Romos templom

A Felivdék egyik eldugott szegletében van ez a hely, ami állítólag az Orvgyilkosok Ligájának múltját és eredetetét őrzi.

Unka harmadik csapattársa nem jött velük, jó a tolvajból lett orvgyilkosnak nem is kell egy plussz ember akivel törődnie kellene, ha esetleg szarra fordulna a helyzet.
Mikor összerendezte a barlangászfelszerelést, a kísérőjük elindult velük a felvidékre. Odafele többé-kevésbé romos templomok mellett haladtak el. 
Sok körül voltak turisták. Hamarosan megérkeztek a céljukhoz, amiről a helyi összekötő azt mondta, hogy a Liga területe. A békaformájú mutáns felpillant a különös épületre, és elhúzza a száját.
- Kambodzsainak látszik - szólal meg, ahogy közelebb lép. - Gondolom, hogy közük volt a helyi kultúra kialakulásához.
Körbepillant.
- Biztos, hogy nem talál meg minket a Liga? - kérdezte, aztán segített tábort verni. - Szerintem legyünk túl rajta. Verjünk tábort, és lássunk munkához. Milyen természetű információkat találhatunk előreláthatólag?

Felszerelés:

Cahal nem értette a nőket. Szerette őket, de nem értette. Például hogy mi volt a sértődés tárgya a repülőn velük utazónál. Így legalább viszont egyel kevesebb személy miatt aggódhatott aki vélt vagy valós félelemből elvághatta a nyakát amíg aludt. A megmaradt férfira sandított néha és azon gondolkozott, hogy vajon képes lenne-e hidegvérrel gyilkolni. Aztán összeszedte a cuccait és már be is ült a kocsiba. Az úton a feje alá gyűrte a hozott táskáját és megpróbált aludni egy kicsit. Nem foglalkozott a környékkel. Ilyen téren felettébb alacsony volt az érdeklődése. Ahogyan maga az épület sem hatotta meg. Még csak véleménye sem volt, nemhogy földrajzilag beazonosítsa mint az okostojás társa. Először még nem válaszolt a "mikor induljunk" kérdésre, csak kivette a sátrát meg a hálózsákját és keresett egy táborozásra alkalmasnak tűnő helyet. Olyanra volt szüksége ami remélhetőleg fedett helyen van. Ha ilyet nem talált, akkor elsődleges szándéka az volt, hogy onnan lejtsen a terep és ne oda. Ha felállítással végzett az egyik csákánnyal elkezdett kis csatornát vájni a sátra köré, hogy ha ne adj isten esne is az eső az ne rajta és per vagy alatta folyjon át, hanem körülötte. Ezt követően felméri saját éberségi állapotát.
- Ha kapunk valami kaját, vagy van alapanyag amiből készíthetünk...felőlem mehetünk is. - mondta teljes nyugalommal. Már tudta, hogy megmaradt repülős társa nem képes hidegvérrel gyilkolni. Felindulásból pedig hibázhat.

Felszerelés:

Unka miközben a többiek a sátrak felállításával vagy a többi dologgal bajlódtak a romokat méricskéli. Izgalmas látvány volt a kultúrák keveredésének bizonyítéka.
Eszébe idézte azt, amit a nő mondott, és magában bólintott. Érdekes lesz ezeket a romokat felderíteni. Kicsit el is kóborolt a társaitól, annyira, hogy mire észbe kapott már azok el is indultak a templom felé.
A békaszerű mutáns elindult a társai nyomába, hátha beéri őket, és megtalálja a romos templom bejáratát. Remélte, hogy még nem késett, és lépést tud velük tartani. Rohadtul nem akart lemaradni az esetleges vérdíjról és a templom kincseiről.
Valamint az se szerette volna, hogy ha az ő vérdíját is más nyúlja le esetleg.
Mondjuk az a fickó, aki velük tartott. Nem nagyon tudott benne megbízni...
Nem, nem engedheti meg, hogy más előtte érjen be a célba. Nem fog gyáván meghúzódni, mint ahogy régen tette.

Felszerelés:

//Ugyanaz, mint eddig. Hétfőn lesz új kör.//

A kezdeti nyugtalansága abból fakadt, hogy halvány lila gőze sem volt arról hova került. Ráadásul kísérőjét sem látta sehol. Azonban nem esett kétségbe nem az a fajta volt. Ugyanakkor nagyon furcsán érezte magát. Sokáig nem tudta megmondani, hogy mi miatt. De egyszer csak rájött. Érti azt amit az emberek mondanak, pedig egészen biztos, hogy nem amerikaiak. Az mondjuk még látványosabb, hogy nem olaszok vagy spanyolok. Elmosolyodik, mert hát mégis csak magabiztosan kell nem értenie mi történik vele és halad tovább. Miközben keres valami élelmet, lehetőleg gyümölcsöt megállítja egy férfi. Az első mondata még tetszik is neki. ~ Kiválasztott...jövendölés, hát persze... ~ mosolyodik el szélesen, azonban az, hogy a kopasz alak a földre veti magát, már cseppet sincs az ínyére. A férfi után kap, hogy ne rogyjon térdre.
- Ember, ne alázd meg magad, én sem vagyok más mint te...

Felszerelés:

Unka tanácstalanul visszapillantott a kijáratra, aztán a nőre és megvonta a vállát. Épphogy betudta magát préselni, és a nagy sietségben még a felszereléseit is kint hagyta.
- Nem lehet hogy elkapta valami csapda befele menet? Megnyílt alatta a padló vagy nem tudom. Valami ősi trükk, amivel csak úgy köddé válnak az emberek?
Azonnal lelépett a bejárat környékéről, és visszanézett. Összeráncolta a homlokát, közben a kezébe vette a tőrét. Annak idején, egy másik életben ő is nyomtalanul eltűnt, aztán egy másik helyen kötött ki: Avalonban. Akkor fogott először kardot életében, és harcolt.
Igazából az a kaland változtatta meg és vitte egy sokkal sötétebb útra.
- Nem látott semmi villanást? Villámokat mikor eltűnt Mr. Grady? Mert lehet hogy átkerült valahová máshova? Mit mondanak a helyiek erről a templomról?
Elgondolkodva nézz körbe. Azt tudta, hogy erre a helyre több kultúra is hatott, de nem tudott rájönni, hogy ez mégis melyé lehet. És hogy azok, akikre vadásznak alkalmaznak e mágikus praktikákat.

Felszerelés:

Cahal nem bízott a semmiből elé toppant kísérőjében, de egyelőre úgy tekintett rá mint egy idegenvezetőre. Bár lehet, hogy ez guide épp a lehető legrosszabb környékre csalja és ott kirabolja...Megpróbálja kirabolni. Tette helyre magát nagyon gyorsan Cahal, mert hát mégsem az a fajta akit olyan könnyű csak úgy kirabolni. Egyszerűbb összezavarni, ami most meg is történt. Ugyanis tényleg fogalma sem volt arról, hogy hova került és mi történik körülötte. Még ha kényelmetlen is számára hogy egy ismeretlen felismerte, akkor is hálát ad majd egyszer a sorsnak, hogy nem kellett egyedül botorkálnia egy ismeretlen helyen. Mikor megérkeznek látszólagos úti céljukhoz kicsit megnyugszik. Lepakolja táskáját és megszabadul a beülőjétől, meg a többi fölösleges ereszkedő felszerelésétől. Ezeket a táska mellé teszi. Ezt követően ül csak le.
- Hogy szól a prófécia? - Valójában nem sok kérdése lenne. Csak hogy megtudja mi folyik körülötte és hogy hogyan juthat haza. De azt tapasztalta, hogy egyszerre egy kérdés. Egyszerre egy lépés...

Felszerelés:

Unka bólintott a nő szavaira, és a kezeivel óvatosan végigtapogatja a falat. Magában visszajátssza az utóbbi percek eseményeit hogy nem látott e semmi szokatlant.
- Láttam már pár furcsa dolgot, olyanokat, hogy emberek tűnnek el - motyogja, aztán a padlót kezdi el végigtapogatni. - Ha nem csapda, akkor mi lehet? Kár hogy nem ismerem a fickót, nem tudom, hogy van e valami képessége, vagy varázsereje. Vagy tud e teleportálni. Igen, nézzük meg azokat az iratokat, vezessen.
A kijárat felé pillant és felhúzza a szemöldökét.
- Persze előbb kimennék a felszerelésemért, hogy ha nem gond.
Nagy a veszély, hogy ő is felfog szívódni. Egyszerűen nem tudta, hogy hova került a másik fickó. Lehet, hogy egész egyszerűen nem egy másik univerzumba került át, hanem véglegesen atomjaira bomlott és nem létezővé vált. Hisz ki tudja, hogy mire lehettek képesek ezeknek a templomoknak az építői, vagy hogy a szigetre érkezők milyen tudást hoztak magukkal a szülőhazájukból, legyen az Kína vagy más távol keleti ország.
Kihúzza magát és nagyot szippant a templom belsejének levegőjéből, aztán megropogtatja a nyakát. Ha a nő elindul, akkor követi. De előbb a barlangász felszerelését kell megszereznie.

Cahal először bizalmatlanul tekint a kancsókra. Kicsit jobba föléjük hajol és ad magának mind a kettőnél néhány másodpercet, hogy az illatok eljussanak a tudatáig. Ez alapján először ő maga is az alkoholt választja első körben. Bátran önt a saját csészéjébe, de csak óvatosan kóstol bele az italba. Arra kíváncsi, hogy mennyire tűnik erősnek az ír töményekhez képest. Nem a szinte víz hatásfokú amerikai sörökkel akarja összehasonlítani, hanem jó kis "hazai" gabonapárlatokkal. Azonban az ízlelés mellett nyitva hagyja a fülét is. Nem egy buta gyerek, mégis nagyon kell figyelnie, hogy megértsen mindent amit a másik férfi mond és még úgy is értse ahogy a másik gondolhatja. Ez volt mindig is előnye. Megpróbált a másik fejével gondolkodni. Most azonban amit a másik mond, hellyel-közzel de teljesen tiszta Cahal számára. Úgy rémlik neki, hogy a Brit birodalom kiterjedt a Távol-Keletre is.
- Hááát...az anyám angol, apám ír...mondjuk egy sziget és ez nagy birodalom volt. De nem vagyok ám az a klasszikus jófiú. Teszek...néha ezt-azt a közösségem érdekében, ami miatt a törvény szemében...határon mozgok. Szóval a leírás stimmel...és szívesen tanulok is...és vissza is mennék majd a saját városomba. - Egy kicsit bizonytalan. Furcsa neki a helyzet. Távol van otthonról és ez elbizonytalanítja. Nem is a távolság, hanem az, hogy nem tudja hogyan juthat haza.

Felszerelés:

//Vasárnap lesz új kör.//

Cahal ízlelgeti még az italt, de nem igazán van az ínyére. Azaz egészen pontosan a nyelvének ízlelőbimbóira. Ugyanis bár szerette a tömény italokat, ízre jobban szerette azt ami nem rántja össze az arcát. Egy régi kelet európai ismerőse ivott valami borzasztó gyümölcspárlatot. Értette, hogy az a lényege, hogy üssön. De nem tudott élvezni olyan italt ami után vicsorgott és nem mosolygott. Igaz nem is várt semmit azoktól a keleti komcsiktól. Látszólag ez sem volt más. Bezzeg egy jó német vagy belga sör...esetleg egy kis Whisky. De nem volt ideje a múlton meg ízlésen elmélkedni. Figyelt ő az öregre csak nem értette. Azaz nem érdekelte igazán a keleti mitológia. Ő csak annyit fogott fel hogy néha rosszat kell tenni a jó érdekében. Aztán jött az utasítás, aminek eleget tett. Egy szó nélkül lehúzta a maradékot az ütős italból. Várt néhány másodpercet, hogy ne szédüljön meg amikor feláll. Aztán lassan felemelkedett, a cuccaihoz lépett és felvette őket a földről.
- Készen állok mester.

Felszerelés:

//Hétfőn lesz új kör.//