Re: San Francisco

by **Danny Long** Szomb. 11 Okt. 2014, 18:48

Nem tagadom, hogy meglep és aggaszt, hogy nem érzékelek semmiféle mágikus erőt a szíven. Ezt meg is osztom a többiekkel.
- Nem mágikus erő tartja életben, vagy ha mégis, akkor olyan, amit nem tudok érzékelni. - mondom. - Sosem találkoztam ilyennel, de a körülmények ismeretében feltételezhető, hogy Celestial technológia lehet.
Kezdettől fogva reménykedtem egy kicsit, hogy a szekta sokkal inkább őrült fanatizmusra épül, nem pedig valódi Celestial hatalomra, de ez egyre kevésbé tűnik elképzelhetőnek. Vajon Apokalipszis is érintett az ügyben? Ha igen, akkor még mélyebb sz@rba tenyereltünk, mint gondoltam. És ez nagy szó.
Tüzetesen átvizsgálva a terepet rögtön észreveszem, hogy a "fekete mise" valóban teljesen szakszerűtlenül volt végrehajtva. Persze ez nem meglepetés, hiszen egy csapat kamasz végezte. Ugyanakkor ha véletlenül szakszerű útmutatóhoz jutnak, hatalmas baj lehetett volna belőle. Remélhetőleg ez az alkalom elveszi a kedvüket a további kísérletezgetéstől.
A szekta valódi tevékenységéhez kapcsolódó mágikus tárgyakat nem találok, mindössze néhány kést. Ezeket bizonyítékként becsomagoltatom a helyszínelőkkel és elküldetem a laborba, ha Gammernek nincs ellenvetése. Érdemes lehet megvizsgálni, hogy kinek a vére van rajta. Remélhetőleg csak Laráé.
Végül én is megnézem a Gammer által talált dokumentumokat, amik kicsit tisztázzák a dolgokat. Sietve távozhattak, ha ilyen információkat hagytak hátra. Vagy úgy érezték, hogy már nincs tétje, hogy megtudjuk-e, mit terveznek?
Sok tudást gyűjtöttek össze a Celestialokról, és hozzájuk kapcsolódóan Apokalipszisről. Az, hogy kapcsolatban állnak-e vele, az nem derül ki.
- Lehet egy besúgójuk a SHIELD-ben. - mondom Gammernek, bár erre valószínűleg ő is rájött. Nem hiszem, hogy valaki áttörte volna a SHIELD adatbázis méltán híres védelmét, szóval csak erre tudok gondolni.
A legjobban a Celestial felébresztésére vonatkozó elmélet kelti fel az érdeklődésem. Megpróbálom megérteni, hogy milyen elméletre alapul az a feltevés, hogy a spirituális lelkek segíthetnek felébreszteni a lényt. Valószínűleg ehhez több idő kellene, de azért megpróbálom. A legfontosabb arra rájönni, hogy reális-e, hogy az elmélet beigazolódik. Arra is kíváncsi vagyok, hogy mi a pontos kritérium, ami alapján az áldozatokat választják, mivel nekem Rachel és Lara egyáltalán nem tűnt spirituálisnak.
Ha magától nem tenné, szólok Gammernek, hogy adjon ki körözést a szektatagokra, és helyeztesse védelem alá a jövőbeli áldozatokat, miközben én a mágiaelméleti résszel foglalkozom, de nem hiszem, hogy erre szükség lenne.
Aztán Terry felkiált. Ha tudjuk követni a szektát, nem késlekedhetünk.
- Hívjunk erősítést és induljunk! - mondom Gammernek. - Ne hagyjuk elveszni a nyomot!
Mielőtt elindulnánk, még odaszólok az aktákkal foglalkozó helyszínelőknek.
- Az adatokat minél előbb digitalizálják és küldjék el nekem!

by **Thorhalla** Vas. 12 Okt. 2014, 00:02

Mivel ezt átteszem párhuzamosba, mert legalább még 8-10 kör van hátra, hogy a korszak kezdődni tudjon, így bevárom Gami-t és Saku-t. Legkésőbb csütörtökön írok, ha addig nem írnának.

by **Jack Gammer** Csüt. 16 Okt. 2014, 07:14

Jack Gammer Naplója - 19. Bejegyzés - Dátum: 2025. június 30.

Múltkori pillanatnyi megingásunk végső soron tökéletesen ideiglenes jelenségnek bizonyult. Bár úgy tűnt, megint zsákutca felé tartottunk, sikerült elkerülni a katasztrófát. Méghozzá nem is akárhogyan, nagyon úgy tűnt, hogy az ügy végső megoldása itt volt már az orrunk előtt. De hogy az új fejleményeket megértsük, tisztáznunk kell, mi is történt eddig. San Franciscóban voltam és egy kifejezetten összetett ügyben nyomoztam. Én, és WANDOS, illetve X-Menes kollégáim egy rituális gyilkosságsorozatot vizsgáltunk ki. A csapat két szálon vizsgálódott, helyszínek és áldozatok, de mostanra a két útvonal összeért. Jómagam a helyszínek kivizsgálásával töltöttem az estém nagy részét. Jártam a reptéren, a rendőrőrsön, a tengerparti raktáraknál, egy gyanúsítottunk külvárosi lakásánál, ugyanannak a gyanúsítottnak a kedvenc belvárosi kocsmájánál, egy kórházban, majd pedig most egy külvárosi raktárnál, illetve még a szigetre is el akartam volna jutni. Nem kevés túra egy este, az egyszer biztos. De a bizonyítékok, a nyomok, a kirakós darabkái csak gyűltek és gyűltek, bár még mindig nem álltak teljesen össze. A tengerparton találtunk egy jellegzetes fémes szagot, ami az egész ügyet körbelengte, egy furcsa szimbólumokkal díszített fémdarabot, valamint egy gyanúsítottat, Jason Jacksont, a vöröslő szemű, kiszürkült bőrű, megszállott filmproducert. JJ lakásán elbeszélgettünk a házvezetőnőjével, Maria Sánchezzel, de túl sok új információt nem tudott nekünk szolgáltatni, a ház annál inkább. A házkutatás során a bizonyítékainkhoz hozzácsapódott még egy fémes szív is, ami élőként dobogott önmagában is. Ezeket egyelőre egyetlen dolog kapcsolta össze a fejemben, a város fölé magasodó Celestial, az Álmodó. Ez a hatalmas, kozmikus, isteni hatalommal bíró létező volt az ügy kulcsa és lassan az is világossá vált számomra, hogy miért. A kocsmában sajnos már nem találtunk semmit az ügyhöz, de megittam életem legjobb dupla-whiskey-jét, ezt azért nem hagyhatom figyelmen kívül. Erőt adott a folytatáshoz. Ugyanis tudtam, hogy az este rendkívül hosszúnak fog ígérkezni és nem is tévedtem. Kaptunk egy hívást, hogy újabb gyilkossági kísérlet történt, de ezúttal az áldozat túlélte, mi több, kihallgatható állapotban volt. Uccu neki, irány a kórház. Az este nagy részében egyedül vezettem a nyomozás rém eső részét, de azért nem kellett egyedül is dolgoznom. Segített nekem Terry, a szimatoló mutáns. És persze Szimat Őrmestert is meg kell említenem, aki egész éjszaka hősiesen furikázott minket. Mikor a kórházhoz értünk, a WAND-tól érkezett Gray ügynökkel is ismét összefutottunk, aki az áldozatok kihallgatásával segítette eddig az ügyet. Az információcserének azonban várnia kellett, hiszen volt egy kihallgatást igénylő szemtanúnk. Egy nem is akármilyen.

Lara Thompson, a túlélőnk, nem volt éppen egyszerű eset. Már első benyomásra is tudtam, hogy nehéz dolgunk lesz vele, ha hasznos információkra akartunk szert tenni. A kórteremben kiteregetett szurkolólány egyenruha és pomponok már rossz előjelek voltak. Egy 17 éves cheerleader nem éppen a legkedvencebb szemtanú kategóriám volt. A kamaszokkal amúgy is nehéz volt bánni, pláne a népszerűekkel, akiknek a szülei az élet minden területén, hogy finoman fogalmazzak, kinyalták a fenekét. A kis hölgy pont ilyen típusnak tűnt. Picsogó és magas hanggal, sértett hercegnő módjára, számon kérően fordult felénk már az első megszólalásával, mintha tényleg neki állt volna feljebb, megalapozva ezzel egy fantasztikus beszélgetést. Gray ügynök és én tudtam, hogy nem szabadott belemennünk a játékba. Ő kicsit tömörebben, én kicsit részletesebben, de feltettük a magunk kérdéseit, végig az ügyre koncentrálva. Nem húzhattuk fel magunkat ilyen apróságokon, mert akkor csak a kis taknyos malmára hajtottuk volna a vizet. Szép nyugodtan tettük fel a kérdéseinket, de közben keményen, megalkuvást nem tűrően, választ követelve. Végső soron meg is kaptuk az infókat, amiket akartunk. A lány túlélésének talánya hamar megoldódott. Már az is gyanús volt, amikor beléptünk, hogy nem volt semmi baja, semmi sérülés nem látszott rajta, sokkos állapotnak nyoma sem volt, de még csak infúzió vagy gépes se voltak rákötve, semmi, teljesen nyugodtan üldögélt és nyomkodta a tabletjét, amíg megérkeztünk. Elképesztő regenerációs képessége volt a lánynak. Egy emeletet zuhant, kitörtek a térdei, szilánkosra törtek a lábai, majd fejbe is szúrták, konkrétan megölték, de most itt ült és kutya baja sem volt. Elvileg semmiféle fájdalmat sem érzett. Sajnos ehhez a lenyűgöző képességhez egy eléggé megkérdőjelezhető személyiség is társult. A hölgyről minden esetre nem szabadott megfeledkeznem később, de most az üggyel kellett foglalkoznom. A támadás egy kamasz buliban történt. A fiatalok elmentek szórakozni, mikor megjelentek a vörös csuhások és kitört a pánik. A gyilkosság maga beleillett a szekta profiljába. Megbénítás, az áldozat nem tud védekezni, majd kivégzés. Ez a társaság sokkal veszélyesebb volt, mint azt elsőre gondoltam volna. De volt egy forró nyomunk. A külvárosi raktár, ahol az eset történt, a híresztelések szerint a szekta búvóhelye lehetett. Többek között ezért is mentek oda a fiatalok, kísérteni a sorsot és fekete misét tartani. Hát most beletenyereltek a tutiba, csak a szerencsének köszönhették a többiek, hogy életben maradtak, a lány pedig csak a képességének. Egyértelmű volt hát, hogy a következő utunk a raktárhoz vezetett. A rendőrség lezárta a helyet, már csak ránk vártak, hogy átkutathassuk azt.

Elbúcsúztunk a kis túlélőtől, de a kórházban még nem végeztem. Meghagytam, hogy semmiképpen se engedjék el a lányt, amíg vissza nem térek, minden áron tartsák a kórházban. Erőszakos behatolástól vagy szökéstől aligha kellett tartani, legalább két tucat rendőr járőrözött csak ezen a szinten. Nem, inkább gazdag szülőktől vagy ügyvédektől tartottam, akik eltüntethetik a szemem elől ezt a felfedezést. Különleges volt a lányt, és mint SHIELD ügynök ezt nem hagyhattam figyelmen kívül, minden lehetőséget ki kellett aknázni. A tengerparti raktárból küldött konvoj szerencsére megérkezett, az aggodalmaim alaptalannak bizonyultak. A furcsa fém eredete, anyaga, kora mind-mind rejtély volt. Nem erről a világról származott és nagyon öreg volt, ennyi biztos. Erős volt bennem a gyanú, hogy a Celestial egy darabkája lehetett. A sziget továbbra is le volt zárva, de azért oda üzentem, hogy tartsák nyitva a szemüket. Akármire is készült a szekta, nem akartam őket az Álmodó közelébe engedni. Persze nem is biztos, hogy oda akartak eljutni, de ártani nem árthatott az óvatosság. Idebent végeztünk, ideje volt elindulni a külvárosi raktár felé, a már megszokott rendőrautóban, immáron négyen.

A negyed órás út bőven elég volt ahhoz, hogy Gray ügynökkel tájékoztassuk egymást az éjszaka során elért eredményekről. Egy Casper Vos nevű fickó említésekor önkéntelenül is eszembe jutott Nyúl és a gondolat, hogy mennyivel kevesebben nyomozunk ebben az ügyben, mint az elején. A történet elejét már hallottam, a második fele tartogatta az újdonságokat, de végig feszült figyelemmel hallgattam. Nem mindennapi eset, hogy egy társam képes az áldozatok lelkével elbeszélgetni. Mennyivel könnyebb lenne a rendőri munka, ha minden állomáson lenne ilyen képességű alak. Kifejezetten hasznosnak bizonyult a tudása. Rachel Moonstone esete nem tartogatott sok újdonságot, Andreas Leopold Washington-é azonban már annál inkább. Az öreg jártas volt azokban a témákban, amiről ez az egész hókuszpókusz szólt és beszélgetett is a dologról néhány egyetemistával. És láss csodát, kiszemelték egy jó kis harmadik szemen szúrásra. Ez jó kiinduló pontnak tűnt, hiszen bőven volt rá esély, hogy San Francisco-i Tudomány Egyetem Teológia szakának hallgatói a csínytevéseket teljesen új szintre emelték, kicsit megkattantak, szektát alapítottak és gyilkolászni kezdtek. Mégsem ez volt a helyzet. Az érintett diákok megfigyelés alatt voltak tartva, házi őrizetben, a saját biztonságuk érdekében, ugyanis náluk is történt két haláleset. Egy fiatal lány és egy punk srác haltak meg, utóbbiról szinte lefogadtam volna, hogy ugyanaz a néger punk volt, aki az öreg veterán hajléktalannal beszélgetett. Valaki a háttérben rángatta a szálakat. A legtöbb szektának magas rangú vezetői, mesterei, felbujtói voltak, csak a piszkos munkát végeztették el jelentéktelen alakokkal. Ez lett volna most is a helyzet? Valaki információkat szerzett a diákokon és az öregen keresztül, majd legyilkoltatta őket? Valaki kötélen rángatta az olyan megszállt fazonokat, mint JJ? Valaki a háttérben mozgatott minden szálat? Nagyon így nézett ki a dolog. Elgondolkodtam a hallottakon, elraktároztam minden apró részletet, de közben én is elkezdtem mesélni. Hasonlóan nem kíméltem az apróságoktól ügynöktársamat, hátha ő meglát olyan összefüggéseket, amelyek az én figyelmemet elkerülték. A szívet is megmutattam neki, persze csak óvatosan becsomagolva, de ő se tudta hová tenni. Nem érzékelt benne mágikus életben tartó erőt. Sosem találkozott még ilyennel. Hozzám hasonlóan arra a következtetésre jutott, hogy a Celestialhoz köthető a dolog. Nem lettem okosabb a dolgot illetően. Mire én is végeztem a történetemmel, megérkeztünk a célállomásra.

A helyszín enyhén szólva is durván külvárosi volt. A legközelebbi épület is jó háromszáz méterre volt tőle. Romos, lepusztult, elhagyatott, ezekkel a szavakkal jellemezhetném a már egy hónapon belüli bontásra ítélt épületet. A helyi kollégák végezték a dolgukat, lezárták a helyszínt, még reflektorokat és zseblámpákat is hoztak ebbe a lámpamentes övezetbe, utóbbiból le is nyúltam magamnak egyet a benti körbenézéshez. Elméletileg nem volt bent senki, de még ha ez így is volt, a hely ugyanúgy veszélyes maradt. Lekoordináltam a kutatást, én és Gray ügynök haladtunk elől, mögöttünk Terry szimatolt, utánunk pedig a helyszínelők „takarítottak”. Fokozott óvatosságra intettem mindenkit, veszélyes hely volt ez, még ellenségek nélkül is. A pisztolyom készenlétben pihent a tokjában, a zseblámpa pedig bőszen világított a kezemben, ahogy behatoltunk a szekta volt fészkébe. A kutatás első percei nem hoztak eredményt. A méretes belső tér három részre volt osztva, két kisebb szélsőre és egy nagyobb középsőre. Jobboldalon üres dobozok, baloldalon egy szállás, hálózsákokkal és sátrakkal, ebbe láttam potenciált, de előbb át akartam nézni mindent. Középen próbálkozhattak a kamaszok a fekete misézéssel. Nem vagyok szakértő, de elég proli munkának tűnt a dolog. Ahogy elnéztem, a fekete miséhez használatos könyv, ami a földön hevert, na még az csak valami béna internetről nyomtatott vagy rendelt szennylap volt. Lefejezett csirke is akadt a környéken. De a pentagramma nem vérrel, hanem vörös festékkel volt felkenve a padlóra. Egyszerű boltban vehető öntött gyertyák. Mintha egy fekete mise klisébe sétáltam volna bele. Halvány mosollyal fordultam ügynöktársam felé.
- Nem vagyok a téma szakavatott szakértője, de remélem egy igazi fekete mise ennél professzionálisabban néz ki.
Nem szerettem a mágiát. De ha már olyasmivel játszunk, ami ilyen komoly dolog, akkor már csináljuk rendesen. Ami itt volt, az sértés volt minden hasonló próbálkozás felé. Ha szektás lettem volna, valószínűleg én is szétcsapok ezek között a fiatalok között. Jól széttúrtak itt mindent a fiatalok, de szerencsére azért a szekta is hagyott itt nekünk finomságokat. A véres konyhakések különösen tetszettek, azokba is láttam lehetőséget. A pódium nem volt semmi extra, egyszerű emelvény, de a rá felvésett jelek kísértetiesen emlékeztettek azokra a furcsa szimbólumokra azon a másik raktárban talált fémdarabon. Oldalt mindkét oldalon lépcső vezetett fel a felső részre, ami az egész raktárt befedte és ahonnan mindent rendesen beláthattam. Sörös üvegek, chipszes zacskók, parti kellékek, itt is nagy volt a kupi. Ráadásul semmi zsákmányt nem találtam magamnak, pedig majd éhen haltam már. De első a munka. Ellenőriztem a hamut, szerencsére emberi nyomokat, csontokat, hasonlókat nem találtam, csak könyveket égettek errefelé, de nem tudtak mindentől megszabadulni. Elégedetten tekintettem a könyvespolc felé. Biztosra vettem, hogy az ott található irományok után okosabb leszek.

Mielőtt nekiláttam az átolvasásnak, még kiadtam pár parancsot. Dobozok, szállás, emelvény ellenőrzése, lényegében nyálazzanak át mindent, amit eddig találtunk odalent. Én felpattintottam magamra a helyszíneléshez a kesztyűcskéket is nekivetettem magam az irományoknak. Az elején még minden rendben volt, semmi meglepő. Tudományos könyvek, főleg fizikai szakterületekről, körülbelül ilyesmiket vártam. Ezután, amint megláttam mit találtam, majdnem el is ejtettem meglepetésemben. Kinyomtatott jelentések tömkelege, amihez csak SHIELD ügynökök férhettek volna hozzá. De ez lehetetlen volt. Az áldozatok között nem volt SHIELD-es. Ez pedig csak azt jelentette, amit kimondani is alig mertem. Szerencsére Gray ügynök kimondta helyettem, aki csatlakozott hozzám a dokumentumok átvizsgálásában, miután végzett odalent. Nyeltem egy nagyon és bólintottam.
- Ezekhez a dokumentumokhoz csak SHIELD ügynökök férhettek hozzá.
Jelentettem ki diplomatikusan és mindketten tudhattuk, hogy ez mit jelent. Valaki kiszivárogtatta. Sőt, az is előfordulhatott, hogy egy SHIELD ügynök állt az egész mögött. Már a gondolattól is rosszul voltam. Minden itt volt, ami az ügy elindulásához kellett. Jellemzések, teóriák, számítások, jegyzetek, minden. A Celestialról és Apokalipszis ténykedéséről, lényegében olyan infók, amiket én kértem le néhány órával ezelőtt. Ahogy eddig is sejtettük már, a szekta a Celestial felébresztésén fáradozott. És mindezt megölt spirituális lelkekkel akarták elérni. Listázva voltak az áldozatok, mintha csak striguláztak volna. Fél tucat személy hiányzott a sikerhez. Nevek, címek, dátumok, minden ki volt számítva előre. Még az is hogy mikor és hol kell meghalniuk az illetőknek. Gyorsan ellenőriztem fejben az adatokat, hiszen az ide úton bőven volt időm áttanulmányozni minden esetet. Nem akartam, hogy valami olcsó trükk áldozatai legyünk. Első pillantásra hitelesnek tűnt a dokumentum. Két nap múlva volt esedékes a következő gyilkosság. Nem terveztem addig elhúzódni az ügyet. Ennek itt és ma véget akartam vetni. A kezembe került egy másik lista is, egy tucat név, méghozzá a szekta tagoké, legalábbis úgy tűnt. JJ kézírását is felismertem, pontosabban nagyon hasonlított néhány iratra, amit a házában találtunk ez a mostani, idősebb emberre utaló firkálgatás. Meg is néztem gyorsan, hogy az ő drága neve szerepelt-e a listán. Ha megbízhatóak voltak, akkor aranyat érő kis katalógusok voltak ezek. Egy ideig vacilláltam is, hogy mennyire bízhatok a helyi kollégákban ezen dokumentumok kezelésével, de ha már eddig a segítségemre voltak, akkor nem most terveztem kizárni őket a nyomozásból.

Egyelőre a szigeten kívül nem volt sok ötletem, merre indulhattak tovább JJ-ék és sajnos ráutaló nyomot se találtam. De egyelőre az is nagy győzelem volt, hogy kikergettük őket a rejtekhelyükről, tisztában voltunk a céljaikkal és a következő lépéseikkel. Még körbepillantottam, a biztonság kedvéért, biztos nem hagytam-e ki valamit a vizsgálódásból, de az volt az érzésem, hogy elég alapos voltam. Eljött az ideje a pakolásnak. Míg Gray ügynök a Celestial dokumentumait szemlélve elmélkedett én a helyszínelők felé fordultam.
- Szép munka emberek, csak megleltük a kincsesbányát. Csomagolják külön, amit a kamaszok hagytak hátra attól, amit a szektások. De a szektásoktól mindent zsákban akarok látni. Ha a dobozokban vagy a szállásaikban találtak még valamit, azokat is. A véres késeket különös gondossággal tegyék el, azok lehettek a gyilkos fegyverek. Idefent az összes dokumentumot egy lezárt mappába tesszük, senki nem olvasgatja őket engedély nélkül, SHIELD tulajdon. Itt van két lista. Az egyiken a célpontok nevét olvashatják, őket azonnal értesítsék, küldjenek ki hozzájuk pár kollégát, vegyék őket védő őrizetbe, óvják meg őket, amíg elül a vész. Itt pedig egy lista a szektatagok nevével. Kétlem, hogy bármelyikük otthon tévézne, de abból baj nem lehet, ha mindegyikükre körözést adunk ki, házukhoz rendőrt állítunk, vagy bárhova, ahol lehetnek. Hölgyeim és Uraim, ez többé nem csak egy nyomozás, ez most már egy hajtóvadászat. A szektás listán szereplő összes név tulajdonosát bilincsben akarom látni, méghozzá minél előbb.
Késő volt, fáradtak, éhesek és szomjasak voltunk, tudtam jól, ezért próbáltam minél lelkesítőbb lenni, az egész nyomozó brigád számára. A talált dokumentumok többségét én magam helyeztem egy lezárható mappába, nehogy rossz kezekbe kerüljenek. Hiába adta utasításba Gray ügynök a dokumentumok digitalizálását, most az egyszer felül kellett bírálnom, ezek túlságosan titkos fájlok voltak ehhez, reméltem, hogy ezen nem fogunk összeveszni. A listákat töprengve szemléltem. Mindenfajta ellenőrzést elvégeztem rajta fejben, amivel megbizonyosodhattam róla, hogy hitelesek voltak. Csak a szkeptikusságom nehezen törődött bele, hogy egy ilyen értékes bizonyítékot csak úgy itt hagytak a nagy sietségben. Mégis, az áldozatok listáján ott volt minden eddigi és minden leendő név. Meg is néztem, ismerek-e esetleg rajta valakit. Kiábrándító lett volna, ha mondjuk pont néhány rendőr neve szerepelt a listán, akiket éppen most terveztem ráállítani a gyanúsítottakra. És ha már ott tartunk, ennyien lettek volna? Ők tartották volna rettegésben San Franciscót? Ezeket a neveket is ellenőriztem, ismerős után kutatva, de JJ-n kívül nem reménykedtem másban. Ahogy abban sem, hogy a nevek megtalálása bármiféle megfogható eredményt hozott volna. Ha valakit lefülelünk vörös csuhában, azt így is-úgy is letartóztatjuk, akár szerepel a listán, akár nem. Akit homlokon szúrnak, az meghal, akár szerepel a listán, akár nem. Mégis, ezek a listák így átfutásra döbbenetesen pontosak voltak. Aggasztóan. Ötletem se volt, hogyan állíthatták össze. Abba pedig már bele se mertem gondolni, mi történt volna, ha esetlegesen tényleg az áldozati lista végére értek volna. Szerencsére úgy tűnt, ezt sosem kell megtudnom.

Miközben nagyban zajlott már a csomagolgatás, a pakolgatás, a gyűjtögetés, Terry szólalt meg, hosszú csend után. Megérezte a szektások szagát, méghozzá kifelé a városból és úgy tűnt, tudja is követni. Lelkesen összecsaptam a kezeimet, ez volt ám a telitalálat, mégiscsak jól jött egy mutáns a közelben. Gray ügynök indulást sürgetett, én pedig bólintottam és ismét a rendőrökhöz fordultam.
- Rendben. A raktárt ne hagyják őrizetlenül, de szükségünk lesz annyi emberre, amennyit csak tudnak mozgósítani nekünk. Egy jól felszerelt taktikai egység mindenképpen jól jönne. Egyelőre az a legfontosabb, hogy utolérjük a szektát, de az is remek lenne, ha egy egység el tudná vágni az útjukat a másik irányból. Óvatosnak kell lennünk, legalább az egyikük egy telepata, vagy telekinetikus, akárhogy is, képes megbénítani az áldozatokat, szóval nem szabad alábecsülnünk őket. Terry, hogy érzi, mennyire lehetnek távol? Autóval menjünk, vagy gyalog? Mi lenne a célszerűbb megközelítés? Indulás, nincs vesztegetni való időnk.
Akár autóval megyünk, akár gyalog, mindenképpen útba kell ejtenem a rendőrautót, amivel jöttünk. Nem tudtam, hogy sikerül-e utolérnünk a szektásokat, de reménykedtem benne és fel is terveztem rá készülni. Ehhez pedig több kellett, mint egy szimatoló mutáns, egy mágikus ügynök, néhány rendőr meg egy pisztoly. Elővettem a csomagomat, amit egész éjszaka az anyósülés láb részénél tartottam, pont az ilyen alkalmakra tartogatva. Kicsomagoltam belőle a szolgálati gépfegyveremet, megfelelő mennyiségű lőszert, ellenőriztem minden rendben volt-e működéssel és mehetett is a menet.

Lehetett akármennyire éjszaka, a friss nyom felpaprikázta az idegeimet. Ismét felpezsdült a vérem. Elkezdett pumpálni az adrenalin a testemben. Nem tudom, hogy ragozzam még. Felpörögtem, na. Az ügyet lényegében megfejtettük. Tudtuk miről szólt ez az egész, ismertük az áldozatokat, ismertük a szektatagokat, az egyetlen talány számomra már csak az maradt, ki is állt az egész mögött. Kitől származtak a SHIELD akták? Ki akarta igazából felébreszteni a Celestialt? Ki állt az egész mögött? Ezekre nem találtunk választ a külvárosi raktárban, de a többi kérdésre nagyjából igen. De egyelőre az volt a prioritás, hogy levadásszuk a szektát, a forró nyom alapján. Erre pedig minden esélyünk megvolt. Kikergettük őket az otthonukból, nem volt hova menniük, kifelé tartottak a városból, mint egy űzött van. Csak remélni tudtam, hogy nem csapdába vezettük magunkat. Akár gyalogosan vadásztunk, akár autóval, felkészültem fejben is a konfliktusra. A SHIELD-es öltözet végig rajtam volt, a normális ruháim alatt, így azzal sem kellett bajlódni. A pisztolyomat szerettem, de ide úgy éreztem, nagyobb tűzerőre lesz szükség. Biztos, ami biztos alapon került csak elő a gépfegyver. Na meg, mert imádok vele lőni és meg kell ragadni minden kínálkozó alkalmat. A hajtóvadászat a végéhez látszott közeledni. De nem voltam benne biztos, hogy ha utolértük a vadat, le is tudjuk teríteni. Ez sok mindenen múlott. A saját csapatainkon, az ellenség csapatain, na meg persze saját magunkon is. Az utolsó nagy lépést még meg kellett tennünk az ügyben, el kellett kapnunk a szektát, bármi áron.

by **Thorhalla** Csüt. 16 Okt. 2014, 08:59

Résztvevők: Peterson Gray, Termina Alusia / Terry és Jack Gammer
Következő körváltás: 2014. október 20. (hétfő)

A helyszínelők a késeket azonnal lefényképezik, és csak utána engedik azt, hogy bárki hozzájuk érjen és elcsomagolják. De amint ez készen van, akkor máris bekerülnek a megszokott helyszínelős tasakba és viszik is el azokat a megfelelő laborba. Azt Peterson jól gondolta, hogy a SHIELD védelmét lényegében lehetetlen volt áttörni, hiszen Vízió saját maga volt a tűzfal. Bár, ami érdekes, hogy a cégen belül voltak olyan pletykák, hogy még az androidnak is volt köze a celestial technológiához. Ez így most ugrik be Petersonnak, hogy erről gondolkodott. Az, hogy ez mennyire igaz nem kérdezte meg senki sem. Az egyik helyszínelő a parancs után azonnal válaszolt.
- Igenis uram! – mondta. – Ezeknek az elemzése lesz az első.
Közben Gammer parancsára a helyszínelők és rendőrök is munkához láttak, hogy átnézzék azokat a felszereléseket, holmikat, amik itt le voltak téve. Ahogyan a listát megnézte Gammer, akkor ott volt rajta bizony JJ neve is, így most már teljesen biztos volt, hogy azt a listát találta meg. A parancsok kiadása után a nyomozás itteni vezetője átvette a listát, majd kiadta az embereinek Gammer utasításait és a városi kapitányságoknak is beszólt, hogy hívjanak be mindenkit szabadságról, még akkor is, ha lejárt a műszak, mert ennyi emberhez valóban igencsak sok rendőr kellett. A listán valóban nem talált Gammer más ismerős nevet, voltak rajta teljesen átlagosak, de olyanok is, amik eléggé különösek, vagy épp álnevek. A digitalizálás visszavonására a helyszínelők meglepetten álltak meg és nem igen tudtak ezek után mit kezdeni a helyzettel.
- Tíz embert tudok nélkülözni – mondta a rendőr. – A többiek negyed órán belül érkezhetnek meg.
Terry még beleszaglászott a levegőbe, majd utána szólalt meg.
- Gyalog, autóban elveszteném a nyomukat.
A társaság végül is elindult ki a sivatagos részbe, olyan húsz percet kellett haladni a kinti sötétségben, dombos helyen, mígnem egy sziklavonulathoz ért a társaság, vagyis az tűnt fel a távolban. Terry itt jelezte, hogy álljon meg a társaság, majd a sziklás részen egy kis fényponthoz mutatott.
- Innen érzem őket – suttogta.
Megnézve innen távolról az egy barlangnak tűnt a sziklafal alsó részén. Előtte egy kisebb mélyedés volt, egy úgy ötven méteres völgyszerűség.
- Ez egy labirintusos barlangrendszer, úgy ötszáz méterrel odébb van egy másik kijárat is. A turisták által közkedvelt hely – mondta halkan egy a csapattal jött rendőr.

by **Danny Long** Hétf. 20 Okt. 2014, 00:20

Csalódás, hogy Gammer ügynök felülbírál, de kénytelen vagyok elfogadni. Sajnos valóban indokolt az adatok titkosítása, de a kíváncsiságom felülkerekedett a praktikus gondolkodáson. Remélem, ha a dokumentumok eljutnak a WAND-hoz lesz lehetőségem átvizsgálni az elméletet, amire a Celestialt felébresztő rítust alapozzák. Kelletlenül bólintok hát, jelezve, hogy megértettem.
Nem késlekedünk, a tíz mellénk kirendelt emberrel meg is indulunk a szagnyom után. Terry érthető módon nem tudja követni azt autóból, így gyalogosan vagyunk kénytelenek haladni. Húsz percig semmit sem látunk, ami a szekta jelenlétére utalna, de amíg a szag megvan, addig nem aggódom, csak szó nélkül követem a mutáns nőt. Végül megállunk egy sziklafaltól nem messze, és Terry egy barlang bejáratára -legalábbis annak tűnik innen távolról- mutat, jelezve, hogy onnan jön a szag. A minket kísérő egyik rendőr azonnal el is mondja, hogy mi ez. Egy természetes labirintus. Elfintorodom. Nem lesz könnyű megtalálni a szektát, miközben arra is oda kell figyelnünk, hogy egymást ne veszítsük el. Ráadásul meglepetésszerű támadásoknak is jó célpontjai lehetünk.
- Az interneten elérhető a barlangrendszer térképe? - kérdezem, majd ha igenlő választ kapok, folytatom.
- Mi a neve? - Ha megkapom a választ, előveszem a telefonom, és megpróbálok rákeresni, ha el tudom érni az internetet.
- Le kelleme zárni a másik kijáratot. Ha meg tudjuk akadályozni, hogy kijöjjenek, várhatunk erősítésre, aztán kihozhatjuk őket onnan. - mondom, akármi is a keresés eredménye. Nem akarok hazai pályán megküzdeni velük ennyi emberrel, hacsak nem muszáj. Viszont sajnos attól tartok, hogy nem tudunk elég gyorsan embereket rendelni a túloldalra. - Hol van pontosan a másik kijárat? - kérdezem a rendőrt.
Ha nem megoldható a tervem, akkor sajnos kénytelenek leszünk leereszkedni az ismeretlenbe.

by **Jack Gammer** Hétf. 20 Okt. 2014, 03:23

Jack Gammer Naplója - 20. Bejegyzés - Dátum: 2025. június 30.

Készültünk bemenni az oroszlán barlangjába. Ez olyan szempontból jó, hogy tényleg közel volt a cél. Olyan szempontból pedig rossz, hogy egyre veszélyesebbé vált a helyzet. Továbbra is San Franciscóban nyomoztunk, egy WAND-SHIELD-X-Men együttműködés keretei között, egy gyilkolászó szekta tevékenysége után. A nyomozás két szálon futva kezdődött, de mostanra bőven egybeértek a dolgok. Elég hosszú éjszakám volt, bejártuk a várost keresztül kasul, bizonyítékok, nyomok és összefüggések után kutatva. Mostanra nagyjából összeállt a kép, már csak a cseresznyét kellett rátenni az egész tetejére, az i-re a pontot. De nem volt ez ilyen egyszerű. Hosszú, több órás nyomozgatás vezetett el ideáig. Míg a csapat másik fele az áldozatokat vizsgálta, addig az én osztagom helyszíneken nézett körbe. A tengerparti raktáraknál volt az első állomásunk, a legfrissebb gyilkosság helyszínén. Itt megéreztük az ellenség szagát, egy furcsa fémes szagot, amely azóta is vezetett minket előre. Találtunk egy furcsa jelekkel díszített fémdarabot is. És természetesen az első gyanúsítottunk is itt fedte fel magát, Jason Jackson, a filmproducer. Az ő nyomában kimentünk a külvárosba, átkutatni a házát. Ott csak a házvezetőnőjét találtuk, Maria Sánchezt, de alaposabb házkutatás után megleltünk egy bizarr, fémes beütésű szívet is. Onnan egy belvárosi kocsmába mentünk, JJ kedvenc szórakozóhelyére, ahol az ügy nem mozdult előrébb, de ittam egy jó dupla-whiskeyt. Egyetlen fő irányzék kapcsolta össze az egész ügyet, a város fölé magasodó Celestial, az Álmodó. Ennek a hatalmas, kozmikus, isteni hatalommal bíró létezőnek a felébresztésén fáradozott JJ és bandája, de a részleteket homály fedte. Az ügy darabkái lassan gyűltek, de a teljes kép még nem állt össze. Itt kicsit megakadtunk, de jött a segítség, egy telefonos értesítés formájában. Újabb támadás történt, de az áldozat ezúttal életben volt, ráadásul kihallgatható állapotban. Több se kellett nekünk, felkerekedtünk és elindultunk a kórház felé. Ott Gray ügynök is csatlakozott hozzánk a másik nyomozó csapatból, de még nem volt időnk információkat cserélni, ki kellett hallgatnunk a szemtanúnkat.

A kis túlélőnk egy Lara Thompson nevű 17 éves cheerleader leányzó volt. Már ebből a leírásból is sejthető, hogy nehéz volt bármit is kihúzni belőle. Igazi, tipikus, elkényeztetett, sértődött, fennkölt, másokat lenéző kis boszorkány volt a lány. Szerencsére Gray ügynök és én is tudtam, hogy nem szabadott az ő malmára hajtanunk a vizet, nyugodtnak kellett maradnunk, de keménynek is egyben. Ügynöktársam tömören, én részletesebben, de ugyanazzal a módszerrel kérdeztünk. Nem tűrtünk ellenvetést, válaszokat vártunk, semmi szimpátia, kemény kihallgatás és információszerzés zajlott. Így se sikerült sok használhatót kihúzni belőle, de azért valamicskét csak megtudtunk. A lány túlélésének körülményeire hamar fény derült. Hiába zuhant egy emeletet, törtek ki a térdeit, törtek szilánkosra a lábai, bénították meg és szúrták fejbe, most itt ült, teljesen sértetlenül. Semmi sokk, semmi sérülés, semmi infúzió, semmi gép, semmi traumára utaló jel. Lenyűgöző regenerációs képességekkel rendelkezett a lány, fájdalmat sem érzett, efölött nem szabadott elsiklanunk. De most az üggyel kellett foglalkoznom, a lány később is ráért. A támadás egy külvárosi raktárban történt. A fiatalok odamentek bulizni és fekete miséset játszani. Nem is csoda, hogy felhúzták a hírek szerint ott tanyázó szektásokat. A gyilkosság pontosan ugyanúgy zajlott, mint az eddigiek. Az vörös csuhás szektások az áldozatot megbénították, majd amíg az nem tudott védekezni, homlokon szúrták, pontosan a harmadik szemen keresztül. Kemény feladatnak ígérkezett egy ilyen kaliberű ellenség leszerelése. De ráleltünk a fészkükre, amelyet a rendőrség lezárva tartott, készen arra, hogy átvizsgálhassuk. Indulás előtt még volt pár elintéznivalóm. A kórházban tucatjával járőröző rendőrök lelkére kötöttem, hogy mindenképpen tartsák bent a lányt, amíg visszatérek, akármilyen mondvacsinált indok is kellett ehhez. Mint SHIELD ügynök, egy ilyen zsákmányt, mint ennek a lánynak a megtalálása, nem terveztem ilyen könnyen kiadni a mancsomból. A bizonyítékokkal megrakott küldeményem és Nyúl biztonságban voltak, ha hihettem a helyi kollégák jelentésének, ezek miatt se kellett aggódnom. A furcsa fémdarab eredete, kora és anyaga továbbra is rejtély maradt, csak annyi derült ki hogy nagyon régi volt és nem erről a világról származott, így nyomós okom volt feltételezni, hogy a Celestial egy darabja volt. És ha már az Álmodónál tartunk, megnyugtattak, hogy a sziget továbbra is szigorúan le volt zárva, a szekta nem férhetett a Celestial közelébe, akármit is terveztek vele csinálni. Szép lassan lezártuk az útvonalaikat, megvolt a fészkük, megvolt a végső céljuk. Reméltem, hogy csak idő kérdése, míg ők maguk is horogra akadnak. Lelkesen ültem be a rendőrautóba, Terryvel, Gray ügynökkel és Szimat Őrmesterrel, aki hősiesen fuvarozott minket egész este.

Negyed órás kocsiút várt ránk a külvárosi raktárig, így ideje volt letudni az információcsere folyamatát. Érdeklődve hallgattam, ahogy Gray ügynök mesélte, hogyan is beszélgetett az áldozatok lelkeivel. Rachel Moonstone és Andreas Leopold Washington még a síron túl is segítették a nyomozásunkat. Az előbbi történetét már ismertem, hiszen jártam a helyszínen és ügynöktársam már mesélt is róla, utóbbi azonban bőven tartalmazott új információkat. A fickó jártas volt a teológiai témákban, amik ehhez az ügyhöz kapcsolódtak és még beszélgetett is erről néhány diákkal a San Francisco-i Tudomány Egyetem Teológia szakáról, nem sokkal a halála előtt. Egyből a diákok ugrottak volna a fő gyanúsítottak listájára, de közülük is akadtak áldozatok, a többiek pedig a saját biztonságuk érdekében házi őrizetben voltak. De fogadni mertem volna, hogy a halott punk ugyanaz lehetett, aki a hajléktalannal beszélt és kifaggatta. Valaki információszerzésre használta ezeket az embereket, majd eltakarította őket az útból. És feledésbe is merültek volna, ha Gray ügynök nem tudott volna beszélni a halottak lelkeivel. Egyáltalán nem lettem volna meglepve, ha valami nagyhatalmú illető irányította volna a távolból a szálakat. A legtöbb szekta amúgy is így működött. Mégis, ötletem se volt, ki lehetett az. Még csak tipp sem. Miközben a hallottakon gondolkodtam, elkezdtem mesélni a saját történetemet is. Részletes és alapos voltam, még a szívet is megmutattam, de nem lettünk okosabbak. Ő sem látott még ilyet, mágiát sem talált benne. Hozzám hasonlóan a Celestialhoz kapcsolta a furcsa jelenséget, így még egyel több bizonyítékunk kapcsolódott az Álmodóhoz. Mire én is végeztem a meséléssel, megérkeztünk a külvárosi raktárhoz.

Elég messze volt bármiféle civilizációtól a raktár, így reflektorok és zseblámpák kellettek a megfelelő átkutatáshoz. Rémesen lepusztult és veszélyes helynek ígérkezett, ezért mindenkit különösen nagy óvatosságra intettem az átkutatás során. Én elől nézelődtem, mellettem Gray ügynök keresgélte a mágikus nyomokat, mögöttünk Terry szaglászott, végén pedig a helyszínelők takarítottak. Az alsó szint három részre volt osztva, két kisebb szélsőre és egy nagyobb középsőre. Jobb oldalt üres dobozok voltak, bal oldalt pedig egy szállást, ezeket a részeken hiába kutakodtunk, semmi érdekeset nem találtunk, többszöri átvizsgálás után sem. Középen a kamaszok jól szétbarmoltak mindent. Valami borzasztóan gagyi misét próbáltak itt összehozni, internetről nyomtatott instrukciókkal, lefejezett csirkével, vörös festékkel felkelt pentagrammával, bolti öntött gyertyákkal és hasonló bénaságokkal, amatőr munkának tűnt a legjavából. Az egyetlen, ami a szektához tartozott, az egy pódium volt, amire a fémdarabon talált jelekhez hasonló szimbólumok voltak felvésve. Illetve véres késeket is találtunk, amiket óvatosan csomagoltattam el, hiszen szinte biztos volt, hogy ezek voltak a gyilkos fegyverek. Az igazi nyomok odafent vártak, az egész raktárt befedő emeleten. Na nem a sörös üvegekre és a chipszes zacskókra gondolok, azok mindössze annyit segítettek, hogy emlékeztettek rá, milyen borzasztóan éhes, szomjas és fáradt voltam. A hamuban szerencsére nem voltak élőlényre utaló nyomok, csak dokumentumoktól próbáltak megszabadulni. De így se tűntettek el mindent, sőt, a könyvespolcon igazi aranybánya várt.

Miközben az egész csapat lent söprögetett, a kiadott parancsaimnak eleget téve, én az iratok között szemezgettem. Itt volt minden, ami az ügy megoldásához kellett. Tudományos könyvek, ezek még annyira nem, na de ami ezután jött, na az odavágott. Kinyomtatott jelentések tucatjai, SHIELD fájlok, amelyekhez csak ügynökök férhettek hozzá. Sajnos Gray ügynök és én is tudtam, mit jelentett ez. Az áldozatok között nem volt ügynök, onnan nem származhatott. Az adatbázis védelme pedig szinte áthatolhatatlan volt, hiszen maga Vízió volt a tűzfal. Bár mintha hallottam volna olyan pletykákat, hogy az androidnak volt valami köze a Celestial technológiához. Mégis, nehezen hittem volna el róla, hogy tőle szivárogtak volna ki az információk. A cégen belül elég sokan férhettek hozzá az ilyen aktákhoz, többek között én is, hiszen hasonló információkat kértem le alig pár órával ezelőtt a központtól. Jellemzések, teóriák, számítások, jegyzetek, információ hegyek a Celestialokról és Apokalipszisről. Ezt az információt egyszerűen nem hagyhattam közkézen forogni. Sajnos ellent kellett mondanom Gray ügynöknek, vele bármikor megosztottam volna őket, de ez túl fontos volt ahhoz, hogy a többi bizonyítékkal együtt kezeljék. Jól végezték a munkájukat a helyi kollégák, de ez bőven felettük állt. Ezért ezeket a dokumentumokat én magam helyeztem el egy lezárt mappában és meghagytam, hogy senki sem piszkálhatja őket. Kezdett sok minden összegyűlni, amit haza kellett vinnem magammal. De egyelőre nem a csomagolás volt a legsürgetőbb kérdés, hiszen az ügy még nem volt lezárva. Most már biztossá vált, a szekta az Álmodó felébresztésén fáradozott, ehhez pedig úgy gondolták, hogy spirituális lelkes megölésével juthatnak el. Minden listázva volt, minden áldozat, minden gyilkosság pontos helye és ideje, az eddigiek és a leendők egyaránt. Nem trükk volt, minden információ stimmelt a repülőn olvasott aktákkal összehasonlítva. Két nap múlva volt esedékes a következő gyilkosság, alig fél tucat név maradt a listán, nem szabadott hagynunk, hogy a szekta befejezhesse a tevékenységét. És ekkor jött képbe a második lista. A lista a szektatagokról, JJ-vel egyetemben. A tucatnyi névből nem volt több ismerős, akadtak átlagosan, illetve kifejezetten furcsák is, álnevek és hasonlók. Természetesen azonnal közkinccsé tettem a listákat, amint megbizonyosodtam a hitelességükről, ehhez bizony mozgósítani kellett az állományt. A nyomozás itteni vezetője át is vette a listákat és beszólt a központba, mozgósított mindenkit, akit tudott, az ügy érdekében. Utálhattak már a helyi zsaruk. Pláne, hogy végső soron a leendő áldozatok még biztonságban voltak, a szekta tagok pedig menekülőben, de sose lehetett elég biztos az ember. Nem tudhattuk meddig húzódik el az ügy. Előbbieket biztonságban, utóbbiakat pedig menekülésben kellett tartanunk. Az ügy kirakósa nagyjából összeállt már, a nyomozós rész úgy ahogy lezárult, az igazi hajtóvadászat pedig elkezdődött. A rejtekhelyüket felszámoltuk, az otthonaikat őriztük, a szigetet is irányításunk alatt tartottuk, már csak idő kérdése volt, hogy kézre kerítsük őket. Alig mentek ki a parancsok a nagyvilágba, jött a következő remek hír. Terry szagot fogott.

Ennél jobb hírt nem is kaphattunk volna. A parancsokat minden esetre nem vontam vissza. Nem volt rá garancia, hogy sikerül is lefülelni az egész szektát. Az volt a legbiztosabb, ha minden elfoglalt állásunkat irányításunk alatt tartottuk, amíg teljesen fel nem számoltuk az egész bandát és elmúlt a fenyegetés. 10 rendőrt kaptunk magunk mellé, nem a legjobb statisztikák voltak, de ezzel kellett beérnünk, a többi bevethető egység negyed órányira volt, őket pedig nem várhattuk meg. Most kellett a szekta nyomába erednünk, amíg friss volt a nyom, különben fenn állt a veszélye, hogy elveszítjük őket. Terry kijelentette, hogy gyalog megyünk, de indulás előtt még gyorsan fel kellett szerelkeznem. Kivettem a minket fuvarozó rendőrautó anyósülése elől a csomagot, amiben a szolgálati gépfegyverem volt, kicsomagoltam a drágaságot, néhány mozdulattal bevethető állapotba hoztam és már készen is álltam az indulásra. A pisztolyom is ott pihent a tokjában, de úgy éreztem, most hogy bizonyosan konfrontálódni fogunk, valami erősebbre is szükség lehet, fő a biztonság. Immáron keményen felszerelkezve, mágikus ügynöktársammal és kicsinyke erősítésünkkel együtt elindultunk a szaglászó mutáns nyomában.

Elindultunk ki az ismeretlenbe, a sivatagos részen keresztül. Húsz percet haladtunk a sötétben, végig a dombocskákon, míg Terry megálljt parancsolt. Egy sziklavonulat tűnt fel a távolban. Terry egy, a sziklás részen feltűnő egy fénypontra mutatott. Megérkeztünk a szekta táborához, már nagyon közel voltak. Valamiféle labirintusos barlangrendszerrel volt dolgunk, egy turistalátványossággal. Nem tűnt egy egyszerű menetnek.

Amíg én valami hatásos támadási taktikán gondolkodtam, Gray ügynök már cselekedett is. Remek ötlet volt a térképes kérdés, hatásosabbak lehettünk a hely ismeretében. De ha nem is volt ilyesmi, a rendőrök közül csak volt olyan, aki már járt itt. A lezárás is hatásos lehetett, feltéve, ha nem volt másik kijárat. Mégsem várhattunk itt ölbe tett kézzel.
- Maguk ketten, induljanak el a másik kijárathoz. Maguk ketten maradjanak itt és biztosítsák ezt. Ha van még más kijárat is, arról most szóljanak. Ha nincs, akkor elvileg bekerítettük őket, ez most a legfontosabb feladatunk. Szóljanak be rádión, közöljék a helyzetünket. Mi többiek addig merészkedjünk kicsit közelebb, de csak óvatosan. Had lássam azt a térképet, megyek előre, fedezzenek. Ha nincs, akkor valaki olyan menjen előre, aki ismerős errefelé. Mérjük fel az erőviszonyokat, talán sikerül meglepnünk és leszerelnünk őket, mielőtt elszabadul a pokol. Ha megérkezik az erősítés, ebből vérfürdő lehet, amit szeretnék elkerülni. Talán meg tudjuk oldani áldozatok nélkül is. Ha mást nem, felderítjük a táborukat. Induljunk.
Az elsődleges feladatunk természetesen az volt, hogy ott tartsuk a szektát a helyén, ne engedjük őket sehova, elméletileg, ha lezártunk minden kijáratot, akkor ezt biztosítottuk is. De az erősítés megérkezése előtt le kellett volna szerelnünk a bentieket, illetve legalábbis felmérnünk az erőviszonyokat, ha mást nem is. Veszélyes vállalkozásnak tűnt besétálni az oroszlán barlangjába, de ezért jöttünk előre, hogy biztosítsuk a szekta helyben maradását. Ehhez pedig az volt a legkevesebb, hogy közelebb merészkedtünk. Persze a lehető legóvatosabban terveztem ezt kivitelezni. Ha csapdát észleltem, azonnal elhátráltam az elképzeléstől. A helyismerettől és a térképtől függően mentem elől, vagy az elöl haladó rendőr mögött. Igyekeztem valami formációt magunkra erőltetni, hogy lehetőleg minden oldalról figyelje valaki a környezetünket. Gyorsan és meglapulva haladtunk, a sötétben talán volt rá esélyünk, hogy észrevétlenül megközelítsük az ellenséges tábort. Az elsődleges feladatunk egyelőre a felderítés volt. De ilyen közel a tűzhöz már a konfrontációra is fel kellett készülni. A gépfegyver kibiztosítva és bevetésre készen pihent a kezembe, bármiféle ellenséges aktivitást egy gyors figyelmeztetéssel, majd tüzeléssel honorálnék, lehetőleg nem halálos sérüléseket okozva. De erre valóban csak akkor volt szükség, ha a gondosan megtervezett lopakodási akciónk csődöt mondott volna.

Itt voltunk hát, az ügy lezárásának kapujában. Maga az ügy már összeállt, ismertük a szekta céljait, célpontjait, tagjait, tevékenységét, összefüggéseit. Az igazi rejtély számomra az volt, ki állt az egész mögött. Talán valaki a SHIELD-ből? Az akták erre engedtek volna következtetni. Belegondolni is rémes volt. Bíztam benne, hogy a szekta leszerelése után okosabb leszek. Persze az se ígérkezett sétagaloppnak. A bekerítés elsődleges volt, nem engedhettük őket kicsúszni a kezeink közül, ha már eddig eljutottunk. De mielőtt még megérkezett volna az erősítés, elengedhetetlen volt némi felderítés, sőt, akár egy meglepetés támadás is. Elvégre a szirénázó rendőrautók közepette, bár a fölény már nálunk lesz, de a meglepetés bizonyosan oda lesz. Nem, a legjobb esélyünk a gyors és hatékony megoldásra egy kis rajtaütő csapat volt. Ezt próbáltam is kihasználni és pontot tenni az ügy végére ennek a néhány rendőrnek a segítségével. Az esélyeink egész jók voltak, sötét volt, csöndesek voltunk, elméletileg ismerték is a helyet, óvatosak voltunk, semmi akadályát nem láttam, hogy kicsit közelebbről is körbenézzünk. Az hogy hogy is alakult ez a próbálkozás, már egy egészen más kérdés. Rajtam már nem múlott semmi, én igyekeztem hatékonyan dolgozni, alkalmazva, amiket a rendőrségnél és a SHIELD-nél tanultam. Ellenséges területen mozogtunk, az oroszlán barlangjában, mint már mondtam, de nem szándékoztam az oroszlán vacsorája lenni és ennek érdekében meg is tettem minden tőlem telhetőt. Remélhetőleg ennyi elégnek is bizonyult.

by **Thorhalla** Hétf. 20 Okt. 2014, 10:11

Résztvevők: Peterson Gray, Termina Alusia / Terry és Jack Gammer
Következő körváltás: 2014. október 24. (péntek)

Peterson kérésére a férfi megmondja a barlang nevét, mire Gray rákeresett a térképre, amit meg is talált nagyon hamar. A térkép remekül látszott a képen és az 1-es, illetve az 5-s számnál volt a két kijárat, a társaság éppen az 5. számúra látott rá, az egyes volt a domb, kisebb hegy másik oldalán. Megmondta a férfi azt is, hogy pontosan hol a másik kijárat, észrevétlenül megközelíthető volt a hely, így az emberek felével le lehetett zárni azt, ha úgy dönt Peterson és Gammer, hogy ezt akarják megtenni. Gammer parancsára ketten elindultak, hogy megkerüljék a helyet, míg ketten az ittenihez. Egyvalaki pedig rádión a központnak szólt be, hogy erősítést kérjen erre a helyre, ahol éppen voltak.
- Az erősítés 10 perc múlva érkezik uraim – mondta, aki beszólt.
Még mielőtt azonban Gammer elindulhatott volna a rendőr után az a rendőr szólalt meg, aki korábban is mondta, hogy hol vannak.
- Uraim, nem vagyok szakértő, azok önök… gyakran olvasható, hogy a szektások, akik érzik a vesztüket rituálisan is kivégzik magukat a vezetőjük parancsára. Ez ugye most nem állhat fent?
Aggódva érdeklődött. Az elindulás után Gammer és a vele tartó helyi erők könnyedén megközelíthették a barlang bejáratát, sehol nem volt senki, semmilyen őrjárt, se semmi. Bentről a barlang mélyéről fény látszott és a vízhangoknak köszönhetően valamilyen beszédet is lehetett bentről hallani, de túl messziről jött, hogy az értelmét ki lehessen venni. Egyelőre annak ellenére, hogy kik és mik voltak a barlangban idekint és hátul is minden a lehető legnagyobb rendben volt.

by **Danny Long** Csüt. 23 Okt. 2014, 19:50

Elégedetten nyugtázom, hogy a barlang térképe elérhető az interneten. Ez nagy könnyebbség lesz. Szerencsére a másik kijárat megközelíthető, így azzal sem lesz gond, hogy benn tartsuk a szektát. Gammer azonban nem akar várni az erősítésre, szeretné inkább csendesen megoldani a dolgot. A szándékkal teljesen egyetértek, de amíg nem tudjuk, hogy milyen erő van a birtokukban, óvatosabb lennék. Abban viszont valószínűleg igaza van, hogyha az erősítéssel együtt csörtetnénk be, az vérfürdőhöz vezetne. Ráadásul az egyik rendőr izgalmas, bár igen aggasztó kérdést tesz fel. Ez eszembe juthatott volna.
- Nem zárhatjuk ki a lehetőségét. - mondom. - De ez a kilátás indokolja, hogy gyorsan cselekedjünk.
Bólintok Gammernek, hogy mehetünk. Talán már késő lesz, mire megjön az erősítés. Ha Gammernél nem nézi meg a térképet a saját telefonján, odaadom neki az enyémet, amikor kéri, majd előveszem a pisztolyom. Nem szívesen teszem, de most nem is kérdés, hogy muszáj. De jó lenne még egy cigi előtte... Bent a fények és a hangok alapján elég egyértelműnek tűnik, hogy merre kell haladnunk. Intek a fejemmel a megfelelő irányba, ha valaki esetleg tőlem várna útmutatást

by **Jack Gammer** Pént. 24 Okt. 2014, 04:36

Jack Gammer Naplója - 21. Bejegyzés - Dátum: 2025. június 30.

Olyan közel jártunk már az ügy megoldásához, szinte én is éreztem már a szagát. Igen, még mindig San Francisco. Igen, még mindig a szekta utána nyomozás. Igen, még mindig a WAND-SHIELD-X-Men együttműködés. Igazán megszokhatta volna mindenki mostanra. Elvégre úgy néz ki, hamarosan véget ér a móka. Nem volt egy egyszerű este. Későre járt, éhes voltam, szomjas voltam és már elég fáradt. De a megoldás közel volt. És kidolgoztuk a belünket is érte. Nem volt egyszerű ide eljutni. Két szálon indult a nyomozás, áldozatok és helyszínek vizsgálatával, de mostanra minden szál egybefutott. Én az utóbbi csapatban voltam és bejártuk a várost keresztül-kasul, bizonyítékok, nyomok és összefüggések után kajtatva. Jártunk reptéren, a rendőrőrsön, a tengerparti raktáraknál, egy külvárosi házban, egy belvárosi kocsmában, egy kórházban, egy külvárosi raktárnál, most pedig a sivatagban bolyongtunk. De kutatásunk nem volt eredménytelen. A tengerparton találtunk egy fémes szagot, ami az egész ügyet körbelengte, egy furcsa jelekkel díszített fémdarabot és az első gyanúsítottunkat, Jason Jacksont, vagyis JJ-t. Az ő nyomait keresve kutattuk át a házát, ahol egy Maria Sánchez nevű házvezetőn kívül még egy fémes szívet is találtunk. A bizonyítékok pontos összefüggése még homályos, de mindegyiknek köze volt a város fölé magasodó Celestialhoz, az Álmodóhoz. JJ és szektája ennek a hatalmas, kozmikus, isteni hatalommal bíró létezőnek a felébresztésén fáradozott. A kocsmában csak egy remek dupla-whiskeyt találtunk, de az is elég volt, hogy erőt adjon a folytatáshoz. Mielőtt még nagyon elgondolkodtunk volna a következő lépésünkön, üzenetet kaptunk. Újabb támadás történt, de ezúttal az áldozat élt és ki lehetett faggatni. Azonnal a kórházhoz siettünk, ahol Gray ügynök a másik csapatból csatlakozott hozzánk, így osztagunk létszáma ismét háromra nőtt. Felkerestük a kis túlélőt az emeleten, egy Lara Thimpson nevű 17 éves cheerleader leányzót. Már a leírásából is sejthető, nem volt egy könnyű vallatás. De amiket akartunk, kiderítettük. Először is, a kis boszorkánynak rendkívüli regenerációs képességei voltak, hiszen túlélte a kivégzését és meg sem érezte. Másodszor, a szekta képes volt megbénítani az áldozatait, mielőtt kiszúrta a harmadik szemüket, ezért nem voltak az áldozatokon védekezésre utaló jelek. És harmadszor, a keresett szekta rejtekhelye egy külvárosi raktár volt, ahová a fiatalok mentek fekete miséset játszani és bulizni, csak rosszul sült a dolog. Bár így is nagy szerencséjük volt, hogy ennyivel megúszták az estét. A raktárt lezárta a rendőrség, csak minket vártak az átvizsgálással. Indulás előtt azonban még el kellett intéznem néhány dolgot. Kezdésnek az ott járőröző rendőrök lelkére kötöttem, hogy semmi pénzért ne engedjék el a leányzót, amíg vissza nem térek. Túl nagy fogás volt ahhoz, hogy csak úgy futni hagyjam. A tengerpartról küldött konvoj után is érdeklődtem, szerencsére megvolt minden, Nyúl és meg a fémdarab is, amiről kiderült, hogy idegen eredetű és ősrégi, tehát nagy valószínűséggel a Celestial egy darabja lehetett. A szigetet ismét ellenőriztetem, ott minden rendben volt, de nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy az lesz a szekta végső célpontja. Egyre inkább úgy tűnik, tévedtem. De sosem árt lezárni minden lehetséges útvonalat. Talán ez is egy pontja volt a szekta körbekerítésének. Miután ezekkel megvoltam, már semmi sem tarthatott vissza engem, Terryt, Gray ügynököt és a minket egész este hősiesen fuvarozó Szimat Őrmestert, hogy beszálljunk a rendőrautóba és elinduljunk a lezárt külvárosi raktár felé.

A negyed órás kocsiút bőven elég volt ahhoz, hogy Gray ügynökkel megosszuk egymással az addigi információinkat. Végül is nem mindennap halhat az ember olyan történeteket, hogy egy kollégája beszélgetett a halottak lelkével. Bár ki tudja, talán ez náluk tényleg mindennapos volt. Furcsa egy banda, az biztos. Minden esetre érdekes információk derültek ki Rachel Moonstone és Andreas Leopold Washington meggyilkolásáról. Előbbiről sok újdonságot nem tudtam meg, abban az ügyben én is nyomoztam már, ráadásul arról már kaptam is egy rövid tájékoztatót korábban. Sokkal jobban érdekelt a veteránból lett hajléktalan férfi története. A fickó jártas volt a témákban, amiről ez az egész gyilkosságsorozat szólt, ráadásul a halála előtt beszélgetett is a San Francisco-i Tudomány Egyetem Teológia szakának diákjaival ezekről. Persze egyből ők ugranának be, mint lehetséges elkövetők, de a rendőrség már ellenőrizte a bandát. Voltak közöttük áldozatok, a többi pedig házi őrizetben volt, így nem játszhattak szektásat éjszakánként. Erős volt a gyanúm, hogy a meggyilkoltak között volt az, aki az öreggel beszélt. Valaki rendesen eltüntette maga után a nyomait. Egyre inkább az volt a gyanúm, hogy mint a legtöbb szekta esetében, itt is valami nagy hatalmú ember állt az egész mögött. Valaki, aki el akarta érni a célját, de nem akarta bemocskolni a kezét. Valami nagy hal. Ettől pedig még veszélyesebbé vált az ügy. Míg ezeken gondolkodtam, én is elkezdtem mesélni Gray ügynöknek. Még a szívet is megmutattam neki, de nem tudott semmi újat megállapítani, a Celestialhoz kapcsolta, ahogy én is. Mire végeztem a mesémmel, meg is érkeztünk a raktárhoz.

Nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek a hely. Öreg volt, elhagyatott, lepusztult és bontásra várt. Mindenkit óvatosságra intettem, nem akartam, hogy ránk omoljon az egész cucc, szerencsére ismét csak túlzottan óvatos voltam. Nem, visszavonom. Az ember manapság sosem lehet túlzottan óvatos. Szép lassan átkutattuk a helyet, eleinte nem állt jól a szénánk. Három részre volt osztva az alsó helyiség, jobb oldalt üres dobozok, bal oldalt szálláshelyek, ezek nem adtak nekünk semmi használhatót. A középső is szépen össze lett barmolva a tinik által. Internetről nyomtatott instrukciók, lefejezett csirke, vörös festékkel felkent pentagramma, bolti öntött gyertyák, egyéb gagyi kellékek, körülbelül inden megvolt, ami egy klisés, béna, amatőr fekete miséhez kellett. De a lomok között véres késeket is találtunk, amik könnyen lehettek a gyilkosságokhoz használt fegyverek, ezeket azonnal elcsomagoltattuk Gray ügynökkel. Egy pódium is volt idelent, ami a szektához tartozott és amire fém darabhoz hasonló szimbólumok voltak felvésve. Idelent nem is volt más, de két oldalt lépcső vezetett fel minket az emeletre. Ott a sörös üvegeken és a chipszes zacskókon túl végre valami használhatót is találtunk. A hamu arra utalt, hogy a szekta próbált mindent eltüntetni, de így is rengeteg dokumentumot találtunk a könyves polcokon. Zömében tudományos könyvek voltak, de ráakadtunk valami olyasmire is, aminek nagyon nem szabadott volna ilyen környezetbe kerülnie.

Kinyomtatott SHIELD fájlok tucatjai kerültek a kezünkbe. Egyszerűen felfoghatatlan volt. Az áldozatok között nem volt ügynök, onnan nem szerezhették meg ezeket. Az adatbázist is áthatolhatatlannak tartották, bár keringtek érdekes pletykák Vízióról, aki tűzfalként is szolgált, de akkor sem értettem, hogy kerülhettek ezek ide. Jellemzések, teóriák, számítások, jegyzetek, mindenféle információk a Celestialokról és Apokalipszisről. Lényegében olyasmik, amiket én is kértem a központtól pár órája, csak még annál is több. Egy SHIELD-en belüli személy állt volna az egész mögött? Ez egyszerre megmagyarázott volna sok dolgot és még több rémes kérdést vetett volna fel. Egyelőre nem is mertem belegondolni a feltételezés súlyosságába. Gray ügynök digitalizálni akarta a dokumentumokat, de erre nemet kellett mondanom. Én magam tettem őket egy lezárt mappába és meghagytam, hogy senki nem olvashatott beléjük. Ez túlságosan fontos információ volt, hogy a helyi erők kezére adjam. Akármennyire is jól végezték a dolgukat a helyi rendőrök, egyiknek sem volt hozzá felhatalmazása, hogy titkos SHIELD dokumentumokat kezeljen. De nem csak ezeket találtuk ám a dokumentumok között.

Két igen érdekes lista akadt a kezembe. Az egyiken az áldozatok nevei voltak, a gyilkosságaik helyével és idejével. Ellenőriztem az adatokat, minden eddigi stimmelt, ezek szerint a jövőbeli jóslatok is igazak lehettek, legalábbis a szekta hitt bennük. Ezek szerint két nap múlva volt esedékes a következő gyilkosság, addig el kellett kapnunk őket. Pláne, hogy elméletileg csak fél tucat gyilkosságra voltak a Celestial felébresztésétől, bármit is jelentett ez. A másik lista pedig a szektatagok neveit tartalmazta, úgy egy tucat név, rendes nevek, furcsa nevek, kódnevek, mindenféle. JJ is rajta volt, helytállónak tűnt, bár a többi név nem volt ismerős. Minden esetre mindkét listát kiadtam alvállalkozásba a rendőröknek. Ahogy mondtam, ez már nem nyomozás volt többé, hajtóvadászatot indítottunk. Talán fölösleges volt mozgósítani az egész állományt, lévén hogy a szekta már szinte teljesen be volt kerítve, de nem tudhattuk mennyi idő mindenkit kézre keríteni, nem szabadott semmit a véletlenre bízni. Minden lehetséges mozgásterüket le kellett zárni, sarokba kellett szorítani őket. Lezártuk a szigetet, a rejtekhelyüket megszálltuk, rendőrt rendeltünk ki minden egyes gyanúsított, illetve leendő áldozat házához. Egyszerűen már nem volt hová menniük. És mind ilyenkor lenni szokott, szegény embert még az a fránya ág is húzza, jött a kegyelemdöfés. Terry végre valahára kiszagolta, merre menekülhetett a szekta.

Ideje volt üldözőbe venni az ellenséget. 10 rendőrt tudtak nélkülözni a megsegítésünkre, a nagyobb erősítésre még negyed órát várni kellett, annyi időnk azonban nem volt. Lépnünk kellett, méghozzá sürgősen. Indulás előtt még meglátogattam a minket fuvarozó rendőrautót, előszedtem a csomagomat és kivettem belőle a nehéztüzérséget. Nem tudtam mekkora ellenállásra kell számítanunk, de a szolgálati pisztolyom mellé még a gépfegyverem rosszul biztos nem jöhetett. Gyorsan összeszereltem, pár pillanat múlva már bevethető állapotban is volt és indulhattunk is. Gyalog kellett mennünk, Terry csak így tudta követni a szagot. Nekivágtunk a sivatagos résznek, húsz percig kutyagoltunk a sötétben, végig az utunkba kerülő dombokon, de végül is megérkeztünk a célunkhoz. Terry megálljt intett és egy előttünk elterülő sziklavonulaton feltűnő fényes pontra mutatott. Egy két kijárattal rendelkező labirintusos barlangrendszer tűnt utazásunk végső színterének. Epikus választásnak tűnt, a célnak abszolút megfelelő, hogy végre lezárjuk ezt a hosszú estét. Gray ügynök gyorsan dolgozott, kikérte a turista látványosság nevét és azonnal rákeresett, talált is számunkra egy működő térképet.
- Szép fogás, Gray ügynök.
Úgy tartottam a pozitív megerősítés nagyon fontos egy ilyen helyzetben, így hangot is adtam az elégedettségemnek. Nem is húztam az időt, gyorsan én is megkerestem az említett alaprajzot, hamar meg is lett, így már sokkal inkább képben voltam a helyszínt illetően. Gyorsan kiosztottam a parancsokat, hiszen nem volt vesztegetni való időnk. Két-két rendőrt rendeltem mindkét kijárathoz. A legfőbb feladatunk a helyszín lezárása volt, hogy a szekta tagjai semmiképpen se csúszhassanak ki a markunkból, ha már ideáig kergettünk őket.

A kollégák beszóltak rádión, 10 percünk volt, amíg az erősítés megérkezik. Ezt az időt arra kellett használnunk, hogy lehetőleg minél csöndesebben megoldjuk a helyzetet. Abban biztos voltam, ha megérkezik az erősítés, akkor itt csúnya zárás lesz. Talán most még volt rá esélyünk, hogy minimális veszteségekkel és vérrel iktassuk ki a szektát. Vagy ha másra nem is, hogy legalább feltérképezzük a terepet, amennyire lehetett, hogy később könnyebb dolgunk legyen. Amit az egyik rendőr mondott indulás előtt, az elgondolkodtatott. Volt abban ráció, amit mondott, az egész öngyilkosságos dologban. A szekta sarokba volt szorítva, ezt mostanra már ők is tudhatták. A rituális öngyilkosság sem állt távol az ilyen helyzetektől. És biztos voltam benne, hogy a szekta rejtélyes, nagy hatalmú, bábozó vezetője lett volna a legboldogabb, ha az összes szektás szemtanú feláldozta volna magát, hogy mentse az anonimitását. Gray ügynök is látott a dologban esélyt, ahogy én is.
- Bizony, ez az eset is nagyon könnyen fenn állhat. Még egy okkal több, hogy bemenjünk és megpróbáljuk magunk elintézni a dolgot. Kövessenek.
Most, hogy volt térképem, szívesen magamra vállaltam az elől haladás terhét. Óvatosan haladtam, meglapulva és körültekintően, de semmi nem állta utunkat. Se egy őrszem, se egy csapda, se egy meglepetés, semmi. Mindenfajta gond nélkül eljutottunk a barlang bejáratáig.

A helyzet ellenére idekint minden a legnagyobb rendben volt, gyanúsan csöndes volt minden. A barlang mélyéről fény látszott, visszhangok hallatszottak ki, valakik beszélgettek odabent, de nem tudtam kivenni belőle semmit. Félrehúzódtam a barlangtól kicsit, hogy az én szavaim semmiképpen se verjenek semmiféle visszhangot, de így is rendkívül halkra fogtam a hangomat. Nem akartam ilyen ostoba amatőr bénázással lebuktatni magunkat a bentiek előtt, ezért tényleg nagyon óvatos voltam, hogy csak azok hallják a hangomat, akiknek szántam a szavaimat, az én kis rajtaütő egységemnek.
- Rendben, eddig minden rendben, de ne bízzuk el magunkat. Megpróbálunk észrevétlenül közel férkőzni a táborukhoz. Nem tudom mi vár ránk odabent, mindenki készüljön fel mindenre és vigyázzon magára. Nem akarok veszteségeket és lehetőleg annyi szektást fogjunk el élve, amennyit csak tudunk. Senki nem kezd akcióba, amíg parancsot nem adok rá. Indulás.
Fontosnak tartottam még egy utolsó eligazítást tartani. Nem hibázhattunk, csak egy esélyünk volt kihasználni a meglepetés erejét, igyekeztem ezt meg is ragadni. Elsőként közelítettem meg a barlang bejáratát és belestem. Ha minden rendben volt, haladtam befelé. A pisztolyom a tokjában pihent, a gépfegyver pedig kibiztosítva várt a kezemben a bevetésre. Igyekeztem fedezékféléket keresni, a fal mentén haladni és a lehető legkisebb hanggal közlekedni. Ha fordulóhoz értünk, előbb belestem, majd ha tisztának találtam, indultam tovább. Ha elágazáshoz értünk, felosztottam a csapatot, nem akartam átvizsgálatlanul hagyni egy alagutat sem. Persze a fő célunk világos volt, a fény és hangforrások felé meneteltünk, bármi is várt ránk ott. Végig igyekeztem szemfüles maradni. Késő volt már és fáradt voltam, de az adrenalin felpörgetett ismét. Készen álltam az esetleges őrök vagy csapdák észlelésére és megfelelő lereagálására. De bíztam benne, hogy gond nélkül sikerül megközelítenünk a tábort. Ott pedig a látottaknak megfelelően kidolgozhatom majd a leszerelési tervet. Vagy a visszavonulásit, ha túl nagy falatnak találnám az ellenséget. Fejben már kidolgoztam a támadási stratégiát, már csak látnom kellett a helyszínt és az ellenséget, hogy gyakorlatba is át tudjam ültetni. Ehhez viszont először oda kellett jutni, lehetőleg észrevétlenül, ennek elérésben meg is tettem minden tőlem telhetőt.

Karnyújtásnyira éreztem magunktól a célt. Veszélyes helyzet volt, annyi szent, kockázatot vállaltam a behatolással az ellenség területére. Biztonságosabb lett volna megvárni az erősítést, de tényleg aggasztó volt, hogy ha várunk, a vége csak még több áldozat lesz, vagy rendőri vagy szektás oldalról, de valahonnan biztosan. Ezt pedig nem engedhettem. Meg kellett próbálnom a lehető legkevesebb vérrel lezárni ezt az ügyet. Kevés esélyem volt rá, de ez engem sosem akadályozott meg a próbálkozásban. Most se volt ez másképpen. Itt voltunk hát, a barlangrendszerben, én, Gray ügynök, Terry ha volt hozzá gyomra és körülbelül egy fél tucat rendőr. Érdekes rajtaütő egység, de ezt dobta a gép, eddig mindenki jól dolgozott, itt volt az ideje learatni a munka gyümölcsét és bezsákolni az ellenséget. Nem ígérkezett egyszerű menetnek, de legalább izgalmas volt a szituáció. Az ilyesmik azért hiányoztak az íróasztal mögött eltöltött hónapok alatt. Most aztán tényleg szagot fogtam, és nem létezett az a pénz, amiért engedtem volna kicsúszni ennek az ügynek a lezárását a mancsaim közül.

by **Thorhalla** Pént. 24 Okt. 2014, 09:40

Résztvevők: Peterson Gray, Termina Alusia / Terry és Jack Gammer
Következő körváltás: 2014. október 28. (kedd)

Végül mindkét férfi úgy ítélte meg, hogy valóban helytálló volt a rendőr kérdése és nem várták meg emiatt az erősítést, hanem annak hiányában is bemennek a barlangba, mielőtt az este folyamán még többen halnának meg. Ahogyan belépett Petersonnal és a rendőrökkel Gammer a hangok és fények jobban látszottak, viharlámpák voltak végig kitéve ugyan, de a hangok egészen bentről a térkép alapján a 8-as résztől jöttek, ahol még a kis tó is megtalálható volt. A kis csapat egészen mélyen tudott menni a barlangban, sehol sem volt senki, úgy tűnt a hangok alapján, hogy mindenki a belső részen csoportosult. Az adatok szerint, amit zsákmányoltak még az előző helyszínen mintegy kéttucat szektás lehetett és természetesen JJ. Az más kérdés volt, hogy ebből hányan voltak olyanok, akik öltek is, hányan csak imádatukkal látták el a vezetőt és a Celestialt arról sajnos nem volt adat. A társaság mélyre jutott – egészen a 6-os számig – itt volt egy éles kanyar, aminek a sarkáról kinézve már látszott a legbelső része a helynek, ahol végre megpillanthatták azokat, akiket kerestek. Sokan feküdtek a földön és nem mozdultak már, az ügynököknek és rendőröknek háttal, azaz a földön fekvőket nézve egy öltönyös alak állt, a közelében pedig 5 vörös csuhás alak, ezeknél gépfegyverek voltak láthatóak a kezeikben. A földön fekvők egyszerű ruhákban voltak és nem látszott náluk fegyver. Az öltönyös férfi lassanként nézett körbe, így már mindenki megláthatta a szürke bőrét és a vörös szemeket, JJ volt az.
San Francisco - Page 5 The_Secret_Empire

San Francisco - Page 5 The_Secret_Empire

San Francisco - Page 5 455701-druig_eternals

//A térképpel ellentétben itt bent nincs olyan rész, hogy magasabban lenne, mint a többi, azaz egy szintes a barlang, így a 6-os számtól is ki lehet egyből fordulni oda, ahova kell.//

by **Danny Long** Hétf. 27 Okt. 2014, 16:07

Elég jól követhető a fények és a hangok, így csendben haladva hamarosan meg is tudjuk közelíteni a barlang egyik belső termében összegyűlő szektásokat. Mindössze öt vörös csuklyás férfi, és egy öltönyös áll a tó mellett, a földön azonban jóval több ember fekszik. Ők nem viselik a szektások köpenyét. Az első dolog, amit igyekszem megállapítani, hogy halottak-e, és mi okozta a halálukat. A csuklyások mindegyikénél gépfegyver van, de elsőre nem tűnik fel, hogy azok szaggatták volna szét a földön fekvőket. Nekik is a harmadik szemüket szúrták át? Vagy megmérgezték magukat, ahogy az öngyilkos szektáknál szokás? Egyáltalán tagok vagy egyszerű áldozatok? Közben a hullákat nézve az öltönyös körbefordul, és ekkor meglátom, hogy bőre szürke és szeme vörös. Minden bizonnyal ő Jason Jackson! Egy pillanat alatt a helyére kerül rengeteg darab, amire már rájöhettem volna. Jackson a kulcs! Valószínűleg érintkezésbe került valamilyen Celestial technológiával, ami megfertőzte. Talán a szív, amit a lakásában találtak. Ezért akarja felébreszteni az Alvót! Olyan egyértelműnek tűnik, hogy el sem tudom képzelni, hogy hogy nem raktam ezt össze eddig.
Elérkeztünk az út végére, de a következő néhány percen még nagyon sok minden fog múlni. Nagyon óvatosnak kell lennünk, hiszen ha hirtelen fedjük fel magunkat, az vérfürdőt fog eredményezni. Valahogy le kellen fegyverezni a szektásokat, mielőtt bármi mást tehetnénk. Erre viszont valószínűleg sajnos nincs meg a lehetőség, viszont a figyelmüket megoszthatjuk. Előveszem a telefonomat, és abba írom az üzenetet. Nem akarom kockáztatni, hogy meghallják a hangom.
<Mögéjük tudok teleportálni, ha kell.> - írom, majd Gammernek mutatom a telefont. Azt viszont nem tudom, hogy ezt hogy hasznosíthatnánk azon túl, hogy elterelem a figyelmüket, amíg a többiek támadnak. Úgy érzem, hogy patthelyzetben vagyunk. Vagy előbb lövünk és azután kérdezünk, amit nagyon szeretnék elkerülni, vagy a rendőrök életét kockáztatjuk. És persze a sajátunkat is. Nem tudom elképzelni, hogy ha előlépünk és megadásra szólítjuk fel őket, nem nyitnak tüzet.

by **Jack Gammer** Kedd 28 Okt. 2014, 07:52

Jack Gammer Naplója - 22. Bejegyzés - Dátum: 2025. június 30.

A cél tényleg már csak karnyújtásnyira volt. Persze az elérésére még most sem tűnt túlzottan könnyű feladatnak. De ha már eddig eljutottunk, most sem hátrálhattunk meg. A San Franciscoi nyomozásunk vége felé jártunk már, ahol egy szekta rituális gyilkosságai tán nyomoztam egy WAND-SHIELD-X-Men együttműködés keretei között. Több felé indultunk el az elején, a fele csapat a helyszíneket vizsgálta, a másik fele az áldozatokat. Én az előbbiben voltam és bejártuk az egész várost keresztül kasul bizonyítékok, nyomok és összefüggések után kutatva. Jártunk reptéren, a rendőrőrsön, a tengerparti raktáraknál, egy külvárosi házban, egy belvárosi kocsmában, egy kórházban, egy ismét külvárosi és ismét raktárban és most a sivatagban parádéztunk. Szép lassan gyűltek a bizonyítékaink. A tengerparton ráakadtunk egy fémes szagra, egy furcsa jelekkel díszített fémdarabra és az első gyanúsítottunkra, Jason Jacksonra, azaz JJ-re. Az ő házát átkutatva nem csak Maria Sánchez nevű házvezetőnőjére akadtunk rá, hanem egy fémes beütésű. dobogó, élő, működő szívre is. Ezek a nyomom mind-mind a város fölé magasodó Celestial, az Álmodó felé mutattak. JJ és pajtásai előzetes megfigyeléseink alapján azon fáradoztak, hogy felébresszék ezt a hatalmas, kozmikus, isteni hatalommal bíró létezőt. A fickó nem egészen volt százas, kiszürkült bőrrel és vöröslő szemekkel tombolt a városban, szorgalmasan gyűjtve az áldozatokat. A nyomába szegődtünk, de a korai órákban nem jártunk szerencsével. A házkutatás után a kocsmában nem is akadtunk semmire, de volt idő bedobni egy remek dupla-whiskeyt, ez is valami, sőt. Elakadásunk nem volt tartós, ugyanis értesítettek minket, hogy új támadás történt, de ezúttal az áldozat élt és kikérdezhető állapotban volt. Azonnal a kórházhoz is siettünk, ahol csatlakozott hozzánk a másik csapatból Gray ügynök, de még nem volt idő információkat cserélni, egyelőre a szemtanúnkkal kellett foglalkoznunk. A kis túlélő egy Lara Thompson nevű 17 éves cheerleader hölgyemény volt, aki egyáltalán nem volt segítőkész. Mégis, amiket akartunk, megtudtuk. A lánynak kivételes regenerációs képessége volt, csak emiatt volt még életben, hiszen a szekta kivégezte. Bepillantást nyertünk a módszereikbe, ami az áldozatok megbénításával kezdődött, majd a harmadik szemük kiszúrásával ért véget, ez megmagyarázta miért nem találtunk senkin védekezésre utal jeleket. A fiatalok egy külvárosi raktárba mentek bulizni és fekete miséset játszani, ugyanis a pletykák szerint a hely egy szekta búvóhelye volt. A vörös csuhás banda bizonyosan a mi embereinket takarta. A helyszín le lett zárva, már csak ránk vártak, hogy átkutassuk. De mielőtt még elhagytuk volna a kórházat, pár dologról még intézkednem kell. A tucatjával járőröző rendőrök lelkére kötöttem, hogy semmi pénzért ne engedjék el a lányt sehova, túlságosan különleges volt ahhoz, hogy csak így elengedjük. A tengerparti raktárból indított konvoj rendben megérkezett, a fémdarabról pedig kiderült, hogy ősrégi és nem is e világi, minden bizonnyal a Celestial egy darabkája lehetett. A szigetet ismét ellenőriztettem, le volt zárva, oda már aligha mehetett szekta. A rejtekhelyük is lelepleződött, lassan fogytak a lehetőségeik, ez sok jóval kecsegtetett, akkor nem is sejtettem még, mennyire. Miután mindent elrendeztem, amit akartam, Terry, Gray ügynök, én és a minket egész este hősiesen fuvarozó Szimat Őrmester összegyűltünk a kórház előtt, beszálltunk a rendőrautóba és elindultunk a lezárt raktár felé. A negyed órás kocsiút alatt Gray ügynök és én információkat cseréltünk az este eseményeiről. Nem mindennap hallhat az ember olyan sztorit, mikor egy ügynöktársa a halottak lelkeivel beszélgetett. Legalábbis nálunk nem, náluk lehet, hogy ez mindennapos volt. Rachel Moonstone és Andreas Leopold Washington gyilkosságainak körülményei új apróságokra hívták fel a figyelmemet. Számos gyilkosság tűnt olyasminek, mintha valaki takarított volna maga után. Mintha valaki információgyűjtésre használta volna az öreg hajléktalan veteránt, a vele beszélgető diákokat és talán még másokat is, majd végzett volna velük. Egyre inkább az volt az érzésem, mint a legtöbb szekta esetében, e mögött is valami nagy hatalmú ember állt, aki mozgatta a szálakat, dróton rángatta a gyilkosokat és megbújt a háttérben. Csak fogalmam se volt, ki lehetett az. Miközben ezen gondolkodtam, én is elmeséltem az éjszakai kalandozásaimat Gray ügynöknek. Még a nálam lévő szívet is megmutattam, de ő sem tudott róla többet mondani, hozzám hasonlóan a Celestialhoz kötötte. Mire mindezzel megvoltunk, már meg is érkeztünk a lezárt külvárosi raktárhoz.

A hely már első pillantásra se tűnt szimpatikusnak. Lepusztult, régi, elszigetelt volt, de ami még fontosabb, veszélyes, lebontásra várt, így mindenkit óvatosságra intettem kutatás közben. A lenti helyiségekben nem találtunk sokat. A kiürített dobozok és a szálláshelyek nem nyújtottak semmi újat. A kamaszok által megkísérelt fekete mise amatőr munka volt a legjavából, inkább megmosolyogtató és szánalmas próbálkozás volt, mintsem veszélyes, vagy misztikus, vagy rejtélyes, vagy bármi hasonló. A szektától egy emelvényt találtunk, amin a fémdarabon talált jelekhez hasonló mintázat volt vésve. Illetve még véres késekre is bukkantunk, amiket körültekintően elcsomagoltattunk, hiszen ezek lehettek a kivégzésekhez használt gyilkos fegyverek. Odalent körülbelül ennyi érdekes volt, felérve az emeleti részre már sokkal több mindent találtunk. A kamasz buliból ott maradt sörös üvegektől és chipszes zacskóktól okosabb nem lettem, csak éhesebb és szomjasabb, ellenben a könyvespolc már kecsegtetett újdonságokkal. Hiába utalt hamu rá, hogy megpróbálták eltűntetni a készletet, így is maradt jó pár olvasmány. A tudományos iratok nem okoztak meglepetést, a következő kategória azonban nagyon is. Kinyomtatott SHIELD fájlok, jelentések és akták tömkelege hevert itt. Jellemzések, teóriák, számítások, jegyzetek, mindenféle információk voltak itt a Celestialokról és Apokalipszisről. Lényegében minden, ami az ügy elindításához kellett a szektának. Az áldozatok között nem voltak SHIELD ügynökök, a szervezet tűzfala pedig a szinte áthatolhatatlan Vízió volt, akiről ugyan keringtek érdekes pletykák, de nem feltételeztem volna árulást a részéről. Azt kellett feltételeznem, hogy valaki a SHIELD-en belülről adta ki ezeket az adatokat, egy áruló, talán pont az, aki e mögött az egész mögött állt, a bábos figura. A gondolat is elborzasztó volt, de sajnos egyelőre ezt kellett feltételeznem. Hiába kérte Gray ügynök az adatok digitalizálását, sajnos ezt felül kellett írnom. Én magam helyeztem az összes dokumentumot egy lezárt mappába és meghagytam, hogy senki sem bonthatta fel, ez a csomag hozzám tartozott, titkos SHIELD dokumentumokkal. Bár a helyi kollégák eddig jól végezték a munkájukat, ilyen információk nem tartoztak rájuk. Minél kevesebben olvasták a fájlokat, annál jobb volt. És a talált anyagok között nem is ez volt a hab a tortán. Nem, az két lista volt. Az egyiken a célpontok listája volt. Ellenőriztem, eddig az összes stimmelt, nevek, helyek, időpontok, minden előre ki volt számolva és meg volt tervezve. Az olvasottak szerint alig fél tucatnyi áldozatra voltak a Celestial felébresztésétől. Akármit is jelentett volna ez, nem hagyhattuk bekövetkezni. A következő gyilkosság két nap múlva volt esedékes, addigra meg kellett állítanunk a szektát. És ha már a szektánál tartunk, itt volt a másik lista is. Ezen a szektatagok nevei voltak felsorolva, JJ-vel egyetemben. A többi nem volt ismerős, akadtak rajta rendes nevek, furcsa nevek, becenevek, mindenféle. A két talált lista elég hitelesnek tűnt ahhoz, hogy azok alapján a rendőr parancsnok elhelyezhesse az embereit. Mozgósította is az állományt. Az összes leendő áldozathoz és az összes szektataghoz rendőr lett kiküldve, minden lehetséges útvonalat le kellett zárnunk, amíg ez a rémálom véget ér, addig nem kockáztathattunk, hogy valamit is kihagyunk a szórásból. A sziget már le volt zárva, most már a szekta rejtekhelye is, és ezzel a két listával nagyjából az összes lehetőségüket kimerítettük. Haza már nem mehettek, se egyénileg se csoportosan és a küldetésük céljait sem érhették el. Elméletben már körbe voltak kerítve, már csak a gyakorlatba kellett ezt átültetni. A hajtóvadászat teljes gőzzel menetelt. És ahogy ez már lenni szokott, az események csúcspontján jött a fejlemény, Terry kiszagolta, merre mentek a szektások.

Eljött az ideje csatába indulni. Terry csak gyalog tudta követni a szagot, így a fuvarunktól el kell búcsúznunk. De még előtte valamit gyorsan el kellett intéznem. Előszedtem a csomagomat az anyósülés elől, kinyitottam és kivettem a tartalmát. Pár pillanattal és mozdulattal később már harcra készen álltam, a pisztolyommal a tokjában és a szolgálati gépfegyveremmel a kezemben. Nem tudtam mi várt ránk és mire számíthattunk a szektásoktól, de némi nehéztüzérségi jelenlét biztos nem ártott. 10 rendőrt kaptunk magunk mellé, az erősítésre még várni kellett volna, arra pedig jelenleg nem volt időnk, forró volt a nyom, nem szabadott hagynunk, hogy kihűljön. 20 perces sivatagi séta után elérkeztünk egy sziklavonulathoz, amin egy fénypont jelezte a célpontjaink közelségét. Egy turistalátványosság, pontosabban egy két kijárattal rendelkező, labirintusos barlangrendszer lett a leszámolás színtere. Gray ügynök gyorsan talált is nekünk egy térképet az interneten, ami alapján eltájékozódhattunk odabent. De mielőtt bármit is csináltunk volna, biztosítanunk kellett, hogy akármi is történik, a szekta innen nem lóghatott meg. Két-két rendőrt ki is utaltam gyorsan a barlangrendszer két be és kijáratához, biztosítéknak. Az erősítés megérkezéséig 10 percünk volt, ezzel kellett gazdálkodnunk. Nem ülhettünk a babérjainkon, meg kellett kísérelnünk lezárni az ügyet ezalatt az idő alatt. Tartottam tőle, hogy az erősítés megérkezése vérfürdővel zárta volna le az eseményeket. Vagy, ahogy a rendőr kolléga is felvetette, a szektatagok annyira megérezték volna a végüket, hogy egyszerűen csoportos öngyilkosságba menekülnek. Egyik változat sem volt elfogadható. El akartam fogni a szektásokat, szépen megszűrni őket a részvételük alapján és természetesen kideríteni, ki is állt a dolgok mögött valójában. Mert erős kétségeim voltak, hogy az események valódi mozgatója is abban a barlangban várta volna a végét. Tehát nem volt vesztegetni való időnk, indulni kellett. A barlang bejáratának elérése előtt még tartottam egy rövidke eligazítást. Odabent már mellőznünk kellett a zajongást, ha észrevétlenek akartunk maradni. Nem mondtam semmi olyat, ami eddig ne lett volna egyértelmű, de mint az akció egyik jelképes vezetője, azért az ilyen dolgokat sem ártott néha kimondani. A fő cél egyelőre az észrevétlen megközelítés volt. Az akció nem indult el, amíg én jelet nem adtam rá. Nem tudtam mi várt minket odabent, de igyekeztem minimális áldozattal lezárni ezt az esetet, mindkét oldalt beleértve. Nem tűnt éppen egyszerű feladatnak, de legalább az elképzelés megvolt. Végeztem az utolsó eligazítással, és kicsiny csoportom élén elindultam felfedezni a barlangrendszert.

Semmi őrjárat, semmi csapda, gyanús volt, hogy eddig eljutottunk mindenféle ellenállás nélkül, ezért fokozottan óvatos voltam az előrehaladás alatt. Fény és visszhangok szűrődtek ki a barlang belsejéből, ezek nagyjából elnyomták a mi közeledésünk minimális zaját, legalábbis reméltem. Olyan tempót diktáltam, hogy mindenki óvatosan tudjon mozogni, nehogy egy félrelépés tönkretegye a meglepetésünket. Viharlámpák szegélyezték az utunkat, de a kivehetetlen hangon egészen a barlangrendszer mélyéről jöttek. A hangok alapján a barlangban lévő tóhoz helyeztem el fejben a szektát, de azért az odafele úton így is óvatosan, körültekintően és szemfülesen haladtunk. Dolgozott rendesen az adrenalin bennem, rég volt már az utolsó éles tűzpárbajom, de az ilyesmit nem felejti el az ember, ha arra került volna a sor, készen álltam rá. Az egész szekta a belső részen csoportosult, gondtalan utunk volt odáig. A barlang mélyére hatoltunk, addig nem találkoztunk senkivel, az egész bagázs odabent gyűlt össze, nagyjából két tucat célpont, persze különböző veszélyességi besorolásokkal. Eljutottunk egy éles kanyarig, ahol megálltam, többieknek is megálljt intettem és innen már leskelődtünk. Én voltam az első, utána a többieknek is bepillantást engedtem abba, mi is várt ránk odabent. A szekta pontosan ott gyűlt össze, ahová belőttük őket, a legbelső tárnában, a tónál. Nem igazán tetszett, amit láttam. Rengetegen feküdtek már a földön, mozdulatlanul, egyszerű ruhákban, fegyvertelenül. Elkéstünk volna? Ők lehettek az ártalmatlanabb szektatagok. Nem úgy, mint az álló emberkék. 5 vörös csuhás, gépfegyveres alak volt talpon. Plusz egy öltönyös, akit azonnal felismertem a felvételekről, JJ volt az. Nem tűnt éppenséggel egy egyszerű helyzetnek. A térkép alapján ez volt az egyetlen bejárata a belső tavas barlangnak, így ebből a szögből kellett megoldanunk a dolgokat, nem alkalmazhattunk bekerítéses és több oldalról támadós stratégiát. Miközben a stratégián gondolkodtam, Gray ügynök síri csöndben a mobiljába gépelt valamit. Okos gondolat volt, így nem vontuk magunkra továbbra sem a figyelmet. Az üzenetére csak mutattam, hogy megértettem, de még nem tudtam, mihez kezdjek az információval. A fejemben villámgyorsan kattogtak a fogaskerekek a helyzet megoldásán.

Először is, ellenőriztem ismét a bent lévőket. Előfordult már olyan, hogy túszejtőkön ütöttünk rajta, de már vártak minket. A csapda lényege, hogy a túszokat öltöztessük fogva tartónak, amíg a túszejtők fogolyként pózolnak. Igazán hatásos módszer a meglepetés támadások elhárítására. Szóval többszörösen is ellenőriztem, hogy tényleg igazunk volt-e elsőre, és csak a hat álló figura az igazi veszélyforrás. Ha bármi gyanúsat észlelnék a fekvők felől, módosítom a tervet, de egyelőre az öt fegyveres és JJ leszerelése tűnt az elsődleges feladatnak. Gyorsan megnéztem, egy kialakuló tűzharc folyamán milyen fedezékeket tudtunk volna kihasználni. Egy barlangba akadhattak ilyen beugrók, vagy kinövések, de egyelőre arra építettem, hogy a bejárat fedezékéből kell megoldanunk, ha elszabadulna a pokol. Nem komplikáltam túl az elképzeléseimet, kevés időnk volt és „csak” mezei rendőrök álltak a rendelkezésünkre, szóval gyorsan elkezdtem vázolni az elképzeléseimet. Nem kellett írogatnom, mert mutogatással is elég egyértelmű volt, amiket terveztem. Természetesen nem azzal kezdtem volna az akciót, hogy beordítok és felszólítom őket a megadásra, abból csak tűzpárbaj kerekedett volna. Akik álltak és fel voltak fegyverkezve, túlságosan veszélyesek voltak ahhoz, hogy időt adjunk nekik. Okunk volt feltételezni, hogy volt egy telepata vagy telekinetikus tag is az ötösben, így fokozottan veszélyes volt a helyzet. Nem, itt először lőnünk kellett, csak utána kérdezhettünk, ha le akartuk őket szerelni. Hozzá is láttam az elképzelések vázolásához. Gray ügynökkel kezdtem, mutogattam a telefonjára, hogy rendben, próbálja meg. Az övé volt JJ, mert egyelőre ő tűnt a főnöknek. Ha őt leszerelte, onnantól talán a többi is feladta. De ha nem is, abból nem lehetett baj, ha a legveszélyesebbnek tűnő elemet bízom rá ügynöktársamra. A többieknek pedig elmutogattam, hogy mi elintézzük a csuhásokat. De a módszer mindenkire vonatkozott. A térdemet és a vállamat kocogtattam meg hangtalanul, jelezve, hogy lehetőleg oda lőjenek. Mármint nem rám, hanem a szektásoknál. Meg akartuk bénítani őket, nem megölni. Csak legvégső esetben engedélyeztem a súlyosabb vagy halálos sérülések okozását. Egy jól eltalált térd, vagy váll bőven elég ahhoz, hogy valaki elfeledkezzen a kezében lévő gépfegyverről és inkább önmagával foglalkozzon. Terrynek mutattam, hogy ő csak húzódjon hátrébb, már megtette a dolgát, innentől mi jöttünk. A rendőröknek pedig szépen kiosztottam a célpontokat, ahogy magamnak is. Többen voltunk, mint a veszélyes elemek, ha meglepetésből támadtunk, a leszerelésük nem ígérkezett lehetetlen feladatnak. Nem a bejáratra figyeltek, ez biztosított nekünk annyi lépéselőnyt, amivel leszerelhettük őket, akár még mielőtt rájöttek, mi is történik. A terv tehát meg volt, már csak a kivitelezés hiányzott.

Óvatosan leskelődtem tovább. Még pár pillanatot megengedtem magamnak a helyzet átértékelésére. Ha bármi gyanúsat találtam a földön heverő szektásokon, az álló fegyvereseken, vagy akár JJ-n, ami csapdát sejtetett, vagy bármi váratlan és kellemetlen meglepetést, akkor természetesen elodáztam az akciót és újból átgondoltam a dolgokat. Ha azonban minden rendben zajlott, akkor nem volt több vesztegetni való idő. Pozícióba helyezkedtünk, hogy mindenki megfelelően ki tudjon fordulni az éles kanyarból és tehesse a dolgát. A szektások még mindig nem ránk figyeltek, az időzítés tökéletesnek tűnt, most kellett támadnunk. Három ujjamat felmutattam, elkezdődött a visszaszámlálás. Kettő maradt fent. Egy maradt fent. Végül ökölbe szorult a markom, jelezve, hogy támadás. Gray ügynöknek is ez volt az indító jelzés, hogy mehet leszerelni JJ-t. A rendőrök tudták a dolgukat, ahogy én is. Kifordultam a sarkon, ki is léptem a fal mentén, amennyire kellett és hajrá. A célpontom már megvolt nekem is, az egyik fegyveres szektás lábai, esetleg válla, amelyiket könnyebbnek ítéltem, meg és amelyik valószínűbbnek tűnt, hogy harcképtelenné teszi. Figyelmeztetés nélkül lőttem is, lehetőleg telibe, de ha nem, akkor szabadon ismételtem találatig. Ezzel egy időben remélhetőleg Gray ügynök is tette a dolgát, leszerelte JJ-t. És ha minden jól ment, a rendőr kollégák is lőttek a maguk kiosztott célpontjai felé. Viszonylag képzett lövész voltam, így hacsak valami váratlan nem történt, valószínűleg eltaláltam a célpontomat. Így ha volt szükség segítségre valakinél, akkor ott is besegítettem, más célpontjainál is. A fő az volt, hogy lehetőleg néhány másodperc leforgása alatt megbénítsuk az összes fegyverest, akár még mielőtt rájöhetnek, mi történt. Ha nem sikerült volna és az ellenségből több is állva maradt, akkor azonnal visszavonulót fújok valamiféle fedezék felé mindenkinek. Ezeket felmértem az elején. Ha akadt sok, akkor oda irányítottam őket, ha nem, akkor vissza az éles kanyar mögé. És onnantól már a fedezékekből mehetett tovább a tűzpárbaj. De ha sikerült harcképtelenné tenni a fegyvereseket és JJ-t, akkor intettem, hogy közelebb is merészkedhetünk, hogy elrúgjuk a közelükből a remélhetőleg időközben elejtett fegyvereket. Amelyik nem volt hajlandó elejteni, vagy legalábbis a kezéből elengedni a fegyvert, tehát az ujja még a ravaszon csücsült, azt megkínáltam még egy vállon vagy lábon lövéssel, nehogy itt egy földön fetrengő sebesült ellenség még gondokat okozzon. A terv megvolt, a végrehajtásra egész jó esélyeink voltak, a meglepetés ereje is mellettünk állt. Tulajdonképpen minden adott volt, hogy a legkevesebb vérrel lezárjuk ezt a kis ütközetet. Persze a dolgok nem mindig úgy mennek, ahogy az ember eltervezi. Azért reméltem, hogy az elképzeléseim beválnak, de igyekeztem felkészülni a meglepetésekre is. Becsúszó hibák, váratlan fordulatok, új tényezők, bármi rákényszeríthetett arra, hogy improvizáljak. Bármilyen adódó új helyzetet igyekeztem annak megfelelően kezelni és megoldani.

Ez volt hát a támadási tervünk, pontosabban tervem, igyekeztem mindent lekoordinálni, hogy részünkről ne lehessen nagy gubanc. Mindenkinek megvolt a maga célpontja, és ha mindenki végezte is a dolgát, akkor sok esélyünk volt rá, hogy harcképtelenné tegyük őket, mielőtt még rájönnek, mi is történt. Ha lefegyvereztük a bandát, onnantól már simább volt az ügy, egyelőre még nagyon veszélyes volt a helyzet. A terepet igyekeztem nagyon ellenőrizni, több szempontból is. Természetesen nem akartam, hogy csapdába sétáljunk, ezért néztem többször is körül. És ha valami gubanc jött volna, tűzpárbajba alakult volna át a meglepetés támadás, akkor a helyismeret elengedhetetlen volt, főleg a fedezékek szempontjából. Már ha voltak ilyen. De a kanyar mögé bármikor visszavonulhattunk, ha túl veszélyessé vált volna a helyzet. Ha viszont nem, akkor rájuk rontottunk, harcképtelenné tettük majd lefegyvereztük őket, onnantól pedig mehetnek is a zsákba. Az elképzelés tehát megvolt, már csak a megvalósítás volt kérdéses, mint mindig. Tényleg nem kellett már sok hogy pontot tegyünk ennek az ügynek a végére, legalábbis ennek a részére, a folytatás még attól függött, miket tudhattunk meg a szektásoktól. Többek között ezért is lett volna jó minél többet élve összeszedni. És persze azért is, mert csúnya dolog öldökölni, még ilyeneket is. De ilyen szempontból a saját embereim élete jobban érdekelt, szóval, ha a helyzet elcsúnyult volna, akkor bőven belefért a halálos találat is, ha ezzel megvédhettem a rendőreimet. Bíztam benne, hogy sikerül minimális veszteségekkel lehozni ezt az estét, mindkét oldalon és minden tőlem telhetőt meg is tettem ennek érdekében. Az már nem rajtam múlott, hogy ez mennyire sikerült. Én már megtettem a magam részét, innentől a csapatomon és a szektásokon múlott minden.

by **Thorhalla** Kedd 28 Okt. 2014, 08:38

Résztvevők: Peterson Gray, Termina Alusia / Terry és Jack Gammer
Következő körváltás: 2014. november 1. (szombat)

Ahogyan Peterson megnézte a testeket azok még láthatóan lélegeztek, nem tűntek egyértelműen halottnak, a többség legalább is, ahogyan a telefonon írta be a szöveget Terry is így tett, az üzenete pedig rövid volt. „Méreg szagát érzem bentről.” Így megvolt a magyarázat is arra, hogy miért voltak ennyire rosszul a földön fekvők. Ahogyan Gammer ellenőrizte őket a számok egyeztek, a papíron, amit találtak a raktárban annyi személy neve szerepelt a szektatagos listán, ahányan összesen bent voltak a földön fekvőkkel összesen. Gammer kiadta az utasításokat a rendőrök és mindenki más nagyjából feltudta venni a helyét, hogy honnan is lő a szektásokra, ők pedig jelezték biccentéssel, hogy értették mindezt. Amint ki lett adva a jel a rendőrök és Gammer is tüzelni kezdett Terry-vel együtt, míg Peterson beteleportált JJ mögé, vagy éppen elé, mert az elé a társai lövései miatt biztonságosabb volt. Mindez már természetesen mindenkinek feltűnt, az öt szektásból négyet könnyedén le lehetett szedni, a vállukba, vagy éppen a combjukba kapott lövéstől eldőltek és elzuhantak. Az ötödik azonban könnyedén, profi katonához hasonlóan gurult ki oldalra és két rendőrt játszi könnyedséggel lőtt fejbe már oldalra vetődés közben is. Peterson pedig ott állt most jelenleg JJ-nél, aki a kezével csapott ököllel Peterson feje irányába. A megmaradt gépfegyveres szektás pedig fedezék mögül úgyszintén Gray-t vette célba és Gammerék jelenleg alig látnak rá.

by **Danny Long** Pént. 31 Okt. 2014, 12:27

Azt gyorsan meg tudom állapítani, hogy a földön fekvők közül többen még lélegeznek. A helyzetet hamarosan Terry magyarázza meg, aki szintén telefonba gépelve jelzi, hogy méreg szagát érzi. A szekták ezek szerint sosem unnak rá a régi klasszikusokra.
Nincs sok időnk, ezért Gammer úgy dönt, hogy támadnunk kell. Nem halálos lövésekre törekednek, de mégis az "először lövünk, aztán kérdezünk" forgatókönyv szerint haladunk. Van más megoldás, csak én nem veszem észre, vagy tényleg ez a legjobb, amit tehetünk. Kissé kelletlenül, de bólintok, jelezve, hogy megértettem. Nekem az lesz a dolgom, hogy beteleportálja, és kiiktassam Jacksont, amíg a többiek leszedik a szektásokat. Az az elképzelésem, hogy ahogy beteleportálok, megragadom, és lerántom a földre, így kikerülve a tűzvonalból.
Amikor Gammer megadja a jelet, elsuttogom a szavakat és beteleportálok, de a meglepetésszerű támadásom nem sikerül tökéletesen. A rendőrök viszont jó munkát végeznek, a szektások többségét gyorsan kiiktatják, és minket sem találnak el. Jackson, és mindössze egy gépfegyveres maradt talpon. A szektavezér felém üt, ami elől igyekszem egy nagyobb hátralépéssel kitérni, miközben észreveszem, hogy tiszta célpontot nyújtok az utolsó fegyveresnek, aki azóta fedezékbe húzódott. A társaim a fedezék miatt valószínűleg nem tudják leszedni, ezért magamra vagyok utalva. Gyorsan kell cselekednem. Már a kitérés közben kimondom újra a teleportáció szavait. A legjobb megoldásnak az tűnik, hogy beteleportálok a fedezék mögé, és a szektás hátába kerülve egy szorítófogással lekapcsolom, a tiszta célpontot jelentő Jacksont pedig hagyom a többiek.

by **Thorhalla** Szer. 05 Nov. 2014, 08:05

//Gami még mindig nem írt, így továbbra is várunk rá, igazából így akkor írok, amikor ő tud.//

by **Thorhalla** Pént. 09 Jan. 2015, 10:51

Résztvevők: Peterson Gray, Termina Alusia / Terry és Jack Gammer

Az egész esemény végül lövöldözésbe fajult, mert a szekta tagok nem voltak hajlandóak megadni magukat és fegyverrel támadtak a rendőrökre és SHIELD-esekre, amint rájöttek, hogy itt vannak. Az egész eredménye az lett, hogy a vörös csuklyások közül egyetlen egy maradt életben, a többit agyonlőtték, azaz illető pedig súlyos, életveszélyes sérülésekkel úszta meg. JJ is kapott több lövést, de ő valamiért nem vérzett. A Celestial technológia miatt a szervezete is megváltozott, ezért volt képes valószínűleg szív nélkül is létezni. Miután a csoport leszerelte a szektásokat a többi nem beöltözött tagot is megnézhették. A legtöbben még menthetőek voltak, de nyolcan így is sikeresen végezni tudtak magukkal. A többieknek egy erős gyomormosás kellett a kórházban. Az akció nagyjából sikeres volt, abból a szempontból teljesen, hogy a teljes szektát sikerült felszámolni maradéktalanul, a gyilkosságok megszűntek ezzel és ha Peterson ellenőrizte, akkor az összes lélek nyugodtan tudott távozni is a túlvilágra. Azaz aprócska kis beárnyékolása volt az egésznek, hogy öngyilkosak tudtak lenni a szektások, de ezt igazából senki sem rótta fel az ügynököknek. A SHIELD-től mind a ketten kitüntetést kaptak és előléptetést ez ügyben és 20.000 jutalmat fejenként, így már mind Gray, mind Gammer tizedesnek minősült.
Ami a szektásokat illette gyorsított eljárásban folyt le a tárgyalásuk, az egyetlen életben maradt csuhás illetőt halálra ítélték, ő volt a korábbi SHIELD ügynök. Az ő ügyét a SHIELD tárgyalta, majd két héttel később végre is hajtották a kivégzést. A többi szekta tagot, akik öngyilkosak akartak lenni, akinél be lehetett bizonyítani, hogy mentális befolyás alatt álltak rehabilitáció után szabadon engedték. A többiek egy része felfüggesztett börtönbüntetést kapott, akinél bizonyítható volt, hogy a gyilkosságokban közrejátszott, azokat 20-40 évnyi börtönre, fogházra ítélték. Ami Jason Jackson-t illette, megállapítható volt, hogy véletlenül érintkezett Celestial technológiával, ami az őrületét okozta, ő maga egyetlen embert ölt csak meg, és jellemzően csak felbujtó volt, a celestial technológia miatt megőrült, beszámíthatatlan és felelősségre nem vonható. Őt életfogytiglanra ítélték, de az őrültsége miatt egyelőre a Ravencroft intézményben helyezték el, az átszállítása megtörtént. Azóta is az elmegyógyintézet lakója.
Ami a Celestialt, az Álmodót illette, továbbra is teljes passzív volt, a környékét a San Franciscoi hatóságok lezárták, nehogy még egyszer előfordulhasson az, ami JJ-vel és a szektájával történt.

//Mivel nem látom reálisan, hogy valaha is végezni tudnánk a kalanddal, így lezártam ezzel a reaggal.//
Mind a ketten most a SHIELD hierarchiáján belül 3.helyre kerültetek az itt leírtak alapján ezt tüntessétek fel az adatlapotokon is.

by **Thorhalla** Szer. 11 Júl. 2018, 00:00

Kree Invázió 5 – Az idő ura 2 – Az idő halála

A két Amerika bűnei 2.

Résztvevők: Svanhild Ragnardottir, Quentine Constantine, Antef Sziamon, George Turner és Aina Bennet

Következő körváltás: 2018. július 15. (vasárnap)

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Két amerika bűnei 2

Valkűr aka Svanhild Ragnardottir

Kvazár, a Miller vérvonal őrzője, Miller ősmama

Játékostárs(ak) neve: @Adrian Sommerfield, @Quentine Constantine, @Antef Sziamon, @Aina

Idő: 2029. július 11 (szerda), 12:30 (helyi idő)
Helyszín: San Francisco
Cél / Feladat: Megtalálni az időutazó darabját
Szövetségesek: Quentine Constantine | Antef Sziamon | George Turner | Aina Bennet
Ellenségek: –

kép:

San Fransisco Kalifornia állam negyedik legnagyobb városa, népsűrűségét tekintve pedig az egész Amerikai Egyesült Államokban a második helyen áll, New York után természetesen. Lakóinak száma több mint hétmillió fő. Híres meredek utcáiról, eklektikus stílusáról, és persze a világ egyik legszebb függőhídjáról. A város az egyik legnépszerűbb idegenforgalmi célpont a világon. Híres hűvös nyári ködeiről, meredek dombjairól, eklektikus stílusáról és néhány jellegzetes épületéről, így például a Golden Gate hídról és az Alcatraz börtönszigetről, melyet több mint másfél millió turista látogat meg évente.

És idén a Mágikus- és misztikus tudományok konferenciája itt a városban tartotta éves közgyűlését. Ez a szakavatottaknak és laikusoknak is volt, a célja pedig, mint mindig, hogy megismertesse az emberekkel ezen tudományt és megmutassa, hogy nem veszélyesek. Mint korábban is, idén is a misztikus részeken mitológiák voltak terítéken, illetve előadások lesznek a különböző mágiaágakról és a mágia szerepéről, helyzetéről manapság, amire több mágiahasználó érkezik a világ több pontjáról, hogy ezekről beszéljen. Így ezáltal szinte minden mitológia le lesz fedve.

Valószínűleg mindenki emiatt érkezett ide, Antef valószínűleg itt is nyomoz tovább az ereklye után, George-nál az egyeteme is kijött és őt kérték fel, hogy legyen. Constatine-nak mindez munkába vágó, vagy épp szórakozás, Svan pedig őt kísérte, mint mindig most is szellem alakban. Aina pedig úgyszintén előadónak volt meghívva a voodoo miatt.

Kellemesen meleg nyári nap volt, szerencsére az óceán közelsége miatt nem volt túl forró idő. A hotelből, ahol a konferencia volt még a celestialt, az Álmodót is látni lehetett. A legtöbben a konferencián arról beszéltek egyébként, hogy még mindig nem lett meg annak az időutazónak minden darabja. Eléggé köztéma lett a világon, efféle eseményt nem lehetett titokban tartani, hiszen eléggé belepiszkált az időbe, az időutazás megszűnt, nem működtek az időalapú képességek és még sorolni lehetett volna. Még Constantine képessége sem működött teljesen jól.

Éppen erről készült egy időkutatással foglalkozó személy előadást tartani, pont abban a teremben, ahol Consti, Svan, Aina, George és Antef is voltak.

San Francisco - Page 5 7kMvp6c

//Felszereléslistát írjatok.//
//Ha az okok nem tetszettek, hogy ki miért van itt, akkor tessék nyugodtan kitalálni más indokot. Smile

//

felszerelés/egyebek:

Felszereléslista
Képességek
Szakértelmek

Mivel szellem és anyagtalan, így nincs semmilyen felszerelése. A bandázs Constantine-nál van, mint mindig.

Természtfeletti képességek:
A külső a szellemalak, nincs semmilyen esetben sem fizikai formája, így nincs szüksége élelemre, vízre alvásra, pihenésre. Nem lehet fizikai módon sebezni. Hátrány, hogy nem képes tenni semmit, harcolni, megérinteni sem semmit, még ha manifesztálódik sincs fizikai alakja és a fizikai manifesztáció nehézkes számára. Erős koncentrációval képes megtenni, ezt. Közlekedni általában lebeg fél méterrel a föld felett és séta tempóban közlekedik, de pillanatok alatt, ha megérzi, hogy valamelyik Miller-t veszély fenyegeti teleportációval képes megjelenni az adott személy közelében.
A második képessége az, hogy képes látomásokat, víziókat látni, előre érezni a veszélyeket, démonokat. Arról, hogy mi fenyegeti a családot és a vérvonal tagjait. Minél nagyobb a veszély, annál élesebbek és tisztábbak a látomások, képek. Egyébként pedig elvontak és nem mindig tiszták. Nem csak a közeli jövőt, a következő perceket képes látni így, hanem a baj bármikor máskor is megtörténhet, nem csak a látomás után közvetlenül. (a látomásokat mese alatt a KM dönti el, hogy mennyit lát belőlük)
A harmadik képessége a nehézkes fizikai manifesztáció miatt az, hogy ezért képes másokat elaltatni több körös folyamatos koncentrációval – akaraterővel lehet küzdeni ellene, illetve asztrális pajzzsal – képes mások álmába belépni és víziókat/látomásokat okozni nekik álom formájában és így tud kommunikálni másokkal. Mert álomban könnyedén tud megjelenni, az nem okoz számára nehézséget.
A negyedik utólag vett képességével képes 100 méter sugarú gömbben maximum 7 fővel telepatikus kapcsolatot létrehozni és fenntartani, ezen át üzenni nekik, ezek a személyek látják is fizikai alakban. Ezeknek a személyeknek képes üzeneteket, esetleg képeket küldeni, a telepatikus kapocs kialakítását érzi akinek van mentális pajzsa, az ilyen személy eltudja dönteni, hogy hagyja-e mindezt, vagy sem, illetve az is, aki járatos/képzett mentális behatások elleni védekezésben, szóval ha nem akarják nem jön létre a kapocs, csak ha engedik, az ilyen személy bármikor meg is szakíthatja. Aki azonban nem járatos azzal automatikusan jön létre, ha Svan póbálja és ő maga tudja megszakítani ezt.
Szóval a telepatikus csatorna és üzenetküldés a képesség, valamivel erősebb, mint az első szintű telepatáknak, hiszen ez természetfeletti révén nem fejleszthető. Hatóidő nincs, mert ez minimális erőfeszítés, így akár órákig is képes fenntartani, eszméletvesztés esetében azonban azonnal megszakad.

Célok: a Miller vérvonal védelme (minden tagé).

Bandázs képesség:
(Képességek részletesen: http://www.comicvine.com/quantum-bands/18-42361/ )

-Energia manipuláció – képes energiát érzékelni, hatástalanítani, befolyásolni, irányítani, legyen az kozmikus, eletromos, stb.
-Energiaépítés – képes szilárd testeket létrehozni kvantum energiából, melyet a Kvantum-zónából szerez, ezeknek változtatható a súlya, tartóssága, formája, mérete.
-Repülés – képes repülni, az eddigi legnagyobb sebesség a karpereccel háromszoros fénysebesség, az űrben is tud utazni, egy burok képződik rajta, ami megvédi a behatásoktól.
-Teleportálás – képes másodpercek alatt átlépni a Kvantum-zónába, majd visszatérni ennek a világnak bármely pontján, akár fényévekkel távolabb is. Ha egy bolygó légkörébe teleportál, kilyukasztja az ózont.
-Kommunikáció – képes galaxisok közti kommunikációra, másodpercek alatt áramoltatja a oda-vissza az információt. Képes rádióhullámok vételére, és rá is kapcsolódni az adóra, így leadni hullámokat.
-Erő és állóképesség – a karperec növeli a fizikai erőt és állóképességet, az eddig legnagyobb demonstrált erővel egy hordozó legyőzte She-Hulkot.
-Mentális védelem – képes védelmező aurát teremteni a mentális támadásoktól, ami akár Overmindot is megállítja.
-Fény meghajlítása – a karperec láthatatlanná teszi önmagát, ezzel segítve az álcázást.
-Mentális/fizikai kötelék – a viselő mentálisan irányítja a karperecet, elpusztíthatatlan a hús és a csont, ahol kapcsolódik a karperec a viselőhöz, nem lehet levenni, csak a viselő halálakor jön le.
-Csak az arra alkalmas hordhatja.
-Mágiát nem véd jobban, mint bármi mást, de a mágia sem manipulálhatja a karperec képességeit.
-Sötét energiát nem védi ki, és nem tudja manipulálni, ez az energia a Kvantum-zónából származik.
-Pszionikus erőt nem véd, de a pszionikus erő sem véd a karperec ellen.
-Kinetikus energiát kivéd.
-Anyagra vonatkozó képessgeket nem tud befolyásolni, csak energiát manipulálhat.

Remek pusztakezes harcos volt, kitanulta a közelharci és távolsági fegyverek tudományát és remekül bánik velük, régi viking harcmodorban.
Tud írni, olvasni (skandináv, angol, német és latin nyelveken), rúnák olvasásához is ért. Tudott vadászni, halászni, földet művelni, állatokat gondozni, lovagolni, csapdát készíteni, állítani. Ruhát varrni, kicsit főzni is, nyom olvasni és időjósláshoz is ért, éjszaka pedig a csillagok képéből tud navigálni. Nagyjából ahhoz ért, amihez egy vadon- és természet közeli nép sarja tud. Ezeken felül jó érzéke van a diplomáciához és politikához. Noha ezekre már nem sok szüksége van mostani formájában.

by **Adrian Sommerfield** Szer. 11 Júl. 2018, 23:09

George nem szeret utazni. Szerencsére a zajos diákjait most hátrahagyhatta és a maga csendességében utazhatott. Már amennyire csendesnek lehet nevezni a tömegközlekedést. Egy nappal korábban érkezett, a csomagjait egy helyi szállodában hagyta. A vacsoráját is oda rendelte, ahogy a reggelijét is ott fogyasztotta el. Közben internetet böngészett és krimi sorozatot nézett. Mikor eljött az idő akkor az alkalomra hozott elegáns öltönyét felvéve a pajzsát egy zsebórává alakítva és az asgardi hercegtől kapott brossát feltűzve a ruhája gallérjára lehetőleg úgy, hogy ne látszódjon elindult már korán. Nem akart semmiről sem lemaradni mert bár az utazást nem szereti, de maga az esemény érdekli. Imádja a tudományos konferenciákat. Otthon már utánajárt az itteni előadóknak. Lesz pár jó előadó és pár olyan előadás, aminek meg a témája tűnik érdekesnek. Néhány helyi tudóssal is beszédbe elegyedett George mert azokkal szeret társalogni és amíg a téma szakmai addig tud is. Elég fölkapott témavolt a felbukkanó időutazók és az általuk keltett zavarok mint az, hogy megszűnt az idő. Több elméletet is hallott a kollégákról George és őt is érdekelte a dolog. Ki nem hagyta volna az előadást amin egy szakértő erről tervez beszélni. Megérkezve helyet is foglalt az egyik széken majd türelmesen várt és figyelte a környezetét.

Felszerelés:

by **Antef Sziamon** Csüt. 12 Júl. 2018, 13:39

Antef most először vehetett részt mágikus konferencián. Szerencsére W.A.N.D. ügynökként erre lehetősége volt, így minden teketória nélkül bármelyik előadásra beülhetett. Hajtotta a kíváncsiság, no meg persze folytathatta nyomozásár Imhotep pálcája után. Remélte akad majd valaki vagy valami, ami majd új nyomot jelenthet számára a nyomozásban. Emellett nem hagyta nyugodni az sem, hogy kiderült, Anubisz avatarja. Szeretett volna megtudni többet az avatarokról és magáról Anubiszról. S most egy teremben ücsörög, ahol épp időkutatásról készültek előadást tartani. Eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha visszautazna az ókori Egyiptomba, mikor Imhotep pálcája még nem veszett a feledés homályába. Majd megrázta a fejét és visszazökkent a valóságba, várva az előadás kezdetét.

//Felszereléslista:
- A W.A.N.D. aranyszínű egyenruhája.
- mobiltelefon, iratok, 1000 dollár
- 2 db Desert Eagle.50 AE //

by **Aina** Csüt. 12 Júl. 2018, 19:35

Pár szó a voodoo afrikai eredetéről, szájhagyomány útján terjedés kihangsúlyozása, kulturális jelentőség bemutatása... Hívők előtt valahogy sokkal egyszerűbb beszédet tartani, mint egy csapat történész előtt. Eddig soha senki nem kérdezte meg, hogy mennyire érezhető ma a dahomeyi istenek hatása Haitiben. (Én nem éreztem semmi ilyet.)
Szerencsére sok valódi érdeklődővel is találkoztam. Úgy hiszem mindenki megértette, hogy a voodoo egyáltalán nem egy sötét, átkokkal és démonokkal teli szekta. Néhányan még jelezték is, hogy majd ellátogatnak a legközelebbi közösségbe.
A legjobb mégsem az én előadásom volt. Napokig tudtam volna hallgatni a mágia különböző ágainak képviselőit. Elsősorban az afrikai eredetűek érdekeltek, de ha már ott voltam, miért ne néztem volna rá a kelta vagy akár az asgardi előadásokra? Külön érdekesség, hogy Gaea nevét szinte mindenki ismerte, de mindenki egy kicsit másképp adta elő a történetét.
Persze akadtak olyanok is, akik semmilyen istenséget nem szolgáltak, csak tisztán a mágiára koncentráltak. Ilyen volt például az időkutatás szakembere, aki éppen az aktuális helyzetről készült beszélni. Biztosan frusztráló lehetett számára, hogy éveket töltött az egyik legbonyolultabb varázslat tanulmányozásával, ami aztán egyik pillanatról a másikra megszűnik. Nem egy olyan élmény, amit szívesen átéltem volna... de azért kíváncsi voltam rá, hogy mit fog mondani.

Felszerelés:

by **Quentine Constantine** Pént. 13 Júl. 2018, 12:40

A hátsó sorok egyikében ültem le, kezemben a programtervet tartalmazó brossúra, azt lapozgatom most is. A következő előadás különösen érdekes számomra, és nem csak azért, mert többek közt én is jelen voltam az időutazó megjelenésekor, és részt vettem a "darabjai" összeszedésében. Azért is fontos, mert az anomália még mindig nem állt helyre, nincs meg minden darab, és ez személyesen is érint engem. A képességem is egyfajta időmanipuláción alapszik, hiszen a múltbeli emlékeket, érzéseket látom és idézem fel. Ez jóval nehezebb, ha az időutazás minden formája blokkolva van.

A szemem sarkából észreveszem a belebegő Svant, és egy pillanatra kihagy a szívem, de aztán rájövök, hogy mi a helyzet. Még mindig nem szoktam meg, hogy egy szellem árnyékként követ mindenhova. Érthető, korábban, ha szellemet láttam, az nem megnyugtató volt. Most viszont változott a helyzet, a a Millerék külön bejáratú védőszelleme egyben az én partneremmé vált. Rajta keresztül használhatjuk a karpereceket, és ez elegendő indok, hogy összeálljunk. Ráadásul az idő kibillenése valamilyen módon még mindig veszélyt jelenthet Millerékre, így nem árt, ha együtt dolgozunk.

~Egy Mágikus konferencia azon kevés helyek egyike lehet, ahol nem keltesz feltűnést, még akkor sem, ha látnak egy páran rajtam kívül.~ Üzenem telepatikusan Svannak, miközben elteszem a brossúrát a zakóm zsebébe. ~De azért szólj, ha valaki parázna, és megpróbálna elűzni, mert a következő előadásról nem lenne jó, ha lemaradnál. Egy időkutató következik. Érdekes, nem igaz?~

Felszerelés: Fekete zakó, cipő és nyakkendő, fehér ing, tárca, iratok, telefon, karperecek.

by **Thorhalla** Vas. 15 Júl. 2018, 00:00

Kree Invázió 5 – Az idő ura 2 – Az idő halála

A két Amerika bűnei 2.

Résztvevők: Svanhild Ragnardottir, Quentine Constantine, Antef Sziamon, George Turner és Aina Bennet

Következő körváltás: 2018. július 19. (csütörtök)

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Két amerika bűnei 2

Valkűr aka Svanhild Ragnardottir

Kvazár, a Miller vérvonal őrzője, Miller ősmama

Játékostárs(ak) neve: @Adrian Sommerfield, @Quentine Constantine, @Antef Sziamon, @Aina

Idő: 2029. július 11 (szerda), 12:35 (helyi idő)
Helyszín: San Francisco
Cél / Feladat: Megtalálni az időutazó darabját
Szövetségesek: Quentine Constantine | Antef Sziamon | George Turner | Aina Bennet
Ellenségek: –

kép:

A teremben az egyik legfeltűnőbb jelenség talán Antef volt, aki a WAND-os egyenruhájában jelent meg és nem pedig civil ruhában. Aina felfedezhette Constantine-t, hogy ő is itt van, ahogyan Svan-t is látta most is. Több másik mágiahasználó is volt a teremben, de az emberek zöme, csak sima ember, akik érdeklődnek a mágikus dolgok iránt.

Ebben igazából sok meglepetés nem volt, hiszen eléggé köztudott,hogy mágiahasználók száma iszonyúan elenyésző volt a mutánsokéhoz, vagy szuperhumánokéhoz képest. Talán kissé ironikus módon még a WAND ügynök sem volt mágiahasználó.

Közben Constantine is felfedezte az utóbbi időben levő társát, akivel a bandázsokon osztozott, ő pedig meg is szólította a nőt telepatikusan, aki hamarosan válaszolt is minderre.
~ Mivel mióta ez a gond áll fenn nem látok látomásokat a veszélyekkel kapcsolatban, hiszen azok a jövőről szólnának, így mihamarabb megoldás kellene minderre. Így nem tudom a feladatomat, célomat ellátni, ha nem tudom, hogy miféle veszély fenyegeti azokat, akiket vigyáznom kellene. ~ üzente Constantine-nak. ~

Egy-két perccel a kezdés előtt, egy idősebb, hatvan-hetven év körüli ősz hajú nő jött a terembe és indult a pódiumra. A brossurából tudni lehetett, hogy az MIT-n dolgozik professzorként a magyar származású nő, a témaköre pedig a tér- és időkontinuum. Így látható volt, hogy valóban hozzáértő személy jött el. Aina láthatta, hogy a nő nem mágiahasználó.

Amint elérkezett az idő a kezdésre a terem is megtelt, a nő pedig megköszörülte a torkát a hangosbemondóba, aminek köszönhetően mindenki elhallgatott.
- Üdvözlöm önöket, professzor Monica Toth vagyok, az MIT-ról érkeztem, ahol a fizika tanszéket vezetem dékánként. A fő szakterületem a tér- és időkontinuum. Tisztában vagyok vele, hogy jelenleg mindenkit az a jelenség foglalkoztat, ami hónapokkal ezelőtt történt és mind a mai napig nincsen rá magyarázat. Azt tudjuk, hogy az nem lehet ok, hogy egy személynek több verziója van jelen egy időben, már korábban is volt ilyenre példa a SHIELD szerint. Ez a férfi azonban más valami más van a háttérben, ami miatt jelenleg a világnak se múltja, se jövője, csak azok a pillanatok vannak, amik a jelenben vannak. Ez az oka annak is, hogy a fényképek, felvételek, amiket próbálunk visszanézni homályosak, nem mindig kivehetőek. Mutánsok, szuperhumánok, mágiahasználók képességei, akiknek idő alapúak mindezek nem működnek. Mindez nem csak a Földre terjed ki, hanem a teljes univerzumra, amit a realitás ideig-óráig képes kompenzálni, de ha nem tal…

Ebben a pillanatban a teljes teremben kiment az áram és így a hangosítás is becsődölt. Az emberek többsége hangosan kezdett méltatlankodni, vették elő a telefonokat, hogy legalább az világosítson a helységben…

San Francisco - Page 5 7kMvp6c

felszerelés/egyebek:

Felszereléslista
Képességek
Szakértelmek

Mivel szellem és anyagtalan, így nincs semmilyen felszerelése. A bandázs Constantine-nál van, mint mindig.

Természtfeletti képességek:
A külső a szellemalak, nincs semmilyen esetben sem fizikai formája, így nincs szüksége élelemre, vízre alvásra, pihenésre. Nem lehet fizikai módon sebezni. Hátrány, hogy nem képes tenni semmit, harcolni, megérinteni sem semmit, még ha manifesztálódik sincs fizikai alakja és a fizikai manifesztáció nehézkes számára. Erős koncentrációval képes megtenni, ezt. Közlekedni általában lebeg fél méterrel a föld felett és séta tempóban közlekedik, de pillanatok alatt, ha megérzi, hogy valamelyik Miller-t veszély fenyegeti teleportációval képes megjelenni az adott személy közelében.
A második képessége az, hogy képes látomásokat, víziókat látni, előre érezni a veszélyeket, démonokat. Arról, hogy mi fenyegeti a családot és a vérvonal tagjait. Minél nagyobb a veszély, annál élesebbek és tisztábbak a látomások, képek. Egyébként pedig elvontak és nem mindig tiszták. Nem csak a közeli jövőt, a következő perceket képes látni így, hanem a baj bármikor máskor is megtörténhet, nem csak a látomás után közvetlenül. (a látomásokat mese alatt a KM dönti el, hogy mennyit lát belőlük)
A harmadik képessége a nehézkes fizikai manifesztáció miatt az, hogy ezért képes másokat elaltatni több körös folyamatos koncentrációval – akaraterővel lehet küzdeni ellene, illetve asztrális pajzzsal – képes mások álmába belépni és víziókat/látomásokat okozni nekik álom formájában és így tud kommunikálni másokkal. Mert álomban könnyedén tud megjelenni, az nem okoz számára nehézséget.
A negyedik utólag vett képességével képes 100 méter sugarú gömbben maximum 7 fővel telepatikus kapcsolatot létrehozni és fenntartani, ezen át üzenni nekik, ezek a személyek látják is fizikai alakban. Ezeknek a személyeknek képes üzeneteket, esetleg képeket küldeni, a telepatikus kapocs kialakítását érzi akinek van mentális pajzsa, az ilyen személy eltudja dönteni, hogy hagyja-e mindezt, vagy sem, illetve az is, aki járatos/képzett mentális behatások elleni védekezésben, szóval ha nem akarják nem jön létre a kapocs, csak ha engedik, az ilyen személy bármikor meg is szakíthatja. Aki azonban nem járatos azzal automatikusan jön létre, ha Svan póbálja és ő maga tudja megszakítani ezt.
Szóval a telepatikus csatorna és üzenetküldés a képesség, valamivel erősebb, mint az első szintű telepatáknak, hiszen ez természetfeletti révén nem fejleszthető. Hatóidő nincs, mert ez minimális erőfeszítés, így akár órákig is képes fenntartani, eszméletvesztés esetében azonban azonnal megszakad.

Célok: a Miller vérvonal védelme (minden tagé).

Bandázs képesség:
(Képességek részletesen: http://www.comicvine.com/quantum-bands/18-42361/ )

-Energia manipuláció – képes energiát érzékelni, hatástalanítani, befolyásolni, irányítani, legyen az kozmikus, eletromos, stb.
-Energiaépítés – képes szilárd testeket létrehozni kvantum energiából, melyet a Kvantum-zónából szerez, ezeknek változtatható a súlya, tartóssága, formája, mérete.
-Repülés – képes repülni, az eddigi legnagyobb sebesség a karpereccel háromszoros fénysebesség, az űrben is tud utazni, egy burok képződik rajta, ami megvédi a behatásoktól.
-Teleportálás – képes másodpercek alatt átlépni a Kvantum-zónába, majd visszatérni ennek a világnak bármely pontján, akár fényévekkel távolabb is. Ha egy bolygó légkörébe teleportál, kilyukasztja az ózont.
-Kommunikáció – képes galaxisok közti kommunikációra, másodpercek alatt áramoltatja a oda-vissza az információt. Képes rádióhullámok vételére, és rá is kapcsolódni az adóra, így leadni hullámokat.
-Erő és állóképesség – a karperec növeli a fizikai erőt és állóképességet, az eddig legnagyobb demonstrált erővel egy hordozó legyőzte She-Hulkot.
-Mentális védelem – képes védelmező aurát teremteni a mentális támadásoktól, ami akár Overmindot is megállítja.
-Fény meghajlítása – a karperec láthatatlanná teszi önmagát, ezzel segítve az álcázást.
-Mentális/fizikai kötelék – a viselő mentálisan irányítja a karperecet, elpusztíthatatlan a hús és a csont, ahol kapcsolódik a karperec a viselőhöz, nem lehet levenni, csak a viselő halálakor jön le.
-Csak az arra alkalmas hordhatja.
-Mágiát nem véd jobban, mint bármi mást, de a mágia sem manipulálhatja a karperec képességeit.
-Sötét energiát nem védi ki, és nem tudja manipulálni, ez az energia a Kvantum-zónából származik.
-Pszionikus erőt nem véd, de a pszionikus erő sem véd a karperec ellen.
-Kinetikus energiát kivéd.
-Anyagra vonatkozó képessgeket nem tud befolyásolni, csak energiát manipulálhat.

Remek pusztakezes harcos volt, kitanulta a közelharci és távolsági fegyverek tudományát és remekül bánik velük, régi viking harcmodorban.
Tud írni, olvasni (skandináv, angol, német és latin nyelveken), rúnák olvasásához is ért. Tudott vadászni, halászni, földet művelni, állatokat gondozni, lovagolni, csapdát készíteni, állítani. Ruhát varrni, kicsit főzni is, nyom olvasni és időjósláshoz is ért, éjszaka pedig a csillagok képéből tud navigálni. Nagyjából ahhoz ért, amihez egy vadon- és természet közeli nép sarja tud. Ezeken felül jó érzéke van a diplomáciához és politikához. Noha ezekre már nem sok szüksége van mostani formájában.

by **Adrian Sommerfield** Vas. 15 Júl. 2018, 14:14

George meglepve vette észre, hogy egy egyenruhás W.A.N.D. ügynök is eljött. Ez igencsak szokatlan volt. Azért remélte nem azért van itt mert valami gond történt. Bár valahol mélyen Gawain-ként örült volna ennek. Egyelőre viszont nem történt semmi gond. Az előadás elkezdődött és az előadó is megérkezett. Természetesen George is tisztában volt vele, hogy ki az a nő, aki bele is kezdett az előadásába méghozzá pont a közepébe. George keresztbe tette a lábait és érdeklődve hallgatta az elmondottakat. Egyelőre túl sok újdonság nem hangzott el ez minden bizonnyal csak a felvezetés. A lényegi dolgokig pedig el sem tudtak jutni mert hirtelen elment az áram. George is sóhajt egyet. Ő nem fogja elővenni a telefonját, hogy azzal világítson. Reméli, hogy felesleges mert mindjárt vissza is jön az áram.

~Ez a város már csak ilyen. Bár, hogy máig nem tudták ezt megoldani az igencsak szomorú. Valószínűleg mindjárt helyre áll a rendszer vagy bekapcsolják a tartalékgenerátort ha van. Mindenesetre igencsak zavaró.~

by **Aina** Kedd 17 Júl. 2018, 23:23

Nem tudom, miért lepődtem meg. Az előadó egyértelműen "időkutatónak" nevezte magát, nem pedig mágusnak vagy akár időutazónak. Valamiért mégis arra számítottam, hogy mágikus szempontokból fogja vizsgálni a problémát. Meg hogy ő maga is gyakorlott ezen a téren. Arra eléggé kevés volt az esély, hogy a teremben sokan értettek a "tér- és időkontinuumhoz". Mondjuk abba eddig nem gondoltam bele, hogy a teljes univerzum érintett, tehát tudott még újat mondani...
De még mielőtt belemelegedett volna az előadásba, az áram elszállt, és egy pár pillanatig teljes sötétségben ücsörögtünk. Érdekes, de nekem csak ilyenkor tűnt fel igazán, hogy milyen kevesen voltunk valódi beavatottak. A jelenlévőknek talán még a harmadát sem tettük ki. Voltak viszont még páran, akik mágikus tárgyakat hordoztak, és mintha még egy szellem is jelen lett volna.
Az nézők többsége sajnos nem értékelte ennyire a sötétet, és hamarosan mindenki a telefonjáért nyúlt, hogy azzal világítson. Nem örültem a helyzetnek. Tudtam, hogy pillanatok alatt lemerülök, ha én is világítani kezdek... de azt sem akartam, hogy mindenki átessen rajtam kifelé úton. Elővettem én is a telefonomat, és a lehető legkisebb fényerővel bekapcsoltam.

by **Quentine Constantine** Szer. 18 Júl. 2018, 13:15

Svan magyarázatára csak alig feltűnően bólintok, és magamban felelek.
~Igen, téged elég érzékenyen érint a dolog, az biztos. Kíváncsi vagyok, hányan lehetnek a teremben még, akik azért vannak itt, mert személyes kötődésük van az esethez. Az biztos, hogy rengetegen vannak a bolygón, és talán még azon kívül is, akik kereshetik az okokat.~
Az érkező idős nő lesz az előadó, el is foglalja a pódiumot, és úgy tűnik, időben kezdődik az előadás. Kényelembe helyezem magam, és előveszem a telefonomat, hogy lenémítsam, nehogy megzavarjam az előadást.
Az előadás bevezetése elég hatásos, és olyan részletek is kiderülnek, amikről eddig csak tippeltem. Ilyen például, hogy más bolygókra is hatással van az esemény, ami érdekes dolgokat vet fel. Vajon hányan vannak, akik a világban most nem tudják használni a képességüket, és rájönnek, hogy a Föld a kiváltó ok? Mi van, ha idejönnek, hogy megoldják a dolgot? És mi van, ha nem barátságos módon akarják megoldani?
Mielőtt ezekre fény derülhetne, az egész teremre sötétség borul, én pedig csak egy sóhajt hallatok.
~Hát, ez jól kezdődik.~
Mondanám, hogy folytassuk a fények nélkül, de mikrofon híján ennyire hátul nem sokat hallanék, szóval marad a türelmes várakozás. A mobiltelefonok fényében nézek körbe, és próbálom nagyjából felmérni a hallgatóság hangulatát. Úgy tűnik, általános elégedettlenség jellemzi a termet.

by Ajánlott tartalom