Tamara Vera Slyen

Adatok:

Név: Tamara Vera Slyen
Egyéb név(i):Sly, Tami
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: ember-barát; mutáns-barát
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 2025 február 15
Kor: 23
Család: Anya. Laura Slyen él, Apa: Tomas Dymon él
Foglalkozás: jelenleg azt se tudja hol áll a feje
Testmagassága: 172 cm
Testsúlya: 65 kg (felineként 80 kg)
Szeme színe: kék (felineként az egyik két a másik rózsaszín)
Haja színe: Barna
Bőre színe: kaukázusi
Bunda színe: foltos
Különleges ismertetőjel: csak a bunda ha feline
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek:egészséges

Életrajza:
Hol is kezdjem? Talán a legegyszerűbb, ha a nevemnél. Sokan kérdezik, hogy miért viselem az anyám vezetéknevét. A válasz egyszerű: Mert nem voltak még házasok, mikor én a világra jöttem, aztán meg már nem akarták megváltoztatni a nevem.
A szüleim mind a ketten volt SHIELD ügynökök voltak, de miután megszülettem, úgy döntöttek új, biztonságosabb utakon kezenek el járni. Anya fejlesztette közelharci technikáit és önvédelmet kezdett el tanítani a környező iskolákban. Apa is olyasmibe kezdett, ami közel állt a régi munkájához. Fegyverboltot nyitott, majd nem sokkal később kibővítette azt egy gyakorlópályával is.
A szüleim féltettek ezért mikor kicsi voltam előbb önvédelmet kezdtem el tanulni suli mellett, majd először csak a légpuska használatát, majd mikkor elég idős lettem a többi lőfegyver használatát is kitanulhattam. Elég nagy volt a választék, szinte mindenféle kaliberű fegyver volt ott.
De ennyire ne szaladjunk még előre, maradjunk az iskolás éveknél.
Szóval elkezdtem önvédelmet tanulni, ami ment is, de engem valamiért jobban vonzott a szertornázás, mintsem hogy verekedjek. Anya is belátta ezt és megengedte, hogy szertornázzak, de csak ha folytatom az önvédelmet és a tanulmányaim se romlanak. Én persze belementem és ezek után folyamatosan űztem mindkettőt. Még versenyekre is jártam, mind harci, mind szertornaversenyekre. Innen pedig elég szép összegek folytak be.
Imádtam a talajgyakorlatokat és a szertorna gyakorlatokat is, és hamar felfedeztem a közös vonásokat amik a küzdősportokban is megjelentek, így még jobban tudtam fejlődni mindkét téren.
A képességem 13 éves koromban jelentkezett. Ezzel nem is lett volna baj, na de, hogy egyszerre jelentkezett mind a kettő. Igen, mind a kettő. Ugyanis sikerült valahogy örökölnöm, anyám és apám képességeit is, melyek használatát meg is tanították nekem az elkövetkező évek alatt.

Kicsit bővebben:
Egyik nap csörgött az ébresztőórám, (régifajta vekker volt, mert ha nem az lett volna akkor a telefont püffölném reggelente) de azt nem csaptam le és elhallgatott, bár félkómásan ez nekem fel sem tűnt. Mikor véfre kikecmeregtem az ágyból, kómásan indultam el a fürdőszobába. Ám amikor abba belenéztem, a szemeim kiggúvvadtak. Azt hittem, hogy még mindíg alszom, de ezek után megnéztem a kezeimet és azok nem hazudtak, tiszta szőrme voltam mindenütt. Sőt még macskafarkam is volt, biztosan azzal csaptam le reggel az ébresztőórát.
Ezek után egy filmbéli üvöltés következett: - Anyaaaaaaaa!
Kiáltottam, mire anya odarohant hozzám. Mikor meglátott először meghökkent, majd elmosolyodott. Majd elmondta, hogy pontosan mi is történik velem. Kiderült, hogy ő és apa is mutáns. Én pedig örököltem az ő képességeit, mint később kiderült apáét is. Nem is lett volna ezzel baj, csak egyvalamit nem örököltem anyámtól: a visszaváltozást. Ezentúl nem voltam képes emberi formát ölteni. Bele kellett törődnöm, hogy egy két lábon járó humanoid macska lettem. Nem volt könnyű megemészteni, de muszáj volt.

Mikor 17 éves lettem, már társoktatókként dolgoztam, anyám mellett. (Ha ő épp nem ért rá, akkor én ugrottam be helyette.) És Körülbelül ilyen korban kezdte apa kitanítani nekem a különböző fegyverek használatát. Rengeteg fegyver volt, melyknek a használatát az elkövetkező években sorra tanultam ki.
De megint előre ugrottam kicsit.
19 évesen úgy döntöttem elköltözöm a szülői fészekből. Vettem egy házat New Yerseyben, pár utcára a szülői háztól és persze a gyakorlópályától, ahova apával ezek után is kijártunk gyakorolni. (Persze fegyvertartási engedélyt is szereztem magamnak és vettem magamnak is önvédelmi fegyvert) A házat meg tudtam venni, mivel a folyamatos versenyzésekből szép summa gyűlt össze az évek alatt(mert tartalékoltam).
Kát hónappal később megtaláltam azt a munkát, amit a világon mindennél jobban élveztem.
Felvettem a New Yersey-i cirkuszba. Először artistaként dolgoztam, majd később már más számokban is segédkeztem. Kitanultam a bűvészet fortélyait, és a késdobálás pontosságát és technikáját is.
Amikor 45-ben a földön szinte mindenki mutánssá vált, a reakcióm, pozitív és negatív érzelmekkel vegyes volt. Először is nem örültem, hogy már eltűnt belőlünk a különlegesség. Mert ha mindenki különleges, akkor igazából senki sem az. Másodszor pedig örültem, mert reméltem, hogy a rasszizmus csökken az irányunkba mivel az lesz a lakosság nagy része. Meg persze örültem annak is, hogy nem kezelnek most már másként, mivel mutáns vagyok.
Így telt el életem 21 éve és most is folyamatos pörgésben élek. Éjszaka a cirkuszban lépek fel, néha gyakorlok anyámmal önvédelmet(hogy ki ne essek a gyakorlatból) és apával pedig hétvégenként kijárunk lövöldözni a boltja melletti lőtérre.

egy furcsa nap eseményei amit nem felejtek el:
Épp a karácsonyi műsorra készültünk a cirkusszal mikor egy furcsa nő csapódott a buszunk tetejébe. én és a mellénk kijelölt testőrség egy tagja megnéztük hogy van, mire mindhármunkat elteleportáltak valami flancos erődhöz. Pontosabban a Pokoltűz klub "főhadiszállására". Akol a klubtagok felajánlottak egy jó kis feladatot. Pontosabban a világ megmentéséről volt benne szó, bár ebből az akcióból a végén nem ez sült ki.
A bosszú angyalaival együtt gyakoroltunk és úgy készültünk fel az akcióra. Ami nem volt más minthogy átléptünk egy másik világba, ahol egy identitást kellett volna legyőznünk, mi mindenkit harcra buzdított, de ez nem egészen úgy sikerült ahogy terveztük.
Ezek után pedig felébredtünk ott ahol átléptünk a másik világba. Először azt hittem álom volt az egész, de a kezemen lévő jel, ami ugyan alig pár percig volt a kezemen bebizonyította számomra, hogy nem álmodtam.
Én visszatértem a cirkuszhoz, akik mikor mesélni kezdtem azt hitték megbuggyantam, de aztán csak röhögtek az egészen, mint egy jó viccen.
Azóta egy év telt el és a társadalom és a technológia számos változáson ment végbe.
Mi pedig a cirkusszal körbejártuk a világot és újítottunk is kicsit a műsoron. Miközben én új trükköket is megtanultam.

Az elrablás:
Ez a nap is úgy indult, mint a többi, sőt a délután és az este is olyan volt. A szokásos műsor utáni esti sétámra indultam, ezúttal egyedül voltam ami nagy hibának bizonyult. Bár ki hinné, hogy valakinek akinek egy tonnával súlyt le az ökle félnie is kéne bármitől, hát én nem hittem. Aztán ahogy sétáltam, egyszer csak valami neszt hallottam, mire felugrottam. ?ég szerencse, mert a mellettem lévő fából egy furcsa injekciós tű fúródott. Ha nem ugrottam volna fel, most bennem lett volna a tű.
Futásnak eredtem és több irányból is neszt hallottam, ugráltam futottam, csak sajnos annyira igyekeztem elkerülni a "nyilakat", hogy nem figyeltem eléggé merre, zsákutcába futottam. El is kezdtem volna mászni felfele, de valami gömbölyűt dobtak oda hozzám, amiből valami furcsa gát tört elő. Köhögve próbáltam meg felugrálni és mászni a ház falán, de aztán gyengeség lett úrrá rajta, az újabb köhögések után és visszazuhantam az utcára. Ez volt az utolsó emlékem arról az éjszakáról.

Szakértelmei: közelharc, fegyverhasználat, akrobatika, késdobálás, bűvészet.

Képességek:
Anyjától örökölt:
Feline képességek:
- Macskaember kinézet, karmok és fogak csontok töréséhez elég erősek
- Visszahúzható karmok
- Állattá való átalakulás
- képes lehet vissza változni emberré, de nem kötelezően
- 1 tonnás erő
- Emberinél sokkal nagyobb gyorsaság
- Fizikai ellenállás kisebb sebesülések ellen
- Fejlett érzékszervek
- Felismerik egymást szagról, hangról, kinézetről ha élőben találkoznak, szinte semmiféle álca nem fedi el őket.
- Állati ösztönök
- Talpra esés: esés közben reflexszerűen korrigálják magukat, megfordulnak a levegőben, és a talpukra érkeznek. Ebből az következik, hogy kell nekik egy bizonyos magasság, hogy legyen idejük erre a korrekcióra.
Apjától örökölt:
Regeneráció:
Minimális regenerációval rendelkezik. Ez a képesség passzív (vagyis nem tudatos) esetleges eszméletvesztéskor is működik. A horzsolt, vágott, zúzott sérülések 5-20 perc alatt gyógyulnak a mennyiségtől függően. A horzsolások és zúzódások az 5 perc, a vágások a 15-20 perc. Repedt és tört csontok, 4-5 óra a mennyiségtől és a fokától függően.

Privát előtörténet véleményezést kérsz: igen

Elfogadva, ha beszéltél Roli-val és megegyeztetek, majd akkor kezdek

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2604-kozep-amerika-aim-birodalom#51740
Itt kezdtél

Bővítés:

Változásokból sok volt bár főleg egy nagynak tudható be minden. Kiderült, hogy elpusztult a saját realitásom és egy másik realitásból adoptáltak az ottani szüleim, így megmentettek engem. Eléggé nagy őrültségnek hangzott nekem is, de így volt. Rögtön az után, hogy találkoztam az új szüleimmel áramszünet lett a házban, aminek nem kellett volna történnie. Nem lett volna annyira jelentős a dolog annyira, hogy vak nővel aki felismert, de én nem ismertem őt, állítólag az itteni énem barátja. Nem tudhattam meg többet sokkal tőle mert el kellett válnunk, hogy visszahozhassam az áramot, ami kissé furcsán sikerült, de nem értek a helyi modern technológiához úgyhogy nem törődtem különösebben vele. Felfele a lépcsőn nem találtam a vak nőt, sem sehol máshol a lépcsőházban. A jó kis torna után felfelé viszonylag nyugodt keretek között ismerkedhettem tovább a új szüleimmel. Azóta eltelt egy kis idő, én jobban megismertem őket, és az új világot amibe csöppentem. El is határoztam, hogy lassan majd valami munka után is kell majd néznem, így elkezdtem keresgélni, de még nem jutottam végleges döntésre e témában.

Elfogadva. A másik karihoz is kérek bővítést mielőtt kezdjük a másik kalandot.