The Devil's Inn

- Csak a fejembe. Heh, - rántok vállat és elindulok lefelé a lépcsőn kényelmesen, nem hiszem, hogy bárhová is sietni kéne és nem akarok leesni se a lépcsőn ha hirtelen vissza jönne a szédülés vagy gyengeség ami az előbb volt. - mondjuk nem mintha számítana, mindketten tudjuk, hogy nem fogok másképp viselkedni.
Leérve a lépcsőn egy folyosó következik, a két oldalt meg... hát nem éppen olyan képek amiket úgy szeretem ha hánytorgatnak, ha a saját agyam is csinálja. Jelenetek az életemből kirakva a falakra. Elfintorodok rajtuk, legalább egy halott van mindegyiken ha éppen nem több. Akaratlanul is talán de lassabban kezdek el sétálni közöttük, van itt mindenből bőven emlék kép. Az iskola robbanása, az utcai mészárlás, több még az Akkaba metropoliszból is. Egy pillanatra meg is torpanok az egyik előtt,
- Jah, gyönyörű egy hely...- ami elsőre csak egy tengerpart, bele túrok a hajamba és megvakarom a halántékomnál a fejemet majd megnyújtom a lépéseimet.
A folyosó végére érve pedig egy nagy terembe érek be. A falakon fegyverek és egyebek vannak fenn végig. Mindegyiket ismerem is, hogy mik azok és használtam is jó párat közülük. Egyre kellemetlenebb a hely, nem mondom kezdem megbánni, hogy megittam ezt a löttyöt.
Még is hogy álljak hozzá? Nem kirándulni jöttem ide és nem is azért mert ez egy jó bulinak tűnt. Válaszolnám ezeket maganak Cer képében megjelenve aki közbe össze is fonja a kezeit maga előtt. Persze az is felkelti az érdeklődésem, hogy akkor már halott is vagyok. Mégis mit kell itt csinálnom ami megölhet, a fejemben vagyunk nem?
A kérdést pedig fel sem kell tennem, hogy mi ez a hely. Kiállító teremnek tippeltem volna így az emlék mutogatás után de nem az. Bíróság, és én vagyok minden hozzá még. Magam ügyvédje vagyok, a tanú is és a bíró is.
- Na meg a vádlott... - tolom a kezeimet a zsebembe miközben végig siklik a tekintetem a falon megint. Nem biztató a hely, de sose gondoltam volna, hogy a fejemben bármi biztató lenne akármennyire is és ez a hely meg inkább az a vizes hely.

Bele tapint egy igazságba, hogy ahhoz képest, hogy mit mondtam Loki után, nem tartottam meg a saját szavamat. Ezt felhozni...
- Igazán azt csinálhatok amit akarok.
Inkább az érdekelt, hogy még is ki fog még megjelenni óbégatni mint hogy arról nyissak vitát, hogy mit mondtam és mit nem mert akkor itt lennénk egy darabig.
A terem amibe leértünk elsőre még üres volt, a fegyvereken meg egyebeken kívül a falon persze aztán elkezdett viszont feltöltődni a hely...velem? Elég rossz ízű tréfának nézett ki ahogyan körbe néztem. Volt itt minden korból belőlem. Fiatalabb, idősebb, minden korból meg időszakomból is láttam a képeimet. Aztán jött a nem várt is. A kis dögöt megismertem rögtön, még ha idősebb is volt mint mikor otthagytam az úrnőnél, a szürke bőr és kék csík, eltéveszthetetlen.
Cer-re nézek mikor elkezdi hogy engem nem kell bemutatni de neki engem igen. Össze ráncolom a szemöldökömet és úgy nézek rá Cer-re még végig hallgatva csendben amit mond, bár éreztem egy ér pattanhatott el mikor meghallottam a kis görcsöt lemészárolni a nevemet, aztán amikor befejezte kisimult az arcom és felnevettem hangosan.
- Ez jó! Igazán jó! Még hogy érdekel, ha tényleg tudni akarod - nézek még mindig csak Cer-re tudomásul se véve, hogy ott van Ammon - az egyetlen oka, hogy még él az az, hogy az úrnő beleavatkozott! Esélyt sem kapott volna a megszületésre, és hé - elindulok a gyerek felé - mi lenne ha most bepótolnám, hm? Elég szerszám van itt körben! Biztos találok valamit amivel kimutatom ezt az anyai - nyomom meg szarkasztikusan - szeretet.
Egész végig csak Cer-hez beszélek, nem is érdekel, hogy közben beszélt Ammon.

____
Ammon Einarson

Fálasztó napom volt, sok mindennel kellett játszani is, minden és estéle mál jól elfáladhattam melt pál játékot még fogva is és a többi kölülöttem aludtam el. Viszont egyszelle liadtam fel valamire az éjjel. Se játék se ismelős nem volt köülöttem amikol felébledtem, csak két idegent láttam az idegen helyen. Nem messze mellettem egy nőt, mellette pedig egy fiút aki köszönt is nekem.
- Szija. - köszönök vissza éltetlenül az idegenle nézve és még éltetlenebbül utána akit bemutat nekem az idegen - Húcia?
A néni az anyukám? De nekem nincsen anyukám, Tholhalla néni nevelt és most a plüssös néni. Ne éltem, hogy mit mond. Ha van anyukám akkor miélt nincsen ott velem?
- Hazudik a bácsi, nem lehet a néni az anyukám. Akkol ott lenne velem.
Mutatok magamra.

Csak unottan néz, ásít is egy nagyot miközben beszélek hozzá, hogy megölöm a gyereket itt és most. Még hogy halott vagyok ha megpróbálom! Milyen istenek? Itt? A fejemben vagyunk! Mit szólsz be? Nem mintha igazi lenne. Nem igazi, szóval aztán azt csinálhatok amit akarok. És egyébként is még is mit halnék én meg attól ha megölök egy gyereket? Nem egynek okoztam a halálát egy plusz nem sok vizet zavar. És már megint a gyerekhez beszél! ... Hagyd már abba a mondogatását, hogy az anyja vagyok! Még hülye elképzeléseket pakolsz a fejébe...még ha nincs is itt igazából. Persze az meg befogja a fülét ahogy kérik, nem tök mindegy most, hogy hallja-e vagy sem amit beszélünk? Elkezdem piszkálni a fülemet az egyik kezemmel míg a másikat meg még mindig a zsebemben tartom miközben belekezd a kioktatásomba, hogy jaj, meg bruhú. Hazudnék ha azt mondanám ezen már átrágtam magamat párszor. Persze valamikor régen biztosan mikor tényleg a munkába menekültem bele. Arra sodort az ár mondhatni. Másoknak rosszabb volt? Kit érdekel. Gyilkoltam és robbantottam? És akkor mi van? Ugyan annyit ér minden, bármit csinálhattam volna, hogy elüssem az időt. Azzal sem mentem többre mikor rendes munkát végeztem, semmivel sem volt jobb, vagy több. Nem volt annak se értelme. Még hogy karrier meg boldog élet! HÁH! Érzem azért, hogy a gyomrom kezd ideggörcsöt kapni a sok pofázásától.
Abbahagytam a fülem piszkálását és vissza teszem a zsebembe a kezemet mikor arra jutott el, hogy hogyan nincsen senki mellettem meg, hogy senkit sem szeretek. Aztán meg várok még, miután belém fojtja a szót megint, hogy ő mennyire ismer mert, hogy én vagyok. Mivel pokolra még nem kerültem ez elég egyértelmű, hogy nem lehet Cer, az is tiszta, hogy téveszméket gyártott saját magának be, kizárt, hogy én lennék, röhejes.
- Még, hogy ne kezdjem el! Hallhatóan nem ismersz, és akkor mi van ha nincsen senki aki érdekelne? Vagy azt várod, hogy az agyrohanásod után hirtelen majd érdekelni fog? Eddig sem és nem is fog. A kis kihasználós szöveg jó, de tudod engem nem érdekel amíg embereket ölhetek közben, és még is mit ígérgetsz itt csokit a görcsnek? Itt sincs, ahogyan te se vagy a többi képmásom.
Végig még lassan, normálisan beszéltem ahogy szoktam mindig is. Nem fogom megadni neki az élvezetet, hogy elkezdett felbosszantani. Senkinek nem mondtam el ezeket a dolgokat, senkinek. És okkal is, mert nincsen közük hozzá. Még hogy agyturkászhoz járni, ne nevettess! Azoknál csak a telepaták a rosszabbak.
____
Ammon Einarson

Nem tudom, hogy mi ez a fula hely. A bácsit se tudom, hogy ki lehet. Hihetek neki egyáltalán? A néni akile mondta, hogy az anyukám megindult felém és ijesztően beszélt, ijesztő dolgokat mondott közben a másik bácsinak lólam. Plóbáltam követni a beszélgetésüket de nem tudtam, hogy milől beszélnek. Ősi istenek meg minden.
Az oda jövő mosolygó bácsila nézek fel, a kezét azt elsodlom miután megpaskolta a fejemet de hamar nem lett éldekes amikol megemlítette a csokit, és , hogy kaphatok ha befogom a fülemet. Nem tudom mit mondott mál utána melt lögtön feltettem a kezeimet a füleimle a csoki hallatán mint jutalom. Majd megkéldezem utána, hogy mi tölténik most itt miután megkaptam a csokit.
Pelsze hallom őket, kicsit elvettem a fülemtől a kezemet amint elfoldult a bácsi tőlem. Nem vagyok ennyile ostoba, idegenekle csak így hallgatni, de a csokit szeletném... Dilemma elős de végül csak befogtam a füleimet lendesen és váltam amíg nem foldult vissza hozzám a bácsi miután befejezték a beszélgetést de csak váltam egy jó dalabig és csak beszéltek meg beszéltek én meg váltam. Végül csak vissza foldult és kaptam egy kalamellás csokit! Csak úgy puff megjelent előttem, hát nem teljesen előttem hanem a bácsinál de megkaptam tőle utána amit el is veszek a kezéből és a számhoz emelem.
- Milől beszéltetek? Mi ez a hely?
Teszem fel a kéldéseimet majd a csokit elkezdem majszolni.

Még, hogy hisztis! Milyen hülyeséget beszél már megint.
- Nem is tudsz olyanra emlékezni ami nem igaz.
Válaszolok egyhangúan a megjegyzésére aztán meg a gyerekre nézek aki meg elvette a fülétől a kezét és megkapva a csokit már tolja is azt be. Még egy kicsit se mereng el rajta, hogy mérgező lehet? Nem rég fenyegettem meg, hogy megölöm és elméletileg teljesen vadidegenek vagyunk neki. Még is hogy a fenébe nevelik ezek?
Karba teszem a kezemet és úgy figyelem őket. Válaszol a gyerek kérdéseire és elmondja neki elég leegyszerűsítve, hogy mi ez az asztrál sík amire be lett húzva kérés kérdés nélkül. Nem úgy néz ki mintha ez az egész megijesztette volna vagy felzaklatta volna. Csak eszi a csokit mintha minden teljesen rendben lenne. Sóhajtok egy nagyot irritáltságomat kifejezve, kiveszem a kezemet a karbatevésből és legyintgetni kezdek felé, elhesegetően a gyerek felé. Veszek egy mély levegőt.. ~csak nyugi...idegesíteni akar, ne adj rá..nem számít.~
Frappánsan visszavágtam volna neki mikor azt húzza elő, hogy nem árthatok itt senkinek egy "szeretem a kihívásokat"-al, vagy egy "majd meglátjuk"-al de fojtatta.
Először csak felvontam a szemöldökömet, hogy még is mit tudok ami nem is az én hibám de aztán kikerekedik a mondanivalója. Elsőre kikerekednek a szemeim a mondatán majd határozottan dühössé változik. Ha kell akkor legugolok, hogy szemmagasságba kerüljek Cer-el. Nem rá nézek hanem a mellkasára és megbököm azt.
- Tudod, ez eddig elég vicces volt. A hely is király, sötétebbre számítottam...de, ennyi elég lesz. A fejemből vagy, ugye? - megpróbálmom megbökni a homlokát ha csak nem távolodott el - Mint a többi körülöttünk. Akkor pedig ugyan azt tudjuk, szóval mi lenne ha befognád a tetves szádat, eltakarodnál a segdugasszal együtt? Ha nem tetszik akkor próbának vethetjük alá ezt az egész, tudlak-e bántani titeket dolgot vagy sem.

____
Ammon Einarson

Megkapom a csokit és bele is halapok lögtön ahogy megkapom. Nagyon finom! Nagyon, nagyon! Elégedett mosollyal majszolom azt közben figyelem a bácsit aki elkezd felelni a kéldésemle, hogy mi ez a hely most itt. Elsőle nem éltem, hogy mi lehet ez az asztlál sík és el is biccentem a fejemet oldalla, éltetlenkedve a szón de utána elkezdi elmagyalázni, hogy ez mit jelent. Áh, éltem mál.
- Szóval ez anyu szellem szobája?
Éltem, hogy milől beszél de nem tudom, hogy én miélt kelültem ide. Nem tudom, hogy én hogyan tudnén neki segíteni bálmit is hiszen ez az első alkalom, hogy látom őt. Az igazat megvallva azt is nehéz elhinni, hogy tényleg ő az anyukám lenne. Lánézek a kezemle, a szülke bőlöm teljesen más mint az ő fehélé. És kékes lészek sincsenek, ah de a hajunk ugyan olyn színű.
- Segítünk anyunak? De hogyan?
Kéldezem meg a bácsitól de a közelebb lépő nénile nézek fel ahogy ő legyinget felém, hogy menjek allébb. El is lépek a bácsi mögé és úgy hallgatom őket, hogy milől beszélnek.

- És? Nem mintha lenne jobb dolgom..
Meg nem mintha számítana, vagy most mit számít ha vitatkozok vele? "Magammal" azt mondja. Legalább nem az én alakomban áll ott hanem Cer-ében, de miért pont övébe. Lehet, hogy valamikor megbíztam benne annyira, hogy tudtam fogja a hátam amikor szituáció volt de az is hova vitte? Pont ahogy kérdezte is, nincs itt már az élők között se mert őt is csak meg ölte valami végül. Még azt se tudom mikor meg hol dobta fel a csukáját. Igazán sokat számít, hogy érdekel-e mások sorsa akkor vagy sem. Az, hogy a gyerek itt van csak egyre jobban bassza az agyamat. Okkal hagytam ott az úrnőnek a gondozásába és okkal nem kötöttem az orrára se, hogy kije vagyok. Amikor megböktem a homlokát éreztem a sajátomon is a nyomást. A homlokomhoz teszem a kezemet és megnyomom ugyan ott ahol éreztem is. Zavaró, hogy Cer képében van és még is "én" vagyok vagy mi...Na persze. Sosem adnék neki csokit, pláne nem vitatnák vele meg a gondolataimat, nem mintha bármi értelme lenne amit itt makog...
A kis bók vagy mi amit mond Cer meglep de csak egy pillanatra látszik rajtam aztán lenyomom az arcomról és egy Hm-öt eresztek ki. Ha kiemelsz hülye hasonlóságokat se fog jobban érdekelni egyikőtök se.
- Ha már úgy is ilyen jól megvagytok ti ott mi lenne ha inkább lepattannátok rólam és elhúznátok oda ahonnan jöttetek?
Jelentem ki erőltetett ridegen miközben leülök a földre törökülésbe és a dzsekim zsebében kezdek el turkálni. Valahol kell lennie cigimnek, biztos. Még is csak a saját fejemben vagyok, akkor meg pont kéne valaminek lenni.
Egyébként is...nem vagyok magányos. Én választottam azt, hogy ne legyen senki a közelemben. Az, hogy meg a gyereket itt fűzi tovább...még is mit vár majd tőle? Egy gyerek, itt sem kéne lennie. Nem is kéne tudnia, hogy ki vagyok.

____

Ammon Einarson

Ölülök, hogy eltaláltam mi is a hely, vagy inkább hogy megéltettem? Meg lettem dícsélve élte, hogy tudom az a lényeg. Éltem, hogy a bácsi mit mond nekem el a nénilől akit folyton az anyukámnak hív. De ha nincsen senkije akkol én velem mi van? Én vagyok itt ha az anyukám neki. Szomolú hallani, hogy mindenkit elvesztett anyu akik fontosak voltak neki, de én még itt vagyok neki szóval jó lesz majd minden! Bólintok hatálozottan a bácsinak majd elmosolyodva a mellkasomla csapok a tenyelemmel.
- Én itt vagyok akkol a néninek, segítek neki.
Mondom ki előszöl hatálozottan majd a nénile nézek. El kell hinnem, hogy az anyukám. Biztos, hogy az, még is csak így hívta a bácsi folyamatosan. És nincs oka hazudni sem nekem. Nem? Végül bizonytalanabbul szólalok meg megint.
- Szóval, anyu nincs egyedül...Én itt vagyok.

- Hé, te ne forgasd rám a szemeid! - fakadok ki rá - És attól még, hogy képes vagyok rá nem fogok senkinek a karjába rohanni, - legyintek - verd is ki a fejedből ezeket a faszságokat.
Persze, meg mit nem. Mi lesz a következő, menjek vissza a nagyúrhoz mintha mise történt volna? Nincs halál vágyam, bár azzal úsznám csak meg legkönnyebben ha megölne amint meglát. Kuramának való dolgozás meg szóra se méltatandó. Megvan az a nő az én segítségem nélkül is és ott van a falkányi követője még pluszban. Nem mintha azért lennék idelent mert annyira jó itt a légkör vagy mert olyan jó lenne a berendezése a helynek ahova még a napfelkeltét se látni. Eh, belegondolva ez az egész hely idelent egy nyomasztó gödör.
Kikotortam a zsebemből a cigit és ki is húztam a dobozból egy szálat majd letettem magam mellé a dobozt a számba meg azt az egy szálat. Öngyújtó a másik kézbe és meggyújt, fel pillantok a gyerekre aki közbe a mellkasára csap mint valami majom. Heh, nevetséges. Szívok bele a cigibe de mintha nem is tenném. Semmi íze vagy ereje, a torkomat sem kaparja meg semmi de a füstjét azt kifújom, látom.
A visszasétáló Cer re nem is nézek fel elsőre csak visszateszem a zsebembe az öngyújtót bár sok értelme nincsen. Mikor megállt az arcomba és beszélni kezdett akkor felnéztem már rá. Kivettem a számból a cigit és nekipöcköltem a mellkasának.
- Észre vettem.
Válaszolom neki bosszankodva.
Elkezdenék felállni a földről, hogy elinduljak vissza amerről jöttem le ide, hogy kikerüljek erről a helyről amikor valaki nekisimul a semmiből a hátamnak, apró kezek meg átkarolnak. Le akarom rázni magamról a gyereket, ez az első gondolatom, hogy mit képzel magáról a kis hugyos, hogy ilyen húzást mer tenni, de csak megrándulni tudok, megemelem a kezemet amikor elfog valami nemvárt érzés. Békesség? Nyugalom? A kellemes melegség ami eltölt teljesen összezavar. Teljesen ismeretlen is az érzés és csak lassan kezdenek kialakulni is körülötte a gondolataim rajta, vagy inkább csak a többi érzés és eltűnése párnak, cserélődéseik talán. M..mi a franc ez...Kellemes és jó érzés, anyámra emlékeztető az egész mikor még élt és együtt éltünk.
- OI! - szólalok meg erőteljesen mint egy magamra eszmélve és pattanok fel a földről, a gyerek kezét meg lebontva magamról próbálom meg lerázni magamról. Ha sikerült akkor elhátrálva a párostól.
Cöhhentenék amikor rájövök, hogy egy pillanata mit is mondtam, vagy inkább, hogy hogyan és felkapom a kezemet a szám elé mintha az bent tarthatná a már kiszökött szót.
- Mit műveltek velem?! Tűnjetek el! - kiabálok rájuk.
Ha közelebb akarna jönni valamelyik akkor hátra lépek úgy ahogy az jönne közelebb hozzám és dühvel és zaklatottsággal keveredett hangon szólalok meg.
- Ne gyere közelebb!

____

Ammon Einarson

A néni...Anyu nem tűnik boldognak tényleg, de ahogyan mondta a bácsi is segíteni fogunk neki, hogy boldog legyen megint és ebben én is fogok segíteni neki. Most nem akal tölődni velünk de majd fog, muszáj lesz neki, hogy foglalkozzon velem bál nem tudom még, hogy mit kéne csinálnom, hogy segítsen.
Hegyeztem a füleimet a bácsi szavaira amit suttogott oda nekem végül melt ő biztosan tudja, hogy mit csináljak majd ami segít anyunak. Megöleljem? Az segítene tényleg? Biccentek neki vissza, hogy jelezzem benne vagyok, hogy így csináljak. Az, hogy teleljük el a figyelmét elsőle nem tudtam, hogy miélt kellhet de aztán lájöttem, hogy lehet nem hagyná, hogy megöleljem ahogy eddig sem akalt sokat foglalkozni itt velem. A sikelélt muszáj leszek mögé szökni.
- Lajzolok valamit! - Emelem fel a kezemet is a levegőbe lelkesen mosojogva a bácsi szavait követve aztán felpillantok lájuk, hogy amikor mál takalja anyut akkor elindulok egy kicsi kölben mögé csendben. Nem figyel még mindig lám...na majd megmutatom neki, hogy itt vagyok!
Mögé is kelülök és oda is tudok menni hozzá közel és nem figyel lám egyáltalán és hozzá bújok a hátához megölelve, átkalolva őt meg.
Meglezzen, élzem melt nem nehéz élezni így hozzá bújva de aztán nem akal ellökni magától én pedig elmosolyodom és jobban átölelem anyut. Egy pál pillanatig legalább is még nem akal lelökni magálól de aztán felpattan híltelen a földlől kiabálva valamit én meg lepottyanok lóla a földön maladva, felnézve lá csak azzal fogadva, hogy lám néz de aztán csak felkapja a kezét az alca elé és elfoldul.

Leráztam a gyereket magamról ahogyan felkeltem gond nélkül de nem esett a földre le mert Cer elkapta. Egyik se akart már közelebb jönni így rájuk se üvöltöttem, hogy ne jöjjenek.
Nem mintha semmissé vált volna az egész amit csinált, még mindig érzem ahol a gyerek a hátamhoz simult. Akkor néztem Cer-re vissza mikor az elkezdett egyhangúan, érzéstelenül beszélni. Más volt mint ahogy eddig beszélt hozzám is és a gyerekhez is de jobban ha nem is hű de meghökkentően, meglepett, hogy ebbe az "utolsó szakaszába" értem a próbámnak. Megmertem volna esküdni, hogy valami faggatás vagy vallatás lesz nem az ami történt. Csak beszélgetés, nem egy kellemes vagy választott persze.
Elenyészünk így is úgy is. Az hogy haldoklok csak gúnyolódni tudnék a kifejezésén. Születésünk után már haldoklani kezdünk. Nem él senki sem örökké, egyszer úgyis meghalunk.. A gyerek hibája ez, miért kellett hozzám érnie? Az érzések amik feltörtek is miatta jöttek fel. Jól megvoltam eddig is nélküle és ez is csak azt mutatja, hogy jobb nélküle. Nem akarom a közelemben.
Érzem ahogy egy egyre erősödő rosszullét kezd eluralkodni rajtam. Mind azért amit a gyerek tett.
A magány pont az ilyeneket kerüli el! Nem lennék rosszul ha a gyereket nem hozza ide! Próbálom kizárni, vissza tuszkolni ahonnan jött a semmibe vissza az érzéseket de csak egyre jobban rosszul leszek tőle ahogy próbálkozok.
A hangja megváltozik Cer-nek, olyan lesz mint az enyém, külsőre is olyan lesz többnyire mint én. Fehér szárnyak, fényár és melegség árad belőle. Ha már alapból nem lennék rosszul akkor csak undort éreznék a látványtól. Micsoda vicc így ábrázolni engem. Még, hogy a másik felem, már így is túlságosan is sokat kontárkodott vissza amit már eltemettem. A rosszullét miatt csak egy erőltetettet tudtam kacagni.
- Nem ijesztesz meg engem halál hírrel. Nem idegen az érzés. Vagy te félsz? Akkor menjél vissza ahonnan jöttél.
A kinyújtott kézre se nézek hanem rá egy pillanatig, se a rosszullétet se pedig az áradó kellemes melegséget sem lehet csak úgy letagadni és nem foglalkozni vele bármennyire is nem szeretném egyiket se tapasztalni. Egyszer már megszabadultam ezektől, hát megfogok még egyszer ha kell.
____

Ammon Einarson

Megöleltem anyut, nagyon jó élzés volt így hozzá bújni hisz végle megismelhettem anyut, hogy hogyan néz ki és hozzá is tudtam bújni de nem taltott sokáig. Anyu majdnem lögtön fel is pattan én pedig leesem lóla de nem esem a fenekemle le hanem valaki elkap mielőtt leesnék. Hátla nézve látom, hogy a bácsi volt az aki elkapott. Talt tovább a kaljában és úgy tűnik, hogy tovább vitatkoznak anyuval amíg egyszel csak nem a hangja teljesen átváltozik olyanná mint anyué és külsőle is olyan lesz mint ő. Plusz fehél szálnyai lesznek és fény is sugálzik belőle ami egyle elősebb lesz.
A kellemes meleg ami elkezd áladni én is élzem, nagyon jól eső, kellemes, nyugtató. Oda bújok a már anyunak kinéző nénihez. Olyan kellemes, még mosolyogni is elkezdek tőle. De nem tudom, hogy most mi lesz. Fehél anyu kinyújtotta a kezét anyunak, hogy legyenek egyek megint de anyu nem úgy viselkedik mint aki ezt szeretné is. Végle megismeltem anyut ha egy picit is, nem akalom elveszíteni. Kicsi szomolúság fog el a gondolattól, hogy ha elutasítja akkol eltűnhet anyu és akkol nem látom megint.

El akartam űzni, tüntetni és felejteni megint ezeket az érzéseket amit felbolygattak nekem ezek ketten de a szavaimat jobban is megválogathattam volna. Nem csak a rosszullét hanem a pánik is kezdett felszabadulni a fejemben már és felvette az én alakomat is. Hiába tagadhattam oda vissza amiket mondott és csinált meg húzhatnám tovább, mondhatnám, hogy csak azért mert úgy néz ki mint én még nem lesz az is. A rosszullét, kellemetlenség és minden más is még vegyesen. Az eltűnő gyerek látván sem vagyok épp tisztán jobb kedvű vagy nyugodtabb se. A felém lépéssel ellentétesen, reflexesen léptem egyet hátra mintha kiakarnék tartani a saját szavam mellett, hogy tartsam a távolságot, mégse volt benne az az elszántság sem. A másikat persze ez nem zavarta. Fény nyalábok jöttek ki belőle és csapódtak a mellkasomba bele, persze el akartam menekülni de a kellemetlen érzések amik gyötörtek enyhülni kezdtek, múltak el a kellemetlenségek és én meg egyszerűen megálltam az elfutása elől ahogy minden jobbnak is kezdett érződni. Aztán a fény teljesen elmúlt, hosszú másodpercek után és egyedül maradtam. A vízhangzó hang csak félig kapott el figyelve is rá mert még nem fogtam meg rendesen a realitásomat a történtek után.
Aztán felriadok a szobában. A szemeim kinyílnak és előre is dőlök a fotelban ha még abban ültem. Egy pillanatra csak kibámultam magam elé, próbáltam össze szedni a gondolataimat amit most felettébb nehezebb volt. Trisa-ra nézek rá aki szinte szünetet nem hagyva kérdez is. Elsőre még nem válaszolok neki csak letámasztom a könyökeimet a térdemen és az arcomat a tenyereimbe temetem.
- Borzalmasan...-kezdek bele némiképp nyúzottan- de halott is lehetnék szóval ez már egy plusz...

____
Ammon Einarson

A melegség kellemes ami álad ki anyuból, a fehél anyuból szálnyakkal. Kicsit zavalban néztem a fehél anyula fel mikor megpuszilta a homlokomat de fedhetetlenül mosolyogtam lá és mindenle ami kezdett kialakulni itt melt kellemes volt, kezdett békesség lenni. Előteljesen, hatálozottan bólintok mikol mondja a fehél anyu, hogy sokat segítettem. Ölülök, hogy tudtam segíteni, nem voltam benne biztos, hogy tényleg fogok tudni segíteni majd de tudtam és ez nagyon jó.
Viszont utána minden eltűnik és mikol felliadva felülök mál máshol vagyok, otthon méghozzá ahol elaludtam a játékaimmal.

Bólintok csak a nőnek. Megszabadulni megszabadultam rémálomnak az uralmától ahogyan attól is amiket okozott. Az esti fények szűrődtek már be amennyire tudtak. Nem volt jó az időérzékem idelent de mintha még világosodott volna épp mikor találkoztam a nővel, most meg már este van. Az illatok miatt az asztal felé végre fel is emeltem a fejemet, ott gőzölgött egy tál Ramen mellette meg ott pihent egy üveg pia is.
- Három nap?
Kérdeztem vissza értetlenül bár csak halkan. Három napig voltam kifeküdve itt? Heh vajon a gyerek is? Akkor biztos ráhozta a sok békepártira a frászt, hogy nem bírják felkelteni. Na mindegy. Nyújtózok egyet ahogy felkelek a fotelból és az ajtó felé fordulok amin megy kifelé a nő.
- Jah, viszlát.
Még megvárom míg kiment és bezárta az ajtót maga mögött aztán vissza zuhantam a fotelba lecsúszva benne egy nagy sóhajt kiengedve. Aztán a tekintetemet a kajára szegezem, megfogom a pálcákat és közelebb ülök hozzá. Három napja nem ettem és hát kezdem érezni, hogy már egyre hangosabban fog csak morogni a gyomrom szóval még melegében megeszem a levesemet. Inni nem iszom most. De megfogom az üveget és vissza veszem a kölyök alakját akiében be is sétáltam ide és távozok a helyről. Lehet két napig még kifizetve van de nem áll szándékomban itt is maradni addig.  Inkább vissza megyek a saját szállásomra és egy kiadós alvás után majd kitalálom, hogy hol "nyaraljak".