Sandy Lewis szobája

~ Sandy Lewis ~

Először kaját, aztán energiaitalt próbál kicsalni tőlem, hát bocsi, de ki kell várnod a sorod, egyelőre más dolgom van. Minél hamarabb túl esek ezen a pakolászós rituálén annál hamarabb dögölhetek, azért nem sietem el, nem vagyok rá képes, főleg hogy a hajolgatásnál behasít a fejem, rohadt abszint, nem iszok többet ilyen sz*rt, egy alkalom bőven elég volt, teljesen leépít. Na, örömmel nézek végig a rendezett szekrényen, aztán felveszem az ellátmányos táskát, megint meg lett pakolva, de most az egész az enyém, általában a fele Sam-et illeti, mert neki luxus haza utazni, nem hogy haza jönne az csinálna olyan dolgokat amiket itt nem szabad, elég hosszú a lista. Végül a szekrényt is megtöltöttem, közben nyújtom neki az energiaitalát, már bontva, indoklom is, hogy ez a fájdalom díj, hogy én hoztam. Jaaaj, erre elkezdi nyomni, hogy ő jó testvér és mindent megoszt velem, blablabla.
- Aha, hát úgy nehéz ha előre benyomod az egészet és időm sincs hogy esetleg kérjek belőle, - emelem fel az ujjam hogy helyesbítsek - legtöbb esetben. -mert ha épp elkapom, hogy burkol, abból hajlandó adni.
Farkaszemet nézek vele egy ideig, de a franc vigye el, hatásos volt a kis szent beszéde, kicsit szarul kezdtem érezni magam, hogy nem etetem meg szegény éhező gyereket.
- Ugye tudod hogy ez érzelmi terrorkodás és nagyon nem szép dolog. - veszek ki random egy ételhordót a hűtőből - Nne! - szinte vágom hozzá, olyan lendülettel nyújtom - De ha leeszed az ágyam, kinyírlak!
Közben megint témánál vagyunk, az új furcsa kis barátnőnk. Megosztok vele egy szerény véleményt, a csajszival kapcsolatban, aztán fordulok a szekrényhez, hogy kivegyem a párnát és a takarót és elkezdjem huzatba burkolni. Közben izél, hogy reméli nem mondok ilyet előtte, pff szerinted nincs hozzá szokva hogy furcsa dolgokat vágnak a fejéhez, ugyan már.
- Nyilván nem, hisz ismersz. - gyömöszölöm a párnát, egy pillanatra megállok - Jó, szoktam furcsákat kérdezni, de úgy láttam nem veszi magára. Tőlem amúgy se meglepő, tudod, zakkant vagyok. - nyomom meg a szót egy hülye hangsúllyal, közben folytatom a dolgom - Amúgy se hiszem, hogy olyan rossz neki, amúgy is, ha tényleg nem akarna ennyi figyelmet, nem így viselkedne. Ezért is mondom, hogy szerintem van vele valami. -dobom félre a párnát - Az is érdekes, hogy ilyen rövid idő alatt, hogy megváltozott. Nem?

~Sam Lewis~

Még hogy én beburkolom az egészet, és esélye sincs kérni. Ez rágalom! Na jó, egy minimális igazság lehet benne, de semmiképp sem több mint a fele. Azért nem szoktam hirtelen beburkolni mindent. Most is ott van még a kaja amit a muter pakolt, áll a bőröndömben, még ki se pakoltam. Nesze neked beburkolás, kikérem magamnak. De mindegy, most az ő irgalmától függ a gyomrom, szóval nem kötekedek, hagyom hogy sértegessen. Majd ha megkajáltam...
A szövegemre meg bedobja, hogy érzelmi terrorkodás, és nem szép dolog, itt ismét lenyelem a válaszom, pedig már a nyelvem hegyén vagy, hogy a testvér éheztetése sem... na mindegy, már megy a kajáért, csillog a szemem, és kb hozzám vágja az ételhordót. Azt se tudom mi van benne, de gondolom evőeszköz kellene hozzá, persze ekkor már felkelek, azért az én pofámon se végtelen a bőr vastagsága. Kérdőn nézek rá, hogy merre keressek, aztán ha megkapom az útmutatást leülök az asztalához, és ott kezdek enni. Anya főzte, rossz nem lehet, boldogan eszem, de azért nem az egészet, csak úgy a felét, aztán rá nézek, hogy meghagyjam-e a maradékot, vagy így már nem kell.
Aztán beszél Kayláról, ekkor vagyok kb a kaja felénél, most tényleg burkolok.
- Szerintem elég sok közünk van a dologhoz. - mondom, és kicsit elgondolkodom. - De amúgy szerintem jófej csaj, én bírom. Jól elvagyunk, és jó irányba változott csak. - vonom meg a vállam.

~ Sandy Lewis ~

Sikerül meggyőznie és adok neki a saját kajámból, örüljön és jól ossza be, mert nem fogjuk mindig ezt játszani. Megkapja az ételhordót, de figyelmeztetem ha leeszi az ágyam neki vége, le is mászik, már csak azért is mert nem tudja mivel enni a zsákmányát, a még nyitott szekrényre mutatok, aztán remélem nem él vissza a bizalmammal és vesz még ki 6 másik dolgot. Leül szépen az asztalomhoz, remélem azt se eszi le. Közben készítem elő az ágyam, de lehet meg kéne várnom a felpakolással amíg lelép, vagy utazós cuccban bevágja magát a tiszta ágyneműbe. Mondjuk kb én is ezt terveztem, megágyazok és lefekszek, kirakok még egy zavarás saját felelősségre táblát, mert az tuti, hogy ölök ha felkeltenek. Közben Kayláról beszélgetünk, hiába az én véleményem már nem fog változni, elég sokat gondolkodtam róla, kicsit ellentmondásos nekem, ha tényleg olyan antiszoc, minek jelenik meg a bálokon? Én is feszegetem az állítólagos határait, várom hogy kimutassa a foga fehérjét, eddig sikertelenül, de nem nyugszok amíg ki nem derítem. Rá is mutatok, hogy furcsa, hogy ilyen gyorsan "fejlődik", de ezzel a véleménnyel egyedül maradtam, mert Sam szerint miattunk van, hát nem tudom.
- Ezért is próbálom elcsalni haza, kiviszem a többiek közé, hátha előbújik belőle valami új, amit még nem láttunk. - belerázom a takarót a huzatba, elég vicces látvány lehet, ahogy ugrálok lábujj hegyen, utána leülök gombolni - Elvileg nem nagyon beszél, mert ugye ilyen izé, visszahúzódó, de a szóbeliken meg mindig jól teljesít, azt hogy? Holott én, akinek kb be nem áll a szája, képes elcs*szni azzal, hogy részleges szájzárat kap. - megállok egy pillanatra ahogy végzek - Hmmm, lehet, hogy én gondolom ezt túl, de engem akkor sem hagy nyugodni.
Előveszem a lepedőt, hogy mégis csak felhúzom az ágyat rendesen, aztán majd max lesikítom a haját, ha belemászik, de közben koppan valami.
- Hé hogy érted azt, hogy csak jó irányba változik?

~Sam Lewis~

Sikerül leülnöm, természetesen csak a szükséges evőeszközöket veszem ki, nem is keresek mást, és nekilátok a kajálásnak, miközben húzza az ágyat. Amikor felnézek nem reagál, úgyhogy folytatom a kaját, bezabálom az egészet ha nem bánja. Közben feljön Kayla mint téma, kicsit kényelmetlen a dolog, hogy kibeszéljük a háta mögött, nem szokásom az ilyesmi de tudom hogy Sandy imádja az ilyen témát és nem akarok visszaélni a vendégszeretetével, most beszélhetünk arról amiről akar, még ha nem is szívesen. Szóval Kayla, ki akarja majd vinni, mire kicsit felvonom a szemöldököm, és kérdőn nézek rá.
- Azért vigyázz vele, meg kocsmázni ne akard elvinni. - osztom meg vele a tapasztalataim, és nem tudom a múltkori után hogy reagálna arra, ha hirtelen ivósok közé kerülne. - Én inkább lightos társaságba vinném.- figyelmeztetem, nem miatta, hanem Kayla miatt. Nem örülnék ha kiégetné egy látogatás alatt, és elrontaná minden munkámat. Előbb azt mondtam hogy a kettőnk érdeme, de azért én dolgoztam vele a legtöbbet.
- Hát tudod, nem vesz fel negatív attribútokat, nem lett túl nagy szájú, nem nagyképű, satöbbi. Szóval szerintem csak pozitív irányba halad. Amúgy nem tudom, szóbelin szerintem nem ő kiemelkedő, hanem te vagy a béna. Egyszerűen leblokkol az agyad mert túlgondolod.

~ Sandy Lewis ~

Magyarázom neki a tervem, közben ad egy jó tanácsot, amit amúgy már tudok, közben csukom a szekrényt, ahonnan a huzat és a lepedő származik.
- Tudom, tudom, az alkesz apja miatt. Már mindent megterveztem, csak őt kéne valahogy oda teremteni. El akarom vinni abba a horror házba, tudod, ahol nekem is előjött a képességem, kíváncsi vagyok mit reagál. Meg csak a csajokat hívom és max egy pár sör, hátha megváltozik a véleménye és nem lesz ilyen durván alkohol ellenes.
Közben mászok felfelé a kis létrán, hogy becsomagoljam az ágyam, de megállok egy kérdés + válaszig. Kezdi is magyarázni, hogy mit is jelent pontosan, hogy csak pozitívan változik a csaj.
- Várd ki, ez még lóf*sz, szerintem csak a felszínt kaparásszuk,...már ha tényleg ilyen zárkózott. - feldobom a lepedőt és felmászok - Jó, de mindenkit érint a vizsga stressz valamilyen szinten! Vagy rajta fordítva hat, neki szóf*sása lesz ha ideges? Áh egyszer bent akarok lenni, legalábbis látni akarom, majd megoldom valahogy. - közben elkészülök, és leugrok, feldobom a párnát és a takit.
- Nem, de kajak, valami nem stimmel. De majd ha jön és nem pisili össze magát a láncfűrészes pszichótól, kezdhetünk aggódni. - elgondolkodok kicsit - Na meg arra is kíváncsi leszek anyu mit fog szólni hozzá, meg hogy fognak kijönni. Mondjuk puhítottam rajta, először eléggé hülyén fogadta, amikor leírtam neki milyen, "nem örült, hogy ilyen lányokkal barátkozok", de szerencsére ilyen művészet kedvelő anyánk van és megmutattam neki Kayla rajzos oldalát, azóta mintha várná. Emlékszel, még kérdezte is, hogy mikor jön. -előkapom a farzsebemből a bigyuját - Na, ha majd ezt elviszem neki, meg is mondom, hogy várják szeretettel és akkor eltűnik a "biztos zavarna" kifogása. Háhá, a tökéletes ördögi terv.

~Sam Lewis~

Ahogy mondja, az alkesz apja miatt van, mire csak bólintok. Sejtettem hogy valami ilyesmi lehetett az oka, még ha nem is mondta ki soha. Persze nem mondom, meglepett a dolog, de legalább most már tudom a nagy titkot. Kayla pedig majd megtanulja amit én már rég tudok, hogy Sandyre nem bízunk titkokat mert úgy kifecsegi mint a tegnapi lottó számokat. Ha rákérdeznék tuti elmondana mindent amit hallott, de nem akarok. Majd Kayla elmondja ha elakarja, Sandy pedig egyszer megtanul majd lakatot tenni a szájára. Haha, naív álmok, mi?...
Közben kifejti hogy csak a felszínt kaparásszuk, nem ilyen a személyisége, mire megvonom a vállam.
- Szerintem meg teljesen normális kiscsaj. - jelentem ki tényszerűen, részemről igazából ennyi a téma, de Sandy folytatja, tudom milyen, ha belelendül lelőni se lehet. Nem zavar igazából, beszéljen csak, addig se zavarja hogy itt vagyok. Közben elkezdi felhúzni az ágyat, addig sincs hol fetrengeni, és gondolkodok kicsit, miközben Sandy beszél, oda se figyelek csak elengedem a fülem mellett amiről magyaráz. Szóval a lényeges dolgokon jár az agyam, például hogy az ágyba nem engedi hogy befeküdjek ha végzett úgyse, meg amúgy is a frissen húzott ágynemű szent, én is imádok fürdés után belefeküdni. Szóval nem érdemes segítenem neki, inkább lefekszem a földre. A monológ végére kapcsolódok vissza.
- Hát igen, anya először nem annyira akarta hogy jöjjön, emlékszel? Tisztára be volt sokkolva hogy milyen barátot szereztünk. Aztán meg ahogy megmutattad neki a rajzait egyből mintha megkedvelte volna. Jófej ez a muter, csak előítéletes.

~ Sandy Lewis ~

Mondja, hogy ne vigyem kocsmába, jó ez egyértelmű, mire felfedem mit is terveztem, de nem érkezik rá semmi reakció, hogy ez jó öltet vagy rossz, lehet tud valamit amit én nem. Aztán azt mondja, hogy jól fejlődik, szerintem nem mondhatunk biztos dolgot ennyi idő alatt, úgyhogy szerintem még nagyon az alapnál járunk, lehet a végeredmény eléggé megfogja majd lepni, mert engem nem, én mindenre fel vagyok készülve. De csak hajtja. hogy tök normális.
- Neked legyen igazad.
Gyorsan meg vagyok az ágyhúzással, mintha a nagy beszédben, begyorsultam volna, ahhoz képest amit még az előbb produkáltam. Közben feljött a téma, hogy anya mit szól ehhez a látogató dologhoz, már igazából semmit, vagyis inkább várja, nem úgy mint az elején, fhu, amikor először említettem neki Kaylát, úgy reagált hogy alig mertem megemlíteni, hogy elhívtam. Igazából azóta se értem, miért akadt ki rajta annyira, találkozik furcsább emberekkel is a munkája során.
- Jup, bár nem annyira értem, hogy miért, pont ő. Amúgy én nem azt mondanám, hogy kedveli, inkább kíváncsi vagy valami hasonló. Tudod, "aki a művészetet szereti, rossz ember nem lehet". Végülis, egyáltalán nincsenek művészi hajlamú sorozatgyilkos pszichopaták, ugyan. Na mindegy, legalább ez az akadály elhárult, már csak Kaylát kéne rá venni. - megigazgatom a szemüvegem és leülök a létra egyik fokára - Lehet, hogy neked kéne, újabban neked jól megy, hogy rá beszéld olyan dolgokra, amiktől amúgy ódzkodik. - ebben kicsit érződött némi sértettség, hogy ebben én kudarcot vallottam. Velem nem volt hajlandó még Samel-be se eljönni, nem hogy úszni egyet - Ami szintén érdekes...hmmm, ühüm. - gondolkodok az államat támasztva a hüvelyujjammal, van egy merész tippem mi lehet a "bibi" - Nem vettél észre rajta valami furcsát?

~Sam Lewis~

Rám hagyja a személyiség problémát, örülök neki hogy ezt nem tárgyaljuk tovább, kényelmetlenül érintett a téma. Sose szerettem másokat kibeszélni a hátuk mögött, és mindig is furcsán néztem azokat, akik megteszik, talán Sandy az egyetlen kivétel. Nem tudom miért, lehet hogy mert családtag, vagy mert megszoktam hogy ő ilyen, de nála annyira nem zavar amikor ilyenekről beszél, ettől függetlenül én még vele se szeretek így beszélgetni. Közben a szó arra terelődött, hogy Sandy viszi haza, aztán meglep amikor azt mondja, hogy én rá tudom venni olyanokra is, amikre mások nem. Hallom a sértődöttséget a hangjában, nem vagyok süket, de nem tartom jogosnak. Egyszerűen én jobb arc vagyok, erre már rájöhetett volna, pár évet már magunk mögött hagytunk. Én vagyok a jófej srác akit mindenki bír, ilyen az élet. Talán ha nem lenne ennyire hangos és agresszív a barátkozási kísérlete, akkor Kayla is jobban közeledne felé. Mindegy, megvendégelt, nem mondok ilyeneket, amúgy is gonoszság lenne, meg nem is igaz, csak a nagyképűség beszél belőlem. Aztán megkérdezi, hogy észrevettem-e valami furcsát Kaylán, mire ismét kérdőn nézek rá.
- De, feketében járkál, és tökéletes arca van mégis agyon púderezi, hogy még porcelánosabb legyen, és fekete rúzst használ. Ha ezek nem furcsák akkor semmi, de ettől függetlenül bírom és jófej csaj. Miért?

~ Sandy Lewis ~

Már ott járunk, hogy hogy lehetne rávenni, hogy Colorado-ba jöjjön, kis semmiségekre sem tudom rábeszélni, nem tudom Sam, hogy csinálja, de talán az lesz a legjobb ha át adom ezt is neki. Azok után amiket a múltkor mesélt, hogy engedte neki, hogy rajzoljon a füzetébe, meg hogy voltak Salemben, sőt utána még a tóhoz is lementek. Kicsit sz*rul érintett, engem leráz, hogy dolga van meg elsunnyog, meg ilyenek, a bátyámmal meg...., milyen barátnő az ilyen. De talán van egy tippem, hogy miért is van ez és ahogy felidézem amiket Sam szokott mesélni, kezdem összerakni a képet, hogy minden bizonnyal igazam is van. Próbálom rávezetni Sam-et is, hátha használja kicsit a fejét és rá jön, hogy vajon mi lapulhat a furcsaságok mögött, de a válasza kiéget. Unottan fordítom felé a fejem és felvonom a fél szemöldököm.
- Te tényleg ilyen hülye vagy, vagy súgnak neked? Néha használhatnád kicsit az agyad, tudod, az nem űr kitöltésre van és nem is dísz. Olyan dolgokra gondoltam, amik újdonságok, ezek nem azok, ilyen volt amikor megismertük is. - sóhajtok egy nagyot - Segítek, különben itt öregszünk meg! - forgatom a szemem - Szóval, Kayla mindig halál nyugodt, nem lehet felhúzni, meg semmi, ugye? Fapofa. Viszont a múltkor, azt mondtad, mintha kiakadt volna, többször is, meg hogy mosolygott is. Meg az is fura, hogy senkinek nem hajlandó megmutatni magát smink nélkül, még a lányok közül se volt, aki látta volna, de te, csak megemlítetted neki, hogy szeretnéd natúrban látni és láss csodát nem soká teljesült a kívánságod. Neked ezek tényleg nem szúrják a szemed? Meg, hogy állandóan pirult a tónál. Vajon ha mással megy le is így reagál? Az is lehet, hogy a közeledben mindig bepirul kicsit, csak a vastag alapozó réteg alatt nem látszik. - várok hogy felfogja a sok információt, de ha elkezd hadakozni kénytelen leszek felfedni az adumat.
- Oké, akkor azt mivel magyarázod, hogy lerajzolt? Már nem most, még akkor valamikor amikor először találkoztunk vele, 1000% hogy az a te arcképed volt és lehet, hogy azóta érlelődik benne valami és amúgy oda meg vissza van, csak nem tudja, hogy mutassa ki és azért megy bele dolgokba, hogy imponáljon neked, hátha észre veszed. Senkivel nem "barátkozik" úgy, mint veled. Senkivel! - gondolkodó szünet - És amúgy, ha ezt nem tudnád tudat alatt, simán rá vágtad volna az "igent", amikor azt kérdezte barát barátok vagytok e, csak egyszerűen nem vagy hajlandó elfogadni. - anya tigris mód bekapcsol, emelem a hangerőt, sőt még fel is pattanok a létra fokról - Ettől féltem végig! Sejtettem, hogy ez lesz, amikor akkor úgy kiakadt és elfutott. Olyan felelőtlen vagy! Oda figyelhetnél magadra, ahelyett, hogy azon pörögsz, hogy majd én megbántom, közben meg épp te fogod összetörni, csak olyan rohadt bamba vagy, hogy észre se veszed. Nem látod a fától, a kib*szott erdőt! Komolyan...- fújok egy nagyot és fogom a fejem.

~Sam Lewis~

Ahogy válaszolok a kérdésére, mintha totál kiakadna, rákérdez hogy ennyire hülye vagyok-e, pedig tudhatná a választ. Általában ha Sandy így indít egy kérdést az csak költői, valamit biztos sokkal jobban tud nálam, úgyhogy hegyezem is a fülem, ezúttal miért is tart idiótának. Végighallgatom a nagy monológot, aztán nevetésben török ki, és felülök a földön, úgy nézek rá.
- Mindig odaképzelsz dolgokat, aztán nem vagy képes belátni hogy tévedsz. Egyáltalán nem úgy néz rám, meg nem próbál közeledni és semmi. Hidd el, ha tetszek valakinek azt kiszúrom. Az, hogy natúrban láttam se azért volt mert annyira akartam, csak sminkben nem lehet úszni te nagyokos. És amúgy is, szerintem azért pirulgat, mert nem látott még félmeztelen Adoniszt közelről, de ez totál nem jelenti azt hogy belém is esne. Totál más a személyiségünk, nem fog csak a testem miatt belém bolondulni. És nem hiszem, hogy engem rajzolt volna le, csak egy átlagos srác volt, elég közönséges az arcom, könnyen lehet összetéveszteni másokkal. Ne akarj olyat belelátni dolgokba, amik nincsenek ott, húgocskám. - fejtem ki a saját véleményem.

~ Sandy Lewis ~

Ahogy sejtettem, egyből tagad, hát persze, mert én képzelődök, de én tudom mit beszélek, látom, a hülye is látja, ő is biztos látja, csak mint mondtam nem akarja elfogadni, előtört belőle a védekező mechanizmusa. Közömbösen karba fonom a kezeim.
- Hát jó, hidd csak azt, hogy csak képzelgek, de én tudom, hogy igazam van. - elkezdek lassan sétálni körülötte - Nem úgy néz rád, nem közeledik, hmmm, talán azért, mert, ha nem tűnt volna fel, ő nem olyan, mint az általad megszokott tini p*csák, akik feltűnően csorgatják a nyálukat, dobálják magukat és futnak utánad. Ő teljesen más, az sem biztos, hogy ő maga tudja mit érez. - irányt váltok -  Sminkben nem lehet úszni, ühüm, fürdeni sem lehet, és ügyesen ki is játssza, hogy véletlenül se lássa meg senki, pedig az mondhatjuk bonyolultabb művelet, mint szimplán elutasítani egy ilyen programot, ahogy nálam is mindig teszi. És lehet, én nem figyelek eléggé, de csak a te közeledben pirul, pedig már többször próbáltam kínos helyzetbe hozni, akár olyan témával is, de semmi. -majd megállok vele szemben -  A képről meg annyit, hogy majd megszerzem valahogy és akkor majd az arcodba nyomom, hogy én megmondtam, megismerem azt a mosolyt...De nem vitázok erről veled, úgyis csak tagadsz és hárítasz, majd ha kézen fogható bizonyítékom lesz és rádöbbensz, hogy igazam van, majd vakarhatod azt a csinos kis fejed.
Kiveszek egy marék ropit a szekrényből.
- Most gondolj bele, kedves vagy vele, törődő és jól is nézel ki. A fiú lány barátságok pedig nagyon nagyon ritka esetekben működnek, az egyik mindig többet érez egy idő után. Hivatkozhatsz arra, hogy teljesen más személyiségek vagytok, de nem hallottad még azt a mondást, hogy az ellentétel vonzzák egymást. Szerintem beszélnetek kéne erről, mielőtt túl késő lesz. - túrom közben befelé a pálcikákat - De ha oda kerül a sor, most kivételesen ne arra figyelj amit mond, hanem a testbeszédére, mert úgyis tagadni fogja, a kis jelek viszont elárulják, ha hazudik. - gondolkodok kicsit az egyik ropival ütögetve a szám -  Sőt lehet jobb lesz ha inkább én beszélek vele...

~ Sam Lewis ~

Természetesen egyből jött, hogy én vagyok a hülye és a vak, és nem volt nyitott az érveimre. Igazából meg se lepett a dolog, mondhatni már megszoktam hogy így áll hozzá a hallottakhoz. Elkezdi magyarázni, hogy Kayla nem olyan mint az átlagos tinipicsák. No shit Sherlock, ez feltűnt nekem is, ezért is mondom, hogy nem fog csak a testem miatt... áh mindegy, nem érti meg, kár is erőltetni, mégis... utána sikerül elültesse a bogarat a fülembe, főleg a mondandója második felével... mond valamit, hogy a fiú-lány barátságok többsége nem szokott működni, de nem tudom, Kaylára eddig mindig úgy gondoltam, hogy ő még nem érett egy kapcsolatra, meg ilyen érzésekre, vagy nem tudom. Olyan kis ártatlan, az ember el is felejti, hogy már hány éves. Viszont tudom, hogy mivel tudom leállítani Sandyt.
- Először is, te csak ne próbálj meg semmire bizonyítékot szerezni, meg beszélgetni vele. Nem kell, hogy letámadd, és azt gondolja hogy nekem vannak valami érzéseim, és miattam mentél. Az se kell, hogy kényelmetlenül érezze magát egy ilyen téma miatt. Nagy lány, tudja hogy mit akar. És egyébként se hiszem hogy bármit tervezne. Tudja jól, hogy az év végén végzek, és maradok a suliban tanárnak illetve beállok X-nek, ő viszont el akar menni mittomhova tetoválni. Nem fog egy évre bevállalni semmit egyikünk sem. Szóval felesleges ezen túrázz.

~ Sandy Lewis ~

Nem adtam fel, még adtam egy utolsó löketet a dolognak, hátha meggyőzi, viszont részemről a vitának vége, ezt el is mondtam, még mielőtt végleg befejeztem volna a mondandómat. Háh, szerintem megfogtam, láttam, hogy egy picit elgondolkodott, ugye, hogy ugye, idővel csak koppanni fog abban az üres fejében az igazság, sőt amit még utána mond, már nem tagad, már ott vagyunk , hogy ez az ő dolguk és ne avatkozzak bele. Egyből nekem is ugrik szolidan, hogy maradjak ki ebből, ne szaglásszak. Mosolyogva támaszkodok le a szekrényre és nézegetek egy szál ropit.
- Nagy lány vagyok, azt csinálok amit akarok. - majd elpusztítom az előbb méregetett sós rudacskát, közben pimaszul rákacsintok.
- Amúgy, ne vegyél rá mérget, hogy elmegy innen. Mert, tudod, eléggé feje tetejére állt az élete mielőtt ide került, konkrétan nincs hova haza menjen, úgyhogy ha nem jön össze neki, hogy bekerüljön egy koliba vagy valami, ez az egyetlen stabil hely számára, és akkor bátorság ide vagy oda, itt fog maradni, ha nem más X-nek. Beszéltem vele erről, láttam, hogy elgondolkozott rajta, amikor rá mutattam, hogy egyáltalán nem veheti készpénznek, hogy felveszik a suliba amit kinézett, illetve megkapja az ösztöndíjat vagy sikerül melót találnia és fizetni tudja a koleszt, nyilván jó esélye van, mert nagyon ügyes, de sose lehet tudni. -helyezkedek kicsit - Ha nem is mutatja, elég durván kétségbe lehet esve, legalábbis én eléggé kilennék a helyében, és kb kapaszkodhat mindenbe ami egy kicsit is stabil, és ha te mindig felbukkansz meg ott leszel és feldobod, meg ilyenek, akkor egy idő után te is ilyen leszel neki és nem akar majd elszakadni. A végén ez már nem is szerelem lesz, hanem inkább...valamiféle függés.
Kiveszem egy jegeskávét a hűtőből és leülök én is a földre, bontom is.
- A másik, aki full analfabéta a kapcsolatokhoz, szerinted belegondol, hogy csak egy évet lesz itt, aztán elmegy és akkor mi lesz, pfff, ugyaaan. Plus, szerintem még elég erőteljesen "keresi magát", úgyhogy nem vagyok benne biztos, hogy tudja mit is akar. De maradj csak ilyen naiv, ezért is szeretünk. - hátra dőlök a falnak. És nem, nem tettem le róla, hogy beszélek vele, ahogy arról se, hogy előkerítem azt a rajzot, nem bizony.

~ Sam Lewis ~

Természetesen nem sikerül meggyőznie egyikünknek se a másikat, és félek hogy Sandy lépésekbe kezd, azzal mindenki csak szarul jár. Mindenbe beleüti az orrát, és nem bír a seggén megülni, de nem csak Kaylával csinálja ezt, hanem az összes barátjával. Épp ezért nem is tudok beleszólni, hogy nyugodjon le, mert azt még a végén úgy venné, mintha ki akarnám sajátítani a csajt, vagy pont arra játszanék amitől fél. Pedig én csak nem akarom hogy ezzel stresszelje szerencsétlent. Aztán mondja hogy milyeneket mondott neki, mire kissé elsápadok.
- Hallod, az egy dolog hogy te minden szaron stresszelsz folyamat, de másokra miért kell ráhozni a parát? Komolyan, ilyeneket mondasz neki nem csoda, hogy nem akar fürdeni veled. Istenem, nekem ilyeneket mondogatnál el is kerülnélek ahol csak tudlak, hogy ne húzz le az életről. Miért kell erőltetned mindenkire a folyamatos pesszimizmusod meg parádat? Ezért nem is beszélek veled vizsgák előtt, mert szerinted mindig mindenki meg fog bukni a fenébe veled az élen. - mondom el az őszintén a véleményem, miután elmesélte hogy miket mond szegény lánynak.
- Nem gondolod, hogy azért jobb barátom nekem, mert én nem csak beszélek beszélek beszélek beszélek, hanem megállok, és meghallgatom a másikat is? Hogy kíváncsi vagyok arra amit mond, és támogatom a döntéseit, nem pedig azt vázolom, hogy mennyire esélytelen bármit is akar és inkább ölje meg magát mert ebben az életben semmi esélyünk nincs a boldogságra? - na jó, kicsit kifakadtam.

~ Sandy Lewis ~

Most meg kiakadt, mert ilyeneket mondok neki, meg nyomom a pesszimizmust, pedig abszolút nem úgy mondtam neki, hogy nem jut be és reménytelen a dolog, csak rá kérdeztem mi van akkor ha netalán tán nem sikerül, felhívtam a figyelmét, hogy arra is készüljön fel és legyen legalább egy B terve. De igaza van, végülis jobb biztatni mint állat, elhitetni vele, hogy ő a legjobb és minden 100% hogy sikerül, aztán ha mégse, pofára esik, lóg a levegőben, mert erre nem számított, bepánikol és csak nézem ahogy vergődik, igazad van Sam, jó stratégia, valóban.
- Nem stresszelek minden sz*ron, csak szerintem fel kell készülni váratlan dolgokra is. Hogy képzelted, amúgy? Oda álltam a válla fölé és suttogtam neki, hogy "úgyse sikerül", "bebukod az életed", "itt fogsz megrohadni", vagy mi? Csak megkérdeztem van e B terve, ha beütne a para. Nem árt ha felkészül, inkább legyen ott egy mentőöv amihez nyúlhat, amikor már meg van a baj hiába kapkod. - sóhajtva forgatom a szemem, mit gondol ez rólam - Mellesleg kikérem magamnak, vizsga időszakban le sz*ron magasról ki hogy bukik meg, csak azt hajtom, hogy én fogok megbukni és hogy mind itt döglünk meg, nem ugyanaz.
Iszogatom a kávét közben, nagy beszélgetésben meg mintha már egészen "meggyógyultam volna", lehet a repülő rázott össze és azért voltam olyan rosszul. Sam azért még folytatja.
- Ajj istenem, hogy hallgassam meg, hogy mit akar mondani, mikor nem mond semmit. Én próbálom rá venni, hogy beszéljen, de kinyög egy nyomorult mondatot, már az is nagy lépés ha össze tett, és ennyi, utána síri csend és hulla szag. És még mindig támogatom a döntéseit és hozzá is tettem, hogy szerintem jó esélye van, de ha mégse sikerül valamilyen oknál fogva, legyen B terve. Amúgy hülye vagy megint, nem mondtam, hogy...aaaj, semmi esélyünk nincs a boldogságra? De, pont azt nyomom mindig, hogy annyi lehetőség van mint égen a csillag, csak merni kell. Ha épp az nem jön össze, ott van még 6 másik. Nem ismersz, vagy mi van veled?
Kicsit összevesztünk, nem vagyok meglepve.

~ Sam Lewis ~

A kiakadásomra természetesen visszatámad, amin nem vagyok meglepve. Sőt, igazából akkor néznék rá furán, ha nem tenné, nem vallana rá, hogy rám hagyja a dolgokat, főleg ha ilyen stílusban tálalom. Szóval elkezdünk veszekedni, azért nem kéne kiabálni, nem tenne jót senkinek ha valaki meghallaná és elindulna a pletyka vagy ilyesmi. Szerencsére még nem kiabálunk egymással.
- Dehogynem stresszelsz, tudod jól hogy ez a mániád, és kivetíted a környezetedre is, mindenki pattanásig kell feszüljön mint a rugó, simán eléred. Most is, eldöntötted hogy mi történik, és nem hagyod rá a másik két félre. Komolyan, Kayla ha gondol valamit, akkor az az ő és az én dolgom, és mi kell megbeszéljük, nem te. De amúgy se gondol semmit, viszont ha ugyan így letámadod, akkor pont azt fogod elérni hogy ezen járjon az agya. Elhiteted vele, hogy ez lenne a normális, és igenis tápláljon érzelmeket, az egésszel csak többet fogsz ártani. Nem kell mindig mindennek úgy történnie ahogy te kitalálod. - válaszolok halk, visszafogott hangon, mert tényleg nem akarok kiabálni. Alapból nem fajult volna el így a dolog, de mind a ketten nyűgösek vagyunk, ilyenkor simán képesek vagyunk egymás agyára menni. Elmondja azt is, hogy nem úgy adta elő a dolgot ahogy gondoltam, hát bocs húgocskám, de az elmondásod alapján ez jött át, úgy mesélted ahogy én leírtam.
- Akkor legközelebb ne úgy tálald, hogy minden szart felsoroltál amit csak lehet hogy minél jobban parázzon, hanem tedd hozzá hogy nem ezt hangsúlyoztad, mert az előbbi monológod után nem ez jött át.

~ Sandy Lewis ~

Csak nyomja, hát felidegesít, már a fejemet fogom.
- De nem...realista vagyok, csak azon stresszelek, ami miatt kell. Nem eldöntöttem, hogy mi történik, hanem látom, hogy ez történik, külső szemlélőként tisztábban látok és ti nem fogjátok megbeszélni, mert nem kockáztatod be és nem akarom letámadni, csak rá kérdezek, beszélgetünk aztán arra terelődik a téma és rákérdezek. Mit gondoltál? Majd lerohanom, hogy "hé, tudom ám hogy a bátyámba vagy zúgva"? nyilván nem. De egyértelműek a jelek, nem is kéne rá kérdezni, csak miattad, hogy elhidd végre, mert vak vagy mint a denevér.
Hiába beszél nyugodtan, attól még ez leb*szás és nem bírom, úgyhogy marad a támadó hangnemem, néha a hangerőm is emelkedik. De végül felfogja, hogy a sulis dologgal se letámadtam, hanem csak megemlítettem, kérdeztem, hátha így felfogja végre, hogy ezzel a témával se letámadni fogom, hanem ugyanígy szépen kiderítem.
- Miii? Az előbbi monológomban, csak azt mondtam, hogy em 100% hogy sikerül neki, de azt is mondtam, hogy nagy rá az esélye mert ügyes. Mi is vele a problémád? Az hogy részleteztem? Hát b*szki! Ha egyszer így van, ezzel jár, ez az igazság, ha nem tud róla is így van. - dobom magam hátra a falnak megint - Jól van, hagyjuk inkább, mert csak felidegesítesz!

~ Sam Lewis ~

Végül kimondja, amit mindketten gondolunk, hogy csak idegesítjük egymást. Megittam az energiaitalom, mérgemben össze is roppantom a fémdobozt, aztán lazán visszadőlök a földre, és nézem a plafont egy kicsit, hagyom hogy leüljön a dolog.
- Csak annyit kérek, hogy óvatosan bánj vele. Szegény nehezen kezeli még mások társaságát, és nagyon sok munkánk van benne, ne valami ilyen hülyeség miatt törjön össze és süllyedjen vissza. - mondom halkan, és felkelek hogy kidobjam az összenyomott dobozt amit szorongatok.
- Egyébként velem tök jól elbeszélget. Szerintem csak tudnod kell, hogy hogyan közelíts felé, hogy olyan mondatokat mondj, amikre szívesen reagál, és válaszol, illetve olyan kérdéseket tegyél fel, amiknél ugyan ez a helyzet. Az elején még figyelnem kellett rá, de már magától jön, ahogy veled is beszélgetek, úgy nála se kell már gondolkodjak, csak mondom amit akarok, mint mindig, ami a szívemen az a számon. - teszem hozzá, és miután kidobtam a dobozkát visszahelyezkedek a földre, annyira kényelmes, és még nem akarok visszamenni a szobámba, tudom, hogy zavarna a bőrönd, hiába adom itt a lustát hogy majd abból öltözök, mégis csak zavar a szoba közepére kibaszva. Nincs kedvem még pakolászni.

~ Sandy Lewis ~

Én zárom a vitát, gondoltam, Sam ledőlt a földre, én meg a falnak, felhúzott térdeimen pihentetem a csuklóm, közben kis köröket írok le a dobozzal, ahogy lötykölöm benne a kávét. Ő szólal meg először, de még mindig nem tud leszakadni a témáról, sóhajtok egy nagyot.
- Szegény, szegény, szegén! - ismételgetem azt a hangsúlyt kiparodizálva ahogy ő mondta - Szerintem meg az bántaná meg, ha hallaná, hogy így hivatkozol rá, szegény, hogy lesajnálod. Véded mint egy kis hímes tojást, pedig a látszat csal, nem porcelánból van. - jó, most ezzel csak inkább húzom az agyát, mert már kicsit unom a témát - A fizikai hatásoktól is ennyire véded, vagy csak a szavaktól? - lehúzom a maradék kávét és gyűrkélni kezdem a dobozt - Lehet, hogy nem is benne kell keresni a "hibát"...hmmm. - nézem mit reagál.
- Amúgy nem értem mire gondolsz, hogy olyat kérdezzek tőle, ami őt is érdekli. A múltkor azt kérdeztem, miből merít inspirációt egy rajzához, honnan jön az ihlete, de kb csak megvonta a vállát, hogy csak úgy jön, meg a hangulata befolyásolja még és ennyi. Na most így, nehéz vele beszélgetni, de majd kitalálok valamit erre is. Áh,
de az is lehet, hogy hagyom a p*csába, nem úgy néz ki mint aki örül, amikor meglát. - négykézláb elmászok a kukáig, hogy kidobjam a dobozt, utána ott is maradok.

~ Sam Lewis ~

Sandy rá mutat valamire, ami kicsit érzékenyen érint. Igazából a vitánk óta ez az első dolog, ami igazán fáj, és elgondolkodtat. Tényleg, miért mondom állandóan hogy szegény? Miért vagyok ennyire lesajnálkozó? Kicsit el is szégyellem magam, és örülök, hogy Kayla nem hallotta ahogy beszélek róla. Az egyetlen vigaszom, hogy szerintem nem érezte hogy így gondoltam rá, bármikor beszélgettünk. Végül is, nekem se tűnt fel eddig... Tényleg képmutató vagyok. Magam is roskadok egy kicsit, ahogy ezt végiggondolom, és le tudnám köpni a tükörképem. Még szerencse, hogy Sandy megölne ha megtenném, úgyhogy nem teszem. Ettől függetlenül hallgatom amit mond, és azokat is végiggondolom. Amikor befejezi, azért halkan megnyugtatom.
- Sze...khhm - meg kell köszörüljem a torkomat, mert elcsuklik a hangom, ahogy beszélni próbálok. - Szerintem hálás neked, és örül amikor meglát. Szerintem előttünk nem nagyon voltak barátai, és szeret a közelünkben lenni, és társalogni. Azt is biztos nagyon várja, hogy haza mehessen veled, mintha a szeme is csillogott volna amikor mesélte. Kicsit fél, mert nagyon új élmény, de azért várja, és boldog tőle.

~ Sandy Lewis ~

Gondoltam húzom kicsit az agyát vagy valami, majd rám förmed vagy érti a viccet aztán nevetünk egyet vagy valami, erre kifakul a szeme, lecsüng a szája. Na, vajon ami a f*szt mondtam, amitől így befordult? Amikor még a hangja is elcsuklik a válasznál, felemelem a fejem és összeszűkült szemekkel nézek rá.
- Nem hálás és nem örül, menekül vagy ignorál, ritka amikor tényleg figyel rám, azt se sokáig, rövid időn belül látom, hogy így elkezd lankadni a figyelme, leteszteltem, nem is hallja amit mondok, csak valszeg mint a filmekben blablablablablabla. Pff! - legyintek - De neked meg most mi bajod lett ilyen hirtelen? Rosszat mondtam? Mit mondtam? - kíváncsian várom a választ, most mivel gázoltam bele a kis lelkébe.
- Várj csak! Mi az, hogy velem jön haza? Velünk, nem? Vagy te nem jössz? Miért? Most ha a szobád miatt, elmondom neked, hogy ha üres lesz se alszik ott senki. Meg az is lehet, hogy velem nem is lesz hajlandó eljönni. Nálam, amikor kérdeztem nem csillogott a szeme, elképzelni se tudom az milyen lehet. Ijesztő? - megpróbálom elképzelni, de nem megy, vagy nagyon...fura - Amúgy arra nem is mondtál semmit, hogy szerinted jó ötlet e szabadulós horror házba vinni. Szerinted nagyon ki akad?

~ Sam Lewis ~

Sokadszorra is elmondja, hogy vele másképp bán, és másképp kommunikál mint velem. Őszintén nem értem hogy miért, nem éreztem soha úgy, hogy velem máshogy bánna mint másokkal, teljesen átlagos dolgokról szoktunk beszélgetni teljesen átlagosan. Lehet, és valószínű, hogy csak annyi a helyzet, hogy engem jobban elfogadott mint Sandyt, és testvérkémnek ez nagyon bassza a csőrét. Még mindig nem érzem úgy, hogy igaza lenne, és biztos hogy nincsenek felém érzései, de nem akarom folytatni a frissen befejezett vitát. Aztán hirtelen visszakérdez, mi az hogy vele megy haza, mire megvonom a vállam.
- Te akartad az egészet, gondoltam hagyom hogy kettesben legyetek, és nem rondítok bele, addig elleszek itt. Amúgy is, ha szerinted tényleg érzései támadnak, akkor nem biztos hogy jót tenne ha pár napig folyamatosan mellettem lenne, meg ott császkálnék otthon egy szál törölközőben, tudod hogy mindig elfelejtek ruhát vinni ha fürdök. Jobb félni, mint megijedni, nem hiszem hogy emiatt lemondaná. Amúgy én nem vinném egyből a horror házba, szerintem elég sokk lesz neki hogy hirtelen kikerül a megszokott környezetből, és folyamatosan van mellette valaki, nem tud bezárkózni a szobájába meg ilyesmik. Ezért is, tudom hogy nagyon mellette akarsz aludni, de én hagynám hogy külön aludjon, legalább ennyi magány járjon neki, tudod milyen zárkózott. Aztán ha már volt 1-2 alkalommal akkor aludhatna veled, aztán még néhány alkalom, és vinném a horror házba. - mondom el a saját véleményem.

~ Sandy Lewis ~

Nem jön haza, hát ez nekem új, én úgy számítottam, hogy hárman megyünk haza, aztán majd ökörködünk meg ilyenek és oldjuk felfelé, de képes engem egyedül hagyni, hát jól van.
- Igen, én vagyok az értelmi szerző, de én úgy "számoltam", hogy te is velünk leszel, meg ilyenek. Oké, akkor még nem volt itt az a dolog, hogy esetleg bejössz neki, de így legalább tuti kiderül, ne mond hogy te nem vagy kíváncsi, ráadásul akkor nem kell "letámadnom". - mosolygok büszkén, mert igen, ez egy szépen elrejtett alku, remélem érti - Ja, és...tudtommal már látott félmeztelenül...ömm kétszer is, egyszer huzamosabb ideig, úgyhogy szerintem megbirkózik vele.
Azt is mondja, hogy ő nem vinné egyből a horror házba, most beugrik, hogy megzsaroljam kicsit vele, hogyha nem jön, oda vezet majd első utunk, de nem biztos, hogy jó vége lenne.
- Oké, azért a vidámparkba elviszem, aztán majd eldönti ő maga, hogy be akar e menni. De nem tudom hova vihetném még, meg vagyok lőve program terén...Oké, még ott a galéria, de a múzeumot meg az ilyeneket hanyagolnám, azt meghagyom a sulinak. Át kell majd néznem a program ajánlókat, hátha lesz valami érdekes koncert vagy ilyesmi. - leveszem a szemüvegem és megdörzsölöm a szemem - Mert otthon sem akarok ám ülni egész nap. Szükségem van a segítségemre.

~ Sam Lewis ~

Meglepődik azon, hogy én nem megyek haza, de nem igazán ellenkezik, azaz áldását adta a dologra. Szerintem örül is neki, hogy így csak ő foglalkozhat majd Kaylával, bár azért féltem egy kicsit a csajt, Sandy elég akaratos tud lenni, és nem úgy tűnik hogy nagyon nemet tudna neki mondani. Igazából én is félek az egésztől, mert ha Sandynek igaza van, és nem annyira bírja, akkor az egész otthoni kaland csak távolabb fogja vinni őket egymástól. Ezért is nem akarok menni, mert ha nem bírja őt akkor derüljön ki most, ráadásul úgy hogy nem vagyok ott, és akkor - igaz, hogy nem tudom ápolni a kapcsolatukat - de nem is lesz az utólag, hogy minden miattam van, és én vagyok a hibás. Önzőség? Teljesen. Zavar? Egyáltalán.
- Jah, látott már, és mint te is rámutattál, pirult végig. Most gondolj bele, ha napi szinten ezt látná. Inkább nem kísértem a sorsot, de ez szerintem teljes mértékben érthető. - mondom, és felkelek hogy ismét elvegyek egy energiaitalt, csak nem segített az előző.
- Szerintem vidd el múzeumba. - jegyzem meg amikor feldobja. - Mikor voltunk olyan helyen a sulival utoljára? És tuti élvezné. Figyelj oda szerintem, hogy ne rólad szóljon az egész, és ne csak olyanokat csináljatok, amikhez neked van kedved, szerintem egy galéria nem nagy ár azért, hogy jól érezze magát. Meg aztán bírod te is a menő képeket. - látom el további tanácsokkal.

~ Sandy Lewis ~

Nem hiszem el, kajak egyedül hagy, mindegy, akkor megoldom egyedül, legalább tudok vele beszélni normálisan, anélkül, hogy félő lenne, Sam felbukkan és beleszól, vagy valami és nem tud majd elmenekülni, úgyhogy kénytelen lesz elmondani, hogy mi a baj velem és megtudjuk beszélni, ha tényleg lenne valami. Fhu, nem baj, megoldom, nem kell nekünk a bolond bátyám, hogy jól érezzük magunkat, ha ennyire nem akar jönni, nem erőltetem, mert az lenne a vége, ha jönne is, hogy bezárkózna vagy elhúzna otthonról, úgy meg amúgy se venném sok hasznát.
- Legalább megszokná, de jól van. Akkor ne gyere! - mondom úgy, mint akit cserben hagytak, mert végülis tényleg - Utólag majd bánhatod, miből maradsz ki.
Kezd tanácsokat adni.
- Múzeum, pfff, ugyan Sam, ez pár nap most arra kén szolgáljon, hogy kicsit kimozgassam a komfortzónájából, nem durván, de egy kicsit. Úgyhogy olyan dolgokat tervezek, amik nem égetik ki, abban az értelemben, hogy vissza gubózzon, de kihívást jelentenek, új dolgok amiket még nem próbált és valszeg magától eszébe se jutna. Tudod, teher alatt nő a pálma, nem azért jön el egy totál idegen, új helyre, hogy majd rajzikáljon a parkban, azt meghagyjuk szépen Samelnek. Jó, hogyha van olyan, ami nagyon érdekli nyilván elviszem és megnézheti és ha valami ellen nagyon tiltakozik nem erőltetem rá. Megígérem! Jó lesz így? Ne aggódj, majd figyelek rá! - de ez a látogatás csak akkor lesz sikeres, ha sikerül felfoldani azt a sok évek alatt felgyűlt feszkót, mert van egy olyan érzésem, hogy azok akadályozzák igazán.
- A galéria meg tudod, hogy kihagyhatatlan, anya nem hagyná, főleg, hogy velünk ellentétben Kaylát tán tényleg érdeklik az ilyen dolgok.