The Devil's Inn

Az egyetlen kocsma a központi részen. Kellemes, ám kicsit drágább hely, belül régies berendezéssel.

Unka

A békaszerű mutáns szerencsére ismerte a Cinnamon család két emberének a helyét, akinek jelentheti. Lassan és ráérős léptekkel indult meg a Devil's Inn irányába.
A szeme sarkából látja, hogy a nyomában egy magas, fekete ruhás férfi halad. Felsóhajt, de már késő. Nem tudja lerázni, és a fickó nem tesz támadásra utaló jeleket. És már késő, megérkezett a kocsmába.
Belép és körülnézz. Ha megtalálja a két emberét, akkor odalép hozzájuk, és ahogy a mesterétől tanulta, meghajol.
- Liam O'Keefe meghalt... - aztán felvázolja, hogy hogyan találta meg szerencsétlent. Aztán meglátja, hogy a férfi belépett a kocsmába, és halkan odasúgja a két biztonságinak. - És az a fickó idáig követett engem. Nekem gyanús, lehet ki kellene kérdezni.

 Dane Montrose


Dane belépett a Devil's Inn-be, és elvigyorodik. Imádta ezt a helyet, bár senkivel sem került itt még jó cimboraságba. Hamar kiszúrja az általa követett férfit.
Két fickónak súgdolódzik.
Dane vállat von, és nem zavartatva magát a pulthoz lép, és odaszól a csaposnak.
- Egy pohár whiskey-t, jéggel - mondja mosolyogva és kirak egy köteg pénzt. - Ja, és ezt azért kapod, ha megmondod, hogy ki az a két fickó, akihez a hallgatag nindzsa beszél. Na?

Unka nem lepődött meg azon, hogy a Cinnamon család két embere tudta, hogy az a fickó meghalt. Az volt a legfurcsább, hogy volt annál nagyobb bajuk is, és talán a családnak.
A mutáns meghajolt, és inkább nem akarta feldühíteni a két biztonságit.


Dane kíváncsian hallgatta végig a csapost, már éppen válaszolt volna, mikor meglátta, hogy a csuklyás alak odalép hozzá. Ahogy közelebb ért kiszúrta annak különös arcvonásait. Egyből leesett, hogy egy hozzá hasonló mutánssal van dolga.
- Na, mi van barátocskám? - kérdezte, és a különös férfira nézett.
- Csak kicsit hangos, egyeseket felbosszanthat ez.
- Nem akarok én semmi bajt velük - felelte Dane, és int a csaposnak. - Üzenem az uraknak, hogy a következő körüket én állom. Valamint ajánlom szolgálataimat.

Dane felvonja a szemöldökét, arra, amit a Cinnamon család emberei mondtak a társának, és persze neki is. A motoros felsóhajt, és a csaposnak int.
- Bármit is kérnek a következő körben az urak, én állom - felelte, aztán vállat vont. - Ha esetleg kiderülne hogy ki volt a tettes, és bandaháború törne ki. Hidd el, olyan helyről jövök, ahol láttam másnak kegyetlen dolgokat, és csináltam is. Na, a következő körben az én számlámra ihattok. Dane Montrose, jegyezzétek meg ezt a nevet, ha esetleg szükség lenne rá. Elnézést a zavarásért.
Aztán felhajtotta az italát, és hozzálátott volna a nyomozásnak. Két dolog akadályozta benne. Az egyik, hogy nem tudta, hogyan kezdjen neki, a másik hogy a csuklyás fickó követte.
- Ki vagy te, és mit tervezel?
Dane vállat vont.

- Megszedni magam, venni egy farmot, egy szép nagy házzal és garázzsal a motoromnak és nyitni egy javítóműhelyt. Amúgy meg túlélni a következő éveket, és elindulni valami nyomon ebbe az ügybe.
Unka körbenézz. Nem tudja eldönteni, hogy a motoros teljesen normális e, vagy valahol megsütötte az agyát a nap.

- Mondjuk hallgatózni, fülelni? Ez egy kocsma, csak van valami nyom. És miért akarnál nyomozni?
Montrose cigire gyújt, és elgondolkodva figyeli a bár közönségét.
- Már kiakartam állni és azt ordítani teljes erőből, hogy addig nem megy innen senki sem haza, míg ki nem derül, hogy kinyírta ki az öltönyöst. De a te ötleted használhatónak tűnik. Na akkor te füllelj és hallgatóz, én meg keresek valami eléggé elázott, de még beszédképes fickót.
Aztán elmegy Unka mellett, és elkezdi keresgélni a pult mellett álldogáló potenciális hírforrást.

Bár Jenna próbált visszafogni, nem hagytam abba a nevetést, amíg nem sétáltunk ki a területükről a fasszopóknak. Bocsánat, vérszopók. Szóval, kiérve gondolkodtam egy sort, és a Devils Inn felé vettem az irányt, ha már Jenna kocsmában akar infót, akkor ott lehet a legjobb esélyünk. Eseménytelen volt az utunk, továbbra is velünk voltak a minotauroszok, és továbbra se akart senki belénk kötni. Ahogy beértünk, körbenéztem, és láttam pár ismerős arcot, de semmi extrát, én pedig úgy éreztem, hogy eleget beszélgettem egy időre, ezért Jennához fordultam.
- Mit kérsz inni? - kérdeztem, és a pulthoz sétáltam, gondolom követett. Ha jött velem, akkor hagytam, hogy leadja a rendelését, én pedig egy korsó sört kértem, miközben kinéztem magunknak egy ülőhelyet, és oda sétáltam. Direkt kétszemélyes asztalt kerestem, hogy ketten tudjunk ülni az asszonnyal, lehet hogy bunkó dolog a minotauroszokkal szemben, de ők csak testőrök, nem barátok, és amúgy is ha akarnak, akkor majd ideülnek. Ha nem volt kétszemélyes, akkor jó lesz a nagyobb is. Miután helyet foglaltunk, fáradtan dőltem hátra a székben.
- Szóval? Te ötleted volt, mondjad, hogy akarsz információt szerezni. - nézek rá, miközben koccintok vele ha szeretne, ha nem, akkor simán a számhoz emelem, és iszom az italt.

Nem hogy sértette volna, egyszerűen mintha ignorálta volna a kérésem és folytatta. Oké, mondjuk nem támadtak meg vagy álltak bosszút vagy valami úgyhogy annyira nem gáz, attól még sóhajtottam egyet és karba fontam a kezeim. Figyeltem az utcát a lézengőket, néztem volna hogy van e valami szokatlan de szerintem ha lenne se venném észre, amilyen sokat lent jártam nehezen döntöm el mi a szokatlan és a megszokott, bizonyos dolgokban. Mondjuk azt se tudtam eddig hogy az önvédelem szabályt sért, ha megtámadnak és visszaütsz vagy valami ugyanúgy hibás vagy, fegyvert magamnál hordani is tök feleslegesnek tűnik pedig azt hittem pont egy ilyen helyen lenne értelme, de nem. Végül oda érünk a kocsmához, körül nézek ugyan mert mégis csak új környezet, ha ismerős arcot látnék az meg is lepne, viszont olyan illat van ami már egyszer megcsapta az orrom, kettő is, pont a test környékéről. Diszkréten meg is kerestem a két alakot a tekintetemmel, de egyelőre ennyi, majd rajtuk tartom a szemem, hátha segítenek kicsit, akaratlanul is. Közben a pulthoz értünk, közben hallottam hogy Mich kérdezett, nem felejtettem el, válaszolok is.
-Valami nyugtatót, - ami töményet jelent, bár leinni se kéne magam egy pohár nem árt meg soha - egy JackD jéggel megfelel, ha az nincs akkor mindegy csak valami normális whisky legyen.-vetem azért oda, általában azt iszom, de annyira nem vagyok válogatós, azért a no name kommersz piákkal kíméljenek. Ha a pultos adta az italt, azt hallottam egyszer valami ismerőstől hogy nem szokás én azért oda szoktam vetni egy köszönömöt.
Ha helyet foglaltunk, kicipzározom a kabátom és kibújtatom belőle a karjaim, utána komótosan letekerem a nyakamból a sálat és leveszem a kesztyűim, majd fél kézzel az asztalra könyökölök és a fejem támasztom, a másik kezem az asztalon pihentetem benne a pohárral amit forgatok, nézem ahogy ütköznek a kockák, majd mikor Mich megkérdezi hogy akarok infót szerezni felnézek rá és a számhoz emelem a poharat.
-Várunk egy kicsit. - beleiszok az italba, majd vissza engedem a poharat az asztalra és kifelé bámulok az emberek felé egy semleges pontra, mintha csak bambulnék. Közben azért látom merre közlekedik a két fickó, legalábbis ha jól látom csak az egyik van mozgásban és ha nincs túl távol illetve beszélgetést kezdeményez akkor meghallgatni miről is van szó. Esetleg ha más érdekes beszélgetés meghallok a közelben inkább arra kezdek figyelni. valahogy elég volt mára az idegenekkel való beszélgetésből, legalábbis próbálkozásokból, választom inkább a sunyibb módszert, de nem mutatok semmit, csak unottan játszok az italommal és úgy teszek mint aki az élet nagy dolgain mereng. Ja, és nyugisan iszogatom az italom, ha nem is jutunk semmire legalább ez meg volt, bár fogalmam sincs milyen lehetőségek vannak még amik segítenének előrébb jutni az ügyben, ez is csak egy felvetésnek indult ami bejött, amúgy...azon túl nem igazán agyaltam ki semmi taktikát, egyelőre csak hallgatózok, közben hátha jön valami isteni sugallat és lesz valami ötletem.

Alaposan beleittam a korsóba, sok minden történt, és rég jutottam folyadékhoz is, jól esett, már kissé porzott a szám. Jenna inkább whiskeyt kért magának, ő tudja, én nem ittam volna erőset, lévén szükség lesz a józan ítélőképességre, de nem szóltam bele. Persze ha többet szeretne inni, azt már nem nézném jó szemmel, de egy pohár lenyugtathatja, illetve segítheti is az embert a gondolkodásban. Közben megjelent a hely tulajdonosa, ránézésre drágának tűnő öltönyben, bár nem értettem a szabásmunkákhoz, azért elegáns volt, és látszott, hogy nem a lerakatban vette a tulajdonosa. Jól mehetett az üzlet, való igaz, hogy most is tele volt a hely, én pedig barátságos arckifejezést öltöttem, nem akartam még egy embert felidegesíteni. Már épp eleget sikerült a mai nap, és még sehova se jutottunk.
- Természetesen, csak ha nem zavarunk, ellenkező esetben távozhatunk is. - ajánlom fel kedvesen, tényleg az most a célom, hogy ne haragítsak magamra több embert.
- Gondoltuk betérünk egy frissítőre a nyomozás közben, illetve megtudakolnánk, hogy mások mire jutottak a mi drága O'Keefee barátunk ügyében. - teszem hozzá, kezet csak azért nem nyújtottam, mert kihagytuk a bemutatkozást, meg amúgy is, ránézésre ő az idősebb, neki illik nyújtani ha szeretné.
- Gondolom ön is hallott néhány dologról, és ha megtenné hogy megosztja velünk, akkor igazán hálás lennék, és lekötelezne. - mosolygok.

Beértünk, meg kaptuk az italt, helyet is találtunk, annak ellenére hogy vannak itt jó páran, ami egy kicsit dobott a reményemen hogy hátha sikerül elcsípni valamit. Neki is vetkőztem, elhelyezkedtem kényelmesen, néha néha belekortyolva az italomba, ami nyugtató szándékból van nálam meg kicsit azért hogy legyen előttem valami. Gondoltam ha várunk, az tesz valami hatást, szokták mondani hogy türelem rózsát terem de az elején elég reménytelennek tűnt a dolog, mindenki el van meg beszélget de nem igazán ütötte meg a fülem semmi hasznos, kezdtem úgy érezni hogy ez a próbálkozás is besült és agyalhatunk tovább. Az hogy túl nagy volt a nyugalom, nem tudom mennyire megszokott, elvileg annak kéne lennie, elvégre itt békében él mindenki, legalábbis ezt hallottam, a tapasztalataim kicsit mást mutatnak. Na mindegy, azért nem adom fel rögtön, amúgy se telt el valami sok idő, de nem a türelmemről vagyok híres általában. Kezdtem volna kicsit "nyugtalankodni" ahogy vártam azt a bizonyos sugallatot amikor hirtelen egy számomra ismeretlen férfi hang ütötte meg a fülem, a távolba merengő tekintetem egyből a hang tulajdonosára tévedt, felültem rendesen a támaszkodó görnyedésből és leengedtem a kezem is. Az arcom mondjuk nagy részt maradt semleges, egy halvány mosolyt engedtem csak és picit döntöttem a fejem, kíváncsi vagyok ő lesz e a "nap megmentője", pontosabban a reménytelen nyomozásunké, legalábbis eddig eléggé annak érzem. Feltűnt kicsit kilóg a társaságból aki itt összegyűlt, lehet hogy az öltözéke miatt, vegyük pozitív jelnek? Még nem tudni. Alapból roppant kedves volt a köszöntése, a bemutatkozósi is elmaradt, nem mintha baj lenne és azt se hinném hogy csak úgy szabadidejéből vagy jó kedvéből random ide jött volna.
-Szebb estét! - csúszik ki azért valami köszönésféle a szolid mosoly mellé.
Mich válasza kapásból hogy távozunk ha zavarunk, hát ez is lehetett egy ok, de valahogy úgy érzem nem ez lesz az. Megint a csendes megfigyelő módba kerültem, pedig alapból nem vagyok az a csöndes típus, sőt, de szerintem az lehet az oka hogy idegen a környezet meg hát enyhén szólva se mondhatnám hogy elememben vagyok vagy "otthon érezném magam" ide lent, de idővel remélhetőleg szokni fogom. Aztán rá kerül a téma a lényegre, tud e valamit az emberünk ami hasznos lehet számunkra, mondjuk ha tud is nem hinném hogy csak úgy ingyen és bérmentve elmondja nekünk, ha csak nincs jótékony kedvében hogy úgy fogalmazzak, de kétlem. Kicsit talán erősebben szuggerálom az pasast várva hogy történjen már valami haladás vagy mondjon valamit hasznosat vagy bármi, már csak az hiányzik hogy elkezdjek kopogtatni a körmeimmel az asztalon türelmetlenkedve vagy dobogni a lábammal, de semmi ilyesmi, nyugodt vagyok mint a halál.

Dane tovább keresgélte a potenciális információforrásokat. Azonban nem ment valami könnyen. Az emberek többsége türelmetlenül várta az italát, mások kisebb csoportokban beszélgettek.
Ahogy végighaladt a pult mellett azonnal kiszúrta a magában morgó, hatvanas éveiben járó férfit. Odalépett mellé, és rendelt magának egy italt, és az öregember felé fordult.
- Rohadt egy helyzet - mondta leverten. - Komolyan, annak a fickónak valaki csak úgy kitépte a szívét. Az ember elgondolkodik, hogy mikor esik meg vele ilyen, vagy hogy ki bír ilyen erővel, hogy ezt megtegye.
A férfira pillantott, ekkor lépett be a bárba egy férfi és egy nő, akit a motoros látott a gyilkosság helyszínén. Nem akárkik lehettek, ezt Dane abból az alig észrevehető jelből vonta le, hogy két bikafejű testőr kísérte őket. Akiknek a jelmeze vagy nagyon élethű volt, vagy tényleg minotauruszok őrizték a biztonságukat.
Valamint, hogy maga a hely tulajdonosa, Mr. Kamis fogadja őket, nem éppen barátságosan. Kiderül, hogy a fickó maga is a főgyanúsított, és a vele lévő nőt valami Collinsnak hívják.
Biztos nagykutyák.
És ők is a fickó halála ügyében nyomoznak.
- Úristen, ilyen testőrökkel járni - suttogta, de hogy az öreg is jól hallja. - Na, az ilyenek aztán biztosan széttudják a puszta kezükkel tépni az embert. Mint O'keefe-t. Jesszus. Bár ha ő a gyilkos, akkor biztos nem mutatkozik az ölebeivel.
Remélte, hogy nem hallotta meg.
- Láttam a hullát, elég rohadt ügy - mondta a férfinak. - Valakinek nagyon bögyébe volt O'keefe, hogy ilyen halált kapott.
Remélte, hogy ha az öregember tud valamit, akkor így kihúzhatja belőle. Ha nem megy, akkor neki is rendel egy italt. Ha nem mondd semmit se, akkor még így is úgy nézhet ő ki, mint egy pofázós piás.
A szeme sarkából a pultnál álldogáló nőre sandított. Ha ez nem jön össze, akkor nála fog próbálkozni.


Unka érdeklődve hallgatta a hely tulajdonosának, és az újonnan érkezettek beszélgetését a tulajjal. Próbált nem feltűnő lenni, bár ahhoz kellett volna egy pohár ital is.
Így csak lazán álldogált, és az ajtó két oldalán álló minotauruszokra pillantott. Aztán közelebb húzódott, hogy ha talán balhéra kerül sor, akkor ő is kivegye belőle a részét. Arra rájött, hogy a pasas és a Collins vezetéknevű barátnője is a gyilkossági ügyben nyomoz.
És akinek ilyen testőrei vannak biztos nagy hatalmú és gazdag, és ha a békaszerű mutáns megmutatja neki a képességeit, akkor talán felbéreli.
A régi Unka persze aki nem járta meg még Avalon csatatereit és nem segített Arthurnak visszavenni a trónját viszolygott volna az életveszélytől.
De az új Steven Penicott azt érezte, hogy a vére felpezsdül a harc ígéretére.

//Ugyanaz, mint előző körben. Következő körváltás: 2016. március 18. (péntek) //

Állítólag amik fogyasztunk és nem balhézunk nem zavarunk vizet, mint minden más helyen is ez az alapelvárás. A lényegre térve egyből felvillanyozódik a pasi, de négyszemközt akar beszélni, felőlem nyugodtan, lehet hogy késő már ilyet mondani de amúgy tényleg nem akarom jobban beleásni magam az alvilági ügyekbe. Viszont amikor kiemeli hogy az üzlet a férfiak dolga, felvonom kissé a szemöldököm, azért megpróbáltam vissza fogni azt a tekintete és azt is hogy kinevessem. istenem, de le van maradva ez a soviniszta pöcs, lehet hogy itt még nem divat mert a "nehéz fiúkra" van szükség de a nők már régóta részt vesznek az üzleti életben és elég sokan vannak akik sikeresek, de mindegy, rá hagyjuk, ő biztos jobban tudja...pfff...vissza fordítom a fejem Michael felé, szolidra erőltetve a kitörni kívánó széles mosolyt és igyekeztem moderálni az arcom többi részét is amennyire sikerült.
-Hát persze. - jegyeztem meg, talán enyhe szarkazmussal ami nem volt szándékos, talán észre sem vehető- Menj csak nyugodtan.-jegyeztem meg roppant kedves hanglejtéssel.
Azta mekkora egy...mindegy, miután felkeltek és elindultak picit megráztam a fejem és lehúztam a maradék italom, ami nem volt valami sok amúgy se már és a jég is teljesen felolvadhatott. Aztán felpattantam, gondoltam erre kell egy szál  cigi nekem, jobban esett volna az ital mellé de nem hinném hogy értékelték volna ha rágyújtok itt bent. Hanyagul a nyakamba dobtam felkaptam a kabátom, és elindultam kifelé, közben a kesztyűimet a zsebembe tömve. Alig léptem ki az ajtón már emeltem a számhoz a cigit és hozzá a tüzet is. Kicsit felhúzott ezzel a "az üzleti élet a férfiaké" izével, sose szerettem az ilyen kijelentéseket és normál esetben tuti arcon röhögöm és kiosztom illetve elküldöm a picsába, de itt, a Pokolban, uralkodni kell magunkon, kicsit szörnyű de gondolom nem tart már sokáig ennyit meg simán kibírok, igyekszek. Közben meg is feledkeztem a két pasiról akiket szemmel akartam tartani, sóhajtva fújom ki a füstöt és próbálok feltűnés mentesen sietni a füstölgéssel hogy minél hamarabb vissza menjek, totál elvette a figyelmem. Azóta mintha az egyik oda ment volna valakihez társalogni, mindegy, hátha a nagyszájú mond valami hasznosat ami előrelendíti az ügyet és nem lesz szükség a kocsmalakók csiripelésére.

A férfi barátságosan széttárta karjait, és mosolyogva felelt a szavaimra, biztosítva minket maradásunkról.
- Nem szokásom eltörni semmit, ami nem az enyém, és a bajt se magam keresem, amaz talál meg engem mindig. De természetesen vigyázzunk, hogy ne sértsük meg a ház urának törvényeit. - biztosítottam, miközben próbáltam valamilyen tiszteletteljes beszédmódot erőltetni magamra. Nem volt nagy tapasztalatom ezen a téren, mindig esetlen és ügyetlen voltam ezen a téren, de talán a próbálkozást értékeli. Megkéri Jennát, hogy maradjon kint, ami nem tetszik, de vele marad a két minotaurusz, szóval nem hiszem hogy baja esne, sőt, talán nagyobb biztonságban van ha külön helységben vagyunk. Ő is mondja, hogy menjek nyugodtan, villantok neki egy kényelmetlen mosolyt, hogy lássa, nekem se tetszik a dolog, de most ez van. Követem a férfit, aki tölt mindkettőnknek egy-egy italt, én pedig elfogadom, de még nem iszok bele. Végighallgatom, és egy pillanatra elgondolkodom a válaszon.
- Természetesen azt akarom tudni, hogyan bizonyítsam be, hogy nem én voltam. Hiszen nem én voltam, akármennyire is próbálják az emberek ezt elhinni, és ha tudja ki volt a gyilkos, akkor ön is tisztában van az ártatlanságommal. Bizonyítékok kellenek, akár az ok-okozat is. Illetve, bár ez az ügyhöz kapcsolódik, érdekelne, hogy mitől ilyen segítőkész. Voltam a Szellemnél, aki azt állította, hogy egy független informátor sem fog számomra információval szolgálni, és felejtsem el őket. Maga mégis segítséget ajánl, szóval vagy olyan nagy árat kér, ami megéri a kockázatot, vagy valami más miatt éri meg önnek a dolog. Persze, ha nem akarja, nem kell felfedje a lapjait, ez csak gyermeki kíváncsiság. - mosolygok, az italt nézve, és körbe mozgatva a poharamban, ügyelve, hogy ne löttyenjen ki egy cseppje se.

Próbáltam nyugodt maradni, de azért annyira nem egyszerű, ha valaki azt mondja teljesen természetes hangon, hogy add el a lelked neki. Kissé felszalad a szemöldököm, láthatja hogy meglepődtem, de hamar összekapom magam. Ha én lehetek természetfelettien erős, ha lehet mágia, akkor miért ne üzletelhetne valaki lelkekkel? Végig is mondja amit akart közben, nem szakítom félbe, majd ismét az italra nézek, úgy érzem most már beleihatok.
- Cheers! - emelem felé a poharat, és belekortyolok, majd ízlelgetem egy kicsit a számban, mielőtt lenyelném.
- Ha így állunk a dologhoz... Legyen 15 év, és dobja hozzá a tiszteletet, mit szól? - kérdezem, és várom a válaszát, miközben gondolkodom. Nem tűnik ez nehéznek, maximum ha ketyeg az idő, akkor berángatok valakit, aki eladja a lelkét értem. Nem is kell tudja, hogy mennyire komoly a dolog, de ha elég hülye, akkor lehet tudhatja is. Egyszerű üzlet, még ha az nem is elég, van elég időm kitalálni valamit. 15 év, nem kevés, és könyörgöm, maffiózó vagyok, lehet hogy már holnap meghalok ha ránk támad az orvgyilkosok ligája. Valamiért valami azt súgja, hogy nem lesz ezzel baj. Ha elfogadja az ajánlatot, akkor tovább nem tiltakozom, megköthetjük az alkut, gondolom valami szerződést kell vérrel aláírjak, vagy valami. Persze azért a szerződést végigolvasom, nem vagyok hülye, nem írok alá semmit olvasás nélkül, főleg nem ilyen. Remélhetőleg nem lesz benne semmi ami miatt visszakoznom kéne.

Szóval felkeltem hogy kimegyek cigizni, ahogy haladtam hallottam a követő lépteket is, ezek szerint nem megyek egyedül, nem baj, szerintem úgyis csöndbe lesz a kísérőm. Azonnal rá gyújtok ahogy kiértem és teszek pár lépést oldalra és előre hogy ne közvetlen az ajtóban álljak, közben vetettem egy fél pillantást a minotauruszra is aki a falat támasztja, kényelmes távból. Közben jobb híján nézelődök, nézegetem az épületeket ilyenek, amikor valaki jön ki a kocsmából. A lépései alapján nem tűnik valami stabilnak, de ezen semmi meglepő nincs, az a furcsább ha valaki teljesen józanul hagy el egy kocsmát, legalábbis szerintem és tudom milyen manőverekkel jár a kerülgetés ilyen állapotban úgyhogy megpróbálom kimatekozni merre akar menni és arrébb lépek az útjából hogy szabadon tudjon menni. Ha előttem halad el azért feltűnés mentesen végig mérem, valami gyanúsat keresve de nem hinném hogy ő lesz az emberünk, azért nem lehet tudni, és az arcmemóriám is egész jó úgyhogy ha minden igaz felismertem a dülöngélőt aki bent beszélgetett az egyik pasival akit próbáltam szemmel tartani, legalábbis próbálok most is csak falon keresztül nem valami egyszerű feladat. Azért nem vettem le róla a figyelmem megvártam míg egy pár méterrel távolabb ért. Ha kivégeztem a szálat elnyomom, már ha van hamus kint, ha nincs jobb híján marad az hogy eltaposom, majd megyek vissza, ráérősen nézelődve, vissza a helyemre, ha addig el nem foglalták azt, ha igen a pultnál csak akad egy üres hely, lehetőleg valamelyik szélén és várom hogy Michael végezzen az üzleteléssel, remélem hasznos dolgokat tud meg és nem fölösleges időtöltés volt ami után újra itt toporgunk egy helyben. Mint eddig most is nyitva tartom a szemem, fülem, de kezdek kicsit unatkozni, hmm. Közben kibújtatom a karjaim a kabátból, a sálat pedig hagyom hanyagul a nyakamban lógni tovább.

Dane a férfi szavaira elgondolkodva pillant a minotauruszok felé. Szóval ő a főgyanúsított, és a bikafejűek tartják kordában. És ráadásul ő az egész család harmadik embere.
Megdörzsöli az állát, közben a fickó lelép onnan, magára hagyva a motorost. Az feláll, és odalép az alkalmi nyomozótársához.
- Azok a dögök elég erősnek tűnnek, nem? - kérdezte Unkát.
Az felvonja a szemöldökét.
- Nem akaszkodnék össze velük fegyver nélkül - válaszolta a békaszerű mutáns. - Miért?
Dane vállat von.
- Mi van, hogy ha a gyilkos egy ilyen minotaurusz volt? - kérdezte. - Gondolj csak bele...
- Egy teljesen idegen ember vagy, miért is társulnék veled?
Dane elengedte a füle mellett.
- Jó lenne megtudni, hogy ki vádolta meg ezt a Michaelt. Vissza kell valahogy követni a hírt a forrásához. Ki tudja, talán mind a ketten jól járnánk. Tényleg, a fickó még biztosan a közelben van!
Dane kisietett az ajtón, és a tekintetével az öreg fószert kereste. Unka követte.
Talán elmondja ő, hogy kitől hallotta ezt a hírt. Amikor kilép az ajtón, döbbenten látja, hogy a Michaelel jött lány is kint van, és a fal mellett álldogáló minotaurusz is. Remélte, hogy nem tekinti őt fenyegetésnek.
Unka vállat von, és szálfaegyenes gerinccel Montrose nyomába ered, hogy megtalálják a vén iszákost.

A pasi sikeresen elbotorkált mellettem anélkül hogy nekem jött volna, nem tűnt gyanúsnak, csak egy megszokott részeg manus aki próbál haza térni, lehet hogy megéri még a teleportálás csodáját is, bár annyira csataknak nem tűnik, erős koordinációs zavarai vannak, ejjej ez a csúnya alkohol, megviccel mindenkit. Közben a cigim végére értem és körül néztem, ne legyek már paraszt aki eldobja a csikket mikor meg van a helye. El is indulok a hamus felé hogy elnyomjam közben kifújtam az utolsó füstjét. Ekkor jött ki a kocsmából a két alak, vetettem rájuk egy fél pillantást majd megindultam befelé, de páár lépés után megálltam egy kicsit, talán utánuk kéne nézni mire készülnek, talán követhetném őket, de nem akarom itt hagyni Michaelt. Sóhajtok végül és inkább vissza megyek, leellenőriztem a helyem ami még üresen állt úgyhogy indultam arra, közben lopva körülnéztem, de nem látom a akit keresek, még tárgyalnak, ezek szerint jól halad a dolog, ugyanis tudomásom szerint ha egy ilyen beszélgetés túl hamar véget ér az vagy egy szarul hozott döntés eredménye és valaki rábaszott csak még nem biztos hogy tud róla, vagy meghalt a dolog. Hmm, na mindegy, vissza ülök, kényelembe helyezem magam megint, nézegetem az üres poharat, az órát (ha van) és a képernyőt felváltva, kezdem tényleg unni magam egy kicsit, a minotaurusz, aki kísérget, nem valami szórakoztató társaság, na de nem is ez a dolga. Lehet addig jó amíg ilyen nyugi vagy és egyedül üldögélek. Vajon mit csinálhat épp Ad Félix-szel, szerintem már kicsit betöltött és tök jól eltársalog vele, csak füst mérgezést ne kapjon szerencsétlen állat a nagy szivarmániájától, de legalább nincs egyedül. Jut eszembe, az ortodox karácsony kicsit később van, Január...izé, valamikor az elején asszem, remélem idén nem akarnak kicsábítani, mondjuk ha Leo bá is ott lesz a családdal, nem fognak nagyon erőlködni, egy kínos családi összejövetel mindenkinek elég volt, rasszista f*sz, mondjuk akadt aki élvezte a dolgot, keményen egy ember, de ő vérbeli k*csög, nem tehet róla, azért nagy forma. Aztán csak sóhajtok egy nagyot és úgy nézek fel a tévére mintha érdekelne ami benne megy, de a látszat nagyon durván csal.

A férfi alig töprengett, mielőtt bólintott volna, hogy elfogadja a módosítást, és így tizenöt évre csökkent a határidő. Még mindig úgy érzem, hogy keveset kértem, főleg amiatt hogy ennyire könnyedén elfogadta, alkudni se akart... na mindegy, most már nem variálok tovább. Ehelyett megjelent egy hosszú szerződés, mire sóhajtottam egyet, komoly olvasnivaló, de nekiláttam, kerestem benne a nem precízen megfogalmazott, vagy szándékosan a saját javára megfogalmazott dolgokat, amik később ellenem felhasználhatóak lennének. Mondjuk, ha már végeztem volna a jogi sulival, akkor ebben jobb lennék. Mielőtt beleolvasnék viszont ránézek.
- Tehát összegezve, megtudom ki a gyilkos, hogy hogyan bizonyítsam be hogy nem én voltam, illetve tisztelni fognak a rangomnak megfelelően a családban, és a családon kívül is. Ezért cserébe 15 év múlva a munkaadójáé a lelkem. Ezt találom benne? - kérdezem előre, majd elkezdem átfutni a szerződést, amiben ha nem találok semmi furcsát vagy nem tetsző dolgot, amit valószínűnek találok, akkor felnézek Kamisra.
- Vérrel, vagy tintával írjam alá? - teszem fel a kérdést, és a válaszától függően biggyesztem oda a szignómat, majd kiiszom a poharam tartalmát.
- Akkor, most jöhetnek a bizonyítékok, és hogy ki tette, hogyan bizonyítsam be hogy nem én voltam. - várom a válaszát, ha már eladtam a lelket remélhetőleg bő információkat kapok, akár még a gyilkos fegyverét is.