Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézet

Gördeszkámon róttam Manhattan utcáit a célállomásom felé. Eléggé érdekes látványt nyújthattam a galléros tavaszi kabátomban, kesztyűmben és persze a kalapomban. hiszen mindezek nélkül nem lenne tökéletes az álcám. Az utcán nem lézengtek sokan így nem kellett sokat szlalomoznom a járókelők között, kik mellett elég sebesen száguldottam el, így csak a velem járó széllöketet érzékelték.
~ Ott is van a sarkon, már csak le kéne állnom valahol.
Gondoltam és már be is kanyarodtam az egyik kihalt mellékutcába. Lepattantam a gördeszkámról és mivel senki sem látott. Az ördögfarkam segítségével megfogtam azt és behúztam a kabát alá, így senki sem láthatta azt. Elég nagy és hosszú volt a kabát ahhoz, hogy elrejtse a gördeszkámat is. És mivel a farkammal tartottam a lában mellett ezért nem is tűnhetett fel senkinek. Tüsszentek egyet mielőtt kilépnék a kis mellékutcából.
~ Kellett nekem tegnap vízbe teleportálni a szeles éjszakában.
Kilépek a mellékutcából és kissé rossz hangulatban lépek be a  Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézet ajtaján.
Ahogy belépek, mintha egy szállodába léptem volna be nem pedig egy kutatóintézetbe. gyorsan körbenézek, de először csak a recepciót, majd a mosdót szúrom ki. Azonban a gyógyszerárat nem látom sehol. Vagy talán a nátha a látásomra is ráment? Ki tudja.
Egy nőt(Amazon) pillantok meg, aki a lift felől épp most tart a kijárat felé. Ha már úgyis  mellettem fog elhaladni, gondoltam megkérdezhetem tőle is merre van gyógyszertár.
Mikor mellém ér megszólítom. Ha rám néz, akkor az arcomat nem láthatja, mert a kalap beárnyékolja azt.
- Elnézést nem tudja merre van a gyógyszertár?
Kérdezem, de mielőtt még válaszolni tudna a kezem az arcom elé kapom, mert tüsszentek egy újabbat. Bár a nő nem láthatja a kék kezeimet, mert kesztyűben voltam. Azonban más feltűnhetett neki, ugyanis a tüsszentés pillanatában megfelejtkeztem a gördeszkámról és véletlenül elejtettem azt, ami mellettem koppant a földön. Az ördögfarkam a kabát takarásában tartom, hogy ne legyek még gyanúsabb így kénytelen vagyok kézzel felvenni a deszkát.
- Elnézést. Mit is mondott?
Kérdezem.

A nő megállt a megszólításomra, bár a legtöbben inkább nagy ívben kikerülnek és inkább elmennek ezt váltja ki belőlük a titokzatos ruházat, de mit tehetnék, ha úgy nézek ki mint valami démon. Inkább ez minthogy lássák az arcom aztán meg sikoltozzanak.
A nő már el is kezdi mondani merre van a gyógyszertár, de sajnos a tüsszentés miatt nem értem a válaszát tisztán. Ekkor pedig koppant a gördeszkám a padlón, fel is kaptam gyorsan, szerencsém volt, hogy a környezetemben mások nem figyeltek fel a gördeszka váratlan felbukkanására. A nő kedves volt, mert még azt is megkérdezte segíthet -e gyógyszert keresni.
- Nagyon kebves köszönöm. Valami gyors hatású kellene. Utálok bedeg lenni.
Mondom kissé bedugult orral, majd előveszek egy zsepit és belefújom az orrom.
~ Ez így nem lesz jó. Ha ledönt a lábamról néhány bacilus annak nem lesz jó vége.
Ha pedig a nő velem tart akkor beszélgetést kezdeményezek, úgyis ritkán van rá esélyem, hogy bárkivel is beszélgessek.
- Ön itt dolgobik? Szépen van berendezve az elődér.

Megindulok a gyógyszertár felé, a nő pedig mellettem. Ahogy közelebb érünk végre meglátom a gyógyszertárat, tényleg szinte kiböki az ember szemét. A gyógyszertár üvegfaló volt, így már kintről is láttam a sok dobozt, melyek a falon sorakoztak.
A nő közben pedig elmesélte, hogy az ő adta az ötletet a hely tervezőjének és hogy igyekszik otthonossá varázsolni a helyet.
- Te vagy a bezető? Ez a hely állati. Jut eszembe még de sem mutatkoztam a nevem Zack. És téged hod hívnak?
Mielőtt a választ megkaphattam volna a nőtől, már a pénztáros köszöntötte is.
már egészen kellemesen érzem magam, mikor egy kérdés elhangzik, amitől mindig kiver a víz, bár csak képletesen.
- Indább magamon hagynám. Nemrég hadalmasat zakóztam a deszkámmal és most elég rémesen fesdek.
Mondom és reménykedem, hogy ezzel le is zárhatom ezt a kérdést.
- Tudsz valamit ajánlani, ami gyorsan kigyógyít a náthából?

Kiderül, hogy nemcsak vezetője de az igezgatója is ennek a helynek.
A nő nagyon kedves és már ajánlja is a kenőcsöket a sebemre.
~ Ha ez ilyen könnyen menne. Ezt a bőrszínt semmi se tüntetheti el. max ha hipóban fürödnék, de ezt inkább nem próbálom ki.
- Már haszdálok krémet köszönöm. A megfázásra jó lesz a dabletta.
Amikor a mellékhatásokról beszél akkor csak bólintok.
- Ez csak természedes. Egyszerűen nem kell túladagolni.
Ms Crowce pedig már le is vesz nekem egy tablettás gyógyszert, nagyon segítőkész, rég találkoztam ilyen emberrel.
- Nabi hány kapszulát kell bevenni?
kérdezem, majd ha válaszolt a pénztárhoz is lépek, hogy kifizessem a gyógyszert. Ha pedig odaadták, akkor még a nővel beszélgetek egy kicsit.
- Elárulod a keresztneved? Mert a Ms Crowce nadon formális megszólítás.
Ha pedig a válasz után nem siet el, akkor még kérdezek tőle valamit.
- Van kedved kiugrani egy hamburderre? Itt nem messze istedi burgert lehet kapdi.
Kérdezem és reménykedem, hogy igennel válaszol, rég volt már ilyen jó beszélgetésben részem.

A nő tájékoztat arról, hogy másfelet kell naponta bevenni.
- Ha jól sejtem, akkor nabi háromszor kell fedet bevenni.
Mikor odavinném pénztárhoz a gyógyszert a nő utánam szól, hogy ő állja.
- Ködönöm.
Mondom, majd tüsszentek egy újabbat, persze előbb a szám elé teszem a kezem, ezek után előveszek egy újabb zsepit és kifújom az orrom.
~ Olyan gáz így bedugult orral a hangom. Olyan vagyok, mint valami röhejes rajzfilmfigura akit összegyúrtak egy kalapos gengszterrel. Bár az utóbbi csak az öltözékem miatt.
Kimegyünk a gyógyszertárból és miután megkérdem a keresztnevét kis szünetet tart, majd válaszol.
- Jennifer, szép név.
Amikor beleegyezik, hogy velem tart. nagyon megörülök. Nem azért mert hátsó szándékom lenne a nővel, hanem csak mert rég volt jó beszélgetőtársaságom.
- Azaz. Beni Burgerénél dincs is jobb. (Ő a tulaj) Akkor menjünk.
Mondom, majd megindulok a kijárat felé, kezemben a gördeszkával. Közben pedig remélem, hogy Jennifer velem tart, ha pedig nem mellettem jönne, akkor néha hátranézek, hogy követ -e. Miután kiléptem az intézetből egyenesen a sarki burgeres felé veszem az irányt és ha odaértem belépek az ajtón, majd beállok a sorba, hogy mielőbb sorra kerülhessünk. Ha Jennifer mellém áll, akkor tovább folytatom a beszélgetésünket.
- Milyen burgert kérsz, esetleg valadit inni?
Kérdezem, majd ha sorra kerülünk,akkor leadom a saját rendelésem(sajtburger és kávé), majd ha Jennifer közli ő mit szeretne, akkor azt is leadom. Ha hagyja hogy én fizessek, akkor így teszek, majd a tálcáinkkal együtt megindulok az egyik üres asztalhoz, hogy letegyem oda a cuccunk.
- Szeretem ezt a helyet, itt minbig zajlik az élet.
Mondom csak úgy nosztalgia képen és ha Jeni a gyógyszertárban rábólintott a napi 3 fél szemre, akkor kiveszek a dobozból egyet és próbálom azt széttörni, bár kesztyűn keresztül nem igazán akar menni a dolog. Elég nevetségesen nézek ki, ahogy sikertelenül próbálom eltörni azt a vacak pirulát. Ha Jennifer kinevet nem bánom elvégre tényleg röhejesen festhetek ebben a szituációban. De végül egy fél percnyi próbálkozás után csak sikerül. Ezek után pedig megfújom egy kicsit a meleg kávém és annak segítségével küldöm le a fél pirulát.
- Kesztyűben nehezebb, de sebbi sem lehetetlen.
Mondom miközben a nőre mosolygok. A fehér fogaim, szinte kivillannak a fekete árnyékból, ami az arcomat fedi, de gyorsan be is csukom a számat, mert eszembe jut, hogy az agyaraim nem túl bizalomgerjesztő látványt nyújtanak. Ezek után gyorsan témát váltok, mielőtt a kesztyű levételét hozná fel témának, vagy a szokatlan fogaimat.
- Milyen érzés egy kutató indézet igazgatójának lenni?
~ Hirtelen témaváltás, de remélem nem tűnik fel neki, hogy miért is váltottam.

- Elég jól ismedem Manhattant. Bár én kicsit arrébb Greendich Willageben élek. De sokszor járok ide enni.
Direkt nem fogalmazok pontosan, mert enm akartam elárulni neki, hogy lakásom sincs.
Beállunk a sorba de Jennifer nem hagyja hogy fizessek, vagy ennyire büszke, vagy csak egyszerűen nem akarja, hogy én hívjam meg. Ki tudja. Elég nehéz kiismerni a nőket.
Leülünk az egyik asztalhoz és bíbelődni kezdek a gyógyszerel, de mielőtt eltörhetném Jeni elveszi tőlem és kettétöri azt. mondjuk úgy hogy elég ciki volt ez nekem, de azért próbáltam erre nem rávilágítani.
- Ködi, bár simán el tudtam volna törni kesztyűben is.
A munkával kapcsolatos terelő kérdésemre is válaszolt a nő.
- Egy másik cég? Te aztán karrierépítő vagy. Mivel foglalkozik a másik céged?
Kérdezem, majd Jeni egy másik kérdést tesz fel nekem.
- Az ember amíg él tanul. De én már nem járok iskolába.
~ Jól is néznénk ki akkor. Közröhej vagy épp rettegés tárgya lennék.
- Jelenleg munkanélküli vadok, bár szoktam alkalmi munkákat vállalni, mint kamionsofőr. Imádok vezetni még ha nekem dincs is kocsim. Kell a pénz, fődeg, ha azt tervezem, hogy átköldözöm Brooklynba. Te mellesleg hol laksz? Ebben a kutatóintézetben, vagy vad külön lakásod?
~ Bár azt nem árulom el, hogy valószínű a kúriába fogok beköltözni, ha minden jól megy.
Folytatom, bár szerintem már így is túl sokat mondtam. Ma a szokásosnál is kommunikatívabb vagyok.
Míg várom a válaszát addig harapok egyet a burgeremből.

Érdeklődve hallgatom, amit a nő a másik szervezetről beszél.
- Sajdos nem hallottam róla. Az őrszem első randalírozáda után Jerseybe költöztünk anyámmal. Aztán pedig jött a köd és az volt a szerendénk, hogy nem ragadtunk bent. Rengeteg szörnyűséget lehetett halladi arról az időszakról. Bocsi, de kicsit elkalandoztam a témától.
Szabadkozom kicsit, majd Jeni folytatja is a kérdései feltételével, melyekre én válaszolok is.
- Imádok vezetni. Kamionsofőrként bejárdam Newyorkot és Jerseyt, de igazán sok időm sosem maradt nézelődésre, mert szorídottak a határidők. Persze ha tudtam nem mulasztottam el körbenézdi az adott helyen ahova utaztam. Bár az utakon a szabadidő legtöbbször szereléssel telt. Nem is hiddé az ember, hány dolog képes elromlani egy teherautóban.
- Az intézetben ladsz? Gyors és praktikus akkor a munkahely megközelítése, csak ki kell lépded a szobád ajtaján.
Mosolygok kicsit, majd ismét eszembe jutnak az agyaraim és inkább evésre használom a számat. Így újabbat harapok a burgerből.
~ Jobb mint emlékeztem.

- A tömegközlekedést én nem szíveden választom, inkább megyek akkor inkább deszkával, ha nincs lehetőségem kocsidal menni. Nincs bajom a tömeggel, de mégiscsak kényelmesebb nekem suhanni egymagam, mint nyomorogni egy buszon.
Válaszolom a nőnek ezzel le is tudva a tömegközlekedés témát. Azonban a beszélgetésünknek szerencsére koránt sincs még vége. Figyelmesen hallgatom a munkahelyi lakás hátrányait.
- Elhiszem, volt hogy a fuvarok miatt sokáid nem mentem haza, hanem a furgondan aludtam, nem a legkényelmesebb, de hosszú údon sajnos muszáj volt. Bár ez még nem számít ott lakásnak, bár néha úd éreztem azzá vált a furgon számomra.
Aztán elmeséli, hogy ő bennragadt a köd idején, szegény nem lehetett valami kellemes.
- Sajdálom, biztos nehéz időszak volt számodra. Nekem mázlim volt. A világ hádorú idején, már visszaköltözdünk az ujjá épített házunkba, így minket nem érintett a hádorú. De ennek ellenére a házunk  kb egy éve leégett.
~ Upsz ezt már nem kellett volna hangosan kimondanom. Most tuti rá fog kérdezni, hogy hogy történt és stb. Aztán pedig elregélhetem, hogy anyám bennégett. Remélem kerülni fogja a témát.

Szerencsére nem fogyunk ki a témából, így nem szakad meg ez a kellemes beszélgetés. Jenny munkámmal kapcsolatos kérdéseire pedig válaszolok is.
- Egyszer kédszer voltam ilyen utakon, de többsédében olyan fuvarokat vállaltam, melyek dem tartottak több napig.
- Igen eléggé értek a szereléshez, bár műdaki iskolát sosem végeztem. Szerintem a tapasztalatból lehet a legdöbbet tanulni.
Aztán pedig mikor a háborúról kérdez, megy hogy én hogy éltem meg   a szörnyűségeket, na itt véletlenül kicsúszik a számon, hogy leégett a házunk. Nem akartam felhozni ezt a témát, de most, hogy még is így alakult.
A zsebembe nyúlok egy zsepiért, mert érzem, hogy hamarosan tüsszentenem kell. Nem is tévedek, így már a zsebkendőmbe tüsszentek, majd kifújom az orrom. Érzem, hogy kezd hatni a gyógyszer és már kapok valamennyire levegőt az orromon át. Még ha nem is vagyok most a toppon, azért mégiscsak kellemesebb, ha az ember kap levegőt.
~ Na végre nem lesz olyan a beszédem, mint egy béna rajzfilmfigurának.
- Jelenleg egy hotelban lakom. Hiába fizetett a biztosító, az egy porig égett házon mit sem segít már.
Mikor rákérdez, hogy nem lett -e senkinek komolyabb baja, kis pár másodpercig még hallgatok, a szememből pedig a szomorúság árad.
- De, sajnos lett. Késő este értem haza. Mikor odaértem már csak azt láttam, hogy a szomszéd háza és a mienk is ég. Én a frissen kiérkezett tűzoltók tiltása ellenére berohantam a lakásunkba. Édesanyám egy leesett gerenda alatt találtam meg, miután kiszedtem alóla, kiviharzottam vele, majd rögtön vittük a kórházba, de mielőtt betolták volna az intenzívre, kimondta utolsó szavait és elment. Belehalt a belső vérzésbe.
Meséltem el végre valakinek az életem tragédiáját.
- Bocs, hogy ezt mind rád zúdítottam. Épp ezért is akarok Brokklynba költözni, hogy könnyebb legyen feledni.

- Talán igazad van. Lehet megpróbálok elhelyezkedni egy műhelyben.
~ Bár kétlem, hogy ilyen szerelésben jó képet tudnék mutatni magamról egy állásinterjún. Bár egyszer már sikerült. Ki tudja? Talán szerencsém lesz.
Mikor a hotelről kérdez én válaszolok is a kérdésére.
- Tudom, hogy nem lesz elég, épp ezért akarok költözni. Bár inkább munkásszálóra hasonlít az a hely ahol lakom, legalábbis az árak és a vendégek miatt. De legalább valamennyire kulturált, ezért is maradtam inkább a hotel kifejezésnél.
Mikor a részvétét nyilvánítja, és egy kártyát nyújt kissé kínosnak érzem a helyzetet, mégis elveszem a kártyát, mert mégis jó érzés tudni, hogy ha tényleg más út, valahol van segítség. Egy hálás pillantást vetek a nő felé, mielőtt még eltenném a kártyát. Sárga szemeimből pedig nem olvasható ki más  csak a bánat, amit kis hála cserél fel, mikor elveszem a lapot.
Aztán rákérdez, hogy van -e rokonom vagy barátom.
- Rokonom csak egy élő van, az apám akit sosem ismertem. A gyermekkori két barátommal pedig már nem tartjuk a kapcsolatot. A tragédia után pedig nem akartam senki terhére se lenni. Meg akartam állni a saját lábamon. Elvégre felnőtt férfi vagyok.
Mondom, bár szerintem nem volt elég meggyőző az érvem. Elvégre egy felnőtt férfi nem jár gördeszkával.
Veszek egy mély lélegzete, majd kifújom a levegőt, és ezzel együtt kifújom a bennem lévő feszültség nagy részét is.
~ Jó néha beszélni a dolgokról, még ha azok nem a legkellemesebb emlékek is. Így legalább kiadtam magamból a negatív érzéseimet.
- Na de váltsunk témát. Nem tudsz a környéken vagy esetleg Brooklynban valahol szerelő műhelyt? Mert mivel eddig nem nagyon gondolkodtam azon, hogy szerelő legyek így nem is igazán figyeltem fel rájuk, ha elsuhantam előttük a deszkámmal.
Kérdezem, bár a hangomból most már érződik, hogy kissé megnyugodtam.

- Ha tudsz segíteni munkát keresni, akkor azt megköszönöm.
Mikor rákérdez, hogy mihez értek még, kicsit elgondolkodtam.
- Hmm, nem is tudom. Nem nagyon végeztem eddig más munkát, de szerintem fizikai munkákat simán tudok vállalni. Mivel bevallom, hogy középiskolai végzettségem sincs, ezért más munkára nagyon nem vennének fel.
Hiába töröm tovább a fejem más állás nagyon nem ugrik be amit el tudnék vállalni. itt még a takarítónőnek is érettségi kell néha.
Jeny kiszúrja a sárga szemeimet, ez nem jó. Ennél sötétebb már nem is lehetnék, de a szememet nem tudom eltüntetni, talán ha napszemüveget vennék fel, de akkor már végképp nem látnék semmit. Próbálom menteni a menthetőt.
- Sokan mondták már, hogy sárgának vélik, de valójában nagyon világos barna szemeim vannak, mindenkinek van valami külső védjegye, nos nekem ez a szemszín.
~ És még ha tudnád mi minden más is. Valami mentő témaváltás kell ide, mielőtt még tovább erősködik, hogy de ez akkor sem barna. Elvégre egy idegennek, oké nem idegen, de annak akit csak kb egy órája ismerek nem kellene megtudnia mi is vagyok.
Kortyolok párat a kávémból, de nem akar semmi sem beugrani, így próbálom kipuhatolni azt, hogy mutánsbaráttal ülök -e szemben. A sarokban lévő tévére mutatok, amin épp a polgármester választás ment.
~ Éljen egy mentő téma.
- Te kire fogsz szavazni az idei választáson?

- Az építkezés nem is hangzik olyan rosszul. Bár a kikötőbe valóban nem kéne menni, mert elég sok piszkos ügy zajlik arra.
Mondom, majd terelni kezdem a témát, mikor kiszúrja, hogy sárgák a szemeim. mikor hirtelen témát váltok. Pontosabban felhozom a polgármester választást, látom rajta, hogy kissé meglepődik. lehet nem nézte volna ki belőlem, hogy érdekel. Pedig érdekel, elvégre nem akarok olyan elnököt, mint Norman Osborn a mutánsellenességével. Csak az kéne még a fejemre.
- Valóban nehéz, egy ilyen sokszínű társadalomban békét tartani. Lehet furán fog hangzani a kérdés. De te mit tennél, ha egyszer véletlenül te lennél az elnök? Csak az embereket támogatnád mindenben, vagy inkább az egyenlőséget hirdetnéd a fajok közt?
kérdem, miközben tovább falatozom a burgeremet.
~ Remélem az utóbbi mellett döntene, mert akkor valószínű, mutánsbarát lehet Jennifer és az nekem csak egy előny. Főleg, hogy elég könnyű kiszúrni rajtam, hogy nem vagyok ember.