Salisbury, Nagy Britannia

by **Lady Gaia-Vell** Szer. 15 Okt. 2014, 09:42

Salisbury városa kellemes régies város, gyönyörű látványoságokkal. Ettől a várostól található 13km-re a Stonehenge.
Salisbury, Nagy Britannia Homes-for-sale-royal-gardens-sarum-meadows-salisbury_salisbury-city-centre_8968

Salisbury, Nagy Britannia Homes-for-sale-royal-gardens-sarum-meadows-salisbury_salisbury-city-centre_8968

Salisbury, Nagy Britannia Interesting-facts-about-stonehenge-for-kids

by **Lady Gaia-Vell** Szer. 15 Okt. 2014, 10:57

A Hydra felemelkedése 6: Versenyfutás
Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Albert Shear / Britannia Kapitány, Darren Cain és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2014. október 19. (vasárnap) (4 naponta)

Kellemesen meleg október közepi délután volt a városban. A nemzetközi konferenciának és rendezvénynek a harmadik napja. A mai nap külön fénypontja a délután ötkor történő teljes napfogyatkozás, amihez külön székeket, padokat és egyebeket állítottak fel a Stonehenge-hez. Az egész nap ennek a különleges eseménynek a jegyében telt, minden rendezvény, esemény ehhez volt köthető, a koncertek, előadások. Igaz a legtöbb csak találgatás volt, hogy mit is gondoltak a régiek erről és ehhez hasonlók, de azért érdekességek is voltak. Svarog, ha keresett is egyelőre nem talált semmilyen utalást a Távol keleti álmodóra. Most éppen fél 5 volt kint a Stonehenge-nél, még voltak előadások – főleg történelmi és mágikus vonatkozásúak – , vívó és íjászversenyek és kellően nagyszámú tömeg gyűlt már össze ahhoz, hogy az öt órakor történő esemény szemtanúi legyenek. Albert mellé ekkor lépett egy szőke hajú nő, eddig szerencséje volt és minden Avalonos személy elkerülte.
- Roma attól tart, hogy történni fog valami a napfogyatkozás alatt – mondta halkan. – Mondta, hogy itt leszel…
Egyébként minden teljesen csöndes és nyugodt volt, ahogyan annak egy teljesen átlagos rendezvénynél lennie kell.

//És egy kérés a végére, mindenki spoiler tag-be tegye be a reagja végébe, hogy milyen felszerelés/tárgyak vannak.//

by **Svarog** Szer. 15 Okt. 2014, 14:05

Svarognak rohadt sok papírt ki kellett töltenie,hogy elhagyhassa az országot, emberekkel beszélnie, igazolásokat íratnia, de végül sikerrel járt, és hamaroan már repülőgépen ült. Ha valaki segíhet neki a mostani helyzetében az csak is Roma vagy Merlyn lehetett.
Azonban Albertet, alias Britannia kapitányt sehol sem találta, hogy talán rajta keresztül a segítségüket kérheti, így csak annyit tehetett, hogy elutazik Angliába. Persze azt is sokáig hallogatta.
Mit tudhat egy Avaloni varázslónő Ázsiáról... ha egyáltalán Ázsiára van utalás és nem Bronxra... Vagy egy kínai srácra, aki narkolepsziában szenved, és csak annyi Svarog dolga, hogy eljátsza a képzelt barátját srácnak, és megmutassa neki, hogy mennyit is ér...
Annak viszont örült hogy szabad volt, és nem a sitten vagy a pszichiátrián senyved Napoleonnal és Elvissel együtt.
Londonban kezdte a kutatást, persze előtte biztos ami biztos alapon megnézte a város nevezeteségeit, hátha talál egy rejtett átjárót Avalonba. A King Cross pályaudvarra is átment, dobálta a falakat, sőt egyszer még majdnem neki is rohant. Több antikváriumo is átkutatott. Az egyik helyi ezohippi azt javasolta neki, hogy próbálja meg Salisbury-ba. A wikipédiáról persze tudta,hogy itt van a Stonehenge /aminek az építését még egy idegen faj sem vállalta magára, pedig tuti, hogy ők hozták létre/.
Svrog persze nem tervezte azt, hogy levetkőzik, bekeni a testét egy kecske alvadt vérével és körbeugrálja a sziklákat. Ez úgy sem ment volna, ha Svarog elég hülye hozzá, mert sokan voltak. A teljes napfogyatkozás alkalmából sokan gyültek itt össze. A sárkány felsóhajtott és a Stonehenge felé pillantott.
- Nem is olyan nagy - morogta, aztán körbepillantott a sok különös szerzeten, hátha találkozik valakivel, aki talán ismerős lehet Avalonból. Megvonta a vállát és elindult a legközelebbi sörsátor felé. Vagy valami szórakozást keresni, amivel elütni az idejét.

Svarog felszerelése:

by **Darren Cain** Csüt. 16 Okt. 2014, 15:52

Nyugodtan sétáltam egy hideg angol sörrel a kezemben. Kellemesen meleg volt, ezért kellett a sör. Az utóbbi idő elég őrült volt. A rablás, aztán börtön, majd valami démonos dolog, ami elmúlt akörül, hogy elhagytam San Fransiscót. Nem értettem, de nem is foglalkoztam vele. Nem mintha a démonok ellen lenne bármi esélyem is. A sok sz.rság után ideje volt visszatérni bolthoz. Kellett egy-két új üzletfél, ráfért a helyre az árufrissítés. Ez a kulturális pedig tökéletes alkalom erre. Mindössze egy nagyobb templomnyi papírmunkát kellett elvégezem, hogy kijöhessek, de megérte. Rengeteg helyinek voltak különböző történelmi ereklyéje és a vendégektől is sikerül pár szépséget beszereznem. Szinte érzem ropogós dollárokat. Sajnos még várnom kell majd rá egy kicsit, mert csomaggal fogják küldeni. Még vámmal is profitálós lesz, az biztos. Érzem magamon, hogy ideges vagyok. Talán félek, mert errefelé nem szeretik a mutánsokat, vagy pedig csak az előző általam látogatott kulturális esemény emléke él bennem. A görög fesztivál sajnos kirobbanóan sikerült. Szó szerint. Persze ez nem tartott vissza, attól, hogy meghallgassak pár mágiáról szóló előadást. Érdekfeszítőek voltak. Jobban utána kéne néznem ezeknek. Ahogy az órámra néztem láttam, hogy már csak fél óra a nap fénypontjáig. Ideje oda menni a Stonehenge-hez.

Felszerelés:

by **Albert Shear** Szomb. 18 Okt. 2014, 00:04

Albert napokkal korábban repült át Londonba. A saját szállítmányozási cégének egyik "menetrend szerinti" járatát használta fel. Mivel VIP várót és vámvizsgálatot kért, ezért nem vegyült egyéb utasokkal. A saját útlevelét használta. Hiába volt hivatalosan halott, az országos nyilvántartás szerint élt. Ez pedig bőven elég volt ahhoz, hogy a többi állam is elismerje őt élőként. A média most nem számított. A brit fővárosban aztán még kisebb volt az esély arra, hogy valaki felismerje. Egy félreeső kis motelben bérelt szobát, nem messze onnan pedig parkolóhelyet. Ezt követően egy új Land Rover Defendert is kölcsönzött. Azzal utazott ki a Stonehenge-hez. A közeli parkolóban besorolt két autó közé. Megigazította bőrkabátját, majd kiszállt. Orrára csúsztatta napszemüvegét és a fejébe húzta a baseball sapkáját és megindult a kőépítmény felé. Próbált elvegyülni amennyire csak lehetett, de úgy, hogy kerülje a feltűnést. Így pásztázta a tömeget. Nem csak vonzotta a hely. Tisztában volt azzal, hogy a bolygók együttállása komoly jelentőséggel bír a mágiában. Ez pedig a leginkább mágikus pont a földön amit ismert. Számított arra, hogy Morgana fel fog tűnni. Ahogy Lionheartre is számított.
- Én is tartok tőle. És igen. Néha akkor is jövök, ha nem hívtok.

Albert felszerelés:

by **Danny Long** Szomb. 18 Okt. 2014, 01:16

A Friscoi munka után kaptam egy kis kimenőt, amit igyekszem hasznosan eltölteni. A brit és kelta mágia nem igazán a szakterületem, de látóterem bővítésére mindenképp alkalmas a Stonehenge-hez közeli Salisbury városában rendezett egyhetes fesztivál, ami egyebek mellett rengeteg mágikus témájú programmal szolgál. Az első naptól kezdve itt vagyok, így a harmadik napra már egészen jól kiismerem magam a fesztiválon és környékén. Összességében élvezem, hogy civil mágusként járhatom a fesztivált, és hátsó szándék nélkül elvegyülhetek az érdeklődők közt. Összeismerkedtem pár előadóval és standolóval is, akikkel rengeteg hasznos információt cseréltünk, így az eddigiek alapján mindenképpen megérte kijönni. Az egyedül azzal kapcsolatban van hiányérzetem, hogy még egyetlen voodooistával sem találkoztam itt, pedig igazán jó lenne egy rokon lélekkel is beszélgetni a rengeteg különböző iskolai képviselői között.
A mai nap fénypontja a napfogyatkozás lesz, amit a többséggel egyetemben én is a Stonehenge-nél tervezek megtekinteni. Ma egész nap erről szóltak az előadások, de őszintén szólva meglepett, hogy ennyire kevés konkrétum ismert a napfogyatkozás mágikus hatalmával kapcsolatban. Mindenesetre bizonyosan más élmény lesz úgy napfogyatkozást látni, hogy előtte megismerkedtem a hozzá kapcsolódó hiedelmekkel, és néhány valódi rítussal.
Most már nem megyek be előadásra a napfogyatkozás előtt, de még elszívok egy cigit, mielőtt bemennék a tömegbe.

Felszerelés:

by **Lady Gaia-Vell** Szomb. 18 Okt. 2014, 09:18

Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Albert Shear / Britannia Kapitány, Darren Cain és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2014. október 22. (szerda)

A mutánsoknak és egyéb képességgel rendelkezőknek itt nem kellett tartania, noha Nagy Britannia is az EU része volt, de az itteni polgárság még mindig a nyitottságáról volt híres, mint jó tíz-tizenöt évvel ezelőtt a melegekkel is. A helyieket nem érdekelte, hogy valaki mutáns-e, vagy sem, az EU többi részével ellentétben itt ugyanúgy dolgozhatott és a regisztrációt sem várták el a polgáraiktól. Mindenkit egyenlő félként kezeltek, ugyanez volt igaz a bevándorlókra, vagy a turistákra is. A napfogyatkozásra szánt helyét mindenki feltudta venni, ahova állni akart, a menetét mindenki tudta, ezúttal legalább fél óra kellett ahhoz, hogy a hold teljesen eltakarja a napot és legalább három-négy percig ebben az állapotban fog állni. A maradék idő az öt órához szépen lassan letelt, ezen idő alatt nem történt semmi sem, majd az egész esemény elkezdődött. Mindenki, aki kijött az kapott speciális szemüveget, amin át szabad szemmel is lehetett nézni, de hatalmas kivetítőn át is közvetítették. Az idő lassanként csurdogált, addig a pillanatig, amíg a Hold teljesen el nem takarta a Napot. A teljes környékre sötétség borult és csak a Nap koronája látszott ki némileg a Hold mögül. Az idő ebben a pillanatban mintha megfagyott volna Peterson, Svarog, Albert, Lionheart és Darren körül. Ők maguk rendesen tudtak mozogni, ellenben körülöttük mindenki mozdulata megállt. Mire ezt felfoghatták volna az emberek elhalványultak és mindenki megláthatta egymást. A kopasz szakállas férfi mellett egy átlagos magasságú szőke hajú nő állt katonai terepmintás nadrágban, egy halványzöld topban és a kezében a terepszínű felső, lábán katonai bakancs, az arcán homloktól állig egy régi sebhely nyoma látszott. Őt még Svarog sem látta korábban.
- Neki nem lilának kéne lennie? – kérdezte halkan a nő úgy, hogy csak Albert hallotta és a fejével alig észrevehetően Svarog felé bökött.
A nő egyébként azonnal kezdte felmérni a helyet, ha a többiek is ezt teszik, ugyanott vannak, ahol pillanatokkal korábban, ugyanúgy sötét van, csak éppen az emberek szűnnek el szépen lassan, ahogyan egyre áttetszőbbé váltak a szemük láttára.-

Lionheart-hoz kép.

by **Svarog** Szomb. 18 Okt. 2014, 09:44

Svarog megitt két pohár sört, meg valami helyi pálinkát, és még kettőt ledöntött utána. Mióta elvesztette a pirokinetika képességét, azóta csak az árnyéka volt magának. Legalábbis a mostani képességeivel nem tudott annyra egy lenni, mint a tűzirányítással.
Remélte, hogy amint megtalálja a távol keleti álmodót, akkor visszakapja ezeket, bár már erről is kezdett letenni. Kisétált a sátorból és felpillantott az égre, hamarosan minden elfog sötétülni.
Ahogy az ő jövője is. Ó, megkell találnia az álmodót, és valahogy felkell rúgdosnia, ha nem akar egy részeges szemétláda lenni. Egy kiégett széndarab. Eljön a teljes napfogyatkozás ideje, minden elsötétült.
Ekkor mindenki mozdulatlanná dermed.Svarog elsőre megijed, hogy valahogy ezt ő csinálta, de mikor lejárt az ideje, még akkor is mozdulatlanokmaradtak, sőt halványulni kezdtek.
- Mi a fene történik, csak nem? Morrigan.... - suttogja.Látja, hogy nem mindenki tünik el, rajta kivül még maradtak emberek.
Egy szakállas, kopasz fickó aki Svarognak különösen ismerős volt, mellette pedig egy katonai öltözetben feszítő szőke nő, aki szemmel láthatóan mások szarrá verésével keresi a kenyerét. Egy fekete férfi, aki rasztákban viseli haját az arcát jellegetes arcszőrzet fedi, és még néhányan. Talán olyan lények álruhában vannak körülötte, ezt csak egy módon tudhatja meg. Dragunov körbepillant, és hangosan megszólal.
- Jó, mondd itt valakinek az a szó, hogy Avalon, Arthur, Merlyn, Roma, esetleg Thorhalla? És nem akar engem most kicsinálni, mert az ura ezt mondja?

by **Darren Cain** Kedd 21 Okt. 2014, 12:08

Nyugodt tempóban sétáltam a kívánt helyemre. Már elfogyott a sör, de nem kellett félnem, volt tartalék. Az új pohár is félig üres volt már, de hát el kellett foglalnom helyem. Út közben megkaptam a speciális szemüvegem és érdeklődve vártam a nagy esemény. Az idő iszonyat lassan telt. Csak álltam, egy olyan félóráig, de közben ki kellett mennem wcére is, mert a sör azért mégiscsak sör. Nem álltam vissza, hiszen innen is jól láttam mindent, minek tolakodjak. A harmadik utam után, ahogy vissza értem, végre elkezdődött. Pár perc, és a nap már teljes takarásban volt. És ekkor megtörtént, amit éreztem, hogy fog. Kulturális esemény egyenlő támadás. Valamelyik gonosz, csúnya csoport mindig támad. Itt is biztos valami IRA vagy hasonló próbálja méregetni a farkát. Bár lehet, hogy komolyabb, hiszen megállították az időt. Én valamiért mondjuk ugyanúgy tudtam mozogni. Támadnak és még csak nem is sikerül rendesen csinálni. Nagyot sóhajtok, hogy megint sikerült belekeverednem valamibe. Még mielőtt bármi lényeges dolgot csinálhatnék, elkezdenek halványodni az emberek. Remek. Ez van nagy dolog lesz. Amikor mindenki eltűnik, akkor látom, hogy nem vagyok egyedül. Egy sárkány ember, egy raszta néger és egy pár, ami egy baseball sapkás csávóból meg egy szőke terepmintás nadrágos csajból áll. Nem hittem volna, hogy redneckek is eljöttek ide. Ekkor teszi fel a sárkány az évszázad leghülyébb kérdését.
- Nem, itt állunk Stonehenge mellett és senki sem hallott Arthurról meg Merlinről. Ez most komoly volt?- üvöltöm vissza neki. Ez a kérdés szó szerint fájt. Persze nem állok csak úgy ott. Megpróbálom folyamatosan szemmel tartani az összes delikvenst, miközben készülök a vérpengéhez szükséges mozgásokra. Nem akarom, hogy valaki csak úgy rám ugorjon.

by **Danny Long** Kedd 21 Okt. 2014, 19:20

Nincs más hátra, mint hogy felvegyem a védőszemüveget, és gyönyörködjek a csodálatos természeti jelenségben. Legalábbis egy pillanatig így tűnt... Azt veszem észre, hogy egyik pillanatról a másikra mindenki mozdulatlanná dermed körülöttem. Velük ellentétben én ugyanúgy képes vagyok mozogni, mint eddig, így körbe tudok fordulni, de nem látok senkit és semmit, aminek tulajdoníthatnám a hatást. Az persze egyértelmű, hogy a napfogyatkozással van összefüggésben, de maga a jelenség önmagában aligha okozhat ilyesmit, szóval ez nem magyarázat. Aztána következő pillanatban a megmerevedett bámészkodók halványulni kezdenek, kivéve néhány alakot. Rajtam kívül összesen négyen vannak, akikre látszólag nem gyakorolt hatást az esemény. Az első , akit észreveszek egy vörös ruhás, fehér hajú férfi, akinek vörös szeme valószínűsíti, hogy mutáns, de legalábbis valamiféle szuperhumán. Egy másik egyértelmű mutáns is van a társaságban, egy zöld pikkelyes, sárkányszerű alak bőrszárnyakkal. A másik kettő akár lehet egyszerű ember is. Egy katonai stílusú ruhába öltözött szőke nő egy teljes arcát átszelő sebhellyel, és egy baseball sapkát és napszemüveget viselő, szakállas férfi. Az az érzésem, hogy őt biztosan láttam már valahol, de ötletem sincs, hogy hol. Talán ha jobban látnám az arcát, rájönnék.
Közben a sárkány szólal meg először, amire -be kell valljam, teljesen érthető módon- a vörös szemű férfi meglehetősen szarkasztikusan reagál. Viszont a feltevés maga, hogy az esetnek Avalonhoz van köze, nem tűnik nagyon elrugaszkodottnak. De mit tudhat erről a sárkány?
- Azt hiszem mindenki tudja, hogy kikről van szó. Az fontosabb kérdésnek tűnik, hogy tud-e bárki bármi konkrétat ennek az... eseménynek az okairól? Mert be kell valljam, hogy én teljesen tanácstalan vagyok. - mondom fennhangon, hogy mindannyian hallják.

by **Albert Shear** Szer. 22 Okt. 2014, 01:50

Albertnek teljesen olyan érzése volt, hogy most megint megtörténik ami már annyiszor. Teleportál. Vagy időt vált. Vagy teret és időt is változtat. Kezdi nagyon unni. Bal kezének középső ujja négyszer, változó ütemben de megrándult és megérintette a tenyerét. Aztán kicsit megdönti felsőtestét Lionheart felé és hetyke mosollyal az arcán suttogja a nő felé.
- Én úgy tudom, hogy halottnak kéne lennie. - Azért mosolyodott el, bár ezt nem részletezi, mert ő maga is halott a legtöbb forrás szerint. Valójában csak annyi történt, hogy bár a hivatalos szerveknél már tisztázták a státuszát, csak nem jelentették be nagy nyilvánosság előtt. Így nyugodtabban és kényelmesebben élhetett. Úgy gondolta, hogy valami hasonló akcióba fogott az öreg Dragunov ügynök is. Ha nem nyaralás, akkor mi más lenne a célja itt a szigeteken. Ugyanakkor ahogy egyre inkább tisztul körülöttük a kép, folyamatosan várja a támadást, valamint keresi a XXI. századi Britanniától eltérő szereplőket, környezeti tényezőket. Egyelőre nem kezdi el sorolni, hogy ki mindenki lehet a hibás a jelenlegi helyzetükért.

Albert felszerelés:

by **Lady Gaia-Vell** Szer. 22 Okt. 2014, 08:38

Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Albert Shear / Britannia Kapitány, Darren Cain és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2014. október 26. (vasárnap)

Svarog szavaira többen is reagáltak hangosan.
- Szerintem minden név mond mindenkinek valamit… - morogta a nő brit akcentussal. – Férfiak…
Az utolsó szavakat már csak halkan, hogy Albert hallotta azt. Ahogyan a társaság jobban megnézni a nőt, akkor a katonai ruháján az SAS jelzését láthatták. Egy ideje engedélyezték azt, hogy nők is csatlakozzanak a SAS-hoz, már nem csak a férfiak kiváltsága volt, de így is maximum három női katona szolgált közöttük. Ez a nő volt az egyik. Peterson és Darren is furcsát érzett Albert és a nő irányából. Valami olyasmit, amit korábban soha, persze Darren korábban is érezte, amikor a két hónapos karanténban Brooklynban ugyanez a férfi is ott volt. tőle már érezte akkor, de most a nő aurája is ugyanolyan volt. A legfurcsább talán mindkét férfinak, hogy koncentrálniuk sem kellett mágikus nyomok után, hanem egyből érezték ezt és sehova sem tudták tenni ezt az érzést. Nem volt kellemetlen ez, csak határozottan furcsa. Peterson-nak is leesett lassan, hogy ő is találkozott már ezzel korábban, a SHIELD-nél egészen pontosan, a főnöknőjének, Stephanie Miller mellett is ugyanezt érezte – ha találkozott Jonathannal és Ingriddel, akkor náluk is –, ha rákérdezett, akkor a nő el is mondta, hogy az istenek avatárjai azok, akiknél ezt lehet érezni.
A kérdésre, hogy mi okozhatta mindezt nem érkezett senkitől válasz, láthatóan senki sem tudott rá válaszolni, és mindenkin látszott, hogy tényleg nem tudott erre mit felelni. Mindenki tanácstalan volt. Ahogyan teltek múltak a másodpercek egy sötétebb táj rajzolódott ki, a Stonhenge megmaradt ugyan, de a földön fekete, elfonnyadt fű tűnt fel, legalább lábszár közepéig érő, cserjék tűntek fel, amin úgyszintén elfonnyadva, elszáradva voltak, halott fekete fák. Az égen sötétkék volt, a nap feketeként világított, a sötétkék horizonton a Hold is feketeként ragyogott, ám mégis világos volt, minden tökéletesen látszott. Végül egy síron túli nevetés hallatszott, női, először halkan, majd egyre hangosabban. A szőke hajú nő ekkor rántott elő egy kilencmilliméteres fegyvert és fordult körbe a hang forrását keresve, de az mindenhonnan jött.
- Ez így kezd határozottan nem szórakoztató lenni!

//Valószínűleg szombat késő este kaptok reagot, így igyekezzetek majd úgy, hogy akkor tudjak írni, mert vasárnap Esztergomba megyek. Köszi!//

by **Albert Shear** Csüt. 23 Okt. 2014, 22:14

Albert elmosolyodik Lionheart záró megjegyzésén, majd körbetekint a megváltozott tájon. Összehúzza szemöldökét, mert a megváltozott táj neki sem igen tetszik. Egyelőre nem foglalkozik a többiekkel.
- Nem egészen ezt az Avalont hagytam itt legutóbb. - jegyzi meg félhangosan, miközben leguggol a földre. Megérinti a füvet bal kezével, majd a földet kezdi vizsgálni. - Vesse a hátát az egyik kőnek. Ha már előrántotta a fegyverét. - jegyzi meg félhangosan. Őt is aggasztja a hang, de még nem ránt fegyvert. Kivár. Bár jobbja mindig felkészülve vár, hogy előránthassa kardját mágikus rejtekéből. Figyeli a szelet, a fű suhogását. Arra számít, hogy a háta mögül fog feltűnni a veszély. Végignéz a kiválasztottakon, akiket mellé rendelt a sors.
- Svarog. Fel kéne repülnöd és körülnézned.

by **Svarog** Pént. 24 Okt. 2014, 14:32

Svarog körbepillantott a többieken. Hitetlenkednek, hát persze, az előbb tünt el mindenki. Valamint az egész környék megváltozott. Csak a Stonehenge maradt meg egyedüli ismerős tereptárgyként.
A növények fonnyadtak, az ég sötét. Svarog felpillantott az égre, és kirázta a hideg.
- Jó, csak gondoljatok bele, hogy egy másik helyre kerültünk, és nncs itt rajtunk kivül senki! - kiáltja, de ekkor jött rá, hogy nagyon átlépett egy határon. - Jó, bocsánat, hogy átmentem vészmadárba.
Ekkor a napszemüveges, sapkás férfi megszólalt.
A hangja ismerős, ahogy az is, ahogy kiejtette Svarog nevét. Dragunov meglepetten fordult oda, és elvigyorodott.
- Jó, kapitány! - kiáltotta oda Albertnek, és felröppent, majd óvatosan körberepülte a területet. A szemével ide-oda fordult. Albert Shear, úgy fest, hogy ha vele is összeakad, akkor már kezdenek visszamenni a dolgok a helyes kerékvágásba. Legalábbis úgy ahogy a helyesbe, de Svarog most tökéletesen optimista volt. Bármi is ez a helyzet, megfogják oldani, megmentik a napot, utána pedig fütyörészve elsétálnak. Ekkor a távolból egy vérfagyasztó, női nevetés hangzik fel. Dragunov abba az irányba fordul és leszól a kapitánynak.
- Nekem se tetszik, talán Morgana szórakozik velünk - morogja. - Szereztem néhány trükköt az utóbbi időkben. Persze a pirokinézist már cseszhettem, mégis milyen már egy sárkány, tűz nélkül?
Koncentrálni kezd, látni akarja ezen hely egy nappal korábbi állapotát, és hogy azóta mik történtek. Remélte, hogy ez a képesség most müködni fog, és hasznos lesz. Nem úgy mint San Franciscoban. Lehunyja a szemét, nem tudta, hogy milyen érzés lesz.

by **Darren Cain** Szomb. 25 Okt. 2014, 00:30

Láthatólag a nő is hasonlóképpen vélekedett mint én, ami nem volt meglepő. Most, hogy a pár felé fordultam, valami furcsát éreztem irányukból. Nem igazán tudtam hová tenni. Nem volt kellemetlen és még koncentrálnom sem kellett.Ahogy ezen elmélkedtem eszembe jutott, hogy még anno egy éve a stadionban is hasonló dolgot éreztem. Akkor egy kopasz férfi felől. Hogy is hívták? Mindegy. Lehetséges, hogy ugyan az a figura? Kopasznak kopasz, szakálla is van, akár még lehet is ugyan az, ilyen messziről nem tudom megmondani. De valami furcsa van vele, az biztos. Ha jól emlékszem az a csávó felfogott egy gránátot a puszta kezével, szóval beillik a furcsaságok közé. Nem figyelek, de közben teljesen megváltozik a táj. A Stonehenge marad, de minden más egy kopár, fekete pusztasággá változik. Fekete növényzet, fekete hold, igazán bizalomgerjesztő. Úgy tűnik a SAS-os nő is ideges, hiszen elrántja a fegyverét, amire én összerándulok. Nem úgy tűnik, hogy minket akarna, hiszen akkor már támadott volna és valószínűleg szét is tudná rúgni a hátsónkat. Pluszba ott volt a földön túli nevetés, ami az egyetemes jele annak, hogy valami nagy gonosz készül lecsapni. Szememmel fürkésztem a környéket, bármilyen lehetséges veszélyforrás után kutatva, készen a vérpengék megidézésére.

by **Danny Long** Szomb. 25 Okt. 2014, 16:10

A kérdésemre senki sem felel, láthatóan ők sem tudják. Rengeteg a kérdés, de nincsenek válaszok. Vajon miért pont mi nem halványultunk el? Bárhol máshol az lenne az első ötletem, hogy a mágiaérzékenység a kulcs, de egy mágiával is foglalkozó fesztiválon ez aligha csak öt embert érintene. Jobb lehetőség híján kicsit jobban szemügyre veszem a társaimat, és a párosnál meghökkentő dologra leszek figyelmes. Valami szokatlan mágikus tulajdonságuk van, amivel nem minden nap találkozom. Viszont abban is biztos vagyok, hogy nem most érzek ilyet először. Hát persze! Ugyanaz az erő sugárzik belőlük, mint Miller igazgatónőből! Ezek az emberek isteni avatárok! Egyre kevésbé értem, hogy hogyan kerültem a társaságukba. A másik két férfin is érzek mágiát, de ők kevésbé tűnnek különlegesnek. A fehér hajú férfi mágus, a sárkány pedig valamilyen természetfölötti lény.
Ahogy telnek a másodpercek, az emberek teljesen eltűnnek, és a táj is kezd átalakulni. Csak a Stonehenge marad olyan, amilyen eddig volt, minden más megváltozik, és egyértelműen nem előnyére. Mindenhol halott, elfonnyadt növények, az ég sötét, a nap feketén világít, a horizonton pedig a feketén ragyogó hold is látszik. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem az emberek tűnnek el mellőlünk, hanem mi kerültünk valahova máshova. De hova?
Aztán félelmetes női kacaj hangzik fel mindenhonnan egyszerre. A női avatár pisztolyt ránt, de nincs mire ráfognia. Én is lassan az oldalamhoz nyúlok, de nem pisztolyért. Az nincs nálam, hiszen nem hivatalos minőségben vagyok itt. Egy cigarettát veszek elő, és meggyújtom. Mélyet szívok belőle, és ez ad egy kis biztonságérzetet. A férfi avatár jelez a sárkánynak, hogy repüljön fel körülnézni. Láthatóan ismerik egymást. Svarognak szólítja. A név nagyon ismerős. Több aktában szerepelt egy ilyen nevű SHIELD ügynök. Egy sárkányszerű mutáns... Felnézek a felrepülő férfira, és próbálom összevetni a Svarogról látott képekkel. Még a médiában is sokat szerepelt a Harmadik Világháború alatt, bár akkor lila volt. De nem is ez az egyetlen furcsaság, hanem az, hogy a hivatalos információk szerint Svarog halott. Ez megmagyarázza, hogy miért érzékelem természetfölöttinek. Ha az ember a voodoo mágus, ráadásul a WAND-nál dolgozik, nem nagyon hatódik meg a feltámadásoktól. Ezzel tehát egyik társam kiléte tisztázódott, de a másik hármat még mindig rejtély övezi. Azt a férfit, akit Svarog kapitánynak szólított, biztosan láttam már valahol...
A kapitány szavaira kissé elcsodálkozom. Avalon? Nem ilyennek képzeltem, bár ez valószínűleg nem is az általános állapot. De akkor mi történhetett? A kapitány nyilván valami Avalonhoz köthető... Egy pillanat!
- Britannia Kapitány? - kérdezem. Ez még mindig nem magyarázza meg, hogy honnan ismerős, hiszen sosem láttam Britannia Kapitányt (legalábbis ebben a minőségében nem), de nem hátrány, ha már nagyon úgy néz ki, hogy véletlenül avaloni ügyekbe keveredtem, legalább itt van ő is.

by **Lady Gaia-Vell** Vas. 26 Okt. 2014, 17:11

Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Albert Shear / Britannia Kapitány, Darren Cain és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2014. október 30. (csütörtök)

Albert, ahogyan nekilátott a talajt és a füvet vizsgálni, annak pontosan ugyanolyan anyaga volt, mint kellett volna lennie, ha megszagolja, esetleg megízleli, akkor ezek is pontosan ugyanolyanok, mint egyébként. Fű és homok, semmilyen extra különlegesség nem volt egyikben sem. Ahogyan Svarog kimondja a kapitány szót Albert és Svarog is a szeme sarkából láthatta, ahogyan a nő néhány pillanatra a kezébe temeti az arcát és lemondóan sóhajt fel, miközben még mindig a környéket figyeli. Svarog a levegőben sem lát semmilyen furcsaságot, mármint ami ennél is furcsább lehet, az ég is fekete és arrafelé már tényleg sötét volt, minden irányban, úgy tíz-tizenöt méterre lehetett talán ellátni, de tovább nem. ezen területen belül pedig minden ugyanolyan volt, mint ami lentről is látszott. A képességét is használta, hogy meglássa, hogy mi volt itt, pontosan ugyanezt a feketeséget látta, semmi sem változott az elmúlt egy napban kivéve azt, hogy az, hogy az ötös megjelent itt.
- Nimue! – mondta kellően hangosan a katonanő ahhoz, hogy mindenki hallja mindezt.
A névre a kacaj elhallgatott és baljóslatú csönd állt be. Senki sem érzékelt semmit sem, azonban Peterson most kezdett el ilyesmit. Mindenhol holt lelkek, szellemek tűntek fel. Mind humanoid volt, de nem mind ember, ha járatos a kelta mitológiában és némileg a druidizmusban, akkor efféle mitikus lények lelkei is kezdtek előtűnni. A valóságban mindenki mindent feketének, fonnyadtnak látott, de Peterson egykori dicsfényében látta a Stonehenge-t, ahogyan éppen egy mágikus rituálé zajlott ott. A holt lelkek pedig érdeklődve figyelték a táraságot, akik mindössze némi hideg borzongást észleltek, amint a lelkek odaröppentek hozzájuk, amit még mindig csak Peterson látott, a többiekkel együtt őt is kíváncsian figyelték. Majd az egyik druidára hasonlító személy régi, kelta nyelven szólt mindenkihez, ezt is csak Peterson hallotta, de nem értette.
- Van egy olyan javaslatom, hogy nem kellene itt maradnunk – mondta a nő.

by **Albert Shear** Hétf. 27 Okt. 2014, 15:37

Albert megtapogatta, megízlelte a homokot és a füvet is. Pont olyan volt, mint amilyennek lennie kellett. Azaz akkorát mégsem ugrott térben vagy nem fertőzte még meg a gonoszság mételye teljesen a világot. Levette napszemüvegét, hogy jobban lásson a megváltozott környezetben. A "Kapitányozásra" a szeme sem rebbent. Baseball sapkája továbbra is eleget rejtett arcából ahhoz, hogy a változó környezetben ne tudják megjegyezni a vonásait. Egyelőre nem is húzta fejébe a "kapitányi páncéljához" járó csukját. Várt. Talán csak Lionheart megszólalására. ~ Nimue, Nimue...~ ízlelgette magában. Valahonnan nagyon ismerősen csengett neki ez a név, de nem tudta beazonosítani honnan. Azaz nem tudta leszűkíteni az Artúr mondakör és az Excalibur megvolt neki. De a pontosítás hibádzott.
- Nos kisasszony. Követjük, ha tudja merre és hova mehetünk.

by **Svarog** Kedd 28 Okt. 2014, 18:19

Svarog belepillantott a múltba, és semmit nem látott. Az utóbbi egy napban semmi sem mozdult, semmi sem változott. Ez egy lakatlan és mozdulalatlan, halott hely volt. Dragunov felvonja a szemöldökét.
~ Most először használom ezt a képességet és semmi.~ Csak ez a rohadt női kacaj hallatszott továbbra is. Dragunov visszaszállt Albertékhez, azt látta, hogy a nő homlokára csapott a kapitányozástól.
Semmi humorérzéke sincs, nem vette észre a szarkazmust. Na, nem gond. Albert felé fordult.
- Mindenhol ugyanaz a pusztaság, mint térben, és időben. Semmi, és ez a rohadt kacagás.
Ekkor a szőke nő kimondta a "Nimue" varázsszót, és hirtelen elhallgatott. És a nő felvetett egy jó ötletet.
- Szerintem menjünk az egyetlen létező tereptárgy felé. - A Stonehenge felé mutatott. - Amúgy ki maga? - kérdezte a szőkétől.

by **Danny Long** Szer. 29 Okt. 2014, 01:08

A Kapitány nem reagál a kérdésemre, hanem a talajt kezdi vizsgálgatni. Úgy tűnik, hogy a férfi titkolni akarja a kilétét, ezért is takarja az arcát napszemüveggel és baseball sapkával. Erre utal az is, hogy társa, a nő látványosan a tenyerébe temette az arcát, amikor Svarog kapitánynak szólította a férfit. A nő közben felkiált. A név, amit mond, a Nimue ismerős, de kell egy pillanat, hogy rájöjjek, kicsoda is. Nem meglepő módon az Arthur mondakörben szerepel, többnyire sötét varázslónőként, Merlin ősellenségeként jelenik meg, bár néhányban éppenhogy ő a Tó hölgye. Ő lenne ennek az egésznek az okozója, és a nevetés gazdája? Akárhogy is, a kacaj elhallgat, amikor a nő kimondja a nevet. A Kapitány épp a nőhöz szól, hogy mutassa az utat, amikor elkezdenek feltűnni a holtak. Egyre több és több lélek bukkan fel. Elsőre mind embernek tűnik, de hamar észreveszem, hogy nem mind azok, bár mindegyikük humanoid. Nem vagyok nagyon jártas a kelta mitológiában, így nem tudom mindet beazonosítani, de annyi ismeretem azért van, hogy meg tudjam állapítani, hogy kelta mitológiai lények. A világ sem olyan körülöttem, mint eddig, hirtelen újra régi dicsőségében látom a Stonehenge-et, ahogy az ide kötődő lelkek visszatérnek. Nagyot szívok a cigimből, aztán eldobom és eltaposom. A lelkek érdeklődve néznek minket, de a többiek láthatóan ezt nem veszik észre, teljesen úgy viselkednek, mintha misem történt volna. Ezek szerint csak én látom a lelkeket. Nem léptem át szándékosan a holtak síkjára, de lehet, hogy a nagyobb fogékonyságom elég, hogy észrevegyem őket. Közben az egyik lélek, egy druidának tűnő alak megszólal, de a nyelvet, amit beszél (felteszem, hogy ősi kelta) nem értem. Egyértelmű, hogy hozzánk szól, de a többiek nem hallják.
A nő megszólal, jelezve, hogy nem kéne itt maradnunk.
- Holtak lelkei vesznek körül minket. -mondom. Remélem hozzá vannak annyira szokva az ilyesmihez, hogy nem vegye ki túl furán magát egy ilyen kijelentés. - Emberek és varázslények is. Egyikük mondani is akar nekünk valamit, de nem értem a nyelvet, amit beszél.
Közben figyelem a druidát, hogy próbálja-e valahogy máshogy megértetni magát, vagy nem válik-e esetleg fenyegetővé.

by **Darren Cain** Csüt. 30 Okt. 2014, 01:04

A többi jelenlévő szorgalmasan elkezdi kutatni a megoldást, addig én csak álltam. Nem nagyon tudtam, hogy hogyan tegyem hasznossá magam. A baseball sapkás már megvizsgálta a füvet minden szempontból, ami eszközölhető volt felszerelés nélkül. A sárkány csávó felrepült és körbe nézett szintén eredmény nélkül. A szőke csajszi csak állt és nézelődött, majd, miután megunta a gonosz kacajt, egy szóval megállította azt. Amúgy is kezdett idegesítővé válni, ideje volt, hogy eltűnjön. Melyik szó volt? Nimue. Bár nem ismerem nagyon mélyre hatóan az Arthuri monda kört, de még is azt hiszem, hogy onnan jön. Ha másért nem is, akkor azért mert a Stonehenge mellett állunk. Ha az ember találkozik Perszephonéval, akkor ez nem is tűnik olyan hihetetlen dolognak. Nem sokkal a kacaj eltűnése után szólal meg a token fekete a csapatban. Holtakat lát. Ismételten görög alvilág istennel találkoztam, az ilyenek nem nagyon mozgatnak meg. Valami nagy dolog készül itt. A nő javasolja, hogy menjünk és mivel csak a Stonehenge van itt, mint távpont, ezért megyünk oda. Erre még a sárkány is rájött. Megindulok a kőrakás felé, természetesen még mindig folyamatosan figyelve a legkisebb rezdülésre is.

by **Lady Gaia-Vell** Csüt. 30 Okt. 2014, 09:41

Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Albert Shear / Britannia Kapitány, Darren Cain és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2014. november 3. (hétfő)

Az eddig ismeretlen nő teljesen figyelmen kívül hagyta, amit Albert mondott neki, Svarog kérdésre felelt, hogy kicsoda ő.
- Helena Telma Kenward, a Brit királyi légierő és a SAS századosa – mutatkozott be a nő és bökött a ruháján levő SAS jelzésre és alatta a névre, hogy Kenward százados.
Úgy tűnt, hogy a csapat végül a Stonehenge-t választotta annak, hogy oda menjenek, eközben szólalt meg Peterson is, hogy mindenhol holt lelkek vannak.
- Néhány szót beszélek ősi keltául, de van egy olyan érzésem, hogy leginkább a holtak nyelvét beszéli, mivel ha maga látja őket, hamarosan mi is fogjuk, ez ugyanis a kelta túlvilág. És azt hiszem, hogy itt van Nimue börtöne…
Svarog és Darren közben elindultak a nem is messze, talán harminc méterre levő Stonehenge-hez, ahogyan haladtak felé minden egyes lépés után egyre hidegebbet és nagyobb ellenállást éreztek, mintha valamilyen láthatatlan fal lett volna ott, vagy éppen a víz alá merülnének és egyre nagyobb és nagyobb nyomás nehezedne rájuk. Közben mindenkinek feltűnhetett, hogy a terület egyre vörösebb lett több helyen, majd az egyiknél egy korhadt fánál egy női alak állt és figyelte őket.
Salisbury, Nagy Britannia Nimue

by **Svarog** Szomb. 01 Nov. 2014, 09:05

Svarog szkeptikusan hallgatta végig a SAS tiszt beszédét, aztán elindultak a Stonehenge felé. Dragunov a Kenward százados mellé lépett. Közben a különös helyet figyelte, aztán a Stonehenge felé pillantott, összeráncolta a szemöldökét.
Albert viselkedését furcsának találta, jó, legalább az ő nevét tudta. És állítólag ő is meghalt, pont azokban az eseményekben, amikben Svarog is, egyszer. Hogy lehet, hogy mindketten itt vannak?
Nem tudott erre választ kapni. Svarog odalépett az egykori harcostársa mellé, és megszólalt.
- Nos, hogy vagyunk? - kérdezte Svarog Alberttől. Ekkor a hideg már elviselhetetlen lett, valamint hirtelen mintha a légkör nehezedett volna rájuk. A fekete bőrű vuduvarázsló pedig azt mondta, hogy a holtak lelkei vesszik körbe őket. - Basszus, itt tartják a halálból visszatértek az éves találkozójukat?! -kiáltott fel.
Ekkor Kenward százados még meglepőbb kijelentéssel fordult feléjük.
Bár Dragunovot ez nem lepte meg.
- Aha, a túlvilágon vagyunk. Jó, lehet megfog jelenni egy fura fickó, aki feladatot ad a számotokra. Én már kaptam tehát rám szerintem ez nem vonatkozik.- Visszapillant Kenwardra. - Amúgy ki az a Nimue?- kérdezte.
Közben azon gondolkodott, hogy a tiszt honnan tudhatta mindezt, valamint hogy tarthatta me a hidegvérét.
Néhány helyen hirtelen elvörösödött a terület, az egyik korhadt fánál pedig egy kísérteties alak tűnt fel. Svarog hátralépett, és odaszólt.
- Helló, hölgyem, nem tudná megmondani, hogy merre van itt a legközelebbi büfé? - kérdezte.

by **Albert Shear** Vas. 02 Nov. 2014, 23:02

Albert figyelmesen hallgatta a nő szavait, majd ő is megindult a többiekkel együtt a kőépítmények felé. Egyelőre még nem veszi le a sapkáját, nem ölti fel páncélját és nem húzza elő kardját. De bármelyik pillanatban képes lenne rá. Fel van készülve arra, hogy fizikai vagy mágikus támadás éri őket. Amikor Svarog mellé ér és kérdést tesz fel neki, néhány másodpercig hallgat.
- Szebb hulla vagyok, mint ön százados. - Válaszolja mosolyogva, majd figyelmesen hallgatja Dragunovot, ahogy a túlvilágról beszél. Van egy olyan nyomasztó sejtése, hogy Svarog tényleg megjárta a túlvilágot, míg ő "csak" a jövőt látta. Ez a tény azért aggasztotta, mert nem sok jót vár a túlvilágtól. Tart attól, hogy Svarog nem csak démoni külsőt de belsőt is kapott. Úgy gondolja oda kell rá figyelnie, nehogy bajt csináljon mint az nő a jövőben. Amikor Dragunov megszólította az addig feddésben lévő nőt, csak még inkább erősödött a kis vészharang Albert fejében.

by **Danny Long** Hétf. 03 Nov. 2014, 00:00

Az SAS-es nő, aki időközben be is mutatkozott, gyorsan megfejtést szolgáltat egy komoly rejtélyre. Most, hogy kimondta, annyira egyértelműnek tűnik, hogy nekem is rá kellett volna jönnöm: a kelta túlvilágra kerültünk. Viszont a talán még fontosabb kérdés, hogy miért, továbbra is megválaszolatlan.
Láthatóan senkit nem hat meg, hogy körénk sereglettek a holtak, ketten meg is indultak a Stonehenge felé. Én maradok a Kapitánnyal és a századossal, és gyorsan be is mutatkozom nekik.
- Egyébként Peterson Gray vagyok, a WAND ügynöke.
Közben a környezet ismét változni kezd, ezúttal a vörös szín válik uralkodóvá. Nem túl kellemes látvány ez a vérszínű égbolt, a baljóslatú a legenyhébb kifejezés, ami eszembe jut. Meggyújtok még egy cigit, közben pedig észreveszem, hogy nem messze egy csuklyás nő figyel minket. Kérdőn nézek a századosra, végtére is egyértelműen neki van a legnagyobb helyismerete. Tanulmányaim során szinte minden emberi túlvilággal foglalkoztam legalább érintőlegesen, de az elmúlt jópár évben nem kellett felfrissítenem az emlékeimet a keltákéval kapcsolatban. Svarog magabiztosabb nálam, de egy ilyen helyzetben ez a fajta vicceskedés nagyon meggondolatlan dolog. Nyilván így kezeli a feszültséget, de aki a saját birodalmukban nem veszi komolyan a holtakat, hatalmas hibát követ el.

by Ajánlott tartalom

Salisbury, Nagy Britannia

Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia

Re: Salisbury, Nagy Britannia