Városháza (Manhattan)

Az eredeti topic

New York közigazgatása, ahol a legfőbb állami bíróság is összegyűlik. Politikusuk és jogászok munkahelye.

Az eredeti topic

#2 2010-04-24 10:25:59
Quentine Constantine
Ezen a verőfényes napon semmi más nem lehet izgalmasabb, mint egy kellemes séta a városban. Keresztül a Central Parkon, ahol a kacsák vidáman úsznak a tóban, és az öreg nénik tanítják a kisgyerekeket, hogyan kell etetni a szárnyasokat. Épp útba esik egy fagylaltos stand, ahol olcsó a Csokis Csoda, ilyen melegben pont ideális, és az ízek is olyan intenzívek... Tökéletes nap.
Huszonhárom napja nem történt támadás. Minden nappal egyre valószínűbbé válik, hogy valaki megint felbukkan, és bármikor jöhetnek, ezeket nem érdekli a diszkréció. Így még egy ehhez hasonló tökéletes napra is fegyvert kell cipelni, ami ugyan a hátizsákban van a tizenöt gramm fű és nyolc gramm heroin mellett, de azért itt van. Az adagok persze szépen különválasztva, egyenként csomagolva légmentesen záródó tasakokban, de ez nem az a környék, ahol az emberek efféle dolgokat akarnának vásárolni.
A tévében azt mondták, Johanne Jones polgármesterasszony ma beszédet tart a Városháza előtt, várhatóan hatalmas felhajtás lesz, a tömegben könnyű elvegyülni, de ha valaki gyanúsan viselkedik, biztos, hogy igazoltatják, megmotozzák, és átvizsgálják a holmiját. A beszéd mindenesetre érdekes lehet, Johanne Jones egy okos nő, legalábbis az átlaghoz képest New Yorkban, ezért érdemes meghallgatn, csak figyelni kell rá, nehogy a rendőrök gyanakodjanak - hátul kell állni.
Délután fél kettő, az emberek már gyűlnek, én pedig jóval mögöttük állok, még csak a tömegbe sem vegyülök el, mintha tényleg csak erre járnék, és csak bámészkodni állnék meg. A rendőrök biztosan figyelnek mindent, talán a tetőkön is vannak mesterlövészeik, és civilruhások is lehetnek a tömegben. Veszélyes, roppant veszélyes, talán hülye voltam, hogy idejöttem így megpakolva, de nem hagyhatom cserben a vásárlóimat, akik bármikor és bárhol felbukkanhatnak, csak nyitva kell tartanom a szememet - és az elmémet.


#3 2010-04-24 19:11:27
Taikuri
Egy újabb nap, egy újabb feladat. Hiába az én életem már csak ilyen. Hol az iskola, hol a bűnözés ellen való küzdelem hol pedig a munka az, ami lefoglal. A múltkori álnéven kiadott siker cikkem után most szeretnék végre egy saját riportot is megjelentetni, és nem abba az ócska suli újságba. Ehhez kellett egy érdekes téma a polgármester beszéde pedig csak úgy adja magát. Ha kellően ügyes vagyok és sikerül pár jó képet készítenem, akkor talán sikerülhet is, de a képeket mindenképpen eladhatom. Nem, mint ha pénzre lenne szükségem, hiszen ha nem csinálok semmit is meg élek életem hátralévő részében. Azonban nem szeretem, ha minden az ölembe hullik apám, Jonsu néni is megdolgozott a sikerért hát én is megfogok. Annyi a különbség hogy ők magukért dolgoztak én nem magamért teszem, ha nem másokért elvégre nem véletlen kaptam szuper erőket, vagyont, tehetséget, na meg egy élő ruhatárat, aki az elmúlt néhány hónapban a harcos társammá vált. Őseim nyomdokaiban járva minden készen áll, hogy rálépjek a szuperhősök útjára. Csak tudnám mikor lesz fiúm, vagy egyáltalán öt perc időm a magán életemre. Miközben a gondolataimmal vagyok, elfoglalva lassan megérkezem a városháza elé így a fényképezőgépemet és a zsebirodámat is előkészítem remélve, hogy el fog hangzani pár érdekes dolog, ami legalább két hasábot, megér a hátsó oldalra. Egy kamasz lány élete azonban soha sem egyszerű ezúttal is megtréfálnak a rakoncátlan vörös hajfürtök, akik minden áron meg akarnak akadályozni abban, hogy fényképeket készítsek. Szerencsére a jó öreg hajgumi jó szokásához híven most is egy másodperc alatt megfékezi, őket én pedig végre elkezdhetek fotózni. A tömeg lassan kezd el gyülekezni ennek ellenére már most is sokan vannak így miután pár alap képet elkészítettem inkább a hátul álló járókellőkről csinálok pár képet. A tekintettem rögtön megakad egy magányos fiatal, lepukkadt öltözékű lányon. Nem, mint ha bármi gyanús lenne, rajta de nagyon nem illik a kíváncsi javarészt értelmiségi tömegbe, amúgy is az iskolában kéne lennie. Azt hittem csak én vagyok ilyen hülye, hogy érdeklődök, a politika iránt persze lehet, hogy valami házijához kell vagy csak ezzel az indokkal egy órát vagy bármi. Jobb lesz, ha megkérdezem tőle.
- Szia! Natasha Jögermund vagyok. Kezdő újságíró. Szeretnék egy fotót készíteni rólad, meg megkérni, hogy válaszolj néhány kérdésemre. Nem hittem volna, hogy más hasonló korú fiatal lány is ki fog ide jönni. -
Kezdek hozzá az interjúhoz miközben kezet nyújtva köszönök, neki remélem, hogy belemegy a dologba. Ha még nem is lesz semmi érdekes, vészesetben egy cikket még írhatok a suli újságba arról, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki érdeklődik a világ dolgai iránt.

A gazdatestem jó szokásához híven ma is korán kelt. Azt hittem megint egy unalmas nap lesz, hiszen ugyan úgy azt a szokásos fekete farmer és rózsaszín felső alakot kellet felvennem, mint mindig. Iskolatáska helyett azonban egy kisebb kézi táskát vett fel mellém, valamit magával vitte az egyik fényképező gépét is. Iskola helyett pedig valami forgalmas térre mentünk ahol minden féle fotókat kezdett elkészíteni. Nincsen beszédes kedvében és tudom, hogy munka közben nem igazán szereti, hogy ha zavarom. Bár azért legalább beszélgethetnénk meg elmagyarázhatná, hogy mi a francot keresünk, mint itt! Nem szeretem, hogy, csak azért mert nélküle nem tudok életben maradni, csupán ruhatárnak használ. Fel kéne már fognia, hogy már nincsen olyan hogy én, ha nem csak olyan vagy, hogy mi. Már egy létforma vagyunk nem két külön álló. Nem értem miért egy ilyen unalmas munka mániás ember törte össze a tartályomat. Bár eszem ágában sincsen vissza menni oda, de akkor is! Egyszer csinálhatnánk valami izgalmasat ez a tömeg és hangzavar pedig legkevésbé tetszik. Nem igaz hogy most is egy másik csajjal foglalkozik ahelyett, hogy velem foglalkozna.
~ Hahó, én is itt vagyok!~
Üvöltözöm neki gondolatban. Azonban a mentális védőburkán nem vagyok képes áthatolni, mindig be kell kopogtatnom előtte. Szeretném, ha megbízna bennem, mert így nem lesz jó ez az együtt élés.


#4 2010-04-25 21:50:13
Quentine Constantine
Békés tömeg, semmi feltűnő dolog, egy-egy gyanús alak fejébe belehallgatok, az egyik csak a munkából késik el, nem og visszaérni ebédszünet végére a tömeg miatt, amin át kell vágnia, és a rendőrök már kezdik lezárni a környéket, szóval meg is lehet érteni. A másik fickó hat napja szökésben van, és a felügyelő tisztje nagy valószínűséggel nem veszi jó néven, hogy térden lőtte. De a lényeg, hogy rám egyik sem jelent veszélyt.
A járda szélén korlát, hogy a kicsődülő embertömeg nehogy az autóútra ténferegjen, kisiskolásokak szoktak ilyet csinálni, akik még nem jöttek rá, hogy az úttest nem játszótér. Én azért felhuppanok rá, kényelmesebb, mint órákig ácsorogni. A tömegből egy lány indul felém, fiatal, és egyértelműen rám néz, ahogy az embereken átverekszi magát - nem túl nehezen, mert nem akkora még a tömeg.
Jögermund, északi név, Natasha, nem kelt túl sok bizalmat, kérdezősködni akar és fényképezni.
-A fényképet felejtsd el, mit akarsz tudni?
Hát én sem keltek sok bizalmat, de nem is áll szándékomban. A kézfogási szándékot mintha észre sem venném, nem értem, két fiatal lánynak miért kéne ilyen formaságok előtt igába hajtania a fejét. Most pedig nézzük, mit akar tőlem. Nem, nem a házi feladatomhoz kell itt szobroznom, és igen, így lógok el pár órát. Jó párat. Mi van még itt, nem hiszi, hogy velem fogla... Hogy mi? Majdnem hanyatt esem a korláton, mikor meghallom a fejében az üvöltő hangot. Ebben az izében valami beszél. Két tudata lenne? Ez a csaj teljesen zakkant lehet, jobb lesz vigyázni vele, talán le kéne koptatnom.


#5 2010-04-26 16:28:26
Taikuri
A kezdeti reményem hogy sikerül egy jó kis interjút készítenem egy érdeklődő fiatal lánnyal, vagy legalább egy jó kis fotót készítek, hamar szertefoszlik. Nem hajlandó kezet fogni, nem hajlandó bele egyezni a fotózásba, és mint ha az ő viselkedése még nem lenne elégé bántó Arelia is üvöltözni kezd a fejemben. Neki legalább igaza van, bizony én is tudok bunkó lenni, de nem tehetek róla, nehéz megszokni, hogy egy másik emberektől annyira távol álló lénnyel alkotok egy újélet formát. Minden esetre a mentális védőpajzsaimat leengedem, hogy tudjak kicsit, az állandó élettársammal foglalkozni. Ez idő alatt a lány könnyedén olvashat a gondolataimba, azonban ha beszélgetés abba marad, akkor utána sehogy vagy csak nagyon nehezen tudja ezt megtenni.
~ Bocsánat, nehezen tudom megszokni, hogy nem, vagyok egyedül és másra is oda kell figyelnem. Ember vagyok, nekem igenis szükségem van, egy kis személyes térre én, sem zavargatlak téged folyton minden apró kis problémámmal. Egyébként egy újabb cikket szeretnék írni és megjelentetni az újságba. A múltkor nem mertem a saját nevemet adni az írásomhoz, de szeretném, ha mindenki tudná, hogy igen, ilyen fiatalon is lehet egy nagy lapba írni. Persze nem a címoldalra fog kerülni, de akkor is valami, amit én értem el a nevem alatt van és nem segített senki. A polgármester asszony fontos ember, városunk vezetője, ő hozza azokat a szabályokat, amelyek város lakóira vonatkoznak. Természetes hogy sokakat érdekel, hogy mit fog most mondani. ~
Mondom neki majd miután válaszolt ismét működésbe léptettem a mentális elválasztó falakat. A figyelmemet ez után már teljes egészében a lánynak szentelem, aki az elmúlt egy-két percben mellőzve lett. Elégé döbbentnek tűnik, nyílván nem érti, hogy miért is nem szólaltam meg eddig.
- Rendben nem lesz fotó. Azt szeretném megkérdezni, hogy mi járatban vagy erre felé? Miért döntöttél úgy, hogy iskola vagy a szórakozás helyett a polgármester beszédét hallgatva töltöd el a napot? -
Kérdezem, miközben megpróbálom felvenni a szemkontaktust. Remélem, hogy ha mást nem addig elbeszélgetünk, még el nem kezdődik a műsor.

Natasha végre meghallgat és magyarázatot ad az ittlétünk okáról. A dolog kissé zavaros, de nem kérdezősködök, előbb utóbb biztosan megértem majd hogyan működik az emberek világa.
~ Értem. Akkor most rám, alig ha lesz szükséged. Dolgoz, nyugodtan én addig pihenek egy kicsit és majd otthon részletesebben elmagyarázod. Lenne hozzád egy csomókérdésem, de most úgy is te akarsz kérdezősködni. ~
Zárom le a beszélgetést, ő pedig felhúzza a falakat. A gondolat azonban nagyon foglalkoztat, hogy itt olyan dolgok hangzanak el, ami minden itt élőre fontos lesz. Elvégre én is itt élek, még ha egy másik lénnyel együtt is létezhetem, akkor is valaki vagyok. Vajon a törvények rám is vonatkoznak? Vajon ha szétverek pár gonosz embert, mert megbántották Natasha-t én kapok-e büntetést? Esetleg őt büntetnék meg érte? Sokat mesélt nekem arról, hogy mit szabad mit nem és miért, de nem értem. Van egy csomó szabály, amit elvileg mindenki betart például, hogy nem hazudhatunk, de még is mi is hazudunk arról, hogy mik vagyunk. Akkor hogyan is van ez? Meg miért nem ölhetem meg azt, sok mocskot, akiket esténként el szoktunk kapni. Én is voltam börtönben annál halál is jobb ezt még ők sem érdemlik. Egyszerűbb és tisztább, ha csápokat nyakuk köré tekerem, és reccs. Nem hiszem, hogy az emberek fajának többségben lévő bűnös, aberrált tagjai képesek lennének megváltozni. Mi meg nem tehetünk többet, hogy megvédjük a jókat a rosszaktól. Azonban ha kiirtanánk a rosszat, akkor lehet, hogy nem kéne tovább dolgoznunk és Natasha végre boldog lehetne. Bármit jelentsen is az.


#6 2010-04-26 20:51:39
Quentine Constantine
Elkerekedett szemeimet lassan megpróbálom egyszerű arckifejezéssé formálni, mintha nem azon lennék meglepődve, hogy valakivel beszélget gondolatban, aki nem is ember, úgy tűnik, a neve pedig Arelia. Az kiderül a csajról, hogy újságíró, és valami nagy lapba írt egy cikket, ami érdekesebb, hogy ez a másik tudat beszélget vele, a csaj nem csak képzelődik, tényleg van benne valami, ami válaszol, és ez a frászt hozza rám. Arról nem is beszélve, hogy miután megkérdeztem, hogy mit akar tőlem, csak a gondolataival van elfoglalva, nem válasozl. Kisvártatva végre kinyog egy kérdést.
-Ezen gondolkoztál ilyen sokáig? Már nem járok iskolába, és gondoltam, ha már nem dolgozom ma, és nem is tanulok, annyit megtehetek, hogy informálódom a közéletről, így nem tudatlan bunkóknét fogok majd szavazni, és nem segítek hatalomra valami barmot. Amúgy meg nem hinném, hogy az egész napomat itt tölteném, hamar lemegy ez a hepaj, csak egy beszéd, nem az elnök iktatása.
Szemem sarkából közben pásztázom a tömeget, nem figyel-e valaki engem, nem akarnak-e más őrültek is interjút készíteni velem. A váalsozm remélem elég körülményesen részletes volt, hogy ne akarjon tovább kérdezősködni.


#7 2010-04-27 09:14:43
Thorhalla
A két lány egymással kezdett beszélgetni és közben fél szemmel láthatták, hogy a színpadon nagyon rendezkednek a készülő beszéd miatt. A tetőkön néhány helyen látszanak katonák, akik onnan szemmel a környezetet, igaz a mesterlövészek nem látszanak, de mindenki tudja, hogy ott vannak. A közelmúltban a S.H.I.E.L.D. megint beavatkozott, hiszen egy adag Őrszem járta végig a várost, amit nem nagyon, hiszen NJ miatt nem avatkozhatnak bele New York életébe. A kis város amolyan önálló ország már itt Amerikában. És igaz nagyon sok a bűnöző, de mégis jól érzitek magatokat, jól élnek az itteniek, talán jobban is, mint a világ igen sok részén. Ti továbbra is egymással beszélgettek, amikor igazából az tűnik fel mindkettőtöknek, hogy egyre jobban halljátok egymás hangját az ilyenkor megszokott duruzsolás megszűnt és érezhető feszültség lett mindenhol. Ha a tömegbe néztek mindenki szemében félelem csillant, egyik pillanatról a másikra. Rendőrök, katonák és civil ruhás ügynökök kezdtek a tömegben haladni, mintha keresnének valamit...


#8 2010-04-28 09:12:34
Hjuchia Sakura
Két hét telt el azóta, hogy visszaküldtek minket. Hála az égnem azóta nem is láttam azt a bagázst. Otthon semmi se változott. Minden a megszokott volt. Talán egy dolog volt más mint álltalában. Az, hogy anyám mikor meglátott ruhástól vágott a kádba. De nem veszekedett meg semmi.

Sétálgatok a békésnek nem mondható utcákon, egy követ rugdosva magam előtt mikor kiérek a Városházához. Tyű ha. Na erre is jó rég jártam. Kisebb tömeg van itt. Bár sajnos sok a fakabát errefelé. Újságírók mindenfele. Beztos valami nagymenő fog dumálni vagy hasonló. Kicsit megszomjaztam. Remélem vizet is rakott anyám ebbe a böhöm táskába nekem. Na nézzük. Tankönyv, tankönyv, tolltartó, füzet.. Neem ezek csak este lesznek jók majd sütögetéskor.. Nézzük mi van még itt... hmmm... Szendvics, fényképező, levél anyámtól, víz. Á víz. Ööö mivan? Előveszem a kis levelet amit anyám berakott a fényképezőgép mellé s elkezdem olvasni. Nincs benne sok de elég határozottan meggyőz vele:"Városháza, fényképezés. Egyébként haza se gyere"... Hát igen. Szerető családi légkör. Ez után sír minden tini fiú.... Iszom pár kortyot a félliteres üvegből majd visszadobom a táskámba. Nyakamba akasztom a fényképezőgépet s megpróbálok a sínpad közölébe keveredni. Nem vagyok valami feltűnő. Tán csak azzal, hogy felfele lóghatok ki a tömegből magasságommal és fehéren pompázó rövid hajammal, ami most kicsit rövidebb mint szokott. Éljen anyád és az olló. El kéne tiltani őket egymástól. De egyébként átlagos fekete farmer, egy fehér trikó, hátamon pedig egy iskolatáska.. Egyébként is milért nekem kellett idejönnöm? Az ő munkája nem az enyém. És egyébként is honnan vette, hogy most az egyszer végre a suliba akartam menni? na jó ez így röhej is lett volna. Én suliba? A hülyék járnak oda...


#9 2010-04-28 09:57:38
Quentine Constantine
Remélem elfogytak a kérdések, mert a csendből úgy tűnik, hogy valami készülődik, gondolom ideért a polgármesterasszony. Ahogy körülnézek, a pódium még mindig üres, ellenben a tömegben elég nagy a mozgás. Hát ez rohadt jó, ezek meg mi a szart keresnek? Egy rakás egyenruhás, sőt, néhány civil is. Totál igazam volt, úgy tudtam, és a tetőn is biztos, hogy figyelnek, ha csak úgy rohanni kezdek, biztos, hogy kiszúrnak fentről, szólnak ezeknek itt rádión, és utánam jönnek. Oké, csak nyugi, semmi hirtelen mozdulat, ne lássák rajtad, hogy parázol, nyilván nem téged keresnek, különben is távolabb vagy a tömegtől, egész a járda szélén üldögélsz a rúdon, talán ide sem jönnek. Talán. Na jó, megpróbálom kiolvasni a fejükből, hogy mi a francot keresnek, vagy talán ki a francot, mert az is lehet, hogy várják valami híres bűnöző felbukkanását, és az igazoltató egyenruhások csak megpróbálják kiugrasztani a nyulat. Nem, nem rohanhato, egyelőre várnom kell, hátha nem kérik, hogy nyissam ki a táskám, különben is, csak egy fiatal lány vagyok, miért akarnék én ártani a polgármesterasszonynak? A kezem rászorul a korlátra, és felkészülök rá, hogy bármelyik pillanatban megfordulva ellökjem magam, és rohanni kezdjek. De még nem. Előbb nézzük, mit akarnak a zsaruk.


#10 2010-04-29 12:10:45
Thorhalla
Al is látja a rendőröket, ahogyan nekiláttak a tömegben kutakodni valami, vagy valaki után és ez egyre több személynek tűnik fel és az itt levők is kezdenek nyugtalankodni. Rachel használja a képességét és az első dolog, ami a fejébe villan, démonok. A rendőrök szektatagokat keresnek itt Dormammu szektájából, mert igen biztos tippet kaptak, hogy itt is lekészülnek azok csapni, hogy fiatalokat raboljanak el, majd áldozzák fel uruknak őket. Al-hez és a két lányhoz is odalép egy-egy rendőr. A tömegben itt a közelben ők voltak a legfeltűnőbbek.
- Mutassák az irataikat – mondták mindhármójuknak. – És húzzák fel a ruhájuk ujját, hogy a csuklójuk és alkarjuk belső felét megnézhessük...
Mind a hárman tudjátok, hogy azon a részen egyetlen ismert csoportnak a tagjai viselnek tetoválást, vagy jelet csupán, a démonszektások, így teljesen biztos, hogy nem titeket akarnak ezzel bajba sodorni és sejthető már mindenki számára, hogy mit keresnek itt ezek.


#11 2010-04-29 12:53:16
Hjuchia Sakura
Eléggé feltűnően császkálnak a fakabátok a tömegben. Felém is téved egy s igazoltatni akar.

- Máris uram... - veszem le a táskámat a hátamról s kiveszem a kis irattárcám belőle. Átnyújtom neki majd mutatom alkarjaim, hogy semmi sincs rajta. Nem nehéz kiszúrni így , hogy trikóba lófrálok. - Tessék az iratok. Remélem nem tévedtem rossz felé. Csupán pár fotót szeretnék az iskolai újságba.

Mondom a rendőr bának miközben bökök egyet a fényképezőgépre a nyakamban. Remélem elhiszi, hogy ezért vagyok itt. Nagyon remélem, hogy nem keld el pattogni, hogy nem suleszba vagyok. Akkor futhatok előle... Tuti azokat a szektásokat keresik. Azoknak van az alkarján tetkó. Mekkora barmok... Bár a feltűnési viszketegség még nem büntetendő. És legalább könnyen felismerhetőek... De ez inkább nekem jó mint nekik.


#12 2010-04-30 17:27:42
Quentine Constantine

Úgy tűnik a kis riporter csaj teljesen leblokkolt a rendőrök és katonák látványára, vagy már megint csak őrült, és a másik énjével dumál, remek, a végén még azt hiszik a zsaruk, hogy ezzel az eszelőssel vagyok itt. Na nézzük, mit is keresnek.
Na végre, most mákom van, nem akarnak engem baszogatni, csak a szektásokat keresik, azokhoz meg semmi közöm. Na jó, ez így rohadtul nem igaz, elég sok közöm van a démonokhoz, írtom őket, mint a férgeket. De azt hiszem, ezt még díjaznák is, ha tudnák. Na persze, majd előállok azzal, hogy szabadidőmben egy púpos fickó osztogat tippeket nekem, hogy hogyan gyilkoljam a túlvilágiakat.
Legalább ezektől nem kell félnem, csak nyugi, semmi feltűnősködés. A francba, csak idejönnek. Úgy nézek én ki, mint valami idióta démonfan? Na jó, talán. Előveszem a zsebemből a személyimet, remélem nem nagyon firtatják, hogy mit keresek New Yorkban, hiszen a lakcímem nem pont ezt jelöli, de miért ne lehetnék turista? Szó nélkül nyújtom oda az igazolványt, és közben megmutatom a karomat meg a csuklómat is, még a ruhámat se kell feltűrnöm hozzá.
És akkor beugrik. Mi van ha ez a zakkant csaj egy démonnal dumált az előbb, ami megszállta őt? Ezért volt teljesen különálló a másik tudat, ezért válaszolt neki, és nem csak önmagával vakerált. És nem ember, ez kiderült, ezek meg pont most keresnek démonimádókat, akik fiatalokat akarnak... Engem? Na ne, pattanj le rólam kiscsajszi, engem nem fogsz elrabolni meg feláldozni, ahoz korábban kell kelned, és most a zsaruk leszerlnek. Igyekszem az igazoltatás közben úgy helyezkedni, hogy rendőr közém és az őrült csaj közé álljon, hogy még túszként se ejthessen, ha valami fegyvere van, vagy ilyesmi. Neked annyi kisanyám, le fognak kapcsolni.


#13 2010-04-30 19:44:10
Thorhalla
Ellenőrzik mind a három fiatal személyiét és a karjukat is, és mindenkit teljesen rendben találtak, így aztán azon nem is kezdtek akadékoskodni, hogy miért nem iskolában vagytok, hanem csak engedtek tovább mindenkit, hogy folytassa, amit eddig tett, miközben ők továbbra is keresték a szektásokat a tömegben. Hála a rendőri attrakciónak igen közel álltok egymáshoz. Körülöttetek ami igen feltűnő, hogy csak ti vagytok nagyon fiatalok... és ekkor felgyorsultak az események. Úgy másfél méterre tőletek egy igen jól öltözött elegáns öltönyben levő férfi álldogált, tökéletesen láttátok, furcsa borzongás futott végig Natashán, a szimbiontáján, Rachelen és Algernon-on is. A férfi árnyéka a betonon furcsává vált, paták látszottak, egy hosszú farok és szarvak a feje tetején. A férfi külsőre ugyanolyan volt, Rachel felismerte egy démon az, de ez ezúttal nem rá vadászott, a férfi a zakója alá nyúlt és egy fegyvert húzott elő. Mielőtt bármelyik fiatal reagálhatott volna meghúzta a ravaszt. Közöttetek száguldott el a golyó és csapódott bele egy nőbe, akinek sikoltani sem volt ideje, és mire a földre ért volna sárgás fényben foszlott semmivé.
A pánik kitört a tömegben és a három fiatalt is magával sodorták a Természettudományi Múzeum irányába, miközben a férfi egy pukkanással tűnt el a helyről.

/ Végén rájöttem, de már nem módosítottam, maradjon ez egyenlőre   . /

2048. március 2. hétfő –Városháza, Manhattan

Ken nehezen viselte a megérkezést New Yorkba, és mint látja nem éppen a megfelelő időt választott a nézelődésre, pech lenne, de valamiért ide kellett jönnie. Vagy csak saját szemével akarta látni a mendemondák igazát, vagy hazugságát, idővel lényegtelenné vált, hisz itt van, nincs mit tenni, nem fog visszafordulni.
Az itteni világ szerkezete merőben megrázta, emlékképek törtek fel benne - kicsit több mint ezer évesek-, amikor meghitten, fa barátai közt éldegélt, örömtelien, békében ( amíg, nem kezdett el esni az eső      ). A jó emlékek után természetesen a negatívak is előjöttek, a régi béke időszaka nem tartott sokáig, megtámadták, és ő... neki meg kellett magát, és fa társait védenie, aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen...

Pár másodperces emlékezés után, most egy darabig nem tudott olyan örömteli lenni mint távolabbi hazájában. Fellázadásával meg semmit nem érne el, bűnösöket úgysem találna, és ha mégis évtizedeken át kereshetné mindet, és mire a végére érne, jönnének mások. Úgy döntött inkább a megmaradtakat védi, ha látja a veszélyt, és akkor cselekszik, mert nem teheti, hogy egész nap ott áll mellettük. A hallgatag fura növények, és fák hidegen hagyták, ha nincs meg a kommunikációs kapocs, akkor ürességet érez, mintha az a növény vagy fa ott se lenne. Érdekesnek találta egy darabig, de inkább a célpontja felé viszi az irányt, pár rejtőző harcművészhez, akik a városháza közelében, reméli megtalálja őket, mert úgy néz ki, hogy eléggé veszélyes, lepukkant, és nagynak tekinthető az a hely ahol most van, ezt a megmaradt Ken személyisége segítségével állapította meg.

Összességében nyugodt jelenleg, a benne dúló emlékképek, és a közelmúltban átélt, jelenlegi helyzethez viszonyítható tapasztalások lehangoltsága mellett. Ami azt eredményezi, hogy általában jó kedve szokott lenni, már azért is mert él, és akik őt szörnyű módon "megölték", végül nem jártak sikerrel.
Ken-nek pedig hálás, hisz az ő emlékei, és tudásának köszönheti, hogy nem kezdte el azt folytatni amit régen abbahagyott. Már tudja, hogy az emberi, vagy ahhoz hasonló élőlények között egészen másképpen mennek a dolgok, mint óhazájában amiről nagyon kevés emléke maradt meg, talán a becsapódás miatt, vagy ami ott történt még nagyon régen.

Nem tudja mi fog történni, de ha teheti próbál nem feltűnő lenni (     ), ami lehet nehézséget fog okozni, hogy újból az igazi külsőjét használja, noha köpenye, és maszkja takarásában.

2048. március 2. hétfő – Városháza, Manhattan

Szerencséjére itt kevésbé volt feltűnő, emlékezett arra az időre amikor ez nem így volt, vagy kilenc éve.
Fogalma sem volt, mi várja itt majd, de nem igazán agyalt rajta, örült neki, hogy tévesen ítélte meg a helyzetet. Így nem volt szüksége a maszkjára, sem a köpenyére, de végül is a környező hideg miatt magán tartotta. Ennek köszönhetően a hátát védte, s a lába szárát, sok használat miatt maga az anyag vége elkopott, néhol szakadozott, a maszkját kezében fogta, így az nem volt arcán, a felső teste, egy háromszög formában látszódott, ahogy a járás okozta szellő fel-fel libbentette a többi testrészét takaró köpeny.
Útközben látott különféle lázadókat, valamiféle megszállókkal kapcsolatban, továbbra sem gondolta, hogy érdemes foglalkozni az emberek ügyeivel, nagy, vagy kicsi játékaival, világ játszmáival.
A környező zajok felé fordította figyelmét, de csakhamar meglátta, értelmetlen, legalábbis többen így gondolják. Ő meg továbbra is a " ha látom a veszélyt, akkor cselekszek " híve marad. Önszántából, és igazság érzete szerint nem fog ide-oda menni kénye kedve szerint, főleg ha még más megteszi helyette, akkor neki kell ott lennie, nem fogja útját keresztezni. Ha pedig senki nem tesz semmit, akkor abban az ügy azt a rendeltetést szolgálta, hogy valamit kiváltson. Ezt Ken így gondolja, az más kérdés, hogy tényleg így van e, vagy sem.
Nyugodtan, és már kicsit jobb kedvűen ment célja felé, ugyanis felvidította, hogy nem okoz túl nagy gondot a külseje, ami lehet egy bizonyos tekintetben ijesztő lehet, ezt a Ken énjével tudta megállapítani.