David Braussen
1 / 1 oldal • Megosztás
David Braussen
by David Braussen Vas. 16 Júl. 2017, 23:51
Adatok:
Név: David Braussen
Egyéb névei: David, Arctolvaj, a Kéz
Faj: Ember/Szimbionta
Nem: Férfi
Jellem: Semleges
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: Ismeretlen (Pennsylvania, Allentown); 2002. November 18.
Kor: 26 éves
Család: Nincsenek ismert rokonai
Foglalkozás: Tolvaj
Testmagassága: 186 cm
Testsúlya: 56 kg
Szeme színe: Fűzöld
Haja színe: Ébenfekete
Bőre színe: Sápadt fehér
Különleges ismertetőjel: A testét több ponton megragadó, test és kar nélküli kézfejek - valamint az arcát eltakaró hatalmas kézfej
Egészségi állapot/ betegségek: Nagyon sápadt, lefogyott, és az emberi teste nyeszlett alak, mivel csak annyi táplálék befogadására engedi el a kéz az arcát, amennyi kell az életben maradáshoz
Életrajza:
- Takarodj innen! Takarodj, mielőtt még...!
Az emberiség untat engem. Annyira gyenge, törékeny alakok, amelyek csak vándorolnak céltalanul a világban, míg üres porhüvelyekként nem hullanak le a földre. Még szerencse, hogy én itt vagyok, hogy legalább egy embert a jó útra vezessek, igaz, David? Én gondodat viselem, ápolgatlak, csitítgatlak... és a végén mindketten jól lakunk. Sorsunk a nagyszerűség... csupán kicsiben kell kezdenünk.
David nem válaszolt a különös, torz hang szavaira. Habár, már több éve nem is hallottam saját hangját a fejében sem, így nem kérdőjelezte meg - számára már ez a hang lett a sajátja. Az övé már rég nem létezett. Teste lomhán vonaglott - akár a zombiké, amelyeket kiskorában a televízióban nézett. A női alak előtte könnyes szemekkel, egy apró pisztolyt felemelve fenyegette. Nem volt riasztó a boltban, de a nő egy gyönyörű példája volt az amerikai polgárnak: fegyver a kezében, céloz, és már lőni készül. Mégis, valami sötétség lepi el az elméjét, ami elködösíti a fejét, a szemeit; remeg tőle az egész teste, és nem képes dűlőre jutni. Lőjön? Várjon még? Vajon megöl-e egy ilyen teremtményt egy golyó? David különös hangú gondolatai ezt "emberi gyengeségnek" nevezték. Davidnek pedig meg kellett tanulnia elveszítenie ezt a gyengeségét.
Nem emlékezett már semmire - nem is igazán tudott, hacsak nem a gondolata akart visszaemlékezni valamire. Tudta, hogy mindig is New York utcáit rótta, és hogy egykoron voltak szülei... egyetemet végzett, jó tanuló volt, nagy jövő várt rá... Davidnek azért árulta el a hang mindezt az információt, mert maga is hasznát vette. Nem kívánt ő akárkit "megáldani" jelenlétével, és megtisztelni óriási hatalmával. Davidet látta elég méltónak ahhoz, hogy eggyé váljon vele, és amikor ezt közölte is a férfiúval, mindig is nagy büszkeséggel öntötte el. El is mosolyodott szendén a hatalmas tenyér mögött - bár ezt a világon senki más nem láthatta, vagy érzékelhette rajta, és a kézfejen kívül. Talán ezért is szerette lelke mélyén annyira őt... arra emlékezett - hiszen a hang mondta neki, tehát így kell, hogy legyen -, hogy mindig is visszahúzódó, magának való fiatal volt. Ellenben ő... ő határozottá tette, erőssé! Nem riadt vissza semmitől, és senkitől, s együttesen bármilyen helyzetből ki tudták vágni magukat! Ha róla volt szó, David kész volt feladni minden érzékét, minden csepp folyadékot, amire a testének szüksége volt, minden lélegzetvételt - csak azért, hogy érezze a kezek tapintását.
Megnyugodott. Kiegyenesedett, és csak valódi kezeinek ujjai remegtek, mozgolódtak, mintha meg akartak volna vakarni valamit.
- Kérem... én csak egy kis eledelt szeretnék... - a kézfej elmozdult, és egy szomorú fiatalember arcát tárta fel a hölgy előtt. Ezt persze David nem tudhatta - íriszei ugyanolyan beesettek, duzzadtak maradtak, mint korábban. Ő nem látott már régóta semmit, hisz kerek szemei már el is szoktak a napfénytől a Kéz sötétsége alatt. Arcán olyan érzelmek mutatkoztak, amelyekről már évek óta elfeledkezett, s valójában csak izmainak különös rándulása okozta a formákat arcán. Egy tökéletes bábmester művészi bábjátéka formálta tekintetét. - Sajnálom, hogy betörtem... de annyira éhezem... kérem...
A nő teste tovább remegett, és pár lépést hátrált, ám arcára mégis szomorúság ült ki. Egy fiút látott maga előtt, akinek a vékony alakján éppen annyi hús, és izom volt még, hogy a csontszerkezetét elrejtsék. Egy bágyadt kiskutya szemeit látta a fiatal férfi arcán, aki könyörgött neki. A mutánsok manapság már elfogadott jelenség voltak, és ez a mutáns még együttérzést is váltott ki a nőből.
- Azt hiszem... azt hiszem, hogy adhatok egy kis falatot - fogadta el végül David könyörgését egy sóhaj mellett a nő, majd a pult mögé nyúlt, és egy kövér almát húzott elő. Kicsit zöld volt még, éretlen, de több a semminél, és elég, hogy a saját lelkét megnyugtassa vele. A fiú felé fordult, közelebb lépett, majd kezeit kinyújtva átadta neki a gömbalakot. - Tessék.
David szomorú tekintete mosollyá változott át, és mintha írisze is kissé megduzzadt volna. Zöld szemeibe szinte visszatért a világosság. Hamar elkapta az almát, és finoman végigharapta a zöldes-piros külső héját.
- Nagyon szépen köszönöm! - vigyorgott rá a hölgyre David teljes boldogsággal, miközben figyelembe se vette, hogy érezte bőrének puhaságát. - Maga annyira kedves. - mosolygott rá, és az alak visszamosolygott.
A nő hamarosan megfordult, kinyitotta a pénztárgépeket, és megkezdte az ezernyi pénzérme, és készpénz kiszórását egy zsákba. Testét hirtelen remegés fogta el, s kezei az arcára tapadtak. Valami idegen anyagot éreztek bőrén, amely a nő homlokától álláig tartott, és szorosan, szinte fojtogatva tartotta béklyóban az fejét. A nő sikítani kezdett, de csak egy elfojtott morgást lehetett észlelni ebből a külső világban, amelyre David még csak fel sem figyelt, miközben majszolta a finom almát.
Kedves hölgy. Ügyes hölgy. Jó hölgy lesz, és összegyűjti a pénzt. Aranyos hölgy. Engedelmes hölgy.
Míg nem figyelt, David hátán sokezernyi ujj mozdult meg egyszerre - fekete, rongyos szövetkabátja alatt tucatnyi kéz mozgolódott pókok módjára, készen arra, hogy bármikor kiugorjanak... s ez így is történt. Mielőtt még valójában reagálhatott volna, a nő kinyújtott karján végigfutott egy kézfej, és rátapasztotta magát az arcára. David sohasem tudta, hogy vajon hány kéz is lehet valójában a testén, melyek folyamatosan forgolódnak, s izmait mozgatják, csupán azt, hogy kettőt tudott felhasználni arra, hogy másokat irányítson. A különös belső hangok csak újabb torz morgásokat váltottak ki a nőből, aki körmeivel próbálta felvágni az őt fojtogató test nélküli kézfejet. A parancsok azonban megváltoztak.
A nyakadat fogom. A nyakadat fogom. A nyakadat fogom.
A nő kérdés nélkül elfogadta ezt a realitást - nem az arcát, a nyakát lepte be az idegen kéz! Azonnal át is állt, és az őt irányító kézfej helyett most éles körmei saját torkát kezdték el csiszolni, egyre mélyebben, és mélyebben hasítva a bőrbe - először csak lilára, majd egyre vörösebbre formálva azt. A hölgy sikolyai pedig egyre erősödtek, és hangosabbakká váltak, majd...
A kezek megálltak. Egy vércsepp futott le a nő nyakán - ennyi elég volt. A kéz továbbra is szorosan foglalta el arcát, és béklyóját egy pillanatra sem enyhítette. A Kéz megértette vele, hogy miért kell engedelmeskednie. Természetesen valójában sohasem ontotta volna ki életét - ő maga is megsérült volna tőle. A Kéz képes volt átvenni az irányítást a nő felett, ám ez azt is jelentette, hogy legalább egy bizonyos fokig ugyanazt érezte, amit az a személy, és hogyha meghalt volna, azzal megsebezte volna önmagát a gazdatesten... és véglegesen meggyengülhetett volna a hatalma. Így azonban kapott magának egy üres hüvelyt, ami dülöngélve, lagymatagul haladt át a szobán, többször megbotolva a szekrények széleiben, míg végül elérte a pénzes zsákot, hogy újra összegyűjtse a pénzt.
Nem volt igazából szüksége rá - bármit megszerezhetett magának, amit csak akart, anélkül, hogy meg kellett volna igazán vásárolnia. De tökéletes gyakorlás volt ahhoz, hogy később több, és több áldozatot is összegyűjtsön, hogy nagyobb célpontokat is megtámadhasson... mint például egy bankot, ahol átvehetné az irányítást a teljes biztonsági szolgálat felett, így senki sem tudná megvédeni a széfet az Arctolvajtól. Vagy egy katonai bázist, ami teljesen hozzá hű katonákból állt, kik készen állnak arra, hogy kérdés nélkül feláldozzák magukat a Kézért... Csupán mindent kicsiben kellett elkezdeni.
Mielőtt végleg búcsút vett volna az ismeretlen nőtől, megindította rohanva az egyik fal felé, testét előre hajlítva, majd az ütközés pillanata előtt enyhített szorításán, és leugrott az arcáról. A hölgy teste teljes erőből száguldott neki a falnak, s nem tudta visszanyerni eszméletét az ütközés előtt, így ájultan dőlt össze a szoba sarkában. A Kéz hangja röhögésbe fordult David fejében, aki visszavette kifejezéstelen arcát, és eldobta az almáját, hogy több helyet adjon a hatalmas, Szent Tenyérnek. Az a kézfej, ami pedig akkor ugrott le testéről, mikor megszállta a nőt, most visszamászott vállára, s ismét teljes erejéből szorítani kezdte azt.
Ha így haladunk tovább... ez a világ... Mókás lesz! - visszhangzott nevetése David fejében, akinek ezért saját arca is egy sötét vigyorba fordult. Érezte, amit ő érzett, s látta, amit ő látott. Elérkezett az ő pillanatuk.
Képességei: David egész testét a magát "a Kéz"-nek, vagy az "Arctolvaj"-nak nevező szimbionta irányítja - emellett már olyannyira eluralkodott rajta, hogy már David jellemét is nagyrészt eltörölte, és ezért már inkább az Arctolvajnak lehet nevezni a testet, amelyet a kezek elfoglalnak, mint David Braussennek. A Kéz amellett, hogy Davidet teljes irányítás alá vonja, és egy önmagába véve igazán taktikus, és karizmatikus szimbionta - képes rövid ideig irányítása alá venni egy áldozatát. Ekkor felszabadít egyet a sok kéz közül, amelyekkel a gazdatestét bábként mozgatja, és azt áldozatának arcára tapasztva átveszi teste, és gondolatai felett az irányítást.
Ez az irányítás kicsit sem megy gond nélkül, mivel a préda nem feltétlen fogadja el az irányítást, és nem hagyja, hogy elfojtsák saját gondolatait. Ezt a problémát általában két módon oldja meg a Kéz: vagy először átveszi az áldozat teste felett a kontrollt, és kínozza, veszélyezteti, vagy egyéb módon őrjíti meg, míg elmeállapota meggyengül, és teljesen átadja magát az Arctolvajnak. Másik esetben pont fordítva - először emlékekkel, és egyéb stimulánsokkal gyengíti meg az elméjét, hogy utána már hamar átvegye az uralmat az idegpályák felett, és teljes legyen a hatalma a célszemély felett. Ezutóbbi nem a legjobb módszer, hiszen a test megtámadhatja gazdatestét mindeközben, ám a szellemileg erősebb ellenfeleknél kénytelen mentális támadásokra hagyatkozni.
Jelenlegi állapotában David Keze nem tudja öt percnél tovább irányítani áldozatát, és ha a prédája elég gyors, vagy felkészült, képes visszaverni a rajtaütő kézfej ugrását, ezáltal teljesen elkerülve az irányítást. Mivel a leválasztott szimbionta-másolatok, amelyekkel az Arctolvaj másokat irányít, gyengék, és inkább "társulnak" az elfogott testtel, mintsem "teljesen átveszik felette a hatalmat", ezért kénytelen életben is tartani a célpontját, legalább az irányítás idejéig, különben önmagát is sérülés éri.
Szakértelmei: A szimbiontájának jó taktikai érzékei vannak. Ezen túl semmi különös szakértelem iskolai végzettségen kívül.
Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen
Megjegyzések:
Ennyi év után befejezni egy karakterlapot... remélem, hogy tetszeni fog az adminoknak! ^^"
Név: David Braussen
Egyéb névei: David, Arctolvaj, a Kéz
Faj: Ember/Szimbionta
Nem: Férfi
Jellem: Semleges
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: Ismeretlen (Pennsylvania, Allentown); 2002. November 18.
Kor: 26 éves
Család: Nincsenek ismert rokonai
Foglalkozás: Tolvaj
Testmagassága: 186 cm
Testsúlya: 56 kg
Szeme színe: Fűzöld
Haja színe: Ébenfekete
Bőre színe: Sápadt fehér
Különleges ismertetőjel: A testét több ponton megragadó, test és kar nélküli kézfejek - valamint az arcát eltakaró hatalmas kézfej
Egészségi állapot/ betegségek: Nagyon sápadt, lefogyott, és az emberi teste nyeszlett alak, mivel csak annyi táplálék befogadására engedi el a kéz az arcát, amennyi kell az életben maradáshoz
Életrajza:
- Takarodj innen! Takarodj, mielőtt még...!
Az emberiség untat engem. Annyira gyenge, törékeny alakok, amelyek csak vándorolnak céltalanul a világban, míg üres porhüvelyekként nem hullanak le a földre. Még szerencse, hogy én itt vagyok, hogy legalább egy embert a jó útra vezessek, igaz, David? Én gondodat viselem, ápolgatlak, csitítgatlak... és a végén mindketten jól lakunk. Sorsunk a nagyszerűség... csupán kicsiben kell kezdenünk.
David nem válaszolt a különös, torz hang szavaira. Habár, már több éve nem is hallottam saját hangját a fejében sem, így nem kérdőjelezte meg - számára már ez a hang lett a sajátja. Az övé már rég nem létezett. Teste lomhán vonaglott - akár a zombiké, amelyeket kiskorában a televízióban nézett. A női alak előtte könnyes szemekkel, egy apró pisztolyt felemelve fenyegette. Nem volt riasztó a boltban, de a nő egy gyönyörű példája volt az amerikai polgárnak: fegyver a kezében, céloz, és már lőni készül. Mégis, valami sötétség lepi el az elméjét, ami elködösíti a fejét, a szemeit; remeg tőle az egész teste, és nem képes dűlőre jutni. Lőjön? Várjon még? Vajon megöl-e egy ilyen teremtményt egy golyó? David különös hangú gondolatai ezt "emberi gyengeségnek" nevezték. Davidnek pedig meg kellett tanulnia elveszítenie ezt a gyengeségét.
Nem emlékezett már semmire - nem is igazán tudott, hacsak nem a gondolata akart visszaemlékezni valamire. Tudta, hogy mindig is New York utcáit rótta, és hogy egykoron voltak szülei... egyetemet végzett, jó tanuló volt, nagy jövő várt rá... Davidnek azért árulta el a hang mindezt az információt, mert maga is hasznát vette. Nem kívánt ő akárkit "megáldani" jelenlétével, és megtisztelni óriási hatalmával. Davidet látta elég méltónak ahhoz, hogy eggyé váljon vele, és amikor ezt közölte is a férfiúval, mindig is nagy büszkeséggel öntötte el. El is mosolyodott szendén a hatalmas tenyér mögött - bár ezt a világon senki más nem láthatta, vagy érzékelhette rajta, és a kézfejen kívül. Talán ezért is szerette lelke mélyén annyira őt... arra emlékezett - hiszen a hang mondta neki, tehát így kell, hogy legyen -, hogy mindig is visszahúzódó, magának való fiatal volt. Ellenben ő... ő határozottá tette, erőssé! Nem riadt vissza semmitől, és senkitől, s együttesen bármilyen helyzetből ki tudták vágni magukat! Ha róla volt szó, David kész volt feladni minden érzékét, minden csepp folyadékot, amire a testének szüksége volt, minden lélegzetvételt - csak azért, hogy érezze a kezek tapintását.
Megnyugodott. Kiegyenesedett, és csak valódi kezeinek ujjai remegtek, mozgolódtak, mintha meg akartak volna vakarni valamit.
- Kérem... én csak egy kis eledelt szeretnék... - a kézfej elmozdult, és egy szomorú fiatalember arcát tárta fel a hölgy előtt. Ezt persze David nem tudhatta - íriszei ugyanolyan beesettek, duzzadtak maradtak, mint korábban. Ő nem látott már régóta semmit, hisz kerek szemei már el is szoktak a napfénytől a Kéz sötétsége alatt. Arcán olyan érzelmek mutatkoztak, amelyekről már évek óta elfeledkezett, s valójában csak izmainak különös rándulása okozta a formákat arcán. Egy tökéletes bábmester művészi bábjátéka formálta tekintetét. - Sajnálom, hogy betörtem... de annyira éhezem... kérem...
A nő teste tovább remegett, és pár lépést hátrált, ám arcára mégis szomorúság ült ki. Egy fiút látott maga előtt, akinek a vékony alakján éppen annyi hús, és izom volt még, hogy a csontszerkezetét elrejtsék. Egy bágyadt kiskutya szemeit látta a fiatal férfi arcán, aki könyörgött neki. A mutánsok manapság már elfogadott jelenség voltak, és ez a mutáns még együttérzést is váltott ki a nőből.
- Azt hiszem... azt hiszem, hogy adhatok egy kis falatot - fogadta el végül David könyörgését egy sóhaj mellett a nő, majd a pult mögé nyúlt, és egy kövér almát húzott elő. Kicsit zöld volt még, éretlen, de több a semminél, és elég, hogy a saját lelkét megnyugtassa vele. A fiú felé fordult, közelebb lépett, majd kezeit kinyújtva átadta neki a gömbalakot. - Tessék.
David szomorú tekintete mosollyá változott át, és mintha írisze is kissé megduzzadt volna. Zöld szemeibe szinte visszatért a világosság. Hamar elkapta az almát, és finoman végigharapta a zöldes-piros külső héját.
- Nagyon szépen köszönöm! - vigyorgott rá a hölgyre David teljes boldogsággal, miközben figyelembe se vette, hogy érezte bőrének puhaságát. - Maga annyira kedves. - mosolygott rá, és az alak visszamosolygott.
A nő hamarosan megfordult, kinyitotta a pénztárgépeket, és megkezdte az ezernyi pénzérme, és készpénz kiszórását egy zsákba. Testét hirtelen remegés fogta el, s kezei az arcára tapadtak. Valami idegen anyagot éreztek bőrén, amely a nő homlokától álláig tartott, és szorosan, szinte fojtogatva tartotta béklyóban az fejét. A nő sikítani kezdett, de csak egy elfojtott morgást lehetett észlelni ebből a külső világban, amelyre David még csak fel sem figyelt, miközben majszolta a finom almát.
Kedves hölgy. Ügyes hölgy. Jó hölgy lesz, és összegyűjti a pénzt. Aranyos hölgy. Engedelmes hölgy.
Míg nem figyelt, David hátán sokezernyi ujj mozdult meg egyszerre - fekete, rongyos szövetkabátja alatt tucatnyi kéz mozgolódott pókok módjára, készen arra, hogy bármikor kiugorjanak... s ez így is történt. Mielőtt még valójában reagálhatott volna, a nő kinyújtott karján végigfutott egy kézfej, és rátapasztotta magát az arcára. David sohasem tudta, hogy vajon hány kéz is lehet valójában a testén, melyek folyamatosan forgolódnak, s izmait mozgatják, csupán azt, hogy kettőt tudott felhasználni arra, hogy másokat irányítson. A különös belső hangok csak újabb torz morgásokat váltottak ki a nőből, aki körmeivel próbálta felvágni az őt fojtogató test nélküli kézfejet. A parancsok azonban megváltoztak.
A nyakadat fogom. A nyakadat fogom. A nyakadat fogom.
A nő kérdés nélkül elfogadta ezt a realitást - nem az arcát, a nyakát lepte be az idegen kéz! Azonnal át is állt, és az őt irányító kézfej helyett most éles körmei saját torkát kezdték el csiszolni, egyre mélyebben, és mélyebben hasítva a bőrbe - először csak lilára, majd egyre vörösebbre formálva azt. A hölgy sikolyai pedig egyre erősödtek, és hangosabbakká váltak, majd...
A kezek megálltak. Egy vércsepp futott le a nő nyakán - ennyi elég volt. A kéz továbbra is szorosan foglalta el arcát, és béklyóját egy pillanatra sem enyhítette. A Kéz megértette vele, hogy miért kell engedelmeskednie. Természetesen valójában sohasem ontotta volna ki életét - ő maga is megsérült volna tőle. A Kéz képes volt átvenni az irányítást a nő felett, ám ez azt is jelentette, hogy legalább egy bizonyos fokig ugyanazt érezte, amit az a személy, és hogyha meghalt volna, azzal megsebezte volna önmagát a gazdatesten... és véglegesen meggyengülhetett volna a hatalma. Így azonban kapott magának egy üres hüvelyt, ami dülöngélve, lagymatagul haladt át a szobán, többször megbotolva a szekrények széleiben, míg végül elérte a pénzes zsákot, hogy újra összegyűjtse a pénzt.
Nem volt igazából szüksége rá - bármit megszerezhetett magának, amit csak akart, anélkül, hogy meg kellett volna igazán vásárolnia. De tökéletes gyakorlás volt ahhoz, hogy később több, és több áldozatot is összegyűjtsön, hogy nagyobb célpontokat is megtámadhasson... mint például egy bankot, ahol átvehetné az irányítást a teljes biztonsági szolgálat felett, így senki sem tudná megvédeni a széfet az Arctolvajtól. Vagy egy katonai bázist, ami teljesen hozzá hű katonákból állt, kik készen állnak arra, hogy kérdés nélkül feláldozzák magukat a Kézért... Csupán mindent kicsiben kellett elkezdeni.
Mielőtt végleg búcsút vett volna az ismeretlen nőtől, megindította rohanva az egyik fal felé, testét előre hajlítva, majd az ütközés pillanata előtt enyhített szorításán, és leugrott az arcáról. A hölgy teste teljes erőből száguldott neki a falnak, s nem tudta visszanyerni eszméletét az ütközés előtt, így ájultan dőlt össze a szoba sarkában. A Kéz hangja röhögésbe fordult David fejében, aki visszavette kifejezéstelen arcát, és eldobta az almáját, hogy több helyet adjon a hatalmas, Szent Tenyérnek. Az a kézfej, ami pedig akkor ugrott le testéről, mikor megszállta a nőt, most visszamászott vállára, s ismét teljes erejéből szorítani kezdte azt.
Ha így haladunk tovább... ez a világ... Mókás lesz! - visszhangzott nevetése David fejében, akinek ezért saját arca is egy sötét vigyorba fordult. Érezte, amit ő érzett, s látta, amit ő látott. Elérkezett az ő pillanatuk.
Képességei: David egész testét a magát "a Kéz"-nek, vagy az "Arctolvaj"-nak nevező szimbionta irányítja - emellett már olyannyira eluralkodott rajta, hogy már David jellemét is nagyrészt eltörölte, és ezért már inkább az Arctolvajnak lehet nevezni a testet, amelyet a kezek elfoglalnak, mint David Braussennek. A Kéz amellett, hogy Davidet teljes irányítás alá vonja, és egy önmagába véve igazán taktikus, és karizmatikus szimbionta - képes rövid ideig irányítása alá venni egy áldozatát. Ekkor felszabadít egyet a sok kéz közül, amelyekkel a gazdatestét bábként mozgatja, és azt áldozatának arcára tapasztva átveszi teste, és gondolatai felett az irányítást.
Ez az irányítás kicsit sem megy gond nélkül, mivel a préda nem feltétlen fogadja el az irányítást, és nem hagyja, hogy elfojtsák saját gondolatait. Ezt a problémát általában két módon oldja meg a Kéz: vagy először átveszi az áldozat teste felett a kontrollt, és kínozza, veszélyezteti, vagy egyéb módon őrjíti meg, míg elmeállapota meggyengül, és teljesen átadja magát az Arctolvajnak. Másik esetben pont fordítva - először emlékekkel, és egyéb stimulánsokkal gyengíti meg az elméjét, hogy utána már hamar átvegye az uralmat az idegpályák felett, és teljes legyen a hatalma a célszemély felett. Ezutóbbi nem a legjobb módszer, hiszen a test megtámadhatja gazdatestét mindeközben, ám a szellemileg erősebb ellenfeleknél kénytelen mentális támadásokra hagyatkozni.
Jelenlegi állapotában David Keze nem tudja öt percnél tovább irányítani áldozatát, és ha a prédája elég gyors, vagy felkészült, képes visszaverni a rajtaütő kézfej ugrását, ezáltal teljesen elkerülve az irányítást. Mivel a leválasztott szimbionta-másolatok, amelyekkel az Arctolvaj másokat irányít, gyengék, és inkább "társulnak" az elfogott testtel, mintsem "teljesen átveszik felette a hatalmat", ezért kénytelen életben is tartani a célpontját, legalább az irányítás idejéig, különben önmagát is sérülés éri.
Szakértelmei: A szimbiontájának jó taktikai érzékei vannak. Ezen túl semmi különös szakértelem iskolai végzettségen kívül.
Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen
Megjegyzések:
Ennyi év után befejezni egy karakterlapot... remélem, hogy tetszeni fog az adminoknak! ^^"
David Braussen- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 6
Hozzászólások régi : 0
Korábbi szint/kredit : 1/4
Aktuális szint/kredit : 1/4
Reputation : 0
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 22
Tartózkodási hely : New York, Maffiaváros
Karakteradatok
Főkarakter: David Braussen
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: David Braussen
by Thorhalla Kedd 18 Júl. 2017, 17:42
A privátban elküldött előtörivel elfogadva.
800$ kezdőtőkéd van. Írj egy adatlapot még és mehetsz is játszani.
800$ kezdőtőkéd van. Írj egy adatlapot még és mehetsz is játszani.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders -
Re: David Braussen
by David Braussen Kedd 18 Júl. 2017, 18:52
Adatlap
Név: David Braussen (Arctolvaj)
Lakás / Létesítmény: Lakás a Maffiavárosban, New York
NJK: David Braussen - az az önmaga, az Arctolvaj irányítása nélkül (2 kedit)
Foglalkozás: Tolvaj
Munkahely: -
Pénz: $600 dollár
Bevétel/hét: $200
Eszközök: -
Felszerelés / Fegyverek: -
Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: New York, Maffiaváros
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -
Felhasznált kreditek:
2 kredit NJK
Név: David Braussen (Arctolvaj)
Lakás / Létesítmény: Lakás a Maffiavárosban, New York
NJK: David Braussen - az az önmaga, az Arctolvaj irányítása nélkül (2 kedit)
Foglalkozás: Tolvaj
Munkahely: -
Pénz: $600 dollár
Bevétel/hét: $200
Eszközök: -
Felszerelés / Fegyverek: -
Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: New York, Maffiaváros
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -
Felhasznált kreditek:
2 kredit NJK
David Braussen- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 6
Hozzászólások régi : 0
Korábbi szint/kredit : 1/4
Aktuális szint/kredit : 1/4
Reputation : 0
Join date : 2017. Jul. 16.
Age : 22
Tartózkodási hely : New York, Maffiaváros
Karakteradatok
Főkarakter: David Braussen
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: David Braussen
by Lady Gaia-Vell Kedd 14 Nov. 2017, 00:00
A karakter a Kree Invázió 3 – Sok maffiózó kis helyen is elfér! kalandon életét vesztette.
_________________
Reneszánsz/alter realitások: Gaia Vell tábornok, Johanne Jones Tao , Reena Reynolds, Felicia Paran,
Továbbiak: Eshana Swati Khan, Mesélő, Ghost. A.I.M. Felső Tanács, A.I.M. Birodalom, Hydra emberei, MODOC
Továbbiak: Morgan Le Fay, Természetfelettiek, Niclas Richard Jørgensen, Roxxon emberei
Cerebro központi adattára - ahol minden fontos információ egy helyen megtalálható az XMR-el kapcsolatban!
Lady Gaia-Vell- Csoportvezető
- Hozzászólások száma : 2530
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 65
Join date : 2013. May. 05.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.