San Francisco

by **Thorhalla** Szer. 23 Feb. 2011, 10:15

San Francisco városa.
San Francisco Tiamut_(Earth_616)_004

by **Thorhalla** Hétf. 30 Jún. 2014, 00:11

A Hydra felemelkedése 5: A.I.M. Birodalom
Résztvevők: Darren Cain, Boris Dragunov / Svarog, Peterson Gray, Alekszej Vaszilenko, Termina Alusia / Terry, és Jack Gammer
Következő körváltás: 2014. július 4. (péntek) (4 naponta)

A SHIELD végül csak két ügynököt tudott küldeni a feladatra, Jack Gammer és Peterson Gray ügynökök személyében, az X-men segítségnek küldte hozzá még Alekszejt és Terry-t is, mivel nem egy mutáns gyilkosság is történt a rituális gyilkosságok során. A SHIELD egyik magángépével ment a társaság, már onnan is látszott a hatalmas alvó celestial a városban, ami a gyilkosságok előtt érkezett meg oda. Amit erről tudni lehetett, hogy teljesen passzív volt, nem tudni, hogy miért érkezett, „életjelet” sem adott a leereszkedése óta. A reptérről egy bérelt autóval ment be a négyes a belvárosba a rendőrség főépületébe, ahol a rendőrség parancsnoka várt rájuk. A gyilkosságok mibenlétéről mind a négyen tudtak, hogy egyszerűen minden áldozatnak kivétel nélkül a harmadik szemébe szúrtak kést, ami a homlok közepén volt. Az áldozatok nem voltak összeköthetőek, csak egy közös pont volt, hogy egyik sem védekezett az ellen, hogy így öljék meg. Sajnos a rendőrség többre nem tudott rájönni, mert nem igazán értenek a rituális gyilkosságokhoz, sem a mágiához, ha erről van szó, mert ezt sem tudják. A rendőrparancsnok egy nagyobb hasú ötvenes éveiben járó halántéknál erősen őszülő afroamerikai férfi, Stephen Jonhson őrnagy. Az irodája kellemesen nagy és mindenki kapott hűsítőt, mert odakint a városban egészen meleg volt. A város egyébként a 3. világháború során teljesen kihalt és élőholt szerű lények lepték el, a város elpusztult a Szövetséges Államok biológiai fegyverétől – Svarog ott volt akkor – , de később, amikor mindenki feltámadt 2022-ben a város lakói is és az Asgardiak helyreállították a várost.
- Örülök, hogy eljöttek – mondta a férfi. – Úgy tudom, hogy már elmondták önöknek, amit tudni lehet. A mai napon történt még egy gyilkosság a tengerparton. A test itt van a patológián. Hol szeretnének körülnézni először, megvizsgálnák a testet, vagy a helyszínre mennének?

Svarog és Darren most érkeztek vonattal a városba. Darren-t a Szellemlovas hajtotta ide, míg Svarognak az alvók jó kiindulási pontnak tűnt ahhoz, hogy a túlvilági küldetéséhez támpontokat szerezzen. Svarog már járt itt a városban egyszer és kis híján belehalt akkor, csak az AIM Birodalom vezetőjének Johanne Jones-nak köszönheti, hogy akkor életben maradt. A történetet mindkét férfi ismerte, a 3. világháború során teljesen kihalt és élőholt szerű lények lepték el, a város elpusztult a Szövetséges Államok biológiai fegyverétől, de később, amikor mindenki feltámadt 2022-ben a város lakói is és az Asgardiak helyreállították a várost. A városban egyébként meleg volt, 30 fokhoz közeli idő, a pályaudvarról látni lehetett a hatalmas szobornak tűnő lényt. A két férfi egyelőre annyit tudott a gyilkosságokról, ami az újságban volt. Rituális gyilkosságnak tűnnek, nemtől és kortól függetlenül történnek és az áldozatok harmadik szemét, amivel a lélek dolgait lehetne látni összeroncsolták, azaz valamilyen feji sérülést is elszenvedtek.

by **Danny Long** Hétf. 30 Jún. 2014, 01:18

Új feladatom San Franciscoba szólít. Rituális gyilkosságok a harmadik szem roncsolásával. Nem csoda, hogy minket is kihívtak. A gépből már látom is az alvó celestialt, aki miatt ez az egész zajlik. A loák segítsenek minket, hogy ne ébredjen fel! Ezúttal én képviselem egyedül a WANDot, a szervezet egy SHIELD ügynököt küld még velem. Az eligazításnál ígértek még egy tanácsadót, de konkrétumot nem mondtak. Gondolom ha jön, akkor majd 'Friscoban rejtélyesen felbukkan a semmiből. Az ilyen allűrök mindennaposak nálunk, és a tanácsadók a legrosszabbak ebből a szempontból. Hiába, a mágusok átka a kényszeres titokzatoskodás és a színpadiasság. A szervezeten kívülről két X-men tag is csatlakozik hozzánk, mivel az ügyben mutánsok is érintettek voltak. Remélem, hogy van azért valami fogalmuk a nyomozásról. Értem, hogy miért viselnek a szívükön minden ügyet, ami mutánsokat érint, de kompetencia hiányában, csak nehezítik a munkát. Nem akarok nagyon támadó hangot megütni, de csak a miheztartás végett, még a repülőn fel is teszem a kérdést:
- Van bármi tapasztalatuk nyomozásban?
A válaszuktól függően tudom majd megfelelően kezelni őket. Gammer ügynök miatt nem aggódom, őt nyilván azért küldték, mert kézben tudja tartani a nyomozás világi részét.
Már nagyon rám fér egy cigi, mire odaérünk, úgyhogy nem veszem rossz néven, amikor végre leszállunk. Ahogy a bérautóra várva meggyújtom a cigimet, a belváros felé nézek. Nem keveset élt át ez a hely, tömeges halált és föltámadást. Mindkettőből láttam nem is egyet, de itt iszonyatos számokról van szó. Ez ad a városnak valami nagyon furcsa érzetet, mintha élet és halál itt nem úgy működne, mint máshol. A reptérről már viszonylag gyorsan bent vagyunk, és a rendőrök sem igazán húzzák az időt. Ez egy nagy pirospont nekik.
- Peterson Gray, WAND. - mutatkozom be, majd gyorsan igazolom magam, és kezet nyújtok Johnson őrnagynak. Örömmel veszem a frissítőt, ahogy azt is, hogy az őrnagy nem akarja mégegyszer elmondani, amit már tudunk. Az új halott viszont újdonság, ugyanakkor jó lehetőség is.
- Örülünk, hogy segíthetünk.
Unalmas udvariassági forma ez, de tényleg örülök. A legjobb napok azok, amikor van mi lefoglalja a gondolataimat.
- Először megnéznénk a testet. - veszem kézbe az irányítást. - Megpróbálok beszélni a lelkével, hátha el tudja mesélni, hogy mit látott a halála előtt.
Még mindig nagy élmény, hogy van jogosultságom az ilyesmihez.

by **Jack Gammer** Hétf. 30 Jún. 2014, 15:18

Jack Gammer Naplója - 1. Bejegyzés - Dátum: 2025. június 30.

Csak hogy tisztázzuk a félreértéseket, ez nem az első bejegyzésem. Megmagyarázom. Jó szokásomhoz híven megint nem vagyok olyan helyzetben hogy valós időben körmöljem le életem eseményeit, így kénytelen vagyok fejben építeni az eseményeket, hogy majd ha eljön az idő, hathatóan adhassam vissza naplóm megtelő lapjain. A gond csupán az, hogy öreg fejemmel már nem emlékszem, hányadik bejegyzésnél is tartottam, szóval egyelőre új számozást vezetek be, majd talán később összeigazítom a dolgokat, ha lesz hozzá kedvem. Vagy időm. Vagy esetleg mindkettő egyszerre. Képtelen vagyok megállni ismét a naplóírást, hiszen a dolgok ismét beindulni látszanak, rég voltam ennyire izgatott. Csaknem három éves irodai munka után ismét eljött az én időm, hogy terepen próbálhassam ki magam. Ez egyszerre izgalommal és némi aggodalommal is eltölt, de egyelőre bizakodó vagyok, minden rendben zajlik, bár a kérdések sokasodnak. Na de miről is van szó pontosan?

Alighogy a SHIELD visszahelyezett terepmunkára, már meg is kaptam az első megbízásom. Már kora reggel értesítettek, így a felszerelésemmel együtt érkeztem a központba az eligazításra. Illetve érkeztem volna az eligazításra, ha lett volna eligazítás, de sürgetett minket az idő. Megkaptam az aktákat, villámgyorsan bemutattak Peterson Gray ügynöknek, valamint két mutánsnak, akikkel együtt már fel is pakoltak egy SHIELD magángépre és már indultunk is San Franciscoba. A pár órás út alatt volt időm alaposan megismerkedni az üggyel. Miközben ügynök kollégám a mutánsokat faggatta, én igyekeztem minimálisra csökkenteni az interakciókat és csak akkor szóltam bele, ha bárki megszólított. Illetve egy apróság fúrta az oldalamat, aminek hangot is adtam gyorsan, hogy utána visszatérhessek az ügy részleteihez.
- Szóval önök mutánsok. Esetleg elárulnák, miket tudnak?
Reméltem, hogy a képességeik esetleg segíthetnek az ügyben. De ha nem, az se nagy baj, máshogy is hozzájárulhatnak a nyomozáshoz. Főleg ha még tapasztalataik is vannak ilyen téren. Egyébként nyugodt kis utazás volt, bár az ügy kicsit aggasztott. Valamiféle tömeggyilkos vallási szekta nyomába kellett iramodnunk. Rituális gyilkosságokról volt szó, ahol egy bizonyos „harmadik szemet” tettek tönkre az elkövetők. Na itt álljunk meg. Ez az egész spirituális zagyva, mágikus hókuszpókusz nekem messziről bűzlött, már első átolvasásra is. A legrosszabb, hogy ezen a „szemtelen” dolgon kívül semmi sem kötötte össze az áldozatokat, talán csak a védekezés hiánya. Nem volt túlzottan sok kiindulási pontunk, konkrétan semennyi. Miközben az ügyet tanulmányoztam, eszembe ötlött, miért jelölhettek ki erre a feladatra. Gray ügynök a WAND osztályról érkezett, akiknek szakterülete ez a mágiáskodás. Világos, hogy az ő része lesz az esetek mágikus mivoltának feltárása. Ezek szerint nekem, mint volt rendőrnek jutnak majd a dolog földhözragadtabb elemei. Nekem ez rendben is volt, nem különösebben voltam oda a mágiáért. A mutánsokat nem igen tudtam elhelyezni. Talán csak azért voltak itt, mert mutánsok is voltak az áldozatok között. Vagy tudtak valami nagyon speciálisat. Az ügy alapos átfutása után minden esetre afelé hajlottam, hogy valahogy majd csak boldogulunk mi négyecskén, illetve még akit mellénk rendelnek az ügyben. Minden esetre pillanatnyilag egyszerű nyomozásnak tűnt az egész, szóval a gépfegyverem a csomagomban maradt, biztonságban. Nem úgy a pisztolyom, amit magamnál terveztem tartani végig, ha eldurvulna a helyzet. A SHIELD egyenruhámat is felvettem, biztos ami biztos, de ráöltöttem a civil felszerelésemet is, hogy egyszerre legyen meg a védelem és az inkognitó is. Amíg valaki nem kezdi el rólam tépkedni a ruhát, addig senkinek sem fog szemet szúrni az öltözékem. Az pedig tinédzser korom óta nem nagyon fordult elő.

Megérkezésünket jelezte a gép ablakából tisztán látható alvó celestial. Megpillantva átfutott az agyamon, mennyi mindenen ment keresztül ez a szerencsétlen város is. A III. világháború során kihalt, aztán élőhalottak lepték el, utána konkrétan el is pusztult egy biológia támadásban, aztán körülbelül 3 évvel ezelőtt helyreállították. Úgy tűnik még így sem lehet nyugta a helyieknek. Úgy állt itt ez a monstrum a város felett, mint Demoklész kardja. Senki sem tudta mi célból volt ott, de valami oka kellett hogy legyen. Minden esetre nem sokat töprenghettem ezen a dolgon, most más feladatunk volt, felderíteni a rejtélyes gyilkosságokat. Leszállás után egy bérelt autóval rögtön a rendőrség főépülete felé vettük az irányt. Ott sem volt lacafacázás, azonnal fogadott minket a rendőrparancsnok, egy pocakos, ötven körüli, őszülő afroamerikai férfi, Stephen Jonhson őrnagy. Gray ügynök példáját követve én is sorban álltam a bemutatkozáshoz.
- Jack Gammer, SHIELD.
Olyan komolyan, tiszteletet parancsolóan és királyul hangzott ez a bemutatkozás, még annyi idő után is. Legalábbis nekem. Másnak nem tudom, nekem biztosan. Megvolt a bemutatkozás, a kemény kézfogás, az igazoltatás, minden hasonló formalitás. A nagy melegre való tekintettel én is elfogadtam a frissítőt, bár nem kortyoltam bele azonnal. Nem ápoltam hatalmas bizalmat az idegenekkel szemben. Talán ez visszavezethető az előző rendőrfőnökre, akivel dolgom volt, és akiről utólag kiderült, hogy raptor. Vagy fészek volt? Nem, az a szomszédasszony volt. Fene egye meg, tényleg nagy kavarodás van az emlékeim között. Minden esetre ha nem találtam gyanúsnak az italt azért nagyon szívesen belehörpintettem, mert tényleg nagy volt a hőség odakint.

Az őrnagy gyorsan a tárgyra tért. Örült nekünk, naná hogy. Dolgoztam rendőrségen és ha nem csalt a szimatom, halvány fogalmuk sem volt errefelé, mivel is állhatnak szemben. Na nem mintha nekem nagyon lett volna, de Gray ügynök biztos jobban képben volt a mágikus részen. Az friss tengerparti gyilkosság remek kiindulópontnak ígérkezett számunkra. Két választásunk volt, vagy a helyszín, vagy a test megvizsgálása. Bizonyára a helyiek már mindkettővel megvoltak, de volt egy sanda gyanúm, hogy pár részlet elkerülhette a figyelmüket. Gray már választott is, neki a test kellett. Hogy beszéljen a...lelkével? Na ez új volt. Ezek a WAND-osok mindig is fura figurák voltak. De bizonyára tudta, mit csinál. Én minden esetre, ex-kopó lévén másfelé terveztem szimatolni.
- Gray ügynök, míg maga a testet vizsgálja, addig én megnézném a helyszínt, ha nem probléma.
Mágikus egy ügy volt, szó szerint, szóval egyelőre beletörődtem hogy Gray ügynök tartotta a gyeplőt. De ez nem akadályozott meg abban, hogy a saját szimatom után menjek. Sokat nem tudtam volna kezdeni a testtel, én nem tudtam hullákkal beszélgetni, de ha valami érdekes nyom maradt a tetthelyen, akkor azt bizonyosan ki fogom szúrni. Reméltem hogy ügynöktársamnak nem lesz ellenére, hogy ilyen gyorsan elválnak útjaink. Több esélyünk volt eredményre jutni, ha több helyen nézelődtünk egyszerre. A „több szem többet lát” közhelyet minden esetre nem mertem elsütni, tekintettel a gyilkosságok mibenlétére. Pedig nagyon adja magát a poén. Talán majd később lesz rá alkalmam. Most azonban komolyságra volt szükség.

Ha ügynök és mutáns kollégáimnak sincs ellenére a szétválás, akkor már mehet is az egyeztetés az őrnaggyal a helyszín megtekintéséről.
- Tehát a tengerpart. Ne is húzzuk az időt, induljunk is. Lekötelezne, ha adna mellénk valakit aki odavezet minket, nem vagyunk éppen otthon errefelé. És ennek az új gyilkosságnak az anyaga is sokat segítene, útközben át is tanulmányoznám. És ha van bármi új információjuk, azonnal értesítsenek.
Lefirkantottam az őrnagynak egy mobilszámot, hálás köszönetet mondtam hathatós segítségéért, a vendéglátásért és az életmentő frissítőért, majd ismét ügynöktársamhoz fordultam.
- Hívjon, ha talált valamit. Én is hasonlóképpen teszek.
Ha nem maradt már senkinek mondanivalója, akkor nem is volt min húzni az időt. Minden perccel egyre kevesebb volt rá az esély, hogy bármit is találunk a helyszínen. Valószínűleg a helyiek már felnyálazták rendesen a helyet, de reménykedtem benne, hogy akad még arrafelé valami finomság számunkra is.

Nagyjából itt tartunk most. Hosszú napnak ígérkezik, annyi szent. Legutóbb mikor ilyen üggyel találkoztam, a végén egy galaktikus háború közepén kötöttem ki. Azért bízom benne, hogy ezúttal kicsit nyugisabbak lesznek az események. Persze nem túlságosan nyugisak, hiszen ketyeg az óra. Nincs vesztegetni való idő, mielőbb ki akarok jutni a helyszínre vizsgálódni. Valahogy a helyszíneken mindig jobban pörgött az agyam, remélem most is így lesz. Ha minden jól megy, pár perc múlva már a tengerpart felé robogunk. Ha nem, akkor valami megint közbejött, mint mindig. Remélem ügynöktársammal és a mutánsokkal is jól együtt tudok majd működni, egy ideje már, hogy csapatban kellett játszanom. Pláne ilyen ismeretlen csapattal, ilyen ismeretlen terepen. Csak remélni tudom, hogy nem jöttem ki túlzottan a gyakorlatból. Hamarosan kiderül.

by **Alekszej Vaszilenko** Hétf. 30 Jún. 2014, 16:28

Alekszej örült, mikor az eligazításon közölték vele, hogy küldetésre megy. Akkor is örült, mikor megtudta, hogy társat kap, és akkor is, mikor kiderült: hölgy az illető. Az első találkozásukkor leomlott a rózsaszín fal, hiszen a kirendelt segítő hozzá hasonlóan állatias mutáns... és egy ragadozó. Senkinek nem kellett az utóbbit elmagyaráznia Alekszejnek. A Nyúl számára elég volt egy fuvallat, mely felé sodorta a lány szagát. Az eligazítás után beszélt Davidsonnal a problémájáról, aki felvilágosította őt a lány képességeiről, és biztosította róla, hogy nem fogja megenni Alekszejt. A férfi ettől nem lett nyugodtabb.

Mivel személyre szabott jelmeze még nem volt, ezért egy "hagyományos", egész testes műbőr ruhát vett fel a bevetésre, melynek a mellkasán díszelgett az X logó, pont Alekszej szíve fölött. Bőrcsizmájában volt acélbetét, kesztyűi pedig ujjatlanok voltak, hogy a megnyúló karmok ne szakíthassák át a szövetet. Maszkot nem viselt. Terryvel nem beszélt sokat, és inkább zenét hallgatott az út alatt. Már bánta, hogy nem hozott magával olvasnivalót. Egyedül csak akkor szólalt meg, amikor a Jack Gammer néven bemutatkozó férfi megkérdezte őket az erejükről. Danny Longnak inkább nem válaszolt, hagyta Terryt érvényesülni. Alekszej csak annyit mondott, hogy gyors a mozgása és emberfelettiek az érzékei. Ezután visszaadta magát a melankóliának, és figyelte a celestial megtermett alakját.

Mikor megérkeztek, és fogadta őket Stephen Johnson, csakannyit mondott:
- Hívjon csak Nyúlnak.
Majd mikor szóba került a szétválás ötlete, Alekszej hátán végigfutott a hideg. Szívesen vált volna külön a társától, de - bármennyire is taszította az ötlet - egy csapatot alkottak, és az X-Ment képviselték. Együtt kell lenniük. Így most, szinte először kérdezte meg a lányt, akcentussal a hangjában.
- Mit gondolsz, tovaris?

by **Terry** Kedd 01 Júl. 2014, 19:53

Kicsit meglepődtem mikor mondták, hogy lenne feladat, és, mint X-men-t képviselni is benne de nem voltam ellenére a dolognak. Örültem is neki, hogy van valami. Bár félreértés neessen nem azért mert rituális gyilkosságok olyan mókásak és jó utánuk nyomozni hanem úgy alapból. Be osztottak egy másik lupin. Vagy inkább nyuszi mutáns mellé beosztottak. Láthatóan nem volt ínyére a dolog. Már csak abból is lerí, hogy ha kicsit gyorsabban lendíteném meg a karomat, hogy tarkóra tegyem mondjuk már három háztömbbel lenne alrébb... Mókás. Szerintem simán szívrohamot tudnék okozni neki azzal ha a vállára tenném a kezét.
A nyuszikával ellentétben én nem bújtam bele a kezes lábasba, hanem saját ruhámba csámborogtam el. Nekem ez a szokványos és speciálisan csináltattam is még jó régen. De persze nem rí le erről, hogy olyan különleges lenne mert bárhogy is nézik az emberek egy erdő terep nadrág bakancsal és egy fekete trikó. Most az egyszer viszont mivel képviseletben lennék én is egy x-es szimbólumos dzsekit kértem még. Legalább ne csak azon látszódjok, hogy kit képviselek én is, hogy a bőrszerkós nyuszi mellett állok.
A gépen jó darabig csak csendesen bámulok az ablakon ki, meg körbe a többieken is akik még rajta vannak. A kérdésre fordulok az azt feltevő Peterson felé. Elég jogos a kérdés. Mármint bárhogy is nézed.
- Nekem nincs...- válaszolok miközben nyújtózkodok egyet. Nem csinálok ebből gondot ha ő se. Mármint tisztán megvan a felállás hiszen mi inkább képviseljük a mutáns érdekeltséget, mégis csak ők vannak a S.H.I.E.L.D. től.
A kérdésre, hogy milyen képességeink is vannak egy pillanatra elgondolkoztam, hogy hogyan is fogalmazzam meg nekik mert se monológozni nem akartam se az orruk alá böfögni két szót.
- Lupin vagyok, vagy farkas mutáns. Amelyik megfogalmazás jobban tetszik.
A válasz után még figyelek feléjük egy kicsit, hogy van-e még valami amit meg akarnak kérdezni tőlünk vagy sem. Aztán a saját gondolataimba mélyedek el az ügy kapcsán.. Ha jól dereng akkor volt egyszer egy ilyesmi, rituális sorozatgyilkos még AIM ville favela idejében is.

Mikor megérkezünk, még a gép ablakán át látni az alvó celestialt. Nem semmi az a valami. Már csak méretileg is. De igazán örülök, hogy alszik és semmi más.
A rendőrségre ismegyünk rögtön ahol a parancsnok fogad minket és még frissítőt is kapunk ami csak jól tud esni a meleg időben.
Sokat Gray nem totojázik és a tárgyra tér. Amikor a lélekizét említi pislogok kettőt rá. Meg kellett volna kérdezni, hogy ők mit tudnak... Na mindegy most már.
WAND a hullához, SHIELD menne a tengerpartra. És mivel nem igazán látok se bilincseket se láncot ezért.
- Ha nincsen ellenvetése Mr. Gammer akkor én magával tartanék a tenger partra.
Valahogy nem vagyok oda a hulla házakért szóval az a lehetőség elsiklott elég hamar mellettem.

by **Svarog** Csüt. 03 Júl. 2014, 17:32

Forróság volt, Dragunovot ez csak arra tudta emlékeztetni, hogy elvesztette azt a képességét, ami annak idején épp úgy meghatározta, min ahogy a külseje. A Változatlan után egyszerűen megszűnt a pirokinetikus képessége.
Helyette képes volt megállítani az időt és a múltba pillantani. E kettő dolog hasznára még mindig nem jött rá, és akkor sem vette hasznát, mikor ruhát vett magára. A Csillagsárkány kicsit fura volt, és látszott, hogy régen elszakadt ettől a valóságtól, vagy attól a helytől, amit az otthonának hívott. Épp ilyen fura volt a kérése:
Ébreszd fel a Távol Keleti Álmodót.
Ennyi, semmi több. Dragunov pedig végig ezen gondolkodott, míg végül nyomra bukkant, de egy olyan helyre kellett mennie, ahol már egyszer ott hagyta a fogát.És mos egy pszichopata gyilkos után nyomoz, akinek mániája, hogy tönkre teszi az emberek harmadik szemnek nevezett - Svarog szerint teljesen fiktív - szervét. Dragunov leszállt a vonatról, és kilépett a pályaudvaron túlra, és felpillantott a hatalmas, szoborra emlékeztető lényre. Kék farmert, fekete kapucnis pulcsit, napszemüveget és az arca köré kötött sálat viselt, hogy eltakarja az arcvonásai, míg a szárnyait kötéllel szorította le.
Állítólag élt, a mutáns pedig nem akart itt lenni, mikor ez feltámad...
A legjobb az volt ebben az egész ügyben, hogy a rituális gyilkosságokat egy "Alvók" nevű vallási szervezet követte el, akik a szundikáló istenüket akarják feltámasztani. A sárkányszerű mutáns szivarra gyújtott, és felemelte az úját, de nem jelent meg ott az aprócska láng. Felsóhajtott.
A megszokás, előkapta az öngyújtóját, és úgy gyújtotta meg. Az egyik újságárusnál vett egy újságot, és úgy döntött, hogy felkeresi azokat a helyeket, ahol gyilkosság történt az elmúlt 24 órában. Nem volt sok kedve egy olyan lényt felébreszteni, akinek a nevében gyilkosságokat követnek el, de ha szükséges, akkor szükséges.

by **Darren Cain** Pént. 04 Júl. 2014, 00:15

Már pár hónapja szerencsém van együtt élni a démonnal. Nem túl beszédes alkat, még a nevét sem tudom. Már ha van neki. Eddig nem volt sok feladatom, ami elég furcsa, azt hittem a pokol ura nagyobb elvárásokat támaszt elátkozott szolgáival szemben. Azon ritka alkalmakon, amikor megszólal a kedves lovas, csupán mindenféle sugallatokkal és érzésekkel kommunikál. Például pár napja amikor azt kezdte nyomni folyamatosan, hogy ”San Francisco. San Francisco. San Francisco. San Francisco. San Francisco. San Francisco.” Szóval megmondtam Tobiasnak, hogy tessék pár nap pihenő, ami már rég kijárt és most itt vagyok, San Francisco-ban. Elég unalmas vonatút volt, úgyhogy zenét hallgattam meg a mobilomon keresgéltem furcsa dolgokat. A legfrissebb furcsaság a sorozat gyilkosság. Véletlenszerűnek tűnő áldozatok, akiknek kivágták a harmadik szemét. Valami furcsa rituális dolognak tűnnek. Elég nyilvánvaló, hogy miattuk vagyok itt.
Leszállok a vonatról és mély levegőt veszek. Nem is érződik a 3 évvel ezelőtti pusztulás és halál szaga, az Asgardiak jó munkát végeztek. Kíváncsi vagyok, hogy ennek az ügynek van-e köze ahhoz. Még egy dolog amit ki kell derítenem. Viszonylag meleg van, ami még talán zavarna is, ha nem tudnám egy gondolattal lángba lobbantani a koponyámat. De ennek még nincs itt az ideje, nyomozni kell. Ott kezdem, ahol a legegyszerűbb. Ha a lovas idehozott akkor biztosan pontosabban is meg tudja mutatni a helyet. Ezért koncentrálok és megpróbálom megérezni az irányt, hogy hova is kéne mennem. Ha ez sikerül, akkor elindulok arra. Ehhez viszont nem fűzök sok reményt, hiszen valami oknál fogva a lovas élvezi azt, ha roppant idegesítően rejtélyes lehet. Megbízhatóbb a jó öreg lábmunka. Ha olvastam valamit az áldozatok nevéről, akkor a családjuk vagy barátaik megfelelő hely lehet kezdésre. Ha van ilyen, akkor az első megtalált személy hozzátartozóihoz megyek. Ha ez a módszer se válik be, akkor eléggé kifogytam az olyan lehetőségekből, ami az eszembe jutott. Talán ha megvannak a helyek, ahol a hullákat megtalálták. Ott még lehet valami. Így oda megyek, ha van megadva bármelyik cikkben helyszín. Ha ez sincs, akkor keresek egy helyet, ahol lehet hideg sört kapni. Talán egy kis szomj oltó megindítja a bennem élő nyomozót.

by **Thorhalla** Pént. 04 Júl. 2014, 01:17

Résztvevők: Darren Cain, Boris Dragunov / Svarog, Peterson Gray, Alekszej Vaszilenko, Termina Alusia / Terry, Jack Gammer és Casper Vos
Következő körváltás: 2014. július 8. (kedd)

~ Napszak: naplemente, már félhomály ~

Casper előző éjjel érkezett meg San Francisco-ba és Mrs. Miller még New Yorkban felvilágosította, hogy fognak mások is érkezni, négyen, akiket a SHIELD, illetve az X-men küld és velük kell majd együtt dolgoznia. Mivel kint még csak félhomály volt, így egyelőre a rendőrség alagsorában tartózkodott – itt vészelte át a nappalt is – és most kísérték őt is a patológiára, hogy megnézhesse a testeket.
Odafent a csapat nagyjából elosztotta magát, hogy Gray megy testet vizsgálni, a többiek pedig kimennek a helyszínre, ahol a tegnapi gyilkosság történt. Amint ezt sikerült eldönteni a rendőrség parancsnoka is megszólalt.
- Egy társuk már itt van tegnap óta – mondta. – Őt is a WAND küldte, már lent van a testnél.
Ezek után a társaságot két felé kísérték, Peterson leért a patológiára, ekkora ért oda Casper is, így a két férfi most találkozott először. Bent a korboncteremben egy női holttest feküdt ruhák nélkül, még nem álltak neki a boncolásnak, csak a test volt letisztítva. A testek több helyen, az erogén zónákban zúzódások látszottak, amiket fogak okoztak, egyik sem olyan, ami súlyos sérülést okozna, inkább csak vad szexre utaltak, ami még látszott, hogy szilikon mellei voltak, az ajkai is feltöltve lehettek, a fenekében pedig úgyszintén szilikon implantátum volt. Húszas évei közepén járhatott, szőkített haj, szolárium barnított bőr. Más külsérelmi nyom nem volt rajta látható, csak a homloka közepén a harmadik szem helyén egyetlen késszúrás, láthatóan ez volt a halál oka is. a patológus pedig ebben a pillanatban lépett be a terembe.

A másik hármast a garázsba kísérték ki és onnan egy autóval vitték ki őket a tengerpartra, arra a részre, ahol a gyilkosság történt. Egy kietlenebb terület volt, strand nem is volt ezen a részen, csak raktárak sorakoztak egymás mellett. A rendőrség még lezárva tartotta a helyszínt, amíg a SHIELD emberei is megvizsgálják a területet. Még ugyanazon az oldalán volt a városnak az esemény, ahol a rendőrség is elhelyezkedett, nem kellett átmenni a Goldengate hídon, így a celesitaltól is távolabb maradtak. Az egyik raktár előtt történt a gyilkosság, a földön felrajzolva ott volt a test korábbi elhelyezkedése a földön vér látszódott, ami az előzetes adatok szerint a fejet, a harmadik szem helyén levő szúrástól származott. A fegyver nem volt meg, és nagyon át sem nézték még a helyszínt, minden a csapatra várt.

Svarog és Darren is egy-egy újságot vettek a pályaudvaron, az egy esti kiadás volt, így már benne volt a mai reggel történt gyilkosság, ami a tengerpatron történt, nem is olyan messze a pályaudvarról. Villamossal, vagy éppen taxival, repülve, vagy a megidézett járművel könnyedén megközelíthető volt a helyszín – leírást lássátok egy bekezdéssel feljebb. Egyetlen egy gondot talált a két férfi, amikor megérkezett, a rendőrség még lezárva tartott a területet, ott voltak ők is, illetve a SHIELD és az X-men emberei ekkor érkeztek meg láthatóan azért, hogy segítsenek a helyi erőknek a nyomozásban.

by **Svarog** Pént. 04 Júl. 2014, 10:59

Dragunov tudta, hogy ez az újságos információszerzés működni fog. Mint kiderült, a legutóbbi gyilkosság a tengerparton történt, közel a pályaudvarhoz. Dragunov csettintett magában, és elvigyorodott.
Remélte, hogy itt valami nyomra fog bukkanni. Dragunov az újságárusnál vett egy villamosjegyet, és felszállt a legközelebbire. A leghátsó ülésre tette le magát, úgy festett, hogy senki sem ismerte fel Dragunovot az elismert háborús hőst, a Bosszú Angyalai szuperhőscsapat egyik tagját, Dormannu egyik legyözöjét. Hamar megérkezett, a tengerpart ezen részén csak raktárak voltak.
És rendőrök, meg a SHIELD ügynökei, meg néhány civil ruhás csóka ki tudja honnan. Dragunov próbálta kerülni a feltűnést, nem tudta, hogy milyen gondokat okozhat, ha valaki visszatér a halálból közben megnézte távolról a tetthelyet, és aktiválta a múltba pillantó képességét. Remélte, hogy fogja tudni használni valamire, mondjuk megnézni, hogy ki tette az egészet.
Lehet feltűnő egy nagydarab, kapucnis eltakart arcú fickó, egy kitüremkedéssel a hátán.

by **Jack Gammer** Pént. 04 Júl. 2014, 20:27

Jack Gammer Naplója - 2. Bejegyzés - Dátum: 2025. június 30.

Az X-Men-WAND-SHIELD együttműködés eddig gyilkos profizmussal működött. A New York - San Francisco magánjáraton volt időm egy kis ismerkedésre és csapatfelmérésre, valamint az ügy átfogó vizsgálatára. Az akták eddig nem sokat mondtak. Vagy tényleg ilyen rejtélyes volt az ügy, vagy a helyi erők nem voltak a helyzet magaslatán. Akármelyik is volt az igazság, nekünk kellett a dolog végére járni. De egyelőre nem voltak problémák a folyamattal. A helyi erők segítették a munkánkat, amennyire tudták. A rendőrparancsnok várhatott minket, mint a messiást. Mi pedig szépen felosztottuk a test és a helyszín megvizsgálását magunk között. Valahol itt tartottam a múltkor. Azóta ugyan kicsit közelebb kerültünk az eseményekhez, de a megoldáshoz aligha.

Gray ügynök nem emelt szót a szétválás ellen, a mutánsok azonban hozzám akartak csatlakozni. Nem akartam önzőzni, ügynöktársamnak is kijárt volna egy mutáns a gyűjteményünkből, de úgy tűnt nem csak én nem tudtam volna semmit sem kezdeni a hullával, hanem újdonsült társaim sem. Nem mintha zavart volna a látványuk, az évek során valahogy megszokja az ember, de nem voltam se patológus, se hullákkal beszélgető hókuszpók. De a WAND ügynöke se maradt magára, egyik kollégája már tegnap óta a városban volt. Ezzel ki is tisztult a lelkiismeretem, hiszen ő sem maradt magányosan. Így, miután megadtam az elérhetőségem és szóltam, hogy bármilyen fejleményről értesítsenek, újdonsült mutánsaimmal elindítottak minket a garázs felé. Már csak megszokásból is az anyósülés felé vettem az irányt és hacsak valaki nem foglalta el előttem, a sofőr mellett foglaltam helyet. Csomagomat, amely többek között az esetlegesen szükséges nehéztüzérséget tartalmazta, a lábamhoz helyeztem el és kényelmesen befészkeltem magam az ülésben. Nem is tudom ültem-e valaha rendőrautóban hátul. Annyira megszoktam az évek során hogy vagy én vezetek, vagy legalábbis elöl ülök, hogy most sem terveztem máshogy tenni. Nem csak büszkeségből, de elölről sokkal jobb rálátásom volt az útvonalunkra is, illetve könnyebben szemmel tudtam tartani a vezetőt. Nem mintha bizalmatlan lennék a helyi kopókkal szemben, pedig így volt, de sosem árt az óvatosság. Így indultunk el a tengerparti gyilkosság helyszíne felé.

Sokat nem sikerült kiderítenem az új gyilkosságról, ugyanolyannak tűnt, mint a többi. Semmi nem kötötte össze a többi áldozattal, csak az a bizonyos „harmadik szem” dolog, amihez nem különösebben értettem. Semmi a boncolásról, semmi a helyszínről, semmi az áldozatról, tehát egy nagy kalap semmi az egészről. Elég lassan dolgoztak a helyi kollégák, reggel óta igazán kiokoskodhattak volna valamit. Valószínűleg vártak a megmentőikre, azaz ránk. Így minden esetre sokkal nehezebb lesz átlátni az összefüggéseket. Mert valami összefüggés volt, ebben biztos voltam. Persze ennek meglátásához nem kellett nagy nyomozónak lenni, a gyilkosságok mibenléte már összekötötte az áldozatokat. De semmi más. Véletlenszerűek lettek volna? Nézelődnek az utcán, áldozatot keresve, meglátnak valakit és hajrá? Ha jól emlékszem nem találtak védekezésre utaló jeleket az áldozatokon. Megbénították volna őket? Vagy saját akaratukból lettek áldozatok? De miért kell ezt az utcán intézni? Sok volt a kérdés, kevés a válasz. Igyekeztem valamiféle mintát felfedezni a gyilkosságok helyszínei között, amiket még a gépen tanulmányoztam át, hozzáadva ezt a mostanit is. Ha ugyanazon a környéken, vagy valamiféle berajzolható ábra alapján bukkantak fel a helyszínek, az segített volna megtalálni a tetteseket, vagy a következő gyilkosság helyszínét, de legalábbis leszűkíthette volna a keresési területet. Ha viszont San Francisco szerte történtek az esetek, tényleg bármiféle mintha, ábra, vagy következetesség nélkül, akkor ez megint csak egy zsákutca volt.

Nem csak ezen törtem a fejem, miközben róttuk San Francisco utcáit. Azon is elgondolkodtam, hogy tudnám hasznosítani mutáns társaim képességeit. Igyekeztem felidézni mindazt, amit a gépen mondtak magukról. Nyomozói tapasztalatokkal nem igazán rendelkeztek, szóval valószínűleg tényleg csak a mutáns áldozatok miatt küldte őket az X-Men. Alekszej Vaszilenko, azaz Nyúl csak annyit mondott, hogy gyors a mozgása és emberfelettiek az érzékei. Termina Alusia, azaz Terry egy lupin volt, vagyis farkas jellegű mutáns. Hát a világot ők se fogják megváltani, de még mindig előrébb voltak mint én, akit maximum csak a két szép szeméért tarthatott különlegesnek a közönség. Tulajdonképpen egész hasznos képességek birtokában voltak a nyomozás szempontjából. Jó is, hogy velem jöttek a helyszínre, kifinomult érzékeikkel olyat is észrevehetnek, amit egy magamfajta egyszerű emberke nem venne észre, legyen akármilyen tapasztalt nyomozó is.

Miközben a társaimon az ügyön töprengtem, szépen lassan megérkeztünk a tengerpartra. Először azt hittem valamiféle strand közelében lesz a helyszín, de tévedtem, távolabb nem is lehettünk volna tőle. Egy kietlenebb területen kötöttünk ki, ahol raktárak sorakoztak egymás mellett, ezek közül az egyik előtt történt a gyilkosság. Kiszálltam a kocsiból és megközelítettem a helyszínt. Hamar kiderült mi van meg és mi nincs. Megvolt a test helyzete, a vér, a gyilkos fegyver azonban hiányzott. A helyszín le volt zárva és csak arra várt, hogy felfedezzük. Bizonyára értesítették az itt ácsorgó rendőröket, hogy ne nagyon rondítsanak bele az érkezők munkájába, mert a helyszín nagyjából érintetlennek tűnt. Vagy ez, vagy elképesztően lusták voltak a helyi kopók. Nehéz volt megmondani. Minden esetre így nem tehettek tönkre semmi fontosat, ez jó volt. De így több munka maradt ránk, ez rossz volt. A Nap lassan lemenőben volt, félhomály uralkodott a környéken és nem lett volna jó, ha órákig söprögetjük a helyszínt. Múltkor amikor éjszaka nyomoztam, összeakadtam egy vámpírral. Nem az agresszív fajtából, de azért mégis, kényelmesebben éreztem magam a napsütésben. A nyomok észrevétele is könnyebb volt napfénynél, mint lámpafénynél. A nyomozás többi részéről nem is beszélve. Ha tényleg valami vallási szekta nyomában voltunk, akkor éjszaka övék volt az előny, hiszen ők voltak hazai terepen. Tehát több okból is fontos volt, hogy hamar lerendezzük ezt a helyszínt. Ha egyáltalán találunk valamit, amiben azért eléggé bíztam, ha már kijöttünk ide.

Pár pillantást még vetettem a helyszín egészére, majd a környéken ácsorgó rendőrök felé fordultam. Nem akartam rájuk bízni a helyszín átvizsgálását, de szükség volt a segítségükre, ha időben akartunk végezni. Ha felügyeljük őket, talán nem rontanak el semmit. Megköszörültem a torkomat és igyekeztem magamra vonni a lustálkodó kopók figyelmét.
- Jack Gammer, SHIELD. Minket küldtek, hogy segítsük önöket a nyomozásban, de most nekünk lesz szükségünk az önök segítségére. Igyekszem rövid és érthető lenni. Kevés időnk van, igyekezzünk átvizsgálni a helyszínt, mielőtt teljesen besötétedne. Nincs meg a fegyver, valószínűleg magával vitte a tettes, de ha mégsem, akkor valahol a környéken kell lennie. Szemetesek, csatornák, bármi hasonlóban elrejthették. A fegyver legyen a fő cél, de ha bármi mást találnak, ami akár egy hangyányit is gyanús, arról tudni akarok. Nem piszkálják, nem fogják meg, nem hozzák ide, szólnak nekem és én odamegyek megnézni. Ha van itt a helyszínen bármi használható, azt meg kell találnunk. Rajta.
Ez volt az első napirendi pont, munkát adni az unatkozó, bámészkodó kopóknak. Több szem többet lát. Nem fűztem sok reményt a fegyver megtalálásához, az ilyen speciális gyilkosságokhoz általában ugyanazt a fegyvert használják, tehát a gyilkos magánál tartja, de sose lehet tudni, minden megállót végig kell járnunk, persze csak képletesen szólva. Reméltem hogy egyik helyi sem kezd el pattogni a parancsaim ellen, végül is azért küldtek minket, hogy ledirigáljuk ezt a nyomozást. Hát akkor legyen, elkezdtem dirigálni, legalább valami hasznukat vegyem. De ezzel még nem végeztem. A legközelebbi rendőrt magamhoz intettem, miközben a többiek remélhetőleg hozzáláttak a terület módszeres átvizsgálásához.
- Mindent tudni akarok erről a raktárról. Tudni akarom kié, tudni akarom mi van benne és tudni akarom, miért itt ölték meg az áldozatot.
Tekintetem egy pillanatra ismét a raktárra emeltem, amely előtt végeztek az áldozattal. Lehetett véletlen egybeesés, hogy az áldozat éppen itt sétált és itt érte a vég, de utáltam a véletlen egybeeséseket. Sokkal jobban szerettem, ha a történet kirakói szépen összeilleszkedtek a szemem előtt. A raktár jó kiindulási alapnak tűnt. Talán volt benne valami érdekes, vagy vele kapcsolatban valami érdekes, ami különlegessé tette ezt a helyszínt. Ha nem találunk semmit, de tényleg semmit a környéken, akkor ez lenne a következő ötletem, a raktár. De még mindig nem fogytam ki az eligazítani valóból. Ha a rendőrök megvoltak, akkor következett két újdonsült mutáns társam.
- Önöknek jobbak az érzékei, mint nekünk. Azt hiszem itt a tökéletes alkalom, hogy használják őket. Nézelődjenek, szimatoljanak, hallgatózzanak, nyalogassanak, tapogatózzanak, bánom is én, csak találjanak valamit, amin elindulhatunk.
Ha a két mutánsom nem talál semmit, akkor tényleg tiszta a helyszín és fölöslegesen autóztunk ki ide. Tiszta, kivéve a vért. De ha már itt tartunk, talán a test megjelölt elhelyezkedése és a vér is adhat valami támpontot. A rituális gyilkosságokról általában sokat el szokott mondani az, milyen pózban, helyzetben találnak rá a testre. Nem vagyok szakértő az ilyen dolgokba, de ki tudja, talán megakad a szemem valami furcsaságon. Más kiindulópont egyelőre nem szúrta ki a szemem.

Más azonban kiszúrta a szemem. Kevés bámészkodó volt a helyszínen, eléggé távol volt igazából bármitől és azt a kevés nézelődött is igyekezett a rendőrség elterelni a környékről. De még a vaknak is szemet szúrt volna az a nagydarab, kapucnis, eltakart arcú fickó, aki egy kitüremkedéssel a hátán, feltűnően nagy érdeklődéssel figyelte a helyszínt. Hogy is szól az az ősrégi mondás, a tettes mindig visszatér a tett helyszínére? Hát meglepődtem volna, ha most is ez lett volna a helyzet. Ha ez a tettes ilyen ostoba, akkor bizony felesleges volt a SHIELD-et hívni egy ilyen gyogyósért. Nem, ez valaki más volt, ennyire nem lehetett egyszerű ez az ügy. De ettől függetlenül gyanús volt az illető. Az hogy a jó fajta gyanús, vagy a rossz fajta gyanús, elég könnyen kideríthető. Ismét magamhoz intettem az egyik rendőrt.
- Lenne olyan kedves, hogy igazoltatja azt a nagydarab, kapucnis, púpos fazont? A szimatom azt súgja, hogy nem egy nagyra nőtt hobóval van dolgunk. Talán valami köze van az ügyhöz.
Többet aligha kellett mondanom, mert a fickó önmagában is feltűnő jelenség volt, magyarázni sem kellett, miért. Még egy étteremben is szemet szúr az ilyen, nemhogy egy rejtélyes rituális gyilkosság helyszínén. Mintha nem lett volna még elég dolog, amik között megoszthatom a figyelmemet, jött még ez is.

Kábé ennyi elképzelésem volt a helyszínt illetően, amíg nem érkezett valamilyen hír, vagy a rendőrségről, vagy valamelyik helyszínelő kollégámtól. A helyszíneken előbb-utóbb mindig megszállt az ihlet, ez a rendőri lét velejárója volt. Így hát bíztam benne, hogy most se lesz másképpen és az idő haladtával majd összeállnak a kirakós piciny darabkái, még ebben a mágikus kavalkádban is. A figyelmemet pedig kénytelen voltam megosztani többfelé is. Először is ott voltak a rendőrök. Nem ártott szemmel tartanom, hogy ki merre járkál, ki mit vizsgálgat, ki merre szaglászik. Jó lett volna, ha valamelyikük talál valami hasznosat, de az már nem lett volna jó, ha a megtalált nyomot azonnal tönkre is teszik. Persze, rendőrök voltak, csak értették a dolgukat, de ha már SHIELD segítséget kértek, akkor fogadják is el, hogy én akarom kézben tartani a helyzetet. Itt voltak a kis mutánsaim is. Értük olyan szempontból aggódtam, hogy nyomozásban nem voltak tapasztalataik, így tudtukon kívül is tönkretehettek valamit. De okos mutánsoknak tűntek, nem gondoltam, hogy bajt akarnának keverni, ők is ugyanúgy a rejtély megoldásán fáradoztak. Úgy éreztem nekik volt a legnagyobb esélyük találni bármit is, hála a kifinomultabb érzékeiknek. A helyszínt sem ártott többször is megvizsgálnom személyesen. A már említett test helyzete, vér helyzete, raktár mibenléte kérdések foglalkoztattak főleg, de én is igyekeztem rátalálni a fegyverre, vagy bármi más, használható nyomra. Egy ujjlenyomat, egy cipőlenyomat, egy elhagyott tárgy, vagy bármi egyéb lendíthetett volna az ügyön, ami pillanatnyilag a nulla közelében állt. És természetesen itt volt ez a rejtélyes idegen. Az összes bámészkodót megnéztem magamnak, hasonlóan gyanús alakok után kutatva, de egyelőre a púpos vonta magára legjobban a figyelmemet. Reméltem hogy nem lesz vele gond, hamar kiderül, mivel is állunk szemben. Nem akartam balhét, de ha az idegen rossz szándékú, fel kellett készülnöm rá, hogy előrántva a pisztolyom akcióba lendülök. De ki tudja, talán csak egy békés szamaritánus volt, aki segíteni akart, akkor pedig indokolatlan lenne fegyverrel hadonászni az irányába. Megvártam mi lesz a vége az igazoltatásnak és majd utána elhelyezem a fickót a veszélyességi listán. Nagyjából ezekre a dolgokra figyeltem, végső soron nem is annyira sok. De minél több szálat indítottam el, annál nagyobb volt a sanszom arra, hogy bárminemű nyomra bukkanok. Ezen a ponton bármi új információ segített volna, hogy előremozduljon ez a rejtélyes ügy. És én mindent meg is tettem azért, hogy megszerezzem azt az új információt, lehetőleg minél hamarabb.

by **Darren Cain** Hétf. 07 Júl. 2014, 22:25

A sörrel együtt vettem egy újságot is, benne a reggeli gyilkosság helyszínével. Szerencsére nem volt messze. Gondolkodtam, hogy motorral menjek, de fölöslegesnek tűnt. Túl nagy feltűnés lenne, fölöslegesen. Inkább villamossal megyek, jobban körül tudok nézni. Nem tart sokáig az út. A tengerpart olvasásakor rögtön valami csillogó strandos környékre gondoltam, rengeteg bikinis lánnyal. De sajnos ez elmaradt. Mindenhol csak raktárházak voltak, elég unalmas. Persze ott volt a helyszín is. Számítottam erre, de reméltem, hogy elkerülhetem. A rendőrség még nagyban helyszínelt. Sőt, ha jól láttam, még a SHIELD is ott volt. Meg az X-men. Hű, nem rossz felhozatal. Nem megyek nagyon közel, hiszen nem tudhatom, hogy felismerhetnek-e. Rituális gyilkosságok és egy csávó démonnal a fejében? Tökéletes gyanúsított. Lehet, hogy ismerik a szellemlovasokat, akik előttem jöttek, de inkább nem kockáztatok. Megvárom, míg elmennek, vagy legalábbis történik valami izgalmasabb. Tudom, így kevesebb nyom marad, de biztonságosabb.

by **Terry** Hétf. 07 Júl. 2014, 23:43

Nem volt gond azzal, hogy a tengerpartra, a helyszínre mentünk mi inkább mintsem a hulla házba. Reméltem meg valahogy jön is. Nem igazán az emberek kedvenc helye a hulla ház. Legalábbis az én álláspontom már csak ez.
Kocsival ki is vittek minket. Az út csöndesen telt el. Én se beszéltem sokat inkább csak figyeltem az utat a hátsó ülésről.
Mikor megérkeztünk a partra meglepődtem. Azt vártam volna, hogy valami szabad strand vagy annak a környékén leszünk de messze lett tőle. A tengerparti gyársor jobb megnevezés volt. A rendőrök kint voltak. A nőnek a körberajzolt helye és a vére is ott volt. A SHIELD ügynök akivel jöttünk rá is zendít és elkezdi a munkát. Én csak csendben álltam melette és hallgattam, hogy mit mond, irányít. Ő mégis csak értett ehhez és mi nem szóval jobb volt nem bele szólni ebbe.
Amikor felénk intézte a parancs szerű kérést akkor nyújtóztam eggyet.
- Persze, máris. Bár eléggé körbejárták már a helyet többen is de talán a nő vérének a szaga alapján tudok valamit kezdeni.
Talán, ha más nem is egy útvonal, hogy merről jöhetett lehet. De eléggé kétes, hogy ennyi ember meg idő után biztosra mondjak szimat nyomot, hogy találok.
Minden esetre a próbálkozást nem vetem el. Ahogy oda lépek a vérhez a földön és legugolok mellé az orrom fekete színűvé változik át és kissé eldeformálódni látszik ahogy átváltoztatom az orromat részlegesen egy farkas éles szaglású orrává. És elkezdem szaglászni a vérfoltot. Talán van valami idegen anyag a vérébe keveredve vagy hasonló.
- Tudunk valamit esetleg még a nőről aki meghalt?
Kérdezem meg a SHIELD-est miközben szimatolok és nézelődök a vér mellett guggolva.

by **Dumb** Kedd 08 Júl. 2014, 02:52

Egész szokatlan érzés...
Valaminek a része lenni, kicsit megjáratom a tagjaimat az alagsorban a boncterem felé. Egy szűkebb környezetben nagyon ki tud ríni egy temető bogár, ezt persze én jól tudom, csak ezért késztetett elégedett mosolyra a WAND ügynököm megjelenésével. Szinte lerí, én pedig megigazítom magamon a kis könnyed ingemet. Lassan ugyanis valószínűleg ki fog szagolni, megfogja tudni, hogy mi vagyok én. Azt nem, hogy milyen fontosnak tartom az első benyomást, ezért megpróbálok nem felhajtott galléros köpenyben mögé lopózni. Csak a farmerbe csúsztatom a kezeimet, beletörlöm a szárába a piros dorkó orrát csúfító piszkot. Majd üdvözlöm a szakemberünkkel egyetemben:
- Peterson, Doktor! Vos nagymester áll rendelkezésükre. - Majd mintha otthon érezném magam mutatok is a boncterem felé.
Hamar megtudjuk, hogy a tipikus műanyag hölgyről beszélhetünk az áldozat személyében akinek még friss volt a bestiális éjszaka élménye. Az ember fia azt hinné, hogy finomkodnak az ilyen törékeny, szilikonnal bélelt galambok. A két férfira nézek hátha van még valami összefoglalni valójuk. Igazából én csak összeakarom vetni az egészet pár régi olvasmányommal, ami ezt a harmadik szemet kioltandóként említi. Közben átfutom a testet hátha találok rajta valami jelet a bemetszéseken kívül. Ha beszélnek is a többiek nem zökkenek ki, még a vörös szemet is bevetem, hogy átnézzem kallódik-e az ereiben valami érdekes. Sajnálhatom, hogy nem találtam meg frissen hiszen akkor az emlékeibe is belepillanthattam volna.
De lesz még több is, az ok maximum egy kis segítséget nyújthat. Emberek fognak meghalni mire rájuk akadunk.

by **Thorhalla** Kedd 08 Júl. 2014, 09:54

Résztvevők: Darren Cain, Boris Dragunov / Svarog, Peterson Gray, Alekszej Vaszilenko, Termina Alusia / Terry, Jack Gammer és Casper Vos
Következő körváltás: 2014. július 12. (szombat)

Odabent az épületben a korbonc mester megkérte a két férfit, hogy álljanak egy kissé hátrébb, hogy megkezdhesse a boncolást, amit úgy fél óra alatt sikerült is neki. (Ugrottunk időben, hogy egyszerre legyetek a másik felével.) Eközben végig beszélt, megállapította, hogy a nővel nagyjából minden rendben volt, a legtöbb szövete, testrésze teljesen egészséges. Noha volt egy gyomorfekélye, illetve az egyik petefészken egy nagyobb ciszta és furcsa elváltozások a vastagbelén, valószínűleg valami gyulladás, vagy kezdődő rák. Szövettanra nem küldi ezeket, mivel a nyomozás szempontjából jelentéktelenek. Ami a fejet ért sérülést illeti, a nő nem védekezett, amikor megkapta a halálos szúrást, ami pontosan ugyanott érte, mint a többi ehhez hasonló esetben az áldozatokat. A szervezetben előzetes vizsgálatok alapján nyugtató, vagy drog nem volt kimutatható. Itt sem volt semmilyen előrehaladás, nem talált a patológus semmi új információt a nyomozáshoz.
- Van még valamire szüksége az uraknak esetleg? – kérdezte.
Ezalatt Casper a vérlátással is megnézte az áldozatot, sajnos semmit sem tudott meg belőle, minden szempontból normális volt a nő, noha egy-két helyen a zsiradéktól elzáródtak az erei, átlagos amerikai szervezet volt.

Svarog próbálta a képességét használni, de valamiért nem sikerült, pillanatokkal később egy rendőr is megérkezett oda hozzá.
- Uram, megtenné, hogy igazolja magát? – kérdezte. – Szeretném látni az iratait.
Ezt hallotta Darren is, mert nem állt túl messze a helytől ő sem.
Gammer szavaira és parancsaira a rendőrök újra nekilátnak annak, hogy átnézzék a környéket és megtegyék azt, amit korábban is tettek valószínűleg. Majd a további kérdéseire is válaszoltak.
- A raktár egy bizonyos Ecclestone család nevén van, a hölgy nem áll velük kapcsolatban – mondta az egyik rendőr. – Ami a bejutást illeti, már várjuk a házkutatási parancsot, hogy felnyithassuk. De ez még időbe telik.
Gammer is átvizsgálta a környéket, a nőt ott ölték meg, ahol a test volt korábban, nem húzták ide, azt nem lehetett tudni, hogy merről érkezett, arra a két bundás mutáns volt alkalmas. A kés nyoma nem volt sehol, valóban magával vihette a gyilkos. A környék megvizsgálása után sem talált egyelőre semmit, reggel volt a gyilkosság, vagy éjjel, a nyomokat szétfújta a szél, a rendőrök és helyszínelők szétjárták. Azonban láthatóan a Terry nagyobb eredményt ért el, ezt Gammer is látta.
Terry szaglászva elindult az egyik irányba, hamarosan sikerült a nő és a vér illatát megtalálnia annak ellenére is, hogy a város bűze, illetve az óceán illata erősen nehezítette. A nő az ellenkező irányból jött, azaz a további raktárak felől, az illata követhető volt. úgy tíz-tizenkét raktárt kellett lejjebb menni, míg egy másik ugyanolyan kinéző előtt megtudott állni Terry. A nő szaga itt határozottan erős volt, nem egyszer fordult meg itt, hanem igencsak sokszor az erős illatok miatt.

//Svarog, addig nem engedem a képességedet használni, amíg meg nem írod a bővítést és nem viszed fel az adatlapra, hogy mi történt veled, mik az új képességeid. De ezt már kértem aznap is, amikor feltámadtál.//

by **Alekszej Vaszilenko** Kedd 08 Júl. 2014, 16:19

Alekszej végig csöndben volt az út során, senkihez nem szólt semmit. Se akkor, amikor utaztak a járművön, se akkor, amikor megérkeztek a rendőrökhöz, akiket segíteniük kellett volna a nyomozásban. Persze nyitva tartotta a szemét, és ő is figyelt, de nem vett észre sok gyanús dolgot.
Mikor a vért kellett megszagolni, ő is ott volt, és vett szagmintát. Szerencsére nem kellett ehhez átváltoznia, és végigfutott a hátán a hideg, mikor Terrynek hirtelen farkasnózija lett. Folyton hajtogatta magának, hogy "Ne panikujte!", figyelmét pedig azzal próbálta elterelni, hogy erősebben szagolt. próbált ráhangolódni a nyomra, hogy könnyebben ráleljen. Amennyiben sikerült szagot fognia, akkor követi a nyomát. Legalább addig is eltereli a figyelmét a társásról.

by **Danny Long** Pént. 11 Júl. 2014, 16:39

Mivel egyik X-menes társunknak sincs nyomozási tapasztalata, felmerül bennem a kérdés, hogy miért is küldték őket velünk, de mivel amennyire tudom, az X-ek általában tudják mit csinálnak, bízom bennük, amíg nem kényszerülök az ellenkezőjére.
Amikor a parancsnok közli, hogy a tanácsadó már megérkezett, megeresztek egy félmosolyt. Kíváncsi vagyok, miféle szerzetet küldtek. Amikor a többiek úgy döntenek, hogy ők megvizsgálják a helyszínt, amíg én a hullával foglalkozom, csak bólintok. Nem hátrány, ha nincs nagy tömeg a boncteremben, és a helyszíneléshez - amennyiben nem mágikus rítusok színhelyéről van szó - Gammer nyilván jobban ért mint én. Egyedül megyek hát le a patológiára, ahol végül szembe is találkozom a tanácsadóval. Nem valami bizalomgerjesztő külsejű figura, de nem is ez a legszembetűnőbb. Egyszerűen süt róla, hogy vámpír, annyira egyértelműen, hogy már-már azt lehet hinni, hogy szándékosan akarja ezt a benyomást kelteni. De ez nem csak külsőségekben, hanem a mágikus érzékeim számára is megnyilvánul, amit egy fokkal nehezebb becsapni. Kevés tapasztalatom volt vámpírokkal, de azok többnyire negatívak. Általában az ügyek másik oldalán álltak. Most azonban nincs okom azt feltételezni, hogy nem fog velem együttműködni, hiszen a WAND küldte ki. Legalábbis remélem. Meglepően közvetlen, rögtön a keresztnevemen szólít. Összességében pont olyan, amilyennek egy WAND tanácsadót elképzeltem.
- Minek a nagymestere? - kérdezem társamat fanyar mosollyal, amikor belépünk a terembe. Aztán mintegy mellékesen hozzáteszem: - Csak a rend kedvéért. Igazolná magát?
Ezzel fel is mutatom neki a saját igazolványomat. A vámpírokkal kapcsolatos rossz tapasztalataim nem engedik, hogy ezt a lépést kihagyjam. Miután megbizonyosodtam róla, hogy valóban a szervezet embere, közelebb lépek, és megnézem a hullát. Közönséges cicababának tűnik, a tengerpartokon könnyen belefut az ember ilyen nőkbe, nem is ez az érdekes. A szokásos, harmadik szemet érő, gyilkos szúrás mellett az erogén zónákon harapások nyomai látszanak.
- Nem voltak harapásnyomok, vagy egyéb szexuális aktusra utaló jelek a többi áldozaton, igaz? Meg tudjuk állapítani, hogy ezek a halál beálltához képest mikor keletkeztek? - kérdezem a boncmestert. Azt is jó lenne kideríteni, hogy az aktus során még magánál volt-e az áldozat, vagy ezúttal ez a gyilkosság előjátéka volt. Az nyilvánvalónak tűnik, hogy valahogy leszedálták, mielőtt megölték volna, mivel nem védekezett, és megkötözésre utaló nyomok sem látszanak a testén. Mivel kábítószer nyomai nincsenek a szervezetében, valószínűnek tartom, hogy ez mágikus úton történt. A boncolás semmi újat nem derít ki, csak annyit, hogy a lány egészségi állapota messze nem volt tökéletes, ám ez nem tűnik a nyomozás szempontjából relevánsnak. Persze feljegyzem magamnak ezeket az információkat is, hátha még fontosak lehetnek. Amikor végzett a kórboncnok, így szólok hozzá:
- Tudjuk az áldozat nevét? Könnyebben kapcsolatba tudnék lépni a lelkével, ha tudnám valahogy szólítani.
Akár megvan az információ, akár nem így szólok:
- Pár perc nyugalomra lenne szükségem.
Ha a kórboncnok magamra hagy, a vámpírhoz fordulok.
- Maga maradhat, ha gondolja, de kérem, ne zavarjon!
Ha minden adott, leülök egy székre (ha van), kimondom a Szellembeszéd varázsszavait, és a holtak síkjára lépve kinyúlok az áldozat lelke felé. Ha tudom a nevét, sokkal nagyobb esélyem van megtalálni, de anélkül is próbálkozom.

by **Darren Cain** Pént. 11 Júl. 2014, 22:58

Úgy tűnik nem csak az én érdeklődésemet keltették fel a gyilkosságok. Egy nagydarab púpos és eléggé gyanús fickó is kint áll nézelődni. Nem csoda, hogy a rendőrség rögtön igazoltatta is. Minden épeszű ember így tett volna. A kezem nekem is az irataim felé indulnak, hiszen engem is igazoltathatnak bármelyik pillanatban. Közben elkapok egy hangfoszlányt, a raktár tulajdonosait illetően. Talán megéri majd leellenőrizni őket. Kitudja. Mintha azt is mondta volna, hogy a nőnek nincs közük hozzájuk. Végül is van benne logika. Ki hozna egy rituális áldozatot a saját raktárához. Bár az is igaz, hogy az ilyen elborult okkult megszállott emberek nem gondolkodnak logikusan. Nyilván a rendőrség is kifogja őket kérdezni, ha nem tették meg már. Még mielőtt elmennék, még megpróbálom, hátha érzek valami démoni jelenlétet a környéken. Nem fűzök sok reményt hozzá, de egy próbát megér. A teljes körű vizsgálat miatt még megnézem, hol van a rendőri lezárás. Ha szabad tovább menni, akkor még körülnézek és érzek a többi raktáraknál is. Lehet, hogy valamelyikben egész kis démoni arzenál van.

by **Dumb** Pént. 11 Júl. 2014, 23:29

A kérdésre kajánul elmosolyodom mielőtt visszahúznám az eszmélésre a bőrt az agyarakra. Nehéz azokkal bevágódni, így inkább befelé fordulás közben válaszolok is.
- RUNE nagymester, csak a megszokás mondatja. Elkapott a nosztalgia, feloszlottunk lassan hetven éve. - A nőn volt a szemem már a válasz közben, így komoly tekintettel előre meredve válaszoltam majd előhúztam a farzsebemből a végzést és átnyújtottam ahogy a szemem végig futott a testen. Csak kis szünettel teszem hozzá.
- Igazából nem olyan nehezen hamisítható, csak formaiság. Nem lett volna olyan nehéz enélkül bejutni, de valami azt súgja ideje visszakerülnöm a fősodorba. - Beállok az asztal egyik sarkára és végig hallgatom a boncmester információit. Peterson hamar kérdez én még egy darabig nézem és kicsit átfutom az esetet fejben. Milyen részlet maradhatott ki. Mi kerülhette el a figyelmüket, a legnagyobb baj a másodlagos információkkal, hogy hozzáértés nélkül valószínű csak a fontos információkat nem kapjuk meg.
Az ügynök kérésére én is hozzá teszem kis reménnyel:
- Ha akad még a vérvizsgálatból vissza akár egy fiolányi vér is... - Rájövök fél úton, hogy nem számít milyen hülyén hangzik inkább nem részletezem, csak röviden közlöm a célt.
- Tudnék én is információkat szerezni a maradványokból. Addig is én is meditálok a dolgon amíg az úr elbeszélget a hölggyel. - Mintha túl sok mondani valóm lenne a magány okán talán, de nehezemre esik visszafognom a fejtegetéseimet. Gyorsan zárom és akármilyen válasz érkezik elvonulok az egyik árnyas sarokban és felveszem a lótusz ülést az egyik asztalon.
Ideje kicsit elmélyülni, végülis valaha én is szakember voltam. Utána gondolok pár hasonló vallási rítusra és inkább az egészet tekintem. Nem hagyom, hogy a részletek térítsenek el, először inkább összetetten hasonlítókat keresek. Bár az aztékok máris jó nyomnak tűnnek az önkéntes rituális áldozatok miatt. De itt az ideje, hogy egy kicsit leporoljam a jó öreg fogaskerekeket.

by **Jack Gammer** Pént. 11 Júl. 2014, 23:38

Jack Gammer Naplója - 3. Bejegyzés - Dátum: 2025. június 30.

Mit is mondhatnék, nagyon erős túlzás lenne azt állítani, hogy az ügy egy következetes mederbe került, ahol már csak végig kell futni az események láncolatán a megoldás felé. Ennek ellenére kétségtelenül elindultunk valamerre. Már ez is valamilyen szintű haladásnak minősíthető. Már csak arra kéne emlékeznem, hol is tartottam pontosan. Megérkezés San Franciscoba, rendőrkapitányság, szétválás, indulás a tengerpartra, csalódás, azaz a raktárak és semmi tengerpart, majd végül a helyszín szisztematikus átvizsgálása. Tapasztalt nyomozóhoz méltóan több szálon is igyekeztem kiindulási pontra lelni és ahogy az lenni szokott, valamelyik bejött, valamelyik nem annyira. A kép egészét még szégyenszemre nem láttam át, de nem állt szándékomban feladni és hagyni, hogy ezek a harmadik szemet kiszúrogató bohócok túljárjanak az eszemen. Na de lássuk csak mennyit is haladtunk a helyszínnel ezalatt a pár perc alatt.

Kezdjük a púpos idegennel. Nem sok újdonságról tudok beszámolni őt illetően, pusztán annyi, hogy a megbízott rendőröm oda lépett hozzá, hogy igazoltassa. Hogy mi sül ki ebből, az még mindig a jövő zenéje, minden esetre reménykedem, hogy semmi különösebb probléma nem lesz vele. Hiába futottam át a tekintetem a többi bámészkodón, hasonlóan gyanús személyeket nem nagyon találtam. Illetve pontosítanom kell. Ilyenkor mindenki ugyanolyan gyanús volt, de a púpos egyelőre kiemelkedett a tömegből. Továbbra sem akartam szem elől téveszteni a púpost, hátha segít vagy ront a helyzeten a jelenléte és akkor a helyzetnek megfelelően kell reagálnom rá, hiszen én küldtem oda a helyi kollégát. Plusz, ha időközben felbukkannának még további gyanús alakok, azokra is szíves örömest küldök kopókat, az én helyszínemet nem bámulhatja senki büntetlenül. Az a minimum, hogy kiderítem ki van körülöttünk, kiket érdekel hozzánk hasonlóan a nyomozás, ki lehet segítségére a csapatunknak, vagy ki állhat az utunkba. De pillanatnyilag csak a púpos tűnt megfelelő kiindulási alapnak ebben a kérdésben és mást nem is nagyon tudtam tenni ezen a szálon, mint figyelni és reagálni.

A helyszín átvizsgálása viszonylag rendben zajlott. Sajnos pesszimista elvárásaim többé kevésbé bebizonyosodtak. A raktár, ami előtt a nőt megölték, nem hozott sokat a konyhára. Egy bizonyos Ecclestone család tulajdonában volt és az hölgy áldozat nem állt velük kapcsolatban. Ismerős volt ez a név. Forma-1? Kíváncsi voltam volt-e bármi kapcsolat, vagy csak véletlen egybeesés, de az ügy szempontjából teljesen lényegtelen információnak tűnt. Mivel nem volt engedélyünk a raktár átvizsgálására és az adatok alapján nem is tartozott az ügyhöz, túllendültem ezen a zsákutcán is. Rögtön bele a következőbe. A test és a vér helyzetének vizsgálata is csak olyasmit árult el, amit már első pillantásra kiszúrtam. A nőt itt ölték meg, nem mozdították el a gyilkosság után, feltehetőleg éppen mozgásban volt valamerről valamerre, mikor lecsaptak rá, így lett ebből a helyszínből...nos, a helyszín. A pozitúra nem emlékeztetett semmire, a vérből pedig nem rajzoltak furcsa misztikus ábrákat, mint a rituális gyilkosságokról szóló tankönyvekben ábrázolni szokták. Ez bizony a való élet, itt mindig más a helyzet. Hogy sajnos, vagy szerencsére, mindenki döntse el magának. A gyilkos fegyvert se mi, se a helyi kopók nem találták, a gyanúm beigazolódni látszott, a gyilkos magával vihette, hogy következő áldozatát is ezzel a módszerrel helyezze örök nyugalomra. Mert hogy nem ez volt az utolsó eset, hacsak valaki nem állítja meg a tettest, abban már az ügy repülőn való átvizsgálásakor biztos voltam. Az ilyen gyilkossági sorozatok csak nagyon ritka esetben szakadnak meg, általában akkor, ha a nyomozás túl közel vezet az elkövetőkhöz, vagy valami más, magánéletüket befolyásoló tényező miatt. Akárhogy is, a legrosszabbra kellett felkészülnünk, vagyis arra, hogy a következő gyilkosság már folyamatban is volt, tehát egy okkal több, hogy hamar végezzünk ezen a helyszínen, lehetőleg valami felmutatható eredménnyel.

És ha már eredményeknél tartunk, az egyetlen prezentálható haladást újdonsült mutánst társaim biztosították. Bár a lassan egy napos helyszínt az idő és a rendőrök is akarva vagy akaratlanul megcsonkították, ez nem akadályozta meg fejlett érzékekkel rendelkező kollégáimat kérésem teljesítésében. Mindkét mutáns szagmintát vett a vérből és szimatolni kezdett, szó szerint. Kicsit fura volt, ilyen kollégáim ritkán akadtak. Emlékszem ugyan egy flúgos nyomozóra, aki meg volt róla győződve, hogy „az ő szimata sosem csal”, ezért folyton szaglászott ő is, de például a Terry nevű mutáns farkas orrá változó nozija sokkal meggyőzőbb volt, mint egykori kollégám alaptalan meggyőződése. Az említett mutáns az áldozatról kérdezett, amire válaszoltam is neki az idefelé olvasott kevéske információm alapján.
- Azok alapján, amiket olvastam, egy húszas évei közepén járó nő, szőke, itt-ott kitömve szilikonnal. Semmi más nem köti össze a többi áldozattal, csak a halálának a körülményei. Remélem Gray ügynök többet tud majd nekünk mondani róla.
Miközben ezt megvitattuk, a mutáns elindult a raktárak mellett, a nyomot követve. Mentünk egy darabig, majd úgy 10-12 raktárral arrébb megállapodtunk. Külső szemlélőként megállapítottam, hogy a nő szaga erős lehetett ezelőtt a raktár előtt, tehát sokszor járt erre, sok időt töltött itt. Plusz, innen indult utolsó útjára. Jó kiindulási alapnak tűnt.
- Szép munka, talán itt találunk valamit.
Ezt a környéket is átfutottam párszor a tekintetemmel. Eddig elméletileg már igazán nem terjedt ki a helyi kopók vizsgálata, így ez a terület viszonylag szűz lehetett. Ha innen indult a nő, talán a gyilkosa is a közelben akaszkodott rá, hogy pár raktárral később lecsaphasson. Ez esetben ha hagyott valahol valamiféle nyomot, akkor az ez a terület lehetett még. De ha a gyilkosság konkrét helyszínén nem hagyott, sajnos itt is kevés esély volt rá, hogy figyelmetlen lett volna.

Sokkal több lehetőséggel kecsegtetett az új raktár. Nem is húztam az időt, ismét magamhoz rendeltem azt a rendőrt, akivel az előző raktárról értekeztem.
- Akkor próbáljuk meg újra, csak most ezzel. Az áldozat sok időt töltött itt, tudni akarom, miért. A kérdéseim változatlanok. Tudni akarom kié, tudni akarom mi van benne és tudni akarom, miért volt fontos az áldozatnak. Méghozzá villámgyorsan.
Sajnos kevés reményt fűztem hozzá, hogy ehhez a raktárhoz gyorsabban kapnánk engedélyt, pedig ez már jobban foglalkoztatott, mint az előző. Az előző nem tűnt jelentős helyszínnek, valószínűleg a tettes véletlenül csapott le pont ott az áldozatra. Ezzel szemben ez a raktár már adhatott nekünk valami kézzelfoghatót, mert az áldozathoz volt köthető. Hacsak nem valami más miatt töltött itt sok időt, de egyelőre nem láttam semmi mást, csak is a raktárat. Ez persze egy alaposabb körbepillantás után változhat, de egyelőre a raktárra tettem rá a voksomat. Olyannyira, hogyha a rendőrtől olyan választ kapok, hogy erre a raktárra sincs engedélyünk, kézbe veszem a dolgokat. Főleg akkor, ha a raktárról megtudott információk az áldozattal, vagyis ennélfogva az üggyel kapcsolatosak. Akárhogy is, erről már tudnom kell, mi van benne. Tudnom kell, miért volt itt az áldozat.
- Nyissuk ki.
Határozom el magam végül, akár kapunk engedélyt, akár nem. Ha ez ellen bárkinek kifogása van, emlékeztetem rá, hogy elméletileg most itt én vagyok a főnök és az lesz, amit én jónak látok. Egy bepillantásból csak nem lesz akkora probléma, ha mégis, azzal majd később foglalkozom. Tehát benézünk. Ha nyitva van, amire kevés az esély, akkor én magam tárom fel. Ha zárva van, amire sokkal több az esély, gyorsan rendelek a kopóktól valamit, amivel elintézhetjük a zárat, láncot, lakatot, vagy bármi mást, ami kint tart minket. De ha már itt tartunk, azért felkészülök rá, hogy valami csúnyaság vár minket ott bent. Ki tudja, talán bent bujkál a gyilkoló szekta, sose lehet tudni. Minden esetre továbbra is készenlétben tartom az ösztöneimet és a pisztolyomat, ha valami veszélyes lenne odabent, akkor ahhoz illően tudjak majd reagálni rá. A raktár volt az egyetlen használható szál, amin elindulhattunk.

Itt tartunk most. Sok szál, ami sehova sem vezetett, és egyetlen szál, amiben akadhatnak még lehetőségek. Bár a rendőrök kutakodtak tovább és a púpos esete is ott volt még, az idő ellenünk dolgozott, szóval arra is fel kellett készülnöm, hogy hamarosan fel kell adnunk a helyszínt illető próbálkozásainkat. Ha tényleg nincs itt semmi, akkor kár erőltetni a dolgot, máshoz kell próbálkozni. De egyelőre még nem álltam készen arra, hogy bedobjam a törülközőm, túlságosan babrálta a fantáziámat, mi lehet az újdonsült raktárban. Az áldozat sok időt töltött itt, szóval valami köze kellett lennie az ügyhöz. Lehetett üres, lehetett veszélyes, de akár az egész ügy megoldását is rejthette. Meg kellett tudnunk, mi van benne, bármi áron. Ez volt egyelőre a legfontosabb feladatunk, a többi kérdésben ráértünk később dönteni, ha már az új információk a birtokunkban voltak. A raktár maga, a raktárról kapott információk, a raktár környezete, a raktár tartalma, bármi, ami ezzel az új raktárral kapcsolatos, ez tűnt az eddigi legjobb esélyünknek az előrelépésre. Vagy főnyeremény, vagy egy újabb csalódás, de ennek a szálnak a végére kellett járnunk és remélhetőleg lett is valami eredménye. Hogy frappánsan zárjak, bízom benne, hogy mutáns kollégám szimata nem csalt meg minket és közelebb vitte kis csapatunkat az ügy megoldása felé.

by **Terry** Szomb. 12 Júl. 2014, 01:53

Lényegében egy prosti lehetett a nő. Ilyen gyártelepen, szilikonnal kitömve kétlem, hogy sok gazdag maca mászkálna szóval nem látok sok más lehetőséget. Szagot sikerül is fognom és egy ideig követem is azt többed magam társaságában. Jó pár raktárral alrébbig vezetett a szaga a nőnek, de elsőre nem láttam semmit se ami kitűnt volna. Amit nem tudtam eldönteni, hogy vajon mennyi köze lehet a raktárnak a nőhöz meg az ügyhöz. Minden esetre amíg a SHIELd ügynök úgy érzi, hogy van addig nem igazán van hol kötekedni benne. Biztos érti a dolgát, mégis csak ez a munkálya. Én közelebb megyek az ajtóhoz és szaglászom tovább, hátha van valamilyen dominánsabb szag ami vagy a nőé vagy valami ami érdekes. Ki tudja ki mit tárol az ilyen raktárakban. Akár egy raktár tele műzli is lehet. Bár remélem, hogy valami haszons van odabenn a nyomozás tekintetében.
Mikor mondja az ügynök végül. hogy nyissuk ki felé fordulva biccentek.
- Jolvan.
Aztán ha nyitva van akkor állok csak Gammer mellett míg kinyitja az ajtót. Ha viszont zárva van, lakat vagy lánc vagy simán zár akkor is megoldom az ügynöknek. Ha lánc van rajta akkor ketté tépem azt, ha lakat akkor azt töröm le. Ha men egyszerű zár akkor meg egyszerűen erővel "benyitok" és be tolom az ajtót a zárat eltörve, kiszakítva. Nem hiszem, hogy bármiféle gondot tudna okozni egy lakat egy egyszerű raktáron. Mármint teknikailag fel tudok emelni egy közepes méretű kamiont a fejem fölé. Egyetlen dolog ami kint tudta tartani az az ha az ügynök megvártatná a parancsot, hogy bemehessünk. Egyébként egy lakat aligha tart kint.

by **Thorhalla** Szomb. 12 Júl. 2014, 09:56

Résztvevők: Darren Cain, Boris Dragunov / Svarog, Peterson Gray, Alekszej Vaszilenko, Termina Alusia / Terry, Jack Gammer és Casper Vos
Következő körváltás: 2014. július 16. (szerda)

Peterson azért tudta, hogy mindkét mutáns állatias vonásokkal rendelkezett és azokkal a fejlettebb érzékekkel könnyebben tudtak olyasmiket észrevenni, észlelni, amit sima ember nem, valószínűleg ez is nagyban közrejátszhatott abban, hogy őket küldték ide, ők csak segítenek a nyomozásban, a tényleges feladatok a SHIELD embereire maradnak. A tökéletes munkakoncepció. A felszólításra Casper csak egy papírt ad át, amiben igazolja, hogy maga Miller őrnagy, a WAND igazgatónője – Steph – kérte fel arra, hogy asszisztáljon ebben az ügyben a WAND színeiben. A papír valóban eredeti volt és nem hazudott a férfi azzal, hogy kicsoda és miért van itt. A kérdésre a patológus Peterson felé fordult.
- Másokon nem voltak ilyenek – mondta. – Bár az olyanok, akik megfelelő korban voltak jellemzően mind szexuálisan aktívak voltak, de ez nem meglepő. A sérülések nem akkor keletkeztek, a legtöbb több napos, de vannak pár hetesek is, illetve olyanok is, amik már begyógyultak.
Így ebből következett, hogy nem a gyilkosság előjátéka volt, hanem a nő igencsak gyakran volt ennek kitéve. A kérésen a patológus nem lepődött meg, a világ annyi mindent látott már és az, hogy a WAND küldte a két férfit is egyértelművé tette az egészet.
- Nem, sajnálom, Jane Doe néven került be, még senki sem jelentkezett be őt azonosítani – szabadkozott. Nem maradt annyi vér benne, legalább két óra kellett odakint a helyszínen, hogy megtalálják eközben mintegy négy liter vért vesztett, ne kérdezzék, hogy miként, azon a fejseben át annyi nem távozhatott belőle. Mintha kivették volna a testéből, ami benne maradt az meg megalvadt. De fent megkérdezem, hogy megvan-e még, amit felküldtünk, ha igen, leküldetem önnek.
A kérés után természetesen távozott és volt egy szék is bent, amire Peterson le tudott ülni a mágiahasználat idejére. Mindkét férfi nekiállt a saját dolgát csinálni, Petersonnak pedig hamarosan sikerült elérnie a nő lelkét, ami félig áttetsző alakban manifesztálódott is a teremben, majd amint érzékelte a saját testét felsikoltott, láthatóan nem fogta még fel a lélek, hogy meghalt.

Odakint a helyszínen Alekszejék megálltak annál a raktárnál nem sokkal messzebb és Terry láthatóan nem akart tovább menni innen. Itt Alekszej is érezte a nő illatát és most, hogy tovább itt álltak már ő maga is kitudta szúrni, hogy innen igencsak erősen terjedt ezaz illatt, mintha a nő igencsak gyakran megfordult volna itt.
Darren eközben átnézni a területet, de szerencsére, vagy éppen sajnálatára nem talált démoni utalást, de természetfelettit igen. Ez nem gonosz volt, sokkalta inkább angyalokra hasonlított, mintsem démonra, de mégis más volt. valamiért tudta, hogy nem a keresztény túlvilághoz tartozott a személy, hanem máshova. A nem sokkal mellette levő magas kapucnis alak felől jött ez az érzés, akinél a rendőr is ott állt.
- Igazolja magát! – szólt újra a férfi és ezúttal már a pisztolyát és gumibotot is elővette.
Az emberek, akik ott álltak Svarog körül hátrébb léptek erre, a rendőr pedig, mivel Svarog nem reagált a fegyvert végig rászegezve kerülte meg, majd kényszerítette a földre. Egy társa odalépett, hogy segítsen megbilincselni, mert nem reagált a felszólításra. Ezek után tudott csak Darren továbbmenni a raktáraknál, óvatosan kellett, mert végig rendőrök álltak, az elülső részekre nem is tudott menni, csak a hátsó részeken végighaladni, de a kutatáshoz ez is elég volt, sehol sem volt démoni eredetű dolog. De hallotta azt, ami úgy 10-12 raktárral odébb volt, ahol a két lupine is álldogált, majd az ügynök és a rendőrök is odamentek. (a többi lentebb levőt is hallod)
Eközben Gammer is csatlakozott a Terry és Alekszej pároshoz és a rendőr is ott volt, aki korábban segített neki, a parancsokra bólintott és telefonálni kezdett. Alig kellett két perc és megszólalt.
- A raktár egy bizonyos Rachel Moonstone nevű hölgy tulajdonában van. Pár órával ezelőtt jelentette be a férje, hogy eltűnt, lehetséges, sőt igen valószínű, hogy ő az áldozat.
Éppen emiatt már volt joga a rendőrségnek és a SHIELD-nek papírok nélkül bemenni a raktárba, a parancs kiadása után azonnal nekiláttak annak. Ez újabb pár percet vett igénybe, de végül sikerült kinyitni. Belépve a raktárba egy berendezett nappaliba érkezett a társaság, gondosan berendezve, láthatóan akár lakni is lehetett volna ott, de az elhelyezett forgatási kamerák pontosan az ellentétéről árulkodtak, egy stúdiószerűség volt a hely.
San Francisco Amazing-hiding-place-Home-Design-Interior-in-Living-Space-Decorated-with-Contemporary-Black-leather-Sofa-and-Brick-Wall-Design-ideas-906x603

San Francisco Amazing-hiding-place-Home-Design-Interior-in-Living-Space-Decorated-with-Contemporary-Black-leather-Sofa-and-Brick-Wall-Design-ideas-906x603

by **Jack Gammer** Szomb. 12 Júl. 2014, 15:36

Jack Gammer Naplója - 4. Bejegyzés - Dátum: 2025. június 30.

Végre azt mondhatom, hogy jutottunk valamire. Lenyűgöző, hogy pár perc mennyit tud változtatni a dolgokon. Míg néhány perccel ezelőtt már azt kellett fontolgatnom, a semmit sem nyújtó helyszín után merre is kéne tovább indulnunk, a helyzet merőben változott, végre ráakadtunk valamire, ami segíthet előrelendíteni az eseményeket. Kicsit előreszaladtam, de hát ez történik, ha az agyalás és zsákutcák helyett végre valami eredmény csillan meg az alagút végén. A helyszínünk továbbra is San Francisco, a cselekmény továbbra is rituális gyilkosságok utáni nyomozás, a főszereplők pedig továbbra is egy mutánsokból és ügynökökből álló kis csapat, kik több szálon nyomozva igyekeznek végigkövetni a nyomok szövevényes hálózatát. A folyamatot eddig merőben túlzás lenne eredményesnek nevezni, de az utóbbi pár percben végre felfedeztünk valamit, ami kihúzhat minket az egyre mélyülő mederből. Lássuk csak, mi is az.

Mielőtt nagyon belemennék az új felfedezések izgalmába, nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy a púpos környékén valami probléma adódott. Úgy tűnt nem reagál az igazoltatásra és az odaküldött kopó ezt nem nézte jó szemmel. Persze ez nem meglepő, én se cselekedtem volna másképpen, egy gyanús alakról volt szó egy gyilkosság helyszínének közelében, az előírás és a józan ész is ezt a reakciót követelte. A rendőr és egy társa hozzá is láttak az alany elfogásához, a többi kopó pedig vagy nekünk segített, vagy a helyszínt vizsgálta, vagy a bámészkodó tömeget tartotta irányítása alatt. A káoszt mindenképpen el kellett kerülnünk, de eddig minden rendben zajlott, a helyiek rendesen kézben tartották az eseményeket, jól végezték a munkájukat. Egyelőre a tömegből más nem volt gyanús, legalábbis kiemelkedően gyanús, mint a púpos, így hiába nézelődtem arrafelé, több lehetőséget nem láttam közöttük. De egyelőre egy problémás alak is elég volt, annyival talán megbirkóznak a rendőrök maguktól is, nem lesz szükségük a mutánsok vagy az én segítségemre. Az se biztos hogy az alak ellenséges, egyelőre csak annyi biztos, hogy gyanús. A többit meg majd kiderítjük róla. Vagy kiderül magától. Akárhogy is, figyelmem nagy részét most sem ő, sem a tömeg nem tudta lekötni, csak egy apró szeletet, ugyanis más fejleményre kellett koncentrálnom fő energiáimat.

De elég is a felvezetésből, jöjjön a nagy nyom leleplezése. Ugyebár két mutáns kollégámat megkértem, hogy szaglásszanak körbe ők is, képletesen és szó szerint is, tekintettel arra hogy fejlettebb érzékekkel rendelkeznek, mint az emberek. Ezt meg is tették és hamar elvezettek egy raktárhoz, ahol az áldozat szaga igencsak erős volt. Először Terry fogott szagot, majd Nyúl is megerősítette a gyanút, így nem volt okom kételkedni bennük. Tudtam, hogy ráakadtunk valamire. Már csak az volt a kérdés, mire. A helyi rendőrök eddig kiválóan segítették a munkámat, tették amit kértem, elláttak a kért információkkal, eddig piros pont, csak maradjon is így. Ahogy kértem az információkat a raktárról, a velünk tartó rendőr egyből telefonálni kezdett. Adtam neki pár percet, hogy elintézze a jogi köröket, de már eldöntöttem, hogy mindenképpen be fogunk nézni ebbe a raktárba. Hogy törvényesen, vagy törvénytelenül, már csak ez volt a kérdés, de szerencsére ezzel sem kell később foglalkoznom, ugyanis a rendőr jó hírekkel szolgált. A raktár tulajdonosa egy bizonyos Rachel Moonstone volt, akiről pár órával ezelőtt jelentette a férje, hogy eltűnt és nagyon valószínűnek tűnt, hogy ő volt az áldozatunk. Ez több szempontból is előrelendítette a nyomozást. Végre tudtuk, ki lehet az áldozat, bár volt egy sanda gyanúm, hogy az ő személyét se lehetett volna túlzottan összekötni a többi gyilkossággal. De ami még fontosabb, mivel a raktár az áldozaté volt és a közelében halt meg, ez a terület is a helyszínhez tartozott így megvolt hozzá a felhatalmazásunk, hogy átvizsgáljuk. Micsoda véletlen egybeesés, ugyebár. A kirakós csak elkezdte kirakni saját magát, szép lassacskán. Ki is adtam a parancsot a raktár kinyitására, ami ugyan újabb pár percet vett igénybe, de megérte várni, hiszen végre haladtunk valamerre. A merre még kérdéses volt, de azt később is ráértünk megfejteni.

Érdekes látvány tárult a szemeink elé. A raktár nem tűnt veszélyesnek, persze azért készenlétben álltam, de inkább a kíváncsiságom kerekedett felül a vizsgálódás során. Egy berendezett nappali várt minket odabent, amely tökéletesen alkalmasnak tűnt akár a belakásra is. Leszámítva persze az elhelyezett forgatási kamerákat, amik arra engedtek következtetni, hogy egy stúdiószerűséggel volt dolgunk.
- Szép munka, úgy tűnik ez telitalálat.
Elismerően szóltam is bólintottam két mutánstársam felé, valószínűleg a nyomozás csak pár nap múlva jutott volna el eddig a raktárig a segítségük nélkül, már ha valaha eljutott volna. Talán az áldozat alapján előbb-utóbb megtaláltuk volna, de erre nem volt garancia. Most azonban itt álltunk, a lehetőségek tárházában és ez elsősorban nekik volt köszönhető. Itt aztán volt tennivaló bőven, így az eddig remekül teljesítő rendőrkísérőnk felé fordultam.
- Azt hiszem bátran kijelenthetjük, ha valahol van esélyünk találni valamit, az itt lesz. Minden apró nyom fontos lehet, szóval csak azokat a kollégáit engedje ide be, aki tényleg ért a nyomok kezeléséhez és nem tesz tönkre semmit. Minden szegletet vizsgáljanak át. A kamerákkal kezdjék. Látni akarom a felvételeket, ha vannak. És tudni akarom, hogy a rendszer közvetít-e valahová, össze vannak-e kötve a kamerák valamilyen külső rendszerrel, vezet-e valamilyen hálózat innen kifelé. A nő sok időt tölthetett itt, tudni akarom, miért. És azt is, ha volt még itt vele valaki. Akárki is járt még itt, könnyen előléphet első számú gyanúsítottá. Bármi gyanús, nem ideillő, ügyet esetlegesen elősegítő apróságra bukkannak, arról is értesítsenek. Lássanak is munkához, mindjárt én is csatlakozom.
Lehet hogy kezdtem kicsit parancsolgatóssá válni, de hát ez van, valakinek irányítania kellett a kutatást. Talán az irányításom nélkül is megtennék azokat, amiket mondtam, de mint a SHIELD ügynöke, az én dolgom volt ezeket a dolgokat kimondani, akár szükséges volt, akár nem. De ezzel még nem volt vége a dolognak, ismét mutáns kollégáim felé fordultam.
- Eddig remekül bevált a szimatuk, csak így tovább. Esetleg éreznek a nőén kívül más szagot is odabent? Talán nem egyedül töltötte itt az idejét.
Sőt, bizonyosan nem. Egy fiatal, férjes szilikonbaba bizonyosan nem egyedül unatkozni jött ki ide, egy tengerparti raktárba. Szeretőt tartott volna? Minden adott volt a heti légyottokhoz. Innentől kezdve pedig emelkedik a gyanúsítottak száma. Egy féltékeny férj, egy feldühödött szerető, vagy akár egy éppen erre járó idegen mind-mind kiemelt helyen szerepelhetnek a listán. Miután kiosztottam a következő feladatokat, én magam se voltam rest munkához látni.

Nem siettem a belépéssel vagy a többi rendőr beküldésével, először a mutánsaimnak hagytam időt a kibontakozáshoz. Bent sokkal több lehetőségük volt valamilyen idegen szagot felfedezni, mint az utcán. A zárt raktár megőrizhette a benne tartózkodók bukéját. Ráadásul ezt a helyet még nem mocskolta be a járókelők, vagy a helyszínelők illata. Tökéletes alkalom, hogy szagmintát foghassanak egy esetleges gyanúsítottból. Ha ezzel megvoltak, akkor jöhettünk mi, emberkék. Igyekeztem úgy irányítani a helyi kopókat, hogy semmit se tegyenek tönkre. Mindenkit óvatos közlekedésre és körültekintésre intettem, köztük természetesen magamat is. Az első lépés tehát a kamerák kifaggatása volt, elvégre ők tűntek az első értékelhető szemtanúknak. Több lehetőséggel is kecsegtettek. Esetleges felvételek megmutathatták kik fordultak még meg errefelé, ezzel ellátva minket lehetséges gyanúsítottakkal. Plusz arról is adhattak valami támpontot, miben sántikált a nő errefelé. Talán belekeveredett valami huncutságba, ami miatt halnia kellett. De ha a felvételek nem, akkor talán egy esetleges közvetítő csatorna lehetett volna segítségünkre, amely megadhatta volna, merre induljunk a helyszínről tovább. A kamerák és a rendszer vizsgálata tehát jó kezdőpontnak tűntek. Utána pedig jöhetett a raktár szisztematikus átvizsgálása. Bármi nyom, bármi apróság, bármi jelentéktelennek tűnő részlet fontos lehetett. Dulakodásra utaló jelek, egy ujjlenyomat, egy hajszál, akármi, ami az ügyhöz volt köthető. Ami információ volt ebben a raktárban, azt én kíméletlenül ki akartam belőle sajtolni, akármennyit is kell pepecselnünk a részletes és körültekintő nyomkutatással.

Felvetülhet a kérdés, miért is olyan fontos ez a raktár, elvégre nem ez volt a gyilkosság helyszíne. Sajnos a konkrét helyszín nem szolgált nekünk semmi hasznos információval, de volt rá esélyünk, hogy rábukkanunk valamire. A nő sok időt töltött itt, és ha kiderítjük miért és kivel, talán közelebb kerülünk azon kérdések megválaszolásához, miért kellett meghalnia és ki ölte meg. Egyelőre ez tűnt a maximumnak, ami a helyzetből kihozhattunk. Nem voltak továbbvezető szálaink, nem voltak összefüggéseink, nem tudhattuk, hol csap le legközelebb a gyilkos vagy hogy hol tanyázhat. Gray ügynök talán már közelebb járt a megoldáshoz a rendőrségen, de pillanatnyilag a saját dolgunkkal kellett foglalkoznunk. Ez pedig az volt, hogy megfejtsük ennek a raktárnak a titkát. Megvolt rá az esély, hogy ennek a raktárnak sincs semmi köze az egész ügyhöz. Előfordulhatott, hogy a nő idejött, tette amit szokott, aztán hazafelé indult, mikor a semmiből lecsapott rá a gyilkos, bármiféle kapcsolat vagy összefüggés nélkül, szúrópróba szerűen. És ezzel most nem a gyilkosság természetére, hanem a véletlenszerű áldozatválasztásra gondoltam. De ha nem lenne amúgy ilyen komoly a téma, simán el lehetne sütni ezt a poént is. Persze ez egy nagyon olcsó poén lenne, de hát kellenek az ilyenek is. Most azonban nincs idő poénkodni, nyomozni kell, a lehető legnagyobb részletességgel és körültekintéssel. Ki tudja, talán ez a raktár adja majd a kezünkbe a titok nyitját, a rejtély megoldását, a csomó feloldását. Erre is megvolt az esély. Nem tudhattuk biztosan, míg át nem vizsgáltuk. Ezért átvizsgáltuk. Más ötletünk úgyse volt. Még.

by **Alekszej Vaszilenko** Szomb. 12 Júl. 2014, 23:27

Alekszejt most sem hagyta cserben a szimata.
- A nő többször is megfordult errefelé. A szaga nagyobb területen terjedt el - mondta a Nyúl,majd helytelenítően megrázta a fejét. Kutyagumit is érzett a levegőben. Remélte, hogy nem Terryhez tartozik.
A felfedezés beindította a fantáziáját. Mikor beléptek a stúdiónak látszó helységbe, nem csak szimatolt, hanem a fülét is hegyezte. Arra gyanakodott, hogy a helyszín nem elhagyatott. Biztos volt benne, hogy valakik vannak itt, vagy voltak és hamarosan visszajönnek. Mi van, ha csapdába sétáltak?
A fiatal mutáns ökölbe szorította a kezét.
- Rossz előérzetem van, Mr. Gammer - morogta Alekszej. Őszintén remélte, hogy nem csak a nyulakra jellemző veszélyérzet fogta el, hanem van valami alapja is. Nem bánta volna, ha kissé felpörög a nyomozás. - Akik berendezték ezt a helyet, vagy vissza fognak térni... vagy még mindig itt vannak, és figyelnek minket. - Vagy csak én vagyok paranoiás, tette hozzá magában.

by **Danny Long** Szomb. 12 Júl. 2014, 23:27

Átveszem a vámpírtól a végzést, ami egyenesen Miller igazgatónőtől származik. Amennyire meg tudom állapítani, hitelesnek tűnik. Ezek szerint tényleg ő lesz a tanácsadó. Közben elgondolkozom azon, hogy hol hallhattam a RUNE nevet. Elég hamar beugrik, hogy a képzésem során többször említették, egy WAND-hoz hasonló mágikus ügynökség volt még a második világháborúban, Európában. Ha ennek az arcnak tényleg köze volt hozzá, az megmagyarázza, hogy miért küldték. Egy bólintással visszaadom neki a végzést, majd felkészülök a Szellembeszédre.
Nem kerül sok időbe, hogy megtaláljam a nő lelkét. Nyilvánvalóan nem rég óta halott, nagyon erősen kötődik a testéhez. Ahogy sikerül megszólítanom, megjelenik a teremben, és felsikolt. Fantasztikus... Nem először van dolgom olyan halottal, aki csak a találkozásunk pillanatában eszmél rá, hogy már nem él, de az ilyesmi sosem öröm. Amellett, hogy igencsak megnehezíti az információgyűjtés, lelkileg is elég megterhelő közölni valakivel, hogy meghalt. De ha houngan az ember, az ilyesmi hozzá tartozik a munkájához. Veszek egy mély levegőt, majd a különösen az ilyen helyzetek miatt sokat gyakorolt megnyugtató hangomon megszólítom a nőt.
- Hölgyem! A nevem Peterson Gray, és azért jöttem, hogy segítsek. Meg tudja mondani a nevét?
Nem kell houngannak, se pszichológusnak lenni ahhoz, hogy tudja az ember, hogy mennyivel könnyebb megnyugtatni valakit, ha a nevén szólítjuk, úgyhogy ez az első dolog, amit megpróbálok kideríteni. Nem akarom rögtön lerohanni kérdésekkel, az semmi jóra nem vezet.

by Ajánlott tartalom

San Francisco

San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco

Re: San Francisco