Metró

by **Thorhalla** Szer. 23 Feb. 2011, 16:14

New York-i metróvonalak, az állomásokat is beleértve.

by **Thorhalla** Kedd 03 Jan. 2012, 15:28

2046. október 14. vasárnap – Metró
Résztvevő: Freyr Johnson

Freyr korábban éppen csak megúszta szerencsével azt, hogy nem ölte meg őt Lord Gorgon és Namor, de a többiek sem fogadták kitörő örömmel az utolsó akciójuk során. Igaz ez már érett Wakanda óta is, de az utolsó után minden addiginál fagyosabbá vált a levegőt. A tetőpont minden bizonnyal az volt, amikor Zyro lemondott és valószínűleg Freyr is ekkor lépett le, hogy időre van szüksége. A metrószint jó helynek tűnt, már régen nem járt metró, a repülőautók és a teleportálás átvette a helyét, de sokan húzták meg magukat itt a fenti világ elől. Szinte egy nagyobb város épült itt, ahol a Magneto-nak fejet hajtani nem akarók húzták meg magukat, hogy békében lehessenek. Harcolni nem akartak, de nyugalmat akartak, így itt éltek azóta. Mivel Freyr-t a társai nagy része nem akarta látni, ellenben Magneto minden embere is vadászott rá, ha akart itt nyugodtan meghúzódhatott, szívesen látták főleg a gyógyító mágiája miatt, ha erről beszélni akart. Az élet erre meglehetősen egyhangú volt, mindenki tette a dolgát, próbáltak túlélni, de a legfontosabb talán az volt, hogy soha sem voltak veszélyben és nem kellett félniük. A fiút Asgardra nem engedték, nem volt senkinek sem ideje vele foglalkozni, hiszen odahaza kitört a háború, még az apja is úgy vélte, hogy Midgardon sokkal nagyobb biztonságban van és jobb, ha ott marad. A Figyelők pedig nem értek rá arra Púpossal az élen, hogy őt pátyolgassák ezekben az időkben, és vészt sem akartak, így bezárták a kapujukat előtte. Csak a metrószint maradt, ahova mehetett, ha békét akart. Egyik nap egy fiatal fiú lépett hozzá oda a metrószinten.
- Johnson, az Öreg beszélni akar veled.
Freyr tudta, hogy az Öreg vezeti a városkát és azt is, hogy merre lakik, egy mutáns volt, olyan, aki már a vírus előtt is az volt.

by **Henry White** Szer. 04 Jan. 2012, 14:53

Hány hét is telt el, mióta újabb kudarcot vallottam? Egy kettő biztos, talán több is. Akkor és ott a toronyban, megérdemeltem amit kaptam, talán vágytam is arra, egy kicsit, hogy Namor és Gorgon célba találjon. Nem tudom, nem is tudom okolni a többieket amiért nem akarnak látni. Így hát leléptem, az egyetlen helyre ahová mehettem, a föld alá. Púpos nem foglalkozott velem, Asgardra nem mehettem. Az egyetlen hely ahol befogadtak, és nem kérdeztek semmit. Az első pár napban, hiányzott a nyüzsgés, és a többiek. Sokszor azon kaptam magam, hogy a városka szélén állok, indulásra kész. De maradtam, úgy sem látták volna hasznomat. Itt nem keverek bajt, segítek az itt élőknek, cserébe pedig békén hagynak.
-Rendben, köszönöm. Azonnal indulok....-
Válaszolok a fiúnak halkan. Szép lassan el is indulok az Öreg lakrésze felé. Mióta itt vagyok nem találkoztam vele, de már hallottam róla épp eleget. A régi mutánsok közé tartozik. Talán azért akar látni, hogy kidobjon, hisz Magneto mutáns bérgyilkosai vadásznak rám. S ezzel veszélybe sodrom az itt élőket is. Lehet eddig tartott ez a biztonság...

by **Thorhalla** Szer. 04 Jan. 2012, 16:23

2046. október 14. vasárnap – Metró
Résztvevő: Freyr Johnson

Freyr pár perc séta után megérkezett ahhoz a házhoz, ahol az Öreg lakott. Egy kis bádogodú, mint minden más hely itt. Be sem kellett lépni a házba, révén az idős férfi odakint ült a félhomályban, egy kisebb tűz égett a bejárati ajtó előtt és ő a felett melegítette a kezét. Ahogyan megérkeztél nézett csak fel.
- Á szóval megérkeztél! – mondta. – Ülj le kérlek!
Metró 705051-hawkeye2

Mutatott az egyik kis sámlira, ami ott volt a tűz másik felén. Megvárta, amíg mindezt Freyr megteszi, csak utána kezd bele abba, amit szeretett volna. A fiú megérzése pedig remek volt, amikor arra gondolt, hogy mit is mondhatnak neki most itt.
- Nos azért kértelek ide, mert egy rossz hírt kell közölnöm – kezdte. – Az öregekkel beszéltünk és arra jutottunk, hogy meg kell, hogy kérjünk, hogy távozz innen.
Néhány másodpercet várt arra, hogy a fiú megemészthesse, amit most hallott.
- Túl sokan kérdezősködnek felőled… nem csak Magneto emberei, mások is, és a biztonságunk pedig előrébb való. Remélem megérted.

by **Henry White** Szer. 04 Jan. 2012, 19:56

Pár perc séta után, meg is pillantottam az Öreget. Biccentek neki köszönés képen. Csendben leülök a jobb kort is megélt székre. Egy pillanatra elkomorodok ahogy megszólal és a tárgyra tér. Fanyarul elmosolyodok felé.
-Sejtettem, hogy nem maradhatok itt sem sokáig...A barátaimat megöltem, Magneto vadászik rám, haza nem mehetek, most pedig innen is mennem kel....-
Sorolom fel, mintha csak valami feladatot mondanék fel, színtelen hangon. Már nem hiszem, hogy lenne erőm ezek miatt szomorúnak lenni.
-Persze megértem, és köszönöm, hogy eddig is meghúzattam itt magam.-
Azzal fel állok s már indulnék is, mikor hirtelen eszembe jut valami, amit az Öreg említett.
-Mások? Kik azok a mások, kik érdeklődtek utánam még?-
Kérdezem, hisz Magneto természetes, a Toronyban lévők nem hiszem, hogy keresnének. Apokalipszisnek nem érek semmit sem. Talán voltam annyira hasznos, hogy megkapjam ezeket az információkat mielőtt elhagynám a várost.

by **Thorhalla** Szer. 04 Jan. 2012, 22:31

2046. október 14. vasárnap – Metró
Résztvevő: Freyr Johnson

A férfi az utolsó kérdésre megvonja a vállát, láthatóan ő sem nagyon volt tisztában azzal, hogy ki lehet az, akik még keresték Freyr-t.
- Nem tudom – mondta ki hangosan is. – Furcsa szerzetek, de az biztos, hogy Magneto-hoz nem volt közük. Ő irányít mindent, ha gyanújuk lenne, akkor nem kérdeznének csak betörnek és átkutatják a helyet…
Vett egy mély levegőt a férfi.
- Tényleg nem, amennyi ellenséget összeszedtetek fiam… - csóválta meg a fejét. – Soha sem jönnénk rá, hogy ki az. Amit meséltél abból még azt is kinézem, hogy valamelyik társad akar végezni veled.
A várt választ megkapta Freyr és elindult ezek után kifelé a városból. A sötét metróalagútban kell haladnia, hogy a felszínre érjen. A sötétben maximum zseblámpát, vagy mobilkészüléket tud lámának használni, mert az energiaspórolás révén már évtizedek óta nincs lámpa. A sötétben a fiú úgy érzi végig, hogy figyeli, majd legvégül lépteket hall és nem is olyan távol magától vörös szempár izzik fel.

by **Henry White** Csüt. 05 Jan. 2012, 11:10

Kissé csalódottan pillantok az Öregre, mikor az csak a furcsaságukat említi meg, az utánam kérdezősködőkről. Persze talán kicsit sokat vártam tőle, hisz ha semleges akar maradni, akkor nem folyhat bele a dolgokba.
-A társaim...talán....-
Motyogom válaszként, majd hátra fordulva, a bódém felé veszem az irányt, összeszedem a cuccaim. Elférnek egy hátizsákban. Hát ide jutottam, az egész életem csőd, és belefér egy hátizsákba. A felszínre vezető utat tudom, így tempósan el is indulok. Nem tudom hova is mehetnék, ezen gondolkodva, botorkálok a sötétben, mikor tudatosul bennem, hogy figyelnek. Kicsit lassabbra veszem a tempót, így haladok tovább. Talán az a városaik jöttek utánam, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy tényleg elhagyom a várost. Megszüntetve a fenyegetést számukra mit jelentek. Ahogy a lépteket meghallom, az ökölbe szorított bal kezembe létrehozok pár energia labdacsot, és a vörös szempárba bámulva megtorpanok.
-Ki van ott? Mutasd magad!-
Kérdezem hangosan, felkészülve azonnal, hogy megvédjem magam ha szükséges. Márpedig úgy érzem az lesz.

by **Thorhalla** Csüt. 05 Jan. 2012, 16:33

2046. október 14. vasárnap – Metró
Résztvevő: Freyr Johnson

A kérdésre nem érkezett válasz a világítószemű személytől, de a fémes lépteket lehetett hallani, ahogyan közelebb lépett. Bőr és fém hangját lehetett hallani, mintha fémes csizmában lett volna, ahogyan a talajra ért a talpa. Újabb fémes csúszást lehetett hallani, valami megvillant az energiagömbök fényében, egy kard éle. Az árnyak közül a félhomályba pedig hamarosan felbukkant az alak, és már Freyr is megláthatta. A vele szembálló férfi fémszárnyai kinyíltak a nem túl széles alagutat majdnem teljes egészében elállták, a kezében az adamantiumból és verbániumból készült kard villant meg a fényben. A bőre szürke volt, a szemei vörösek, a ruhája pedig bőr és fém. Freyr már látta korábban is, ez az alak nem volt más, mint Apokalipszis lovasainak vezetője, Halál.
Metró 1895709-warren14

A kardot emelte, támadómagasságba, egyelőre nem mozdult, de az összes izma már feszült volt, ugrásra készen, hogy megtegye azt, amiért valószínűleg küldték. Ölje meg Freyr-t.

by **Henry White** Csüt. 05 Jan. 2012, 16:42

Fémes és bőr súrlódásának hangja, fémek dörzsölődnek egymáshoz. A fémszárnyak kinyíltak a férfi hátán, eltakarva az egész folyosót. Hangosan nyelek egyet, ahogy a szemem elé tárul maga Apokalipszis Lovasa. Halál. A kard a kezében megvillan, az egész teste megfeszül ahogy támadásra készül. A kezem automatikusan a levegőbe emelkedik, s az energia gömbökkel a plafont célozva megpróbálom rá omlasztani az alagút tetejét, míg a másik kezemmel a mellkasát célzom szintén energiagömbökkel. Megpróbálok hátrálni, s ha sikerül a tervem akkor a levegőbe emelkedve repülve próbálom egy másik úton elhagyni a várost. De nem áltatom magam, egy Lovas ellen nekem nem sok esélyem lesz egyedül....

by **Thorhalla** Pént. 06 Jan. 2012, 10:47

2046. október 14. vasárnap – Metró
Résztvevő: Freyr Johnson

Halál abban a pillanatban mozdult, ahogyan Freyr az energiagömböket hajította felé. Gyorsan lökte el magát a földről, így a plafon már mögötte ért csak le a földre nagy robajjal. A következő gömbök a mellkasa felé szálltak, amik elé egyszerűen az egyik fémszárnyát vonta. A robbanástól egy pillanatra megtorpant, de eddigre a por is belepte, így nem látszott ki belőle. Ennek hála Freyr a levegőbe tudott emelkedni és próbált visszafelé indulni. Alig jutott pár méternyit előre, amikor a semmiből egy hatalmas tűzfal állta el az útját, a fiú pedig a legnagyobb megrökönyödésére és döbbenetére érzi, hogy a tűz mágikus. Így pontosan tudja, hogy mi lenne a következménye, ha átmenne rajta. A porból pedig lassan kivált Halál és mintha az előbb nem robbant volna fel, nem sérült volna meg úgy lökte el magát a földtől. Alig kellett számára néhány pillanat, hogy megérkezzen a tűzfal előtt levő Freyr-hez és teljes erőből indított támadást a kardjával az ellenfele medencéje magasságában.

Metró 00120

Nem csalok, hogy direkt mágikus tüzet hozok a mágikus vized ellen, Roy alapképessége a mágikus tűz.

by **Henry White** Pént. 06 Jan. 2012, 11:40

Túl lassan reagáltam, s ez az életembe is kerülhet. A plafon leomlását elkerüli és a mellkasát érő robbanások nem fogják megölni, talán csak hátráltatni egy kicsit. A levegőbe emelkedve próbálok menekülni, de egy tűzfal állja el az utamat. Döbbenten érzékelem hogy a tűz mágikus, és nagyon nem lenne jó ötlet átmenni rajta. Máris támad, nincs időm új varázslatot létre hozni, így a energia labdákat - amiket a repülésre használtam - a keze és a kardja felé irányítom, hátha eltudom kerülni a csapását, vagy eltéríteni, hátra lökni. Ráadásul a levegőből a földre esek, így hátha ez is ad egy kis esélyt a menekülésre. Persze ez halvány esély de ennél jobb ötletem, nincs amit ilyen gyorsan lehetne kivitelezni. Ha földet érek, újabb adag energia gömböt teremtek és felé irányítom, ezúttal nem mindet robbantom fel, hanem megpróbálom elszívni a mágikus erejét, hisz nyilván van neki valamennyi, ha mágikus tüzet képes teremteni.

by **Thorhalla** Pént. 06 Jan. 2012, 16:05

2046. október 14. vasárnap – Metró
Résztvevő: Freyr Johnson

Halál nem is próbált kitérni az energialövedékek elől, amik felé száguldottak, ahogyan elérték a fegyverét és őt, azok most nem robbantak fel, hanem felszívódtak a férfiba, amíg ez megtörtént ő pillanatra megállt, így a csapás nem élte el a fiút. A következő adag gömböt Freyr nem robbantotta fel, hanem nekiállt elszívni a mágikus erejét, amiből meglepően nem volt sok, csak minimális. Halál mintha csak erre várt volna a kezeivel nyúlt a legközelebbi gömb felé, a többit pedig a fémszárnyaival érte el. Nem mágikus képességen alapulva nyelte el őket. Freyr számára most esett le, hogy mit olvasott Apokalipszisről. A lovasai általában kiborgizálva vannak és minden rendszere energialapon működik. Halál is így képes valószínűleg az energiákat elnyelni, hogy azt használhassa fel. És, hogy mire? Pillanatokon belül ki is derült, minden eddiginél gyorsabban csapott le Halál Feryr-re. Nem a karddal vágott, ahhoz túl messze volt, a szárnyaival csapott le, és Freyr-nek ekkor már esélye sem volt a metrófal, illetve a tűzfal miatt kitérni. Éles fájdalom hasított a testébe, ahogyan a fémszárnyak eltalálták. Mindkét combján széltében, a hasán mélyen, a mellkasán és a nyakán érték a fémszárnyak a fiút. Esélytelenül, haldokolva omlott a földre, miközben minden sebből, hiszen mind ütőeret ért ömlött a vér a poros földre.

by **Henry White** Pént. 06 Jan. 2012, 16:37

Meg sem próbál kitérni a robbanások elől, és a varázserejét sem tudom elszívni. Vagyis igen, de rettentő kevés a mágikus ereje. Ennyire futotta, elszívja a támadásom.
Felordítok, ahogy szinte ketté vág a szárnyaival. Azt már szinte meg sem érzem, hogy a földre csapódok. Bolond voltam, hogy nem emlékeztem erre a tényre. De ha emlékeztem is volna rá, akkor sem lett volna esélyem. Elkezdek görcsösen nevetni, de véres köhögésbe fullad az egész. Mozdulni nem tudok, és már alig vagyok magamnál.
-Ez...khh......magammal viszlek.....-
Ennyit tudok kinyögni, majd beszéd közben összegyűjteni próbálom a maradék energiámat, és az életerőmet is beleadva, egy mágikus óriási mágikus robbanást próbálok idézni. Talán ezt is túléli, nekem meg már mindegy, de legalább nem halok meg gyáván.

by **Thorhalla** Pént. 06 Jan. 2012, 20:59

2046. október 14. vasárnap – Metró
Résztvevő: Freyr Johnson

Freyr már nem tudott beszélni, csak bugyborékolás hagyta el a száját, ahogyan a saját vérében fulladozott. A fájdalom olyan nagy volt és a vérveszteség is magas, hogy amikor kinyúlt a fiú a mágikus erők felé, azok mint a homok folytak ki az ujjai közül. Így a robbantás sem jött létre. Freyr utolsó emléke egy éles fájdalom, aztán minden megszűnt. Az árnyakban még egy koppanás hallatszott, ahogyan a fiú feje a földre került a levágása után és még ott gurult egy kicsit. Halál egy villanással tűnt el az alagútból.
Ezt már csak a fiú lelke látta, ahogyan Mephisto a megszokott vigyorával emelkedett ki a földből előtte, ettől a pillanattól kezdve az övé volt, vagyis lett volna, de amikor a sátán kinyúlt felé a világ lelassult. Gúnyos női kacajt hallott Freyr, ami igencsak ismerős volt. Ha a hang irányába fordul, először talán Thorhalla-t várta volna, de a boszorkány nővére volt az, Hela, a holtak úrnője, akinek ők már nagyon sok kárt okoztak, amikor Asgardon jártak. Miatta halt meg Freyr unokatestvére is, Khaal.
< - Úgy hallottam drágám, hogy bármit megadnál azért, hogy tisztavérű asgardi légy…>

by **Henry White** Pént. 06 Jan. 2012, 21:13

Képtelen voltam összegyűjteni az energiáimat, sőt még csak beszélni sem voltam képes. Pontosan tudtam, hogy szellemként nézem végig a lefejezésemet. Így ért hát véget az életem....
Már látom is ahogy Mephisto jön értem, hirtelen azonban egy túlzottan is ismerős kacajt hallok, s mintha Mephisto megfagyna. A hang felé fordulok, s Thorhallát várva, nagyon meglepődök mikor Helát pillantom meg.
<-Ez hogy lehetséges....Úrnőm...->
Meglepetésemben szinte neki támadok a szavaimmal, de még idejében szólítom tisztességesen, és hajlok meg felé, s a fejemet lehajtva, szemeimet a lábai elé szegezem továbbra is. Sok kárt okoztunk neki, s miatta halt meg Khaal is. Tudom nagyon jól, de halott vagyok. Nem sok mindent tehetnék ellene, még életemben sem. Nem így. A szavaira összerezzenek. Egy túl rég óta emésztő vágyat hozz ismét előtérbe.
<-Ez csak egy elérhetetlen álom a számomra, Úrnő! A lelkem nem asgardi, s nem is kerülhetek oda. Ráadásul Mephisto....Nem értem, miért jelentél meg előttem...->

by **Thorhalla** Szomb. 07 Jan. 2012, 11:43

2046. október 14. vasárnap – Metró
Résztvevő: Freyr Johnson

A nő kuncogni kezdett a fiú szavain.
< - Már nem, atyád üzletet kötött velem s elárulta urát ezért – mondta. – Akárcsak Vutha az úrnőjét korábban. >
Elemelte a tekintetét Freyr-ről és a kint ragadt mozdulatlan Mephisto-ra nézett, erre gúnyosan mosolyodott el, ez most az ő játszmája volt az előzővel szemben.
< - A lelked valóban Mephisto-t illetné, de nekünk is van egy játszmánk egymás között, miért nem hagyhatom most őt győzni. Nekem hatalmamban áll, hogy Asgardi légy s csak egyetlen egyszer teszek ajánlatot. >
Odalépett a fiúhoz és az egyik ujjával nyúlt Freyr álla alá és így emelte fel annak fejét, hogy a szemébe nézhessen.
< - A társaid úgyis halálodra vágytak s elűztek, senki sem fogadott be ezen a helyen. Asgardivá tehetlek, egy istenné, mi mindig is vágytál lenni. Állj szolgálatomba s esküdj, hogy csak nekem engedelmeskedsz s segítesz társaidat elpusztítani s megkapod, mire vágytál, s még sokkal, de sokkal többet is gyermek. >

by **Henry White** Szomb. 07 Jan. 2012, 15:47

<-Apa! Apa soha nem tenne ilyet...->
Talán mégis meg tette. Értem....De ezzel meghazudtolná azt ahogy felnevelt engem. Tudta nagyon jól, hogy mire vágyok mélyen, de ezért elárulná Einart és Asgardot is? Nem tudom mit higgyek. Ahogy felemeli a fejem, remegve válaszolok Helának.
<-Amit felajánlottál, az több mint csábító a számomra Úrnőm....de ilyen feltételek mellett nem fogadhatom el...->
Összerándulok, ahogy most mondok nemet arra amire mindennél jobban vágytam eddig.
<-De arra kérsz, hogy öljem meg vagy vegyek részt a társaim elpusztításában, tisztavérű asgardiként? Ez a tett maga lenne az asgardi lét megcsúfolása. S ez nem az amire vágyok. Egy asgardi soha nem árulná el a barátait és a családját!->
Az utolsó szavaimat remegés nélkül, határozottan mondom, s hiszek is bennük. Az ár túl nagy amit kér érte, s bár megöltem őket...az baleset volt.
<-Életemben nem voltam hasznos a számukra, van annyi bátorságom hogy a halálomba ne ártsak még többet nekik, még ha ez a legmélyebb vágyam be nem teljesülését is jelenti!!->
Szememet Hela szemébe mélyesztem, várva a dühét, vagy hogy átadjon Mephistónak, egy örökkévaló szenvedésnek. De nem visszakozok, talán ha azt ajánlotta volna fel, hogy feloldja Manó-t, visszaadja az emlékeit és a többieket megszabadítja a sátán uralma alól. Belementem volna, de így beigazolódott volna az aminek a többiek tartanak...

by **Thorhalla** Szomb. 07 Jan. 2012, 16:43

2046. október 14. vasárnap – Metró
Résztvevő: Freyr Johnson

Hela elfintorodott a válaszon.
< - Látom nem érted gyermek. Pusztán atyád esküje miatt kérdeztem rá minderre – mondta hanyagul. – Nincs döntésed abban, hogy elfogadod-e, mit kínálok, vagy pedig nem. Naiv vagy gyermek, s nem vagy Asgardi. Mindenkinek megvan az ára s a tiedet kifizették – húzta kegyetlen mosolyra ajkait. >
Felkacagott gúnyosan s beletúrt Freyr hajába, amit pajkosan kócolt össze.
< - Ha elvinne sosem térhetnél vissza, a bűneid miatt nincs visszatérés. S hamarosan úgyis az enyém lennél. Hamarosan mindent elveszít, s akkor halandóként szolgálnál, mint az összes többi halandó lélek, mi nála van. Látod? Nincs választásod… s nem mindegy, hogy most kezdesz szolgálni, vagy néhány hónap múlva? Egyszer már megölted őket, mi oly nehéz abban, hogy újra megtedd? >
Intett egyet, mire odakint Mephisto megmozdult egy pillanatra és Freyr lelkébe az örökös fájdalom hasított, ami várná odalent. Az örök szenvedés. Mikor csettintett a mozgás abbamaradt, az idő újra lelassult Hela és Freyr körül.
< - S most, térdre! – parancsolta. >

by **Henry White** Kedd 10 Jan. 2012, 18:49

Helára pillantok a szavai után. Hát már a saját halálomról sem dönthetek. Már vártam a pillanatot, mikor lesújt rám haragjában, de nem teszi meg. Ez pedig rádöbbent, hogy apa tényleg elárulta Einart és Asgardot értem. Megrándulok, ahogy megérzem Mephisto és birodalmának fájdalmát. Felkiáltok a fájdalomtól, majd Hela szavait követően térdre hullok ellőtte, lehajtott fejjel. Ez lesz hát a sorsom, a régi barátaim gyilkosai leszek. Talán el sem kerülhettem volna ezt. De talán....talán még változtathatok ezen valahogy.
<-Úrnőm....->
Suttogom Helának, majd a fejemet felemelve szembe nézek a rám váró eseményekkel.

by **Thorhalla** Szer. 11 Jan. 2012, 11:57

2046. október 14. vasárnap – Metró
Résztvevő: Freyr Johnson

Alighogy Freyr letérdelt érezte a változást, ami történt, annak ellenére, hogy halott volt, valahogy sokkal teltebbnek érezte magát, mintha azt a felét kapta volna vissza, ami soha sem létezett. Az Asgardi felét. Szinte a semmiből egy test állt össze körülötte, ez már közel sem volt olyan esendő, mint amilyen az emberi teste volt. Arcra pontosan ugyanolyan volt, mint a régi, csak robosztusabb, de a fülek nem voltak már hegyesek. A test pedig lassan engedelmeskedni kezdett az akaratának. Kicsit furcsa volt elsőre, nehezebb volt, mint eddig, a test, de valahogy mégis könnyű. Mintha az ereje is nagyobb lett volna most már Freyr-nek.
< - Emelkedj! – mondta. – Most már az vagy, mi mindig is akartál lenni. S ettől a pillanattól kezdve gyermek az enyém vagy s mindenben engedelmeskednek kell. >
Freyr persze tudta, hogy miként kell ezt érteni, mond valamit és a mágia, ami hozzáköti a nőhöz úgysem engedi, hogy mást tegyen, mint amit parancsoltak. Alighogy a fiú véignézett magán a nő csettintett, mire az idő teljesen felgyorsult odakint.
< - Én győztem Mephisto – kacagott fel. >
Egy villanás után Hela és Freyr eltűntek Midgardról és a fiú is Helheimbe került.

Vége.

Metró 00120

Akkor itt most egy időre vége. Mert leginkább tanulnom kell vizsgákra és eddig terveztem Freyr-nek egyelőre. Minden mást megtalálsz adatlapodon.

by **Godlaw / Tao** Kedd 14 Feb. 2012, 18:39

Ahogy fut velem az idegen, látom, hogy Tyrannis nem tesz mást, mint egérutat ad nekünk. Kivárásra játszik, nem akar elfogni, épp csak annyira támad, hogy még túléljük. A határainkra kíváncsi.
Anyám jut eszembe, fiatalkorom, és az, amikor harcművészetre tanított. Volt, hogy elkedvtelenedtem, mert feleslegesnek éreztem az egészet, esélyem sincs ellene, még akkor sem, ha nincsen meg a Nova erő. Ennek ellenére mégis hagyta magát, láttam, hogy nem teljes erőből küzd, és ez csak még jobban dühített. Mikor kérdőre vontam, azt válaszolta: a gyakorlás lényege, hogy az ember a határait feszegesse. Abból nem tanulsz semmit, ha teljes erőből harcolok, és legyőzlek. Ha viszont a te szinteden harcolok, megtanulod legyőzni azt, aki épp olyan jó, mint te, és jobbá válsz. Lépésről lépésre, egy nap majd olyan jó leszel, mint én.
Talán a húgom egészen más okból teszi ezt, de mégis úgy érzem, mintha... Mintha azt akarná, hogy jobb legyek. Hogy kihívást jelentsek a számára. Mintha nem is akarna megölni, mert maga a harc számít neki. Különös gondolatok.
A törmelékek alól kikászálódva körülnézek.
-Futás! - Javaslom a többieknek, és én magam is rohanni kezdek a másik beomlástól távolodva. Fogalmam sincs, hogy melyik metróalagútban vagyunk, és azt sem tudom, vajon a metró felé, vagy az elől futok épp, így a legtöbb, amit tehetek, hogy igyekszem elérni a megállót, mielőtt a metró éri el.

by **Vipra Phertelmer** Kedd 14 Feb. 2012, 19:23

Épphogy csak mellém ért a pókkinézetű férfi a kékbörű védencével azonnal a hona alá kapott és már száguldott is tovább be a sikátorba. Úgy vitt kettőnket mintha nem is érezte volna a súlyunkat. Ez viszont azt jelentette, hogy nagyon erős az a falmászó. De talán a szíve sokkal nagyobb lehetett még az erejénél is. Hisz nyugodtan otthagyhatott volna, hogy védencével meneküljön de ő mégis megmentett mert ha nem kapott volna fel az a nőszemély biztos szemrebbenés nélkül végzett volna vele. Idegesített ez a tehetetlenség ezért a szemem sarkából rápillantottam a karórámra. Az egyik katonáról loptam le aki megpróbált levadászni. Ilyen pillanatban átkoztam a vámpírgénjeimet. A nap utolsó sugaránál ébred csak fel az éjszakai tudatom de addig legalább még fél óra volt vissza. A hátam mögött egy hangos puffanást halottam azonban egyáltalán nem nyugtatott meg. Ez a hang olyan volt mintha egy repülőgéppel keményen landolt volna valaki. Ezután tisztán halottam, hogy elrugaszkodik és utánunk vetette magát. Minden bizodalmam abban a lényben volt aki éppen cipelt. Már már majdnem elértük a sikátor végét mikor valami a testembe csapódott majd zuhantam. A több méteres zuhanás után kicsit váratlanul ért a puha landolás. Ekkor vettem csak észre, hogy a sokkarú mentegetőmön értem földet. Mikor sikerült fölkászálódnom rájöttem a többieket is eltalálta az a valami és a sikátor alatti csatornában kötöttünk ki. Ahogy körülnéztem láttam egy régi metróalagútban sikerült lepottyannunk. Nem messze előttünk egy másik omlás is történt de azt nem mi okoztuk.
Megvoltam győződve ellenfelünk sokkal erősebb és gyorsabb nálam és a sérültre fáj a foga. Meg se fordul a fejembe, hogy föláldozzuk. Mert különben soha többé nem tudnék a tükörbe nézni. Az egyetlen esélyem ha kihúzok míg az éjszakás műszak magához tér.
-Hé fiúk ha esetleg később értetlenül viselkednék akkor mondjátok el nagyából mi történt idáig.-

by **A Vérszomjas Pókember** Szer. 15 Feb. 2012, 22:03

A kékbőrű férfi rohanni kezd, míg a másik inkább kérdez. A Pók azonban inkább a menekülést választja a válaszadás helyett, de mivel a sínekben megbotolhat, meg nem is érzi kényelmesen magát a földön, felugrik az alagút falára, egy olyan helyen ami nem omlott be, majd itt nagy sebességgel elindul. Hála veleszületett sebességének, és végtagjainak, irdatlan sebességre képes a falakon. Ha szükséges valami kiálló részeket kikerülni, persze kikerüli, és nem is feltétlen a plafonon fut, az alagút oldalain is át át mászik. Ha esetleg jönne egy metró, akkor a két férfit igyekszik félre rántani az útjából, ha pedig az ősz nőci próbál meg valami távolsági támadást intézni, hát igyekszik kikerülni. Amúgy a Pók az első leendő alkalommal igyekszik egy mellékágra kerülni, illetve egy megállóba beugrani.
Nem igazán tudja miért üldözi a nő, de ösztönei jelzik, hogy az alaphelyzettel ellentétben, itt ő a préda. Menekülnie kell, mivel mostmár beleszólt a nő "vadászatába". Lelke mélyén tudta, hogy a benne lakozó ragadozó sem lenne kegyesebb egy betolakodóval, aki ellopja a prédáját, méghozzá ilyen pofátlan módon. Szóval ha törik ha szakad futni kell, hisz úgy gondolja most már ő is ellensége a nőnek

by **Tyranis** Csüt. 16 Feb. 2012, 12:31

2046. október 14. vasárnap késő délután – Metró, New York
Résztvevő: Zyro Tao, a Pók, Félvér és Tyranis

A csapat futni kezdett, de a lány nem követte őket már ide le. Alig tett néhány lépést a csapat Pók bukott orra valamiben a földön és terült el, mivel Félvér és Zyro ott mentek utána ezért ők is átestek a harmadik társukon. Mind a ketten elterültek a földön és a félhomályban egy fejet láttak meg maguk mellett, majd egy testet is. kellett néhány pillanat, hogy Zyro felismerje a testet, vagyis egészen pontosan a fej volt árulkodó ebben a helyzetben. Nem volt más, mint Freyr Johnson feje. Valaki egyetlen csapással, egy karddal levágta a fejét és otthagyta a tetemet. Azt mindhárom férfi érezheti, ha hozzáér a tetemhez, hogy még szinte meleg és a vér sem alvadt meg alattuk, alig egy-két órája lehet halott az illető. Így most még égett szagot is lehet érezni, a falakon pedig pörkölődés nyoma volt látható, Zyro tudta, hogy a volt társa nem volt képes tüzet idézni, csak vizet, így határozottan nem az ő támadása lehetett. Amíg próbálnak a meglepettségen túljutni egy szürkés villanást láthattak meg és az ősz hajú lány megjelent felettük lebegve a csatornába. A testre nézett, az arcán most sem volt semmilyen érzelem, csak a szája széle rándult meg, ahogyan felismerte a teste.
- Érdekes és felettébb sajnálatraméltó – állapította meg színtelen hangon.
Nem törődött a hármassal, csak a testet figyelte.
- Magneto-n kívül ki az ellenségetek még? – nézett le a hármasra a levegőből.

//5 kör a sötétedésig//

by **Vipra Phertelmer** Csüt. 16 Feb. 2012, 18:29

A kék fickó elkiáltotta magát, hogy fussunk. A mi bátor megmentőnk a sokkarú fickó rohant legelöl én pedig újdonsült ismerősünk mellet rohantam. Azért melette ha esetleg elesne akkor ne essek körösztül rajta hanem inkább segíteni tudjak neki. Azonban nem tehettünk meg tíz lépésnél többet sikeresen elterültem. És megint szegény sokkarú barátunk volt aki tompította érkezésemet. Szó nélkül felkeltem majd megnéztem mi miatt végeztük megint piramis alakzatban. Egy testet és egy fejet láttam nem messze egymástól. A test egy hatalmas vértócsában úszott. A látvány nem igazán rázott meg tekintve valami hasonló fogadott mikor magamhoz tértem. Azóta meg rendszeresen előfordult mikor magamhoz tértem tetőtől talpig csurom vért voltam. Szerencsére a vér minimális része volt az én tulajdonom. Közelebb léptem a testhez a még friss vérbe.
-Ez a vér még nem alvadt meg nem rég történhetett az esett- hirtelen megcsaptam az orromat valamilyen égett szag majd a falra pillantottam.
-Valaki itt gyújtogatott.-
Mikor fölálltam láttam az üldözőnk a fejünk felett lebeg ám egyáltalán nem foglalkozott velünk csak a testet figyelte. A kérdését nem nagyon értettem mert mivel az utcán éltem fontosabb dolgaim akadtak a világhelyzet megismerésén. Az csak a véletlen műve volt, hogy tudtam a kék fickó kilétéről. Ellenségeim konkrétan nincsenek csak néha pár katona ered a nyomomba. Úgy gondoltam nem tanácsos beavatni az életembe azokat akik minden ok nélkül kicsináltak volna.
-Nekem nincs semmiféle ellenségem.-

by Ajánlott tartalom

Metró

Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró

Re: Metró