Re: Az Anyahajó

by **Miller lányok** Hétf. 01 Szept. 2014, 09:50

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Gunny alapvetően azért tette másnap kora délutánra az indulást, mert fogalma sem volt arról, hogy mennyi időbe fog telni az, hogy a nővérével beszél, és hogy mikor. De mivel a vártnál jócskán hamarabb végzett így a feladatára is sokkalta hamarabb szándékozott indul. Visszatért a saját szállására és ezúttal a szuperrovarpáncélt vette fel, pontosan ugyanúgy, ahogyan azt korábban is meg kellett tennie. Ha már egyszer megvan a páncél és gyakorlatban sem ártott tesztelni. Illetve szándékosan olyan feladatot kért, ahol ennek a hasznát veheti, így ezt vette fel. Fegyverzetnek a megszokottakat kérte, noha a legtöbb esetben vagy nagyon pusztító fegyvert használ, amivel gyorsan készen van, vagy pedig a saját karmait és fogait, ez volt ugyan a jellemzőbb. Most is csak a kardját, illetve az Avatar típusú lőfegyverét kérte és semmi egyebet. A kommunikátort most nem kellett, mert volt a páncélban, így csak két egységre elegendő ételt is a tudósok legutolsó „zseniális” alkotásából. Fogalma sem volt, hogy mennyi ideig lesz ott és vadászik Cyjerre, így erre is fel kellett, hogy készüljön. Amint ez megvolt megszokott módon térváltással érkezett meg a saját hangárjába, ahol valóban döbbenten látta, hogy nincs ott a saját vadászgépe. Felmordult, majd végigmérte a fekete darabot, ami rá várt. A vonásokat, hogy az UP2-k használtak ilyesmit azonnal felismerte. Úgy érezte, hogy teljesen el van kényeztetve mindezzel. A hangár külseje megszokott volt számára, így ott a körbenézéssel nem is fáradt, csak a fegyverit vette magához, amik már ott voltak a számára. A kardot mint mindig a tokjával együtt átvetette magán és így a fegyver a hátára került. A mozdulat után jött rá, hogy felesleges volt ezzel fáradnia a vadászgépben úgyis le kell vennie, hogy letudjon ülni. A lőfegyvert az oldalára akasztotta olyan helyre, ahonnan könnyedén elérheti, hogyha szüksége lenne rá.
- Maniac, Cyjer helyzete jelenleg micsoda? – kérdezte még útban a gép felé.
A választ azonnal megkapta, hogy ugyanaz, ami csak jó volt a számára. Beült a gépbe, és rutinosan ellenőrizte a rendszereket megszokásból. Amint minden zöldjelzést kapott, engedélyt kért az indulásra. Ha ez megvolt, akkor elindult ki a hangárból az űrbe, ha ezzel is megvolt, akkor vagy hipertérbe lépett, vagy pedig Maniac-et utasította, hogy térváltással vigye az érintett bolygó közelébe. Bármelyik is volt a megoldás ha odaért felvette a geoszinkronos pályát a bolygó körül, nem pont a bázis felett, hanem távolabb egy kicsit. Itt még egyszer ellenőrzött mindent, hogy tökéletesen működött-e, majd a térváltás koordinátáit adta meg. Nem pont Cyjer szájába akart teleportálva érkezni, hanem azért valamivel távolabb a korábbi bázishoz. Úgy két klikk távolság bőven elegendőnek tűnt, a saját tempójával, ahogyan haladni volt képes ez nem volt távolság. Ezen két klikk távolság körvonalán keresett egy olyan területet, ahova úgy tud megérkezni, hogy utána erdős, hegyes területen kell haladnia, hogy minél később vehesse észre Cyjer, ha valamiért netán figyelné szabad szemmel a környéket, hiszen Gunny tudta, hogy a bolygón levő állomás már teljesen inaktív volt. Ha talált egy ilyen pontot, akkor arra a részre hajtotta, hajtatta Maniac-el végre a térváltást.

Az Anyahajó - Page 3 00120

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Ingrid meglehetősen kellemesnek találta a beszélgetéseket, Gunny-ban így másodjára már igencsak kellemesen csalódott és a kis Yrsa pedig egyenesen levette a lábáról. Már csak azt sajnálta, hogy Aesa-t nem ismerheti, de bízott benne, hogy idővel ez is megfog történni. Kicsit kellemetlenül érezte magát amiatt, amikor összeszedte a fiát és megzavarta az apa-fia „délutánt” és elrabolta Cal-től Greg-et. A kisfiú, mint mindig most is kitörő örömmel vette, hogy meglátogatják Vic nénit és el is rohant újra a nemrég kapott U4 figuráért, hogy azt is megmutassa a lánynak majd. Ezen idő alatt Ingrid el is ment Cal lakására, ami igazából nem volt messze a sajátjától sem, csak a hatalmas összekötő csarnokon kellett átbaktatnia a saját részéből Cal-hez, míg középen volt e kettő között Greg-é. Amíg a kisfiú elkészült és őt várta, addig belenézett természetesen Tobias aktájába is, alig negyven éves és biológiához ért. Rendben, akkor nagyjából meg is volt, hogy mivel fogja „elcsalni” a férfit, hogy találkozzanak, már csak rá kellett vennie Vic-et, hogy menjen el vele valamikor valahova és akkor beszélni a férfival is és a két időpontot egyszerre összehozni. A jellemrajzot is megnézte, igencsak hasonlított a két célszemély egymásra, negyven éves volt a férfi, míg Vic öt sem, így amiatt, hogy a Flottás döntései ilyenek abban nem csodálkozott, a magánélet pedig más kérdés valóban, abba nem is óhajtott belefolyni Ingrid, hiszen nem az ő dolga volt. Attól kezdve, hogy Greg is megérkezett pedig már nagyon hamar, szinte pillanatok alatt meg is érkeztek Vic-hez. A konzolon szólt be, hogy megérkeztek, a lánynak ki sem kellett volna szólnia, hogy felvesz valamit, mert Ingrid tudta, hogy mi volt a lány kedvenc itthoni viselete. Így csak türelmesen várakozott, hogy Vic felöltözzön, egyedül Greg volt némileg izgatott, hogy mit is fog a nagynénje szólni ahhoz, hogy mit fog mutatni neki. Az idefele vezető úton többször is megkérdezte az anyját, hogy mit fog szerinte Vic néni gondolni. Amint kinyílt az ajtó Ingrid meglepődött egy pillanatra, hogy fekete hajjal látja őt. Erőszakkal vette rá magát fejben, hogy véletlenül se kezdje a lányt senkihez sem hasonlítani és ne is gondoljon arra, amire a következő néhány napban még nem lehet gondolni.
- Szia! – köszönt ő is a lánynak.
- Szia Vic néni! – köszönt a kisfiú is.
Nem ellenkezett, amikor összelett borzolva a haja, csak felnevetett, majd örömtelien kiáltott fel, ahogyan a lány felemelte és bereptette a szobába. Ekkor állt meg és nézett fel rá, felmutatva az UP2 figurát, amit kapott.
- Jó voltam! Nem csináltam semmit! – védekezett. – Nézd mit kaptam Gunny nénitől! – lelkendezett. – Őt nem ismered még, anya azt mondta, hogy ő is a nagynéném, mint te. Csak ő anyu testvére és nem apué. Megmutathatom a többieknek?
Utalt az itt levő játékaira, ha Vic engedte neki, akkor a kisfiú elrohant a játékszobája felé, hogy bemutassa a többi játéknak a legújabbat. Ingrid egy mosollyal nézett a fia után, majd belépett a lakásba. Ahogyan Vic a szavait a nőnek szegezte Ingrid állt a tekintetét, nem engedte, hogy a lány olvasson benne, sőt a remek színészi képességeivel még őszinte meglepettséget is színlelt, hogy a lány megvádolta olyasmivel, ami nem történt meg. Ő maga soha sem szólt bele Vic nevelésébe, nem próbálta szabályozni és nem tolta le semmiért, nem próbálta lebeszélni semmiről, amit tett. maximum akkor helyeselt Cal-el, amikor együtt voltak itt és a férfi próbált a húgára hatni. Egyébként kettesben soha sem hozott fel ilyesmit.
- Remekül áll a fekete – mondta őszintén. – Nagyon csinos és gyönyörű vagy így.
Mosolyodott el, majd megrázta a fejét arra, hogy nem azért van itt, hogy idegesítse Vic-et.
- Nem, közel sem. Ami azt illeti a tanácsodat szeretném kérni egy fontos dologban. Leülhetnénk? – kérdezte.
Még néhány lépéssel beljebb lépett és ha Vic hellyel kínálta ezek után, akkor leült. Megvárta, amíg a lány is közelbe jött. Igazából a témában nem kellett tanács, de valamivel el kellett kezdeni a beszélgetést és a téma komoly volt ahhoz, hogy Vic elhiggye, hogy tényleg miatta érkezett.
- Tudod, hogy nemrég voltam a Rocksolidban és – beleharapott az alsó ajkába. – A tárgyalások alatt összejöttem a helyi uralkodóval. Mielőtt kérdezed az ügy komoly, nagyon komoly, sokkal jobban, mint bármelyik másik férfi az életem során – itt lehalkította a hangját. – Terhes vagyok Cal már tudja és örül annak, hogy Gregnek lesz egy öccse. A tanácsodat abban szeretném kérni, te vagy fiatal, hogyan kellene, lehetne a fiam tudtára hozni mindezt, hogy ne legyen túl fájdalmas neki, hogy az anyja és az apja nem úgy szereti egymást, ahogyan ő hiszi és az új testvérének és neki más az apukája?

by **Bishop** Hétf. 01 Szept. 2014, 21:05

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Gunnhild a felszerelkezés után beszáll a vadászgépbe. Már a pilótafülke nyílásakor "érzi", hogy az anyag, amiből van, a szuperrovarok összessége él és hozzá alkalmazkodik. Teljesen kényelmes a gépben az elhelyezkedés és a kezelése is könnyű a járműnek. Eddig még soha nem érezte annyira, hogy a technológia hozzá idomul, mint most. A rendszerek ellenőrzésénél Gunny választhat, hogy a páncél vizorján, a retinájára vetítve, a belső enyhén visszatetszően csillogó sík fekete felületekre vagy a pilótafülke ablakára vetítse az adatokat a gép, esetleg ezek kombinációjában. Zöld ikonok jelennek meg betűszerűen egymás mellett. Alig néhány másodperc és Gunnhild végig is ellenőrizte a gépet. Ezután könnyen felszáll, a dokkok automatikus vezérlője kilöki őt az űrbe, majd elkezdi végigreptetni a "résen" és repülés közben térváltással a megfelelő távolságba küldi a bolygóhoz.

//Folytatás: itt//

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Miután Ingrid és Greg belép a lakásban, Vic-nek mint általában a kisfiú az első, hogy még azelőtt beszélhessen vele, hogy játszani rohanjon. Most kicsit le is guggol hozzá és rámosolyog.
- Hú, de jó mindjárt megvan a gyűjteményed. Még egy nagynéni? - itt egy pillanatra Ingridre néz -Az klassz, máris játékot ad neked. Persze, menj csak játszani. A váras játékban megcsináltam neked azt a nehéz pályát amit nem tudtál. Unatkoztam.
Még ennyit próbál elmondani Gregnek, mielőtt a kisfiú elrohanna játszani. Ha megteszi gyorsan megtalálja a játszószobáját, minden játéka ott van a helyén, minden a legnagyobb rendben. A játék amit Vic említett azonban nyitva van még és a neki megcsinálhatatlanul nehéz pálya már kész van rajta. Greg távozása után Ingrid próbál terelni és beljebb jutni. A bókra a lány elmosolyodik.
- Kössz. Mint mindig igyekszem jól kinézni.
Ez láthatóan elnyeri a tetszését. A leülésre bólint és azonnal beljebb vezeti Ingridet. Nem áll meg az előszobában, ott ugyanis nincs hol leülni, csak a középső, központi térben, de Ingridet onnan is tovább vezeti. Mivel látja, hogy privátabb témáról van szó egyszerűen a saját hálója felé megy. Odaérve int Ingridnek, hogy nyugodtan üljön le az ágy szélére és ha megteszi, nem túl közel hozzá de mellé ül. A háló olyan mint mindig, egy igen nagy ágy van a falnál középen, fekete-vörös takaróval és ágyneművel, a rajtafekvéstől kicsit gyűrötten, jobb oldali fal egy az egyben beépített fém tárolókból áll, az egyik tároló asztalszerűen ki van húzva, és néhány milliméterrel a fémlap felett egy kék fénycsík van. Egy speciális erőtér, amiben lebegnek Vic dolgai. Legtöbbször csak a tárolóra hajítja a dolgokat, majd Maniac szépen elrendezi azokat az erőtér segítségével és még lebegteti is őket. A földön ruhák hevernek és néhány kinyomtatott kép. Az ágy felett van az életnagyságú önportréja Vicnek, még a hosszabb vörös hajával ahogy egy megfordított széken ül, mivel Greg itt van, éppen ruhában látható a képen. Ingrid ahogy belekezd, hogy mit is szeretne Vic-től, látja, hogy eléri azt amit várt, a másik teljesen komolyan veszi és kicsit meg is lepődik. Miután végighallgatta őt Vic pislog néhányat.
- Hű, ez tényleg komolyan hangzik. Hallottam, hogy összejöttél egy szexi északi törzsfővel. Vicces, hogy tőlem vársz tanácsot a magánéletedben. Szerintem rossz döntés, de igyekszem elmondani a véleményem.
Rövid ideig pöckölgeti saját combját aztán elmosolyodik még egyszer és Ingrid szemébe néz.
- Szerintem már tudja. Sokat lóg a barátaival és tudod milyenek a gyerekek... mindenféléről beszélnek. Van olyan barátja akinek együtt vannak a szülei mint ti Cal-el, nem szerelmi kapcsolat de együtt vannak, és van olyan is akinek szétmentek vagy együtt se voltak. Greg okos, hamar összerakja a képet. Én is emlékszem rá, hogy simán levágtam ne keressem anyámat, mert Adam kib.szta az utcára jó régen. Ha hallgatsz rám Cal-el odaálltok elé és kinyögitek neki, egy kis szerencsével annyit mond majd, rég tudom és megy tovább játszani. Heh... még értek is hozzá.
Végig őszintén, a véleményét elmondva beszél. Aztán néhány másodperc múlva kíváncsian néz vissza megint.
- Tényleg csak azért jöttél? Nem a bátyám vagy apám küldött?

by **Miller lányok** Kedd 02 Szept. 2014, 10:28

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~

//Folytatás: Intergalaktikus világ//

Az Anyahajó - Page 3 00120

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Greg még Vic-re nézett, amikor megállította a fiatal lány. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy mit is mondjon, hogy a lány belenyúlt a játékba, de a végén szélesen mosolyodott el. Elég sokat szenvedett azzal a pályával, most így hátha könnyebben tud majd újra tovább haladni és a folytatás már nem lesz olyan nehéz.
- Köszönöm! – mondta. – Akkor most tovább viszem, aztán ha megint elakadok, te megint segítesz.
Ezzel robogott be a szobába, ahogyan beért még körbenézett odabent, minden a helyén volt, ahogyan korábban is, csak a holografikus játék volt megnyitva. Mivel most végre talán tudott abban haladni, így az U4 bemutatásáról a többi játéknak letett egy kicsit, és leült a videojáték elé, hogy próbálja tovább folytatni azt, megnézze, hogy milyen az új pálya és hátha tovább tud benne menni Vic néni segítsége nélkül. Ingrid ugyan látta, hogy a lány ránézett, de egyelőre nem felelt a nagynéni kérdésre, csak azok után, hogy a fia elrobogott a saját szobája irányába.
- Gunnhild – felelte. – Tudod ő volt az, aki anyámmal együtt eltűnt 600-ban. A Rocksolidban megtudtam, hogy nincs is eltűnve, mindvégig itt volt az Anyahajón. Zsarnok nevelte fel és a Hídon is mindenki csak Zsarnok lányaként ismeri. Ma találkoztam vele, az első találkozásunk a hídon nagyjából majdnem vérfürdőbe torkollt, utána pár órája jött át és akkor hozta a játékot Gregnek is.
Beszélt a lánynak erről valamikor korábban már, igaz ha Vic nem volt nagyon kíváncsi akkor nem merült bele a részletekbe csak annyit, hogy van valahol egy húga, akit keresett és soha sem akadt rá, bármennyire is szerette volna. Fura volt ezt így mondani a lánynak, hogy Gunny Zsarnok lánya, miközben. Nem, nem gondolt erre, és akkor még Gunny-n kívül is ott volt a másik két húga, ahol Aesa esetében most megint pontosan ugyanolyan helyzetben volt, mint eddig Gunny-nál is hitte. Csak itt a lány tényleg nem volt a Birodalom területén.
- Rajta kívül pedig van még két másik húgom is, Yrsa, vele valószínűleg hamarosan találkozni fogsz. Újszülött genetikai gyorsítás után, most van teszteken. És még egy négy éves kislány valahol odakint anyámmal. De nem akarlak ezzel fárasztani.
Ezek után Vic-et követve elindult a háló felé, hálásan biccentett, majd leült az ágy szélére, amikor a lány hellyel kínálta ott. Nehezen ugyan, de végül elmondta, hogy mi zavarja és miben szeretné a lány segítségét kérni. Azon elmosolyodott, hogy Vic szerint rossz ötlet volt pont őt megkérdezni erről, de pont ezért tette, mert érdekelte, hogy mi a tényleges vélemény és nem pedig olyat fog mondani, ami diplomatikus lenne, mer nem akarja megbántani Ingridet.
- Igen, szexi, nagyon is – mosolyodott el szélesen. – És minimális szünetekkel, illetve egy kis trükközéssel, úgy másfél óra pihenővel egész nap bírja, amit kell. Nem lehet panaszom – itt megköszörülte a torkát egy picit. – Éppen ezért kérdezlek téged, te legalább őszinte vagy.
Ingrid figyelmesen hallgatta a lányt, hogy mit mond. Igen, saját maga is ettől tartott, hogy a fia már tudja, hogy mi is a helyzet. Bólintott, hogy hasonló véleményen van, de láthatóan nem örült annak, hogy így van ez. Igen, a fia roppant okos és találékony volt ezt is pontosan tudta, remek géneket örökölt és hát a szülők sem panaszkodhattak ész terén. Azt is tudta, hogy tényleg ezt kellene tenniük, de az annyira nem volt könnyű.
- Tudom, hogy ezt kéne – mondta kissé keserűen. – Csak szerettem volna mindent megadni neki, hogy ne érezze úgy, hogy csonka családban nő fel. Tudom, hogy milyen ez, te is. Nekem csak apa volt ott a maga módján egy éves koromtól kezdve, mert anyámat hibernálták már akkor a génkezelés tökéletesítéséig. Szerettem volna, ha neki teljes családja van, vagy legalább is azt látja. Hogy ezt csak akkor kellett volna megtudnia, hogyha már nagyobb lesz és könnyebben elfogadja. Nem terveztem, hogy beleszeretek az első szembejövő viking… északi uralkodóba – mosolyodott el. – Azt pedig főleg nem, hogy lesz egy második gyermekem, amíg ő ilyen pici még.
A másik kérdésen nem rejtette el, hogy rosszul esett neki a kérdés. Egyébként is eljött volna, ha nem kéri meg se Adam, sem pedig Cal arra, hiszen úgyis régen látta a lányt és most lesz a születésnapja.
- Nem ők küldtek. Volt rá példa, hogy azért jöttem, mert megkértek? – kérdezte, nem volt ilyen egyébként. – Tudom, hogy utálod, hogyha meg akarják szabni az életedet, nem vagyok az anyád, hogy beleszóljak abba, hogy mit és hogyan teszel.
Néhány pillanatra elhallgatott.
- Nem csak amiatt… még valami lenne – mosolyodott el. – Tudom, hogy néhány nap múlva végre nagykorú leszel. Szeretném, ha még a szülinapod előtt tartanánk egy lányos estét lent a HPI-ben, vagy ha inni is szeretnél, akkor akár a Pride, vagy a Vex jobb részeire is elmehetünk. Úgyis régen voltunk bárhol is ketten, lenne hozzá kedved?

by **Bishop** Kedd 02 Szept. 2014, 23:30

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Greg már csak egy bólintást kap és futhat is játszani. A holografikus gépen a játék pont olyan mint azelőtt, nem más nagyon, csak a pálya teljesen új. Úgy tűnik csak az eggyel ezelőtti volt megcsinálhatatlanul nehéz a kisfiúnak. Ingrid szavaira Vic teljesen őszinte meglepettséggel húzza fel az egyik szemöldökét és a szeméből is a "mi a f.sz van" gondolat sugárzik Miller felé.
- Szóval azt mondod, hogy te eddig nem hallottál Gunnyhildról? Azt nem tudtam, hogy a testvéred, nagyon is meglepő, de az a csaj... híres. Nem mindenki lesz csak úgy Zsarnok lánya.
Kacsint a végén Ingridre, de azért még tényleg meglepi a dolog, hogy ilyen módon elrejtették a nő elől ezt a közvetlen információt. A még két testvér gondolatára csak mosolyogva nagyon lassan megrázza fejét, jelezve, hogy tetszik neki az új helyzet. Bent az ágy szélén ülve már amint Ingrid elkezdi ecsetelni Tubrok "teljesítményét" látja a lány arcán, hogy máris felkeltette az érdeklődését, milyen pasit is sikerült összeszednie. Vic csücsörít és kifújja a levegőt mintha fütyülne, de egy hang se hagyja el a száját, csak így jelzi, hogy idáig érzi az izzó levegőt köztük.
- Északihoz képest az nagyooon sok. Gratulálok hozzá. Azért ne szakítsd le a farkát, megviseli az a húsz óra, ha nem is vallja be.
Az utolsó szónál szélesen elmosolyodik, mintha azt akarná, hogy de igen Ingrid kínozza egy kicsit ha van rá alkalma. Ha már Ingrid említette neki, most láthatja is a másikon, hogy igyekszik teljesen őszinte lenni. Greggel kapcsolatban azonban hirtelen lebiggyeszti a szája szélét.
- Hát ezzel sok mindent nem tudtok kezdeni. Ti egy normális család vagytok, legalább egyben, attól még hogy nem mentek el dugni és csókolóztok rendszeresen, remek anya és apa vagytok, az extrákat meg szerintem nem hiányolja Greg sem. Ez olyan mintha nem örülnél, hogy a fiad már ennyire tisztában van a dolgokkal. Ki ne örülne egy kisbabának?
Ingrid a védekezésénél érzi, hogy nem teljesen sikerül elérnie a célját. Mintha Vic már sejtené vagy tudná valahonnan, hogy biztosan küldték őt. Hangosan már nem válaszol a lány, csak szigorúan néz a szemében, aztán lassan elvezeti a tekintetét. Ingridnek végül azonban a közös ünneplés említésével máris sikerül megtörnie a viselkedését Vic-nek. Elmosolyodik és már mozdul is, egyik kezét kinyújtja a magasba, a másikkal hátulról a rövid fekete hajába túr, közben testével hullámzó mozdulatot tesz és a csípőjét is beleviszi, mintha máris táncolna.
- Ah. Én mindenképpen megyek, a Pride-ba bulizni közvetlenül a születésnapom előtt végig egész éjszaka. Ha akarsz jöhetsz és csaphatunk egy csajbulit. Neked nincs semmi pasizás.
Már egészen beleéli magát és tetszik neki az ötlet, hogy nem egyedül kell mennie.
- Szóval ezért jöttél Gregen kívül? Jó vagy. - mondja mosolyogva.

by **Miller lányok** Szer. 03 Szept. 2014, 10:19

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Greg valóban örömmel futott el, hogy újra birtokba vegye a játékot. Módszeresen, már-már elemzően nézte a holografikus felületet, hogy meggyőződjön arról, hogy valóban sokkalta könnyebb pályát kapott, mint korábban. Hamar rájött, hogy valóban így van, bár kissé aggódott, hogy a lehetetlen után még egy ilyen jön, de már látta, hogy nem, ennek hála lelkesen kezdett bele az új pályába, hogy megcsinálja azt. Most különösen ügyes szeretett volna lenni, ha már az előzőt Vic csinálta meg, akkor a nagynénje legyen büszke arra, hogy most egyedül képes ezt a pályát megcsinálni. Odakint, ahogyan Ingrid meglátta Vic arcát és szemeit már tudta, hogy a lány is tudott a húgáról. Lemondóan sóhajtott fel, dühös volt, hogy komolyan ő volt az utolsó személy a Birodalomban, aki megtudta, hogy Gunny létezik. Az egy dolog, hogy az Anyahajón szolgálók tudták, hogy kicsoda, lényegében Cal-t kivéve, de az, hogy még Vic is tudta, hogy kicsoda a húga az már teljesen kiakasztotta. Igaz tudta, hogy a lány nagyon okos, de akkor is, a fenébe is, ő maga több mint négyszáz éven át kereste a húgát és a nyomára sem akadt addig, amíg Lerontis nem mondta, hogy itt van. Erre egy lényegében a Flotta szempontjából senki tudta, míg ő nem. Mindez nem javított a kedvén, amit ezzel az egésszel kapcsolatban érzett.
- Végtére is csak alig hasonlítunk – mondta ironikusan. – Vörös haj, kék szemek, vörös minták az arcon, közel hasonló jellem. Skandináv keresztnév, Miller vezetéknév, de nem… semmi közöm hozzá.
Fakadt ki. Cal ugyan említette korábban, hogy látott egy Ingridhez hasonló nőt, aki nagyon hasonlított rá, de soha sem gondolta volna, hogy az lenne Gunny. Ezek szerint csak kettejük elől tartották titokban, míg mindenki más tudta, hogy Gunny létezik és az Anyahajó hídján szolgál. Vett egy mély levegőt.
- Jah… legyenek olyan felmenőid, mint ami nekünk van… könnyedén lehetett volna nyolclábú ló, farkas, vagy kígyó is, esetleg félig élő és félig holt, nem bocsánat, ezek már voltak a családban! – mondta dühösen. – Nem tudtam a fenébe is! Négyszázhuszonegy éven át kutattam mindenhol a világon. Sehol sem akadtam a nyomára, aztán a Rocksolidban tudom meg, hogy itt van pár szinttel odébb és mindig is itt volt! És, hogy a saját biztonságom miatt volt letiltva ez előlem, ahogyan még egy egységgel ezelőttig a saját biológiai mintáimhoz sem férhettem hozzá!
Láthatóan tényleg nagyon rosszul esett neki, hogy mindezt végig eltitkolták előle és titokban tartották. Talán azért fakadt ki ennyire, mert Vic tudta és még ott volt az is, amit Adam mondott. Hogy még mindig voltak titkok a családdal kapcsolatban, kezdett ettől az egésztől rosszul lenni, ha tudott volna a gyomra most fordult volna fel. Mióta megtudta, hogy kicsoda és micsoda nem először fordult elő, hogy inkább a tudatlanságot választotta volna, vagy azt, hogy egy normális és átlagos családja legyen. Miután beértek a szobába és Tubrokra került a szó már le tudott nyugodni és hamar megtalálta a közös hangsúlyt Vic-el. A lány intelmére már önfeledten tudott felnevetni, erre azért ügyelt, hogy ne terhelje túlságosan túl a párját és ne okozzon neki semmilyen sérülést.
- A nap maradék hét órájában úgyis regenerálom, amíg alszik – mosolygott. – Meg szeretkezés közben is, így főleg, hogy nehéz túlhajtani és nem kell annyira aggódni érte. Jól tud jönni a kölcsönös szexuális anyagáramlás és tegyük hozzá, hogy csak a harmadik napon kapott meg, addig kérettem magam.
Dicsekedett egy kicsit, hogy ennyire hamar máris kialakult ez Tubrok és közte. Lényegében hat napot volt ott a Rocksolidban és így csak három napot lehettek együtt, mert a hetedik nap reggelén már jöttek is haza, és az első nap pedig olyan volt, hogy amúgy is este érkezett meg. Kíváncsi volt, hogy erre mit fog Vic szólni, hogy ezek az információk mennyire nyerik el a lány tetszését, főleg, hogy Vic Ingridet még nem is láthatta szerelmesnek és úgyis tudta, hogy Cal-el sem szerették egymást úgy soha sem, csak véletlenül kötöttek ki egymás karjaiban.
- Majd szeretnélek titeket is bemutatni neki, meg Greg-nek is mielőtt elvinném először Rocksolidba – mondta. – Egy közös vacsora szerűséggel, mivel nem hozhatom el ide, így a Szilánkra gondoltam. Örülnék, ha majd te is eljönnél.
Kérdőn és érdeklően nézett a lányra, hogy mi is a véleménye minderről. Hálásan nézett Vic-re, amikor kimondta, hogy jó szülőknek gondolja őket, a keze önkéntelenül is a hasára tévedt, nem érezte magát annak, főleg, ami megfordult a fejében félelmében, mikor megtudta az igazat, ami miatt meg fogja kérdezni Tubrokot, hogy tényleg szeretné-e Eyjolf-ot.
- De örülök, hogy okos és leleményes – mondta. – Csak azt nem szerettem volna, hogy emiatt kevesebbnek érezze magát, hogy azt higgye, hogy becsaptuk. Meg… féltem őt… félek attól, hogy mi lesz, ha Zsarnok úgy ítéli meg, hogy a Miller vérvonal már létezése nem megfelelő, nem logikus Birodalom legfelsőbb köreibe, hogy elpusztít minket, kitöröl mindenhonnan azért, amik vagyunk. Hogy emiatt Greg-nek is baja esik, mert az apád sem lesz képes megvédeni őt… Gunny más kérdés, ő Zsarnok lánya, de mi a többiek? Senkik vagyunk.
A szemeiben látszott, hogy tényleg így van, ez a valami nagyon nyomasztotta és tényleg félt. Ezek után a ferdítés nem volt teljes siker, látta Vic arcán, szemeiben. Ennek ellenére ő maga is állta a lány tekintetét, hogy meggyőzze arról, hogy téved és tényleg nem ők küldték. Az egész „játszmát” ott nyerte meg, amikor kimondta, hogy miért is jött még és kimondta, hogy mehetnének együtt valamit csinálni a lány születésnapja előtt. örült, hogy ezzel megtörte az előző rosszkedvet és teljesen elterelte Vic figyelmét arról, amiről kellett. Elmosolyodott, majd felnevetett az egyik mondatnál.
- Pontosan ezt mondták a barátaim, amikor a lánybúcsúmon elmentünk bulizni közvetlen a bátyáddal való esküvő előtt – mosolygott. – Ne aggódj, ezúttal minden férfit neked hagyok.
Kacsintott még rá a lányra egy pillanatra, majd őszinte és lágy lett a bók után a mosolya.
- Igen, ezért – bólintott. – Köszönöm! Tudom, hogy jobb társaságban bulizni és úgyis tényleg régen voltunk együtt bárhol is…. azzal pedig nem törődünk aznap, hogy a fiúk – utalt Cal-re és Adam-re. – mit is gondolnak erről. Van javaslatod, hogy hova menjünk?

by **Bishop** Csüt. 04 Szept. 2014, 23:48

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~

A játékokkal teli szobában Greg ügyesen le tudja magát foglalni a saját játékaival, úgy mint mindig, a dolgok hasonlóan szórakoztatóak mint eddig. A holografikus játékon a pálya most sem nehezebb mint a többi, így jól tud rajta haladni. Ingrid hosszabb kifakadására Vic kiegyenesedik és vele szembe fordul. Végig rezzenéstelen arccal hallgatja, de aztán a végén grimaszol egyet. Láthatóan nem nagyon érdekli, foglalkoztatja a kérdés vagy csak nem akarta most ezt hallani és az nem tetszik neki. Még egyszer elfintorodik, aztán teljesen őszintén Ingridhez szólt.
- Most én vagyok a f.sz mert nem szóltam róla? Azt hittem tudod ki ő és hogy néz ki, mint mindenki más. Egyébként gyanús volt, de nem az én családi ügyem, és k.rvára lehetett volna véletlen is. Ha valaki Zsarnok lánya, akkor nem arról híres, hogy baszogatni szokták. Amúgy is... ha Maniac elrejt előled valakit, akkor sok választásod nincs, fogalmad sincs a létezéséről, ha az anyád akkor sem. A legegyszerűbb lenne hárfáznod egyet és lenyugodni.
Mint általában a kifakadáson kicsit ő is kiakad és teljesen őszintén fejti ki a gondolatait, mindenféle átfogalmazás nélkül. A teljes őszintesége érződik a szavaiból. Szembesíteni próbálja Ingridet a dolgokkal, ezzel akár pozitív akár negatív hatást ér el. Az ágy szélén ülve Ingrid már megnyugszik és könnyen mondja el a történteket. Amikor kimondja a húsz órát és az anyagáramlást Vic egy kicsit meglepődik, de később már csak érzékien a combját simogatja és kíváncsian hallgatja Ingridet. A kéretésnél határozottan Ingridre kacsint Vic és el is molyodoik.
- Oh, jól tetted. Most mindent megkaptál tőle, dúl a szerelem, szexuális anyagáramlás is van, egészen a tiéd. Jobbat nem is kérhetnél. Az üdvözletemet küldöm neki és a húsz órás szexnek.
Mosolyodik el szélesen megint a végén. A meghívás után Ingrid, mivel jól látja azt is látja a lányon, hogy azon viszont már tényleg meglepődik, hogy pont őt is meghívják egy ilyen találkozóra.
- Naná, ott leszek. Azt gondoltam engem nem akarsz meghívni, hogy elkerüld a katasztrófát, de legalább találkozok a szexi északi pasiddal és meggyőződhetek róla, hogy k.rvásan jó ízlésed van.
Ingrid aggodalmas szavaira Vic összehúzza a szemét és kérdően néz Millerre, majd a hasára tett kezén. Ingrid érzi, hogy most sem nyeri el a beszélgetőpartnere tetszését amit hall és ezt látványosan ki is mutatja. Két kezét hátra veti és felsőtestével hátrébb dől, felnyomva a mellkasát, fejét valamivel hátrébb vetve. Amikor Ingrid a végére ér az aggódó megjegyzésnek most sem olyas fajta nyugtatást kap mint mástól.
- Én nem akarlak megbántani ezzel, de hülye vagy ha félsz. Maradjunk naturálisak és reálisak mint Zsarnok. Ha szigorúan veszem, apád farkából jött ki az a nyaláb fehér cucc, amiből te is lettél és Gunnhild is. A folyós cucc bele ment anyád kikészített sejtjébe és bumm kész is lett a gyerek. Más kérdés, hogy az egyik teljesen tervezett dolog. Innen nézve tök hasonlóak vagytok. Szóval Zsarnok nem mostanában fogja elkezdeni a vérvonalatok eltörlését és nem is évezredek múlva.
Vic-től ez már egészen szép válasznak, megnyugtatásnak számít magához képest. Nyugodtan, mint mindig nem kevés önérzettel adja elő. A születésnapi ünnepléssel a következőkben Ingridnek sikerül elterelnie a témát és bizalmat is keltenie a lányban. A téma láthatóan érdekli Vic-et és figyel is rá.
- Óóó igen, enyém minden pasi. - mondja örömtelien - Ha őszinte vagyok, már egységekkel ezelőtt kinéztem magamnak egy nagy és színvonalas helyet. Van ott normális zene, egy kisebb hangulatos tömeg és ott is lehet aludni. Jah meg VIP részleg. Az is a miénk lesz. Biztonságos az egész környék is. Oda is eljönnél velem?
Kérdezi végül érdeklődve. Elkezdi keresni a kommunikátort, hogy meg tudja mutatni Ingridnek a helyet, néhány képet róla, hogy meggyőzze, mialatt a választ várja.

by **Miller lányok** Pént. 05 Szept. 2014, 11:50

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Greg nagyon örült annak, hogy végre megint olyan jól tud szórakozni, mint korábban, mert ez már megoldható volt neki is. szerette ezt a játékot, így teljesen lekötötte a figyelmét. Mint általában nem gondolkodott elsőre sokat a pályán, vagy a megoldáson, hanem ahogyan jött, úgy puffant az egész. Megérzésből és már rutinból próbálta megoldani őket, egészen eddig az előző pályát leszámítva működött neki ez, így nem próbált továbbra sem eltérni ettől. Ugyan Ingrid látta Vic-en, hogy nem különösebben örült sem a kifakadásnak, sem annak, amit Ingrid mondott, főleg, hogy eléggé úgy hangzott, hogy a lányt is felelősnek tartotta, pedig nem. Csak tényleg eléggé szívére vette az egészet, hogy rajta kívül tényleg mindenki tudott Gunny-ról és arról, hogy Zsarnok lánya csak ő nem. Az egyik mondat azonban különösen rosszul esett neki, hogy nem az ő családi ügye, mintha Ingidet sem tartotta volna annak. Azonban Vic-el ellentétben ő maga nem mutatta, hogy ez megbántotta volna, csak ugyanolyan maradt az arca. Ez is egy olyan eset volt, hogy örült annak, hogy eltudta rejteni az érzéseit szinte bárki elől. És a lány nem is tudta, pedig de sokkal jobban családi ügye volt, mint hitte volna. Végül vett egy mély levegőt az egész után, be akarta fejezni ezt a témát mielőtt méginkább megviseli saját magát, amit nem akart. Még így is ma egyszer előkerül, ha Tubrokhoz megy, neki is el kell mondania.
- Nem, te nem tehetsz róla, bocs – rázta meg a fejét Ingrid. – Csak hihetetlenül szar érzés, hogy az egész életedben minden hazugság volt…
Lenyugodni, könnyű volt mondani, amikor ezer éven át minden hazugság volt, amit hitt és tudott a családról. Visszatudott volna vágni, de nem lett volna értelme és csak elszólta volna magát. Néhány nap és a lány is megfogja érteni, hogy miért akadt ki ennyire Ingrid. Bent a szobában, amikor már Tubrokról beszélt, a jókedve is visszatért és a párjáról igencsak lelkesen beszélt. Tényleg látszott rajta, hogy szerelmes, ilyennek még soha sem látta Vic, igaz Cal sem, se szinte senki más. Ahogyan beszélt látta Vic-en, hogy a lány többször meglepődött azon, amit hallott, hogy mennyit bír Tubrok és azon is, hogy máris kialakult közöttük az anyagáramlás. Ingrid sem hallott ennyire gyorsról, mint ami nála volt, így nem tudott meglepődni azon sem, hogy a sógornője sem. A dicséretre és a kacsintásra szélesen mosolyodott el és bólintott, hogy így lesz. A meghívás után újabb döbbenetet látott a lányon, gondolta, hogy így lesz. Végül is épeszű ember nem hívná meg őt egy ilyen vacsorára.
- Ez természetes, a családom része vagy – felelte. – Még akkor is, ha időnként katasztrófát okozol. Hogy milyen ízlésem van arról máris mondhatsz véleményt.
A lányra mosolygott, hogy nem zavarja őt egyáltalán és direkt mondta ki, hogy a családjának tartja, még akkor is, ha Vic őt nem a korábbi szavai alapján. Elővette a kommunikátorát és egy olyan képet halászott elő, amin Tubrok félmeztelenül van, hogy Vic is alaposan szemügyre vételezhesse őt és dönthessen. Ha épp nem volt ilyen képe, akkor felidézte magában az egyik ilyen jelenetet és azt vetíttette ki Maniac-el. Ha megvolt, akkor hagyta, hogy Vic végigmérje a férfit és ítélkezhessen.
- Jellemre pedig szinte teljesen olyan, mint én – tette még hozzá. – Remekül kiegészítjük egymást. Ő pedig a fiúnk lesz egyszer, ha felnő, Eyjolf…
Ha Vic-et érdekelte, akkor róla is megmutatta a képet, amit még Maniac számolt ki és vetített ki nekik a Rocksolidban. Ahogyan ezek után a félelméről beszélt ismét tudta, látta, hogy nem nyerte el vele Vic tetszését, de mi mást tehetett volna, ne vegyen figyelembe semmit arról, amit már tudott, hogy micsodák voltak ők valójában? És még nem tudta azt sem, hogy milyen lehetett olyannak lenni, mint Zsarnok, milyen volt pusztán logikusnak lenni, ahol nem volt logikus a saját létezése sem, mert jelentéktelen senki volt.
- Nem mondta el Cal, hogy mi vagyok, igaz? – kérdezte. – Hogy micsoda a vérvonalunk… Zsarnok egyszer kiirtott mindenkit, aki az istenek közé tartozott, megsemmisítette a dimenzióikat, levadásztatta a megmaradt és életben maradt isteneket. Ironikus, hogy pont az egyik UP2-je is az volt emberként, ahogyan a lánya szülei is Áz istenek, ahogyan én és a húgaim is azok lennénk. A genetikai kódunk egyezik az istenekével. Négyből hárman véletlenül vagyunk, akik, Gunny valóban tervezett… Yrsa, Gunny és én ugyan a Birodalom legfelsőbb rétegébe tartozunk, de anya és Aesa nem. Tudom, hogy kicsi az esélye annak, amitől félek, de van rá reális esély. Greg egyelőre „tisztának” tűnik, Cal génjei belerondítottak ez enyémbe így úgy tűnik, hogy neki nem lesznek képességei, mint a vérvonal többi tagjának, de Tubrok csak sima ember…
Elharapta a mondatot, nem folytatta, hogyha mi van, ha olyan képessége lesz Eyjolfnak, ha lesz, ami miatt nem élhet és elpusztítják. Ez reális veszély volt Ingrid szemében és emiatt félt. Nem várta, hogy Vic megérti, hiszen nem volt anya és egy anyának a gyermekei a legfontosabbak és velük szemben valószínűleg túlreagálnak mindent, mint most is. A születésnappal azonban végül sikerült elterelnie a lány figyelmét és már csak arra koncentrált. Elmosolyodott ismét, nem csalódott Vic-ben, hogy már megvolt, hogy hova szeretne menni bulizni. Ha eközben a képek előkerülnek, akkor megnézni azokat is Ingrid végül bólint.
- Persze, örömmel – mondta őszintén. – Egész jó helynek néz ki.
Kivárt néhány pillanatot, mielőtt újra megszólalt volna.
- Hogyhogy befestetted a hajadat feketére? – kérdezte érdeklődve, majd ismét elmosolyodott. – Valahogy meglepett a fekete, zöldet, vagy kéket vártam volna atyád bosszantására.

by **Bishop** Szomb. 06 Szept. 2014, 23:02

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Greg a játékkal könnyen halad, egymás után tudja le az újabb és újabb adag feladatokat. Az első hálószobában eközben Ingrid és Vic beszélgetnek. Kint az előtérben a lányt láthatóan nem hatja meg sem Ingrid kifakadása sem a rövid megjegyzés ezért csak vezeti őt, hogy végre nyugodtabb hangulatban beszélhessenek.
- Jah szar érzés. Minden másnap szar érzésem van, üdv a világomban. Az élet ilyen, főleg ha el vagy kényeztetve és szárazra van simítva a segged is mint nekem.
A hangja most nem közömbös, inkább megértő. Ezután már könnyen a lány szobájába ér Ingrid és helyet is tud foglalni a beszélgetéshez.
- Ahha. - vonja meg a vállát, mert nem teljesen akarja érteni mit mond Miller.
Ingrid amikor előveszi a kommunikátort, látja, hogy Vic előrébb hajol és kíváncsian figyel hogy mit is csinál. A megjelenő félmeztelen, törölközős képet Tubrokról "szakszerűen" többször is végigméri. Láthatóan elnyeri a tetszését és elismerését a látvány, mosolyogva pillant fel a képről Ingridre.
- Belenyúltál a dolgokba. k-rva jó pasi, igazi szőke lovag. - kíváncsian kivárja amit Ingrid mond neki aztán bólint - Na mutasd Eyjolfot!
Eyjolfot is elégedetten nézi meg, bár ez már olyan elégedettség amivel Gregre is szokott tekinteni a lány. A mosolya elárulja, hogy nagyon örül az Ingrid életében bekövetkező változásokban. Ezután Ingrid elmondja a vérvonalával és családjával kapcsolatos tényeket, aztán elharapja a mondatot. Vic már aközben hogy beszél hátradől az ágyon, kifújja a levegőt és a szemeit forgatja. Ahogy azt Miller már várta, a lány valóban nem érti meg az anyai gondjait, különösen, hogy tudja róla, utálja a saját anyaságának még a gondolatát is. A végén azonban felkel az ágyról, hogy válaszoljon.
- Ugye tudod, hogy most pofon kellene hogy vágjalak?! Igen tudtam róla, mert Cal elmondta. Szerintem ezt nem kicsit túlreagálod. Az előbb pont ezt ecseteltem neked, hogy ki kinek a gecijéből lett. Zsarnok miért venné el a gyereked? Azt a srácot, akit előbb mutogattál? Mert képessége van? Oh, nem foglak elkezdeni sajnálni azért mert az istenek lánya vagy. Örülnöd kellene neki. Alapból miért zavarná Zsarnokot hogy képessége van? Mintha veszélyt jelentene rá... Áh hagyjuk. Se neked, se Eyjolfnak nem lesz semmi baja. Előre megmondtam.
Az utolsó szavaknál már ő is elkedvtelenedik és nem is folytatja tovább, csak Ingridet figyeli. Aztán eljutnak a születésnap tervezéséig ami már sokkal kellemesebb hangulatú rész.
- Egész jó hely? - mosolyog Vic - Majd meglátod milyen jó hely.
Az utolsó kérdés előtt Ingrid kivár, amivel magára tereli a figyelmet és így tökéletesen látja hogy Vic kissé meglepődik a kérdésen. Nem válaszol neki azonnal, előtte kivár néhány másodpercig.
- Nem amiatt a f.sz miatt csináltam. A fekete jól áll és csinos vagyok benne, csinos akarok lenni azon felül, hogy dögös vagyok. Az is tetszik, hogy hátul rövidre van nyírva. És közelebb áll a fekete a mostani lelkivilágomhoz is...
Az utolsó szavaknál elmerengve néz maga elé, aztán Ingridre, választ várva tőle, vagy legalább valamilyen reakciót.

by **Miller lányok** Vas. 07 Szept. 2014, 10:09

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Greg egyre jobban lelkes lett, hogy ennyire jól ment neki a játék, újabb és újabb pályákat tudott könnyedén megoldani. Ez így továbbra is igencsak lekötötte, így szinte teljesen belemerült a játékba. Noha nem volt olyan jó egyedül, mintha a barátaival tudott volna játszani, vagy épp Vic nénivel, de a sikerélmény jelenleg kárpótolta az egyedüli játék miatt. Bár néhány perc után, mivel sem az anyja, sem a nagynénje nem jöttek ha volt ennek a játéknak multiplayer funkciója, akkor felhívta Maniac-en keresztül valamelyik barátját, hogy lenne-e kedve becsatlakozni hozzá. Vic szavai után Ingrid néhány pillanatra dühösen nézett a lányra. Saját maga nem volt elkényeztetve, soha sem volt. Az Osborn testvérekkel ellentétben neki semmi sem volt természetes, nem kapta meg azt a fajta támogatást, amit ők. Soha sem élt vissza azzal, hogy az apja egy UP2, sőt mindig mindenki elől el is hallgatta. Nem azért, mert szégyellte az apját, ez fel sem merült benne, egyszerűen nem akarta, hogy erről ítéljék meg, hogy azt mondják, amit Gunny-nak, hogy csak azért ért el mindent, mert az apja U7. Az apja világéletében hátráltatta és mindig egyre magasabb és magasabb falakat, akadályokat állított a lánya elé, hogy megfeleljen ezeknek. Ezért volt, hogy csak most engedte a Flottába is belépni és még sorolhatta volna a nő akár egységeken át az elmúlt ezer évből. Ellenben Vic, nos ő igen, ő valóban el volt.
- Csak én nem vagyok elkényeztetve – mondta. – Így nem vagyok hozzászokva sem ehhez.
Ezzel befejezettnek tekintette ezt a részét a társalgásnak. Határozottan örült, amikor a téma végül Tubrokra terelődött. A képet sikeresen előszedte, egy igencsak jót és láthatóan még Vic-nek is elnyerte a párja a tetszését. Most így ebben a pillanatban érezte, hogy mennyire mások a Birodalmiak a többi emberhez képest. Lent a Földön általában mindenki tudja, hogy miként néz ki egy másik birodalom, ország vezetője, már csak azért is, mert kíváncsiak rá és nem árt tudni. De itt mielőtt lement a Rocksolidba sem tudta, hogy a vezetők kicsodák, rendben megvoltak az adatok a fejében a feltöltésnek hála, de semmi több. Nem pazarolt rájuk néhány pillanatnál többet, annyi elég volt, hogy felismerje őket, de nem törődött velük. Pedig ha jobban figyelt volna erre már korábban is, akkor hamarabb feltűnhetett volna az, hogy Tubrok mennyire jóképű és megpróbálhatta volna becserkészni. Így ezzel sokkal nyilvánvalóbb lett, hogy miért is tartják olyannak a Birodalmiakat, amilyennek. Szélesen mosolyodott el Vic dicséretére, hogy a párja nála is ilyen jól vizsgázott.
- Örülök neki, hogy áment a vizsgái legkritikusabb pontján – felelte jókedvűen.
Egy kicsit jobban tartott a lány válaszától, mint az apjáétól. Az apja soha sem szólt bele a párválasztásába, mintha hagyta volna neki, de amit eddig mesélt neki Tubrokról láthatóan elfogadta az apja. Most már értette is, hogy miért nem volt semekkora baja vele, végül is egy viking uralkodóról volt szó. Sem az apja, sem az anyja viking istenek révén nem kívánhattak volna jobbat a lányuknak, főleg, hogy ennyire jól passzoltak egymáshoz. Látta Vic mosolyát is, ahogyan Eyjolfot nézte, ezúttal nem úgy, mint egy férfit, hanem úgy, mint Greg-et szokta, mintha az unokaöccse, vagy valamilyen rokon lenne a fiú. Ami pedig még Ingridnek is nagy megkönnyebbülés volt, hogy a lány örült ezeknek a változásoknak. Viszont, amikor a félelméről beszélt valóban az történt, amire számított és Vic nem értette meg az anyjai félelmét. Igaz nem is várta, hogy megtörténjen, saját maga sem értette meg Greg születéséig azt, hogy az anyja miért menekült el, csak utána. Felkapta a fejét, amikor a lány kimondta, hogy örülnie kellene. Azon nem lepődött meg, hogy Cal elmondta ezt, de azon igen, hogy ezt mondta a lány. Örülni annak, hogy soha sem ismerhette a családját, mert meghaltak a többi istennel együtt, hogy nem ismerhette az ikerbátyjait, mert ők is meghaltak? Ez így utólag nagyon fájt neki, mert ugyan tudott róluk mindent, de soha sem találkozhatott velük.
- Igazad van, csak túlreagálom, mint anya is tette – mosolyodott el a végén.
Ez nem csak lerázás volt, hanem belül érezte, hogy valóban így van, de ettől még félt és aggódott és azt nem tudta lerázni magáról. A születésnapi tervezés már sokkal jobban sikerült, akkor mind a ketten mintha elfeledték volna az előző kellemetlenséget. Ismét szélesen mosolyodott el, ahogyan Vic a helyről mesélt.
- Terveztél még oda valamit, külön bejáratú együttest, hasonlókat? – kérdezte.
A hajas kérdéssel pedig a válasz után végre elért oda, ahova akart, hogy kissé megnyílt a lány. Főleg az utolsó szavaknál. Az elején Ingrid megértően bólintott, majd a folytatásra határozott lett ez, hogy megerősítse a sógornőjét, hogy valóban jól áll neki és roppant csinos így. Igaz ezt már megtette, amikor először meglátta. Az utolsó résznél pedig láthatóan meglepettség és aggodalom futott át az arcán.
- Valami baj v… - elakadt a hangja és megrázta a fejét. – Nem akarok tolakodó lenni, elnézést.
Tudta, hogy nem szereti, ha ilyesmiről faggatják Vic-et, azért is hagyta annyiban. Végül gyengéden mosolyodott el.
- De ha valamikor mégis úgy érzed, hogy szeretnél valakinek beszélni ezekről, tudod hol találsz – majd gyorsan váltott témát. – Van valami ötleted, hogy milyen ruhát vegyek fel, hogy innen majd a Rocksolidba megyek? Én személy szerint erre gondoltam, mi a véleményed?
A kommunikátorával pedig az említett vörös ruhát mutatta meg. Igazából már eldöntötte, hogy ebben megy, csak azért hozta fel, hogy ne érezze Vic azt, hogy faggatja.
Az Anyahajó - Page 3 1zcnv61

by **Bishop** Vas. 07 Szept. 2014, 17:06

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~

A játéknak természetesen mint minden játéknak van többjátékos funkciója, így ebbe Greg be is léphet. Mint mindig van olyan barátja aki éppen ráér és otthon játszik, őt fel is tudja hívni és meghívni a játékra. Ingrid és Vic beszélgetése ezalatt szerencsére továbblendül a kellemetlenebb pontokon. A lány a vizsga szó hallatára elmosolyodik, szélesen és kacéran mint mindig.
- Aranyos. Még szép hogy átment.
Válaszolja kedélyesen. Aztán elgondolkozva az ajkához nyúl, onnan megint Ingridre néz.
- Tudod mi a legdögösebb benne? - vár egy pillanatot, hogy Ingrid akarja-e hallani a véleményét és ha igen folytatja - Az egész teste férfias. Kidolgozott, de nem úgy mint egy birodalminak, hogy minden tökéletes rajta, és hibátlan, hanem izmos de van egy kis felesleg rajta, pl a hasánál, mellé még szőrös is amennyire kell. Az a pár sebhely már csak fokozza az egészet. Lefogadom hogy a farka is arányos az alkatával. Na jó... pont nem lenne az esetem soha, de megértem hogy ki se akarsz jönni az ágyból mellőle.
Zavartalanul elemezgeti Vic Tubrokot, utána megint Ingridre pillant, hogy a kritika elnyeri-e a tetszését. Amikor kimondja Ingrid, hogy szerinte mégiscsak túlreagálja látja a lányon hogy kicsit ő is megnyugszik, helyeslően bólint neki és megint mosolyogni kezd.
- Na ugye.
Ezután érkeznek el oda, hogy a születésnapot tervezzék meg. A kérdésre Vic halkan felkuncog.
- Hogyne készültem volna. Előkészítettem mindent. Igazából a legnehezebb azt megoldani hogy senki ne jöjjön rá kik is vagyunk, mert akkor hamar kihal a buli... Tudod az emberek félnek rád nézni ha Osborn lánya vagy satöbbi, satöbbi. Szóval jah, titokban megszerveztem az egészet. Aztán valami dögös rucit vegyél fel nekem.
Kacsint Ingridre a végén. Ingrid a kínálkozó alkalmat kihasználja eléri amit akar és remekül el tudja hitetni azt Vic-el hogy nem akar tolakodó lenni de azért érdekli, hogy mi van a lánnyal. Vic egy kis ideig megint maga elé mereng gondolkodva és hirtelen mozdulatlanná válik, ahogy néhány csepp könny összegyűlik a szemében és az eddig boldog arca is hirtelen megtörik.
- Áhh semmi, csak a f.szom ki van mindennel és mindenkivel mostanában.
A hangja kissé dühös, szomorú és remegő. Aztán a figyelmét szándékosan ráerőlteti a ruhára és arra amit Ingrid mutat neki.
- Szép darab, illik hozzád. A lábánál az a kivágás nagyon egyszerű, szerintem kellene egy kötés a combodra vagy harisnya vagy ilyesmi, akkor nagyon szexin mutatna. A mellednél azt a fátylat húzd lejjebb bátran, hogy csak éppen azt takarja amit kell. Nem fogja tudni levenni rólad a szemét Tubrok. A hajadba is tűzz valamit, az izgalmasabbá teszi. Vagyis... csak akkor csináld amit mondok ha el is akarod a szerkóval csábítani, ha csak szépen akarsz kinézni jó ez is.
Próbálja összeszedni magát és elterelni a gondolatait. A tanácsa azonban őszinte és elég tapasztaltnak is hangzik.

by **Miller lányok** Hétf. 08 Szept. 2014, 10:28

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Greg igencsak örült annak a ténynek, hogy sikerült valamelyik barátját is beszerveznie a játékra, így máris sokkalta jobb lesz az egész, mintha egyedül kellett volna ezzel játszania.
- Ez a játék maradjon, vagy válasszunk valami mást? – kérdezte. – Valami katonást?
Ingrid is elmosolyodott, ahogyan kiderült, hogy a vizsga szóval nagyon jól választotta meg, hogy mit is mondjon és Vic is hasonlóképpen reagált az egészre. Ahogyan a lány rákérdezett, hogy mit is talál a férfiban dögösnek Ingrid bólintott neki, hogy folytassa. A mosolya még szélesebb lett, ahogyan Vic sorolni kezdte, hogy mi is a véleménye. Örült neki, hogy mind a ketten pontosan ugyanazt a lényeget ragadták ki, hogy mi miatt volt Tubrok átkozottul jó pasi, még egy Birodalmi szemével is. Itt Ingridben egy pillanatra felmerült, hogy Nava nagy bánatára és ezen a gondolaton nagyon jót vidult magában. Az a rész hihetetlenül nagy megkönnyebbülést jelentett Ingrid számára, hogy Vic-nek nem volt az esete, nem mintha tartott volna, hogy a szép zöld szemei ellenére Tubrok kikezdene vele, de legalább nem fog ez családon belül kellemetlenségeket szülni.
- Pontosan ugyanez fogott meg engem is – bólintott. – Az, hogy részben tökéletlen és nem olyan, mint a megszokott Birodalmiak. Még a tökéletesség is unalmas tud lenni. Jó néhány sebhelyét igaz már eltűntettem az együttlétek alatt, de ettől függetlenül a véleményünk teljesen egyezik. És igen, az bizony, arányos.
Felelte sokatmondóan széles, ragadozóvigyorral. Látható és hallható is volt, hogy a kritika tökéletesen elnyerte Ingrid tetszését és semmit sem vett magára, mert mindenben ugyanaz volt a véleménye, mint a sógornőjéé. Örömmel hallotta, hogy Vic mindenre felkészült a bulival kapcsolatban már korábban. Egy pillanatra elfintorodott, ahogyan a lány mondta, hogy mit is a legnehezebb elérni és kivitelezni. Tökéletesen ismerte a problémát, hiszen ő maga is egy UP2 lánya volt, vagyis az egyetlennek, amelyiknek volt családja. Okkal nem mondta el senkinek, hogy az, aki, csak tényleg a magas rangú flottás tiszt, ha már egyszer Ingrid az Anyahajón lakik, akkor nehéz ezt mással kimagyarázni.
- Átérzem – mondta. – Hasonló helyzet, egy UP2 lányánál is ugyanez a helyzet. Nem hiába nem reklámozom még a legközelebbi barátoknak sem. Rajtatok és persze a magas rangú Flottás tiszteken kívül Ry és Tubrok tudja…
Ha Vic meglepetten néz rá amiatt, hogy elmondta Tubroknak megvonja a vállát.
- Azt akartam, hogy magamért fogadjon el és nem azért, amit hazudok…
Ennek ellenére nem tudta elfelejteni a párja arcát odafent a romoknál, ahogyan sorolta, hogy hol tanult, ki a férje, az apósa és legvégül, hogy kicsoda az apja. Ott akkor volt egy pont, amikor majdnem elvesztette a férfit, de végül szerencsére pontosan az ellentéte történt. Ezek után jött a trükkös rákérdezés arra, hogy mi is a baja Vic-nek. Azzal, hogy kihátrált, hogy nem szeretné zaklatni a lányt elérte a sikert, amit akart. Látta a lány arcát megtörni, a könnycseppet a szemében, illetve azt, ahogyan teljesen megmerevedett. Ebből már tudta, hogy valami komolyabb baj lesz és nem csak a megszokott hiszti, amit Vic leszokott vágni. Óvatosan nyúlt ki a lány válla felé és ha Vic engedte, akkor bátorítólag tette rá a kezét. Most már tényleg aggódott érte és nem csak azért, amit Adam mondott, hogy kezdi elveszteni az érzéseit, hanem egyébként is.
- Ki akasztott ki ennyire? – kérdezte őszinte aggodalommal. – Ha nem az apád, akkor megkeresem és összetöröm az összes csontját…
Ha Vic ránézett láthatta az arcán és a szemeiben, hogy Ingrid tényleg, őszintén aggódott. Korábban ezt nem láthatta, mivel mindig elfogadóbb volt, mint Cal és ő kevésbé akadt ki a lány viselkedésén, mint a bátyja. Utána Ingrid figyelmesen hallgatta, hogy a lány mit is mondott a ruháról és arról, hogyan is kéne felöltöznie. Elmosolyodott.
- Célom, hogy elcsábítsam, egy egységnyi ideje nem láttam már – mondta. – A combfix és harisnyatartó valóban remek ötlet, úgyis oda van a virgácsaimért. Köszönöm a tanácsot – mondta őszintén a végén.

by **Bishop** Hétf. 08 Szept. 2014, 20:19

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Greg barátja a kérdésen hosszasan és komolyan gondolkozok állát vakargatva, mert komoly választás hogy a két szórakozás közül melyiket is válasszák.
- Legyen valami katonás. - válaszolja végül kérdően Gregre tekintve.
Ingrid és Vic beszélgetése alatt Osborn, pontosabban Zsarnok lánya széles mosollyal adja Miller tudtára, hogy ő is örül annak, hogy ennyire egyetértenek Tubrok előnyeivel kapcsolatban. Az még inkább tetszik neki, hogy sikerült eltalálnia a férfi arányait is. A fintort is elkapja Ingrid arcán, amikor már a származásának hátrányait említi és látszik, hogy tökéletesen megérti Ingrid gondját is.
- Ahham. - válaszolja röviden, olyan hangon mintha éppen bekapna egy falat édességet.
Amikor Tubrok nevét is kiejti Ingrid valóban láthatja a lány arcán a kis meglepettséget, hogy ő is tud U7-ről, ezért rögtön el is mondja neki a részleteket. Vic erre kis csodálkozással néz vissza rá.
- Óó, akkor már készen vagytok. Már ezt is tudja rólad, a gyerek is úton van, mikor fogsz hozzá költözni?
Kérdezi a végén szinte nevetve. A következő téma már sokkal kellemetlenebb Vic számára. Az elején szomorúnak tűnik, de ahogy Ingrid a vállára teszi a kezét már dühösen csapja azt el onnan, aztán nem tudja magát tovább tartani és néhány könnycsepp végigfolyik az arcán.
- Elegem van mindenkiből. - fakad ki dühösen - Az nem foglalkozik velem akit akarok hogy foglalkozzon és csak az baszogat akit látni sem akarok egy életre. Rohadtul elegem van apámból is, a k.rva sok törődésével meg képmutatásával. Cal is az utóbbi időben egy igazi f.sz. Úgy viselkednek velem mintha ki lennék tagadva. Mások meg szóba se állnak velem, pedig próbáltam kedves lenni. Mindenki k.rvának gondol és kezel, kivágnak mint egy ribancot. Miért? Mert ilyen a jellemem? Nem mintha nem kellene minden pasinak megküzdenie értem. Mintha lenne pasim... áh. De már ebből a tetves Anyahajóból is elegem van, minden olyan baszott nagy és idegesítően tárt. Zsarnoknak nem volt jobb dolga, mint erre verje a farkát? Komolyan, nem akarok már kimenni a lakásomból mert minden hússzor nagyobb mint indokol lenni. És még ez is...
Vic egészen eddig a tőle megszokott kifakadást, hisztit hozza, ideges hangon és tekintettel, de elér egy pontot amikor hirtelen megmerevedik az arca, még több könny kezd végigfolyni az arcán és fájdalmasan zokogva hull az ágyra, kezeivel magát és az arcát takarva. Néhány percig csak hangosan zokog amire össze tudja szedni magát.
- Nem akarom... Beteg vagyok. A... a... Sok barátom meghalt a Pride-ban. Szerettem őket és meghaltak és most... Egy ideje alig érzek valamit. Vannak érzéseim de nagyon tompák és semmilyenek. Inkább csak gondolatok. Egyre rosszabb. Meghaltak és nem érzek semmit. Tudom, hogy szomorúnak kellene lennem de belülről nem érzek semmit, hideg vagyok. Én...
Még egy ideig zokog után megint felül, egyik kezét a tároló felé tartja mire Maniac kék erőtere a kezébe lebegteti a kommunikátorát. Vic komolyan és nagyon közeli bizalommal néz Ingrid szemébe. Láthatóan senkinek nem mondta még el eddig. Int a kezével mire egy kék holografikus jelenik meg, tele leletekkel.
- Szóval nincsenek érzéseim, vagyis vannak de gyengülnek. Maniac-el elemeztettem a teljes idegrendszerem. Tessék itt a bizonyíték, beteg vagyok és az érzelemközpontom felmondja a szolgálatot. Na nem azonnal, szépen lassan had szenvedjek és érezzem, tudjam, hogy géppé fogok válni. Soha többé nem fogok semmit érezni ha minden "jól" megy. Király. Azonnal kezelést kértem, de nincs. Ez nem gyógyítható... Nézd... Ez az. A DNS-embe van kódolva, genetikailag ilyen vagyok. Én ilyen vagyok, de nem akarom. Nagyon nem akarom.
A gondját nyugodtan ismerteti, részletesen mutatva a genomtérképét az idegrendszeri adatokat és a pszichológiai jellemrajzát. Néhány pillanatig még tartja magát, aztán ismét keservesen zokogni kezd a saját ölébe hajolva. Ingrid tényleg érzi a lány viselkedésén, hogy nagy a baj.

by **Miller lányok** Hétf. 08 Szept. 2014, 21:29

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Mikor Greg meghallotta, hogy a katonás játékot választják, akkor komoly arckifejezéssel kezdett azon gondolkodni, hogy melyik is legyen a választott játék.
- Kettő is van itt, az egyikben az Árnyékhadsereg bőrébe bújva egy bázist kell megtisztítani a Fagyhadsereg területén, a másikban pedig UP2-kkel vagyunk és egy naprendszerben kell megölni minden idegent – mondta a két legjobb lehetőséget, ami eszébe jutott.
Ingrid mosolyogva figyelte a sógórnőjét, ahogyan annak elégedettség kúszott az arcára, amikor a nő megmondta, hogy tényleg eltalálta Tubrok méreteit is. mindezek után mind a ketten teljesen egyetértettek abban, hogy a származásuk miatt átérzik, hogy mennyire nehéz dolga van a másiknak az apja miatt. legalább volt még teljesen közös pont, amit közösen tudnak utálni és szidni, hogyha úgy alakul. Gondolta, hogy sikerül meglepnie a lányt azzal, hogyha elmondja azt, hogy Tubrok már tud arról, hogy U7 lánya és valóban így is lett. Azonban a visszakérdezés után ő maga lepődött meg és egy kissé még el is pirult.
- Odaköltözni? – kérdezte zavartan. – Nem beszéltünk ilyesmiről eddig…
Rendben, a párja említette, hogy örülne annak, hogyha mindig ott lenne, ami lényegében felért azzal, hogy megkérte, hogy költözzön oda, de ezt Ingrid annyira nem vette komolynak, hiszen ő maga is örült volna annak, hogyha Tubrok ideköltözhetett volna hozzá az Anyahajóra, persze ez soha sem történhet meg, vagyis nagyon nehezen, de kizártnak tartotta. Mindazonáltal Vic nem sűrűn láthatta zavarban Ingridet még, de ez az egész dolog neki, hogy szerelmes és minden, ami ehhez csatlakozott, kapcsolódott furcsa volt még neki és volt egy-két pont, amin nem tudott teljesen napirendre térni és zavarba jött. Ugyanilyen volt, amikor az apja az anyjához hasonlította, hogy ugyanúgy ragyog a szerelemtől.
- Nem tudom. Az estéket tervezem ott tölteni, de ide köt az életem, a munkám, a barátaim itt vannak – mondta. – Valószínűleg napközben itt leszek, este pedig ott. Ha pedig valahova éppen több munkám köt, akkor azon a részen leszek csak pár napig. Nehéz kérdés, hiszen egyszerre leszek a Rocksolid úrnője és vagyok tiszt a Hídon. Arról pedig nem is beszélve, hogy elméletileg az istennője vagyok az ott élőknek és részben hozzám, a hugaimhoz és a szüleimhez imádkoznak...
Ezek után jött a komolyabb téma és Ingrid mostanra érte el végre, amit szeretett volna. Ahogyan hozzáért Vic vállához, nagyjából az következett, amit várt is valahol, hogy a lány ellökte a kezét és nekiállt kifakadni. Az egész az elején a megszokott hiszti volt, amit mindig hallott, vagy személyesen is, vagy pedig Cal-től. Ingridet nem zavarta, hogy a lány ilyen, már tudta azt is, hogy miért. Cal-t nem tartotta annak, aminek a húga, a férfi csak egyre jobban aggódott a húgáért, hiszen már szóba sem állt vele nagyon, ha igen, akkor is hamar kirúgta. Azonban ahogyan az első megszokott kifakadáson túl volt jött a következő, most már megmerevedett az arca is és határozottan sírni kezdett. Legalább úgy zokogott, mint Ingrid, amikor érezte, hogy Zsarnok mit érzett Victoria elvesztése után, néhányszor tétován nyúlt a lány felé, de végül visszahúzta a kezét és nem próbálta megvigasztalni. Érdeklődve, teljes figyelemmel hallgatta, hogy a elkezdett beszélni. A beteg részre kérdőn nézett rá, már sejtette legbelül, hogy mi lehet a gond, de egyelőre figyelt. Azt a részt, hogy barátok halálakor nem érez semmit ismerős volt, amilyen hosszú élete volt gyakran ő maga is így járt, hogy nem érzett ilyenkor semmit, de itt már tudta, hogy mi volt a gond. Osborn is megmondta, hogy elkezdte a lány az érzéseit elveszteni. Ahogyan a lány közeli bizalommal nézett rá Ingrid komolyan bólintott, hogy megtartja a titkot és nem fogja elmondani. Ahogyan a holografikus adatok megjelentek ezúttal Ingrid már hozzáértő szemmel tudta megvizsgálni azokat, Maniac-nél persze nem fog tudni pontosabb eredményt adni, de azért megnézte őket ő maga is. közben Vic-et hallgatta, amint a lány ezeket mondta újra az a jeges üresség volt, amit érzett néhány pillanatra, ugyanazt, amit Zsarnok is szokott. Annak ellenére, hogy a lány mennyire okos volt csodálkozott, hogy ezekből nem jött rá a tényre, Manaic-et módosították, ő így nem tudott. A „hibát” pedig meglátta, ő maga is. bánatosan nézett Vic-re, sajnálta, hogy ez lesz a sorsa, persze valószínűleg, ha elérkezett arra a pontra ez lesz a logikus és minden korábbi érzést, tettet hibás lépésnek és eseménynek fog felfogni, de tudni ezt, hogy mivé válsz. Szörnyű lehetett, még belegondolni is az volt neki. Mikor Vic újra zokogni kezdett, óvatosan lépett oda az ágyhoz és ült le a lány mellé. Ha Vic engedte, akkor odahúzta magához és átölelte őt, majd gyengéden, nyugtatóan kezdte a hátát simogatni.
- Nem fogjuk hagyni, hogy ez történjen – mondta nyugtatóan. – Ismerem ezt az érzést, átéltem, amikor úgy egy évvel voltam fiatalabb, mint te és apa jellemvonásai kezdtek jelentkezni. A ridegség, merevség… igaz nem ilyen erősen. Az elmúlt ezer évben megannyi technikát tanultam, hogy megtaláljam a középutat a két belém kódolt személyiség között. Segíthetek átadhatom ezt és talán mégsem történik meg ez, vagy kihúzhatjuk addig, hogy feltaláljanak megoldást, hogy ne történjen meg.
Végig kedvesen a lány hátát és fejét simogatta, ha Vic engedte. Ingrid szavaiból érződött, hogy tényleg szeretne segíteni és nem akarja Vic-et szenvedni látni. Nyugtató hangon próbált végig beszélni, ahogyan egy anya szokta a gyermekével, de egy pillanatra sem kezelte és éreztette a lánnyal, hogy gyerek lenne, hanem olyanként bánt vele, ami volt, felnőttként már.

by **Bishop** Hétf. 08 Szept. 2014, 22:03

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~

A játszótárs a korábbi gondolkozás ellenére most nagyon hamar tud jól átgondolt választ adni Gregnek a játékválasztásról.
- Az UP2-s unalmas, mert nem tudunk meghalni és az nem jó. Az Árnyékhadsereges sokkal izgalmasabb.
Ingrid a feltett kérdés miatt kissé zavarba jön és el is pirul. Vic ezen elmosolyodik, majd a részletes válaszon már fel is nevet. A szája elé teszi a kezét és így próbálja elfojtani a nevetést, aztán újra Ingridre pillant.
- Nem gondoltam komolyan. Arra utaltam, hogy nagyon jól kijöttök. Azon meg ne akadj fent, hogy nem itt laksz, pár perc csak az út ide a Rocksolidból. Meg ha megszületik Eyjolf... gondolom akkor költözöl oda. Vagy elszakítanád Tubroktól a gyermeket, esetleg a gyereket hagynád egyedül vele? Kétlem. Annál sokkal jobb ember és anya vagy.
Az elején még játékosan szurkálódva fogalmaz, de a végére már teljesen komolyan, magabiztossággal a hangjában beszél. A komorabb részhez érve Ingrid érzi, hogy jól teszi, hogy elsőre nem próbálja meg vigasztalni Vic-et. Valószínűleg a lány nem is lenne olyan állapotban hogy ezt elfogadná. A genetikai elemzésre nézve Ingrid nagyjából már látja melyik részek származhattak az anyjától, ezek is nagyon dominánsak, főleg a külsejét, személyiségét meghatározóak, ezektől elkülönítve azonban látja a Zsarnoktól származó szintén nagy mennyiségű tulajdonságot. Az adatokon látszik, hogy Zsarnok genetikai mintája pont úgy illeszkedik bele és írja felül a másikat, mint Eyjolf esetében a birodalmi képességek tulajdonságok Tubrokot. A különbség annyi, hogy Zsarnoké ezt teljesen természetesen teszi, az egyedfejlődés során. Ugyanakkor azt is tudja, hogy minden HPI-s bizonyos értelem kicsit Zsarnok, mivel a génkezeléshez az ő génállománya is fel lett használva. Többet Ingrid egy pillantásból nem tud megállapítani, részletesen is elemezhetné, de Maniac valószínűleg pontosabb és ő is erre gondol. A második sírásrohamnál már Ingrid könnyen Vic mellé tud ülni és nyugtatóan simogatni őt. Ez jól esik a lánynak és kicsit csillapodik a zokogása. A nyugtató szavakat végighallgatja, de nem válaszol. Még eltelik egy kis idő, mire halkan, megfontoltan és nagyon komoly hangon megszólal.
- Meg akarok halni. Nem akarom. Végezni akarok magammal.
Nyel egyet és újra elmondja. A hangján érződik hogy ez nem csak kiborulás, komolyan gondolja. Lassan összeszedi magát és felkel, aztán Ingrid szemébe néz. A regenerációja miatt nem látszik már a sírás nyoma az arcán és a szeménél a fekete festés sincs elmosódva.
- Szóval... ?

by **Miller lányok** Kedd 09 Szept. 2014, 11:11

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Szerencsére ezúttal Gregnek nem kellett olyan sok időt várnia, mint legutóbb, mert a barátja szinte azonnal rávágta, hogy melyikkel is akar játszani. A kisfiú szerette és rajongott az UP2-kért, leginkább azért, mert azzal büszkélkedhetett, hogy a saját nagypapája is az volt. Beleegyezett abba, hogy az Árnyékhadsereges játékot játsszák, az tényleg izgalmasabb volt, a másik meg valóban inkább egyszemélyesnek volt jó, mert a végén úgyis az UP2 győzött és az úgy párban tényleg nem jó. Így az Árnyékhadsereges játékot vette elő, majd töltötte be a pályát és pillanatokkal később megjelent a pályának a Konting.
- Boldogulunk, vagy túl nehéz lesz? – kérdezte.
Ingrid megcsóválta a fejét, amikor látta, hogy Vic mennyire jól szórakozik a zavarán és alig bírja visszafojtani a nevetését ezzel kapcsolatban. A szurkálódásra megjátszott sértődöttséggel nézett a lányra, de végül csak elmosolyodott a végén a bókra, hogy jobb anyának tartja annál Vic őt, mintsem elhanyagolná a gyerekeit. Ezen már valóban gondolkodott, de akkor sem volt könnyű a választás, hogy melyiket is szeretné megtenni. Vagy mi lenne a helyes ebben a helyzetben, hogy senkit sem hanyagoljon el és minden ugyanolyan legyen, mint volt. ezt tudta, hogy nem lesz, de meg kell találnia itt is azt a bizonyos arany középutat, amit eddig is tett minden más tekintetben, de akkor sem volt könnyű.
- Nem tehetem meg, hogy csak ott vagyok – mondta végül. – Itt vagytok ti is, és Greg-et sem szakíthatom el az apjától és nem is tenném. És akkor még ott van az is, mi lesz, ha nem fog tetszeni neki a Rocksolidban? A néhány perc igaz, de úgy gondoltam, hogy ezt is lejjebb rövidítem és a HPI-s, vagy a Flottás vadászgépemet leparkolom Tubrok csarnokában és térváltással közlekedem a lakásom és a gépem között. Így csak néhány pillanat lenne az egész út és sokkal könnyebben kivitelezhető lenne minden.
Azt tudta, hogy valószínűleg az ideje legtöbb részét amúgy is ott töltené már csak a kicsi gyerek miatt is, amíg nem lesz idősebb, az ott alvás pedig egyébként is tervbe volt véve. Ezt még úgyis meg kell majd beszélnie Tubrokkal, de bizonyára találnak majd jó megoldást, hogy senki se legyen elhanyagolva és mindent megoldjanak. Úgy tűnt, hogy tényleg jól érezte meg, hogy nem lett volna jó, hogyha próbálja a lányt vigasztalni, így ezt tényleg nem tette meg. Aztán jött a genetikai kód megnézése. Egy részét tényleg tudta már eddig is, hogy főleg a külső jegyek a zöld szemeket kivéve származtak Victoria-tól, illetve a mostani jellem, elég volt látnia korábban a nőt és látnia Vic-et, hogy ezt megállapíthassa. Minden más pedig Zsarnoktól származott, látta, hogy hasonlóan írta felül a genetikai kódot, ahogyan egy HPI-s teszi egy egyszerű emberével, csak ez természetes, nem úgy, mint a HPI-sek esetében egy hasonló helyzetben. ez teljesen más volt, mint a sajátja, ahol a genetikai kódok tökéletesen illeszekdtek egymáshoz és nem írtak felül semmit sem, hanem úgy kapcsolódtak, ahogyan. Sajnos többet egyelőre nem tudott meg ebből, de ha Maniac azt mondta, hogy „gyógyíthatatlan” és tényleg be fog következni, akkor sajnos tudta, hogyha örökké ott ülne felette, hogy megoldást találjon sem találta volna meg azt. A szavai és a simogatása szerencsére sikeresek voltak és Vic némileg megnyugodott, majd kicsivel később válaszolt is, igaz nem arra, amit Ingrid mondott, hanem teljesen mást. Ingrid szíve összeszorult a választól, bárki másnak segített volna abban, amikor ezt kérte, hogy meg akar halni, tudta, hogy miként lehet, beleszállni egy csillagba, vagy éppen a Milíciától mérget venni, de egyiket sem akarta megmondani a lánynak. Hallotta a hangjában, hogy komolyan gondolta, teljesen komolyan ezt. Felsóhajtott, már most ennyire ki volt borulva és akkor még nem is tudta, hogy Zsarnok lánya. Nem tudott mit mondani, mondhatta volna, hogy nem, dehogy akar meghalni, de az hazugság lett volna, és nem ért volna el vele semmit. A szóval kérdésre viszont már gyengéden mosolyodott el.
- Szóval… Holnap elkezdelek tanítani – mondta komolyan. – Meditációk és effélék, amiket én is használok. És nem fogsz kibújni, hogy hülyeség, ragaszkodom hozzá, már csak azért is, mert használ. Ha gondolod kereshetünk megbízható genetikust is, akit megkérünk, hogy próbálja meg kitalálni, hogy miként lehetne ezt megakadályozni. Annyi mindent babráltak a DNS-el és a genetikával, miért pont ez ne lehetne később megoldható?

by **Bishop** Szer. 10 Szept. 2014, 23:22

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~

A felépülő pálya a Kontingról természetesen nem tükrözi természetesen a valóságot, mivel azok a tervek többszörösen titkosítottak, de nagyjából ugyanaz a zord környezet, amelyben az Árnyékhadsereg játszott tagjainak helyt kell állnia. Mivel Greg még nem elég idős, sem a barátja és Maniac rendszere tökéletesen működik, ezért a korhatárhoz igazítja a játék realitását és vérességét. Greg ebből csak annyit lát, hogy a játék pont olyan mint mindig. A barátja mosolyogva néz rá a kérdés után.
- Az a lényege hogy nehéz, az a kihívás. Maximum újrakezdjük... - válaszol tapasztaltan.
Ingrid és Vic beszélgetése alatt a hosszabb magyarázatot Ingridtől hogy miért és hogyan tervezi a kettős életet már figyelmesebben hallgatja a lány. Egyértelműen érti Ingrid álláspontját, de láthatóan meg van a saját véleménye is.
- Na azért. Nem mindegy, hogy pár perc vagy másodperc. Főleg ha a pasidhoz siet. Egy nap úgyis hosszú, szerintem tök simán felosztod kétfelé és elvagy vele. Azt is vedd bele, hogy Tubrok nem biztosan repes majd annak, ha csak estére mész át hozzá. Okéés, tudom hogy az este is hosszú, de elég "szia szivi végeztem a melóval jöttem dugni" szaga van. Csak mondom.
Kis mosollyal zárja az egészet, hogy jelezze őszinteségét, mint mindig most is csak elmondta amit gondolt mindenfajta szándék nélkül. A kifakadás és sírás után Vic nehezen ugyan, de kezdi össze szedni magát. Végre valakinek el tudta mondani és már ez is segített. Ahogy lehajtja a fejét az orrából és szájából még mindig folynak a könnyei, de már nem zokog. Mivel a HPI-seknél nincs felesleges váladéktermelés, de az arcüregek ugyanúgy nyitottak, gyakori hogy a sok könny más réseken távozik teljesen tisztán. A cseppek Vic fekete szoknyájára esnek, de az anyag azonnal felszívja őket. A szavakra kissé reménykedően és hálásan pillant fel.
- Köszönöm. - mosolyodik el - - Olyan szépen tudsz hazudni, majdnem elhiszem. Azt tudom, hogy nem lehet gyógyítani, kezelni igen és már azért is hálás vagyok. Apám is tud már róla igaz?
Kérdezi végül beletörődő hangon. Az ujjait közben idegesen tördelni kezdi, és figyeli Ingrid reakcióját. Ingrid még életében nem látta ennyire sebezhetőnek, gyengének a lányt, olyan mintha az egyetlen sebezhető pontján találták volna el és összeomlott volna.

by **Miller lányok** Csüt. 11 Szept. 2014, 10:39

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Greg figyelte és máris alaposan végigmérte a helyet, ami kialakult és létrejött. Azt tudta, számított rá, hogy nem a pontos Kontingot kapják, csak nagyjából egy olyan helyet, ahol a körülmények ugyanolyan rémesek lesznek, mint a valóságban a pálya pedig, vagyis a bázis meg egy bonyolult szabvány Birodalmi, amit Maniac beilleszt oda. A mamája bezzeg tudta valószínűleg, hogy miként néz ki a hely valójában, noha soha sem kérdezett rá, hogy járt-e Ingrid ott, de azt tudta, hogy kiképezték és így úgy vette, hogy igen. A barátjára nézett és elvigyorodott.
- Remélem arra nem lesz szükség – mondta. – Nem akarok hibázni.
Körbenézett, hogy merre is lehetne haladni és biztonságosan a csáklyavetőt átlőni a szurdokon, ha sikerült megtalálnia ezt, akkor intett, hogy arra menjenek. Ingrid örült annak, hogy Vic-nek is volt véleménye arról, amit mondott és ezt meg is osztotta vele. Bólintott, hogy valóban ezt ő maga is így gondolta, hogy tényleg nem csak estére kéne hazamennie Tubrokhoz, hanem kicsivel hamarabb, hogy valóban ne legyen ez az érzése az egésznek. Noha azért biztosra vette, hogy Tubrok is megérti, hogy nem igen tud többet, mert megvan a saját élete itt is és nem akarja, hogy azt elfeledje, nah meg a kötelessége is volt itt. Főleg most, hogy már a Hídon szolgált és nem csak kis jelentéktelen politikus volt. Végül még egyszer bólintott azelőtt, hogy megszólalt volna.
- Igen, én is így érzem – mondta. – Szóval valószínűleg kettőbe osztom a napot és már délután megyek. Csak vedd figyelembe, hogy arrafelé nincs olyan luxus, mint itt nálunk a HPI-ben, hogy egy órát kell csak dolgozni, arrafelé sokkal többet és Tubroknak egy teljes birodalmat kell igazgatnia. Egyelőre nem ajánlottam fel, hogy segítek neki, nem akartam tolakodó lenni, de szándékomban áll támogatni, már csak azon hátsó szándék miatt is, hogy hamarabb végezzen. Meg aztán ott is lesznek kötelességeim, ami miatt muszáj lesz ott is lennem lehet, hogy napokat…
Az egész olyan katasztrofálisnak nézett ki így hirtelen, még szerencse, hogy Ingrid nehezen esett pánikba. Mikor Vic kifakadt és a nő nyugtatta őt lassanként sikerült ezt megtennie, a zokogás abbamaradt, de még mindig sírt a lány és a könnyei a szoknyára hulltak. Most már nem babusgatta őt annyira, csak ha érezte, hogy még mindig jól esik a lánynak, akkor még párszor barátságosan és vigasztalóan simított végig a hátán. A hazugsággal kapcsolatban jól esett neki, hogy ezt mondta a másik, hogy mennyire jól tud. Az lett volna a szégyen, ha nem így tud, azok után, hogy a cselszövés istenének, a hazugságok urának unokája volt, ez valahogyan családi vonás lehetett és el is várta volna magától, hogy tényleg így legyen. Noha tudta, hogy most még nem gyógyítható, valószínűleg később sem lesz, de azért szerette volna, ha Vic hiszi, hogy van remény és emiatt kapaszkodik és küzd, hogy minél tovább maradjanak érzései és talán sikerülhet annak ellenére, hogy kicsoda volt. Akarta, hogy így legyen és, hogy ne az legyen az egész vége, hogy olyan legyen a lány, mint az apja.
- Most még nincs, de szeretném azt hinni, hogy később lesz rá megoldás – mondta. – És szeretném, ha te sem hagynál fel a reménnyel.
Kérte kedvesen. Amikor az apja került szóba, Osborn Ingrid nyelt egyet. Még szép, hogy tudta, más kérdés volt, hogy miként fog reagálni erre a lány. Végül felsóhajtott és lassan bólintott erre.
- Tud igen – felelte. – Soha sem láttam ezer év alatt egyszer sem olyan emberinek, amikor ezt mondta. Láttam az aggódást és a félelmet a szemében emiatt. Félt téged, addig a pillanatig nem is tudtam, hogy mennyire szeret téged és, hogy képes lehet az ember ilyet kiolvasni belőle, ha már kimutatni nem igen tudja. Nem akarja, hogy szenvedj, vagy bármi bajod essen. Amikor mondta, hogy mi történik veled azonnal felajánlottam, hogyha engeded segítek neked, mert én sem szeretném, hogy bajod legyen, vagy szenvedni lássalak, annál fontosabb vagy nekem. Hálás volt érte… soha sem láttam ilyennek őt.
Végig nyugodtan és kedvesen beszélt, közben végig fürkészte Vic arcát, hogy mit is fog szólni ehhez, mert kételkedett benne, hogy akár Vic, vagy Cal látta volna az apját olyannak valaha is, mint pár órával ezelőtt Ingrid Adam-et abban a szobában.

by **Bishop** Vas. 14 Szept. 2014, 23:10

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Greg barátja mosolyogva nézi a komoly arcot.
- Akkor nem kellene ilyen nehéz játékot választanod. Nagyon könnyű meghalni ebben.
Válaszolja nyíltan és barátian. A játékban Greg gyorsan megtalál mindent amire szüksége van, és most már hosszan tud játszani a barátjával. Ingrid és Vic beszélgetése alatt Ingrid egészen zsúfoltnak látja a kötelességeit és programjait a kialakult helyzete és kapcsolatai miatt, de mégis tudja, hogy meg tudja ezt oldani. A levezetést hallgatva Vic hátra dől az ágyon, majd egyik lábát egyenesen felemeli a plafon felé, a másikat visszahúzza, "megmutatva" a harisnyáját, leginkább akkor szokott ilyet csinálni, amikor unatkozik és fel akarja magát dobni. Aztán visszahuppan ülésbe és Ingridre néz mosolyogva.
- Nyugi már. Túl komplikálod. Senki nem fog ott állni és másodpercre pontosan mérni hol mennyi időt b.szol el. A lényeg, hogy jól érezd magad bárhol is vagy és jól lődd be az idődet. Röviden. Ha hazamész éjszaka Tubrokhoz dugni, hogy aztán reggel leléphess az gáz, ha odamész délután, jófej csaj vagy. Ha négy nagy napig Tubroknál időzöl és rá se nézel az Anyahajóra, ugyanaz a helyzet, de ha minden nap itt vagy megint csak jófej csaj vagy. Egész jó tippeket adok.
A végén a mosolya szélesebbé válik. A hangja elárulja miközben beszél, hogy mennyire jól szórakozik, hogy végre Ingridnek is vannak ilyen ügyei, ugyanakkor teljesen őszinte, kedves és barátságos is vele. A sokkal kellemetlenebb téma, a kifakadás és zokogás után Ingrid próbálja tovább nyugtatni a lányt. Most már kevesebb sikerrel, érzi hogy jobb ha most nem túl erőszakos és csak annyit tesz ami tőle természetes. Azzal tud hatni Vicre, hogy elmondja neki amit látott Adamen. Most érzi, hogy sikerült közelebb kerülnie a lányhoz. Vic érdeklődve hallgatja őt, csöndben, mint eddig soha. Az elején még mosolyog de a végén csalódottan húzza oldal az ajkait és ökölbe szorul a keze.
- Persze hogy szeret. Mindig ezt csinálja, olyan agresszívan szeret, hogy támad vele. Nem mintha ehhez lett volna köze addig amíg nem mondom el neki. Bla-bla. Azt csinálja amit szokott. Köszönöm hogy elmondtad.
Bólint, aztán feláll az ágyról és nyújtózkodik egyet.
- Ha már nem hagysz meghalni, remélem megengeded hogy belőjem és kiüssem magam. Am igazad van, születésnap környékén a leggázabb dolog megdögleni.
Ingrid észreveheti hogy nem nagyon foglalkozik Vic a válaszával, csak magára figyel. Később fordul újra felé.
- Van új tetoválásom. Akarod látni?

by **Miller lányok** Hétf. 15 Szept. 2014, 10:49

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Greg még mindig komoly arckifejezéssel nézett a barátjára, de egy kisebb vigyort azért megengedett magának. Ő éppen azért találta ezt kihívásnak, mert nehéz volt.
- Ha könnyű játékot választok, akkor abból nem lehet semmit tanulni – mondta makacsul
Ebben pont olyan volt, mint az anyja, vagy a többi Miller, makacs és maximalista, akik szándékosan nehezebb feladatot választanak maguknak, mint amire egyébként nevetve képesek lennének csak azért, hogy a nehezebb úton szerezzék meg, amit akarnak. Amint sikerült megtalálnia a megfelelő helyeket, hogy hol juthatnak át a szurdokon, csáklyavetővel lőtt át a másik oldalra, de még bevárta a társát.
- Fedezz, ha átértem biztosítom a terepet és utánam jöhetsz – mondta.
Ha a barátja visszaigazolja ezt, akkor el is indult a túloldalra. Ingrid továbbra is úgy érezte, mintha a hullámok csaptak volna össze a feje felett és nem lenne nyugta semmitől. Azonban mégis ott volt, hogy tudta, hogy megfogja tudni mindezt oldani, még akkor is, ha az egész olyan lehetetlennek tűnik. Csak fel kell idéznie magában a kiképzése éveit, illetve azt, amikor a Milíciánál volt és a munkanap nem csak egy órából állt, hanem napi huszonhét órában kellett úgymond ügyeletben és készenlétben állnia. Amikor szinte semmire sem volt idő, mert mindig történt valami. Igen, ha azt sikerült újra átvennie, akkor rendben lesz. Most szembesült a ténnyel, hogy túlságosan is elkényelmesedett azóta, hogy ott volt és ezt hibának vélte. Amint végzett a levezetéssel az ágyon fekvő sógornőjére pillantott, aki közben látványosan unatkozott és próbálta magát lefoglalni. A lány szavaira bólintott, lehet, hogy tényleg túlaggódja, de amíg itt a Birodalomban egyféle képen kellett viselkednie, addig a Rocksolidban úrnőként egy másik kell majd gondolnia. A sima egyszerű emberek mások, mint a Birodalmiak. A lány szavaira elmosolyodott és végül felnevetett.
- Ha este megyek, akkor legkorábban kora délután tudok eljönni – mosolygott. – Egész éjszaka szeretkezünk, aztán csak nem hagyom ott, amíg alszik. Egyébként is aranyos olyankor. Meg nem árt a sebeket sem begyógyítani rajta, ha már szanaszét karmolom.
Mosolyogott továbbra is elégedetten. A szavai ellenére látszott és érződött, hogy megértette, hogy mit is mondott Vic és már kevésbé aggodalmaskodott az egész miatt. Tényleg szokatlan volt számára mindez, hogy ilyen kapcsolata van, de továbbra sem bánta, csak kell egy kis idő, amíg a megszokott kerékvágásba zökken minden. Ingrid örült neki, hogy így viszonyult ebben a kérdésben Vic hozzá és ennyire barátságos, segítőkész is és nem pedig csak elküldte a fenébe, igaz itt volt Greg, így ezt nem is nagyon tudta volna megtenni, hacsak nem zúzza össze a kisfiú lelkivilágát. A kellemetlenebb téma esetében Ingrid lassanként abbahagyta a vigasztalást, amikor már érezte, hogy nem volt rá szükség, vagy Vic érezte volna túl soknak és kellemetlennek találta volna mindezt. Érezte, hogy azzal, hogy elmondta az igazat sikerült sokkal közelebb kerülnie Vic-hez, aki kivételesen tényleg értékelte azt, hogy az igazat mondta el.
- Tudom milyen, úgy tűnik a Zuhanás előtti szülők sokkalta jobban vigyáznak a csemetéikre, mint azok, akik nem emlékeznek arra az időre – mondta. – Apa is ugyanilyen… előbb tudta, hogy megint nagyapa lesz, mintsem elmondhattam volna.
Ezzel is próbálta mutatni Vic-nek, hogy teljesen átérzi azt, hogy milyen a lánynak, mert ő is ugyanabban a cipőben jár. A következőkre nem igen tudta, hogy mit mondjon. Greg-nek azt sem engedte volna meg, hogy belője magát egy ilyen helyzetben, de az a fia volt és nem Vic.
- Azt teszel, amit szeretnél addig, amíg nem próbálsz öngyilkos lenni – mondta. – Azt tényleg nem hagyom.
Ahogyan a tetoválás került szóba, Ingrid őszintén mosolyodott el.
- Reméltem, hogy felhozod – kacsintott rá. – Cal pletykált kétségbeesetten. Pedig szerintem minden eddigi tetoválásod is művészi. Még szép, hogy kíváncsi vagyok rá!

by **Bishop** Csüt. 18 Szept. 2014, 00:10

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Greg barátja mosolyogva nézi a komoly arcot.
- Akkor nem kellene ilyen nehéz játékot választanod. Nagyon könnyű meghalni ebben.
Válaszolja nyíltan és barátian. A játékban Greg gyorsan megtalál mindent amire szüksége van, és most már hosszan tud játszani a barátjával. Ingrid és Vic beszélgetése alatt Ingrid egészen zsúfoltnak látja a kötelességeit és programjait a kialakult helyzete és kapcsolatai miatt, de mégis tudja, hogy meg tudja ezt oldani. A levezetést hallgatva Vic hátra dől az ágyon, majd egyik lábát egyenesen felemeli a plafon felé, a másikat visszahúzza, "megmutatva" a harisnyáját, leginkább akkor szokott ilyet csinálni, amikor unatkozik és fel akarja magát dobni. Aztán visszahuppan ülésbe és Ingridre néz mosolyogva.
- Nyugi már. Túl komplikálod. Senki nem fog ott állni és másodpercre pontosan mérni hol mennyi időt b.szol el. A lényeg, hogy jól érezd magad bárhol is vagy és jól lődd be az idődet. Röviden. Ha hazamész éjszaka Tubrokhoz dugni, hogy aztán reggel leléphess az gáz, ha odamész délután, jófej csaj vagy. Ha négy nagy napig Tubroknál időzöl és rá se nézel az Anyahajóra, ugyanaz a helyzet, de ha minden nap itt vagy megint csak jófej csaj vagy. Egész jó tippeket adok.
A végén a mosolya szélesebbé válik. A hangja elárulja miközben beszél, hogy mennyire jól szórakozik, hogy végre Ingridnek is vannak ilyen ügyei, ugyanakkor teljesen őszinte, kedves és barátságos is vele. A sokkal kellemetlenebb téma, a kifakadás és zokogás után Ingrid próbálja tovább nyugtatni a lányt. Most már kevesebb sikerrel, érzi hogy jobb ha most nem túl erőszakos és csak annyit tesz ami tőle természetes. Azzal tud hatni Vicre, hogy elmondja neki amit látott Adamen. Most érzi, hogy sikerült közelebb kerülnie a lányhoz. Vic érdeklődve hallgatja őt, csöndben, mint eddig soha. Az elején még mosolyog de a végén csalódottan húzza oldal az ajkait és ökölbe szorul a keze.
- Persze hogy szeret. Mindig ezt csinálja, olyan agresszívan szeret, hogy támad vele. Nem mintha ehhez lett volna köze addig amíg nem mondom el neki. Bla-bla. Azt csinálja amit szokott. Köszönöm hogy elmondtad.
Bólint, aztán feláll az ágyról és nyújtózkodik egyet.
- Ha már nem hagysz meghalni, remélem megengeded hogy belőjem és kiüssem magam. Am igazad van, születésnap környékén a leggázabb dolog megdögleni.
Ingrid észreveheti hogy nem nagyon foglalkozik Vic a válaszával, csak magára figyel. Később fordul újra felé.
- Van új tetoválásom. Akarod látni?

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Greg még mindig komoly arckifejezéssel nézett a barátjára, de egy kisebb vigyort azért megengedett magának. Ő éppen azért találta ezt kihívásnak, mert nehéz volt.
- Ha könnyű játékot választok, akkor abból nem lehet semmit tanulni – mondta makacsul
Ebben pont olyan volt, mint az anyja, vagy a többi Miller, makacs és maximalista, akik szándékosan nehezebb feladatot választanak maguknak, mint amire egyébként nevetve képesek lennének csak azért, hogy a nehezebb úton szerezzék meg, amit akarnak. Amint sikerült megtalálnia a megfelelő helyeket, hogy hol juthatnak át a szurdokon, csáklyavetővel lőtt át a másik oldalra, de még bevárta a társát.
- Fedezz, ha átértem biztosítom a terepet és utánam jöhetsz – mondta.
Ha a barátja visszaigazolja ezt, akkor el is indult a túloldalra. Ingrid továbbra is úgy érezte, mintha a hullámok csaptak volna össze a feje felett és nem lenne nyugta semmitől. Azonban mégis ott volt, hogy tudta, hogy megfogja tudni mindezt oldani, még akkor is, ha az egész olyan lehetetlennek tűnik. Csak fel kell idéznie magában a kiképzése éveit, illetve azt, amikor a Milíciánál volt és a munkanap nem csak egy órából állt, hanem napi huszonhét órában kellett úgymond ügyeletben és készenlétben állnia. Amikor szinte semmire sem volt idő, mert mindig történt valami. Igen, ha azt sikerült újra átvennie, akkor rendben lesz. Most szembesült a ténnyel, hogy túlságosan is elkényelmesedett azóta, hogy ott volt és ezt hibának vélte. Amint végzett a levezetéssel az ágyon fekvő sógornőjére pillantott, aki közben látványosan unatkozott és próbálta magát lefoglalni. A lány szavaira bólintott, lehet, hogy tényleg túlaggódja, de amíg itt a Birodalomban egyféle képen kellett viselkednie, addig a Rocksolidban úrnőként egy másik kell majd gondolnia. A sima egyszerű emberek mások, mint a Birodalmiak. A lány szavaira elmosolyodott és végül felnevetett.
- Ha este megyek, akkor legkorábban kora délután tudok eljönni – mosolygott. – Egész éjszaka szeretkezünk, aztán csak nem hagyom ott, amíg alszik. Egyébként is aranyos olyankor. Meg nem árt a sebeket sem begyógyítani rajta, ha már szanaszét karmolom.
Mosolyogott továbbra is elégedetten. A szavai ellenére látszott és érződött, hogy megértette, hogy mit is mondott Vic és már kevésbé aggodalmaskodott az egész miatt. Tényleg szokatlan volt számára mindez, hogy ilyen kapcsolata van, de továbbra sem bánta, csak kell egy kis idő, amíg a megszokott kerékvágásba zökken minden. Ingrid örült neki, hogy így viszonyult ebben a kérdésben Vic hozzá és ennyire barátságos, segítőkész is és nem pedig csak elküldte a fenébe, igaz itt volt Greg, így ezt nem is nagyon tudta volna megtenni, hacsak nem zúzza össze a kisfiú lelkivilágát. A kellemetlenebb téma esetében Ingrid lassanként abbahagyta a vigasztalást, amikor már érezte, hogy nem volt rá szükség, vagy Vic érezte volna túl soknak és kellemetlennek találta volna mindezt. Érezte, hogy azzal, hogy elmondta az igazat sikerült sokkal közelebb kerülnie Vic-hez, aki kivételesen tényleg értékelte azt, hogy az igazat mondta el.
- Tudom milyen, úgy tűnik a Zuhanás előtti szülők sokkalta jobban vigyáznak a csemetéikre, mint azok, akik nem emlékeznek arra az időre – mondta. – Apa is ugyanilyen… előbb tudta, hogy megint nagyapa lesz, mintsem elmondhattam volna.
Ezzel is próbálta mutatni Vic-nek, hogy teljesen átérzi azt, hogy milyen a lánynak, mert ő is ugyanabban a cipőben jár. A következőkre nem igen tudta, hogy mit mondjon. Greg-nek azt sem engedte volna meg, hogy belője magát egy ilyen helyzetben, de az a fia volt és nem Vic.
- Azt teszel, amit szeretnél addig, amíg nem próbálsz öngyilkos lenni – mondta. – Azt tényleg nem hagyom.
Ahogyan a tetoválás került szóba, Ingrid őszintén mosolyodott el.
- Reméltem, hogy felhozod – kacsintott rá. – Cal pletykált kétségbeesetten. Pedig szerintem minden eddigi tetoválásod is művészi. Még szép, hogy kíváncsi vagyok rá!

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~

- Fedezlek. - mondja vidám komolysággal Greg barátja.
A fiú tényleg fedezi Greget amíg átér a túloldalra, hiszen a pálya ott folytatódik tovább. Az átérés után ő is követi. A pálya eleje viszonylag egyszerű, egy erős hóviharban kell kikerülni vagy likvidálni a megjelenő Fagyhadsereges őröket.
- Oké Greg. A fegyver oldalán van a miniradarod, ebben a szörnyű időben is működik. El kell jutni a Konting előtti részhez, használd a radart. Sok szerencsét. - szól egy hang a játékból.
Ingrid a beszélgetés alatt elmosolyodik és fel is nevet ami különösen tetszik a mellette ülő lánynak. Vic mosolya is szélessé válik és így figyeli mit is fog kihozni Ingrid a megszólalásából. Rendkívül elégedett ezzel a viselkedéssel és ezt ki is mutatja.
- Na látod. Tök jó buli az egész. Ez az az Ingrid akit én ismerek.
A kis részleteket, a karmolások és az alvással kapcsolatos szokásaik is érdeklik Vicet, de ezeket csak megjegyzi és örül nekik, mosolyog, nem hozza most szóba. A saját dolgairól gondolkodva Ingridnek eszébe juthat, hogy ez tipikus emberi tulajdonság és a hátralévő feladatokat kilátástalanabbnak látja valószínűleg mint a valóságban lesz az egész, főleg hogy fejben már meg is oldotta a problémákat. A Vic számára roppant kellemetlen rész után már egészen képes magát összeszedni a lány és elnyomni a fájdalmát ami kínozza.
- Ja, de ettől még ugyanaz a szívás. Szerencsére én le fogom koptatni apát.
Válaszolja gyorsan, mielőtt jobban belemennének a témába. Ingrid elmondja, hogy nem engedi, hogy végezzen magával Vic, csak azt tiltja számára. Most is mosolyogva, bár kicsit másképpen fordul vissza felé már az ágy mellett állva Vic.
- Mintha tudnál tenni bármit is hacsak nem figyelsz mindig. Hagyjuk ezt.
Ingrid érzi, hogy a mostani téma nem kellemes a másik fél számára, ezért terel. Meg akar halni, de egyszer elég volt kimondania, nem akarja mindig ezt hallani. A tetoválások mindkettejük tetszését jobban elnyerik. Ingrid látja Vic szemét örömtelien megcsillanni, amikor érdeklődik a tetoválás iránt.
- Maniac vetítsd ki.
Mondja hangosabban Vic. Fehér alapon fekete mintával rajzolódik ki a tetoválás. Kiterítve van ábrázolva, hogy jól látható legyen, de még így is jól kivehető hol veszi fel a combok vonalát illetve alul hogyan van kidolgozva, hogy ne húzódjon le túlságosan alulra. Valóban ősi inka vagy maja mintákra hasonlítanak a formák, kisebb-nagyobb éles és tompa vonalak. Összességében szépen megtervezett darabnak tűnik. Vic figyeli hogyan reagál Ingrid, utána felhúzza a felsőjét és valamivel lejjebb húzza a szoknyáját, utána az alsóneműjét is hogy látható legyen a tetoválás teljes egészében. A vonalak pont olyanok mint az ábrán, Vic fakó bőrén feltűnőek. A tetoválás felül összekapcsolódik a köldöke körül lévő szintén hasonló mintázatú ábrával, oldalról a csípőjénél pedig az egész hátát deréktől lapockáig beborító művészi ábrába hajlik át. Ingrid már rég óta tudja, hogy Vic magának tervezi a tetoválásait, és mindegyik jelent valamit számára, és nem fogja őket eltüntetni.
- Na hogy tetszik? - kérdezi végül.

Ingridnek az egyik pillanatban mintha aktiválódna a képessége és egy látomást látna. Azonban ezek csak pillanatok, képek és miután elmúlnak mintha nem is tisztán emlékezne rájuk és nem biztos abban sem hogy valóban látta azt amit. Vic sem mutatja jelét hogy bármi változást látna rajta.
Egy fasort lát maga előtt. Alig négy-öt nagyobb fa egy nagyon árnyékos részen. A fák által vetett árnyékban szinte teljesen sötét van, amíg a köztük lévő részen szinte vakító napsütés. Az egész mintha egy elhagyatott erdő mélyén lenne, az illatuk és a légkör is olyan érzést kelt. Ingriddel szemben van egy fekete ruhás, emberi vonásokat felületesen mintázó zöld maszkban lévő személy. Lassan elindul felé az úton. Amíg az árnyékban van látszik a teljes alakja, kiérve a napra azonban egy teljesen hófehér, valamilyen módon még egyben lévő mozgó csontvázzá válik azonnal. Az árnyékban ismét egy villanással a teljes teste látszik, utána megint csak a csontok. És a kép szertefoszlik.

by **Miller lányok** Csüt. 18 Szept. 2014, 10:43

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Ahogyan Greg átért a másik oldalára a pályának azonnal felvette a védekező állást és biztosította a területet. Amint ez megvolt, akkor szólt a barátjának, hogy követheti és őt fedezte, amíg meg nem érkezett. A játék ekkor ki is jelölte a következő feladatot, hogy mit is kell tenniük. A fegyver eddig is a kezében volt, így aktiválta rajta a radart, amikor a hang megszólalt. Ha megjelent a jel, hogy merre is kell menniük, akkor fordult a barátja felé.
- Megyek előre, fedezz – mondta. – Álcázzuk magunkat!
Ezzel ha volt itt is a páncélnak kaméleon funkciója, akkor az alapból fekete páncélt hófehérré változtatta, hogy sokkal jobban beleolvadjanak a tájba, majd elindult figyelve, hogy a lavinák elől félre tudjon gurulni és ugrani, illetve, ha látnak valakit a Fagyhadsereg emberei közül, akkor azt könnyedén likvidálhassák. Ahogyan Ingrid elmondta, hogy miket is szokott tenni és, hogy emiatt meddig is kell maradnia Tubrokkal láthatóan igencsak elnyerte Vic tetszését, főleg, ahogyan szélesen mosolyodott el és fel is nevetett. Örült a nő, hogy a lányon is láthatta, hogy őszintén mosolyodott el és ez volt a reakciója. Akkor főleg, amikor ennek Vic hangot is adott, hogy igen, így ismerte Ingridet és nem pedig aggodalmaskodva, hogy mit is tegyen. De mindez azért még mindig nem könnyítette meg abban, hogy miként is tálalják majd Gregnek az egészet, akkor sem, hogyha a fiú már sejthette, vagy tudhatta, főleg, hogyha Vic szavai igaznak bizonyultak és valahol mélyen Ingrid is érezte, hogy tényleg így van. Azt pedig tényleg tudta már csak a saját életéből is, hogyha felsorolja az ember a gondjait, problémáit, hogy miket is kellene megoldani, az elsőre sokkalta kétségbe ejtőbbnek és problémásabbnak tűnt, mint valójában volt. most is belesett ebbe a hibába, pedig már fejben meg is oldott mindent. Bár azért ott volt, hogy a gyakorlati kivitelezés soha sem alakul annyira jól, mint amennyire szeretnék. Erre volt egy zuhanás előtti megjegyzés, amit az anyja is sokat mondogatott, „Murphy”. A kellemetlenebb rész után örömmel látta, hogy Vic már jobban van és összeszedte magát valamennyire. Megértően bólintott a lány szavaira, hogy le akarja majd a születésnapja után koptatni Osborn-t.
- Megértelek – mondta. – Időnként irigyelem a HPI-s felfogású embereket, mármint a családi háttérre vonatkozóan.
Biztos volt benne, hogy Vic értette, hogy arra gondolt, amikor a gyerek nem keresi a kapcsolatot a szülőkkel és távozik és többé valószínűleg hallani sem hallanak egymásról. Néha jó lett volna neki is, de egyébként saját magának nem volt baja azzal, hogy ebből a szempontból tényleg nagyon régimódinak számított és folyamatosan, napi szinten tartotta a kapcsolatot az apjával, hatszáz előtt pedig az anyjával is. Greg-et is úgy nevelte, hogy ez megmaradjon neki, hogy nagykorúsága után is a család fontos legyen neki, hiszen a családja mindkét ága Zuhanás előtti, de ha mégsem így lesz, akkor ugyan nagyon nehezen és fájó szívvel, de kénytelen lenne elengedni a fiát. Így ezzel nem is ment bele a témába, és némileg meg is erősítette a lányt abban, hogy jól dönt azzal, hogy ezt fogja tenni, ha nagykorú lesz. Cal úgysem volt ilyen, nem csak azért, mert az apja helyettese is volt, illetve örököse, de rajta jobban érződött az, hogy közelebb állt a régi rendszerhez, mint ahhoz, ami manapság megszokott volt. De mindezek után Ingrid is hagyta a témát, ahogyan kimondta, hogy mindent enged neki az öngyilkosságon kívül Vic visszafordult felé. Ingrid csak elmosolyodott a lány szavain, ha nagyon muszáj lenne, akkor figyeltetné Manaic-en keresztül, de nagyon bízott benne, hogy erre nem lenne szükség. mivel érezte, hogy a lánynak ez nagyon kellemetlen téma, így inkább nem is mondott semmit sem erre már, nem akarta, hogy még kényelmetlenebb legyen ez az egész. Azzal sikerült felvidítania viszont a lányt, hogy megnézné a tetoválását. Már tudta, hogy mire számítson, ősi inka és maja szimbólumszerűségekre, ezt már mondta Cal is neki, de most végre megcsodálhatta. Ingrid már-már szakértői szemmel nézte a kivetített képet, látszott az arcán, hogy igencsak elnyerte a tetszését mindez és nagyon pozitív csalódás volt ez neki. Amikor a lány megmutatta magán is a tetoválást ott is megcsodálta, ahogyan azt is, hogy miként csatlakozott a többihez ez az új, már éppen felelt volna a kérdésre, amikor néhány felvillant képet látott. Olyan volt, mintha ismét a képessége lett volna. Már hozzá volt szokva, hogy nem minden képre, látomásra emlékszik tisztán, így ez a tény most sem lepte meg, egy erdőt látott, az illatok is ezt sejtették, hogy éppen ott van egy ilyen helyen és ezért volt olyan, mintha tényleg a látomása lett volna. Egy alakot látott, zöld maszkban, próbálta volna irányítani a látomást, mint amiben már kezdett egész jó gyakorlatot szerezni, de valószínűleg most nem sikerült. Az alak végül kiért a fényre és csontvázzá alakult, majd vissza emberivé és a látomás is szertefoszlott. Ugyanaz az alak, akit már látott a Rocksolidban is. Akkor annyira nem tűnt fontosnak, bár már akkor is utána kérdezett, de most, hogy másodjára látta már viszont sokkalta komolyabb dolognak tűnt mindez. főleg, hogy kétszer egymásután ilyen rövid idő elteltével csak Zsarnokról és Átokról volt látomása, de rájuk sokat gondolt akkor. Erre az időre a teste teljesen megfeszült, nem a múlt volt, ebben teljesen biztos volt, azaz maradt az eshetőség, hogy a jelen, vagy a jövő volt, amit látott.
~ Maniac, az előbbi látomásomból, ki lehetett az illető és hol lehetett a helyszín? ~ kérdezte, a korábbi látomások után már mindent kivizsgált. ~ Igen megkapod az engedélyem, hogy az emlékeimbe nézhess. ~
Ekkor megrázta a fejét, azon nem csodálkozott, hogy Vic nem reagálta le ezt, ezek a sajátjai voltak mindig is.
- Bocsánat, csak egy újabb vízió volt – kért elnézést, majd elmosolyodott. – Nagyon tetszik! Komolyan! Honnan jött az ötlet ehhez? Gondolom tudod, hogy ősi maja és inka jegyeket tartalmaz az ábrázolás.

by **Bishop** Vas. 21 Szept. 2014, 15:31

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Gunnhild már az Anyahajón van, ahol Maniac minden funkciója elérhető. Kiadja parancsot és azonnal megkapja rá a választ a Mesterséges Intelligenciától.
- Szuperrovarok újraindítása. Kész.
A páncél vizorja Cyjer testére rávetítve ábrázolja, ahogy a teste minden részében újra "felpörögnek" a deaktivált botok. Egészen a legkisebb részecskéktől, a kvarkokat és más anyagokat, hullámokat alkotó részektől az atomokon át egészen óriásmolekulákig minden egyes kis részében beindul egy szuperrovar és megkezdi működését. A fél távot könnyen le tudja sétálni és In Flane szemeibe nézni. A szemekben nem lát semmit, a védelmi rendszer miatt a lény teljesen mozdulatlan, a pupillája és írisze sem képes mozogni. Elmondhatja amit akar, de reakciót nem kap rá. A következő utasításnál megjelenik Maniac kivetített avatarja egy molekuláris képpel közvetlenül In Flane teste mellett.
~ Anyag regenerálás folyamatban. Kijelölt állomány helyreállítása folyamatban.
Oldalt a konzolon egy pillanat alatt végigfut minden adat, minden adat Cyjerről, minden ami ő maga, a lehető legpontosabban ami alapján akár halála után is vissza lehetne hozni. Maniac már elérte azt a szintet, hogy magát a valóságot változtatja, mivel mindent képes változtatni, szinte felfoghatatlanul pontos módon. In Flane teste fázisosan elkezd visszaalakulni, először a méretét veszíti el, emberi méretre alakul át, utána lassan eltűnnek a hüllő szerű jegyei. A levegőben, energiamezőkkel határolva lebeg a hátán. A teste rázkódni, remegni kezd, mintha rohama lenne. A genetikai állománya egyszerre változik minden sejtjében. Egy nagyobb adag fehér, folyós műanyaghoz hasonló folyadékot, masszát hány fel. Az anyagot szépen elkülöníti Maniac így az sugárszerűen, mindentől elválasztva halad ki a torkából. Utána Cyjer teste megfeszül, ellepi az izzadtság és elveszti az eszméletét. Olyan mintha meghalt volna, de a teste - még mindig lebegve - nyugalmi állapotba kerül. A konzolon megjelennek a stabil életjelei. Mielőtt a férfi felébredne nyit újra csatornát Maniac.
~ Művelet végrehajtva.
In Flane testében Maniac kijavította az idegen DNS beépülése okozta hibákat, a mostani állapotában stabilnak kell lennie. Időközben Gunny arról is értesítést kap, hogy a hajója visszatért a dokkokhoz.

//Előzmény: itt//

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Greg a játékban álcázza magát, amitől a karaktere számára áttetszővé válik, ahogy a HUD is félig áttetsző lesz előtte. A barátja megy utáni és figyel rá. Száz méter után a szenzorok jelzik, hogy egy két fős őrjárat tart feléjük az úton, ugyanis azon haladnak.
Vic Ingrid megjegyzésére csak megvonja a vállát és elfordítja a tekintetét, valószínűleg szomorú mosollyal. A korábbiak után már sikerült összeszednie magát de igen lehangolt.
- Nincs mit irigyelni ezen. Főleg olyan családdal mint amilyen neked van. Én meg csak baszakodok mint mindig.
A tetoválások ezután már sokkal kellemesebb témát képviselnek mindkettejük számára. Vic örömmel mutatja meg a legújabb tetoválását, és Ingrid szakértői szemmel nézi azt. Ingrid éppen válaszolna amikor a képeket látja maga előtt.
~ Kijelölt emlékek kiértékelése kész. Nincs egyértelmű találat.
A helynek egy európai erdőséget jelöl meg Maniac, annak bizonyos állapotához hasonlít a leginkább a hely, teljesen jelentéktelen, az erdő közepén lévő részen. Az alakot nem azonosítja Maniac, nincs elég adat biztos találathoz, ami a Mesterséges Intelligencia esetében közel lehetetlen, inkább gyanús mint elfogadható válasz. Lehet valamilyen titkosított adat vagy nem létező amire Ingrid rákeresett. Vic meglepődik amikor Ingrid megrázza a fejét, majd hangosan, értően sóhajt fel.
- Ezek az illúziók sosem hagynak békén? - kérdezi hisztis hangon - Köszi. Tényleg tetszik, ugye nem csak mondod?
Még feljebb húzza a pólóját, hogy a hasa is szabad legyen, aztán végigmutatja magán amit magyaráz.
- Itt van a pecsét. Ez is ősi mintákkal van, mert jól néz ki és van jelentése. A fekete nap, ennek ez a neve, vigyáz rám, hogy a démonjaim ne hatalmasodjanak el rajtam, elzárja őket... most épp... kevesebb sikerrel. Gondoltam lehetne egy folytatása. Ha megnézed ezt, van egy íve, végig az alhasamon. Na ez egy őrangyal, szellem, vagy aminek nevezni akarod. Tök jó jelentése van alapból ha utána nézel. Rajtam azért van hogy ne feküdjek le fűvel fával, erre emlékeztet. Úgyis szerettem volna már egy alhasit.
Lelkesen és komolyan magyarázza hogy mi miért van és a vonalakat is végigmutogatja, meg a vázlatot amit saját kézzel rajzolt. Amikor Ingrid már megnézte a tetoválást, visszább húzza magára a ruhát.
- Ha pasi lennél zavarna?

by **Miller lányok** Hétf. 22 Szept. 2014, 11:31

//Előzmény: Intergalaktikus világ//

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Pillanatokkal később, ahogyan kiadta az utasítást Maniac-nek a szuperrovarok azonnal újra is indultak. Amíg a fél távot megtette a vízorján keresztül mindezt meg is szemlélhette, hogy miként is történik meg mindez. Itthon az Anyahajón már szerencsére mindent megtehetett, amit szeretett volna, hogy Maniac itt volt központilag és nem volt korlátozott a hozzáférése, mint abban a távoli galaxisban. Hiába nézett bele a szemekbe, azokból nem látott meg semmit sem. Most így, hogy Cyjer teljesen mozdulatlan volt, így még olvasni sem lehetett benne, semmilyen módon sem, ami megkönnyíthette volna a dolgát. Ha lettek volna mentális képességei, akkor tudhatta volna, hogy mi jár a másik fejében, vajon most is a két személyisége fúziója volt előtérben, vagy valamelyik másik? Rákérdezhetett volna Maniac-nél ugyan, de a válasz nem volt releváns a feladat szempontjából, így nem tette meg. Amint kiadta a parancsot, hogy állítsa helyre In Flane-t Maniac a Mesterséges Intelligencia avatarja megjelent a férfi mellett és úgy mondta ki a megerősítést arra, hogy mit is fog tenni. Gunny az adatokra nézett, ugyanazok, amiket már saját maga is átnézett nem sokkal korábban. Az adatokból látta, hogy Maniac a teljesen eredetit fogja helyreállítani azt, aki tíz évvel korábban volt a férfi még azok előtt, mielőtt az idegen lény támadása érte volna, noha az emlékei megmaradnak mind a támadásról, mind pedig arról, hogy mit is tett azóta. Bízott benne, hogy az emlékek megléte nem fog a későbbiekben már semmilyen mentális zavart okozni a férfinak és a helyreállított tudata hosszútávon sérülésmentes marad majd. Nézte In Flane-t, ahogyan összemegy és kezdte elveszteni az állatias, a hüllőszerű alakját is. Először újra emberi méretű lett, majd a külseje is teljesen emberi. Ezzel egy időben Gunny is visszavette a saját emberi külsejét a macskaszerűről, már nem volt szükség arra, hogy az állatias maradjon meg, és utasította a páncélt is, hogy vegye vissza az eredeti kinézetét a feketét, nem volt már szükség sem az álcázásra, sem pedig arra, hogy áttetsző legyen, hogy Cyjer lássa őt macska alakban. Valószínűleg mire végzett akkorra kezdett rázkódni Cyjer teste, ahogyan a teljes genetikai állománya íródott vissza az eredetire teljesen emberire, pontosan ugyanakkor minden egyes sejtje. Mintha rohama lett volna, ami pedig egy Flottásánál, Birodalminál lehetetlenség volt, így Gunny sem nagyon látott még effélét korábban. Ahogyan az is eléggé újdonságnak számított neki, hogy lát egy Birodalmit elájulni, tudta, hogy ehhez leginkább nagyon erős fejtrauma kellett, hogy ez megtörténjen, most pedig nem történt ilyen. A konzolon megjelenő stabil életjelekre pillantott, minden a legnagyobb rendben volt már. És megkapta a választ is arra, hogy művelet készen van. ekkor ment teljesen közel Gunny és megkapta az értesítést is, hogy a hajója is visszaérkezett.
- Gyengíts az energiamezőn – adta ki az utasítást. – Legyen képes mozogni és beszélni, de maradjon mindvégig helyhez kötve Cyjer. Ha ez készen van, ébreszd fel.
Ezek után Gunny szemben helyezkedett el In Flane-nel, ha Maniac teljesítette a parancsát és felébreszti a férfit, akkor megvárta, hogy az feleszméljen és utána szólalt csak meg.
- Jó reggelt – köszöntötte. – Tudja, hogy hol van jelenleg és mi történt magával? – kérdezte.

Az Anyahajó - Page 3 00120

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Greg sikeresen álcázta magát a játékban és ezt a HUD is megerősítette a számára. A barátját is látta, hogy jött utána, követte őt. Alig tudtak száz métert megtenni, amikor a játék jelezte, hogy már nincsenek egyedül, mert egy őrjárat közeledik feléjük, egy két fős. Gyorsan körbenézett, hogy felmérje a terepet, hogy hol tudnának meglapulni és rálátni a közeledőkre. Ha volt ilyen hely, akkor kézjelekkel mutogatta el játékon belül a társának, hogy merre menjenek, ha ez megvolt, akkor elbújt oda, amit kinézett. Már valószínűleg elég sokszor játszottak hasonló játékkal, így azt, hogy ki melyik célpontot fogja leszedni nem mondta, mutatta, biztosra vette, hogy a barátja tudja, hogy a hozzá közelebbi eső az övé, míg a Greghez közelebbi Greg-é. A fegyverzetét páncéltörőre állította át, majd ha a Fagyhadsereges alakok feltűntek, akkor mellkast célzott be a fegyverével, majd ha megvolt a tiszta célpont, akkor húzta meg a ravaszt. Ingrid látta, hogy a családos megjegyezésre Vic megvonta a vállát, majd elfordult kissé, a válasz után már nem is akart nagyon erről a témáról beszélni, kerülni szerette volna mindezt, hogy emlékeztesse a rosszra a lányt. Azért meglepte kissé, hogy ez volt a véleménye a lánynak, főleg, hogy az apja nem épp olyan apa volt, akinek olyan sokan örültek volna, hiszen egy UP2 volt. De mégis a családjával kapcsolatban talán több emberség szorult bele, mint a HPI-s szülőkbe úgy általában. Szóval tény és való, hogy Ingrid nem panaszkodhatott semmit sem ezzel kapcsolatban. Nem gondot úgy Ingrid, hogy Vic csak baszakodott, a lány ilyen volt és ennyi, személye válogatta. A tetoválások azonban már sokkalta jobb és vidámabb téma volt mind a kettejük számára. és ekkor kapta meg a választ is Ingrid a feltett kérdésére. Kelet-európai erdőség, azaz közel volt a Rocksolidhoz, így ha majd arra jár, akkor kiugorhatna oda is. Azonban az alakról nem volt sok információja, továbbra sem. Akkor ehhez továbbra sem volt elég csak a Flottás hozzáférése, mert titkos adat volt. vagy pedig az, hogy valami olyasvalaki, aki tényleg csak Ingrid víziójában létezett és nem így nézett ki valójában, csak erre hasonlított. Mint Lerontis, amikor a Halálnak, vagy a Kaszásnak látta az első találkozásukkor. Így viszont tényleg logikus volt, hogy nem kapott választ minderre. A víziós hisztis kérdésre megrázta a fejét.
- Nem, soha sem – mondta. – Most, hogy kiegyensúlyozottabbak az érzéseim szinte állandóan látok valamit. Rocksolidban is végig ez volt, szegény Tubrokra a frászt hoztam emiatt többször is. És amióta megkaptam az újabb génkezelést a Flottába lépéskor már nem csak a múltat és a jelent vagyok képes látni, hanem a jövőt is.
A következő kérdésnél egy pillanatra szúrós szemmel nézett a lányra. Már majdnem valami csípőset mondott, mint Tubroknak tette volna játékból, de még időben észbe kapott és nem akarta a lányt provokálni.
- Természetesen tetszik, nagyon is, tudod, hogy nekem is nagyon sok tetoválásom volt Greg születéséig, és külön tetszik benne az, hogy régies vonatkozása van.
Vic valószínűleg tudta, hogy Ingrid odavolt a Zuhanás előtti történelemért is, így még emiatt is jó pont volt az, hogy most pont ilyet választott a lány magának. Ahogyan Vic felhúzta jobban a pólóját és mutatta a többi tetoválást is, illetve magyarázott Ingrid mindvégig feszülten figyelt, így a lány láthatta, hogy tényleg nem csak udvariasságból érdeklődött, hanem tényleg érdekelte is. Bólintott párszor a beszéd közben Ingrid, hogy érti, hogy miket is jelentenek és még a jelentések is igencsak elnyerték a tetszését. Amint megnézte a mintákat újra visszanézett a lány szemébe, nem vizsgálgatta őt tolakodóan, sem illetlenül.
- Remek választás lett – mosolyodott el. – Mind kinézetben, mind jelentésben.
Erősítette meg szavakkal is azt, amit gondolt ezzel kapcsolatban. A mosolya szélesebb lett az utolsó kérdés után. néhány pillanatig még el is gondolkodott, hogy mit feleljen, ironikus kérdés, főleg, hogy Vic is tudta, hogy Ingrid biszexuális, mindig is az volt még akkor is, ha a férfiakat részesítette előnyben, de a nők ellen sem volt kifogása, ha úgy alakult.
- Se nőként, se férfiként sem zavarna – mondta. – Szerintem mást sem fog.

by **Bishop** Szomb. 27 Szept. 2014, 18:17

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Maniac elvégzi az utasításba adott műveleteket. In Flane korlátozottan ugyan de már tud mozogni és beszélni is, a rendszer nem sokkal később fel is ébreszti. Cyjer fejét feljebb hajtja, a szemeit lassan kinyitja és dörzsölni kezdi azokat, aztán megpróbál felülni még mindig a levegőben "lebegve". Furcsán nézi Gunnhildot és hallgatja, hogy mit mond neki a nő. Minden mozdulatán, reakcióján látszik hogy fogalma sincs mi történik vele, hogy kerül ide.
- Hol vagyok? - kérdezi lassan - Női UP-s?
Összesen ennyit mond, aztán kissé tanácstalanul és kíváncsian néz körbe, aztán vissza Gunnyra, mintha nem tudná eldönteni mit is kezdjen a helyzettel. A köszönést nem viszonozza és a kérdésre sem felel hosszabban.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~

A két Fagyhadsereges nagyjából egyszerre dől egyenesen a hóba, ami lassan belepi őket. Gregnek és a barátjának nincs nehéz dolga. Az első őrjáratot elintézték, most egy hóviharban lopakodós, menekülős rész következik.
Vic szemei beszélgetés közben mintha zöldesen megcsillannának, ahogy Ingrid a képességéről, annak alakulásáról. Némileg bosszúsan és mérgesen biggyeszti le az ajkait a lány, mintha zavarná hogy Ingridnek nincs nyugta.
- Szegény Tubrok, biztosan szívrohamot kapott a vízióidtól. A jövőt is látod? Az nagyon para...
A következő kérdésnél Ingrid szúrós tekintetét elkapja Vic és csípőre teszi a kezét, már készülve rá hogy válaszolnia kell egy megjegyzésre. Ingrid azonban elkerüli ezt és nem mond semmi csípőset. A tetoválások jelentését figyelmesen hallgatja Ingrid, Vic pedig lelkesen magyaráz el mindent. Ez a téma mindkettejüknél általában egy jó pont, főleg mert a lány szemében sokat jelent hogy régen Ingridnek is volt jó néhány darab a testén. Ingrid végső válaszán Vic szélesen elmosolyodik és egyik kezét ökölbe szorítja.
- Ezaz! Tudtam, hogy tetszeni fog neked.
Amikor már Ingrid nem vizsgálgatja tovább a tetoválást visszahúzza magára a ruháit, aztán mintha elpilledt volna könnyedén visszahull az ágyra. Miután Ingrid kimondja, hogy sem nőként, sem férfiként nem zavarná az intim helyen sem a tetoválás, kap egy puszit az arcára a lánytól.
- Juhé. Szegény őrangyalom fog egy-két csúnya dolgot látni, de ha senkit nem zavar...
Sejtelmesen megvonja a vállát.
- Minden olyan furcsa lett... na mindegy. Miről akarsz még beszélni?

by **Miller lányok** Vas. 28 Szept. 2014, 11:21

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Maniac elvégzi az utasításba adott műveleteket. In Flane korlátozottan ugyan de már tud mozogni és beszélni is, a rendszer nem sokkal később fel is ébreszti. Cyjer fejét feljebb hajtja, a szemeit lassan kinyitja és dörzsölni kezdi azokat, aztán megpróbál felülni még mindig a levegőben "lebegve". Furcsán nézi Gunnhildot és hallgatja, hogy mit mond neki a nő. Minden mozdulatán, reakcióján látszik hogy fogalma sincs mi történik vele, hogy kerül ide.
- Hol vagyok? - kérdezi lassan - Női UP-s?
Összesen ennyit mond, aztán kissé tanácstalanul és kíváncsian néz körbe, aztán vissza Gunnyra, mintha nem tudná eldönteni mit is kezdjen a helyzettel. A köszönést nem viszonozza és a kérdésre sem felel hosszabban.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~

A két Fagyhadsereges nagyjából egyszerre dől egyenesen a hóba, ami lassan belepi őket. Gregnek és a barátjának nincs nehéz dolga. Az első őrjáratot elintézték, most egy hóviharban lopakodós, menekülős rész következik.
Vic szemei beszélgetés közben mintha zöldesen megcsillannának, ahogy Ingrid a képességéről, annak alakulásáról. Némileg bosszúsan és mérgesen biggyeszti le az ajkait a lány, mintha zavarná hogy Ingridnek nincs nyugta.
- Szegény Tubrok, biztosan szívrohamot kapott a vízióidtól. A jövőt is látod? Az nagyon para...
A következő kérdésnél Ingrid szúrós tekintetét elkapja Vic és csípőre teszi a kezét, már készülve rá hogy válaszolnia kell egy megjegyzésre. Ingrid azonban elkerüli ezt és nem mond semmi csípőset. A tetoválások jelentését figyelmesen hallgatja Ingrid, Vic pedig lelkesen magyaráz el mindent. Ez a téma mindkettejüknél általában egy jó pont, főleg mert a lány szemében sokat jelent hogy régen Ingridnek is volt jó néhány darab a testén. Ingrid végső válaszán Vic szélesen elmosolyodik és egyik kezét ökölbe szorítja.
- Ezaz! Tudtam, hogy tetszeni fog neked.
Amikor már Ingrid nem vizsgálgatja tovább a tetoválást visszahúzza magára a ruháit, aztán mintha elpilledt volna könnyedén visszahull az ágyra. Miután Ingrid kimondja, hogy sem nőként, sem férfiként nem zavarná az intim helyen sem a tetoválás, kap egy puszit az arcára a lánytól.
- Juhé. Szegény őrangyalom fog egy-két csúnya dolgot látni, de ha senkit nem zavar...
Sejtelmesen megvonja a vállát.
- Minden olyan furcsa lett... na mindegy. Miről akarsz még beszélni?

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Gunny szinte azonnal meg is kapta a visszaigazolást, hogy készen vannak a kért módosítások és képes immáron mozogni részben és beszélni is majd Cyjer, hogyha felébred. A következő kérése pedig az volt, hogy Maniac ébressze is fel a férfit. Ez is megtörtént, figyelte a férfit, ahogyan az feljebb emelte a fejét, majd, mint ahogyan annak lennie kell a szemeit kezdte dörzsölni, mintha csak most ébredt volna fel a saját ágyában. Utána következett az, hogy próbált felülni, ezen a mozdulaton Gunny el is vigyorodott egy pillanatra. Kissé oldalra biccentette a fejét, amikor In Flane nekiállt annak, hogy felmérje a környezetet, hogy hol van. Azonnal látta rajta, hogy össze van zavarodva, hogy fogalma sincs arról, hogy hol lehet, vagy éppen mi is történik vele. Gunny úgy vélte, hogy nem sok emléke lehet arról, hogy mi történt vele, amíg skizofrén állapotban volt, legalább is a másik két tudatról. Az egész után a nőre nézett és meg is szólalt. Gunny a kérdéseire ugyan nem kapott választ, de elég jól tudott olvasni a másikban, hogy mégis megkapja azokat. Roppant elveszettnek tűnt a férfi ebben az állapotban a páncél alatt pedig a női UP-n elvigyorodott Gunny. Ironikus volt, az apja volt UP2, de Gunny közel sem volt annak mondható.
- Dehogy is! – mondta.
A páncélja fejrészéhez nyúlt és deaktiválta az illesztéseket, majd levette magáról a fejrészt, amint ez megtörtént kihúzta a hosszú vörös haját a páncéljából és megrázta a fejét, hogy az megszokott módon omoljon a hátára. A tincsei elől meglehetősen rendezetlenül álltak és láthatóak lettek a vörös csíkjai is, de most így már határozottan emberibb külsővel rendelkezett, mint egyébként. Elindult In Flane felé és egészen közel állt meg hozzá.
- Az Anyahajó egyik tesztelőtermében van – felelte. – Súlyos skizofréniája volt, amit tíz éve szenvedett el egy támadás miatt egy kutatóbázison. Maniac-el rendbe hozattam a tudathasadásokat és most elvileg jól van. Az energiamező egyelőre biztonsági okokból van ön körül. Amint meggyőződtem arról, hogy tényleg tökéletesen jól van, akkor elengedem.
A férfit figyelte végig, hogy lássa a reakcióit, hogy lássa, hogy mikor kezd emlékezni, vagy mikor kezdi megérteni és felfogni a dolgokat, amik körülötte mennek. Ha ennek a legkisebb jelét is meglátta, hogy így van, akkor fogja majd folytatni. Addig egyébként csak hagyja, hogy a másik megszokja azt, hogy hol van és azt, hogy áll vele szemben valaki.
- Mire emlékszik az elmúlt időből? Bármire azóta, hogy az O’xa környékén dolgozott.
Egyelőre ennyiben hagyta a kérdést, nem akart több támpontot adni In Flane-nek, az érdekelte, hogy a férfi önmagától mire emlékszik és nem akarta rávezetni a dolgokra.

Az Anyahajó - Page 3 00120

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Gregék szempontjából eddig minden a lehető legjobban alakult. Ő és a barátja is szinte teljesen egyszerre tüzeltek a megszokott módon és a két Fagyhadsereges katona egyszerre dőlt bele a hóba és maradtak ott. Ezen túl voltak. Akkor most már csak fel kellett jutni a Konting bejáratához a szakadó hóesésben. Az „iránytűjére” nézett, hogy merre is kell menni, majd gyorsan azt mérte fel, hogy merre tudna a leggyorsabban és legbiztonságosabban haladni, majd arra indult el a páncélját továbbra is álcázva. Ingridnek azonnal feltűnt, hogy Vic szemei felcsillantak, ahogyan a képességéről beszélt, ám ezúttal nem olyan értelemben, hogy zavarta volna, vagy éppen nem tetszett volna az, hogy erről beszél, hanem úgy, hogy mintha az zavarta volna, hogy ezek így kínozzák őt. És akkor Ingrid nem is beszélt arról neki soha sem, hogy miket lát, mert azokban volt igencsak kellemetlen dolog is, bár tény, hogy jó néhány hasznos is. Sok hasznos, amiket egyáltalán nem bánt, hiszen így tudomást szerzett a Nite-ról is többek között, meg a Sivary-ról. Aranyosnak találta, hogy a lány mit gondolt, hogy mi a véleménye Tubroknak a képességéről, elmosolyodott ezen és határozottan megrázta a fejét.
- Ami azt illeti nem kapott frászt tőle – mondta mosolyogva. – Sőt, nagyon tetszett neki, hogy ennyire különleges vagyok. Azt mondta, hogy szeretné, és örülne annak, ha Eyjolf is hozzám hasonlóan képességgel rendelkezne.
Minden szülő szeretné azt, hogy a gyermeke különleges legyen, így nem tudta hibáztatni a férfit ezért, miközben Ingrid abban reménykedett, hogy bárcsak normálisak lennének a fiai és nem különlegesek. Ironikusnak találta.
- Akkor kapott azt majdnem, amikor vele voltam és a zuhany alatt jött egy látomásom. Addig nem tudta soha, hogy miként viselkedik a testem, amíg ez zajlik. Mintha rohamom lett volna, nem reagáltam semmire, akkor ijedt meg nagyon. Most, hogy már tudom, hogy képesség tudom irányítani, a látomásokat is időnként, illetve tárgyakra, személyekre használni, helyszínekre. Hasznos. A jövő pedig, lehet, hogy para, de… volt egy látomásom, ahol láttam Greg-et, Eyjolf-ot együtt, illetve még két vörös hajú gyermeket, egy ikerpárt Rocksolidban. Kellemes tudni, hogy még lesznek Tubrokkal további gyermekeink, ha a látomás igazi volt.
Ezt még Cal-nek sem mondta el, nem igen tudta hova tenni az egészet, a kislányt és a kisfiút, akit akkor látott. A szúrós tekintetnél valóban látta, hogy Vic már készült volna visszaszólni arra, amit Ingrid mondott volna neki, de szerencsére időben visszafogta magát és nem tette. A tetoválásos téma már sokkal közelebbi volt mind a kettejüknek, Ingrid tudta, hogy Vic-nek az egy igencsak pozitív csalódás volt és jó pont, hogy a nőnek is voltak korábban tetoválásai, nem is kevés, ami azt illeti. Látta a széles mosolyt és ő maga is örült, hogy ezzel ennyire feltudta dobni a lány kedvét. Csak bólintott arra, hogy igen, valóban várható volt, hogy neki is fognak tetszeni. A puszin meglepődött, hogy kapott egyet, amikor kimondta, hogy semmilyen neműként nem zavarná.
- Kétlem, hogy bárkit zavarna – mondta megnyugtatóan. – Ha pedig valakit igen, az meg sem érdemel téged.
Ingrid kérdőn nézett a lányra, ahogyan kimondta azt, hogy furcsa lett minden.
- Valami gond van? – kérdezte aggódva. – Mi lett furcsa?
Volt egy roppant kellemetlen érzése, hogy éppen most kezdett mindent sokkal élesebben látni, minden apró részlettel, ahogyan az saját magával is megtörtént a látomásban, csak valószínűsítette, hogy a lány annál jócskán részletesebben látott mindent, mint ő tette. Végül az utolsó kérdésre megrázta a fejét.
- Nem, ennyit szerettem volna megbeszélni veled – mondta. – Nem akarlak feltartani tovább, sem visszaélni a vendégszereteteddel. Innen pedig majd úgyis a Rocksolidba megyek, túl régen nem láttam Tubrokot.

by Ajánlott tartalom