Természettudományi Múzeum (Manhattan)

Az eredeti topic helye

Az Amerikai Természettudományi múzeum és környéke.


Az eredeti topic helye

#2 2010-04-30 19:44:14
Thorhalla
~ New Jerseyből ~
A busz a Múzeum előtt állt meg, még New Jerseyben a civilnek álcázott Sarah Davis tizedes jött veletek, hogy ő lesz az, aki az idegenvezető szerepét tölti be ezen a helyen és vigyáz rátok, ha valami történne. Mindenkit leterelt a buszról a Múzeum parkolójában, kellemes idő volt, minden csöndes, csak egy-két turistát lehetett látni, egészen addig, amíg a távolból igen hangos kiabálás, pánikszerű hangok nem ütötték meg a csapat fülét és egy nagyobb tömeg rohant abba az irányba, amerre ők is voltak.

~ Városháza irányából ~
A tömegben is egymás mellett maradtok, ahogyan távolodtok egyre kevesebben maradnak a tömeggel és ti is csak a múzeum környékén tudtok külön verekedni a tömegből kintebbi részre. Több lövés nem volt azóta és a furcsa alakot sem láttátok már. Ami pedig ezen a helyen igen furcsa lehet, hogy a legjobb tudomásotok szerint a múzeum le van zárva és mégis egy busz állt a parkolóban mellette igen sok furcsa szerzettel, amilyeneket még nem láttatok korábban még talán az is elképzelhető, hogy közük van ahhoz, ami történt, mert mindannyian teljesen nyugodtak... Al felismeri őket, a három méter magas Alexis kivételével. Ők azok, akikkel legutóbb Asgardon is járt...


#3 2010-04-30 20:53:55
Tao
Miután a könyvemet gondosan elraktam a szálláson, beraktam egy táskába a laptopot, a telefont, egy kis útravaló pörköltet egy karj kenyérrel egy műanyag dobozkába - roppant hasznos, légmentesen záródik, soha nem folyik ki belőle a szaft -, és természetesen egy jegyzetfüzetkét tollal, már indultam is a buszhoz. Végülis dolgoazot fogunk írni, nem árthat, ha leírom a fontosabb dolgokat, és a gépbe nem írhatok séta közben. Meglepően sok hasznos találmánya van az embernek, például arra is gondolnak, hogy ha valaki ment közben akar írni, akkor csak egy kis füzete legyen, és ne kelljen egy egész könyvet vinnie magával. A buszút gyorsan eltelik, de mikor megérkezünk - hát mondjam, hogy meglep amit látok? Persze megint nem megy semmi sem simán, egy rakás ember rohamozza meg a helyet, ahol épp állunk, úgyhogy valamit ki kéne találni. Vagy visszamegyünk a buszba, ami okos dolog lehet, ha mi is menekülőre fogjuk, mint ezek az emberek az akármi elől, vagy futunk velük, ami talán egyszerűbb, mert az emberektől úgysem tudnánk elindulni a busszal. Mindenesetre ez New York, fogalmam sincs, mi elől szoktak futni az emberek, úgyhogy jobb lenne Sarahra hallgatni.
-Ez meg mi? - Kérdem lényegretörően a tizedest, aztán azt teszem, amit mond, elvégre ez az ő terepe.


#4 2010-04-30 21:18:00
Quentine Constantine
A rendőrök leskubizzák az őrült ribi karját, de ő tiszta, már kezdenék belenyugodni, hogy az elméletem csődöt mond, és romba dől, amikor egy öltönyös fickó...
-MI AZ ISTEN? - Kérdem sikítva, ahogy az árnyék démonivá válik, és rögtön lekapom a táskám, hogy a pisztolyom után kotorásszak. Hol a francban van a púpos? Miért nem jött? Nem szólt! Kurvára nem szólt! Ez nem így működik, takarodj innen a francba, nem jöhetsz csak úgy ide, előbb a púposnak kell jönnie, aztán meg pofán lőlek, ez a dolog menete. A farncba, pisztolya van, én meg nem találom a kibaszott dzsekim miatt az enyémet, ez meg már céloz.
-ÁÁÁÁÁ! - Görcsösen hunyom le a szemem, mintha megvédene a fájdalomtól, és... Úgy tűnik bevált? Ahogy kinyítom, észreveszem, hogy nem engem céloz, egy nő esik össze, de még csak azt sem! Eltűnik, fények közepette felszívódik! Mi volt ez, valami belső leszámolás, az egyik démon kinyírta a másikat? Vagy a démon megölte a... Az angyalt? Ez a nő nem ember volt, de... És hová lett a fickó? Egyszerűen köddé vált. Ahogy forgolódok, már esélyem sincs, hogy észrevegyem, az emberek elsodornak, én meg csak a nyakamt nyújtogatom, hogy meglássam, mi a franc történik körülöttem. Ez egy démon volt, egy isntervete démon, és lelőtt egy másik túlvilági akármit, de mégis miért? Azt mondták, szektások lesznek, démonimádókat kerestek, de ez egy igazi démon volt, és a másik sem csak valami tetkós punk, akinek túl sok a szabadideje. Magamhoz szorítom a táskámat, még arra sem volt időm, hogy elővegyem a pisztolyomat, és ebben a tömegben talán nem is kéne, mert a végén még engem is meglincselnek, inkább csak elhúzok innen. Ez a démon nem engem akart, le se szart engem, a túlvilági ribancért jött, és meg is kapta. De mi van, ha mégerezte a jelenlétemet, és keresni fog ezentúl? Mi van, ha rám is vadászni fog? Akkor... Akkor jönnie kell a púposnak, igen, jön, és szépen szól, én meg előveszem a pisztolyom, és miközben ez a kripli hörögve toporzékol, hogy az árnyékával játszon, tökön lövöm. Ez lesz, ellövöm a tökeit, aztán gusztustalanul lassú halála lesz a mocsadéknak. Ahogy végre sikerül kikerülnöm a hömpölygő emberáradatból, a múzeum mellett landolok, ami ma zárva van, hála az égnek, legalább nem lesz még több turista. Leszámítva egy buszt, ezek elszámolták magukat, elég fura alakok, nem is nagyon zavartatják magukat, bár talán cska nem hallották a lövést, de akkor is, egy rakás pánikoló ember fut feléjük, legalább futhatnának velük, ez a csordaszellem lényege. Van köztük egy kék, mintha egy másik lilás lenne, meg egy bazi nagy zöldes, te jó ég, ezek meg honnan jöttek? Mi ez, a mutáns különjárat? Mintha itt várnák a tömeget, mire készülhetnek? Látom, az őrült csaj, meg egy fiatalabb srác is leszakadnak a tömegtől, és itt szobroznak a múzeumnál, remek, így még titkolóznom is kell. A táskámból elhúzom a dzsekimet, vagy ballonkabát, vagy bőrkabát, vagy mit tudomén, hogy mi ez, bőr-ballonkabát-dzseki, és felveszem, egyúttal a belsőzsebébe süllyesztem a pisztolyom, az a biztos, közben meg árgus szemekkel figyelem a kívülállók gyülekezetét, és a zakkant csajszit, mert kurvára nem szeretném, ha ez idejönne, és tovább cseszegetne a hasadt tudatával. És különben is, attól még, hogy nincs rajta szektajel, még kibaszottul megszálhatta egy démon. Talán őt is le kéne lőni, de biztos nem engem akar, akkor már jött volna az a fránya púpos... Ugye jött volna? Ugye?


#5 2010-05-01 08:25:59
Patriot
Le kellett adnom a fegyvert. Nem szívesen tettem, de még is megtörtént. A buszon végig csak néma csöndben ültem. Nem szóltam senkihez, és nem válaszoltam senkinek, ha esetleg kérdeztek. A busz legvégében ültem, és reméltem, hogy egyedül tehetem mind ezt. Mikor megérkeztünk, görnyedt háttal szálltam le, majd lassan egyenesedtem ki, és magasodtam a többiek felé. Nem sokkal később, viszont kiabáló tömeg haladt felénk. Az irányukba fordultam, és egyből arra jutottam, hogy arrébb kell állnom, hanem akarom, hogy bármelyiküket agyon üssem, mert fel fog lökni. Így is teszek, és egy olyan tempóban vonulok félre, amilyet a tömeg sebessége megkíván, majd arrébb érkezve ülök le, és nézek a múzeumra, ami zárva van. Talán nem ártott volna a nyitva tartást megtekinteni, ha már ide jöttünk, mert gondolom oda akartunk volna bemenni.


#6 2010-05-01 12:35:37
Hjuchia Sakura
Simán letudva az ellenőrzés. Bambulnák tovább mikor valami olyan üti meg a szemem amit nem igen láttam még. Azta francba, patás árnyék? Jó tudtam, hogy vannak fura fazonok ezt be is bizonyították nekem sajnos de ez így durva. A jó istenit ez fegyveres és lő. Nem felé inkább ellenirányba próbálok haladni tőle. De nem nagyon sikerül arra mennem amerre én akarok de végülis eltol a tömeg máshova. Fél siker. Mikor nagynehezen kikászálódok végre a tömegből megejtek egy gyors séró igazítás meg ruha igazítás és egy nagy sóhaj kíséretében körbenézek, hogy hová lökdöstek el. Hmm múzeum. Remek... Hiába erőlködsz te odafenn úgy sem fogok tanulni pláne nem múzeumba menni szóval elfelejtheted. De nini valakik művelődni vágynak. Egy kisbusz és egy kis csop... Basszus kulcs. Ezeket se ette el a fene innen? Hehe ezt benyalták zárva a muzi. Jöhetnek vissza máskor. Hm de van velük valaki új is. Asszem bunkó leszek és nem köszönök nekik. Igen ez egy jó gondolat...

És ezzel a lendülettel elfordulok és nézelődök tovább mintha nem ismerném őket. Van még itt két nőszemély aki leszakadt a tömegből. Fura. Na mindegy. A táskámból kikapom a vizem és kortyolok párat közben pedig megpróbálok észrevétlen, valahogy a busz takarásában ha ez lehetséges odasunnyogni mellé. Azért mégis érdekelne, hogy mit keresnek itt. Nem épp művészlelkek a drágák.


#7 2010-05-01 14:47:19
Tyler
//Előzmény:Shield-központ//

Egy uncsi kis buszozás után, végre kikötünk egy múzeumnál. Hurrá! Na ennyire azért nem örülök neki, de próbálok pozitívan hozzá állni a dolgokhoz. Hozzátartozik a dologhoz, hogy apa és anya enyhén megfenyegetett, hogy ha nem viselkedek, bezárnak cirka pár ezer évre. És a szobafogság közben még tanulnom is kellene, az érettségire. Kész horror. Kikászálódok a buszból.
-Ez most a túra része?-
Kérdezem Davis, tizedest, ezredest vagy tábornokot. A rangokat nem mindig tudom pontosan, de hát ez most nem lényeg. Két gyors mozdulattal, a busz tetején termek és a tömeg felé bámulok, hátha kiszúrom mi a fene ez a nagy őrjöngés. Biztos nem autogramot akarnak tőlünk kérni.


#8 2010-05-01 15:01:28
Henry White
Ez a kis utazás, talán annyiból hasznos lesz a számomra, hogy találkozhatok Morsussal. S talán tud nekem segíteni. A busz utat néma csendben töltöm, az ablakon kibámulva. Ez a nyüzsgés még mindig kicsit furcsa nekem, de talán idővel megszokom ezt is. Ahogy kiszállunk, szinte rögtön egy sikoltozó embertömeg rohan felénk. Meglátom Alt is köztük. Mit kereshet itt vajon? Mindegy ez nem az én dolgom. A kísérőnkre pillantok.
-Visszaszálljunk a buszba?-
Nem hiszem, hogy azt szeretné ha újabb bajba keverednénk, ráadásul akkor mikor rá vagyunk bízva.


#9 2010-05-02 08:16:35
Serena Davidson
//Előzmény: New Jersey: S.H.I.E.L.D.-központ (Cape May)//

Zyor kérdése meglepett, nem is tudtam, hogy ennyire szereti az emberek társaságát, hogy egy ilyen zsúfolt helyre akar menni. Vagy nem tudta, hogy mit is jelent mindez. De végül indultunk! Összeszedtem mindenemet és ott voltam a buszon, amikor kellett. Sok órás uuuuunalmas utazás következett. Most mit meg nem adtam volna azért, hogyha teleportációval megyünk, de valószínűleg nem lehetett. És nem véletlenül mentünk ezek után busszal. Időnként érdeklődve néztem ki, amikor újdonságot lehetett látni, különleges újdonságot pontosabban, mert ugyebár itt miden újdonság! De végül csak megérkeztünk és leszálltam a buszról, hatalmas nyújtóztam és ugrottam párat, végre! Örültem, hogy szilárd talaj van a lábam alatt, ez így máris sokkal biztonságosabbnak tűnt. Ám a távolból nagyobb tömeg indult felénk, volt, aki visszaszállt inkább, de Manó jellemző módon máris a busz tetején volt, hogy jobban lásson. Hallottam a kérdéseket Davis irányába, nos igen szerintem sem miattunk rendelték ide ezeket. Egyelőre nem mentem vissza a buszba, inkább csak nézelődtem és figyeltem a közeledőket.
- Mit látsz Manó? – szóltam fel neki a busz tetejére.
Lehet, hogy mégsem lesz annyira unalmas ez a kirándulás, mint hittük volna elsőre. A tömeget pásztáztam és nem messze tőlünk egy ősz hajú srácot pillantottam meg. Elsőre talán átsiklott volna rajta a tekintetem, de felismertem.
- Algernon! – kiáltottam neki és felé integettem. – Mi történt itt?
Kérdeztem és futva indultam felé... azt hiszem, hogy Davis meg fog ölni ezért...


#10 2010-05-03 06:43:34
Thorhalla
Davis tizedes értetlenül nézte a tömeget, ő sem nagyon tudta, hogy miről lehet szó. Victoria is csatlakozott mellé és nézte őket, de egyik sem tudott ezzel mit kezdeni. Manó figyelte a tetőről a tömeget, nem igazán látta, hogy mi elől menekülhettek, de itt ezen a helyen kezdett szétfoszlani és sietett szinte mindenki amerre látott. Most már mindenki kiszúrhatta Lorna kiáltása után, hogy Algernon is ott van a tömegben és valóban a fiú fehér kobakja kitűnt ezen a helyen. Davis és Victoria pedig egy rózsaszín hajú lányt szúrtak ki a tömegben, aki igen zavart volt és ezt Manó is láthatta.
- Manó – szólt fel Davis. – Gyere velünk! Igen egyelőre maradjatok itt, itt biztonságban vagytok – mondta Freyr-nek.
Lorna közben megérkezett Al-hez és lelkesen üdvözölte. Ha Manó Davis-sel és Vic-kel ment, akkor ők is odaérnek Rachel-hez. A lány is láthatta, hogy hárman közeledtek felé, a két nő fejében semmilyen ellenséges szándékot nem érezhet, csak segíteni akarnak a zaklatott fiatalnak. Ahogyan odaértek Davis egy S.H.I.E.L.D. igazolványt mutatott fel a lánynak.
- Látszik magán, hogy igen zaklatott, el tudná mondani, hogy mi történt? – érdeklődött. – És nyugodjon meg, most már nem lesz semmilyen baj...


#11 2010-05-03 15:58:51
Tao
A tizedes szerint maradnunk kell, bár Ethant hívja magával és Victoriaval, hogy átvágjanak a tömegen valahova. Feltűnik Algernon, micsoda véletlen! Egy ilyen hatalmas város, és mégis összefutunk szinte az egyetlen emberrel,a kit már ismerünk. Ő talán elmondhatja, hogy mi a helyzet. Lorna a tárgyra is tér, rögtön.
-Nekem nagyon úgy tűnik, mintha menekülnének valami elől? Talán megtámadták őket? - Kérdem találgatva,, miközben a busz közelében próbálok maradni, remélem a menkülők nem lesznek olyan buták, hogy a buszhoz fussanak, inkább kikerülik azt, hogy tovább menekülhessenek. Nem indul túl jól ez a kirándulás, még az első látnivalóhoz sem értünk el, mikor már káoszba fullad az egész.


#12 2010-05-03 18:14:03
Shadow
Elvileg nincs veszély, de ilyet már hallottunk korábban is, hogy veszélytelen, na de mindegy. Elrohanok én is készülődni, meg veszek magamra emberi ruhát, legalábbis ami kicsit át van alakítva, hogy rám is jöjjön, hiszen nem sok szárnyas, farokkal rendelkező lény rohangál, a térdeinél hegyes kinövéssel, szal a farmer, póló és a dzsekiféle is ennek megfelelően lett átalakítva. Nincs nálam sok minden, csak váltás ruha, mobilom, a kapott lapi, na meg persze az anyámtól kapott nyakörv a papírjaimon kívül. Nincs kedvem a prédikációját hallgatni, hogy miért nincs rajtam mindig zuhanyzás kivételével. Esküszöm olyan érzésem van, intha szemmel akarna tartani mindig. Legalábbis addig, míg nem vagyok nagykorú. Amint végeztem mentem is a gyülekezési pontra, hol felszálltam a buszra, hogy szögletesre üljem a hátsómat egy széken. „Élvezetes” elfoglaltság, bár az tény, hogy a külsőm miatt tuti nem olyan kényelmes a szék, na de mindegy. Mikor megérkeztünk és leszálltunk, akkor egy pánikoló tömeget láttam, bár nem igazán rázott meg a dolog, s inkább hallgattam. Figyeltem, ahogy Lorna Al-hoz megy, Vic, Davis és Mano trió, meg egy lány felé. Vettem egy mély levegőt, majd a táskám a hátamra véve indultam meg a lány felé én is, hogy jobban szemügyre vegyem. Reméltem, hogy a külsőm nem riasztja el, bár kitudja, lehet, hogy mégis. Minden esetre teljes nyugalommal ballagok felé szépen lassan, s nem szólalok meg. Úgy is mutánsnak fog nézni, a valóság, hogy mi vagyok, meg úgy is mellékes, ha titokban akarjuk tartani, hogy valóban honnan jöttünk.


#13 2010-05-03 20:46:48
Hjuchia Sakura
Nem igazán sikerül elkerülni a figyelmüket. Hát igen feltűnő jelenség vagyok. Örökölhettem volna valami értelmesebbet is anyámtól mint a hajszín... Kicsit azért megijeszt mikor Lorna üvölti a nevem. Megállok és megvárom míg odaér. Egyértelmű a kérdése mi történt. Vajon ha egy rakás sikoltó tömeg rohan el egy adott pontrol vajon mi történt. Biztos ingyen hello kitty-t osztogattak. Bár... az elől én is futnék..

~ Ó semmi érdekes.... Gondoltam úszok egyet a sikítozó tömeggel...~

- Öltönyös fegyveres lő szép nőre, szép nő fényes pukk. Egyéb kérdés?

Ahogy befejezem figyelem az arcát, hogy milyen grimaszt vág. Hehe úgy is leszoktatom őket a kérdezősködésről. Kiváncsian sasolom orcáján a változást. Ideges grimasz vagy értetlen pofa. Mindenesetre az egészet fapofával adom elő a hölgynek.


#14 2010-05-03 21:17:11
Quentine Constantine
A tömeg oszlik, a kriplik meg csak állnak a buszuknál, és bámulnak, mint borjú az izére. Az egyik srác oda is sétál hozzájuk, ez az életével játszik, vagy mégsem? A srác, aki ott volt velünk az igazoltatáson, most smúzol a mutkókkal, és úgy tűnik, ismerik egymást. Amint odamegy, két csaj rögtön felém kezd nézelődni, és méregetnek, az egyik felnőtt lehet, a másik csak tinédzser, aztán felkiáltanak a kéknek is a buszon, és ami a legijesztőbb, elindul velük a sárkánypofa is. Nem tűnik úgy, hogy kötekedni akarnának, a gondolataik alapján se, de ettől még nem keltenek túl bizalomgerjesztő benyomást. Lefogadom, hogy az a szőke pöcsfej küldte rám őket, talán látta, mikor fegyvert vettem elő, de az is lehet... Mi van, ha ez a busz nem véletlenül van itt? Talán tudták, hogy a múzeum zárva van, és pont azt várták, hogy erre csődüljön a tömeg. De miért akarták volna ezt? Nem tűnnek démonoknak, de még csak szektásoknak sem, bár a busz utalhatna erre, együtt járnak. Ez a helyzet kezd túl forró lenni, egyszerűen el kéne húznom a belem innen nagyon hamar, mielőtt visszajön az a rohadt démon. Egyre közeledik a kripliosztag, én meg nem tudom, mit csináljak, legvégső elkeserdésemben nyomok egy hátraarcot, és kishíján lefejelem a múzeum falát, mert elfelejtettem, hogy már itt állok mellette. Kínos lassúság helyett pánikoló kapkodással fordulok vissza feléjük, és a fegyverem felé nyúl a kezem, de nem veszem elő, csak ez szál cigit húzok ki a kabátzsebemből, meg egy gyújtót, mikor végül csak nyugtatni kezd a nő, nem pedig baszogatni. Na jó, kicsit azért kérdezősködik is, de legalább valami empátia csöpög az orrából. Rágyújtok a cigire, és titkon remélem, hogy nem túl jó az orruk a fűhöz, mert fogalmam sincs, melyik szálat vettem elő, amibe tekertem egy kis gandzsát, vagy amiben csak sima dohány van. Egyáltalán van nálam olyan cigi, amiben nincsen joya?
-Egy dé... - Oké, vágjuk ki azt a részt, amiben démonokról hadoválsz, menni fog nagylány. - Egy délutáni beszéd volt, a polgármesterasszony tartotta volna, de még előtte egy fickó a tömegben rálőtt egy nőre, aztán mindenki sikítozott, és menekült. Majd akkor mondja, hogy megnyugodhatok, ha elkapták a gyilkost, és ha arra az izére szájkosarat raktak - biccentek a még távolabb lévő sárkányfajzatra, nem akarom felhúzni szóval a hangerőt visszaveszem, nehogy meghalljon.


#15 2010-05-03 21:27:32
Tyler
Hiába meresztgetem a szemem, nem sok mindent látok a sikoltozó tömegen kívül. Az biztos, hogy nem egy beszélő hamburgertől ijedtek meg ennyire. Mondjuk meglepődnék ha a kajám elkezdene dumálni velem. Alt is látom immár tisztán, valami enyhén zavartnak tűnő alakkal van.
-Nem látok semmit, ami veszélyre utalna...-
Szólok le a többieknek, majd egy ugrással Davis tizedes, őrmeste...akármicsoda mellé ugrok, s elindulok mellettük a tömeg felé.
-Bizony itt mi vagyunk a jó fiúk...-
Vigyorgok rá barátságosan a lányra, remélem nem rohan el azért mert egy-két szarvam, meg karmom, meg két farkam, na jó enyhén furán nézek ki. De szerintem szexi vagyok. Meg kicsit dilis is. Úgy tűnik megint beletenyereltünk valamibe, valaki lelőtt egy nőt. Azt hiszem vége az unalmas múzeum látogatásnak.


#16 2010-05-03 21:35:40
Henry White
Közönyösen bólintok Davis helyeslésére, miszerint maradjunk a busznál. Remek, addig sem kell ezekkel az emberekkel foglalkoznom. Ahogy látom már úgyis elhagyta a többség a múzeum területét. A tömegben én is megpillantom Alt és egy enyhén furcsának tetsző lányt. Davis, Vic és Manó kíséretében el indulnak. Persze, hogy Shywa is belekotnyeleskedik. Személy szerint, a buszhoz támaszkodok, és várom a továbbiakat. Úgyis az lesz a vége, hogy visszatérünk a Shieldbe, elnapolva a túrát.


#17 2010-05-04 01:23:53
Taikuri
Éppen interjú alanyommal szenvedek, amikor hirtelen mozgolódni kezdenek a rendőrök. Minket is igazoltatnak és az ingünket is felhajtatják velünk, ami nálam nem okoz különösebb problémát hiszen Arelia rövid ujjú felsőként pihen rajtam. Amúgy sem vagyok szektás, és nincsen rajtam semmi, ami arról árulkodna, hogy bármi különös lenne rajtam. Mindenesetre innentől nincsen időm a kis csajjal foglalkozni, mert rengeteg minden történik, amit igyekszem minél élethűben megörökíteni. Igaz feltűnik egy fotós rivális is, de amúgy a beszámolója alapján ő csak egy iskola újság fotósa, és még ekkor sem mond igazat. Nem vagyok egy képzett telepata de az elkapott gondolat foszlányokból ennyit kibírok következtetni. Mindegy nem tűnik bűnözőnek nincsen, okom piszkálni őt inkább próbálok újabb meg újabb fotókat készíteni. Ekkor egyszer csak egy alak tűnik elő a semmiből, elméjéből szinte sugárzik a gonoszság, előkerül egy fegyver és mielőtt bármit is tehetnék egy lövés dörren. A szívem összeszorul, a testem megremeg, amikor a golyó elszáguld közöttünk. Tudom milyen a halál és semmi kedvem még egyszer megtapasztalni. Azonban a cél nem, mi ha nem egy ártatlannak látszó nő volt. Hangosan sikoltok, amikor hátra pillantva látom, hogy a teste eltűnik a semmibe. A fényképezőgépet azonban nem engedem el sokkos állapotban ösztönösen kattogtatok a géppel. Aztán a tömeg egyenesen a természettudományi múzeumig sodor bennünket ahol egy csapat különös figurákból álló csoporttal találkozunk. Foglalkozni azonban nem tudok velük, a halállal való újabb találkozás, meglehetősen megviselt. A gépet azonban továbbra sem engedem el, ott szorongatom az ernyedten lógó jobb kezemben. Néha-néha még meg-megnyomom a gombot, de ez továbbra sem szándékos cselekedet.

Nyugisan pihenek és játszom az átlagos ruhadarab szerepét, amikor egyszer csak elszabadul a pokol. Különös bizsergést érzek, amelynek következtében akár le is bukhatnék mivel az álcám is megremeg egy pillanatra. Amikor előkerül, a fegyver felkészülök, hogy félre rántsam Natasha testét. Nincsen kedvem még egyszer begyógyítanom sebeit egyszerűbb, ha vigyázom rá. Azonban a célpont nem, mi ha nem egy ismeretlen fiatal nő, aki szinte azon nyomban semmivé foszlik. Sokat nem törődök, vele mivel a gazdatestem mentális védelme teljes mértékben összeomlik. Alaposan megnézem, magamnak a férfit miközben próbálom minden Natasha minden érzék szervévvel, a környezetemet figyelni. Ez nem olyan egyszerű mivel a gazdatestemre is nekem kell figyelni. Nincsen olyan állapotban, hogy bármire is alkalmas legyen. Bár ilyen helyzetben tudom használni a mutáns képességeit, de közel sem vagyok olyan hatékony. Jól jönne pár száz bogár felderítőnek vagy valami egyéb telepatikus trükk, hogy jobban tudjunk tájékoztatni.
~ Natasha szedd össze magadat! Egyedül nem vagyok, képes felvenni a harcot senkivel csak együtt válhatunk igazán erőssé. Még nem múlt el a veszély, mások is meghalhatnak, ha nem reagálsz időben.~
Mondom neki gondolatban. Remélem, hogy erre végre reagál, valamit elvégre mindig azzal jön, hogy másokkal kell először foglalkozni.


#18 2010-05-04 09:02:16
Patriot
A tömeg közeledik, és úgy látom ismerős is van köztük. Nekem az az alak sem mond semmit, így nem is nagyon érdekel. Mire odaérnek, a katona igazolványt mutogat, és egyből segíteni akar a tömegen. Hallgatok, minden szó nélkül, leginkább a rózsaszín hajú lány mondataira. Nem értem ez mért tartozna ránk, elvégre csak egy csapatnyi gyerek vagyunk. A túravezetőnk meg csak enm hagy itt minket. Nem hiszem el, hogy akár hová megyek, csak a bajjal találkozok. Azt sem értem nekem minkek kellett ide jönni. Mért nem maradtam New Jerseyben. Ott is vannak múzeumok. Vagy mondok még jobbat. Mért nem hagynak vissza menni az erdőbe. Nem bántanék senkit. Most meg emiatt a szar miatt végképp nem. Lehet, még megütni se tudnék senkit. Szépen bele rondítottak az életembe ezek a mocskok. S.H.I.E.L.D.... ha segítettek volna mikor kell, nincs ez az egész. Az koronázná meg az egész helyzetet, ha ez a chip még adna egy kis rázást, ha idegessé válok. Oda nyúlok a tarkómhoz, és ujjammal babrálom, és behúzódok az árnyékba. Nekem nem kell ott lennem, és faggatni az embereket, majd ők megteszik. Ahogy elnézem szépen összerakott csapat az.


#19 2010-05-04 12:26:18
Serena Davidson
Odaértem Al-hez, semmi köszönés, illetve semmi, hogy milyen régen nem látott. Noha szerintem örül, hogy milyen régen nem látott. Asgard után úgy tűnt el végül is, hogy szinte porzott utána az utca és teljes Cape May. De legalább arra a kérdésemre válaszolt, hogy mi is történt. Összevont szemöldökkel szúrós tekintettel néztem rá. Ebben a történetben minden sántított azt leszámítva, hogy a srác itt állt előttem.
- Pukk pubi, há? – kérdeztem morogva. – Az emberek nem szoktak csak úgy pukkanni!
A legjobb tudomásom szerint legalább is, főleg nem azok után, ha lelövik, bár apa mesélt olyan fegyverről, ami után felrobbanhatsz, de akkor a srácnak nyakig véresnek kellett volna lennie. És öltönyös fickók sem szoktak lövöldözgetni, legalább is még egy ilyen filmet sem láttam, mind alulöltözött, rosszarcú figurák szoktak lenni azok.
- Esetleg komolyan, hogy mi történt? – kérdeztem. – Nem látszik, hogy riadt lennél, így nem igazén hiszem el, hogy pukk és vége!
Körbenéztem, hogy ki jön még ide, ahol én vagyok, de úgy tűnt, hogy más nem akarta Al-t üdvözölni. Hiszen a többiek közben egy másik lányhoz is odamentek, rózsaszín haj? Nos azt hiszem, hogy ez a világ sokkal, de sokkal furcsább, mint korábban gondoltam volna...


#20 2010-05-04 14:06:42
Thorhalla
Freydis is lejött a buszról és körbenézett, noha nem mozdult el onnan, csak Zyro mellé sétált, aki úgyszintén itt állt a közelben.
- Valószínűleg – bólintott. – Másért még nem láttam senkit sem menekülni. De a támadókat nem látom...
Akik a busznál vannak nem látnak senkit sem, aki elől menekülnének az emberek, csak a sokkos állapotban levő Natasha-t láthatják meg, ahogyan ott áll az utcán szinte reszketve. Igazából őt bárki megláthatja, így Davis is látta, egyetlen intéssel küldte Victoria-t oda a riadt lányhoz, amíg ő és Manó Rachel-t próbálta nyugtatni. A cigi miatt nem szólt semmit sem, akárcsak a fiatal kora miatt sem.
- Szóval lelőttek valamit, el tudnád mondani, hogy mit láttál? Segíteni szeretnénk – ezzel ha Rachel engedi, akkor Davis odavezeti a lányt a buszhoz a többiekhez.
Közben Victoria is odaér Natasha-hoz.
– Mond jól érzed magad? – kérdezte kedvesen a lányt. – Szükséged van valamire?


#21 2010-05-04 15:21:07
Taikuri
Továbbra is meredten nézek magam elé egyszerűen nincsen erőm reagálni semmire sem. A nő halála teljesen letaglózott elvégre pontosan tudom milyen érzés, amikor telibe talál valakit egy golyó. Emlékszem a fájdalomra, a nehézlégzés kínjaira aztán a fájdalom megszűnése után elérkező hosszú alagútra és a fényre végén. Arelia megmentett én pedig megmentettem őt mivel gazdatest, vagy speciális tartály nélkül nem maradhat életben. Megmentettük egymást és megosztottuk a képességeinket bár továbbra sincsen ínyemre ez a hibrid életforma. Akkor és ott tényleg meghaltam, talán igaza van, hogy mi már egy új létforma vagyunk. Ez azt jelentené, hogy nem vagyok többet sem embernek, sem mutánsnak nevezhető? A gondolatokból Arelia üvöltése ébreszt fel, amely újra eszembe jutatja a szörnyű emléket így egy-két percig még dermedten állok. Aztán mozogni kezdenek agyamban a fogas kerek és lassan meditációs légzésbe kezdek majd a felgyülemlett rossz érzéseket megpróbálom egy dobozba zárni. A próbálkozásaim azonban kudarcot vallanak az elmúlt pár hónapban felépített mentális gátak mind át szakadtak. A halálom élménye, a nő halála, a szeretet hiány most mind egyszerre tőrnek rám. Nem tudok másokkal foglalkozni csak magammal. Most nem apám lánya vagyok, most nem Jögermund ipar vállalatjövendő örököse, nem szépreményű, okos, gazdag, magabiztos, fiatal lány. Ha nem egy hisztis picsa, aki nem képes talpra állni, akit legyőznek a saját érzelmei, aki bár többször mentette meg emberek életét, megannyi szörnyűséget látott csak bőgni tud. Mindössze annyi erőm van, hogy visszavegyem a testem felett az irányítást és a felém érkező ismeretlen nő karjaiba boruljak. Nem ájulok el, de szorosan ölelem, magamhoz miközben próbálom elfojtani a sírásomat meglehetősen kevés sikerrel.
- Nem tehettünk semmit. Meg kellett volna mentenünk, de nem tehettünk semmit….. -
Zokogom, miközben a nő érezheti, hogy a szorításom nem szokásos erejű, ha megpróbálna elszakadni tőlem vagy megmozdulni, alig ha sikerülne. Egy idő után az egyre erősödő szorítás kifejezetten kényelmetlen lehet a számára, sőt akár nem kevés fájdalmat is okozhat.

Egyszerűen, kezd elegem lenni ebből az egészből. A folyton magabiztos és erősnek látszó Arelia aki hónapok óta tart távol az elméjétől és mind ez idáig esélytelen voltam vele szemben most egy haszna vehetetlen bőgő masina lett. Ami pedig a legelszomorítóbb, hogy még is képes rövid időre átvenni a teste fel lett az irányítást. Nem kedvez az egómnak, hogy sokkos állapotban is fél aggyal lenyom. A helyzet ráadásnak kezd egyre kényelmetlenebb lenni mivel a furcsa alakok kérdezősködni kezdenek, az egyik csaj egyenesen felénk indul az a bolond Natasha meg egyből a karjaiba veti magát nagyszerű. Elfelejti, hogy a testünk van és nem teste, így helyenként én is a nőhöz szorulok, ami számomra elégé megalázó. Komolyan mondom, ha meg tudnék bízni más emberben, keresnék egy kevésbé erős, de könnyebben kezelhető gazdatestet, de őt nem engedném át ennyit pofázni. Ez a nő pont jó alanynak tűnik, bár a fene se tudja, ha nem lenne az én erőm jóval erősebb lenne Natasha-nal. Biztosan ő sem egy átlagos ember, talán rendőr, vagy mit tudom, én hogyan nevezik azokat, akiknek a védelem a foglalkozásuk. Mondjuk a rendőrök gagyik, mi jóval hamarabb elkapunk bárkit. Pontosabban elkapnánk, ha valaki abba hagyná a bőgést és arra koncentrálna, amire kéne. Egy lény halála a bolygón ahol ilyen sokan vannak, nem számít, bár igaz annak sem örülnék, ha én haltam volna meg. Elvégre ez a golyó ami Natasha-t is majd nem megölte tönkre tette a tartályomat, aminek sürgősen testre volt szükségem vagy kipurcanok.
- Hahó, Natasha! Enged, el a nőt mielőtt agyon szorítod és idéz, rovarokat vagy mit tudom én! Az ellenség még a közelben ólálkodhat. Sürgősen fel kell derítened a környéket! Én nem tudom, hogyan kell a rovaros trükköt csinálni és mentális érzékeid is csak rövid távúak. Nem hallod te eszement tyúk!
Jó azt hiszem, kevesebb tv-t kell néznem mert eltanulom ezeket a hordozóm szerint ocsmány és vulgáris szövegeket. Nem, mint ha Natasha engedné, hogy nézzek, mert ő mindig valami mással akar foglalkozni. Szerinte csak időpocsékolás. Azonban nem tudok más honnan tanulni, mert ugye ő sohasem foglalkozik vele. Mindig csak az emberek megmentése, meg az iskola, meg a zene, meg a kutatás, meg ki tudja micsoda. Komolyan mondom, ha lenne idegem, vagy mim tönkre tud menni bár biztosan megtörtént, volna. Közben egy pillanatra megint átveszem, az irányítást a test felette vagy legalábbis megpróbálom, mert ha így folytatja, tovább agyon fogjuk szorítani csajt. Nem, mint ha aggódnék érte de Natasha biztosan még nagyobb sokkot kapna, ha ki préseli belőle a beleit. Arról nem is beszélve, hogy én is alaposan összekoszolódnék.


#22 2010-05-04 15:21:31
Hjuchia Sakura
Összerezzenek mikor rám morog Lorna. Jó jó tényleg nem vagyok hű de szétszeppenve de ha itt élnének már pár éve nem vennék fel ennyire az egész pánikoló tömeget. Megvakarom a fejemet majd rá nézek.

- Öltönyös férfi fegyverrel rálőtt egy hölgyre akit körbeölelt a fény és semmivé foszlott. Majd a férfi is eltűnt. Nem is figyeltem rá olyan nagyon. És persze, hogy nem vagyok kiakadva. De ennek több oka is van de egyikhez sincs köze a hölgynek.

Kicsit gatyába rázom magam, a nagy ide oda lökdösésben nem marad olyan a ruha ahogy reggel felveszed... Körbenézek, hogy mindegyik lökött ittvan-e aztán megakad a szemem valami újon.

- Az meg mi?

Kezemet felemelve a lila hajú lány felé tartó Shywa-ra mutatok.


#23 2010-05-05 09:42:18
Patriot
Lassan közeledek a brigádhoz nagy gúnyos mosollyal. Még is mik ezek, vagy kik ezek? Tini hősök? Nem tudom felfogni. Hallgatom a beszámolójkat, és tényleg... most nem viccelek. Nem tudom felfogni, hogy mi közünk van hozzá. Azért mert egyesk rendelkeznek képességekkel amikkel különösen kiemelkednek, már segíteni kell az emberiségen, és vállunkra venni a sorsát? Mire vannak a rendőrök? Vagy a katonaság? És a S.H.I.E.L.D.? Davis! Igen, így hívják. Csak beugrott. Davis menjen, fusson pár kört, és mentse meg a világot, engem nem érdekel. De engem ne keverjenek bele semmi ilyesmibe. Nekem fel kell épülnöm, meg kell gyógyulnom, hogy végre szabad lehessek. Mellesleg jó lenne látni anyámat, és apámat is.


#24 2010-05-05 14:50:07
Quentine Constantine
Tudhattam volna, itt senki sem az, aminek elsőre tűnik, a bámészkodó trista bekerül a menekülő tömegbe és rögtön hősködni akar.
-Segíteni? Mi maga, talán civil ruhás rendőr? Mert ha nem, akkor szerintem maradjon ki a dologból, bízza a rendőrségre, ők elég jók ebben a bűnüldözősdiben.
A rohadt életbe, ez a nő nem egy civil ruhás rendőr, hanem egy S.H.I.E.L.D. tiszt, ebbe beletenyereltem. Meg kéne tanulnod kislány, előbb gondolkozz, aztán gondolatot olvass, aztán beszélj! Jól van, hát erre nem fogok vidm váalszt kapni, a végén még igazoltat is, ha nem vigyázok, úgyhogy jobb, ha elmondom, amit tudok. Egy szóval hazudok.
-Egy öltönyös fickót láttam, aki lelőtt egy nőt, aki ezután eltűnt a szemem elől a fickóval együtt, a tömeg meg magával ragadott. Ennyi. Nem láttam se ar arcukat, se a rendszámtáblájukat, és nem vagyok bandatag sem, szóval nem kell szívozni.
A francba már, most meg elszóltam magam ezzel a bandás dologgal, biztos úgy értik majd, hogy nem vagyok valami utcai bűnöző, azért nem a démon fan club ugrik be mindenkinek elsőre. Nem messze az interjús csaj összeomlott, nem csoda, mivel teljesen bolond, a tizedes meg a buszhoz akar terelni.
-Ha nem bánja, inkább itt maradnék, nincs nekem semmi dolgom azokkal.
Velük, jó, velük, ezt kellett volna mondanom, a nő ki fog borulni, előkap egy igazolványt, és talán meg is bilincsel, tuti lecsukat, mert nem mondok el neki mindent, és nem táncolok úgy, ahogy ő fütyül, de én vagyok lépéselőnyben, én legalább tudom, hogy bajban vagyok, ő viszont nem tudja, hogy tudom, hogy bajban vagyok. Plusz, azt is tudom, hogy egy rohadt démont volt a gyilkos, de ezt úgyse hiszi el nekem senki. Csak koccoljanak már le rólam végre.


#25 2010-05-05 16:15:19
Serena Davidson
Még mindig faggatták a rózsaszín hajú lányt, közben Vicet egy másik fiatal lány kezdte ölelgetni, mintha az élete múlott volna azon, hogy a lány elengedi-e vagy sem. De legalább Al nekilátott válaszolgatni, úgy hiszem, hogy végül én voltam a legszerencsésebb, hogy ide jöttem és nem pedig egy rakás őrülthez, ahogyan kinéztek. Bár mi sem lehetünk jobbak. Vagyis én kikérem ezt magamnak, mert pontosan úgy néztem ki, mint bármelyik másik földi. Megvakartam a fejemet, azt hiszem, hogy csak Vic és én mondhattuk el ezt magunkról. Talán Freydis, bár ő az Asgardi termete miatt kihullott, Freyr meg a hegyes fülei miatt. Oké! Érdeklődve fordultam vissza a sráchoz, hogy mit is mesél. Mintha egy filmben lennénk, ott szoktak ilyesmik előfordulni.
- Teleport? – kérdeztem. – Furák vagytok ti Földiek – morogtam. – Lelőnek melletted valakit és semmi ijedtség, semmi izgalom. Mintha mindennap ezt látnád...
Végül kérdezett még valamit, arra fordultam. Elsőre semmi különöst és furcsát sem láttam, de végül követettem a tekintetét és a kezét, hogy mire mutat és rájöttem, hogy mi a baja...
- Az? – néztem hátra. – Ja, hogy AZ?! Emlékszel még mit kért a Gyík... izé Shywa Einar-tól? Hogy jobban hasonlítson az apjára... arra az őrült sárkányra, amelyik majdnem többször megsütött minket... nos ez az eredmény!
Nos én megmondtam, hogy ezzel csak randább és kirívóbb, de persze senki sem hallgat rám...
- Nem jössz oda a többiekhez? – kérdeztem. – Örülnének neked!

#26 2010-05-05 17:19:08
Tao
Freydisre pillantok, mikor a kérdésemre válaszol, szerinte is megtáamdta az embereket valami.
-Hát, ha tényleg veszélyben vannak, talán segítenünk kéne. Megnézhetnénk, mi elől menekülnek, hátha nekünk nem okoz nagy gondot elbánni vele.
Egy olyan világ, ami emberekkel van tele, nem lehet túl kemény, hiszen már rég kihaltak volna. Persze az is lehet, hogy csak azért bírják még, mert ilyen jól tudnak menekülni minden apró rezdüléstől. Na jó, nem akarok nagyképű lenni, de tényleg kicsit eltúlozhatják a dolgot, végülis még egy fura kinézetű lénytől is megijedhetnek, nekünk ez nem gond, mind furán nézünk ki.
-Na, megyünk? - Kérdem Freydistől, és ha beleegyezik, akkor elindulok a felénk áramló, mostanra talán már fogyatkozó tömeggel szembe, azon keresztül, és egyúttal amögé, hogy megláthassam, mi is az a nagyon ijesztő dolog, ami miatt ennyi ember esett pánikba. Ha ellenvetése van, akkor persze nem erősködök, egyedül azért nem fogok elcsatangolni egy idegen helyen.


#27 2010-05-05 18:36:05
Shadow
Oda érek Davis tizedeshez és Manóhoz, majd a lányon végig nézek, s elmosolyodok, bár csak a teljes húsevő fogazatom elő villan, de mindegy.
- Nyugi, nem akarunk bántani. Jóóó kicsit érdekesen nézünk ki, de ez minden – mondom kedvesen, majd gondolatban hozzáteszem ~ na jó nem ez minden, mert igen vegyes a társaság, de úgy néz ránk, mintha Démonok lennénk, bár ez a többiekre igaz is, rám meg részben, de ez mellékes. Csak részben vagyok az fajilag legalábbis. ~ ezután a lány szemébe nézek.
- Eltűnt? Mi a fene volt? Egy démon, valami technikai kütyüvel rendelkező fazon vagy egy teleport mutáns? - pillantok kérdőn a lányra, majd újra kérdezek - Milyen fegyverrel lőtt? Revolver, félautomata, automata pisztoly? - ezután Davis tizedesre pillantok – Bocsi, csak érdekel, hogy eme „veszélytelen” helyen mivel lőhetnek ránk. – csak a szemem sarkából nézek a nőre, s sejtheti, hogy mire is utalok, majd a lányra pillantok. A cigire bökök – Jó azt szívni? Bocsi, de iszonyú szaga van. - közben azért a többiek felé is pillantok, s látom, ahogy Al rám mutogat. Tudni se akarom, hogy miről van éppen szó, inkább a lány válaszát várom.


#28 2010-05-05 21:24:26
Tyler
Úgy tűnik a lány nem ijed meg tőlem, pedig számára én is csodabogárnak tűnhetek. Érdeklődve hallgatom a beszámolóját. Lelőttek valakit, aki erre eltűnt meg a merénylő is. Érdekes.
-Davis..izé...bocs a rangját mindig elfelejtem. Mit is akartam. Ja igen meg van....Mit csináljunk? Felteszem nem akarja, hogy mi is belekeveredjünk...elég volt Asgard...-
Érdeklődök a hadnagytól. Semmi értelme egy gyilkosság helyszínén maradnunk, ha úgyis megszállják a rendőrök meg a shield a helyszínt.
-Egyébként, Manó vagyok Üdv! Jobb ha velünk jössz, úgyis kihallgatnának mint tanút. Most meg le sem tagadhatnád, hogy láttad a történéseket.-
Próbálom meggyőzni, hogy jöjjön velünk, és még normális is viselkedek. Mit meg nem teszek másokért.


#29 2010-05-05 22:01:04
Henry White
Lassan mindenki a tömeg felé indul. Ha így folytatódik egyedül maradok a busznál. Nem baj hagyj nyomozzanak kedvükre. Az sem lenne baj, ha lefújnák ezt a múzeumosdit. Helyette mehetnénk a Varázsló Toronyba. Szívesen megismerkednék ezzel a Morsussal, inkább mint itt rostokoljak míg a többiek zsarusat játszanak. Davis és Vic nagyon belemerültek a kérdezősködésbe, Lorna pedig Al-t próbálja meg közelebb csalogatni hozzánk. Innen is látom, hogy nem nagyon akaródzik neki, nem is csodálom azok után, hogy előtte fejezték le az egyik társát. Bevillan Kaal testének képe...behunyom a szemem, próbálok nem gondolni rá...nem könnyű. Inkább a tömeget figyelem továbbra is, elterelve a figyelmem.


#30 2010-05-06 08:46:21
Thorhalla
Vic számára kezdett már egy kicsit fájdalmas lenni, ahogyan a lány őt ölelte, miközben sírt. Most az egyszer örült annak, hogy többet kibír, mint egy átlag ember, így kissé tovább kihúzhatja sérülések nélkül. Megsimogatta a fiatal lány fejét, miközben halkan szólalt meg, most jól jött, hogy némi pszichológiát is tanítottak neki.
- Minden rendben lesz – mondta halkan nyugtatóan. – Nem fogom hagyni, hogy bajod legyen, ha elengedsz odajöhetsz a buszhoz és leülhetsz, amíg megnyugszol és adok neked egy kis vizet is. Victoria vagyok, a S.H.I.E.L.D. egyik ügynöke, most már tényleg nem fog bántani téged senki, rendben?
Freydis bólintott Zyro-nak és csatlakozott a fiú mellé, hogy induljanak megnézni, hogy mi lehet a gond.
- Te mindig olyan derűsen látod a dolgokat – mosolyodott el a lány bánatosan. – Remélem emiatt nem fogsz egyszer sem bajba kerülni Zyro.
Felvette a fiú tempóját és az oldalán haladt, miközben kissé idegesen nézelődött körbe-körbe, hogy hátha meglát valamit.

Rachel ki tudta olvasni Shywa fejéből a démonos megjegyzést, és ugyanabban a pillanatban kezdett neki Davis is beszélni.
- Nem önkéntes, vagy civil – mondta és újra megmutatta az igazolványt. – Sarah Davis tizedes, S.H.I.E.L.D. ügynök...
Folytatni nem tudta, minden beszélgetés megszakadt és hideg borzongás futott végig a társaságon. Rachel már korábban érezhetett ilyet, sok démon volt a közelben, nagyhatalmúak. A borzongás után mindenkin pillanatnyi gyengeség és szédülés futott át, miközben megtántorodtak. A látásuk egy pillanatra elhomályosodott és a múzeum környéke néhány pillanatra elmosódott. A hideg után forróságot érezhetett mindenki és a homályos részletek néhány másodpercre kitisztultak és a következőt láthatta a társaság:



Azonban ez a kép is eltűnt és mindenki ismét a múzeum előtt találta magát. Az utca teljesen üres volt rajtatok kívül, pedig még voltak pillanatokkal ezelőtt mások is ott, ahol ti. De most már senki sem. Mindenhonnan baljóslatú csönd ereszkedett a helyre, az előbbi kellemes tavaszi idő is a múlté volt, szinte fagyos hideg szél söpört végig az egész helyen. Apró kövek rezzentek meg a talajon és a távolból mély dübörgő egyenletes zajt lehetett hallani. Valami közeledett...

//Amúgy Shadow érdekelne, hogy egy egyszerű teleportáció leírásából miért pont démonra következtesz, ne csalj! //


#31 2010-05-06 10:36:53
Patriot
El vagyok magamban, csak hallgatom távolabbról hogy miket beszélnek, egészen addig, míg nem meglátok valamit. Egy horda szörnyet, démont, mutánst, vagy tudom én mi csodát. Megborzongok, és mozdulni sem merek. Majd pillanatokkal később a múzeum előtt találom magamat. Érdekes. Nagyon furcsa... mi a frász volt ez? A többiekre nézek, kissé értetlen arccal, de nem teszek fel egy kérdést sem. Kissé feszülté válok, amikor az idő fagyosra hűl le, és kissé még fázni is kezdek. Kihaltak az utcák, pedig néhány másodperccel ezelőtt, még nem így volt. Ezek után egyenletes dübörgő hangra kapom fel a fejem. Davisre nézek, majd most szólalok meg talán másodjára.

-Hova a fenébe hozott maga?

Kicsit kezd felmenni bennem a pumpa, és ez félelemmel is kezd keveredni. Nem jó párosítás szerintem, és lassú, léptekkel kezedek el a katona felé menni. Szeretnék nagyon hamar egy nagyon jó választ hallani. Idegességem csak fokozódik, de nem lépi át a határt, mert az a chip vagy mi a szar vissza fog. Jobb is, mert most kedvem lenne széttépni a nőt. Nem értem az egész helyzetet.


#32 2010-05-06 13:45:33
Hjuchia Sakura
Döbbenten nézek a megváltozott Shywa-ra. Majd vigyorodni kezdek.

- Igazából dereng valami de nem arrafele jártak a gondolataim hanem pont piszkáltam az oroszlánt. De meg kell hagyni szép préda lett belőle.

Kicsit megsimogatom állcsúcsom gonosz vigyorral a képemen majd Visszarepülök a jelenbe a szép jövőbel itervekből s széttárom karjaimat.

- Nem hiszem, hogy téged arra neveltek, hogy ....

Akad meg a szavam, borzongás fut végig rajtam majd az idő egyszeribe lehűl. Éljen a jóidő miatti trikóm teljesen feleslegessé vált, teljesen libabőrös leszek és mintha elszállt volna az erőm is hírtelen. Egy furcsa kép jelenik meg, valami horda. Kikerekednek szemeim rajta. A hatalmas kosszarvak melyek fején ékeskednek a szörnyek nem sugall jót. Ám el is szelel a kép ahogy érkezett. A tály kihalt lett, pedig sokak voltak az előbb. Arcom jobb kezembe fektetem bele, hogy kicsit összesszedjem magam de ekkor hallom meg az egyre erősödő ütemes dobogást. Kiveszem arcom a kezemből és felnézek az előttem álló hölgyre.

- Hölgyem én utálom magukat. Megint maguk a közelben vannak én meg rögtön a legnagyobb szarba leszek.


#33 2010-05-06 17:55:13
Taikuri
Szorosan ölelem magamhoz a nőt és csak sírok és sírok. Tudom, hogy ennek nem most van itt az ideje, tudom, hogy össze kell szednem magamat még is annyira jó érzés hozzábújni valakihez, akinek a teste szilárd és meleg. A könnyekkel együtt azonban a bánat is távozik a szívemből és lassan kezdek magamhoz térni a sokból. Arelia szerencsére gondoskodik arról, hogy ne szorítsam agyon szegény szerencsétlen nőt, valamint kontrollálja helyettem a saját erőmet is. Ennek hála nem történik semmilyen kellemetlen meglepetés és nem támad senkinek egy csapat ideges rovar vagy valami ilyesmi. Azonban a helyzet egyre jobban kezd eldurvulni egy különös sötét tudatott, kezdek el érzékelni a közelembe. Az utcáról eltűnik, az emberek az idő pedig kezd egyre jobban lehűlni. Amikor lopva hátra pillantok, meglátom, hogy egy hatalmas démon kezd el közelíteni felém, és hogy a körülöttem lévő alakok egy részének sincsen ember kinézete. Remek úgy látszik ez valami mutáns kirándulás, persze a nő is mondta, hogy S.H.I.E.L.D ügynök. Ezek szerint itt senki sem egy átlagos ember. Remek végre találkozhatok hozzám hasonló szuperlényekkel. Eddig csak Jonsu néni volt az egyedüli mutáns, akit ismertem. Mindegy, előttük sem szabad felfednem magam, mert a végén még megpróbálnak besorozni vagy aktát nyitni rólam. Na, azt már nem. Nem fogok a kormánynak dolgozni senki kedvéért sem. Gondolkodok, majd adok, még magamnak fél perc időt a lány biztonságot jelentő karjaiba majd ellököm magamtól és futni kezdek a legközelebbi letérőig. Itt lefordulok, majd ha sikerült egy olyan helyet találni ahol nem lát senki megszólítom Arelia tudatát.
~ Azonnal ad rám a póknő ruhát kérlek. Azok a gyerekek veszélybe vannak. Nem tudom milyen erősek, de mindenkire szükség lehet a harcmezőn. Tied a közelharc én pedig hívom kis katonáimat. ~
Mondom, ha rám adta a ruhát elkezdek koncentrálni. A rovarok akár több száz méterről is megérezhetik a hívást, ugyan így a pókok esetleg más nagyobb állatok is mind a patkányok vagy az egerek. Persze az ő irányításuk valamivel nehezebb és nem is fognak olyan messziről ide jönni. A környező lények összegyűjtése eltarthat egy pár percig ezért addig jelentős mértékben Arelia segítségére szorulok.

Hurrá! A húsvér felem egy nőt ölelget ahelyett, hogy bármi értelmeset is csinálna. Ha egy férfit ölelgetne, még csak-csak megérteném, bár ha egyszer felszed, valakit nem tudom, hogy engem hova akar dugni. Nem akarok, a bőre alatt bujkálni huzamosabb ideg szexi fehérneművé pedig végképp nem fogok változni. Mindegy ez még odébb van, bár egyszer szeretném kideríteni, hogy fajtámnak vannak-e férfi tagjai. Én természetesen nő vagyok, bár lehetne férfi gazdatestem is, de attól valahogy undorodom. Lehet, hogy meg se tudnék szállni egy olyat? Esetleg a nemem akkor eldőlt, amikor egyé váltam Natasha-val. Újabb érdekes ám jelenesetben haszontalan kérdések. Szerencsére a gazdatestem végre felfogja a helyzet komolyságát és úgy dönt, hogy végre hajlandó felvenni a harcot az ellenséggel. Persze úgy látszik, hogy megint elfelejtkezett arról, hogy nincsen egyedül és elhagyta a többes számot. Mi egy élőlény vagyunk, persze két tudatunk van, de az is lehetne egy, ha nem lenne ilyen bitang erős a kis csaj. Miért pont az agy fürkész megmentőm lánya lett a hordozóm!? Gondolkodom miközben gazdatestem abbahagyja a futást és elkezd nekem pofátlanul parancsolgatni.
~ Szerencséd hogy a kéremet is sikerült valahogy belekavarnod a mondandódba!~
Mondom neki mérgesen majd a testem hirtelen fekete színűvé válik és beborítja egészen őt. A mellemen megjelenik a fehér pókjelzés, valamit ráadom a speciális övet és a hálót lövellő karperecet is. Ezen felül a hatékony támadás érdekében négy nagyjából kettő – két és félméteres csápokat nyújtok ki hátul.



#34 2010-05-06 21:15:06
Tyler
A csajszi csak nem nyugszik meg, Davis hiába mutogatja neki az igazolványát. Mondjuk meg is értem, egy darab papír ki a fenét nyugtatna meg. Már épp nyitnám a szám, mikor borzongás fut végig a testemen, még a szőr is fel áll a hátamon. Majd egy kép villan fel, korántsem gusztusos kinézetű démonszerű akármik teremnek a múzeum helyén, majd újra a parkolóban találjuk magunkat. Azt az egyet kivéve, hogy az emberek eltűntek, hideg kezd lenni és szédülök is.
-Na emberek, ez meg mi a jó fészkes fene már megint???-
Kérdezem hangosan, több mint valószínű hogy a többiek sem tudják mi fene folyik itt. De attól tartok hamarabb megtudjuk, mint képzelnék. Önkéntelenül is felveszem az acél bőrömet. Akármi is közeledik jó nagy darab lesz, vagy jó sokan jönnek.


#35 2010-05-06 22:01:03
Henry White
A többiek sehova sem jutnak a kérdezősködéssel. egy helyben toporognak és azt a két lányt próbálják megnyugtatni. Már épp azon vagyok, hogy visszaülök a buszba, mikor hirtelen megszédülök és forróságot érzek. A múzeum körvonalai elmosódnak, mintha az egész csak illúzió lett volna. Majd helyette egy horda furcsa lényt pillantok meg. Ahogy jött ez a kép, olyan hirtelen el is tűnt, de a szédülés marad. Meg kell kapaszkodnom a buszba, nehogy elessek. Mikor végre biztosan állok a talajon, feltűnik, csak mi vagyunk itt. A pánikoló tömeg eltűnt, a hőmérséklet pedig egyre csökken. A föld elkezd dübögni, valami kétség kívül közeledik. Futásnak eredek és csatlakozok Freydishez és Zyrohoz.
-Van valakinek sejtése arról mi folyik itt?-


#36 2010-05-06 22:16:29
Quentine Constantine
A narancs sárkány nyugtatgat, hogy nem bánt, és hogy... Hogy mi? Hogy mi van? Ez egy démon? A kibaszott életbe! Rögtön a fegyveremért nyúlok, előrántom, és két golyót eresztek egyenesen a szívébe.
-DÖGÖLJ MEG TE KIBASZOTT DÉMON!
Nem, még nics vége, a borzongás, a hideg, a szédülés, minden elhomályosul, démonok, még több démon, érzem őket, mindjárt ideérnek, vagy már itt is vannak.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - Egy démonhadsereg, itt előttem, a város közepén, engem akarnak, értem jöttek, megölték a púpost, és most értem jönnek, már nincs aki szóljon, ezek most elkapnak, túl sokan vannak, és megölnek!
*Vérnyomás 220/150, szabálytalan szívverés, infarktus, ájulás.*


#37 2010-05-06 22:27:56
Tao
-Derűsen? Talán, de ennek megvan az oka, ha túlságosan belesüppedünk az elkeseredettségbe, nem fogjuk látni a kiutat helyzetből. A fejünket mindig fent kell tartani, hogy meglássuk a felettünk szálló esélyt, és megragadhassuk azt. Ez nem hinném, hogy bajba keverhet, sőt, ez visz ki a bajból!
Mielőtt túl messzire jutnék, különös érzések futnak át rajtam, hideg, meleg, szédülés, látászavar, túl sok a hatás, és a képeségem is egy kissé összezavarodik. Aztán bevillan egy egészen különös kép, mintha mindenhol... Nem is tudom mik, szarvas, vörös, nem evilági lények lennének. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ez még a Földön sem megszokott dolog.
-Te is láttad? Mintha valami látomás lett volna - fordulok zavart tekintettel Freydishez, aztán a hideg szél dübörgő hangot hoz.
-Közelít... Vagy talán közelítenek. Lehet, hogy az előbb látott sereg menetelése ez?
Nem hezitálok sokáig a hang irányába indulok, és próbálok valami magaslatot keresni, egy padot, vagy hasonlót út közben, amire egy pillanatra felállhatok, és szétnézhetek, hátha meglátom, mi a hang forrása.


#38 2010-05-07 09:30:10
Serena Davidson
Figyeltem Al arcát, ahogyan a Gyíkot nézte, majd a széles vigyor a képén. Erre már én is vigyorogtam, majd fel is nevettem azon a részen, hogy szép préda lett. Kérdőn fordultam felé, amikor a nevelés került szóba. Azt inkább hagyjuk, anyám és apám is igen érdekes jószág, azonban arra már nem jutott idő, hogy befejezze a mondandót, mert megszédültem és a térdeim is nagyon kicsit megrogytak. Néhány pillanatra homályosan is láttam, majd sűrűn pislogtam néhányat és mire kinyitottam a szemem, ó, hogy az a...! Egy rakat furcsa szerzet állt nem olyan messze tőlünk, ezek démonok?! Legalább is a mesékben így tűntek fel. A karmaim egyszerre pattantak elő a helyeikről és támadóállást vettem fel irányukba, de pillanatokkal később ugyanúgy ott álltunk a múzeumnál, ahol az előbb. Egyetlen különbséggel, sehol senki minket leszámítva. Ez így igazán nem lesz jó. A rózsaszínhajú lány két lövést adott le a Gyík felé, pech! Térj ki ostoba monstrum, legalább ennyi eszed legyen! Hideg volt, vagyis kezdett hűvös lenni. Mindenki értetlenkedik, nocsak! Én is! Megremegett a föld és messziről súlyos lépteket lehetett hallani. Már csak ez hiányzott a mai napomból!
- Kellj már fel! – morogtam. – Mintha nekünk bármilyen közünk lenne ehhez pubi!
Megragadtam Al karját óvatosan, hogy a karmokkal ne sértsem meg, majd a többiekhez húztam.
- Valami terv, hogyan tűnhetnénk el a leggyorsabban?! – kérdeztem.


#39 2010-05-07 12:46:05
Shadow
Davis újra a jelvényét mutogatja, mire oda figyelek jobban rájuk, s nem a távolabb lévőre. Talán ez az ami a szerencsém, mert a lány fegyvert ránt. Úgy reagálok azonnal, mintha szúró fegyverrel támadna, legalábbis a közelség miatt. Oldalra ugrok, hogy kitérjek előle, miközben oldalra is fordulok, hogy testem kisebb felületét célozhassa, de mivel lő is azonnal így kétséges, hogy még a szárnyam is félre tudom rántani, ha a testem sikerül is, de ez lesz a legkevesebb gondom, ha megúszom, főleg, hogy az első dörrenés után jön a második is.
Ha sikerül karcolásokkal vagy lyukas szárnnyal megúsznom, akkor próbálok neki menni a lánynak, hogy lefegyverezzem, de ez meghiúsul, mert hideg borzongás fut át rajtam, majd pedig gyengeség, s szédülés. A kép elmosódik, majd egy csapat szörny sereget látok, majd újra a már elég kihalt múzeum környékét látom, ahol csak mi vagyunk. Fagyos hideg szél fúj végig a helyen, s a távolból vészjósló egyenletes dübörgő zajt lehet hallani. Akár apám néhány történetében a vonuló démon sereg morajlása. Hátborzongató, s tényleg igen könnyen félelmet kelt azokban akik hallják. Bennem is, de még ott van nekem a lány. Davis tizedesre pillantok, miközben az elájult lányra bökök..
- Gondolat olvasó lehet a lány. - lassan közelebb megyek hozzá, s ha megelőzöm ezzel Davist, akkor elveszem tőle a fegyvert, s miután kiveszem belőle a tárat, s a csőben lévő töltényt a pisztolyt a nő felé nyújtom, míg a golyókat nézem, hogy mennyi hiányzik a tárból, majd azt is átadom a tizedesnek. Azonban, ha a tizedes le akarja tartóztatni, akkor félre taszítom Davist, s utána felemelem a lányt, hogy a buszhoz vigyem. - Ha vége ennek és túléljük, akkor talán letartóztathatja. Bár talán a segítségünkre lehet, ha nem rögtön azt érzi ébredés után, hogy bilincs van rajta. - egy kicsit szeretnék vele elbeszélgetni.
Ha súlyosabb seb(ek)et kapok, akkor kiterülök, s a kellemes kép után is a mancsomat szorítom a sebemre, s próbálom nem elveszteni az eszméletemet. Einar szavait hallom visszhangozni a fejembe, hogy mi keverékek nem jutunk Hela elé. Nem... nem akartam meghalni. Legalábbis még nem itt és nem így Midgardon, egy midgardi által. Nem! Még él apám... még nem mehetek el... még nem...


#40 2010-05-07 13:20:17
Thorhalla
Abban a pillanatban, hogyan a lövések eldördültek Vic arra kapta a fejét és így Natasha-nak volt ideje elfutnia, mert a lány szem elől tévesztette. Ahogyan a víziót látták ő egyből a buszba sprintelt, és levette a melegítőjét, ami alatt a megszokott Amerika Kapitány szerelése volt, felvette a maszkot, elő a pajzsot és így ment csak ki. Ezek nélkül hivatalból sem harcolhatott, mert igen nagy bajba kerülhetett volna...
Figyelte Zyro szavait, majd bólintott. Igen, nekik fel kellett nőniük, de saját maga? Lehet, hogy a legidősebb köztük, de most, hogy találkozott a családja többi részével rá kellett jönnie, hogy náluk lehet, hogy érettebb, de odahaza még gyermek, nagyon is.
- Én száz éves koromig minősülök gyermeknek – mondta bánatosan mosolyogva. – Még mindig gyerek leszek, mire ti... odahaza régen a Csatabolygón ebbe soha sem gondoltam bele, de itt... semmi sem olyan, mint ott.
Ő maga is hallotta a kiáltást, hogy démont emlegettek és lövések dördültek, még élénken élt az emlékében, amikor őt is lelőtték, de nem volt ideje egyelőre, hogy segítsen Shywa-nak, mert ekkor látták meg a látomást. Zavartan nézett Zyro-ra, majd Freyr-re aki még most ért ide hozzájuk.
- Láttam, és fogalmam sincs mi volt ez – mondta zavartan. – Van egy olyan érzésem, hogy hamarosa megtudjuk, hogy mi vagy mik közelednek.
Levette a hátáról a pajzsát és az övéről a Fagymarkot, a két fiút maga mögé terelte, hogy ők legyenek távolabb az érkezőtől.

Mindenki egymással volt elfoglalva, Rachel fegyvert rántott és kétszer lőtt Shywa-ra, a lánynak nem sok esélye volt, igazán szerencséje volt, hogy a támadója rettegett. Így nem kapott halálos sebet, csak igen súlyosat. Kimozdult balra és így az első lövés a válla és felsőteste találkozásánál fúródott mélyen bele a vállába és a csont állította meg, már ettől zuhanni kezdett, ezért a második lövés csak súrolta a felkarját. Natasha ennek köszönhetően el tudott bújni és felvenni a jelmezét, Victoria úgyszintén. Rachel is elterült a földön és Davis egyből ugrott, hogy segítsen a két sérültnek, ekkor lépett oda Alexis.
- Sehova! – mondta idegesen Alexis-nek. – Fogalmam sincs, hogy mi történt itt! Algernon! Mégis mi folyik itt?! – kiáltott a fiúnak. – Nem csak lövöldözés volt, ugye?! Hozzatok kötszert a buszból! Alexis fogd le Shywa sebét és szoríts rá valamit!
Addig ő Rachel-hez fordult és egy adag nyugtatót adott be a lánynak, hogy legalább ne a szíve vigye el, akinek a vérnyomása ettől rendeződött és lassan beállt a normálisra. Natasha és Vic pedig körübelül ekkora érnek vissza a léptek egészen közel vannak és a sarkon egy igen furcsa valami lépett ki arra az utcára, amin a fiatalok is vannak.




#41 2010-05-07 13:36:56
Tao
Freydis szavai elég szomorúan hangzanak, nem csak azért, mert igaza lehet, hanem azért is, mert ennek tudtában kell majd azt a sok száz évet leélnie. Na de valami azért most ennél egy kicsivel fontosabb, a lövöldözés hátulról valamiért kevésbé izgat, mint a szemből érkező... Nos...
-Ez meg mi a csoda? - Kérdem talán csak úgy magamtól, mert kizárt, hogy bárki tudná a választ. Valami pókszerűség, és félig ember, a koponyákból arra következtetek, hogy nem túl barátságos, de nem akarok elhamarkodott döntést hozni, a végén még azért támad meg minket, mert mi kezdeményeztünk, és igazából nem akart ártani. Elindulok felé, remélem hogy Freyr és Freydis sem nagyon esnek pánikba. Végülis láttam ennél ijesztőbb dolgot is, de az emberek helyében talán menekültem volna én is.
-Ez lehetett az, ami elijesztette a tömeget. Azt hiszem, beszélhetnénk vele, végülis félig ember... Vagy olyasmi.
Szóval elindulok felé, azért figyelem, nem akar-e táamdni, és nem emgyek túl közel hozzá, biztonságos távolságig megyek csak, ahol majd talán ráintegetek, vagy ilyesmi, semmi hirtelen mozdulat, semmi offenzív viselkedés.


#42 2010-05-07 14:06:16
Hjuchia Sakura
Lövések, Lorna elkezd húzni és a sarkon felbukkan egy pók-ember. Heh na ez már pókember nem úgy mint az a maszkosharcos akit annyian imádtak, anyám meséi szerint. Hálistennek egyszer sem láttam a pattogó pizsist. Viszont kizökkentenek gondolataimből mikor valaki a nevemet üvölti.
- Lőjje le magát Uram! Tuti csak egy mutáns mit kell rögvest sikoltozni.
Válaszolok ordítva vissza majd halkabban Lorna-nak is választ adok.
- Sikátorokban elsunnyoghatunk.
Közbe látom ahogy előugrik kedves jelmezében már Vic és egyik másik csajszi is elfutott valamerre. Fegyverbe ugranak és Zyro na ő róla ne is beszéljünk még hogy odamegy cseverészni... Ennek megártott a városi levegő.
- Én ugyan nem öletem meg magamat.
Mondom Lornának majd közben megpróbálom a kezem kiszabadítani a fogásából és én fogok rá az ő kezére mostmár és a sikátor felé veszem az irányt. Ami nagyobb nálad kerüld ki. Mi ebben a nehéz?
- Erre.
Ezekkel a barmokkal megint összefutni kész végem van. Megjelennek és rögtön a legnagyobb kulimász van. Mellesleg ha a közelembe vannak az első kretén rasszista nekünk ugrik. Lorna legalább nem feltűnő amíg nem pattogtatja azokat a fém vackokat.


#43 2010-05-08 09:13:08
Serena Davidson
Shywa-t tényleg lelőtték! Döbbenten néztem arra, hát a lány úgy tűnt, hogy nem szereti a démonokat, Shywa pedig messziről úgy néz ki, mint egy démon! A hangok alapján még életben volt, de az, aki lelőtte sem volt remek állapotban. Sarah Davis pedig üvöltözött a sráchoz, nos engem is érdekelt volna, hogy miért lát mindenki egyből démonokat, köztük én is, de ez most igazán mellékes tud lenni. Amíg őket figyeltem Al kiszabadította a kezét a fogásomból. Uram Davis tizedesnek? Majd jött a suttogás.
- Szerintem Sarah eléggé nőnek néz ki – mondtam. – Hogy micsoda?!
Értetlenül néztem rá, ugye most nem akar megszökni és meglépni innen? Márpedig nagyon úgy tűnt, hogy ezt tervezte a srác. De... de a többiek itt voltak és ez most mennyivel lehet rosszabb, mint Thanos vagy Vérontó? Vagy akár azok az Asgardiak. Ekkor pedig a hang tulajdonosa is megérkezett, azé, aki közeledett. Egy pókica, egy pókocska emberi felsőtesttel. Oké, ilyet még nem láttam. Al pedig szökni akart a sikátorok irányába. Nem fogok megszökni... kirántottam a kezemet az övéből.
- Maradunk! – vicsorogtam. – Hova tűntek az emberek, te is el akarsz tűnni? Itt nagyobb biztonságban vagy pubi!
Megint pubi, morr... kezdek ideges lenni, főleg, hogy Zyro odament ismerkedni azzal a pókizével, ami felénk közeledett. Megragadtam újra Al-t és magammal kezdtem húzni a többiek fel.
- Zyro gyere el onnan! – üvöltöttem rá. – Te pedig akkor segíts a sérülten!
Elengedtem a karját és a többiek felé kezdtem futni, hogy odaérjek és segítsek védekezni, ha erre szükség van.

//Csak csontok a karmai, a fémnek csak örülne//


#44 2010-05-08 15:24:17
Patriot
Davis nem tudja mi folyik itt, pedig kéne. Amikor felemeli a hangját úgy érzem megpattan bennem egy húr. Utálom ha ellenségesek velem! Főleg ő. De egyik pillanatról a másikra jókedvű leszek, és mosolyogva hallgatom amit még mond nekem. Sietve szaladok oda a sárkány, gyík, szörny, ember keverék izéhez. Nem is láttam, hogy történt vele ez a szépség. Letépek a ruhámból egy darabot, és rászorítom a sebére. Addig talán kibírja, ameddig rá kerül valami kötszer. Amíg ezen feladatommal vagyok elfoglalva, figyelem a távolt, hogy mi van körülöttünk. Már mint mi nincs, mert a korábbi nagy tömeg el is tűnt. De nem ez a legnagyobb gondom, főleg miután megjelenik a sarkon valami pókember egy kentaur beütéssel. Döbbenten nézem azt a valamit, és hallom, hogy néhányan ismerkednének is vele. Ők érzik, de a helyükbe nem nagyon akarnék társalogni a nővel. Türelmetlenül várom Davis elsősegély nyújtását a sárkány, gyík, ember hibridnek, mert nem szívesen várnám meg, hogy az a pók ide érjen.


#45 2010-05-08 18:19:30
Tyler
Képtelen vagyok időben segíteni Sywának így a lány lelövi őt majd a földre zuhan. Davis egy injekciót ad neki. Elrohanok a busz felé, nem is foglalkozok az ajtóval egyszerűen keresztül olvadok rajta a felsőtestemmel és kivezsem a kötszert onnan, majd rohanok vissza Shywához. Közben látom, hogy valami pókizé közeledik felénk.
-Vigyázzatok!-
Kiáltok oda a tesómnak és Lornának, majd letérdelek Syhwa mellé. Kibontom a kötszert és hozzáfogok az ellátásához. Lehet, hogy általában gyerekes és bajkeverő vagyok, de azért tanultam pár dolgot a szüleimtől. Intek Alexisnek mikor kész vagyok arra, hogy elhelyezem a szorító kötést. A vérzést nézve nem egy könnyű sérülés, de talán nem lesz nagyobb baja.


#46 2010-05-08 18:31:38
Henry White
Lövés dörren, felkapom a fejemet. Shywat lelőtte az a lány. Davis és a többiek már el is kezdték az ellátását. Már nem kellek oda, ellenben a sarkon hirtelen befordul egy furcsa teremtmény. Egy nő, pók testtel. Freydis védelmezőn beáll elénk, de én kilép s mellé állok, ránézek.
<-Tudom hogy hogy érzel, de meg kell tanulnunk vigyázni magunkra, s egymásra is. Nem védhetsz meg örökké minket. Nem vállalhatsz mindent magadra, mi...én itt vagyok neked és segítek. Nem hagyom, hogy bárki meghaljon ismét....->
Azzal felemelkedek a levegőbe és közelebb repülök a furcsa lényhez. Egyrészt azért ha kell megvédjem Zyrot másrészt hogy megnézzem közeledik-e még több ebből a lényből vagy a látomáshoz hasonló teremtmények.


#47 2010-05-08 23:09:04
Shadow
Sikerül jobbra kitérnem, bár nem eléggé. Az első lövés már kibillent az egyensúlyomból, ahogy a vállamnál becsapódik, s bennem áll meg, majd a második már csak súrol, de a talajon kötök ki, ahogy a támadóm is, bár ő teljesen más okból a látomás után, s talán ez ment meg attól, hogy a talajon végezzen velem. Davis intézkedik, ezt hallom, de egyenlőre elég a fájdalom ahhoz, hogy inkább a fogaim összeszorítva próbáljam tűrni, bár nem egyszerű, s azért kicsit nyüszítek. Aztán meg üvöltök. Főleg, mikor Alexis a sebemre nyom valamit, hogy a vérzést csökkentse. Oda kapok a jobbommal, hogy szabaduljak a fájdalomtól, de végül nem próbálom elhúzni a kezét, csak tűrök.
- Átment, vagy bennem van a golyó? - kérdem sziszegve, mikor Manó elkezd elsősegélyben részesíteni, bár csak kötést tud rárakni itt helyben. Amint végzett és képes vagyok felkelni, akkor megpróbálok. Nincs időm most feküdni, főleg, hogy egy pókféle közeleg felénk. Hát az biztos, hogy más faj szemébe én se vagyok szépség díjas, de szerintem ezt a félig pókot, még szépségben megverem, de erőben tuti alul maradnék vele szemben, még sérülés nélkül is... Ha sikerült feltápászkodni, esetleg némi segítséggel.
- Alexis, Manó, köszi a segítséget, mindkettőtöknek, de most jobban nem tudtok nekem, de a többieknek nem ártana. - ezután Davisre nézek.
- Megkapom a pisztolyt és segítek a többieknek, vagy a lányt kapom fel és a buszra viszem addig, míg a többieknek segít? - tekintetem kérdővé válik, egy pillanatra. Jól tudja szerintem a tizedes is, hogy fél kézzel is bőven elbírom a lányt, ha arról van szó.


#48 2010-05-09 14:17:20
Thorhalla
Victoria kereste a tekintetével a lányt, aki elszaladt, de nem volt erre ideje, hiszen egy hatalmas pókvalami került elő és közeledett a társaság felé. Zyro elindult felé, de Vic megragadta a fiú vállát és nem engedte, hogy közelebb menjen a lényhez.
Freydis sem támadott egyelőre csak védekezett továbbra is, már nyúlt volna ő is Zyro után, de Vic megelőzte szerencsére.
- Soha sem láttam hasonlót, még nem is hallottam... – mondta.
Freyr-re nézett, amikor a fiú hozzá intézte a szavait.
< - Mindig is ezt tettem, és ezt is fogom tenni a későbbiekben is – mondtam. – Kötelességemnek érzem, mint ahogyan atyám és nagyapám is tette, valakinek tovább kell vinnie ezt a hagyományt... >
Egyelőre nem mozdult, csak felállt a másik pajzsos lányhoz, és ha a lény támadni készült, akkor ő is támadni kész volt.

Al maga dönti el, hogy menyire hagyja Lorna-nak, hogy elhúzza őt, de ha nem és elindul az egyik sikátorhoz, akkor azt látja, hogy abban az utcában is hasonló lények vannak, mint amivel itt szemben állnak a többiek. Freyr is ugyanezt látja az utcákon elmosódva ugyanilyen lények látszanak, és embereket is lát elmosódva, amik szépen lassan el is tűnnek. Alexis érzi a furcsa nyugalmat, de azt is érzi, vagy tudja, ha valami az életét veszélyeztetné, akkor képes lenne saját magát megvédeni és így harcolni. Shywa-ban benne van a golyó és nem fog olyan könnyedén felkelni és tovább menni, mint szeretne, mert csillagokat lát és kegyetlen fájdalom is hatalmas, de a többiek el tudják látni a sebet, noha nem tudták a golyót kiszedni belőle. A lény érdeklődve nézi a társaságot, de egyelőre nem lép fel ellenségesen.
- Mit kerestek a birodalmamban? – kérdezte zengő kellemes hangon.
És ekkor láthatja mindenki, hogy a múzeum környéke kezd egyre haloványabb lenni és elmosódni, miközben egy gigantikus barlang elemei kezdenek kirajzolódni.


#49 2010-05-09 14:55:05
Tyler

-Nem mész sehová ilyen sérüléssel.-
Szólok rá Shywara nyomatékosan, s ha kell le is fogom. Megvizsgálom a sebet. A golyó benne maradt, és itt úgysem tudjuk kivenni. Teszek rá egy, szorító kötést, de ennyi amit kezdeni tudok a sérüléssel. Davisre pillantok hátha ő még tud csinálni valamit, hogy enyhítse Shywa fájdalmait. Amint végeztem Zyroék felé pillantok, akik mintha a pókszerű izével beszélgetnének. A múzeum meg átalakul egy barlangszerűséggé.
-Mit csináljunk?-
Kérdezem a körülöttem állóktól, felkészülve az esetleges harcra is.


#50 2010-05-09 15:08:47
Henry White
<-Látom nem tudlak meggyőzni, olyan makacs vagy mint Einar.->
Válaszolok még Freydisnek, majd egy kicsit fentebb emelkedek. a szemem elé cseppet sem kellemes látvány tárul: a környező utcákon, csak úgy nyüzsögnek ezek a Póklények. Néha megpillantok egy-egy embert is köztük, de aztán eltűnnek. Pont úgy mint a múzeum is, aminek a helyén egy barlang kezd kirajzolódni. Egy másik dimenzióba kerültünk volna, vagy csak hallucináció az egész?
A lény ekkor megszólal. Közelebb repülök hozzá, s próbálok semmilyen hirtelen mozdulatot sem tenni, nehogy támadásnak vélje azt.
-Üdvözlek, Freyr vagyok. Nem akartunk illetéktelenül belépni ide. Mi sem tudjuk pontosan hogyan kerültünk ide, egyszer csak itt találtuk magunkat. Remélem nem okoztunk kellemetlenséget. Megmondanád pontosan hogy hol vagyunk?-
Kérdezem, próbálok barátságos lenni vele, hisz a lény sem lépett fel ellenségesen velünk szemben. remélem senki sem fog elhamarkodottan cselekedni.

#51 2010-05-10 15:44:39
Patriot
A lánnyal nem igazán foglalkozok, csak annyit, amennyire megkértek, és a sebén tartom a ruhadarabot. Mikor menne tovább, nem nagyon engedem, de mikor a pók asszonyság megszólal, megáll bennem az ütő. Még beszél is. Menten lehidalok. Hirtelen lenyugszom, és a félelem meg minden más szerte foszlik, de tudom jól miféle helyzetben vagyok. Amikor a múzeum majd az egész környék elmosódik és egy barlang és annak környéke rajzolódik ki belőle, ismét a döbbenet lesz rajtam úrrá. Nem értem a helyzetet, remélem, most tényleg bízom abban, hogy valami lónyugtatót adtak belém és hallucinálok, mert a chip nem működik, és megakartam támadni valakit. Most tényleg örülnék ennek.

-Te is látod? -kérdem a kezeim alatt fekvő gyík, sárkány, ember keveréket.


#52 2010-05-10 16:05:15
Tao
A pókszerű lény felé haladva Victoria megállít, azt hiszem, félt engem a lénytől, aki viszont némi fényjáték után megszólal. Körbenézve egy barlangszerű helyen lehetek, nem tudom, hogyan kerültem ide, lehetne teleportálás is, de nem úgy tűnik, a táj lassan változott, nem úgy, mint amikor Mjölnir visz valahová. A póklény elég intelligensnek tűnik, képes az összefüggő beszédre, még angolul is ért, és nem támad, csak védi a területét - ezt senki nem vetheti a szemére. Victoria felé fordulok.
-Semmi gond, látod? Nem ellenséges, csak idegenek vagyunk számára, épp úgy, ahogy ő a mi számunkra. Nyilván valami félreértésről lehet szó.
Freyr mellé lépek, aki az előbb be is mutatkozott a póknak, és elmondta, mi a helyzet, nem is teszek hozzá plusz információt, a nevem sem érdkekes, inkább csak próbálok barátságosnak tűnni, és hallgatom a pók válaszát. Ez aztán az izgalmas fordulat!


#53 2010-05-10 16:53:17
Hjuchia Sakura
- Ereszd el a karom! Nem őrűltem meg!

Tartok ellent a húzásnak egészen egyszerűen megállok és nem hagyom húzni magam. Sokkal erősebb vagyok nála szerintem ahhoz, hogy megtehessem. Közbe Zyrot legalább megállította Vic. Így legalább nem sétál halálba. Ch idióta bagázs. Elindulok szépen a kiszemelt sikátor felé mikor elereszti a karom Lorna de hamar meg is állok. Ugyan olyan pók izé jön szembe mint ami az utca végén van. Egy bátor női sikolyt követve befutott az oltalmazó pajzs mögé. Új egyéni csúcsot felállítva ezzel a "Pár másodperc alatt egy nő mögé bújás" kategóriában.

- M.m....mégis....m...m....maradnék.

Dadogom Vicnek miközben kuporgom mögötte. Közben mindenhol ezek az izé lények bukkannak fel a környék pedig egyre jobban egy póktanyára hasonlít mint a múzeum környékére. De ha nem lenne elég megrázkódtatás még bájosan is szól hozzánk. Ez egy ritka pillanat. Most érzem először úgy, hogy nem a legnagyobb guanoba mártottak bele mikor ezek megjelentek.....
...Csak egy eggyel kisebbe.


#54 2010-05-10 19:55:28
Shadow
Hááát felkelni nem sikerül, s ennek több oka is. Elsődlegesen a csillagképeknek, amiket látok, bár nappal van, de a fájdalomtól látom az összeset. Másrészt Manó és Alexis se engedik, s a talajon tartanak. Ráadásul idegen hangot is hallok, ami nem hozzánk tartozik, s a többiek hangját is. Némileg takarja Manó és Alexis a többieket, de látok így többet, mint szeretnék.
- Sajnos igen... s kétlem, hogy a fájdalomtól lenne – morgom, ahogy a környezet is megváltozik. - Davis tizedes... nincs magánál abból a nyugtatóból, amivel a parkban kilőttek? Bár nem olyan tömény dózisban, mert aludni nincs kedvem... - pillantok a nőre. Baromi kényelmetlen, ahogy a kemény talajon a szárnyaimon fekszek és még a farkam is alattam van, ami szintén nem túl kényelmes. - Manó, ha kész vagy segíts felülni, mert fogalmazzunk úgy, hogy nem rajongok a háton fekvésért...


#55 2010-05-10 20:43:44
Serena Davidson
Al csak enm akart jönni, így hagytam őt a fenébe és odaértem a többiekhez. Fél szemmel rajta tartottam a szemem, aki végül visszatért igen kellemetlen arckifejezéssel, nos ezt már mi is láttuk. A hely, ahol eddig voltunk kezdett eltűnni és egy barlangszerűségbe kerültünk. A pókica még mindig ott állt, ahol. Többen próbáltak közelebb menni hozzá, amit én személy szerint nem találtam olyan remek ötletnek. A lény pedig végül megszólalt és nem volt ellenséges egyelőre, bár az, hogy fura pókizék mindenfelé az nem tűnt túl barátságosnak. És mégis, a többiek pedig beszédbe elegyedtek vele, én a még mindig a földön tartó Manó felé néztem, ő még mindig a Gyíkot kezelte. A pókicára néztem.
- Hazaengednél minket? – kérdeztem morogva végül.


#56 2010-05-11 17:58:35
Thorhalla
A lány zavartan mosolygott fel Freyr-re egy pillanatra.
< - Tévedsz – mondta. – Csak a hozzáállás atyámé, anyám az, aki makacsabb kettejük közül. Ebben túlszárnyalom atyámat, azt hiszem, de csak ebben... >
Ettől kezdve a pók lényt figyelte, mivel az nem támadott, ő maga sem tette, de azért még mindig ugrásra készen figyelt.
Még nem volt szükség arra, hogy beavatkozzon, így ennek örült. Ki tudja, hogy mennyire lennének ezek képesek elbánni velük, ha úgy alakulna, hogy harc lesz. A többiek feltették a kérdéseket, amit ő is akart, így egyelőre nem szólt közbe.

Szépen lassan minden eltűnt a társaság körül, a kocsik, a busz, mindenki és csak ők voltak ott a barlangban. Most már látta mindenki, amit Freyr és Algernon korábban, mindenfelé hemzsegnek ezek a pókszerű lények. Érdeklődve méregetik a társaságot, de egyik sem lépett fel támadólag. Időközben hála a gyógyszernek, amit Rachel kapott ő maga is magához tér ettől.
- De fájdalomcsillapító – mondta Davis a lánynak.
Fogta a tűt és a lány combjába szúrta, majd az egész fiolát belenyomta, alig fél perccel később már érezte is Shywa a hatását. A pókszerű lény pedig közben megszólalt, miután Lorna kérdése is elhangzott.
- Nem vagyok benne biztos, hogy hogyan kerültetek ide – mondta. – De nem lenne szabad itt járnotok. Ezek idegen földek és nem halandók számára járatosak. A világotokban többen olyan dolgokat tesznek, amit nem lenne szabad halandóknak. Idegen világokkal játszanak, démonokat akarnak a világotokra szabadítani, ami több helyet is felszakít. Mi nem akarunk a világotokon járni, ez a milyenek. Mi békések vagyunk, de mások nem. Meg kell, hogy akadályozzátok, hogy a démonidézők mindenféle lényeket szabadíthassanak a Földre és így minden más világra is, köztük a mienkre. Mi nem mehetünk hozzátok, belehalnánk, így nektek kell ezt megtennetek mindenkiért...


#57 2010-05-11 19:34:03
Tyler
-Csak nyugi, felülhetsz de ne is álmodozz róla hogy elindulsz.-
Morgok Syhwára, megvárom míg Davis beadja neki a fájdalom csillapítót majd felültettem lassan. Közben azért vigyázok nehogy elkezdjen itt rohangászni, mint azok a pókizék a barlang falain meg mindenütt. Fél fülel hallom amit a Pókasszonyság vakerál. Valaki démonokat idéz meg, a földre. Na ennél nagyobb hülyeséget sem hallottam még. Pedig rövid életem során volt már jó pár dologban részem. Ez most komolyan megbíz minket azzal, hogy találjuk meg a igézőket....ja nem idézőket. Jó vicc és még talán neki is látnánk, de ahhoz vissza kellene jutnunk a földre.


#58 2010-05-11 20:03:04
Taikuri
A rovarok, bogarak, és a pókok szorgosan gyűlnek közelembe és hamarosan megérkeznek a patkányok is. Arelia által megnövelt erőmet használva könnyedén ugrálok át egyik háztetőről a másikra, vagy éppen a hálófonalakkal lendítem magamat előre. Alig pár percre hagytam magamra a többieket azonban a helyzet igen csak elfajult. A riport alanyomul szolgáló csaj, a földön épp orvosi kezelést adnak neki. Nem ő az egyedüli sebesült egy másik szárnyas démoni kinézetű lény is padlót fogott. Miközben fokozatosan egy másik világba kerülünk át. Az eddig megidézett lények eltűntek, bár így utólag abban sem vagyok biztos, hogy voltak-e egyáltalán ellenben a világot benépesítő pókszerű lények, mint ha válaszolnának a hívásomra. Ha akarnám akár irányíthatnám is a tudatukat. Azonban mivel nem érzek felőlük támadó szándékot, ezért nem vonom őket az irányításom alá, bár alig ha lenne velük olyan könnyű dolgom, mint az egyszerű pókokkal.
~ Ted el a csápjaidat és kérlek, segíts a földön fekvő szárnyas lánynak. A sebbesülése nem látszik súlyosnak, de ilyen helyzetben mindenkire szükség van és nem biztos, hogy tovább tud velünk jönni, ha nem hozod rendbe. ~
Utasítom, telepatikusan miközben egy ugrással oda szökkenek többiekhez lehetőleg úgy, hogy pontosan Victoria mellett érjek földet. Bár a lány maszkot húzott, de egy telepata elől nem tudja elrejteni a tudatát. A kezdeti félelem múlóban van, de valahogy a közelében nagyobb biztonságban érzem magam. A többiek jóval összetettebbek és embertől eltérő tudatúak így hozzájuk kapcsolódó megérzéseimben nem tudok megbízni. A helyzet kezd egyre bonyolultabbá válni. Nem értem, hogy a pókszerű lények miért pont tőlünk remélik, hogy megfogjuk megvédeni a világukat? A mondandójuk alapján a föld is veszélybe forog. Hol van ilyenkor apám meg a többi felnőtt szuperhős!? Arelia nélkül még jobban védtelennek érzem magam, a házilag vart pók ruha még sem olyan jó mint ő.

Már alig várom, hogy elintézem azt, aki elrontotta ezt a békésnek indult napot. Legnagyobb meglepetésemre azonban harc helyett végül szövetséget ajánlanak nekünk az ismeretlen pókszerű lények. Nem tudom hogy miért kéne bármit is csinálnunk elvégre bőven elég ha földön élő vagy azt fenyegető gonoszokat ki kell irtani. Másik dimenziók, realitások meg mit tudom, én mik förtelmeivel igazán nem akarok foglalkozni. Más kérdés, hogy ha nemet mondunk, akkor lesz-e lehetőségünk valaha is a visszatérésre. Sőt azt is feltételezem, hogy csak akkor lesznek békések, ha azt tesszük, amit akarnak. Nincsen okom feltételezni, hogy bármiben is jobbak, mint az emberek. Ekkor hangzik fel a fejemben Natasha parancsa, hogy gyógyítsam be a szárnyas csaj sebeit. Hurrá, harc helyett játszhatom az orvos szerepét. A gazdatestem megtanulhatná, hogy utálom őt is összefoltozni nem, hogy még másokkal is ezt kelljen tennem. Amúgy is ő részem és én az övé tudom, hogy fenyegetőztem azzal, hogy itt hagyom a fenébe, de nem gondoltam komolyan. Mindegy igaza van, szükség lehet az ismeretlen nő erejére, ha tényleg valami szörny sereggel kell szembe néznünk. Gondolkodom, miközben lemászok Natasharól és a testemmel beborítom Shywa-t.
~ Ne, mozogj. Kiszedem belőled a golyót és összeforrasztom sebedet. Lehet, bele fog telni öt-tíz percbe addig esetleg, beszélgethetnénk. A nevem Arelia. Átmenetileg egy létforma leszünk. Milyen fajba tartozol? Én szimbionta vagyok. A tudatot nagyon különös, nem érzem, hogy gonosz lennél, de még is… ~
Próbálok vele beszédbe elegyedni miközben hozzá látok, hogy kiszedjem a golyót az egyik vékony csápommal majd hozzá látok, hogy összeforrasszam a sebet. A szárnyak nagyon megtetszenek és megpróbálom tanulmányozni őket hát hátha én tudok valami hasonlót kitalálni.


#59 2010-05-12 10:18:35
Tao
Idegen világok, amikben nem szabadna járnunk, démonidézők, akik felszaggatjáka világok közti határokat, és démonok, akik elpusztítják a világokat. Ez így elég érthető, és hatalmas szerencsénkre a póklény tényleg nem akar ártani nekünk, ahogy remélhetőleg a többi sem, mert ahogy elnézem, elég sokan vannak.
-Szívesen segítünk, hiszen ezzel a mi világunkat is megvédjük. De mondd, hol találjuk a démonidézőket, akik ezt a sok szörnyűséget akarják a világokra szabadítani? És mégis kik ezek? Miért és hogyan idéznek démonokat? Tulajdonképpen mik is pontosan ezek a démonok?
Oké, azt hiszem, kicsit sok lesz a kérdés, és taln nem mindenki veszi jó néven, hogy ilyen kézségesen akarok segíteni enneka póknak, de lássuk be, ő nem bántott minket, a démonokról viszont köztudott, hogy valami rossz dolog. Vagy nem?


#60 2010-05-12 10:56:55
Quentine Constantine
Démonok, démonok mindenhol, a pokolban vagyok, a szárnyas démon meggyilkolt, és most a pokolra jutottam, pedig Isten dolgát végeztem, és gyilkoltam a démonokat. De nem eleget. Sötét hely a pokol, úgy néz ki, mint egy barlang, és... Undorító pókemberek vannak mindenhol. Nem olyan pókemberek, mint a jelmezes, hanem sokkal undorítóbbak. A bal karom zsibbad, a fülem zúg, a látásom homályos, a szám kiszáradt, és még pisilnem is kell. Szar hely ez a pokol.
Elfordítom a fejem, és mellettem... Ugyan azok vannak, akik odafent is voltak? Itt van mindenki, az összes kripli a busztól, de a busz - hát nem busszal jöttek a pokolba. A tömeg is eltűnt, csak azok maradtak, akik a busznál vannak, meg ezek a rusnya pókok. A démon itt fekszik nem messze, vérzik, ezek szerint eltaláltam, de nem halt bele. A pisztoly nincs a kezemben, pedig most nagyon jól jönne, hogy üssek pár lyukat a kibaszott ribancra. Mind meghaltunk?
-Ez a pokol? - Kérdezem talán a nőtől, aki épp beledöf valamit a démonba, elég fájdalmas lehetett, tehát valószínűleg az én oldalamon áll.


#61 2010-05-12 14:32:44
Patriot
Úgy látszik, nem csak én látom azt a pókot, hanem más is. Idővel pedig csak még több lesz belőlük. Ott hagyom a sárkány, gyík, ember keveréket, miután Davis adott neki valamit, és közelebb lépek a póknőhöz, aki eléggé barátságos. Némileg megnyugszom, bár a helyzeten mit sem változtat. Még mindig nem igazán értem hogyan kerültem... kerültünk ide, de nem igazán van hangulatom részt venni egy világmentő akcióban. Bár ezzel lehet csak egyedül vagyok, mert az a kék ipse egyből felajánlja a segítségét. Zavartan nézek, aztán átlépem a gátokat.

-A világ bajban van? Segíteni kell! Most!

Lehet ironikusnak hangzik, de komolyan gondolom. Elszánt tekintet csillan meg rajtam, és minden porcikám akarja az izgalmat, és tettre kész vagyok. Hallok egy jó kérdést, ami engem is érdekel. A pokolban vagyunk?


#62 2010-05-12 14:52:06
Hjuchia Sakura
Vic lába mögül óvatosan kilesek mikor csevegnek a pókvalamivel ami meglepően barátságos. A többi is körülöttünk furán néznek ránk. Emleget valami démonos szektát ami ezt az egészet akarja, hogy átjöjjenek a démonok.
Rémlik valami. De nem tudom pontosan de valami D betűs a szekta neve akik ilyen démonimádók. Daraku? Neem.. Dares...Demos...Demokrácia? Ja nem az más.... Ömm.

- Dormammu!

Kiáltok fel öklömmel tenyerembe csapva. Tuti hülyének fognak nézni most ezért. De egyszer úgy is megszokják, hogy keveset fecserészek.

- Ömm... Meséltem nektek a NY-i csoportokról. Tod amikor oly kegyesen megfenyegettetek, hogy anyámnak szóltok ha nem kezdek el mesélni különben.

Kis durcás fejet vágok a kommentemhez hozzá.


#63 2010-05-12 18:57:14
Serena Davidson
Oké szépen lassan minden eltűnt körülöttünk és csak a barlang maradt a furcsa pókicával. Illetve nagyon sok furcsa pókicával, amik megjelentek mindenhol. Az, amelyik ott volt velünk szemben pedig megszólalt, hogy nem kellene itt lennünk. Nos ezzel tökéletesen egyet tudtam érteni, hogy nem kellene itt lenni. De, hogy tessék? Felvont szemöldökkel néztem a lényre és csípőre tettem a kezem miközben kissé oldalra billentettem a fejemet. Ez így igazán érdekesnek ígérkezett.
- Nincs olyan szerencsénk! – mondtam a rózsaszín hajú lánynak.
A zöldike pedig egyből hogy menjünk. Ezeknek mind kezd elmenni a maradék józan eszük? Morogtam ezt magam elé halkan, hogy más ne hallja. Al pedig felordít, hogy Dormammu! Felőlem akár Brekkentyű is lehet, akkor sem fogom tudni, hogy kicsoda vagy micsoda. Ah! Az viszont már jobb támpontot adott és már tudtam valamit, hogy mégis miről lehet szó. Zyro kérdésekkel bombázza pókicát, remélhetőleg még válaszokat is kap, ha már egyszer meg akarnak minket ölni, vagyis halálba. Szinte minden kérdést fel is tett és szinte el is vállalta a feladatot. Morogva léptem oda hozzá. Szinte? Teljesen biztosan!
- Pubi! – tettem rá a kezemet a vállára és szorítottam meg azt, miközben vicsorogva néztem a képébe. – Muszáj neked minden feladatot elvállalnod, amire nagy betűkkel van kiírva, hogy életveszély?!
Majd visszanéztem pókicára.
- És utána, ha ezt megtettük hogyan tovább? – érdeklődtem.


#64 2010-05-13 12:28:23
Shadow
Kapok egy szurit, ami után egy kis idővel később, már nem fáj annyira a sebem. Mikor Manó segít felülni, akkor kihúzom a farkam magam alól az épp kezemmel.
- Nyugi még nem fogok ugrálni. - pillantok a srácra, majd a lila hajú lányra.
- Nem hiszem... - ezután valami rám mászik, s hallok valamit a fejemben, egy hangot, s inkább visszafekszek a hátamra, bár inkább a hasamon szeretek feküdni, de ez most nem lehetséges.
~ Értem... az én nevem Shywa... a kérdésedre nem egyszerű a válasz, mert több faj keveréke. Apám révén Démon Sárkány és Asgardi, azonban Anyám Mutáns. Hát én meg egy keverék... Mint mindenkinek nekem is vannak jó és rossz tulajdonságaim. Aki a külsőmből ítélkezik, vagy abból, hogy mi a fajom, az elkönyvel rossznak gonosznak, hiszen az élőítéletből fakadó félelem, vagy a félelemből fakadó előítélet megpecsételheti annak a sorsát, aki másképp néz ki, vagy valami módon más mint az átlag. ~ gondolom, miközben lehunyom a szemeimet, s hagyom, hogy tegye a szimbionta, amit akar, hogy gyorsabban gyógyuljak.
~ Mik vagytok pontosan ti szimbionták, s csak valakin vagytok képesek élni, vagy egyedül is? ~ kérdem tőle. Érdekel eme faj, hiszen még nem volt ennyire testközeli kapcsolatom a fajjal, legalábbis, azt leszámítva, mikor Vérontó átdöfte a combomat egy csáppal.


#65 2010-05-13 15:33:47
Thorhalla
Areila rámászott a Shywa-ra, de amikor a golyót szedte ki a lányból, az még így is, a fájdalomcsillapító hatására is hatalmas fájdalmat okozott neki. A többiek pedig feltették a saját kérdéseiket, és a többi póklény, ami a közelben volt furcsa hangokat adott ki, mintha így kommunikáltak volna, mert a veletek beszélő is ugyanígy tett a többi irányába. Azok pedig úgy fél perc után visszahúzódtak az árnyak közé, és a lény folytatta a válaszadást.
- Nővéreim azt mondják, hogy az ő elméje – mutatott Póklányra. – Hívott minket, amikor a repedés létrejött a valóságotokban. A fehér hajú fiú és a furcsa világos hajú lány ismeri őket, ők tudja, hogy merre találjátok meg őket. Az okokat nem tudom gyermek, valamilyen gonoszságra készülnek – mondta Zyro-nak a lány. – Ismersz démont, köztetek is van egy, gonoszak és a pusztítás élteti őket, még ha egy ideig el is tudják azt fojtani előbb vagy utóbb előtör belőlük.
Néhány pillanatra elhallgatott.
- Túlvilági lények ők, akik nem léphettek a fénybe bűneik miatt, hanem a sötétségre kárhoztattak – mondta. – Ha nem akadályozzátok meg, ami közeledik, akkor a világotoknak is vége lesz, nem csak a mienknek. Hogy utána? Békét hoztok a saját világotokra, ha nem... a szemetek előtt fog darabjaira hullani.
Ezzel a lény megforgatta a fegyverét néhányszor, mire a barlang elmosódni látszott, és hamarosan újra a múzeum előtt találták magukat a fiatalok, és néhány ember igen furcsán néz rájuk, hiszen ugyanabban a testhelyzetben kerültek ide vissza, ahogyan az előbb még a barlangban voltak.


#66 2010-05-13 17:29:07
Patriot
Hát ami érdekelt volna, arra nem kaptam választ. Pokolkörúton vagyunk? Csak nagy címszavas világmentő akcióról beszélt a lény, semmi egyébről. Amikor lassan vége lett a szövegelésének, elhomályosult minden, és pont úgy, ahogy az imént álltam, a múzeumnál találtam magamat. Torony magasan nyújtózkodtam, és mozgattam meg ujjaimat, majd Davis felé vetettem kósza pillantásom vala, és feltettem neki a kérdésemet.

-Világmentés? Démonok? Szóval tanulmányi kirándulás. Világos!

A jókedvemből hirtelen át váltok morcosra, és és morgok magamban, miközben kicsit a tömeg szélére húzódok, és szemmel ölöm azokat, akik csak rám néznek. Az én „labilis” elmém nem bírja az ilyen megpróbáltatásokat. Még mindig nem értem... de viccen kívül mondom... nem értem minek kellett elszakítani természetanyámtól, a Kanadai erdőségektől.


#67 2010-05-13 20:14:04
Henry White
Némáb figyelem a Póknőt majd lassan leereszkedek a földre Zyro mellé. Zyro minden lényeges kérdést feltesz, s választ is kapunk rá. Majd vissza is kerülünk a múzeum elé hirtelen. Az emberekkel nem törődök, inkább a lány felé sétálok, akire a Pók rámutatott. Közel sétálok hozzá, majd megszólalok.
-Ideje lenne el mondanod amit tudsz, feltéve ha tudsz valamit, és nem véletlenül csináltad ezt az egészet. Bár szerintem véletlen volt.-
Várom a válaszát és közben figyelek nehogy elmeneküljön. Bár mikor valami lemászik róla és rátekeredik Sywhára megszorítom a kezét egy pillanatra, majd elengedem ahogy eszembe jut mi is az.
-Egy szimbionta?-


#68 2010-05-13 20:29:13
Tyler
-Hol van ez már az unalmas múzeumi túrától.-
vigyrogok a többiekre, bár mondjuk momentán lehet Shywa jobban örül volna egy sima túrának a váll lövése helyett. Segítek neki felülni, közben a Pókjelmezben lévő lány odajön hozzánk.
-Te ugye nem vagy ezeknek a rokona?-
Kérdezem érdeklődve, majd a meglepetéstől ugrok egyet mikor valami trutyi lefolyik a lányról és átfolyik Shywára. Láthatóan nem tiltakozik ellene, így én is hagyom. Majd vissza is kerülünk a parkolóba. davisra pillantok kérdően.
-Na megtartjuk még azt a túrát?-


#69 2010-05-13 21:09:57
Hjuchia Sakura
Még magyaráz a póki majd vissza küldenek minket. Visszarajzolódik minden a megszokott múzeumi előtérre. Az emberek is megjelennek és eléggé furcsán néznek ránk. Észbe kapok és felpattanok Vic mögül eleresztve a lábát. Alrább lépek párat és igazítok a ruhán.

- Nos hát, hogy újra itt vagyunk én már megyek is. Jó múzeumozást!

Közben bal kézzel integetek nekik már a hátamat mutatva és szépen most meg próbálunk eliszkolni mielőtt kitalálják, hogy segítsek nekik szektásokat keresni.


#70 2010-05-13 22:31:02
Tao
Megkapom a váalszokat, miután diskuráltak egymással a pókok, és csak a szószólójuk marad itt. A démonok gonoszok, a démonidézők gonoszok, mindenki nagyon gonosz, akinek a nevében a démon szó benne van, ezt meg kell jegyezni. Valamint azt is megtudjuk, hogy a rózsaszín lány, és Algernon tudják, hol rejtőznek a gonoszok. Al? Tudja, és mégsem mondja el? Ez fura. És vajon honnan tudja, a pók, hogy ők tudják, hogy hol vannak a démonok? És mi az, hogy a pókjelmezes lány elméje áthívta a repedésen, ami... Oké túl sok kérdés, és a pók közben már lelépett, azt hiszem az értetlenség marad a mi térfelünkön, és majd kérdezősködünk a többiektől. Lorna nem igazán örül, hogy ilyen lelkes vagyok.
-Mit kellett volna tennem? Hagyjam, hogy elpusztítsák a világot a démonidézők meg a démonok? Te talán nemet mondtál volna? - Kérdem tőle mindenféle számonkérés nélkül, aztán gyorsan elkapom Algernon vállát, mikor indulni akarna.
-Héhéhé, Al, ne menj el, azt mondta a pók, hogy te ismered a pókokat, és mivel a rózsaszín lány elég ramatyul fest, te kezdheted a mesélést. Pontosan hogy is kerültél kapcsolatba a démonokkal? - Kérdem gyanakodva, azért jó lesz vigyázni, ha mindenki ennyire gonosz, aki démon. Várjunk csak... Shywa nem démon félig?


#71 2010-05-13 22:52:08
Quentine Constantine
Kezd tisztulni a fejem, és ez az egész hely egyre valóságosabbnak tűnik. Ahogy feljebb ülök, észreveszek egy lányt pókruhában... Oké, meglesz... Mindjárt, na... Póklány, ez az. A hangja alapján felismerem, ő az a lány, Natasha Jögermund, a bolond, akinek két tudata van. Ahogy észreveszem, hogy valami kezd ráfolyni róla a démonra - aki feltűnően nagy fájdalmakat él át -, rögtön hátrébb rúgom magam a földön, és gyorsan talpra pattanok, nehogy engem is elérjen a dzsuva. Aztán kezd leesni, hogy ez egy szimbionta lehet. A Póklánynak szimbiontája van? És már az alteregoját is ismerem. Vagy az egoját. Hallgassuk csak. Igen, szimbionta, és ezt el is mondja a démonnak. Még neve is van, beszarás. Illetve Arelia.
A hirtelen felállástól megszédültem, a vérnyomásom nem az igazi, azt hiszem, szívrohamom lehetett, nem csoda, előfordul az emberrel, ha meghal. De ez mégsem tűnik a pokolnak, és az egyik csaj is ezt mondja, aztán a gusztustalan pókszerű izé eltűnik, és az egész barlang is.
Mi ez, telepátia? Valaki egy erős illúziót keltett az agyunkban? Vagy csak az enyémben? Vagy csak megint túl régóta nem szívtam már, és hallucinálok? Az utóbbi a legvalószínűbb, de az a rohadt démon akkor is ott fekszik a földön. A pisztolyom. Hol van a pisztolyom?
-Ha démonokat akartok ölni, ezzel kezdjétek, és ne a gyógyításával cseszekedjetek.
Nem, egy büdös szóra sem figyeltem, amit a pók mondott, de rohadt egyszerű ezeknek a fejében olvasni, a kék tök naív, a másik meg a féltestvére, és talán még naívabb, a morcos csaj nem igazán szereti magában, hogy ennyire hasonlít az apjára, és a legtöbbjük tényleg azt gondolja, hogy démonidézőkre vadászni jó "buli". Lehet, hogy a túl sok vértől, vagy a túl kevéstől, de a lényeg, hogy valamiért nyugodtabb vagyok, mint általában. Már rég azon kéne gondolkoznom, hogy hol a francban van a púpos, mikor ennyi démon van mindenhol.
-Visszaadná valaki a pisztolyomat? - Elsősorban a tizedesre nézek, S.H.I.E.L.D.-es, és azt hiszem nála van a fegyverem, másnak úgyse adná, ezek mind egy rakás szerencsétlenség. Ha nem annyira kézséges a nő, legfeljebb kicsit noszogatom, elvégre arra van a képességem, hogy megvédjem magam, és a pisztolyom nélkül nem tudom megvédeni magam a k-rva démonoktól.
-Mi a franc folyik itt? Elmagyarázná valaki végre? - Majdnem hanyatt esek közben a nagy idegeskedéstől, túl sok a hirtelen mozdulat, inkább megállok egy kicsit egyhelyben.


#72 2010-05-14 18:01:03
Serena Davidson
A pókica tovább beszélt és még igen sok másik is megjelent körülöttünk. Rájuk vicsorogtam, nem bíztam abban, hogy nem fognak támadni, de a főlény még mindig békés volt, és megkért minket, hogy miért is segítsünk. Csak a világ sorsa múlik rajtunk, hát semmi nyomás, nem igaz pubi? Az ő és a mi világunk is elpusztul, ha nem tudunk segíteni. Azt hiszem, hogy tényleg ennyi a tanulmányi kirándulásnak, és mehetünk megmenteni a világot. Még mindig vicsorogva néztem Zyro-ra.
- Meghallgattam volna, amíg mindent elmond és megkérdeztem volna a többieket! – mondtam.
A pókica megpörgette a fegyverét és mi újra ott voltunk, ahol eltűntűnk, néhányan igen furcsán néztek minket. Visszahúztam a karmaimat, mert nem kell a feltűnés, mondom ezt a rakás feltűnő lény között. Remek! Manó még mindig Shywa-val foglalkozik, akin nocsak, egy szimbionta! Még kislány voltam, amikor Adia megvolt anyának, igaz szegény később meghalt, de attól függetlenül még emlékeztem rá, meg Nikita néninek is volt egy... Vérontóról jobb nem beszélni. Al ment volna odaugrottam hozzá és megragadtam a vállát.
- Maradsz a hátsódon pubi! – mondtam. – Ahogyan Zyor mondja, mivel Rózsika nincs olyan állapotban, kezdheted a mesét! – vigyorogtam rá.
Csak említeni kellett és rózsaszín hajú lány is megszólalt. Itt senki sem figyel? Igaz ő ki volt ütve, így ez nem számít.
- Meg kell menteni a világot a démonoktól, röviden ennyi! – mondtam. – Vagyis démonidézők akarnak démont idézni, jelentsen bármit is ez. És azt mondják a pókicák, hogy te tudsz segíteni abban, hogy ezeket hol találjuk. Remélem már minden világos.


#73 2010-05-15 13:55:45
Shadow
Kellemes... a pók egyenesen rám utal Zyro kérdése után, bár ez elég egyértelmű volt, hiszen a csapatból bennem csörgedezik egyedül démon vér a jelek szerint, így elvethetem, hogy az újak közt lenne hozzám hasonló. Amit mond az sajnos igaz, bár egyenlőre tény, hogy nem annyira a démon vérem dominál a személyiségemben, de ez változhat. Visszakerülünk a múzeum elé, s kényszerű mosoly ül Zyro Al felé intézett kérdésére a pofimon.
- Találkozott velem és később apámmal... ne feledd el, hogy mi vagyok Zyro, bár az tény, hogy nem e világban élők közül vagyok. - ezután a csajra pillantok, aki rám lőtt, s igen szívesen fejezné be most.
- Bocs, hogy kiábrándítalak, de max az egyforma démon szó miatt vagyok ezekkel rokonságba. S velük nőttem fel, így bár biztos van idő, mikor a pokolba kívánnak, de nem ölnének meg, ahogy én se őket. A pisztolyodat meg felejtsed el... tőlem is elvették a fegyvereimet. - tekintetem az ég felé fordítom, majd ahogy a szimbionta a golyót piszkálja felszisszenek, majd vonyítok egy sort.
~ Hogy haladsz Arelia? ~ kérdem, miközben fekszek tovább, s próbálok nem felüvölteni.


#74 2010-05-15 14:13:42
Thorhalla
Shywa sebe mély, így a szimbiontának még jócskán fél-egy napra lenne szüksége, hogy teljesen rendbe tudja hozni a sérülést. Al-t elkapja Lorna és kevéssé sem barátságos viccsorral mondja el neki, hogy mi legyen. Davis megrázza a fejét Rachel kérdésére.
- Egyelőre nem kisasszony – mondta Davis. – Mindenki maradjon itt, egy perc és visszajövök!
Ezzel besietett a buszba a társaságot magára hagyva, aki közel van a buszhoz hallotta, hogy valakivel telefonon beszélt. Majd, mikor végzett gondterhelt arccal jött ki és a kezében egy tű is volt, odament Shywa-hoz, majd beadta a lánynak, akinek a sebe nagyon gyorsan kezdett összeforrni.
- Beszéltem a feletteseimmel – mondta. – Új parancsunk van, ki kell vizsgálni ezt az ügyet. Egyelőre nem kell beavatkozni, nem is szabad, küldenek csapatokat, nekünk csak annyi a feladtunk, hogy kiderítsük, hogy merre vannak a démonidézők és leellenőrizni távolról, hogy tényleg ott vannak-e. Remélem ennek a kiderítésében számíthatunk a hölgyek és a fiatalúr segítségére is – nézett Al-ra, Póknőre és Rachel-re. – A S.H.I.E.L.D. igen hálás lenne a segítségükért. Nos, akkor be tudnának minket avatni, hogy mégis merre észleltek ilyen ellenséges mozgást, vagy mit tudnak erről az ügyről?
Majd Rachel-re nézett.
- Ha segít, akkor beszélhetünk a fegyvere visszakapásáról is – mondta.
Mind a hárman, Natasha, Algernon és Rachel is tudja, hogy a mesék és információik alapján az Angyal temető az, ahol a legtöbb démonidézőt és démoni jelenlétet lehet észlelni New Yorkban...


#75 2010-05-15 15:27:25
Tyler
Davis elrohan a buszhoz, nem nehéz kitalálni miért is. Felhívja a SHIELD-et, hogy álaszt kapjon a hogyan tovább kérdésre. És lám igazam is volt.
-Szóval felderítés lesz a feladatunk ugye? Remek akkor máris indulhatunk....-Alra pillant, kicsit fenyegetően.-...én nem akarok bunkónak tűnni, de mi lenne ha máris dalolnál nekünk? Nem kell velünk jönnöd csak annyit mondj merre találhatjuk ezeket a fickókat, akik imádnak démonosdit játszani.-
Tényleg nagy a türelmem és nem lehet könnyen kihozni a béketűrésből, de amit Al csinál attól már a falat kaparom szó szerint. Csak épp fal nincs a közelben. Syhwa kap még egy szurit a pop...ja nem oda, de legalább már meg is gyógyul tőle a sebe.
-Remélem van még pár ilyen a zsebében....-

#76 2010-05-15 16:26:04
Patriot
Szépen figyelem a furcsa csapatot, és próbálom megfejteni őket. Van itt egy nő, aki eléggé temperamentumos. Már a találkozásunk első pillanatában is felpattant, mikor fegyveremhez nyúltam. Van egy gyík, ember, sárkány keverék, ami valami igen elképesztő családfával bírhat és a biológia egyik torzszülötte, de eléggé normálisnak tűnik. Van egy kék alak, aki vállán hordja a bolygót, és önfeláldozó módon egyből segítene mindenkin. Egy valami izgága kölyök, aki nem nagyon stresszeli magát semmin, de jószándékú, egy idegbajos eszetlen lány, valami démon és a többiek, akikről semmit nem tudok. Bár a másik feléről sem tudok sokat. Szépen elüldögélek, amíg kupaktanács van, nem nekem szól ami ott zajlik. El kezdek azon morfondírozni, hogy talán baromság volt bele futnom ebbe a mentőakcióba. Elvégre nekem nem ez a dolgom, nem vagyok a S.H.I:E.L.D. Alkalmazottja, csak a... betege? Mittudomén. A lényeg az, hogy nem vagyok szuperhős, csak egy normális mutáns. Ezzel a chipel a fejemben. Ismét megtapogatom. Nehezen tudom feldolgozni, hogy ott van bennem az a valami.


#77 2010-05-15 21:49:19
Shadow
A Szimbionta még egy kicsit megkínoz, hála annak, hogy az a golyó mélyen van... már azon is elkezdek gondolkozni, hogy lehet a másik oldalról kellett volna próbálkozni, mert onnan talán közelebb lett volna. Némi vonyítás után a golyó végre már nem a sebemben van, de a fájdalomtól nincs nagyon kedvem még felülni se, hiába kényelmetlen, de most még nagyon nem akarok megmozdulni. Aztán Davis tizedes berohan a buszba, majd egy idő után kijön, s nicsak megint egy szuri... Esküszöm, hogy élvezi, hogy tűpárnának nézhet most. Azonban ez a szer igen szép tempóban gyógyítja be a sebemet. Lassan ülök fel, s nézem a sebet.
- Tökéletes. Mázli, hogy nem apám kemény pikkelyeit örököltem. Kicsit húzósabb lett volna beadnia. - jegyzem meg, majd félrehúzom a számat. - Szép terv, de nekem gondom van vele. - felkászálódok a betonról - Az előző is így indult, hogy csak felderítés, megfigyelés. A végeredmény három halott. Szóval most, mielőtt megindulnánk, s hála a gyógyszerének jól vagyok, összeszedünk minden olyan cuccot ami kellhet. Távcsövek, golyóálló mellények, ilyen gyógyszer, kábító lövedék és hozzá pisztoly se jönne rosszul. Én cipelem a cucc jó részét. - Egyenesen a tizedes szemébe nézek – Nem akarok senkit se elveszteni most, így ha lehet arra készüljünk fel, ha baj történik, és ne arra, hogy ha minden rendben megy. Sokat bírok, de ha lehet a cucc az 1 tonnát ne lépje túl. Ha esetleg repülnöm is kéne – majd a lila hajú lány felé nézek, s figyelem.
~ Ha valahogy felfogná, hogy nem olyan vagyok mint a többi, akkor esetleg hasznunkra is lehet. Ha gond lesz, akkor nem szeretném, hogy hátba szúrjon valamivel, miközben az életét próbálom menteni. ~ gondolom, majd a többiekre nézek. ~ Most jó lenne úgy haza térni, hogy senkit se vesztünk ~


#78 2010-05-16 12:52:31
Tao
Lorna elég dühös, bár nem tudom, pontosan miért, minden, amit tudni akartunk, kiderült, tudjuk, kik a rosszak, mi a tervük, és elvileg Algernon meg a rózsaszín lány azt is tudják, hol találjuk a rosszakat. Mi kellhet még? Shywa sebesülése egész jól gyúgyul hála a szurinak, amit Davis tizedes ad neki, úgy tűnik, eddig minden simán megy - persze leszámítva azt, hogy a kirándulás elmarad. Helyette a S.H.I.E.L.D. ráállít minket az ügyre. Nos, hát nem mintha nem csináltuk volna meg a dolgunkat amúgy is, de most legalább már Davis tizedes sem fogja azt mondani, hogy kirándulnunk kéne démonüldözés helyett. Szóval első körben a démonidézőket kéne megtalálni, és reménykedni, hogy még nem is idéztek démonokat, mert úgy már nehezebb lenne a dolgunk. Akkor viszont jó lenne sietni.


#79 2010-05-16 13:05:36
Quentine Constantine
Davis nem adja vissza a pisztolyomat, a démon meg azt mondja, hogy nem is annyira démon, mert ő igazából a jó fiúkkal van. Na de egyáltalán ezek a jó fiúk? Végülis a S.H.I.E.L.D. tisztje van velük, szóval gondolom semmi törvénybeütközőt nem szoktak csinálni. Nem is tudtam, hogy ezek már démonokat is szelidítenek. Ez még korántsem jelenti, hogy nem fogom kinyírni az első adandó alkalommal ezt a rusnya dögöt. Rozsomák lánya, a karmok miatt nem nehéz rájönni. Na ő az, aki vázolja nekem a helyzetet, démonidézőket keresnek, hogy leszámoljanak velük. Egész jó tervnek tűnik, én mondjuk addig hazamegyek, és hagyjanak a francba. De nem, mert nem adják vissza a cuccomat, csak akkor ha segítek szuperhősködni. Davis a felettesével beszélt a buszon, és ő is aggódik, hogy megint bajba kerülnek, mint legutóbb, ahogy a démon is mondta. Legutóbb Asgardon? Wow, nem semmi.
Valahogy nem érzem magam biztonságban, amíg ez a démon itt van mellettem, és a többi arc sem tűnik túl barátságosnak, van egy olyan érzésem, nem vagyok a szívük csücske most, hogy lelőttem az egyik társukat. Bár tény, ahhoz képest lég békések, talán ők se bírták annyira, hogy egy démon járkál velük, biztos csak hivatalból nem lőhetik le. De akkor meg minek vettél el a fegyveremet?
-Ha démonidézőkkel akartok újat húzni, menjetek az Angyal temetőbe. Eltűnések, démoni jelenlétek, városi legendák, ennyivel tud szolgálni a hely, és még így is ez a legjobb esélyetek. Tudjátok, ha mindenki tudná, hol vannak a démonidézők, nem igazán tudnák végezni a munkájukat. Ez olyan, mintha terroristákat keresnétek, nem fogjátok őket megtalálni a telefonkönyvben a telefonszrelő és a tevehajcsár közt.
Remélem sikerül megértetnem velük, hogy ez az egészképtelenség, a barlang, a pókizék, meg minden.


#80 2010-05-16 14:50:13
Henry White
Mivel a Pók jelmezben lévő lány nem igazán akar válaszolni a kérdéseimre, inkább hagyom és Zyroékhoz lépek. A zavarodott lány pedig elmondja, merre is kell keresgélnünk egy kicsit, a démon idézők után.
-Egyet értek Sywhával, fel kell készülnünk mindenre. Szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy senki ne csináljon őrültséget, váratlan dolgot. Nem tudjuk mi van ott...ha van ott egyáltalán valami.-
Elhallgatok s újra előbukkan Kaal égett teste, s a kép ahogy Vutha elkezdi azt marcangolni. Nem ezt nem engedhetjük, hogy megint megtörténjen.


#81 2010-05-16 22:08:48
Hjuchia Sakura
Lorna már megint fogdosni kezd. Vállamra ráfogva megállít az elsétálásban. Elegem van már. És még neki áll feljebb. Követelőzik mintha feljebb valóbb lenne nálam. Ezt már nem nyelem le. Megfordulva ráfogok a kézfejére és jócskán megszorítom azt.

- Nem vagyok Pubi, nem vagyok a haverod és végképp semmi jogod követelőzni tőlem! Némber! Vagy visszafogod a gusztustalan modorod vagy úgy boldogulsz a csodás társaságoddal ahogy akarsz! Garantálom, hogy az első sarkon kiakarnak majd nyírni titekek...

Közben a Rózsa csaj választ ad nekik, hogy merre keressék őket. Remek, legalább nem kell koptatnom a számat teljesen feleslegesen. Eleresztem Lorna csuklóját. Nem tudom milyen erős vagy mit tud és nem is érdekel, hogy épségben maradt-e a keze a szorításom erejétől. Rohadtul felidegesített a modorával most már.

- Fussál is rögvest a temetőbe. Azaz. De kérlek este és minibe. Tuti megtalálod őket.


#82 2010-05-17 09:32:59
Serena Davidson
Éreztem, hogy fáj a kezem, amikor megszorítja, de mit tudott volna vele tenni? Eltöri? Pár perc és meg sem érzem, hogy tett vele valamit. Végig a szemébe néztem, honnan szedte ezt a bátorságot, miközben az előbb is bárkibe kapaszkodott volna, hogy ne kelljen pókicáékkal együtt lennie.
- Valakinek de nagy szája lett hirtelen, nem is tudom, hogy ki bőgte szó szerint végig, ami Asgardon volt? Netán te?! – vicsorogtam.
Nem nyúltam a kezemhez, amikor elengedte azt, majd begyógyul bármit is tett vele. Idegesen mordultam fel a szavaira. Anyámtól örökölt önuralmamra volt szükségem, hogy ne cakkozzam ki a képét a beszólása után. A többiekkel, ellentétben én ugyanis még túl is élném, hála a képességemnek.
- Ezzel akkor sem segítesz magadon – mondtam. – Mit hiszel, hogy elengednek azok után, hogy láttál egy gyilkosságot?
Amennyire kiismertem az itteni dolgokat, nem hiszem, hogy megteszik. Ugyanez állt Rózsikára. Remek tanulmányi kirándulás, köszönjük Shywa, erre mi is rájöttünk!

//folytatás: Angyal temető (Brooklyn)//


#83 2010-05-17 09:41:29
Thorhalla
Davis közben tovább beszélt valakivel rádión és leadta az információkat, hogy mi a helyzet itt jelenleg. Amint megvoltak a válaszok visszafordult a társaság felé.
- Rendben van! – csattant fel Davis. – Most nyugodjon le mindenki! Mr. Hjuchia maga nem megy sehova sem, ugyanis tanúja volt egy gyilkosságnak. Vagy a rendőrségre megy, ahonnét a történetével valószínűleg egy elmegyógyintézetben köt ki, vagy velünk jön és segít és utána rendben távozhat. Ugyanez igaz a hölgyekre is. Lesz felszerelés, az Angyaltemetőhöz hozzák őket, így mindenki kap mindent, ami kellhet. És akkor most kérek mindenkit, hogy önként szálljon fel a buszra, ne kelljen senkit sem letartóztatni, hogy megtegye – nézett a hisztiző Al-ra. - Mr. Hjuchia felszáll, vagy pedig Miller ezredes felhívja a szüleit és adják magának ők parancsba?
– És azért azt se felejtsétek el, hogy most nem istenek ellen készülünk, hanem halandók ellen – mondta Freydis nyugtatóan, majd ő maga is visszament a buszra.
Davis és Vic lent várták meg, hogy mindenki felszálljon a buszra, és ha szükség volt, akkor felcipeljék a szökni akarókat. Ha mindenki fenn volt, akkor a busz elindult az Angyal temető felé.


#84 2010-05-17 11:47:23
Tao
Lorna kicsit dühösebb a megszokottnál, Davis is idegesnek látszik, nem erre a feladatra vállalkozott, és valüszínűleg tudja, hogy mindannyiunk életéért felel, mert ő hozott minket New Yorkba. Al totál ki van borulva, nem csodálom, látott egy gyilkosságot, amihez a Földiek nincsenek hozzászokva, jobban mondva van itt elég abból, csak túlságosan kötődnek mindenkihez, túlságosan érzékenyek szociálisan, hogy könnyen túltegyék magukat az efféle dolgokon. Mikor Davis kiadja a parancsot, jobbnak látom nem kérdezősködni, és feszíteni a húrt, ezért csak felszállok a buszra, és leülök valahova. Kicsit azért aggaszt a dolog, nem tudom, mire képes egy démonidéző, tulajdonképen démon nélkül tud bármit is csinálni? Majd kiderül.


#85 2010-05-17 12:31:56
Quentine Constantine
-Rachel, nem Rózsika. Te sem szívesen lennél Rozsika, nem igaz, Howlett? - Imádom elgondolkodtatni az embereket, hogy vajon honnan tudom a nevüket, általában legalább a tizenötödik ötletük az, hogy gondolatolvasó vagyok, az első tizennégy viszont borzasztó elborult üldözési mániára utal. Méghogy én vagyok beteg. Mindenki az, de én észreveszem a jeleket.
Első jel: ne szálj idegen buszba. Második jel: ne kekeckedj a kormánnyal. Most melyik az erősebb? Ha ezek letartóztatnak, és megtalálják nálam a cuccot, akkor nekem annyi, szóval arra kell játszanom, hogy jófej legyek, és teszem, amit kell.
-Legyen! - Jelentem ki, és felszállok a buszra, a kék mellé tuti nem ülök, a zöld csajtól is kiráz a hideg, a démon ki van zárva, a kevésujjú lilás ijesztő, a karmos csaj lezúzna, a tizedesnek be nem állna a szája, legyen mondjuk az egyik asgardi, azoknak asszem még nem szóltam be.
-Egészen addig fogunk "halandók" ellen harcolni, amíg meg nem idéznek egy démont, akkor aztán majd eldöntheted, kitől kell jobban félned - oké, most szóltam be az asgardinak is, nagyon fognak ngem szeretni itt, jobb lesz, ha én megyek majd hátul, különben engem szednek le először - a "társaim". Legjobb lesz ha szabad olyan ülőhelyet váalsztok, ahol senki nincs mellettem.


#86 2010-05-18 08:25:46
Tyler
Davis még mindig bőszen beszél a rádióba, majd ki adja az utasítást. Mindenki a buszba, felszerelést meg majd ott kapunk. Mondjuk annyi erővel, ha a felszerelést oda tudják szállítani, akkor egy osztagot miért nem tudnak küldeni helyettünk. Nem mintha bajom lenne ezzel, de ha ennyire nem akarják, hogy belekeveredjünk bármibe is akkor nem minket küldenének oda. Lorna szépen felhúzta magát, a körülményeken de főleg Al értetlenkedésén. Én sem értem, csak annyit akartak, hogy mondja el mi történt. Ez tényleg nem volt túl nagy kérés azért. Sóhajtok egyet és elindulok a buszhoz, ott pedig leülök Lorna mellé, talán a jelenlétemtől megnyugszik egy kicsit.