Re: San Francisco

by **Terry** Kedd 15 Júl. 2014, 21:19

Engedély megadva. Züld utat kapunk a raktárhoz. Megkapjuk a tulajdonos nevét is aki egy hülgy és moghozzá az áldozatunk. Férje is volt aki be is jelentette az eltűnését.
Elnézve a helyet nem hittem volna, hogy van férje. Mármint tele feltöltésekkel, egy bombázó. Aztán itt ez a hely bekamerázva meg minden. Már azért könnyen látni a kamerákat szóval nem valami rejtett, háta mögötti dolog volt. Ez tiszta. Deh... mindegy sok házi videó készül. Szimplán csak egy buli hely is lehet vagy egy nyugi szoba vagy mi.
- Hát mivel övé volt a hely. Ez elég eggyértelmű, hogy a szaga mindenütt ott van. Mintha csak egy dohányos szobályába lépnél bele. Mindenbe bele ivódik a szag.
És ahhoz még jó orrodnak se kell, hogy legyen, hogy érezzed.
Elkezdek sétálgatni a szobában, nézelődve. Egyrészt hátha van itt valami amit it felejthettek vagy a nőre utalhat, hogy merre mehetett. Talán van valami papírcetli címmel rájegyezve. Na az igazán jekpot lenne de azért a szagokat is figyelem. Biztos lesz jó pár mondjuk, már csak a kamera szettekből kiindulva lesz pár külömböző szag. Csak remélem, hogy nem túl sok.

by **Darren Cain** Szer. 16 Júl. 2014, 01:14

Ahogy körbeéreztem nem találtam démoni jelenlétet sehol. Ehelyett éreztem valami angyalhoz hasonló dolgot. Nem teljesen angyal. Igazából nem tudom, hogy mi. Nem keresztény, az biztos. És milyen meglepő a szuper gyanús púpos alak az. Sosem gondoltam volna. Ha most odaállnék, akkor csak magamra vonnám a figyelmet. Majd később megvizsgálom közelebbről. Most még a rendőrök kézben tartják. Úgy is észreveszem, ha gond van. Folytatom tovább a démoni jelenlét után való kutatást, közben készen, hogy felgyújtsam a fejem. Meg a támadókat is. Beljebb nem éreztem semmit, úgy tűnik itt nem csináltak semmi olyat, amit csak így felületesen ki tudnék találni. De legalább meghallom, hogy a rendőrök szerint ki volt az áldozat. Oda is megérné elmenni. Mivel a rendőrök ólálkodnak a raktár belsejében, ezért most inkább nem megyek be raktárba. Nem éreztem démonokat, így eldöntöttem, hogy ideje gyorsítani a dolgokon. Visszamegyek a púposhoz, hátha a rendőrségnek gondja akadt. Ha minden rendben van, akkor neten megkeresem, hogy hol lakott a nő és a tömegközlekedés csodálatos erejét használva odamegyek.

by **Thorhalla** Szer. 16 Júl. 2014, 10:11

Résztvevők: Darren Cain, Peterson Gray, Alekszej Vaszilenko, Termina Alusia / Terry, Jack Gammer és Casper Vos
Következő körváltás: 2014. július 20. (vasárnap)

A lélek majdnem felzokogott, a kezeit az arca elé kapta, de ebben a formában nem voltak könnyei, így nem tudta megtenni mindezt. Zavartan és idegesen nézte a saját testét nézte, közben zavartan motyogott az orra alá és a fejét rázta.
- Nem… nem az nem én vagyok – mondta. – Én most itt beszélek, én élek… még élek… az ott Monica, te jó ég, a nővérem meghalt!
Láthatóan nem akarta elhinni, hogy tényleg ő fekszik az oldalon. Valószínűleg ilyesmivel is találkozott már Peterson korábban.
- Értesítenünk kell a férjét! – mondta. – Két gyereke is van, mit fognak szegények gondolni, hogy az anyjuk halott? Szegény Richard!
Mintha csak ezek után jutott volna el hozzá, hogy a férfi mondott valamit.
- Rachel, Rachel Moonstone – mondta. – Fel kell hívnunk Richardot Monica miatt… ha mondom a számot felhívja, nem találom a telefonomat.
Közben idegesen „túrta át” a kosztümje zsebeit.

Szerencsére a csapattal voltak helyszínelők is, így azok Gammer szavai után be is mentek a helységbe, hogy biztosítsák és nekilássanak annak, hogy mintákat vegyenek mindenhonnan és felmérjék a helyet. Amikor kiadja az utasítást a többieknek, a vele levő két állatias mutánsnak és azok nekilátnak szaglászni, akkor legalább fél tucat másik személynek az illatát is érezték. Mindegyik teljesen normális emberi volt, egyetlen egy volt furcsa, mintha fémes illata lett volna, fémes, de mégsem. Valami olyasmi, amit még korábban nem éreztek soha életükben. Bár egyszer igen, a diákokon volt nagyon enyhén ilyesmi, amikor visszaértek az Apokalipszis lovasaival folytatott küzdelemből. Az volt ilyen, de az sem teljesen. Közben beértek a helyszínelők is és nekiláttak a munkának, mindent elkezdtek lefényképezni, a kamerából a filmet kivették, hogy majd a laborban megnézzék.
- Itt kívánja, hogy visszajátsszuk ezt ügynök? – kérdezte az egyik férfi.
- Találtunk valami furcsát! – szóltak hátulról.
Ha a csapat odamegy, akkor egy földön levő tárgyra mutat az egyik helyszínelő, egy fémdarabnak tűnt, rajta furcsa jelekkel, soha sem látott senki ilyet. Ennek a tárgynak határozottan olyan illata volt, mint amit odabent a főrészben is éreztek, az a furcsa megmondhatatlan.
Svarogot mindeközben odakint betessékelték a rendőrautóba és elhajtottak vele.
Közben Darren rákeresett a nő nevére, tizenöt ilyen nevű nő volt a városban, legalább is, akinek interneten megvolt adva a címe. Más Moonstone nevű személyekből pedig legalább százat talált a városban. Így választania kellett, hogy hova is megy pontosan.

//Svarog ezennel kiesett a kalandból.//

by **Dumb** Szer. 23 Júl. 2014, 03:03

Felveszem a megfelelő helyzetet, lótusz ülés, összeillesztem az ujjaim és ellazítom a testemet. Halott testtel sokkal egyszerűbb a meditáció, akárhogy megül a csend nem ver fel a saját szívverésem, viszketés, egyéb testi funkciók. A rutinból lélegzem, hogy felépítsem a merülés ritmusát és csak koncentrálok a környezetemre. Szépen leépítem a valóságot, hogy bent a lényegből építkezhessek. A nőt csak az információkból építem fel. Minden közepén a sebbel és a körülménnyel. A távolban elhelyezem a hatalmas lényt ami a híd mellett foglalta el a helyét. Érzem, hogy kiestem a rutinból, régen voltak már a tanulással töltött élmények. Túl sok fikció az utóbbi húsz évben és manapság olyan abszurd a világ, hogy alig érzem a különbséget.
Chambers Fekete papja köré épített legendájának a nyitóverse jut csak eszembe. Rögtön a pap halála után, nyílhegy jele a homlokán. Egy átokkal távozott a világról, nyugodtan megadóan.
"Mindenki - bölcs.
Láttál-e már mindent, mi két szemmel látható?
Tudsz-e már mindent, s mi még tudható?
Mindentudó.
Mernéd-e még kimondani; testvéred hazudik?"
A zsákutcába kerülve inkább felnyitom a szememet és megpróbálok információkat nyerni ismét a szobából, a segítőmből, a testből, a szavakból. Mi az amit nem veszek észre, biztos vagyok benne, hogy ez nem egy új eset. Minden valaminek a másolata. Ezek csak fanatisták, de mi a cél. Hol a keret amivel kiegészül ez a bizarr kép. Ki fest és kinek készül. Valami elkerüli a figyelmünket. Nem hiszem, hogy a nő tud majd segíteni. De egyelőre a papon van a cselekvés sora.

by **Jack Gammer** Szer. 23 Júl. 2014, 22:48

Jack Gammer Naplója - 5. Bejegyzés - Dátum: 2025. június 30.

Hol is tartottam? Elég nehéz rendesen követni, memorizálni és visszaadni az események normális folyását, miközben nem tudom a bejegyzéseket folyamatosan lekörmölni. Meg kell várnom, hogy kicsit nyugisabb legyen a helyzet, hogy foglalkozhassak a naplóírással. Addig is, kénytelen vagyok ezt a sok szöveget mind az okos fejecskémben tárolni. Roppant nehéz feladat ez, de nem először kerültem szembe vele és remélhetőleg nem is utoljára. Vegyül is fel ismét a történet fonalát. Összetett kis csapatunk San Frasciscoba utazott rituális gyilkosságok utáni nyomozás okán. Az ügy elég zötyögősen indult, semmiféle használható nyom nem volt a kezünkben, így a legfrissebb helyeken kapcsolódtunk be a nyomozásba. A csapat egyik része a friss holttestet vizsgálta, a másik része pedig a friss helyszínt. Jómagam az utóbbi csapatot erősítettem. A helyszín eleinte nem sok jót ígért, konkrétan semmit, de hála szagot fogó mutánsaimnak, sínen voltunk ismét. A szimatuk elvezetett minket egy raktárhoz, amely az áldozathoz tartozott és nem kicsit volt különös. Ez esetben a különös jót jelentett, hiszen sok lehetőséget kínált a nyomozás előrelendítéséhez a lakóhelyiségként berendezett stúdió. Valahol ennek megvizsgálásánál hagytuk abba, folytassuk is onnan.

De mielőtt kimerítően részletezném a raktár nyújtotta fantasztikus izgalmakat, még tennünk kell egy rövid kitérőt egy másik irányba. A púpos úgy tűnt megfelelő alany volt a véletlenszerű igazoltatásra, ugyanis minden úgy festett, hogy az odaküldött rendőr talált valamit. Vagy ismert személy volt az illető, vagy nem igazolta magát megfelelően, minden esetre különösebb gond nélkül sikerült megbilincselni és betessékelni egy rendőrautóba, majd hamarosan el is hajtottak vele. Hogy a gyanús púpos története mennyire kapcsolódik az ügyhöz, azt ezen a ponton nehéz lett volna megmondani. Valószínűleg csak rosszkor volt rossz helyen. Kétséges, hogy az üggyel kapcsolatos személy ilyen feltűnően lézengett volna a tett helyszínén, már ha egyáltalán felbukkant volna. Minden esetre a púpos körüli rejtély is érdekfeszítő volt, de egyelőre lényegtelen. A kocsi eltűnt a látókörömből és ezzel ez a kis epizód le is zárult. Mivel más gyanús alakot akárhogy figyeltem, nem tudtam kiszúrni a tömegből, így pillanatnyilag fel is hagytam a komolyabb kereséssel. Ha valaki hasonlóan gyanús felbukkan, az úgyis elsőre szemet fog szúrni egy ilyen vénségnek, mint én. A figyelmem minden esetre így már szinte teljes mértékben a raktárra, a jelenlegi kincsesbányára fókuszálódhatott.

Nagy szerencsénkre nem csak sima kopók voltak a helyszínen, hanem helyszínelők is akik hathatóan segíthették a nyomozás előrehaladását is, nem csak minket. Eddig nem lehetett panaszom a helyi kollégákra, maradjon is így a dolog. A helyszínelők hozzáláttak a raktárhelyiség átnyálazásához, ahogy mutánsaim is, pontosan úgy, ahogyan kértem tőlük. Eddig bizony nem lehetett egy szavam se a társaim és segítőim irányába, mindenki pontosan úgy tett, ahogy kértem és végre úgy éreztem, haladunk is valamerre. A helyszínelők "söprögettek" és átnyálaztak mindent, a mutánsaim pedig szimatoltak. Terry és Nyúl mindketten megállapították, hogy a nő sokat járhatott erre, persze ez nem volt meglepő, hiszen az ő szaga alapján jutottunk el a raktárba. Utóbbi, mintha csak becenevéhez akarna passzolni, kicsit elkezdett parázni. Nem volt ezzel semmi baj, aki nincs hozzászokva ehhez a nyomozósdihoz, könnyen túlságosan vagy kevésbé óvatossá válhat. Igyekeztem egy biztató mosollyal nyugtázni a fiatal mutáns aggodalmait.
- Nincs ok az aggodalomra, ellenőrzésünk alatt tartjuk a helyszínt, legalábbis egyelőre. Tegyünk róla, hogy ez így is maradjon. Akárkiknek is van még közük ehhez a raktárhoz, ha visszatérnek, azzal csak nekünk segítenek. Az én szimatom azt súgja, itt ráakadhatunk valamire, ami lendít a nyomozáson. Valóban nem stimmel itt valami, már csak arra kellene rájönnünk, mi az.
Persze idegen terep lévén az én tarkómon is felállt kicsit a szőr, de ez nálam már valahogy rutinszerű volt. A szakmámból adódóan óvatosan kezeltem minden új helyszínt, minden új tényezőt, minden új potenciális veszélyforrást, és ez alól a raktár sem volt kivétel. Ha bárki ránk támadt volna belőle, akkor ösztönösen kaptam volna a fegyverem után, miközben igyekeztem volna fedezékbe húzódni. Volt már rá példa, hogy egy ilyen helyszínen ráakadtam egy elkövetőre, miközben bujkált és várta az alkalmas pillanatot a menekülésre vagy támadásra. Ez azonban egyelőre nem tűnt ilyen helyzetnek. A helyszínelők és a rendőrök, velünk egyetemben teljes ellenőrzésük alá vonták a raktárat, mint a gyilkosság helyszínét is és eddig kitűnő munkát végeztek. Én óvatosan és körültekintően nézelődtem, miközben a biztonság kedvéért magamhoz vettem néhány kesztyűt, csomagot, meg ami a biztonságos helyszíneléshez kell. Egyelőre én magam nem akartam nyúlkálni semmihez, had fotózgassanak a kollégák, de ha úgy adódik a helyzet, nem árthat majd a biztonság. Én tehát nézelődtem, a mutánsok pedig szaglásztak, a nyomozók pedig végül meghozták az átütő eredményeket, amikre számítottam.

Először is, szépen lefotóztak mindent úgy, ahogy találtuk, ez később fontos lehet, ha nem akadnánk semmi kiemelkedőre, miközben tulajdonképpen tönkretesszük a helyszínt, bármikor előhívhassuk eredeti állapotában a raktárat. Újabb piros pont. És ezek csak gyűltek. A kamerákból sikerült kiszedni a felvételeket és meg is kérdezték, mi legyen velük. A helyénvaló az lett volna, ha minden felvételt visszaviszünk a rendőrségre, szépen katalogizálunk, majd egy elemző csapat segítségével mindent végigfuttatunk. De erőt vett rajtam több tényező is. Először is, fogyott az időnk. Nem volt helyénvaló ennyit időzni idekint a tengerparton, főleg nem úgy, hogy a Nap lassan lement. Plusz, természetesen a kíváncsiság, arról mik is történtek itt. És nem szabad elfelejteni, hogy ha bármit találnánk a felvételen ami elvezetne minket a következő helyszínünkre, azzal értékes időt és energiát spórolnánk meg, hogy köztes állomásként kihagytuk a rendőrőrsöt. Döntöttem hát, remélhetőleg nem elhamarkodottan.
- Igen, szeretném tudni, mi van a felvételeken, mielőtt továbbállunk. Vigyázzanak, meg ne sérüljenek a felvételek visszajátszás közben. Talán többször is meg kell néznünk és fontos bizonyíték lehet. Mielőbb tudni akarom kik jártak itt és mit csináltak. Előbbi gyanúsítottakkal, utóbbi indítékokkal szolgálhat számunkra. De bármi más gyanús tényezőről is szóljanak. Ezeken találhatunk valamit, ami tovább vezet minket innen. Ha túl sok az anyag, igyekezzenek a lényegre összpontosítani és kiszűrni a lényegtelennek tűnő részleteket. Szorít minket az idő.
Több órányi, hétnyi, akár hónapnyi anyagról is lehetett szó és nem akartam több időt tölteni a raktárban, mint szükséges. Ha hozzáláttak a felvételek elemzéséhez, tovább folytatom a kutatást. Vizsgálódás közben néha-néha a felvételek irányába is néztem, de főleg akkor ha valami fontosnak tűnő részletet találtak a kollégák, ki tudja mennyi sallanggal van tele a felvétel gyűjtemény, ezekre most nem volt időnk. A prioritást az itt megforduló személyek és az itt történt események jelentették, de bármi más gyanús dologról is tudni akartam. Esetleges rövidzárlat, vagy trükkfelvétel, bármi oda nem illő is segíthetett nekünk. A felvételek sok információt szolgáltathattak számunkra, ha megtaláljuk a megfelelő darabokat benne a kirakósunkhoz.

Miközben néhány kolléga a felvételekkel, a többi a raktár egyéb részeivel foglalkozott, tekintetem ismét szaglászó mutánsaim felé tévedt. Talán nem alaptalan az a paranoia? Ismét intéztem egy apróságot a rendőrök felé.
- És ha már a kameráknál tartunk, ellenőrizné, fogunk bármiféle kimenő adást innen? A raktár esetleg kapcsolatban állhat egy távolabbi rendszerrel. Ha valaki figyel minket ezzel a rendszerrel, az kötődhet az ügyhöz valamilyen módon.
Bár a raktárba belépéskor már egyszer elmondtam, hogy ha van valamiféle kimenő jel, arról tudni akarok, erről nem esett eddig jelentés a kollégák felől. Ezt eddig betudtam annak, hogy nincs ilyen jel, de azért inkább megemlítettem még egyszer, biztos ami biztos. Remélhetőleg most kapok valamiféle kielégítőbb választ erre a témára és annak megfelelően haladhatunk tovább. Ha nincs jel, akkor nincs gond. Ha van, akkor valaki tudja, hogy felfedeztük a raktárat. Ez egyben veszélyes és hasznos is lehet. Veszélyes, mert közelebb járhatunk a megoldáshoz, és a sarokba szorított vad mindig veszélyesebb. És hasznos, mert talán visszanyomozhatjuk az adást a következő helyszínünkre. Akárhogy is, a kollégák válasza valamiféle megnyugvást fog adni nekem ebben a kérdésben.

És ekkor, mint egy varázsütésre, az egyik kolléga talált valami furcsát. Nem piszkálta, nem idehozta, nem mocskolta be, hanem szépen szólt és úgy hagyta, ahogy találta. Ez tetszett, eddig jól dolgoztak errefelé a kopók, csak el ne szóljam magam. A megtaláló irányába mentem és megtekintettem a talált tárgyat. A földön hevert egy fémdarab, furcsa jelekkel tarkítva, amihez hasonlót még sohasem láttam. Halványan mosolyogva a megtaláló felé fordultam.
- Köszönöm, pont ilyen furcsaságra gondoltam.
Remélhetőleg mire végeztem a dicsérettel, mutáns társaim is csatlakoztak a tárgyat vizsgáló körhöz. Nagyon szimatoltak már egy ideje, mintha szúrta volna az orrukat a környéken valami furcsaság, de szótlanok voltak, így ismét átvettem a kezdeményezést.
- Bármi ötlet, mi lehet ez? Úgy látom megint szagot fogtak, érdeklődve hallgatom a szakvéleményüket.
Úgy tűnt tudhatnak valamit a tárgyról, legalábbis többet mint én, ugyanis nekem fogalmam sem volt, mivel lehet dolgunk. Talán Gray ügynök tudott volna valami okosat mondani róla, hiszen ő mégiscsak WAND-os volt, de ő sajnos most nem volt elérhető. Talán később segítségünkre lehet a rejtély megfejtésében. De egyelőre nekünk kellett megbirkózni az idegen eredetű tárggyal. Nem létező bajuszomat rágva rágódtam, mit is kéne tennünk vele.

Veszélyesnek tűnt, ez az igazság. A furcsa jelek mindig veszélyesek. Az lett volna a legbölcsebb, ha simán lefotózzuk és nem nyúlunk hozzá, amíg ki nem derül, mi is ez. De megint csak ott az idő és a kíváncsiság. Nem sokat időzhettünk a raktárban, haladnunk kellett. Más részről, ha veszélyes a cucc és valakinek baja esik, az az én felelősségem. Amennyit tudunk róla, akár lepkévé is változtathatja az embert. Nem akartam lepke lenni. Lepkének lenni pocsék. A lepkék tulajdonképpen tetkós rovarok. Nem vagyok oda a tetkókért. Na de vissza a csodabothoz. Először is, hagytam hogy lefotózzák, nézegessék, szagolgassák, ameddig csak akarták. Ha valaki mondott okosságot, ami meggátolt volna abban, amire készültem, nagyon szívesen fogadtam a nyilatkozatokat. Ha viszont nem érkezett jobb ötlet, akkor vettem egy nagy levegőt és átvettem a helyszínelőtől a csomagot, amibe el akarta rakni a fém darabot. Természetesen kértem kesztyűt is, már a belépésnél, de eddig nem kellett semmihez se nyúlnom. Most azonban elkerülhetetlennek tűnt a dolog. Valahogy be kellett tenni a fémdarabot a csomagba. Volt egy olyan érzésem, hogy ha veszélyes a tárgy, akkor egy fogó, vagy egy bot, vagy bármi, amivel megpróbálnám behelyezni a csomagba nem sokat javítana az esélyeimet, lévén az érintkezés elkerülhetetlen. Szóval hanyagolhattuk a bohóckodást, ezt bizony kézzel kellett intézni. Ez a finomság viszont rám maradt. Kesztyűs kézzel igyekeztem elbánni ezzel a vacakkal. Lassan lehajoltam, még lassabban nyúltam a bizonyíték felé, és ha senki nem állított meg, megfogtam. Na itt aztán bármi történhetett. Felrobban, én robbanok fel, a raktár robban fel, a mutánsok robbannak fel, vagy esetleg egy robbanás kombináció. Bármi gyanús, veszélyes, váratlan történik, inkább igyekszem visszatenni a helyére, ha a csomagba juttatás lehetetlen feladatnak bizonyul. De ha nincs gond, akkor nagyot sóhajtva elhelyezem a bizonyítékot és gondosan becsomagolva magamnál tartom, hogy kideríthessem, mi is ez. Kesztyű ide vagy oda, nem akartam hozzányúlni ehhez a kétes eredetű tárgyhoz, de mivel egyéb segédeszközzel nehéz és talán felesleges lett volna beügyeskedni a helyére, bevetettem bűvös kezeimet. És természetesen, egy picit azért kíváncsi is voltam. Óvatos, de kíváncsi, hogy történik-e valami, ha hozzáérek, még ha nem szabad kézzel, akkor is. Veszélyes művelet, de valakinek el kellett csomagolni ezt az izét, ez a valaki pedig jelen esetben én voltam. Bizony kemény meló ez a detektívesdi.

Ennyi egyelőre a fejlemény és mindez az eddigiekhez képest bizony nem kevés. A konkrét nyomok még várattak magukra, de végre volt egy olyan érzésem, hogy azok a bizonyos elemek lassan, nagyon lassan a helyükre csúszkálnak. Még mindig nem láttam át a teljes képet, de már csak idő kérdése volt, így kellett lennie. Nem szeretek csalódottan távozni a helyszínekről és nem is állt szándékomban. Egyelőre ez a raktár volt a legjobb és tulajdonképpen az egyetlen kiindulási pontunk. És legyen az a pont egy adás, egy felvétel, vagy ez a bizonyos fémdarab, bármiféle újabb információ darabkának örülni fogok. Ha minden ágazat elakad és semmi új nyomra nem bukkanunk, akkor ideje lesz majd továbbállni és az aprólékosabb bíbelődést a helyszínelőkre bízni, de ez még messze volt, még bőven voltak lehetőségeink. A felsoroltak bármelyike vezethetett valamilyen eredményre, várta vagy váratlanra, pozitívra vagy negatívra, ilyenre vagy olyanra, de valamifélére szinte biztos. Minden frontot igyekszem figyelemmel követni és bármilyen felbukkanó nyomot beleilleszteni a fejemben épülgető kirakósba. Még közel sem volt teljes, de az igazi áttörés közel volt. Közel kellett hogy legyen. Nyomoktól bűzlött az egész hely. És ezt nem a mutánsaim szimata, hanem a saját nyomozói szimatom súgta. Ezt nem az evolúció adta képesség volt, hanem az évek és a rutin fejlesztette ki. Nem éppen egy mutáns képesség, de egy nyomozónak néha ez is elég.

by **Danny Long** Csüt. 24 Júl. 2014, 00:37

A nő teljesen össze van zavarodva, és lássuk be, ebben a helyzetben ez teljesen indokolt. Amit mond, az viszont nem az, amire számítottam, de meglepően sok információval lát el. Ezek szerint van egy nővére, minden bizonnyal iker. Memorizálom a neveket. Monica, Richard, aki valószínűleg a férje, plusz két gyerek, akiknek még nem halottam a nevét. Ezen a nyomon elindulhatunk majd, de most még közelebbi feladatokra kell koncentrálnom. Eltart egy darabig, amíg realizálja, hogy szóltam hozzá, de végül reagál. Rachel Moonstone. Nem valami gyakori ez a vezetéknév. Végiggondolom a lehetőségeket, és úgy döntök, hogy megpróbálok neki még azelőtt feltenni pár kérdést, hogy szembesíteném azzal, hogy ő van a boncasztalon. Nyilvánvalóan ennek is sorra kell kerülnie, de a sokk akár teljesen lehetetlenné is teheti a kikérdezést. Ráadásul ha megpróbál az utolsó emlékeire visszaemlékezni, talán maga is rájön arra, hogy meghalt, ami sokkal könnyebbé teheti a feldolgozást, mintha én próbálnám meggyőzni. Továbbra is bátorító, megnyugtató hangon szólok hozzá:
- Rachel, én nyomozó vagyok. Kérem, segítsen nekem! El tudja mondani, hogy mik az utolsó emlékei azelőtt, hogy ide került?
Remélem tud annyira koncentrálni, hogy használható választ adjon.

by **Thorhalla** Csüt. 24 Júl. 2014, 08:24

Résztvevők: Darren Cain, Peterson Gray, Alekszej Vaszilenko, Termina Alusia / Terry, Jack Gammer és Casper Vos
Következő körváltás: 2014. július 28. (hétfő)

A nő kezdett Peterson-ra koncentrálni, így némileg megnyugodott, de még mindig ott volt benne a fájdalom, hitetlenkedés, hogy a nővére meghalt. Úgy fél percig gondolkodott mielőtt végül is megszólalt.
- A raktáraknál voltam, a tengerparton – mondta, a leírásból ez megfelelt annak, ahova Gammerék is mentek. – A szokásos felvételeket készítettük a raktáramban… amikor megérkezett Jason…
A kezeit az arca elé emelte és rémült lett az arckifejezése, meglepett.
- Valami történt vele, olyan furcsán nézett ki… veszekedtünk, a többiek távoztak. Majd ő is… bezártam – mondta. – Elindultam hazafelé. Azt hiszem várt rám, még akart valamit mondani, majd itt voltam. Nem tudom, hogy miként kerültem ide.

Bólintottak Gammer szavára, hogy vigyázzanak a szalaggal, vagyis igazából memóriakártyával, amit kinyertek a kamerából, ezt a hivatalos dolgok miatt nem itt kezdték lejátszani, hanem azonnali hatállyal elszállították innen. A következő kérdésre az egyik nő felelt.
- Nincsen semmilyen kifelé menő adás innen, ellenőriztük – mondta.
A tárggyal kapcsolatban mindenki a fejét rázta, hogy mi lehet ez. Valaki felvetette, hogy emlékezteti az egyik X akták részre még az ősidőkből, hogy ott volt valami ilyesmi. De ennél közelebbi találata senkinek sem volt. Még művészeti alkotásnak vélték, valamilyen archeológiai darabnak. A két bundás nem felelt a szavakra semmit sem, Gammer pedig végül felvette a kezébe a tárgyat. Semmi sem történt, amikor ezt megtette, csak egy tárgynak tűnt, nem változtatta őt át békává, és nem adott semmilyen különleges képességet sem. Egyszerű hűvös fémnek tűnt, a kesztyűn keresztül nem érződött a tapintása egészen, de meglehetősen simának tűnt. A súlya pedig könnyebb volt, mint amit várt volna a férfi, igazából mintha műanyag lett volna, de érződött rajta, hogy fém.
- Uram elnézést – szóalt meg egy férfi. – Ami azt illeti mivel a társai nem feleltek… van itt valamilyen furcsa illat, a tárgynak is ilyen szaga van. valami furcsa fémes… egyszer éreztem ezt eddig, amikor kihívtak minket ahhoz a nagy valamihez odaát a szigetre.

by **Terry** Szomb. 26 Júl. 2014, 16:04

Volt pár szag a helyen. Nem volt meglepő még az a része, hiszen biztosan másokkal volt itt és bulizgatott a nő. A kamerákat intézik a rendőrök. Nem film hanem kártyákon az adatok. Viszik is azokat és a további utasítások szerint a kimenő adásokra is rácsekkolnak, hogy van-e.
Valami furcsa fémes szag viszont lóg a levegőben és az egyik kutató rendőr talál is valami furcsaságot. Én is elmegyek arra, hogy megnézzem mi az. A szag határozottan attól a kis valamitől származik amit találtak. De fogalmam sem volt arról. hogy mi lehet ez. Behatárolhatatlannak tűnik. Nincs mihez hozzá kötni ezt még. Aztán meg szólal az egyik férfi közben. Én csak azért nem válaszoltam mert gondolkoztam, hogy hogy fogalmazzam meg nekik. De nem gondoltam volna, hogy még az emberek is érzik ezt a fura illatot a házban. Az már még meglepőbb volt amit utána mondott, hogy be tudta határolni nekünk ezt a fémes illatot méghozzá a túloldalt a szigeten lévő óriáshoz köthető.
- Az megmagyarázza, hogy miért a furcsa fémes illat. De hogy kerül ide egy kis darabkálya annak a lénynek? Kétlem, hogy csak úgy le lehetne pattintani egy darabkát belőle.
Nem beszélve arról. hogy kissebb hadsereg lehet körülötte, hogy "vigyázzon rá".
- Gammer ügynök, mit gondol át kéne néznünk a szigetre?

by **Danny Long** Vas. 27 Júl. 2014, 23:37

Úgy néz ki, hogy Rachel még mindig nem igazán hajlik arra, hogy elhiggye, hogy tényleg ő halt meg. Persze nem mintha bármi jogom lenne hibáztatni. A beszámolója nem valami koherens, de máris rengeteg olyan információt kapok, amivel el lehetne indulni. Nem tudom, hogy miféle felvételeket készítettek - bár elképzeléseim vannak - de mivel ez elmondása alapján teljesen hétköznapinak tűnik az életében, nem ezt firtatom, hanem azokat a dolgokat, amik a végzetes napon másképp történtek, mint az megszokott. Három kérdést teszek fel neki, de nem ömlesztve, hanem megvárom a választ az egyikre, és csak azután tezsem fel a következőt.
- Ki az a Jason? Pontosan mi volt furcsa rajta? Miről veszekedtek?
Az meglepő fordulat lenne, ha egy ismerőse ölte volna meg, de az eddigi elmondása alapján erre tudok következtetni. Vajon ez a Jason a szekta tagja, vagy valami módon irányították? Remélhetőleg sikerül minél több részletet felidéznie. Ha jól le tudja írni, hogy mitől volt furcsa, talán abból tudok következtetni. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy nem fog tudni visszaemlékezni a halálára, így az én feladatom lesz közölni vele a hírt. Gyakran megesik az ilyesmi, a halál emléke akkora sokk, hogy gyakran kitörlődik. Sajnos így nem tudhatok még pontosat a konkrét gyilkosságról, így minden arra utaló jel ellenére nem lehetek biztosa abban, hogy Jason ölte meg.

by **Jack Gammer** Hétf. 28 Júl. 2014, 00:53

Jack Gammer Naplója - 6. Bejegyzés - Dátum: 2025. június 30.

Áttörés? Talán. Elnézést, hogy a dolgok közepébe vágok, de azt hiszem eljött a pillanat, mikor végre valami fogalmunk lehet róla, miről szól ez az egész. Na jó, ez elég erős túlzás. Pillanatnyilag fogalmam sincs, pontosan miről szól ez az egész. Bonyolult ügy ez, kevés nyommal, bármiféle kézzelfogható összefüggés nélkül, a megoldáshoz vezető út talán mégis végig kiszúrta a szemünket. Szó szerint, ugyanis baromi nagy dologról van szó. Talán így van, talán ez megint csak egy vakvágány. Ez most eléggé zavarosan hangozhatott. Ígérem, a bejegyzés végére minden világosabb lesz. Mármint nem az üggyel kapcsolatban, hanem hogy miféle új összefüggésről is beszélek. Előtte gyorsan pár szó arról, mi is vezetett ideáig. San Francisco, rituális gyilkosságok, összetett csapatunk nyomozása, tengerpart, raktárak, gyanús púpos letartóztatása, majd a mutánsaim kiszimatolják azt a bizonyos raktárat, amelyre éppen szükségünk volt. A helyszínelők, a mutánsok és én is igyekeztünk minden információt kicsikarni ebből a helyből, ez megfelelően haladt. A szálak némelyike vezetett valahova, némelyike pedig nem. De hát ezért kellett egyszerre több módszert is kipróbálni az előrehaladásra. Valahol ott hagytam abba, hogy ismét több sínen próbáltam nyomokra bukkanni és azokat kezelni, folytassuk is hát innen.

Kezdjük a vakvágánnyal. Már belépéskor eszembe jutott ellenőriztetni a kamerák esetleges kimenő adását, de nem kaptam rá választ. Nyúl aggodalmaitól vezérelve ismét feltettem a kérdést, amire most már kielégítő választ szolgáltatott az egyik helyi kolléga, ezúttal egy nő. Nem volt semmiféle kimenő adás, már ellenőrizték. Továbbra is jól végezték a munkájukat az itteni kopók, le a kalappal. Nekem tényleg csak koordinálni kellett a dolgokat. Talán még azt se kellett volna, de így legalább nyeregben éreztem magam. Mégis csak SHIELD ügynök vagyok, vagy mi a szösz. A vélt és valótlan adást illetően a végeredmény szerencsés és szerencsétlen is volt egyszerre. Nem voltunk veszélyben, ez jó volt. De nem is lendített minket előbbre ez a szál, ez rossz volt. Pedig egy esetleges kimenő jel elvezethetett volna minket a következő helyszínünkre. Sajnos ez a szál elhalt, nem volt benne több potenciál, a zárt rendszer nem vezetett sehova, így ezzel a kérdéssel nem is érte meg tovább foglalkozni.

Következő napirendi pont, a felvételek. Örömmel láttam, hogy kérésemnek megfelelően vigyáztak a talán fontos információkat tartalmazó memóriakártyára. Nem kezdték el lejátszani, piszkálni, tönkretenni, hanem elcsomagolták bizonyítékként és a többi összeszedett dolog közé tették. Ez olyan szempontból aggodalommal töltött el, hogy így túl sok időbe fog telni, mire kiderül mi van a felvételeken, de sajnos nem volt sok választásunk. Minden esetre kicsit megsürgettem az adott bizonyítékot kezelő nyomozókat.
- Mint említettem, szeretném mihamarabb tudni kik vannak a felvételek és mit csináltak itt, valamint bármi egyébről, ami a felvételeken hasznos lehet. Örülnék, ha amint lehet, elkezdenék az elemzést. Gondolom mondanom se kell, a felvételek egyelőre prioritást élveznek bármilyen más nyommal szemben.
Valószínűleg fölöslegesen sürgettem őket, hiszen amúgy is elkezdik majd őket elemezni, amint lehet, de ha már eddig is minden apróságot parancsba adtam a biztonság kedvéért, akkor ezt sem hagytam ki. Ki tudja, talán kellett. Talán vissza kell vinni a felvételeket a rendőrőrsre. Talán volt itt felszerelés, amivel biztonságosan le lehet játszani a helyszínen. Ha mindkét eset fent állt, akkor ezzel egyértelművé is tettem, hogy a lehető leggyorsabbat alkalmazzák, ha van rá mód. Ha pedig várni kell, hát várni kell. De jó lenne mielőbb tudni, mi zajlott idebent. Mint már mondtam, a jelenlévők megismerése gyanúsítottakkal, a körülmények és történések megismerése pedig indítékokkal láthattak el minket. Egyelőre csak azért nem sürgettem még ennél is jobban az elemzést, mert volt egy másik nyom, ami a felvételeknél is jobban igényelte a figyelmemet. De a feltételek tartalmi kulcsfontosságú volt a továbbhaladással kapcsolatban, ezért igyekeztem a lehető leggyorsabban megszerezni a rajtuk lévő információkat.

Itt jön a képbe a hab a tortán, amire mindannyian vártunk, a fémdarab rejtélye. Az egyik rendőr talált rá a furcsa, földön heverő, furcsa jelekkel tarkított fémtárgyra. Hamar ott is teremtem mutánsaim társaságában, megvizsgáltam a bizonyítékot és feltettem a több millió dolláros kérdést a körülöttem levőknek, mi lehet ez? Érkeztek a jobbnál jobb találgatások. Volt itt X aktáktól kezdve archeológiai műalkotásig bezárólag minden. Mégis semmi. Semmi, mert mindenki csak találgatott, de valójában senki sem tudott semmit a tárgyról. Itt biztos nem hagyhattunk, szóval felkötöttem a tökeimet és a tárgy felé hajoltam. A kesztyű rajtam volt ugyan, amely a nyomkutatás elengedhetetlen kelléke, de ha ez a valami ártalmas lett volna, erősen kétséges, hogy bármit segített volna rajtam. De nem volt ártalmas. Legalábbis mikor megfogtam, nem történt semmi gyanús. Nem robbant fel, változtatott át, nem adott különleges képességeket, nem csinált belőlem istent, nem zenélt, semmi hasonló. Egyszerű, sima felületű, hűvös fémnek tűnt. Bár könnyű volt, mintha műanyag lett volna, minden kétséget kizáróan valamiféle fém volt. Fém, amilyet még talán sosem láttam. Vagy mégis?

Óvatosan és körültekintően elcsomagoltam a fémdarabot a többi bizonyítékhoz hasonlóan, mikor az egyik rendőr megszólított és olyat mondott, ami az egész ügyet felforgatta a fejemben. Egy furcsa, fémes szagról beszélt, amely belengte az egész raktárat, különösképpen a fémdarabot. És a kolléga egyetlen egy tapasztalathoz tudta kötni az illatot. Ahhoz, amit akkor érzet, mikor a szigetre hívták őket, a celestial közelébe. A celestial, hát persze. Végig ott volt az orrunk előtt.
- Az első ilyen rituális gyilkosság a celestial érkezése után történt, igaz?
Fordultam a kérdéssel a helyi kopók felé, bár tudtam a választ, így volt. Az összefüggés már a repülővel való érkezésünkkor szinte kibökte a szemünket. Érkezésünkkor alig szenteltem gondolatot az alvó monstrumnak, csak arra emlékeztetett mennyi szörnyűségen ment keresztül a város, de fejben eszembe se jutott összekötni a mostani eseményekkel. Vagy talán eszembe jutott, de hamar elvetettem az ötletet. Látszólag semmi bizonyíték nem utalt erre és nem hasonlítottam össze a dátumokat. De az időpontok és ennek a fémdarabnak a jelenléte nem lehetett puszta véletlen, a celestialnak valami köze volt az ügyhöz. Sajnos nem sokat tudtam a hatalmas, szoborszerű lényről.
- Tudnak nekem mesélni erről a celestialról?
Talán ez volt a rejtély kulcsa. Ez lehetett az összefüggés a gyilkosságok között. Ez lehetett az ügyet összetartó ragacs. A kapocs, amit kerestünk. De a fene vigye el, keveset tudtam arról az izéről. Senki se tudott róla sokat, a SHIELD sem. Se a rendőröktől, se a mutánsoktól nem vártam új információkat, minden esetre megért egy próbát a kérdés, hátha tudott valaki valamit a lényről, ami segíthetett megérteni, mi köze volt a nyomozáshoz.

Terry hamar felvetette, hogy körül kellene néznünk a szigeten. Nekem is megfordult a fejemben, de a celestial a város és a Golden Gate híd másik oldalán volt. Igazán kár lett volna ilyen hosszú úttal vesztegetni az időnket, ha nem voltunk teljesen biztosak a dolgunkban. Ismét a remekül dolgozó a rendőrökhöz fordultam.
- Innen túl hosszú lenne az út a szigetre, ahhoz hogy árnyékokat hajkurásszunk. Rendeljen oda a celestialhoz néhány közeli egységet. Zárják le a környéket, ha lehetséges és még nem tették meg. Legyenek óvatosak, talán akik a gyilkosságok mögött állnak, azok a környéken vertek tanyát vagy ott találkozgatnak. Mindenről tájékoztassanak, ami ott zajlik a monstrum környékén.
Ha valami történik ott a celestial közelébe, egy közelebbi egységnek több esélye volt rajtuk ütni, mint nekünk, a város másik végéből. A rendelkezésünkre bocsátották a helyi rendőrséget, ezt igyekeztem ki is használni, ha már ilyen odaadóan segítették a munkánkat eddig a pontig. Persze bőven volt rá esély, hogy így is szellemeket kergettünk. A fémdarab és a celestial kapcsolata szó szerint a szimatunkon alapult. A fémdarabot ebben a raktárban találtuk, a raktárhoz pedig szintén szimatolás útján jutottunk el. Túl sok szimatolás volt mostanában és kevés nyom, bizonyíték, tény. Természetesen a jó nyomozó mindig hallgat a szimatára, de az gyakran kevés egy rejtély megoldásához. Sajnos amikor a konkrét bizonyítékok ilyen kevés számmal képviseltetik magukat, az embernek nem marad más választása, mint abból dolgozni, ami rendelkezésére áll. És ebből most kevés volt nekünk, nagyon. Azt pedig kíméletlenül ki kellett használnunk.

A celestial kivizsgáltatása után rejtély, mi maradt számunkra a raktárban. Egyelőre úgy éreztem, a fémdarab és a felvételek kivételével más itt nem fog már a horgunkra akadni. Ettől függetlenül nem hagytuk abba a raktár átvizsgálását, hiszen sose lehet tudni, mi újat talál az ember. Mégis, mikor már mindent átnéztünk annyira, hogy bármi újabb gyanús dolog szemet szúrjon, de nem tette meg, valószínűleg eljött az idő a továbblépésre. Ismét a raktárat átkutató helyszínelőkhöz és mutáns társaimhoz fordultam.
- Bármi egyéb, ami hasznukra lehet? Ha igen, akkor figyelek. Ha nincs, akkor önöké a terep.
Ha se mutánsaim, se a helyszínelők, se én nem találtam rá semmi újabb segítő nyomra, akkor nem volt több vesztegetni való időnk. Amit eddig nem találtunk meg, azt valószínűleg órák múlva se leltük volna meg. De nem voltak elpocsékolható óráink. Az óra ketyegett és nem lettem volna meglepve, ha a raktárból kilépve már sötétség fogadott volna, hiszen belépéskor már bőven lemenőben volt a Nap. Sötétben pedig az idegen terep még veszélyesebbé válik, pláne ha az ellenség egy rituális gyilkossággal operáló szekta. Továbbra se tűnt könnyebbnek a kézre kerítésük, de most talán már volt néhány apró kapocs, ami segíthetett összerakni a kirakós meglévő darabkáit. De merre tovább?

Természetesen minden a körülményektől függött. Először is, talán nem is megyünk egyelőre sehova. Előfordulhat, hogy egy új nyom felbukkanása, vagy a felvételek helyszíni elemzése további terepmunkára ösztönöz minket a raktárban vagy annak környékén. Ez esetben természetesen maradunk, alkalmazkodunk és elemezzük az újonnan nyert információkat. Ha azonban nem érkezik semmi marasztaló, akkor ideje lesz továbbállnunk. Kérdés, merre is. A rendőrőrs lenne az első ötlet, csatlakozni ismét Gray ügynökhöz és összerakni azt, amink eddig van. De ott van a celestial is, ha valami zajlik arra, ott a helyünk. Messze van, de ha érkezik hír arról, hogy valami gyanús dolog van arra, nincs vesztegetni való idő, oda kell menni. A közeli egységek mozgósításával talán sikerül elcsípnünk valakit, aki a monstrum körül ólálkodik és valami köze lehet az ügyhöz. Elnézve a raktárat, az áldozatunk lakását aligha kellett átkutatnunk. Aminek bármi köze lehetett az ügyhöz, azt valószínűleg itt tartotta és meg is találtuk. Kocsikázhattunk is körbe-körbe a városba, de ez inkább a járőrök dolga, nekünk ennél célirányosabban kell dolgoznunk, ha eredményesek akarunk lenni. Csak még ez az irány volt kérdéses. De erre majd a körülmények választ adnak. A felsorolt lehetőségeken kívül új javaslat is érkezhet. A lényeg, hogy a körülmények fogják befolyásolni, maradunk vagy megyünk, és ha megyünk akkor merre. Egyelőre ennyit tudtam tenni, a következő lépések a megkapott információkból következnek majd. Áttörést értünk volna el? Ez még mindig a jövő zenéje. De a szimatom azt súgja, igen. A dolog miértje még tisztázatlan, de a celestial benne van a dologban, érzem. Még nem tudom miért, hogyan, meg ilyenek, de így van. Valahogy. Tehát igen. Ez egy áttörés és hamarosan meglátjuk, hogyan tovább, legalábbis remélem.

by **Darren Cain** Hétf. 28 Júl. 2014, 01:01

Sajnos nem volt szerencsém a nevekkel. Ki gondolta volna, hogy ennyi Rachel Moonstone van a városban. Így nem olyan könnyű a dolog. Bár nem is annyira lehetetlen leellenőrizni őket. Ha tudok, akkor még próbálok szűkíteni az eredményeken. Hallottam, hogy van férje, tehát a hajadon nőket rögtön ki tudom szűrni. Ezenkívül a túl fiatalokat is. Ha sikerül leszűkíteni, akkor az első találat címe felé indulok, mert el kell kezdeni valahol. Ha így se sikerül csökkentenem az eredményeket, akkor még megpróbálom a Mr. & Mrs. Moonstone keresést, hátha így csökken egy kicsit a találatok száma. Ha sikerül csökkenteni, akkor az előző módszer szerint indulok a keresésre. Ha még így sem csökken a számuk, akkor a legközelebbi megtalált nőhöz indulok. Szerencsémre nem Smithnek vagy valami hasonló gyakori nevet viselt. Ha szerencsém van, akkor valami kötelék lesz köztük. Persze, ez csak puszta feltételezés. Nem valószínű, hogy ekkora szerencsém lesz, de hátha.

by **Dumb** Hétf. 28 Júl. 2014, 01:17

Automatikusan kéztartást váltok mikor lent akarok maradni fázisban, pontosítani az élményeket, keresni és nem rendezni fogok előbb. Hiányoznak még a darabkák és csak remélhetem, hogy a mi Fekete Papunk szerez nekünk egy párat a kirakósból. Jobb híján a bretonra fókuszálok először, a nyílhegy égette sebre és a visszatérés legendájára. Klasszikus bosszúálló szellemnek beillene. Az lenne a legkisebb bajunk ha egy holt mágus van már a köreinkben amúgy is. De ha iylen egyszerű lenne talán nem is jönnék én szóba. Berozsdásodtam már, egy kósza gondolat miatt ki is zökkenek. Egy mély levegő után pedig szinte szertartásosan, a tartást megtartva előveszem lassan a telefonomat.
A régi könyvtárak helyett most itt van egy sokkal egyszerűbb módszer. Amíg a Peterson a lánnyal társalog én felkeresem az internetet. Pár másodperccel később már a voodoo vadászrítusról és a mezopotámiai emberáldozatról olvasok. Egyik sem lesz a mi konkrét esetünk de a múltból többet tanulhatunk mint azt a legtöbb ficsúr be próbálná fogadni. Az utóbbi még használhatónak is tűnik. Támad tőle egy egész kézenfekvő teóriám.
Minden kultusznak van szent helye, ez esetben temploma ha úgy tetszik.
Emlékszem, hogy az információm szerint nem igen vizsgálták meg.
De mi sem rohanhatjuk úgy le, nem lehet olyan egyszerű, akkor nem lenne érdekes, kell lennie itt még valaminek.

by **Thorhalla** Hétf. 28 Júl. 2014, 09:13

Résztvevők: Darren Cain, Peterson Gray, Alekszej Vaszilenko, Termina Alusia / Terry, Jack Gammer és Casper Vos
Következő körváltás: 2014. augusztus 1. (csütörtök)

A nő meglepetten nézett Peterson-ra, majd idegesen megrázta a fejét.
- Ennek mi köze van a nővérem halálához?! – kérdezte ingerülten.
„Vett néhány mély levegőt”, vagyis úgy tett, mintha élőként ezt tenné, hogy megnyugtassa magát. Kellett neki megint jó néhány másodperc, egy jó fél perc megint, hogy összeszedje magát mielőtt válaszolni képes lett a kérdésre.
- Jason egy nagyon régi ismerősöm és üzlettársam. Más lett, szürkés lett a bőre, megváltozott, történt vele valami – mondta. – Hogy miről beszéltünk végképp nem tartozik önre, magánügy!
Vos felmegy az internetre, hogy utána olvasson a Voodoo-nak, ez a legtöbb hittel ellentétben nem a másnak való ártást, hanem sokkalta inkább a gyógyítást vesz alapul és ez a legfőbb területe. Ezenfelül másodlagos, hogy szoros kapcsolatban vannak a túlvilággal és képesek a lelkekkel beszélni. A legtöbb többi dolog az, ami a filmekből is hírhedt, hogy másokat kínoznak halálra sátáni rituálék közepette.

Azt Terry is érzi, hogy ez a szag nem csak a tárgyból van itt jelen a helységben, annál erősebb volt, hogy csak az sugározza, valamilyen személy volt itt ugyanezzel az illattal. Gammer kérdésére meglepetten nézett mindenki rá, láthatóan fogalma sem volt senkinek arról, hogy miről beszél.
- Celestial? – kérdezte szinte mindenki egyszerre.
Igazából nem volt túl közismert, hogy micsoda az a dolog odakint, nem is szerepelt így a hírekben, csupán olyanok tudták, akiknek volt kozmikus kötődése, vagy találkoztak ilyesmivel, esetleg Apokalipszissel.
- Jaaaa, hogy az a nagy valami odakint? – kérdezte valaki.
Ha megkapják a helyeslő bólintást arra, hogy arra gondolt Gammer, akkor az, aki szimatolt nem sokkal korábban szólal meg ismét.
- Fogalmunk sincs, senki sem tudja, megjelent az égben, leereszkedett és azóta ott van.
Gammer tudta, hogy a SHIELD-nél, a Bosszú Angyaloknál Ko-Rel tudhat róla sokat, hiszen a nő kree volt, ha kapcsolatba lép a központtal Vízión át kérhette a nőt, hogy beszéljen vele. A rendőr odafordult a parancsok után Gammer-hez.
- Le van zárva az a valami azóta, hogy megjelent. Senkit sem engedünk a szigetre.
Nem igazán volt itt bent semmi egyelőre, a társaság így kivonult és hamarosan a rendőr lépett oda a csapathoz.
- Megvan a felvétel, egy stand up felvételei vannak rajta – mondta. – Egy furcsaság van rajta… egy férfi. még nem sikerült azonosítani.
Egy képet mutat róla.
San Francisco - Page 2 455701-druig_eternals

San Francisco - Page 2 455701-druig_eternals

Darren-nek sikerült leszűkítenie a kört két személyre, az egyiknek a lakása itt volt a közelben, a másiknak a város szélén. Így a közelebbiehez tartott. Egy három emeletes ház második emeletén lakott a hölgy egyedül, legalább is a lépcsőháznál levő postaláda erről árulkodott. Sehol sem voltak rendőrök, vagy ügynökök, hogy nyomozzanak és kutassanak. A ház kapualja nyitva van, így betud menni az épületbe.

by **Terry** Szer. 30 Júl. 2014, 21:57

A tárgy adta a szagot mégis a szobában nem csak attól volt ez az illat jelen. Olyan volt minthogy ha csak egy emberi szag lenne. Hát az tuti, hogy nem a szigeten lévő gigantikus barátunk táncolt erre el. Még poénként is felvetni szánalmas próbálkozás lenne szóval ezt most inkább kihagyom és másképpen közelítem meg a dolgot.
Azt montdák, hogy le van zárva a "celestial" ahogy Gammer referál rá szóval. Igazából nem tudom mit mondhatnék azzal kapcsolatban.
- Nem mondanám, hogy jó hír de... - próbálok behatárolni a szagot, hátha találok valami vezető csíkot belőle, hogy merre mehetett az illető akiből árad. - De nem csak abból a , valamiből jön a fémes illat. Olyan mintha csak ez a Celestial vagy mi lenne, csak ember méretben. Bocs, hogy nem tudom jobban megfogalmazni neked de határozottan nem olyan mintha egy embernek lenne beszennyezve az illata vele hanem konkrétan egy miniatűr változata lenne a nagynak.

A felvételek egy standupról az utolsó dolog ami eszembe jutott, hogy a felvételeken lesz de az ember akit a furcsa billoggal ellátva megmutatnak nekünk határozottan bele eshet a kategóriába. Ha tippelnem kéne akkor ő lesz a szag forrása. Bár nem tudom, hogy milyen alapon vesznek ki egy embert mint furcsa egy komédia műsorból. Mármint, mind furcsa nem? Legalábbis nekem.
Minden esetre az ajtó felé kijjebb sétálok. A szobában terjeng a szag mint a személytől mint pedig a tárgytól szóval jobb esélyel találok követhető nyomot az ajtótól és kifelé mint itt benn.
- Kicsit ki megyek, itt túlságosan is terjeng a szag, hogy mondani tudjak valamit még.
Mondom közben szimatolva. Majd ha biccent vagy le O.K. -ja akkor elindulok kifelé az ajtó felé és ott próbálok szimatot fogni.

by **Jack Gammer** Szer. 30 Júl. 2014, 23:17

Jack Gammer Naplója - 7. Bejegyzés - Dátum: 2025. június 30.

Hosszú este elé néztünk, ez már egyre világosabb volt, míg az ég egyre sötétebb. Persze megszoktam már a hosszú estéket. A rendőrségnél és a SHIELD-nél is sokszor előfordult, hogy éjszakába, sőt, reggelbe nyúlóan tartott egy ügy, nyomozás, vagy szimpla megfigyelés, így a szervezetem hozzászokott, hogy kevés alvással is tökéletesen zakatoljon egy darabig. Az, hogy utána ezt be is pótolja az a bizonyos szervezet egy félnapos alvással később, már egy teljesen más kérdés. Minden esetre szükségem lehet majd erre a működési rendszerre, az ügyet elnézve. A nullához közeli állapotokról indultunk, ahhoz képest haladt a nyomozás, de közel sem olyan tempóban, mint az ideális lett volna. De legalább nem siettük el, ezt kijelenthetjük. És lassacskán már bizonyítékaink, összefüggéseink, sőt, gyanúsítottaink is vannak. Nagyon lassacskán. Szuper lassacskán. De vannak. Kicsit kutatok a fejemben, hol is hagytam abba. San Franciscóba utazott az összeverbuvált nyomozó csapat. A hatalmas Celestial majd kiszúrta a szemünket. A rendőrőrsön elváltunk és elindultunk a legfrissebb gyilkosság helyszínére. Itt letartóztattunk egy gyanús púpos fickót. Mutánsaim pedig kiszagolták a kincsekkel megrakott raktárat. Mármint nem valódi kincsekkel, hanem nyomozós kincsekkel teli a hely. Itt kimenő adást nem találtunk, de felvételeket és a Celestialból származó fémdarabot igen. Egyelőre ebből kellett gazdálkodnunk és nagyjából itt hagytam abba legutóbb, tehát innen is veszem fel ismét a fonalat.

Az a fránya furcsa jelekkel tarkított fémdarab. Talán megoldotta nekünk az egész ügyet, ezt egyelőre még nehéz lett volna megállapítani. Az egyik helyi kolléga találta a raktárban, de a körültekintően és kesztyűben végzett elcsomagolást már én csináltam, szerencsére mindenfajta gond nélkül. A bizonyíték tehát biztonságban volt. Hála a szimatolásoknak az is kiderült, hogy a darabka valószínűsíthetően a Celestialból származott. Hamar megvilágosodtam afelől, hogy a Celestial és a rituális gyilkosságok között volt valamiféle kapcsolat. És ebben nem csak a fémdarab segített, hanem a dátumok összehasonlítása. A gyilkosságok körülbelül két nappal a Celestial San Franciscóba érkezése után kezdődtek el. Ez már nem lehetett véletlen egybeesés. Mikor feltettem a közérdekű kérdést, mit tudnak a monstrumról, zavart tekintetek fogadtak. Nagyon összebeszélhettek, mert szinte egy emberként kérdeztek vissza a Celestial szóról. Teljesen kiment a fejemből, hogy ez a megnevezés nem nagyon terjedt el a médiában. Persze én se tudtam róla sok mindent, konkrétan nagyjából semmit, csak hogy az egy Celestial volt. Hogy azt eszik vagy isszák-e, ne kérdezzék. Szerencsére nem is kérdezték, így még mindig nagyon okosnak tűnhettem, csak megerősítést kértek, hogy amiről beszéltem, az a „nagy valami odakint”. Félreérthetetlenül bólintottam helyeslésképpen, de így se kaptam sok információt a kollégától. Várjunk csak, ő segített a szimatolásban. És rendőr. Azt hiszem itt a tökéletes alkalom egy új becenév bevezetésének. Mostantól ez a rendőr csak Szimat Őrmester lesz. Nem érdekel az igazi rangja, ez marad és kész. Szóval Szimat Őrmester elmondta, hogy ők se tudnak szinte semmit a lényről, megjelent az égből, leereszkedett és azóta ott állt. Ez bizony nem sokat segített a nyomozásban. A környéke le volt zárva a megérkezése óta, senki sem mehetett a szigetre. Ez jó hír volt, hiszen ezek szerint semmi sem történhetett arrafelé a rendőrség tudta nélkül. Legalábbis elméletbe.
- Remek, tartsák is lezárva a környéket, szigorú ellenőrzés alatt. Senki se mehet a közelébe engedély nélkül. Bárki megpróbálja megközelíteni vagy bármi szokatlan történik arrafelé, értesítsenek róla.
Valami nem volt okés. Honnan a csudából származhatott ez a fémdarab, ha nem abból a Celestialból? Leesett róla idejövet? Vagy egy másik része volt? Vagy valaki kijátszotta a terület lezárást, a közelébe férkőzött és valahogy lepattintotta róla? Bármelyik és még sok más lehetőség is előfordulhatott, de ez a rejtély egyelőre nem élvezett prioritást. Egy Celestial rész volt a fémdarab, a városban pedig volt egy, itt az összefüggés, ez a lényeg. Legalábbis a szaga alapján. És ha a mutánsaim és Szimat Őrmester is egyetértett ebben, akkor nem tévedhettek.

Egyelőre a raktár minden potenciáját kihasználtuk, ezt minden fél megerősítette. Se a nyomozók, se a mutánsok, se én nem találtunk újabb bizonyítékot, így elérkezettnek láttam az időt a raktár átadására és elhagyására.
- Ha találnak még valami említésre méltót a raktárban és környékén, értesítsenek.
Erre nagyon kevés, szinte semmi esély nem volt már, de azért megemlítettem a dolgot. De valószínűleg nem csak a mi csapatunk végzett a raktár átkutatásával, hanem a helyszínelők is. Akárhogy is, ebbe a raktárba pillanatnyilag ennyi lehetőség volt. Ez most kevésnek hangzik, de egyáltalán nem az. Sokkal többel jöttünk ki, mint amennyivel bementünk, ez az én szememben egy sikeres keresés volt. De a Celestialról még mindig túl keveset tudtam és ez így tarthatatlan állapot volt. Sajnos kevesen tudhattak róla bármi konkrétat. Valószínűleg csak azok, akik valamiféle kozmikus hókuszpókuszban vettek részt, ilyen ismerősöm pedig kevés volt. Szerencsére megvannak a maga előnyei annak, ha valaki a SHIELD ügynöke. Információra volt szükségem és kétséges volt, hogy bárhonnan máshonnan megkaphatom, mint a központ. Emlékeim szerint a Bosszú Angyalai között volt egy kree nő, Ko-Rel, ő biztosan képbe volt az ilyen dolgokkal. Vízión keresztül talán ki is faggathattam, bár nem tudtam hány óra lehet arrafelé, de a SHIELD sosem alszik, tessék ellátni az információkkal az arra éhes ügynököket. Elő is vettem a SHIELD-es kommunikációs eszközömet és tárcsáztam a "SHIELD tudakozót”. Mikor végre kapcsoltak, jöhetett az azonosítás.
- Itt Jack Gammer ügynök, San Franciscóból, információra van szükségem.
Ezután, mint az általában lenni szokott, jött az azonosítóm bemondása, a hangazonosítás, a viszonylag rövid személy azonosítási folyamat, ami alapján megbizonyosodnak róla, hogy én tényleg én vagyok. És mivel én tényleg én vagyok, ezeken remélhetőleg gond nélkül át is suhanok. Mire végre odaérünk, hogy mondhatom mi böki a csőrömet, már mondom is.
- Úgy tűnik San Franciscóban történt rituális gyilkosságoknak köze van a városban tartózkodó Celestialhoz. Kérnék róla minden információt, amit csak lehet és amilyen gyorsan csak lehet.
Miután elmondtam a központnak a panaszom, vártam a csodát. Ha várattak, akkor vártam. Ha lepattintottak, hogy majd később küldenek mindent, akkor magamba morogva, de letettem és majd később visszatérünk erre. Ha nem kapok semmi használhatót, akkor még jobban morogtam, de ugyanúgy kénytelen voltam továbblépni és letettem. Ha rögtön érkeztek az információk, bőszen jegyzeteltem őket fejben. Ha pedig kapcsoltak valakit, akkor rangjához és ismeretségünkhöz méltóan köszöntöttem, bemutatkoztam és elpanaszoltam neki pár szóban a helyzetünket, remélve, hogy tényleg tud valami használhatót mondani. Más nem nagyon történhetett, de ha mégis, akkor azt a helyzetet hozzám méltó fantasztikus rögtönzéssel kezeltem. A megvilágosodás kapujában tehát epekedve vártam, mit reagál a központ a hívásomra.

Akárhogy is végződött a beszélgetés a központtal, nem szabadott leragadnom, hiszen már érkezett is a következő napirendi pont, ami a következő kritikus nyomunk lehetett. Kérésemhez méltó sebességgel sikerült átfuttatni a raktárban megtalált felvételeket. Ami rajtuk volt, kicsit meglepett. Nem is kicsit, nagyon. Egy stand up felvételei? Ha ez egy vicc, akkor nagyon nem vicces. De nem az, láttam a rendőrön, komolyan gondolta, amit mondott. Furcsa, de az ügyből kifolyólag valamiféle őrült szekta szertartásra számítottam, nem komédiára. Ha majd végeztünk és unatkozom, lehet elkérem a felvételeket, szeretem a jó vicceket. Mikor már kezdtem volna csalódottan érezni magam, hogy újabb zsákutcába érkeztünk, a rendőr megmutatta az ismeretlen figura képét. A férfire mintha rá lett volna írva, hogy GYANÚSÍTOTT, így, csupa nagybetűvel.
- Megvan az első gyanúsítottunk. Azonosítsák, tudják meg kicsoda, hol lakik, mi a kapcsolata az áldozattal, mindent. Meglehet, hogy ő gyilkolta meg a nőt.
Ha a felvételen rajta volt, akkor teljesen biztos, hogy valamilyen kapcsolatban állt a nővel. Talán a fémdarabot is ő hozta az egyenletbe. És ha itt volt, akkor könnyen meglehet, hogy dolguk végeztével követte, majd meggyilkolta az áldozatot. Más gyanúsítottunk egyelőre nem volt, így ennek kellett a nyomába erednünk. Ha őt elkapjuk és kiderül, hogy valóban ő a gyilkos, akkor meg is oldottuk az ügy zömét. Vagy ha többen vannak, közelebb kerültünk a szekta rejtélyének megoldásához.

Míg kint álltunk és én az információgyűjtéssel foglalkoztam, addig Terry ismét akcióba lépett. Tevékenységére eleinte csak egy bólintással reagáltam, hiszen megvolt a magam dolga, először a Celestial, majd a rejtélyes idegen, de miután ezekkel megvoltam, ismét rá irányítottam a figyelmemet. Egyetlen egy dolog kötött minket még ide a helyszínre, a szag. A szag ami idehozott minket és talán a szag lesz az, ami el is visz. Állítása szerint a fémes szag nem pusztán a fémdarabból áradt, hanem valami vagy valaki másból is, talán pont ebből a képen látható rejtélyes alakból. Ezzel még egyel több szál kötötte a fickót a helyszínre és még egyel több okunk volt rá, hogy mielőtt megtaláljuk, elkapjuk és kifaggassuk. Őszintén szólva kevés reményt fűztem ahhoz, hogy mutánsaim szaglása ismét kihúz minket a csőből. A raktárban erős lehetett a fémes illat, de az egy zárt tér volt, ami megőrizhette az eszenciát egész nap. Idekint az idő vas foga, a tengerparti szél süvítése és a többi idegen szag keveredése valószínűleg mostanra teljesen eltüntette a fémszagú fickó nyomait. De a remény hal meg utoljára, így a biztonság kedvéért megérdeklődtem Terrytől az eredményt.
- Esetleg sikerült kiszimatolni, merre mehetett a fémszagú? Ha igen, akkor mutassa. Ha nem, az se probléma, a kinti körülmények alapján nem csodálkoznék, ha a szagnak már nyoma se lenne itt.
A válaszához mérten jöhet a következő lépés. Ha valami csoda folytán mégis szagot fognának a mutánsaim, akkor pár rendőr kíséretében mehet is az elfogó hadművelet az általuk megjelölt irányba. Sajnos erre kevés esély volt, de hátha. Ha pedig semmi eredmény, akkor már tényleg ideje továbblépnünk.

Ha a szag elapadt, akkor a helyszínhez már semmi sem kötött minket. A következő célállomás ismét csak a kapott információktól függött. Ha a Celestialról tudok meg valami nagyon lényegeset, ami miatt feltétlenül oda kellene mennünk, akkor irány a sziget. Ha a rejtélyes fémszagú fickóról derül ki valami új, akkor irány az a hely, ami hozzá volt köthető. Ha pedig semmi, de tényleg semmi nem vezetett minket a helyszínről tovább sehova, akkor bizony irány vissza a rendőrőrsre a bizonyítékok társaságában. Ez esetben marad a remény, hogy Gray ügynök talált valami újat, amin tovább indulhatnánk valamerre. Ha nem, akkor majd együtt kitaláljuk a következő lépést. De ez még odébb van, előbb jöjjenek csak a fontos információk, utána pedig agyalhatok rajta, merre is vigyen minket az utunk. Mert hogy valamerre visz majd, az biztos. Már csak az a nagy kérdés, merre. Mint már említettem, ez bizonyosan egy hosszú este lesz.

by **Danny Long** Csüt. 31 Júl. 2014, 11:25

Nagyon úgy tűnik, hogy ennyit tudok kiszedni Rachel-ből mielőtt szembesítenem kéne a saját halálával. A történtek láthatóan nagyon felzaklatják, de persze ebben továbbra sincsen semmi furcsa. Azt szerencsére nem tartja vissza, hogy milyen változásokat látott Jason-ön. A legszembetűnőbb a szürkés bőr. Nem jut eszembe hirtelen olyan mágikus irányítási módszer, ami ilyen elváltozást eredményezne. Ha zombit csináltak volna belőle, valószínűleg legalább a hullaszag meglett volna, ha látható rohadás még nem is. Konkrétum tehát nincsen, viszont a mágikus irányítás maga valószínűnek tűnik, bár a teljes tudatát nyilvánvalóan nem vesztette el, így annak könnyen lehet jelentősége, hogy miről beszéltek. Ezt viszont jelen helyzetben nem fogja elárulni. Felsóhajtok, és elkezdem a kellemetlen részt.
- Rachel! Amit most mondani fogok, nagyon sokkoló lesz, de kérem, próbálja elfogadni! A test az asztalon nem a nővére, hanem maga. Nagyon sajnálom.
Egy ilyen mondatot nyilván semmilyen megnyugtató orgánum nem enyhít, szóval hagyok neki egy kis időt. Valószínűleg először a tagadás fázisa következik, nem fogja elhinni a dolgot. Fájdalmasan emberi reakció, de ki hibáztathatná érte? Ha nem muszáj, nem sorolok érveket amellett, hogy meghalt, de ha nem megy másképp, folytatom:
- Biztos észrevette, hogy valami nem stimmel. Nem tudott se sírni, se valójában levegőt venni. Már nem testként, hanem lélekként van itt. Én mágus vagyok, ezért tudok beszélni önnel.
Direkt nem mondom a voodoo-t. Az emberek fejében élő rengeteg hamis koncepció miatt valószínűleg csak megrémíteném vele. Ha egy kicsit megnyugszik, így szólok:
- A SHIELD mágiaügyi osztályának, a WAND-nak dolgozom. Nagyon fontos lenne, hogy megfejtsük, ki ölte meg önt. Kérem, segítsen nekem!

by **Dumb** Pént. 01 Aug. 2014, 02:36

Kényelmesen el tudok játszani a készülékkel. Nem sietünk sehova az elrévedett mágusunk alapján. Félre teszem a mezopotámiai templomőrökkel kapcsolatos cikket és kicsit általánosabban kezdek el gondolkodni. A fej tájéki "nyitások" a felszabadításhoz köthetőek főleg. Sok szokás tartja, hogy ott ki lehet engedni a gonoszt, az ártásokat, befolyásolásokat. Manapság ezeket csak nyomásnak vagy stressznek említenék, a múlt századokban pont ezért már pontosabban a koponyában lévő nyomás csökkentésére szolgáltak ezek a műveletek. Természetesen még egy szektáról beszélünk és a szúrás a harmadik szem helyére célozzák. A kérdés, hogy ezzel felnyitni vagy lecsukni szeretnék a szemet és a jelkép pontosan kihez köthető. Könnyelműség lenne feltétlen az áldozatokhoz kötni, nincs sok közös bennük és lehet csak gyűjtik őket. A számuk számít nem a minőségük. Nem bocsátkoznék olyan következtetésekbe, hogy Jean Doe fontos lett volna nekik. Inkább csak hozzáférhető, alany, maximum egy bűnös a szemükben. Ha kiemelt lett volna a testet nem hagyták volna csak el, de legalábbis szertartás nyomait találhattuk volna a test körül. Túl elhagyatott volt ahhoz Jean. Remélem lassan kisegíthet a jó doktor pár információval. Kifejezetten rákaptam a dolog ízére, szeretnék a végére járni. Ki voltál Jenny, ki?

//Nem kerestem rá a voodoo alapjaira:D A karakter képzett, csak írtam, hogy mire jutott a neten. Meggugliztam pár dolgot magam, hogy modellezzem az eredményt mert azelőtt se jött mesélői válasz a gondolatokra.//

by **Thorhalla** Pént. 01 Aug. 2014, 09:32

Résztvevők: Darren Cain, Peterson Gray, Alekszej Vaszilenko, Termina Alusia / Terry, Jack Gammer és Casper Vos
Következő körváltás: 2014. augusztus 5. (kedd)

Vos a legjobb tudomása szerint, ahogyan olvasta az aktákat még valószínűleg nappal, amíg itt volt nem tudott arról, hogy lett volna bármilyen temploma ennek a szektának, a rendőrség nem tett róla említést. Ami a távolban levő celestialt illette arról Vos a hosszú életének és tudásának hála tudta, hogy valamilyen kozmikus entitás, amik a teremtés óta léteznek és kísérleteznek fajokon, új életet hoznak létre, pusztítanak el, ha a kísérlet nem sikerült. Egyes feltételezések alapján az emberiséget is ők alkották, illetve a bolygón Apokalipszis a hírnökük, avatarjuk. Ez, ami leszállt passzívnak, inaktivnak, alvónak tűnik a megérkezése óta. A homlok közepén levő sebek mind a 3.szemet célozták, amik a férfi ismeretén felül távol-keleti kultúrában fontos, a spirituális világ felé kapocs. A nő szavaiból pedig igazából semmi sem derült ki a pánikon és rikácsoláson kívül.
Peterson következő köre, hogy elhitesse a nővel azt, hogy ő halt már sikeresebb volt, ettől függetlenül a nő kiborult és kellett egy jó perc ahhoz ismét, hogy képes legyen bólogatni, majd megszólalt.
- Jason Jackson – mondta. – Filmproducer… régi barátom. Ő volt az, aki pénzelte a készülő szitcomunkat és stand upot, amit a kikötőben egy raktárban forgattunk. Úgy két hete, amikor az a valami leszállt a városban megváltozott. Mintha kifordult volna önmagából… tegnap, vagy nem tudom mikor megjelent este és közölte, hogy nem fizet nekünk újra. A bőre szürke volt, a szemei vörösek. Többre nem emlékszem. A címét megtudom adni, ha kell.
Ha kéri valamelyik férfi, akkor lediktálja azt és a fickó irodájának is a címét.

Terry-nek, ahogyan kimondta a szavakat ugrott be, hogy a diákokon érezték ezt, illetve Emma Frost-on és Gunnhild Morsus-on, ők voltak azok, akik találkoztak Apokalipszis lovasaival, a lovastokat pedig celestial technológiával alakítják át, hiszen Apokalipszis a hírnökük és avatarjuk. Gyenge illat volt az is, de határozottan stimmelt a kettő. Ekkor ment ki Terry és határozottan sikerült szagot fognia, most, hogy már ismerte eltudta a tenger illatától különíteni és érezhető volt, hogy arrafelé volt az illat, amerről ők jöttek, ahol a testet is megtalálták.
Gammer szavaira a rendőrök bólintottak.
- Igenis uram! – mondták.
Gammer felhívta a SHIELD-et és hamarosan meg is kapott egy titkos aktát a cégtől, amiben a Celestialokról írnak, Ko-Rel készítette. Istenszerű kozmikus entitások, amik az univerzum létrejötte óta léteznek, nekik van az univerzumban a legfejlettebb technológiájuk. Kísérleteznek fajokon, új életet hoznak létre, pusztítanak el, ha a kísérlet nem sikerült. Egyes feltételezések alapján az emberiséget is ők alkották, illetve a bolygón Apokalipszis a hírnökük, avatarjuk. Megannyi másik felsorolt faj és adat van még ott, ami nem mond semmit sem Gammer-nek, a lényeget azonban ki tudta hámozni lényegében istenek és nekik van a legnagyobb hatalmuk az univerzumban. Az, hogy az „Álmodó” ami ennek a neve miért jött át ide a Dél-Amerikai dzsungelből ismeretlen, ahogyan az is, hogy miért alszik és nem tesz semmit. A következő parancs után az egyik férfi, rendőr átvette a képet és felkiáltott meglepetésében.
- Hiszen ez Jason Jackson – mondta. – Egy híres producer itt SF-ben. Azonnal kiadjuk a körözést rá.
Ha Terry elindult, akkor a páros tudta a férfi illatát követni, kiérve a raktáraktól egy kisebb utcára értek, ami elhagyatott volt, néhány romosabb, lelakott épülettel. Az illat ezen át vezetett végig, itt erősebb volt, majd egy nagy útra érkezett ki, ahol a sok másik illat miatt nehézkesebbé vált a követés.

//Bocs, máskor szólj skype-n, csak időnként hihetetlen nehéz kitalálni a leírásodból, hogy mit szeretnél és mit nem :S Azt hittem, hogy a karid csak simán gondolkodik akkor, ha lett volna plusz infó, azt beleírtam volna. A többire meg amit a nő mondott gondoltam magatoktól rakjátok össze az infókat, hallottakat, de akkor most pótlom.//

by **Terry** Szomb. 02 Aug. 2014, 16:52

A szag ismerősen kezd el csengeni ahogy követem tovább és gondolkoztam, hogy mi is lehet ez. Aztán beugrik, hogy mi is van. A többi diákon is érezni lehettt ezt a szagot. Emma-n meg Gunnhild Morsus-on lehett. Ők voltak azok akik találkoztak Apokalipszisnek a lovasaival. Igen valószínűleg a lovasokról ragadt át rájuk mert Apokalipszis az a hírnöke vagy avatárja, ilyesmilye a Celestialoknak és a technológiát meg használják amiből az a monstrum is áll. A lovasokon is meg apokalipszisen is. Biztos vangyok benne, hogy ugyan az a szag de nem tudom, hogy örüljek-e vagy sem annak, hogy megvan, hogy honnan való a szag vagy sem. Mármint most vagy valamelyik lovas volt itt, vagy valaki akinek hozzáférése volt a technológiához. Vagy valaki aki csak találkozott a technológiával és átragadt rá.
Kint sikerül szagot fogni. Határozottan megvan és szólok is.
- Megvan a szag.
Mondom és lassan elkezdem követni amíg nem érnek mellém a többiek. Utána határozottabban kezdek el haladni és követni a szagot.
- Nem mellesleg eszembe jutott, hogy honnan ismerős a szag. Mármint azon kívűl, hogy a Celestialtól.
Elpillantok Gammer felé majd vissza előre és haladok a szagmintán tovább.
- Apokalipszis is ugyan ezt a technológiát használja, a celestiálokét és a lovasain is ezt használja. Most vagy egy lovast keresünk vagy valakit akinek van lehetősége hozzáférni ehhez a technológiához és használni azt.
Egyik se jó azt hozzá kell tenni. Mert igazából szűkítettünk a körön de azzal a nagy döggel a túlparton nem tudom, hogy mennyit is. Hiszen akár az ott őrt álló rendőrökre is ráragadhatott vagy olyanokra akik esetleg szállítottak ilyeneket. Vagy tudom is én mit művelnek azok a túloldalon.

A szag vissza vezetett egészen a nő holtestének megtalálási pontjáig. Valószínűleg a filmezés után sétálhattak eggyütt el erre aztán már csak a férfi ment tovább miután megölte a nőt. A szaga is megy tovább, követem egész míg el nem érünk a raktárakon kívülre egy utcához. Elhagyatott utca romos házak között átvezett. Itt erős is volt a szag. A hely miatt lehettett, mert megrekesztette azt. Viszont amikor már átérek az utcán már más lesz a szitu. Egy nagyobb útra érek ki viszont itt már több más illat is van ezen kívül ami zavarja, hogy ilyen könnyen követni lehessen mint eddig. Gammer-re nézek aki remélem követett idáig ki is. És ha még mindig megva akkor vissza előre fordulok és keresem tovább, hogy merre mehetett az alak és ha megvan akkor haladok tovább hacsak nem szól vagy állít meg Gammer üygnök.

by **Danny Long** Kedd 05 Aug. 2014, 01:00

Rachelt persze szíven üti a dolog, de minden várakozásomat felülmúlja azzal, hogy mennyire jól viseli. Nagyjából egy perc alatt képes annyira összeszedni magát, hogy kommunikációképes legyen. Sokkal erősebb, mint azt első ránézésre gondoltam. Ezt az időt türelmesen kivárom, semmilyen módon nem próbálom sürgetni. Végül aztán, amikor újra beszélni kezd, nagyon értékes információkat kapunk. Jason Jackson olyan nyom lehet, ami egyenesen az Alvókhoz vezet minket, bár azzal számolnunk kell, hogy gazdag producerként nehéz lehet a közelébe férkőzni. Természetesen elkérem a címét Racheltől. Nem tudom mennyire lehet a dolog szempontjából fontos, hogy azon vesztek össze, hogy nem akart fizetni Racheléknek, de nem felejtem el ezt sem. Azt sem tudom még, hogy az áldozatot előre kiválasztották, vagy azért esett Rachelre a választás, mert konfliktusba került Jasonnel, de ez talán később kiderül majd.
Felteszem az utolsó kérdést, ami eszembe jut:
- Találkozott Jasonnel a raktárban történt események és a lény leszállása közt? El tudná mondani, hogy pontosan hogyan változott meg a viselkedése? Mondott bármi furcsát?
Ha válaszol, még rákérdezek, hogy van-e valami más, amit el akar mondani. Ha nincs, akkor itt az ideje búcsút vennem tőle.
- Nagyon köszönöm a segítségét. Megígérem, hogy megtaláljuk azokat, akik felelősek a haláláért.
Tartok egy kis szünetet, meghallgatom az esetleges választ, majd folytatom:
- Most elengedem. Bármelyik túlvilágra is kerül innen, biztos vagyok benne, hogy nagyon jó helye lesz ott. Jó utat, Rachel!
Ezzel egy biztató mosoly kíséretében megszakítom a kapcsolatot. Amikor a tudatom visszatér az élők közé, hagyok magamnak néhány másodpercet, mielőtt kinyitnám a szemem és Voshoz fordulnék. Kell ez a kis idő, hogy a tudatomat újra a fizikai világra irányítsam. Az első gondolatom az, hogy nagyon jól esne egy cigi, de előtte még megosztom a vámpírral, amit megtudtam:
- A nő neve Rachel Moonstone. A kikötőben egy stand-upot forgatott éppen, amikor megjelent a producere és régi barátja, Jason Jackson, és kijelentette a stábnak, hogy nem hajlandó többet fizetni nekik. Az az utolsó emléke, hogy miután mindenki hazament, Jason várt rá. A fickó a Celestial érkezése óta nem volt önmaga. Viselkedése is megváltozott, de a külseje is. Bőre szürke lett, szemei pedig vörösek.
Van még pár apróság, de azokat ráérek később elmondani, most ezeket látom a leglényegesebbnek. Persze ha az utolsó kérdésemre kapok valami érdekes választ, azt is elmondom. Miután Vos reagált, ha akart, így folytatom:
- Szólnunk kéne Gammernek is, csak előbb elszívok egy cigit.
Ezzel meg is indulok kifelé. A kapitányság előtt elszívom a cigimet, majd felhívom Gammert. Ha sikerül elérnem, vele is megosztom azt, amit a vámpírral, és rákérdezek, hogy ő mit tudott meg.

by **Dumb** Kedd 05 Aug. 2014, 01:31

Egy darabig még összegzem az előző vonalat, a lány hasznát, de megállapodok abban, hogy ez csak valaminek a felvezetése lehet mikor is felébred a barátunk. A jó professzor rögtön megosztja velem az információit. Meglepően egyszerűek, nem lengi körbe őket a regényes misztikum és száraznak érzem. Nem voltak érzelmek vegyülve bele, csak nevek, események, pénz és halál. Gyakorlatiasnak festi le nekem a szektát a hozzájuk csak felületesen kapcsolódó információ halmaz és most először jut eszembe a gyilkos említésére.
Miből gondoljuk, hogy az Alvók tényleg tehetnek a dologról, lehet csak szeretnék, hogy közük legyen hozzá. A nagy találgatások közepette eszembe se jutott, hogy rengeteg terelő gondolatot is beépítettem az elméleteimbe. Ha egyáltalán a hídnál lévő lénynek köze van az eseményekhez sokkal valószínűbb, hogy korrumpálódott, nem teljesíti már az igazi funkcióját és valahogy hatással van az emberekre. A gyilkos leírása lapján, jó hír legalább, hogy van külső jegy bőséggel és feltűnően.
- Értem, érdekes. Rachel... - Elsőre csak röviden teszem hozzá a magamét. Nem rohanom le új barátunkat az elméleteimmel. Gammer? Biztos a "civil" csapat vezetője vagy valami felettes. A cigaretta szünetre csak biccentek, de kifele még keresem a szememmel a kórboncnokunkat hátha hozott nekem vért vagy remélem legalább visszajön elrendezni a testet. Mindenképp szeretném őt vagy valamelyik rendőrt akit már ismerek megállítani.
- Adjanak ki körözést Jason Jackson producer ellen és szóljanak ha megvan... - Közlöm röviden, velősen és ha már túlbukott a jó öreg tűzkorong a horizonton akkor kinézek a mágusunkkal a friss levegőre, had bagózzon cigarettával.

by **Darren Cain** Kedd 05 Aug. 2014, 01:51

Le tudtam szűkíteni a lehetséges találatokat csupán két személyre. A közelebbihez eljutva látom, hogy nincsenek se rendőrök, se ügynökök. Úgy tűnik nem megfelelő helyre jöttem, amit tovább bizonyít, hogy a postaláda szerint egyedül él. Mivel már eljöttem idáig, már ellenőrzöm a dolgokat. Először a postaládát ellenőrzöm, mert akár lehet is benne valami. Ezután fölmegyek a másodikra. Ha zárva van az ajtó, akkor kopogok, hátha kinyitja az ajtót. Ha így történik, akkor mosolyogva köszönök neki.
- Üdvözletem hölgyem! Remélem nem zavarok, de egy fontos dolgot szeretnék közölni. Biztosan hallott róla, hogy gyilkosságok sora történt a városban. Az általam képviselt szervezet viszont segíthet önnek biztonságban maradni. Ha érdekli, hogy hogyan szívesen elmondom.- mondom neki, hátha harap a csalira. Ha nyitva van az ajtó, akkor bemegyek és körülnézek a hálószobában vagy a nappaliban szektás dolgok után kutatva. Ha zárva az ajtó és nem válaszol, akkor a szomszédoknál próbálkozok, hasonló szöveggel, csak a végéhez teszek hozzá annyit, hogy "A környékről gyanús aktivitást jelentettek" Az ilyeneket szeretik az amcsik, és harapnak rá. Hátha most is bejön.

by **Jack Gammer** Kedd 05 Aug. 2014, 04:11

Jack Gammer Naplója - 8. Bejegyzés - Dátum: 2025. június 30.

Összeállni látszott az ügy. Nagyon lassan, nagyon hiányosan és nagyon furcsán egyelőre, de megkezdődött az összeállási folyamat. Idefelé a gépen szinte semmiféle kapcsolatot nem láthattunk az áldozatok között. Ez mostanra gyökeresen megváltozott, kialakulni látszott egy kerettörténet, lelepleződni látszott egy gyanúsított és végre úgy tűnt, sínen vagyunk. Némileg izgatott is vagyok emiatt, de ne feledjük a sok apró lépést, ami ideáig vezetett el. Szerény kis SHIELD-WAND-X-Men kooperációs csapatunk San Franciscoba érkezett egy rituális gyilkosságsorozat megoldása érdekében. Jobb ötletünk nem lévén a csapat egyik vele a friss gyilkosság áldozatát, míg másik fele a helyszínét vizsgálta meg. Mi az utóbbihoz mentünk és hamar vakvágányokra futottunk, de a velem tartó mutánsok szaglása többször is megmentett minket. Miközben letartóztattunk egy gyanús púpos alakot, rátaláltunk egy raktárra, amely a rejtély megoldását jelenthette. Itt találtunk egy zárt rendszerű kamerákkal felszerelt, nappalinak berendezett stúdiót. A raktár maga nem vezetett el egy újabb helyszínre, de az ott talált felvételek és egy furcsa jelekkel díszített fémdarab már több konkrétummal szolgált a számunkra. A talált bizonyítékok alapján már nem csak egy lehetséges elkövetőnk, de újabb követendő szálaink is voltak, amik még közelebb vezethettek minket a rejtély megoldásához. Lássuk is gyorsan ezeket a szálakat.

A raktárban való kutatást lezártnak tekinthettük. Rendesen átfésültük, a mutánsaim, a helyszínelők és én magam is, és eléggé valószínűtlennek tűnt, hogy bármi ügyhöz kapcsolódó apróság elkerülte volna a figyelmünket. Így hát ideje volt továbbállni, minden esetre ha még páran maradtak tovább átnyálazni a dolgokat, nekik megadtam az elérhetőségemet, majd átadtam a becses helyszínt. Miután elhagytam a raktárat, társaim, pontosabban most inkább csak Tery, pedig ismét szaglászni kezdett, intéztem egy hívást a SHIELD központ felé. A talált fémdarab ugyanis a városban leereszkedett Celestialból származott, amiről körülbelül mindenki annyit tudott mint én, vagyis azt hogy ez az a „nagy valami odakint”, de hogy mi is volt pontosan, mi célból volt ott, meg ilyenek, ezeket a kérdéseket sűrű homály fedte. Az információ gyűjtés után is maradtak megválaszolatlan kérdések. De több szempontból is megvilágosodtam. Felhívtam a központot, azonosítottam magam, elmondtam a panaszomat és hamarosan megfelelően ki is szolgáltak egy Ko-Rel által készített titkos aktával a monstrumot illetően. A Celestialok ezek szerint istenszerű kozmikus entitások, amelyek az univerzum létrejötte óta léteznek és akik az univerzum legfejlettebb technológiájával rendelkeznek. Hát ha eddig nem lett volna biztos, hogy ez a hatalmas vacak nem velünk egy ligában játszik, akkor most már teljesen biztos volt. Egy csóró SHIELD ügynök vagyok, mit kezdjek univerzummal egy idős kozmikus entitásokkal? Ha mindez még nem lett volna elég, ezek a létezők arról is híresek, vagy inkább hírhedtek, hogy kísérleteznek fajokon, új életet hoznak létre vagy pusztítanak el, ha nem elégedettek a kísérletek eredményeivel. A feltételezések szerint az embereket is ők alkották, a bolygón pedig Apokalipszis volt a hírnökük, afelé avatar. Ezután volt még rengeteg adat és faj felsorolva, amik nem sokat mondtak nekem, konkrétan semmit, de azt leszűrtem belőle hogy ezek a valamik lényegében istenszerű lények és talán nekik van a legnagyobb hatalmuk az univerzumban. Egy frappáns becenévvel is ellátták ezt a Celestialt, „Álmodónak” nevezik. Sajnos erről a darabról továbbra se tudtam meg semmi konkrétat, a dél-amerikai dzsungelből jött át ide, de rejtély hogy miért, és hogy miért alszik, miért inaktív, miért nem tesz semmit. Bár a hallottak alapján inkább örültem, hogy békésen csicsikált ez a valami. Miután mindezt meghallgattam, szépen megköszöntem a SHIELD központnak a segítséget és befejeztem a hívást. Éppen készültem megosztani az információimat a társaimmal, mikor Terry még hozzátett pár infómorzsát a történethez a saját forrásaiból. Megerősítette a Celestial technológia Apokalipszissal és lovasaival való kapcsolatát, valószínűleg az X-mennek már volt dolga hasonlóval. A gyanú tehát nem volt alaptalan, hogy valaki olyat kerestünk, aki hozzáfért ehhez a technológiához valami úton módon.
- Azt nem sikerült kiderítenem, mit kereshet itt ez a Celestial és mi köze lehet az ügyhöz, de már nagyjából értem, mi is magasodik itt felénk. Ez az „Álmodó” és társai tulajdonképpen az univerzum több létformájának teremtői és esetenként elpusztítói is, hatalmas kozmikus entitások. Apokalipszis a hírnökük, az avatarjuk, ami megmagyarázná a kapcsolatot vele és a lovasaival. A kérdés már csak az, mi köze lehet ezeknek a rituális gyilkosságoknak ehhez az alvó kozmikus létezőhöz.
Igyekeztem pár mondatban összefoglalni mutáns társaimnak, amit a SHIELD központ meg tudott velem osztani, hátha beindította kicsit a fantáziájukat és még több részlettel tudtak szolgálni az emlegetett Apokalipszisról és lovasairól. Nem voltam igazán otthon se mutáns, se apokalitikus, se kozmikus témában, de amikor mindezek találkoznak, na akkor valami nagy durranás készülődött. A fémdarab, ez az erős fémes szag, a város felett őrködő alvó idegen, mindezek összefüggtek valahogy, de féltem feltételezésekbe bocsátkozni. Az első tippem természetesen az lett volna, hogy ezek a rituális gyilkosságok valamiféle áldozatok voltak a kozmikus entitásnak, hogy felébredjen és pusztulást hozzon az emberiségre, de eléggé morál romboló lett volna rögtön az apokalipszis lehetőségével dobálózni. Amúgy is, meg voltam róla győződbe, ha egyszer eljön a végítélet, az nem San Franciscóból indul majd ki, hanem New Jerseyből. Szóval egyelőre nem bocsátkoztam elrugaszkodott feltételezésekbe, de azért ott motoszkált már az agyam egy eldugott szögletében, hogy megint sikerült beletenyerelnem valamiféle kozmikus világvége hókuszpókuszba. Ilyen az én formám.

Miután letudtam a telefonbeszélgetést, megérkezett a raktárstúdióban készült felvételek kezdetleges elemzése. Túlságosan nagy elemzésre nem volt szükség, ugyanis egy szektás jelenet helyett egy stand up comedy show felvételére tettük rá a mancsunkat. Nem is volt túlságosan érdekes a dolog, néhány lehetséges jó poént és természetesen az első gyanúsítottunkat leszámítva. A férfiról szinte ordított, hogy ő a rejtély következő darabkája. Pontosan úgy nézett ki, mint aki az egész fémdarab és fémes szag kérdést behozta a raktárba. Úgyhogy mostantól csak Fémszagúként emlegetném. Alaposan szemügyre vettem a képet és memorizáltam ezt az elég nehezen elfelejthető figurát, majd kiadtam a megfelelő parancsokat az utána való kutatásra, személyazonosság, lakcím, áldozattal való kapcsolat, ilyenek érdekeltek elsősorban. Az egyik rendőr érdeklődve átvette a fotót és nagy meglepetésére azonnal azonosította is az illetőt. Jason Jackson, egy híres helyi producer. Beleillett a képbe, hiszen egy stúdióban akadtunk a nyomára. Meg se kellett szólalnom a következő lépést illetően, a helyi kollégák továbbra is megfelelően segédkeztek a munkánkban. Azonnal kiadták az illetőre a körözést, amire csak bólintottam.
- Ha nyomára akadnak valahol, értesítsenek minket.
Sajnos nem találtam valószínűnek, hogy a fickó tovább élte volna a mindennapjait és otthon szunyókált volna, vagy valamelyik kedvenc bárjában iszogatott volna. Nem, valami történt vele. Valami megérintette, valami kozmikus, már nem volt többé önmaga, a létezése valamilyen magasabb célt szolgált. De ha többé nem volt önmaga a fickó, akkor bárhol lehetett, az egész város az ő játszótere volt, főleg éjszaka. Kevés esélyünk volt a nyomára lelni. Vagy mégsem?

Igencsak meglepett, amikor Terry néhány perces szaglászás után kijelentette, hogy megvan a szag. Nem számítottam erre a pozitív eredményre, hiszen minden ellene szólt. A raktár ugyan megőrizte a szagot erősen és nem volt egy hétköznapi szag, de pesszimistán úgy gondoltam, az idő múlása, a tengerparti szél és a keveredő illatok összessége elfedett minden szagmintát. Szerencsére tévedtem, a nehezítő körülmények nem lehetetlenítették el a lupint. Úgy tűnt, a raktárban összeszedett minta elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy idekint is megtalálja, bármennyire is ellene dolgoztak a tényezők. Nem lehetett könnyű szimatolás, így elismerően bólintottam a mutáns felé, mikor az számot adott az eredményről.
- Szép munka, vezessen minket, lássuk mit találunk a madzag végén. Maguk is kövessenek, amint tudnak.
Az utolsó mondatomat már a rendőr kollégák, köztük Szimat Őrmester felé mondtam már, majd a szaglászó Terry nyomába szegődve elindultam a szag után. Örök gyanakvó lévén felmerült bennem, hogy talán szó szerint az orrunknál fogva vezettek minket. Mi van, ha éppen most sétálunk bele a csapdába és mi vagyunk a következő kijelölt áldozatok. Hát ez bizony kellemetlen lett volna. Többek között ezért sem akartam elindulni erősítés nélkül, így ha a mutáns nem sietett túlságosan a szag követésével és volt időnk bevárni a kollégákat, akkor inkább nyugalomra intettem újdonsült társam és vártunk pár pillanatot. Többen azért kisebb volt az esélye, hogy csapdába sétálunk. Így is megvolt, de lényegesen kisebb. Szóval ha lehetséges, inkább az erősítéssel együtt indítottam csak meg a menetet, de ha Terrynek sietős volt, esetleg eltűnőben volt a szag vagy hasonló, akkor nekem se volt más választásom, mint fejest ugrani az ismeretlenbe. De azért az erősítés nem ártott, ha lehet azt bevártuk, csak a biztonság kedvéért. Az ember, vagy mutáns, sosem lehet elég óvatos. Pláne ilyenkor.

A szag elvezetett a raktáraktól és egy kisebb utcára értünk. Az utca elhagyatottnak tűnt, néhány romosabb lelakott épülettel. Itt vezetett végig minket az illat egészen egy nagy útig. Itt Terry rám nézett, mintha kicsit megakadt volna, de talán csak ellenőrizte, hogy követtem-e őt, lehetőség szerint néhány helyi kopóval együtt. A szaglászáshoz nem értettem, de nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy az úton utunkba kerülő többi gyanús jelre ügyeljek. A pisztolyomat ugyan nem vettem elő, de a keresgélés során már bármikor készen álltam arra, hogy egy felbukkanó veszélyforrás miatt azonnal előkapjam és szükség szerint alkalmazzam megfélemlítésre, figyelmeztetésre vagy akár védekezésre is. Itt már bőven benne volt a pakliban, hogy meglepetés ér minket. Talán pont a Fémszagú, aki itt húzta meg magát a romos épületek között. Nem állt szándékomban csatlakozni a kiszúrt harmadik szemű áldozatok egyre népesebb táborához, így igyekeztem úgy figyelni a környezetemre, hogy tényleg ne érhessen meglepetés és bármiféle új tényezőre tökéletesen időben tudjak reagálni. Végül is SHIELD ügynök voltam, vagy mi a szösz. Persze hatalmas kozmikus fajteremtő monstrumokkal nem nagyon versenyezhettem, de a kis követőik ellen talán még volt valamiféle esély féleségem. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy erre a kérdésre még az este folyamán választ kaphatok, ha ügyesen keverjük a kártyáinkat.

Igazából ennyi volt a terítéken pillanatnyilag. Lassan ideje volt, hogy felhívjuk Gray ügynököt a fejleményeket illetően, esetleg fordítva, de pillanatnyilag detektíveset játszottunk, így nem volt időm hívást kezdeményezni. Ha esetleg a másik fél tenné ezt, akkor igyekszem rövidre fogni a beszélgetés, néhány szóban összefoglalni a fejleményeket, ami számomra ugyan elég nehéz, de a szükség nagy úr ugyebár. A gyors helyzetjelentés után én is érdeklődöm, hátha neki is vannak darabkái a kirakóshoz, majd a villám eszmecsere után le is teszem a telefont és továbbra is az aktuális feladatomra koncentrálok. Nyomon voltunk, de ez könnyen rossz irányba vezethetett minket. De ha itt nem akadunk rá semmi újdonságra, legalább kaptunk pár tippet a továbbhaladásra. A Celestialt még mindig meg akartam látogatni, de az várhatott, egyelőre túl messze volt ahhoz, hogy foglalkozzunk azzal a hellyel, bármennyire is kötődött az ügyhöz. A rendőrőrs is várt minket, de az ottani információigényeimet Gray ügynök hívása könnyen kielégítheti. Most viszont már körbenézhettünk például James Fémszagú Jackson lakásán is, hátha ad valami támpontot arról, mi is történt a producerrel, amitől így elsápadt és gyilkos hajlamai lettek. De megannyi spekuláció a következő állomásról, pedig itt még nem végeztünk. Eddig azt hittem igen, de az új kiszimatolt útvonal ismét felcsigázott, talán mégsem volt olyan messze az elkövető, mint hittem volna. Persze az óvatosság és a körültekintés most még inkább kulcsfontosságú volt, de nagyon foglalkoztatott, mi vár minket ennek az éjszakai szivárványnak a végén. Talán semmi, talán a kirakós egy újabb darabja. Akár a remélt erősítéssel, akár kockázatosabban kettesben, a figyelmem egy pillanatra sem lankadt, hiszen a sötétség már belepte a várost, a veszélyfaktor fokozódott, nem volt helye kihagyásnak, egy óvatlan pillanat bármikor végzetes lehetett. De akármennyire is veszélyes volt az útvonal, akármi is volt a végén, utána kellett járnunk, ha már Terry ilyen ügyesen kiszagolta nekünk. Talán az út végén ráakadunk a kirakós következő darabkájára, esetleg pont arra, amire szükségünk van a végleges kép kirakásához. Sose lehet tudni mit talál az ember, ezért kell minden apró lehetséges szálat végigvezetni. Egyesek elhalnak, elszakadnak, mások azonban a megoldáshoz vezethetnek. Többek között ez a nyomozás egyik alapszabálya, melyet ex-zsaruként és SHIELD ügynökként igyekeztem a végletekig betartani.

by **Thorhalla** Kedd 05 Aug. 2014, 09:55

Résztvevők: Darren Cain, Peterson Gray, Termina Alusia / Terry, Jack Gammer és Casper Vos
Következő körváltás: 2014. augusztus 9. (szombat)

Rachel megadta a címet, az utolsó kérdésen pedig elgondolkodott, hogy mit is mondhatott Jason neki. Végül megrázta a fejét és szabadkozó tekintettel fordult Peterson felé.
- Valamilyen vallási dologról beszélt – mondta. – Sajnálom, de nem hiszek a spirituális dolgokban, így a világvége és a megérkező lény ébredése részre sem nagyon figyeltem, hogy mire is akar vele kilyukadni. Talán, ha figyeltem volna, soha sem ölhetett volna meg… a viselkedése mániákus lett, mindene megvolt, eddig beérte vele de most olyan volt, mint aki akar valamit. Valamit, amit nem kaphat meg.
A búcsúra még hálásan bólintott, majd a kapcsolat megszakadt és Peterson is visszatért a rendes síkra a holtak létsíkjáról. Azokból az információkból amit Casper hallott lehet, hogy specifikusan választott áldozat volt Rachel, vagy pedig ugyanilyen erővel egy átlagos vétlen áldozat is. Egyelőre nem tudták, hogy mi mozgatja az Alvókat, így pontosan ő sem tudta behatárolni ezt. A feltevés, hogy a Celestial korruptáldott még helyes is lehet, csak Vos nem nagyon tudott olyan technikát, se semmit, hogy ezt meg lehet-e állapítani, így egyelőre ez is feltevés marad. Ahogyan Gammer-t említi Gray számára beugorhat, hogy mondták még NY-ban, hogy Jack Gammer ügynököt küldik ki a terepre vizsgálódni az ügyben még a SHIELD részéről.
A páros felért az alagsorból a felszínre, már látható volt, hogy odakint teljesen lement a nap. Amint Vos megkérte, hogy adják ki a körözést a rendőr bólintott.
- Alig fél perce megtörtént uram – mondta.
Itt fent már volt térerő is, így fellehetett hívni Gammert és a kinti csapatot, hogy tájékoztassák egymást arról, hogy miként állnak.

Gammer tudja, hogy az X-mennek volt már ügye Apokalipszis lovasaival, többek közt alig három hónapja a lovasok megtámadták a múzeumban levő diákokat a Coney Island-en. Két diák meg is halt akkor, többen pedig súlyosan megsérültek. Az valóban igencsak jó kérdés volt, hogy az Álmodónak mi köze volt az ügyhöz, nagyon úgy tűnt, hogy ez lehet a kulcs az ügy megoldásához is, így ezt kellene megfejtenie a csapatnak.
Kiérve az utcára Terry még úgy két sarkot tudta követni az illatot, ami Jason Jacksoné volt, majd elvesztette. Ez egy épület melletti nagyobb tér volt, ahol egy taxiállomás működött. Egyik kocsi felől sem lehetett érezni az illatot és határozottan itt ért véget. A párost pedig ebben a pillanatban hívta fel a rendőrségen maradt Peterson Gray és Casper Vos.

Darren felcaplatott az emeletre, az ajtó zárva volt, a kopogásra pedig bentről először szöszmötölést lehetett hallani, majd valaki résnyire nyitotta az ajtót. Még be volt reteszelve fémlánccal belülről az ajtó a hangok alapján, az ajtóban pedig egy 170 cm körüli kissé molettebb indián nő nézett ki, pólóban és melegítőnadrágban volt mezítláb. Zavartan pislogott fel az ősz hajú férfira.
- Üdvözlöm – mondta. – Igen, hallottam. Biztonságtechnikával foglalkoznak?
Gyanúsan méregette Darren-t, de végül is kinyitotta az ajtót, még felvett valamit az ajtó mellől, egy nagyobb fekete macskát és kinyitotta az ajtót.
- Fáradjon be – mondta. – Rachel Moonstone!
Mutatkozott be még ekkor. A lakás teljesen átlagos lakás volt, macskajátékok szanaszét, a földön több újság, álláshirdetésekkel, fogyókúrás újságok, cikkek. Néhány akvárium benne halak, illetve teknősök. Egy teljesen átlagos lakás, semmi olyasmi, ami szektára utalna.
- Eddig is gondolkodtam, hogy be kéne szereznem riasztót, de nem tudom, hogy az állatokra milyen hatással lenne – mondta.

//Nem vettem úgy, hogy el lett mondva, hogy ki mit tudott, rátok bízom, hogy ezt lejátsszátok, hogy ki mennyit árul el és mennyire tesztek ebből össze egy + sztorit magatoknak. A gyorsabb telefonbeszélgetés érdekében nyugodtan használjátok az üzenő falt, ahol ugye nem kell a 6 sort kitölteni, hanem kevesebb is elég. ^^.//

by **Jack Gammer** Pént. 08 Aug. 2014, 01:18

Jack Gammer Naplója - 9. Bejegyzés - Dátum: 2025. június 30.

Elismerem, kicsit megakadtunk. Persze egy nyomozás se haladhat zökkenőmentesen, de ez a darab különösen tele volt buktatókkal, zsákutcákkal, sehova se vezető szálakkal. Kihívás az volt benne, annyi szent. Kíváncsi vagyok hogy boldogult volna egy olyan SHIELD ügynök a helyemben, aki nem töltött előtte éveket rendőrként, nyomozóként, kopóként és nem szokott hozzá az ilyen fajta munkához. A különleges kiképzés sok mindent helyettesíthetett, de a több éves tapasztalatot az utcán nem nagyon. Vagy igen, nem tudom biztosra. Nekem megvolt ez a tapasztalat, szóval nem is lényeges. Még mindig San Franciscoban voltunk mi, egy mutánsokból és ügynökökből összerakott csapat, akik rituális gyilkosságok után nyomoztak. Hamar szétváltunk, hogy egyszerre vizsgálhassuk meg a legutóbbi áldozatot és helyszínt is. Itt mutánsaim szimatának hála több nyomra is bukkantunk az áldozat raktárában. Név szerint egy furcsa szimbólumokkal díszített fémdarabra és néhány felvételre. A felvételeken nem is igazán a tevékenységek voltak érdekesek, hanem a rajta megjelenő fémszagú, szürke bőrű, vörös szemű, megőrült producer, Jason Jackson. Mindkét nyom valamilyen módon összeköthető volt a városban letelepedett Celestiallal, az Álmodóval, de hogy mi módon, arra még nem derítettünk fényt. Még söprögettünk egy keveset a helyszínen, de egyre inkább közeledett a továbbállás pillanata. Hogy merre, az volt itt a nagy kérdés.

A raktárat elhagytuk, ott már nem volt számunkra semmi érdekes, amit lehetett, begyűjtöttük már. Se a mutánsok, se a helyszínelők, se én nem találtunk ott már semmit, ideje volt hát továbblépni. Miután információkat szereztem a SHIELD központból a városban tartózkodó Celestialról és kiadtam a körözést Jason Jacksonra, Terry jelentkezett, hogy ismét szagot fogott. Sikerült is követni azt egy ideig kisebb utcákon és romosabb, lelakott, elhagyott épületek között, míg kiértünk egy nagyobb utcára. Itt két sarkot haladtunk még, majd egy téren állapodtunk meg. Egy taxiállomás közelében állapodtunk meg, de úgy tűnt, itt megakadt a nyom. Miközben a mutáns szaglászott, én tovább gondolkodtam ezen az egész kozmikus létező témán. Eddig nem tudtam hová helyezni, honnan tudhat ennyit Terry Apokalipszisről és a lovasairól, de hamar beugrott egy három hónappal ezelőtti eset. Coney Islanden, a múzeumban történt valamit a lovasok és az x-ek között, két diák meg is halt, többen pedig súlyos sérüléseket szenvedtek. Amúgy sem lehet semmit jóra számítani egy olyan alaktól, akit Apokalipszisten hívnak. És ha ő csak a hírnöke, az avatarja ezeknek a lényeknek, akkor bizony nagyon nagy probléma lehet abból, ha egy ilyen valami úgy dönt, ő nem teremteni és figyelni, hanem pusztítani akar inkább. Sima rituális gyilkosságsorozatnak indult az egész ügy, de úgy tűnt megint sikerült belecsöppennem valami kozmikus háború legújabb fejezetébe. Hogy ezeknek miért mindig a Föld kell játszótérnek? De most legalább nem New York-ot nézték ki, ez is valami, fő a változatosság ugyebár.

Míg mutáns társam egyre intenzívebben kereste a szag folytatását, én már kezdtem elfogadni, hogy ez a nyom megszakadt. Amúgy is meglepődtem, hogy eddig tudtuk követni, hiszen rengeteg körülmény nehezítette a nyomkövetést idekint. Az eltelt idő, a tengerparti szél, a sok más szag, csak hogy párat említsünk. Az se volt semmi, hogy ideáig sikerült követni a fémszagot, én speciel már semmi különöset nem éreztem, mondjuk nekem az igazi szaglásom nem is volt túl speciális, nem úgy a nyomozói szimatom. De én hiába szaglásztam, abból nem lett semmi. A mobilom viszont megcsörrent, hívásom érkezett. Elő is kaptam a szerkezet és megnéztem.
- Gray ügynök az.
Mondtam Terrynek, miután megláttam a hívót. Gray ügynök volt az, és erősen bíztam benne, hogy az ő kiegészítéseivel már összeáll valamiféle teljes történet a fejemben. Bizakodva nyomtam meg a fogadás gombot és kihangosítottam a hívást, hogy Terry is hallja.
- Hello, Gammer ügynök! Beszéltem a hölgy lelkével. A neve Rachel Moonstone. A kikötőben egy stand-upot forgatott éppen, amikor megjelent a producere és régi barátja, Jason Jackson, és kijelentette a stábnak, hogy nem hajlandó többet fizetni nekik. Az az utolsó emléke, hogy miután mindenki hazament, Jason várt rá. A fickó a Celestial érkezése óta nem volt önmaga. Viselkedése is megváltozott, de a külseje is. Bőre szürke lett, szemei pedig vörösek. Megszállottá vált, Rachel szerint úgy viselkedett, mint aki valamit akar, amit nem kaphat meg. Arra nem emlékezett, hogy pontosan miket mondott neki, de biztos, hogy vallási dologról beszélt, és a Celestial ébredéséről. Mivel előttünk adták ki Jacksonra a körözést, gondolom maguk is eljutottak hozzá? Van valami egyéb, amit tudnunk kéne?
Ismét gondolkodóba estem, miközben hallgattam a rendőrőrsön elért eredményeket. Azon már meg se lepődtem, hogy a WAND-os ügynök mindezt az áldozat lelkével való beszélgetésből tudta meg. Fura figurák voltak azon a részlegen. Nagyjából olyan dolgokat mondott el, amiket már mi magunk is kiderítettünk, talán egy apróságot kivéve, ami egy szörnyű gyanúmat látszott igazolni. A Celestial ébredése. Talán erre ment ki ez az egész gyilkolászás. Valami történhetett azzal a producerrel, amitől megszállott lett. Talán másokkal is ez történt, egy egész szektányi lehet belőlük. De ha a kozmikus lény érkezése óta volt ez, akkor utána kellett járnunk, miben ügyködött eddig a jó öreg Jason Jackson. Talán a lakásán találhatunk valami érdekeset. És legyen mostantól csak JJ. Sokkal egyszerűbb. Ha Terrynek volt hozzáfűznivalója, szívesen bevontam a beszélgetésbe, meghallgattam és válaszoltam is neki, a mutáns eddig sok segítséget nyújtott a nyomozásban, bőven kiérdemelte, hogy hangoztassa a véleményét, elméleteit, hozzáfűznivalóit. A másik mutáns, Nyúl egy ideje eléggé csöndes volt, talán csak elmélkedett, ő minden esetre kicsit kimaradt mostanában az eseményekből, így rá nem fordítottam annyi figyelmet. Terry egyelőre jobb munkát végzett, de még messze volt az út vége. Időközben kigondoltam a válaszomat és beleszóltam a telefonba.
- Üdv, Gray ügynök! Köszönöm hogy értesített, én is tájékoztatni akartam, amint itt végeztünk. Nálunk is vannak fejlemények. Megvizsgáltuk a helyszínt, de ott nem találtunk semmit. Szerencsére a mutánsaink szimata elvezetett minket az áldozat, az ön által is emlegetett Rachel Moonstone raktárába. Ott bent megtaláltuk a stúdiót, ahol forgattak és még pár érdekes nyomot. Több részlet is utal arra, hogy a városban lévő Celestial is nagyban kötődik az ügyhöz. A raktárban készült felvételeken láttuk és azonosítottuk is ezt a bizonyos Jason Jackson nevű producert, tökéletesen illik rá az ön leírása is. Egy fémtárgyat is találtunk, ami szintén a Celestialhoz köthető és valószínűsíthetően a producertől származik, aki jelenleg az első számú gyanúsítottunk is. Egy furcsa fémszag lengi körül a helyszínt, a fémdarabot és a gyanúsítottat is. Én és a társaim azonnal indulunk a producer lakására, amint itt végeztünk. Önt arra kérném, ha lehetséges vizsgáljon meg korábbi áldozatokat is. Ha nekik is közük volt ehhez a producerhez, akkor talán van egy sorozatgyilkosunk. Ha nem, akkor egy egész szektával lehet dolgunk. Az elkövető vagy elkövetők talán a Celestial felébresztésén fáradozhatnak, erről még nem tudok biztosat mondani, de a lénynek köze van a gyilkosságokhoz, ez teljesen biztos. Talán a producer lakásán találunk valamit, amitől okosabbak leszünk. Amint végeztünk a gyanúsított lakásán és nincs jobb nyomunk, szeretném megvizsgálni azt a Celestialt közelebbről is. Csatlakozhat hozzánk bármikor, ha úgy érzi a rendőrőrsön már nem tud mást kideríteni. Szükségünk lehet a szakértelmére, bármit is találunk a gyanúsított lakásán vagy a Celestial körül.
Hosszúra sikeredett a monológom, de sok volt a tennivaló. Gray ügynök talán más áldozatok alapján megállapíthatja, hogy csak egy gyilkossal, vagy többel is kell számolnunk. Sajnos attól tartok hogy egy egész szektányi őrülttel kell majd hamarosan farkasszemet néznünk, de azért nem ártana tudni, mire számíthatunk. Ha pedig végzett az áldozatok „kihallgatásával”, akkor remélhetőleg mihamarabb csatlakozik majd hozzánk. Nagyjából összefoglaltam neki a saját eredményeinket, nem túlságosan a részletekre, inkább az összefüggésekre koncentrálva. Végre voltak ilyenek, ami az ügy elején nem nagyon volt jellemző. A Celestial lehetett a kulcs, de még mindig a város másik végén volt, így nem feltétlenül az állt a listám elején. Nem, előbb ennek a JJ-nek akartam utánajárni. A válasz nem késett sokat, hamarosan ismét megszólalt a vonal másik végén lévő ügynök.
- Rendben, meglátom, mit tehetek, igyekszem beszélni régebbi áldozatokkal. Az viszont biztos, hogy szekta van a dolog mögött, nem ez a kérdés. Inkább az az izgalmas, hogy Jackson közös pont-e az áldozatok között, vagy esetleg mindegyiküket valamelyik ismerősük ölte meg? Jelentkezem, ha találtam valamit, maga is szóljon, ha helyzet van! Azelőtt mindenképp hívjon, hogy a Celestialhoz menne, ott szüksége lesz mágikus támogatásra.
Ez bizony igaz volt, minden szó, amit a WAND ügynöke mondott. A gyilkosokkal kapcsolatos megállapítása teljesen helytálló volt, még mindig nem lehettünk biztosak benne, hogy egy vagy több elkövetővel állunk szemben, hogy sorozatgyilkossal vagy szektával harcolunk. A támogatásra minden esetre biztosat szükségem volt a Celestial körül, de talán máshol is. Szívesebben tudtam volna máris magam mellett ügynöktársam, de még voltak lehetőségei a rendőrőrsön, azoknak kellet utánajárnia. A kölcsönös tájékoztatás minden esetre működőképesnek tűnt egyelőre.
- Egyet értek, ha Jason Jackson a közös pont, akkor könnyebb a helyzetünk, mert csak egy sorozatgyilkosunk van. De ha ez a befolyás több emberre is kiterjedt és mindenki gyártja a maga áldozatait, akkor ez a szekta rendkívül veszélyes lehet. Főleg, ha tényleg a Celestial felébresztésén fáradoznak. Nem is tudom mi lenne abból. Jó lenne, ha nem is derülne ki. Előbb Jackson lakását nézzük meg, utána ha nincs jobb ötletünk, indulunk az Álmodóhoz, ahogy szokták még nevezni azt a lényt. Ha oda megyünk, akkor azonnal hívom. Kiadtam a körözést Jacksonra, ha talál még új szektásokat, rájuk is adjon ki, hátha a rendőrök ráakadnak valamelyikükre, aki elvezethet minket a többihez. Bármi más van, hívjon nyugodtan, én is hívom, ha van valami új.
Megosztottam vele egyetértéseimet, aggodalmaimat és javaslataimat, majd vártam hogy van-e még valami mondanivalója. Más úgy tűnt nem volt egyikünknél sem, így mindketten produkáltunk egy rövid köszönést, majd "leraktuk a kagylót". A beszélgetés nem adott túl sok információt, tulajdonképpen mindketten összefoglaltuk az eddigi eredményeket, amik nagyjából fedték is egymást. A fontos az volt, hogy mindkettőnknek volt egy kijelölt iránya, amelyen tovább folytathatja a nyomozást. Gray ügynök kikérdezhetett egyéb áldozatokat is, míg én JJ nyomába eredtem. De volt egy olyan sanda gyanúm, hogy előbb-utóbb mindkettőnk útja a Celestialhoz vezet majd, a remélhetőleg továbbra is alvó Álmodóhoz.

Terry szaglászott-szaglászott-szaglászott, de úgy tűnt zsákutcába jutottunk ismét. Azért a biztonság kedvéért körbenéztem. Ha nem találtam a környéken semmi gyanúsat, akkor alaposságból a taxiállomásra is benéztem. Későre járhatott már, de ha valahol, akkor itt biztosan volt valaki, hiszen mégiscsak taxikról volt szó, azok mindig üzemelnek. Kerestem valamiféle diszpécsert, vagy ügyeletest, bárkit, aki itt lehetett, amikor JJ felszívódott.
- Jó estét, Jack Gammer ügynök vagyok, SHIELD. Nem láttak ma egy furcsa, szürke bőrű, vörös szemű, őrült fazont véres késsel a kezében? Tudom hogy furcsa a kérdés, de lekötelezne, ha tudna róla mondani valami használhatót. A társam szerint erre járt, bízom is a szimatában, szóval meséljen, ha tud valamit.
Természetesen illendően üdvözöltem, akárkit is találtam kikérdezésre, majd igazoltam magam és feltettem a furcsa kérdéseimet. Akármilyen választ is kaptam, megköszöntem, nehogy rossz hírét keltsem itt a szervezetnek, hogy udvariatlanok vagyunk. Bevallom, nem vártam sok eredményt az itteni kérdezgetéstől. Valószínűleg JJ észrevétlenül szívódott fel a környéken, de ha mégis kiderül valami újdonság, mondjuk hogy tud teleportálni, vagy vannak szárnyai, vagy át tud menni a falakon, azt azért jó lenne most megtudni. Ha mégis kapok valami használható infót, akkor az még jobb. Akárhogy is, hacsak nem marasztal valami ezen az eldugott kis taxiállomáson, akkor ideje továbblépni.

A szagnyom megszakadásával már tényleg nem tartott minket semmi a helyszínen. Így hát ha semmi sem jött közbe, elindultam visszafelé a raktárhoz, hogy csatlakozzunk ismét a rendőrökhöz, akik valószínűleg szintén indulni készültek már. Legalábbis csak nem hagytak ott minket, ha már nem követtek az ismeretlenbe. Visszaérve megvárom, hátha van valami új jelentésük a Celestial vagy JJ felől. Ha nincs, akkor gyorsan és határozottan adom ki az új instrukciókat.
- Hol van ennek a Jason Jacksonnak a lakása? Vagy bármi olyan hely, ahol sok időt töltött, ami a székhelye volt, ahol sokat látták. Szeretném szemügyre venni azt a helyet. Minden jel arra mutat, hogy valami megszállta őt, ez késztette a gyilkosságra is, nézzünk körül a lakásán, hátha maradt valami nyoma. És továbbra is azonnal értesítsenek, ha a Celestial körül bármiféle gyanús tevékenység történik.
A kozmikus lény volt a rejtély kulcsa, ebben biztos voltam. Ha a szomszédba lenne, azonnal megvizsgáltam volna, de minden megállón végig kellett mennünk. Reméltem, hogy a rendőrök megfelelően lezárták a területet és semmi sem kerülte el a figyelmüket. Ettől függetlenül úgy éreztem, hogy a végállomás mindenképpen ott lesz majd. Addig is azonban látnom kellett JJ lakását, vagy bárhol is töltötte az idejét. Valahogy kapcsolatba került azzal a kozmikus létezővel, magától nem változik át az ember szürke, vörös szemű gyilkossá. Legalábbis nem túl gyakran, persze bármi megeshet. Valami befolyásolta, talán a lakhelyéből kiindulva eljuthatunk a befolyás forrásához. Az pedig elvihet minket a többi szektáshoz, esetleg ő magához is. Jelenleg ez a két szál tűnt a legjobb esélyünknek.

A keresgélés közben kicsit lazítottam a készültségi szintemen, hogy helyet kapjon az elmélkedés, de azért a kiképzésem továbbra sem hagyhatott cserben. Ha esetleg a sötét utcákon egyszer csak úgy döntene valami, vagy valaki, hogy hoppá, itt a következő áldozat, akkor szándékomban áll kiábrándítani egy jól irányzott ütéssel, rúgással, vagy legvégső esetben akár golyóval is. Kicsit erre az esély, hiszen a gyanúsított egyelőre felszívódott, de a magamfajta csak akkor marad sokáig a szakmában, ha óvatos és körültekintő. És én még sokáig szerettem volna a szakmában lenni. Az egész ügyet összekötő kapocs tehát a Celestial, ez biztos. JJ pedig a következő nyomunk. Akár a taxiállomáson, akár a rendőrökhöz visszaérve, akár majd később a lakhelyén, de róla kell többet megtudnunk. Persze előfordulhatott, hogy véletlenszerűen választották őt befolyásolásra. De ha mégsem, akkor az ő tevékenysége elvezethetett minket az esetleges többi szektáshoz, a búvóhelyükre, de legalábbis a motivációja forrásához. A lakóhelye jó kiindulópontnak tűnt ehhez. Talán még családja, vagy barátai is akadnak majd a közelben, akik mesélhetnek róla. Ha pedig ott nem találunk semmit, akkor elindulhatunk majd a hatalmas kozmikus lény felé. Bevallom, azért furdal a kíváncsiság, milyen lehet közelről. Azért azzal majd csak óvatosan, nem akarok én is átváltozni ilyen fémszagú szektássá. Minden esetre az volt a főfogás, egyelőre még mindig csak az előételnél tartottunk. Többet kellett megtudtunk JJ úr motivációjáról. Ha valóban az volt a célja, hogy felébressze a Celestialt, akkor nagy a baj. Senki sem szereti, ha erőszakkal ébresztik fel. Én kifejezetten dühös tudok lenni. És ha ez a gigászi, isteni hatalommal bíró, fajokat teremtő és elpusztító lény akár csak fele annyira morcos szokott lenni ébredés után, akkor hatalmas nagy pácban lehetünk, ha JJ sikerrel jár. El kell kapnunk, őt is és a társait is. Ez jelenleg az első számú feladatunk, nehogy valami ostobaságot csináljanak. Az Álmodó megvizsgálása majd utána jöhet. Akadozik a nyomozás itt-ott, de ez nem szegi kedvemet, ugyanazzal a lendülettel igyekszem új és friss szálakat indítani a kiszáradt, zsákutcába futók helyett. Egyelőre ennyit tudtam tenni, a többi megint csak a környezetem reakcióin múlik. Remélem ismét kapok pár darabot a kis kirakósomba, ami lassacskán, de tényleg kezd valamiféle formát ölteni. Csak az a baj, hogy ez a forma egyre ijesztőbben néz ki. Amolyan dühös, felébresztett, pusztító Celestial forma. Nem éppen a legbarátibb. Megint belenyúltam a tutiba, azt hiszem. Őszintén szólva már kezdem megszokni.

by Ajánlott tartalom