Re: Lotiara

by **Nyko** Pént. 11 Nov. 2016, 19:17

Visszatérés - Lotiara
Kalandor: Halla

Egy kis idő elteltével egy járat nyílik meg, amiből felbukkan néhány Badoon nő, s végig mérik Hallat, miközben arra is figyelnek amit mond. Kissé gyanakvóak, mikor akkor is, mikor a fiatal leány elmeséli, hogy mi is történt nem is olyan régen a férfiakkal.
-Erre – szólal meg végül Halla felé az egyik és megindulnak vissza arra amerről jöttek közre fogva Hallat. Egy mutatja az utat, míg a többi Halla mögött masírozik. A járat lemegy a föld alá, s bezáródik mögöttük, majd egy kisebb barlangrendszeren keresztül vezet a helyre ahol a fiatalabbak és idősebbek is vannak, de ott csak áthaladnak. Egy másik járaton át haladva egy terembe jutnak, amiből több kisebb nagyobb folyosó indul ki. Az építészet bár modern, látszik, hogy elhagyatott egy jó ideje, és nincs karbantartva se. Talán egy régebbi város föld alatti része.
-Amit tettél az nemes, de majd az idősek eldöntik hisznek e neked vagy sem – Közben a fiatal lányt elkísérik másik irányba, miközben Hallat egy másik csarnokba viszik. A csarnokban több harcost ábrázoló szobor van, mind a fegyvereire támaszkodik, s fémből lehetnek. Egy körben helyezték el őket, amin belül egy asztal helyezkedik el, ami körül idősek ülnek. Furcsa a hely, valami belengi eme helyet, talán a múlt szellemei. Az egyik harcos, aki elől haladt meghajol az idősek felé.
-Ime a harcos, kinek a tüzek felett van hatalma, s állítása szerint segíteni jött – mondja el nyugodt hangon, majd Hallara pillant, miközben félre sétál. Az öregek végig mérik Hallat. Bár mindegyikük nyugalmat erőltet magára, Halla érezheti, hogy ez közel se igaz, csak a látszatot kívánják fenntartani, hogy minden rendben lehet.
-Leány, valóban eme szándékkal érkeztél, hogy népünkön segíts, mint a harc istenei időről időre? – mutat körbe a szobrokon, melyek közül egy emelvény üresen áll. Csupán láng forma mintás talapzat az ami ott áll.
-Meghallgatjuk... – szólal meg egy másik – ...mit mondani kívánsz húgaimmal, nővéreimmel és ősök szellemeivel.

by **Thorhalla** Vas. 13 Nov. 2016, 00:00

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Visszatérés

Lady Thorhalla Lokidottir

A Tüzek, a Cselszövés és a Káosz istennője, a csalás úrnője, Jotunheim királynője, Asgard és Helheim hercegnője, a Cabal vezetője, stb.

Játékostárs(ak) neve: -

Egyelőre várakoztam, míg meghallgatták a gyermek szavait. Még ha ismeretlen is volt a faj s nem is használtam telepátiát is tudtam, hogy nem igen hisznek neki. E szerint beépült női ügynököket is használtak a férfiak, ha ezek a nők egy másik nőben sem bíznak? Mikor indultunk követtem őket s figyeltem, hogy merre haladunk. Túl sok a gyermek, úgy értem, hogy úgy olvastam atyám könyveiben, hogy csak nőstények vannak itt. S ezek is fajtiszta badoonnak tűntek, lehetséges, hogy férfiakat tartanak rabszolgának gyermeknemzés céljából, vagy egyéb más mesterséges úton intézik? Mindezt talán később majd megtudom. A járatok modernnek tűntek, sokkalta inkább, mint amit kint eddig láttam a bolygóból. Mikor a gyermeket elvezették más felé a nekem intézett szavakra két reakcióm is lett volna, hogy felnevetek s közlöm velük oly kevéssé érdekel az, hogy mit is gondolnak, mint az, hogy a legutolsó midgardi éppen mit tesz. Vagy csak szimplán megvontam volna a vállam, hogy ezzel

fejezzem ki gondolataim.
Mikor beértünk az új csarnokba végignéztem a szobrokon, melyek főként harcosokat ábrázoltak. Arra voltam kíváncsi, hogy ezek mind badoon nők-e, vagy vannak-e úgymond mitikus lények is, mint jómagam. Ha csak a tüzek felett lenne… régen igen, csak e felett volt, de az régen volt, azóta még életemet is vesztettem s mikoron atyám végre meghalt a lelkemben kitört a valódi erőm, mi már nem tőle függött s őt is felülmúltam. Én is végigmértem a közeledőket, ahogyan azok engem. Éreztem, hogy mennyire nem nyugodtak, még ha ezt is próbálták elhitetni velem. A szavaikon elmosolyodtam.
< - Leány? – kérdeztem vissza. – Több mint félezer esztendeje születtem, ti vagytok kik fiatalok hozzám képest, még ha a külső oly becsapó is tud lenni. >
Néhány pillanatot kivártam s utána folytattam.
< - Igen, segédkezni érkeztem – feleltem. – Egy másik világról érkeztem, mit Asgard-nak hívnak, észak isteneinek hona. Thorhalla Lokidottir vagyok,

a tüzek istennője saját világomon. Álmomban láttam s hallottam mi történt e hellyel, sirámotok, imáitok s könyörgésetek elért hozzám. Minderre felelve érkeztem meg nem rég a bolygóra, hol a sérült gyermekbe botlottam, kit visszahoztam hozzátok jószándékom jeleként. S igen, a legnagyobb örömmel segítek elűzni a titeket ostromló hímeket, ha mindezt engeditek, úgy vélem, hogy imáitok okkal engem találtak meg s kötelességem segíteni nektek, hogy a vész órái elmúljanak s népeteknek ne kelljen többé félnie. >

felszerelés:

template nélkül:

by **Nyko** Kedd 13 Dec. 2016, 10:09

Visszatérés - Lotiara
Kalandor: Halla

Az idősek hallgatják Halla szavait, majd összenéznek, aztán az istennő felé fordulnak.
-Büszke nép vagyunk és hisszük, hogy megvédhetjük magunkat, azonban, nem vagyunk ostobák se. Jelen helyzetben köszönünk minden segítséget, amit kaphatunk tőled Thorhalla Lokidottir. Csupán a kérdés az, hogy mit kívánsz... – az idős nő hangja megakad, mikor hirtelen egy fiatal lány ront be a terembe olyan lendülettel, hogy szint emár azt lehet várni, hogy valaki üldözi is.
-Nővéreim! Nővéreim! – Megáll Halla előtt lihegve, zihálva. Talán épp hogy csak nagykorú lehet, ha egyáltalán elérte. Félelem tapintható a lány felől, nem kell hozzá képesség, hogy érezhető legyen, hogy halálra van rémülve. Testén több seb is vérzik, s talán csak az adrenalin az ami talpon tartja.
-Mond húgom, mi ilyen sűrgős, hogy megzavarsz minket és elsőre nem a gyógyítók láthatják el sebeidet? – kérdi a harcos aki Hallat ide kísérte, és talán még folytatná is, de az egyik idős csendre inti.
-Hallgatunk Leányom.
-Eljött... eljött a hírnök... azt mondta, hogy egy napunk van megadni magunkat, vagy porig égetik a bolygót, majd elment. Volt vele egy Isten is, aki egy csapással elpusztított egy falut, s meghagyta, hogy amennyiben nem adjuk át az ősi erekjéket akkor már előbb elpusztulunk... – hadarja el a fiatal lány, majd fáradtan lihegve térdre rogy. Több idős arcára aggódás ül és tekintetük a szobrok felé fordulnak.
- Vidd, el egy gyógyítóhoz, és adjatok neki enni. – Pillant az egyik idős a harcosra, aki bólint, majd az idős nő Hallara tekint.
- Azt hiszem bármi is az ára a segítségednek, megkapod, ha megmentesz minket.

by **Thorhalla** Szer. 14 Dec. 2016, 07:04

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Visszatérés

Lady Thorhalla Lokidottir

A Tüzek, a Cselszövés és a Káosz istennője, a csalás úrnője, Jotunheim királynője, Asgard és Helheim hercegnője, a Cabal vezetője, stb.

Játékostárs(ak) neve: -

< - Ha oly büszkék vagytok, miért imádkoztok úgy, hogy sirámotok messzi világok isteneit érjék el? – kérdeztem. >
Mindez oly kérdés volt, mi roppantul érdekelt, mindazonáltal kivételesen úgy szóltam, hogy ne legyen gúnyos a hangom, csupán érdeklődő s érezzék, hogy tisztelem az elszántságukat s küzdeni akarásukat. Már éppen feleltem volna, hogy mit is kívánnék a segítségemért, mikor egy újabb ifjú leányzó rontott be a helységbe. Végigmértem sérültet s láttam, hogy túl fogja élni. Mit szólt az roppant érdekes volt, felvontam a szemöldököm. Egy isten? Hát ő lett volna, kit éreztem kint a réten miközben errefelé tartottunk? Lehetséges, hisz a másik személy ki érezhető volt, ő a hímeket vadászta. Olybá tűnt, hogy mégsem fogjuk elkerülni azt a találkozást s ütközetet, mi már ott kint felvetődött, ahogyan egymás közelségét megéreztük.
< - Nem szükséges kivinni, ellátom a sebeit – szóltam. >

Ha hagyják, akkor közelebb lépek a leányhoz s felrajzolok egy rúnát s ha sikerül a varázslatom a leány összes sebének be kell forrnia s újra egészségesnek kell, hogy legyen. Ha mindez megtörtént, akkor pillantok arra a nőre, ki mindeddig beszélt s kérte a segítségemet is ez ügyben.
< - Csupán annyit kérek, mit eddig is megtettetek már részben – feleltem. – Tartsatok meg e nap után is pantheonotokban s imádkozzatok hozzám is, mint eddig tettétek. Cserébe az öröklét végéig óvni fogom e bolygót s népeteket. Ha mindez megfelelő nektek is. >
Még kivártam a válaszát s ha megtette mindezt, s mindaz beleegyező szólalok meg ismét.
< - Hol találom ezt a hírnököt s az állítólagos „istent”? – kérdeztem. – Megyek s elintézem mindezt egyszer s mindenkorra. >

felszerelés:

template nélkül:

by **Nyko** Csüt. 22 Dec. 2016, 12:05

Visszatérés - Lotiara
Kalandor: Halla

Az idősek egymásra néznek, majd Hallara, de nem válaszol egyik se, csak miután a sérült leány ott marad és már gyógyítja az Istennő.
-Régen volt ekkora támadás errefelé, ilyen hirtelen, és pusztító. Mindig is jöttek, és voltak harcok, azonban ilyen erejű már nagyon régen nem történt. – közben Halla gyógyítása zavartalanul történik, nem olyan súlyos a sérülés, mint ami problémát okozhatna számára. Közben az idősek folytatják – Sokan félnek a fiatalok közül, akik még nem annyira harcra készek, vagy azoktól, akik már túl öregek felvenni a küzdelmet ekkora erők ellen. Eme vész az ami próbára teszi népünket, hitünket.
A leány ahogy meggyógyul hálálkodik Hallanak, térdelve előtte mond köszönetet, majd távozik, hogy ne legyen útban, mialatt Halla elmondja mit is kér cserébe azért, hogy segít. Nincs ellenkezés, se háborgás amiatt, hogy mit is kér, csak bólintások.
-Ha sikerrel jársz, akkor megtesszük és húgaink is követni fognak.
Kérdésére a tekintetek az imént meggyógyított lány felé fordulnak, aki nem messze onnét ácsorgott, a többiekkel. Mikor észreveszi, hogy mindenki őt nézi már tudja, hogy rá vár a feladat, hogy az Istennőt elvigye a helyre, ahol megtalálhatja őket.
-Néhány faluval odébb Istennő. Oda vezetlek hozzá, ha követsz. – vár egy kicsit a leány, hogy Halla jön e vagy sem, ha igen, akkor megindul, ha nem akkor ott várakozik türelmesen.

by **Thorhalla** Pént. 23 Dec. 2016, 00:01

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Visszatérés

Lady Thorhalla Lokidottir

A Tüzek, a Cselszövés és a Káosz istennője, a csalás úrnője, Jotunheim királynője, Asgard és Helheim hercegnője, a Cabal vezetője, stb.

Játékostárs(ak) neve: -

Roppantul kíváncsi voltam, hogy belemennek-e mindebbe s elfogadják-e az ajánlatom. Főleg, hogy egyelőre nem is feleltek szavaimra. Mindezt csak akkor tették meg, miközben a leányt gyógyítottam. Olybá tűnt, hogy teljesen hibás volt a feltételezésük s felkészületlenek voltak. Mit atyám kódexeiben olvastam az alapján bármikor megérkezhettek s nem csak időnként. Hiszen mind a két bolygónak szüksége volt utódokra s azt máshogyan nem tudták megtenni.
< - Meglep, hogy ennyire váratlanul jött-e a támadás, hiszen úgy tudom, hogy évezredek óta hadban állnak s a modern technológiával képesnek kellene, hogy legyenek efféléket észrevenni. >
Hacsak nem szereztek a hímek újabb technológiát. Mikoron a leány hálálkodni kezdett, hogy meggyógyítottam, csak legyintettem egyet, talán mégsem volt jó ötlet ide jönni, nagyon nem hasonlítottak mindarra, mit a könyvben olvastam róluk. Hol dicső s kemény harcos nép voltak, kik könnyedén megvédték magukat a hímektől s félelmet keltettek bennük is. Valami nagyon nem

volt itt rendben s ehhez talán azaz „isten” is tud válaszokkal szolgálni.
< - Rendben van – bólintottam, mikor elfogadták az ajánlatukat. >
A gyermekre pillantottam, kit az előbb gyógyítottam meg, hiszen egyértelmű volt, hogy ő lesz az, kinek oda kell vezetnie a másik faluhoz.
< - Elég csupán, ha térképen megmutatja
Ha nem tudnak ilyet tenni, akkor természetesen követem a leányt, egészen a faluig. Ha tudnak, akkor az azon látott információk alapján igyekszem egy rúnát felrajzolni s oda teleportálni a város, vagy falu közelébe, hogy tárgyalhassak az ellenféllel.

felszerelés:

template nélkül:

by **Nyko** Szer. 04 Jan. 2017, 11:39

Visszatérés - Lotiara
Kalandor: Halla

Az idősebbek egymásra néznek, majd Hallara, de mégse ők szólalnak meg, hanem az egyik fiatalabb.
-Nem volt előjele a támadásnak, se flotta, se jelentés, hogy jönnének, se a hímek, se a többi támadó. Váratlanul jelentek meg, és csaptak le. Egyszerre, több helyen. Jól tudták, hol támadjanak, hogy nehezebben álljunk ellen. Nem volt ilyenre példa sok generáció óta. – a nő hangja ideges, majd az egyik idős csendre inti.
-Talán válaszokat is lelsz, ha sikerrel jársz, hogy hogyan is voltak erre képesek – közben egy térkép jelenik meg és a korábban meggyógyított leány rámutat a helyre ahol az isten és a hírnök is volt mikor idejött.
Halla így mehetett egyedül, a falúhoz, ahol a pusztulás nyomai fogadták. Akár egy szellem település maradványai, minden csendes volt látszatra. A félelem szaga lengte be a helyet, és ez nem az elfogott nőktől jött, hanem a hímektől. A falú maradványainak közepe felé érezhető volt a félelmük oka is: A titokzatos idős lélek, kit Halla már érzett a erődemonstrációja után.
Néhány hím felbukkan a romok között, úgy fest, hogy esetleges túlélőket keresnek, de pár fős csapatokban. Minden jel szerint nem számítanak ellen támadásra, vagy már ellenállásra, s teljesen biztosra veszik a győzelmüket, ami talán nem is az ő dicsőségük. Néhány beszélgetés foszlányt is meghallhat Halla tőlük, ha nagyon figyel.
-Szerinted mi lesz most?
-Egyenlőre begyűjtünk annyit amennyit tudunk és elég fiatal, hogy szaporodjon.
-Nem erre gondoltam, hanem... tudod...
-Lehet ez az utolsó gyűjtésünk itt, mert utána csak halott bolygó lesz ez. Ennek fényében olyanokat is viszünk, akik még nincsenek a korba, de jól idomítva már a mi nevelésünk alatt fogják elérni.
-Így hol marad a vadászat öröme és az élvezete az elejtett vadnak?
-Örülj annak, hogy számunkra még volt ilyen öröm, és lesz mire emlékezni.
A beszélgetőkhöz csatlakozik egy másik kis kereső csapat is, majd tovább haladnak, keresgélve, de eléggé felületesen.

by **Thorhalla** Pént. 06 Jan. 2017, 00:00

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Visszatérés

Lady Thorhalla Lokidottir

A Tüzek, a Cselszövés és a Káosz istennője, a csalás úrnője, Jotunheim királynője, Asgard és Helheim hercegnője, a Cabal vezetője, stb.

Játékostárs(ak) neve: -

< - Mit olvastam s hallottam a badoon hímekről, hogy szerte az univerzumban rettegik a nevüket zsoldosként, botorságnak tartom, hogy nem figyelik úgy a bolygójukat s flottájukat, mint ők a helyiekét – fejtettem ki véleményem. >
Szóval generációk óta nem volt effélére példa, ellustultak s eltunyultak, hanyatlásnak indultak. Oly jellemző mindez, megtanulták, hogy mi a kényelem s nem számítottak effélére, bezzeg elődeik számoltak volna s visszamenőleg is. Lelkeik fejüket foghatják a túlvilágukon, ha látják, hogy mi zajlik most itt kint. Bólintottam s figyeltem, hogy a leány hova is mutatta az utat, mindezek után pedig fel is rajzoltam a rúnákat s megérkeztem oda, mit mutatott a leány. A levegő szaga jellegzetes volt, mit félre nem lehetett ismerni. S a másik jelenlétét meg is éreztem, mivel nem rejtettem el a sajátomat, így biztosra vettem, hogy ő is érzi az enyémet. Így már okom sem volt arra, hogy ne induljak el arra. Mielőtt azonban megtehettem volna egy röpke beszédet is meghallottam.

Valami nem volt rendben itt. Nem vallott a leírások alapján a hímekre, hogy kiirtsák a bolygót s eltöröljenek rajta minden életet. Évmilliók óta volt ez a módszer, mi most is, ha kiirtanak minden nőstényt, akkor a saját fajukat is halálra ítélik, még akkor is, ha rabolnak el nőket. Mindig teszik, a nőstények meg hímeket, ez a körforgása annak, hogy mindkét népcsoport megmaradjon. Nem is vártam tovább, igyekezvén megkerülni ezeket próbálok eljutni a falu közepébe, honnan a másikat éreztem. Ha megérkezem felkészülök arra, hogy védőpajzsot teremtsek magam köré, de egyébként ha látom őt, vagy sem is megszólalok hangosan.
< - Ki vagy te, kinek célja mindaz, hogy a teljes badoon fajt nemektől függetlenül kitörölje az univerzum történelemlapjairól? – kérdeztem. >

felszerelés:

template nélkül:

by **Nyko** Pént. 06 Jan. 2017, 11:48

Visszatérés - Lotiara
Kalandor: Halla

Halla szavai betaláltak, de nem kap választ most, mielőtt elmenne. Ahogy odaér, és megindul az Isten felé, az meg se mozdul, s gond nélkül jut el hozzá. Egy fekete páncélos alak, vörösen izzó mintázattal az egész testén. Nincs arca, ami kilátszana, semmilyen bőr felület, csak masszív páncélzat, melyen belül ott a sötét lélek. Nyugodtan ül egy romos falmaradványon, és még a fegyvere felé se nyúl, mikor Halla odaér, és kérdőre vonja.
-Érdekes kérdés. – hangja teljesen érzelemmentes – Azonban teljesen hidegen hagy, hogy ezek élnek, vagy elpusztulnak. Eme gyermeki faj, csupán, az elfogadható veszteség, egy nagyobb cél érdekében. – végig izzanak testén a vörös jelek, majd feláll egy kardot húzva elő a fal darab mögül, melynek formája emlékeztet egy pallosra, azonban a két fémnek látszó penge közt energia húzódik, mely néha lüktetni kezd.
„Nincs veled dolgom gyermek, de ha utamat kívánod állni és eldobni életed, az rajtad áll...” csendül fel a fagyos hang, Halla fejében, mintha épp oda hajolna hozzá és csak a fülébe súgna halkan „...Asgardi” rámarkol jobban a markolatra, majd a vállára teszi a kardot lapjával megtámasztva, majd ismét megszólal hangosan.
-Ki vagyok...számodra lényegtelen... hogy mit akarok ténylegesen, azt meg tudod. Hozd el nekem és megmentheted ezeket a porszemeket.

by **Thorhalla** Vas. 08 Jan. 2017, 00:02

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Visszatérés

Lady Thorhalla Lokidottir

A Tüzek, a Cselszövés és a Káosz istennője, a csalás úrnője, Jotunheim királynője, Asgard és Helheim hercegnője, a Cabal vezetője, stb.

Játékostárs(ak) neve: -

S végül megtaláltam valóban kit kerestem, a szavain azonban gúnyosan felkacagtam.
< - Gyermeki faj – feleltem gúnyosan. – Régen hallottam ennyire öntelt szavakat, ki egy több millió éves fajt ily szavakkal illet. >
Bizonyos, hogy nem badoon, hisz akkor bírná a környezetet, lehet, hogy az ő páncélja is hasonló funkciókkal bír, mint a sajátom. Türelmesen vártam ki, hogy a vállamra, a nyakamhoz helyezze a kardot, a legszívesebben a képébe nevettem volna. Egy pillanatra sem láthatta az ijedtséget, sem pedig semmilyen más érzelmet, esetleg a méla undort, mivel a tettét szemléltem. Végül a csípőmre tettem a kezeimet, ezzel is jelezve, hogy mennyire roppantul tartok tőle.
< - Hogy ki vagy? – kérdeztem. – Annyi bizonyos, hogy nem vagy isten, különben nem fenyegetőznél azzal, hogy megölsz, révén tudnod kell, hogy e dimenzióban csupán a halandók képesek minket megölni teljes valónkban, más istenek nem… ellenben ahhoz kellően gyenge vagy, hogy megöld azt, kit akarsz, különben már rég

megtetted volna s nem engem óhajtanál oda küldeni.>
Kivártam néhány pillanatot mielőtt folytattam volna.
< - Ha pedig mégis véletlenül isten lennél… - kezdtem kimérten. – Akkor nem írhatod ki e fajt, sem a bolygót, mert még a tetted előtt megakadályoznak s ezzel is tisztában kell lenned. Egy isten sem avatkozhat be ennyire, vagy úgy óhajtasz járni, mint azok, kiket Sötét Isteneknek hívnak? Ha elég idős vagy s korábban hallottál róluk, mikor kiszabadultak s megtört Odin átka, az emlékeid velük kapcsolatban vissza kellett, hogy térjenek… - Kissé oldalra biccentettem a fejemet s úgy pillantottam rá, kezemmel felnyúltam s unottan igyekeztem eltolni a fegyvert a nyakamtól. >
- Szóval drágám azt hiszem, hogy ideje lenne elkezdened dalolni s meglátjuk, hogy mire jutunk…
Már elmúlt azaz idő, hogy fenyegetőzzek s felfedjem nagyképűen, hogy mire vagyok képes, az csak a gyengék s fiatalok szokása, már kinőttem belőle. Had találgasson, jobb, ha a sötétben tud csak tapogatózni.

felszerelés:

template nélkül:

by **Nyko** Vas. 08 Jan. 2017, 00:49

Visszatérés - Lotiara
Kalandor: Halla

Meg se rezzen a páncélos, még a lelke se. Felemeli a kardot, majd Pengével lefelé fordítja Halla előtt, hogy a lüktető rész Hallaval szem magasságban legyen.
„Ő máááár neeeeem” felfénylik a pengék közti energia vörösen lüktetve „Csupán egy eszköz, egy valaha Isteni fajból, mely hasonlóan idős, akár a te fajtád Asgardi. Világokat védtek, vagy épp rohantak le.” Halla előtt megjelenik egy látomás szerűen egy sereg mely hasonló páncélosokból áll, mint az előtte álló, azonban vannak ott mások, akik bár sokkalta kevesebben vannak, de felveszik ellenük a harcot. Nem tűnnek élőlényeknek, gyorsak, és keményen harcolnak. „De voltak kik úgy hitték, az uralkodó Istenek ellen fordulhatnak” A két tábor mögött árny alakok jelennek meg, s világok, melyek sorra pusztultak el, s lettek újra a természeté, míg a mind két oldalon számtalan veszteség lett.
„Kellenek az alsóbbrendűek, mert előlük nem rejtik azokat akikre vadászunk, azonban nem kell neked megküzdened velük, azt majd már ránk tartozik... Nem okoz gondot Loki lányának, megtenni, feladni másokat a saját kicsinyes céljai érdekében. Apád is sokra tartotta magát, de még az emlékeit se volt nehéz elvenni rólunk...”
A páncélos közben rezzenéstelenül áll, mintha nem is hallana semmit a szavakból, melyek ott visszhangoznak Halla fejében. Azonban hirtelen megforgatja a kardot és hátrafelé szúr egyet, miközben szemben áll Hallaval. Aztán félre lép elengedve a pallost, ami a levegőben áll, majd úgy viselkedik, mintha bele állt volna valakibe, aki térdre rogy, s láthatóvá válik egy tőrt szorongat, a csuklyás páncélos, mintázata olyan ami a terepbe is bele olvad az erdőben. íj hátán nyilakkal, tőrök a combjain, és egy kard pihen a hátán. Mind modern gyártmány, ami fejlett technológiára utal. A kard teljesen átment a hasán, amiből vér nem csorog, de Halla hirtelen megérez mást is.. a korábbi lelket, előbb a testből, majd valahonnét a romok közül.
-Ennyi maradt csupán... egy fém bábú, egy hajdan erős fajból, mely harcra született – szólal meg a páncélos – szánalmas... – majd fellöki benne hagyva a pallost. - ...Az ilyenek miatt nem vagyunk már méltók ara, hogy Isteneknek nevezzenek. – hangjában se szánalom, se semmi más.

by **Thorhalla** Kedd 10 Jan. 2017, 00:01

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Visszatérés

Lady Thorhalla Lokidottir

A Tüzek, a Cselszövés és a Káosz istennője, a csalás úrnője, Jotunheim királynője, Asgard és Helheim hercegnője, a Cabal vezetője, stb.

Játékostárs(ak) neve: -

Ő már nem, hát mégsem tévedtem s nem egy istenről van szó, hanem valami másról, talán egy egykor oly erős fajról, mi mára hanyatláson ment át s nem maradt belőlük semmi. Továbbra sem rezzentem mikor a penge felfénylett. Nem féltem a halált, sosem tettem. A látomást végignéztem, melyben a megszokott történések következtek, mi háborúnál szokás. Azonban az árnyak érdekesebbek voltak, mik meglapultak mindkét seregnél. Eyjolf mesélt olyat, hogy vannak, kik háttérből, árnyakból irányítanak az univerzumban oly sok dolgot. A férfi szavain azonban felkacagtam.
< - Ó – feleltem. – Hát én lennék kicsinyes, miközben ti vagytok, kik oly kicsinyes s apró dolgokkal foglalkoztok, mint a bosszú s közben mit sem érdekel titeket, hogy mi zajlik körülöttetek? Én már kinőttem mindezt, s nem oly apróban tekintek a világra, mint ti. >
Sosem gondoltam arra, hogy valaha is hasznát veszem annak, mit Eyjolf mesélt az űrbéli utazásairól s arról miket saját világában élt meg.

Hiszen mindezek oly sok fontosabb részletet világítottak meg, mik miatt teljesen másképp tekintettem mára világra. < - Nem kicsinyes okból érkeztem – feleltem nyájasan. – Hívtak a helyiek segítségül, könyörgésük s imájuk elért hozzám. Ez az oka, hogy itt vagyok… atyám gyenge volt, én puszta kézzel végeztem vele miután egyesített seregét a holtakat szétvertük. Ne hasonlíts hozzá, én képes vagyok belátni hibáim s tanulni belőle, miképp övéiből is, ő nem tudta megtenni mindezt… de mindez nem fontos… > Figyeltem, mikoron támadott, s felvontam a szemöldököm, ez ugyanaz az elme, mit korábban éreztem. < - Érdekes – állapítottam meg. – Szóval képesek testeket megszállni… a romok közt van, úgy vélem menekülni fog… a harcotok sem számít, oly apró az univerzumban. Ott sokkal másabb események zajlanak. Az árnyak, kik ők? – kérdeztem. – Az ő közreműködésükkel volt lehetséges, hogy az Örökkévalók eltűntek s kizárattak ezen dimenzióból oly helyre, honnan még mindig képtelenek voltak visszatérni? >

felszerelés:

template nélkül:

by **Nyko** Csüt. 19 Jan. 2017, 00:13

Visszatérés - Lotiara
Kalandor: Halla

Halla felé fordul, de nem szólal meg a páncélos, csak a romok felé fordul, s megindul arra.
„Árnyak... ki hatalommal kíván élni az örökké valóságig, az előbb utóbb oda kerül. Mind azok vagyunk, és már az idő se foglalkoztat minket.” lassan lüktet a pallos a csuklyásban, miközben a páncélos halad a romok felé, ahonnét Halla érzi a másik lelket. Majd az eltűnik egy pillantra, s egy fiatal látszólag gyermek jelenik meg a semmiből Halla és a páncélos között, mire szinte üvöltés szerűen hallja maga mellől a hangot Halla ami a fejében szólal meg.
„Őld meg!” a hang keményen parancsoló, mire sarkon fordul a páncélos
-Remélem elbúcsúztál az élettől, a játékszered nélkül semmi vagy, gyermek. – hallatszik páncélos hangja, de a gyermek arca meg se rezzen, felé se fordul, csak Hallat nézi. Ártatlan az arca, olyan fiatal olyan gyermeki, de mégis a benne élő lélek oly öreg, s erős, majd megcsóválja a fejét.
-Egykoron nagy harcos voltál... de most már csak egy báb, egy olyané, ki már rég nem mutatkozik meg, csak manipulál... Igaz... – a pallosra tekint – Háború...
„Őld meg! Ne habozz! Öled meg, őld meg, végezz ve....” a hang megakad, ahogy a csuklyás páncél megmozdul, s elkezdi szétfeszíteni a két fém részt, ami közt ott az energia „.. lehetetlen... neeeee. nem lehetsz képes rá! Nem érhete del ébren!”
Közben a páncélos zavartan botorkál a fejét fogva, és közben Halla a fejében hallja az üvöltést, a parancsot, miközben a pallos repedni kezd az erőkifejtés hatására, a páncélos kezében pedig egy kard jelenik meg energiából, a lány háta mögött.

by **Thorhalla** Pént. 20 Jan. 2017, 11:39

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Visszatérés

Lady Thorhalla Lokidottir

A Tüzek, a Cselszövés és a Káosz istennője, a csalás úrnője, Jotunheim királynője, Asgard és Helheim hercegnője, a Cabal vezetője, stb.

Játékostárs(ak) neve: -

< - Kezdem unni, hogy rébuszokban beszélsz s semmit sem mondasz el! Nem regékre s mítoszokra vagyok kíváncsi, hanem tényekre, adatokra, információkra! – sziszegtem. >
Még mindig nem tudtam meg semmit, koordináták, pontos adatok, hogy mik ezek faj név s effélére gondoltam, de ez arra sem volt képes, hogy így tegyen. De ily dolgot nem volt képes elárulni, kezdett oly érzésem lenni, hogy még saját maga sem tud effélét, csak hadakozik valamivel. S elindult arra, mit szóltam, de a lélek eltűnt s közöttünk jelent meg. Felvontam a szemöldököm miközben végigmértem. A parancsra nem mozdultam csak ásítottam egyet megjátszottan.
< - Nem vagyok senki bábja – feleltem ridegen. >
S úgy tűnt, hogy a gyermek is tenni készült valamit, felsóhajtottam. Ostoba jelentéktelen személyek. Igyekszem felemelni a kezeimet s egy-egy rúnát rajzolni velük s kimondani két

varázsszót. Ha sikerült, mit szerettem volna, mindkét felet egy-egy energiamezőbe kellett volna zárnom, melyet még asztrális s mentális erősítés is véd magán az erőtéren kívül. Ha sikerült, mit szerettem volna, elméletileg az új személy támadásának is meg kellett szakadnia. Ha sikerült, mit szerettem volna ismét felsóhajtok.
< - Most már elég mindketten! – csattantam fel dühösen, némileg anyáskodó hangon. – Rosszabbak vagyok mint a gyermekeim, kik még a tíz esztendőt sem töltötték be! Elég legyen a kicsinyes hadakozásból! Ha nem fejezitek be s nem kezdtek el beszélni, sőt nem hagyjátok el ezen planétát mindkettőtöket kizárlak egy oly dimenzióba, vagy másik realitásba, honnan nincs visszaút! Ha harcolni óhajtotok megannyi világ van az univerzumban mit Annihilus megszállt, hol már nincsenek áldozatok. Harcoljatok ott! Szóval gyermekeim ki akarja kezdeni a mesét, vagy ki akarja ezt a dimenziót örökké elhagyni!?! Nos?! >

felszerelés:

template nélkül:

by **Nyko** Csüt. 26 Jan. 2017, 11:05

Visszatérés - Lotiara
Kalandor: Halla

Halla miközben rúnákat rajzol senki se akadályozza meg benne, s a az előtte álló leány és a páncélos is csapdába esik. Majd egy reccsenés kíséretében az átszúrt csuklyás páncél ketté töri a pallost, mitől a forgatója felüvölt, majd néhány pillanattal később eltűnik.
-Tények... – szólal meg a leány nyugodt hangon, majd az energia mezőre néz, s felé nyújtja karját, ami felizzik kézfeje és alkarja egy része zöldes fénnyel, ahogy szemei is, s a következő pillanatban Halla erőtere semmivé lesz. Az izzás megszűnik a kezén és a szemén is. - ...az árnyak, akiket keresel már rég nincsenek itt. Senki se tudja hol is élnek most, csak az általuk megszállt és „elátkozott” ereklyéken át hajlandó mutatkozni a többség, s olyanokat felhasználva, kiknek az akarata nem elég erős, vagy túlzottan hatalomra vágynak. – közben feláll a csuklyás páncél és kihúzza a kardot, majd beleszúrja a két darabot a talajba, majd letérdel úgy, mint egy földi keleti harcos tenné.
-Aki minket irányít, Lotusnak nevezi magát, azonban egyikünk se tudja, hogy mi és ki is ő valójában. Részben a vérei vagyunk, úgy mondják, úgy emlékszünk. Bár ez elég régen volt. A tény az, hogy jó párunkat álomba küldtek valamikor a fajod hajnala után, s most valami felébresztett többünket is. Nem tudjuk, hogy ki és miért, de kétlem, hogy az ősi háború miatt, bár ez most mellékes is. Nem azért hívtalak ide, hogy erről beszéljünk, Thorhalla, hanem, hogy eme népen segíts. – A leány hangja nyugodt, s kedvesnek is hat. Nem tesz hirtelen mozdulatot se, és Halla fejébe se próbál behatolni.
-Eme támadás sikerének egyetlen oka több ereklye, mik a támadók valahol megkaparintottak. Egyik a Háború néven ismert pallos, mely birtoklójának megmérgezi elméjét és elveszi az akaratát. A másik inkább egy létforma. A feladata, hogy félelmet tehetetlenség érzetet plántáljon az ellenségbe. Remek fegyver volt arra, hogy az alacsonyabb szintű fajokra hasson. Bármilyen formában lehet, védtelen, esetlen, kire senki se gondolna, de a hordozón sok seb jelenik meg, mintha verve lett volna. Szinte lehetetlen megtalálni egy alapból is sokat küzdő nép tagjai közt, kik amúgy is sok sebet szereznek egy-egy rajtaütésnél. – A lány közben körbe pillant, majd Hallara tekint.
-Sok fölösleges pusztítás és vérontás – jegyzi meg csendesen, talán némi bánattal a hangjában.

by **Thorhalla** Szomb. 28 Jan. 2017, 00:00

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Visszatérés

Lady Thorhalla Lokidottir

A Tüzek, a Cselszövés és a Káosz istennője, a csalás úrnője, Jotunheim királynője, Asgard és Helheim hercegnője, a Cabal vezetője, stb.

Játékostárs(ak) neve: -

S bejött, mit vártam, hogy melyik az, ki még egy védtelenre is rátámad ezen helyzetben. Az újonnan érkezett megölte azt, kivel eddig eszmecserét folytattam s még a köré emelt pajzsot is megszüntette. Keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt s úgy figyeltem ezt a valamit.
< - S miért is kéne nekem bármit elhinnem szavaidból? – kérdeztem méla undorral. – Betörsz álmaimba, áttörve a pajzsaimat rám erőszakolod, mit láttatni kívánsz. Nem tűnik túl békés s kedves megoldásnak. >
Szóval ő volt, hát mégsem a helyiek. Ez a valami csupán kihasznált egy legendát s keresett valakit, kivel korábban hadakoztak, hogy bábnak használjon. De azaz idő elmúlt, immáron a magam ura voltam s nem irányíthatott senki sem.
< - Mit eddig láttam tőled az, az, hogy vérszomjasabb vagy, mint a másik fél. Láthatatlan gyilkost küldesz utána, majd mikor védtelen egyszerűen kivégezted. Mért is lennél jobb, mint ők? Téged sem érdekel más, csak a pusztítás s a halál! >

Felvontam a szemdölököm s úgy pillantottam rá.
< - S nem is beszélve arról, hogy szükséged sem lenne másra, hiszen mint az előbb bizonyítottad, egyedül is képes vagy arra, hogy megoldd, mit velem akarsz elvégeztetni – sziszegtem. >

felszerelés:

template nélkül:

by **Nyko** Csüt. 02 Feb. 2017, 23:47

Visszatérés - Lotiara
Kalandor: Halla

A leány hallgatja amit Halla a fejéhez vág, majd oda sétál a kettétört palloshoz és végig simít a markolatán.
-Nem kérek elnézést a módszereim miatt, ide kellett jönnöd, megmentened őket. Sajnos korábban érkeztél, mint vártam és eléggé elkapkodva alkotsz ítéletet mások felett. – nem néz Halla felé, csak félre lép a pallos mellett, majd a páncélra helyezi kezét, s ahogy felizzik a kapucnis páncélon a „seb begyógyul”.
-Csupán kiszabadult az irányítás alól és egyenlőre elmenekült. Majd később szabad akaratából ugyan, de már sereggel fog rám vadászni, de ez már nem érinti ezt a népet és talán másikat se. – Csak most néz Halla felé, majd lehunyja szemeit, miközben teste felfénylik és „belefolyik” a páncélba, ami ettől feláll. és Hallara néz.
-És senkit se küldök rá senkire, hanem én magam harcolok, úgy ahogy fajom tagjai is tették hajdan, bár ők távolról irányítva a páncélokat egy fizikailag gyenge testet életben tartó kapszulából, egy messzi bolygón, vagy épp egy hajón testileg álomba szenderülve, éber tudattal, mely eme testeket volt hivatott irányítani. – mondja nyugodt hangon – De nem várom, hogy megértsd ezt, ahogy az is a te döntésed, hogy mit teszel most. Haza is mehetsz, de ha már itt vagy segíthetsz is. – kivesz a törött fegyver markolatból egy kristályt.

by **Thorhalla** Kedd 07 Feb. 2017, 08:44

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Visszatérés

Lady Thorhalla Lokidottir

A Tüzek, a Cselszövés és a Káosz istennője, a csalás úrnője, Jotunheim királynője, Asgard és Helheim hercegnője, a Cabal vezetője, stb.

Játékostárs(ak) neve: -

Elmenekült s szabad lett, azért éreztem megszűnni az életjelet… egyetlen egy szavát sem hittem el ennek a valaminek.
< - Mert mi alapján kéne ítélkeznem? – kérdeztem megvetően. – Betörsz az elmémbe, az álmaimba, játszol velem, mintha bármit megtehetnél, s csupán agressziót használsz fel a céljaidra… >
S még mindig ostobának néz, s engem tartanak, nagyképűnek s önteltnek. Akkor ezekkel a férgekkel még nem találkoztak korábban.
< - Hazudsz! – sziszegtem. – Azért tűntél fel egyből miután azt a másikat megtámadta valami. Ilyet az tesz, ki ellenőrizni jött, mire utasított valaki mást. Ezt tán mivel magyarázod? Kik itt élnek minderre képtelenek, csupán ti s ők azok, kik igen… most vagy saját emberei akarták megölni, mit nem hiszek s ő sem sajátjának érezte a támadót, vagy maradsz te. >
Összefontam a karjaimat a mellkasom előtt s úgy pillantottam erre az izére.

< - S miért is kellene a segítségem? – kérdeztem. – Olybá tűnik számomra, hogy magad is boldogulsz, vagy talán „felsőbbrendűséged” tudatában egyszerűbb másokat ugráltatni s nem bemocskolni a saját kezedet? S ezek fényében remélem tisztában vagy vele, hogy nem fogok kényed s kedved szerint ugrani minden kívánságodnak! >

//Folytatás: Hyrrokkin-birtok//

felszerelés:

template nélkül:

by **Thorhalla** Szer. 22 Márc. 2017, 13:41

Visszatérés

Lotiara

Részvevő: Thorhalla Lokidottir

Thorhalla végül már nem is figyelt arra a lényre, aki próbálta rávenni, hogy hajtsa végre, amit ő nem tehet meg. Ahogyan korábban is mondta, azaz idő elmúlt, amikor ő valaki másnak a szolgálója legyen és szolga módjára mások parancsait hajtsa végre. Nem volt érdekelt két önző fél háborújában, akik csak a saját igazukat hajtogatták ahelyett, hogy tűzszünetet kötöttek volna. Plusz esze ágában sem volt olyasvalakinek dolgozni, aki kihasználta, kérdés nélkül áttörte a mentális és asztrális pajzsait úgy, hogy azt a nő észre sem vette, majd lényegében a képébe röhögött, hogy Halla ereje semmiség az övékhez képest és ő maga könnyedén egy csettintéssel megoldhatná azt, amire az asgardi istennőt akarja felhasználni. Így nem is várta meg a végkifejletet, elteleportált vissza oda, ahonnan érkezett, majd hasonló úton hazament, mint jött, mit sem törődve azzal, hogy mi lesz a sorsa a játszadozóknak.

A háború gyors és véres volt, az a fél, akik azt akarták, hogy Thorhalla végezze el helyettük a munkát, akik jónak állították be magukat magára hagyták a bolygót és a rajta élő Női Testvériséget. A másik oldal azonban végig kitartott a Férfi Testvériség oldalán, akiket rászedtek és kihasználtak, mit sem érdekelve, hogy mi is lesz a badoon faj sorsa. A Férfi Testvériség mintegy húszezer nőt zsákmányolt magának, a bolygóról végül nagyjából százezer főnyi Női Testvériség tag tudott elmenekülni mielőtt a bolygó sorsa megpecsételődött volna. Az, hogy melyik bolygóra tudtak menekülni mindenki előtt homályba vész.
A háború vége az lett, hogy a férfiakat támogató idegen lények és a nőket támogatók korábbi tetteinek hála a bolygó darabokra hullt. Milliárdok haltak meg a bolygó felszínén, amint a Férfi Testvériség mindezt realizálta és, hogy mit tettek az őket pártolók mintha nem lettek volna eltűntek. Lehet, hogy gyűlölték a női badoonokat, de a kihalásukat soha sem kívánták, mert az a sajátjukkal is járt volna. Mindent igyekeztek megtenni, hogy a bolygó megmaradjon, de tehetetlenek voltak.
Ami pedig még rosszabb, azzal, hogy a Lotiara elpusztult, a saját bolygójuk Mord sorsa is valószínűleg megpecsételődött, hiszen egy rendszerben voltak és az eltűnő bolygó miatt a teljes naprendszerben felborult a gravitációs egyensúly, a Mordot pedig sorozatos súlyos természeti csapások kezdték kikezdeni, a Férfi Testvériség tagjai mindent megtesznek annak érdekében, hogy képesek legyenek mind a bolygót, mind pedig a naprendszerüket stabilizálni.

Vége.

by Ajánlott tartalom