Re: A Seals Gyógyszergyártó cég központja

by **Thorhalla** Kedd 05 Május 2015, 10:12

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten

Igazából egyelten egy szóval megoldható lett volna az egész, amiből mindenki megérti, hogy milyen helyzet áll fenn. Efféle szimbiózis teljesen közismert volt a világban, ahol egy testen lényegében ketten osztoznak. Ezzel pedig túl sem lett volna bonyolítva az egész. A kérdésre a tudós rázta meg a fejét, aki nem sokkal korábban szólalt meg ismét.
- Valószínűleg az, hogy nem volt kifejlődve – mondta. – Végtére is mag formátumban volt megtalálva, mostanra pedig erdő lett.
A nő közben mellkasa előtt összefont karokkal állt, ő nem látta olyan szórakoztatónak a helyzetet, mint a Faisten. A viselkedésére tett megjegyezésekre senki sem felelt, de a tudós bólogatni kezdett, ahogyan a tényleges kérdésekre válaszolni kezdett.
- Végül is logikus – mondta. – Hiszen láthatóan magának is növényalapú mutációja, vagy egyéb módon szerzett képessége van. valószínűleg nem csak magával képes kapcsolatba lépni, hanem minden más efféle lénnyel…
A vizsgálatokkal kapcsolatban Ken tudta, hogy manapság nem kellett vizsgálni sem, a regenerációs injekció mindent sérülést rendbe hozott, a halálosakat is, a nagyon erős. Vizsgálni nem kellett, csak beadták ezt és öt perc múlva távozhatott az illető. Igaz csak a legvagyonosabbak engedhették meg az ilyen erős szérumot maguknak.
- Akkor engedelmével egy bioszkennelést végeznénk. Csak feküdjön vissza az ágyon.
Ha ezt megtette Ken, akkor egy sugár végigpásztázta a testét és már készen is volt az egész. Nem járt sem fájdalommal, sem sugárzással. Valamit kezdett beszélni a tudós, ám a szavakat sem Ken, sem a Faisten nem hallotta, újabb képeket látott. nagyon, nagyon régről, amikor még kevés fajta növény volt. A Föld létrejötte után nem sokkal, hozzá hasonló élő növények, egymással viaskodnak, a törzsfejlődés, a legtöbb békés volt, csak növekedni és élni akartak a Nap fénye alatt, ilyen falények nemzettségei lettek a növények ősei, a nő is ott volt, száműzték, később tőle eredt minden ragadozó- és mérgezőnövény. Bosszú azért, amit vele tettek, gyűlölet és harag minden élőlény irányt, amik növényekkel táplálkoznak, letapossák, elpusztítják őket… hirtelen egy kezet érzett meg a vállán. Az tudós volt.
- Uram, jól érzi magát? – kérdezte.

by **Peregrin** Kedd 05 Május 2015, 12:49

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan

Ken továbbra is hézagosan informálta őket magával kapcsolatban. A kifejlődés hiányosságára ő csak vakarta a fejét:
" Nekem nem úgy tűnt mint aki nincs kifejlődve. Legalábbis lehet, hogy az utolsó pár évnyi fejlődését én gyorsítottam fől? Már tudott kommunikálni velem, szóval előbb vagy utóbb kifejlődött volna. " - futott át a gondolat elméjén, de ezt sem szándékozott tovább adni. Egyenlőre ő a vizsgálatok eredménye után lesz hajlandó kiegészítő válaszokat adni ha szükséges. Talán arroganciának tűnhet ez a külső megfigyelőknek, de egyben az is, hogy megterhelő volt számára a korábbi mondat özön. Maga a "faisten", nem volt beszédes személyiség, és nem is szeret sokat beszélni. Viszont ha rá kényszerű, egye *termesz* (fene), hajlandó hosszasan kommunikálni, noha fárasztja, a mostani kritikus esetben is.

Visszafeküdt az ágyra, és elkezdődött a röpke scannelése testének. Végeztével, nemhogy tudott volna hallgatózni, vagy kommunikálni, helyette emlékképek törtek elő benne. Aminek hálát adott, akármilyen is, rendkívül kellemetlen számára ha elemzik testét, vagy jelenlegi formáját összetartó alkotó részeket.
Hamar mindeggyé vált, átadta magát az emlékeznek. Felbukkant az éhségnek elnevezett fa lény, akit száműztek, és azt nagyon nehezen viselte el. Valószínűleg az ősisége miatt tudott olyan hatalommal bírni, hogy a mérgező, és kevésbé barátságos növényeket teremt, és tőle származnak. Mikre képesek az érzelmek rossz kezekben, jelentős hatalommal bíró kezekben.
Kizökkent, és szép lassan magához tért amiben segítette egy kéz hozzáérése, amit kemény bőre miatt alig érzett, de ugye ezért termelődnek a feje búbjából a különféle fénylő porszemek, vagy hamu szemek, gyakorta váltakozó. Azok segítenek neki érzékelni a külvilágot, de csak akkor ha rájuk hangolódik, ilyenkor szeme világára nincs szüksége, (amit most nem tett meg).
Megérintésre lassan felült az ágyról, és szóra nyitotta a száját:
- Emlékszem... a tomboló, és pusztító fa lény egy kitaszított, és bosszúból minden élőlényt el akar taposni, akik bánthatják a növényeket ( akárcsak a régi valóm, noha én nem bosszúból). Nem hiszem, hogy szóval meglehetne győzni egy ilyen ősidők óta tomboló lényt. Mindenesetre, az, hogy magból fejlődött ki, egyszer korábbi fizikai valója megszűnt létezni - jelentette ki révült tekintettel.
- Mindenesetre lehet, hogy mégis sikerülne le kommunikálnom vele a lecsillapodását, mert olyasmi cipőben voltam mint ő... és hasonlókat tettem, de engem könnyebb volt megállítani, a korábbi formámat, ezt meg még inkább - vallotta meg kelletlenül.
- Ha ez nem jön be, használhatunk más megoldást, mindenesetre a döntés az önöké - jelentette ki egykedvűen. Nem volt boldog, miért is lenne? Ő azért változott meg mert legyőzték és ezer éven át aludt, ha nem tovább. Lecsillapodtak kedélyei, és maga Ken, emberi énje segített neki észhez térni, viszont nem tudja tudna e beszélni, az emberibb énje ritkán bukkan elő, hisz háttérben lappang. Már lassan két éve, hogy nem volt olyan izgatott, és dühös, mint most, ezért az utóbbi pár órában rendkívülien, és szokatlanul szószátyár, és aktív.
Nem tudja pontosan mi történt a lénnyel, és a palántáit miért kényszeríti arra, hogy pusztítsanak, miközben a pusztítás ellen törekedett, de nem, ez inkább a "faisten" álláspontja, a tomboló "rokon"... gonosz, megkérgesedett a szíve, más magyarázatot nem tud rá találni.

by **Thorhalla** Szer. 06 Május 2015, 09:06

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten

A tudós bólintott a szavakra.
- Genetikai emlékezet – mondta elégedetten.
Ken ezt is tudta a médiából, akarva, akaratlanul, hogy erről a jelenségről nagyon sokat megtudtak a tudósok az utóbb egy-két évben, „hála” Magneto vírusának következményeképpen. Hiszen két teljesen új faj jelent meg a bolygón, a Holnap Gyermekei, avagy a „Szörnyszülöttek” pedig az idők kezdetéig visszamenőleg rendelkeztek genetikai emlékezettel. Így az hogy a Faisten ezt mondta közel sem volt meglepő és nem okozott meglepetést senki számára, csak bólintással vették mindezt tudomásul. Amint elmondta Ken, amit akart ismét a tudós szólalt meg.
- Nem lehetséges, hogy mint minden növény, hacsak egy hajtása van, akkor képes újra úgymond feltámadni? – kérdezte. – Ősidők? Hmm… ha még mindig él… lehetséges, hogy képes magát bármelyik utódából létrehozni?
Kivárt néhány pillanatot, ha nem értette, akkor folytatta.
- Mint néhány rovarfajnál, ha nincs a boly királynőjének utóda, akkor valamelyik nőstény válik az új királynővé, hogy ne halljanak ki.
Ezek után sandított a páncélos nőre.
- Menjen és próbálja meg, bár azok után, amit elmondott és láttunk, hogy magát is megpróbálta megölni, kétlem, hogy sikerrel járna.
A kezével az ajtóra mutatott, hogy szabadon távozhat Ken, ha akar, hogy megtegye, amit felhozott.

by **Peregrin** Szer. 06 Május 2015, 17:26

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan

A tudós feltevése nem lepte meg Ken-t, hisz ő maga is ilyen, ezért éledt újra amikor az őt szállító égitest a földbe csapódott. Kicsin része maradt, és az élesztette őt újjá. Noha neki sose voltak csemetéi, ha lett is volna, nem olyan növényfajta mint amit a lent tomboló lény alkot, és bizonyára szerves része.
Tudja persze, hogy nála újra alkotás van, a lénynél pedig szerep helyettesítés, ami lehet egészen más jellegű, és feltehetőleg könnyebben helyettesíthető.
Ő mondhatni hím, és mindig is különleges fa lény típust személyesített meg (szerkezete miatt), viszont a becsapódás előtti időkről alig vannak emlékei. Azt viszont érzi, hogy sose volt felhőtlen sorsa, valamiféle védelmi reakciónak köszönhetően, zárhatta el magában a negatív, szomorú életeseményeket. Azt is tudja, hogy mindent magának köszönhet, ő választotta, ezzel le is tudta a dolgot, hála a zen tanításoknak.
- Értem, erősen valószínűnek tartom - erősítette meg a tudós gondolatmenetét. Aztán a korábbi felülése után, most már talajt ért a lába, és ott állt egy helyben.
- Rendben, megyek is, nem maradhatok sokáig egyhelyes mert ha nem hőbíró valami akkor vagy kicsit megpörköli a testem hőmérséklete, vagy nyomot hagyok a padlón. Elnézésüket kérem az esetleges károkért - jelentette ki, és elindult a mutatott irányba.
" Akkor tegyünk egy próbát " - gondolta miközben keresett, vagy a mutatott úton halad a kijelölt, vagy ajánlott helyre ahol elvégezheti a kapcsolatteremtést. A korábbi eseményekből okulva tudta jó, hogy a lény hallotta őt, csak nem akart válaszolni neki, trükkös módon, vagy legalábbis erősen sejtette ezt a lehetőséget.
Ekehelyezkedése után ( ami vagy széken ülve, vagy törökülésben végzi, de mindkét ülésformánál a hátát egyenes szögben tartja, fejét kicsit lebiccentve. Szeme fényét nem használja, mondván mintha becsukná a szemét, ilyenkor lecsökken a szeme vörös izzása. A szállingózó pórfajták is kevésbé gyakrabban termelődnek, és lassabban mozognak körülötte. A több éven át gyakorlott koncentrációjának - amit mindig a maga nézés céljából tett, vagy, hogy lenyugtassa magát - köszönhetően most is megszűnt körülötte a világ, és a kapcsolat felvételre koncentrált. Elsőként a női formát felvevő lény energiáit idézte elő, amit először akkor járta át amikor megszólította. Tudta, hogy kockázatot vállal, hisz emlékszik rá, mennyire rosszul érezte magát.
Utána a békét hívta elő elméjében, és csak utána szólította meg az energiák tulajdonosát:
" A cselekedeted olyanok ellen irányul akiknek semmi köze nem volt ahhoz, az esethez ami kiváltja a bosszúdat. Nem pusztítottak el téged, ez nagy szó, bőven lett volna lehetőségük rá. Mesélj kérlek mit érsz el a bosszúval? Gyilkolással? Pusztítással? Megteremtődik a béke? Vagy sose vágytál rá? Véget vetni a rengeted kérget mérgező szándékoknak? Mesélj kérlek, mit szeretsz a világban? Mit szerettél? Emlékszel még rá? " - továbbította az üzenetet a fa lénynek. Egyenlőre ennyit, így is sok lehet, noha közel sem fog megelégedni a válaszokkal, mert részben sejti azokat...

by **Thorhalla** Csüt. 07 Május 2015, 08:53

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten

Attól, hogy kárt okoz valószínűleg nem kellett tartania, eléggé biztosra építették manapság az épületeket, amik nagyon sok kárt képesek túlélni, földrengések, robbanások, tűzvész és lehetne még sorolni. Nem csak a harmadik világháború miatt volt fontos mindez, hanem a szuperlények miatt is. A szavaira, ha az emberek feleltek is valamit, Ken már nem hallotta, így egymaga léphetett ki a folyosóra. Az le volt zárva mind a két oldalon, még további katonák voltak erre, de a parancs szerint tovább engedték. Ez egy belsőbb kisebb folyosó lehetett, mert mindenhol fémfalak voltak, bár az is lehet, hogy a föld alatt voltak továbbra is. bár ez az elmélet megdőlt, ahogyan kinyílt az ajtó egy növényekkel teli újabb folyosóra léphetett Ken. Ott a falakat, mindent benőttek a növények, virágok, mindenhol. Így ez tökéletes helynek tűnt a kapcsolatteremtésre. Néhány perc alatt sikerült elérni a meditatív állapotot. A kérdéseket feltette, amikre nagyon sokáig nem kapott választ. Már-már azt hihette, hogy nem is felelnek a szavaira, amikor mégis megtörtént. Közben halhatta, hogy az épület recsegett, ropogott, ahogyan a növények próbálták összeroppantani.
~ Nem tudsz és nem értesz semmit… már nem tartozol közénk, ember vagy! ~
Ken érezhette, hogy a lény valóban kívülállónak tekinti és nem pedig egynek a falények közül.

by **Peregrin** Csüt. 07 Május 2015, 09:36

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan

Egy ideig semmi nem történt, semmi válasz nem érkezett csak a tomboló növényzetek reakciói. Már kicsit kételkedni kezdett sikerében, amikor válasz érkezett. Számára meglepő módon nem olyan drasztikus választ adott mint amire várt tőle, ennek örült. Újra ráhangolódott, és folytatta a kapcsolat felvételt, úgy érzi ez csak még közelebb viszi a megoldáshoz.
" Közel sem volt szándékom emberré válni, vagy emberibbé, formalitás e téren lényegtelen. Tudnod kell, hisz állítólag ismersz, hogy velem sem bántak jobban, már több mint ezer éve ide csapódtam be a földbe. Korábbi testem megsérült, majd regenerálódtam ahogy te. Majd eljött a fellázadás időszaka amikor bántották egy fajom bélit. Tombolásomnak, pusztításomnak végett vetettek, azután egy mohó család elvette a "szív" gumómat, mindössze kilenc éve annak, hogy magamhoz térhettem, részben. Hiszen a korábban említett család egy fiába ültettek. Nem volt választásom, ha felőrölöm a gazdatestet akkor ugyan ott vagyok ahol elkezdtem. Nem rendelkezek olyan átható, és megkérdőjelezhetetlen hatalommal mint amit te képviselsz, más törzsből is származunk. Mégis, ez az ember aki a gazdatestem, részem most már, és rávilágított a tombolásom károsságára. Részben neki, és egy Zen tanításnak, egy emberi felfogásnak köszönhetem, hogy igyekszem megtalálni a békét. Úgy gondolod nem értem, értettem jól, azért voltam dühös, azért segítettem most neked. Egy fajom bélinek, még ha csak részben vagy az most már, segítek, mert kértél. Segítek ha tudok, de nem károkozással, hogy aztán ellenem forduljanak ártatlanok, akiket átoknak, kártevőnek, árulónak, neveznél. Elmúlás határát éltem át több száz éven át ahogy említettem már, tudom, hogy többek vagyunk mint a fák, és növények bosszúálló avatára. Többre rendeltettünk, kérdés az, hogy tényleg jó e így neked? Örökös harc, örökös utálat, bosszúvágy, végtelennek tűnő vérengzések, olyan hosszú idő óta csinálod, hogy már a részeddé vált? Lehet nem jött át eddig, de segíteni akarok. Lehet naivitásnak nevezed, és azt, hogy az emberekben bízok, mert már én is ember vagyok? Ugyan, eleget éltünk mind a ketten, elmeséltem a ténylásomat, tapasztalásaim egy részét. Én belefáradtam a vérontásba, és ha tehetem távol állok az emberek ügyeitől, ez a mostani a kivétel, de jól tudod miért.
Az utolsó kérdés fennáll, és lehet egyértelmű is, meg szeretnél hallgatni, vagy ragaszkodsz a szokásaidhoz?
Lehet eljön a nap a békére, vagy a démonaid leküzdésére, szívesen segítek neked, segítenék neked, fáj látnom mit művelsz magaddal. Mindig van egy esély a változásra, átalakulásra, ezt talán mi tudjuk a legjobban, te, és én.
- mesélte átszellemülten, koncentrálva a fa lénynek. Mindössze ennyire tudta legnyugodtabban megfogalmazni a gondolatait, emlékeit. Hisz a helyzet kritikus, a lény akit lát azt előszeretettel megölné, bekebelezné. Mindez azért mert segített. Noha ezen már túl van, hamar lezárta magában a témát. Ám az embereknek nem mindegy, ezért is van még itt, ezért is él még mindig. Ha vége a szörnyűségnek, és csodával határos módon túléli, még ha nehezére is válik köszönetet fog mondani, egy emberi lénynek, ez még mindig nagyon nehéz folyamat lenne számára is.
Türelmesen várja a lény válaszait, ami lehet akár vad, akár más szintű, esetleg semmi válassz nem érkezik. Ő most ráér, még ha a helyzet olyan amilyen, kivárja a választ, nincs jobb dolga, mint segíteni, ha tud.

by **Thorhalla** Pént. 08 Május 2015, 09:41

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten

Miközben Ken „beszélt”, kommunikált a falénnyel érezte annak a megvetését, gyűlöletét, ami hidegen és marón kúszott be a csontjai közé, a szívébe és az elméjébe is. amint végzett a szavaival a nő is felelt, nem szavakkal, annyira nem méltatta már sem Kent, sem a Faistent, képekkel és érzésekkel. A képek valami furcsával kezdődtek, nem is ezen a bolygón, hanem valahol máshol, aszteroidákat látott, amik becsapódtak egy bolygóba, ami darabokra tört, a hajó viszontagságos útba kezdett, látta a Ken a Marsot, új bolygónak, egy fajjal rajta, majd falényekkel, háborút egy másik bolygóval, amit manapság a Mars és a Jupiter közötti aszteroidamezőnek hívnak, majd a friss Földet, az űrhajó, amin a falények menekültek becsapódott a bolygóba. Ők voltak az első növények, ők hoztak életet, alig néhány sejt maradt meg, a faja volt, ami életet hozott az óceánokba. Ennyi maradt meg a fajából, amiknek újra kellett fejlődnie. Növények lettek, a teljes világot belakták, sok növény újra életre kelt, falények lettek, amiket korábban is látott. érezte a fájdalmat, a halált, átélt mindent, amikor egy állat megette a növényeket, ahogyan letörték az ágakat, letaposták a füvet. Hihetetlen fájdalommal járt, évmilliókon, milliárdokon keresztül. Mégis az emberiség okozta a legnagyobb fájdalmat, ami ironikus módon a Celestialok kísérlete volt. Ken érezte a fájdalmat, ahogyan a tudósok vizsgálják a növényeket, megeszik az emberek, a teljes bolygón őket, a korábbi fulladást a szmog és a környezetszennyezés miatt. A forróságot, amit a globális felmelegedés okozott, a fagyokat a jégkorszakok miatt. És most érezte a lassú haldoklást, látta a jövőt, amitől a nő fél, a génmódosított növények ez a szuperfaj, ami ellenállóbb, nagyobb hozamú és megmentette az emberiséget el fogja tűntetni a régi növényeket, kiirt mindent, eltöröl egy több milliárd éves fajt, aminek a Faisten is a tagja. Hacsak nem tesznek valamit a folyamat hónapokon belül visszafordíthatatlan lesz és még a nő sem tudta, hogy a már mindenhol ott levő növényeket miként irthatná ki, hacsak… hacsak nem hoz létre egy afféle hadsereget, mint ami Ken is, növénnyel megfertőződött embereket, amik aztán a feladat elvégzése után pusztulhatnak.
Mikor a képek és az érzések elmúltak a fájdalomtól hányingere volt Kennek és még mindig teljes testében remegett. A nő őrült volt és nem akart meghalni, teljességgel kizárható volt, hogy szavakkal meggyőzhető lenne.

by **Peregrin** Pént. 08 Május 2015, 13:25

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan

Ken-nek a lény szavak helyett emlékképeket mutatott. Ami tény, hogy nem volt kellemes de még inkább rádöbbentette, hogy az ő szerepük lejárt, szép lassan megfogyatkoznak, és ez ennek a rendje. A kezdetektől kezdve létező, alkatóerő lény még hosszú idők, után is ragaszkodjon ahhoz amire teremtették, ilyen ez a lény is.
Látom sose fogod megérteni miről beszéltem neked, te már másra figyelsz, múltadba ragaszkodsz, amikor nekünk már rég ki kellett volna pusztulnunk. Ez már nem a mi világunk. Betöltöttük a szerepünket, ami nem rajtunk múlott hosszútávúsága. Emberek gyarló kizsákmányolása eredménye a mostani helyzet. Már ősidőktől kezdve művelték, letapostak növényeket, fákat kivágtak, majd felhasznosították őket, vagy hagyták elromlani. Ez a múlt, jelen, és jövő, ezeket megölheted de lesz helyettük más is. Az igazi bűnösöket úgysem találjuk meg, azok rejtve vannak. Megmérgezte elmédet, és jelenlegi formádat a folyamatos tagadás, ellenállás, és a bosszúvágy. Érzem, mindketten érvelünk, de az mellettünk elhalad. Egyszer el kell, hogy pusztuljunk, és a föld is vele vész, csak remélni tudom, hogy más bolygókon más a helyzet. Ahol kell, ott még lesznek növények, fák, tisztelet, itt a modern fejlődés elszakítja az egész lehetőségét, ha nem az új erős növények, hát az emberek irtanák ki egyéb ténykedéseik következtében, elkerülhetetlen... rendben, nem kommunikálok tovább, teszem a dolgom, ahogy te is. Ez így nem mehet tovább... a terved még több őrültséget szül... ég veled bosszuló... - fejezte be részéről a kommunikációt. Nehezére esett de ezt még el kellett mondania. Erőtlenül, vagy már jobb állapotban, de visszamegy az tudósokhoz, ott beszámol az eseményekről:
- Beszéltem vele, ez a lény teljesen zakkant, de a túlérzékenységének köszönhető. Érezte, és szerintem még mindig érzi, hogyha valaki egy fűszálra rálép. Dühös az emberekre, élőlényre akik szenvedést okoznak a növényeknek. A dühe forrása viszont az a mesterséges erős növényzet ami kiírja az őshonosakat, állítás szerint pár hónap van már csak hátra. A halottakat pedig megfertőzi, és olyanná akarja őket alakítani mint engem. Elfelejt, egy alapkövet, ha nincs meg az egység a két fél között akkor tébolyultság lesz az eredmény, ha meg holttesttel teszi akkor az nem fog sokáig élni, elrohad, de addig elég, hogy megfékezze az új növény fajt amit alkottak, és ami megmentette az embereket - hadarta zaklatottan.
- Valahogy meg kell állítani, szavakkal nem lehet mert már a személyisége mérgezett, nem csak a növényei, kár érte, fáj a szívem, hogy ilyen sorsra jut, de lehet jobb lesz így neki. Túlérzékenység átok is, nem csak áldás - tette hozzá szomorúan.

by **Thorhalla** Szomb. 09 Május 2015, 08:49

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten

A falény nem mutatta annak a jelét, hogy meghallotta volna azt, amit még Ken mondott neki. A férfi visszatudott térni a terembe, ahol még mindig próbáltak rájönni arra, hogy mi is lehet a megoldás. A hírek, amiket mondott Ken nem voltak a legjobbak.
- És van valami ötlete, hogy…
Kezdte volna a tudós, de nem tudta befejezi, mert az egész épület nyikordult egy hatalmasat, amint a növényzet szorított rajta. valóban össze akarta roppantani a fanő a helyet. A plafonon ré keletkezett, por és törmelék zuhant alá, ez kevés volt, így csak fulladást és köhögést okozott. Azonban Ken látta, hogy sárgás, virágporhoz hasonló dolog került néhány katonára és tudósra, akik fuldokolva és köhögve zuhantak alá, a katonákon páncél és maszk volt, így ők jól voltak, de a két tudós nem. valami mozogni kezdett a ruhájuk alatt, vonaglás közepette zuhantak el a földre, a ruhájuk leszakadt róluk a testükből furcsa ágakra hasonlító dolog kezdett több helyen nőni, a testük növényszerű lett, az egyik karjuk ágakká vált, a hajuk levelekké vált, a szemük üvegesen nézett a világra, gépiesen álltak fel a földről, mozgásuk lomha lett, természetellenes. Ezzel a mozgással, karjukat kinyúlva próbálták a közelben levőket elkapni.

Valami ilyesmit képzelj, csak nem orkban, hanem emberben.

by **Peregrin** Szomb. 09 Május 2015, 18:05

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan

Ken a tudós kérdésére nem igazán tudott válaszolni, akkor se ha nem történt volna meg amit. A tébolyult növény megfertőzte a tudósokat.
"Ennyit a tudósokról, nyugodjanak békében."
- Nem fogja fől, hogy ezzel nem old meg semmit se, haszontalan volt számára az idő, nem tanult semmit se. Gyorsan, adjon valaki valami vágószerszámot nekem, ezeket nem tudom legyőzni puszta kézzel - közölte kicsit mérgesen, majd hozzátett még valamit:
- Vagy lőjék le őket! - ajánlotta hátrálva. Ugyanis amíg nincs nála fegyver addig értelmetlennek gondolta bármiféle harcba bocsátkozását. Szemmel láthatóan szívósak ezek a teremtmények, ütéseivel, rúgásaival nem érne el sokat, csak annyit, hogy meg mérgeződik.
"Vajon mit is lehetne tenni ellene, mit is tudnék? Átvágom magam a szolgáin, majd a mérgező növényein, majd őt veszem célba? Egyenlőre kilátástalannak tűnik, de teszem amire a sors útjai vezetnek. Nyugodjanak békében, leendő áldozatai... S a napfény világosítsa meg, és a talajvíz tisztítsa meg testüket, és elméjüket. - gondoltam, miközben várt a katonákra, ha ők nem cselekednek, akkor kénytelen pusztakézzel harcba bocsátkozni. Ehhez a mesteri szintű Aikidó tudását venné igénybe.

by **Thorhalla** Vas. 10 Május 2015, 11:25

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten

Vágó eszköz idebent sajnos nem igen volt senkinél, valószínűleg éppen arra volt ideje az embereknek, hogy bemeneküljenek idáig. Mindössze oldalfegyvereik voltak a katonáknak, de semmi több. Éppen ezért Kennek sem tudtak mit adni, azonban megpróbálták lelőni őket. Ez meglehetősen hatékonynak volt mondható, de ami nagyon furcsának volt mondható, hogy nem véreztek. Néhány pillanatra még emberek voltak, most azonban csak fanedv jött ki belőlük és az sem vörös, hanem sárgás színű volt. A lézerlövedékek hatására a fák meggyulladtak és égni kezdtek, meglehetősen gyorsan. Néhány lépés után a lények összeestek. Így nem volt arra szükség, hogy Ken megmutassa a harcművészeti tudását. Amint a két fertőzött már halott volt a zöldpáncélos nő egy fegyvert nyomott Ken kezébe.
- Maga ismeri, maga megy elől! – parancsolta. – Nyomás!
Ha Ken elindul a nő és még két másik páncélozott katona követi őt.

by **Peregrin** Vas. 10 Május 2015, 12:51

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan

Lőfegyverek hatékonyak voltak a fellépő ellenség ellen. Vágófegyver hiánya zavarta Ken-t, nem tud lőfegyvert használni, csak a kezeit, lábait, és kardokat. A páncélos nő kezébe nyomot valami fegyvert (( mit nyomott a kezébe? Lőfegyver ? Kicsi? Nagy? )). Azután parancsolni kezdett a tábornok asszony.
- Elsőként evakuálni kellene az épületet. Ha nem is omlik össze, többeket megfertőzhet ez a növény - mondta haladás közben.
" Még, hogy ismerem... lehet ő fertőzte meg gondolataimat az örökös tagadást illetően még régen, emberek elleni támadásokkal kapcsolatban. "
Már látja Ken, hogy az intézkedései amit a fák érdekében tett, nem érnek sokat, a vész már közel van, és nem tehet ellene semmit se. Reményei szerint a szülőbolygója még épségben van, noha tudja, oda nem térhet vissza engedély nélkül.
Teszi amit tennie kell, ha lőfegyvert kapott akkor az emberibb énjét vette elő, hogy tudja egyáltalán használni az esetleges célpontok ellen.
Nagy szerencse, hogy még nincsenek kifejlődve az őrült lény terve. Mert ha egy igen jól kifejlődik akkor nem lesz olyan könnyű hatástalanítani.

by **Thorhalla** Hétf. 11 Május 2015, 10:12

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten

Mivel eddig Ken csak kézifegyvert, lézerpisztolyokat látott a katonáknál, így egyértelmű volt, hogy csak ilyet kaphatott a kezébe is. A legtöbben ugyanis a világon már nem használtak elavult, archaikus golyó alapú lőfegyvert, csakis lézert, energiaalapút, vagy plazmát. A haladás közben a nő egy hatalmas lemondó sóhajjal állt meg a férfi szavaira.
- Ennyire nem figyel?! – kérdezte felháborodva. – Bent ragadtunk! Senki sem megy ki, sem be! Az a picsa teljesen körbehálózta az épületet, a rádióüzenetek sem jutnak ki!
Efféle zavarás roppant fejlettnek volt mondható, főleg, hogy csak növényekkel tudott zavarni. Végül a kis csoport visszaért oda a növényekkel teli részre, ahol korábban Ken próbált kommunikálni a nővel, de nem sikerült neki. Itt a három katona megtorpant és várakozóan nézett Ken-re.
- Jelenleg a 15.emeleten vagyunk – mondta.
Ezek után mindannyian arra haladtak tovább, amerre a férfi mondta. A folyosó szépen be volt végig nőve növényekkel, de annyira nem, hogy ne lehessen haladni, csupán a falak nem látszottak, így valószínűleg az ablakok sem, azaz nem lehetett kilátni a városra sem.

by **Peregrin** Hétf. 11 Május 2015, 15:47

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan

Ken eléggé unta a nő stílusát, az emberibb énje meg legszívesebben vitázna vele. Ám se ideje, se türelme nincs ilyesmire. Le legyintette gondolatban az egészet, a nő gondoljon amit akar. Mindössze azon szurkolt, hogy a stílusa ne okozzon romlást a harci teljesítményén. Ilyen kritikus helyzetben nem gondolja tanácsosnak a nő viselkedését, de ezzel le is zárta a dolgot. A tényleges lezárás gondolata aggasztotta a fa lényt, és az is, hogy neki kell vezetnie őket, amikor a katonáknak kellene ismerniük az épületet, biztos több időt tölthettek itt mint ő. Viszont ha neki kell vezetnie, akkor valószínűleg vándorol az elszabadult másik lény? Bizonyára nem fog egy szinten maradni, és növögetni, még ténylegesen összeroppantja az épületet, ami a nő halálával csakugyan elkerülhetetlen lesz, legalábbis Ken szerint. Helyzet villanyossága tekintetében biztos benne, hogy elég sokan fognak meghalni, sőt az ő túlélése is kérdéses, mégis teszi amit kell.
Kérésükre tovább vezeti őket, ha sikerült akkor úgy mint korábban amikor meg akarta a lényt találni. Tehát érzés, sugallat "nyomkövetővel". Nem szólalt meg, sietett ahogy tudott, és ha kellett akkor az útelágazásként szolgáló indákra lőtt abban a reményben, hogy a lövedék elégeti őket annyira, hogy tovább jusson.
Természetesen nagyon nem tetszik neki a helyzet, hogy növényeket irtson, és egy hozzá hasonlót. Ám a tébolyult cselekedete veszélyezteti a megmaradt növények éltartalmát. Ha nem lesz ki gondozza őket, ilyen ingatag ökológiai lábon, akkor elpusztulnak. Meg szerencséjére az is nagy nyomóerő, hogy ő igazán a fák pártján áll, mármint őket érzi igazán testvérének. Lehet, hogy a női formát felvett lény, fának néz ki, vagy valami futónövény ami megfásodott, de őt nem érzi igazán, eredendően fa lénynek. Lehet csak az események folytán változott meg róla a véleménye, mint hozzá hasonló meggondolatlan, veszélyes lény.

by **Thorhalla** Kedd 12 Május 2015, 10:23

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten

Ken próbált az érzéseire hagyatkozni azzal kapcsolatban, hogy arrafelé menjen, amerre lehet a nő, mint amikor idetalált az épülethez. Azonban ez, ahogyan korábban sem volt egyszerű, most sem. Pontosan ugyanazt érezte, mint amikor belépett az épületbe, hogy a nő az egész épületben jelen van. mindenhol ott volt felfelé és lefelé is. Nem tudta Ken megállapítani azt, hogy hol is lehet a nő fizikai valójában. Bár azt sejtette, hogy az ellenfelük viszont tudja, hogy ők hol vannak, és hol van mindenki más az épületben. A nő megtorpant és a kezét néhány pillanatra a halántékára tette, majd elfintorodott.
- Maximum egy óránk van, utána felrobbantják az épületet – mondta. – Ha előbb elkezd kint terjedni, akkor korábban, feláldozva mindenkit idebent.
Haladva sikerült eljutni a lépcsőházig, most nem kellett mágneskártya, sem biochip hozzá, a növények feltépték az ajtót. Odabent is nőttek mindenfelé egyforma arányban, így meghatározni sem lehetett, hogy merre lehet a nő. Kennek kellett kockáztatnia és találgatnia, hogy merre is vezeti a csoportot.

by **Peregrin** Kedd 12 Május 2015, 12:15

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan

A probléma keltő lény felkeresése, és megtalálása felettébb nehézre sikeredett, és eredménytelenre. Aztán a tábornok asszony fokozta a gondokat, miszerint nincs sok idejük hátra.
- Hmm, remélhetőleg elég időnk lesz az intézkedésekre, megteszek minden tőlem telhetőt, és imádkozzon, hogy ha sikerrel járunk, a lény indái ne rongálják a kommunikáció lehetőségünket, vagy hősi halált halunk, de lehet az elkerülhetetlen lesz. Ha muszáj, az életemet adom e súlyos hibáért! - közölte elszántan, és kicsit bánatosan haladás közben. Nem volt más választása mint gyorsítani tempóján, kevés az idő, sok a tennivaló.
" NE! Megtiltom neked! Törj ki az épületből, hagyd hátra az egészet, elkerülhetetlen az épület bomlása, hogy tudnád legyőzni a lényt? Nem figyeltél? Semmi nem hat rá, ez egy kemény invazív gyom. " - kiáltotta fejébe az emberibb énje, elmondottak alapján támadt egy ötlete Ken-nek.
" Jó, hogy említed, a lény fél attól az új invazív növénytől amit támadni akar, Ha azt pont rá tudnánk valahogy, tenni, vagy dobni, biztos legyengítené annyira, hogy legyőzhető legyen. "
" Hagyd az Őrültséget! Xian családi öröksége vagy! Megtiltom..."
" Elég legyen! Hagyd abba, kritikus a helyzet! Nincs időm az énközpontú érveidre." - törte meg a beszélgetést. Most kellett hát döntenie merre megy. Megérzéseit követte, és út haladt, hogy lefelé haladjanak. Útközben szóra nyitotta a száját:
- Szereznünk kell egy olyan növényt amit a tudósok fejlesztettek ki, szerintem pillanatnyi előny érhetne minket vele szemben, ha egy vagy több olyat rá lehetne dobni, vagy helyezni. Ha tényleg olyan növény amilyen, akkor rá fog akaszkodni, és élősködni rajta a kifejlesztett - közölte ötletét, miközben a lépcsőházban haladt lefelé, felkészülve bármiféle váratlanra. Fontosnak, gondolta, hogy a felzaklató elmélkedés után végre még jobban lenyugtassa magát, hisz krízis helyzet van.

by **Thorhalla** Szer. 13 Május 2015, 10:34

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten

- Ateista vagyok – válaszolta a nő.
Ezek után Ken és a Faisten magukban beszélgetnek, inkább veszekednek, majd az egész végén újra megszólalt a Faisten. Már amikor mondta, hogy milyen növény kell, akkor eszébe jutott, hogy odakint nagyon sok volt belőle, elég volt csak arra a kertre az épület előtt gondolni, mert ott is csak effélék voltak megtalálhatóak. A szavakra a nő igencsak meglepően nézett.
- Azokat? – kérdezett vissza. – Továbbítom.
Eközben elindultak lefelé, nem sok minden változott, csak annyi, hogy a légkondicionáló hiányában egyre melegebb és párásabb lett a levegő és sűrűbb a növényzet. Azt még mindig nem lehetett tudni, hogy jó irányba mennek-e, de ha szerette a nő is a meleget, mint a Faisten, akkor valószínű, hogy lent lesz. Amint haladtak egyre több növényen látszott, hogy mozog és mintha éltek volna. Faistenen múlt, hogy mennyire akar lemenni, ha akar, akkor egészen a földalatti részekig letudnak jutni minden gond nélkül, arrafelé, ahol a biodóm is volt korábban.
- Egyre nehezebb a telepatikus kommunikáció – préselte ki magából a nő. – Azt akarják tudni, hogy mennyi növény kell… óvatosnak kell lenniük, az épület rémes állapotban van, aggódnak, hogy összeomlik, ha növényeket, fákat kezdenek ráönteni, dobálni.

by **Peregrin** Szer. 13 Május 2015, 21:09

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan

/ Bocsánat a rövid válaszért. / Sad

hangulat /

Ken halad tovább a meleg, párás helyre, tehát lefelé, mint korábban megérzései alapján. A monoton lépteket megszakította a nő kérdése, megállt, és válaszolt:
- Rendben, akkor álljunk meg míg lekonzultálja, hogy annyit amennyi nem okoz nagy kárt, fák nem igazán kellenek, csak növényfélék de azért hagyjanak maguknak is - mondta nevetve. Majd amikor már a tábornok asszony lekonzultálta a dolgokat, elindult a korábban járt úton.
Szűkös az idő, és tudja, hogy eléggé magason vannak még. Tehát továbbra is igen tekintélye tempóra kapcsolt.
- Előre megyek, hátha találok valami akadályt, amit le kell gyűrni, noha még nem kellene találkoznunk eggyel sem - jelentette ki a fa lény, s előre futott.

by **Thorhalla** Csüt. 14 Május 2015, 11:16

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten

- Teljesen mindegy, hogy megállunk-e, van kibernetikus beültetésem telepátia ellen – sziszegte a nő.
Ken is hallott már ezekről, hogy egy-egy chipet ültetnek be az illető agyába, amivel megtudják oldani, hogy ne lehessen mentálisan manipulálni őket. Ezek a beültetések a nagyon olcsótól a több millió dollárosig terjedtek, annak fényében, hogy mennyire erős védelemmel látja el a viselőt. Egy olyan cégnél, mint ez is volt, és ha a nő tényleg a biztonsági főnök, akkor egy nagyon jót kaphatott, azaz egy átkozottul erős telepata lehet odakint és a kapcsolattartás mindkét félnek roppant fájdalmas volt. a végén már az orrából is kezdett a vér folyni.
- Esetleg ha levessé alakítják, folyékonnyá, azt könnyebb szétszórni, az is jó lehet? – kérdezte.
A válasz után tudott előrerohanni Ken. Egészen az alagsorig, vagyis az alsó szintekig le tudott menni, odalent nagyon meleg volt és roppant párás idő, az izzadtság még őt magát is kiverte. Idelent már tényleg maguktól tekeregtek, mozogtak a növények és minden egyre sűrűbb volt. mindez pedig a biodóm felé egyre csak romlott, azt már roppant nehéz volt és lesz is megközelíteni. Úgy tűnt, hogy odabent fészkelte be magát a nő, a lehető legvédettebb helyen.

by **Peregrin** Csüt. 14 Május 2015, 12:36

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan

- Végül is úgy is jó, remélem - válaszolta a nőnek aki később lekommunikálta. Azután haladtak tovább, egyre inkább közeledtek a fészekhez, aminek megalapításában erősen segédkezet a környezeti hatások, növények, hőmérséklet, pára.
" Látszólagos szerkezeti felépítése ellenére, ez a fajom béli szintén szereti a meleget, és lehet ott a közvetlen közelében, az útitársam megégne, vagy rosszabb. Mostani, és első földi alakom már módosult, de emlékszem, pontosabban két emlékképem van arról milyen is lehettem. Szenesedett fa kiben tombolt a tűz, és ezáltal csak a nagyon forró helyeken tudtam létezni, lávák közelében. "
Egy drasztikus elváltozás eredménye kép, a negatív érzelmek. Ami a faját erősen jellemezte a régi időkben. A túl sok vér forrongásuk amit az érzelmeik nyugtatnak le, vagy zaklatják fől, és ezáltal felgyorsul. Évezredek alatt fizikai változásokat, elváltozásokat okoz.

A Seals Gyógyszergyártó cég központja - Page 2 Aad604f26d7ca6e5267fb464afca1d40_zpswgqqto6z

Ős régi szenesedett fa formája, szinte már csak tűz volt, nem is igazi falény, ez egy bizonyos Negatív zónából származó anyag korrupciójának hatása, és érzelmeinek drasztikus kivetülésének eredménye okozta, de nem tudta "sokáig" fenntartani...

Mostani esetében ez kérdéses, mindenesetre a korábbi tombolás maradéka látszik az új fizikai testén. Amikor pedig fa volt a becsapódás következtében, akkor csak egy kicsit volt sötétebb árnyalatú jelenlegi alakjához viszonyítva.
Bárhogyan nézi is a helyzetet, ez a régi ismerős emlékeket ébreszt fel benne. Ahogy most a korábbi testével, alakjával kapcsolatban. Szép lassan rájött, hogy noha különváltak útjaik, ő is követte az őrült tendenciát, de ő mindent fel akart emészteni a lángoló fa haragjával, éhségével, mígnem minden más lett, ahogy ő is. Ahhoz viszont át kellett alakulnia, és felejtenie, sokat. Ezért hát most kicsit félt is, a eltűnt, elenyészettnek hitt emlékei visszatérnek... kitudja mivé fog válni, kivé fog formálódni. Lehet olyanná, mint aki ellen most mennek?!
- Tekintve, hogy a környezet mivé kezd válni... szerintem ezt egyedül kellene végre hajtanom, a testi épsége veszélyessé válhat, nem tudom bízik e bennem vagy sem. A helyzet így is vagy úgyis halállal fog végződni, ha ki tud jutni valahogy... Szerintem vegye fontolóra. Én persze lemegyek a lényhez, és befejezem amit elkezdtem, vagy amit ő elkezdett és végez velem. A végeredmény úgy is egy robbanás lesz, vagy kintről kapjuk az épületre, vagy amikor a lény meghall. Ez az épület már elveszett, de ez nem tántorít el, mint már mondottam - dörmögte egykedvűen, és haladt a fészek felé, mihamarabb véget akar ennek vetni. Ideje meghalni, vagy felemelkedni, mind hős, amiben még eddigi földön töltött életében nem volt része. Noha ha azt hőstettnek lehet nevezni, hogy a hibáját akarja megoldani, de így is úgyis emberek, vagy más élőlények halnak meg, akkor hőstett lesz.

by **Thorhalla** Pént. 15 Május 2015, 10:44

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten

Attól nem kellett tartani, hogy olyan forróság legyen, hogy ami égetne. Ez leginkább olyan hőség volt, mint a szaunában csak, amit élőlények test hője ad ki valamilyen kémiai folyamat közben és nem pedig tűz okozta. Révén tűznek a nyomát sem látta sem Ken, sem pedig a Faisten. Leginkább a párás dzsungeli környezet volt, amihez ezt hasonlítani lehetett, körülbelül 40 celsius fok mellé 85-90%-os páratartalom, azaz nem elég, hogy a pára miatt alig tudnak levegőt venni, mert fulladnak, de még folyamatosan izzadnak is mellé. Roppant kellemetlen helyzet volt odalent, amiből az következett, hogy a víz, pára sem zavarta a nőt Kennel ellentétben, főleg, hogy rajta semmilyen izzó dolog nem is volt. Ken eltudta mondani az embereknek, hogy egyedül óhajt bemenni, a nő és a társai bólintottak.
- Akkor mi innen fedezzük és próbáljuk a menekülési útvonalat tisztán tártani, ha szükséges lenne – mondta a nő.
A Faisten ezek után tudott belülre indulni, a növények furcsa mód átengedték és nem támadtak rá, egyelőre semmilyen plusz emlék, vagy gondolat nem zavarta meg. Ahogyan haladt bentre a lámpák fényei sem látszódtak már, így egyre sötétebb és félhomályosabb állapot kezdett uralkodni, néhány növény ugyan bocsátott ki furcsa mód magából fényt, de közel sem volt nappali világosság. Egy ösvényen lehetett haladni, úgy ötven méter után kettőbe ágazott mindez, az egyik irányból Ken ózon illatát érezte, a másik irányból csak növények és virágok illata volt érezhető és az a rész teljes sötétségbe vezetett. Az ózonillatú pedig mintha egy rétre.

by **Peregrin** Pént. 15 Május 2015, 11:03

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan

Szerencséjére nem fokozódott a hőmérséklet, ami azt jelenti, hogy már eléggé lent lehet, noha ezen a napon rendkívül zilált.
Megértették, és elfogadtak a Ken kérését, és hátra maradtak.
- Köszönöm, vigyázzanak magukra - mondta válaszul, és tovább haladt a lényhez. Lehet szerencséjére, lehet hátrányára, de egyenlőre semmilyen más, környezet hatására felbukkanó emlékkép, vagy látomás nem homályosította el figyelmét. Egy bizonyos idő elteltével megérkezett egy elágazáshoz. Egy sötéthez, és egy világoshoz, meglepődött, hogy a növények nem állták útját. Mondván úgysem tud tenni semmit? Érdekes, és furának is tartotta egyszerre.
Az ózonos rétre nyíló utat választotta, lehet csapda is, korábban naivsággal vádolta, akár most is gonoszkodhat a lény. Mindenesetre ő sötétben nem lát, és szerintem a női alakot felvett lény sem. Így lesz ami lesz, az ózonos illatú, világosabb utat választotta további úti céljának.

by **Thorhalla** Szomb. 16 Május 2015, 23:40

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten

Ken végül is úgy döntött, hogy nem a sötétség felé veszi az irányt, hanem az ózon illat felé megy, még akkor is, ha ez roppant magas hőmérsékletet jelenthet. Nem kellett sokat mennie, alig tíz-tizenöt métert, amikor az ösvény, ahol volt kiszélesedett. Egy mélyebb lyuk volt a földön, azt alig nőtte be még a fű, a nyomot felismerte, itt volt korábban a gubó, ami felrobbant annak hála, ahol hozzáért. Legalább a helyet tudta, hogy pontosan hol is van. Semmi más nem utalt volna erre, mindent annyira benőtt dzsungelszerűen az egész növényzet. Tele friss virágokkal, egzotikusakkal, ősiekkel, amiket még a Faisten sem látott, mert túl fiatal volt hozzá. Az egész hely gyönyörű volt, soha ilyen szépet nem látott életében, az ózon szaga most is itt volt, belengte az egész helyet, de a forrása nem látszott, nem volt érzékelhető. A hely szépsége azonban csak látszat volt, a helynek roppant kellemetlen kisugárzása volt, Ken úgy érezte, hogy figyelik, minden irányból. A növényzet sűrű, ha pedig körbenézett az ösvény, amin bejött eltűnt a növények belepték. Most egy olyan öt méter sugarú kör területen volt, ez volt a rét. Egyébként itt már teljesen sötétnek kellett volna lennie, de a növények természetes fényt árasztottak magukból és ennek hála most is olyan látási viszonyok uralkodtak mint egy hold és csillagfényes éjszakán, ahol nem zavarnak be a város fényei. Arról, hogy ki nézhette, figyelhette őt nem tudott semmit hirtelen, révén a növényzet olyan sűrű volt, hogy semmit sem lehetett fél méternél tovább látni.

by **Peregrin** Vas. 17 Május 2015, 23:19

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan

Nem igazán az várta amire számított. Amiért egyenesen haladt, és nem sétált jobbra vagy balra, így megfordult, és gyors léptekkel elindult visszafelé, kifelé. Nem igazán törődött azzal, hogy a lény figyeli, vagy azoknak a teremtményei, sem az ősi virágok látványa. Jelenleg sem az idő, sem a hely nem alkalmas megcsodálni őket, no meg a légkör is magáért beszél. Így tehát rákényszerült, hogy a kiérése után a másik, sötétebb útvonalon haladjon, és a teste által teremtett fénnyel haladjon előre.
" Miért kell ezt? Miért jutottunk el idáig? " - kérdezte fájdalmasan magától, a lénytől, és csak úgy. Újfent rátört valami érzés, aminek hatására szomorú volt, és fájdalmat érzett, hogy esetleg mind a ketten itt vesznek, vagy az egyikük. Nem kellene így lennie, de persze költői kérdést tett fől. A lény már megadta a választ, ami számára nem volt elég. Rávágott valamit a dolgok megoldására, az, hogy most a folyamatos fájdalom miatt őrült meg, vagy már azzá vált a megannyi gyilkolás, és negatív érzelmek miatt. Lényegében nem számít, majd a sors intézi a dolgokat. Ha véget kell vetni a szenvedéseinek akkor megtörténik. Ha örök nyugalomra, vagy elültetésre vár a "faisten" lénye, akkor ez lesz a mai nap, vagy egy másik.

A bábuk felsorakoztak
Lássuk hát mit szeretne a bábmester

by **Thorhalla** Hétf. 18 Május 2015, 09:55

2048. március 2. hétfő – A Seals Gyógyszergyártó cég központja, Manhattan
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten

Ken úgy döntött, hogy inkább elindul visszafelé, de nem tudta megtenni, mert mindent lezártak a növények és az ösvény, amin bejött eltűnt – így írtam az előző reagban is. Amennyiben úgy dönt, hogy fizikai erővel próbálná meg félretolni a növényeket, hogy kijusson arra, amerre jött, akkor a növények egyre sűrűbbé vállnak és odatódulnak. Ami most már feltűnik a kellemetlen érzésen felül, hogy a növények mozognak és a pára tartalom is egyre magasabb, már-már fullasztó levegőt tenni és furcsa szuperhumán lénye ellenére Ken is izzadni kezdett. Amíg a kijutással próbálkozott, vagy éppen gondolkodott az tűnt fel neki, hogy a növények már rátekeredtek a lábára térdig és erősen kezdték szorítani, kipréselni belőle az életet.

by Ajánlott tartalom