Közép Amerika (AIM Birodalom)

A Közép- és Latin-Amerikát magába foglaló területek, ide tartozik a Karib-tenger térsége is.

Először még a börtönben vagyok, a cellámban ülök majd, hírtelen el tünök. Először, pár szívdobbanásnyi időre, visszatérek Limbora, de csak addig amíg megkapom az új feladatomat. Senki nem mondott nekem semmit, én még is tudom, hogy mi a feladatom. Meg menteni valakit, vagy csak meg találni valakit. Azt, nem tudom pontosan, hogy ki az, de gondolom csak fel ismerem, vagy valami. Amint, megkapom a feladatomat, ismét elmosódnak a dolgok, majd egy olyan helyen találom magam, ahol magasak az épületek, és eléggé nagy itt az élet. Fel merül bennem a kérdés, hogy hogyan is fogom megtalálni, azt akit keresnem kell. Minden esetre, az világos a számomra, hogy úgy nem fogom megtalálni, ha csak itt egy helyben állok, és csak bámulok. Pontosan ezért is indulok el, és próbálok oda figyelni a dolgokra, és nem el sétálni mellette.

A sötétség, ez volt az utolsó dolog amire emlékeztem. A fejem kissé fájt és furcsán éreztem magam, mikor magamhoz tértem. Félve nyitottam ki szemeimet, mikor megéreztem a ráérkezett enyhe napsugarakat.
Pislogtam párat, hogy a látásom kitisztuljon és felfoghassam, hogy éppen hol is vagyok.
A látásom kitisztult ugyan, de ez nem sokat segített azon, hogy megtudjam hol vagyok. Lassan azt is realizáltam, hogy a padlón fekszem és hálóing van rajtam. Míg feltápászkodtam a földről a szobát kémleltem és kérdések kezdtek el körvonalazódni a fejemben.
~ Hol vagyok? Hogy kerültem ide? miért vagyok hálóingben és miért tűnik fejlettebbnek itt minden? Talán csak álmodnék a jövőmről?
teszem fel magamban a kérdést, mire megakad a szemem a látképen, amit a hatalmas üvegablak látni engedett.
- Wáó.
Ámultam, míg bámultam a szép naplementében úszó várost és a tengert.
~ Nem tudom hol vagyok, talán nem is a saját időmben, de azt el kell ismernem a panoráma csodaszép.
Pillanatnyi ábrándozás után visszazökkentek a valóságba és lehuppantam a szobában lévő ágy szélére.
~ De mégis hogyan kerültem ide? Vajon ki hozott ide és miért? Vagy talán csak álmodom és arra várok, hogy felébredjek?
Megpróbáltam megcsípni magam, hogy nem álmodok -e, de nem használ nem ébredek fel.
Ezek után megpróbálom átfésülni a szobát, hátha valami nyomra találok arról, hogy mégis miért vagyok itt.

El indulok, hogy megkeressem azt amit, vagy akit megkell keresnem. A nyüzsgő tömeg, meglepően nyugot mintha, minden napos lenne, hogy megjelenik itt egy démon, vagy nem is tudom. Mintha, nem az elöbb jelentem volnameg itt, ha nem már eleve itt lettem volna közöttük. Ahogy, közeledem a magas épületek felé, úgy érzem mint ha, valaki vagy valami onnan hívna. Onnan a magas épületek felöl. Olyan, mintha valami természet feletti dolog hívna magához. Mint, hogy azt is érzem, hogy bár arra kell mennem, de mintha ez rossz lenne. Nem tudom, hogy miért rossz, de az. Tudom, hogy jó irányba haladok, de még is ráérősen teszem. Közben, Veráékra gondolok, hogy merre lehetnek, és mit csinálhatnak, és az is fel merül mint kérdés, hogy Vera találkozott-e azokkal a holnap gyermekeivel. Nem tudom, de most nem ezzel kell foglalkoznom. Talán, majd fel hívom őket, amikor lesz rá időm, és nekik is. Bár, az kérdéses, hogy ők mikor érnek rá. De, elöbb még a feladatomra kell gondolnom, vagy is inkább koncentrálnom.

Próbáltam magam felébreszteni, de nem jött be, már ébren voltam, pedig az egész olyan hihetetlennek tűnt, akárcsak egy álom.
Elfogadtam a tényt, hogy ébren vagyok és elkezdtem átkutatni a szobát. A polcokon játék figurák voltak, akárcsak egy tini szobájában. Nem ismertem fel őket, de nem is törődtem sokáig velük. Az egyik szekrényben méretben pont rám passzoló ruhákat is találtam. Kivettem egyet, ami remélhetőleg kevésbé feltűnő, bár ahogy elnézem a technikai változásokat lehet nem tudnék helyesen választani. Direkt akartam előbb átöltözni, mint befejezni a kutatást, mivel kevesebb infóval, de felöltözve még így is könnyebb esetleg kiugrani az ablakon, ha valami gáz lenne. Persze ez csak erős túlzás volt, de mégis jobb érzésem lett tőle, hogy nem egy hálóingben vagyok. Amióta a cirkusszal utaztam folyton csak melegítőnadrágban és pólóban aludtam. Ritkán aludtam egyáltalán olyan ágyban ami nem volt mozgásban valamilyen módon. A Cirkusszal is csak 1-1 napot lehettünk hotelben és csak ha olcsóbbat fogtunk ki, vagy külön hívtak minket és a szervető állta nekünk.
Ez a szoba pedig olyan volt amilyen akár a sajátom is lehetett volna, ha a szüleimmel maradtam volna. Bár a technológia akkor sem lenne ugyanaz.
A honvágy mint mérges nyíl fúródott a lelkembe, de nemcsak a szüleim és a szülővárosom után éreztem ezt, hanem a társulat, vagyis a második családom után is. Nem tudtam hol lehetnek, azt se tudtam, hogy én magam hol vagyok pontosan, agy, hogy egyáltalán mikor.
Magamban küzdtem a honvágy kínzása ellen, majd a szemem sarkából megpillantottam valamit az asztalon. A honvágy érzését rögtön felváltotta a kíváncsiság és odaléptem az asztalhoz és felvetem a tárgyat, ami egy tabletre vagy e-könyvre hasonlított.
Megpróbáltam megnyitni rajta néhány fájlt, meg persze az internetet, hogy megtudjam, hol és mikor vagyok éppen most.
Az asztalon ugyan volt még két más dolog is a tableten kívül, de nem tulajdonítottam nekik egyenlőre nagyobb figyelmet, mert lekötött a kutatás. Bár az zavart, hogy nem találtam lámpát, így nem tudhatom mennyi ideig tart míg a nap utolsó sugara is eltűnik az égről.

Ráérősen megyek célomfelé, és egy sarokig még eltudok menni, de aztán a lábaim már nem engedelmeskednek az akaratomnak.
~ Na, mivan meg makacsoltátok magatokat? - Kérdem a lábaimtól gondolatban, de tudom, hogy úgy sem fognak válaszolni a kérdéseimre. Még, az akaratomat is képtelen vagyok megacélozni. Egy olyan érzés kerit hatalmába, hogy azt érzem, hogy mintha figyelnének engem. Ebből arra gondolok, hogy többen is lehetnek. Akkor, talán lehet közöttük egy telepata, ami talán meg magyarázza, hogy miért nem tudok tovább menni. Bár lehet, hogy tévedek és talán lehet akár más magyarázata a dolognak. Nagyon azon gondolkodom, hogy megkéne szólalnom, hogy mondanom kéne nekik valamit. Csak tudnám, hogy mit is kéne mondanom.
- Engedjetek el. - Mondom nekik, és várom, hogy mondanak-e valamit, vagy szónélkül elengednek, ami nem valami valószinü dolog. Bár, azzal most azt kockáztattam, hogy meg szólaltam, hogy a többi járókelő hülyének nézz engem.

Az ablak miatt láthattam, ahogy a nap lassan megy lefelé, de valamiért a szobában mégsem lett sötétebb. Ahogy a falra néztem az a furcsa érzésem támadt, hogy maguk a falak is fényt árasztanak. Ahogy a nap már szinte teljesen lement és kint már közel a sötétség uralkodott, akkor meggyőződhettem az igazamról. A szoba falai és a plafon fényt bocsátottak ki magukból és teljesen fénnyel töltötték be a szobát.
A tablet ahogy megnyílt egészen érdekesen festett. Holografikus ablakokat vetített ki elém három sorban és 3 oszlopban, meg egy holografikus billentyűzet is megjelent előttem. Semmi nem volt megnyitva, egyik ablakban sem, de láttam valamit, ami az internet lehetett, mert a neve erre utalt. Elkezdtem keresgélni rajta. Először is a dátumot néztem meg, majd GPS-t néztem meg, hogy megtudjam pontosa hol és mikor is vagyok pontosan, majd a saját és a családom nevére kerestem rá, hogy mit dob ki a gép. Hátha találok valami infot. ugyanis ha nem a saját időmben vagyok, akkor valaminek biztosan történnie kellett a szüleimmel, vagy velem. Ha magamról mást nem akkor azt biztosan meg kell találnom, hogy x ideje eltűntem vagy valami.

Ahogy olvastam, hogy hol és mikor vagyok a dátum közel stimmelni látszott, de amit a városról találtam, az kissé ellentmondásosnak tűnt.
~ Ez a zsúfolt paradicsom lenne a legszegényebb főváros? Jó lehet ez a világ. Kezd az a meggyőződésem lenni, hogy már nem a saját világomban vagyok.
Ahogy magamra és a családomra is rákerestem ez az állítás egyre inkább valószínűnek látszott.
Egy gyászjelentést találtam, ami a saját halálomat mondta ki. A szüleim rakták ki, miután eltűntnek nyilvánítottak Las Vegasban.
~ Most már biztos, hogy nem a saját realitásomban vagyok. Én sosaha sem jártam Vegasban, de várjunk csak...
Gondolkodom el egy pillanatban, majd leesem, hogy talán miért vagyok itt.
~ ...de hiszem a társulattal épp most készültünk Vegasba. Szóval ezért hoztak el, hogy megakadályozzák a halálom, vagy valami hasonló lehet. De mi okuk lett volna rá, hogy megmentsék az életemet.
Ahogy ez végigfutott az agyamon tovább olvastam a cikket és a jelentés alatt egy elég furcsa hozzászólás volt, ami alatt furcsa fikázások voltak csak csupán.
" Ne aggódjatok, túléltem a balesetet, de még nem állok készen, hogy elétek álljak, anya.apa. Szeretlek titeket és hamarosan találkozunk"
Olvastam a bejegyzést, ami elgondolkodtatott.
~ Vagy talán a baleset okozta változásokat akarta valaki elkerülni.
Gondoltam, majd letette a tabletet és megindultam az ajtó felé. Meg akartam tudni pontosan hol vagyok és miért hoztak ide. De ha nincs senki a szobában aki ezt megválaszolhatná, akkor talán az egyik másikban majd lesz.

//Ezt a részt nem terveztem lejátszani, de Verának még nem volt  túl sok esélye a családi látogatásra. Mégis tudtukra akarta adni, hogy él, ha már csak ők maradtak neki.//

Az igazat meg valva, nem kell amiat aggodnom, hogy hülyének nézznek, hisz mások is szokták csinálni, még nincsenek hozzá szokva ahoz, hogy gondolatban beszéljenek, azzal akit fel hivnak telefonon. Úgy tünik, hogy hiába szólok rájuk, mert még mindig nem akarok oda menni, ahova mennem kell. Mintha, testem minden porcikája, erősen tiltakozna az ellen, hogy én oda menjek. Az egyik sikátorhoz érve, hirtelen le fagyok, és csak a felyemet tudom mozdítani, és ezt onnan következtetem le, mert oda fordítom a fejemet, ahol sok méretü démonok vannak, de ezek a démonok, mások, mint mondjuk a Limboi démonok. Kissé, meg lepődök, mikor is ismét , úgy látok, mint mikor még mutáns voltam., és ezeket a démonokat is így látom. Meg próbálom magam össze szedni, és hozzájuk szólni.
- Kik vagytok, és mit akartok? - Direkt nem, úgy tettem fel a kérdést, hogy tőlem mit akarnak, mert nem hiszem, hogy bármit is akarnának, pont én kellenék hozzá. Türelmesen várom a magyarázatukat, már ha mondanak bármit is. Lényegében, szerintem, én most csak rosszkor vagyok rossz helyen, de ez már csak az ő válaszaikból fog mostmár kiderülni.

A sziszegésből, és a hörgésből, semmit nem értek abbol amit mondanak, ha mondanak bármit is egyáltalán. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy  egyedül, csak én látom ezeket a lényeket.  Majd egy nagyobb alakot pillantok meg a képességemmel, illetve annak a kőrvonalait. Fura mód, szívverést nem érzékeltem, mintha nem is élne. Aztán, vagy az a lény, vagy pedig valaki más, de valaki meg szólal. Hallom, hogy az illető, közeledik, méghozzá talán páncélban.
- Miből gondolod, hogy egyáltalán várok én bárkire is? Tényleg, ezek a lények a tieid? Mert örülnék, ha rájuk szólnál, mert dolgom van arrafelé. - Mondom az idegennek, és közben, remélem, hogy a lényekre rá szól, hogy tovább tudjak menni. Ha, pedig nem teszi meg, hát nem is tudom, de talán egy másik távolabbik út vonalat kell terveznem magamnak. Minden esetre, várok, hogy ő mit is mond. Vagy, lehet, hogy ő az akihez küldtek, lehet, hogy őt kellet megtalálnom? Mindegy, nem kérdezek rá, vagy talán csak akkor, ha úgy  gondolom.

Ahogy az ajtóhoz közeledtem az egyszerűen visszahúzódott a falba, talán hő vagy mozgás érzékelő volt előtte. Ahogy kiléptem a szobából egy rövidke folyosóra érkeztem, melyből három szobára nyíltak ajtók. Meg is néztem őket, de egy árva lelket sem találtam bennük. A folyosó végén pedig volt egy szép nagy ablak volt és egy lépcső mi lefele vezetett. Odalent egy szép nappali volt amerikai konyhával, 3 ajtó és egy külön álló, ami talán a kijárat lehetett. Először is megindultam, hogy belessek a másik három ajtón is, ha pedig nem találok ott se senkit, akkor felmerül bennem a gyanu, hogy talán ez a saját lakásom lehet.
A három szoba feltérképezése után úgy döntök bekapok pár falatot mielőtt megkeresem a kulcsot, hogy elhagyhassam a házat. A kulcs azért is kel, hogy vissza tudjak még jönni ha kell.

Persze, én is tudom, hogy démon vagyok, mint ahogyan azt is tudom, hogy a démonok, és az angyalok, csak akkor lehetnek ezen a világon, ha dolguk van ezen a világon. A lényeit, nem hajlandó vissza hívni, és mintha ez az egész vissza tartó dolog, tőle jönne. Nem tudom, hogy képes-e a gondolatomban kutakodni, vagy mit csinálni, hát pont ezért gondolok valami másra.
- Te is démon vagy? Honnan származol? Teljesen itt ragadtam, vagy esetleg el mehetek innen? - Támadom le őt a kérdéseimmel, és most bánom csak igazán, hogy nincs itt Engie, vagy Vera, mert most aztán jól jönne a segítségük, vagy valami. Az utólso mondatán, eléggé meg lepődök, mert nem gondoltam volna, hogy nem csak engem fognak küldeni, de valaki mást is, és neki ilyen a képessége, hogy másokat blokkol azért, hogy nyerjen.
- Ez, így egyáltalán nem fer, és nem is sport szerű. És, miből gondolod, hogy mind a ketten, úgyan azt a személyt keressük? Valamint, milyért nem akarsz nekem esélyt adni a meg mentésére? Talán már lejárt az ideje? - Teszem fel az újjab kérdéseimet, mert a helyett, hogy értelmetlenül rá vetném magam, inkább meg érteni akarom a helyzetett, és csak utánna cselekedni, ha odájig jut a dolog.

A lenti kutatás sem járt sok sikerrel, eben a két hálószobában már viszont legalább élet jeleit láttam. Azonban senki sem volt bennük. A harmadik és egyben utolsó szoba egy fürdőszoba volt.
A szobában hiába kerestem nem találtam kulcsot.
~ Hol a fenében lehet... á megvan.
Lelkesedem fel magamban, mikor megtalálom a kiutat jelentő mágneskártyát. Le is húzom a bejárati ajtón, mire a zár egy hat számjegyű kódot kér.
- A csudába.
Mondom csak magamnak, de aztán egy hang a hátam mögül igazolja, hogy mégsem vagyok egyedül. Azt viszont nem értettem, hogy miért nem hallottam meg a lépteit, elvégre elég éles a hallásom. Majd mikor megfordultam az részben választ is adott a kérdésemre.
A nő szavai után vettem egy nagy lélegzet és összefoglaltam magamban a kérdéseimet.
- Ki és miért nem akarja, hogy elmenjek innen, egyáltalán miért hoztak ide? Mi ez az egész Rendszer?
Kérdem a holografikus nőt csodálkozva.

A szavak hallatán először ledermedtem, majd egy rövid -Mi?- Kérdést tudtam csak feltenni, mielőtt újabb és még sokkolóbb válaszok érkeztek. Ezek hallatára már oda léptem a kanapéhoz és nemes egyszerűséggel lerogytam rá. Alig bírtam feldolgozni amit az imént hallottam.
- A világom elpusztult? Szóval mind a két családom halott? A szüleim, a társulat mind halottak?
Motyogom magam elé, bár rendszer is hallhatta, de nem vártam különösebben választ. Egyszerűen csak fel kellett dolgoznom a hallottakat.
- Biztos, hogy elvesztették a lányukat? Valaki írt a gyászjelentéshez. Talán mégis él a lányuk, csak megsérült, vagy eltorzult. Nem tudom neki mennyire lehet erős a regenerációja, de nekem még gyenge és ha én lettem volna torzszülött egy robbanás következtében, én se mertem volna a szüleim elé állni, míg fel nem épülök. Ez csak egy elmélet, de én valószínű így tennék.
Ezek után vártam egy kicsit hogy hozzáfűz -e valamit a szavaimhoz, majd az újabb szavain elgondolkodom.
- Igen, azt is meg kellett volna néznem. De ők mikor érkeznek meg? Gondolom látni akarnak, hogy nem engedhetsz ki innen.
Teszem fel a kérdést, míg folyamatosan kattog az agyam és próbálom eltárolni a sokkoló információkat, amik feje tetejére állítottá az életem.
- Hálásnak kéne lennem nekik, amiiért megmentettek, de mégis sokkoló azzal szembesülni, hogy az általam ismert világ nincs többé.

- Kösz, de a nevem, Dragunov, és nem Watson. - Közlöm, az idegennel az információt. Bár, a nevét még nem tudom, de nem is biztos, hogy érdekelne is. Arra a kérdésemre, hogy honnan veszi, hogy úgyan az a személy miat vagyunk itt nem kapok rá választ. Érzem, hogy a fickó nagyon türelmetlen. Egy ajánlatot kapok tőle, amit hülye leszek nem megragadni.
- Révén, hogy már egyszer meg haltam, és mivel nem biztos, hogy megint vissza térhetek, így inkább a távozás mellet döntök, de csak miután meg kapom a választ arra, hogy honnan veszed, hogy egy úgyan azon személyt keressük. Ha meg kapom erre a választ, már itt sem vagyok. - Mondom neki, majd ha meg kapom a választ el tünök, és keresek egy másik útvonalat, amiről neki nem kell tudnia. Elég, ha én tudom, és kész.

Látom a fickót elfintorodni, majd a mondatát is hallom.
- Ha, a Holmes könyvekre célzol, akkor ismerem őket, és nem egy Holmes filmet is láttam már. - Mondom neki, bár ez nem ide tartozik. A megint feltett kérdésemre, csak anyit kapok válaszként, hogy ő is egy démon, és gondolkodjak. Aztán, el is tünik.
~ Hát, ezzel most rengeteget segítettél. - Jegyzem meg magamban, és én is el indulok, hogy egy másik út vonalat keressek magamnak, amit ez a idióta kretén nem láthat. Egy kicsit befészkeli magát egy gondolat az agyamba, hogy talán a csatornában kéne próbálkoznom, hátha ott töbre megyek mint a felszinen. Nem ott a közelben kezdek kutatni egy csatorna fedél után, ha nem egy pár utcával arébb, hátha nem veszi észre, de erős a gyanum, hogy még is észre fogja venni, és nekem annyi, hacsak nem válok egyből anyagtalanná, ha még megvan ez a képességem, mert ha nincs, hát akkor reszeltek nekem.

Rendszer szavai hidegek voltak, és amiket most mondott, még sötétebbé és hidegebbé tették a zord igazságot amit mondott.
- Igazad van. Szerencsésnek mondhatom magam, még ha most az egész realitásom is gyászolhatom. De mégis hogy pusztulhatott el csak így egy realitás. A multiverzum összeomlik lassan, az nekem nem egy kielégítő válasz, talán mert fel sem tudom teljesen fogni a dolgot.
Mondom neki, míg valóban csak próbálom  felfogni a nehezen felfoghatót és még nehezebben feldolgozhatót.
A témaváltás segít kicsit visszazökkenni a valóságba, a kép meg amit róla mutat pláne.
- Wow. Nem kis átalakulás. Nem is tudom, talán oka volt rá, hogy nem tért haza, de ez nem az én dolgom. Talán nem is fogok vele találkozni sosem, bár furcsa látni, hogy egy esemény a múltban mennyire megváltoztathatja egy vagy több személy jövőjét.
Mondom, inkább csak megjegyzés képen a dolgot. Rendszer ajánlására pedig elgondolkodom és végül bólintok. nem rossz ötlet rendszer. A tusolástól talán kicsit kitisztulnak majd a gondolatim is. Elvégre egy embernek nehéz felfogni ennyi mindent egy napra.
Mondom majd elindulok a fürdő irányába, hogy letusoljak, majd miután tiszta ruhába öltöztem már fürdés után, lemegyek a konyhába és körbenézek a hűtőben.