Wakanda (Afrika)

Wakanda egy kis afrikai ország, a világon egyedülálló, mert csak itt található az igen értékes fém, a verbánium. Az országban egyszerre találhatóak törzsi elmaradott csoportok, és high-tech vívmányok is a verbániumnak köszönhetően.

Kormány: abszolút monarchia (korábban Fekete Párduc uralkodott, manapság Apokalipszis)
Fő nyelvek: Wakandiai Yoruba, Hausa, angol; Afroasiatic, nilo-szaharai, niger-kongói, Khoe, ausztronéz, indoeurópai
Pénznem: Wakandai Dollár

Az elhelyezkedés:


A főváros:








Még néhány kép:





Az eredeti topic helye

Tao
Úgy tűnik, mindenki jól fogadja Algernont, Freyr kicsit idegeskedik, de semmi gond, Yusuf pedig türelmetlen, ez még rossz is lehet a közeljövőben, nem kéne semmit elügyetlenkedni vagy elsietni.
Jonathan parancsára a szobámba sietek, és összeszedem a holmimat. Jelenleg ez egy kést, egy GPS-t, némi vizet, gyümölcsöt, kötszert és mp3 lejátszót jelent, ami egy fülesre van rászerelve. A világ majdnem minden nyelvéből van rajta pár percnyi szöveg, sajnos néhány eszkimó dialektus, és több távol-keleti nyelvjárás kimaradt, de az afrikai gyűjtemény majdnem teljes, különös tekintettel az igen jelentős Wakandára. A wakandai yoruba nyelvjárást keresem ki, miközben már lefelé megyek a lépcsőn, és fél füllel azt hallgatom, mikor egy villanás kíséretében eltűnünk.
Az afrikai szavanna elég vad táj, jártam ehhez hasonló helyeken Otthon, ám nagyképűség lenne azt mondani, hogy ez ugyan olyan, és ismerem, mint a tenyeremet. A GPS-t bekapcsolva kezdem bemérni a helyzetünket, és ahhoz képest a fővárost. Remélem nem vagyunk túl messze, mert a kiszáradáson, és a napokig tartó gyalogláson kívül az állatvilág is veszélyt jelent a csapatra.

Consti
Haladjunk, megkapjuk az utasításokat, és bár Al egy büdös szót nem szól, Lornával kell egyetértenem. Sajnos Karsu mentális védelme túl erős, hogy kiderítsem, készül-e valamire, gondolhattam volna, mondták, hogy igen erős illúziókat hozott létre.
Indulnék fel a szobámba, csak akkor veszem észre, hogy Kevin nem mozdul. Egyből leesik, őt megint másik küldetésre küldik. Utálom, mikor ezt csinálják, mikor különválasztanak, és nem tudok rá vigyázni... Na jó, vagy ő rám inkább. Erőt veszek magamon, hogy megint elhagyjam a tornyot, már szinte agorafóbiám van, akárhányszor ki kell mennem. Annyian nem jönnek vissza...
-Vigyázz magadra, édes! - Könnyedséget színlelek, nem akarom, hogy lássa, mennyire aggódom miatta, de tök mindegy, úgy is tudja. Egy gyors, de szenvedélyes csók után már indulok is a lépcsőhöz.
A szobánkban elrakok egy pisztolyt tartalék tárakkal, kaját meg vizet, és rúgós kést, nem készülök túl, elvileg tárgyalni megyünk, de ki tudja, hol landolunk.
Mikor visszaérek már rögtön indulunk is, tényleg nagyon sietős, akkor nem értem, miért várattak eddig minket az étkezőben.
A szavanna. Természetfilmekből már ismerem, de nem jártam még soha Afrikában.
-Körülnézek - szólok a többieknek, és szárnyra kapok, hogy feljebb emelkedve jobban beláthassam a tájat, kiszúrhassak egy folyót, tavat, vagy lakott területet, esetleg füstöt, ami arra utal.

Bishop
És igen... kezdődik az akció, mondják, hogy kb két percünk van összekapni magunkat, gyorsan be a szobámba, magamra a két kardot, egy kulacs vizet és már kész is vagyok, lesietek. Hamarosan a többiek is megérkeztek...
~ Mostantól kezdődik szerintem a jó rész! Jó lesz odafigyelni.
És hamarosan már teleportálunk is, és egy szavanna közepén kötünk ki. Első dolgom volt, hogy alaposan körbenézzek, mi hol, merre, hogyan van, hogy behatárolhassam magam a környezethez képest. Ezután még egyszer körbenézek, hátha meglátom merre kellene lenni. Bár szerintem ezt a többiek jobban tudják, úgy, hogy inkább őket követem, minthogy okoskodjak.

Morsus
Morsus a teleportálás megrázta a fejét.
- Hát ez... kellemetlen volt.
Mondja kicsit a gyomrát fogva.
- Maradok a repülésnél.
Skaar csak csendesen néz körbe.
- Csak nekem túl kihalt ezt a hely?
Kérdezte kicsit nyugtalanul.

Serena
//Előzmény: New York – Főmágus torony (Brooklyn)//

Nem igazán volt mit magamra vennem, maximum a fekete ruhák helyett egy világ terepszínűt, hogy ne haljak bele a szavannai és az afrikai hőségbe. Utána baktattam lefelé, ahol máris indulásban voltunk. Legalább most nem húzta egyik sem az időt. A villanás után egy szavannás tájon találtuk magunkat, miért nem lehetett repülővel jönni? Sokkal békésebb, mint a folytonos teleportálás, ami kikészíti a gyomrodat, főleg, hogy nem reggeliztél semmit sem. Körbenéztem, sehol semmi a többiekkel úgy tűnt, hogy hasonló helyzetjelentésre jutottunk. Rachel-re pillantottam, aki máris a levegőbe repült, hogy onnan nézhessen körbe. Skaar szavaira bólintottam.
- Afrikába küld minket az a nőszemély és még a város közelébe sem tud, hihetetlen – morogtam.
Újra körbenéztem, majd beleszagoltam a levegőbe, hátha sikerül belőle meghatározni, hogy merre lehet a közelben település, vagy bármit sikerül kiszagolni, amivel előrébb juthatunk abban, hogy merre is kellene elindulnunk.

Sakura
A régi ismerősök sorjába köszönnek talán a legbarátságosabban az elmúlt időkhöz képest. Zyro kézfogását viszonzom a hátveregetéskor megrezzenek, kellemetlenül érint, túl baráti így hirtelen. Rachel messzebbről köszön, biccentek neki köszönés képen ahogy Ethannak is aki szintén az asztaltól köszön ahogy Freyr is. A legjobban mégis Lorna köszönése lep meg. Átölel és puszit ad, vörös arccal feszengek vigyázz állásban és a hátpaskolása után nehezen kinyögök egy sziát neki.
Sokkal több idő nem is maradt. Indultunk is neki a feladatnak. Teleportálást követően érkeztünk meg Wakandába. Kezdem megszokni ezt a teleportálósdit, már a gyomrom se kavarok miatta.
Ahogy megérkezünk mindenki nekiáll valaminek. Rachel felrepül, hogy körülnézzen. Nem is tudtam, hogy képes erre. Na mindegy.
-Mégse érkezhetünk meg az ajtóba. Ellenségességet szülhet vagy támadást.

Tyler
-Hát végül is ez Afrika, mégis mit vársz?-
Kérdezem Skaar-t, miközben Lorna mellett ácsorgok. S körbe-körbe nézelődök. Tényleg a semmi közepén vagyunk, ráadásul semmi tájékozódási pont, vagy ilyesmi.
-Al, remélem azért te tudod merre kéne mennünk....-
Morgom miközben, türelmetlenül ácsorgok a pusztaság közepén.
-Van egy olyan érzésem, nem fog minden simán menni....-
Vakarom a tarkómat, miközben arra várok, hogy végre csináljunk is valamit.

Henry
Namor szavaira nem mondok semmit. Nem érnek annyit a szavai, hogy még az indulás előtt felidegesítsen. Csak Fagyharangot viszem magammal, és kissé vékonyabb anyagú ruhát. Majd el teleportálnak minket, valószínűleg Wakanda közelébe.
-Al-nak igaza van....van valami tervünk, vagy csak sodródunk? Egyenesen Apokalipszishez kéretjük magunkat?-
Kérdezem halkan, hisz erről még nem tudunk semmit. Igaz ha támadólag lépünk fel, akkor valószínűleg, el sem jutunk addig, hogy Al beszélhessen vele. Ahogy megérkezünk automatikusan kiterjesztem a mágikus érzékelésem, bár itt nem hiszem, hogy kell mágiától tartanunk. A kávétól és a teleportálástól kicsit émelyegve nézek körül, várva hogy belevágjunk.

Thorhalla
2046. szeptember 1. 16:05; szombat délután – Wakanda
Résztvevők: Lorna Howlett, Rachel Wilcox, Yusuf Azeem Omni, Zyro Tao, Michael Dorten Morsus, Skaar Skurgeson, Freyr Johnson, Ethan Jackson, Andrew Ramirez, Freydis Einardottir, Victoria Miller és Hjuchia Algernon

A New Yorki kora délelőtt helyett Wakandában már jócskán délután volt, amikor a csapat megérkezett. A legnagyobb hőség a szavannán és fákat alig lehetett látni. A távolban több helyen dombokat, legelésző növényevőket, az egyik nagyobb fa alatt pedig lustán alvó oroszlánokat. Értelmes életnek egyelőre nyoma sem volt, Zyro azonnal a GPS-t használta és azzal sikerült is megtalálnia, hogy a főváros a jelenlegi helyzetektől mintegy 100 km-re volt még. A GPS pedig semmilyen más adatot nem közölt, hogy van-e bármilyen másik település is itt a közelben. Azonban erről Rachel meg tudott győződni, ahogyan a lány a levegőbe repült, hogy ilyesmit keressen az egyik domb mögül füstöt látott felszállni, ha kellően magasra repült, akkor láthatta, hogy abban az irányban egy kisebb település látszik. Legalább egy tucat házat tudott összeszámolni, egy kisebb tó is volt középen, és autókat is látott, igaz nem repülő autókat, hanem csak olyat, ami a földön közlekedik, de már ez is jobb volt, mintha egy bennszülött törzset talált volna. Freyr közben mágiával semmit, de semmit sem észlelt és Lorna szaglása is mindössze a távolban levő füstöt és állatszagot érezhette.

Constantine
Úgy tűnik, van egy kis mázlink, még magasabbra repülök, aztán leereszkedem vissza a csapathoz.
-Abban az irányban - mutatok a dombra - nem messze van egy kis falu, van vizük, és ami ennél is fontosabb, autójuk. Nem tudom, hogy pénznek itt hasznát veszik-e, de biztos kitalálunk majd valamit, amire el tudjuk cserélni - mesélem a többieknek. - Ha mást nem, majd Lorna levadászik nekik valami vadállatot - fordulok vigyorogva Lorna felé.
Elképzelem, ahogy becserkészik egy vadat, meglapul a fűben aztán megindul, lohol egy antilop után, a karmait kihúzva fut, és végül elrugaszkodva beledöfi az állatba. Aztán a lábánál fogva húzza vissza a faluba, és némi türelmetlenséggel palástolt büszkeség is látszana a szemében.
Na mindegy, Zyrora nézek kérdően.
-Hol járunk?
Az biztos, hogy nem vagyunk túl közel a fővároshoz, se utak nincsenek, se bármilyen nyoma nagyobb civilizációnak, úgyhogy mindenképpen szükségünk lesz a kocsikra, nem akarok átröpködni a sivatagon, pedig a többieknek még rosszabb is kutyagolva a vadállatok közt.

Tao
A GPS hamar kidobálja a koordinátákat, és a távolságot. Száz kilométer, még gyors sétával is huszonöt óra gyaloglás lenne, figyelembe véve a hőséget és a víz végességét, legalább két napba telne, és nem biztos, hogy mindenki bírná.
Szerencsére Rachel jó híreket hoz.
-Remek! A város nagyjából száz kilométerre van, ha elmegyünk a kocsiért, és meg tudjuk beszélni, hogy kölcsönadják, még ma késő este odaérhetünk a fővárosba, és... Apokalipszissel vacsorázhatunk - fejezem be a mondatot, kicsit nehezen jönnek a szavak, hiszen annyira valószínűtlen a dolog.
-Jól van, akkor irány a domb, maradjunk együtt, elkerüljük az állatokat, és nem hangoskodunk túlságosan. Ha az emberekkel találkozunk, fel tudjuk majd venni velük a kapcsolatot, de mindenki legyen abszolút barátságos, szükségünk van a segítségükre! Indulás!
Ezzel hátizsákomat meghúzom, hogy ne dörzsölje ki a nagy melegben himbálózva a hátamat, és tovább hallgatom a yoruba nyelv sajátosságait. Mire odaérünk, már folyékonyan fogom érteni és beszélni is, ez valószínűleg jobb színben tüntet majd fel minket.

Sakura
A gyors körbenézést követően és a gps segítségével eggyütt sikerül betájolnia a többieknek, hogy merre is vagyunk és már ötletük is van. Ez jó hír, hogy nincs tökölés. Remélem azért simán fog menni minden, bármennyire is jó ez a családfa dolog azért aggaszt és feszülté tesz ez az egész.
A közeli falu felé tehát meg is indulok én is a többiekkel. Azért ők is változtak egy kicsit. Furcsa, hogy mikre képes egy év.
- Remélem tényleg minden simán fog menni.
Motyorgom el még hallkan séta közben de utána nem igazán szólalok meg, szinte a lélegzetem se lehet hallani.

Tyler
-Hé én mindig barátságos vagyok.....-
Vigyorgok Zyrora, arra hogy ne riogassuk a helyieket. Már csak az a nem mindegy, hogy a helyiek békén hagynak-e minket. Ki tudja, talán már ezek is Apokalipszis emb...izé mutánsai.
-Na induljunk, mielőtt elolvadunk, mint a jégkrém.....-
Kedélyesen átkarolom Lornát, és máris indulok a többiek után. Érdeklődve nézem a tájat. Egyébként, ha nem azért lennénk itt amiért, talán még be is jönne ez az Afrika....

Bishop
~ Kiváló... van itt egy város, és még kocsijuk is van, na jó nem város, hanem egy faluszerűség, és szerintem valószínű, hogy... hogy, ellenségesek lesznek.
Megyek előre a többiek után, hátul maradok, a ragadozók, úgyis mindig a hátsókat támadják meg, és figyelem a környezetem, nehogy kígyó, orrszarvú, oroszlán, sasmadár vagy akármi meglephessen. Ha nagyon belassulnánk, akkor kicsit gyorsabbra kapcsolok, hogy a többiek is gyorsuljanak.

Henry
Megcsóválom a fejemet, Zyro kijelentéseire. Már jó ideje itt vagyunk a Földön, s többször találkoztunk rosszindulatú személyekkel. Többször, mint azokkal akik segítettek nekünk. Még mindig túl naív, csak nehogy egy túlzottan fájó esemény változtassa meg. Másrészt viszont talán jó az effajta barátságos jellem, mint vezető. Nem érzek különösképp semmit, de nem is vártam különösképpen mágikus aktivitást a mutáns isten környékén. A vállamra kapom Fagyharangot és a többiek után indulok. Szép kis séta vár ránk.
-Rachel, esetleg alapfokon pásztázhatnád a környéket telepatikusan. Jobb ha óvatosabbak vagyunk....-
Kérem meg csendesen majd folytatom a gyaloglást, a város vagy inkább falu felé.

Egyenlőre hátul maradok, hamarosan elérjük a kis falut, gyorsan körbe pillantok, és keresek egy biztonságos helyet is a szememmel, hátha nem lesz jó a fogadtatásunk.
~ Most kisül, hogy mi lesz... vagy AK-t rántanak, vagy segítenek, vagy úgy tesznek mintha segítenének és közbe beköpnek minket. Jobb lesz ha mindenre felkészülök lelkiekben.
Közben várom hogy mi fog történni és kémlelem a terepet, nehogy valami váratlan meglepetés érjen.

Melyik gyerek szeret iskolába járni? Kevés. És Judy, aki gyakorlatilag egész életét zárt falak között élte le, ő végképp nem tartozik közéjük. Szeretné már a világot nem csak a számítógépek képernyőjéről, hanem a valóságban is ismerni. Épp ezért is eset első választása egy oly távol országra, mint Wakanda. Egy másik kontinens, csupa fekete emberrel. Felfedezni való világ.
Szőke haját összefogva, krémszínű kabátba burkolózva lépdel ki a reptérről. Ruhája jól rejti gyémánt bőrét, de az arca elárulja. Jobbjában hozza magával táskáját, benne pár váltás ruhán túl egy kézi számítógép. Nem egy nagy kapacitású, de bölcsen letöltötte rá a helyi beszélt nyelvek szótárait. És persze a gps programot, ami elvezeti a helyi látványosságokhoz. Rögvest aktiválja is, noha a látvány ami elé tárul már sejteti számára, hogy merre is kell mennie: előre a magasból leomló vízeséshez. Lépteit rögvest arra viszi, szemeivel keresve a híres Fekete Párduc szobrokat, amik állítólag mindenütt megtalálhatók.

A nő fejéből hozzájutok némi hasznos infóhoz, és amikor Zyro odaint magához, hát odamegyek a többiekkel. Láthatóan bizalmaskodni próbál, nem tudom miért, szerintem azért beszélnek kicsit angolul, és nem is gáz, ha hallják, hogy mink van, legalább tudnak szólni, hogy az megfelelne nekik.
-A teregető nő szerint a legtöbbet munkával segíthetünk. Egy tucatnyian vagyunk, a faluban élő legtöbb férfi távol van, kevés a dolgos kéz. Nem hoztunk magunkkal túl sok cuccot, amire szükségük lehet, úgyhogy szerintem ezt felajánlhatjuk.
A többiekre nézek, asgardiak, szuperemberek, mutánsok, ha besegítünk, egy óra alatt felvirágoztatjuk ezt a lepratelepet.
-Társadalmi munka egy afrikai, nélkülöző faluban, beleírhatjuk az életrajzunkba is - mosolygok Lornára viccelődve.


//Ha lehet, akkor vehetnénk úgy, hogy Zyro tolmácsolja rögtön az ötleteket, hogy ne menjen ezzel el sok kör.//

Talán még életében nem sétált ilyen nagy lelkesedéssel, még ha ez fáradtsággal is eltölti egy idő után. Szépnek találja a várost, különösen pedig a vízesést. Ahogy a víz alázuhan, csobbog... ilyet még sosem hallott és igen kellemesnek találja.
Elmereng azon, hogy vajon hol lehetnek az emberek. Ez az ország nem néptelen, sőt, több milliós lakója van. A déli hőség is odébb van már, délután van, így szieszta idő sem lehet. Hol lehetnek?
Rossz érzés fogja el. Egy ilyen néptelen helyen azt érezni, hogy követnék...
"Talán csak nem anyu egyik embere?" - gondolkodik magában. Hiszen kiszúrhatták még odahaza, hogy elszökött. Erre a gondolatra igen morcos lesz. Úgy dönt megleckézteti a fickót, vagy ha tévedne, akkor felhívja magára a helyiek figyelmét. Így is, úgy is jól jár.
Kabátját kigombolva feltárul gyémánt csillogású teste. A nap felé fordul, majd egy gyors mozdulattal körbe pördül a tengelye körül, közben bőrével tükrözve az erős afrikai napfényt. Ha közel valaki őt lesi, azt bizonyosan elvakítja a tükrözött fény. A távol lévők pedig felfigyelhetnek egy fényes villanásra.

Hamar kiderült, hogy mi kell az ittenieknek, egy kis meló, ennek én kifejezetten örültem, ugyanis szerettem az ilyen cipekedős melót, mindig azt az érzést keltette bennem, hogy most bepakolunk egy nagy űrhajóba, gyorsan, gyorsan, aztán utazunk fényéveket és xenomorph dögöket írtunk... de most csalódnom kellett, nem volt ilyen a hangulatom.
~ Hmm szűkös a hely, nem, gond, állok én a korláton vagy a rácson, vagy akár a kocsi mellett is futok.
- Én átadom a helyem, maximum kiállok a rácsra, vagy ilyesmi...