A Szentély

Egy védett és rejtett hely a hegyekbe, nagyjából akkora mint egy kisebb falu. Minden ázsiai stílusú, a házaktól kezdve az utakig. Helyet kap itt számos kisebb lakóház, egy kis park, fegyver és élelemraktárak és a Mester háza. Számos út vezet ki a helyről, többek között alagutak, amiket figyelnek, hogy senki kívülálló ne tudjon bejutni.

A Mester behívatja egy tévéterembe az ikreket. Kint egy négy öltönyös áll egy nagyon poros fekete autóval. Az első lép a kapuhoz, ami mögött rejtőzik a kamera.

- Nézzétek őket. Elnyomom mocskok. hamis igét hirdető erők. Ránk találtak. Tudtam, hogy ez lesz. Menjetek ki és intézzétek el őket, de élve fogjátok el mind a négyet még megakarom tudni hogyan jutottak el ide.
Parancsolja a Mester nehezen suttogott szavakkal.
- Menjetek a felső járaton pont a kapu melletti falon jöttök ki és ott rajtuk üthettek.
Mondja gyengén. Mikor kimennek az első rendőr kezdi észrevenni a kamerát. Mire a járaton kiérnek már mind négy a fegyverét fogja. A vezetőjük parancsol nekik.
< - Jó. Kénytelenek leszünk betörni. >*

*Ezt kínaiul (pontosabban mandarinul) mondja.

Daniel

Korántsem szeretem azt, amikor megzavarnak olvasás közben, az ilyenért általában ölök. Ez esetben azonban maga a Mester hivatott minket, szóval a ténfergésnek vége, ha a Mester szól, cselekedni kell. Felrázom a kanapén fekvő húgomat, majd közlöm vele a dolgokat:
- Ébresztő! A Mester hivatott minket. - jelentem ki, majd amint kikászálódott az ágyból, azonnal a Mester háza felé vesszük az irányt és ott egyenesen a tévészobába terelnek minket. Ott a Mester vár minket kissé meggyötört arccal és ha a Mesternek nincs jó kedve, akkor valószínűleg senkinek se lesz az.
- Nézzétek őket. Elnyomom mocskok. hamis igét hirdető erők. Ránk találtak. Tudtam, hogy ez lesz. Menjetek ki és intézzétek el őket, de élve fogjátok el mind a négyet még megakarom tudni hogyan jutottak el ide. - parancsolja a Mester nehezen suttogott szavakkal. Amint ránézek a képernyőre, rögtön megértem a helyzetet. Négy fegyveres illető nem sok jól jelent és a Mesternek igaza van abban, hogy meg kell tudnunk, hogy mégis hogyan találtak meg minket. Rábólintok a feladatra, majd a Mester újabb tanácsokkal lát el.
- Menjetek a felső járaton pont a kapu melletti falon jöttök ki és ott rajtuk üthettek. - mondja, én pedig rábólintok és a nővéremmel egyetemben a járat felé vesszük az irányt.
Rövidesen ki is érünk a kapu mellé, szerencsére még nem láttak meg minket, így miénk a meglepetés ereje. Azt viszont észreveszem, hogy mind a négyen előkapták a fegyvereiket és látszólag be akarnak törni. Csak nyugodtan, a kaput nem lehet holmi pisztolyokkal tönkretenni, de jobb, ha most támadunk. Lizre nézek, majd ő bólint egyet. Pontosan tudjuk, hogy mit kell csinálni.
Elizabeth ekkor a fegyveresek irányába sikolt, amitől el kell hogy ejtsék a fegyverüket, vagy legalább is a fülükhöz kell hogy kapjanak. Ember legyen a talpán, aki kibírja az ő hangját, mármint rajtam kívül, mert rám a tesvéri kötelék miatt nem hat. A zavartságukkal szerzett pár pillanat alatt kell cselekdenem, szóval azonnal odarohanok és a két távolabbit veszem célba. Először az egyiket fogom gyomron rúgni, majd a másiknak az oldalába fogok rúgni. Ezután a gyomron rúgottnak le fogok osztani egy jobb egyenest, majd a másiknak visszakézből egy hasonló ütést fogok adni. Amíg kicsit szédelegnek, felkapom a fegyvereiket (mert kétlem hogy ezek után még a kezükben lenne, de ha mégis akkor meg kirúgom a kezükből) és mindkettőt lábon fogom lőni. Ezután már nem lesz nehéz a földön tartani őket.


Elizabeth
A tesóm kiabálva ráz fel a pihenésemből, mert állítólag a Mester látni akar minket. Szó ami szó, a Mesternek nem lehet nemet mondani, szóval a bátyám nyomában a Mester háza felé indulok, ahol a tévéterembe terelnek minket. Ott a Mester vár minket kissé meggyötört arccal és ez semmi jót nem jelent.
- Nézzétek őket. Elnyomom mocskok. hamis igét hirdető erők. Ránk találtak. Tudtam, hogy ez lesz. Menjetek ki és intézzétek el őket, de élve fogjátok el mind a négyet még megakarom tudni hogyan jutottak el ide. - parancsolja a Mester nehezen suttogott szavakkal. Amint ránézek a képernyőre, rögtön megértem a helyzetet. Négy fegyveres illető nem sok jól jelent és a Mesternek igaza van abban, hogy meg kell tudnunk, hogy mégis hogyan találtak meg minket. A bátyámmal egyetemben rábólintok a feladatra.
- Menjetek a felső járaton pont a kapu melletti falon jöttök ki és ott rajtuk üthettek. - mondja, majd Daniellel az átjáró felé igyekszünk. Odaérve Dan kiszúrja, hogy a négy fegyveres éppen be akarja törni a kaput, bár ennek a sikeressége egyenlő a nullával. A bátyám rám néz, én pedig már tudom is, hogy mit kell tennem. Rábólintok, majd a fegyveresek felé sikoltok, amitől biztosan meg fognak egy rövid időre bénulni, vagy legalább is elejtik a fegyvereiket. A sikoly egészen addig tart, amíg Dan elég közel ér a távolabbi kettőhöz és megtámadja őket éne pedig a közelebbi kettővel teszem ugyanezt. Odarohanva hozzájuk, az egyiket lendületből pofán fogom rúgni, a másiknak pedig a féltve őrzött kincseit fogom célbavenni egy rúgással. Ezután a pofánrúgottnak ki fogok osztani egy újabb pofánrúgást, amitől feltehetőleg elejti a fegyverét, ha eddig nem tette, majd a tökönrúgott is kap egy kemény képenrúgást. Ezután az elejtett fegyvereket felkapom és rájuk fogom szegezni és ha esetleg ellenállnak, akkor kapnak egy-egy láblövést.

Felszerelés:

///Mivel az alapsztori ugyanaz, szóval nem találok ki ide egy másik történetet.///

A testvérek gépies rutinnal mozognak egyszerre. A sikoltása a lánynak teljesen lefegyverzi a rendőröket. Mind a négy elejti a fegyverét és dülöngélve a fülét fogja. Ekkor a két testvér pár gyomor és érzékenyebb helyeken csapja meg őket. A megszerzett fegyverekkel lábra céloznak, de a fegyver még nem olyan egyszerű. Elizabeth első lövése a férfi lába mellé megy. A másik férfit lábon találja pontosan sípcsonton. Az hangosan üvölt fel a kíntól. Daniel lövései sikeresek, de nehéz kivennie mennyire, mert mindkét férfi rögtön odakap és csak az ujjaik közötti vérből látni, hogy talált. Még a sértetlen rendőr is emeli a kezét megadóan.
A többi hívő kiérkezik és elvéve a másik két pisztolyt megkötözik a férfiakat majd bevonszolják őket.
Egy szobába viszik a férfiakat miközben az öreg besétál oda és egy pillanatra a testvérekre néz.
- Szép munkát végeztettek gyermekeim. Büszke vagyok rátok.
Bezárja maga utána szoba ajtaját és percekig csak üvöltéseket és sikoltásokat hallani majd olyan negyed óra után nyílik az ajtó és behívatják a testvérpárt. Mind a négy rendőr kapott pár pofont. Az arcuk véres és lila. A legszélső férfi van a legrosszabb állapotban, mindkét lábát széttörték és a testén égés foltok vannak.
- Utolsó esély hadnagy úr - mondja a Mester a főrendőrnek. - Mondja meg honnan tudnak rólunk és a társa nem szenved tovább.
- Beteg szörnyeteg.
Mondja vicsorogva a férfi. Mester lassan Danielre néz.
- Gyermekem, végezz vele.
Mutat a súlyosan sérült férfira és az eddig bátor hadnagy pánikolva könyörög.
- Ne! Kérlek, ne!

Daniel
Őszinte örömömre, a tervünk szokás szerint tökéletesen beválik, még a két lövést is sikerült tökéletesen leadnom, bár hogy mennyire találtam el őket, azt nem tudom pontosan, de a lényeg, hogy mi győztünk. Szerintem még nagyon vagányul is nézett ki az egész. Elizabethre nézek, aki látszólag hasonló eredményeket ért el, bár látszólag csak az egyiket sikerült meglőnie, de a lényeg, hogy neki is sikerült. Rövidesen ki is érkeznek a többiek és megkötözve beviszik a betolakodókat a Mester házához.
- Szép munkát végeztettek gyermekeim. Büszke vagyok rátok. - mondja a Mester, miután átadtuk a foglyokat. A teljesítményünkkel szörnyen elégedett vagyok, hiszen a Mester dicséreténél nincs jobb jutalom. Ezután bezárják az ajtót, majd hamarosan kiabálásokat lehet belülről hallani.
- Ez majd megtanítja őket arra, hogy ne menjenek oda, ahová nem kaptak meghívást. - mondom, majd elégedetten elmosolyodom.
Úgy negyed óra múlva behívnak minket és a látvány kissé arcon csap. Megértem, hogy vallatni kell őket, de ez azért enyhe túlzás, a foglyok látszólag szörnyen megsérültek. Nem értem, hiszen a Mester képes lett volna szimplán az elméjüket megkínozni, de látszólag a brutalitás nem megy ki a divatból. Ami sajnálatos, az az, hogy a hadnagy, aki a betolakodókat vezette, látszólag nem tört meg eléggé és nem árulja el, hogy hogyan találtak meg minket. A legnagyobb gyomrost mégis az viszi be, amikor a Mester arra kér, hogy öljem meg az egyiket. Gyilkosság, eddig nem követtem el és nem is akartam. Egyáltalán mi szükség ekkora brutalitásra?
- Muszáj megölni, Mester? Ha egy kicsit dolgokat láttat vele, akkor talán megtörik.- mondom, de tudom, hogy ezzel semmit se fogok elérni, és már szinte érzem, hogy a Mester nem fog ennek örülni.

Elizabeth
Hála a csapatjátékunknak, sikerült a behatolókat elkapni, bár a fegyverlövésekkel nem jártam olyan sikerrel, mint a bátyus, de mivel a másik megadja magát, így nincs túl sok gond. Daniel is látszólag tökéletesen elintézte az ő ellenfeleit, szóval fantasztikus. Rövidesen ki is érkeznek a többiek és megkötözve beviszik a betolakodókat a Mester házához.
- Szép munkát végeztettek gyermekeim. Büszke vagyok rátok. - mondja a Mester, miután átadtuk a foglyokat. A teljesítményünkkel szörnyen elégedett vagyok, hiszen a Mester dicséreténél nincs jobb jutalom. Ezután bezárják az ajtót, majd hamarosan kiabálásokat lehet belülről hallani. Daniel ekkor tesz egy megjegyzést, amivel egyetértek.
- Ostoba emberek. Képesek az oroszlán képébe röhögni, de rögtön megbánják, amikor az visszaharap.
Úgy negyed óra múlva behívnak minket és a látvány kissé arcon csap. Megértem, hogy vallatni kell őket, de ez azért enyhe túlzás, a foglyok látszólag szörnyen megsérültek. Nem értem, hiszen a Mester képes lett volna szimplán az elméjüket megkínozni, de látszólag a brutalitás nem megy ki a divatból. Ami sajnálatos, az az, hogy a hadnagy, aki a betolakodókat vezette, látszólag nem tört meg eléggé és nem árulja el, hogy hogyan találtak meg minket. A legnagyobb gyomrost mégis az viszi be, amikor a Mester arra kéri Danielt, hogy végezzen az egyik fogollyal. Szinte elfehéredek, amikor ránézek és látom, hogy ő is így van vele.

Daniel
Szinte egy erős gyomrosként ér, amikor a Mester kiabálni kezd velem.
- Megtagadod a szavam? - kiabálja, én pedig nem merek a szemébe nézni.
- Mindig is tudtam, hogy gyenge vagy... - Súgja mérgesen. - A nővéred egy pillanatig sem hezitált volna. Üres emberi vázakkal nem mersz elbánni hát mi lesz, ha az igazi küldetés perce eljön?. - közli velem, és sajnos igaza van. Gyenge vagyok. Ha egy haldokló emberrel nem merek végezni, akkor mégis mit teszek, ha a nővérkémet kell majd megvédeni? Akkor is majd hezitálok? NEM! Be kell bizonyítanom, hogy nem vagyok puhány. Igen, én meg tudom tenni. Meg tudom tenni.
- A "mesteretek" csak egy hazug! Egy manipulátor! - mondja az egyik fogoly, majd látom, hogy Liz egy hatalmasat lekever neki és le is ordítja. Ő meg tudná tenni, akkor én miért nem?
- Sajnálom Mester. - mondom a Mesternek, majd odalépek a célponthoz. Odalépek, már ütnék, de nem megy. Nem tudom megtenni. Nem megy. - Sajnálom Mester. - súgom halkan. Lebőgtem, csak egy szánalmas parazita vagyok. Szánalmas.

Elizabeth
Ahogyan sejtettem, a Mester durva szavakat vág Daniel fejéhez.
- Megtagadod a szavam? - kiabálja, én pedig nem merek a szemébe nézni.
- Mindig is tudtam, hogy gyenge vagy... - Súgja mérgesen. - A nővéred egy pillanatig sem hezitált volna. Üres emberi vázakkal nem mersz elbánni hát mi lesz, ha az igazi küldetés perce eljön?. - közli és sajnos igaza van. Most nem szabad gyengének lennie. Meg kell mutatnia, hogy képes rá. Én nem tudom, hogy meg tudom-e tenni, de ha ő nem teszi meg, attól egy szemernyit se fogom kevesebbre becsülni őt.
- A "mesteretek" csak egy hazug! Egy manipulátor! - mondja az egyik fogoly, de én lekeverek neki egy hatalmasat.
- Pofa be! - kiabálom, és remélem, hogy ezzel Daniel erőt szed magán és megteszi. Odalép a fickóhoz, de sajnos nem megy neki. Ez nem jó. Ennek nem így kéne lennie. Nem akarom őt még jobban megalázni, hogy odamegyek és megteszem helyette, de sajnos az egyikünknek meg kell tennie. Ha ezek bejutottak volna, akkor talán meg is ölték volna bátyót. Odalépek mellé, majd megfogom a vállát, jelezve, hogy átveszem tőle. Ezután megragadom a fickót és minden dühömet beleadva püfölni kezdem. Rohadjon meg, dögöljön meg az a mocsadék.
Ha sikerül megölnöm, akkor odalépek a Mesterhez, majd halkan közlöm vele.
- Mester. Daniel nem gyenge, csak még nem állt készen erre. De kész lesz, ha eljön az idő. Ígérem. - mondom mélységes alázattal.

Elizabeth
Ütés, ütés, ütés. A csont reccsen, vér fröccsen, a fickó pedig egyre jobban közelít a halálhoz. A fickó persze gyorsan megtörik, majd felüvölt.
- Elég! Elmondok mindent! - kiabálja és én érzem, hogy az egyik katona elhúz a fickótól. A véres kezeimre nézek. Mégis mit tettem? Mi vagyok én? Miféle szörnyeteg képes ilyenre? De nem szabad gyengének lennem, már Daniel miatt, aki látszólag összetört belülről.
- Menjetek ki. - utasítja a Mester, és én engedelmesen kiindulok. - Büszke vagyok rád szépségem. - mondja a Mester miközben elhaladok mellette, és megsimogatja az arcomat. Miután kiérünk, az ajtó bezárul mögöttünk, és látom, hogy Daniel csak áll némán. Odamegyek hozzá, és a vállára tenném a kezét, de ekkor észreveszem, hogy tiszta vér. És nem csak a kezem, hanem mindenem csupa vér. Annak a férfinak a vére, akit agyonvertem. Ezek a kezek nem érinthetik meg bátyót, de tudom, hogy most méginkább egy támaszra van szüksége.
- Gyenge vagyok. Végtelenül gyenge. Alulmaradtam. - mondja halkan.
- Nem vagy gyenge. Egyszerűen csak nem akartál megölni egy már amúgy is félholt embert, ennyi az egész. - mondom neki biztatóan. - Te nem vagy szörnyeteg, nem úgy, mint én. - mondom, mire ő felém fordul.
- Nem vagy szörnyeteg. - mondja komoly hangvétellel. - Te csak erős vagy és megteszed, amit meg kell tenned. És én is ilyen leszek. Ígérem - mondja eltökélten, mire én elmosolyodom.

Daniel
Liz megállás nélkül üti azt az embert, mintha nem is ő lenne. A fickó hirtelen felordít és kinyögi.
- Elég! Elmondok mindent! - mondja, mire az egyik katona elhúzza a pasastól Lizt, aki tiszta vér. A fickó vére van rajta. Nekem kellett volna ezt megtennem, de én gyenge vagyok. Gyenge és szánalmas. A Mester ezután kiparancsol minket és még hallom, ahogyan megdicséri Lizt. Engem meg biztosan gyengének tart.
- Gyenge vagyok. Végtelenül gyenge. Alulmaradtam. - mondom halkan.
- Nem vagy gyenge. Egyszerűen csak nem akartál megölni egy már amúgy is félholt embert, ennyi az egész. - mondja nekem biztatóan. - Te nem vagy szörnyeteg, nem úgy, mint én. - mondja, mire feléje fordulok.
- Nem vagy szörnyeteg. - mondom komoly hangvétellel. - Te csak erős vagy és megteszed, amit meg kell tenned. És én is ilyen leszek. Ígérem - mondom, és igazam van. Nem akarok gyenge lenni, ha ő is képes volt rá, akkor én is. Egyek vagyunk és én se maradhatok le.

Daniel
Hosszú és nyomasztó percek telnek el, de semmi eredmény. Erősnek kell lennem, de még mindig mardos a bűntudat, hogy elgyengültem a Mester előtt és a húgomnak kellett helyettem cselekednie. Ha újra eljön az ideje a cselekvésnek, akkor már nem fogok hezitálni. Nem. Erősnek kell lennem és kész. Úgy negyed óra múlva nyílik ki az ajtó és a Mester békésen sétál ki onnan. Az arckifejezéséből ítélve megkapta amit akart.
- Hosszú küzdelem volt, de a hitetlenek végre meglátták a fényt. Nem is tudják miféle tudással rendelkeztek. Végre új tagja lesz a családunknak. A vakokat, nem tudom megtéríteni, de ha áldással születtek, mint ti kedveseim, akkor idővel meghallják a szavaimat. Ezért mentek ti ketten Amerikába. Megkerestek egy fiatal férfit. Majdnem egykorú lesz veletek. Bárhogy küzd bármit tesz, hozzátok el nekem. - mondja a Mester, majd komoran rám néz, amitől a vér is megfagy az ereimben. - És ne okozzatok nekem csalódást. - mondja, mire én kihúzom magam és a húgommal együtt mondom.
- Értettem Mester. - majd én magam hozzáteszem - Ígérem, többé nem okozok csalódást.
- Pakoljatok, egy privát repülő elvisz az ördög államaiba és az hozz titeket vissza, mikor elfogtátok az új testvéreteket. - mondja a Mester karba tett kézzel, mire meghajlunk és elindulunk pakolni. A lakásunkhoz visszaérve csak néhány szükséges holmira van szükség, bár az elmondottak alapján nem lesz könnyű elhozni az az illetőt, ezért nem árt, ha pár napra pakolok be. Valamint mint fegyvert, magamhoz veszem a 1.5m hosszú botomat. Már jobbára jól bírom használni, így hasznos lehet. Valamint, ha még valamit muszáj vinni, akkor azt is beteszem.

Elizabeth
Hosszú, és nyomasztó percek telnek el, de eddig semmi. Annak örülök, hogy bátyó megígérte, hogy többé nem fog elgyengülni, így emiatt nem kell aggódnom. Bár, ha nem lettem volna olyan dühös, akkor én se bírtam volna megölni az a fickót. Csak a düh tette az egészet, nem én. Úgy negyed óra múlva kinyílik az ajtó és kijön rajta a Mester.
- Hosszú küzdelem volt, de a hitetlenek végre meglátták a fényt. Nem is tudják miféle tudással rendelkeztek. Végre új tagja lesz a családunknak. A vakokat, nem tudom megtéríteni, de ha áldással születtek, mint ti kedveseim, akkor idővel meghallják a szavaimat. Ezért mentek ti ketten Amerikába. Megkerestek egy fiatal férfit. Majdnem egykorú lesz veletek. Bárhogy küzd bármit tesz, hozzátok el nekem. -Majd komoran Danielre néz. - És ne okozzatok nekem csalódást. - mondja a Mester.
- Értettem Mester. - mondjuk egyszerre, majd Daniel még hozzáteszi, hogy többé nem okoz csalódást, aminek főként örülök.
- Pakoljatok, egy privát repülő elvisz az ördög államaiba és az hozz titeket vissza, mikor elfogtátok az új testvéreteket. - parancsolja a Mester, majd egy meghajlást követően elindulunk pakolni. Jobbára ugyanazt teszem be, mint bátyó, csak ő magával hozza a botját is, amivel már láttam őt küzdeni, szóval jól fog jönni. Nekem nem kell fegyver, mert amúgy is két lábon járó fegyverek vagyunk. Pakolás után elindulunk a privát repülő felé.

Mikor a páros bepakolt két katona várja őket a szobájukon kívül. Onnan a kertbe kísérik őket és kocsiba szállnak. Már csak annak az ablakából látják az egyik erkélyen állva a Mestert. Az öreg mentoruk rezzenéstelen komor arccal nézi, ahogy a kocsi lassan megindul kifelé. Mikor teljesen kiérnek a területről egy hepe-hupás út végén egy elhagyatott reptérre érkeznek. Ez a romos és nagyon rossz állapotban lévő hely szinte teljesen kihalt. Pár elégé szakadt ruhás férfi várja itt a párost, akik egy so-so állapotban lévő szállító repülőre kísérik őket. Ez a repülő valószínűleg magántulajdonban és állatokat szokott szállítani- pár ketrec is van rajta. Ezzel repül el a repülő át az óceánon majd leszáll egy Kaliforniai magánreptéren, ahol a pilóták egy szép köteg pénzt adnak át. Egy órával később indul újra repülő. Addig a párosnak van lehetősége kinyújtózni és végre kicsit megmozgatni magukat mire újra indulna a repülő. Négy órával később megérkeznek New York államába. itt egy kisbusz fogadja őket, ami elviszi a párost a New Yorki egyetemhez. Ebben az egyetemi városban él a célpontjuk. Egy bizonyos John Redbow, egy amerikai őslakos, aki most hallgatója az egyetemnek.

Folytatás:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2930-new-york-egyetem#58580