Víz alatti város

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

Videón itt nézhető meg a kaland felvezető!
(zenével+mozgó szöveggel, ugyanaz, mint a képen)

---

Mint mindenki a Csillagködben roppant komolyan vette azon eseményeket, amik először az Onderon-on történtek, hiszen azoknak köszönhetően derült ki az is, hogy ide a Malachor V-re kell jönni, mert itt lehetnek, vagyis inkább vannak a Sith császár gyermekei. Az egész igazából versenyfutás volt, mert a Birodalmat kivéve senki sem akarta a gyermekeket holtan, csak a saját apjuk vezette államapparátus. Már csak ezen tényen felbuzdulva állapította meg szinte mindenki, hogy tudni akarják, hogy miért akarja Ta-Renn, a Sith császár olyan nagyon holtan a saját véreit és miért is voltak ennyi ideig titkolva.

Értelemszerűen minden birodalom, állam, csoport a legerősebb személyeit küldte volna, hogy megelőzzék a Birodalmiakat. De, ahogyan mindenki más is találkoztak azzal, hogy az ilyen személyeket szállító hajó - mint Jedi tanács, a Mandaloriai szuperkommandó, stb. - nem volt képes behatolni nemhogy a Malachor V légkörébe, de magába a Malachor rendszerbe sem. Így következhetett mindenkinél, a B, C, D, E… stb terv, mire sikerült olyan személyeket találni, akik még képesek behatolni a rendszerbe, de nem is csupán ágyútöltelékek, hogy azonnal elpusztuljanak. Szóval azok a tervek, hogy hirtelen lerohanják a bolygót és megtalálják a gyerekeket kudarcba fulladtak.

Fiwi saját „érdekből” érkezett, ami nem igazán érdek volt, mert nem bérelte fel senki, maximum amiatt, hogy a bolygóra hozzon néhány embert. Ezt a lehetőséget pedig megragadta, hiszen egyébként is ide akart jönni, hogy az ügy végére járjon, ha már ilyen sokat és régóta beszél mindenki erről az egészről. Majdnem két tucat személyt hozott el ide a hajójával - akár Traya is köztük lehet, ha szeretné - és a bolygó azon részein tette ki őket, ahova menni akartak. Saját maga ezt a középső részt nézte ki, így erre a részre érkezett. Mivel neki nem voltak parancsi, sem megbízatása, így elég szabad kézzel rendelkezhetett, hogy mit is akar itt tenni.

Ami Shanit illette őt most is a SIS küldte ki, hogy jöjjön el. Mivel kellően ártatlannak és fiatalnak tűnt, így a SIS erre akarta alapozni a küldetést. Ő is hallotta a legendákat, meséket korábban, így nem volt meglepő, hogy a felettesei is elmondták neki, amikor ide küldték, hogy élve szeretnék a császár gyermekeit. A lánynak ki kell használnia az ártatlanságát és naivságát arra nézve, hogy meggyőzhesse az őt érintő „gyermeket” arról, hogy a köztársaságnak segítsen a Birodalom ellenében. Mindenképp életben kell tartani az adott személyt és lehetőleg meggyőzni a csatlakozásról, vagy segítségnyújtásról. Ha a lány tudja és szükséges, akkor még szavai bizonyítása képen próbálja meggyőzni a férfit tettekkel, többek között azzal, hogy próbálja megóvni az életét, ha ez szükséges és lehetséges.

Traya-t Kreia kérte meg, hogy jöjjön el ide és próbáljon meg információkat szerezni, illetve ha tudja, akkor próbálja a saját maguk oldalára állítani ezen személyt, hiszen ő képviselheti azt, amit az ő maguk rendje is. Kreia maga jött volna, de ahogyan minden más erős személy, ő maga sem volt képes a rendszerbe sem bejönni. Traya-nak szerencséje volt, ő igen. A Névtelen Rend egyik tagja hozta el a hajójával, ha akarta, vagy egy mirialan lány - Fiwi - is eltudta hozni, aki örömmel, akár ingyen is elhozott ide másokat, akiknél érezte, hogy nem rosszak és ártók a szándékaik. Így végül is bármilyen módon, de Traya is eljutott a bolygóra a terveivel és Kreia kérésével.

Bárhogyan is érkeznek - Shani-t egy köztárasági sikló hozza - nagyjából egyszerre érkeztek meg az óceán széléhez, ahol egy semleges expedíció éppen pakolt befelé egy víz alatti járműbe, hogy ők is a lenti városba tartanak. Így örömmel elvitték a három nőt is, hiszen máshogyan nehezen jutottak volna le a közel két kilométer mélységben levő városhoz. Az út nagyjából egy órán át tartott, de végül megérkeztek egy tucatnyi tudós társaságában.

Odalent a hangárba érkeztek, ahonnan kiérve egy gyönyörű és modern városba érkeztek. Annak ellenére, hogy a bolygó évezredeken át lakatlan és kietlen volt ez a hely nagyon szépen megőrizte a régi mivoltát. Ami pedig talán még furcsább, hogy minden teljesen karban volt tartva, tökéletesen működött és minden tele volt növényekkel mindenfelé, élő növényekkel, fákkal, virágokkal, bokrokkal.

Ezeket leszámítva a városban teljes csönd honolt, a kis társaságon kívül senki sem látszott, minden kihalt volt. Mégis a fények a városban teljes kapacitáson jártak, még a több emeletes házak ablakaiból is fény szűrődött ki. A létfenntartás úgyszintén tökéletesen működött, a levegőben kellemes virág- és tengerillat lengte be az egész helyet.

Mint mindenki a Csillagködben roppant komolyan vette azon eseményeket, amik először az Onderon-on történtek, hiszen azoknak köszönhetően derült ki az is, hogy ide a Malachor V-re kell jönni, mert itt lehetnek, vagyis inkább vannak a Sith császár gyermekei. Az egész igazából versenyfutás volt, mert a Birodalmat kivéve senki sem akarta a gyermekeket holtan, csak a saját apjuk vezette államapparátus. Már csak ezen tényen felbuzdulva állapította meg szinte mindenki, hogy tudni akarják, hogy miért akarja Ta-Renn, a Sith császár olyan nagyon holtan a saját véreit és miért is voltak ennyi ideig titkolva.

Értelemszerűen minden birodalom, állam, csoport a legerősebb személyeit küldte volna, hogy megelőzzék a Birodalmiakat. De, ahogyan mindenki más is találkoztak azzal, hogy az ilyen személyeket szállító hajó - mint Jedi tanács, a Mandaloriai szuperkommandó, stb. - nem volt képes behatolni nemhogy a Malachor V légkörébe, de magába a Malachor rendszerbe sem. Így következhetett mindenkinél, a B, C, D, E… stb terv, mire sikerült olyan személyeket találni, akik még képesek behatolni a rendszerbe, de nem is csupán ágyútöltelékek, hogy azonnal elpusztuljanak. Szóval azok a tervek, hogy hirtelen lerohanják a bolygót és megtalálják a gyerekeket kudarcba fulladtak.

Ami azt illeti szegén Aeyaj nem önszántából volt ezen a bolygón. Az utolsó emléke, hogy Rhys-től és Jassa-tól tartott hazafelé Coruscant-on a mesteréhez, élvezve a szabadságot, hogy nem jedi többé. Volt egy olyan rossz érzése, hogy követik, de mire lépni tudott volna, annyit érzett, hogy nekiment valaki, ami után szinte azonnal rosszul kezdett lenni. Megszédült, hányingere volt, majd az egyik sikátor mellett az izmai felmondták a szolgálatot és összeesett, ezzel együtt elveszítette az eszméletét is.

Fogalma sincs igazából, hogy mennyi idő telt el mire magához tért, sem az, hogy hol lehetett. Az első, amit megérzett, hogy roppant kényelmetlen helyzetben fekszik egy ágyon, a puhaságból ítélve. A kezei teljesen el voltak zsibbadva, a feje felett X alakban az ágy támlájához voltak kötözve, emiatt alig tudta őket mozgatni is. A korábban rajta levő ruha sem volt rajta, helyett valaki egy rabszolga táncosnőkre jellemző öltözetet adott rá és ebben volt jelenleg.

Amit a szobából látott, félhomályos állapotok uralkodtak, odakint a tenger volt, ezt a falaknál és a plafonnál is láthatta. Odakint tengeri növények voltak jelen és halak, tengeri emlősök úszkáltak. Ezeken felül egy várost láthatott, aminek a fényei világítottak, természetesen az is a tenger alatt volt. Ebből annyit tudhatott, hogy már nem Coruscanton van, hiszen ott nem volt efféle hely. Egyelőre teljesen csöndes volt minden, nem látott, hallott senkit sem, ha pedig Erőn keresztül próbál élőlényeket keresni csak a kinti állatokat érzi, bent senkit.

Felszereléslistát írjatok!
Az újak miatt írom, hogy nincs sorrend, úgy írtok, ahogyan szeretnétek, a saját karijaimmal a kör végén utolsóként írok pont az új körváltási reag felett, hogy ne az legyen, hogy mindenki azt teszi, amit az én karim mond.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Ha azelőtt, hogy elvesztenéd az eszméletedet az utolsó gondolatod az, hogy valami nem oké, hát akkor valami ténylegesen nem oké. Túlságosan figyelmetlen voltam és mikor erre rájöttem, akkor már késő volt. Valamit beadhattak nekem vagy nem tudom, de nagyon hamar rosszul lettem és jött a sötétség is nem is olyan sokkal később. Igazán leszokhatnék arról, hogy elveszítgetem az eszméletemet és kényelmetlen vagy kellemetlen helyzetbe kerülök. Mindezt mi sem mutatja jobban, mint az ébredésem körülményei. Határozottan nem Coruscanton voltam, legalábbis nem hiszem, hogy aquaparkot építettek volna, vagy víz alatti hotelt. Egyáltalán az sem biztos, hogy van ilyen tiszta vizű hely a bolygón.
A másik dolog már kínosabb volt, valaki táncoslánynak öltöztetett be (igaz ez némiképp nosztalgikus érzésekkel töltött el) és az ágyhoz kötözött. Legalábbis a zsibbadt kezeimet oda kötözte. Ha nem lenne ennyire kényelmetlen ez a helyzet, akkor értékelni is tudnám, hiszen eléggé szép helyre kerültem, viszont bámészkodni most semmiképp sincs idő.
Legelőször azt próbálom meg felmérni, hogy valaki más van-e a szobában, úgy szemmel láthatóan, mint az Erőn keresztül, de ezzel nem igazán járok sikerrel. Mármint valaki vagy nagyon jól elrejtőzött, vagy ténylegesen egyedül vagyok.
~ Add, hogy szerencsém legyen. ~ fut át a gondolat a fejemen miközben arra kezdek el figyelni, hogy van-e bármi a szobában, ami elérhető akár fizikálisan, akár az Erőn keresztül számomra, hogy kiszabadítsam magamat. Egy levélvágó késnek, vagy egy recés élűnek is örülnék, de ha valami komolyabb, mondjuk egy fénykard lenne, akkor lennék csak igazán hálás. Különben is, vajon hová tehették a cuccaimat?
- Van itt valaki? - szólalok meg emelt hangon egy sóhajtás után, amennyiben semmilyen módot nem találok arra, hogy kiszabadítsam magam a béklyóimból. Nem igazán szeretem a veszélybe jutott királylányt játszani. Nem vagyok királylány.

---

Fiwi kicsit szomorú volt amiatt, hogy se Jonathan, se Drexer nem jöttek vele újfent a küldetésre, pedig ez azért elég nagy volümerűnek tűnt a számára. Mivel ez az egész Erőhasználó dolog volt, így nem is zavarta vele Claye-t, a férfi nem igazán volt ilyesmiben érdekelt. A bátyja éppen dolgozott valahol, így hát maradt saját maga és a két hűséges droidja, akik ide jöttek. Már csak azért is jött, mert az Onderon-on volt látomása a helyről, így tudni akarta az okát, hogy miért. Tudta, hogy az Erő útjai kifürkészhetetlenek, néhány dolog megmaradt neki abból az időből, amíg még ifjonc volt a Jedi rend berkein belül. Éppen emiatt nem volt hataloméhes és kapzsi sem. Éppen ezért örömmel segített másoknak is abban, hogy eljussanak a bolygóra. Aki fizetett, azt persze pénzért, de volt, akiket ingyen hozott, ha nem érzett bennük ártó szándékot. Így Cha'sool-t is ingyen hozta el. A megérkezés után a két droidra bízta a hajót a felszínen, hogy ők vigyázzanak rá, amíg saját maga a víz alatti városba megy. Ilyesmiben még úgysem nagyon volt része korábban, így a szomorkás kedve mellé a felfedezés, újdonság izgalma is ott volt. Már csak amiatt aggódott, nehogy a városnak a pajzsa megadja magát, mert ki tudja, hogy mennyire régi lehet.

Miután megérkeztek és a jármű, ami lehozta őket ide dokkolt a városba akkor ő maga is kiszállt a tengeralattjáróból. Ahogyan kiértek a város belsőbb(?) részébe – Fiwi legalább is annak ítélte meg – meg kellett, hogy torpanjon. Végignézett az egész helyen, amit lenyűgözőnek talált. Ha lett volna rajtuk kívül más zaj, akkor valószínű, hogy még füttyentett is volna egyet. Tetszett neki az, amit látott, akár még szívesen lakott is volna itt. De most nem emiatt voltak itt, volt fontosabb dolga is. annyira nem volt jó az Erőhasználatban, de azért próbálkozott vele, így igyekezett kinyúlni az Erőbe, hogy magukon kívül érez-e még itt élőlényt, vagy érzi-e azt, hogy merre is lehet az itteni testvér. Ha mindez nem válik be – amire számít egyébként – önmagát ismerve, akkor a hordozható szkennerét veszi elő, ugyan ez sem túl nagy hatótávú, de azért hátha talál valamit így, vagy úgy. Egyelőre azonban nem szól semmit sem, majd akkor, hogyha talált valamit, addig egyelőre nem látta túl nagy értelmét a dolognak.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

A megérkezés után elsőre szinte mindenki ledöbbent azon, hogy milyen jó állapotban van a hely és amiatt is, hogy mekkora. A tudósok, kutatók, akik nem is igazán az ikrek miatt érkeztek – ahogyan a lejövetel során kiderült – hanem maga a hely miatt ők halkan egymás között kezdtek sugdolózni, hogy mi is a véleményük erről a helyről. Leginkább csodálat szűrődött ki a hangjukból és némileg félelem is. Fogalmuk sem volt, hogy mi várhat itt rájuk, már azt is természetellenesnek vették, hogy a hely létezik még. A szavaikból az volt kivehető, hogy már rég el kellett volna pusztulnia a helynek.

Közben Traya és Fiwi is nekiláttak annak, hogy az Erő segítségét vegyék igénybe amiatt, hogy a környéket felmérjék. Fiwi, ahogyan sejtette nem volt túl szerencsés és magukon kívül nem nagyon érzett senkit sem, így ő inkább áttért a technológiára, amivel máris jobban ment. Traya-nak természetesen nem voltak gondjai azzal, hogy az Erő segítségét vegye igénybe erre az egyszerű feladatra.

Traya azonnal érezni kezdte, hogy közel sem olyan kihalt ez a hely, mint elsőre látszott. Nem csak az óceán volt tele élettel, hanem a város is. Odakint az óceánban megannyi hal és emlős úszkált, idebent pedig az épületek voltak tele értelmes létformákkal, még akkor is, ha semmilyen hang nem szűrődött ki ide a nyílt terepre. Így hirtelen itt a közelben legalább olyan százötven-kétszáz értelmes létforma volt itt. Ugyanezt mutatta Fiwi eszköze is, így mind a ketten nagyjából kétszáz méteres sugarú gömbben érzékelték a dolgokat.

Ami az Erő lenyomatát, mintázatát illette abból egyelőre semmit sem lehetett érezni, a közelben levők minden mást elnyomtak. Határozottan érezni lehetett a sötét oldal erejét és hatalmát, ami mind a két közvetlen közelükben levő épületből is érződött. Ami még „rosszabb” mind a három nőnek olyan érzése kezdett lenni, mintha figyelnék és néznék őket. Bár, ha körbenéztek, akkor nem látták, érzékelték, hogy mégis honnan…

Aeyaj igyekezett gyorsan körbenézni a helységben szabad szemmel, illetve az Erő segítségével. Mind a kettőt megtudta tenni, természetesen az Erő volt a hatékonyabb, de senkit sem érzett a közelben. A szobában semmi olyasmit nem látott a lány, amivel ki tudná szabadítani magát, még szerencse, hogy azonban tanult ilyet korábban. Így az Erő segítségével megfelelő szögben tudta fordítani a csuklóit és a kezeit.

Ez igencsak fájdalmas mutatvány volt, hiszen több helyen ki kellett az ízületeit is ki kellett akasztania, ugrasztania, az ujjaiban, csuklóban, de még a bal kezén a könyökét is, hogy megfelelő szögbe tudja a kezeit húzni. Úgy négy-öt perc fájdalmas kísérletezés után végül sikerült először a jobb kezét kihúznia kötelékből, majd utána már a bal is szabad lett. Ezek után következhetett az, hogy a kiugrasztott dolgokat visszategye a helyére.

Ez újabb fájdalmas mutatvány volt, de egy idő után már csökkent is a fájdalom és az egész megérte a fájdalmas próbálkozást, hiszen szabad volt. A zsibbadás miatt a fájdalom is tompult korábban, de most már kezdett olyan érzés lenni, mintha hangyák rohangásznának benne. Fájtak a kezei, de ettől még fogja tudni őket tökéletesen használni, csak majd valamikor nem árt nekik egy fáslizás és pihentetés.

Most, hogy végre szabad volt és összeszedte magát, nekiláthat majd annak, hogy ténylegesen tehesse, amit akar, már nem korlátolta semmi sem a mozgásban.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

Ha Fiwi számára eddig nem lett  volna egyértelmű, hogy az egyik nő, akit elhozott Erőhasználó, akkor most már teljesen biztos lehetett mindebben. Az érzelemmentes hangtól pedig kirázta a hideg a mirialant. Nem örült annak, hogy erőhasználóval hozta össze a sors, vagy az Erő. Nem azért, mert nem kedvelte őket, erről szó sem volt, hiszen a két legjobb barátja is szürke jedi, hanem, mert saját maga nem volt túl képzett, nem tudott többet megtanulni annál, amit most tudott, így pedig, ha ellenfélként is erőhasználóval kerül szembe, vagy épp ez a nő támad rá, akkor nem nagyon tudja megvédeni magát. Ami viszont szerencsére ment neki, hogy az efféle zavaró gondolatokat elűzze az elméjéből, így igyekezett is megtenni mindezt, hogy a feladatra koncentrálhasson.
- Egyetértek, a szkenner is érzékelő őket – erősítette meg a másik szavait.
Nem akarta kimondani a nyilvánvalót, vagy talán neki nyilvánvaló, hogy valószínűleg akik itt benn vannak, azok tudják, hogy megérkeztek és itt vannak már, így bármit tesznek nem biztos, hogy meglepetés lesz azok számára. De igazából nem az volt a kérdése, hogy tudnak-e róluk, hanem hogyan és mikor kerültek ide és miért? Ki tudja, hogy mióta vannak itt, nem tudta, hogy megtalálták-e már az itteni „gyereket”, vagy sem. Örült volna, ha lesz valaki, akinek felteheti a kérdéseket, de nem is tudta, hogy saját maga is hasonlóképpen gondolt a fogadtatásra, mint a társnője, hogy vagy megtámadják őket – amire nagyobb esélyt látott, hogy fenyegetésnek fogják fel őket – vagy pedig szívélyesen üdvözlik. Ilyesmivel életében nem nagyon találkozott, így ezt az eshetőséget sajnos a tapasztalatai alapján kellett, hogy kizárja.
- Ön szerint az itt lévők őrizhetik, vagy kutathatják a császár gyermekét? – érdeklődött halkan a másik nőtől.
Azzal egyetértett egyébként, hogy menjenek beljebb, így kezébe vette a sugárpisztolyát, hogyha kell, akkor majd ezzel védekezhessen. A fénykardját nem akarta leleplezni, addig nem, amíg nem muszáj. Szóval, így ha elindulnak, akkor követi a másik nőt, ha pedig megtámadná őket valaki, akkor igyekszik majd védekezni és kitérni a támadás elől.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

Traya szavai és utána Fiwi megerősítése annyira nem nyerte el a fegyvertelen tudósok tetszését és még a beszélgetésük is megakadt a két nő háta mögött. hirtelen érezhetően fagyosabb lett a levegő és a tudósok felől félelmet lehetett érezni. Traya és Fiwi pedig a benti részen felül valami nagyon furcsát érzett még meg az Erőben a saját hátuk mögül a csapat legfiatalabb tagjánál, egy farghul lány felől. Igazat megvallva az érezni talán erős szó, mert épp ez volt a gond, hogy nem éreztek semmit sem.

Konkrétan hatalmas ürességet éreztek az Erőben, mintha egy feketelyuk lett volna, a lány egyszerűen taszította az Erő-t, ami nem volt túlságosan természetes. Valószínűleg egyik nő sem találkozott még efféle jelenséggel korábban, a lány konkrétan olyan volt, mintha halott lenne. Ha valaki elrejti magát az Erőben az olyan, hogy az Erő még átfolyik rajta, de csupán a személyt rejti el, mintha csak a levegő lenne ott. De itt nem ez volt, itt konkrétan egy hatalmas üresség tátongott az Erőben.

Ha nem állnak le ezt elemezni, hanem tényleg haladnak tovább, a tudósok köszönték, de inkább maradnak addig hátra, amíg a páros fel nem deríti a helyet, hogy az biztonságos, így csak Traya és Fiwi indulhattak előre. Hatalmas terek voltak, fákkal, szökőkutakkal, medencékkel. Mind a két nő érezhette, hogy még mindig figyelik őket, tudták, hogy ott vannak és tényleg figyelik őket, de még mindig nem lehetett senkit sem látni sem kint az utcán, sem a házak ablakaiban.

Közben komlinken át szóltak nekik a tudósok, hogy sikerült lementeni a hely térképét, amit át is küldtek nekik. Úgy kétszáz méter után az út egy nagy térré tágult, ami úgyszintén fákkal, virágokkal, medencékkel, szökőkutakkal volt tele. Innen pedig két irányban lehetett tovább haladni, „észak” felé beljebb a városba, vagy „délnyugatra” visszafelé egészen a védőpajzs széléig.

Ugyanaz.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Egy árva lelket se érzékeltem a közelemben, sem az érzékszerveimmel, sem pedig az Erőn keresztül. Szabadulás szempontjából ez jó hír volt, az kevésbé, hogy olyan tárgyat se láttam, ami segíthetne, vagyis az egyetlen lehetőségem a nagyon fájdalmas opció volt.
Mély levegőket vettem, hogy mentálisan és fizikálisan is felkészüljek arra, amit tenni akartam, majd összeszorított fogakkal kezdtem bele. Az ízületeimet kellett kiakasztani és kiugrasztani mindkét kezemben az Erő segítségével. A könnyeim is eleredtek és kellett közben szünetet tartsak, hogy ne ordítsak fel a fájdalomtól, mígnem előbb a jobb kezemet tudtam kiszabadítani, majd pedig a balt, és így már fel is tudtam ülni az ágyon. Azonban a procedúra még nem ért véget, mivel helyre kellett tenni az ízületeket, ami egy újabb tortúra volt.
Mélyeket lélegezve próbáltam, amennyiben lehetséges volt, fáslinak használható darabokat szakítani az ágynemű huzatból, hogy beköthessem a kezeimet.
Ha sikerült, ha nem, egyszer a szobát mértem fel valamiféle terminált keresve, hanem akkor egyenesen az ajtóhoz sietve előbb hallgatózni, hogy van-e kinn valaki, ha pedig nincs, akkor megpróbálom kinyitni és folytatni a felfedezést.

---

- A legrosszabb fajták – értett egyet a titkos rendekkel.
Az, hogy a tudósok nem akartak jönni nem volt olyan meglepő a számára, miután kibukott a Jedi rendből és a Mezőgazdasági részleghez került, ott is a munkások nem értettek a harchoz, saját maga is így lenne, ha nem kerül el onnan. A tapasztalati szerint a tudósokra nem volt túlságosan jellemző, hogy harci helyzetben megállják a helyüket. Kinézte belőlük, hogy azok után, hogyha minden tiszta és hátraszólnak neki, majd akkor fognak jönni, ha már semmilyen veszély nincs. Vagy képesek lehetnek arra is, hogy hívnak zsoldosokat, hogy azok segítsék őket. De az már nem Fiwi ügye volt. mielőtt megszakította volna a kapcsolatot az Erővel, vagyis befejezte volna a kinyúlást belé, akkor megérezte hirtelen azt, amit még soha. Ösztönösen kapta a fejét a farghul lány irányába. Nem igazán tudta hova tenni ezt a dolgot, csak azt nem értette, hogy miként nem halott a személy, náluk érzett effélét.
Azonban, ahogyan elindultak igyekezett erről teljesen elterelni a figyelmét és arra figyelni, ami itt előttük van. Szinte a bőrén érezte azt, hogy figyelik őket, ami igencsak kellemetlen érzés volt, éppen az ilyen kellemetlen érzések miatt hagyott fel a csempészettel is és tért rá a legális kereskedelemre, üzletekre, sokkalta kevésbé volt stresszes. Egyelőre azonban szerencsére nem támadtak rájuk, igazából nem értette, hogy miért, de nem is keresett rá mélyebb magyarázatot. Amikor a térre értek, akkor érdeklődött, hogy merre menjenek és közben ő maga is a térképre nézett. Saját maga a fenti nagy raktárt nézte ki magának, de ekkor a másik nő is válaszolt. Végül is logikus volt és jobbnak találta a nő ötletét, hiszen egy olyan nagy nyilvánvaló helyen biztosan nincs semmi és az Erő sem súgott neki semmit.
- Legyen, amit ön javasol, nekem nincs jobb ötletem – mondta végül.
Ha elindulnak, akkor halad továbbra is a nővel, természetesen ugyanúgy figyelve a környéket, ha szükséges, akkor fedezékbe igyekszik ugrani és próbál kitérni a támadások elől. De azért remélte, hogy efféle gond nem fog előfordulni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

A páros hamarosan el is döntötte Traya javaslata után, hogy merre menjenek. Ahogyan elindultak. Az út hasonló volt, mint eddig, ugyanúgy a magas épületek között haladva a fém úton, közben pedig fák, bokrok is voltak. Minden tökéletes, kifogástalan állapotban, rendesen karbantartva. A szökőkutak, medencék tiszták, friss vízzel, többől locsolócsövek vezettek a növényekhez.

A fények ugyanolyan erősek, nappali fényűek, mint a korábbi helyen és a távolság itt most valamivel több volt, mint az első részen, majdnem kétszer annyi. Szerencsére itt azon az úton is volt bejárat a kör alakú épülethez, amelyiken megközelítették azt. Nem kellett megkerülni az egész tömböt, hogy bejáratot találjanak. Itt sem volt senki sem, de továbbra is érezhető volt, hogy figyelik a két nőt.

A bejáratnak szerencsére sima egyszerű fotocellás ajtaja volt és nem kellett hozzá semmilyen kódcilinder. Így az üvegajtó már akkor kinyílt, amikor a két nő megközelítette az egyébként a földszinten csak üvegablakból álló épületet. Az a fajta „üveg” volt, ami kívülről nem enged belátni, de bentről kifele lehet.

Belül egy kör alakban futó folyosót találtak még több bejárattal a külső íven – azaz az utcára nyílva – illetve továbbiakat, amik beljebb vittek az épületbe. Ha beljebb mennek, akkor egy hatalmas kör alakú csarnokba értek, aminek három másik bejárata volt azon felül, ahol ők bejöttek. A kinézete alapján a hely valamilyen bányászati létesítmény lehetett.

De nagyon körülnézni nem volt idejük, ugyanis a többi ajtón összesen nyolc fő jött be fekete csuhában jellemzően lőfegyverekkel a kezükben és már távolról célba vették a két nőt…

A kiugrasztás után következetett az, hogy Aeyaj visszategye a kezeit, amit ugyan fájdalmas volt, de amint az ízületek a helyükre kerültek a fájdalom szinte villámcsapásra szűnt meg. Ugyan egy-két percig még tompán lüktetett mindkét karja, de ez a fájdalom a korábbihoz képest már semmiség volt. Utána pedig ez is elmúlt, révén nem volt szalagszakadás, vagy efféle sérülés.

A lány ezek után tudott magnak a lepedőből darabokat tépkedni és azzal bekötözni a kezét. Ezen idő alatt senki sem jött a közelbe, nem nyitottak be a helységbe. Aeyaj pedig elindult az ajtó irányába, hogy megnézze mi is van odakint. Az ajtónyitással szerencsére nem kellett bíbelődnie, de az, ami odakint fogadta, arra valószínűleg nem számított.

Maga az ajtó azonnal kinyílt, amint a közelébe ért, sima egyszerű mezei fotocellás ajtó volt, legalább is belülről. Odakint egy folyosóra érkezett, amin a világítás éppen villódzott a felül futó neoncsövek sérülése miatt. Több ajtó is látszott a folyosón, de életnek nyoma sem, sőt inkább pont az ellenkezője fogadta odakint az egykori padawant.

A falak és a padló is csupa véresek, annyi vér volt mindenfelé, hogy legalább egy tucat embernek, vagy ember nagyágú lénynek kellett itt meghalnia. A folyosó egyébként egy irányba vezetett csak, a nagyobb dóm belseje felé, a másik irányba olyan húsz métert vezetett még és véget ért. A véres foltok a húzás a talajon is a város irányába tartottak.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

AEYAJ’GAMU

A kötözés után, és mivel lassan a zsibogás is elmúlt, már sokkal jobban éreztem magam. Legalábbis azt leszámítva, hogy fogalmam sincs róla, hogy hol vagyok, hogyan kerültem ide és ki tette ezt velem. Nagyon reménykedtem benne, hogy csupán ennyi dolog miatt kell aggódnom és nincsenek egyéb, nem várt dolgok.
Az ajtóhoz érve, az magától kinyilt, feltehetőleg érzékelte, hogy ott állok, odakinn viszont a folyosó elég zűrösnek látszott. Rengeteg vér volt odakint és feltehetőleg ember nagyságú lényektől származhatott, hiszen kisebbek esetében kevesebb mennyiség lett volna. Az látszott, hogy valamit vagy valakit vonszoltak a folyosón a város irányába, így bármennyire is nem tetszett a dolog, de az volt az egyetlen irány, amibe elindulhattam.
~ Csodás, ez az én szerencsém. ~ sóhajtottam fel gondolatban, majd amilyen óvatos léptekkel csak lehetett indultam el abba az irányba amerre húzhatták azt a valamit, valakit. A lehető legkevesebb hangot akartam csapni, és közben figyeltem arra, hogy az Erőben kinyúlva megpróbáljam érzékelni, hogy megjelenik-e valahol a közelemben élőlény, aki segíthet, vagy akit el kellene kerülnöm a fizikai épségem megmaradásának érdekében.

---

Mikor Traya elindult, akkor Fiwi követte, pár lépésnyire a zabrak nőtől. Nem lemaradva, hanem lehetőleg egy vonalban igyekezett vele haladni tovább. Most már egyre kevésbé kezdett tetszetni neki, hogy sehol sem látnak senkit sem, miközben valószínűleg az Erőn át is érezné őket, illetve látná a kézi szkennerének kijelzőjén. Nem tudta, nem igazán értette továbbra sem, hogy miért is rejtőzködnek ennyire. Talán éppen azt mérték fel, hogy mennyire lennének barátságosak, vagy éppen ellenségesek? Mert úgy vélte, hogy ebből nem igazán fogják kideríteni sem. Feszülten kémlelte a környéket és végül pedig megérkeztek az épülethez. Nem tudta, hogy milyen épület lehet, de kissé meglepte, hogy az ajtó kinyílt nekik, valahogyan nem effélére számított. Talán lakóépület lenne, vagy olyasmi, aminél nem okoz gondot, ha bárki belép? Csak mert ennél még saját maga is nagyobb biztonsággal látta el a telepét a Tund-on, pedig ott aztán nem kell attól tartania, hogy bárki bemerészkedne. Arra szinte a madár sem jár. Odabent ő maga is nézelődni kezdett, azt személy szerint kissé furcásnak találta, hogy itt is minden olyan jó állapotban van, de inkább igyekezett nem fennakadni ezen. Az épület struktúrájából úgy vélte, hogy középen lesznek az érdekesebb részek. A gondolataiból pedig a másik nő szavai zökkentették ki.
- Egyetértek, nézzünk körül odabent – felelte halkan.
~ Ha nem szeretne zajt ütni, akkor nyugodtan kommunikálhatunk telepatikusan is. nekem így is megfelel ~ üzente a másik nőnek. ~
Odabent egy furcsa terembe érkeztek, ahol nem is nagyon volt lehetőségük arra, hogy nézelődjenek, mert hamarosan vendégeik lettek. Amikor a társnője felemelte a kezét, akkor lassan és óvatosan ő maga is az oldalára akasztotta a sugárpisztolyát és felemelte a kezeit, hogy mutassa, hogy ő sem akar bántani nekik. Mivel a társnője elmondott mindent, amit ő maga is tudott volna, így nem látta értelmét annak, hogy újra mondja. Remélte, hogy nyernek egy kis időt, vagy megússzák azt, hogy rájuk támadnak. Ha nem támadnak, hanem nekiállnak beszélni, akkor nem tesz semmit, ha megtámadják őket, akkor fénykardot ránt és azzal próbál védekezni, mert ennyi ember ellen a sugárpisztolynak nem sok hasznát venné.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

Traya eddig a kiszűrődő fényeket főleg lakóépületeknél látta és nem pedig ipari épületnél mint ez. De persze még mindig az is lehetett, hogy ott az üveg volt olyan, hogy az keltette az illúziót, mintha égne bent a lámpa. De erre most nem kapott választ, legalább is ennél az épületnél nem. odabent pedig a szavaira a társnője egyetértett és még talán meglepően telepatikusan is válaszolt, hogy folytassák úgy a kommunikációt, ha Traya úgy gondolja.

Odabent a zabrak úgy döntött, hogy megpróbálja diplomatikusan megoldani a helyzetet, azaz szavakkal elérni azt, hogy elvezessék őket a vezetőjükhöz. A szavai után végtelenül lassan telt az idő, ahogyan a némaság a teremre borult. Senki sem mozdult, valószínűleg mindenki, aki idegesebb a saját szívének lüktetését hallhatta leginkább. Azok, akik ide jöttek fegyverekkel, vagy tökéletesen urai voltak az érzelmeiknek, vagy nem volt nekik. Ugyanis még az Erőben sem lehetett semmit sem érezni felőlük.

Igazából, ha valaki próbálkozott ezzel, akkor még ezeknek a jelenlétét sem lehetett érezni. Nem, ők nem Erő-halottak voltak, csak nem voltak jelen, vagy elrejtették magukat az Erőben, vagy pedig nem is voltak élőlények. Úgy nagyjából fél percet kellett a kínos és zavaró néma csöndben várakoznia a két nőnek, mire végül az egyik megszólalt. A válasz pedig megszületik, hogy miért nem lehetett a gondolataikat kifürkészni, egy droidhang szólalt meg.

- Távozzatok, vagy itt fogtok meghalni, ezt üzeni a parancsnokunk! – mondta a droid.

Aeyaj az egyelten irányba indult el, amerre tudott, az pedig nem volt más, mint a nagy dóm irányába. A vérhúzást kellett követnie a folyosón végigérve egy ajtó fogadta, ami ki is nyílt, majd utána egy rövidke folyosó következett, aminek a végén egy újabb ajtó fogadta.

Ez is egy fotocellás ajtó volt, ami ki is nyílt, amint a lány a közelébe ért. Itt végül egy hatalmas csarnokba érkezett a lány – térképen a jobb felső – ahol félhomályos állapotok voltak. Nem sokkal maga előtt egy nagyobb kupac tetemet talált, amik véresek voltak és egymásra voltak nemes egyszerűséggel hajigálva.

Itt magában a raktárszerűségnek azon csarnokában, légterében, ahova érkezett három nagyobb ládát és az ajtóval szemközti falnál egy hatalmas tartályt is látott. A tartáj körül zúgó hangot hallott, ahogyan az működött, a kinézete alapján oxigén-, vagy víztartály lehetett. Felirat nem volt rajta, így ez nem volt megmondható ránézésre. Sima fehér, frissen – vagyis nem olyan régen – festett darab.

Itt továbbra sem érzékelt semmilyen életet, vagy élőlényt és azt még láthatta, hogy a tartály előtt balra tovább halad a csarnok és ott a bal oldali irányból még némi fény is szűrődött erre a részre, ahol most volt.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Nem voltam elragadtatva attól, hogy vérnyomokat kellett követnem, ahogyan az sem volt túlságosan megnyugtató, hogy minden ajtó gond nélkül kinyílt. Persze kézenfekvő volt, de annak fényében, hogy milyen helyzetben ébredtem eléggé furcsának volt mondható, hogy ilyen könnyedén és gond nélkül tudok mozogni idebent. Értelem szerűen, hacsak nem történt valami probléma, akkor mindössze laboratoriumi kisegér lehetek, akit egy ilyen szituációba betettek. Ez pedig nem tetszik.
Ahogyan az sem tetszett, amit a raktárba belépve láttam. Tetemek egymásra pakolászva, az Erőben pedig továbbra se éreztem élőlényeket, úgyhogy ezek aligha tudták volna elmondani, hogy mi is folyik itt. A ládákat viszont, amennyiben lehetséges volt, megpróbáltam átvizsgálni bármilyen felszerelést keresve bennük. Reménykedtem abban, hogy hátha benne van valamelyikben a saját felszerelésem, de őszintén szólva ennek elég kevés esélyt jósoltam. A sikerességtől függetlenül a következő amit megvizsgáltam az a tartály volt. Leginkább azt próbáltam kitalálni, hogy mégis mi lehetett, vagy hogy hallok-e belőle bármilyen hangot. Csak azután, hogy mindezt felértem, természetesen a holtesteket elkerülve, hiszen nem igazán akartam azoknak még csak a közelébe se menni, indultam el bal fele arra, amerről fény is szűrődött be.

---

Fiwi többször is beszélt élete során telepatikusan a két barátjával, bár a szavakat, fél mondatokat egymás között tökéletesen megértették, vagy egymás mozdulatait. De másokkal nem volt így és mivel nem vizsgálta Erőn keresztül Cha'sool-t, így inkább felhozta ezt. Már csak azért sem vizsgálódott, mert nem volt túl járatos ebben és tudta, hogy képesek mások megérezni, ha Erőn keresztül vizsgálják őket, főleg olyan kontárok, mint saját maga. Nem akart tolakodó, sem illetlen lenni. Végül már sem szavakkal, sem gondolattal nem felelt a nőnek, csak egy rövid biccentéssel.
Miután beértek az épületbe egyelőre a „kedves” vendéglátóik, akik mindegyike, vagy egy részük – az előbb hallott hang alapján legalább is – droid volt. Kicsit meglepő volt az egész, eddig nem nagyon látott olyan droidot, amin bármiféle ruha lett volna. Egy pedig biztos volt, hogy nem nagyon akarják itt látni őket, ami pedig egyet jelentett. Az, hogy harc lesz, mert Cha’sool nem úgy tűnt, mint aki nagyon el akarna menni és saját maga sem akarta nagyon feladni a dolgot, ha már egyszer itt volt, látta a látomásokat, akkor tudni akarta, hogy mi zajlik itt. Ha volt ideje, akkor szabad kézzel próbált a fénykardja után nyúlni, ha nem, akkor valószínűleg társnőjéhez hasonlóan ő is telekinetikát igyekszik használni. Azt még megnézi, hogy Cha’sool melyik irányba mozog, mert akkor ő maga értelemszerűen az ellenkezőt fogja megtenni, mert nem akarta a másikat zavarni és sokkalta hatékonyabb az is, hogyha két irányba támadnak és nem csak egy felé.
Noha a fénykardvívó formája nem kifejezetten védekező stílusú, de azért igyekszik elugrálni, elmozdulni a lövések elől, ha nem tudja fénykarddal visszalőni őket. egyébként próbál a droidokhoz a lehető legközelebb jutni és szétvágni őket ha mindez sikerül. Nem számít hol, a lényeg, hogy több darabban végezzék.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

A két nőnek nagyon-nagyon szerencséje volt, az ellenfeleik mind droidok voltak és meglehetősen ügyetlenek és lassúak voltak, így Charaka minden gond nélkül magához tudta rántani a fénykardjait telekinetikával, míg Fiwi a kezével előszedni azt. Ezek után mind a két nő ellentétes oldalra indulva ugrott neki a droidoknak.

Szerencsére, mint mindig most is igencsak tehetséges és ügyes módon lőttek a droidok, amiknél az első kettő – egy-egy – szétvágása után nyilvánvaló is lett, hogy miért. Mindegyik sima egyszerű jól ismert Kukadroid, azaz B1-es volt. emiatt nagyon kerülgetni sem kellett a lövedékeket, hanem csak menni és szeletelni.

Ez pedig egyszerű volt, néhány sugárnyalábot így is vissza tudott lőni a két nő, de igazából úgy mentek át és szeletelték fel a droidokat, mint ahogyan a lézerkés szokta a kenyeret. Az egész alig tartott tovább, mint tíz-tizenöt másodperc. Fénykard, lövések, illetve földre zuhanó fémdarabok zaja töltöttem meg ezt a helységet, ahol a hölgyek voltak.

A „csata” nagyjából tíz másodperc volt, utána pedig amint az utolsó darab droidalkatrészek is a földre estek csönd ereszkedett a két nőre, csak halk zúgást lehetett hallani, amit az alattuk levő gép adott ki, mint eddig is.

Továbbhaladva próbálta Aeyaj a ládákat megnézni, de azokban főleg élelmiszerek, szerszámok, vásznak, gyógyszerek voltak. semmi hír a felszereléséről, sem pedig fegyverekről. Kalapácsot, vagy fémrudat persze talált, amit annak tud használni, de semmi egyebet. Bár az élelmiszer és a tiszta víz az lehet, hogy jól jött, mert amint meglátta őket rögtön éhes és szomjas lett. Ki tudja mikor tudott utoljára enni, vagy inni.

Táskát is talál a dolgok között, így abba bele tud pár dolgot tenni magának, ha szeretne, ezek után pedig odaléphetett a nagy tartályhoz, hogy kiderüljön, hogy mi van benne. A tartályt megkongatva úgy hangzott, hogy tele van és felirat is volt rajta, amin a H2O szerepelt, azaz víz volt benne. Ezek után pedig ment tovább kifelé innen.

A következő része a csarnoknak teljesen üres volt, itt pedig már látszott a fény. Ahogyan kiért az épületből egy hatalmas utcára ért, odakint házak fogadták – magas épületek, bár nem toronyépületek, csak lakházak – az utcán fák, növények, járműnek nyoma semmi sem volt. Az utcán lámpák világítottak és a házakból is fény szűrődött ki. Felnézve pedig láthatta Aeyaj ismét, hogy egy hatalmas dómban van a víz alatt.

Alig pár pillanata ért ide és lépett ki, máris azt kezdte érezni, mintha figyelnék, bár élőlényeket szabad szemmel nem látott.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Addig a pontig, amíg az enni és innivalót meg nem láttam tulajdonképp nem is éreztem, hogy mennyire szomjas és éhes vagyok. Feltehetőleg még nem annyira, hogy a szervezetem üvöltve közölje velem ezt a tényt, de a gyomrom dorombolása az étel láttára elég egyértelmű jelzés volt. Úgyhogy miközben az egyik ládában talált táskába pakoltam némi élelmet, innivalót és könnyebb és kisebb szerszámokat, amik hasznosak lehetnek számomra, addig fogyasztottam is a maradék élelmiszerből és innivalóból egy keveset. Nem sokat, csupán annyit, hogy az elegendő legyen és később se legyen gondom az éhezéssel vagy a dehidratációval.
Végül egy fémrudat magamhoz véve ellenőriztem le a tartályt. Se a kongatásra, sem később nem ugrott elő semmi, a tartály feltehetőleg tele volt, és a felirat szerint csak víz volt benne. Addigra nem mentem el, hogy ténylegesen meggyőződjek erről, így hagytam a dolgot és elindultam a feltehetőleg kijárat irányába.
Ahogy a következő részbe értem, és a fény is jobban látszott, gyorsítottam a lépéseimet akaratlanul is, hogy minél hamarabb kijuthassak innen. Már éppen fel akartam lélegezni, hogy megtudom hol is vagyok, de tévednem kellett. A hely, vagyis város, ahova kijutottam ugyan annyira ismeretlen volt számomra, mint ahonnan kijutottam. Továbbra is a víz alatt voltam valami dómszerű építményben és egy elég kihalt városban. Se emberek, se járművek, csupán a kivilágított utak. Még szerencse, hogy legalább fény volt, mert hanem vakon keringhettem volna itt körbe és körbe.
~ Vajon most kerültem csapdába? ~ tettem fel a kérdést, mikor megéreztem azt, mintha figyelne valaki. Látni senkit és semmit sem láttam, így hát maradt az egyetlen dolog amit tehettem, hogy kinyúlok az Erőbe és megpróbálom érzékelni, hogy van-e a közelben valamilyen élőlény. Persze ha jól rejtőzik, az Erőben is, akkor aligha fogom felfedezni, de az is egy olyan információ amivel előrébb lehetek. Amennyiben sikerül észlelnem, hogy honnan is jön a megfigyelés, akkor abba az irányba indulok el, hsizen mégis csak az az egyetlen lehetőségem és nem a céltalan kalandozás.

---

Ami azt illeti picit talán még csalódott is Fiwi amiatt, hogy összesen kukadroidokkal kerültek szembe. Azt kissé furcsállta, hogy ruhákban voltak, így miután legyőzték őket ő maga meglepve tapasztalta, hogy a társnője egyszerűen kisétált a helységből. Megvonta a vállát minderre és inkább nekilátott annak, hogy átvizsgálja a droidokat, hátha talál valamilyen használható nyomot, vagy bármit. Még a ruhákat is igyekszik megnézni, hátha azok specifikusak valamihez és előrébb vezetnek.
~ Én azt hiszem, hogy kimegyek majd és figyelem, hogy ér-e minket meglepetés, ha rájönnek, hogy a droidoknak annyi ~ igyekezett üzenni a másik nőnek. ~
Tartott attól, hogy azok, akik odakint figyelték őket, azok előbb vagy utóbb támadni is fognak. Azonban, ha volt valami hasznos a droidoknál, akkor azt igyekezett még magához venni majd azokkal kiindulni. Ha nem, akkor értelemszerűen extra felszerelés nélkül megy ki. Arra a részre próbál kimenni, ahonnan jöttek, szóval azt a részt nézni, sajnos mindent lefedni nem tud, így ha valaki utánuk jön, vagy idegenek jönnek, akkor legalább egy helyről tudja. Egyébként ha kiért, akkor igyekszik továbbra is technológiára támaszkodni és azzal figyeli a környéken az életjeleket és a mozgást, hátha meglát valamit. Azért nem az Erőre továbbra sem, mert azzal sokkal kisebb területet képes csak érzékelni, behatárolni, mint a technológiával. A megbízhatóságot inkább nem vette számításba, mert tudta, hogy az Erő lenne inkább, de hát azzal meg ugyebár eléggé limitáltan van „ellátva”, így inkább támaszkodott a kevéssé megbízhatóbb – bár élettelen dolgokat is észlelni tudó – technológiára.
Ha valamilyen oknál fogva megtámadná valaki, akkor igyekszik fedezékbe ugrani és onnan felmérni a támadókat, ha tud, akkor visszatámadni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

Fiwi maradt a teremben, hogy megnézze a droidokat, miközben Traya kiment a helységből. A nő még megkapta a mirialan lány telepatikus üzenetét, hogy mit is fog tenni. A szürke jedi megtudta nézni, hogy mi van a droidoknál. Igazából maguk a droidok sem voltak túl jó állapotban, sem pedig a szabvány fegyvereik, amik náluk voltak. A ruhák egyszerű posztó poncho-k, ezeken felül semmi sem volt náluk.

Traya pedig kiment, hogy a folyosókon kutasson és megnézze őket, amit hamar észrevett, hogy nem volt lépcsőház, sem pedig liftek, amik felfelé vittek volna az épületből. Itt lenn mindössze egy megfigyelőszobát talált, ami teljesen üres volt, abban voltak kamerák, amik mutatták az épület többi helységét. A földszint felett az egész épület üres volt felfelé, csak hűtőrendezéssel rendelkezett, ami a köríven helyezkedett el végig.

Maga a helység egy fúrótorony volt, épületnek „álcázva”. Itt a teremben kiderült az is, hogy mire szolgál, a talajt fúrja geotermikus energiákért, ami energiával látja el a teljes dómot, magát a várost és a kupolát is. A bent látott adatok alapján, a térképen az összes üres körnek mutatott épület is hasonló fúrórendszer volt. Így látszott, hogy hat nagyobb és egy kisebb hasonló épület volt itt a városban.

Élőlényeket itt benn nem érzett a nő, csak a kimenő Fiwi-t érzékelte, aki arra a részre ment ki, ahonnan bejöttek korábban.

Ahogyan kinyúlt az Erőbe odakint Aeyaj érezhette, hogy az épületben vannak emberek, de látni nem látta őket, azonban a kellemetlen érzés ott volt, hogy figyelik, bár, hogy ki, vagy kik az a rejtély homályába veszett. Innen igazából egyetlen irány volt, amerre tudott menni, az pedig előre. Itt hamar elérhetett a sarokig, ahol két irányba ment tovább az út.

Itt, ha körben nézett, akkor végre látott élőlényt is, egy fiatalabb, húszas éve elején járó mirialan lány nézelődött jobb oldali irányban az utcán. Némileg talán kissé idegesnek is tűnt, ahogyan hol a kezén levő szerkezetet figyelte, hol pedig a közelében levő épületek ablakát figyelte, hogy lát-e onnan valamit. Az Erőn át is lehetett érezni, hogy némileg feszült és már ilyen távolságból láthatta Aeyaj, hogy rajta nem olyan rongyosabb, kevésbé jó minőségű ruhák vannak, mint a halottakon.

Ami még látszott, hogy a kezében a fénykardot szorongat, az oldalán pedig egy sugárpisztoly volt. A ruhája is jobb minőségű, a mozdulatai pedig leginkább arra emlékeztethették a twi’leket, amit a jedi rendben is látott, kimért, pontos, bár láthatóan messze nem uralta olyan jól az érzelmeit, mint egy jedinek kellene. De ettől nem érződött sötét oldali zavar sem felőle. És a nő is kiszúrta, a kézi szkennerével, mert egyenesen arra nézett, ahol ő állt.

Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Miután kinyúltam az Erőben bebizonyosodott az, hogy nem én vagyok itt az egyetlen, vagyis az érzés, hogy figyelnek nem volt egészen alaptalan, viszont látni senkit sem láttam, így valószínűleg rejtőzködtek, már ha ők voltak azok akik figyeltek, és nem csak hozzám hasonló áldozatai egy emberrablásnak. Igazából elrohanhatnék, hogy felderítsem, hogy kik és mik azok, de amennyiben áldozatok, úgy jelen állapotban nem sok segítséget tudnék nekik nyújtani, ha pedig fegyveres elkövetők, akkor pedig csak a vesztembe rohannék, így marad az egyetlen megoldás, mégpedig, hogy elindultam előre. Fogalmam sem volt, hogy mire számíthatnék itt egyáltalán, hiszen azt sem tudom melyik bolygón, vagy fennhatóság űrterületén vagyok, így azt sem tudtam volna megsaccolni, hogy milyen fajokkal találkozhatok, vagy épp nem találkozhatok errefelé, úgyhogy maradt az, hogy rábízzam magam az Erőre és kiszámíthatatlan útjaira.
Ennek pedig elég hamar meg is lett az eredménye, hiszen a legelső útkereszteződésnél az egyik irányban semmi, a másikba pedig élő személyt láttam. Jobb belátásom ellenére pedig abba az irányba indultam el, mikor igazából lopózhattam volna is, vagy a másik irányba elindulni. Úgyhogy a fémrudat a fejem fölé emelve közeledtem a mirilian nő irányába. Nem kívántam fenyegetőnek tűnni, inkább csak biztosítani akartam arról, hogy semmit nem fogok előapni és lelőni vagy megtámadni vele. Különben is, jelenleg táncosnői ruhában voltam, vagyis reménykedtem benne, hogy csak az és semmi extra.
Ahogy a nőt elnéztem ő jobb állapotban volt, mint a hullák, öltözékileg is és nem csak azért, mert életben volt. A felszerelése meglepő volt, mármint, hogy ebben a helyzetben az első élőlény amivel szembefutok még véletlenül is jedi, mármint a nála levő fénykardból következtettem ezt, hiszen elég ritka, hogy olyanok szaladgáljanak vele, akik nem erőérzékenyek, nem lehetetlen, csupán ritka. Mindezek mellett pedig külsőre és mozdulataiban is úgy nézett ki, mint bármelyik tanonc vagy jedi, csupán látszott rajta, hogy nem igazán ura az érzelmeinek annyira, mint egy jedi, így feltehetőleg vagy padawan, vagy pedig szürke lehetett. Egyelőre azok után, hogy az Erőben nem keltett sötét oldali rezgéseket, nem könyveltem el sötét oldalinak.
- Üdv. A nevem Aeyaj'gamu. - szólaltam meg mikor annyira közel értem, hogy hallótávolságban legyünk és ne kelljen feltétlen ordibálnom vagy kiabálnom. Persze amennyiben hamarabb megállít vagy valami, akkor annak az idejében hajtom végre a bemutatkozást továbbra is szem előtt tartva a kezeimet. Ha támadásra kerülne a sor, akkor úgyis könnyedén el tudok ugrani még időben, aztán a többit elég lesz azután kitalálni.

---

Hamarosan Fiwi odakint észlelte, hogy valaki közeledik, így idegesen nézett mindenfelé, majd végül azért igyekezett úgy helyezkedni, hogy némileg takarásban legyen, de azért láthassa, hogy ki jön. Közben az épületeket is figyelte, nehogy ez csak valami elterelés, vagy hasonló legyen. Végül azonban a legnagyobb megdöbbenésére egy kamasz táncruhában levő ruthian twi’lek jelent meg. elkerekedett szemmel nézett a lányra, majd amikor az odafordult felé – ha megette – akkor igyekezett integetni neki. Nem tűnt a számára ellenségesnek és nem tudta eldönteni, hogy ez elterelés és csapda-e, vagy pedig… mindegy. Ide nem került csak úgy senki. Velük nem jött, tehát ide kellett, hogy tartozzon. Akkor pedig még információkat is tudhatott, aminek hasznát vehették. Nagyjából ekkor érkezhetett meg Traya is, aki azonnal mondta, hogy szerinte merre kellene menni. Úgy tűnt a mirialan számára, hogy a társnője nem vette észre a „vendégüket”, vagy nemes egyszerűséggel nem törődött vele, pedig Fiwi úgy érezte, hogy még hasznos is lehet a kamaszlány. Azonban legalább azt is megtudta, hogy bányaépületek az ilyen kör alakúak, így legalább nem fognak, nem kell bemenniük ezekbe, mert szinte biztosan nem fognak ott semmit találni. Annak azonban megörült, hogy ezúttal rá volt bízva, hogy mit is tegyenek, merre menjenek, mert ezen esetben felhozhatta a twi’lek-et. Vagyis mást, mert meggondolta magát.
~ Van egy másik ötletem… ~ kezdte. ~
Vagyis kezdte volna, mert a nő ekkor a saját ötletét hozta fel, amit természetesen végignézett. Az ötletet alapvetően jónak találta, de szerencsére elhangzott, hogy ő maga mit tanácsol.
~ Szerintem ő helyi lehet, kérdezzük meg őt ~ a kezével a twi’lek felé mutatott. ~
Még egy pillanatra a társnőjére pillantott, majd elindult a twi’lek felé. Ha az próbál elfutni, akkor utána kiált, hogy nem akarja bántani, csak beszélni akar vele és ő is próbál utána futni. Ha azonban nem, akkor csak odasétál hozzá és bízik benne, hogy Cha'sool is követi. Közben a lány is elindult, így valószínűleg félúton találkoznak majd.
- Üdv, Fiwi Fry vagyok, a Fry szállítmányozás tulajdonosa. Úgy nézem, hogy ön idevalósi lehet, mi folyik itt, hol van mindenki? – tette fel a kérdéseit a lánynak.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – Két világ határán





Víz alatti város, Malachor V

---

Ha Traya követte Fiwi kézmozdulatát, akkor ő maga is megláthatta a tinédzser twi’lek lányt, aki jelen pillanatban táncos lány ruhában volt és ő sem igazán találta a helyét. A terv megbeszélése után a mirialan el is indult a twi’lek irányába, aki úgyszintén elindult a két nő felé. Ha Traya követte, akkor mind a két nő oda tudott érni a táncos lányhoz félúton.

Innen, mivel jelenleg a kereszteződésben némileg újra belehetett látni a másik két utat is, az egyik volt, ahonnan ők maguk jöttek és a másik, az északra vezető hely, ahonnan Aeyaj. A három nőn kívül továbbra sem látszott senki sem utcákon, de az érzés még mindig megvolt, hogy figyelik őket, az Erőn át pedig érezni lehetett azt, hogy az épületekben vannak élőlények.

Az egész egészen nyomasztó kezdett lenni és ekkor a nyugati irányból, arról, amerre Traya akart menni eredetileg néhány pillanatra hatalmas zavar támadt az Erőben, olyan erős, amit Traya Kreia közelében szokott érezni, Aeyaj pedig Xeth-től és Keth-től érzett hasonlót korábban. Fiwi meg maximum Gerr’IUs-től, vagy Khun nagymestertől. De amilyen gyorsan jött ez a fellángolás, zavar úgy is tűnt el, mintha meg sem történt volna.

Bocsánat a rövid reagért, csak nem történt túl sok minden.
Kaptatok egy térképet a városról, a fenti spoiler tagben található.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika: