Skandinávia, 1568

by **Morsus** Pént. 24 Ápr. 2015, 03:05

A múlt.
Svan falujától pár száz méterre jár az egyik réten. Pár napja nem érzi annyira erősnek magát. Könnyebben kifárad és gyenge lesz. Mintha valami betegség enné őt. Persze az árnyakból őt figyelő Ivarr tudja az igazat: A lány Einar félvér gyermekét hordozza. A lány még csak három hónapos, így fel se tűnt neki az pár kiló felesleg, jobb étvágy és gyengeség. A nő pihenőjét egy reccsenés szakítja félbe. Ivarr is látja a két rejtélyes figurát megérkezni.
- Komolyan ez minek kellett?
Kérdi az egyik, aki vörös ruhában sétál és íján kékes energiából álló vessző pulzál. A vértje és akcentusa ismeretlen mindkét vikingnek, de valamiért értik a szavaikat így is.
Skandinávia, 1568 89216-174328-shaft

A sárga vértes férfi hanyagul forgatja kardját miközben széles mosollyal fordul a társához.
- Ó könyörgöm. Ez egy laza meló ne szenvedj ennyit... legalább érezzük jól magunkat közben.
Skandinávia, 1568 113615-177319-slaymaster

Skandinávia, 1568 113615-177319-slaymaster

- Ez nem szórakozás, ez bosszú.
Az íjász célozni kezd a nőre.
- A kettő ugyanaz barátom.

by **Thorhalla** Pént. 24 Ápr. 2015, 09:54

Svan kissé fáradtan ült le az egyik réten, a közelben álló fák árnyékában. Kicsit rosszul érezte magát, nem csak a gyengeség, de időnként hányingere is volt. Nem volt jellemző rá, hogy beteg lenne, még a leghidegebb télen sem fázott meg soha sem. Azért sem aggódott, mert az étvágya ugyanolyan jó volt, mint máskor. Az, hogy többet evett már csak azért sem tűnt fel neki, mert folyamatosan a vadont járta, kereste az ismertetlen férfi és társai nyomát, így fáradtabban ment haza esténként és ez lehetett az oka annak, hogy többet evett. Arra, hogy esetleg terhes lehetne még csak gondolni sem gondolt. Néhány szem gyümölcsöt evett, amiket az erdőben szedett, amikor meghallotta a reccsenést. Felkapta a fejét, errefelé nem szokott senki sem járni, már megörült, hogy esetleg megtalálta a szerelmét, de csalódnia kellett. Két nagyon, de nagyon furcsa ruhás alakot látott meg. Azonnal érezte, hogy valami nincs rendben, járt már keresztény nagyvárosban is élete során, a reneszánsz világ központjainak egyikében, de ez messze nem úgy nézett ki, mint amit ott tapasztalt. Ilyet még nem látott korábban, sem ilyen íjat, sem ilyen vértet, kardot. Az egészet még rosszabbá tette, amit hallott, hogy miről beszélt a páros. Svan megborzongott, a kezei azonnal kiejtették a néhány gyümölcsöt, a kardja és pajzsa után, amiket ha sikerült felkapnia, akkor védekező állásban állt fel a párossal szemben, a pajzsát maga előtt tartva és a mögött a kardot is. Nem fordult el és futott, az íjász könnyedén hátba lőhette volna, és viking révén nem futamodik meg, ha ma meg kell halnia, akkor harcban teszi és az estét már Odin mellett tölti Valhallában, vagy Fólkvangr-ben, Freya csarnokaiban női harcos révén.
- Kik maguk és mit akarnak itt? – tette fel a kérdést.
Nem tudta, hogy működik-e visszafelé is a dolog, ha ő érti őket, akkor a férfiak is őt. nem értette, hogy milyen bosszú, soha sem látta ezeket korábban életében és valószínűleg más sem, mert regék és mondák lettek volna effféle alakokról. Ha azok támadnak, akkor védekezik.

Ivarr felsóhajtott, soha sem volt jó vége annak, hogyha egy Asgardi gyermeket nemzett egy halandónak. Persze volt rá példa az évszázadok, évezredek során, de általában akkor sem volt jó vége. Ezek és ehhez hasonló gondolatok fordultak meg a fejében, amíg Svanhild Ragnardottir-t figyelte, Einar Fonnson leendő gyermekének anyját. Mióta kiderült, hogy a gyermeklány terhes figyelte őt és vigyázta, már csak azért, mert roppant kellemetlen lett volna, ha kiderül Thorhalla számára, hogy ez a leány gyermeket vár. A két ismeretlen érkezése az ő figyelmét is felkeltette, furcsa volt a veterán hadvezér és oktató számára, hogy érti a szavakat s olyan viselete van a két érkezettnek, ami. Az elmúlt évezredek alatt Ivarr nagyon sok mindent látott, a halandók, az emberiség civilizációba fejlődését, idegen fajokkal háborúzott, kik nem voltak tagjai a Kilenc Világnak, démonok, szörnyek, s sorolhatta volna ezt nagyon sokáig. De efféle szerzeteket soha sem. Bosszú? Úgy látta, hogy a leány sem értette, hogy mit akarnak, egyelőre azonban nem akarta felfedni azt, hogy itt van, a meglepetés ereje őt fogja szolgálni később. A kérdések remekek voltak és pont jól jöttek a férfinak is, akinek így volt ideje figyelnie a másik kettőt, kiismerni a mozdulataikat, hogy milyen lehet a harci stílusuk, hogy mindezt a harcban majd a saját maga hasznára fordíthassa.

by **Morsus** Pént. 24 Ápr. 2015, 15:52

Svan felkapja a fegyverét és a pajzsát. A kérdéseire a kardos elvigyorodik.
- Na ez már tök aranyos, nem?
Kérdi a társát, mintha valami kölyök kutya ugatna feléjük. Az íjász megrázza a fejét. A lövést, amit lead, szinte azonnal szétrobbantja a pajzsát a lánynak. A kardos csalódottan vállat von.
- Jó, megölöm.
Megpergeti a kardját és megindul a nő felé.
- Türelmetlen idióta...
Súgja mérgesen. Utána elkezdi támadni Svant, ha az nem hátrál el.

Ivarr mellett egy zöld-lila ruhás idős ember jelenik meg a semmiből.
Skandinávia, 1568 203519-170322-immortus

Skandinávia, 1568 203519-170322-immortus

- Ne várakozz bajnok. Óvd meg a lányt. A gyermeke sorsán a világunk múlhat.
Mondja a férfi türelmetlenül. A beszéde egyértelműen nem asgardi mégis Ivarr annak hallja, mintha mágiával alakítaná a szavait.
- Ezeknek banditáknak nem kéne itt lenniük.

by **Thorhalla** Szomb. 25 Ápr. 2015, 10:46

Svan továbbra sem tudta, hogy kik ezek és mit akarnak tőle, de csak kinevették. Hát még nem láttak női harcosokat, vagy nem hallottak róluk? Amennyire a lány tudta Skandinávián kívül soha sem volt túl jellemző az, hogy nők is harcolhattak. Így lehet, hogy efféle dologba ütközött bele. Az íjász célzott, a lány, ahogyan ilyenkor tennie kell emelte feljebb a pajzsot, hogy védje a lövést, ám olyan dolog történt, amit még soha sem látott. A pajzs robbanásakor felsikoltott és hátrébbtántorodott. Mik voltak ezek? Miféle mágikus praktikákat űztek? Nem tudta a kérdésre a választ, csak azt, hogy meg akarják ölni, amit pedig nem akart hagyni. Tudta, hogy futnia kellene, menekülni, de a neveltetése és a vére nem engedte azt, hogy megtegye mindezt. Ahogyan a férfi elindult felé Svan hátrálni kezdett a kardot ugyan támadóan helyezte maga elé, hogyha szükséges, akkor megtegye, de azért hátrált, a fák között az erdőben az íjász ellen nagyobb esélye lehet, mint itt a nyílt terepen. Ha a férfi azonban gyorsít felé, akkor próbál kitérni a támadások elől és a férfit a combján, felkarján megsebezni, ahol úgy látta, hogy nincsen páncélzat.

Ivarr meglepetten nézte, hogy miként robbant fel a leány pajzsa az íj után. Ez nem mágiának tűnt számára, hanem valami teljesen másnak, amit Midgard ezen szegletében csupán ágyuknál látott korábban és azokat is túl modernnek tartotta már. egyelőre kivárt, hogy támadjon-e már, vagy még ne. Ösztönösen kapta fel a fegyvereit és fordította maga mellé, amikor megjelent valaki mellette. Végignézett az alakon ez a férfi sem illett ebbe a korba, bár az efféle feltűnést már látta Loki-tól is korábban, illetve más nagyobb erejű mágusoktól. A férfi szavaira bólintott, a világ sorsa. Felsóhajtott, már gondolta, hogy rossz vége lesz ennek az egésznek és mindez csak megerősítette benne. Gyorsan körbenézett maga körül, hogy látott-e valamilyen nagyobb követ a környezetében. Olyat, amivel súlyos, vagy halálos sérülést tud okozni. Ha volt, akkor megcélozta a páncélos fejét és teljes erőből hajította arra. Ha nem volt, akkor nem, akkor egy hangos csatakiáltással veti ki magát a fedezékéből, ezzel is próbálva magára vonni a figyelmet, hogy Svan-t megóvja. Az íjász felé vette az útját elsőnek, ha a férfi próbálna rálőni, akkor Ivarr a sok ezer éves rutinjával próbál kitérni a lövés elől és ha sikerül megérkeznie az ellenfélhez, akkor a kardjával az íjat próbálja kettőbe hasítani, majd a pajzsával állon csapni a férfit és ledönteni a földre. Ha a másik visszafordulna hozzá, akkor az íjászt próbálja úgy lökni, hogy a másiknak csapódjon, és lehetőleg felnyársalja a saját társa.

by **Morsus** Hétf. 18 Május 2015, 00:05

A kardos megindul és egy hatalmas szikla repül felé. Ő szinte ösztönösen hasítja ketté azt. majd mellette és Svan mellett száguld el Ivarr., akinek a látványa mindkét férfit megzavarja.
- Mia?
Kéri értetlenül a kardos követve az asgardit.
- Ez mi a pöcsömet keres ekkor itt?
Gyorsan felkapja egy nyilat, de nem a férfira, hanem a lába elé lőtte, amitől a föld mielőtt az asgardi elmozdulhatna bejegesedik és térdi befagyasztja még akkor is, ha a levegőben lett volna, hogy elugorjon. A háta mögül hallja, ahogy a kardforgató felé ugrik, hogy végezzen vele.

by **Thorhalla** Hétf. 18 Május 2015, 09:33

Svan nem tudta a támadását véghezvinni, mert megzavarta őket valaki. Ahogyan a két férfi saját maga is meglepve pillantott a megérkező Ivarr-ra. Soha sem látta korábban a férfit, nem tudta, hogy ki lehet, mindazonáltal hálás is volt neki azért, hogy ismeretlenül a segítségére sietett. Az öltözete s fegyverzete alapján olyannak gondolta, találta a férfit, mint saját maguk, akik a régi utat, hagyományokat követik s nem a kereszténységet. A következő meglepetés akkor érte a lányt, aki teljesen össze is zavarodott ettől, ahogyan a kilőtt nyílvesszőnek hála megfagyott a frissen érkezett férfi lába.
~ Odin fél szemére! ~ gondolta magában. ~ Miféle mágia mindez? ~
Sosem látott effélét, maximum a legendákból, mesékből hallotta, hogy a jégóriások képesek effélére, de ezek határozottan nem tűntek jégóriásnak. Loki! Loki küldhette ezeket; a vallása szerint ez tökéletes magyarázatnak szolgált, hiszen ő s az ő talpnyalói, szolgái voltak arra képesek, hogy alakot váltsanak s efféléket tegyenek. Segíteni akart annak a férfinak, aki az életét kockáztatta érte teljesen ismeretlenül. Próbálta a saját maga számára bűbájnak ható döbbentséget s félelmet lerázni magáról s megpróbálni támadni. Ha sikerült neki, akkor nem a kardost vette célba, egy efféle támadással, ami ott érte a férfit saját maga is elbánt volna, így nem aggódott, az íjász azonban nehezebb ellenfélnek bizonyult helyhez kötve távolabb. Így arra próbált indulni a kardjával a kezében. Ha az rálő, akkor próbál kitérni előle, mivel nem ismerte, hogy miféle mágia működteti az íjat, így ha odaérkezik, akkor a húr helyén levő furcsa energiamezőt s magát az íjat is próbálja kettőbe hasítani. Arra ügyel, hogyha a másik rátámadna, akkor az elől igyekezzen kitérni.

Noha Ivarr-nak nem sikerült, amit akart, de ettől az öreg asgardi nem esett kétségbe. Bőven elég volt, hogy máris megzavarta a másik kettőt, tehát nem voltak mindenre felkészülni, ezt szűrte le a hangokból. De az is nyilvánvaló lett neki, hogy tudják, hogy kicsoda. A jó kérdés, hogy honnan s az, hogy mikor találkoztak korábban, vagy később a felszerelésüket elnézve. Látta, hogy az íjász nem őt célozza, hanem máshova lő, elé, nem értette, hogy mindez miért jó a halandónak, hacsak nem mágikus íja van s valóban mindez be is következett, a lábai odafagytak a talajhoz. Nem esett kétségbe, volt már hasonló szituációban, csupán akkor nem egy ember, hanem jégóriás, vagy troll, esetleg Muspelheim valamely mocska próbált hátulról támadni. Nem próbálta meg magát kivágni, kitépni a fagyasztásból túlságosan is sok időt vett volna el, hanem maradt, mintha teljesen védtelen lenne. A másik bizonyára felsőtestre támad, ez volt a harc szabálya, hogy ott ejteni a legnagyobb sérülést. Így megvárta, amíg a férfi kellően közel ér annyira, hogy már ne tudjon korrigálni a támadását s Ivarr ekkor rántotta a felső testét oldalra megfeszített lábakkal annyira oldalra hajolva, hogy ne találhassa el a másik, ha szükséges volt, akkor a pajzsával vezette el végig maga mellett a másik férfi lendülő kardját, hogy az biztosan ne érhesse el. És ekkor támadott közben vissza a kardjával még akkor amikor nagyjából mellette volt a másik a kardos arcát és annak nyakát vette célba, hogy egyetlen gyors mozdulattal vághassa át a torkot, vagy le a fejet a nyakról. A saját támadása után mozdult, ha a lábaival nem tudott kilépni a támadásból, akkor a kardjával hasított a jégen végig, hogy szabad lehessen. Ha az íjász közben újra támadna rá, akkor az elől vagy kitérni próbál ha már tud, vagy a pajzzsal védekezni.

by **Morsus** Kedd 19 Május 2015, 21:19

A kardos vágást a pajzs vezette le és Ivarr egy hasítással támadt ellene. A férfi arcán pontúan a szeme alatt egyetlen hat centis csíkban vágta fel a bőrt. A kardos gurulva landolt a földön. A vér hevesen ömlött és az alak dühösen nézett fel. Az asgardi fegyvere könnyedén megtörte a jeget és a férfi szabad lett.
Az íjász nem is figyelt rájuk rögtön a lányt vette célba.
- Ez már tényleg túl könnyű.
A lövés pontosan oda ér, ahova Svan ugrana az íjász hihetetlenül jó, de a nyíl, szinte pontosan a szíve alá céloz. Ekkor lilás fény öleli körbe Svant, aki pár méterrel arrébb jelenik meg.
- Ez már túl közel volt.
Mondja a lebegve megjelenő lila ruhás alak. Most ezzel felfedi magát a másik három előtt.
- Ka...
Az íjász kérdezné mire a férfi aurájából egy sugár eltöri az íját és a földre taszítja.
- Megegyeztünk vele, nem most. Nem így.
Az kardos dühösen elrohan Ivarr mellett, hogy levágja az alakot, aki békésen nézi őt tudva, hogy az asgardi egy ennyire tiszta célpontot könnyedén legyőz.

by **Thorhalla** Szer. 20 Május 2015, 10:30

Svan elindult az íjász felé, aki végül célba is vette őt, a lány már volt hasonló helyzetben, amit mindenféle karcolás nélkül úszott meg, így bízott benne, hogy most így lesz, ám nem ez történt. Az íjász sokkalta jobb volt, mint akikkel a lány eddig találkozott. Látta, hogy a nyílvessző pontosan őt találta volna el, ám ekkor valami lilaság vette őt körbe és méterekkel odébb került. Fogalma sem volt arról, hogy mi folyik itt, vagy erre hogyan és ki lett volna képes. Ahogyan a talaj ismét a lába alá ért már rosszul érezte magát, megszédült, végül ahogyan meghallotta a harmadik alak hangját és meglátta az egész túl sok volt neki. Semmit sem értett, hogy miért akarják ezek a furcsa alakok megölni, kik isteni hatalommal bírtak, de nem voltak az ő istenei. Amúgy is rosszul és gyengének érezte magát, ez pedig tényleg betett neki, a sokktól, ami itt fogadta eszméletlenül esett össze.

Ivarr végül könnyedén letudta blokkolni a rájövő támadást, csak kellett a pajzsot is használnia végül. De így is visszatudott támadni, ennek hála pedig hosszan és mélyen megsebezte az ellenfele arcát. A saját támadása és harca miatt nem is igen látta, hogy mi történik a másik harcnál. Saját magát is könnyedén kiszabadította, látta, hogy az íjász készül lelőni a lányt, aki nekitámadt, de ekkor a lilás fény jelent meg és a férfi, aki támadásra hívta őt is megjelent. Úgy tűnt, hogy a leány már biztonságban volt. A két férfi pedig határozottan ismerte azt, aki bíztatta Ivarr-t nem sokkal korábban. Az íjász el is futott az Asgardi mellett, mintha nem érezte volna őt veszélynek. Az Asgardi nem is nagyon teketóriázott sokat, ahogyan a kardos alak elcsörtetett mellette Ivarr szinte azonnal fordult és lépett utána. Túlságosan is tiszta célpont volt, már-már méltatlan, hogy így végezzen vele, de mivel a másik nem mutatatta jelét annak, hogy védekezni állt volna szándékában, így Ivarrnak nem sok választása maradt. Saját maga is gyorsított a lépésein, majd először a lábak felé suhintott, ott úgy tűnt, hogy nem volt páncél az alakon, egy vágással próbálta mind a két lábat mélyen megvágni, hogy a férfi a földre zuhanjon, majd utána egyetlen egy vágással lecsapni a fejét még azelőtt, hogy a földre érkezne. Ha szükséges volt, akkor a pajzsával védekezett és azzal ütötte félre a felé csapó kart, vagy kardot.

by **Morsus** Pént. 07 Aug. 2015, 01:03

Az íjászt a vágás a földre viszi. Mindkét lábán az izmot végig hasította az asgardi. A férfi rettegve nézi a bajnokot és mikor a fegyver a nyaka felé repül lilás fényben eltűnik majd társa is. A segítő férfi Svan mellett térdel és keze a nő hasa előtt tartja. Csuklóra körül képek jelenek meg sok furcsa ismeretlen rúna és megmagyarázhatatlan rajzok.
- A gyermek jól van és az anya is.
A férfi hangja megkönnyebbült.
- De ez.. egy megszegése volt az alkunknak. Ivarr, rejtőzz el így mindez csak álom lesz Svan emlékeiben. Ő még nem tudhat mind erről. De te és én barátom, még találkozunk.
Mondta mosolyogva majd lilás fénnyel eltűnt a tett színhelyéről.

by **Thorhalla** Pént. 07 Aug. 2015, 07:14

Ivarr sikeresen odaért az íjászhoz és végre tudta hajtani azt, amit szeretett volna. mind a két lábán könnyedén felvágta az izmot, aminek hála a férfi elesett. Ekkor készült lesújtani rá, hogy megölje, de az alak a másikkal együtt lilás fényben eltűnt. Indult volna az eszméletlen lányhoz, ám a férfi már ott volt. A kezét továbbra is a fegyverén tartotta, míg az ismeretlen előtt furcsa rúnák, jelentek meg. Bizalmatlansággal viseltetett felé, addig a pillanatig, amíg meg nem hallotta, hogy mind a leány, s a gyermeke is jól vannak. A férfi szavaira bólintott, hogy nem fogja felfedni magát, azonban, mikor a férfi eltűnt még felvette a földről Svan-t s az egyik közeli fához vitte, ahol korábban is volt, ott ültette le s döntötte a lány hátát neki a fának. Utána húzódott csak vissza az árnyakba s a fák mögé, hogy a leány ne vehesse észre. Azonban aggódott, hogy nem csak ez az egy támadás fogja a leányt, s gyermekét érni. Így tovább szándékozott figyelni a leányt s a fiút is. Ugyan, ekkor még nem tudhatta, hogy Svan alig három évvel később a halálát leli, de ez is ok volt, hogy Eyjolf Miller életét is követte addig a pontig s őrizte őt, amíg a férfi át nem hajózott később Amerikába és meg nem alapította ott más skandinávokkal Új-Svédországot.

by Ajánlott tartalom

Skandinávia, 1568

Skandinávia, 1568

Re: Skandinávia, 1568

Re: Skandinávia, 1568

Re: Skandinávia, 1568

Re: Skandinávia, 1568

Re: Skandinávia, 1568

Re: Skandinávia, 1568

Re: Skandinávia, 1568

Re: Skandinávia, 1568

Re: Skandinávia, 1568

Re: Skandinávia, 1568