San Francisco - Roxxon főépület

Teljesen leszedált a csávó és még ötletem sincs, hogy mit pumpál még belém, hogy a sebem nem is gyógyul már már. És a véremet is elkezdte lecsapolni a faszi. Ha ez így megy tovább nem vér fog forogni bennem hanem nyugtatók tömege meg még mi... Ez a csapolás része persze már nem érdekli a fogvatartómat így háttal nekem foglalkozik valamivel, én letekintek a karomra amit már nagyon furcsának éreztem az előbb is már és most látva is, ahogyan összement gyerekkézzé változva rákerekedett a szemem de csendben maradtam. Kellemetlen volt de annyi cucc van már bennem meg mindenem sajog nekiindulásra is, hogy már nem is zavar igazán. Felpillantok a fazonra, hogy még mindig háttal van-e nekem és ha igen akkor elkezdem óvatosan kihúzni a kezemet a bilincsekből. Ahogy össze mentek így már nincsen rajta fogása sem, még most kell megszabadulnom a béklyóktól míg tudok, ha így fojtatja a vérszívást akkor tényleg hamar nyugtató fog csak csorogni az ereimben a vérem helyett. Ezt viszont nem akarom megvárni.
Fel fel pillantok vissza a csávóra, hogy nehogy megforduljon miközben ügyködök de amint kiszabadítottam a kezemet nekiállok kicsatolni a többi leszorítót is, a fejemen, mellkasomon meg a karomon aztán utoljára hagyva a lábaimat. Valahogy úgy érzem, hogy nagy mák kell, hogy a csávó ne forduljon meg míg én ezekkel bíbelődök meg hogy ne is ájuljak el se..
~A fenébe is, változnék gyerekké teljesen egyszerűbb lenne...~

Egyáltalán nem figyelt rám az ürge, sőt ahogy elkezdtem csak a kiszabadításomat a füléhez vette a kezét. Talán fülesen szólhattak neki mert ki is viharzik a szobából rögtön. Kapok a jó kis lehetőségemen és a kiszabadulásra tempózok. Ahogy merengtem, hogy mennyivel jobb lett volna ha teljesen gyerekké változok akkor már nem csak a kezem, érzem ahogy a sajgás végig megy minden tagomon, csontomon és megfiatalodok, összemegyek gyereknek teljesen.
~ Király! Így már mindjárt könnyebb lesz~ Végül kiszabadítom így már elég könnyen magamat az asztalról és kihúzogatom magamból a kábeleket. Rühellem ezeket a szarokat.
Ahogy lemászok az asztalról végig nézek magamon, most már úgy érdekel is, hogy mi van rajtam meg mi a stájsz. Elég sok évet le dobtam magamról, tizenkettő körül lehetek, vissza felé is tuti működik ez de most másodlagos. Egyrészt a doki se fog számítani arra, hogy egy gyerek meg így talán könnyebben el tudok tűnni majd. Magamhoz ragadok egy szikét gyorsan, hogy legyen mivel némi behatást majd gyakorolnom a csávóra. A vegyvédelmi ruhája miatt hiába árasztanám el a szobát bármilyen vírussal is, hasztalan lenne szóval ledöfése az járhatónak fest. A képességeim is kezdenek magukhoz térni ahogy már nem érzem magamat már annyira levegőfejűnek se a vérhiány miatt ahogy azt is elkezdte termelni a testem ütemesebben.
A lépteket viszont hallom, hogy közelednek. Jön vissza a fószer szóval kell találni egy helyet ahonnan rajta üthetek, szimplán elrejtőzni és kivárni nem kéne. A végén még riadót fúj én meg fújhatom. A szellőzők a plafonon meg átférni se férnék, hacsak nem akarnám az egész utat ködalakban megtenni, ablak meg nincs is.
Végül besasszézok takarásba az ajtó mellé vagy közelébe, ahogy el tudok rejtőzni is, hogy onnan lesből rá tudjak támadni és ágyék körül megszúrni a szikével. Ha szerencsém van akkor elkapok egy eret is vele, de ha nincs is akkor is legalább egy második döfést is biztos be tudok vinni amíg még az elsőt fájlalja.

Az ajtó nem lengős volt hanem a falba vissza csúszós modern így az nem tudott takarni nyíláskor de azért el tudtam helyezkedni úgy ahonnan rá tudok majd támadni a belépőre. A kellemetlen érzés megint át járta a testemet ahogy megnőttem, vissza alakultam felnőtté de jól is jött. Egy mozdulattal elvágom a torkát a férfinak egy ütőérrel együtt így üvölteni sem tudott és hamar kivérezve terül el a földön. Még felnézek az ajtóra és, hogy jön-e még valaki utána, ha igen és közel van arra is rátámadok ha tudok. Ha senki más akkor lenézek a földön fekvőre.
- Fuh, na ez megvolt te kis buzi. -Rúgom meg a hullát majd bele szúrom a szemébe a szikét- Fogd meg egy kicsit.
Majd megfogom és karjánál fogva beljebb húzom az ajtóból aztán meg elveszem a fülesét, rádióját, hogy legalább egy előre jelzés legyen ha valaki jön vagy keresi tudjam.
Körbe nézek a szobában szekrényekért elsőnek. Most még nem érdekel, hogy nincs ruhám ám merész húzás lenne még nekem is kisasszézni meztelenül az épületből. Remélem van szekrény(már olyan ami esetleg ruhát is tartalmazhat mert gondolom kemikáliás van) amiben eséllyel ruhát is tudok találni, ne agy isten a sajátomat. Ha találok akkor gyorsan felkapom, ha nem akkor kénytelen vagyok hullát rabolni és a csávóról rángatom le. Ideiglenesen jó, amilyen a tájékozódásom még kifele menet talán találok is egy személyzeti öltözőt. Ha ez megvolt akkor utána ideje tönkre tenni mindent amit itt művelt a faszi. Ha halálos biofegyvert akart volna csinálni a véremből még hagynám a dolgot de kizárt dolog, hogy hagyom, hogy valami misszionárius gyógyszert csináljon belőle. A-a! Kizárt. Legjobb az lenne ha az egész helyet fel tudnám gyújtani meg még az is érdekel, hogy azok az embriók mi a francok lehetnek. Bár valószínű, hogy a helyi Y-projekt lesz.
Minden esetre most elsődleges a ruha. Aztán körbe nézek a lehetőségek után is. Nem akarok sok időt eltölteni itt mert nem tudom, hogy most a csávó egy egyedüli lelkes hülye állat volt aki így akart kitűnni a cégnél vagy vannak-e mögötte sokan még. De ha van füles talán tudni fogom, ha jönnek.

Telefonja és nem rádiója volt. Pech de azért elteszem a telefonját és elveszem a belépőjét ha van neki mert hasznos lehet esetleg. A telefont meg ha használni én nem tudom tudok olyant találni aki talán fogja tudni így csak kikapcsolom és zsebre vágnám...de nincs zsebem. Ruha... Kell, most...
A "mindenkinek egy méret" műtős ruhán kívül még volt pár labor köpeny is de megelégedtem a zöld gatyával és pólóval, már amennyire ezeket annak lehet nevezni de szó szerint jobb mint ami volt. A cipő kérdése több gondot okozott mémiképpen mert az nem volt a csávó lába meg jó pár számmal nagyobb volt az enyémnél így inkább hagytam. Mezbitláb többre megyek mint egy nagy cipővel. Persze a saját cuccaimnak nyoma sem volt itt, alaptalan remény volt, hogy esetleg megtalálom itt őket. A kutakodásom meg több infóval nem szolgált mint amit eddig is úgy ahogy tudtam. A regenerációs szérum és az Y project. Az energia falat nem tudtam lekapcsolni de ehhez a két infóhoz hozzá tudok férni a gépen keresztül. A csábítás megvan, hogy megnézzem a felvételeket de innen kétlem, hogy bármit is tudnék kezdeni velük. Azért mielőtt felkelek előle egy pillanatra még átfut a fejemen, hogy megpróbálni törölni őket... ~A fenébe is egy próbát megér... ha be is indul valami, hogy valaki törölni akart fájlokat sem feltétlen rohangál mindenki vegyvédelmi ruhában...~ Meg ha igen is akkor is van még más módszerem ellenük.. Egy gyors próbát teszek, hogy tudom-e módosítani az adatokat vagy törölni aztán ha megy akkor belekotorok, ha nem akkor hagyom is ott rögtön és megyek kifelé, menet közben még megragadva a szikét, egy szikét. Amelyik jobban kézre esik.
A szobából először csak kinézek, hogy mi is van arra, nem kéne kirohannom rögtön. A végén még van ott valaki.

Nem tudtam bele nyúlni a dolgokba mert le voltak védve az adatok. Várható volt így egy szike magamhoz vétele után kilestem a folyosóra. Balra is és jobbra is hosszan futott. Sehol egy ablak és hasonlított az AIM-es stílushoz, nagyon úgy fest, hogy a föld alatt vagyok. Fölfelé kell majd haladni úgy fest. Bár most még csak jobbra vagy balra hosszan. Kamerák is biztosan vannak a kivilágított folyosón de legalább ember nem járta most per pillanat. Érzem a kényszerét, hogy húznék már innen el amilyen gyorsan csak tudok de nem akarja a gyomrom bevenni, hogy csak úgy itt hagyak mindent, belátom a csávót nem kellett volna ilyen gyorsan elkaszálnom de ez van, megesik. A levett vérem még itt van a kivett szervemmel együtt szóval azokat pusztulásra ítélem, elintézem a képességemmel, hogy ne maradjon semmi belőlük majd vissza megyek az ajtóhoz.
Ködként talán el tudok siklani egy darabig, arra talán nem szólal meg semmilyen riasztó ha talajszinten megyek. Köddé válok végül és elindulok jobbra így. Ha megszólal riasztó így is rám már rögtön akkor igazán mindegy volt, hogy hogyan lépek ki innen de így esélyesen legalább fel nem fognak ismerni amíg így vagyok. Meglepődött a csávó azon, hogy volt egy extra szervem szóval kétlem, hogy erről tudnának.

Kilocsolom a véremet és "meghintem" jó adagnyi fertőtlenítővel majd a szervet is össze vagdosom és azt is még megajándékozom a vegyszerrel. Ez meg is van. Ideje ki is jutni innen, hogy értelme is legyen annak, hogy ezt tönkre tettem. Ha újra elkapnak akkor semmit sem ért ez. Ahogy viszont füstalakba akartam volna menni az nem ment és a vágás is még mindig ékeskedett rajtam. Chöh.. A fenébe is már, még mindig nem tisztult ki a szervezetemből amit belém pumpált. Mennyi szart nyomott ez belém, istenem. Pedig már azt hittem, hogy ha már lecsapolta a véremet akkor legalább kiürült a szervezetemből a cucc. A nagyobb probléma inkább, hogy lépteket hallok kintről. Fémes léptek méghozzá, ez biztosan nem orvos lesz, sokkal inkább őr vagy robot. Remélem, hogy nem robot. A dokit el tudtam kapni meglepetésből de, hogy kétszer is szerencsém legyen ugyan azzal a húzással erősen kétlem. Hát van a Bé terv és a Cé is.. mindkettő megfelelően röhejes és biztos vagyok benne, hogy egyik se fog nagyon beválni de inkább elbújok az asztal mögött és lesem, hogy ki jön be mint hogy belefeküdjek a vértócsámba és hullát játsszak.

Nem is egy valaki hanem többen érkeznek a folyosón. Jobb döntésnek tűnik, hogy inkább elbújtam az asztal mögé mint hogy az ajtót kísértettem volna meg még egyszer. Ahogy átlépett az egyik az ajtó előtt a másik fedezésében szomorúan kellett tapasztalnom, hogy most nem egy másik doki jött hanem legalább két Roxxon katona. Állig felfegyverkezve és páncélban. Remek! Pont ami most kellett nekem amíg még nem vagyok jól sem. A hasamra teszem a kezemet ahol a vágás is van. Még mindig ott van, sajnálatosan röhadt lassan gyógyul a dokinak köszönhetően. Ha legalább a manuális gyógyításomat elő tudom hozni az jó lenne és azt meg is próbálom. Ha a zöldes derengés megjelenik akkor az jó jel, de nem adok sok siker esélyt neki így egy gyors próbát teszek csak vele.
A be gurított füstgránátra el húzom a számat, bezzeg ha most át tudnék alakulni, könnyedén ki tudnék siklani közöttük! De mivel az pár pillanattal ezelőtt még nem ment, kétlem, hogy most menne máris. Fel húzom a pólóm nyakát egészen az orromig és elhelyezkedek úgy, hogy ki tudjak ugrani a fedezékből ha kell. Be fognak jönni rögtön amint ellepi a szobát a füst. Ők biztos látnak majd a füstben, ellenben velem de ha jó fedezéket választottam akkor a befelé érkező egyik talán elsétál mellettem és akkor talán le tudok szerelni róla valami fegyvert. Talán kivenni a pisztolytáskájából a pisztolyt. A szikével nem sokra megyek ezek ellen úgy érzem.

Ahogy gondoltam, még mindig nem megy a képességem mint szeretném. Ha nem épp menteném az írhámat akkor talán nem is annyira zavarna, hiszen hé, nem sokan veszik ennyire fél vállról általában már azt se ha felvágják meg turkálnak. De jelenleg nem nagyon vigasztal a dolog.
A füstgránát berepült és ereszti a füstjét, én felhúztam a póló nyakát és vártam volna, hogy jöjjenek be nem sokra utána a katonák de nem történt semmi. A mocskok kint várnak, hogy vagy belefojtom magam a füstbe be vagy kimegyek. És ez a szar még könnygáz is nem füst. Megtörlöm a könnyező szememet a pólóval. Nincs mit tenni. Ki kell menni.
Számítanak rá, hogy fogok ki menni. Biztos vagyok benne de ettől függetlenül meg kell próbálnom a futást. Most még muszáj vagyok. Neki iramodok az ajtó felé és a végén egy láb előre becsúszással távozni a szobából a folyosóra. Nagy eséllyel arra számíthatnak, hogy csak simán kirohan a bentlévő, aka én. Szóval talán meglepem ezzel annyira a katonákat, hogy lesz időm utána felkelni a földről és jobbra a folyosón lefutni. Hiába látok több problémát ezzel az akcióval mint siker lehetőséget, kétlem, hogy pont ebbe a szobában ne lenne kamera és ne tudnák, hogy hogyan nézek ki egyébként is, hogy játszam a szegény orvos segédet akire rávágták a könnygázt.

Alig, hogy megindulok a szobából kifelé, csak a fedezékemből kellett kilépnem és rögtön éreztem is ahogy az éles fájdalom két-két ponton a lábamban meg a mellkasomban is bele nyílal amit rögtön követett az áramütés is amitől remegve, izmaim kontrollja nélkül estem össze a földön és hamar el is vesztettem az eszméletemet.
Hideg sós, tengeri levegőre tértem magamhoz a földön fekve. Minden izmom sajgott és alig láttam ki a saját fejemből de a kivégzett Roxxon katonákat felismertem ahogy mellettem feküdtek holtan. Át fordulok a hátamra ha eddig nem azon feküdtem volna és hagyom magam mellett elterülni a kezeimet. A sokkolóktól minden sejtje sajog az izmaimnak még mindig, hogy most igazán mozogni akarjak. A hangot amikor meghallom arra döntöm a fejemet, hogy elém táruljon egy vörös köpenyes, pisztolyos ürge.
- Valóban... -hangzok inkább fáradtan mintsem unottan ahogy szoktam meg most is szerettem volna.
- Ez a nap egyre csak jobb. -motyogom- Szóval, minek köszönhetem? Nem vagyok éppen híres a barátaimról.
Inkább ellenségeimről és azok között is csak az igazán szarok vannak szóval valamit biztos akarnak. Egyébként nem a San tengerparton tértem volna magamhoz hanem egy cuki cellában vagy egy koporsóban pár láb mélyen. Már ha kaptam volna. Bár lehet, hogy szimplán csak az utolsó dolog amit akarnak az a Roxxonnál a regeneráló szérum ha egyáltalán tudják. Vagy bármi.

Mellettem landol a bőr karperecem. Felülök végre és elnyúlok érte. Ez sok mindent megmagyaráz, hogy ezt nem csak, hogy vissza adta nekem de levadászta is az épületben nekem. Olyan nem tenne ilyent aki nem tudja, hogy mire van. Felteszem a csuklómra majd megnyújtózkodok, hogy a gémberedéseket elkezdjem kiszedni az izmaimból a sokkoló okozta görcsöket. A megjegyzésére, hogy nem kéne elhagyni az ajándékokat csak vállat vonok, nem kommentelek rá semmit verbálisan.
Az elővett adathordozóra nézek amit dob is felém amit könnyen elkapok és megforgatva a tenyeremben megnézem közelebbről is.
- Nem is tudom, hogyan mehetett ki a fejemből az ipari kémkedés része.
Nézem ahogy feláll a fazon majd kíváncsian oldalra döntöm a fejemet. Találjam ki? Most tényleg... Ott hagyott egy temetőre való hullát és... Humh. Végül is a csávóra is foghatnám. Már mint, hogy egy ismeretlen személy lemészárolt mindenkit én meg így meg tudtam szökni. 
- Minek a két őr? - bökök magam mögé a két hullára - Nem mellesleg most miért nem működik a képességem?
Leszámítva, hogy rég nem voltam ennyire kiterítve száradni az erkélyre a sokkolóknak nem kellene ekkora sérülést okoznia meg a szereknek is kikéne már végre ürülnie a szervezetemből.