Re: Az Anyahajó

by **Miller lányok** Kedd 20 Jan. 2015, 11:37

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Gunny elindult a megfelelő irányba, arra hamar rá kellett jönnie, hogy miként tud a lehető leggyorsabban haladni, csak egyenesen kellett mennie, majd végül megérkezett a piactérre, ami a város közepén volt. közben feltudta mérni az egész helyet, hogy a sugárutak miként haladnak és hogyan lehet, hova a lehető legkönnyebben eljutnia. Nem számított az most, hogy itt csak egyetlen egy feladata volt, úgy volt vele, hogy lehetséges, hogy itt kap újabbakat. Megnézte közben azt is, ami ide szólt, egy ékszer ellopása egy másik kereskedőtől. Az efféle feladatokba soha sem mert csak úgy belevágni, nem akart a városőrökkel rosszban lenni, sem pedig olyan személyekkel, akik esetleg a későbbiekben még hasznosak lehetnek. Azonban, ha a feladatot a helyi tolvajcéh egyik embere adta és hozzájuk lehet reputációt, azaz hírnevet szerezni, az nem ártott későbbre, mert azt jelentette, hogy ebben a városban nyugodtan itt hagyhatja a holmiját, védve lesz. Így előhívta a küldetés szövegét és megnézte, hogy jár-e valahova hírnév ezért, kinél nő, kinél csökken a hírnév ezáltal. Ha a küldetés szövegében, végén nem volt ilyesmi, akkor átváltott képernyőn a játék hivatalos rajongói oldalára és ott kereste ki a küldetést, hogy megnézhesse kinek mik a tapasztalata ezzel kapcsolatban, milyen tippeket, trükköket írnak ehhez, és persze nem legutolsó sorban íjrák-e a hírnévkérdést hozzá. Igaz ott volt, hogy a részleteket majd megkapja a helyszínen, de tudni akarta, hogy törje-e magát. A többi feladat csak futkosás volt, de azok sem voltak hasztalanok, lehet, hogy akkor kap majd újabb küldetéseket, ha ezeket leadja és elviszi a leveleket az adott illetőknek. Hamarosan megérkezett a piacra, ahol egyelőre semmilyen nyomát nem találta a tó szörnyének, se semmi effélének, lehet, hogy majd önmagában kellene kinéznie oda, akkor hátha. Hangosan mordult fel a játék előtt a szobájában, hogy lehet, hogy hamis információkat kapott. De addig is vörös és kék seregekről hallott. Azt, hogy kiket képviselnek ezek a személyek, vagy kik ők. Noha azt tudta, hogy ez a játék legmagasabb szintje volt, ahol lényegében a játékosok határozzák meg részben a világ kinézetét. Emiatt reálisnak tartotta, hogy a város vezetője, hadura is egy játékos, aki már igencsak magas szinten van. lehet, hogy pont a Titán volt az, akivel odakint találkozott. De ki tudja, majd talán később kiderül.
A pletykákat hallgatta és ezek alapján valóban kapott újabb küldetéseket is, ezeket felvette, próbált tájékozódni árusoktól, hogy kik azok a kékek, vörösek, ha játékosok beszéltek erről, akkor tőlük érdeklődött. Mit kell tudni a helyi erőviszonyokról, ki a város ura, kiktől kell a városban tartani és efféléket. Ha szükséges volt ahhoz, hogy egy-egy nem játékos karakter nyelve megeredjen, akkor néhány rezet, ezüstöt fizetett is nekik, megvesztegetés gyanánt, vagy ha erre nem volt az adott karakter vevő, akkor a portékájából vett valamit és a szokásosnál nagyobb borravalót hagyott neki. A lényeg az volt, hogy minél több mindent megtudjon a helyi viszonyokról és arról, hogy mit kell ismernie itt. Nem szeretett volna semmilyen súlyos hibát elkövetni, ami miatt a későbbiekben súlyos hátrányba kerülhetett ezen a környéken. Már csak azért is, mert a Titán szavai alapján elég sok időt fog ezen a helyen eltölteni, amíg nem fejlődik olyan mértékben, hogy tovább állhasson. Végül, ha arra a megállapításra jutott, hogyha nem lesz túl nagy baja abból, hogy elmegy a tolvajhoz és megteszi neki, amit tudni kell a lopás ürügyén, akkor felkereste.
- Szép napot! – köszönt a valószínűleg nem játékos karakternek. – Úgy csiripelték a madarak, hogy segítségre lenne szükséged… egy bizonyos gyűrű ürügyén.
A szavait halkan intézte a másik felé, hogy senki se hallhassa meg őket.
- Úgy vélem képességeim nagy segítségedre tudnának lenni mindebben. Nem csalódnál, ha elfogadnád segítő jobbom.
Próbált a lehető legmegnyerőbben pillantani a másik karakterre, ha pedig sikerült felkeltenie annak az érdeklődését és elfogadja a segítségét a tolvaj, akkor Gunny kíváncsian hallgatja azt, hogy mi is a háttértörténete az egésznek és ki az, akitől lopni is kellene. Abban nem reménykedett, hogy megtudja a miért okát, de a többi információra azért számított a sikeres végrehajtás érdekében.

by **Bishop** Vas. 25 Jan. 2015, 03:25

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Gunnhild karaktere éppen a piactér fele van útban és közben ellenőrzi a küldetéseinek részleteit. Ahogy a gyűrű ellopását nézi meg, olvashatja, hogy valóban a tolvajok szövetségének egyik embere a megbízója. Azonban nem ír a feladat semmilyen népszerűségi pontról, amit kapna ezért a küldetésért. És a szöveg sem fed fel sokat, csak, hogy egy gyűrűről van szó. Mivel nem kap elegendő választ ezért felmegy a játék hivatalos rajongói oldalára. Ott egy cikket és fórumot is olvashat a küldetésről. Elég csak pár kommenten végigrágnia magát, máris tudja a lényeget. A küldetést lehetetlen megcsinálni. Vagyis minimum egy maximum szintes karakter kell, olyan ereklyével ami a lehető legnagyobb szerencse bónuszokat adja. Maga a küldetés egyszerű, a tolvajok egyik embere megkéri őt, hogy segítsen az egyik piaci árust befeketítenie. A árustól kell ellopnia egy gyűrűt, ami a ládájában van. A ládát feltörni egyszerű, kivenni belőle a gyűrűt szintén. Azonban ezt a gyűrűt valahogy a B játékos zsebébe kell csempésznie, ráadásul fényes nappal miközben az illető valamiért mindig beszélget valakivel. Ez az ahol a játékos lebukik és a tolvajok embere közbelép. A küldetés haszontalannak tűnik, de ez a módja, hogy kapcsolatba léphessen a tolvajok céhével Gunny. Amennyiben elég sok anyagot olvas még azt is megtudja, hogy az alak aki ezzel az egész küldetéssel megbízza, valójában a céh egyik vezetője, álruhában. Olvasgatás közben meg is érkezhet a piacra, ha nem lusta közben néha a sétálásra is figyelni.
A piacon még a vörös és kék seregekről is hall ezt-azt. Sajnos az árusoktól nem tud meg semmilyen információt erről az egészről. Mind azt felelik, hogy ők nem értenek hozzá, és hogy ez nagyon magas dolog nekik. Végül aztán Gunny felkeresi a tolvajt, hogy teljesítse a küldetést. Akivel találkozik az valóban egy nem játékos karakter. A férfi rá pillant a csuklyája mögül, mikor közel lép hozzá. Suttogva válaszol neki.
- Tehát téged is érdekel a pénzcsinálás és az üzlet. Akkor jó helyen jársz. A feladatod egyszerű. Látod ott azt a hüllő szerű alakot? Az ő boltját kell tönkretenni. Egyszerűen kell csinálni és pont egy ügyes kézre van szükség. Annál a standnál - mutat kezével az egyik fa tákolmány irányában - van egy pult alatti széf, mit ki kell nyitnod s benne az egyetlen gyűrűt elvenned. Aztán mikor nem figyel oda, a nyálkás bőrű zsebébe kell süllyesztened. Ha ott megtalálják, végeztünk. Észrevétlennek kell maradnod, különben fabatkát sem ér az egész.
Ezzel az alak befejezi a feladat elmondását és várja erre Gunny válaszát. Gunnhild pedig eldöntheti, mit is fog csinálni a karaktere a játékban.

by **Miller lányok** Vas. 25 Jan. 2015, 11:16

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Amíg haladt a piac felé tényleg az lett a vége, hogy felkereste a hivatalos rajongói fórumot, hogy mit is kell, mit lehet csinálni. Hangosan mordult fel és engedte ki a karmait, amikor meglátta, hogy mi is a feladat. A valóságban röhögve megoldana egy ilyen szintű feladatot, mert nem lett volna nehéz, de a játék keretein belül valóban nehézkesnek bizonyult. Nem az a része, hogy ellopja a gyűrűt, az még a könnyebbik volt, de az, hogy becsempéssze a másik karakter zsebébe, az már igen. Ahogyan olvasta a fórumot és a kommenteket rá kellett jönnie, hogy valóban nem volt könnyű. Sőt! A legnagyobb szinten tudná csak valaki megcsinálni és még akkor is szerencse főzetekkel. Ismét felmordult, de ahogyan olvasta tovább már rájött, hogy miért is megcsinálhatatlan a feladat. Nem is az volt a lényege, hogy megoldja valaki, hanem tényleg az, aminek gondolta. Le kellett bukni, aminek köszönhetően kapcsolatba kerülhet a játékos a tolvajcéhvel. Úgy vélte Gunny, hogy a feladat pont azt a célt szolgálta, hogy a helyi klán egyik feje lássa, hogy van az emberben, egyéb lényben kellő kurázsi ahhoz, hogy meg merje tenni ezt az egészet egy idegenért is. És mivel van, így ahogyan tovább olvasta a fickó, aki a küldetést adja, az ráadásul a klán egyik feje álruhában. Valóban haszontalannak tűnt a küldetés, de pontosan azt a célt szolgálta, ami Gunny-t érdekelt, így valószínűsítette, hogy elfogja vállalni, ha majd megérkezik a piacra. Ami nagyjából ekkora történt meg, mire ezeken végigrágta magát. Ekkor hallotta itt a pletykákat is a hadseregekről, amikre rá is kérdezett, hogy kik ők, mit lehet róluk tudni, miként áll a háború és ehhez hasonló kérdéseket. Meg sem próbálta közben továbbra sem elrejteni, hogy most érkezett csak a városba és nem is tudja azt, hogy mik errefelé a szokások, mikbe ütközhet, kik ismertek. Sajnos nem sokat tudott meg, végül is ezek csak nem játékos karakterek voltak, miért is kellett volna ismerniük egy-egy játékost. Bár igazán beleprogramozhatták volna, igaz kellően hiteles is volt, hogy csak pletykákat hallottak és semmit többet.
Néhány perc keresgélés, kérdezősködés után oda is ért az álruhás tolvajcéh vezérhez, akit meg is szólított. A férfi, ahogyan várta, valóban egy nem játékos karakter volt válaszolt is neki. A csuhás alak gyorsan vázolta neki a lehetőségeket, vagyis a feladatot. Gunny figyelmesen hallgatta végig, majd az egész után bólintott, hogy megértette. Annyira nem tűnt nehéznek, legalább is az egyik része, a másik fele volt a tényleg bonyolult, hogy miként is csempéssze az illető zsebébe azt. Most már tudta, hogy úgyis le kell buknia, azaz annyira nem stresszelte magát emiatt, de még így is a legjobban akart teljesíteni, mint általában mindig mindenben.
- Feltételezem most azonnal kellene s nem ér rá estig – suttogott.
Bármi is legyen a válasz hamarosan ismét megszólalt.
- Mindegy, vállalom a feladatot, gyors vagyok, halk s nesztelen. Meg tudom oldani.
Nem akarta, hogy a férfi gyávának higgye, hogy csak időhúzás miatt akarja elhúzni az időt. Végül teljesen normális tempóban, mintha mi sem történt volna az előbb úgy indul el tovább a piacon. Továbbra is nézelődik, több helyen áruk után kérdezősködik, megnézni, felpróbálja a portékákat, ha volt olyan hely, akkor kóstolt is. Illetve a kérdezősködést is tovább folytatta, mind a háborúk ügyében, mind pedig a tavi szörnnyel kapcsolatban. Nem tett semmilyen gyanús mozdulatot, se semmit, teljesen átlagosan, természetesen viselkedett. Közben igyekezett felmérni azt, hogy mikor is nem figyel oda senki arra a kis részre, amit mondott a feladat adója. Ha sikerül ezt kiszúrnia, akkor próbál észrevétlenül odalopózni. Ha szükséges, akkor még egy álcázó varázst is magára bocsát, amivel a környezetében levők egyszerűen átnéznek rajta, mintha ott sem lenne és ezt kihasználva próbálja majd a széfet kinyitni a lehető leggyorsabban, hogy meglelje a gyűrűt, ami benne van. Ha mindezt sikerül a lehető legészrevétlenebbül megtennie, akkor jöhet a feladat második része, a nehezebbik. Magában eltervezte, hogy próbálja majd ezt is a legjobban megoldani, ha lehetetlen, akkor is. Így próbál majd a nyálkásbőrű alak felé haladni. Mivel arra törekszik, hogy megoldja a feladatot, így nem sokkal az illetőhöz való érés előtt egyszerűen próbál megbotlani, akár a saját lábában, hogy nekiessen a kufárnak, ha megtudja oldani, akár úgyis, hogy fellöki és eközben, amíg a közelében van, esetleg a földön próbálja összeszedni magát és közben a másik zsebébe juttatni a gyűrűt is.

by **Bishop** Szomb. 31 Jan. 2015, 02:14

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Gunnhild a kezdeti erős reakciója ellenére már nyugodtan áll neki a feladatnak, csak éppen jól akar teljesíteni. Ahogy várta az alak negatív választ ad a kérdésére.
- Nem, nem ér rá. Minél előbb meg kell cselekedned. S éjszaka már nincs tömeg a piacon.
Ezzel int is a kezével Gunny karakterének, hogy menjen csak bátran és kezdje el a küldetést. A válaszra amit kap a karakter bólint.
- Helyes, igyekezz. Az idő pénz.
Nem is habozik sokat Gunnhild nekiáll végrehajtani a feladatot. Megindul a piactéren, nem túl gyanús módon válogat a portékák között és nézelődik, hogy mi kell neki, valamit fel is tud próbálni. Főleg ékszereket és hasonló viseleti tárgyakat lehet felvenni. Ha Gunny szemfüles akkor még zártöréshez való fém tűket, zártörőket is tud szerezni, amelyek megkönnyíthetik a feladatát. Időközben a hüllő szerű alak elhagyja a standját és beszélgetésbe elegyedik egy társasággal, ugyanígy tesz a gyűrű tulajdonosa is. Ekkor nyílik kihasználható alkalom, hogy Gunnhild észrevétlenül a stand mögé kerüljön és eltűnjön a pult alatt. Ott tartalék árut és valóban egy nagy fém széfet talál. Kell hozzá egy kis ügyesség és ehhez kapcsolódó képesség, tapasztalat de végül a széf kinyílik neki. Sok egyéb drága áru és pénz mellett végül megtalálja a gyűrűt, amit el is tud csenni. A problémák innen kezdődnek. Tökéletesen eljátssza, hogy megdől, elbotlik és elesik egyenesen a nyálkás bőrű alaknak. Közben a gyűrűt a zsebébe ejti. Azonban ekkor a hüllő, mintha még egy érzéke működne, gyorsan a zsebébe kap és kirántja onnan a gyűrűt.
- Mit képzelsz? Ez beleakarta rejteni az én zsebembe ezt a gyűrűt! Tolvaj! Ez a tolvaj nekem támad! Őrség!
Kiáltja hangosan és vádlóan Gunny karakterére mutat. Az őrök lassan meg is jönnek, amikor a tolvaj közbe lép és elcsendesíti a helyzetet.
- Van vér a pucádban, hogy ezt meg merted próbálni. El is durvulhatott volna a helyzet. Akarsz sok pénzt keresni hasonló módon?

by **Miller lányok** Szomb. 31 Jan. 2015, 08:42

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Gunny válasznak pontosan azt kapta, amit remélt, vagyis várt. Azaz nem volt idő, hogy estig várjon, hanem már most cselekednie kellett. Eddigre sikerült szinte teljesen megnyugodnia és a családi öröksége kerekedett felül, azaz a lehető legjobban, maximalistán akar teljesíteni. Így nem is nagyon maradt más lehetősége, mintsem az, hogy belekezdjen az egészbe. Az álruhás férfi is bólintott, hogy most kezdjen neki, hogyha meg akarja mindezt tenni. Így ő maga is pontosan ezt adta, hogy akkor most nekikezd. Láthatóan a karakter elégedett volt a válasszal, így Gunny azonnal el is indult. Az elején még csak sétálgatott, nézelődött. A hajtűket valóban próbálta beszerezni, azokkal könnyebb lehet az egész, főleg, hogy nem rendelkezett efféle varázslattal, amivel feltudná törni a zárakat. Szerencséjére a hüllő elhagyta a saját bódéját, ahogyan rövid időn belül az a személy is, akitől lopnia kellett. Egy pillanatra felmerült benne, ha lett volna barátja, szövetségese itt, akkor vajon az tudott volna neki segíteni? Tudta, hogy játéktechnikailag most indult el egy event, ha nem kezdi el a kalandot, akkor valószínű, hogy nem ment volna el egyik kufár sem a helyéről. A jó kérdés az volt, hogy vajon a játék mennyire volt fáziseltolódásban. Azaz mivel ő kezdte az eventjét más, aki idejött az eredeti helyszínt látta-e, vagy azt, amit ő tesz. Nem számított végül is ennyire, csak jó lett volna, ha valaki segít elterelni a figyelmet. Végül megérkezett a stand mögé, ahol meg is találta azt, amit keresett. A hajtűket is felhasználta, hogy kinyissa a helyet, majd mikor a széf kinyílt megtalálta a gyűrűt is. megannyi más dolog is volt ott, de nem volt semmi másra szüksége, így azokhoz nem is nyúlt hozzá. Amint megvolt a tárgya a széfnyitó tűket eldobta, elejtette, hogy ne legyenek nála a későbbiekben és indult is tovább. Hasonlóan észrevétlenül próbált a piac területére visszajutni a bódé mögül, majd elindult a hüllőszerű személy felé. Ahogyan a közelébe ért eljátszotta remekül az elbotlást és közben a gyűrűt is a zsebébe rejtette.
- Elné…
Kezdte volna, hogy bocsánatot kérjen, de „meglepetésére” a hüllőszerű lény a zsebébe kapott és azonnal megvádolta lopással. Most már tényleg tudta, hogy miért is tartották megcsinálhatatlannak a küldetést, mert a kufár azonnal tudta, hogyha a zsebébe rejtik a tárgyat. Azonban Gunny sem olt rest és tudta, hogy mit fog tenni, hiszen készült arra, hogy lebukik. A kezeit és az oldalát masszírozta a karatereinek könnyek szöktek a szemébe.
- Ezt… ezt kikérem magamnak! – mondta szinte sírva. – Véletlenül elesek magának s máris lopással vádol meg? Hogy merészeli, hogy beletipor a becsületembe? Nem vagyok tolvaj… hogy lehet, hogy maga pont akkor jön elő ezzel, amikor nekimegy valaki magának?
A legjobb védekezés a támadás és éppen ezért nem is hozott el semmit onnan, csak a gyűrűt, hogyha átkutatják más dolgok után, akkor sem fognak találni semmit. Persze az ő szava áll majd egy valószínűleg tiszteletben álló kufárral szemben, ami nem volt szerencsés, de azért esze ágában sem volt megadnia magát, vagy várni arra, hogy megmentse a tolvajcéh egyik feje, mert ki tudja, hogy mikor jön majd.
- Ha nem hisznek nekem motozzanak meg, kutassanak át, nincs nálam semmi, csak megbotlottam valamiben ott – mutatott arra a helyre. – Éppen bocsánatot akartam kérni, amikor… amikor elővette a gyűrűt és megvádolt… mi okom lenne befeketíteni önt, hisz azt sem tudom kicsoda.
Végül megmakacsolta magát az őrség kiáltás után, ha a kufár így, akkor ő maga is.
- Jöjjön csak az őrség, feljelentem önt rágalmazásért s becsületsértésért! – szögezte le a szégyentől és zavartól vörös arccal.
Ezek után a karaktere tovább tartva a meglepett, sértett és megbántott arckifejezéssel várta az őröket. Nem volt mivel vádolni, bizonyíték sem volt ellene, így reménykedett. Ki tudja aztán mikor, de megérkezett a megmentője is. Valószínűleg a miután lecsendesítette a helyzetet kissé odébb is mentek, hogy ott beszéljenek.
- Bízom benne, hogy azok nem lennének oly nehezek, mint ez volt – felelte. – S az nem lesz gond, hogy nem tudom mennyi ideig tartózkodnék a városban… elméletileg csak átutazóban vagyok. De mindez még változhat öntől függően.

by **Bishop** Hétf. 09 Feb. 2015, 23:22

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Gunnhild nem akarja annyiban hagyni a dolgot és védekezni kezd az őt vádakkal szemben. Sajnos a nem játékos karakterek átlátnak a terven és az őrök is az ismert kereskedő szavának hisznek, különösen, hogy a kezében lobogtatja a bizonyítékot és a programozás is a sztorinak megfelelően próbálja tovább vinni Gunnhild szálát. De legalább a tolvaj még időben közbelép és elsimítja a dolgokat. Miután a forróbb helyzetnek vége, valóban odébb vonulnak a tolvaj alakkal, aki ugyan csuklyát visel se látszik az arca is. Egy körszakállas férfi, nem túl fiatal de még nem is nevezhető igazán normál korúnak. Két ház találkozásánál egy eresznél és sikátornál állnak Gunny karakterével.
- Ha nem vállalsz veszélyt, nincs pénz. - mondja nyugodt hangon a férfi - Ez a város könnyű préda. Ha érdekel még néhány munka, keress meg. Este menj le a katakombákhoz.
Ajánlja fel a férfi a lehetőséget és lesi, hogy mit szól hozzá Gunnhild, mennyi esély lehet rá, hogy eljön. Amennyiben Gunny válaszol és már nincs más, akkor az alak nem akarja tovább húzni a beszélgetést és lelép, végigsétálva a sikátoron, eltűnve a végén. Ekkor kap egy off üzenetet a játéktól Miller, azt hogy megkezdte az első mellékküldetés szálát.

by **Miller lányok** Kedd 10 Feb. 2015, 10:03

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Hiába próbálkozott a szavaival győzelmet aratni az árus felett és meggyőzni mindenkit arról, hogy neki semmi köze sem volt ehhez az egészhez, rá kellett jönnie, hogy nem fog működni. Itt nem volt kellően szabadra engedve a mesterséges intelligenciája a karaktereknek és a programozás is olyan volt, hogy csak egyetlen egy megoldás létezett. Nem szerette, ha valaki scripteli ezeket, de úgy tűnt, hogy a küldetés mivolta tényleg ezt követelte meg, hogy így legyen. Bármennyire nem tetszett mindez Gunny számára. Így kénytelen volt tényleg megvárni azt, hogy a tolvaj klán egyik feje, aki ideküldte megérkezzen és ő simítsa el az ügyet. Úgy érezte, hogy elevenen kellett volna megnyúzni a program készítőit ezen küldetés elkészítése miatt, de már tudta, hogy hol hibázott és miként lehetett volna talán mégjobban előadni mindezt, úgy, hogy még kisebb esély kellett volna a lebukáshoz. Talán, ha kivárja azt az időpontot, amikor nem csak ő, de másvalaki is nekimegy és egyszerre vannak ketten azon az oldalon, ahol a zsebbe kerül a gyűrű, esetleg másik játékos segítségét is igénybe veszi. De most már mindezt nem fogja megtudni soha sem, hacsak nem kezd egy teljesen új karaktert, amit esze ágában sem volt megtenni. Így csak hagyta duzzogva és sértetten azt, hogy a céhvezér kimossa őt a kellemetlen helyzetből, de ő maga mindvégig hangosan állította, hogy ártatlan és semmi köze sem volt ahhoz, ami történt. Amikor a férfi elindult kissé távolabb, akkor követte őt. miután megálltak egy sikátornál, Gunny végig figyelmesen hallgatta, hogy mit mond a férfi. Szóval egyelőre nem volt létező opció az, hogy csak reputációt gyűjtsön beszélgetésből, hanem feladatokat kell majd végrehajtania mindehhez.
- Estig meggondolom a lehetőséget – mondta.
Nem volt más, amit közölni akart volna, így figyelte azt, hogy a férfi végigsétál a sikátoron, majd eltűnik annak a végén. Mivel egyedül maradt és „nem volt” más lehetősége, így úgy döntött, hogy ideje rendbe hozni azt a kis félreértést, amibe beleütközött és a városban levő reputációját is javítsa. Ezt pedig úgy számolt vele, hogy akkor tudja megtenni, ha a felvett küldetéseket szépen végigcsinálja és elviszi a leveleket, amiket kapott. Eközben megjelent a kis mellékküldetés is a küldetések felsorolása közben, hogy ezt is felvette. Elővette a városról szerzett térképét és azon a küldetéseit megnézte, hogy miként kell majd haladnia, hogyha a leveleket el akarja vinni azoknak, akiknek megkell tennie. Megpróbálta a lehető legoptimálisabb útvonalat felállítani és azon elindulni, hogy ezeket teljesítse. Hátha olyasvalakikhez is kell mennie, akik ismerhetik majd a tavi szörnyet és megtudhatja, hogy miféle lény az. Noha már eltervezte, ha nem is talál erről semmit, akkor is kimegy oda, mert lehetséges, hogy valami horgász, vadász, vagy efféle személy a tónál, vagy annak közelében osztogatja azt a küldetést és ott tudja csak felvenni. A helyiek pedig ezért nem hallhattak erről, mert még senki sem jött vissza onnan, hogy ezt elmondhassa. Már csak programozási szempontból is így tűnt logikusnak, hogy a folytonosság fennmaradhasson és minden újonnan érkező játékos kénytelen legyen a környéket végigjárni és ne az legyen, hogy a városiak arról örömködnek, hogy meghalt a szörny és már emiatt nem létezik ez a küldetés. Ezeken már séta közben gondolkodott, amíg haladt az első küldetése helyszínére.

//Bocsánat, hogy rövid, de nagyon nem vagyok jól Embarassed

//

by **Bishop** Szomb. 14 Feb. 2015, 01:43

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Gunnhild továbbra is a szobájában ül és a maga köré kivetített virtuális térben játszik a karakterével. Ugyan azt nem tudja megtenni amit szeretne, hogy kimagyarázza és védi magát az egész helyzetben amit maga a küldetés okozott, amit a tolvajcéhnek kell teljesítenie. Helyette azonban elgondolkodik a játék hibáin és a programozáson, hogy hogyan is oldhatták meg ezt a készítők. Persze a saját véleménye is megvan erről mint mindig. Közben az álruhás tolvaj el tudja simítani az ügyet és ezután Gunnyval az egyik sikátorhoz vonulnak. Itt elmondja az alak az ajánlatát, majd várja Gunnhild válaszát. Miután megkapja bólint egyet.
- Várom a döntésed.
Ezzel végigsétál a sikátoron és a végén valóban eltűnik. A küldetés egyelőre véget is ért, de kapott is helyette egy újat Gunny, amiben el kell találnia a helyre amit a tolvaj mondott neki. De ő most úgy dönt, hogy a futár küldetéseket kezdi el csinálni. Megnézve a térképet látja, hogy a különböző helyek, személyek ahova mennie kell csillagszerűen szét vannak szórva a városban. Így igen sokat kell rohangálnia, fel-alá, oda-vissza, föl-le. Mire a végére ér már el is fárad. Ki kell vinnie halálhírt, öröklésről levelet, privát üzenetet, ajándékot is. A halálhírt egy harcos kapja, valakije meghalt, csak ennyit tud meg Gunny, az öröklésről egy átlag városi lakos értesült, aki jól láthatóan nem is ismerte a személyt aki ráhagyott valamit, egyébként valaki adót is levont ebből az öröklésből, a privát üzenetről semmit nem tud meg, csak átadja a levelet, majd azt egy mogorva fekete páncélos alak elrakja, ki se bontja azonnal. Valószínűleg fontos. Az ajándékot egy virágos kertbe kell vinnie, ott ül egy éppen sárkánymintás selyemruhában lévő férfi. Kiélvezve a friss "reggelt" italozik és lazít, örömmel veszi át az ékszereket amiket kap. Ezek sajnos egyáltalán nem érdekes küldetések. Csak annyi előnyük van ezeknek, hogy információ morzsákat elcsíphet Gunny karaktere, és kifizetik érte, hogy futkározott a csomagokkal. Azonban senki sem túl kedves vele, mindenki csak átveszi ami neki jött és el is hajtja őt, minél gyorsabban. Mikor a küldetések már készek és leellenőrzi, a reputációja valóban nőtt valamivel. Innentől csak rajta áll hogyan is folytatja tovább.

by **Miller lányok** Szomb. 14 Feb. 2015, 10:34

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Már csak azért is úgy döntött, hogy még a többi küldetést is megcsinálja, mert még igencsak korán volt és bőven volt ideje arra, hogy a katakombákba leérjen. A várost végigrohangászta mindenféle küldetéssel, a korábbi teljesen barátságos fogadtatás közben átcsapott hűvösbe, legalább is ez érződött a feladatok végrehajtása közben. Egy kicsit már kezdte megbánni azt, hogy belefogott a tolvajcéhes feladatba, mivel eléggé biztos volt, hogy mindez annak a kihatása. Igaz így legalább megvolt az, meg megkellett dolgoznia azért, hogy újra jó legyen a megítélése. A futáros küldetések meglehetősen vegyesek voltak, halálhír és öröklés, valakinek csak egy levelet kellet átadni, de ki sem bontott. Egyetlen egy valaki fogadta talán jól a lustálkodó, italokat és életet kiélvező egyén, aki örömmel vette át a levelet. A többiek viszont csak elhajtották morogván és gyorsan. Igaz, itt sejtette, hogy az is benne volt mindebben, hogy csupán kis inasnak, futárnak nézhették, azokkal pedig valóban így bántak. Amint végzett mindennel a karaktere el is fáradt és szerencsére a reputációja is nőtt valamennyivel. Még valószínűleg bőven volt ideje, így még mindig lehetett sok mindent csinálni. A saját maga szintjén levő küldetések jelentős részét valószínűleg a futárkodással el is végezte. Most fáradtan keresett egy kellemesebb helyet, valamilyen parkot, vagy padot az egyik utcán és oda ült le pihenni egy kicsit. Mivel a piacon alapból úgyis vásárolt magának, így némi péksüteményt és egy flaska vizet vett elő, hogy egyen és igyon. Ezzel szándékában állt visszanyerni a karaktere energiáját is, hogy a fáradtság eltűnjön és mindez ne okozzon hátrányt sem a mozgásban, sem pedig a később esetlegesen harci szituációban neki. Ekkor merült fel benne először, hogy ideje lenne valamilyen hátast venni, de nem nagyon hitt abban, hogy lenne pénze, sem abban, hogy cserélni tudna, bár azért egy próbát talán majd megért mindez. A térképét is elővette, hogy megnézze rajta, hogy a Titán által említett tó merre és milyen távolságban lehet. Most már tényleg feltett szándéka volt, hogy elnéz arra, lehetségesnek kezdte vélni azt is, hogy olyan szörny volt ott, ami ugyan nem adott küldetést csak meg kellett ölni és az „alkatrészeit” lehetett felhasználni. Esetleg a megölése indított egy küldetést. A tekintete végül visszatért a térképhez, attól függően, hogy mi volt közelebb, az állatkereskedő, vagy tó. Igazából úgy állt a dologhoz, ha az állatkereskedéshez túl nagy kitérőt kellett tenni és egyáltalán nem esett útba a tóhoz, akkor egyelőre figyelmen kívül hagyta és egyenesen a tó irányába indult el igyekezve a legegyszerűbb módon. Azonban, ha útba esett a kereskedés, vagy nem volt nagy kitérő, akkor oda ment el először, reménykedve abban, hátha van olcsón olyan hátas, amit még ő maga is képes megvenni, vagy kialkudni cserére, hogy varázsitalokat, füveket, bőröket és ehhez hasonlókat ad a hátasért. Persze tudta, hogyha így alakul, akkor majd vissza kell mennie a fogadóba, mert ott pakolt le mindent, hogy ne azokkal rohangáljon a városban. Örült volna annak, ha sikerül, bár tényleg nem ringatta magát hamis álmokba. Bárhogyan is alakul mindez, ha ide jut, a teljes mindenség végeredménye úgyis ugyanaz lesz, hogy hátassal, vagy éppen gyalog, de próbál a tóhoz eljutni, arra azért ügyel majd, hogyha vezet oda út, akkor azt is útba ejtse, hátha talál útközben gyűjthető gyógyfüveket, vagy éppenséggel valakit, aki be tud számolni neki arról, hogy miféle szörnyeget lakozhat a tóparton, vagy magában a tóban. Mostanra már tényleg roppant kíváncsi volt, de ahhoz még volt Gunny-nak ereje, hogy ezt a történetszálat egyelőre ne lője le a rajongói oldalon és ne olvasson utána. Ezt teljes mértékben játékon belül szerette volna kezelni és megoldani.

by **Bishop** Hétf. 13 Ápr. 2015, 21:49

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Gunnhild tovább folytatja a játékot a virtuális világban. A feladatok elvégzése után leül egy padon a karaktere és némi élelmet és vizet vesz magához, amivel pótolhatja az elveszett energiát. A futárfeladatokkal már valóban végzett és már nem sok küldetése maradt hátra, azok közül, amelyeket a fogadóban vett fel. Megnézi a város térképét és úgy látja van a piacon egy kereskedő aki hátasokkal foglalkozik. Amennyire tudja, most megint nincs túl sok pénze, mondhatni igen kevés, szóval úgy kell vásárolnia. Elmegy a kereskedőhöz, ahol hatalmas karámokban, ketrecekben vannak sárkány szerű lények, repülő lelkek, griffek, különböző óriási állatok. A boltos meghallgatja mit is szeretne a karakter és egyetlen ajánlatot tesz neki. Egy nagyjából három méteres, szitakötő szerű óriás rovarlény, hátas, azonban nincsenek szárnyai. A lábai módosultak úgy, hogy jól tudjon járni, nem tud harcolni és csak a kitinpáncél védi, a fején hatalmas csáprágó van, két óriási összetett szem és két kis csáp. Külsőre nagyon butus, de rendkívül hűséges, legalább állítólag. Egyik nagy előnye, hogy napi több száz kiló hús, vagy állati lelkek helyett egyszerű füvet és leveleket rágcsál. Ha Gunny így dönt megveszi, akkor vissza kell mennie a fogadóba, ahonnan elviszi a cuccait, kifizeti a hátast, majd azon távozik a városból. Más esetben felveszi a felszerelését és máris gyalog indul útnak. Egyenesen a tó irányába megy.
Hátassal vagy anélkül jó ideig kell mennie, eltávolodik a várostól és az erdőtől, a folyó mentén haladva, túl megy réteken, amikor végül meglát valamit. A távolban nincs más csak a város, egy nagy pusztaság és néhol táborokra vagy éppen sziklákra utaló jelek. A semmi közepén ott áll egy kisebb tó, a közepéből pedig egy csontváz keze nyúl ki, egy nagy kardot tartva a levegőben, messze a víz fölé. Ahogy közelebb ér Gunnhild meg is kapja a "Tó szörnye" küldetést. Úgy tűnik sikerült megtalálnia, jó tippet kapott.

by **Miller lányok** Kedd 14 Ápr. 2015, 09:58

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Végül is talált magának egy kellemes padot, ahogyan valóban gondolta csak azok a küldetések maradtak meg neki, amikhez jellemzően még túl alacsony szintű volt és képes volt megcsinálni. A térképet böngészve megtalálta a hátas kereskedőt, így miután végzett az energiái feltöltésével arrafelé vette az irányt. Tudta, hogy éppen nincs túl sok pénze, hiszen a Titántól nagyon sok mindent vásárolt, amivel a saját szakmáit húzhatja, így majd valamilyen olcsó hátast kell vennie. De még akkor is elmondhatja, hogy ez lesz az első neki, amióta játszik. Amint megérkezett szinte tátott szájjal nézte a kitett ajánlatot. Mindezt csak a karaktere persze, hiszen ő maga már végigböngészte korábban a hálón azt, hogy milyen hátasokra lehet szert tenni a játékban így, vagy úgy. Még a karaktere is látott ezekből jó párat már kint, amikor önmagánál magasabb szintű karakterekkel futott össze, de most így ilyen közelről egészen más volt. sokkalta epikusabbnak tűntek, legjobban a griffek tetszettek neki, azok sokkalta közelebb álltak a karaktere természetimádatához, mint a szellemek például. A sárkányok pedig már túl nagyok voltak a számára, csak az ételük, amiket megettek egy nap többe fájtak volna, mint amennyi összeget összekapart a játék során Kailea. Így ezek egyelőre teljes mértékben ki voltak zárva. Végül, azok után, hogy kigyönyörködte magát az állatokban ment oda az eladóhoz és mondta el a saját kritériumait, hogy mennyi pénze van, így valami olcsó hátast szeretne, ami remélhetőleg keveset eszik, mert nincs túl sok pénze egyelőre arra, hogy napi több száz kiló élelmet fizessen neki. Bármennyire is szerette volna, hogyha lenne annyi pénze, de majd csak később, egyszer úgyis gazdag lesz a karaktere és akkor majd tud olyan hátast is tartani. De mindent kicsiben kellett elkezdeni, így remélte, hogy az árus tud neki valamit ajánlani. Egy darab jószág volt, ami megfelelt a kritériumnak. Amint meglátta az állatot felvonta a szemöldökét, hogy ez meg micsoda. Roppant butának és ostobának tűnt a lény, a külseje még a fizikai létezést is kizárta, de legalább növényevő volt és elég volt elengedni legelni, vagy éppen leveleket adni neki. Sajnos nem volt nagyon lehetősége választani, hogy mit vesz meg, ezt az állatot, vagy semmit sem. Valami óriás imádkozó sáskára hasonlított Gunny szemében a jószág, a külsejét nem tartotta éppen pozitívumnak, de azt legalább már igen, hogy elvileg hűséges. Végül is az volt a fontos és nem pedig a külső, amivel még meg is tudott barátkozni, főleg, hogy második ránézésre Gunny számára a rusnya külső inkább már mókásnak és aranyosnak tűnt.
- Megveszem – mondta az árusnak. – Mindjárt visszajövök, csak megyek a pénzért a fogadóba. El ne adja addig!
Tette még hozzá, bár igazából ő maga sem tartott attól, hogy bárki is megvenné ezt az állatot. Visszafutott, sietett a fogadóba, ott magához vette a pénzét, illetve azon felszereléseit, amik szükségesek lehetnek a tóhoz, víz, kis ital, gyógynövények, a varázslóbotja, esetleg kötél. De semmi másra nem volt szüksége. Visszasietett ezek után az állatkereskedőhöz és kifizette a jószágért ért összeget. Most már tényleg nem volt sok pénze, így el kellett mindenképpen adnia valamit, hogy legalább önmaga létfenntartását megtudja oldani a közeljövőben. Így az újdonsült hátasán indult el a tó irányába, hátha bejön az, amit gondolt, hogy akkor kapja meg a küldetést, amikor odaér a tóhoz. Útközben, hogy elüsse az unalmat az állathoz beszélt, többek közt, hogy el kellene neveznie őt, de fogalma sincs, hogy mi legyen a neve, révén még azt is elfelejtette megkérdezni, hogy fiú-e, vagy lány a hátas. Így egyelőre annyiban maradt, hogy Hátas a neve, aztán később eldől, hogy mit kap a butának tűnő lény. Elég sokat kellett lovagolnia ahhoz, hogy megérkezzen a tóhoz, legalább ebbe a szakértelembe is belejött. Amint a tó közelébe ért meg is kapta a küldetést, így a gyanúja is beigazolódott, hogy tényleg ide kellett kijönnie mindehhez. Végignézett a tavon, ott volt a kar és a kard, amik nem tűntek bíztatónak. Körbenézett a hátasról, hogy lát-e valaki mást is itt a közelben. Ha nem látott, akkor területileg visszament a pusztaságra és ha létezett területen működő általános chat szoba, akkor oda lépett fel és szerepjátékosként hagyott rajta üzenetet.
”A tónál ellenséges erőket láttam mozgolódni, egyedül nem hiszem, hogy képes lennék a rontást megszűntetni, így ha valaki a segítségemre sietne, hogy közös erővel szűntessük meg mindezt, roppant hálás lennék érte – Kailea az elf varázslótanonc.”

by **Bishop** Csüt. 23 Ápr. 2015, 00:16

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Gunnhild karaktere a virtuális világban sokat utazik a hátasán mire megérkezik a tóhoz. A küldetést itt azonnal meg is kapja. Látja a tóból kiáll csontkezet és a benne lévő kardot. Egyelőre azonban nem történik semmi sem. Ezért Gunny úgy dönt, hogy hagy egy üzenetet. Arra azonban senki nem felel neki. Ugyanis senki nincs a környéken, üres az egész vidék, nincs egy játékos se erre. Az égen láthat egy piros pontot, ami valószínűleg egy hátasán utazó játékos, de az is nagyon messze van, más terület felett, csak ő éppen látja ide. Azonban nincs sok ideje segítséget, társakat keresgélni, mert valami történik. A csont kéz száraz roppanással magába roskad és a kardot a vízbe ejti.A tó vize bugyogni, hullámozni kezd. És bár se szél, se áramlat nincsen a hullámok kicsapnak a tó mélyéről és egy hatalmas csápos, több méter magas valami, szörny emelkedik ki a tóból. Rögtön megtámadja Gunnhild karakterét. Így egyedül kell megoldania a problémát, lehetőleg gyorsan, mert fogynak az életpontjai.

by **Miller lányok** Csüt. 23 Ápr. 2015, 10:34

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Az ötlete jó volt, hogy megkeres másokat, hátha volt valaki a réten, vagy a közelben és besegítene neki, de nem volt ilyen. Csak a magasban látott átrepülni a terület felett mást, de az is gyorsan eltűnt és fogalma sem volt, hogy ki lehetett. Már bánta, hogy nem a városban keresett ide embereket, hogy hallott erről és meg kellene nézni, de már itt volt. Túl sok időbe tellett volna visszamenni és újra eljönni ide. Hangosan morgott a gép előtt és magát átkozta, hogy ennyire ostoba volt, hogy nem tette meg mindezt. De már késő bánat, sőt! Nem is igen lett volna arra lehetősége arra, hogy ezt megtegye. Sejtette ő, hogy túl keveset játszott az utóbbi időben és emiatt az alacsonyabb szintű zónák kihaltak lesznek, bár azért reménykedett, hogy mindig vannak új játékosok, bár lehet, hogy pont nem jó időben jött fel, mert mindenki mással foglalkozik. Vagy éppen már túl magas szintű és azért nincs itt, a barátai is így voltak. Lehetséges, hogy pont őket kellett volna megkérnie, hogy ugorjanak le ide néhány percre és segítsenek neki a szörny legyőzésében. Igaz itt is fennállt a lehetősége annak, ha egyszer már megölték, akkor többé nem fogják látni a szörnyet; akkor pedig ismét hiábavalónak bizonyult volna minden. Amikor rájött, hogy amúgy is felesleges volt ezen törnie a fejét, az akkor volt, amikor a csontvázkéz megmozdult és a kardot a vízbe ejtette. Gunny karaktere nyelt egy nagyot, amikor meglátta a förmedvényt, ami kiemelkedett a tóból. Úgy tűnt, hogy az indította be az egész folyamatot, hogy a tó közelébe érkezett és felvette a küldetést. Az ellenség nagyobb területről képes volt őt érzékelni, mint hitte volna. Sokkalta nagyobbról; már csak emiatt is dugába dőlt a terve, hogy tud segítséget hívni magának. Ráadásul szüneteltetni sem tudja a játékot, hogy közben felhívja valamelyik barátját, hogy jöjjön ide azonnal segíteni. A csápos lény azonban máris támadott és nagyon gyorsan megölhette volna Gunny karakterét, amit viszont ő nem akart hagyni. Ha már az eddigi játékok során sem halt meg soha sem, nem most akarta elkezdeni, még akkor sem, ha úgyis feltámasztható volt a karakter. Mármint ebben reménykedett, mert efféle tényeknek, dolgoknak egyelőre nem olvasott utána, bármilyen régen is játszik
Szinte azonnal a kezébe vette a kardját, hogy védekezni is tudjon, majd a varázslatai közül először egy védőpajzsot teremtett saját maga köré, hogy azzal is védje magát. Az első terv volt, hogy a szörny csápjait lefagyassza, hogy azok letörjenek, így talán kevésbé lesz veszélyes, ha nem, akkor legalább annyit elér, hogy a lény csak közelharci támadást tud indítani, de távolságit nem. Így Gunny nekilátott kapálózni a földön, ahol ült, azaz így a karaktere is követte ezeket a mozdulatokat, mivel természet közeli varázslatai voltak elfszerű, természetbarát lény révén. Ezért egy a kézmozdulatokkal egy hóvihart próbált maga és a szörny körül létrehozni, aminek a hatása az volt, hogy Gunny és a hozzá tartozó dolgokat nem számítva, amihez hozzáérnek a vízcseppek, és hópelyhek azok a dolgok, személyek megfagynak úgy fél percre. Bízott benne, hogy a lény csápjára is ráfognak esni ezek, hogy majd utána az esettől függően, hogyan is alakul a kardjával, lecsaphassa azt. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor egy olyan varázslattal, mint a pajzsa, amivel körbevette lecsaphass, azt. Csak ebben az esetben majd levegőből lezuhanó kard formájúra alakítja a mágikus energiát, hogy az vágja majd le a csápot. Arra azért ügyel, hogy a csápok, se a lény ne találhassa el őt, így próbál folyamatosan el-eltávolodni a szörnytől, az ellenféltől, hogy ne sérüljön olyan nagyon tőle.
Mivel most már nem egyedül volt, hanem itt volt Hátas is, így próbálta a friss társától is elcsalni a szörnyet, nem tudta egyelőre, hogy miként reagálnak az efféle nem játékos karakterekre a többi ellenséges lény, hogy úgy veszik, hogy ők is támadhatóak-e, vagy figyelmen kívül hagyják. Nem akart kockáztatni, így ezért is az ellenkező irányba terelgette a lényt, ha szükséges volt, akkor akár az egész tó körül körbe ment a kitérések és varázslások közepette. Egyelőre azonban az elsődleges tervén felül nem csinált semmit, kíváncsi volt az eredményre, hogy ez milyen hatással volt a másikra, hogy tovább gondolkozhasson és reagálhasson majd az eredmények fényében.

by **Bishop** Hétf. 14 Szept. 2015, 11:01

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Gunnhild külső szemlélő számára talán viccesen kapálózni kezd az ágyán ülve, persze ezzel a játékban, a virtuális világban éppen harcol. A harchoz előnyösebb leszállni a hátasáról, ami fogja magát és el is szalad távolabb, hogy ott legelésszen. Eközben Gunny karaktere szinte az életéért küzd, a védőpajzs nem rossz ötlet, mivel a szörny rögtön négy csáppal is felé csal, ami akár agyon is nyomhatta volna, de nem ez történt, hanem kivédte mindezt. A következő lépés, hogy hóvihart kreál, aminek hatására a napos, füves puszta egy része hamarosan sarkkörivé válik, a fagyott pára és víz rátapad a lény csápjaira, fehéres kékes réteget létrehozva rajta. Kardjával a lassú, fagyott csápok közül egyet le is tud csapni. Utána ellenben hátrálnia kell, mert a lény erős csapkodó mozdulatokkal feltöri a jégpáncélt. Szerencsére mivel távolabb van a második támadást is bevetheti Gunny, teremt egy láthatatlan mágikus kardot a levegőbe és azt ejti az egyik csápra. A csáp elválik a testtől, vér spriccel belőle és a lény többi karja is vonaglani kezd. Az állás szerint Gunnhild karaktere levágott két csápot a nyolcból, még nem sérült meg de a manája nagyon fogyóban van, nem tudni elég-e még egy varázslatra. A tó fekete vize eközben fortyogni, buborékozni kezd.

by **Miller lányok** Hétf. 14 Szept. 2015, 11:40

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Gunny neki is látott a varázslásnak, amire igencsak nagy szükség volt a szörny ellen. Szerencsére a hátassal sem kellett nagyon törődnie, mert az elfutott távolabb, ott legelészett tovább. Így legalább nem kellett aggódnia amiatt, hogy a nem túl szép hátasa éhenhal, mert nincs pénze arra, hogy élelmet vegyen neki. A védőpajzs, amit magára teremtett valószínűleg megmentette az életét, mert az ellenfele azonnal a csápjainak felével támadt rá. próbált kitérni, varázsolni rá, de az ellenfél nem igen akar megdögleni, sem pedig olyan tenni, aminek Gunny örült volna. Fagyos környezetet varázsolt, így a csápok lassultak és eggyel kevesebb lett, egy másik varázslata után a megidézett kard is levágott egy csápot, ekkor már a lény is igencsak hevesen csapott minden felé és megvadult. Eddig mindez nagyon remek volt, a csápok negyede lent, de ezzel úgy tűnt, hogy a harcnak máris vége, révén Gunny karijának manája szinte teljesen elfogyott és nem volt abban sem biztos, hogy lenne-e elég arra, hogy még egyet varázsoljon, pedig tudta, hogy a csápok után valószínűleg még a lény testét is el kellene intéznie. Most már tökéletesen látta, hogy miért is mondták azt, hogy ezt csapatban kellene legyőzni és nem pedig egyedül. Magasabb szinten egyedül is boldogult volna, ebben teljesen biztos volt, amikor többet sebeznek a mágiái, több a manája és az élete. De most ezek közül egyik sem állt fent. A tó vize pedig fortyogott, most jöhetett el az a pillanat, amire Gunny gondolt, hogy bekövetkezik, hogy a lény kifog mászni belőle. Így továbbra is igyekezett kikerülni a csápokat, de most már úgy, hogy nem a tó közelében mozgott, hanem próbált attól minél távolabb kerülni. Ki vissza a rétre, bármelyik irányba, amerre nagy szabad terület van, hogyha szükséges lesz, akkor gyorsan futhasson el. Bár próbált arra menni, amerre a hátasa volt, hogyha kell, akkor őt is tudja vinni, vagy rá felpattanva menekülhessen el. Arra ügyelt, nehogy valamilyen aljas trükkel próbálja a tavi szörny mindezt megakadályozni, hogy elkapja a lábát egy csáppal és visszarántja, vagy efféle tettet hajt végre.
Egészen addig próbál eljutni, ahol már nincs veszélyben és az ellenfele sem üldözi tovább, mert visszahúzódott a tóba. Ekkor áll meg és vesz egy nagy mély levegőt megkönnyebbülve. Ha itt kint volt már, akkor most még egyszer megpróbálta a terület chatjén felhívni magára a figyelmet, hogy társakat keres egy csúnya nagy csápos szörnyeteg ellen, ami a tóban van, megpróbálta egyedül legyőzni, de menekülnie kellett, mert nem tudja úgy megtenni és ezért kellene olyan, aki erőt és lelkesedést érez önmagában, hogy a környéket biztonságossá tegye. Ha erre továbbra sem kap semmilyen választ, akkor a hivatalos, illetve rajongói fórumra megy fel és ott hagy egy-egy üzenetet ugyanerre hivatkozóan és meghagyja a karaktere nevét, hogy miként lehet őt megtalálni a játékban. Volt egy olyan érzése, hogy mindez sem biztos, hogy elég, így még a játékkal játszó barátainak is írt egy körüzenetet, hogy ehhez a feladathoz kellene neki segítség. A barátai úgyis magasabb szintűek voltak, így nem okozhatott nehézséget nekik az, hogy eljöjjenek segíteni, ha éppen játszanak. Amint ez kész volt és a hátasa is ott volt a közelben, akkor leült a jószág közelében és megszólalt.
- Akkor most várni fogunk egy kicsit, amíg kiderül, hogy lesz-e segítségünk, vagy sem – magyarázta. – Ha nem, akkor vissza kell menni a városba, hogy toborozzunk segítséget. Mit szólsz?
Nézett a nagyon ostoba kinézetű állatra, bár nem várt tőle választ, csak úgy magában beszélt unaloműzésként.

by **Bishop** Szer. 16 Szept. 2015, 00:32

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Gunnhild nekilát a hősies harcnak a tó szörnyével, azonban hamar elfogy a manája. Nincs mit tenni, gyorsan kihátrál a csatatérről, mielőtt a szörny halálos csapást mér rá, vagyis a karakterére. A hátrálás sikerül, még időben mivel a csápok végén lassan horgos tüskék nőnek, valószínűleg azzal csapna le rá, de addigra Gunny már nagyon távol kerül tőle. Mivel ténylegesen harctávon kívül kerül a sok hátrálással a megnyitott event lezárul, vagyis újraindul, a szörny visszahúzódik a tóba és a tó közepéből egy kard emelkedik ki, amit egy csontos kéz tart. Úgy fest - ha lesz is segítsége - Gunny kezdheti az egészet elölről. Ír a chatbe, a fórumra és a barátainak is. Amint ezzel megvan leül a főbe a hátasa mellé. A kis lény nyelvével és csápjával falja a hosszú szálú füvet, néha szórakozottan dölöngél testével, mintha élvezné. Amikor Gunnhild az állathoz, lényhez beszél az kis zümmögő hangot ad ki, jelezve hogy hallja amit a gazdája mond neki. Kétséges hogy mindent tisztán értene, az is lehet hogy csak a hangulatra reagált. Eltelik néhány perc, mire a chaten felkapják a témát. Úgy tűnik Gunny hatalmas tippet kapott a Titántól. Ugyanis sokan nem akarják elhinni neki, hogy tényleg megtalálta a tavat, amiben a szörny van. Ez egy jelöletlen küldetés és bárhol lehet a pusztában, nem is nagyon ismert a helye, de pont ott van ahova Gunnyt küldték. Ráadásul a küldetés végén speciális nyereményre, lootra lehet számítani. A sok kételkedő közül is azonban akad néhány érdeklődő. Hamarosan pedig a nő karakterét vagy tíz másik játékos veszi körbe, akit érdekelne a kaland, az út és a kincs. Kérdéses ennyien elegek lesznek-e és elég fejlettek-e a kihíváshoz. Gunny barátai csak később írnak vissza, hogy mi az amiben segíteni kellene neki. Közben Gunny karaktere körött a többi karakter már kérdezgetni kezdi, hogy merre is van a tó, mikor mennek már, mennyi idő megcsinálni. Szokásos játékbeli dolgok. Úgy tűnik Gunny a kis csapat vezetője.

by **Miller lányok** Szer. 16 Szept. 2015, 09:39

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Gunny-nak végül nem igen maradt más lehetősége, mintsem az, hogy meneküljön. Szerencsére mindezt időben tudta megtenni, még látta, hogy a csápos szörnyetegnek a csápjai buzogány alakot kezdenek ölteni. És ekkor jutott kellően hátra, hogy az egész újrainduljon, azaz a lény újra felgyógyult és visszahúzódott a tóba, a kard pedig megjelent a feje felett. Most már esze ágában sem volt újra közel menni, majd ha talált magának embereket. Így hát leült a ritka butának kinéző hátasa mellé és feladott némi hirdetést itt a játékon belül és közösségi oldalon is, meg a barátainak küldött üzenetet. Most már csak várnia kellett, hogy valaki visszaírjon neki. Amíg ezt tette, addig beszélt is az állatkájához, ami még legelészés közben békésen zümmögni is kezdett, ahogyan Gunny beszélt hozzá.
- Azt hiszem, hogy ebből meg is van a neved… Zümi – állapította meg.
Ahogyan azt is, hogy nem kellene semmit sem elneveznie ezek után. Sejtette, hogy a lény semmit sem értett abból, amit mondott neki, pusztán a szavakra, a hangokra reagált. De még így is értelmesebb társaság volt, mint jó néhányan. Közben a saját maga mellett kivetített holografikus ablakokban nézte, hogy ki mit ír neki a játék fórumain. Nem is lepődött meg, amikor megannyi kétkedő írt neki vissza, erre hangosan mordult fel. Igaz kapott jó néhány plusz információt is, amiket eddig nem tudott. Teljesen random esemény, event volt, ami bárhol felbukkanhatott, de jelenleg tényleg ott volt, ahol Gunny is. úgy tűnt, hogy a Titán felfedezte, de neki nem volt érdeke megcsinálni, így ezért is küldte őt ide. Roppantul megörült, amikor voltak tényleges érdeklődők is, nem pedig csak olyanok, akik nem akartak hinni neki. így úgy tűnt, hogy mégiscsak lesz csapat, akikkel visszamehet. Ami külön tetszett neki és még jobbá tette a küldetést, hogy speciális felszerelés járt a végén, talán szerezhet olyan páncélt, fegyvert, vagy bármit, ami sokkal jobb, mint amivel ő maga rendelkezik. Még szinte fel sem fogta és végig sem olvasta a dolgokat, de máris vagy egy tucatnyi másik karakter volt körülötte, akiket úgyszintén érdekelt a tó, a szörny és a kincs. Gunny még várt egy-két percet, hátha valamelyik barátja is visszaír, de közben a szokásos emberi türelmetlenséggel találkozott. Így a lehető legdiplomatikusabban próbált a karaktere szerepében válaszolni.
- Néhány perc türelmeteket kérem, éppen magasabb rangú s befolyású szövetségeseimmel, barátaimmal tárgyalok, kik közül lehetséges, hogy valaki jönne segíteni nekünk, hogy könnyebben végezhessünk a tó szörnyével. Jobban biztonságban lennénk s nem kéne a halál fuvallatától sem tartanunk.
Mindezt a játékon belül mondta, majd visszaért a másik ablakhoz a közösségi hálóra, ahol viszont már rendes körülmények között megfogalmazott választ küldött a barátainak, akik írtak neki.
A játékban egy Titán elküldött ehhez <belinkelve a topicot> a küldetéshez. Azonban túl kicsi vagyok, örülnék, ha tudnál jönni segíteni, már így is szép számmal összegyűltünk, de szerintem kicsik vagyunk hozzá.
Ha jött valamelyik barátja segíteni ide, akkor azt megvárta és úgy vezette a barátjával együtt a társaságot a tóhoz. Ha senki sem jött, mert aljas módon azt mondták, hogy oldják meg egyedül, mert éppen mással vannak elfoglalva, akkor a barátai nélkül indult el és mutatta az utat egészen vissza a tóig és a határon állt meg, hol még nem indult el az esemény. Ott mutatott előre.
- Ott a kard alatt a vízben leledzik a csápos tavi szörny, minek nyolc csápja van, miket formázni is képes, s minél több csápot vágunk le, annál veszélyesebb lesz. Készek vagytok a kihívásnak megfelelni?

by **Bishop** Csüt. 17 Szept. 2015, 15:23

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~

Gunny miközben egyedül üldögél és beszél a hátasához, az válaszként zümmögő hangot ad ki magából. Pont emiatt gyorsan el is nevezi őt a nő. A rovar elkezdi a Zümi szót zümmögni, csak zümögg továbbra is, de a nevének hanglejtésében és ritmusában. Mintha csak egy régi rádió lenne. Mèg boldogan dölöngélni is kezd a neve zümmögése közben. Úgy tűnik örül annak, hogy kapott nevet és nem csak hátas.
Gunnhild ezután toborozni kezd a chaten, fórumokon és a barátai között is. Hamarosan pesig egész kis tömeg, sereg gyűlik köré, akik meg akarják csinálni a küldetést. És egyáltalán nem türelmes birodalmiak, hanem nagyonn is neki akarnak már látni letudni a küldetést és bezsebelni az egyéni jutalmakat. Azonban Gunny le tudja őket csillapítani és türelemre inteni, azzal hogy hívja egy erősebb, magasabb szintű barátját. Ilyesmire mindenki szívesen vár. Öt percet kell várni, mire Gunny egyik maximum szintő barátja megérkezik. Egy fagymágus az, jég páncél borítja amelyből jég villámok állnak ki, a levegő körötte jeges, az arcát vastag jégbőr borítja és a szemeiből kék, azut fény és gőz árad. A jégmágud a PvP küzdelmekben jó, amíg a tűz PvE-n ezt mindenki tudja. De még így is sokszorosa az értékei, mint a többieknek, hiszen évekig tart a fejlődés. Gunny ezután elmondja az információkat és felvezeti a csatát.
A tóhoz érve a csontos kéz újra összeesik, a kard a vízbe esik és a nyolc csáp - mély üvöltés kíséretében - kirobban a kis tóból. A csápok örvényszerűen csapkodni kezdenek és mindenkit sebeznek a közelben. A tankok pedig sehol sincsenek, mert a támadók mentek előre hogy minél előbb sokat sebezzenek a lénybe. Talán ha elég gyorsan levágják a csápokat akkor az első szakaszon időben túljutnak, és nem hal meg egy karakter sem, vagy talán védekezniük kellene és másokat előre küldeni.

//Még így is jól járt Gunny, majdnem egyesével indult meg a sok játékos a lény ellen, sorban meghalni, amikor megmutatta nekik az utat. Very Happy

//

by **Miller lányok** Csüt. 17 Szept. 2015, 16:32

Előtörténet
LINK

Kaland
Lazulás Cyjer után

Lady Gunnhild Barbara Miller

Zsarnok lánya, Flotta tiszt

Játékostárs(ak) neve: -

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: Anyahajó ~
Amíg Gunny várt arra, hogy mindenki megérkezzen, vagy bárki jelentkezzen arra, amit írt addig az új hátasával foglalkozott. Ahogyan beszélt hozzá a lény kellően hangos zümmögő hangot adott ki, így a nő nem is várt sokáig, hanem el is nevezte a lényt Zümi-nek. Azonban a reakció, amit erre kapott még őt is meglepte. Nem olvasta el eddig, hogy mekkora intelligenciával rendelkezik az állat, sem pedig azt, hogy mire lehet még képes, de az biztos, hogy volt némi értelme azon felül, hogy roppant butának nézett ki. Amint meghallotta a Zümit abban a hanglejtésben kezdett zümmögni tovább. Mindez roppantul mulattatta őt, hogy ilyen kis apróságra is figyeltek a programozók, meg arra is, hogy okosabb lehet a jószág, mint aminek kinéz. Közben pedig meg is érkeztek az első személyek, akik nem csak a fórumon kételkedtek abban, hogy Gunny tényleg megtalálta azt, amit keresett, hanem akarták a jutalmat érte. Jó pár perc telt el és mintegy tucatnyi másik játékos vette őt körbe. A türelmetlen fiatalság, aztán persze lehet, hogy nem is voltak annyira fiatalok, de a viselkedésük ezt sejttette, mintha nem lenne idejük mindenre, amit csak akarnak. De végül sikerült azzal megbékésítenie mindenkit, hogy jön az egyik ismerőse, aki magas szintű. Végül is a szinte ingyen kapott zsákmánynál semmi sem jobb, ez pedig röviden és tömören ezt jelentette. Amíg az ismerőse nem jött, addig békésen ette a mellette levő rágcsálnivalót, majd megérkezett a fagymágus is. most kezdte úgy érezni, hogy tényleg roppant mód lemaradt mindenkivel szemben, főleg, hogy annak idején nagyjából egyszerre kezdtek el játszani. De végül is saját maga elég sokat dolgozott és kevés ideje volt arra, hogy játsszon. Nehéz volt időnként Zsarnok lányának lenni, hogy ne arról ítéljék meg, hogy „apuci” miatt minden az ölébe hullik. Most már hála annak, hogy megismerte Ingridet tudta, hogy a sok munka egyébként is családi örökség és vonás.
- Köszönjük segítségedet nagy hős – köszöntötte a barátját Gunny. – Előre, mutatom az utat a tó szörnyéhez!
Nem igazán zavarta, hogy fagymágus volt a barátja, révén úgyis nagyon sok szinttel volt az itt levők fölött, így még PvE-ben is remekül boldogulhatott alacsony szinten és nem csak más játékosok ellen. A tömeg élére állt és úgy haladt a megfelelő irányba, ahova hamarosan meg is érkeztek. Fogalma sem volt róla, hogy mennyi gyógyító, vagy tényleges harcos van közöttük, akik képesek felfogni a sebzést, így úgy döntött, hogy az előző sikertelensége miatt is részben, illetve azért, hogy senki se halljon meg hátrébb marad és majd gyógyítja a többséget. Úgy tűnt, hogy minderre valóban szükség lehet, mert mindenki, aki sebezni tud ment előre, míg a tankok sehol. Hangosan sóhajtott fel a szobájában. Attól, hogy van egy magas szintű közöttük, még nem feltétlen jelenti azt, hogy mindenki megússza élve, főleg, hogy nagyon-nagyon sokat sebezhet az a szörny a korábban látottak alapján.
- Maradok hátul, hogy gyógyíthassam sebeiteket! – kiáltott oda a többieknek.
A kezébe fogta a varázslóbotját és koncentrálni kezdett a karakter három kisebb gyógyító gömböt hozott létre, amit ellökött a többiek irányába, automatikusan a legjobban sérült személyekhez ugranak majd oda. Alapból ez a varázslat nem gyógyít sokat, ellenben 20-30 másodpercig még ott marad a fény és a gömb a sérültnél és gyógyítja tovább mielőtt végleg ki nem alszik és a gyógyítás is addig marad fent. Közben leszúrta a botját is a földbe, ami úgyszintén gyógyítani kezdte a 40 méteres körzetben levőket is kisebb gyógyításokkal gyógyítja 15 másodpercen keresztül. Közben azért figyel is arra, hogyha valamelyik csáp a közelébe érne, akkor az elől ki tudjon térni.

template nélkül:

by **Bishop** Vas. 26 Aug. 2018, 22:21

Az elmúlt két napban Zsarnok Birodalmának médiája és a Földi média is egyaránt felrobbant, egy hír által, amiről mindenki értesülhetett, legalább két teljes napig másról sem szóltak a hírek. Bejelentésre került, Adam Osborn Admirális lánya, Victoriex Laura Osborn, valójában nem vér szerinti lánya, hanem Zsarnok lánya. Az Admirális egy régi lefagyasztott embriót mentett meg, nevelt fel, és amikor a lány elérte nagykorúságát, elárulta neki az igazságot. A hírforrások alapján a bejelentés teljesen privát volt az Osborn Admirális és nevelt lánya között, utána Maniac hivatalosan értesítette Zsarnokot, aki szintén privát beszélt a lányával. Csak ezek után értesítette Maniac a megfelelő személyeket és tette hivatalossá a bejelentést. Victoriex Laura Osborn ezután Victoriex Laura Tyrant-re nevezte át magát.
Az eset hatalmas anyagot biztosított a különféle média platformok számára. Számtalan kérdés merült fel a Birodalom irányításának jogával kapcsolatban, hivatalosan hogyan öröklődne az irányítási jog - bár ez csak tisztán elméleti kérdés - miként oszlana meg Maniac irányításának joga a felső személyek között. Újra felszínre került Zsarnok Birodalmán belül a kérdés, miszerint a magasrangú Flotta tisztek Maniac által sem ellenőrzött privát élete mennyire ad lehetőséget visszaélésre, Adam Osborn visszaélt-e mindezzel, kell-e szigorúbban szabályozni ezeket az engedményeket. Felmerült hogyan fog Zsarnok nevelt lánya és a biológiai lánya viszonyulni egymáshoz. Sok hang szkeptikus azzal kapcsolatban hogy Zsarnok ne tudott volna az egészről, de komplex entitásként tudott és nem tudott a lányáról egyszerre. Többek szerint Osborn Admirális csak ügyesen kijátszotta a rá vonatkozó szabályokat és ellavírozott a zavaros vizeken, ameddig tudott. Az Admirális megítélése jelentősen javult, a birodalmiak jelentős része sokkal emberibbnek tartja az eset óta. És még ezer további hatása merült fel a hírnek.

by Ajánlott tartalom