen nyugodt voltam, de most megint veszélyt érzek, próbálom ezt elnyomni.

A gondolatmenetem jónak tűnik, az édeskés szag után megyünk és Heka is egyetért velem ebben. Szokatlan, hogy Kemék ennyire biztosítják körülöttem a környezetet és nekem csak sétálnom kell, és nem minden sarokra és ajtóra figyelnem, minden mozgásra és neszre felfigyelnem. Nyugodtan, biztonságérzettel kezdek sétálni és ez olyan érzéssel tölt el amit már nagyon rég nem éreztem. Az érzés egészen addig tart amíg meg nem érkezünk a már jobb állapotú nagyobb terembe. A levegőbe szagolok és hangosan felmordulok.
~ Ezért volt az édeskés szag. A rothadó testeknek van ilyen szaga, itt nincsenek férgek, rovarok szerintem baktériumok sem, nincs ami magától bontaná a testet ezért van édeskés illata. Nem tűnik olyan romosnak ez a rész, lehet rossz irányt választottam... és a másik, a klóros illat után kellett volna menni. Már mindegy.
Nem tudok sokáig ezen gondolkodni és rágni magam, mert a testek mozogni kezdenek. Reflex szerűen védekezőállást veszek fel és kipattintom a karmaim, a képességem aktiválom és segítségével azonnal felgyorsítom magam. Egy lépést teszek hátra és várom mit tesznek a testek. Az átalakulást figyelem, minden részletét követem és még hátrálok. Visszataszító lények, de muszáj lesz végigverekednünk maguk rajtuk. Felgyorsítva azonnal feléjük rohanok, csak azt várom meg, hogy felálljanak. Figyelem a mozgásukat, a testüket, hogy hogyan mozognak egymáshoz képest. Próbálok sebezhető, gyenge pontot találni és időben észrevenni az erősségeiket vagy hogy készülnek-e meglepetésszerű támadással. A hozzám legközelebb lévőhöz rohanok oda, megpróbálom oldalról teljes lendületből arcon karmolni, arra figyelek csak, hogy ne háríthassa a támadást. Ha kitér az nem probléma, de nem akarom, hogy védekezzen. A karmolás után, akár sikeres, akár nem rohanok tovább a másodikhoz. Megpróbálok felugrani rá és elrugaszkodni róla. Egyelőre elterelem a figyelmüket és felmérem a képességeiket, hogy a többieknek könnyebb dolga legyen. Persze ha túl közel jön egy-egy vagy megpróbálnak körülvenni igyekszem kitérni a támadásaik elől. A lehető leggyorsabban próbálok mozogni, hogy ne tudjanak követni, nem akarok túl közel kerülni hozzájuk.

//Mivel Bishop belátható időn belül nem fog írni, ha szeretnél egy másik kalandot, akkor kérlek itt jelezd ezt nekem. Köszönöm!//