Metró

Az ősz hajú nőszemély megérintette a karján lévő alkarvédőjét amiből furcsa pityegő hangot halottam. Hirtelen egy apró fénygömb pattant ki a csukosából vagyis az alkarvédőjéből. A gömb a magasba röppent majd addig nőt míg a fénye teljesen be nem világította a bűntény teljes helyszínét. Ahhoz képest, hogy a vér szerint nemrég lehet halott a testét teljesen beterítette a pór. A feje egyenesen ránk bámult mintha csak arra várt volna, hogy megérkezzünk. Föltettem magamban a kérdést vajon én rám is várhatott ez a fickó? Megvolt a saját bajom menekültem a katonák elől ráadásul egy vasam sem maradt kajára és csak egy hamburgert ettem aznap. A gondolataimat elvonta az az érdekes tény, hogy a falakon jól látható égés nyomok voltak de se a fejen se a ruházaton nem láttam annak jelét. Pár apróbb karcolás láttam csak rajta de azok elhanyagolhatóak voltak. Meg voltam bizonyosodva úgy szerezte akárcsak mi zuhanás közben. A halálát egy tökéletes vágás okozta. Nagyon ügyes lehetett fejetlen barátunk ha a lángokat el tudta kerülni. Nem láttam a környéken semmi jelét bárminek, hogy valamilyen képességgel hárította volna. Ha például vízzel védekezett volna a tűz ellen akkor lettek volna tócsák.
Az ősz hajú nőszemély mondott valamit, hogy nem asgardi a tűz okozója de egy járt itt. Továbbá ő is arra a következtetésre jutott mint én egy vágással egy kivételes kardal végeztek vele. Azt hogy hogyan tűnt el a gyilkos nem tudtam de az a jel egyáltalán nem volt ismerős a számomra. Behunyom a szemem és erősen próbálok koncentrálni arra az emlékre. Sajnos nem ugrott be hol láttam bár megvoltam győződve a másik felem tudja mi az a jel. Ha esetleg kicsit később mikor már a másik tudatom van ébren meglátja megtudná mondani hol látta és mi az. Továbbra is csendben maradok és figyelem a fejleményeket. Semmi kedvem traccspartizni.

Amint kiejtette a fickó az Apokalipszis nevet már nem volt szükségem a másik felem segítségére. A kirakatokon keresztül gyakran lehet hallani a tévékből Apokalipszisről. Tudtommal ő egy mutáns aki istennek képzeli magát. Könyveket soha nem olvastam de a valahogy információkat juttathattak belém amikor megalkottak. Tudtam Apokalipszisnek négy lovasa volt és Tao elmondása szerint a jel amit találtunk az a Halál nevezetű lovasé. Majd megtudtam, hogy a mi kékbörű barátunk igazi nagykutyáknak dolgozik. A nőszemély említett valamiféle jelet ami szerint ő és a hulla Mephistónak dolgoznak. Tudtommal Mephisto az alvilág ura a sátán bár eddig csak egyszerű mesének képzeltem de ezek után bármi lehetséges. Tao elmondott valami szöveget ami egyáltalán nem hangzott megidézési rituálénak. Sokkal inkább rögtönzöttnek tűnt. Azonban mikor a szolgálatról esett szó kicsit megütköztem.
-Én csak magamat szolgálom. Különben is minden főnök csak a saját bőrét menti és frászt se törődik az alkalmazottaival.-
Nem tudom miért talán a sok hatalmas név miatt lettem ilyen szoszátyár. Máskor nem szoktam ilyen bőbeszédű lenni.

Az ősz hajú nőszemély még mindig érzelemmentesen bámult minket majd fejingatás közben közölte ez a főnök vigyáz a befektetéseire. Épp átfutott az agyamon az a gondolat, hogy nem végzett valami jó munkát mikor mintha csak a nő szavait akarná megerősíteni kísérteties kacagás ütötte meg a fülünket. Mióta elhagytam az üzemet vagy akármi is legyen ahol születtem sok véres dolgot láttam és hallotta. Azonban egyik még a közelébe se járt annak a kacagásnak. Éreztem ahogy minden egyes szőrszál tűként meredezett a tarkómon és csak erős akaratomnak köszönthetően nem szaladtam el. Egy kísérteties füst jelent meg díszes társaságunk középpontján. A vöröses színű füstből egy kimondottan furcsa férfi jött elő. Nem elég hogy akkora volt mint egy hegy de tetőtől talpig vörös színű volt a bőre akárcsak a ruhája. A vörös egyáltalán nem az én stílusom volt. Én az éjszakai műszakhoz hasonlóan a fekete színű ruhákat kedveltem. Azonban a magassága vagy a bőre színe sem volt annyira figyelemfelkeltő vagy furcsa mint a mosolya. Teljesen elvolt telve magától úgy vigyorgott mint aki mindenki felett áll. Ha viszont tényleg ő az a Mephisto akkor tényleg mindenki felett áll. Épphogy csak kisétált a füstből a nőszemély elkapta a nyaknál fogva és a falhoz szorította. A becsapod ásnak köszönthetően megrepedt a fal. Én valószínű nem éltem volna túl azonban a fickónak még ez se lohasztotta le a vigyort a képéről. Hízelgően elkezdett beszélni majd mikor észrevett engem és a pókfazont hirtelen eltűnt a csaj kezei közül és előttünk jelent meg. Bemutatkozása egyszerre volt udvarias és színpadias. Arra gondoltam kifejtem mekkora egy majom de inkább csöndben maradtam. Megvoltam győződve egy szemvillanás alatt kinyírt volna. Az éjszakai műszak viszont biztosan élvezné a társaságát. Egy levélváltás során megtudtam ő olyan harcias fajta és kicsit lökött. Az órámra pillantok és látom nemsokára itt van a műszakváltás ideje. Ha ez a Mephisto tényleg olyan nagy szám bizonyára tudni fogja mi történik ha előkerül a vadabbik énem.