Weirdworld

Mint egy realizálva ahogy kimondja a lidérc szót nézek fel tekintetembe látszik is mintha csak rájöttem volna, hogy olyanok is léteznek.
- Tényleg, még azok is vannak. -mormogom.
Merlyn, Merlyn.. Elsőre nem esik le de végül rájövök, hogy kiről is beszél az öreg. A kiejtés zavart meg de végül csak rájövök, hogy Merlin-ről beszél a legendákból. Bár, hogy mi legenda és mi nem azt nem igazán fontos most és nem is vita tárgya. Tekintve, hogy lidércek és démonok kergethetnek meg az életedért futhatsz és én sem vagyok normális ember nem igazán valid mindent csak mesének elkönyvelni. Csak egyszer futnék bele valamilyen misztikumba ami nem akar feltétlen megölni, nem kell, hogy barátságos legyen. Bár a sárkánya a lánynak, nőnek, nem akart megölni és ez egy jó pont.
- A veszély az nem zavar, hozzá vagyok már szokva, hogy az életem veszélyben van de ez mellékes, kíváncsivá tett a jósnővel. Mondhatni ráérek, hogy itt ragadtam de nem húznám az időt sem így önre bízom, hogy mikor vinne el a jósnőhöz.-Legutoljára mikor a jövőmről hallottam nem volt kecsegtető, remélem, hogy most valami jót is fogok hallani. Befejeztem közben az evést is és hátra dőlök a széken.
- Remélem nem fogja azt mondani, hogy itt élem le az életem hátra levő részét. -teszem hozzá szarkasztikusan de mégis reménykedve. Nem igazán izgat most még, hogy itt vagy a földön, talán túl jól is sikerült elnyomnom az idegeimet a témában, hogy még egy kicsit se zaklat a hallottak alapján csekélynek tűnő esélye annak, hogy haza térjek. Ami már inkább zavaró.

Megint felbukkannak a robot ahogy befejezte mindegyikőnk az evést és elviszik a tányérokat és a maradékot is majd vissza jönnek desszertekkel, sok félével méghozzá. Az aszalt gyümölcsökből vettem magamnak és elkezdtem majszolni egyet miközben hallgattam a Lovagot.
- Én Japánból vagyok, - említem meg- az ételek nem változtak sokat, se a szokások csupán modernebbek lettünk.
A vihar hallata nem nyugtató, épp abból kerültem ki. Emm, nem jó jel. Nem mondanám annak.
- A holnap reggel az megfelelő, igen. A viharokból már kijutott, ami azt illeti egy jókora vihar ütötte a területet ahol voltam a földön. Ön szerint lehet köze a kettőnek egymáshoz? -eléggé a sötétben és távra kapott gondolat de ki tudja talán valami kisülhet belőle.- Esetleg az ön vagy más látogatója említett vihart?
Érzem én is rajta eléggé, hogy messziről kapott ötlet, de akkor is, ha egyszerűen beleül a fejembe a gondolata nem tudom elhessegetni.
- Lovagolni tudok elfogadhatóan. - mondom miután a lány is lenyugodott.
Ha nem is mesterien de szélesen lefedve meglettem tanítva az alapjai a legtöbb járműre, nem csak a gépiekre. Kellemetlen lenne ha csak egy fajtát tudnék vezetni, használni hiszen ha csak arra gondolok, hogy nem mindig van lehetőség ugyan azt vezetni meg ott vannak a vészhelyzetek is, nem baj az ha a mutáns legalább vész landolást tud össze hozni.
- Szivesen körbe néznék, igen.

Nem tudom milyen gyümölcsök lehetnek az aszalt gyümölcsök de finomnak finomak voltak. Sárgadinnye ízű barack-ra hasonlított egy mentol meg savanyú utóízzel. Érdekes ízösszetétele volt.
A Lovag válaszol is a viharral kapcsolatban ami egy vissza térő eleme lehet az egésznek, legalább is többen mondták, hogy voltak viharban amikor átkerültek ide, de nem hiszi, hogy lenne köze az itteni viharnak hozzá hisz ez megszokott időjárás ilyenkor. Én nem tudom elképzelni, hogy véletlen lenne, hogy viharos időszakban itt a földön is megjelennek hihetetlen viharok és átesnek emberek a weirdworld-be. Nem mintha a dimenzionális vihar megnyugtató lenne, akkor sem tudom kizárni, hogy ne lenne köze. Lehet, hogy csak az ide úthoz van és a visszához nincsen.
- Nem kizárandó a lehetősége, -mondom, közben megfogok még egy darab aszalt gyümölcsöt- hogy van a kettőnek köze egymáshoz.
Az, hogy kezesek a jószágai biccentek rá. Igazán örülök, hogy nem be is törni kell rögtön a lovat ha lovagolni akarok rajta majd. Számítható volt, hogy kezesek. Nem igazán tartanak sehol sem kezelhetetlen hátasokat gyakran.
A desszerteket befejezve a körbe vezetés maradt már csak hátra a mai napra. Szép a hely, nem az én stílusom de nem is egyhez ragaszkodott az építésze a helynek. Szobáról szobára változtak a szobák és a tárgyak kora is. Volt mit nézni bőven és végül több mint egy órába telt bele mire körbe értünk és végül mikor már a viharfelhők a távolban már látszani kezdtek érünk el a szobához ahol az estét tölthetem.
- Köszönöm, akkor holnap.
Válaszolok a lovagnak majd be is megyek a szobába. Mintha csak egy barlangba lépnék be olyan érzése van a helynek de mégse olyan barlang. Nagy ágy és kő kád is van. Körbe járom a szobát, hogy még mi van bent aztán meg egy ablakhoz sétálok ha van és azon kinézve figyelem, hogy hogyan áll a vihar helyzete. Pár percig bámulok csak kifelé majd vissza sétálok az ajtóhoz és kinyitom azt. A robotot keresem amit említett a Lovag említett, ha megtaláltam akkor megszólítom.
- Kaphatok egy férfi kimonót? Hakama és haori. - ha tud akkor ennyiben hagyom és megvárom míg vissza ér a robot, ha nem akkor fojtatom- Akkor valami kényelmeset.
Aztán megvárom, hogy vissza érjen a ruhával, azokat leteszem az ágy mellé és utána bevetem magamat a kádba és kiáztatom magamat. Jó fél órát eltöltök a vízben, végül kiszállok és megtörölközés után a derekamra tekerem a törölközőt és leülök az ágy szélére merengve. Vajon ha a vihar alatt ugyan azt csinálom mint amit a földön tettem történni fog valami? Bámulom a talajt, lehet, hogy akkor vissza jutok. Lehet, hogy nem. És ha nem akkor meg mi? Sikálhatom le a véremet a falról, nem mintha kedvem lenne vagdosni a kezemet, hogy egyáltalán meg tudjam csinálni is a rúnát. Mindegy, holnap kiderül, hogy az a jós vén mit mond.
A törölközőt leteszem oldalra és befekszek aludni. Nincs értelme rágódni ezen, és ha tényleg működik akkor ahogy a Lovag is mondta kiszámíthatóak a viharok itt és pontosan érkeznek.