The Devil's Inn

Nem teljesen az a szerződés kimenetele, amit gondoltam, de nem vagyok csalódott, a lényeget megkaptam, már ha tényleg megkaptam. Elmondja, hogy mostantól senki sem gyanúsít, sőt, a gyilkos is meglesz rövid időn belül. Állítólag mostantól a tisztelet is az enyém, úgyhogy én mosom kezeimet, minden megvan amit akartam, még több is. Felajánl még egy italt, mire mosolygok.
- Csak akkor, ha nem egyedül iszom. - mondom, és folytatom is. - Hiszen egy jó üzletre inni kell, nem? - dobom fel, és ha belemegy, akkor hagyom hogy öntsön, és koccintok is vele, majd kiiszom a tartalmát.
- Köszönök mindent. - búcsúzom, és ha engedi, akkor kimegyek Jennához, akihez csapódva közlöm, hogy megkötöttem az évszázad üzletét, és meglesz a gyilkos, nekünk ezzel kapcsolatban nincs több dolgunk. Nem akarom, hogy kérdezősködjön, úgyhogy bedobom a mézesmadzagot, ami remélhetőleg minden kíváncsiságot elfolyt benne.
- Mehetünk haza hozzám ünnepelni, ha gondolod, most már nincs idelent semmi dolgunk. Bocsi, hogy elrontottam a karácsonyod. - mondom, és remélem bele megy, mi pedig mehetünk haza, és bezárkózhatunk, miközben teljesen megnyugodva szentelhetem minden figyelmemet a barátnőmnek.

Könyökölök az asztalon és nézegetek, az órán kicsit tovább akad meg a szemem, 10 nyamvadt perc telt el azóta hogy elvonultak, valamiért többnek érzem kicsit, de ez ilyen, várni senki se szeret, idegölő dolog. Sóhajtva dőlök hátra, teszem keresztbe a lábaim és kissé kifordulok a szék háttámlájára támaszkodva, nézem a TV-t, valami meccs, nem igazán köt le, egyetlen sport amit úgy megnézek az az olimpia meg a hasonló kaliberű események. Üres tekintettel bambulok, teljes csönddel a fejemben, fel se fogom ami megy, kb nyitott szemmel alszom amikor oda sétál valaki és letesz elém egy italt. Akkor azért kiesek a "transzból" és vissza fordulok az asztalhoz, a pultos hozott nekem valami italt, koktélnak nézem, azt mondja a ház ajándéka, hát rendben, elfogadom, gondolom a pultosban bízhatok hogy nem tett bele semmit, ha mégis most van ki vigyázzon rám...azért nem lenne jó megélni, ha nem üt ki rendesen a cucc az...csúnya lehet, de bízok a minotauroszokban.
- Köszönöm! - mosolygok hálásan és lassan belekortyolok az italba.
Nem rossz, nem az ilyenekhez vagyok szokva de azért néha az ilyen se árt.
Ha minden igaz nem soká Michael visszaér, akkor egyből mozdulnék de maradok az asztalnál csak a tekintetemet szegezem rá és megvárom míg az asztalhoz ér hogy elmondja mi történt. Egy rövid ideig csak nézek rá aztán lassan felvonom a szemöldököm és le eresztem az állam és rá kérdezek eredményes volt e a 10 perces üzlet. Mire a válasz megkötötte az évszázad üzletét....????MIt? Nézek is rá értetlenül, oké, meglesz a gyilkos, tök jó, de attól még nem értem hogy mire céloz vagy mi történt, vagy mi van? Egyből terel hogy mehetünk, még egy pillanatra furán nézek rá, kissé összehúzva a szemöldököm, nem tetszik ez nekem de rendben van, nem kérdezősködök, biztos olyan maffia izé akibe nem igazán akarok belefolyni, de attól még kicsit b*szogatja a fantáziám. De egyelőre engedek, barátságosabbra vált az arcszerkezetem.
-Ugyan, nem te tetted és amúgy sincs minden veszve. - húzom mosolyra a szám, egy kacsintás kíséretében.
Lehúzom a maradék italt, ami úgy a felét jelentheti, miközben felállok, majd felöltözök és lassan elindulok kifelé, hátrálva, felé fordulva, várom hogy mellém érjen, megfogja a kezem és menjünk haza, és ezzel vége legyen, bár a tettesre kíváncsi lennék és hogy mi is történt valójában de ezzel majd később foglalkozok, ha még akkor is foglalkoztatni fog.

Már egy ideje nem csinálok sok mindent, napi rutin lett, hogy valahogyan átvergődöm a nappalokat aludni próbálva ami többször nem sikerül mint igen éppen rémálmok miatt nem tudom kipihenni magamat vagy a saját sóhajaim tartanak fenn ébren, a fény túl sok és így tovább. Este legalább ide lejövök és iszok, nincsen jobb dolgom és legalább egy idő után már eltompulok eléggé, hogy az asztalra dőlés is elég legyen mint egy jó esti alvás. Sosem zargatnak se, kifizetem is amit veszek szóval az itteniek se zaklatnak csak oda adják az italomat amit épp kikérek és a kocsma egyik asztalánál ülve iszom magamban.
Most is így teszek, már egy pár üres pohár van előttem ha csak el nem vitték az utolsó csekkolásom óta, a fejemet az asztalra tettem már és a fal felé bámulva próbálom nem jártatni az agyamat ami nem éppen megy. Nem tudom mit kéne csinálnom, nem tudok dűlőre jutni magammal. Egy nagy sóhajt engedek ki és megemelem a kezemben lévő poharat és a szemem elé húzom, hogy megnézzem van-e még benne. És nincs, frusztrált sóhajt engedek ki most és alrébb tosszantom az üres poharat. Fel kéne kelni egy új ért, de nincs kedvem..

Nem tudom mióta feküdhettem az asztalon már kiütve, kipihentnek nem éreztem magam a zaj kissé alább volt hagyva. Kótyagosan, félig kinyitottam a szememet és kibámultam a fejemből. A poharamat elvitték de nem tudtam rávenni magamat arra, hogy felüljek és kérjek még egyet. Ekkor ütötte meg a váratlan sutyorgás a fülemet jobb ról. Hírtelen nem törődtem vele de meghallottam a nevemet, a rendeset. Oda fordítottam a fejem, az oda kapása nem igazán lenne most előnyös. Az meg nem más mint Thorhalla egyik másik embere volt.
Kitámasztom a fejemet és úgy nézek a nőre.
- Remélem nagyon fontos Missy, hogy felkeltett.
A recsegős hangba most még belevegyül az az álmatlan és részeges kótyagosság is extrába így egy elég érdekes hatást keltve.
- Persze, hogy fontos. Egyébként nem valcoltál volna ide. Vizet szerezz nekem inkább, a kvávéval nem megyek semmire.
A dzekim a székre van támasztva, elkezdek kotorni a zsebében a cigim után aztán mikor sikerült végre kihalásznom akkor egy szálat a számba is veszek.
- Mi a neved?
Kérdezem meg a nőt miközben meg is gyújtom a cigarettámat. Őszintén nem tudok sose emlékezni nevekre, vagy arcokra se néha, legalább ha már ugyan abban a ligában mozgunk megkérdezem már tőle.

Csak azért is kávét kapok, csóválja a fejét is a nő de legalább a pultos hoz egy üveg vizet is. A fejemet támasztva nézem, hogy csepegtet valamit a kávémba bele. Felpillantok rá miközbem megfogom a kávés poharat a balommal.
- Remélem valami jófajta mérget csepegtetett bele.
Jelen pontomnál még ha az lenne benne se zaklatna fel nagyon, végül is megfújkálom a kávét, hogy hüljön és iható hőmérsékleten meg meg is iszom azt végül. Bele nem halok rögtön az már valami és a részegségem is elmúlik gyorsan és kijózanít a kávé meg az extra bármi amit beletett a csaj.
- Ne vegye magára, nem szoktam senkire se emlékezni.
Válaszolok a nőnek és nyújtózok egyet. Bármi legyen az amit belenyomott a kávémba remélem a másnaposságot is eltünteti nem csak a részegséget.
- Itt a privát szoba megteszi.
Vissza térve viszont az ügyhöz kéznél, ha van privát szoba itt a Devil's Inn-ben akkor csak itt kell áthelyezkednünk. Ha nincsen ilyen szobájuk akkor felajánlom a placcot amit Kurama intézett még a felkérésemre annó idelent, hogy mehetünk oda is ha nincs más. Nem egy nagy hely az de legalább nem zavar ott senki se minket és váratlan látogató se toppan be ott sem.

Van a helynek magán szobája így az egyikbe be is megyünk miután megkaptuk a kulcsot a szobához. Felkapom a dzsekimet a székről és a vizemet is és követem a nőt a szobába. Magunk mögött már az ajtót bezárom aztán az egyik fotel-ra ledobom a dzsekit és le is ülök egybe. A vizemet leteszem az aztalra és most már meg is gyújtom a cigarettámat. Nem reagálok arra, hogy javítanom kéne a memóriámon, persze van benne igazság de nem tud érdekelni ezen része. Az akit kell felismerek úgy is a többi pedig nem tud érdekelni túlzottan.
- Szóval nem volt itt az úrnő, az megmagyarázza, hogy miért tudott megbillogozni Rémálom. - Mondom majd sóhajtok egyet. - Mint észreveheti nem vagyok éppen a magaslatán a mentális dolgoknak, rövidre véve a történetet, hogy ne untassam el, az álomsíknak vagy rémálomsíknak ahogy tetszik, új uralkodója van és megmozgatta pár napja az izmait.
Itt várok, hogy van-e valami kérdése vagy beszólása a nőnek meg azért is mert zaklat is fel a dolog, beszélni róla. Ha nincsen akkor folytatom a magyarázatot.
- A hátamon a tetoválás az ő szimbóluma. Nem volt éppen választási lehetőség, alvás közben belemászott a fejembe és...és így ébredtem már. Azóta nem tudok aludni se normálisan. Tudja tényleg megmagyarázza, hogy hogy volt valaki képes belemászni a fejembe. Nem volt itt az úrnő, egyértelmű. Heh.
Libabőrös is lettem az említésétől, hogy vissza emlékeztem mi is történt az álomban. Bele is szívtam a cigimbe ahogy hátra dőltem a fotelban és törökülésbe vettem a lábaimat is.

A szemem nem csillan fel de felegyenesedek kicsit a fotelban. Némiképp jó és rossz hír, sokkal rosszabb nem lehet mint a mostani helyzetem.
- Csupa fül vagyok.
Mondom a nőnek, hogy fojtassa csak amit elkezdett mondani. Én pedig figyelmesen hallgatom csak. Szóval van némi esélyem, hogy megszabaduljak a billogtól. Gondolom, hogy nem lesz könnyű de reméltem, hogy nekem nem lesz könnyű és az úrnő csak lepöcköli majd a hátamról vagy valami. Azt hinné az ember, hogy legalább az istenek tisztelik egymást ha már mi a halandó "férgek" nem.
- Mm, had gondolkozzak ezen egy pillanatot. Az egész nem olyan egyszerű, talán a legtisztább ha össze foglalom tömören a folyamatát az egésznek.
Nézek a nőre. Ha nincs ellenvetése, hogy kissé hosszabbra fog nyúlni mint két szó akkor fojtatom.
- Az egész nem teljesen úgy indult ahogy számítanék rá így vissza gondolva az egészre, nem álmodtam vagy ilyesmi hanem egy sokkoló szerű ütést éreztem aztán utána a rémálmomban tértem magamhoz. Nem csak egyedül voltam ott hanem megvolt osztva más emberekkel is az egész, talán négyen voltunk. Már akire emlékszek, egy lupin, egy ember meg egy szimbionta is rajtam kívül.
Itt megint megállok, főként mert gondolkozok az egészen, próbálom felidézni magamban azt amikor már megjelent maga Rémálom is a köreinkben, a többi csak káosz meg pánik volt, ott ha volt is bármi kétlem, hogy hasznos emlékeim lennének róla, és hát nem is akarok annyira emlékezni azokra a részletekre.
- Nem mondhatnám, hogy említette miként is szabadult ki csak, hogy ő az újdonsült ura a helynek és a rémálmaink majd erősítik majd őt és, hogy a mi világunkra is hatása van.
Ezek után már elhallgatok és várom, hogy mit fog mondani, vagy van-e kérdése valamivel kapcsolatban vagy több részletet akarna tudni esetleg nem érti, hogy miről habogok itt.

- Ugyan ott, szokásos rémálmos ébredés. Ezen a területen legalább semmi új.
Válaszolok a nőnek és előrehajolok az asztalhoz hogy hamuzzak egyet. Az, hogy a sokkoló érzése mi lehetett csak vállat vonok.
- Bizonyára igaza van.
Elmondtam amit tudtam, vagy legalább is úgy gondoltam, hogy hasznos infó lehet. Más részletekbe nem akarok bele menni de nem is feszegeti a dolgot, csak egyetért velem, hogy nem mondaná meg úgy se. Azt kezdem el figyelni hátra dőlve a fotelban már, hogy mit kezdett el kutatgatni ennyire amíg elő nem húz a kis táskácskájából egy fiolát/üvegcsét. Leteszi elém az asztalra majd elmondja, hogy mi is az. Egy pillanatig csak némán bámulok a fiolára majd felnézek a nőre.
- Wow, nem tudom, hogy mit mondjak. - Kiveszem a cigit a számból ez után. -Nem hiszem, hogy megúszok még egy kaszás látogatás.
Bár minden problémámat megoldaná, ha csak végre megdögölnék és úgy is maradnék, de ennyire még nem untam meg az életemet mindenek ellenére se.
- Szóval mi a B terv? Legalább had halljam a lehetőségeimet mielőtt megiszok egy mérget.
Bármit is mond, technikailag mérget akar megitatni velem! Nem vagyok Asgardi, már ember se vagy mutáns, csak össze kuszálták már nekem szóval ki tudja mi történne ha meginnám. Inkább azt modnom, hogy jó esetben csak megöl!

- Várni, ennél azért jobb ötleteket is mondhatna! Épp hogy kiszabadult a börtönéből vagy miből szóval csak nyerni fogja az erejét, ha várok csak magammal cseszek ki!
Érthető, hogy paprikás a hangulatom. Még, hogy várjak ebben az állapotomban, ne röhögtessen! A másik ötlete már jobban indult ki, hogy az úrnő majd levakarja rólam ezt mint ahogy Lokiét is leszedte. Viszont hamar bevörösödött a fejem az idegtől ahogy fojtatta. Majdnem felrúgtam az asztalt azzal a lendülettel, hogy felkeltem a fotelből de végül csak egy luftot rúgtam ahogy vissza húztam a lábamat. Le is csapom vissza a lábam a földre, a cigi szűrőjét már teljesen össze haraptam és a csajra mutatok.
- NEM VAGYOK SZERELMES SENKIBE! - kiabálok rá a nőre és ezzel már ki is esett a számból a cigi, valószínűleg a földön landolva. - ÉS FŐLEG, főleg semmi baja nincs az érzelmeimnek se! - mérsékelem vissza a hangerőmet észbe kapva.
Nem kéne szétüvölteni az egész kocsmát egy részről. Elhallgatva lehajolok és felveszem a cigit a földről és elnyomom a hamutálban majd leülök vissza, becsukom a szememet és össze kulcsolom magam előtt az ujjaimat támaszkodva a karfán. Nem tudom, hogy honnan tudja vagy miért tudja de nem számít. Viselkedj felnőttként... Pár percig csak csendben ülök így, egyrészt az előbbit kirázni a fejemből és mérlegelni a lehetőségeimet. Amíg így csendben vagyok lassan vissza is változtam a rendes, eredeti alakomba. A ruhák lazasága hamar el is tűnik és egyértelmű, hogy a rendes testem méreteit hordtam.
- Szóval van egy fele-fele esélyem a méreggel, hogy meghalok vagy sem vagy az Úrnő kavarja össze a fejemet, hogy legalább valamit segítsen.
Inkább megteszem az esélyeimet a méregiváson mintsem, hogy megint valaki szórakozzon velem, de ettől sem lesz kecsegtetőbb a lötyi megivása.

Ez a nő... Próbálok nyugodtan ülni a fotelben miközben mérlegelem a dolgokat. Már döntésre jutni jutottam egy idelye de mégse tettem még meg ami mellett elhatároztam magamat.
- Szociopata mi, na szép. Ugyan úgy tudok élvezni dolgokat vagy gyűlölni.
Bár azt megkell adnom neki, hogy nem volt sose ilyen kirohanásom mint amit most előadtam az előbb. De mindegy, se nem a haverom a nő se nem akarok bebarátkozni vele vagy bármi, nem most fogok nekiállni bárkivel is ezekről beszélni. Sosem tettem, és sosem fogom. Ennyi, eh, elkalandoztam. Végül is nincs mi mást gondolkozni ezen az egészen. Mivel az úrnő nem tudná biztosan leszedni és normálisan így inkább már a halál vagy siker között választok. Mindig ez volt egyébként is szóval semmi új.
- Persze, tudom én, értem. Nem vagyok hülye. - megvakarom a tarkómat aztán beletúrva a hajamba egy pillanatra még fenn tartom a kezemet a fejemnél majd elveszem onnan és a lötyiért nyúlok. - Ha bele halok se izgat egyébként, nem mintha első utam lenne arra.
Vagy nem mintha olyan de rémisztő lenne. Ha valami olyan nagyon ott lenne a halál után ami olyan hű de ott tartja az egyeszerű embereknek a lelkét akkor már nem keltem volna fel belőle kétszer. Ha meg harmadszorra nem is se sok vizet fog megzavarni.. Nem mintha sokat gondolkoznék rajta utána ha már halott vagyok.
- Akkor csak küldjem le mi?
Még megkérdezem már mikor a kezembe van a fiola, aztán ha igazol, hogy ja csak megkell innom akkor le is húzom azt.
~itt jön a nagy semmi~

- Kösz.- vonok vállat majd le is hajtottam a lötyit. Valami láp szagra számítottam íz gyanánt de semmi íze nem volt, mintha csak levegőt vettem volna a fiolából. Egy pillanatra a meglepetés miatt még megnéztem a fiolát megint de aztán az izmaim elkezdték elengedni magukat. Mondhatni még jó, hogy a fotelben ültem. Nem tudom semmimet sem szóra bírni nagyon hamar elment az összes érzés belőlem. Talán a fiolát is már rég elejthettem a kezemből, nem tudom. A szemem elé egy teljesen új táj tárul ki hamar. Barlang méghozzá. Fekete vizű a tó benne és csak egy pár csepp ami bele esik megfodrozza azt, más nincs is itt a fodrozódáson kívül, megcsillan a fodrozódáson a fény. Meg akartam mozdulni valamelyest de nem ment semmi, elkezdtem eldőlni balra de nem bírtam felegyenesíteni sem magam vagy felemelni a kezemet, hogy megtörjem az esésemet legalább. Semelyiket sem tudom tenni.
Mintha élettelenül esnék éppen össze. Ilyesmi érzés volt a plázánál is ami elfogott, nem teljesen de mégis hasonló. Képtelenül mozdulatra estem össze de akkor minden elhomályosult először és ott volt az a kellemetlen érzés is, kicsit mintha valami rossz szájízt hagyott volna maga után. Ez most más, persze lehet, hogy csak azért mert most nem lelőttek hanem önmagamat mérgeztem meg éppen halálra...
Nagyon furcsa ahogyan a puha homokra érkezik le a fejem, keményre vagy ütésre számítanék megint és mégsem az volt, az előttem fodrozódó tóról pedig a tekintetemet se tudom már elvenni. Ahogy az utolsó cseppnyi éberségem is kimegy belőlem a szememet is már lecsukom és minden teljesen a sötétbe veszik. Se zaj, se kép. Semmi.
A vízhangzó hangok teljesen ismeretlenek, most akár még körülöttem is állhatna mind és úgy beszélhetne hozzám sem tudnám megmondani a különbséget. Végül megint csak a csend ül be és én magamhoz térek végre. Lassan felülöl, végre tudok mozogni megint de olyan érzésem van az izmaimban mintha elfeküdtem volna mindenhol. A tónál vagyok ugyan úgy, megdörzsölöm az arcomat és felállok lassan nyújtva a tagjaimat. Hogy a fenébe kerültem ide?
Értetlenül nézek körbe miközben próbálom össze szedni magamat is és a gondolataimat. Olyan üres minden...
Elindulnék ki a helyről, hogy valamivel több fogalmam legyen, hogy mi is történt amikor a tapsolás be vízhangzik mögöttem. Össze ugrok tőle és a beszédre megfagyok egy pillanatra majd hátra nézek a hang irányába. Hitetlenkedő tekintettel lépek oda hozzá szaporán és meg bököm a kövön ülő mellkasát majd az arcát próbálom meg megcsípni.
- Mi a tököm volt igazából abban a lötyben... - Morfondírozok halkan magamelé

Cer hagyja egy ideig még, hogy cseszegessem az arcát ami teljesen furcsa. Itt is van de mégse. Elég frusztráló az egész, hogy nem éppen sétagaloppnak fest a helyzet amibe belerángattam magamat ezúttal. Azt reméltem, hogy csak kész, megiszom azt a szart és vagy jó vagy bele döglök aztán kaptam ezt az ajándék utazást kitudjavilágára. Végül csak egy fáradt sóhajt engedtem ki és abbahagytam a "piszkálását" a szavaira, hogy szóljak ha kész vagyok.
Kinyitom a számat egy pillanatra majd végül nem mondok semmit csupán a tó felé fordulok amerre mutat is, hogy menni kell. A tó már nincs ott hanem lépcsők vezetnek lefelé. Közelebb sétálok a lépcsőkhöz és lenézek a sötétbe amerre vezetnek. Nem biztató azt meg kell hagyni de egy út van innen ki szóval akár meg is indulhatnék. És így is teszek ahogy elindulok lassan a lépcsőn lefelé a kezeimet a zsebembe dugom.
Elég sokat szövegelt az előbb ahhoz képest, hogy elvileg az én fejemből van. Meg hogy bízni, az egy erős túlzás. Ez a rész még annyira nem is zavaró mint amit utána mond, hogy most aztán magam lehetek úgy se fogja sose senki sem megtudni majd és hogy ilyenre az életben több lehetőségem se lesz. Rövid időn belül a második alkalom, hogy valaki okoskodni akar rólam...
- Mégis mit értesz az alatt, hogy senki sem tudja majd mi történt?
Ezt az egészet csak azért csinálom, hogy végre normálisan tudjak aludni és ahhoz meg kell szabadulnom Rémálomnak a jelétől, igazán nem érdekel a többi.