Raten lakása > Chromixland

A Royal Scyscraper teljes egészében Raten tulajdonát képezi, és a legfelső emelet teljes egészében az övé, ide más fel se jöhet, csak a férfi engedélyével. A liftnél külön mágneskulcs kell, hogy az érintőpanelen megjelenjen ez az emelet, de nem ez az egyetlen mód a bejutásra. Raten repülő autójának a számára van egy külön bejárat az épület ezen szintjén, ahol könnyedén berepülhet a saját nappalijába. Ez egy üveggel hermetikusan zárt szoba, ahol leparkolva először beindul egy tisztítórendszer, ami kifújja az autó által kibocsájtott rossz illatú szennyeződést, majd ezt befejezve nyitható a szoba, és érkezhetünk meg az egyik nappaliba. Bár egy emelet, gyakorlatilag ez egy kétszintes részt jelent.
Megannyi szoba, és berendezés, kész rémálom a takarítószemélyzet számára, bár Ratennek mániája a tisztaság. A lakást főleg tág ablakok, és nagy terek jellemzik, ettől függetlenül van néhány ablaktalan szoba, főleg az épület belsejében, illetve terasz is található többféle.
A szobákat többféle stílus, de főleg luxus jellemzi, illetve az alsó szinten még egy saját medence is megtalálható. Egyedül konyha nincsen ezen az emeleten, a luxusszálló konyháján készítik az amúgy kukában landoló ételeket, amiket Raten a látszat kedvéért szokott felhozatni magának.

Néhány kép néhány szobáról:

~Adrian Sommerfield, Tony Price, Alexa Fisher, és Raten Chromixen játéka~

Unottan üldögéltem az egyik nappaliban, és bámultam kifelé az ablakon. A karomon lévő telefonon követtem figyelemmel Alexa helyzetét, és láttam, ahogy lassan elhagyja a repteret, majd gyorsan közeledni kezd. Úgy tűnik, hogy megérkeztek a vendégeim. Sóhajtok, és még egyszer végiggondolom a dolgokat, illetve remélem, hogy Alexa megfelelően viselkedik. Szeretem a stílusát, és a kinézetét, ezért is alkalmazom, a mögötte lévő tudáshoz ritkán társul ilyen személyiség, viszont néha visszafelé tud elsülni. Ettől függetlenül megbíztam benne, másképp nem küldtem volna őt Tony Price elé. A biztonságuk nem igazán érdekelt, a sziget elég biztonságos volt, és nem hiszem hogy bármi bajuk lett volna, inkább fel akartam vágni a lánnyal. Büszke voltam rá. Felidéztem néhány emléket, miközben közeledtek, majd megláttam az ablakon át az autót, ahogy lassan parkolási pozícióba áll, és berepül az ablakon. Mielőtt kinyílt volna a garázsajtó már megálltam az üveg túloldalán, és amikor a fúvórendszer elvégezte a munkáját, kinyitottam az ajtót. Ki nem állhattam amikor az egész szobában szellőztetni kell az autó után, ezért erre különösen ügyeltem.
- Remélem kellemesen utaztak, üdvözlöm önöket a Royal Scyscraperben, Chromixland szigetén.- üdvözlöm őket, és Alexára nézek, ha volt valami probléma, akkor most van alkalma jelezni. Úgy tűnik ilyen nem történt, meg is hajol, mire mosolyra húzódik a szám.
- Fogyasztanának valami frissítőt esetleg?- fordulok vissza a vendégeim felé, egy negyed pillantást kap a testőr is, hogy érezze látom a jelenlétét, nem nézem semminek, de természetesen a gazdáját tüntetem ki a figyelmemmel, ő az aki érdekel.
- Raten Chromixen vagyok, Chromixland királya, és köszöntöm önöket a házamban. Kérem nézzék el, hogy nem holmi poros étteremben, vagy egyéb helyen találkozunk, de szoros az időbeosztásom, illetve a késői tárgyalásra való tekintettel, a tárgyalásunk végén ha gondolják, szolgálatukra bocsájtok egy lakosztályt kárpótlásként. - mondom, és a fiatal Tony Pricehoz lépek kezet nyújtani bemutatkozásként. Természetesen az én kézfejem van felfelé kézfogásnál.

A hely ahova érkeztetek:

A repülő út szerencsére nem tart sokáig, éppen elég ennyi idő is, hogy végignézzek a Dubai-hoz hasonló szigeten. A szüleim szoktak ilyen helyeken nyaralni, kikapcsolódni, amíg én az X-suliban szívok vagy az X-Mennel szívok. Bekaphatják tudnak élni, csak nekem unalmas a tengerparton napozni és k*rvákkal szopatni magam. Leszállunk a felhőkarcoló felső szintjére. Minden modern, minden stílusos, kissé felvágós de nem gond. Végre a huszonegyedik században érzem magam és nem a huszadikban. Kiszállok az autóból és megigazítom az öltönyöm.
~ Nagyon durván vissza kellene magam fogni ahhoz, hogy csak annyit mondjak felvágós az alak. Mondjuk nem meglepő, keresett egy csomó pénzt és vett magának egy szigetet, hogy király lehessen, mi lenne ha nem felvágós. Az üzleti világban otthon van, nekem az a lényeg, a többi le van sz*rva.
- Rendkívül megtisztelő, hogy az otthonában személyesen fogad minket.
Nyitok én is udvariasan. Italt nem kérek, felesleges rögtön azzal nyitni.
- Köszönöm, nem kérünk semmit, korábban már fogyasztottunk.
Ennyi bőven is elég, ideje rendesen bemutatkozni. A kézfogást természetesen elfogadom, egy határozott közepes erővel szorítom meg a kezét, az mindegy hogy fordítja, csak érzékelteti, hogy itthon ő a kutya, azért ennyivel nem ijeszt meg, nem is az a cél.
- Üdvözlöm felség. Örömteli élmény a találkozás. Eszem ágában sincs olyan modortalannak lenni, hogy elutasítsam a meghívását.
Ha a kézfogás megvan akkor el is kezdem eladni magam, ami amúgy nem is kamu.
- Remélem nem nagy probléma az időpont. Az utóbbi időben huszonnégy órában a cég ügyeit intézem, igyekszem minden órát kihasználni.

Ad' úgy nézett ki az ablakon mint valami kutya akit elvittek kocsikázni. Talán ha a fejét kidugja akkor a nyelvét is kilógatja. Az épület meg ahova megérkeztek... Hát Ad' abban már biztos, hogy ha ő választhatna akkor ennek a királynak a helyébe kerülne. Ő azt hitte, hogy valami palotához mennek, de nem. Egy rohadt nagy, gyönyörű, magas felhőkarcoló. Mikor pedig kiszállnak a kocsiból akkor üdvözli is őket maga a király. Tényleg sugárzik belőle valami királyi felsőbbrendűség. Ránéz az ember és egyből meg tudná mondani, hogy egy nemesi vérből származik a pali. Igaz a korona és a gyűrű kicsit olyan mintha valami strici lenne a csávó azzal az arany-lila színekkel, de akkor is. Mikor beszél akkor Ad' még a hosszú fogakat is észre veszi. Na, erre nem is gondolt volna.
~Hány éves ez a srác és hogyan csinálja? Én annak örülök, hogy nem taxisként kell dolgoznom neki meg egy saját szigete van ahol ő a király. Hány éves ez a srác?~

A srác hozzám lép, és kezet fogunk, erőteljes a kézfogása, persze könnyedén eltörhetném a kézfejét a saját erőmmel, de ez csak egy kósza gondolat. Sokat kellett gyakorolnom, mire újra tudtam normálisan kezet fogni, se nem túl erősen, se nem túl gyengén. A felajánlásomat elutasítják, nem kérnek semmit, majd finoman jelzi, hogy tudja, elég kellemetlen az időpont, de ő is elfoglalt. Drágám, saját csapatom van, országom, cégeim és vállalataim, neked meg csak egy gigavállalatod, szerintem én vagyok az elfoglaltabb. De nem mondok semmit, és továbbra is kedves pókerarccal nézek, begyakorolt üzleti arc ez, bármikor képes vagyok fenntartani, viszont finoman felnevetek a mondatára.
- Tudom milyen érzés, amikor még a mellékhelységbe is szoros időbeosztás alapján jár. Mielőtt folytatnánk, azt tudnia kell hogy egyenes ember vagyok, és nem szoktam köntörfalazni. Ezt bizonyítandó lenne is egy kérdésem, szigorúan üzleti legyen a megbeszélés és formai, vagy barátságos és könnyed? - teszem fel a kérdést, és a választól függ, hogy hogyan haladunk tovább.
Ha a formait választja, akkor egy enyhe biccentéssel veszem tudomásul, majd kitárom a karomat.
- Ez esetben kérem kövessen. - mondom, és az tárgyalóba vezetem, ahol már előre bekészítették a frissítőket, és helyet foglalok az asztalfőn.
- Ha kívánja, a kísérője velünk maradhat, vagy Alexával várhatnak a közelben. - mondom, hagyom hogy ő döntsön a szerződés titokzatosságáról, nekem nincsenek titkaim Alexa előtt, de nem mindenki ilyen közvetlen.

Ha viszont a barátságosat választja, akkor a mögöttünk lévő asztalkához indulok, és helyet foglalok a kanapészerű részén, hagyom, hogy ő üljön a kényelmesebb fotelbe.
- Ha kívánja, a kísérője velünk maradhat, vagy Alexával várhatnak a közelben. - mondom, hagyom hogy ő döntsön a szerződés titokzatosságáról, nekem nincsenek titkaim Alexa előtt, de nem mindenki ilyen közvetlen.

//Alexával megvárom a döntést, és az alapján írok//

A bemutatkozás rendben megy, mindenki tudja hova tenni a helyzetet. A szoros mellékhelyiségi időre is csak bólintani tudnék, de amikor belekezd az egyenes ember vagyok dumába egy pillanatra megakadok. Azt hiszem egy állóhelyében mindjárt lenyom valami atom Sztálinista diktátor dumát. K*rva nagy szerencséje, hogy erről szó sincs.
~ F*szom ne ijesztgess.
Jól van, a "sokkon" túl vagyok, na nem vagyok olyan balf*sz, hogy egyből leizzadok, csak egy pillanatra megakadok mintha furcsa lenne valami, körbepillantok a szobában, aztán válaszolok.
- Tekintettel az időpontra és a helyszínre, véleményem szerint a barátságos és könnyed tárgyalás lenne a legcélravezetőbb.
~ Na meg az ilyen illuminátus "ország világ" feletti tárgyalásoknak is így van értelme.
Követen Chromixen mozgását és elfogadom a helyet a fotelban. Kényelmesen elhelyezkedem. A felvetésre Adrian és Alexre pillantok. Adriannek jó képességei vannak, de nem az üzletkötés és az olajipar terén, nem épp egy ipari kém.
- Engem egyáltalán nem zavar ha maradnak.
Azt nem tudom mikor akar a lényegre térni, de ráhagyom mennyire ér rá. Lényegében én tudom mit akarok a saját részemről, annyi elég.

Ad' ott áll és nézelődik. Ilyen helyen még soha nem volt. A két üzletember beszélget. Mindketten elfoglaltak és a király megkérdi milyen stílusban folyjon a megbeszélés. Ad' tényleg nem tudja, hogy szokott ez történni. Ha táncosnők jönnének és mindkettejük ölébe kerülne egy nő majd bekokózva furikázni kezdenének és lopnának egy malacot arról sem tudná, hogy ez most furcsa vagy így normális. Mikor a főnök leül akkor megállok mögötte ahogy a filmekben szokták a testőrök. Bár azok ketten szoktak lenni mindkettő kopasz és napszemüveges. Viszont minek hordanék én napszemüveget ha úgy is csak este vagyok szolgálatkész. Na mindegy. A kérdésre, hogy maradjon úgy véli el fogják küldeni. Végül is ő bármi lehet esetleg valami ipari kém egy török sejktől aki egy rivális olajvállalat tulajdonosa. De nem. Megbízik benne a főnök úgy véli. Ez pedig jól esik neki. Az, hogy az amatőrsége és iskolázatlansága miatt nem tartja veszélyesnek és csak ezért maradhat az eszébe sem jut.

A főnök köszönti a vendégeit, és végigmegy az általános procedúrán, majd megkérdezi, hogy milyen minőségben folytatnák a társalgást, mire a srác azt mondja, hogy neki jó az egyszerű, könnyed társalgás. Ez után Raten megkérdezi, hogy kiküldjék-e a testőrt aki vele érkezett.
~Igen! Igen mindenségit, kint legalább rá tudok gyújtani!~ De nem, sajnos úgy dönt, hogy maradhat a testőre, ez pedig azt jelenti, mivel már ismerem Raten logikáját, hogy akkor én is maradok. Egyszerűen benyúlok a zakó alá, és kihúzom az eddig nem látszott, de előre bekészített fülhallgatót, és bedugom a fülembe, miközben az ablakhoz sétálok, és lazán nekidőlök. Nálam sokkal nehezebb dolgokat is kibír, keményített üveg. Ahogy a karomra erősített telefont babrálom, elindítok egy zenét.
Hey ho, lets go.., szeretem ezt a számot, a fülesem pedig jó minőségű, nekik semmit sem kellene hallaniuk belőle, bár Raten úgyis jelezné. Én viszont semmit nem hallok belőlük. Nem mintha muszáj lenne, egyszerűen csak nem érdekelnek, és ennyi szabadságot megenged őméltóságos királynemesfia Raten urunk és parancsolónk. Az az egoista péló.

Végül a barátságos, könnyed beszélgetés mellett dönt, és helyet foglalunk a nappaliban. Felesleges tovább menni a lakásban, ha nincs miért, és most nem akarok felvágni a számtalan szobával. Igazából ez lenne az egyik legvisszafogottabb szobám, ha nem parkolna az üveg túloldalán az autóm. Ezen kívül a testőrök is maradnak, látom ahogy megvillan Alexa szeme, nem tetszik neki a döntés. Végül az üvegnek dől, és zenét kezd hallgatni, nem túl professzionális, de nem is vagyunk olyan közegben, szavam nem lehet, Tony mondta hogy lehet könnyed a beszélgetés, a csaj csak alkalmazkodik.
- Rendben, akkor térjünk is rá a tárgyra. Ön szinte már monopóliumot élvez az amerikai olajra, nem nagyon van ellenlábasa, magán kézben legalábbis szinte semmi. Mi főleg zöld energiát használunk a szigeten, de nem működhet minden azzal, a jachtok, autók és egyéb személyszállító eszközök még olaj alapúak. - mondom, és közben megvillantok egy mosolyt. - Felajánlom önnek az országom feletti monopóliumot. - dőlök hátra. - Amennyiben ki tudja termelni, és tudja szállítani, ön lenne az elsődleges importőrünk, mindenhol az öntől vásárolt áruval tankolnának.
~Persze, ha ez mindkettőnknek megéri, csak akkor~

Engem átvertek a g*cibe, azt hittem én hoztam magammal amatőr embert, erre a biztonsági főf*sszopó nekilát zenét hallgatni. Na jó, ezen elmosolyodom, ez jó. Hacsak nem valami kém eszköz, ami egyáltalán nincs szükség, akkor tényleg nekilátott zenét hallgatni. Mondjuk Adrian is zavar, hogy pont a hátam mögött van, de jó helyen van ott, nem fogom 45°-al eltolni jobbra, az túl macerás lenne. Egyébként kényelmesen elhelyezkedem a fotelben és várom merre megy tovább a beszélgetés.
~ Nem kerülgeti a témát, rögtön a lényegre tér. Kár, hogy volt az a sztálinista pillanata, most már kezd jobban egy nagyon sikeres embernek mutatkozni.
Bólintok arra amit Raten mond és bólintok ismét. Nyugodt hangon válaszolok, számítottam erre, hiszen ezért jöttem.
- Az ajánlata mindkét félnek óriási haszont hoz. A kitermelő divíziónk és a finomító divíziónk teljesítménye el tudná látni a szigetet, a vásárolt mennyiség nagysága és a monopólium egyértelműen piaci ár alatti árakat jelentene Chromix-land számára.
Ennyiben foglalom össze az én részem. Ha jobban körüljárjuk a témát kifejtem majd, most összefoglaltam a lényeges hatás-következményt. A kezem kényelmesen pihentetem a fotel karfáján.

Ad' igyekszik egy komoly arcú testőrnek legalább valami nagy távoli fejtáját képviselni, de a másik csaj meg zenét hallgat. Ettől ő kicsit zavarba jön.
~Ilyet lehet? Ha ezt tudom akkor én is hozom a kis Van Halen vagy Gun's and Roses albumomat és nekem is gyorsabban elszállna az idő. Szerencsés.~
Úgy akarta egyébként, hogy a megbeszélést hallgatva elles néhány komoly szakmai fortélyt. Mikor a monopol helyzetet meghallja akkor tudja, hogy az mit jelent és úgy véli, hogy az jó mert akkor a versenytársak hiányában az árat mi határozzuk meg. A főnökének a beszéde a sok komoly kifejezés miatt eléggé megzavarta, de azt értette, hogy tévedett és nem fognak egekbe nyúló árakat adni. Vagy csak ezt mondják, de fene tudja valójában.
~Vagy a király veszi tőlünk? Akkor tényleg olcsón kell adni kivéve ha nem éri meg. A piaci ár meg ránk nem tartozik mert nem vagyunk a piacon, de akkor is ez nekem zavaros.~

Megfelelő mederben folyik a társalgás, nem utasítja el az ajánlatom, mondjuk akkor nem is jött volna ide, ha ez lenne a terve. Egyértelműen piaci vonal alatti árat ajánl, ez magától értetődő, ekkora vásárlásnál ha nem ajánlaná fel az amatőrség lenne a részéről. Lassan rá is térhetek arra, ami miatt igazán ide hívtam. Már többször átgondoltam mit mondjak, de nem akarok finomkodni, jobb lesz egyértelműen kijelenteni.
- A célom ezzel az üzlettel az, hogy ne egy korrupt valakinek a valakije legyen a beszállítónk, hogy ténylegesen megfelelő feltételek mellett legyen egy tiszta üzlet, hogy tényleg az ország javára váljon ez a befektetés. A pályázati kiírás nemsokára esedékes, és bár megvetem a korrupciót, nem kis anyagi tőkémbe került, hogy maga legyen a nyertese, amennyiben most megfelelő megállapodást kötünk. Sajnos a törvényhozásba, a parlament és a kabinet működésébe nincs közvetlen beleszólásom, így nem tudom egymagam egyik napról a másikra felszámolni a korrupciót, kis lépésekkel mégis elérhetem, hogy ez az ország... ez az utópia megvalósuljon. Nem akarok korrupciót, nem akarok semmit, ami visszafelé húzza az országot diadalmenetében. Ez az első lépés, az első kő, amire majd Chromixland tisztaságának szobra épül. Reméltem megérti ennek a jelentőségét számomra. - mondom.

A hideg kiráz már másodjára a királyok királyától. F*szom tudtam én, hogy nem véletlen volt az a Sztálin beütése.
~ Mintha egy propaganda videót néznék. Elfolyt az agya az uralkodástól a normális üzletembereknek. Még mi a két méteres véreres f*sz történik itt.
Az arcom természetesen rezzenéstelen, nem vagyok amatőr, belül mégis nehéz eldönteni, hogy csak nagyon jót akar és normális céljai vannak, vagy a szövege csak ideológia valami mocskos uralkodói célra. Mindegy, a válaszomban tartok a hatalmas céljaitól egy lépés távolságot.
- Természetesen. Feltételezem az említett korrupció miatt, ha az én vállalatom tette volna a legjobb ajánlatot akkor sem nyerhetett volna, nem volt más lehetősége, mint elintézni, hogy én legyek a befutó. Nem tehetek mást, ezt méltányolom. Biztosan megtaláljuk a mindkét félnek nyereséges árszabást.
Megvárom, hogy ezt akarta-e hallani, ajánlom neki az igen választ, mert ennél jobbat senki nem tud mondani, aki igen, az hazudik mint a k*rva. Óvatosan hozakodok elő a folytatással.
- Ha elfogad egy tanácsot az ország megújítás projecthez... Magam ellen beszélek, de ne minden szektort töltsön fel amerikai nagyvállalatokkal, sok a mocskos közöttük. Hacsak nem pont az extrákra van szüksége.
Minek köntörfalazzak? Elég végignézni a listát, a felét le lehetne csukni hasra ütésre, nem lőnének nagyon mellé.

A király elmondja a céljait. A célja meg nem más mint a korrupció megszüntetése a szigetén.
~Na, ne vicceljen már. Luxus épületek, kevés bűnözés meg minden és még a korrupciótól is meg akar szabadulni. Akár igen akár nem ez csak szöveg, de szövegnek is eléggé gáz. Túl mézes mázos. Chromixland tisztaságának szobra? Mi van? Alapból ott gond van, hogy rólad van elnevezve ez a sziget. Jó Amerika is egy fasziról lett elnevezve, de az a faszi legalább átutazta az óceánt neked meg apuci és anyuci megvette a szigetet. Valahogy ez nekem kezd nem tetszeni.~
A főnök ahogy Ad' észrevette próbálta értelmes árra visszaterelni a beszélgetést az erkölcsi magamutogatás helyett majd adott egy tanácsot. Ad' nem mutatta ki, de viccesnek találta.
~Szóval igazak a pletykák ha még ilyen szinteken is azt beszélik milyen mocskosak az amcsi nagykutyák.~

- Magam is ettől félek, és ezért avatkoztam közbe. - bólintok a dologra. Igen, néhány embert meg kellett kennem hozzá már most előre, sajnos tűzzel kell harcolnom a tűz ellen. Mivel neki is tetszik az üzlet, köztünk nagyon nincs más megbeszélni való, tudja, hogy ha bead egy pályázatot nyer, tudja, hogy ha megkenik ne fogadja el, és tudja, hogy mindezt nekem köszönheti. Nagyjából ennyit akartam a tudtára adni. Arra, amikor az amerikai vállalatokról beszél, önkéntelenül is mosoly húzódik a számra.
- Elhiheti, okkal választottam magát, és ebben nem az játszotta a fő szerepet, hogy amerikai. És sajnos meg van kötve a kezem az ország igazgatásában, itt is demokrácia van, parlament és elnöki kabinet, szóval közvetett beleszólásom nekem is csak mértékkel van. Épp ezért volt olyan nehéz összehozni ezt az üzletet, és szerettem volna magával személyesen beszélni, hogy lássam, ki az akibe a bizalmamat fektettem, és ki vezeti azt a céget, amit a legmegfelelőbbnek találtam. És figyelmeztetni kívántam, hogy sokan próbálják majd magát is besározni, ez egy ilyen szakma sajnos. Senkinek sem lehet tiszta a keze egy bizonyos lépcsőfok felett. Csupán arra kérem, hogy ha az országomból érkezne ilyen megkeresés az irányába a jövőben, azt tudassa velem. Természetesen, vállalom hogy kárpótlom, ha a tiszta utat választja a könnyű pénz helyett.

//Alexával majd ha indultok írok szerintem, ő addig elvan és zenét hallgat.//

Az nem kifejezés, hogy Chromixen két állapot között ugrál a fejemben. Az egyikben egy normális, racionális üzletember, a másikban egy őrült király. A legsz*rabb az egészben, hogy fogalmam sincs mi alapján döntsem el melyik állapotnak higgyek, vagy most mégis mi a véreres f*sz van. A mosolya is hátborzongató, a szövege is, de logikus amit mond.
~ F*szom ki van. Kötöttünk egy nagyon jó üzletet, ez a lényeg, a többi csak duma.
- Nem tudom mi alapján választott ki, de örülök a bizalmának. Nos mint nyilván tudja, X-Men vagyok, tehát morálisan kötött a kezem ilyen téren. Nem csak a vállalatom, de a mutánsokat is kell képviselnem mindenhol, egyszerűen felelősségem van. A családom kis vagyonból küzdötte fel magát a felső rétegbe, nem hiszem, hogy különösebben érdekelne egy olyan összeg amit ki tudnak ejteni szóban. Harmadszor, a Poseidon Energy-vel terveim vannak, muszáj a lehető legtisztábban tartanom a cég jogi ügyeit. Többek között ezért is a piacon helyezkedtünk el első alkalommal és nem rohantunk rögtön az államunkhoz. Én ezeket a garanciákat tudom vállalni. És ezért kell azt mondanom, hogy fölösleges bármiért kárpótolnia.
Az ujjaimat összefűzöm és így várom a válaszát. Tisztelettudóan beszéltem és jó helyre raktam a hangsúlyokat, ajánlom, hogy fogja amit mondok, ugyanis ennél jobbat a Pápa sem ajánlhat.

Ad' kezd kicsit rájönni, hogy miféle a helyzet amiről szó van. Viszont az nem változik a fejében, hogy ezek szerint a király is hasonló eszközökkel él.
~Te jó ég milyen fickók vesznek engem itt is körül. Nem is tudom ki a nagyobb szemétláda. Sam aki drogot árul vagy ez a fickó. Na, jó tuti, hogy Sam győzött. De akkor sincs ez így jól. Nagyon nem jó.~
A főnök ezek után a saját tisztaságáról kezd el beszélni. Ad' nem tudja, hogy az X-men mégis mekkora erkölcsi tisztaságot jelent a valóságban, de azt elfogadja, hogy a látszatot fent kell tartani. Bár neki személy szerint tényleg mindegy. Ha a főnöke valami csalással akarna nagy pénzt szakítani az is mindegy lenne Sam-nek hisz nem a testőr rúgja meg a bokáját. Mármint ő úgy tudja. Az is lehet, hogy most is arról van szó mert a sok, hosszú, bonyolult szövegelésbe már Ad' is belezavarodott pedig ő próbált figyelni hátha tanul valami okosat.

Tony beszéde után várok még egy pár pillanatot, de nem folytatja. Nem szeretem, amikor kétszer kell kérnem ugyan azt.
- Mint mondtam, okkal választottam. Úgy gondoltam, hogy maga lesz a megfelelő ember, és pont emiatt az erkölcsi tisztaság miatt, amit felvázolt. A családját pedig tisztelem... nem sokan tudják, de amikor amerikába érkeztem, magam is csupán egy gyárral, és egy night clubbal rendelkeztem. - mosolygok, nem is volt olyan rég, hihetetlen, hogy meddig jutottam. - A pénz megsokszorozásánál csak az elvesztése az egyszerűbb, nem igaz? - nevetek visszafogottan.
- Tehát, ez az üzleten kívüli, személyes kérés a részemről. Kérem, hogy ha valaki az országomból keresné meg nem tiszta ajánlattal, azt jelezze nekem. Ha elutasítsa, az se fog az üzletünk rovására menni, ez egy egyszerű ember kérése, egy emberé, akinek nagy álmai vannak, és szeretné azokat valóra váltani.- elnézést is kérhettem volna, hogy megsértettem, hogy alaptalanul gondoltam sárosnak, de felesleges lenne. Egyrészt megválogattam a szavaimat, és mindent okkal mondtam, másrészt nem szokásom hazudni.

Az a baj azzal a ténnyel, hogy barokkos körmondatokban b*szakszunk a királlyal, hiába a laza légkör, mert a lényeg elveszik, vagy csak én fejeztem ki magam rosszul.
~ Te jó ég, nem azt mondtam, hogy nem fogok szólni, hanem azt, hogy felesleges kompenzálnia, ha van veszteség. És ez a sztálinista duma... mi a jó büdös lósz*r történt azzal az amerikába érkezett üzletemberrel egy gyárral, egy clubbal akiről pofázik. Hol van az az ember, mert én nem látom, csak egy magával eltelt arrogáns alakot, akinek a régi képességei még megvannak. Én is ilyen f*szfej leszek ha lesz 2-3 vállalatom még? Lónak a heréit azt.
Amikor nevet akkor tényleg elmosolyodom, de egyébként nem válaszolok neki, maximum bólintok, ameddig végig nem mondja. Még jobban nem akarom megkeverni a dolgot. Hátradőlök a fotelben és határozottan bólintok.
- Mindenképpen tájékoztatni fogom róla, ha megpróbálnak megkörnyékezni az országából, efelől ne legyen kétsége. Nem szeretem, amikor valamibe bele akarnak keverni és sosem hagyom válasz nélkül.
Mondjuk azt nem mondhattam, hogy beletérdelek az arcába, de ha jön egy közép-amerikai öltönyös és elkezdi nyomatni nekem a sz*r maffia szövegét, nincs az a képességhasználó aki megakadályozza, hogy ráborítsam a szekrényt. Huh, még jó hogy befogtam.

~Igen-igen szimpatikus vagy haver valamikor régen én is ilyen voltam. Szegény csóróként jöttem az ifjú kontinensre. Nem volt másom csak egy, gyáram és egy night klubom. Hát ez a szöveg baromi jó. Mint valami Sebhelyes arcú karikatúra. Tényleg még az is megfelel, hogy nagy álmai vannak. Akkor jobban teszem ha elkerülöm a húgát.~
Ad' már ilyesmiken gondolkozik és még különösebb figyelmet sem fordít arra, hogy ellessen valamit a beszélgetésből. Megunta őket. Ez a formális beszédstílus és a sok szócséplés valahogy unalmassá tette. Az továbbra is igaz, hogy szívesen lenne a strici stílusú vámpírkirály helyében, de akkor tuti, hogy másképp élne mint ő. Elsősorban nem szállna el ennyire mint ő. Valszeg ugyan úgy viselkedne mint most. Na, jó talán kicsit jobban igyekezne mindig nem egy hirtelen haragú suttyóként viselkedni, de amúgy nem változtatna a saját viselkedésén.

Végül biztosít róla, hogy tájékoztatni fog, mire elégedetten dőlök hátra, ezt a választ vártam, ezért rángattam ide, hogy ezt kimondja. Mondjuk jobb lett volna, ha előbb megteszi. Olyan embernek tűnik, aki tartja a szavát, persze nem mondom, hogy bízok benne, de ennél többet nem várhatok el, mint hogy kijelentse. Nem fogok szerződést íratni vele egy titkos megállapodásról, az elég nevetséges lenne.
- Köszönöm, nem is tudja mennyire lekötelez ezzel, és megnyugtatja szegény idegeimet. - mosolygok. - Biztos nem kér egy italt? - teszem fel a kérdést, figyelmen kívül hagyva, hogy mit szeret és mit nem. Itt én vagyok a király, azt kevergetek akit akarok. Ha elfogadja, akkor intek a kezemmel, mire érkezik egy felszolgáló, aki eddig a háttérbe húzódva, szinte észrevehetetlenül várakozott, tálcával, odakészítve a választott ital és három pohár. Ha viszont elutasítja, akkor természetesen nem hívok senkit.
- Örülök, hogy ilyen könnyedén megbeszélhettük a dolgot. - mondom, és ha kért, akkor felemelem a poharamat. - Egészségére. - mondom ez esetben, és leerőltetem a torkomon az italt, miközben az arcom arról árulkodik, hogy ízlik amit iszok, pedig utálom az emberi italokat, és ételeket. Viszont megtanultam leplezni a dolgot.
- Nem tudom, hogyan döntöttek végül. Maradnak az országban, és kiélvezik a vendégszeretetem? - teszem fel a kérdést.

Megszületik a megállapodás és az üzlet is. Azt kell mondjam, elég jó üzleti lépéseim voltak eddig, rögtön az első nagy megrendelést egy királlyal intéztem, ráadásul az egész piac a Poseidoné lehet. A frissítő remek ötlet, most már lehet inni, van mire, bólintok is neki.
- Jól esne az ital, köszönöm.
A semmiből jön is egy felszolgáló és hozza az italokat.
~ Na ott a kém. B*sszus ez annyira tipikus, hogy száz dollárt rátennék mint egy gagyi otthoni filmben.
Elveszem az italt, felemelem Ratennal együtt a poharam.
- Egészségére felség!
Mondom k*rvára etikett szerűen, beleiszok az italba és ennyi. Lehúzni durván bunkóság lenne, inni is csak az üzletre volt értelme inni.
- A megbeszélés sokkal gördülékenyebb volt, mint egy tárgyalóban egyeztetni, valóban. Eszem ágában sincs visszaélni a vendégszeretetével, természetesen maradunk.

Nyugalom, béke, szeretet, és udvariasság. Ad' már kezdi ezt nem is kicsit unni. A király mégiscsak itatja a főnököt. Egy eddig szobrozó felszolgáló meg is érkezik tálcával rajta három pohár. Három? Minek? Ugye nem neki? Nem az nem lehet. Ha mégis felé nyújtja a tálcát akkor Ad' igyekszik udvariasnak lenni.
-Sajnálom én nem ihatok.
Hogy ezt valami betegségnek fogják fel vagy annak, hogy munka közben nem iszik nem érdekli őt. Az igazságot nem valószínű, hogy a király kitalálná bár lehet.
~Nem ihatok mert ha megteszem akkor nem ürül ki belőlem és meg kell hánytatnom magam különben belém rohad a pia. Vajon ő is ezt csinálja? Minden ilyen üzletre elfogyasztott pohárka aztán a wc-ben landol némi öklendezés által? Inkább nem is akarom tudni. Azt tudtam, hogy az üzlet mocskos egy dolog, de hogy ennyire.~
Maradnak akkor. Ad'-et nem zavarja. Csak az zavarná ha másnap is így tennének hisz akkor nem tudná felvenni a saját, hát vacsoráját.

//Elnézést a várakoztatásért//

Miután mindennel megvoltunk, elfogadták a meghívásomat is, mire bólintottam, és mosolyogtam. Előhúztam öltönyöm zsebéből egy kulcsot, és átnyújtottam a srácnak az asztal fölött, majd hátradőltem vissza a helyemre. A "kulcs" igazából egy kis, tenyérben elférő mágneskártya volt, rajta a szobaszámmal.
- A kulcs három szinttel alattunk lévő lakosztályt nyit, van benne három hálószoba, de ha szeretné, a testőre is kaphat önálló lakosztályt persze. - mondom, bár furcsa lenne, ha távol szeretne maradni attól, aki elméletileg a biztonságáért felel, amikor a legvédtelenebb, alvás közben. De persze ez az ő dolguk, épp ezért is ajánlottam fel. Amennyiben szükséges, átadok még egy mágneskártyát, ha nem akkor csak simán folytatom.
- A szobaszervíz éjjel nappali, bármikor hívhatják őket a szobában lévő falikonzolon, és természetesen minden fogyasztásuk a ház számlájára történik. Alexa kikíséri önöket a lifthez, ha nincs több megbeszélni valónk. - vonom fel a szemöldököm.

Elég beszédes az, hogy a szoba kulcsát az öltönyéből veszi elő. Egyrészt, k*rvára biztos volt benne, hogy nem akarom visszautasítani az ajánlatát, szóval már előre tudta a választ, k*rva nagy ego mellé ez már csak jár. Másrészt viszont, személyesen nála volt a "kulcs", nem a hatodik senkijével adatja át, ezzel kifejezi, hogy fontos neki a jó személyes kapcsolat. Végülis csak örülhet, jól jöttem ki ebből a tárgyalásból. A kártyát elteszem és az öltönyöm zsebébe helyezem.
- Valószínűleg nem is hagyná a testőröm, hogy külön helyen tartózkodjunk.
Védem kicsit a srác becsületét is. Mondjuk nem azért lett felvéve mert egy profi ex-ügynök, hanem mert egy vámpír, aki ösztönből is ketté téphet egy ügynököt. Helyzetfüggő.
~ F*szom nem is ezért vettem fel, hanem azért mert nem vagyok amatőr és nem élek abban az álomvilágban ahol a mutáns képesség mindentől megvédi az embert.
- Véleményem szerint minden fontosat megbeszéltünk.
Azért nem pattanok fel és rohanok el azonnal, mint egy bunkó. Megvárom, amíg jelét adja, hogy megfelel neki a távozás. Utána követem az emberét és távozok a felajánlott lakosztályhoz. Határozottan sokkal fesztelenebb hangulatban telt a tárgyalás mint amire számítottam, rohadtul jobb is így.