Lakópark (Cape May)

by **Ko-Rel** Szer. 02 Május 2012, 20:31

Cape May-ben egy álcázott lakópark, ahol a SHIELD mukatársai laknak, illetve a Csatabolygóról hazaérkezett felnőttek is. Egy hatalmas mesterséges tó partján emeletes házak vannak, kicsit odébb pedig családi házak is. A környék egy mini város leginkább, ami közel 10.000 embernek ad otthont.
Lakópark (Cape May) Dsc01209m

by **Godlaw / Tao** Pént. 04 Május 2012, 12:28

A hírek szerint megjöttek a többiek a Negatív Zónából, többen is, mint ahányan elindultak, mégsem mindenki. Lorna fogsága nem végleges, ebben biztos vagyok, nem olyan fából faragtak minket, hogy embereket hátrahagyjunk, de ki tudja, mi történik vele, amíg megtaláljuk a módját, hogy kiszabadítsuk.
Ezen gondolkodom, miközben nagyra szabott ballonkabátomban járom az utcákat, gallérját felcsapva majdnem az egész arcom eltűnik benne, ami mégsem, azt a jól lehúzott sapka takarja el. Ahogy belekap a szél a kabátba, eszembe jut az otthonom, a másik világ, ahol eddigi életem nagy részét eltöltöttem, és ahová mégsem térhettem vissza békében. Tyranis. Ő jár a fejemben. Mindig csak ő. Nem szokott zavarni, ha nem értem egy ember motivációit, megszoktam már, sokan mondták, hogy az érzelmi intelligenciám nem valami magas, de ebben az esetben másról van szó. Éppen attól félek, hogy túlságosan is jól megértem Tyranist. Amikor vele beszéltem, mindig próbáltam azt mondani, amit egy "normális" ember mondana, igyekezem logikusnak tűnni, és hasonlók. És ő mindvégig hangoztatta, hogy ez a gondolkodásmód számára távoli és érthetetlen. Rémisztő, hogy ez közös bennünk, mert azt hiszem, ez nyújtja az alapját annak, amivé vált. Persze az is szerepet játszik benne, hogy kicsoda az apja. De az anyánk közös. Többek közt ezért megyek most hozzá éppen.
A jól álcázott lakópark este is ki van világítva, kesztyűmben kicsit ügyetlenkedem, mire kinyitom az ajtót a megfelelő számkóddal. Aztán felsietek a lépcsőn, és bekopogok a megfelelő ajtón.

by **Ko-Rel** Pént. 04 Május 2012, 14:06

Zyro megérkezett a megfelelő ajtóhoz, odabentről veszekedés hangját lehetett hallani, azonban nem az anyja veszekedett, hanem egészen más. Végül hatalmas puffanás és mintha valami eltört volna odabent. Pillanatokkal később az ajtón hat adamantiumkarom jelent meg Zyro orra előtt és így nyílt ki az ajtó, hogy bentről szétkaszabolta a karmok tulajdonosa. Logan köszönés nélkül csörtetett el a lépcsőházban a lépcsők irányában. Utána Kane bukkant fel, korábbi Amerika Kapitány és Madárijesztő apja, aki kissé zavartan nézett az ajtóban álló fiúra.
- Anyád odabent van – mondta. – Én megyek és beszélek Logannel.
Ezzel sietve el is indult a másik férfi után. Zyro belépve a lakásba meglehetősen spártai körülmények fogadták, semmilyen extra kényelmi eszköz nem volt benne, csak alapvető felszerelések, amik a megélhetéshez kellenek. A fiú tudta, hogy a férfi a Csatabolygón sem vitte túlzásba a lakberendezést, mindig is katona maradt a lelke mélyén. Odabent végül a rövid kis folyosó szerű előszoba után Zyro a nappaliba ért, ahol az anyja éppen most szedte fel az összetört váza maradványait és dobta ki. Mosolyogva lépett oda a fiához és ölelte meg, majd adott egy puszit az arcára.
- Örülök, hogy látlak, hogy érzed magad? – kérdezte. – Kérsz valamit enni, vagy inni?
A mosolygás ellenére Zyro ismert annyira az anyját, hogy tudja és lássa, hogy mennyire gondterhelt a nő.

by **Godlaw / Tao** Szomb. 05 Május 2012, 17:17

Ahogy a karmok kipattannak, a jól ismert hangra rögtön hátralépek egyet. Igyekszem megőrizni hidegvéremet, és elhinni, hogy Logan pontosan tudta, hol állok, és a legkevésbé sem voltam veszélyben. Máskülönben elég nehéz lenne elviselni a helyzetet. Kane szavaira egy szót sem szólok, ő is elviharzik, én pedig még néhány másodpercig állok a kidöntött, szétvágott ajtó előtt. Végül átlépek a romokon, és anyámhoz sétálok. Az ölelése meglep, így megkésve, de viszonozom, közben rájövök, mennyire hiányzott a testi kontaktus, az emberek vagy akár állatok érintése. Vagy egy fáé, milyen kevés a fa...
-Sajnálom, hogy nem jövök gyakrabban - köszönök neki, és rámosolygok.
Anyám kérdéseire csak beleegyezően bólintok, tudom, úgyis ad enni, és inni, ha nemet mondok. Felötlik bennem, hogy segítsek a takarításban, aztán arra gondolok, vajon megsérteném-e ezzel az önérzetét. Végül úgy döntök, nem rontok tovább a helyzetén, így is épp eléggé fáradtnak látszik.
-Kérlek, ülj le az asztalhoz, majd én összeszedem ezt, meg az ajtót, és hozok valamit neked inni. Úgy látom, egy tea jól esne most neked. Engedd meg, hogy ez egyszer én dolgozzak, amíg pihensz.
Remélem, anyám túl fáradt lesz ahhoz, hogy vitázzon, és inkább valóban leül. Ha mégis ellenállna, finoman a vállára teszem a kezem, és a szemébe nézek.
-Kérlek.
Azt hiszem, ebből megérti, hogy sokat jelent nekem a dolog. Ha így tesz, felteszem a konyhában a teavizet, aztán visszajövök, és összeszedem a maradék darabjait a vázának.
-Arra gondoltam, hogy nem viselkedtem felelősen, amikor elmentem otthonról. Amikor nekivágtam a vadonnak. Biztosan sok munkád volt odahaza, segíthettem volna akkor is. És kérlek, ne szabadkozz, hogy jól megvoltál, nem azért mondom ezt el, mert megbocsátásra van szükségem.
Magam is elcsodálkozom rajta, hogy a szavakat nem csak gondolom, hanem ki is mondom, rég volt olyan beszélgetőtársam, akinek elmondhatom, ami a fejemben jár.
-De nem ezért jöttem igazából. Biztos vagyok benne, hogy tudod, miért vagyok itt, és bűntudatot érzek, hogy nem azért jöttem, mert rég láttalak, hanem azért, mert kérdéseim vannak. Korántsem vagyok annyira elfoglalt, mint amennyire hanyagoltalak téged, Ethant vagy bárki mást.
A vázadarabok összeszedése után az ajtó felé indulok, hogy ott is összetakarítsam a forgácsot és a nagyobb darabokat. Eszembe jut, hogy rákérdezzek, min veszett össze Kane és Logan, de minden bizonnyal anyám elhessegetné a témát, nem fontos, apróság, mindennapos, mondaná ő. Nagyon bánatos lehet.
-Szoktál mostanában álmodni?

by **Ko-Rel** Szomb. 05 Május 2012, 17:43

Ko csak legyintett arra, hogy nem jön Zyro gyakrabban.
- Felnőttek vagytok, saját életetek van és sok a dolgotok – mondta. – Megértem.
Először nem akart leülni, de végül a kérlek hatott rá és leült a kanapéra, amíg Zyro odakint a konyhában ügyködött és vizet melegített, illetve összeszedte az ajtó maradványait és a cserepeket. Felsóhajtott és kissé zavartan és idegesen babrálta az összegyűrt nova sisakját. Úgy érezte, hogy ő is magyarázattal tartozik a fiának, igencsak sok mindenről. Többek között Kane is ezek a dolgok közé tartoztak.
- Nem tartozol bocsánatkéréssel, én sokkal inkább – ismerte be. – Ezenfelül mindenki más jellem. Te és Ethan inkább emberek vagytok, mint kree-k. Zam-ben ott az a felelősségtudat és az, hogy vissza akarja adni a Birodalomnak, amit tőlük kapott. Nem voltam jó anya, bármennyire is azt mondjátok, hogy igen. Valahol ott volt bennem mindig is, hogy… nem önként vállaltalak titeket, téged és az öcsédet. Már az első találkozáskor Kane és én éreztük, hogy van köztünk valami, de egyikünk sem lépett, kivártunk, míg túl késő lett. Addigra már Thorhalla mozgatta a szálakat és ő hozta össze a legtöbb párt, ő alkotott olyan párokat, hogy a gyerekek egyszer legyőzhessék Thanos-t és Vérontót. Az egész annyira zavaros és furcsa érzés, ezenfelül mérhetetlen bűnbánatot érzek, hogy igazságtalan voltam veletek és Zam-et kerestem bennetek, túl sokat vártam el mindkettőtöktől és lehet, hogy ezzel űztelek el otthonról.
Az utolsó kérdésre felvonta a szemöldökét.
- Álmodni? – kérdezett vissza. – Nem, az utóbbi napokban aludni sem aludtam szinte semmit. Amióta megtudtuk, hogy Lorna-t otthagyták a Negatív zónában, láthattad, hogy Logan is maga alatt van, Serena összeomlott, én is aggódom érte. Kane és Logan már szervezik a csapatot, mi megyünk vissza érte és visszahozzuk.

by **Godlaw / Tao** Szomb. 05 Május 2012, 18:12

Az ajtó utolsó darabjait is eltakarítom, és leemelem a zsanérról a letört maradványokat, mind megy a kukába, vagy mellé, ha nem fér bele. Közben anyámat hallgatom, pontosabban hallom, de nem figyelek rá annyira. Tudom, mit akar mondani, sokszor mondja, és mindig másképp hangzik, de a lényeg nem változik. Nagyon hosszan fejezi ki magát, mert nyomja a lelkét a dolog, pedig talán úgy szabadulhatna meg tőle a legkönnyebben, ha egyszer kimondaná, és lezárná magában. Azt mondja: sajnálom.
Leemelem a konyhaajtót a zsanérokról, egész könnyűnek érzem, úgy tűnik, a sok edzéssel tudtam javítani az amúgyis emberfeletti erőmön. De még sok van hátra. A konyhaajtóval átbillegek az előszobába, és hozzámérem a bejárati ajtóhoz. Nem passzol. Magasságban jó, de keskenyebb, így hiába raknám fel, kocsmai lengőajtóként himbálózna. Egy ideig nézem, aztán mégiscsak ráillesztem a zsanérokra. A semminél jobb, legalább nincs egy üres ajtónyílás, hogy mindenki belásson, aki a folyosón közlekedik.
-Lorna jól lesz, efelől semmi kétségem. Biztonságban vissza tudjátok majd hozni. Legrosszabb esetben visztek helyette valakit váltságdíjként, akiét nem kár.
Sípol a vízforraló, épp mikor kifújom magam, és feltettem az ajtót. Néhány szekrény nyitogatása után megtalálok mindent, amire szükségem van. Csésze, tányér, teafű. A vizet kannába öntöm, tálcára teszem a kannát, a csészéket csészealjjal együtt, és mellé a teafüvet. Óvatos léptekkel beviszem a tálcát, és az asztalra teszem, aztán leülök én is a kanapéra.
-Én álmodom. Minden éjjel. Nem mindig ugyan azt, de hasonlót. A húgom leszúr engem, aztán csak néz, nézzük egymást. A húgom rejtett szobájában vagyok, játékokat látok, és ott van ő, ahogy kisgyerekként játszik velük. A szimulátorban harcolok újra és újra. Gyilkolok, hogy sikerüljön a szimuláció. Először nem sikerül. De sokadik próbálkozásra már igen. Akkor már elég jól gyilkolok. A vadonban vagyok, otthon, sikítást hallok, halálhörgést, és füst száll fel a város felől. Mindegy, milyen messze vagyok, odarohanok, de mindig túl későn érkezem. Mindenki halott. Az apám szobra előtt állok. Csak nézem, és zokogok.
Nagy levegőt veszek, és kifújom. Teafüvet teszek a csészékbe, aztán ráöntöm a forró, gőzölgő vizet. Kamillatea, nyugtatja az idegeket.
-Nem tudom kiverni a fejemből Tyranist. Meg kell őt találnom. Nem tudom, mihez kezdek akkor, ha megtalálom, de addig egész biztosan nem lesz nyugtom. Tudsz nekem segíteni?
Kezembe veszem a forró csészét, és csak tartom, belélegzem az illatos gőzt, és hosszúakat pislogok.

by **Ko-Rel** Szomb. 05 Május 2012, 18:30

Nem tudta, hogy a fia mennyire figyelt arra, amit mondott neki, de akkor is muszáj volt elmondani. Ethannal nem beszélhetett ilyesmiről, ő túlságosan is éretlen volt és időnként úgy volt vele, hogy meg sem értette, hogy mitől lett a fiú olyan, amilyen. Ha nem tudta volna, hogy tényleg ő szülte, akkor azt mondta volna, hogy nem is a fia. Már ami a jellemvonásokra vonatkozott, a külső egy másik kérdés volt. Bánatosan, már-már fájdalommal nézett Zyro-ra, amikor nyugtatni próbálta Lorna miatt. Közel volt ekkor ahhoz, hogy elsírja magát. Nem értette meg, egyszerűen nem értette meg, hogy nem túsznak és dísznek hagyták ott, hanem azért, hogy a király szeretője legyen, ha akarja, ha nem. Mikor a tea az asztalra került elvett egy csészét, két cukrot tett bele és megkavarta. A fiára nézett, tehát a húgáról akart beszélni. A lánya, akinek a létezéséről nem is tudott alig egy hónappal ezelőttig és akkor kellett megtudnia, hogy Thanos mit művelt. Az apját is hiányolta, nem is emlékezhetett rá, bár Zam-től úgy tudta, hogy találkozott a másik világban vele.
- Ha tudtam volna, hogy Tyranis létezik… soha sem hagyom, hogy Thanosnál maradjon – mondta. – Mit gondolsz miért hagyott ekkora nyomot benned az, hogy találkoztál vele és beszéltetek? Az apád… lehet, hogy túl sok sebet szakított fel az, hogy a másik világban találkoztál vele és beszéltél. Hiányolod, jobban, mint valaha.
Megtalálni a lányt? Elgondolkdott néhány pillanatra.
- Beszélek a bátyáddal – ígérte meg. – Ők jobban tudnak segíteni, de majd a Hadtestet is utána küldöm. Utoljára, amit tudunk, hogy Kree-Larnar bukkant fel. Galactust visszahozta ebbe a dimenzióba és elpusztította a Birodalom fővárosát. Nagy a káosz, de biztosan fognak tudni segíteni.

by **Godlaw / Tao** Szomb. 05 Május 2012, 19:24

Belekortyolok, szinte csak szürcsölök a teába, először forrón égeti a nyelvemet, aztán lassan hozzászokom a hőmérséklethez, ahogy az ujjaim is megszokták, és nagyobbat tudok kortyolni a gőzölgő csészéből.
-Ő nem az apám volt, ahogy az ottani Ko-Rel sem az anyám. Csak egy idegen - zárom rövidre a témát. Nem érdemes őt emlegetni, végülis nem más ő, mint egy ember, akinek az élete egy bizonyos pontig hasonlított az apáméra. Aztán máshogy alakult. Sosem szeretett anyámba, még mágia miatt sem, sosem volt gyereke, és sosem ismert engem. Nem az apám, csak valaki, aki hasonlít rá.
-Azt hiszem, azért gondolok rá sokat, mert félek. Nem tőle, hanem attól, amilyen. Tudod, sok a közös bennünk. Ő is elvesztette az apját, egyedül kellett felnőnie. Hozzám hasonlóan ő is inkább... Külső szemlélőként tekint az emberekre, az érzéseikre. És nem riad vissza a gyilkolástól. Nem tudom, mikor vettem észre magamon, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már nem zavar a halál, mások halála. És ez még Tyranis előtt történt. Attól félek, olyanná válhatok, mint ő. De ez jót is jelenthet, akkor ő is lehet olyan, mint én. Ő is állhatna a jó oldalon, ahogy én a rosszon, csak az a különbség... Csak azon múlik, hogy ki az apánk.
Elhallgatok, és hosszan nézek a teába, mintha ott találhatnék választ minden kérdésemre: hol van Tyranis, miért épp kék a kree-k bőre, hogyan lehet repülni, és miért, de tényleg miért álmodik az ember?
-Köszönöm, hogy segítesz. Az igazat megvallva, kétségbe voltam esve, de most, egy kicsit megnyugodtam.
A teába kortyolok, kiiszom a maradékot, és nagyot nyelek. Csodákat tesz a tea, többet kellene innom. Újratöltöm a csészémet, és hagyom, hadd ázzon a fű benne.

by **Ko-Rel** Szomb. 05 Május 2012, 19:50

Felvont szemöldökkel nézett a fiára, az anyai ösztönei úgy súgták, hogy több van ebben, mint amit a fiú elmondott, de ismerte Zyro-t annyira, hogy úgysem fogja elmondani neki, még ha a szívét nyomja, akkor sem. Nem, kételkedett abban, hogy az a lány olyan lehetne, mint ők maguk. Majdnem negyed évszázad rengeteg idő és végig teljesen másmilyen nevelést kapott. Máshogy áll a dolgokhoz, ha gyerekként történt volna, talán…
- Ő más, mint mi. Ő örökkévaló félig – mondta Ko. – Az örökkévalók pedig máshogy látják a dolgokat, mint az Asgaridak. Az asgardiakhoz hasonlóan őket is nagyon nehéz elpusztítani, évezredekig élnek. Thanos például ha jól tudom hatezer éves. És őket nehéz elpusztítani, így természetes, hogy a halálra és az emberekre máshogy néznek. Thanos…
Hogyan is mondhatná el a szörnyű balsejtelmet, amit minden szülő tudott.
- Vissza fog térni, előbb vagy utóbb. Igaz elpusztítottátok a testét, de képes regenerálódni, lassan, míg minden sejtje újra nem épül. A húgod nem vesztette el véglegesen az apját és félek, hogy csak neki készíti elő a terepet, amit meg kell tennie, amire az apja utasította. Ő, amit mondtál róla úgy tűnt, hogy vallási fanatista, hogy szinte istenként imádja a Halált és az apját. Hogyan akarsz rá hatni?
Felsóhajtott, majd letette a csészét a csészealjra, átnyúlt az asztal felett és megszorította barátságosan Zyro kezét.
- Az anyád vagyok, természetes, hogy segítek.

by **Godlaw / Tao** Szomb. 05 Május 2012, 20:08

Az asgardiakkal való hasonlóság tényleg észrevehető, végülis ők is kívülállóként bánnak az emberekkel, valahogy mégsem ugyan arról van szó. Tyranis nem kívülálló, nem eredendően, az apja tette azzá.
Amit Thanosról mond, nem lep meg, a sors keze, hogy újra találkozhasson az apjával, ahogy én is találkozhattam annak másolatával. De vajon van olyan dolog, olyan személy, aki jobban hathatna rá, mint az apja?
Anyám kezére nézek, aztán a szemébe mosolyogva. Nem üres mosoly ez, valódi vidámság, pillanatnyi derültség a levert hetek, hónapok után.
-Azt még nem tudom, hogyan győzöm meg. Túl logikus az álláspontja, a halál legalább... Valami biztos dolog. Nincsenek kétségek. Nincsenek bizonytalanságok. Ha a halálra törekszel, tudod, mit érhetsz el, és amit elérsz, nem pillanatnyi eredmény, hanem állapot. Ha egyszer elhitte már, hogy ez a sorsa, nehéz tőle eltéríteni, és ezen csak ront az apja. De talán... Épp a halál objektív szemlélése segíthet elszakítani őt az apjától, családtag helyett egyszerű személyként tekint rá. Vagy ha mégis kötődik hozzá, talán sikeresen felborítható az elmélete. Nem tudom. Nehéz meggyőzni őt. Nehéz beszélni vele. Ahogy - elmosolyodom - néha velem is.
A második csésze teába kortyolok, már kellemesebben meghűlt, és érzem, ahogy kellemes bizsergés fut végig a halántékomon és a tarkómon.
-Úgy tűnik, Németországba megyek Adriennel, felkutatunk egy HYDRA bázist. Nekem nem mond sokat a név, de gondolom te hallottál már róluk korábban. Jonathan és Steve is hangsúlyozták, hogy ez már nem kis bevetés, úgyhogy szívesen veszek bármilyen tanácsot vagy információt, ami segíthet majd.

by **Ko-Rel** Szomb. 05 Május 2012, 20:29

Ko visszamosolyogott a fiára, de utána újra elkomorult az arca. Igen a halál túlságosan is állandó és csak a biztos pont az univerzumra. Pama-ra! Ha nem lett volna ennyire nehéz ez a helyzet.
- Itt nehezebb a dolog. Ugye jól emlékszem, hogy azt mondtad a többieknek, vagy a jelentésedben azt írtad, hogy a Halál Avatárja lett. Tudod, hogy mit jelent ez?
Nem hitte, hogy a fia értette volna mindezt, úgy gondolta, hogy szerinte csak egy cím, amit magára aggat és nem pedig valami más. Mindig is így gondolta, hogy felesleges valamilyen név, vagy titulus valakinek, mert csak a mögé rejtőzne. És akkor még ott volt az, amit mondott, hogy logikusan gondolkodik, akkor lehet, hogy elfogadja a halált és ennyiben hagyja. De nem ismerte a lányt, nem tudta, hogy miként viselkedik, miként gondolkodik, így nehéz volt bármit is mondani. A Hydra, nem sokat hallott róla korábban.
- Nem tudok sokat, csak annyit, hogy a háttérből befolyásolják a világ történéseit és, hogy hat fej irányítja. Vigyázz majd magadra, nem tudok tanácsot adni, bízz az ösztöneidben és abban, amit tanultál tőlem és apádtól.

by **Godlaw / Tao** Szomb. 05 Május 2012, 20:46

Bólogatva nézem a teát.
-Azt hiszem, a lényegét értem. Gyilkol, hogy mindenki a halál istenéhez kerüljön. És nem igazán tud meghalni, gondolom. Ahogy az apja sem. Szóval nem lesz könnyű hatni rá.
A jó tanács a HYDRA ügyében nem sok, de bíztató, hogy anyám szerint elegendő lesz használnom a tanultakat, hogy sikerrel járjak. Járjunk.
Kiiszom a teámat, és felállok a fotelből, az ablakhoz sétálok, és kinézek az Jersey-i estébe.
-Itt tölteném az éjszakát, ha nem baj, elalszom a kanapén. Már nem nagyon indul vonat vissza New Yorkba.
Az igazat megvallva, még indul, talán elérném, vagy mehetnék távolsági busszal, de az drágább, azt hiszem. Mindenesetre jól esik itt lenni, kettesben az anyámmal, egy békés lakásban. Más, mint a torony, más a hangulata. Mégha nincs is nagyon berendezve, és nem túl otthonos, azért kellemes a hangulat. És jók az illatok.
Megfordulok, és az ablakpárkánynak dőlök.
-Ha Németországban sikerrel járunk, talán megtaláljuk a vírus ellenszerét, és véget vetünk az üldöztetésünknek. Ma éjjel erről akarok álmodni.

by **Ko-Rel** Szomb. 05 Május 2012, 21:09

Ko megcsóválta a fejét a fia okfejtésére. Valóban nem értette, hogy mit is jelentett. Hogyan is kellett volna elmagyaráznia, hogy ő is megértse könnyedén.
- Nem igazán az, amire gondolsz. Az avatár jelentése az isteni megnyilvánulás a halandók világában. Nem igazán tanultál vallást, az Asgardiak pedig mások. Mikor meséltem a birodalomról mondtam, hogy a vallás nálunk eléggé tiltott, persze ott van Pama, akit emlegetünk és Hala is a Pama napja körül kering, de ez egészen más, mi a Legfelsőbb Intelligenciában hiszünk, úgymond ő az istenünk. Csak a Vádlók láthatják őt személyesen és ők tolmácsolják az akaratát felénk. Úgymond a papjai, vagy jobban mondva a megtestesülései számunkra. Az avatárok általában fizikai kapcsolatban állnak istenükkel, istennőjükkel. Tyranis nem magára aggatta a nevet, hanem a Halál úrnő maga jelölte ki erre a feladatra. Valamilyen erővel biztosan felruházta és ő ad utasításokat neki, ha szükséges. Nem csak értelmetlenül öl, hanem parancsokat teljesít, mint egy katona. És így egészen más az egész, tudja, hogy az úrnője létezik, így nehezebb a hitében megingatni, mintha csak magát nevezte volna ki.
Bízott abban, hogy kellően le tudta egyszerűsíteni, vagy jó párhuzamokat vont e közé, hogy Zyro megértse. Az itt maradás került szóba, igaz nem volt valószínű, hogy Kane hazajön, de ez mégis a férfi lakása volt. Remélte, hogy a férfi sem kifogásolná ezt.
- Rendben van, de ha Kane hazaér vele is beszéld meg, én is csak vendég vagyok itt – mondta kissé zavartan. – Biztosan megfogjátok találni az ellenszert, ha nem is most, akkor hamarosan. Reggel szeretnéd, hogy kikísérjelek az állomásra?

by **Godlaw / Tao** Vas. 06 Május 2012, 20:48

Az avatár pontos magyarázatát hallgatva kissé elbizonytalanodom azzal kapcsolatban, hogy meg tudom majd győzni Tyranist, de az igazat megvallva eddig sem fűztem hozzá nagy reményt. Nem tudom, hogy sikerül-e. De ha megpróbálhatom, az biztos, hogy beszélni fogok vele, és ha nem is tudom rávenni, hogy jöjjön haza, talán azt el tudom érni, hogy én mellette lehessek. Nem biztos, hogy egy nap alatt kell meggyőzni.
-Jól van, beszélek Kane-nel, ha hazaér.
Valóban el is felejtettem, hogy ez Kane lakása, és nem az anyámé, bár a kapcsolatuk miatt azt hittem, hogy ez a kettő ugyan az. Még mindig különösek számomra ezek az emberi kapcsolatok, még akkor is, mikor nem is emberek közt áll fenn.
-Inkább aludd ki magad, rád fér. A tea majd segít, hogy tudj aludni, talán álmodni is fogsz.
Fel kell készülnöm Németországra és arra, hogy esetleg hamarosan megtalálják a húgomat. Mostantól pár napig nem a fizikai, hanem a mentális felkészülésen lesz a hangsúly, és ez a találkozás, a beszélgetés nagyon jót tett. Kitisztul sok minden, és a régen rágott kérdések helyett frissek merültek fel, amin gondolkodhatok.
-Lezuhanyzom, aztán lefekszem - közlöm anyámmal, és a fürdő felé indulok, de még félúton megállok, és visszamegyek hozzá. Közel lépek, és csókot adok az arcára.
-Jóéjt, anyám.

by **Ko-Rel** Vas. 06 Május 2012, 21:32

Ko elmosolyodott. Ha ennyire könnyű lett volna minden, mint ahogyan a fia hitte, minden sokkal könnyebb lett volna.
- Igazad van, valóban rám férne az alvás már – értett ebben egyet, bár nem nagyon reménykedett benne, hogy sikerül rendesen aludnia.
De nehéz volt úgy aludni, hogy másért, másokért aggódott úgy, hogy nem tudja, hogy mi lehet velük. Már készült összepakolni, maikor Zyro visszajött és még egy jóéjt puszit adott neki.
- Jó éjt fiam! – mondta.
Mire Zyro végzett a tusolással érkezett vissza Kane is, természetesen beleegyezett abba, hogy a fiú maradjon éjszakára. Reggel, hacsak Zyro nem akart valami különlegeset még, akkor Ko kikísérte az állomásra, hogy feltegye őt a vonatra, vagy a buszra, amelyikkel haza akart menni vissza New Yorkba.

Lakópark (Cape May) 00120

Akkor szerintem végeztünk és mivel utolsó kör van a kalandon, a héten kezdünk is Németországban.

by **Serena Davidson** Szomb. 23 Feb. 2013, 08:55

2046. december 17. hétfő – Lakópark, Cape May
Résztvevők: Rachel Wilcox és Lorna Howlett

Egy egész hét telt el azóta, hogy Rachelt hazahozták Madripoor-ból és Hannah helyreállította az emlékeit és Zack meggyógyította a sebeit, így a billog jele sem látszott már, az tőle függött, hogy szeretett-e volna arra emlékezni, hogy mi is történt vele a bűnök városában, vagy pedig Hannah azokat az emlékeket eltávolította az elméjéből. A lényeg, hogy nem küldték el a csapattal, akik Vadföldre mentek, hanem inkább lábadozni küldték egy örömhírrel együtt. Az örömhír az volt, hogy a Negatív Zónában a mentőakció sikerrel járt és Lorna végre otthon volt. Igaz nem a toronyban, hanem otthon, azaz a New Jerseyben a SHIELD közelében található lakóparkban, ahol Rachel többször is volt a lánnyal, hogy Jack-et látogassák meg. Oda vitték el a lányt, mert valószínűleg a legjobb gyógymód volt mindkét lánynak, ha a legjobb barátnőjükkel lehettek.
Hood vitte ki Rachelt teleportálással a lakóparkba és annak is a kertes házaihoz, az ott található tóhoz közel laktak Lornáék. Már igencsak benne jártak a télben, a tó a közelben befagyott, azon gyerekek korcsolyáztak, a hó legalább bokáig ért és most szállingózott. Hood még intett a lánynak, majd a kvantum zónába belépve a teleporálással tűnt el Rachel mellől. Most már csak a lányon múlott, hogy becsönget-e Howlettékhez.

Lorna: //Előzmény: Negatív zóna, Kastély//

by **Quentine Constantine** Vas. 24 Feb. 2013, 13:28

Rémálom. Ez jellemzi leginkább az elmúlt napokat. Amikor a hotelszobában megérintettem a semmiből előbukkanó férfi kezét, semmi más nem vezetett, mint a remény, hogy ez az egész csak egy rémálom, és ha megérintem, felébredek.
És... Felébredtem. De az álmot nem felejtettem el. Az emlékeimet visszakaptam, újra önmagam vagyok. Mégis, az élmény, a gondolat, hogy mindent elvehetnek tőlem: valahogy óvatosságra int. Megfogadtam, hogy mostantól sokkal többet fogom gyakorolni a mentális védekezést. Eddig a támadásra helyeztem a hangsúlyt, és ha nálam erősebb telepatával kerültem szembe, csak legyintettem, hogy majd használom a többi képességemet, vagy a többiek segítenek. De ennek vége. Verekedni sem lehet úgy, hogy nem állod az ütéseket.
Ami ennél is jobban emészt, az a Madripoor előtti kiruccanás Vadföldre. Még mindig nem mondtam el Davidnek és senki másnak sem, hogy mit kellett tennem azért, hogy visszajussak a Földre, méghozzá éppen Davidhez, hogy megmenthessem. Amit cserébe kértem, az persze csak apróságnak tűnik, de sokkal hasznosabb, mint a legtöbben talán gondolnák. Szabad ki- és bejárás Mephisto poklába - bármikor. Ennél többre nem vágyhat senki, aki eladta a lelkét.
És mindez most olyan, mint egy távoli rémálom. Bokáig állok a hóban, és a hideg mindent megtesz, hogy elvonja a figyelmemet, de nincs könnyű dolga. Szemét módon gyereknevetést is küldenek rám, tényleg nagyon erőlködik valaki, hogy felvidítson. De nincs rá szükség. Az egyetlen, ami kell nekem, itt van pont előttem. Nagyot sóhajtok, beletúrok a hóba, golyót formázok belőle, és egy ideig egyik kezemből a másikba dobálom.
Tudom, miért maradt Lorna a Negatív Zónában. Sejtem, hogy mit élt át. De el sem tudom képzelni, hogy mit érezhet. Ahogy valószínűleg ő sem tudja pontosan, hogy én mit érzek. Sok kimondatlan dolog lesz köztünk, és ez eltávolít minket. Ezt kell legyőznöm, még akkor is, ha ő nem akarja. Nem akarom elveszíteni őt.
Minden gyerekességemből fakadó késztetést legyűrve a hógolyót egyszerűen leteszem a földre, és olyan unalmasan csöngetek be, ahogy csak egy felnőtt tud. Remélem, tudok majd mosolyogni, amikor kinyílik az ajtó.

by **Serena Davidson** Vas. 24 Feb. 2013, 15:09

2046. december 17. hétfő – Lakópark, Cape May
Résztvevők: Rachel Wilcox és Lorna Howlett

Rachel végül megérkezett az ajtóhoz és csöngetett. A házat ismerte egy földszintes ház volt, tetőtér beépítéssel és egy nagyobb garázzsal. A tetőtér volt Lorna-é, amikor éppen itthon volt. A házban két nagyobb hálószoba is volt, egy a szülőknek, egy a vendégeknek, egy kicsi kialakított gyerekszoba Jack-nek a garázs felett. Szokványos amerikai konyha egybeépítve a nappalival, ami egyben az étkező is. Egy nagyobb spájz és két fürdőszoba, ebből az egyik fent a tetőtéren Lorna-nak. A ház háta mögött egy nagyobb kert is megtalálható volt, benne egy medencével a gyerekeknek, tábortűzhöz egy kialakított rész, jó néhány gyümölcsfa, majd a kert végéből egy ösvény, ami a lakópart tavához vezetett. A csöngetés után néhány pillanattal egy kiáltást hallott bentről a lány.
- Egy pillanat! – Serena hangját ismerhette fel Rachel.
Hallani lehetett, hogy sietős léptekkel jött az ajtóhoz, majd nyitotta ki azt. Bentről készülő ebéd és sülő sütemény illatát lehetett érezni. Az ősz hajú nő megleppeten, de kedvesen mosolygott a lányra.
- Lord Bard máris vissza... ah, szia Rachel! – mondta kedvesen. – Micsoda kellemes meglepetés, gyere be mielőtt megfagynál odakint.
Ám még nem volt esélye belépni a lánynak, mert trappolást hallott a lépcső felől, majd mire feleszmélt volna, Lorna futott el az anyja mellett és ugrott szó szerint Rachel nyakába és ölelt meg a lányt boldogan.
- Úgy örülök, hogy itt vagy! – mondta.

by **Quentine Constantine** Kedd 26 Feb. 2013, 13:49

Az ajtó nyílásakor egy pillanatra megremeg bennem az elhatározás, nem Lorna áll ott, ahogy elképzeltem előre. Nem nézhetek vele farkasszemet, nem köszönthetem könnyesen, vagy ilyesmi, mert egyáltalán nincs is itt. Nagy meglepettségemben csak szóra nyitom a szám, de hang nem jön ki rajta. Néhány pillanatig úgy érzem magam, mint egy komplett idióta, aki csak áll, mint a cövek, és nem tudja, mit kell mondania. Aztán ezernyi csillogó üvegszilánk repül a levegőbe - persze csak képzeletben -, ahogy Lorna áttöri azt a láthatatlan falat, amiről napok óta úgy éreztem, elválaszt a külvilágtól. Talán csak ennyi hiányzott, az érintés, vagy a jelenléte a hozzám közelállóknak.
Egy pillanatra attól tartok, hanyatt esem, olyan erővel száguldott felém Lorna, aztán sikerül még megtartanom az egyensúlyomat szerencsére. Egyszerre tör fel belőlem a nevetés és a sírás, ami leginkább egyfajta hüppögő röhögcsélésnek hangozhat, de ez már cseppet sem zavar. Átölelem Lornát, olyan szorosan, hogy ha nem tudnám, hogy halhatatlan, még félteném is.
-Annyira sajnálom!
Na basszus, végre eljöttem, kitörő lelkesedéssel fogad, én meg az első dolog, amit kinyögök, hogy sajnálom, ezzel emlékeztetve őt a szenvedéseire. Hát remek, kösz szépen, te zseniális agy.
-Azt hittem, sosem látlak! És annyi minden történt! - Majd egy kis szünet után - Hiányoztál.
Visszafejtem az ölelő karokat, és hátrébb hajolva nézek rá. A szemeiben kutatom azt az erőt, amit mindig láttam, és remélem, hogy nem a megtörtséget találom. Közben megtörlöm a saját szememet is. Tudom, hogy bármilyen faltól is féltem, ami kettőnk közé emelkedik, hatalamasat tévedtem.
-Na mi lesz, beengedsz végre, vagy a hóban akarsz ebédelni? - Kérdem egy kicsit visszatérve régi énemhez, aki manapság úgy köszön rám vissza az emlékeimből, mint egy vadidegen.

by **Serena Davidson** Kedd 26 Feb. 2013, 15:48

2046. december 17. hétfő – Lakópark, Cape May
Résztvevők: Rachel Wilcox és Lorna Howlett

Mikor Rachel átölelt némileg kiszaladt belőlem a levegő és felnyögtem, ennek ellenére én sem engedtem el őt. A szavaira csak egy halvány mosolyra futotta, de ezt nem láthatta ebben a pillanatban. Éreztem, tudtam, hogy bűntudata van, de…
- Nem kell, nem a te hibád volt – mondtam halkan, meglehetősen színtelenül.
Ez volt, amit a legkevésbé akartam, sajnálatot és szánalmat. Egyikből sem kértem senkitől. Soha sem voltam az, akit különösebben babusgatni kellett volna és ez továbbra is így kellett, hogy maradjon. Most már egy őszinte mosoly jelent meg az arcomon.
- Engem nem olyan könnyű elhagyni, vagy elveszteni – válaszoltam.
Nem tudtam, hogy mennyi ideig voltam távol, csak utólag tudtam meg, hogy alig egy hónapig, mintha egy teljes élet lett volna még úgyis, hogy szerencsére a legtöbb dologra, ami ott volt nem is emlékeztem a drogok miatt. Csak az álmaimban tűntek fel a szörnyűségek. Mikor elengedett a szemébe néztem, ahogyan ő is az enyémbe, az illatából tudtam, hogy valami gond van, és történt valami, az én szemeimben talán még nagyobb eltökéltséget láthatott, nem úgy, mint előtte, meg talán haragot, minden és mindenkivel szemben, soha sem voltam nyugodt, csak hirtelen haragú és lobbanékony, most talán még jobban. Azt pedig, hogy mennyire megviselt az, ami ott volt azt hiszem kellően el tudtam rejteni, csak Bard látott úgy, ahogyan soha sem lett volna szabad neki, soha.
- Jaj, gyere – mondtam és félre álltam az útból. – Még nincs kész, anya nemrég azt mondta, hogy úgy fél óra. Addig menjünk fel, majd ott lepakolsz.
Elindultam befelé, majd fel a lépcsőn, reméltem, hogy követ az emeltre, jelenleg csak egy térdig érő póló és egy sort volt rajtam, a szobámban pedig leültem a földre és onnan nézek fel Rahcelre, ha felért.
- Mi történt? – kérdeztem. – Érezem, hogy valami, nem tudod letagadni…

by **Quentine Constantine** Kedd 26 Feb. 2013, 16:23

Amikor meglátom a tekintetét, tudom, hogy minden rendben van. Nem, ez így nem igaz: minden rendben lesz. Tovább tud lépni, az érzései erősebbek, mint a fájdalom, és ha nem is ma, nem is holnap, de egy napon feldolgozza majd. Egy napon, amit szintén vele töltök, ez egészen biztos.
-Jól van - válaszolom, és követem az emeletre. Út közben még egy gyors "helló"-t küldök Serena felé, meg általánosságban a nappali irányába, hátha más is van itt. Már a harmadik lépcsőnél járok, mikor eszembe jut, hogy a havas, latyakos bakancsom még mindig a lábamon van. Fél lábon visszaugrálva megyek az ajtóhoz, miközben a másik lábamról rángatom a cipőt, aztán lerúgom a másikat is - mint egy hebrencs kisgyerek karácsony reggelén, aki siet, hogy kinyissa az ajándékait, de csakis miután rend van a szobájában.
Végül tényleg felmegyek a lépcsőn, és odafent már vár rám Lorna. A hátizsákomat különösebb struktúra nélkül a földre hajítom, pár ruhán és a szokásos cuccokon kívül nincs benne más. Aztán körülnézek, de látom, hogy eddigre Lorna már a földön ül, úgyhogy a pizsamaparti hangulatnak átadva magam én is leülök mellé, miután a kabátom is a földön landolt.
A kérdése, amit nekem szegez elég lényegre törő, és örömmel konstatálom, hogy továbbra is legjobb barátnők vagyunk, akik bizony telepátia nélkül is tudják, mi a helyzet a másikkal.
-Nem bizony, pedig te nem is olvasol a fejemben - válaszolom cinikusan, miközben elhelyezkedem a földön a hátamat az ágy szélének vetve.
-Na jó, egy kicsit talán csapongó lesz, de megpróbálom összefoglalni, majd rájössz, hogy miért nehéz még nekem is sorrendbe rakni a dolgokat. Szóval elmentünk Vadföldre, mert ki kellett ugyebár szabadítanunk a VIP rabunkat, mégse hagyhatjuk, hogy egy királyi család tagja ott senyvedjen, még ha nem is ember. Szóval elmentünk, de ez nem sült el a legjobban, egész pontosan ripityára vertek minket. A következő, ahol magamhoz térek, a pokol. Na igen, nem pont erre számítottál, mi? De nem haltam meg, csak simán elhoztak, nehogy bajom essen. Egy jó ideig ott voltam, míg felépültem a sérülésekből, de szinte az egészet átaludtam. Mikor felkeltem, találkoztam a nővéremmel: tudod, félig angyal, az anyánk közös, félig viszont Mephisto gyereke! És a csaj... Haláli jó fej! Állandóan beszól az apjára, de közben egy rakás képessége meg joga van a pokolban, ugyanakkor a mennyben is kiskirályként él, ráadásul itt is szemmel tarthatja a dolgokat, szóval mindhárom világba van bejárása. Külön kis mennyországot csinált a pokolba! Eldumáltunk, kicsit megismertük egymást, tényleg olyan volt, mintha két normális testvér lennénk... Egészen addig, míg meg nem tudtam, hogy nem mindenki menekült meg Vadföldről. Davidet elfogták, a többiek meg a világ ezernyi szegletében különféle küldetésen voltak, és valószínűleg fogalmuk sem volt róla. Szóval nem elég, hogy David Vadföldön maradt, de ráadásul készültek kivégezni őt. Én meg erre nyilván: hé, azért ez mégse hagyhatom. Mire Mephisto: hát annak meglesz az ára. Én meg akkor: hát jó, de legalább akármikor ki-bejárkálhassak a pokol kapuján. Erre ő: oké! És hát így történ, hogy el... Eladtam... Eladtam a lelkemet, hogy visszaküldjön Vadföldre álcázva, hogy megmenthessem Davidet...
A szóáradat úgy tör ki belőlem, mint ahogy az ezer éve duzzadó folyó, mikor átszakítja a gátat. Nem volt senki, akinek eddig ezt elmondhattam volna, még Kevin sem tud róla. Mégis tudom, hogy nem kell külön megemlítenem Lornának, hogy senkinek se szóljon egy szót se erről, ha valaki, akkor ő tudja, hogy a többiek akár szánakozva akár vádolva néznének rám, egyik sem esne valami jól.
-És ez még csak a történet fele... - Teszem hozzá, mert gondolom már ez is épp elég sok volt, hogy egy kis időt adjak a felfogásra, meg esetleg a kérdések feltevésére.

by **Serena Davidson** Szer. 27 Feb. 2013, 11:12

2046. december 17. hétfő – Lakópark, Cape May
Résztvevők: Rachel Wilcox és Lorna Howlett

- Nem kell telepatának lenni pubi ahhoz, hogy megérezzem – mondtam. – Talán elfelejted, hogy jobbak az érzékszerveim, mindegyik, mint az átlagos embernek?
Bólintottam a történetre, és éreztem, hogy most jön az a rész, hogy legalább három órán át be nem fog állni a szája, és ahogyan belekezdett úgy tűnt, hogy jól tippeltem ezzel kapcsolatban. Már az elején a homlokomat ráncoltam, fogalmam sem volt, hogy kiről beszél. Igazából egy ötletem lett volna, de nem mertem volna megesküdni rá, hogy így van.
- Kire gondolsz VIP királyi személy címén? – kérdeztem.*
A történet többi részét nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el az elején, majd a mosoly vigyorrá szélesedett. Mit össze nem tudott problémázni Mephisto miatt, pontosan arra emlékeztetett, hogy én mit is csináltam Bard-dal, hogy mennyire fújtam rá és utáltam, de leginkább csak azért, hogy az érzéseimet tagadjam. És van egy nővére, akivel jóban van, szerencsés, hogy legalább az nem akarja megölni, hanem ilyen jól el tudtak társalogni.
- Magamra emlékeztetsz Bard-dal – még mindig nem tudtam lemosni az arcomról a vigyort. – Mikor akarod beismerni magadnak, hogy oda vagy a Sátánért? Vagyis előttem nem tudod letagadni, érzem, hogy nem gyűlölöd, sőt!
David tuti, hogy nem halt meg, akkor nem lenne ennyire jól, hanem ki lenne sírva a szeme és hasonlók. Az üzlet, amit Mephisto-val kötött, nem bírtam tovább és felnevettem.
- Most komolyan Rachel! Egyre jobban bírom az udvarlódat, ha akar ott tart a pokolban, de elengedett. Mi lesz az ára? Még egy randi? – kérdeztem. – Ha csak úgy akarna valamit tőled, már régen elvette volna erőszakkal. De nem, ő ehelyett hülyét csinál magából és játssza a kiskamaszt. Ébresztő, ez tényleg odavan érted! Kulcsot adott a lakásához és helyet a cuccaidnak a polcán, lényegében abba egyeztél bele, hogy együtt vagytok.
A történet fele, nem is tudom, hogy kíváncsi voltam-e a másik felére, ez a vidámabbik lehetett, ha itt hagyta abba, és úgy éreztem, hogy az nem lesz ennyire vidám.
- Folytasd – kértem.

*Lorna már nem volt ott, amikor kiderült, hogy Melissa nem Melissa, hanem skrull.

by **Quentine Constantine** Szomb. 02 Márc. 2013, 10:28

-Ó bocs, ez nálad kimaradt, Melissa skrull volt, az igazit fogva tartották Vadföldön - szúrom közbe a kérdésre válaszként.
Mikor aztán meglátom, hogy a csattanó után Lorna még mindig vigyorog, sőt felröhög, akkor hirtelen nem értem, mi olyan vicces ebben. Eladtam a lelkemet... A sátánnak. Miközben félig angyal vagyok. Ahogy aztán belelendül, és elkezdi magyarázni, hogy összeköltöztem a sátánnal, egyre jobban kezdek elpirulni, míg végül fogok egy párnát az ágyról, és hozzávágom.
-Fogd be! Ez nem vicces! Nem vagyunk együtt Mephistoval! Ez csak üzlet! Csak... Félreérted! Nem költöztem hozzá, a bejárás csak azért kell, hogy a nővéremmel találkozzak. És gondolj bele, nem jön rosszul, ha bármilyen szorult helyzetből kiteleportálhat az ember, aztán vissza, mikor olyan kedve van. Igen, ez a lényeg! És különben is: LEFEKÜDT AZ ANYÁMMAL! Hogy gondolhatod, hogy olyan beteg, perverz állat vagyok, hogy ezután csak megforduljon a fejemben!
Ami azt illeti, megfordult a fejemben, nem is egyszer, de ez most nem lényeges.
-Na akadjunk le a témáról! Szóval visszakerültem Vadföldre, de egy másik testben álcázva magamat, hogy megmentsem Davidet. Egy mélyrepüléssel sikerült lekapnom őt a bitófáról, aztán huss elszálltam... Volna, ha nincs tele az egész tér mutánsokkal, szóval rögtön szarban voltunk, menekültünk, és végül nem fogod elhinni ki mentett meg: Lorna! Na nem te, hanem Lorna Maximoff, azaz Poláris, Magneto legfiatalabb szégyenfoltja a családfán. Ki hitte volna, a csaj már régóta az apja ellen ügyködik, korábban Németországban Zyroékat is kihúzta a csávából, és totál ellenzi a vírust. Elvitt minket Vadföldről egy hatalmas hajóval Madripoorba - valahol Szingapúr mellett -, ahol állítólag a társaink is voltak. Ez a város viszont hatalmas, Daviddel meg fogalmunk se volt, mit csináljunk, úgyhogy betértünk az első clubba, hogy kipihenjük a kivégzés fáradalmait. Persze rögtön belebotlottunk Laraékba, akik valami drogdílert kerestek. Én csak jófej akartam lenni, úgyhogy utánanéztem gyorsan a dolognak, erre BANG! Egy hiper-telepata volt ott, aki rögtön kiütött, de úgy, hogy esélyem sem volt ellene. Mikor magamhoz tértem, kiderült, hogy egy csapat emberrabló vitt el, akik nőket szednek össze a telepatákkal a bárokból, aztán kurváknak adják őket. De itt jön a csavar: törlik az összes emléküket, és aztán olyan személyiséggel ruházzák fel, amilyet a vevő kér. Szóval ott gubbasztottam egy szál semmiben egy lyukban a földön, emlékek nélkül, mikor bevillan az egész küldetés dolog a jövőből, amikor elmentünk, hogy megmentsük a múltunkat. Fogalmam nem volt, hogy mi ez az egész, nincs emlékem semmiről, és pont egy olyan dolog jut eszembe, aminek semmi köze nincs a mi világunkhoz. Na de nincs időm gondolkodni ezen, mert visznek az árverésre, ahol meg észreveszek egy ismerős fazont az emlékekből: Davidet! Ott ül a vevők közt egy másik fószerral, és elkezd rám licitálni, de úgy, mint az őrült, megy egyre feljebb, és feljebb! De közben egy másik alak meg lazán löki be a magasabb árakat! Végül EGYMILLIÓ-SZÁZHÚSZEZER dollárért vett meg David, amit a társa nem nagyon helyeselt. Azóta se volt alkalmam megkérdezni, hogy mit kellett tennie cserébe ennyi pénzért, de gondolom kötelességének érezte, ha már érte mentem Vadföldre. Persze ő se tudja, hogy a lelkemmel fizettem érte, szóval ez tiszta őrület. Aztán felvittek egy luxushotelbe, és onnan hazateleportáltak, aztán visszakaptam az összes emlékemet Hannah segítségével. Szóval most... Hát most emlékszem megint mindenre, ahogy látod, és végül megúsztam szinte karcolásokkal. Nem semmi menet volt...

by **Serena Davidson** Szomb. 02 Márc. 2013, 19:09

2046. december 17. hétfő – Lakópark, Cape May
Résztvevők: Rachel Wilcox és Lorna Howlett

A homlokomat ráncoltam, de nem volt az. Mármint rá kellett volna jönni korábban, hogy az. Ezek szerint lehetséges, hogy másfajta skrull is volt odakint? Elképzelhető. Jót mulattam azon, hogy mennyire kezdett elpirulni azon, amiket mondtam. Röviden szólva igazam volt szinte mindennel kapcsolatban, még ha nehéz is volt beismernie mindezt. Lefeküdt az anyjával, na és? Nem úgy tartja a mondás, hogy nézd meg az anyát és vedd el a lányát? Bár lehet, hogy ezt ebben a pillanatban nem kellene hangosan kimondanom.
- Nem tudsz átverni, kiszagolom – nevettem fel. – És úgy, hogy ismerlek! Egyébként… nem azt mondtad, hogy a nővéred bárhova járhat? Minek mennél te a pokolba, ha ő is ide jöhet a Földre?
Főleg, ha állítása szerint annyira utál odalent lenni, de ezt nem tettem már hozzá. Bólintottam, hogy akkor ugorjunk, de ebből már úgysem mászhatott ki. Folytatás, vissza Vadföldre, nocsak ezek szerint mind a három gyereke ellene fordult? Igazán érdekes volt, vajon a bukása mennyire volt közel Magneto-nak? Ezek után kezdett el sok lenni, amit mondott. Elkerekedett szemmel nézett és hallgattam, hogy miket is mondott. elrabolták, törölték az emlékeit, el akarták adni kurvának és…
- Miféle küldetés dolog a jövőből? – kérdeztem.
A legjobb kérdést tettem fel, amikor igazából vigasztalni kellett volna, de ez akkor is újdonság volt, nekem nem voltak efféle dologról emlékeim, lehetséges, hogy ott sem voltam azon a küldetésen?
- És te jól vagy most már? – érdeklődtem. – Mármint sikerült kiheverni azt, ami ott történt Madripoorban?
Hallottam arról a helyről apától már, nem egyszer járt arra, azok alapján, amiket mesélt még szerencse, hogy csak ennyi történt és nem rosszabb.

by **Quentine Constantine** Kedd 05 Márc. 2013, 12:52

-Oh, basszus, tényleg, te ott sem voltál... Amúgy igen, már... Most már teljesen jól vagyok. Végülis nem történt semmi baj. Azóta pedig többet gyakorlom a mentális védekezést, hogy legközelebb ne fordulhasson elő ilyesmi.
Mély levegőt veszek, aztán előredőlök.
-Szóval a jövő... A helyzet az, hogy a jövőbeli énjeink elvitték a jelenbeli énjeinket a jövőbe. Hát nem mindenkiét, gondolom nem tudott a Negatív zóna határain átnyúlni. A lényeg, hogy a jövőbe vittek minket egy amolyan alternatív idősíkban, de ez a jövő tényleg a mi jövőnk volt... Lesz. Szóval azért vittek minket oda, mert a jövőben... Oké, ezt nem lesz könnyű megemészteni, de szóval Zyroból pszichopata istenség lett, aki több fajt pusztított el és igázott le, mint amennyi ujjad van... A lábujjakat is beleszámítva. A vírus továbbmutálódott, és újabb fajokat hozott létre, a Föld sok részre szakadt, és ezek a részek nem mind voltak békés viszonyban - főleg nem azzal, amelyiket Zyro irányította. Vagy ahogy akkoriban hívják majd: Apokalipszis. A mi dolgunk az lett volna, hogy egyfajta kocka darabjait találjunk meg, a jövőbeni énjeink elől rejtve tartották, mert egyszer már megszerezték. A kocka ereje, hogy teljesít egy kívánságot, de mindenkinek ugyan azt kell kívánnia, és annak idején ezt elszúrták. Most újra összeszedtük a darabokat, közben meg találkoztunk a jövőbeli énjeink egy részével... Meg a fiammal. Kevintől! Nem Mephistotól! Ha látnád, azonnal belezúgnál, de mindegy, addigra túl öreg leszel hozzá, ő meg túl halott hozzád. Ne aggódj, feltámad, és angyal lesz. Meg én is. De mos nem ez a lényeg! Naphosszat beszélhetnék a többiek jövőbeli énjeiről. De ami igazán fontos: megtaláltuk a darabokat, újra összeállt a kocka, és kívántunk. Csakhogy valami nem sült el jól. Nem tudom, hogy mindenki ugyan azt kívánta-e, vagy valami más hiba volt. De nem sikerült a dolog, nem tudtuk eltüntetni a vírust - ahogy látszik. És a kocka újra szétrobbant, és a darabok mindenfelé szálltak. Ekkor kerültünk vissza a jelenbe, ahonnan el sem jöttünk, mert ez csak egy amolyan... Másodlagos realitás volt. Szóval közben itt is voltunk, de ott is, és megkaptuk az emlékeinket azokról az eseményekről, amik akkor történtek. Én például akkor, mikor épp a lyukban gubbasztottam, és nem volt semmilyen más emlékem. A lényeg viszont, és ez most már tényleg a lényeg, mert tudom, hogy sokszor mondtam: nem sikerült megváltoztatni a jelent, a múltat, és ezáltal a jövőt sem. Ha nem csinálunk valamit, ha nem találjuk meg újra a kocka darabjait, vagy nem sikerül elpusztítani a vírust... Az a jövő valóságos marad. A vírus mutálódik, új fajok jönnek létre, a világunk részekre szakad, és Zyro... Aki épp a világűrben van... Tényleg Apokalipszissé válik. Ha a többit nem is tudjuk, ezt muszáj lenne megakadályozni. Valahogy legyőzi majd Tyranist, celestal vagy milyen erőket kap, és mészárlásba kezd a világűrben. Hát nagyjából ennyi.
Kifújom magam, és megint hátradőlök az ágynak.
-Te amúgy a Negatív zóna uralkodója leszel Barddal, asszem - teszem még hozzá egészen mellékesen.

by Ajánlott tartalom

Lakópark (Cape May)

Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)

Re: Lakópark (Cape May)