Raten lakása > Chromixland

Rendben maradnak. Meg is kapják a szobakulcsot. Ad' természetesen közel a főnökhöz, hogy meg tudja menteni ha lenne valami. Persze valszeg nem lesz semmi. És ha mégis akkor az legyen este és senkinek a nyakában ne legyen kereszt és senkin se legyen ezüst. Ja és ne olaszkaját egyenek mert a hagyma is gáz. Ezeket a kis gondokat talán érdemes lett volna elmondani a főnöknek. Á mindegy majd ha gond van. Addig is kell a munka és kész. Már ameddig nem kerülnek véletlenül egy mészárlás közepébe és Ad'-nek amilyen szerencséje van. Na, mindegy. Ha elengedik őket akkor a főnököt követi. A gondolatait leginkább az foglalja le, hogy milyen lehet egy ilyen szoba egy ilyen modern királyi luxuspalotában.
~A plazma TV alap akárcsak az-az ágy ami olyan, hogy akár meghalni is élvezet lehet benne. Vajon wc van vagy olyan büdé vagy mi ami a segget is mossa. Tök olyan ez az egész helyzet mint valami filmben. Én vagyok a micsoda nő.~

//Itt üssön el a hatos villamos, azt hittem ezt már hónapokkal ezelőtt megírtam//

Miután megkapják a kulcsot, és elköszöntem tőlük, intek egy szolgálónak, hogy kísérje őket a lifthez, és a lakosztályukhoz. Ez után én is hátradőlök elégedetten, és nézem a város látképét, ami elém tárul. Egyszerűen ment az egész megbeszélés, és mindenki elégedetten távozott, ez nyugalommal tölt el, ahogy az is, hogy jó úton haladok, egy szebb, jobb ország felé.

A lift pár szintet megy lefelé, a szoba egy bíborvörös ajtón túl található, a lifttől vörös szőnyeg vezet addig, odabent pedig a legnagyobb luxus és kényelem vár titeket, szinte érezni a felső tízezer szagát odabent. A minibár nem éppen mini, széles kínálatú italok találhatóak, a legdrágább és legjobb minőségű nedűk. Adrien is talál egy szobát, ami ablaktalan, itt aludhat ha az jobban megfelel neki, nem kell a redőnyökre bízza magát.

//köszönöm a játékot, és ne haragudjatok, mondom azt hittem már rég letudtam//

Már eltelt 2 hónap, azóta titkolózok és faggatózok, kicsit úgy érzem túl húztam a dolgot de már mindegy, el jött a látogatás ideje, nem is tudom mitől tartok jobban. Nehézkesen ment, féltem a csalódástól, de megszerveztem, jegy foglalva, ha úgy sikerülne ahogy kéne és végül maradnék arra az esetre egy bőrönd bepakolva, kiválasztottam a ruhát, hozzá minden ami még kell, és valahogy az érdekel a legkevésbé hogy mellé fogtam e vele. A nyakláncot gondosan berejtettem alá, asszem nagy kellemetlenség lenne a vége ha valaki véletlenül felismerné hogy mi az.
Mire észbe kaptam már a repülőn ültem, régen voltam utoljára, változott egy két dolog már ami a technikát illeti főleg, de nem sokat volt időm azzal foglalkozni, olyan gondolatok kavarogtak a fejemben hogy bár nekem már nem kéne de mintha kezdtem volna rosszul lenni.
Végül földet értünk fogtam egy taxit ami elvitt a célállomáshoz, a csomagom is hozták utánam, minden kerek de most innen hogyan tovább. Tekintve hogy Raten itt az uralkodó nem lesz egyszerű úgy, hogy nem szóltam neki meg semmi, és ha nagyon rámenősen felakarok hozzá jutni annak biztos meg lesz az eredménye. Mindegy, oda mentem a pulthoz és szépen megfogalmaztam a hölgynek hogy mit szeretnék és ahogy gondoltam ütköztek a dolgok, aztán olyan eszközhöz nyúltam amihez nem akartam és hipnotizáltam, ezzel sikerült elérni hogy feltelefonáljon őfelségéhez akit most valamiért nem kéne zavarni, hmm...nem, nem kombinálok, biztos pihen. De a beszélgetés kimenetele hogy végül ő jön le vagy én fáradok fel az kérdéses, de mivel nem tudja ki keresi, csak max külső személyleírást kapott és szerintem sok hasonló nő rohangál még itt mint én, így látatlanba nem hinném hogy én leszek felhívva, ha mégis akkor valami komoly hiba van a rendszerben.

~Irina Shane, Raten Chromixen~

Fent ültem a szobámban, és azon rövid pillanataimat élveztem, amikor épp semmi dolgom nem volt. Csak hátradőltem, és néztem az országomat az ablakon keresztül, egy kristálypohárral a kezemben. Látszólag bor volt benne, a vörös nedű rajta hagyta a nyomát a pohár falán, ahogy néha meglötyköltem. Igazából vér volt, bár ezt csak én tudtam, még a szolgálók sem, akik az üveget behozták. Szerettem kiélvezni, amikor a kezemben volt, kínozni magamat, hogy ne igyam ki egyből az egészet, csak kortyolgassam. Egyszer csak hívás érkezett, úgy tűnt a recepcióról, pedig szigorúan meghagytam, hogy ne zavarjanak amíg pihenek.
- Sylvia, azt hittem világos volt az utasításom. - vettem fel végül a videóhívást, és a nő elmondta, hogy valami földöntúli szőke szépség áll a pultjánál, aki velem akar beszélni. Kissé összehúztam a szemöldökömet, és megnyitottam a hall biztonsági kameráját egy másik képernyőn, mire vigyorra húzódott a szám. Nem akartam hinni a szememnek, de meglátogatott a menyasszonyom, aki eddig nagyon tiltakozott hogy betegye a lábát az országba. Egy pillanatra arra gondoltam, hogy húzom az agyát, és játszadozok vele, de túl izgatott lettem a közelségétől, úgyhogy csak ennyit mondtam.
- Kísérje a lifthez.- ezzel bontottam is a vonalat, és már mentem is, hogy mire a lifthez ér, engedélyezzem a szintemre való érkezését.

Már a hallban álltam és vártam, nem ment olyan egyszerűen de nem is gondoltam hogy egy kedves mosoly elég lesz ahhoz hogy az uralkodó lakosztályába felengedjenek. De az a lényeg hogy megoldottam, elértem hogy a recepciós feltelefonáljon. Amikor felemelte a kagylót hátrébb léptem a pulttól, gondoltam kicsit közbenézek legalább az épületen belül ha már itt vagyok, de főleg a beszélgetésre is koncentráltam, elég jó a fülem, úgyhogy hallottam nagyjából mindent. Hallom a hangjából hogy kicsit harapós lett hogy megzavarták, remélem úgy gondolja majd hogy megérte a kis kellemetlenség, amikor meglát. Nem kellett sokat várjak, már kísértek is a lifthez, fura. Legfelső emelet, igen, ezt tudtam, de kellett egy kis idő mire felvillant az a "gomb", megnyugtat hogy nem lehet csak úgy feltévedni oda, véletlenül...biztos akadnak még olyanok akik fel akarnak jutni.
Lift ajzó zár, én pedig nézem a számokat ahogy váltanak emeletről emeletre, lehetne egy kicsit gyorsabb, igazán nem bánnám, de ki használom azt a kis időt hogy megigazgassam magam, egyszerűbb lehetne ez a kis művelet ha mondjuk látnám magam a tükörbe...huu, vajon feltűnt a kísérőmnek ez a kis "hiba", amm mindegy.
Felért a lift, nyílik az ajtó, úgy húzódik a mosolyom is és elegánsan kilépek, majd teszek pár lépést és össze fonom a karjaim.
- Minden vonzó nőt csak így felengedsz magadhoz, édesem? - kicsúszott a kérdés agyhúzás ként, ami lehet félig komoly csak jól álcázom.
Aztán megvárom hogy ő jöjjön oda, ha messze van tőlem, max csak pár apró lépést teszek felé közben figyelem a reakcióját, csalódott leszek ha nem sikerült meglepni.

Ismerem a liftet, és tudom mennyi idő alatt ér fel, addig kényelmesen kitessékelek minden szolgálót a lakosztályból, illetve kiöntök egy pohárba neki is a nedűből, amit iszogattam. Kissé fura ez az egész, és a nagy izgalomban felhajtottam a sajátomat is, észre se vettem. Gyorsan töltök még magamnak, és a két pohárral a kezemben várom, hogy kinyíljon a lift. Ahogy felér, teljesen átlagos módon sétál ki, és fonja keresztbe a karjait, tipikus nő, még csak most érkezett de már számon kéri rajtam, hogy mit műveltem. Ha még élnék, most valószínűleg sóhajtanék egyet.
- Csak akkor, ha az történetesen a jegyesem. - válaszolom, és közelebb lépek hozzá, kinyújtva felé a poharat. - Be van kamerázva a hall, drágám. - mosolygok, és ha már úgyis közel vagyok magamhoz vonom, hogy megcsókoljam.
- Amúgy minek köszönhetem a látogatásodat? Azt hittem ódzkodsz a helytől. - mondom utána, és kézen fogva vezetem beljebb, ráér nézelődni, először találjunk valami kényelmes alkalmatosságot, ahol illően köszönhetem, ahogy otthon is szoktam.

Ahogy kinyílik a lift ajtó megcsapja az orrom a gyenge vérszag, ez kicsit nyugtat hisz bizonyítja hogy biztos volt benne hogy én jövök és azért is engedett fel. Azért nem hagytam el a kérdést, miközben megvártam hogy ő jöjjön közelebb és válaszol is közben nyújtja felém az egyik poharat amit el is veszek. Tényleg a kamerák, mindig mindent bekameráz szinte amit csak tud.
- Ahogy a klub is...és a kastély? - mert ha az is akkor fölöslegesen tartottam titokban hogy nekem is van nyakékem mert már akkor tudhatta miután haza értem azon az estén.
De mielőtt válaszolna magához húz, nem ellenkezek, nem is akarok talán nem is tudnék é az első csókunk az országában, ezt is megéltük. Kérdezősködik is hogy hogy meglátogattam és nagy tévhitekben van, nem ódzkodtam a helytől, hogy ódzkodhatnék valamitől amit még nem is láttam meg semmi, csak úgy látatlanba? Vannak olyan helyek de az nem ez a kategória, egy templom mondjuk kissé taszít.
- Gondoltam megleplek, -válaszolok mosolyogva, közben játszok az egyik gombbal az ingén - reméltem nem zavarok. -majd egy kicsit hátrébb húzódtam és belekortyoltam a poharamba.
- Magával a hellyel sose volt a bajom, a napfénnyel annál inkább, de már ez is megoldódott. - azért előhúzom a ruhám alól a nyakláncot büszkén hogy sikerült szerezni egyet.
Igaz semmi kihívás nem volt benne, csak egy egyszerű vásárlás, de attól még egyedül csináltam. Aztán amikor kézen fog és elkezd vezetni befelé hagyom hogy vezessen, sejtem hova vezet ilyen félig sietősen.

Elfogadja a felajánlott italt, és mielőtt még megcsókolhatnám visszakérdez, persze választ már csak utólag kap, miután megvontam a vállam.
- Nem árt az óvatosság, és fő a biztonság, nemde? Te se örültél volna a nyakék előtt, ha napközben kihúzták volna a függönyt, nekem is szükségem volt a hamis biztonságérzetre, ami a kamerák adnak. Illetve egyszerűbb is, ha látogatóm érkezik, tudom hogyan fogadjam, és hol. Például ha csak egy sima szőke nő jött volna, és nem te, akkor nem engedem fel a lakásomba, főleg nem a pihenő időm alatt. Megkérdeztem volna mit akar, ha munkát keres vagy ilyesmi akkor tudom kihez irányítsam, és nem csak elküldöm - ha megfelelő a megjelenése. Látod, mi mindenre jó a kamera? - mosolygok, majd hagyom hogy válaszoljon a másik kérdésemre is, mire kissé félre billentem a fejem válasz előtt.
- Már miért zavarnál? - kérdezem mosolyogva, és már nyúlok is, hogy vezessem a háló felé, eközben persze válaszolok neki, illetve nem rohantatom, nem sietünk, csak úgy kellemes tempóban sétálunk célirányosan.
- Többször is mondtam, hogy szerzek neked nyakéket. - nézek rá enyhén rosszallóan, mindig elutasította hogy nem kell neki, most pedig kiderül hogy mégis szerette volna.

A kérdésemre ugyan nem válaszolt világosan hogy a kastélyt is figyeli e, de sejtem igen, a válasza elkanyarodik a kérdésem mellett és azt ecseteli mire jók a kamerák, mintha nem esett volna le magamtól. De nem vágom a fejéhez hangosan hogy ne tévessze meg a hajszínem tudom mire való a kamera, sőt nekünk is volt, mármint a szüleimnek, csak nem ilyen szinten, úgyhogy csak bólintottam egyet hogy felfogtam.
Kérdésre kérdés, miért zavarnám? Hát nem tudom, tudnék sorolni pár dolgot hirtelen.
- Nem tudom, ha közbe jött volna valami váratlan, nem volt egyszerű kitalálni mikor jöjjek, úgy hogy ne kerüljük el egymást. Kicsit égés lett volna ha te otthon állnál az üres kastélyban én meg itt vakarnám a fejem a recepción. Azért volt a sok kérdezgetés. Nem ellenőrizni akartalak vagy ilyesmi, remélem nem értetted félre. - féltem tőle hogy igen, hogy azt fogja hinni nem bízok meg benne és mint a zöld szemű rém szőttem otthon a tévképzeteket és markoltam a telefont habzó szájjal.
Közben haladunk a háló felé, legalábbis sejtem oda tartunk, közben előhúztam a szerzeményem amire büszke vagyok, rosszalló tekintet hogy ő többször is felajánlotta.
- Igen, de így mégis valahogy tisztábbnak érzem. Amúgy se volt valami nehéz hozzájutni. - ha netalán elválnának útjaink de nem ez volt a fő indok - Ráadásul így megtudtalak lepni, vagy nem örülsz neki? - nézek ártatlan kis macska szemekkel.

Jön is a válasza, félt hogy elkerüljük egymást, mondjuk az tényleg ciki lett volna, de tudja jól, hogy haza szoktam szólni, mielőtt megyek. Főleg azért, hogy ha valami más programja van, kint van a városban vagy bármi, akkor ne egyedül üljek a kastélyban, illetve ne szervezzen semmi ilyesmit. Illetve, bár nem nézem ki belőle, így az is elkerülhető, hogy valami rosszaságon kapjam. Amilyen étvágya van...
Közben mentegetőzik, mire melegen rámosolygok, olyan mosoly ez, amit csak neki szoktam megmutatni, az igazi, őszinte, nem megjátszott vagy gondosan, aprólékosan eltervelt.
- Nyugi, aranyos vagy mint mindig, ez alól a meglepetésed se kivétel. - mondom, és ismét magamhoz húzom a szoba bejárata előtt egy gyors csókért. - Örülök, hogy itt vagyok. -suttogom, majd felkapom az ölembe, és úgy lököm be az ajtót a vállammal, bevíve az én kis hercegnőmet a szobába. Gondosan, óvatosan fektetem az ágyra, ami mellett ott a falon egy poén, direkt erre az alkalomra tartogattam, remélem értékelni fogja.
Ugyanis az ágy mellett fejmagasságban egy üveglap fed egy kis dobozszerű rekeszt, amire csupán ennyi van ráírva: Irina esetén betörni. Sejtheti, hogy mi van benne, valami, ami megkönnyíti a kellő üdvözlést, és ami egyértelműen jelzi mire készülök. Egyszerűen be is töröm az üveget a kis kalapáccsal, vigyázva, hogy ne szórjak mindenfelé szilánkokat, majd kiveszem prémium tubust, amit csak neki tartogattam.

Hát azt hogy a nagy faggatózást félre értette e vagy sem, nem tudjuk meg, a lényeg hogy most már tudja mire ment ki a dolog. Eddig kicsit az is homály hogy most sikerült meglepni és örül vagy nem, mert azt mutatja hogy igen de nem tudom, fura, mintha fejben nem itt járna. Erre főleg bizonyíték hogy megkérdeztem hogy örül e nekem, erre nyugi és szinte fej simi hogy aranyos, ügyes cica vagyok, hát őő oké. Kicsit furán nézek rá, a nyelvemen van hogy megkérdezzem "fáradt vagy, drága?", mert nagyon úgy néz ki, pedig tudom hogy nem fáradunk, fizikailag, mentálisan lehet... De nem kötözködöm, majd ha lenyugodtunk kipuhatolom hogy miért lehet. Addigis hagyom hogy felkapjon és az ágyba vigyen, amikor a doboz felé nyúl látom meg mi az és kis nyak meresztéssel azt is hogy mi van rá írva, felvonom rá a fél szemöldökön és elmosolyodok.
- Jaaaj, készültél rám. - jegyzem meg kicsit rájátszva ilyen "cukisan".
Az üveg törésre, bár úgy se tudnak bennem kárt tenni a szilánkok, azért kicsit összehúzódok.
Aztán beugrik a csomagom, hogy még nincs itt, vajon mikor hozzák, valószínű hogy rosszkor, de nem aggódok rajta, időm sincs rá, épp át adom magam a vad örömünknek hogy újra találkoztunk és hogy nem szabadul tőlem pár napig, előre láthatóan.

Tetszik neki a kis meglepi, igazából már régóta vártam, hogy betörhessem az üveget, főleg a reakciója miatt, rossz ülni egy viccen, amit ki tudja mikor süthetsz el. A lényeg, hogy hozzájutok mindenhez amihez kell, legyen az üveg, vagy Irina ruhája mögött. Ez az első alkalom, hogy az országomban csináljuk, próbálok a szokásosnál is többet beleadni, mindenben kényeztetni, épp csak egy kedvére való félmeztelen embert nem hozatok be, hogy a nyakából ihassa a vért közben. Bár, azt is megérdemelné.
Az egész végeztével boldogan simulok hozzá, cirógatom ahogy szoktam, ki gondolta volna hogy idáig jutunk egy egyszerű találkozásból a klub előtt.
- És, jó érzés újra a napon járni?- teszem fel a kérdést, igazából arra irányul a dolog, hogy megtudjam mióta van meg neki ez a kis ereklyéje, illetve mennyire élvezi a dolgot. Hiszen végre ismét teljes életet élhet, ameddig hordja azt a kis ékszert, addig "átlagosak" lehetünk, akik élvezik a nyarat, a tengerpartot, és mindent, amit az országom tud kínálni. Vagyis, majdnem mindent, a drogokat még így se tudjuk felhasználni, hiába van tele vele a környék, ez az unatkozó gazdagok átka, ha akarnám se tudnám kitiltani és megfékezni ezeket a szereket.

Túl vagyunk a szokásos üdvözlős "ceremóniánkon", hosszabb kihagyás után komolyan beszélni se tudunk egymással amíg legalább egy meneten nem vagyunk túl, ez így a múltkor koppant. nem tudom hogy ez így "egészséges" dolog e, nem volt még távkapcsolatom, és amíg nem kerülünk miatta kínos helyzetbe igazából nem is zavar.
Bedobtuk magunkat mindketten, de ahogy észrevettem már nem vagyunk olyan durvák mint régen, nem törünk zúzunk úgy és már talán olyan hangosak sem "vagyunk", de jó ez így, nekem tetszik. A végén hozzám simul és cirógat, én meg elégedetten nyúlok ki és hagyom magam tovább kényeztetni. Aztán megtöri a csendet, egy kérdés hogy jó e újra a napon járni.
- Igen, az állandó mesterséges fények után, napon még a színek is mások. - remélem ezt értette és nem néz totál szőkének - Régen sokat napoztam, szerettem ahogy simogatnak a sugarak, ezt ugyan már nem igazán érzem úgy mint akkor de még így is van benne valami amitől hirtelen jobban érzem magam a napon. - fordulok a hátamra közben - Ja, és vásárolni, ügyeket intézni is sokkal könnyebb. - mosolyodom el - Bár az elején kicsit vicces volt, de miután megvolt az első pár lépés a napon hamar megszoktam. Úgyhogy most már tervezhetünk olyat is amit csak nappal lehet, meg utazhatunk is, végre nem akadályoz semmi. - szinte semmi.
Majd teljesen felé fordulok, kicsit fentebb kúszok hogy kényelmesen hozzá férjek a fejéhez, vagyis a hajához, amit egy homlok puszi után, turkálni kezdek a tarkójánál.
- Veled minden rendben? - lehet hogy csak a közelségem miatt volt kicsit dekoncentrált, azért biztos ami biztos rá kérdezek hogy nincs e valami gond, egészsége miatt szerencsére nem kell aggódnom.

Feltettem a kérdést, hogy milyen érzés újra a napon járni, nekem nagyon fura volt az elején, emlékszem, napokig összerezzentem amikor rám fordultam a sugarak, szinte ösztönösen, és a szemem is nagyon nehezen szokta meg, egy ideig arra gondoltam, hogy nem is fogok kimenni, hiába a nyaklánc meg minden. Kész rémálom volt, ráadásul sokáig féltem, bár ezt nem vallanám be, hogy elszakad a lánc, vagy egyszerűen tönkre megy a nyakék, és ott halok meg. Úgy tűnik neki nem voltak ilyen problémái, legalábbis nem említi, inkább azt mondja, hogy "vicces" volt, hát nekem egy kész terror, dehát mások vagyunk. Hamar megszokta, a mázlista.
- Ezért szerettem volna venni neked, akkor már régóta tehetnénk mindezt. - mondom mosolyogva. - Illetve nem kell mindig átforduljon az alvási ciklusom akárhányszor találkozunk, bár nem panaszkodom, teljesen megérte eddig is. - nevetek fel, és gondolatban már tervezek is, miközben felteszi a kérdést, hogy velem minden rendben van-e.
- Fáradt vagyok. - sóhajtok őszintén, bár félek, hogy félre érti, úgyhogy gyorsan folytatom. - Fárasztó egy országot igazgatni, miközben az ember még üzletember is, nagyon kevés a szabad időm, főleg amikor itthon vagyok, hiszen próbálok minél többet besűríteni egy napba, hogy többet lehessek veled. - mondom, és lehunyom a szemem miközben a tarkómat cirógatja. - Ha ember lennék, komolyan aggódnék, hogy a szervezetem tropára megy, és feldobom a talpam. - nevetek fáradtan.

Válaszoltam a kérdésre, szeretek napon járni, vámpír létemre, kicsit újra emberinek érezhetem magam? Áh annyira nincs nagy hatása, különben sem akarnék újra ember lenni, ezzel a kis ékszerrel, az a kis halvány vágy is elillant ami akkor jött elő amikor valamit csak nappal lehetett volna kivitelezni. Aztán megint jön azzal hogy de ő pont ezek miatt akart nekem venni már régen, csak forgatom a szemem, és milyen jó hogy nem kell átváltsa az alvási ciklusát, és mintha kicsit arra is célozna ha hagyom hogy szerezzen már rég nem kellett volna ezzel terhelnie magát, ami persze megérte neki, kell az a mentő mondat.
- Jó, igen, nem baj, a lényeg hogy már van, mindegy hogy ki vette, nem? - sóhajtok.
az alvási ciklus meg...nem tudom, én össze vissza alszok amikor "rám jön", tudom nála nem így megy, akkor teszi amikor rá ér, de amúgy nem is olyan fontos az alvás, simán ki lehet hagyni 1-2 éjszakát csak...pótolni kell az energiát. Mondjuk a válasza alapján amit a kérdésemre adott hogy rendben van e, kicsikét többen gályázik mint én, "kicsikét". De ezt ő akarta és alakította így úgyhogy, ne adja itt nekem az áldozatot, bár kicsit tényleg sajnálom.
Cirmizem tovább a fejét.
- Érthető, de miattam nem kell túlhajtsd magad. Megoldjuk valahogy. - mondjuk eddig nem tudtam hogy minket túl lehet így hajszolni - Még szerencse hogy ennél holtabb már nem nagyon lehetsz. - csak hamu, de ahhoz ez kevés. Majd kivárok egy kicsit.
- Megnyugodtam, azt hittem van valami gond.
Majd felnézek a dobozra ahol egykor volt egy üveg lap egy érdekes felirattal.
- Senki nem kérdezte mi ez a doboz itt az ágy felett? Vagy hogy kicsoda micsoda az az Irina? - mert valszeg nem ő takarítja a saját szobáját és általában a személyzet szokott kiszivárogtatni dolgokat. De nem tudom mennyire titkolja hogy vagyok neki és mennyire vállalná nyíltan, ha úgy dönt hirtelen hogy menjünk várost nézni akkor valszeg nem titok. Meg azt se tudom hogy itt mennyire boncolgatják a saját országában.

Kinyitom a szemem, és ránézek a lányra.
- Nem azon van a hangsúly, hogy ki vette, hanem hogy mikor. - mondom. - Már rég akartam venni neked egyet, pont azért, hogy ne korlátozzon téged se az éjszaka, neked is könnyebb legyen a dolgod. És nem tudhatod, hogy akitől vetted, mennyire tartja a száját. Értelem szerűen átlag ember ilyet nem vesz, és így is elég könnyen lebukhatunk ha nem vigyázunk, főleg hogy mennyi figyelem irányul rám. Remélhetőleg nem lesz probléma, de ha kiderül, hogy vámpír vagyok, az egész életem tönkre mehet. - magyarázom neki, persze nyugodtan, nem szemrehányásként, pedig amikor megláttam a nyakában üvölteni tudtam volna. Még szerencse, hogy már rég én irányítom az érzelmeimet, és nem ők engem. Ha viszont kitudódik a dolog, nem tudom, hogyan fogjuk megoldani. Mármint persze, a SHIELD tudja régóta, de a közvélemény haragja nem kell.
Ezután arról beszél, hogy nem kell túlhajtsam magam miatta, téved, érte bármennyire túlhajszolnám magam. Arra, hogy nem lehetek holtabb, felnevetek.
- Szerencsére a túlzott munkától nem leszek egy marék hamu. - vigyorgok, majd folytatom is. - Egyébként pedig miattad bármennyire túlhajszolnám magam, te is tudod. - magyarázom, majd a doboz felé fordulok.
- Profi a személyzetem, nem tesz fel kérdéseket, nincs láb alatt, és nem is beszélnek semmiről. Tudják jól, hogy az állásukkal játszanának. - adom meg a választ. Amúgy se hiszem, hogy nagyon érdekelné őket.

- Nyugodj meg, nem egy gyanús figurától szereztem fű alatt. nem rég nyílt egy bolt ahol olyan dolgokat lehet beszerezni amit egy átlag boltban nem lehet, vannak ott bizarrabb kívánságok is szerintem mint egy ilyen nyakék, és szerintem egy ilyen üzlettől igazán elvárható a diszkréció. Amúgy se hinném hogy bárki bejárna oda kérdezősködni, azt meg főleg nem hogy kész listát adnak egy random embernek a vásárlókról. - elgondolkodok egy kicsit - Talán hivatalos szerveknek igen, de ezt láttam a legbiztonságosabb módnak így is.
Egyáltalán nem volt célom hogy bajba sodorjam vele, ettől függetlenül végig ott lesz a veszély így is úgyis hogy lebukunk, vagyis bukik mert az hogy én mi vagyok szerintem a kutyát nem érdekli amíg nem vérengzek. Sőt egész úton azon paráztam nehogy valahogy kilógjon és valaki felismerje, de abban az üzletben valamiért megbíztam és remélem hogy nem csalódok, ha mégis úgy látom hogy készül valami probléma időben lelépek és nem...bolydul fel az élete, igaz kicsit holtabbak leszünk tőle de, jobbat nem tudok hogy így rám hozta a frászt halál nyugodtan. Kimondani se olyan könnyű, hát még megélni, reméljük nem kell megtörténjen, kicsit be is komorodtam a nagy agyalásba, még nyeltem is egyet ahogy picit megszorult a torkom és talán őt is jobban megszorítottam.
- De nem kell! - csapom le kicsit élesebben a válaszát hogy értem bármit, ennyire nem kell, amúgy se hiszem hogy akkora baj lenne hogy nem vagyunk mindig egymás nyakán, mindketten tudunk magunkra is koncentrálni. Bár tudni hogy ő ezt úgy teszi hogy hajt mint a bolond hogy időt szakítson rám és minél hamarabb láthasson, hát nem tudom mit mondjak és hogy hogy lehetne megoldani. Ide költözni, hogy legalább amikor pihenni tér itt legyen mondjuk lehetne egy megoldás, de nekem ott a klub, meg amúgy se vagyok egy szoba lakó típus azt meg nem várhatom el hogy hurcoljon magával, úgyhogy az itt létem lehet még veszélyes is lenne.
- Igaz csak egy örökké valóságnyi időnk van, jól be kell osztani. - húzom egy kicsit a végén.

Megnyugtat, hogy nem fű alatt vette valami gyanús alaktól, vagyis csak próbál, mert sokkal nem lettem nyugodtabb. Egyrészt honnan tudja, hogy milyen a gyanús, milyen rutinnal szúrná ki, másrészt ha valaki nem gyanús, az is gyanús. Ezért akartam én szerezni a társaságon keresztül, egyszerű, mindenki vámpír, senki nem ad fel senkit, ennél biztonságosabb módszer nincs is. Mondjuk az nyugtat, hogy lehet pont valami ilyentől vette, majd ha otthon vagyok és van rá időm körbekérdezek, hogy ki foglalkozik ezzel, és kinél juthatott Irina hozzá. Aztán arra, hogy hajtok hogy vele lehessek lecsap, hogy ott a teljes örökkévalóság, ami mind a miénk, bárcsak én is ilyen optimista lehetnék. Bármikor meghalhatunk, főleg a mostani világban.
- Attól még hiányzol, amikor nem vagy velem. - húzom el a számat végül válaszul. - És jobb érzés veled pihenni, mint itt egyedül. - mosolygok, és hajolok oda hogy megcsókoljam.
- Mit szólsz, ha holnap felavatjuk a nyakéked a strandon? Bérelünk egy jachtot, kimegyünk a tengerre, úszkálunk kicsit a cápák között, és lazítunk. - dobom fel az ötletet, egész hamar elterveztem a dolgot, és nem csináltam még ilyesmit, hiába tehetem meg. Bár vonzott mindig a gondolat, sose találtam rá időt, vagy inkább mással töltöttem.

Arra hogy tisztáztam magam hogy hogyan jutottam a nyakékhez már nem igazán reagál semmit, akkor azt hiszem ezt vehetjük lezárt ügynek, de nem tudom eldönteni hogy csak szimplán feladta már úgyis mindegy alapon vagy megnyugodott hogy egy "szaküzletben" jutottam hozzá.
Az éles leszólásomra se nagyon reagált semmit csak arra amikor az orra alá nyomtam hogy örökké élünk, vagyis élhetünk és rengeteg időnk van, sose öregszünk meg, sose csúszunk ki az időből, az hogy nem lehet gyerekünk, nem nagyon zavar, emlékeim szerint amúgy se nagyon terveztem hogy legyen, nem vagyok egy anyuka típus, nincs bajom a gyerekekkel, rövid távon...sajnos nincs hozzájuk türelmem. Bááár, ha nagyon szigorúan nézem a dolgot néha Ratenen is kiütnek ilyen gyerekes vonások amiket "nem nőtt ki" és azt hiszem már nem is nagyon fog. Meg a csúnya egyedüllét, képes függőséget is okozni, mert aki azt állítja milyen pokoli dolog az ámítja magát. Egy idő után talán bele lehet kattanni, tudod mint általában minden jó, ez is ártalmas tud lenni ha túlzásba viszik, de nekem azért meg van az a mennyiség amire szükségem van idő közönként. Nem azért mert nem szeretek Ratennel lenni, csak egyszerűen úgy megszoktam a szabadságom, vagy nem tudom mi a helyes megnevezés, ami a kastélyban van, hogy félek az összeköltözéstől és hogy megfojtjuk egymást. Nekem is hiányzik ha sokáig távol van és én is szeretek mellette ébredni, de vajon itt is meghagyná nekem a saját kis terem? De ezeket a gondolatokat egyelőre nem kötöm az orrára, majd egyszer talán, így a szavaira csak elmosolyodok és lentebb kúszok a csókomért.
Aztán elő áll egy olyan ötlettel arcomra fagyva a mosolyommal nézek rá azt hittem ugrat de nem, a nyílt tengeres, cápás dologgal nincs gond, a strandossal inkább. fel is ülök félig támaszkodva.
- Strand? - kérdezem jól megnyomva a szót - Nem tudom mennyire jó ötlet. Hogy takarod a nyakéket? Ha valaki felismeri hogy mi az akkor mi lesz? - ez az egy kivetni valóm van benne, amúgy egyből harapnék az ajánlatra - Elég kockázatos szerintem.
- De a cápales a nyílt tengeren, az jól hangzik. - egészítem ki hogy azért nem szavaztam le minden tervét és hogy nem a vízzel van a gondom és csak jó kifogást találtam, mielőtt bármi ilyesmire gondolna.

Kicsit félreért, azt hiszi, hogy a strandon akarok fürdőzni egy pillanatra, pedig erről szó sem volt, csak a strandon van kikötő, ahol bérelni lehet.
- Úgy értettem, hogy lemegyünk a strandra, és ott béreljük ki a jachtot. - mondom, hogy tiszta legyen neki is. - Tehát nem a lubickoló emberek között akarok sétálgatni. - mosolygok, és közben már jár is az agyam.
- De ha szeretnéd bérelek egy teljes strandrészt, ahol csak mi vagyunk, vagy vehetek egy tengerparti házat, az talán egyszerűbb. - vonom meg a vállam, most hogy itt van Irina, változnak a dolgok, és így hogy nyakéke van változtak a lehetőségeink is, amikhez mérten kell viselkednünk és gondolkodnunk. Meg akarom teremteni neki a legjobb körülményeket, ezt ő is tudhatja, meg azt is, hogy nem nagyzolásból beszélek a pénzről, tényleg megengedhetem, hogy csak úgy házat vegyek a parton, mert épp ott akarunk kettesben lenni. A cápales viszont tetszik neki, úgyhogy gondolatban már el is dőlt a dolog, de azért felteszem a kérdést.
- Hoztál amúgy fürdőruhát, vagy elmenjünk venni? - teszem fel a kérdést, hiszen ha még az is kell, akkor vagy ma, vagy holnap le kell tudnunk a dolgot a strandolás előtt. Persze az se érdekel, ha csak fürdőruhát hozott magával, akkor is elmehetünk venni ha szeretne.

Kijavít hogy feleslegesen aggódok, ő se hülye és nem úgy gondolta..
- Ahaa, így világos. - mosolygok, de bizonyítom hogy nem egészen én voltam a szőke - Akkor ne azt mond hogy "felavatjuk a nyakéked a strandon". - nem letolás, inkább ilyen incselkedve mondom, miközben hajolok közelebb de mielőtt számíthatna többre csak egy puszit kap és kelek ki közben az ágyból, vagyis egyelőre kiülök a szélére és nyújtózok egyet. Azért felajánlja hogy kibérel egy egész strand részt vagy vesz egy házat, utóbbi nem is olyan rossz ötlet de ha lenyúlják a nyakláncom ott tuti halálra vagyok ítélve, de szerintem itt nem igazán vannak lopásra kényszerülve.
- A tengerpati házat támogatom. - ha olyan a hely lehet nem is nagyon tudnának ide vissza rángatni - Sőt ha egyszer ide költöznék az is megtörténhet hogy ott jobban érezném magam. - mondom egy tincsemet piszkálgatva és hirtelen csöndben maradok mielőtt azt hiszi ezerrel fűzöm, tényleg nem, most vettem észre magam, nem volt egészen szándékos, csak kicsúszott. De úgy érzem ennyi is elég volt neki hogy rá álljon az ügyre.
Megkérdezi hogy hoztam e fürdőruhát,....ömm mikor is volt rajtam utoljára fürdő ruha? Nem mintha ne lenne, de annyira nem volt rá szükségem és gondoltam nem is lesz soha, hogy nem rég szereztem be egyet, ha nagyon kéne, amikor szóba jött a wellness meg a nyaralás de az otthon pihen gyönyörűen használatlanul címkéstől a szekrény alján. Hátra fordulok a vállam fölött biggyesztve az ajkaim és ovis hangra váltok.
- Miért, így nem pancsizhatok? - hülyéskedek, de lehet tényleg így lenne az igazi.
- Egyébként, nem igazán számítottam ilyen programra úgyhogy - húzom el a szám - a bikini az otthon pihen. - utolsó dolog ami eszembe jutott volna hogy bepakoljam.
- Tényleg, szerinted merre járhat a csomagom? - gondolkodom hangosan, lehet azóta felvarázsolták csak nem vettem észre, ki tudja, eltűnni biztosan nem tűnt el...vagyis nagyon nagyon nagyon remélem.
- Mindegy, akkor el kell mennünk venni egy fürdőruhát, ígérem nem lesz több mint 1 óra választani....max egy picit. - angyali mosoly, nem jött még velem vásárolni sose...addig volt jó neki.

- Tulajdonképpen a strandra megyünk vele. - kötöm az ebet a karóhoz, de ő is tudhatja, hogy ez már csak poén, igaza volt és győzött, behódoltam a szőke szépségnek. Hajol is közelebb, ezzel totál belém fojtva a szót, de végül csak egy puszit kapok, és elkezd kikelni az ágyból, mire meglepetten nézek rá. Mégis hova akar menni? De egyelőre csak leül az ágy szélén, mire én is mozgolódok kicsit, és úgy helyezkedem, hogy az ölében pihentessem a fejem, és úgy nézek fel rá.
Feldobja, hogy egy tengerparti házban jobban érezné magát, ami furcsa, én hozzászoktam az itteni luxushoz és kényelemhez, a látkép is meseszép, meg amúgy is itt minden megvan ami kelhet, éppen csak a tengerpart hiányzik. Arra, hogy így nem pancsolhat-e, elvigyorodom, de még nem mondok semmit, végül megegyezünk, hogy el kell mennünk fürdőruhát venni.
- Igazából pancsolhatsz így is. - mondom végül vigyorogva, és villámgyorsan felpattanok, ölembe kapom a lányt, és ha csak nem szabadul, akkor elszaladok vele a medencéig, ahol a lánnyal együtt ugrok be a vízbe, bele se gondolva, hogy tud-e úszni, hiszen nem fulladhat meg, meg amúgy is, max kihúzom a vízből. Ha a medencében vagyunk, akkor lazán úszkálok egy kicsit a hátamra fordulva, miközben gondolkodom, amennyiben nem kell kimenteni.
- Ha szeretnéd, azonnal idehozattatom a csomagod. - mondom és Irina mellé tempózok, remélem nincs gyilkos hangulatban.

- Pontosabban csak arra megyünk át. Egyébként szép is lenne ott feküdni a turisták meg a többi között egyen nyakékben. - túl sok ember, túl sok baleset lehetőség, túl nagy kockázat. Valaki elvágná magát és elkezdene ott vérezni, lehet hogy ő már nem de én biztos oda kapnám a fejem mint valami vadászkutya, ha nm is fajulna tovább a dolog.
Kiültem az ágy szélére nyújtózni, csak úgy, de egyből kúszik utánam és az ölembe fekszik. Először csak a hajamat piszkálgattam és nyilvánítottam véleményt a tengerparti házas ötlettel kapcsolatban, de annyiban marad a dolog, lenéztem azért hogy lássam elkezdett e agyalni rajta vagy itt megszakadt, de nem mond rá semmit. A fürdőruha dolog fontosabb, jeleztem hogy én elfürdőzök így is, nem mondtam egészen komolyan de van benne igazság és pozitív választ kapok. De lehet hogy csak az órás válogatást nem akarná bevállalni és ez már jobban hangzik. Aztán hirtelen fogja magát, felkap és elkezd rohanni, nézek fel rá nagy szemekkel hogy hova készül vinni de mielőtt kérdeznék már ugrik és akkor látom hogy be a medencébe.
- Ne..-ennyit épp sikerült kinyögni, már csobbantunk bele.
Ő felúszik, én még lent maradok egy kicsit ilyen félig össze görnyedt magzatszerű pózban. Azt úgy tudtam hogy nincs szükségünk levegőre de még nem teszteltem ilyen közegben, vajon mi történne ha "beszívnám" mint a levegőt...nem próbálom ki, de lebegek itt lent egy kicsit, a szememet is kinyitom lassan. Utána úszok ki a szélére és kapaszkodok meg a peremen, törlök egyet a szemem alatt, igen jól sejtettem, kb úgy nézek ki mint egy elcseszett horror karakter. Fordulok is vissza felé, roppant kedvesen mosolyogva, megfojtogatnám egy kicsit, csak egy kicsit, ha tudnám.
- Így most jó? Tetszem?

Nem nagyon tud tiltakozni, már a levegőben vagyunk, mikor észreveszi hogy hova készülünk, aztán PLACCS bent a vízben. Sértődötten süllyed le a medence aljára mint egy darab kő, magzatpóz, ami csak kell, de nem tűnik ijedtnek, úgyhogy hagyom, bár azért fél szemmel figyelem, hogy kell-e mentenem. Végül feljön a felszínre, és a medence oldalára úszik, itt már én is megközelítem, majd rám néz az elkenődött festékes arcával. Felteszi a kérdést, mire elnevetem magam, és még közelebb tolom az arcom az övéhez.
- Tudod jól, hogy smink nélkül is gyönyörűnek tartalak. - hajolok egy csókért, reménykedve benne, hogy kapok, bár lehet, hogy megsértődött és nem fogok sikerrel járni. Nem mondom, hogy rosszul áll neki a smink, de nincs rá nagy szüksége, tényleg szép nélküle is, bár tény, hogy a festés kiemeli az arcának előnyös részeit, és még vonzóbb tőle, ezért nem is tiltakozom, amikor kenegeti magát. Ettől függetlenül nő, és mint olyan, hiába nem öregszik, szüksége van a folyamatos megerősítésre, hogy mennyire vonzó, és szép nő.

Nem tudom hogy az incselkedés miatt vagy miért kerültem a medencébe ilyen módon de hirtelen nem töltött el boldogsággal. Ellenkezni vagy megállítani a dolgot már nem igazán tudtam már észbe kaptam már zuhantunk. Kicsit időztem a medence alján lebegve majd mikor feljöttem esett le hogy amúgy ki voltam festve, remek, legalább rúzsom nem volt, nem mintha annak nem lőttek volna már régen. Azért töröltem egyet a szemem alatt és néztem a feketés, piszkosnak kinéző vizet az ujjamon. Ekkor közelebb úszik, villantom az őszinte mosolyom és felteszem a két kérdést, mire felnevet és jön a smink nélkül is szép vagyok.
- Tudom, de ez?- mutatok a pandaszemeimre, nem is, ezt már komolyabb - Úgy nézek ki mint a dühös hercegnő. - abból a régi horrorból, csak nem vagyok tele sebekkel, illetve nincsenek mű melleim, de az ábrázatom szerintem stimmel, ja meg a rúzs, az is hiányzik.
- Most kell a csomagom, - tolom ki magam a vízből hogy kimásszak - sürgősen le kell ezt szednem a képemről.
Nem tudom mit fog szólni ha csurom vizesen végig vágtatok a lakásán de ő csinálta.
- Merre van a fürdő? Ott leszek addig. - kérdezem gyorsan mielőtt szó szerint végig megyek az egész lakáson.