San Francisco

Tudok mozogni, az ellenséggel lehet tárgyalni és úgy tűnik nem akarják mindenképpen erőszakkal megoldani a helyzetet. Elmosolyodnék, de a tetőből lángok áradnak be, nem égetnek, nincs hatásuk, de ott vannak. Egy érdekes egyén érkezik és felszabadítja Johnyt. Még közelebb vagyunk a lehető legjobb végződéshez, legalábbis egyelőre. Már kezdeném élvezni a dolgot, amikor meghallom Frost hangját a fejemben, akkor mosolyodom el, összeállt a kép, de hirtelen Mephisto is megjelenik és igen nagy lehetőséget ad. Egyszer csak valami nagyon furcsát érzek. Ilyen még sosem történt. Nem tudom, hogy mit csináljak. Mindig tudom, hogy mit csináljak. Mindig van egy tervem vagy egy célom ami felé lehet haladni és vannak lépések, most viszont nem tudom, hogy mit csináljak. Túl sok a lehetőség. Kinyúlok a fegyverem felé, de szinte lefagyok.
Csinálhatom amit Mephisto mond és rájuk támadhatok. Lehet meg tudom őket ölni és haladhatunk tovább, vagy ha nem, akkor rosszabb helyzetbe kerülünk.
Várhatok a többiekre, ahogy Frost tanácsolja és végső soron akkor a Sátán tervét használom.
Megkérdezhetem, hogy Kovacs-e a Főnix, de az lehet elárulna minket és tönkretenné Miller tervét.
Beszélhetek Mephistoval, hogy mi van ha nem Kovacs kell neki mégsem és talán új feltételeket is szabhatnék.
Vicces lenne eljátszani, hogy felmentem a szolgálat alól, vagy közölni vele, hogy ennek a kettőnek a megölése nincs benne a szerződésben.
Elkezdhetnék csupán kedvemre lövöldözni és kikényszeríteni egy éles helyzetet.
Mindegyik egyszerre jó és egyszerre rossz számomra! Elkezdenek a szemeim jobbra-balra járni, a kezem is remegni kezd és a távolba nézek. Kevés az információm, hogy normális döntést hozzak és nem tudok újat szerezni Ez lehetetlen! Még jobban remegek, végül a többiekre nézek.
- Nem tudok dönteni...

Szerencsére érzékelek mindent magam körül és az elmémben, az érzékszerveim hibátlanok, a gondoltaim tudom irányítani. A sok információ azonban nem segít, sőt csak még jobban összezavar.
~ Namor már tud róla? Nem úgy volt, hogy senkinek sem árulhatjuk el a küldetést, mert abban az esetben veszítünk? De már vesztettünk, de mégsem. Ha nem a szabályok miatt, akkor azért mert tudják azokat az információkat, amik teljesen elárulnak minket. Mégis lehet velük tárgyalni. Még mindig nem tudjuk, hogy Kovacs-e a Főnix, lehet hogy mégis. Frost jobb ha nem mászik bele a fejembe, nem túl kellemes hely... HAHAHAHA! Miller mit akar csinálni? Olyan mintha egy speech 100-as feladatra akarna menni és maximum 20-al játszik. Nem szabadna ilyen számokban mérnem a valóságot. Ugyan, mindig ezt teszem. Hogy hagyhatták, hogy ez történjen az USA-val? Mi történt egyáltalán? Mephisto vajon betartja a szavát? Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Kovacsot utálom jobban vagy Mephistot? Áh... lehetetlen.
Egy ideig csak még jobban összezavar minden, ami történik, még jobban remegni kezdek és még az arcomon is ránganak az izmok, leginkább a bal oldalt, a szemem is cikázik a teremben. Hirtelen megállok, nyugodtan kihúzom magam és körülnézek. Mintha semmi nem történt volna.
~ Van egy ötletem.
Lépek egyet előre, aztán hidegen végignézek Miller, Kolosszus és Namor arcán. Meg se rezzenek, sikerült leküzdenem a zavaromat.
- Namor, Kolosszus. Tudom, hogy a negyedik társunk Jennifer, az itt dolgozó Jack Osterman és a Főnix Erő tagja, Danielle itt van a közelben és a kivégzésükre várnak. Minket is oda küldenének kihallgatás után. De ahogy velünk bántak és amit Namor akar, szerintem hamarosan önökre is az a sors várna. Daniellenél sem volt akadály, hogy minek a tagja. Az előbbi tér- és időmágia amit érzékeltek, Mephisto volt. Megölhettük volna magukat Millerrel, lehetőséget kaptunk rá, csak nem mondta el, de mi nem tettük meg, úgyhogy nekünk köszönhetik, hogy még itt vannak. Gyakorlatilag elküldtük a fenébe az illetőt. Felesleges játszani, segíteniük kell. Áh, igen...
Elfordulok a három illetőtől, Blaze felé, de nem őt nézem, hanem alatta a padlót.
- Mephisto. Jó fej főnöknek tűnt. De a szerződés lejárt. Benne van hogy olyan módon, amilyen módon a Vevő szeretné és ki volt kötve, hogy senki nem tudhatja meg kik vagyunk, kinek dolgozunk és miért. Nos Namor már tudja, innentől kezdve buktuk a lelkünket, amit részben vagy egészben elhordhat innen. Legalábbis az enyémet. Ingyen nem szállítunk le semmit, hogy utána közölje, nem feleltünk meg a feltételeknek, vesztettünk, de azért megköszöni, hogy a feladatát elvégeztük. Egyébként is maga öletett meg minket, trükkel, a robbanás erősebb volt mint kellett volna, így számomra semmis a szerződés, a Sötét Létsíkok törvényei szerint is. Nem adok egy centet sem arra a szerződésre. Ha akar valamit, akkor új szerződést ír vagy adjon normális segítséget. Egyébként nem csinálok semmit. Ha Blaze nem lenne lekötözve megkérném, hogy mentse fel szolgálat alól.
Ezután visszafordulok Jonathan felé.
- Miller, ön az egyetlen értelmes és felelősségteljes alak, az egész helyen. De leszarom a világunkat, akkor is ha nem marad belőle semmi.
Elsétálok Blaze elé és mereven nézem a testéből kicsapó lángokat. Szép látvány.
- Amíg valaki nem segít valamiben semmit nem fogok csinálni. Kérem a helyemet a cellámban meg a pokolban!
Nem hittem volna, hogy egyszer elegem lesz mindenből, nem így ismertem magam. Hehe. Tele vagyok meglepetésekkel.

Mephisto semmire nem válaszol, nem lennék meglepve ha már valamilyen más tervet forgatna a fejében és mégiscsak belekényszerítene a saját tervébe. Ami ennél fontosabb és lényegesebb, hogy fogalmam sincs miért, lehet valóban van még ebben a két alakban valami, amit meg lehet győzni, de Namor és Kolosszus mellénk áll.
~ Nagyszerű. Valami történik.
Lángok ölelnek körbe, felizzik a két Főnix Erő tag szeme és máris más helyen vagyunk. Egy poros laborban. Roppant hangulatos hely, körül is néznék az elhagyatott laborban, de a szemem megakad valamin. Egy időgép. Szélesen elmosolyodom a látványára.
~ Csak sikerüljön visszamennünk valahogy az időben és élve megúszni a történteket. Ha nem a középkorban kötünk ki és sikerül megakadályozni az egészet... Akkor volt értelme a sok terminátor referenciámnak. hmm... megint tiszta vagyok.
Hallgatom amit a többiek mondanak és figyelek is az eseményekre. Ha nem kell a közvetlen segítségem akkor odasétálok az időgéphez és lassan végigsimítok a poros felszínén. Nagyon viccesnek tűnik. Ha nem találom veszélyesnek be is mászok az időgépbe.
- Egész kényelmes.

Beülök az időgépbe és várom, hogy történjen valami, valamit kitaláljanak odakint. Megérkezik Nathaniel és Kábel is, és Kolosszus valamiért letartóztatja őket. Aztán várom, hogy előálljanak egy jó és működő tervvel, amikor Nathaniel kirángat a gépből miközben valamit beszél magában.
- Jól van... jól van... Nem én vagyok itt az egyetlen őrült.
Kiszállok az időgépből és körülnézek, amikor egy fej repül be a terembe és a padlón koppan. Gyorsan odasietek és felveszem, megnézem magamnak közelebbről is és meg is csapkodom az arcát. Minden rendben lesz Jack, ne aggódj. Amikor még két fej esik a padlóra, érzem hogy ha nem ebben a helyzetben lennénk, talán hatna is rám érzelmileg, de most csak elejtem Osterman fejét.
- Ennyi fejet nem tudok egyszerre megfogni!
Sejtem, hogy mi fog következni de megvárom amíg történik valami. Egy nő érkezik meg, először fel sem ismerem, kissé oldalra biccentem a fejem, mire rájövök.
~ Zarda...
A két Főnix Erő tag, Kolosszus és Namor letérdel, Kábel és Essex kiakadnak, izzadnak, Miller rögtön ésszerűen megmagyarázza mit keresünk itt. Én nyugodtan állok, valahol már tényleg nem érdekel a világ sorsa. A képességem segítségével egy ide illő számot választok, It's Over Goodbye. Ha dohányoznék és lenne nálam legalább egy szál is, rágyújtanék, de én nem élek ilyesmivel, szükségem van a jó kondícióra.
- Zarda, csodás mint mindig. A rövid haj jól áll. Még mindig tartozol nekem egy gépfegyverrel, nem felejtettem ám el, csak azért mert időközben meghaltam, várom hogy megadd. Ti ketten meg minek térdeltek ott mint két egyes szintű karakter? Az a terv, hogy meggyőzzük vagy megpróbáljuk megölni... tudjátok. Nem mintha Kábel és Essex nem parázott volna be.
Kényelmesen nekidőlök az időgépnek és kíváncsian várom mi lesz. Johnyt nem kellett volna hátrahagyni, most jól jönne a segítsége.

A helyzet sokkal jobban felkeveredik mint számítok rá. A telepatikus segítség eltűnik, a két Főnix tag egyelőre nem mozdul, ahogy a két ellenállás tag sem. Zarda pedig el kezd felénk jönni. Nagyon gyors, szinte nem is látom, nem tudom kikerülni, megfogja a karom és egyszerűen kitépi a helyéről. Brutális. Azonnal odakapok a másik kezemmel és a fájdalomtól üvölteni kezdek. A HUD jobb oldalát azonnal véresen látom és a képességem jelzi is, hogy elvesztettem egy végtagot. Legalább a sokkhatás közben pontosan tudom, hogy mi történt velem. Mielőtt még súlyosabb következmények, sokk, vérveszteség következne be, kellemes  meleget érzek és érzem, ahogy fura módon visszanő a karom. Nem értem az egész helyzetet, hogy mi miért történt, de érzékelem, hogy tényleg meg van a karom. A fájdalmat ettől függetlenül érzem. Most már csak felnevetek a fájdalomtól. Megnézem, hogy tudom-e használni az új karom, kezem, aztán a kitépettre nézek a padlón. Végül ránézek Kolosszusra és Namorra, biccentek nekik. Aztán Nathaniellre pillantok, aki jelez, és látom, hogy Kábel felé már el is indult Zarda. Szívesen megnézném a Megtorló halálát, de van ennél még fontosabb dolgunk is. Most már sokkal tisztább a kép, mint amikor minden összefolyt, most már van egy cél. A "megmaradt" kezemet ökölbe szorítom és a fogaimat is összeszorítom. Megpróbálok én is suttogni, először Blazenek, majd Namornak.
- Igen, ahogy Miller mondja. Szükség van a Szellemlovas erejére.
- Mi sem szeretnénk a doktornő halálát, ártatlan teremtés aki bele lett rángatva. Vicces, Kolosszusnak a kórteremben én is hasonlót mondtam. Legyen. Én megesküszöm.
Ha látom, hogy Blaze és Namor megértették és elfogadták azt amit Jonathannel válaszoltunk, akkor előrébb lépek. Ránézek Zardára, akinek a korvonalai vörösen izzanak és vibrálnak, a célkereszt rajta vörös és villog ugyanúgy. Nem éreztem hasonlót, csak mielőtt megöltem a szüleimet. Azt hiszem ez harag. Megpróbálom a bal karommal felvenni Jack Osterman levágott fejét, a hajába túrok bele úgy érek el biztos fogást. Becélozom a fejjel Zarda hátát, nyakát, lendítek egyet és megpróbálom teljes erőből nekivágni a fejet. Ha sikerül felé is kiabálok.
- Hé k*rva! Gépfegyvert kértem nem két letépett kart!
Már előre élvezem, hogy mennyire rossz lesz ez az egész.

A harc elkezdődik. Johny Blaze átalakul és maga válik a Szellemlovassá, egészen egyedi és rendkívül hatékony ránézésre is. Namor sem fogja vissza magát és ketten nekiesnek Zardának. Talán feltartják elég ideig, vagy akár meg is ölik. Kolosszus is tesz valamit, valamilyen védőpajzsot von körénk. Nézem, ahogy mit csinál Kábel és Essex. A terv jónak tűnik. Miller azonban visz bele egy végső csavart.
~ Kábelt küldjük vissza... logikus de váratlan lépés. Csak úgy van esélyünk életben maradni, ha legyőzzük Zardát és Kovacs nem érkezik meg időben. Szinte lehetetlen. Remélhetőleg Kábel sikerrel eltörli az idővonal felét és legalább úgy megmenekülünk. Kockázatos, de vicces.
Itt az ideje, hogy tisztelegjek Kábel előtt, mielőtt máshoz kezdek.
- Hát mégis csak valamilyen elrontott terminátor referencia ez az egész. Állítsa meg ezt az egészet.
Ezzel elfordulok Kábeltől, Milletől és Essextől, hagyom őket dolgozni. Odasétálok Kolosszus mellé és nézem a harcot. Ha lenne nálam valami ehető, akkor elkezdeném fogyasztani.
- Hogy állunk? Kire fogadsz?
Na nem mintha nem menne a lehető legnagyobb tétre menne az egész, és nem lenne valószínű, hogy nem éljük túl. De ezekre már nem tudok lövöldözni.

Nem hat meg Kolosszus erőlködése, fent fogja tartani a védőpajzsot, mert ez lelkiismereti kérdése is és azt is tudja hogy mi a cél és miért fontos nem az én nevetséges dolgaimra hallgatni. Különben továbbra sem látom értelmét ilyen halál közeli helyzetben, úgy hogy nem vagyok jelenleg versenyképes nem fogadásokról beszélni. Mintha én tartanám a védőpajzsot.
- Én Namorra fogadok, száz dollár.
Említem meg félvállról. Sajnos a fogadást azonnal el is bukom, ahogy látom a lángok között, Namor repül éppen ki a falon keresztül. A következő pedig Johny. Sokáig feltartották Zardát, hasznosak voltak, így talán sikerül helyrehozni mindent. Hátranézek, miután Essex már közölte, hogy a gép készen áll, de csak egy töltés van, és Kábel is elfogadta a feladatát. Zarda végül összeégve, de láthatóan még harcképesen indul meg felénk.
~ Na gyere cica, Kábellel az utolsó pillanatban fogunk nyerni.
Azonban nem az történik, mint amire számítok. Sőt. Egy hangot hallok, ami teljesen átjárja a testemet és ingerli a tudatalattim minden részét is. Nem tudom mit érzek, de elsőre nem merek gondolkodni sem. Furcsa. Határozottan furcsa. Mindent lángok vesznek körbe és agy valaki jelenik meg. Walter Joseph Kovacs. Furcsa, nem látom semminek, de ellenségnek, se barátnak de még jelenlévőnek sem. Semleges, minden téren. Nem tudok mozogni, ismét, nem vagyok a testem ura, de egyelőre mintha tudnél gondolkodni és beszélni is. Ez már elég lehet.
~ Nem értem, hogy az ilyen nagy hatalmú személyek miért nem választanak hatalmasabb megjelenést, alakot.
Miller válaszán elmosolyodom, minden áron az ártatlanok és az embereit végi. Igazi katona. Ha tudok, akkor mosolygok tovább. Azt hiszem most megértettem valamit, tényleg megértettem.
- Én inkább metafizikai síkra helyezném át a választ. Azért, mert ez nem a valóság. Olyan mintha az lenne, annak érződik, de ez nem valóság. Ez nem egy jövő. Ez egy vicc. Semmi más, mint Mephisto játéka. Soha nem jön létre ebben a formában a jövő, ő választotta szét a csapatot és küldte szanaszét az időben, hogy befolyásoljuk a jövőt, a múltat és a jelent és ezzel változtassunk meg sok mindent. Jégember is meghalt, mert a múltban megölték, pedig mi láttuk, hogy ott volt, aztán eltűnt. Valójában soha nem volt ott. A jelenségek is ezt mutatják, sorozatos hibák, mert lyukas a világ. Magát sem látom ellenségnek, pedig annak gondoltam. Itt minden csak annyira valós, mintha beteszek egy filmet a TV-be. Időmágia alkotta a helyet.