Jedi templom

Morwen érdeklődve várta a választ, hogy mit is fog mondani a padawan, bár az Erő rezdülésein át érezte, hogy mit is él meg Dendarid, így emiatt nagyjából tudta is a választ, amit kapni fog. Valóban így is történt, megkapta a megerősítést arra, hogy megszűnt a kötelék, ami őt a fivéréhez kötötte. Azonban volt még valami…
- Ügyelj az érzéseidre! - szólt rá, az aggodalom miatt.
Persze megértette, hogy aggódott a padawan amiatt, hogy ez újra megtörténik, de örült volna annak, hogyha mindezt jobban kontrollálta volna. Főleg ilyen idősen. Tudta, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban jelentkezik és sokaknál van mindez, valami nem volt rendben, mindezen meditálnia kellett és megoldást találnia neki és a többi tanácstagnak, közösen, pedig eléggé nagy széthúzás volt az utóbbi időben közöttük is E’ron lovag miatt. Vett egy mélyebb levegőt és visszairányította a figyelmét a jelenlegi ügyre és nem hagyta, hogy máson járjon az esze. Annak még eljön az ideje.
- Nem valószínű - próbálta megnyugtatni a fiút. - Mikor ezt létrehoztad valószínűleg nem is tudtál arról, hogy mit tettél. Mostanra képzettebb vagy és már nem fordulnak elő „balesetek”, amit ösztönösen tennél, hiszen tudod kezelni, irányítani és nem az Erő teszi már vele. Így megnyugodhatsz, maximum akkor fog ez újra előfordulni, ha te magad alakítod ki szándékosan.
Még megvárta azt, hátha Dendarid mond mindezekre még valamit, a köszönetre csak halványan elmosolyodott és megcsóválta, vagy inkább megrázta azt mielőtt megszólalt volna.
- Nem szükséges megköszönni, nem tettem semmit, te voltál az padawan, ezt neked kellett megtenned, maximum irányt mutathattam. Akkor úgy vélem, hogy mára végeztünk. Térj vissza a szobádba és pihenj, illetve meditálj - javasolta.

//Nem végzünk ezzel, még anyucit is terveztem a kalandra, úgyis csak a 9.körnél vagyunk //

felszerelés/egyebek:

Elengedni a múltat





Jedi templom, Coruscant

---

Még Avenay mester is elbúcsúzott még Dendarid-tól és a padawan vissza is térhetett a hálókörletébe. A következő pár napban a szokásos dolgait tehette, a négy nap alatt mindössze kétszer zargatta a tanács, hogy megnézze és meggyőződjön róla, hogy minden rendben van-e vele. Legalább most már annyira nem figyelték minden mozdulatát, mint előtte.

Az utóbbi napja a padawannak elég fárasztóan telt, ugyanis egy szenátort kellett egész nap kísérgetnie Coruscanton, aki most kezdte meg a szenátori munkásságát és most volt először a Köztársaság fővárosában. Így talán emiatt is nagy megkönnyebbülés volt, hogy este lefeküdhetett aludni a fiatal férfi.

Azonban alig néhány órát tudott aludni, mert hajnalban - inkább éjjel - arra riadt, hogy valami hatalmasat robban a közelében úgy, hogy még az épület is beleremegett. Mivel a szobájának volt ablaka, amin át könnyedén ki lehetett látni Coruscant-ra, ott nem látszott semmi sem, hogy mi okozta mindezt.

Odakintről a folyosóról kiabálásokat, lövéseket hallott, illetve újabb robbanásokat. Olyan volt az egész, mintha egy kész csatatér lett volna odakint. Néhány pillanattal később ismét megremegett a szobája fala és ezúttal minden energia is elment a helységben, teljesen sötét lett, csak Coruscant fényei adtak némi világosságot.

Elengedni a múltat





Jedi templom, Coruscant

---

Dendarid összetudta szedni a fénykardját, majd kinyúlt az Erőbe, de furcsa módon nem érzett semmit. Olyan volt, mintha teljesen egyedül lett volna, mintha a közelben nem élt volna senki sem már. Odakintről továbbra is a csata zaja volt hallható, kiabálások, lövések, robbanások. Így úgy döntött a padawan, hogy kimegy és próbálja óvatosan kinyitni az ajtót.

Azonban az ajtó energia hiányában nem nyílt ki és Dendarid a szobájában ragadt. Innen ő magának is tudnia kellett, hogy egy féle képen tud így kimenni, mert a telekinetikában még nem mélyedt el annyira, hogy ekkora erőt kifejtsen vele. Ez pedig a fénykard volt, hogy kivágja magát innen.

Ha úgy dönt, hogy nem tesz semmit, akkor odakintről továbbra is hallja a hangokat, most már gyerek és fiatalok halálsikolyával együtt. Ha azonban úgy dönt, hogy fénykarddal oldja meg a kijutást, akkor kint a folyosón is teljesen sötét volt, néha egy-egy villanás utalt a távolabb levő lövésekre, amik kissé odébb voltak szerencsére.

Abban az esetben, hogyha Dendarid kilép a folyosóra, az egyik pillanatban még a szobájában volt, a következőben viszont nem a folyosón találta magát, hanem egy átkozottul nagy csata kellős közepén, ahol egyértelműen a köztársaságiak és a Birodalmiak harcoltak egymással egy két csillaggal/nappal rendelkező bolygón.

Elengedni a múltat





Jedi templom, Coruscant

---

Az erő blokkolás igencsak furcsa lett volna az adott helyzetben, főleg, hogy pár pillanattal korábban telekinetikával vette Dendarid magához a fénykardját. Még akkor is, ha ez teljesen ösztönösen ment, még amolyan félálomban, de akkor is tudta használni az Erőt. De végül is kiment a folyosóra az ajtóvágás után, és máris a csatatéren találta magát.

Elsőre igyekezett körbenézni, hogy merre is találhat fedezéket, amikor azt vehette észre, hogy egy kisebb kézi rakéta száguld pontosan felé. Ám még mielőtt kitérhetett volna az átszáguldott rajta és jó négy-öt méterrel később csapódott be. A törmelékek úgyszintén egyszerűen átrepültek rajta, mintha Dendarid ott sem lett volna.

A következő pillanatban egy fiatal nő rohant át rajta, barna hajjal, copffal, jedi ruhában. Néhány lépés után tétován megállt és összerezzent, mintha valami kellemetlen dolgot érzékelt volna. Végül tétován hátranézett, egyenesen arra a helyre, ahol a padawan állt jelenleg. Ő pedig egyből megismerte őt, bár ennyire fiatalon soha sem látta még. Az anyja volt az, jedi korában.

- Mid! Malaz, ne rohanj már annyira! - kiáltott egy ismerős hang a nő után.

A hang ismerős volt ugyan, de tiszta, ártatlan, nem mély és recsegős. Ha a hang irányába nézett, ami mögötte volna, pont arra, amerre az anyja nézett, akkor ott egy jedit látott, a saját apját, fiatalon. Így, hogy nem a sötét oldalon állt, hanem a világoson, szinte megszólalásig hasonlított Dendarid-ra.

- Wralda Tefle, épp egy ostrom közepén vagyunk, nem lustálkodhatsz! - felelte jókedvűen a nő.

Elengedni a múltat





Jedi templom, Coruscant

---

Az Erő kiszámíthatatlan és megmagyarázhatatlan, azonban mindig van célja, így nem lehet tudni, hogy Dendarid miért is kapta ezt a látomást, de annyi bizonyos, hogy nem tévedett, amikor úgy gondolta, hogy további információkat fog kapni arról, hogy mi is történt a szüleivel. A kép, amit most látott kezdett szétfoszlani, leginkább olyannak tűnt, hogy homályos lett minden és mire kitisztult a hely már máshol voltak.

A bolygó ugyanaz volt, az ég, a színek egyeztek, csak ezúttal már nem ott kint a pusztaságban voltak, hanem egy városban. Az épületek zöme romos volt, ledőlve az utcára, amin emiatt nehéz volt közlekedni. Az egész hely a háborúzó feleket leszámítva igencsak elhagyatottnak tűnt, látszott rajta, hogy minimum évek óta tartott rajta a háború, de tekintve a legutóbbi háború hosszát, akár évtizedek is lehettek.

A városban az egyik szűkebb utcán haladt Dendarid mindkét szülője két tucatnyi katonával együtt. A fejük felett megannyi vadászgép, TIE és köztárasági is elrepült, határozottan hatalmas csata volt még mindig, a távolban pedig a földi csaták zaja is hallatszott. Egy egészségügyi járművet kísért a csapat egyébként sietve, látszott rajtuk, hogy nem nagyon akarnak sokáig itt maradni ilyen terepen.

Két sarkot tudtak haladni nagyjából, amikor a levegőben összeakadt egy TIE és egy X szárnyú vadász és egy olyan épületbe csapódtak, majd robbantak fel, ami mellett pont ekkor haladt el a lenti csapat. Az épületből nagy darabok kezdtek lefelé zuhanni, plusz az épület is dőlni kezdett. Wralda volt az, aki a leghamarabb reagált és egy erőlökéssel taszította ki Mid-et és a katonák jelentős részér az érintett területről, feláldozva saját magát a többiekért.

Az épület pedig rá és a többi katonára omlott, ahogyan az egészségügyi járműre is. Dendarid anyja próbált közelebb menni és telekinetikával félredobálni a törmelékeket, de azok nagyok voltak. A túlélő katonák húzták vissza, az egyik mondta, hogy meghaltak, nem élhették túl, a többieknek azonban szükségük van rájuk. Dendarid felismerte, hogy az anyja erőalkalmazást hajtott magán végre, hogy megnyugodjon és bólintott, hogy igazuk van és menniük kell.

Még látta, hogy ők távoznak sietve, majd váltás és a törmelékek között volt, az apja élt, a fején egy vágás, de hangosan üvöltött kintre, hogy itt van és vannak túlélők, de végig kellett néznie, ahogyan a többiek távoztak. Pár órával később a Birodalmiak érkeztek erre a területre, ők már kiásták a túlélőket. A katonákat megölték, azonban Wralda-t nem, őt csak elkábították és magukkal vitték egy togruta sith nő parancsára.

Elengedni a múltat





Jedi templom, Coruscant

---

Mintha az álom, vagy Erő látomás érezte volna, hogy van pár percre szüksége Dendarid-nak, így valóban néhány perc szünet következett ahhoz, hogy a padawan feldolgozhassa mindazt, amit látott. Mindezek után talán meglepetés lehetett, hogy nem a nyilvánvaló következett, ami az apja bukása volt, hanem a fiú újra a Jedi templomban találta magát. Az anyja lépett be egy szobába, egy tárolóval.

A szoba berendezéséből hamar kiderült, hogy egy férfi szobája lehetett, Mid pedig nekilátott kipakolni. Megtalálta Wralda egyik adathordozóján, azon rengeteg kép volt kettejükről. Abból kiderült, hogy egészen kicsi koruk óta ismerték egymást és már ifjakként is egy osztályban/csoportban voltak. Legjobb barátokká váltak az évek során, nagyjából egyszerre lettek Padwanok is, a férfi diplomata, a nő gyógyító.

Ironikus módon, talán a háború miatt Wralda hagyott hátra búcsú üzenetet Mid számára, hogyha bármi baja esne. A hangüzenet alapján kiderült, hogy nem táplált semmilyen romantikus kapcsolatot a nő iránt, hanem inkább testvérként tekintett rá. Elbúcsúzott, kérte a nőt, hogy lépjen tovább, hiszen úgysem hagyta el, az Erőben ott van, mint minden más Erőhasználó is.

Mid reakcióból kiderült, hogy ő maga is csak hasonlóan gondolt a férfira, nem volt romantikus érzelem, csak testvéri szeretet, ahogyan az a Jedi renden belül teljesen elfogadott volt. Így Dendarid megtudhatta, hogy amíg a szülei a renden belül éltek, addig kifogástalan Jedik voltak, mind a ketten. Ez volt talán a kevésbé felkavaró része a dolgoknak, majd újabb váltás, amikor az apjához értek.

Itt a legrosszabb részek szerencsére kimaradtak, Denderid csak az egész végét látta, ahogyan az apja megkínzott testtel, szinte összetörve egy kínzópadhoz van erősítve és éppen magához tér az eszméletlenségből. A togruta nő állt előtte, ahogyan az apja felnézett az eszméletre térése után már arany-vörös szemei voltak és a togruta nő elégedetten mosolyogva nézett fel rá. Azonban ez a vesztét okozta.

Éppen üdvözölte Wralda-t, mint a legújabb tanítványát, a férfi az Erő segítségével kitépte magát a lekötözésből és megragadta a nő nyakát. A vigyor egyetlen pillanat alatt hervadt le az arcáról, ahogyan realizálta, hogy a férfi meg fogja ölni, Dendarid apja pedig egyetlen mozdulattal törte ki a nő nyakát azért, amit a másik vele tett, majd hajította félre a tetemet.

Ekkor több katona és akolitus rohant be a terembe, amint realizálták a helyzetet, hogy mi történt, egyszerre hajtottak fejet a korábbi jedinek, az új sötét úrnak Lord Wralda-nak…

Elengedni a múltat





Jedi templom, Coruscant

---

Ahogyan lenni szokott a legtöbb sötét oldali erőhasználónál, itt is hasonló következett, ahogyan azt Dendarid sejtette is. Láthatta, ahogyan az apja ezek után szinte csak a rosszat volt képes mindenben meglátni. Kezdve azzal, amikor a padawan anyja otthagyta a katonákkal együtt. A nőt vádolta és hibáztatta amiatt, mert nem volt arra sem képes, hogy egyszerűen Erőn keresztül próbáljon túlélőket keresni. Tény és való, hogy mindezt nem tette meg.

Közben ezzel párhuzamosan látta, hogy az anyja a jedi tanítások által igencsak hamar túljutott a dolgon és elkönyvelte azzal, hogy a barátja, testvére – hiszen minden jedi testvére egymásnak, ahogyan tartják – Egyé vált az erővel és folytatta tovább a dolgait, amit egy jedinek kell a háborúban. Ebbe temetkezett bele teljesen. Azaz továbbra is a fronton volt és harcolt.

A folytatásban is szinkronban látta az eseményeket, hol az apját, hol az anyját. Nagyjából két-három év telt még el, mind a ketten harcoltak, de Dendarid apja mást is tett, nekilátott annak, hogy egykori barátját, Mid-et csapdába csalja. Ahogyan a fiatal férfi láthatta az apja a gonoszsága és kegyetlenkedése ellenére kiváló taktikus volt, már-már lángész. Úgy játszott Mid-del és a csapataival, mint egy loth macska a zsákmányával.

Az egész folyamat hónapokon át tartott a Felucia-n, ahol Mid és az emberei igyekeztek a bolygót megtartani és nem átengedni a Birodalom kezébe. Anélkül, hogy tudta volna Wralda volt az, aki a Birodalmiakat vezette. Az egész harc elején a csata egészen kiegyenlített volt, heteken, talán hónapokon keresztül, mígnem a Köztársaság szépen kezdett a Birodalom hátrányba kerülni.

Elsőre az tűnt fel Midéknek, hogy a Birodalom nem kap utánpótlást, ezek után kezdtek egyre több apró hibát véteni, aminek köszönhetően a Köztársasági erők mélyen behatoltak a Birodalom által felügyelt és irányzott területre. Néhány napig még meg is tartották ezen területeket, addig, amíg már-már kezdték elhinni, hogy győzhetnek. Pár nappal később az utánpótlás nem érkezett meg és Mid sem tudta a hátrahagyott csapatokkal felvenni a kapcsolatot, sem a flottájukkal az űrben. A kommunikációt blokkolták.

Wralda parancsára ekkor támadtak a birodalmiak, rövid küzdelem volt, amit inkább mészárszéknek lehetett nevezni. Az egész végén mindössze a sérült és félholt Mid maradt életben, akit a Birodalmiak elfogtak és a saját vezetőjük, azaz Wralda elé vitték. A nő alig akarta elhinni, hogy kivel áll szemben, elkövette valószínűleg a legnagyobb hibát, hogy menteni akarta a helyzetet, hogy nem tehetett akkor semmit és hasonlók.

A férfi egyszerűen nem volt hajlandó mindezt végighallgatni, undorral az arcán csapta arcon Mid-et, aki ettől ugyan még nem vesztette el az eszméletét csak a földre került. A következő pillanatban, amikor egy erővillám is telibe találta, egy sikoly után vesztette az eszméletét.

Elengedni a múltat





Jedi templom, Coruscant

---

Valóban a múlt nem volt megváltoztatható, éppen ezért őrültek bele olyan sokan a múlt tetteibe. Ismét volt egy kis szünet arra, hogy Dendarid összeszedje magát. Amint megtörtént, akkor folytatódott az egész. Az apja először azzal próbálkozott, hogy egyenrangúként kezelje a nőt, a fénykardját és minden felszerelését visszaadta neki és teljesen normálisan bánt vele.

Kissé ügyetlenül, de még udvarolni is próbált, kedveskedni, mint egy átlagos férfi. Semmilyen hátsó szándék nélkül, pedig kihasználhatta volna a helyzetet. Az anyja azonban hallani sem akart erről az egészről, furcsa mód az ő szemében volt undor és megvetés Wralda irányában és nem a férfiéban a nő felé.

A kapcsolatuk akkor változott meg, amikor pár hónap „rabság” után – Mid nem hagyhatta el a bolygót, ahol voltak, de azt tehetett, amit akar a nő megpróbálta megölni egykori barátját, hogy hazajuthasson a Jedik közé. A férfi ekkor jött rá, hogy soha sem fogja tudni meggyőzni a nőt, akit a tenyerén hordozott, csak a háború miatt nem engedte a Köztársasághoz vissza, ezt többször is hangsúlyozta.

Ezen este után inkább tanítványként igyekezett a nővel foglalkozni és nem közeledett már hozzá, mint férfi. Azok után főleg, hogy a nő úgy próbálta megölni, hogy az ágyába igyekezett beterelgetni a másikat, de csak színészkedve és nem valódi érzelmektől indíttatva. Mid-nek azonban esze ágában sem volt sith tanítványnak lenni.

Ahogyan telt az idő a kapcsolatuk megváltozott, egy idő után Mid újra látta Wralda-ban azt, aki volt, azonban a tetteivel végérvényesen a sötétségbe lökte a férfit végleg elszakítva attól, ami volt valaha, aki viszont már semmilyen érzelmet nem táplált a nő felé, akit megtagadott, mint tanítvány és már csak arra használt, hogy rajta vezesse le a feszültséget és közben talán utódot is kaphat. Végül kapott is kettőt, Grei-t és Dendarid-ot.

A fiúk születése után már a vágyai kiélésére sem kellett a férfinak a nő, csak kínozta, ha úgy adódott, akinek pedig nem maradt más öröme az életében, mint a két fia. Ettől kezdve a dolgokat már Dendarid is ismerte, mert már leélte mindazt. Ezek után a látomás kezdett szétfoszlani…

Néhány pillanattal később teljesen leizzadva a saját ágyában ébredt fel a padawan, az egyik kezében valami fémeset érzett, ha megnézte – a fények felkapcsolódtak a mozgására a szobában – az anyja fénykardja volt a kezében, amit még jediként birtokolt.

Elengedni a múltat





Jedi templom, Coruscant

---

Dendarid sejtette, hogy nem fog semmit sem találni mindezzel, valóban igaza is lett. Semmilyen sötét, vagy világos oldali zavar nem volt a fénykard körül, vagy abban. Érezte benne ugyan a fénykardkristályt, hiszen azt is átjárja az Erő, de semmi több, nem volt semmi különösebb ebben a fegyverben, maximum az, hogy egykor az anyjáé volt.

Ennél azonban kellemetlenebb élményben lehetett része néhány szobával odábbról. Ő is tudta, hogy ott egy veterán Jedi tábornok lakik, aki a Havoc Squad tábornoka volt a háborúban, Keth Tye E’ron jedi lovag. A férfi jelenléte a rend jelentős részének nagyon kellemetlen volt az utóbbi hónapokban. A férfi annak idején eltűnt közel egy évre és nagyon megváltozott miután visszakerült a templomba.

Egyrészt esze ágában sem volt jedinek maradni, azonban a Tanács háromnegyede nem hagyta, hogy távozzon, szóval lényegében fogoly volt. A férfi tulajdonképpen sötét oldali erőhasználóként tért vissza, azonban mégis világos oldali volt. Az eltűnése alatt egy világos oldali nexus került a testébe és az tartotta erőszakkal a világos oldalon, miközben tettei, gondolatai egyértelműen sötét oldaliak voltak.

Ezt pedig mindenki érezte a templomban, aki a közelében volt, ahogyan most Dendarid is. az erős dühöt, frusztrációt, tehetetlenséget érezhette az Erőn keresztül az előbbi koncentrációnak hála, ami annyira zavaró és rossz volt, hogy ki is zuhant ebből az állapotból. Nem mintha bármiben is segített volna az, hogy a kardot vizsgálta.

Elengedni a múltat





Jedi templom, Coruscant

---

Nem, a fénykard észlelhetően nem változott semmit sem azok után, hogy a tulajdonos meghalt. De igazából Dendarid anyja már nagyon régen meghalt és az apja fénykardja is itt lett megsemmisítve a templomban és annál sem érzett semmit miután a Jedi elvitte Nar Shaddaa-n. már csak amiatt sem lehetett az anyja fénykardjánál, mert egy Jedi nem kötődhetett egy tárgyhoz sem.

Ezek után igazából már semmi sem történt, nem volt újabb látomás, se semmi egyéb ezzel kapcsolatban. Másnap természetesen a legtöbbeknek feltűnt, hogy eggyel több fénykard van Dendarid-nál. A tanács egyelőre nála hagyta a fegyvert, de meghagyták, hogyha elkezd hozzá kötődni, vagy több lesz neki, mint egy fegyver, akkor értelemszerűen elveszik tőle, mert ugyebár egy Jedi nem kötődhet semmihez.

Többet ezek után már nem volt Dendaridnak látomása a szüleivel, úgy tűnt, hogy a múlt végleg lezáródott, vagy megteszi, hogyha a fiatal férfi hagyja, hogy mindez lezáródjon végre, hiszen a múltban egyébként sem jó elmerülni. Természetesen ezek után a tanulmányait is folytathatta, mint korábban.

Akkor ezzel végeztünk. Megkapod a 2 pontot a kaland után. A bővítés kezdete pedig január eleje, szóval majdnem a teljes év.