San Francisco - Roxxon főépület

A Roxxon cég főépülete a város szívében.

~Dr. Bryannt Stronghol - Karácsonyi parti 20. emelet~

Hamar elillanni látszott ez a majdnem két hónap amióta felvettek a céghez. Rengeteget segített a légkőr változás. Az, hogy senkit nem ismertem az elején sok szabadságot adott, hogy könnyebben menjenek a napok. Persze a lehetőségeket megragadtam mindig, hogy barátságokat kössek, vagy próbáljak kötni a munkatársakkal épp kinél hogyan. Mire volt vevő a másik. Elméleteket bontakoztatni, szét cincálni már létező elképzeléseket a hibáiban vagy épp jövő tervekről merengeni el.
A legtöbbször persze egyenrangú munkatársaimmal beszélgettem de ha volt rá lehetőségem, ha adódott akkor mindig megpróbáltam egy-egy főnökkel is egy kávézás erejéig akár de beszélgetésbe elegyedni. Barátkozást és beilleszkedést próbáltam sugalltatni magamból és mindig megpróbáltam megtartani a láthatatlan vonalat ami felett nem lehet átlépni így mintsem direkt vagy árnyalt utalásokkal sem próbáltam nagyon a titkosabb dolgokba beleártani magamat. Nem vagyok sok ideje itt és bár hiába tudják kirúgásomat az AIM től bizonyosan nem bíznak még meg bennem ennyi idő után annyira, hogy ne figyeljenek árgus szemekkel. Így inkább a pletykák világa maradt még. Persze ott van még Vayne (tudom a neved nem csak hogy pókember gondolom ha nem szólj rám) is. Néha néha tartottam vele kapcsolatot de azt mindig szigorúan épületen kívül és messze tőle. Információkkal nagyon nem szolgáltam neki. Nem akartam kiadni semmit ha meg is tudtam valamit. Tudom, hogy minden rögtön vissza futna az AIM Birodalomhoz és inkább a Roxxoniakkal akartam barátságot kötni minthogy a birodalmit újraépíteni. És egyébként is igazán kényelmesnek éreztem ezt az alacsonyabb beosztást.
A Roxxon-nál már a Dr. White becenévre is vissza szoktam iskolás koromból, hűen hozzá mondhatni fehér öltönyömben jelentem meg a karácsonyi partira is, kivételesen egy piros nyagkendővel a feketétől ellépve az ünnep kedvéért. Kezemben egy pohár vörösborral álldogáltam pár munkatársam mellett akikkel csevegtem. Néha elnézve a táncparkettre ahol már ropták páran de egyre gyakrabban az ételek felé is elpillantgattam közben a jelenlévő népen tekintetem végig vezetve. Nézve kik is vannak itt. És széles a réteg, mindenhonnan van valaki. Magas beosztásúak, vezetők és aprólék is bőven. A hangulat pedig kellemes volt. Még néztem is, hogy van-e vezetői beosztású hölgy a teremben aki nem táncol. Nincs is jobb alkalom az ilyen partiknál a táncos barátkozáshoz.
Vayne a számát tudja a telefonomnak, így ha akar elérhetett. Bár a telefonba beütve nincsen és ki tudja. Lehet, hogy miután az este belendül ha el is ér se fog sokra menni már velem.

Felszerelés:

Persze mindenki akivel csak már pár szót váltottam szinte csak rögtön kíváncsi volt, hogy miért is hagytam ott az AIM-et. Jó munkát végeznek ezen a téren. Hálás is vagyok érte némiképp. De tiszta sor, hogy ez a saját érdekük is, hogy még véletlenül se szivárogjon ki semmi. Azok akik be is vallották, hogy megpróbáltak betörni a rendszerbe csak megnevettettek. Némelyiküknél még kacagtam is halkan hiszen én tudtam, hogy MODOC nem annyira egyszerűen kijátszható, hogy egy hobbi hekker bejuthasson vagy egy vér profi. Igazán jó érzés volt tudni, hogy az úgynevezett ballépésemet senki sem fogja megtudni itt. Megkönnyítette a dolgomat bőven. Az más kérdés, hogy ettől az új állásomtól függetlenül még felelnem kellett feléjük, már a gyógyszert szednem és ellenőrzéseknek alávetnem. Néha elméláztam bár ezen. Vajon még is mit tennének ha nem tenném tovább. Kitálalnának? Nem mernék megtenni. Túl nagy botrányt kavarna nekik az engem meg nem igazán izgatna fel. De jelenleg most ez a legkisebb gondom. Inkább a beilleszkedésen jár a fejem és a jó kapcsolat mintsem az AIM-es árnyak. Én amíg nem mondom el addig senki se fogja tudni egyébként sem.
Sikeresebb voltam mint hittem volna, hogy leszek. Mondjuk. Sikerült persze ezzel némi ellenséget is szereznem magamnak az annyira már nem népszerű férfiak körébe. Hát ez is eljött, hogy nők szívét lopom le más szoknyapecérektől. Mit mondhatnék erre, rosszul vagyok magamtól de hát ha egyszerűen ez kell ahhoz, hogy közelebb kerüljek pár jobb infóhoz hát felőlem aztán legyen. Más kérdés, hogy elég irritáló a dolog, hogy körül lengenek. Ezen része persze belül marad. Mondhatni a lelkem sikít miközben édes mosolyt adok kifelé.
Egy pillanatra rámerengtem a boromra. Azt a vacak gyógyszert szednem kell vagy még a végén letolják a gatyámat az egyik ellenőrzésnél ha megbukok de legalább nem zavar bele az alkohol. Öröm az ürömben, mondhatni. De mostanra már teljesen jól hozzá szoktam is a mellék hatásához. Vagyis a hatásához. A tompaság segít is még most. Ha másra nem legalább arra egész jól működött, hogy kicsit jobban átgondoljam mit is mondok mielőtt még kinyitnám a számat. A tompaság megmaradt de semmi probléma. Megoldható minden.
Most is lengenek hárman is körülöttem hölgyek. Mindannyian arról az osztályról vannak ahol én is dolgozok. Kettejük hasonló szinten vannak mint én. A harmadik viszont az osztályvezetőnknek a helyettese.
Némiképp... Dehogy is, inkább rohadt nehezen viselem, hogy ragadtak mint légy a cukorra de mondhatni kénytelen voltam jó pofát vágni és kedves lenni mindenkivel. Többre mentem itt ezzel a hozzáállással.
Felnéztem végül a pillanatnyi merengésemből és belekortyolok a borba majd egy mosolyt engedek meg a hölgy társaságomnak.
Az egyik kolléganőm aki a hármas tagja már eleget ivott a jó hangulathoz és persze sikerül megfogalmaznia egy kérdést is.
Hümmögök egy pillanatig.
- Igazán kellemes itt. Köszönöm. Bár bizonyára a társaságuk teszi. -mosolygok- Nem mindenki értékel engem ennyire magasan mint önök.
Megemelem a poharamat koccintásra a hölggyel majd a két másik hölgy felé is elfordulok pillantást vetve rájuk is azért. Egy kósza pillanatra a többiek felé is elnézek. Rosszallóbb pillantásokat várok úgy a túlvégéről a szobának. Valahogy így szokott lenni. A duzzogók mindig egy távoli sarokba gyűlnek.

Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy én egyszer nőknek fogok udvarolni, emberi nőknek! Biztosan halálra röhögtem volna magamat a megjegyzésén. Erre meg most pont ezt teszem. Szerencsére már megittak eleget ahhoz, hogy ne legyen túl nehéz dolgom a "bókolás" terén. Bár elég erős önkontroll kell, hogy mindent soraiba tartsak de nem okoz azért túl nagy gondot még. Inni se ittam még. A pohár ami a kezemben van az az első pohár borom és abból is csak kortyokat ittam.
A nők körülöttem meg teljesen megvannak babonázva, már a szó nem szó szoros értelmében. De nah, vajon mennyit ittak és milyen gazdagnak hisznek ezek engem? Már, White-ot. Míg elmerengtem az osztályvezető helyettesünk tette fel a nagy kérdést ami mindegyik körém gyűltnek érdeklődését persze felkelti. Feleség..gyerek-ek? Már magamban vettem egy mély levegőt, hogy azzal a majdhogynem kiszökött kacajt, majd elhesegettem a frappáns "még egy döglött mókus se vár otthon" választ.
- Unalmas, munkába forduló természetem van. Sajnos ezt nem szokták erényként listába venni egy korban sem ha házasodás a vonatkoztatás. - mondom keserűen - Se feleség, se gyerekek...
Elkapom, hogy felénk néz a projectvezető. Egyre gyarapodik közben már a táncparketten ropók száma is... Kezdem félteni itt az írhámat. Nem elég a kéretlen szeretet özön amit itt kapok de a gyűlölködő tekintetek amiket gyakran kaptam, talán még most is kapok, jó párszor már elátkoztak.
Ha~aah... Megkéne libbennem egy jó tíz percre ebből a szobából. Erőszakosan magántémákra viszik a beszélgetést.
- Egy percre ha megengedik - derűs mosoly , pohár letesz asztalra - Magukra hagynám a hölgyeket egy rövid időre.
Aztán igazából már nem nagyon várom meg a válaszukat és elkezdek kisétálni a teremből, az illemhelyek felé-iesen. Közben vetek kifelé sétálás közben egy pillantást a projectvezető felé és ha nagyon néz pont akkor rá mosolygok. 


(Azért ha pasi a projectvezető akkor nem, azt hiszem ez nem volt még szóba, hogy nemileg merre van)

Sikerül végül leszakítani magamról a női társaságot. Sose szerettem magamról beszélni és az, hogy most a test más amiben mutatkozok és a hangom is illik hozzá sem változtat azon, hogy nem fogok mesélni. Öri barim ha lenne se mesélnék neki semmit magamról esélyesen. Bár maga a gondolata az öribarinak elborzasztóan hányingert keltő volt ezért inkább hamar elhessegettem a gondolatát is. Amikor kifelé menet a project vezetőre néztem, biccentéssel köszöntem neki ő pedig magához intett ezt látva rögtön. Nem tűnt halasztást tűrő ügynek az invitációja így odamentem hozzá. Kíváncsi vagyok, hogy mit akarhat. És beszélnie kell velem. Privátban? Ööö, oké. Nem igazán értem, hogy mit szeretne beszélni velem. Nem emlékszek arra, hogy bármit is elrontottam volna esetleg. Ez persze egy féle képpen tud csak kiderülni így bólintok neki és hozzá fűzök egy "Rendben"-t majd követem őt el egy kicsit alrébb lévő irodába. Az persze üres mint ahogy az egész épület is az a bulinak hála csak ott vannak akik vannak.
Hmm szerintem pályát tévesztettem. Ha nem rühellném az embereket ennyire remek színésznő lennék... Vagy szimplán az emberek szerencsétlenek annyira mint eddig is hittem, hogy megbíznak bennem. Bár ezt most félre kell tenni. Jobban fennakaszt az, hogy "tudja" nem váltam el az AIM-től annyira jó viszonnyal mint híre van. Paranoid a csávó, ezt suggalja le nekem ahogy kiforogva fojtatja, mániákusan, hogy áruló van itt és hogy kém az AIM-nek. Heh... még jó, hogy eszem ágába sem volt sosem semmit se átpasszolni a birodalom felé de ezek szerint akkor van még itt más is aki az AIM kötelékekből szárnyalt át ide és biztos nem a pókocskánk az. Morfondírozok egy pillanatra mielőtt válaszolnék. Remélem könnyen adja a derekát abba, hogy elmondja mi is az a minden amit tud. Most talán az fontosabb kicsikével.
- Ez igazán kellemetlen hír uram, ám nem hiszem, hogy bármit is el tudnának érni illegális eszközök nélkül. Azzal viszont önmagukban tennének kárt és a nevükben. - próbálom valahogy nyugtatni talán szavaimmal - Viszont igazán felkeltette az érdeklődésemet az, hogy pontosan mit is tud az én távozásomról ami eltérhet a hivatalos és egyetlen változattól?
Fogalmazom meg egyszerűen a kérdésemet és várom, hogy milyen választ kaphatok erre mégis. Bár lehet csak egy paranoid csóka aki túl sokat gubbasztott a kémcsövek felett az utóbbi időkben. De talán még hasznos is lehet a beszélgetés. És igazán utóbbiban reménykedem.

Figyeltem a férfit, vakarta az állát majd előállt a kérdésével, hogy vannak e elképzeléseim, ötleteim, hogy milyen illegális lehetőségek vannak. Fel tudnék sorolni párat de nem vagyok benne biztos, hogy a jó lépés lenne kiköhögni egy tucatnyi lehetőséget így hirtelen. Inkább csak hallgattam egy kicsit és még megvártam a válaszát, arról, hogy még is mit tud a körülményeimről miután két lehetősége is volt. Az egyik a kamu igazság ami a magasabb körökben volt némiképp tudott és a valódi amit csak a tanácsosok és talán egy-két plusz fő tudhatott. utóbbi nagyobb cink lett volna de nem feltétlen megnyugtató az sem, hogy a ködösítő igazság átjutott ide. Úgy fest mégis csak sikerült valakinek hozzá férnie. Szempontomból irreleváns ha tényleg nem érdekli őt ám jövőbeli terveket igazán kereztbe tud húzni ha esetleg fenyegetőzni, sakkban tartani akarna ezzel az információval a birtokában. Biztos lehetek benne ha Ő tudja akkor magasabban is tudják..
- Igazán lekötelez - hazudom - Ám annyit hagy tegyek hozzá ha megengedi, csupán noszogatásról volt szó a beoszottjaimmal, amit persze Ms. Jones másképp vélt látni.
Elhallgatok egy kicsit míg mérlegelem, hogy milyen ötleteket vessek fel válasz képp a férfinak majd bele is kezdek.
- Ami a módszereket illeti, elég sok féle-fajta lehetőség van. Főleg a nagy cégek kezében. Ott van a rendszerekbe való betörés ami talán kissebb terhet ró egy illető lelkiismeretére, de persze azt se felejtsük el, hogy ritka az akit nem lehet megfenyegetni, hogy adjon ki információkat. - beletúrva a hajamba megvakarom a tarkómat - De nem vagyok igazán járatos ezekben. Engem inkább az emberek jelleme és viselkedése köt le mintsem az ilyesmik.
Nem hiszem, hogy túl extra dolgot mondtam volna. A rendszerekbe való behackelések mindenki első gondolatai között van úgy is. Ha öten nem akkor egy kolléga se vallotta be, hogy megpróbálták. Ami meg a sarokba szorítás ötletét illeti, lehet kissé rányomja majd a bélyegét a beszélgetésre ha célzásnak veszi a dolgot.
- Így már miért is érthető, hogy a Roxxon-t választottam?
Ugrok vissza a témáink között hirtelen.

Másodjára is belegondolva viszont még sem annyira felejthető, hogy magasabb körökből információhoz jutottak. Talán más dolgokhoz is hozzá férhettek. Már csak a "barátság" fenntartásának kedvéért szólnom kéne nekik erről a biztonsági résről. De nem feltétlen a közeli hetekben fog ez megtörténni valószínűleg. Persze nem lenne jó ha az adatok csak úgy kiszállnának onnan. Nekem is lehet az még kellemetlen ám nem lesz az első dolgom az infó megkapása után, hogy jelentem is.  Azzal lehet magamra festeném a besúgót hiszen ha ilyen infók kijöttek akkor az is kijuthat vissza, hogy ki mondta el a rést.
De most inkább a jelen beszélgetésre figyelek. Ezzel inkább később fogok foglalkozni, most úgy se tudok semmit tenni rögtön, úgy hogy inkább a férfi válaszára figyelek. És egyet ért velem, tudja miről beszélek. Egy hazugság alá adtam a lovat és simán átment és nincs semmi kétely, ami jó. Érti, hogy mire akartam kilyukadni, hogy valószínűleg csak egy túlfújt vitázás és pár megsértett lelkecske volt.
Úgy festett hirtelen, hogy rosszat mondtam még is az ötleteimmel de végül szabadkozásom helyt adott kifejtéseimnek és megkönnyebbült emberünk. Reméltem, hogy választ kapok, hogy miért volt érthető az itt létem de elsiklott a füle mellett és egy kérdést szegezett nekem a várt válasz helyett.
Y-project? Hmm... Dörzsölgetem az államat miközben nagyon elgondolkozok. Arcomon látni, hogy nagyon keresem az emlékeim között.
- Azt kell mondjam, hogy nem ismerős. Nem hiszem, hogy hallottam volna már erről... - bököm ki végül még mindig merengve közben - Bár lehet, hogy csak nem emlékszek rá, vagy ilyesmi. Miféle project ez?
Kérdezem meg őszintén. Így elsőre nem fut be az emlékeim közé ez. Elég sok féle fajta projectek futottak mindig is, legtöbbre ügyet se vetettem így még a nevükre se emlékszek és persze nem feltétlen tartozhatott az én részlegemhez se. Remélem ad felvilágosítást erről.

Láthatóan elszomorítottam, hogy nem rémlik ez a project. Hát bru hu pont nem tud felzaklatni, hogy nincs ínyére a dolog. Aztán meg állítja, hogy tudja, hogy emlékszek rá és ne hazudjak. A kommunikátort amit elővesz rá pillantok, hogy mit akarhat vele és hamar ki is derül. Erőtér húzódik körénk fel a ruhám pedig ott áll el ahol tud ahogyan vissza változok az eredeti alakomba, nem kis meglepetéssel nézek le magamra ahogy még mondandójának végére még meg is szólít a nevemen. Cöhhintek egyet, nem is kell említenie, hogy mi ez. Bőven tudom így csak bizonyosságot nyer ahogy mondja, hogy Loki cuccai közül szerezték.
Öröm az ürömben, hogy semmilyen jel nem tud kimenni. Ámbár vannak kellemetlenségek bőven, hogy ez most ne tudjon felvidítani egy kicsit se. Ebbe nagyon csúnyán beletenyereltem, de honnan a francból tudhatja és még ki lehet ezen a listán még. Ej, egy szere de sok tennivalóm lett.
- Heh, milyen érdekes felvetések. - köszörülöm meg a torkomat - Kár, hogy egyik se talált. Oh, de! Igazat megszólva szeretnék gratulálni a főnökségének amiért rájöttek, hogy ki vagyok. Igazán érdekelne, hogy hogyan is sikerült...
Neki támaszkodok az asztalnak és kigombolok párat az inggombok közül, hogy legyen helyem majd karba teszem a kezeim. Kiváncsi vagyok, hogy képességet is blokkol-e az erőtér, egy tesztet megér és ha a szervezetemben elkezdenek fejlődni a vírusok a parancsomra akkor minden rendben van.
- És akkor meggondolom még egyszer, hátha eszembe jut valami erről az Y izéről.
Nem igazán van sok lehetőségem most mondjuk. De ettől függetlenül legalább meg tudom nyújtóztatni a tagjaimat. Ha a képességem működik akkor a vadbarma összezárta magát egy biológiai bombával. De ha nem is, egy két csontját még így is el tudom törni ha kell.

A képességemet is blokkolja az erőtér. Remek, sosem szerettem volna kipróbálni milyen érzés az erőtéren belül lenni és lám most még is sikerült ennyi év után. Roppant bosszantó az egész. Lefedett minden lehetőséget, hogy az életére tudjak törni. Ott a pont.
A mosolya ismerősen hat. Nem tudom honnan de biztosan találkoztam már ezzel az alakkal régen. Elmerengek rajta, hogy ki lehet ez. A szavaiból ítélve, hogy megölhet.. Olyan könnyedén kezeli, biztos ráléptem a tyúkszemére már egyszer ha nem többször is és még ez a Miss Hjuchia-zás is még hozzá... Rohadtul nem szeretem ha fenyegetnek, főleg ha az életemet, de frusztrációtól nem fog varázslatos módon lekapcsolni az erőtér és kétlem, hogy egy székkel - főleg egy irodai gurulóssal, agyonpárnázva - nagyon sokat el tudnák érni.
- Felelek én, miért hiszi azt mindenki ilyenkor, hogy csak szívatom...- teszem hozzá - Above hotel, ugye? Az az alak hamarabb döglött meg minthogy mondott volna bármit is ami hasznos is lett volna, hogy ismerek valakit a projektből? Biztos, csak nem érdekelt sosem ez a projekt miután nem játszhattam velük, de ha jól tudom akkor alakváltó mutáns gyártósoron, technikailag az Y projekt. A program meg titkos volt és még most is az, szóval nem, senkinek sem beszéltem erről. Már, magát nem számolva.
Figyelem az alakot, ha támadna akkor megpróbálok kitérni előle vagy elvezetni a kezét, lábát ha rám rontana.
- Most már igazán elmondhatná ki maga. Tisztán látszik, hogy ismerjük egymást.
Remélem, hogy nem Slade vagy valamelyik Y projektes alakváltó. De biztos nem ezzel az arccal emlékszek rá mert akkor már rég felismertem volna.

Résztvevők: dr. Bryant Stronghol / dr. White
Következő körváltás: 2016. január 30. (szombat)

A férfi megcsóválta a fejét Sakura válaszára, úgy tűnt, hogy ő többet tudhat, mint amit a nő.
- Elég sokat fecsegett és erről nem csak az AIM, de Chromix-land uralkodójának testőre is tud - mondta. - Továbbra sem hiszem el, hogy úgy küldték ide magát, hogy nem árultak el minden részletet.
Ezek után hallgatta, hogy miket is mondott a nő.
- Ennél többet is tud - mondta. - Shadow egészen sok mindent mesélt miután megszökött a Projectől és önöknél nyert...
Kivárt néhány pillanatot, majd folytatta.
- Mindegy, maga élve úgyis többet ér, mintha feladnám a hatóságoknál.
A következő kérdésnél, amit Sakura tett fel neki elmosolyodott.
- Tényleg nem ismer meg? - kérdezte. - Pedig egészen sokáig laktunk egy fedél alatt...
Most, hogy így mondta, igaz akkor valamivel fiatalabb volt, de már ismerős volt.
- Én voltam az ön tornyában a tudományos részleg felelőse, én dolgoztam ki Rozsomák és az ön véréből a regenerációs szérumot... most pedig újra kezdhetem a munkát.
Ekkor Sakura úgy kezdte érezni, hogy szédülni kezd és minden sötétedett körülötte.

//Bocsi,hogy csak most van reag, de este nem bírtam éjfélig fennmaradni//

Unott fejjel nézek a csávóra aztán meg össze csípem két ujjal az orrnyergemet. Egy ideig így hallgatom.
- Bla bla. Nézze ha csak azért hívott félre, hogy ócsárolja a memóriámat akkor akár vissza is mehetnénk iszogatni...
Válaszolok neki így mindenre. Bár messze nem válasz ez inkább csak kijelentés. El mondja és közben fel is ismerem végül a fazont, hogy az egyik tudós volt a tornyomban még. Remek, eljött az ideje, hogy a régi idők elkezdjenek kísérteni. Mindig mikor úgy érzem, hogy másra már nincs is szükségem... Ilyen az én szerencsém.
Megjegyezném neki, hogy rosszat tett neki az idő de érzem, mintha szédülés fogna el. A látásom meg sötétedni kezdett el. Megtámaszkodok az asztalon az egyik kezemmel míg a másikat ökölbe szorítom.
- Ahogy érzem nem akarja az együtt működésemet. Mit csinált?
Ha közben közelebb jön megütöm, legalább is megpróbálom megütni.

//Segáz, én is megcsúsztam az írással//

Még, hogy engedném-e? Ki foglak csinálni az első alkamamkor! De az alkalom nem igazán akar adódni most. A rosszullét elfog és az ütésemen érzem, hogy mint egy lassított felvétel mozog és egyszerűen ellép csak előlem, a lendületemmel meg egyenesen a láthatatlan falba sétálok bele és  a kép elmegy, elveszítem az eszméletemet.
Nem tudom mennyi ideig lehettem kiütve de mikor magamhoz térek már egy asztalhoz vagyok hozzá szíjazva. Meg rándulok ahogy kinyitottam a szememet, kezem, lábam fejem. Mindenem le van kötve biztosan. Amennyit láttam a szobából az alapján már egy laborban lehetek. Mintha csak egy mágján lennék, égett az egész testem és rohadtul fájt mindenem. Ahogy végig futottam magamon a tekintettemmel láttam meg, hogy a kezeimből csövek lógtak ki. Megrántottam magamat, szabadulni próbáltam, a köd alakomat felvenni, hogy kijussak a szíjak fogságából ha ment, legalább egyik kezemen, hogy utána már azzal kiszabadítsam a többi tagomat is. Ha ez nem működött akkor nem marad más mint vagy elérem az egyik karom csatját és hátha tudok rajta lazítani vagy valahogyan kihúzni, kifeszíteni az egyik kezemet a fogásból.

Nem működött a dolog. A köd alakot semennyire sem tudtam felvenni és még jobban elkezdett fájni mindenem. A fejembe meg még inkább belehasított a fájdalom. Meghúzni magamat a szíjjak között pedig egy pláne rossz húzás volt ahogy jobban rám szorultak és itt ott bele is vágott a bőrömbe amire egy halk nyögés kiszalad.
Mire oda ér mellém a csávó az agyamig is eljut, hogy mit magyarázott. Nézek rá de elég nehéz megtalálni a fókuszt.
- Téllegh? - motyogom 
Észre se vettem, hogy leszedáltál. G-cire megöl a fejem. A felvillanó szikére viszont rögtön sikerül fókuszt találni aztán meg a hideg érzéstelenítőt is érzem a hasamon.
- H..hé ló! Takarodj azzal az!- szakítom magamat félbe ahogy elkezd felvágni és a vágás mentén a fájdalom szétszalad. - A... K*rva. Any*d. Te b*dös...
Kapálóznék is hozzá de az a nem elérhető lehetőségek közé tartozik így mara a verbális támadás, már amennyire megy.

Teljesen bénának érzem magamat ahogy mozdulatlanságig le vagyok szíjazva az asztalra, hogy ez az elmebeteg kedvére fosztogathasson. Fel-fel nyögök ahogy a vágott seben át benyúl a mellkasomba és "kutakodik" míg végül nem éri el az extra szervemet és ki is vágja azt amire összeszorítom a fogaimat de erő híján még így is felordítok még egyszer. Ahogy a kezét végre kiszedi kis megkönnyebbülést is érzek de leginkább mindenem rohadtul fáj és alig tudok eszméletemnél maradni. Persze ha ez nem lenne elég a kezeimet furcsán kezdtem el érezni, mintha szilárdulni kezdtek volna a kezeim. Megpróbálom behajlítani az ujjaimat majd kinyújtani. A nyugtató mellett valami mást is nyom belém de nem bírok gondolkozni most.
A leszívni kívánt vér mennyiségére rá kapom a tekintetemet a csávóra. Nem tudok valamit tenni, bármit! Akármit... Próbálom zakatoltatni az agyamat miközben már elkezdi leengedni a véremet. Kizárt, hogy magamnál fogok maradni már fél útig se. Az egyetlen esélyem talán ha megint magamra hagy és össze tudok kaparni annyi erőt, hogy kiszabaduljak innen.