Rorschach Székesegyház (Manhattan)

Az egykori Szent Gaudetius Templom. A templomot újra építették, amikor az égész várost és átkeresztetelték a felavatás alkalmával, így tisztelegvén Isten egyik szolgájának, aki igen sokat tett azért, hogy New York megtisztuljon a démoni erőktől és a város ismét Isten kegyébe kerüljön. Ez a gótikus templom Chelsea-ben található, közel az egykori orosz negyedhez, a templom gótikus stílusa mind a mai napig kissé elüt a többi modern épülettől, de mivel a környék ismét tele van parkokkal, ezért nem probléma és nem olyan feltűnő.

Amikor hallottam a tüntetésről, rögtön tudtam, hogy ott a helyem. A maszkom most természetesen nincs rajtam, a kabátom zsebébe van gyűrve, de azért elég jól fel vagyok szerelkezve. A kabát belsejében el van rejtve a két pisztolyom, a késem és jó néhány shuriken, de a legnagyobb meglepetés az ócska, kopott hátizsákomban van. Egy nagy erejű, saját készítésű bombát rejtegetek benne, a hozzá tartozó időzítő szerkezettel együtt. Elég kínos lenne, ha a rendőrök átkutatnának, de kockáztatnom kell, mert ez lehet az én napom! Végre sikerült az akcióimmal eléggé inspirálnom az embereket ahhoz, hogy kimenjenek az utcára. Ha sikerül valahogy jelt adnom magamról, akár nyílt lázadás is kezdődhet! Első lépésként el is kezdek keresni egy olyan célpontot, ami elég távol van ahhoz, hogy ne veszélyeztesse a követőimet, de elég nagy és látványos pusztítást is tudjak végrehajtani, ha jó helyen robbantom fel a bombát. Továbbá az is fontos, hogy lehetőleg olyan objektum legyen, aminek elpusztítása vagy látványos károsítása önmagában is szimbolikus jelentőségű lenne.

Bár a tömeg bátorságot merít a saját méretéből, a tüntetők nyilvánvalóan félnek a következményektől, egyesek még őrszemekről is suttognak. Meg kell adnom nekik a végső lökést, hogy elég bátrak legyenek, és már tudom is, hogy hogy fogom csinálni. Két célpont kínálkozik a robbantásra, egy ékszerbolt és egy utazási iroda, én pedig az iroda felé veszem az irányt. Az ékszerbolt nagy eséllyel magánkézben van, így azzal csak elveszítenék néhány potenciális támogatót, az iroda viszont akár állami is lehet, amivel még nagyobb kárt okozok Magnetonak. A tömeg széle felé araszolok, hogy jobban fel tudjam mérni az ott kínálkozó lehetőségeket, de még nem megyek túl közel az épülethez, nem szeretném, hogy a zsaruk már most észrevegyenek. Közben azt is igyekszem megfigyelni, hogy hol vannak a tévések, akik közvetítik a tüntetés eseményeit, ugyanis a tervem második fázisához rájuk van szükségem.

Nincs más hátra, be kell menjek az irodába, hogy megnézhessem a belső teret is. Ha megpróbálnék átmenni a kordonon az felérne egy öngyilkossággal, szóval más megoldást kell találnom. Az tűnik logikusnak, ha megpróbálom megkerülni a rendőröket, és a mögötte levő részen haladok el. El is indulok a tömeg szélén, távolodva a templomtól. Amikor már nagyjából 200 méterre eltávolodtam az irodától, kitolakszom a tüntetők közül, és elindulok visszafelé azon a részen, ahol már csak néhány bámészkodó járókelő áll. Nem nézelődök és állok meg sehol, egyenesen az irodát veszem célba. Remélhetőleg a rendőröknek van jobb dolguk is a tömeg szemmel tartásával, mint hogy az utazási irodába igyekvő egyszerű polgárokat zaklassák. A lezárt szakaszon is áll néhány civil, és a hely is nyitva van, szóval van rá esély, hogy a rendőrök nem foglalkoznak velem. Persze elég ideges vagyok, mivel még így is ez a tervem egyik legkockázatosabb része. Mégis nyugalmat erőltetek magamra, és rendületlenül haladok az iroda felé, viszonylag távol a kordontól.

Szerencsére gond nélkül átjutok a rendőrök mellett, semmi gyanúsat nem vettek észre. Be is nézek az iroda ablakán, majd elindulok az ajtó felé. Fel kell mérnem pontosabban is a terepet az akció végrehajtásához, ehhez pedig be kell mennem. Az nyilvánvaló, hogy valamennyi civil kárt is kénytelen leszek okozni, de ha el akarom érni a célt, akkor ezt az áldozatot vállalnom kell. A bomba felrobbantása előtt figyelmeztetem majd az alkalmazottakat, és miután kitört a forradalom, ők is meg fogják érteni, hogy az iroda felrobbantása szükséges rossz volt a szabadság érdekében.
Be is megyek, és az éppen nem elfoglalt hölgyhöz lépek. Hogy ne keltsek gyanút, úgy kell viselkednem, mint egy egyszerű embernek, aki épp egy téli utazást szeretne elintézni. Le is ülök a nővel szemben, és megnyerő mosollyal megszólalok:
- Jó napot kívánok! Mondja kérem, van sítúra ajánlatuk a Franciaországba az ünnepekre?

A nő egyből elkezd velem foglalkozni, de látszik rajta, hogy nincs a helyzet magaslatán, annak ellenére, hogy mindent az előírások szerint csinál. Ez nekem csak jó, mivel valószínűleg nem fognak neki feltűnni az apróbb furcsaságok vagy összefüggések velem kapcsolatban. Eddig még nem csináltam semmi gyanúsat, és úgy tűnik a nő is csak egy hétköznapi kuncsaftnak tart. Nagyon csinos egyébként, és ha tudná, hogy ki vagyok valójában, egész biztosan megszervezhetnék vele egy találkozót. Végül azonban ellenállok a kísértésnek, hogy felfedjem maga, a világ megmentéséért áldozatokat kell hozni. Inkább a fedősztorira, a sítúrára koncentrálok.
- Az egy hetesekről mondjon valamit, kérem!- folytatom a bájcsevegést. Szerepben kell maradnom, pedig már tűkön ülök. Elhatározom, hogy igyekszem minél hamarabb rövidre zárni ezt a beszélgetést, hogy továbbléphessek a tervem következő fázisára.

A csípős hideg miatt már többször majdnem otthagytam a bokámat, én nem vagyok egy olyan férfi aki minden időjárási viszontagság esetén kiöltözik. A megjelenésem olyan volt, mint korábban. A bőrkabátom alá vettem fel csupán még egy pulóvert, majd az imént említett bőrviseletet. A nadrágom nem volt sem a meleg, sem a hideg kedvence. Először el sem akartam menni az említett helyszínre, túl sok ellenségem van és nem éppen a vallásos emberek közé lehet sorolni így az istentisztelet végét a templom küszöbénél állva ültem végig, közben az órámra oda-odapislogtam. Nem volt a levélben pontos időpont, így nem akartam elmenni. Türelmes ember vagyok s ha nem csak ugratott a valaki -mert akkor megjárja, vannak forrásaim a megtalálására- akkor hamarosan itt lesz. A szél már csípte az arcomat s közben hópelyhek szállingóztak a vállamra s a fejemre egyaránt. Lassan teljes csend volt a székesegyháznál. Egyedül voltam, de fegyvert hoztam magammal. Igaz, hogy csak két pisztolyt amit kabátomba rejtettem, de azért ha kell megtudom védeni magam. Reméljük erre nem kerül sor. A csendet megtöri a hóropogása. Óvatos ember vagyok, így rögtön a fegyveremért nyúltam, de aztán beugrott. Nekem találkozóm van.
-Maguk aztán tudják, hogy hogyan kell megvárakoztatni egy embert.
Mondtam teljesen nyugodt hangon, majd megfordultam és jól szemügyre vettem a két punk-ot. Akárhogy is nézem, pusztán utcai banditáknak tűnnek.
-Aki engem megakar keresni, az általában akar valamit. Ti mit akartok?

Semleges arccal hallgatom végig az idegen mondandóját. Tudom jól, hogy egyedül nem pusztíthatom el Magneto-t, de egy New York feletti győzelem több mint elég lehet egy kisebb befolyás megszerzéséhez. Jómagam is mutánsellenes vagyok, és jelen esetben kanada ellenes is. Amikor meghallom, hogy ők sem gondolkodnak másképp akaratlanul is egy kisebb mosoly lelhető fel az arcomon.
- Ezt ugye nem mi hárman akarjuk véghezvinni? New York hatalmas, hacsak nincsen egy hadseregetek ez veszett ügy.
A realitás beszélt belőlem, pedig a szívem mélyén én akár most is szembeszállnék a fél világgal, hogy elérjem a célomat.
- Mert ha mégis, akkor először a saját sírunkat ássuk meg utána harcoljunk, ellenben ha más segítségre is számíthatok, akkor természetesen benne vagyok. Az én érdekem is, hogy a kanadaiak eltakarodjanak ingyen, főleg Sinister.
A mondat utolsó részét kiemelem, ha tényleg ennyi mindent tudtak akkor azt is tudhatják, hogy undorodom a mutánsoktól és az az ember tehet mindenről. Azzal csendben várom, hogy mit válaszol erre egyikük. Olyan közel van a cél s mégis oly távol. A bizalmam irántuk még mindig csekély, de ha valaki eljuttathat Sinister-ig akkor minden esélyt meg kell ragadnom.

Bevallom kissé meglepett az, hogy valaki csak úgy az égből majdnem a fejemre esik, de viszonylag hamar észbe kaptam és én is kibiztosítottam az egyik pisztolyomat és elé álltam, így ha az feltápászkodik egyenesen a pisztolyom csövével találja szemben magát. Nem tudom, hogy mi dolga erre, első ránézésre valami örömlánynak néztem -már csak a lenge öltözéke miatt is-,de ezt a feltételezést hamar elvetettem. Feleslegesnek találtam megkérdezni ugyanazt, amit a két punk már megkérdezett így csak csendben álltam a nővel szemben, pisztolyom egyenesen az arcába tartva. A másik kezemben is ott volt egy szintúgy kibiztosított pisztolyt, ezt azonban nem fogtam senkire. Mivel az új jövevény jelen pillanatban ártatlannak tűnik -hisz aki az égből hullik a földre annak nem az lesz az első dolga, hogy gyilkolásba kezdjen- így nem örülnék neki, ha valaki rálőne. Készen állok lövést leadni bármelyik ismerősömre ha az bántani óhajtja a vadidegen nőt.

Az úrnőmtől, meg is kapom a választ a kérdésemre, aminek örülök is, de annak viszont, annak már kevésbé, hogy itt télvan, és még egy utolso kérésem se lehetett. Ha még kérhettem volna, minimum egy vastag pulóvert kértem volna, de most már mindegy. Érzékelem, hogy ismét csinál valamit, majd egy ideig sötétség, majd amint a földre érek, három személyt, és egy épületet magam körül. Egyből meg ismerem ezt a jellegzetes hangot, mikor kibíztositják az emberek a fegyverület. Ajkam mosolyra húzodik, és fel állok.
- Azért, ennyire meleg fogadtatást nem vártam volna maguktól. - Mondom nekik, kicsit csipkelődve, majd látom, hogy az is fegyvert tart felém, akihez úrnőm küldöt. Majd, egy nő is meg szólal, ráadásul kérdez is tőlem.
- De, kis mérgesek vagyunk ma, tán csak nem a bal lábunkkal keltünk fel reggel? Egyébként, a nevem Tatjana, és démonnő vagyok, és ide teleportáltak. Magukban, kit tisztelhetek?
Miközben csacsogok, módomban áll kicsit meg nézni azt, akire a küldetésem vonatkozik. Lassan, már nem is tudom, hogy mióta is vagyok itt, de másod percek, már bíztosan el teltek, és nagyon érzem, hogy fázom, valamint mintha a testem is liba bőrös lenne.

Széles vigyorral válaszolok a férfinak.
-Te csak ne aggódj a hírnevem miatt.
Kissé nyugtalan voltam, elvégre az én a céljaim elérése miatt gyilkolok, nem csak azért mert megtehetem. A fegyveremet az égből érkező homlokára tapasztom,majd felszólalok.
-A halálod a jó ügy érdekét fogja szolgálni.
Nem szerettem volna megölni a nőt. Hallottam ezt-azt a démonokról így biztos voltam benne, hogy megtudja majd védeni magát. Nem ismertem a célját, így nem lőttem.
-De még mielőtt lőnék...
A másik pisztolyt igyekszem a punk nőre fogni mégpedig úgy, hogy az semmilyen mozdulattal ne tudja azt kioperálni a kezemből.
-Mi dolgod erre? *Egyből arra gondolok, hogy hallgatózott és amit mondott csak mese* És miért
Kérdezem Tatjana-tól, majd a maszkos férfinak is válaszolok. Fél szemmel közben azért figyelem, nemhogy egyikük bármivel is próbálkozik a fegyverem környékén. Ebben az esetben azonnal lövök, kétszer a biztonság kedvéért.
-Barátom, elég tökös vagyok, azonban nem gyilkolászom eszetlenül. Megadom neki a lehetőséget, hogy megvédje az életét..legalább is próbálkozzon..hahah... és ha még egyszer hozzáérsz anélkül, hogy Én megengedném akkor lelövöm a barátnődet.
Persze ezt csak akkor mondom, ha sikeresen ráfogtam a fegyvert a punk csajra. Mit meg nem teszek a vadidegenért, bár utólag meggondolva talán nem kellett volna ennyire hősködni, de már késő...

 
/Tudom, hogy kéne írni a bunkerbe is, de nem szeretnék elsőnek /

A érfi bemutatkozása, eléggé fálydalmasra sikeredik, de ikáb el sziszenem magam, de nem adom meg neki azt az örömet, hogy hallja a sikolyomat. A nő is bemutatkozik, majd ismét egy kérdés amit tőle kapok.
- Igen, pontosan tudom, de az itt a gond, hogy jó helyen vagyok, jó időben. - Mindezt, vacogva mondom, hisz még mindig fázom. Majd, meghallom James hangját is, aki csak most szólal meg először azóta, hogy közéjük pottyantam.
- Ahonnan ide teleportáltak, ott tudomást szereztek arról, hogy mit tervezel, és úrnőm nagy reményeket táplál irányodba, és azért küldött engem, hogy meg védjelek, és hogy segítsek neked. Van valamim, egy képességem ami jól fog jönni a Sinister elleni harcban. De, hogy demonstrálni tudjam, hogy mi is ez a képesség, így megengedem, hogy rámlöj. - Még ezeket is vacogva mondom, majd fel készülök a lövésre, és koncentrálni kezdek arra, hogy anyagtalanná váljak, ha sikerül, talán akkor csak a sötétséget érzékelem, ha viszont érzékelem őket is, és az épületet is, akkor vagy az van, hogy még így is anyagtalanul is tudom őket érzékelni, vagy azt, hogy nem koncentráltam eléggé.

Az akcióm nem úgy sült el, ahogy terveztem, de legalább az "őrangyalom" megmenekült, noha szereztem magamnak egy ellenséget. Valami Hydra. Életemben nem hallottam még róluk. Feltápászkodom a hóból, majd a lány felé fordulok, nyújtom a kezem jelezvén, hogy segítek neki felállni majd megszólítom.
-Jól végzed a dolgod, mondhatom.
Egy kisebb vigyort azért intézek felé, még ha erőltetettet is, majd a fegyveremet kezdem el keresgélni a hóban. Mit ne mondjak, jó messzire elrugdosták azt. Látszott a nőn, hogy iszonyúan didereg, csak ez engem bizonyos szinten hidegen hagyott. Na jó, azért nem teljesen.
-Gyere, üljünk be valahova mielőtt megfagysz itt és...áshatlak el valahova.
Mivel nem ismerem a Hydra-t így az esetet jóformán "el is felejtem".

Az események, nem a várt irányba keverednek, ami nem kicsit lepmek, majd érzem, hogy egy bakancs talpát csókolom meg, illetve késöbb azt is miután a kezemet az orromhoz érintem, valami meleg folyékony tapad rá, de iszonyuan fáj is az orrom. Szégyenletes, hogy már rögtön az elején beköt egy ilyen gigszer, és a hab a tortán, mimás lenne, ha ezek a pánkok, nem mások, mint a Hydra emberei. A SHILED-nél, külön dossziéjuk van, és eleve már a SHILED-nél nem egyszer volt már róluk szó. James mondatán, kicsit el gondolkodom, bár nincs ezen mit gondolkodni, egyszerüen igaza van, és nincs kifogásom arra, hogy miért is történt, ami történt.
- Na, igen szépen be fürödtem, már az elején. - Mondom, és közben én is kinyújtom a kezem, és hagyom, hogy fel huzzon. Miután fellettem segítve, még magam is meglepődök azon, hogy mit is csinálok, de ha lenne egy vastag pulcsim, akkor nem is lenne szükségem arra, hogy ezt tegyem. Egyenesen a férfi höt árasztó testének dörgölöm magam, de legfejjeb, csak addig, míg be nem megyünk egy meleg helyre.
- Köszönöm. - Rebegem hállásan neki, majd hagyom, hogy vezessen, oda ahova be akar ülni.