Weirdworld

Az este nyugodtan telt el ahogyan a reggel is nyugodtan jött el. Semmi sem akart megenni sem az este és ki is tudtam magamat pihenni. Össze pakoltam a cuccaimat majd elintéztem, hogy a tábortűz ne gyújtson ki semmit míg elmegyek a barlanghoz megnézni azt.
Ahogy kívül már látszott a bejárat az ember munkája volt és nem természetes, belül lépcsők különbözően faragva mintha csak olyan sötétben tették volna mint amibe elveszik a lépcsősor alja. Nem kockáztatom meg, hogy gyorsan veszem lefelé a lépcsőket véletlenül még ha a sötétben félre lépnék. Kétlem, hogy túlélném. Regenerálódás ide vagy oda egy törött nyakat nem feltétlen tudok helyre tenni.
Megfordultam és kisétáltam a barlangból. Kelleni fog fáklya, hogy le tudjak menni a lépcsőn, számítottam rá, hogy kelleni fog de nem hittem volna, hogy lépcső is lesz a barlang gyomrába lefelé. Elintéztem a fáklyát a táborban aztán a meggyújtott fáklyával a jobbomban, a karddal a balomban megindultam vissza.
Már biztos szídna a mester oda meg vissza, nem tehetek róla. Egy levakarhatatlan vigyorral megyek le a fáklyával világítva az utat magamnak, óvatosan szedve a lépcsőfokokat lefelé. Bár az is igazán gizda lehetett volna ha a barlang szájában megállhattam volna a sárkányért be kiabálva de ez se kutya egy érzés. Kezd tetszeni ez az egész baleset dolog, hogy ebbe a világba kerültem át. Mondhatni felügyelet nélkül kiélhetem magam itt.

A fáklya készítés nem úgy ment mint gondoltam volna. Nem annyira egyszerű azt csinálni így inkább egyet a barlang bejáratból hozva és felhasználva csináltam egyet, felújítottam használatra. Azt meggyújtva pedig már könnyedén tudtam leereszkedni a lépcsőkön a barlang gyomrába lefelé egészen addig amíg egy nagyobb nyitott terembe, térbe értem le ahol viszont már volt egy elég jó fényforrás. Az egész terem csodaszépen néz ki, a világító gyöngyszem szerű dolgok amik lógnak lefelé az egész helyet szépen bevilágítja.
Már idelent jóval melegebb van és a levegő is párásabb sokkal mint fent és ez valamennyire rám is fekszik, fárasztó volt leérni idáig hiába az, hogy edzésben vagyok. A nagy teremben pedig már látom is, hogy miért is lett ennyire meleg idelent. A víz ami a nagy terem alján van láthatóan forr meg, száll felfelé belőle a gőz meg.
A fáklyára meg nagyon itt már nincsen szükség de ki tudja mi fog lenni a termen túl. Egyenlőre még nem oltom el ezért csak megyek tovább át a termen a vizet meg a vízgőzt próbálva elkerülni. Nyitva tartva a szememet esetleges vízkitörésekre is. Ha van valami út amit tudok követni itt a barlangban akkor azt követem, ha nincs akkor csak körbe nézve a falakat vizsgálom szemmel végig, hogy van-e valahol tovább vezető út és, hogy hogyan tudok eljutni oda.

Volt út amit tudtam követni át a termen ám egy idő után már ez is egy kicsit jobban megnehezedett a kövek mohássága miatt elég csúszósak voltak, mintha csak jégen kéne lépkedni. Óvatosan is szedtem tovább a lábaimat át ezen a szakaszon. Bár a fény megfelelő mennyiségű volt a fáklyát azért nem oltottam el mert vissza a lépcsőn felfelé is kell majd valamivel világítani de a kardot azért eltettem tokba hogy egy kézzel kapaszkodhassak is.
Végül is óvatos léptekkel átérek az egészen és egy másik terembe érek vele el. A víz igen csak forró lehetett, érzem már a felszálló gőzből is, semmi élő sincsen benne és csak apró csontvázkák vannak össze hordva a partjára, békáké valószínűleg többnyire. Hát nem hozza meg ez a kedvemet a pancsolásra, nem mintha azért lennék itt egyébként is. Inkább haladok tovább amíg a következő szakasz amihez elérek már simábbnak fog tűnni átjárás tekintetében valami megtorpantat az elején, méghozzá egy igen csak hangos valami.
Eltéveszthetetlen ebben a helyzetben, hogy mi is közölte a jelenlétét éppen. Szélesedő vigyorral és libabőrösen hallgatom a sárkány üvöltését ami az egész barlangot megrázva víz hangzik. Némi omlást is tesz én meg elő rántom a kardomat. Erős fény áradt kifelé onnan is, a fáklyámat eldobom, nem fog kelleni. Majd ha visszafelé valamivel világítani kell a lépcsőn felfelé majd tépek a mindent bevilágító gyöngyös gazból ami lóg a plafonról. Most viszont ideje, hogy végre bemutatkozzak az első áldozatomnak a hazajutásomhoz.
Óvatosan téve a lépéseimet, hogy el ne csússzak és bár biztos vagyok benne, hogy tudhatja már szagról a sárkány, hogy jövök azért feltétlen nagy zajt se akarok csapni, hogy végig csörtetek mindenen. Így hát lelkesen, céltudatosan és fegyverrel a kezemben csatára készen haladok át az új terembe ahol bizonyosan megtalálom végre a sárkányt.

Alig hogy átértem valami nekem repült. Nehéz lenne másképp megnevezni de amellett, hogy nekem szállt valami más is történt méghozzá az, hogy lelökött az a valami ahol álltam. Szerencsémre óriás gombák tompították a zuhanásomat ami már magában valami, értetlenül keltem fel és néztem körbe, hogy még is mi volt ez mikor megint nekem repült, az oldalamnak ment és felborultam, megint. Majd a szárnycsapások hangja után, tőlem pár méterrel alrébb landolt a kis dög. Kis...dög?
- Ne szórakozz velem...
Nézem a kis nyamvadékot ahogy gyűjteni kezdi a kis tűz köpetét a szájába. Én felülök félig és hacsak nincs a kartávolságomban egy marokra fogható kő darab akkor a kardomat forgatom meg a kezemben, hogy azt eltudjam hajítani a kis dög felé. Bármelyik is legyen, a kő vagy a kard, a kis dög torkába célzok. Nem fog hülyét csinálni belőlem a kis nyamvadék az tuti.
Ugrásra persze készre is helyezem magamat ha nem találnám el mert kitér vagy hamarabb köpné a tüzét minthogy én azt megállítanám a támadásommal akkor ugorni tudjak az útjából. Nem tudom mekkorát tud ez köpni de nem szeretném tapasztalataimhoz mérni, mint például, hogy jobban éget-e mint egy bomba robbanásának lángjai amit egyszer már sikerült éreznem és ilyenek. Először fő a biztosíték, ha csak egy semmire sem jó nyamvadék akkor meg majd megverem puszta kézzel ha kell. Bár első ránézésre elég cukinak fest. Lehet megtartom, már ha túléli a verést.

Nem akadt a kezembe semmi sem ami jó lett volna a terveimhez így maradt a vetődés és kerülése a tűznek. Ami úgy fest így utólag, hogy a jobbik döntés volt is az, hogy kitérjek mert a tűz hője érződik, és erről már egyértelmű, hogy bizony égetett is volna komolyabban ha ott maradok. Egy ideig követ a lángcsóva majd kissé kifújva a ki sárkány fattyú abba hagyja és pózolva mered rám a tekintetével. Mellékhatása a kis mutatványának, hogy amiket megégetett növények kellemetlen szagot kezdtek el árasztani magukból. Remélem, hogy semmi komolyan mérgező nem száll fel belőle és remélem, hogy ha mégis akkor a szervezetem elfogja bírni. Bármennyire is  kiábrándító a mérete a kis dögnek úgy fest, hogy elég veszélyes tud lenni ha nem figyelek oda eléggé. Ami kissé nehezebb így erősen kiábrándulva a méreteiből...Végül is akartam egy kiskedvencet beszerezni és csak a fogai kellenek szóval ha túléli a verést akkor már is van egy új kis kedvencem, heh!
Amíg a kis sárkány nyújtja magát, hogy nagyobb legyen és nagyban liheg az előbbi tűzokádó mutatványa után én lépek, nem akarok adni neki időt, hogy erőre kapjon a tűzokádás után és elrepüljön vagy újra tüzet köpjön így mindent beleadóan rugaszkodom el felé. Nincs túl messze tőlem és az erőmmel megspékelve a sok edzést amit folyton csinálok biztos be fogom tudni zárni a távolságot közöttünk elég gyorsan, hogy elkaphassam a kis dögöt.
Ha kell akkor utána kapok, próbálok úgy is érkezni, hogy hamar talpon legyek megint ha elugrott volna előlem vagy felrepült volna és nem ostobán csak hasra vetődök a körülbelüli irányába elsőre sem. Ha pedig sikerült is megragadnom akkor elsőre is össze szorítom a száját és a testét meg magamhoz szorítom, hogy minél kevesebbet tudjon ficánkolni majd a kezeim között és mivel a száját meg zárva tartanám inkább így egy kézzel kell megoldanom a teste többi részét, hogy azért engem az egész mutatvány közben pedig ne kaparjon cafatokra.

Ahogy gondoltam próbált menekülni de sikerült elkapnom és egy jó fogást is találnom a kis dögön, hogy ne tudjon szabadulni sem. A száját össze szorítottam is és a testét is sikerült lefogni így nem kapar össze a kis nyamvadék sem. Más gondom viszont bőven akadt. A növények amiket megégetett valami hihetetlen kellemetlenné váltak. Majdnem mint egy könnygáz, olyan lett a hely körülöttem. Remélem, hogy nem az egész helyet lepte be.
- Idefigyelj te kis dög, ha viselkedsz nem tekerem ki a nyakad.
Majd ezzel gyorsan körbenézek és próbálok kimozogni az egész kellemetlen füstfelhőből ami elkezdett jócskán gyötörni itt orrfolyással és a szemem is könnyezik. Szóval az első célom az a mindenképpen kijutás ebből a füstből. Nem tudom milyen magasra kéne vissza ugranom, esetleg a gombákra is fel, hogy vissza jussak oda ahonnan leestem így fogva a kis nyamvadékot. Nem is hiszem, hogy menne csak úgy hisz minden rohadt egy csúszós is volt szóval marad az elsődleges lépés egyenlőre. Kijutni a keletkezett fojtogató szagból aztán majd meglátom mivel tudom megnevelni a sárkányt, hogy ne ficánkoljon amíg nem jutok ki is a barlangból.
Nem akarom megölni hisz egy nagyon jó kis házi kedvencet lehetne nevelni belőle, már ha érti amit mondok neki vagy legalább idomítható viszont ezek közül egyik sem épp a szituációhoz megfelelő, hogy kipróbáljam. Meg nem ez a legfontosabb is, bármennyire is tetszik az ötlete ha kell akkor meg kell nyuvasztanom és úgy kimásznom innen utána.

Sikerült kijutni a füstből anélkül, hogy a gombákon kellene fel ügyeskednem magamat mert közöttük elvezetett egy út amint végig is mentem. Közben végre lenyugodott a kezeim között a sárkány ami azért megkönnyíti a dolgomat. Ez egy sokkal nagyobb barlangba vezetett át, a levegő sem volt már olyan forró és a fullasztó füst se volt már idebent ami remek hír volt. Átvettem a jobb hónom alá a sárkányt és a jobbommal fogtam meg a száját össze át, hogy csak az egyik kezemet foglalja le a tartása és meg is törlöm az arcomat egy kicsit. Itt is voltak azok a világító füzérek amik lógtak mindenhol így teljesen be is világította a helyet és így meg is láttam a hatalmas csontvázat ott terpeszteni. Közelebb is megyek a sárkány csontvázhoz, a csordogáló patak hűvösnek hat már ránézésre is. Sokkalta kellemesebb itt az idő mint ahol a kis sárkány dekkolt eddig. Pár lépésre állok meg a sárkány koponyájától. Ezért jöttem, a fogait erről le tudom majd szedni. Viszont egy nagyon rossz érzésem van. Ezen a világon semmi sem normális és félek, hogy mindjárt meg fog mozdulni a csontváz. A már szabad kezemet ráteszem a fejére a kis sárkánynak és megsimogatom azt mintha csak egy macska lenne.
- Végre lenyugodtál, nem szeretném eltörni semmid szóval tartsuk is így.
Úgy számoltam, hogy majd szépen belevágom a zsákba vagy felteszem a teherhordó lóra a fogat ha túl nagy mert még is csak sárkányról beszélünk, de most már eléggé lefoglaltam az egyik kezemet így kicsit másképp kell majd megoldanom. Mondjuk csak egy foga kell a sárkánynak nem a készlet. Hát várok egy kicsit és ha nem akar megtámadni a csontváz sárkány akkor közelebb is megyek hozzá már és körbe nézek, hogy van-e a földön kiesve már fog és ha van azt veszem fel, ha nincs akkor kihúzom az egyiket a koponyából.

Úgy fest a fejvakargatás tetszhetett neki, vagy hasonló mert nem vergődik csak pöffent egy adag füstöt az orrán át ki. Rendesen lefárasztotta magát azzal a kis tűzköpéssel, nem mondom a frászt is rám hozta szóval szerencsém, hogy ez nem megy neki még ennyire nagyon.
Szerencse vagy csak túlaggódtam az egészet de megkönnyebbülve tapasztalom, hogy a csontváz az nem mozdul meg. Hozzáérek és még akkor sem viszont a fogai hatalmasok, az elsők ütik az én magasságomat is inkább a hátsók közül kell megragadom egyet ha ki is akarom vinni innen. Korához képest viszont még mindig rendesen a helyén vannak a fogai, nem csoda, hogy egy ép szett van még mindig és nem kihullva vannak a földön ám hátrány, hogy egy kézzel nem fog menni így kénytelen vagyok letenni a kis sárkányt amit eddig még mindig tartottam viszont már megnyugodott. Finoman leteszem a földre és ő alrább megy némileg de nem menekül el. Ez jó eddig mert nekem se jön megint. Így neki is feszülök az egyik hátsó fognak és meglepve tapasztalom, hogy még az én nem normális erőmmel is jól meg kell cibálni a fogat mire kijön a helyéről. Mi féle ellenálása meg ereje lehetett ennek életében ha már halála után jóval is ilyen nehéz megszabadítani egy fogától! Lehet kissé nagyképű voltam azzal, hogy majd levadászok egy igazi sárkányt mint ami ez is lehetett. Erre még edzenem kell majd biztosan.
A fogat végül csak sikerül kirántanom a helyéről és a lendülettel együtt seggelek le a földre is a kezemben a foggal. Az eddig csak innen - onnan figyelő kis sárkány meg oda jön mellém és megbök, hogy kelljek fel. Elsőre meglep, de inkább örülök neki, hogy ennyire hozzám szokott máris. Már ami azt a részét érinti, hogy nem menekült el vagy kezdett el harapdálni rögtön, hogy elengedtem. Megfogom a csontot a balommal majd a jobbommal ráütögetek a bal vállamra.
- Na gyere.
Megvárom a reakcióját, reményeim szerint felugrik a vállamra vagy a hátamra mászik. Várok egy kicsit még hátha csak szégyenlős elsőre de ha nem akar akkor csak körbe nézek a teremben, hogy van-e innen kijárat elsőre. Nem mennék vissza szívesen abba a füstbe ha nem muszáj.

A kis sárkány noszogatás nélkül fel is ugrik az első jelzésem után a vállamra ámbár hagy némi kivetni valót maga után ahogy egy kissé a hátsó lábainak a karmai beleállnak a hátamba. Ezen majd még javítani kell de most csak megindultam a kezemben a foggal. Volt egy másik kivezető út is innen és így nem kellett vissza mennem a gázba és úgy azon át felmászni aminek igazán örültem most.
A hideg huzatot miután megéreztem szépen követni is kezdtem el ami hiába volt egy kis labirintusos út sikerült egészen a kiútig lekövetnem. Az erős fény elvakított amíg nem értem ki teljesen így a szememet kímélve "nézelődtem" a fénybe és mikor kiértem pedig csak örülni tudtam elsőre. Végre kint a barlangból egy részről, másfelől pedig a vízesés lábánál voltam, vagyis nem messze a táboromtól, csak...fel kell másznom. A kis sárkány leugrik a vállamról némi fészkelődést követően én meg nézem, hogy mit művel. Neki állt inni a vízből. Nem rossz ötlet, leguggolok mellette és megmosom az arcomat először is. Az a füst rendesen marta a szemem meg irritált mint a fene. Arcom után meg egy marék vizet még megiszom majd guggolva a víz mellett nézek végig, hogy még is hogyan jussak vissza fel a táboromhoz először is. Párkányt amin végig tudok sétálni esetleg vagy egy olyan szakaszt ahol fel tudnék mászni is jó lenne. Elfordulok a sárkányhoz és félmosolyra húzom a számat.
-Gondolom nem tudod a felvezető utat..
Bár csak megjegyzem neki, nem igazán várok választ rá, bár ezen a ponton csak remélem, hogy most egy kis frissítő víz után a torkának nem fog megint tüzet köpni rám mert akkor kénytelen leszek megnevelni.

A kis arc mosás és ivás is több mint felfrissítő volt. Egy nagyot nyújtózok is a felfrissülésre. Bár nagy sárkány nem volt, az első feladatot sikeresen kipipálhatom magamnak és még egy kis sárkányt is találtam. Talán még marad is továbbra is melelttem ahogyan eddig fest. Miközben nézelődtem jobban belegondoltam a szituációmba. Mármint a felszerelésbe amit hoztam. Annyira lázasan felkészültem a sárkánra, hogy semmi máshoz nem hoztam semmit. Talán vissza kéne mennem egy kitérőt téve a Lovag felé, hogy szerezzek zsákokat. Talán nem. Inkább érdekelne az, hogy vajon van-e könyve háziállat tartásról meg nevelésről. Kétlem, hogy lenne egy 'így neveld a sárkányod' kézikönyve, de ki tudja, végül is pegazusokon lovagolok és egy sárkányt akarok nevelni. Szóval akár még lehet is, és igazából az extra táskákat amit felraktam a málhásra biztos el fog férni minden.
A körbenézést követően pedig, ha csak nem akarok egy nagyot esni és pedig nem igazán, akkor csak egy irányt látok csak haladásnak. Úgy néz ki, hogy a vízesés mögött mintha járat lenne. Remélem, hogy így van és ezzel a tudattal meg is indulok az irányba miután intettem a kis sárkánynak. - Gyere. - tettem még hozzá.
Remélhetőleg a vízben nem akar majd megenni semmi sem amíg átúszom, vagy ha igen akkor az etikett diktálja, hogy vissza hívjam vacsorára.
Remélhetőleg az átúszás könnyen fog menni és a kis sárkány is követni fog vagy vissza kapaszkodik a hátamra. Bárhogy is csak azt remélem, hogy ő nem próbál meg vízbe fojtani menet közbe mert a fejemen ugrál. Ha pedig sikerült átérnem akkor szemügyre veszem a víz esés mögötti részt, hogy van-e járat. És ha van és veszély sincsen akkor pedig be is megyek jobban felmérni a lehetőségeimet.