Central Park (Manhattan)

A topic eredeti helye

Manhattan és New York hatalmas parkja, a Bukás után ezen a helyen volt AIMville is, de a kis város szépen lassan eltűnt miután a Köd eloszlott. A város helyét eltűntették és ismét parkot készítettek belőle. Már csak egy kis műzeum részen maradt meg AIMville, ami a régi időket idézi az idelátogatók számára.

A topic eredeti helye

#2 2010-01-28 19:34:59
Thorhalla
VH – Hazatérés

Az éles fény után a társaság egy kisebb alagútszerűségen haladt, de nem túl sokáig, néhány méter után egy sötét helyre érkeztek meg. Az első dolog, ami feltűnt nekik az ég nem volt fekete, hanem tele volt ragyogó fénypontokkal. Még soha sem láttak csillagokat, ugyanis a Csatabolygón, ahol voltak a csillagok már a szüleik odakerülésekor eltűnt, így az ott felnövők sem láttak ehhez foghatót. Éjszaka volt, késő este és csípős hideg uralkodott ezen a helyen. Mindenkinek látszott a lehelete, és akin nem volt vastagabb ruha, az még fázott is. Körübelül olyan hideg lehetett, mint a hegyekben, ahova eredetileg kerültek a fiatalok. Fákat látott mindenki, bokrokat, füvet. Egy igen nagy zöld területre értek a távolban látszottak csak fények és hatalmas épületek.
- Ez a Central Park – állapította meg Serena.
- Legalább Loki köde eltűnt, és ez pozitívum! – mondta Shadow.
Ahogyan szépen lassan lenyugodni készültek a kedélyek és az első morajlások a megérkezések örömére végre hallani is lehetett a távolból erre szűrődő zajokat. Szirénákat halhatott a társaság nagyon halkan, üvöltözést, riasztók zaját, csupa olyan zajok, amiket valószínűleg nem nagyon hallottak még a „gyerekek”. Majd az egyik irányban furcsa valami repült el az égen az épületek irányába és eltűnt a társaság szemei elől.


#3 2010-01-28 23:38:37
Tao
Ahogy kiérünk az alagút másik végén, nem nézek hátra, pedig rengeteg mindent hagytam hátra. De nem kezdhetek új életet, ha folyton a régin jár az eszem. A természetbe kerülünk, a lábam alatt fű, körülöttem fák, és az égen... Az égen a legendák fénye ragyog. Hallottam erről meséket, hogy az eget apró fénypontok bortják, csillagok, olyanok, mint a Nap, és milliónyi ilyen van, mindegyikhez bolygók és holdak sora kapcsolódik, világok végtelensége, melyek számát felfogni lehetetlen. És most itt álltak fölöttem, ragyoktak, szinte vakítóan hatottak a sötét éjszakában, és valamiért elfogott a vágy, hogy megszámoljam őket. De hol kezdjem? Volt, ami fényesebben ragyott, mint a többi, volt, ami alig látszott, ha elég sokáig nézem őket, mintha a kétfejű farkas formáját látnám meg kirajzolódni, dehát olyan sok van, mit ne lehetne belelátni ezekbe a tündöklő égi tüneményekbe. Különös zajok csapják meg a szülemet, olyanok, amiket korábban nem hallottam, és ahogy körülnézek, a távolban újabb fényeket látok, egy város fényeit. Alighogy levettem szemem az égboltról, már újra történik ott valami, egy nagy dolog zúgott egy felettünk, és tűnt el az épületek között. A Central Park. Itt kezdődik utazásom hát. Kezemet végighúzom a füvön, késő van már, a harmatcseppek benedvesítik a bőrömet, és érzem, ahogy a vékony vászon ruháimon átfúj a hideg szél. Mintha a hegyekben lennénk, pedig ez síkságnak tűnik. Itt mindig ilyen az idő? Testem hamar hozzászokik a kellemetlen hőmérséklethez, örökségemnek hála ez nem okoz gondot, és már csak a harmatcseppek helyén érzek még némi hidegséget.
-Menjünk a városba, a hangok felé!


#4 2010-01-29 09:44:06
Tyler
Kilépek az alagút szerűségből, apáék mellettem állnak. Mindenfelé fák, bokrok és zöld fű. Na eddig nem rossz ez a New York. Az égen csillagok pislognak, hoppá hogy pislog egy csillag. Na ez hülye hasonlat volt. Pár pillanatig csak az égboltot bámulom, aztán eljutnak a tudatomig a hangok is. Valahogy olyan idegennek tűnnek, az otthoni megszokott zajok után. Mindenféle éles, és rikácsoló hang hallatszik a városból és az óriási épületek felől. Egyébként meg mi a fenének vannak ilyen magas épületek a városban? Meg nem is a legszebbek, ráadásul tök büdöset sodor a szél a város felől. Az egész olyan furcsa.....
Apa és anya viszont megállás nélkül vigyorognak egymásra és halkan, vidáman beszélgetnek egymás közt. Nos legalább nekik tetszik hogy itt kötöttünk ki. Megkeresem Lornát a szemeimmel, hogy vajon neki mennyire tetszik a város? Ha végre eldöntötték hogy merre is megyünk először, akkor követem a többieket, addig felkapaszkodok gyorsan egy közeli fára és annak a tetejéről szemlélődök tovább.


#5 2010-01-29 10:13:39
Henry White
Utolsóként lépek ki az átjáróból, ami lassan elhalványul és végül nyomtalanul felszívódik mögöttünk. Most már nincs visszaút, ez az új otthonunk. Az első amit érzékelek az a hideg szél, megborzongok a ruhám nem éppen alkalmas a hideg távol tartására. Megpróbálom összehúzni magamon a ruhát, hátha nem vacogok tovább. Úgy tűnik egy parkba érkeztünk meg, a város felől különféle idegen hangokat sodor a szél felénk. A felnőttek többsége izgatottan toporog és beszélgetnek egymás közt.
<-Ti érzitek ezt? Olyan...olyan...mintha a mindent befedne a mágia itt....-
Otthon is éreztem ugyan a mágikus energiákat, de itt mintha úsznék a mágikus áramlatokban. Többszöröse az otthoninak...és akkor milyen lehet Asgardon. Thorhalla felé fordulok....
<-Mindig ennyi mágia van itt...->


#6 2010-01-29 11:37:10
Serena Davidson
Ahogyan átértünk azon a valamin, amin menni kellett egy viszonylag sötét helyen kötöttünk ki. Éjszakából éjszakába! Ez ám a változatosság. Felpillantottam az égre, akárcsak a többiek és végre megláttam azt, amiről anyám már olyan sokat mesélt, világító sárga pöttyök az égen. Furcsa a sötétség után, hogy ilyesmit is látni. Megborzongtam, ahogyan a hideg szélben itt álltunk. Nem gyönyörködtem túlságosan sokáig az ég látványában, hanem kissé idegesen pillantottam körbe, hogy azonnal felmérhessem a terepet. Anya megjegyezte, hogy merre vagyunk és Shadow is mondott valamit, hogy eltűnt a Köd, ami régen a város felett volt. De akkor most már tudtam, hogy ez bizony New York volt. Manó felé fordultam, majd pedig odamentem mellé, közben érdeklődve figyeltem a távolba, amerre fények voltak, messziről halk zajokat is lehetett hallani, olyan zajokat, amiket mi még nem hallottunk soha sem. Furcsa egy világ, annyi biztos, de eleget hallottunk már róla, hogy annyira ne legyünk elveszve. Zyro felé figyeltem, amikor az öccse mellé értem, ő indulást javasolta. Ez igen remek ötlet volt, úgyis roppant kíváncsi voltam erre a helyre.
- Támogatom Zyro ötletét, menjünk és nézzünk körbe! – mondtam. – Shywa! Te pedig meg ne próbálj egyelőre repülni! – morogtam a lány felé.
Megfogtam Manó kezét és Zyro után húztam, hogy menjünk nézelődni. Egy szép(?) új világ várt ránk, hogy felfedezhessük.


#7 2010-01-30 00:06:03
Max Evans
Még hallom anyám kiabálást amire csak elmosolyodok és egy ugrás előtt még biccentek Philnek. A szomszéd utcában épp dugó áll és mikor a kocsik között szlalomozgatunk kiszúrom az egyikben Samet. Intek Philnek a kocsi felé, majd az ajtóhoz érek és kopogok az ablakon, majd kinyitom az ajtót és rácsapok Sam vállára.
- Gyere már, te mesüge, buli van a parkban . – Intek, hogy jöjjön, még adok neki egy kis időt, majd Philel tovább indulunk a metro felé, majd hamarosan a parknál lyukadun ki. Csendben oda megyünk a bandához, nagy nézelődve. Majd mindenkivel lepacsizok, a csajoknak három puszi, majd zavartan körülnézek kicsit.
- Most akkor mi a téma tárgya? – Nézek körül a kapucnim alól.
- Jaj én paraj, gyerekek, ő itt Sam…Sam ők itt a gyerekek. Ismerkedj szépen. – Mutogatok Sam és a banda tagok közt.


#8 2010-01-30 15:43:50
Sam
A "sulibuli" után az őrsön kötöttünk ki, a kihallgatás nagy része arról szólt, hogy a zsaruk kérdeztek én pedig egy-két szavas tömör válaszokkal közöltem velük mi is történt. Mikor vége lett, nem engedtek el rögtön, meg kellett várnom, amíg apám ideér, sajnos eléggé elfoglalt volt, ezért csak tíz óra előtt pár perccel ért ide. Mondjuk ez engem nem zavart, mert az átlagos elfoglaltságomban nem akadályoztak meg, szépen olvasgattam és zenét hallgattam... Amikor végre apám beért nem haragudott, mert biztos volt benne, hogy az ő kicsi fia semmi rosszat sem tett, végülis igaza volt. Mikor kiértünk beszálltunk a kocsiba, de néhány perc múlva már meg is álltunk, egy dugóba fordultunk be. Ez az én formám... Mondjuk annyira nem zavar, folytattam azt, amit néhány perce a kapitányságon hagytam abba. Elővettem a könyvet és épp kezdtem olvasni, amikor hírtelen megjelent mellettem Dave, kopogott az ajtóm majd kinyitotta.
"Gyere már, te mesüge, buli van a parkban."
A mondat harmadát nem értettem, de a többiből kivettem a lényeget kérdően apámra néztem, aki bólintott. Letettem a könyvem, majd kiszálltam a kocsiból és elindultam utánuk. Nem sokkal ezután egy kisebb társasághoz csapódtunk. Dave felületesen bemutatott nekik. Ismerkedni nem nagyon szerettem ezért csak ennyit vágtam a banda tagjaihoz.
- Helló a nevem Sam Daniels, nagyon örülök. -


#9 2010-01-31 13:54:21
Thorhalla

~ Hazatérők ~
< - Odaát csak mi voltunk a mágikus gócpontok, akik mágiahasználók voltak, így annyi mágia volt azon a világon, amennyi bennünk volt – mondta kissé kioktatóan Thorhalla. – Itt jócskán több van, bár ezen a helyen régen több volt, most ez kevés... atyám köde tönkre tette a várost, még nem jött rendbe. Máshol erősebben érzed majd. >
Néhány zaj egyre és egyre hangosabban jutott a társasághoz, ahogyan szépen lassan elindultak az egyik irányba, amerre a fényeket látták. Lassan haladtak óvatosan a szülők erre kitértek, hogy lehetőleg ne keltsenek túl nagy feltűnést, mert ki tudja, hogy miként fognak reagálni arra, hogy meglátnak egy ilyen nagy csoportot a semmiből feltűnni. Hamarosan egy kisebb dombhoz ért a társaság, ahonnan már rá látott a város nagyobb részére. Több szülőnek is elakadt a hangja, a látvány nem éppen az volt, amit vártak volna. A város több helyen lángolt és őrszemek szálltak az égen, helikopterek mellettünk.



~ Többiek ~
Sam és Dave megérkeztek a Central Park széléhez, ahol a kisebb társaság már várta őket. Innen is tökéletesen látszott, hogy a város belseje felé már nagyban repkedtek az Őrszemek és már nekiláttak a tisztogatásnak. A kis banda bemutatkozott egymásnak, mármint az a része, akik nem ismerték egymást már korábbról. Többen izgatottan nézelődtek és keresték a helyet, ahogyan bejuthatnának a parkba. Már jócskán sötét volt, és így a park is zárva és tudta mindenki, ha lebuknak és vagy a rendőrök, vagy az Őrszemek észreveszik őket, akkor igen jó eséllyel fognak börtönbe kerülni, vagy rosszabb esetben a S.H.I.E.L.D. lesz az, aki lakat alá csukja őket. De el tudtak bújni, ismerte a társaság a remek búvóhelyeket, ahova el lehetett bújni. Algernon-t is ide cipelték ki idősebb haverjai, hogy micsoda remek bulit csaphatnak majd a Central Parkban, amíg mindenki mással van elfoglalva.
- Látnotok kellett volna! – mondta valaki, amint mind a három fiú ott volt. – Hatalmas villanások a parkból, és mennydörgés volt itt!
Több másik suhanc lelkesen bólogatott, hogy ők is látták és hallották ezt, majd Phil, a vezető ragadta újra magához a szót.
- Nos, akkor mire várunk? – kérdezte. – Nézzünk utána ennek mielőtt az Őrszemek és a zsernyákok megtalálnák azt, amit nem kéne! Ki tud jó bejáratot a parkba? – nézett a három srácra.


#10 2010-01-31 14:55:28
Hjuchia Sakura
Érdekelt is meg nem is, hogy mi lehet a parkban ami miatt ekkora lett az érdeklődés de ha már idáig elrángattak miért ne.

- Al.

Mutatkozok be tömören de nem pacsizok senkivel se majd Phil-re szegeződik figyelmem mikor elkezd beszélni felént. Elgondolkozok hogyan tudnánk bejutni és egy ötlet ki is pattan a fejemből.

- Tartok bakot nektek az utolsó meg felhúz engem is. Oké skacok? Csak siessünk. Anyám kinyír ha a rendőrségről szed össze...

ha benne vannak akkor a falhoz támasztom a hátam és tartok bakot a haveroknak. Most legalább jól jön, hogy mennyivel erősebb vagyok mint egy átlag ember. Így szinte "feldobálom" bandát a falra. A végén pedig én is átmászok, remélem segítséggel.

De ha nem tetszik nekik e za variáns várok, hogy kinek van jobb ötlete.


#11 2010-01-31 15:31:54
Tyler
Nos mégsem mászok fára, hogy magasabbról kémleljek körül. Lorna kézen fogva húz Zyro felé.
-Hé nem kell rángatni megyek én magamtól is....-
Mosolygok rá és követem Zyro felé, még csak véletlenül sem nézve Logan irányába. Lehet hogy egy új világban vagyunk, de még ugyan úgy fel tud szeletelni ha akar.
-Nem tudom ki hogy van vele, de nekem csavarja az orromat az a bűz amit a szél a város felől hoz....-
Még mindig kézen fogva sétálok Lornával és Zyro mellett, lassan és óvatosan. Pedig legszívesebben már rég a város szélén állnék, izgatottan. De egyenlőre jobb ha alkalmazkodok a többiekhez. Végre felsétálunk egy kisebb dombra, és korántsem szép látvány tárul elénk. Az egész város lángol és hatalmas robotok lebegnek az épületek fölött, mellettük helikopterek.
-Azt hiszem azt a szót keresitek hogy BASSZUS....mik ezek az óriási izék a levegőben?-


#12 2010-01-31 16:03:56
Max Evans
Gond nélkül befutunk a bandához, látok ott néhány új arcot is, de nem zavartatom magam, mikor a bejutáson kezdenek elmélkedni körül nézek a környéken, hogy-hogy is lehetne könnyedén bejutni, közben az egyik srác megereszti, hogy ő bakot tart és feltol minket a kerítés teteéig. Végig nézek rajta, tizenhat évesnél biztos nem több, legyintek rá egyet.
- Jól van Al…majd én fenn segítek inkább. Engem csak reggel nyírnak ki otthon.– Majd gyorsan kinézem a placcot, felszökkenek a kerítés egy darabjáig felugrok, majd ott az egyik oszlopra és felhúzom magam, majd mutatom Alnak, hogy ide tolhatja a népeket.
- Asszem a bejutás megoldva. – Nézek le nagy büszkén a bandára. Amint lemászunk a másik oldalon leporolom magam és várom az irány mutatást.


#13 2010-01-31 16:33:39
Henry White
Megbabonázva nézek Thorhallára. Még ennél is több mágia volt itt régebben, elképzelni is nehéz. Hiszen már most is majd szétfeszít a mágia, és még ennél is több van máshol. Csendben lépdelek a többiek után a parkon keresztül. A városból érkező hangok egyre élesebbek, és ugyan akkor egyre idegenebbek lesznek. A levegő még mindig hideg, de próbálom kizárni ezt az apró kis kellemetlenséget. Egy kisebb dombra kapaszkodunk fel, a felnőttek ijedten elhallgatnak. A város lángokban áll, és mindenfelé tüzek emésztik az épületeket.
-Ezek nem Őrszemek?-
Kérdezem rekedten a többiektől. Valaki még régebben mesélte hogy léteztek egykor óriási robotok amiket szuper lények ellen fejlesztettek ki. De elvileg ezeknek már nem kellene hogy itt legyenek. Mégis miért alkalmazták újra őket?
-Most mit fogunk csinálni?-


#14 2010-01-31 21:26:17
Halloween
Ahogy közeledem, érzem, ahogy nő a mágia sűrűsége. Nem tudom, hogy pontosan milyen szinten, és hányan lehetnek arrafelé, akik használnak mágiát, de az, hogy én is képes vagyok érzékelni a különbséget, mutatja, hogy az ottaniak közül legalább egy nem senki! Minél közelebb vagyok, annál biztosabb is, hogy az ottaniak között vannak asgardok is - most vagy otthon történt valami váratlan, amiről nem tudok, vagy egyáltalán nem is volt váratlan, és nem véletlenül engedtek csak most el Midgardra. Az égen hatalmas förmedvények köröznek, az óriásokra hasonlítanak, legalábbis méretekben, de valahogy mások... Inkább kerülöm őket. Az egyik sarkon befordulva látok pár alakot, akik közül az egyik átsegíti a többieket egy kerítésen. Némi késéssel követem őket - nem tudom, hogy kicsodák, de akik ilyen lopva közlekednek, azoknak valami vaj van a fején - vagy legalábbis lesz hamarosan. Egy ilyen buliból nincs kedvem kimaradni, és akár még segíthetnek is a feladatomban. A kerítésig futok, ott nekem nem kell segítség, egy szökelléssel átérek mágia nélkül is, és egy fa lombjának a takarásába lépek. Azok az izék könnyedén kiszúrhatnának odafentről menedék nélkül - ha eközben túl közel kerülnék az imént beszökött csoporthoz, egy zavart mosollyal ellépek tőlük. Ha nem, úgy a közelükbe óvakodom, és "véletlenül" megmutatom nekik magam.
- Elnézést a zavarásért! - majd lassan hátrálni kezdek. Talán feltűnik nekik, hogy a ruhám nem igazán ide illő. Ha észrevették az érkezésem, akkor a kerítésmászás okozta nyomok hiányát nem kell külön magyarázni, ha csak akkor vesznek észre, amikor eléjük lépek, akkor ez is gyanússá tehet a szemükben. Nem sietek, elvégre pont a segítségüket szeretném megszerezni magamnak, csak épp úgy, hogy ők ne jöjjenek rá.


#15 2010-02-01 01:34:00
Tao
Ahogy haladok a város felé, a többiek is jönnek, Ethan és Lorna közvetlenül mellé sorolnak be, és kézenfogva sétálnak. Logan a túloldalon biztosan érzi Ethan félelmét, még én is látom, ahogy fejét forgatja, és csak Lorna apját kerüli el tekintetével. A város zaja egyre hangosabb lesz, füst szagát érzem meg a levegőben, és egyre több zajt hallok az égből is. Majdnem orra esek, ahogy megint elbambulok az eget bámulva, aztán ahogy lejjebb erőltetem a pillantásom, kissé meglepődöm.
-Gondolom ez nem így nézett ki eddig - jegyzem meg összevont szemöldökkel. - Egy dolog, hogy ezekről a repülő ultron-utánzatokról nem sokat hallottam még, de miért ég az egész város?
A kérdés azt hiszem, helyénvaló, hallottam meséket a Földről, és egyik sem szólt úgy, hogy az épületek lángolnak, és óriási robotok repülnek az égen. Az egész hely porrá fog égni órákon belül, ha nem oltják el a lángokat, de mégse látom, hogy a robotok és a helikopterek ezen dolgoznának. Talán épp vízért mennek? Embereket kezdek keresni az utcán, akik talán pánikolva rohannak valahova, vagy valami elől. Különös ez a hely, alig érkeztem meg, máris különös. Közben nem állok meg, haladok tovább a város felé, nincs értelme innen szemlélni az egészet.
-Thorhalla... Khm, felség, jól gondolom, hogy könnyedén elfolythatnád a tüzeket?


#16 2010-02-01 01:41:23
Shadow
Átérünk a „túloldalra”, tekintetem nekem is az ég felé fordul, hogy megcsodáljam, miközben a szárnyaimat kinyújtóztatom, s Lorna igen hamar rám is szól, hogy fel ne merjek szállni... nem mintha annyira akartam volna, na de mindegy... Megigazítom a felszerelésem, s anyámra pillantok.
- Valami jó hír... - jegyzem meg csendesen, majd pedig megindulok a többiek után lassan ballagva a szárnyaimat közel húzva a testemhez. Nem igazán szólok egyenlőre senkihez se, bár az én orrom is zavarja valami bűz amit érzek, de nem tudom, hogy honnét is jöhet és mi is lehet pontosan. Korábban nem éreztem semmi hasonlót a másik világban... a szülőbolygómon... Végül egy kis domb mászás után félre húzom a számat.
- Kellemes... Itt vajon hányan is fognak minket szívesen látni... eme... khm... csatatéren? - pillantok a szülők felé, majd pedig letérdelek, hogy a puskám táskáját letegyem. Felnyitom a táskát és kivéve belőle a távcsövet nézek körbe egy kicsit... Az égő várost nézem, meg a fent lévő nagy gépeket... Hogy mik is azok, azt nem tudom, de valahogy úgy érzem, hogy nem akarok egyikkel se közelebbi ismeretséget kötni, legalábbis úgy nem, hogy azok az izék közül vesz észre valamelyik előbb... Leeresztem a távcsövet elég hamar, s el is rakom, hogy ha kell akkor a táskát felkapva a többi cumómmal együtt hamar tudjak fedezékbe vonulni.
- És most merre tovább? - Pillantok a felnőttekre, hiszen ez az ő világuk, így talán tudnak valami infóval szolgálni – Lehet ez csak az én véleményem, de elsőre lehet kéne egy jó rejtekhely, s megtudni, hogy mi is történt itt az utóbbi időben, pontosabban, mióta nem eme világ földjeit tapostátok... - közben tekintetem az égen lévő nagy gépekre siklik.


#17 2010-02-01 09:29:20
Serena Davidson
Bólintottam arra, hogy kissé büdös van, úgy tűnt, hogy a szülőket nem különösebben zavarja ez. Erdő szerű helyen voltunk és ennek a helynek valóban közel sem volt olyan illata, mint kellett volna a megszokott ismeretek szerint. Végül megmásztunk egy nagyobbacska dombot és a városra is rálátás nyílt. Megvakartam a fejemet, ez bizony nem volt kellemes látvány. Mit meg nem adtam volna néhány ultronért ebben a percben. Bár ezeket tovább lehet ütni és tovább tartanak edzés címén.
- Ezek masszívabbak, mint az otthoniak – vigyorogtam. – Tovább lehet szórakozni velük.
Bár amennyire mesélték ezekkel nem olyan könnyű elbánni, mint a mezei ultronokkal. Bólintottam Freyr szavaira, én is úgy tudtam, hogy ezek valóban őrszemek, mit is tanítottak róluk? Nem nagyon akarunk a közelükbe menni, és addig lenne jó, amíg észre nem vesznek minket és nem lődöznek ránk. Zyro-ra sandítottam, buktassuk le magunkat egyből az érkezésünk után azzal, hogy eloltjuk a várost, a tökéletes módja a lebukásnak. Az orrom alatt morogtam néhány szitkot, nem érthette senki, csak a morgás hallatszott, bár amilyen pechem volt
- Keressük meg a Bosszú Angyalait! – javasoltam. – Úgyis van a csapatban néhány ex-tag. Így bizonyára segítenek majd nekünk és még haza kell szólni mindenki másnak majd, hogy jöhetnek és „biztonságos” ahhoz is szükség van rájuk. Így előre!
Az „angyalok gyülekező” jeligét csak azért nem mondtam, mert nem akartam még egy igen kellemes atyai pofont a háttérből. Apám felé sandítottam, majd Zyro után siettem reméltem, hogy Manó-val együtt.


#18 2010-02-01 20:44:04
Thorhalla
~ Bentiek ~
Freydis kissé idegesen nézett az anyjára, majd az apjára, igaz már jól volt a sérülései teljesen rendbe jöttek, de a Bard-dal történtek után még nem volt a legjobb állapotban lelkileg. Igaz az anyja indokait megértette és megbocsátotta neki, hogy mit tett, de a kedve nem lett jobb. Einar megsimogotta a lánya fejét és a többiek felé bökött, hogy menjen a lány is nyugodtan.
- Várjatok! – szólt a többiek után. – Én is veletek jövök.
- Ha máris azt akarjátok, hogy lebukjunk, akkor persze, hogy el tudom oltani – mondta a Thorhalla megvetően.
– Márpedig eloltod édes! – morgott Morsus hátulról.
- Pubik! – szólt Logan a fiataloknak. – Csak óvatosan, azok valóban őrszemek. Eloltod!
A többiek is egyetértettek, így a nő végül megadta magát és varázslásba kezdett, mivel itt olyan sok mágikus erő gyülemlett össze, hála annak, hogy ezen a helyen amúgy is több mágia volt, minden mágiahasználó szinte harapni tudta a mágiát ezen a helyen ennek hatására, ahogyan az energiák összesűrűsödtek, egyik fiatal sem érzett még ennyi mágikuserőt egy helyen. A városban égő tüzek szinte teljesen egyszerre aludtak ki a varázslat hatására. És valami történt a gépekkel is, és helikopterekkel. Szinte egyszerre hagyták abba a város pásztázását és indult el mindegyik a Central Park felé, fényekkel pásztázva a talajt.
- A többiek keresése egyelőre lefújva, fedezékbe! – adta parancsba hátulról AmKap.

~ Kintiek ~
A kinti társaság is láthatta, hogy a városban távol eloltódnak a tüzek, amiket a zavargások, és Őrszemek okoztak. Algernon hirtelen fájdalmat kezd érezni a karjába és felüvölt a fájdalomtól, olyan hatalmas fájdalom volt ez, amilyet még korábban soha sem érzett, majd alig tíz-tizenöt másodperc múlva semmivé is lesz ez és csak lüktetést érez. Közben Dave és még néhány srác sikeresen felért a kerítésre, ekkor jelenik meg hozzájuk közel egy magas lány is Alyra, aki mágiahasználó révén megérzi a hatalmas asgardi mágia használatot, ami olyan mértékű volt, hogy még Asgardon sem érzett soha ehhez hasonlót korábban és Asgardi jelenlétet is érez a közelből, egészen pontosan a park belsejéből, ahonnét a mágia is jött. Néhányan kérdőn pillantanak rá és Algernon-t is felsegítik, majd felhúzzák a falra. Sam is feljut, így nekik már csak a parkba kell majd leugraniuk. Alyra ha akar könnyedén fel tud ugrani az erejének hála a falra, de ő ebben a pillanatban pisszegést hall a háta mögül, majd egy nagy hátizsákos hosszú szőke hajú lány lép ki az árnyakból, akit a srácok is könnyedén észrevehetnek. A lány egyből a másikhoz megy és halkan súg neki valamit.



– Zack és Balder küldött utánad – mondta a lánynak. – Ha menekülésre lenne szükség, akkor én jobban ismerem a várost. De akkor megyünk befelé? Ahogyan látom az Őrszemek is oda tartanak, így minden bizonnyal tényleg történt odabenn valami. gyerünk Alyra!
A srácok is láthatták, hogy a lány könnyedén nekifutott, majd igen magasra ugorva elérte a kerítés felső részét és felhúzta magát, majd a másik oldalon már ugrott is le a földre.
- Gyerünk utána! – mondták Al-nek, Dave-nek és Sam-nek a társaik, akik úgyszintén nekiláttak leugrálni, illetve lemászni a sötét parkba.


#19 2010-02-01 21:50:21
Tao
Thorhalla kioltja a tüzeket, mindenki erősen helyeselt a felvetésre, és ahogy haladtam tovább a város felé, kiadták a parancsot, hogy bújjunk el. Néhány helikopter és robot felénk tartott, ezért kellene elbújni? Azt hittem, ezen a bolygón barátságosabb lesz a fogadtatás. De nem én éltem itt évekig, így szót fogadok, és a legközelebbi bokor felé indulok, nem rohanva, épp olyan sebességgel, hogy odaérjek, mielőtt a helikopterek megláthatnának. Ott aztán a bokor ágai alá kuprodok, és kitekintve figyelem az eseményeket, hogy a többiek hova bújnak, és mit csinálnak itt a helikopterek. Nem ezt vártam, a rengeteg mese után azt hittem, hogy ez egy vidám hely, ahol béke honol, városokban élnek az emberek, technika veszi körül őket, és a legnagyobb gond ezeknek a technikáknak a fejlesztése és javítása. Lehet, hogy ez a gond? Ezek a robotok meghibásodtak, és ezért kell előlük menekülni? Különös világba csöppentem.


#20 2010-02-01 22:21:19
Max Evans
Mikor még a kerítésen szenvedünk a többiek feljutásával, hirtelen két nőci csak úgy átugorja helyből, kissé tátott szájjal nézem, miközben épp felhúzok valakit. Majd a többiek felindulására én is leugrok a kerítésről, térdhajlítással tompítom az esést és egy kis porolás után megindulok a két nőci felé és mikor megállapítom az egyikről, hogy korunk béli lehet, csak kicsit fura a ruhája. Kicsit közelebb merészkedek, majd mikor közel érek és észre vesznek tarkóra teszem a kezeim és érdeklődően nézek rájuk, hátra dőlve.
- Hölgyeim, segíthetünk? Mit keresnek itt ilyen későn? -


#21 2010-02-01 22:37:33
Hjuchia Sakura
Elkezdjük átlökdösni a bandát mikor a városban a lángok eloltódnak. Ezzel egyidejűleg hatalmas fájdalom tör a jobb karomon lévő jelbe. Hatalmasat ordítok a fájdalomtól és megragadom a karomon lévő vörös bőrt. Pár másodperc volt az egész de a könnyem kicsordult a fájdalomtól. A földön térdelve ránézek a karomra amit a másikkal szorítok, mintha ettől enyhülhetne. Nem tudok nem is érdekel hirtelen, hogy mi történt körben. Ahogy jött az egész úgy múlt is el a fájdalom. De lüktet a karom, könnyes szemmel nézem a karomat miközben elengedem.

- Ez....ez mi volt?

"Gyerünk utána!"

- Mi? Ki után?

Kérdezek és ahogy felemelem a fejem látom, milyen könnyedén lendül valami nő át a kerítésen. Laza, nekem is menne de nem kéne a skacokat beszaratni. Áthúznak engem is a kerítésen gyorsban és ott a sötétbe érkezve gyorsan körbenézek még. Mi lehetett ez a fájdalom?

Ó fene.. gyorsan megdörzsölöm a szemeimet. Gyorsan a könnycseppeket eltüntetem onnan mielőtt a skacok elkezdenének szekálni miatta.

-Ömm ömm, gyorsan akkor kövessük. Vagy mi..


#22 2010-02-02 09:21:24
Tyler
Thorhalla volt olyan kegyes és eloltotta a városban lángoló tüzeket, némi kis noszogatás után. Mindenhonnan érkeznek az infók, miszerint ezek Őrszemek. Remek egy rakás speckó robot amiket kifejezetten a mi fajtánk ellen alkottak meg. Jééé, csak hasznos volt az sok elméleti óra, csak eszembe jutott valami abból a sok infóból amit a fejembe próbáltak sulykolni.
-Na most meg felénk jönnek, már csak azt kellene kitalálni hogy vajon barátságosak-e....-
Elhallgatok mert apáék elég csúnyán néznek rám. Remek már megszólalni sem lehet, rögtön belém fojtják a szót.
-Gyere, bújócskázzunk....
Fogom Lorna kezét és az egyik terebélyes bokorszerűség alá vezetem , majd a bokor alá hasalok, ott ahol sűrűk az ágai. Remélhetőleg Lorna is csatlakozik hozzám, a bokor alatt.
-Máskor talán még élvezném is ezt pózt....várjunk csak hisz elég kellemes...-
Vigyorgok kajánul Lornára, majd a felénk repülő Őrszemeket vizslatom a szememmel. Remélem csak elrepülnek fölöttünk, ezeket nehezebb lenne lezúzni mint az Ultronokat.


#23 2010-02-02 11:45:39
Serena Davidson
Hátrapillantottam Freydis irányába, amikor mondta, hogy ő is velünk jön. Már csak a srácok hiányoztak és akkor mindenki együtt lett volna. A hátam mögött hallottam, hogy Zyro javaslatára mindenki azt mondta az Asgardinak, hogy oltsa el a tüzet, bár nem biztos, hogy ezzel jót tesz nekünk. Hallottam a varázsszavakat és előre nézve a tüzek is kialudtak, elégedetten csettintettem egyet, ám ebben a pillanatban kezdtek el a levegőben levő Őrszemek és még valamik felénk jönni. Ennyit arról, hogy legalább az ottaniak megússzák, velünk már nem is kell törődni. AmKap hangját hallottam hátulról, de csak elvigyorodtam és a karmaim is megjelentek, jöjjenek csak, legalább tovább tartanak majd, mint az ultronok. Azonban nem tudtam kinn maradni, mindenki szétszóródni kezdett, mire Manó megragadta a karomat és az egyik bokor felé kezdett húzni bújócskázzunk felszólítással.
- De én harcolni akarok! – morogtam. – Ezek csak nagyobbak, mint azok...
Tovább morogtam, miközben én magam is hasra vágtam magam a fiú mellett és ránéztem.
- A hely sem az idő nem alkalmas... – morogtam tovább, majd egy másodpercre elvigyorodtam. – Túl hideg van!
Oldalra pillantottam, amikor megszólalt és elvigyorodtam néhány pillanatra, majd kinéztem a bokor alól és minden idegszálammal figyeltem a környéket, hogyha szükséges lesz, akkor támadjak. Az izmaimat is megfeszítettem és ugrásra készen voltam, hogy bárkire, vagy bármire rávessem magamat, ha megjelenne a közelben és nem ismerős lenne.


#24 2010-02-02 20:59:44
Halloween
Épp készülök lendületet venni az ugráshoz, mikor pisszegést hallok a hátam mögött. Megfordulva egy ismerős lány tűnik elő, Victoria, ha jól emlékszem a nevére, Zack tornyában találkoztunk. Szóval a vezetőség küldte utánam, mert jó kilátás van némi csetepatéra. Mivel utólag csatlakozott, ezért nem számítottak arra, ami odabennt vár ránk.
- Attól tartók szükség lesz arra a helyismeretre. - nézek elkomorodva a fák közé. Nemrég szinte lélegzetelállító erejű, egyértelműen asgardi mágia söpört végig a helyen, eloltva a tüzeket... És minden égen cirkáló izének a park felé fordította a figyelmét. A kis csapat a közelünkben nem zavartatja magát tőlünk, sőt, mintha még jobban be akarnának jutni. Biztos a versenyszellem miatt, milyen kár, hogy az első helyezett díja jó eséllyel egy csinos kis sérülés lesz...
- Ezek mennyire érzékenyek a mágiára? - kérdem halkan Victoriától, miután talajt fogunk a túloldalon, tartva az általa diktált tempót. Remélem nem azt érzékelve indultak meg erre, mert akkor belőlem is aktív célpont lesz.


#25 2010-02-02 21:52:30
Shadow
Figyelem a várost, amit elolt Thorhalla többek kérésére, majd figyelem a felén közeledő gépeket. AmKapnak nem kell kétszer mondani, hogy menjünk fedezékbe, már futottam is egy bokor felé, s szó szerint becsúszok alá. A farkam és a szárnyaim igen csak közel húzom magamhoz, miközben a lábaim is felhúzom. Hát a hely nem sok táskákkal, szárnyakkal, farokkal, karddal, de valahogy összehúzom magam annyira, hogy ne lássanak meg. A bokor ágai közt nézek ki, s lesen a környezetem azon kis részét amit látok anélkül, hogy a bokor túlzottan mozogna. Sajnos arra nincs helyem, hogy a puskám összerakjam, így ha bármi balul üt ki, akkor a kardom és a karmaim vannak csak amikre támaszkodhatok, bár ezek távolsági fegyverek ellen semmit se érnek. Bár az első döbbenet alatt talán lenne elég időm cselekedni, hiszen nem vagyok épp szokványos kinézetű, bár kitudja, hogy mennyire lógok ki külsőre a mutánsok közül, ha már születései helyre és fajra nézve enyhén szólva nagyon... Remélem, hogy nem látszik ki semmim a bokor alól és, hogy hamar tovább állnak. Elég kényelmetlen eme rejtőzködés itt, de ez van, ezt kell most szeretni...

#26 2010-02-03 08:36:29
Henry White
Thorhalla szinte egy csettintéssel oltja ki a várost zabáló lángokat, és még csak meg sem kellett erőltetnie magát. Ha Otthon erős volt, akkor itt milyen hatalmas erőknek parancsolhat. Ezzel egy időben a robotok és helikopterek a park felé, felénk fordulnak és közelítenek hozzánk, és nem biztos hogy barátságos szándékkal. A kapitány parancsára csak elhúzom a számat, mi a fenének kellene elrejtőznünk, ha támadólag lépnek fel úgyis megtalálnak minket. Nem hiszem hogy az hogy egy bokor alá kúszunk összezavarná a szenzoraikat. Mindenesetre egy terebélyes sűrű lombú fához lépek, és felhúzom magam az ágak közé. Elhelyezkedek úgy hogy ha kell gyorsan elhagyhassam a fát akadálytalanul.


#27 2010-02-03 11:08:15
Thorhalla
~ Kintiek ~
A három fiú, Sam, Alg és Dave ment két másik fiúval együtt a lányok után, miközben az ellentétes irányba indultak meg. A fiúk viszonylag hamar be tudták érni a két lányt, a hosszú szőke hajú egyelőre nem állt meg, hogy cseverésszen. Csak odafordult a fiúkhoz.
– Valami olyasmiért, amihez az olyan gyerekeknek, mint ti vagytok nincs közük – mondta a lány. – Segíteni? Igen, tünés erről a helyről mielőtt a hatóságok karmai közé kerülünk – ezzel Alyra-ra nézett. – Nem, bár azt hiszem valamilyen szinten egy rövid időre blokkolni képes azt.
Ezzel a lány máris haladt tovább a bokrok között a park belsejébe.
Amennyiben a kis társaság követi, akkor néhány perc után egy nagyobb részre érnek, ahol a fák és bokrok takarásában több személyt, legalább két tucatnyit pillanthattok meg. Rejtőzködtek, de nem előletek hanem a közeledő Őrszemek elől. Algernon folyamatos enyhe fájdalmat érez most már a kezében és Alyra is érzi, hogy Asgardiak vannak ezen a helyen úgy, hogy a legjobb tudomása szerint jelenleg rajta kívül más nem tartózkodik New Yorkban. Ha kicsit közelebb megy a társaság a csillagoknak és a hold fényének hála több személyt láthatnak meg, egy alakot lila jelmezben, egy páncélost, egy férfit Amerika Kapitány jelmezében. Jó néhány középkori ruházatú személyt, ezeket Alyra a mesékből felismerheti, Thor, Thena, Skurge, Amora, Thorhalla, Einar, Laaksonen, Vutha és Thordin voltak azok, illetve több fiatal akik ezekre hasonlítottak. A hosszú szőke hajú lány arcán is döbbenetet láthatott mindenki, mintha felismerte volna az alakokat.
És ekkor fémes hangot hallhatott a társaság maga mögött, majd morgást, ha valaki hátrafordult Rozsomák – nem valószínű, hogy felismeritek, hacsak nem olvasott valaki utána valamiért – állt mögöttetek kivont karmokkal.
- Ti meg mit kerestek itt pubik? – kérdezte a férfi közel sem barátságos képpel és hangnemben.
A helységre ekkor értek az Őrszemek és a katonák, majd egy éles villanás...

~ Bentiek ~
A lány éppen hogy csak csatlakozott a többiekhez, amikor Kap hangja felcsattant hátulról és így Freydis is azonnal fedezék után nézett, majd egy nagyobb bokorba bevágta magát, éppen Shywa mellé.
Nagyjából mindenkinek sikerült elbújnia különböző dolgok mögé, alá, vagy éppen rá, bár szegény Freyr-nek rá kell jönnie, hogy a fa nem fog túl nagy menedéket nyújtani a számára, mert nem túl öregek és így lombja sem nagyon van. Maximum húsz éves fácska lehet, de még ez sem biztos. Lorna és Manó közelébe vágja le magát a földre Logan is, a helikopterek és Őrszemek pedig szépen lassan közeledtek. Akik a közelben vannak láthatták, halhatták, hogy Logan a levegőbe szimatol, majd kivonta a karmait valószínűleg frászt hozva Manóra, főleg amikor a fiúra nézett, majd felpattant és elsietett az egyik irányba. A tekintetével mindenki könnyedén tudja követni és így hamarosan egy kisebb csoportot lehet kiszúrni, akiket Rozsomák meglátogatott, ugyanolyan fiataloknak tűntek, mint a társaság, sőt az egyik tagja egyértelműen Asgardi volt.
Azonban a válaszra már nem volt idő, az Őrszemek megérkeztek a hely felé és katonák zajait lehetett hallani, akik a helikopterekből szálltak alá.

~ Mindenki ~
Ebben a pillanatban érkeztek meg az Őrszemek és a katonák a helységre, fényekkel pásztázták a környéket és a gyanúsan mozgó bokrokat megvilágították, Freyr-t észre vették a fán, így ő is kapott megvilágítást, akárcsak a Rozsomákkal szemben álló kis csoport. Mindenkit sikerült kiszúrniuk, hogy hol voltak, bár későn, furcsa sugarak kapták telibe a csoportokat, semmi különlegeset nem éreztek a fiatalok, és ebben a pillanatban töltötték be zöldes villanások, villámok villanásai az egész teret. Alg karjába megint eszméletlen fájdalom hasított, mire a fények eltűntek a fiatalok egyedül találták magukat a szülők eltűntek, igaz az Őrszemek és a helikopterek fényei is kialudtak, de a közeledő katonák még mindig ott voltak és felétek tartottak.


#28 2010-02-03 18:43:03
Max Evans
Bár az egyik csajszi igencsak paraj volt velünk, de ez nem lohasztotta le a kedvem, sőt ettől még inkább kíváncsi voltam merre tarthatnak és, hogy mi várhat ott. Így aztán én kíváncsian, kicsit tőlük lemaradva tartottam a park közepe felé, ha jöttek a többiek ha nem. Majd mikor feltűnt a csapat megállta ott ahol vagyok és kérdően tekintettem rájuk a messzeségből, minden esetre fura cuccokban virított némelyikük. De még meg se tudtam őket rendesen nézni, mikor hirtelen egy pofa szakállas fél bolond csóka libbent elém, amitől, úgy kábé majd besz.rtam és léptem egyből párat hátra. Majd mikor az esetleges hátam mögött álokba érkezem, ismét kihúzom magam és próbálok válaszolni a kérdésére mielőtt levágna mint egy disznót.
- Őőő…izé – kezdem a hátam mögé mutogatni.
- Szóval, mi csak bejöttünk a parkba és-és követtük a szöszit. – Mutatok „a szöszi”-re, mintha épp rá fognék valamit vagy hasonló.
- És-és… szépek a karmaid. – Bizalom gerjesztő mosoly és várom a gyors halált, magam elé tartott kezekkel.
Majd nagy fények, villanás asszem ződ és a brigád a rétről eltűnt, ahogy a karmos hobo is és ráadásul valami katonák menetelnek erre. Úgy döntök gyorsan keresek valami búvóhelyet a többiekkel.
- Skacok gáz van, meg lapulás. - Hívom fel a figyelmet a helyzet súlyosságára és egyben adok ötleteket a fixálásra.


#29 2010-02-03 19:56:32
Hjuchia Sakura
Követjük a csajokat. Rendes tempót diktálnak itt nekünk a park közepe felé. Ám ahogy egyre közelebb értünk megint elkezdett fájni a karom. Bár most csak tompán. Ez valamelyest segített a lelki világomnak de egyre kevesebb kedvem volt itt lenni. Mikor megállunk végre látunk jó pár fura alakot. Hát Elbújás szintjén van mit tanulniuk, nem sok lehetőségük volt de ez azért alulmúlja a sokéves átlagot. Egy szinte kopasz fán elbújni. Hát ezt is párszor fejre ejtették, hogy ennyi az esze. Ám egy fazon mögöttünk morogva kóstolgat minket. Megfordulok, hogy jól lecsitítgassam, hogy halkabban de mikor megfordulok elmegy tőle a kedvem és támogatom Dave reakcióit. kettőt hátra és szelíden mosolyog. Dave után már szólalnák én is meg mikor Zöldes villámok telíti meg a terepet a karom pedig ismét írdatlanul fájni kezd. Rákapok megint és összeszorított fogakkal próbálom kibírni az éles fájdalmat. Mire megint megenyhül a fájdalom és körbetekintek inkább lennék otthon mint itt. Egy csapat katona közeledik felénk, bár sötétebb lett mert kialudtak a fények, mégis elég kellemetlen a szitu.

- Eez it tnem lapulás lesz haver. - megköszörülöm a torkom és elordítom magam és közben az ismeretlenekkel ellentétes irányba mutatva - ARRA FUTOTTAK LÁTTAM! HAT FŐ. FEGYVERESEK!

Ha a katonák arra megindulnak virulok és lassan elkezdek hátrálni, megfogom Dave kabátújját.

- Légy édibédi és oldalazz lassan...

Ha nem jön be és a katonák már inkább minket vesznek célba akkor :"Egy próbát megért" kijelentés után elkezdek a sűrűbb részek felé intenzíven közeledni. Vagyis futok ahogy birok.


#30 2010-02-03 20:02:18
Shadow
Freydis még mellém bújik a bokor alá, s onnét figyelem az eseményeket, ahogy Logan elmegy valahova. Egy kis idő elteltével a kis csoport is a látótérbe kerül, főleg, mikor megvilágítják őket. Ráadásul katonákat is láthatunk, ahogy a helikopterből leereszkednek, ahogy anya is mesélte régebben. Aztán zöldes villanások vakítanak el, s mire elmúlik az egész anya és apa sehol ahogy a többi szülő is köddé vált...
- Anya ... - nyögöm, majd nem érdekel semmi úgy ugrok ki a bokor alól, s rohanok oda a cuccommal együtt, ahol a szüleink álltak. Azonnal leguggolok, s a füvet vizsgálom lábnyomok után, hátha csak elbújtak, de semmi... tekintetem arra fordítom amerről a katonák közelednek, majd pedig a kölykökből álló csoportra nézek, de nem nagyon törődök velük, csak a földre rakom a táskám, majd felnyitom, hogy azonnal elkezdjem a puskám összerakni, mert itt a karddal nem megyek sokra. Gyorsan jár az agyam, hogy innét próbálkozzak, vagy inkább repüljek hamar félre, valami magaslatra és esetleg onnét célozzak. Végül azonban becsukom a táskát, s a csoporthoz rohanok, akikhez az előbb Logan is.
- Tűnés! Most amíg még megtehetitek! - nem viszem túlzásba, de talán a megjelenésem, s vörös szemeim elég, hogy eme kölykök menekülőre fogják. Tekintetem igen hamar arra fordítom amerre katonák vannak, s morgok egy sort...
< - Hát eme világban tuti nem fogunk beledögleni a békébe és az unalomba... - > szándékosan használom az Asgard nyelvet, hisz azt itt úgy se értik a „halandók” ha jól emlékszem a mesékre... Bár azóta bármi megtörténhetett.


#31 2010-02-03 22:53:07
Tao
Hát ez érdekesen alakul, Rozsomák a búvóhelyéről kiront, mikor meglát pár idegent, pedig ez tök felesleges, legalábiss ebből az bokorból nézve. Aztán az események gyors fordulatot vesznek, és minden szülő egy villanás kíséretében eltűnik, mintha ott sem lett volna. Már megint csak a fiatalok maradtak, és fogalmam sincs, hogyan cseppentünk újra ebbe a helyzetbe. A bokorban egész jó helyem van, pláne most, hogy kialudtak a fények, de trappolást hallok, sok ember, vastag cipőtalp, és fegyvereket hoznak. Az egyik ismeretlen próbálja elküldeni a katonákat, mintha nekünk akarna segíteni, de az egyik asgardi ezt a tervet rendesen tönkreteszi. Bár kétséges, hogy a katonák ne találták volna meg az elbújt csapatot, nem rejtőztünk el azért annyira. Mielőtt a katonák odaérnének, kibújok a bokorból, a táskámat kicsit elfordítva a hátamra teszem, és megnézem, mit is akarnak. Ez a megnézés nagyjából abból áll, hogy a bokor takarásában várom, amíg egy odaér, annak lábát elkapom, és kirántom, aztán felveszem a fegyverét, és megnézem, mire is jó. Azt hiszem eléggé elől mentem, hogy hozzám érjenek leghamarabb a katonák, és elég erős és gyors vagyok ahhoz, hogy a az egyiküket elkapjam, pláne mert remélhetőleg nem rám, hanem a látható csapatra figyelnek. Nem a legelsőt kapom el, akkor a többi mind észrevenne, megpróbálok kivárni párat, és egy félreesőt behúzni. Persze kiáltozni fog, de ha megvan a fegyvere, akkor nem lehet gond elbánni ezek közül párral.
-Támadás! - Üvöltöm, mikor végre eljön a pillanat, hogy a katonát megtámadhassam, így remélem a többiek is abbahagyják az üldögélést a bokrokban.


#32 2010-02-04 08:40:16
Tyler
-Na jó tényleg nincs túl jó idő...-
Suttogom Lornának, majd kifelé pislogok az Őrszemek meg a helikopterek felé. Kíváncsi vagyok vajon barátságosak-e a szándékaik. Ja persze biztosan, az emberiség már csak arról híres hogy vadidegen mutánsokat meghívnak egy csésze kávéra. Logan bepattan mellénk a bokor alá. Mit ne mondjak kezdünk szűkösen lenni már most. Elkezd szimatolni, majd elrántja a karmait miközben engem bámul. A szívroham kerülgetett pár pillanatig, de szerencsére fel pattant és elindult valamerre. Szívroham veszély vége.
-Kik azok ott?-
Kérdezem félhangosan inkább csak magamtól, mikor Logan egy csapatnyi fiatalhoz rohan. Mintha egy asgardi is lenne köztük. Viszont arra már nincs idő hogy találgassunk kicsodák is azok, ugyanis az Őrszemek és a helikopterek leszállnak a parkban. Ennyit arról hogy elrepülnek fölöttünk. Szinte mindenkit kiszúrtak másodpercek alatt, valami furcsa fény nyalábbal megvilágítottak de nem éreztem semmi különöset.
-Mi a fene folyik itt...-
Fojtottan fel kiálltok mikor zöldes villámok közepette a szüleink eltűnnek. A katonák viszont még mindig felénk tartottak, habár a robotok már nem világítanak. Óvatosságból felveszem a szerves acél bőrömet, de nem mozdulok. Lorna vállára teszem a kezem.
-Várjunk egy kicsit, hátha nem kell harcolnunk....-
De azért fel guggolok hogy ha kell gyorsan mozdulhassak.


#33 2010-02-04 09:25:39
Henry White
Ugyan hiába kapaszkodtam fel a fára, a lombja nem sokat takar. Lentről valahogy terebélyesebbnek tűnt, mint itt a fa tetején. Próbálok úgy helyezkedni hogy a hevenyészett lomb minél jobban takarjon. Közben Logan elrohan, egy csapatnyi fiatalhoz, akik között egy asgardi is van. Érzem, furcsa egy olyan asgardit is érezni akit még csak soha nem is láttam.
A fénynyaláb rögtön megtalál, de semmi különöset nem csinál velem, vagyis egyenlőre nem érzem hogy bármit is tett volna velem. Ekkor egy villanás kíséretében eltűnnek a szüleim és a többi felnőtt is. Valaki elteleportálta őket. Most nincs idő ezzel foglalkozni, a közeledő katonákra kell koncentrálnom. Van aki azonnal támadásba lendül, van aki tovább lapít. Felkészülök rá hogy egy vízhullámmal elsöpörjem a katonákat ha szükséges, de remélem erre nem kerül sor.


#34 2010-02-04 09:57:08
Serena Davidson
Apám beugrott még abba a bokorba, ahol mi voltunk, kérdőn pillantottam rá, amikor szimatolni kezdett. Ismertem annyira, hogy tudjam nem csak mi voltunk ezen a helyen, hanem mások is. Ebben megerősítést nyertem, amikor a karmai előpattantak, és noha morcosan nézett Manóra én tudtam, hogy nem neki szólt ez, bár szegény srácot a szívroham kerülgette, amin igazából jót vigyorogtam. Arra kaptam a fejemet, amerre távozott és megláttam egy csapat másik fiatalt. Furcsa volt saját korunkbelit látni, akik nem olyan vegyes felvágottak voltak, mint a mi csoportunk. Fények világítottak meg minket, majd furcsa sugár csapott ki, ezek után villanások világították meg az egész helyet, mire ennek vége volt a teljes sötétség maradt csak és a korábbi hangok, a szüleink, mindenki eltűnt. Nyeltem egy hatalmasat, ez igazán jól alakul. Egy ismeretlen fiatal fiú hangja csattant fel, aki a katonákat igyekezett elterelni valamerre, majd Shywa-t láttam meg, ahogyan kifut a bokorból és a hangját is hallottam. Ez egy idióta! Döbbenten néztem, egyszerűen nem akartam elhinni, amit az az ostoba művel.
- Az az idióta gyík! – morogtam. – Megölöm, esküszöm, hogy megölöm, ha nem az apám teszi meg előttem! Miért nem tudott ez az idióta liba meghalni Chris helyett?!
Már ugrani akartam ki, de Manó kezét éreztem a vállamon, hogy ne menjünk, amikor a katonák feltűntek Zyro is elüvöltötte magát, hogy támadás. Lehet, hogy ez nem volt túl jó ötlet, de Shywa miatt már amúgy sem volt mit tenni. Morogtam és pufogtam még magamban, majd ha valaki túlságosan közel kerül hozzánk, arra vetem rá magam, hogy ártalmatlanítsam, nem megölni, csak ártalmatlanítani.


#35 2010-02-04 13:10:16
Halloween
Ahogy beérünk a park egy tágasabb részére, majdnem hanyatt esem a meglepetéstől.
< - Odin egyetlen szemére...! - > tátom el a szám, ahogy egy rakás, számomra csak a legendákban élő személyt pillantok meg. Közöttük Amora, aki tudomásom szerint szegről-végről rokonom, hisz ő is Ván, és mégis sikerült neki, hogy az Ázok egyenlőként kezeljék. Thor, a "mindenki kedvence" - az ő tetteit hallgatva néha nagyon elhúztam a számat. (Hogy lehet valakit ennyire fényezni!) Vutha, a féldémon. Thorhalla, aki körül garantált a káosz - az egyik Áz isten, akire tényleg kíváncsi voltam, milyen lehet az életben. Einar, akiért, ha jól szűrtem le, odavolt - bár nem értem miért, még a mögöttünk loholó halandók közt is láttam jóképűbbet nála. Meg persze egy rakat más egyént, akik megközelítőleg egykorúak lehetnek velünk.
Egy teljes készletnyi megelevenedett legenda, és szériatartozéknak kísérők, testőrök, vagy - jobban megfigyelve a vonásaikat -, kevésbé híres rokonok. Esetleg vegyesen mind. Ekkor szólal meg mögöttünk egy ismeretlen alak, akinek igen keménynek tűnő karomszerű pengék nőttek ki az ujjai közül, és mellesleg megvilágítást is kapunk fentről. A srácok pár lépés hátrálással fogadják (mely során az egyik majdnem a lábamra lépett). Ekkor egy villanás következtében eltűnik, és mikor hátranézek, látom, hogy nem ő az egyedüli. Gyakorlatilag mintha minden, ötven évnél idősebb szemyél eltávozott volna a köreinkből - ellenben a katonákéból nem, ők töretlenül masíroznak tovább felénk.
~ A helyzet: Van gyakorlatilag legalább négy, majdnem különálló csapat: A.) azok maradéka, akik már itt voltak, lehettek együtt, vagy több részben, B.) a srácok, akik követtek, C.) Vic és én, na meg D.) a fegyveresek. A D.) csapat agymaga több személyt vonultat fel, mint A.), B.) és C.) együtt, de ezek legalább biztosan összedolgoznak az előbbi ellenében, és legfeljebb utána derül ki az egymáshoz való szükséges viszonyuk. D.) első ránézésre ellenséges szándékkal vonul fel (ABC) közös halmaza ellenében, minek tagjai, szinte mind, külön-külön nekilát, hogy egyénileg oldja meg a problémát. Az elsődleges eredmény: Káosz. A feladat: a D.) csoportot ki kell vonni az egyenletből. ~ Lassan elvigyorodom. Nem tudom azt tettetni, hogy nem tetszik, ami körülöttem folyik, mégha egy részét nem is értem.
< - Tudod, lehet, hogy az unalom öl, de mivel egy nagyobb szabású mulatságban remekül el lehet patkolni, én a helyedben félreállnék. - > szólok vissza a szárnyaska megjegyzésére, szintén anyanyelvemet használva, miközben egy apró szellőt idézek, aminek az ujjaim között kellene köröznie. Ez szinte semmi erőt nem igénylő trükk, és ha sikerül, abba is hagyom, csak ellenőrizni akarom, hogy működik-e, vagy a robotok már blokkolták esetleg, úgy, ahogy Victoria ecsetelte alig fél perce. Közben az egyik srác a torka szakadtából ránk irányítja a figyelmet. Ha nem válik be az ötlete, azt hiszem kell majd némi nevelést adnom később, már ha élni fogunk addig.


#36 2010-02-04 14:28:41
Thorhalla
Freydis döbbenten vette tudomásul, hogy mindenki eltűnt körülöttük, akárcsak azt, hogy a fények kiszúrták őket, a kardját a kezébe fogta és így lapult, nem igazán akarta magát felfedni, és egyből kapott Shywa után is, de a lányt már nem érhette el, aki pedig kirohant a fedezékből. A lány a kezébe temette az arcát, főleg, amikor a másik üvöltözni kezdett. A frissen érkezett halandóktól nem várt mást, mintsem mentsék a bőrüket, de az a korcs... Asgardra! Ő maga kiszúrta, hogy a másik is a fajtársuk volt, de ez így... a katonák pedig közeledtek... vészesen.
Alig akart hinni a szemének, amikor meglátta az alakot, aki mögöttük jelent meg, azonnal felismerte benne James Howlett-et, az egykori X-ment, majd Bosszú Angyalait, és még sorolhatta volna, hogy Logan, avagy Rozsomák milyen dolgokban szerepelt. A többi személy jelentős része is ismerős volt, csak a fiatalok nem. Ha az apja ezt megtudja... Körbekapta a fejét, a katonák már itt voltak és igazából esélytelen volt a menekülés is. Az apja meg fogja ezért ölni...

Igazán jól egyelőre azok jártak, akik a rejtekhelyen maradtak, a katonák lassan körbevették őket és igaz a helikopterek elfordultak a fejük felől az Őrszemek maradtak, amik pedig lézerrel kezdték lőni a belső részt, ahol katonák nem voltak. Mintegy olyan elven, hogy ugrassuk ki a nyulat a bokorból. Algernon mutatványa csak arra volt jó, hogy felhívja magukra a figyelmet, akárcsak Shywa kirohanása. A katonák lámpás fegyverekkel közeledtek és több vörös fény jelent meg az szélső társaságon. Lövések dördültek, Alyra nem tudta a képességét használni amikor próbálta. Dave és Alg menekülni kezdtek így őket enm találták el, azonban Victoria, Shywa, Alyra és Sam éles fájdalmat éreztek a testükön és lassan minden sötétedni kezdett és elterültek a földön eszméletlenül. Dave és Alg közben bejut a rét közepére, de mindenfelől látják a közeledő katonákat, akárcsak a többiek. Amikor a katonák megérkeztek Zyro ugrott elő, hogy támadás, tucatnyi lövés záporozott a fiatal fiú felé is, aki hasonlóan járt, mint a másik négy személy. Freyr, Freydis, Lorna és Manó, akárcsak a többi lapuló pedig láthatja, hogy a katonák hamarosan rájuk fognak szinte szó szerint lépni, ha ott maradnak továbbra is. Manó a sugár hatására nem tudja felvenni a szerves acél bőrét és csak ember marad és Freyr sem tudja vízzel elmosni a katonákat.
- Mindenki aki itt van dobja fel a fegyvereit és feltett kézzel menjen a rét közepére! – hangzott fel egy parancs egy férfitól. – Ez az utolsó felszólítás, utána erőszakot alkalmazunk!
A fényekben időnként felcsillan és láthatóvá vállnak a katonák, maszkban és sisakban vannak, teljesen fekete ruhában, megmondani így lehetetlen, hogy kihez tartoznak.


#37 2010-02-04 19:00:48
Max Evans
Miután eltűnik a rét közepén álló csoport, egyre csak nagyobb lesz a káosz, néhányan össze esnek, köztük Sam is, majd a kis sráccal aki felhívta ránk a figyelmet behátrálok a park közepére, közben idegesen ide oda nézelődve, gondolkozva, hogy mit is kéne tenni, mire is van lehetőségünk. Ugyebár feladhatnánk, egyszerű, de fogalmunk sincs mi lesz onnan, lehet életünk végéig laborban sínylődünk vaaagy akár most meg is ölhetnek, a másik szimpatikusabb és nincs is időm végig gondolni így aztán marad az.
- Őőő Al, gyere lassan, elegánsan távozunk a buliból. – Majd elkezdek kihátrálni a fák közé és valahogy meglapulva kikerülni a katonákat.


#38 2010-02-04 19:51:44
Henry White
Remek, Shywa nem normális. Nem igaz hogy nem tud nyugton ülni a seggén. Morgok magamba, mikor hirtelen lövések dördülnek és többen is a földre zuhannak. Zyrot is vagy egy tucat lövés találja el, de sehol nem látok vért. Valószínű hogy csak elkábították őket. Ekkor megpróbálom elmosni őket a mágiámmal, de egyszerűen képtelen vagyok varázsolni.
-Fenébe...biztos a fény miatt...-
A képességem nélkül elég hasznavehetetlen vagyok, közelharcban nem vagyok valami kiemelkedő. Ráadásul a többiek képességét is blokkolták valószínűleg.
-Ne lőjenek lejövök...-
Kiálltok oda a katonáknak, és egy mozdulattal leugrok a fáról. Felegyenesedek miközben a kezeimet fenn tartom, nehogy engem is lelőjenek mert azt hiszik készülök valamire.
-Miért támadtak meg minket? Tudtommal nem csináltunk semmi törvénybe ütközőt...-
Bár ki tudja, lehet hogy vagy egy tucat törvényt szegtünk meg azzal hogy ide érkeztünk, a parkba.


#39 2010-02-04 20:17:57
Tyler
-Hűha valami zűr van a rendszerben...nem tudom használni a képességem....-
Lornára pillantok kicsit kétségbeesetten. Akárhogy próbálom képtelen vagyok átalakítani a bőrömet acéllá. Miközben én a képességem aktiválásán erőlködöm lövések dördülnek, több irányból is. Valaki megadja magát, Zyrot is eltalálják többször is. Ekkor szakad el a cérna bennem, és felugrok én is Lorna után és rávettem magam az egyik közelben lévő katonára, nem törődve azzal hogy nem tudom használni a képességem. Elég jó harcos vagyok ahhoz hogy legyűrjem a katonákat a fémbőröm nélkül is. Dühös vagyok ugyan amiért lövöldözni kezdtek ránk, és amiért Zyrot is eltalálták, de súlyos sérülést nem akarok okozni a katonáknak csak ártalmatlanná tenni őket egy-egy jól irányzott csapással, ütéssel.


#40 2010-02-04 20:26:34
Serena Davidson
Lövéseket hallottam, majd megláttam, ahogyan a többiek odakinn eldőltek. Ennek így kezdett fele sem tréfa lenni, az az idióta Gyík, komolyan az tehetett mindenről, ha nem rohan ki, akkor talán esélyünk is lett volna valamire, de így? Hogy élezgetném a karmaimat a szárnya bőrén, amíg teljesen lyukas nem lesz Zyro kiugrott a rejtekhelyéről és őt is eltalálták, mire eldőlt. Oldalra kaptam a fejemet, amikor Ethan mondta, hogy nem tudja a képességét használni, én nem akartam kipróbálni, hogy megvágom magam, hogy gyógyulok-e. Ajánlottam volna neki, hogy maradjon a helyén és nyugodjon meg, de láttam, hogy amikor Zyro-t lelőtték pattant a húr. Freyr hangját még halottam, hogy megadja magát, és az egyik idegen srác hangját, hogy menjenek valamerre. Gyávák, ha megfutamodnak. Végül én is előugrottam a rejtekemről, nem akartam ölni, sem sebesülést okozni, ezért a karmaimat sem vontam elő. Csak ütésekkel és rúgásokkal igyekeztem azokat leszedni, akiknek a közelébe jutok, már ha a közelükbe jutok.

//Folytatás: Ötödik kerületi börtön//


#41 2010-02-05 02:41:24
Shadow
Szemeim elkerekednek, mikor Asgard választ kapok... A lány felé kapom a fejem, de nincs időm nagyon semmit se reagálni többet, csak nézem a lányt, majd mire észbe kapok, a piros pöttyöket látva, akkor már késő. Csak remélni tudom, hogy a többieknek van annyi eszük, hogy nem másznak elő, s el tudnak menekülni, de mégis hova gondolok? Úgy is a csapat szellem nevében támadnak, s hallgathatom, hogy az én hibám, pedig nem kértem senkit, hogy támadjon... na de mindegy... Éles fájdalmat érzek, még mielőtt bármit tehetnék, s a világ kezd elsötétülni... még próbálok lépni, de esélytelen... Bármivel is találtak el hamar hat, s már azt se fogom fel, hogy kiterülök a fűben eszméletlenül, ahogy az eddig is sötét világ teljesen elsötétül előttem kitudja, hogy meddig, s hogy hol is térek újra magamhoz. Barátok, vagy netán ellenségek vesznek körül? Fölös a kérdés... még úgy se jött el a válaszok ideje...


#42 2010-02-05 08:47:22
Hjuchia Sakura
Befutottunk tök középre. Ez gáz. Ám Dave sarkalni próbál arra, hogy induljunk meg a fák felé. Végülis sikerülhet ahhoz képest, hogy körbe vettek a katonák és kábító puskákkal közelednek. Úgy se lőttek még ilyennel le. Mindig van egy első alkalom. Hát legugolok és úgy próbálok lopakodva haladni Dave után. Nem semmi, az egyik csóka egy tucatot kapott a mellkasába. Elkéne szedni egy puskát és megszivatni a katonákat.

- Te, csak most kezdődik a buli. Szivassuk meg őket. Csak el kell az egyiktől szedni a puskát.

Közben az oldalamról leveszem a bokeneket. A Tokot visszatűzöm az övembe és egy-egy kezembe fogok egy-egy bokent. Amennyire lehetséges kihasználom, hgoy este van és sötét. Csak el kell kerülni a több száz lámpának a fényét, hogy rejtve maradjunk. Sima ügy... Egész nap ezt csinálom ha anyám elkap, hogy most tanítgat.
De ne most mélázzunk el. A feladat adott, szlalomozni a lámpák fényét elkerülve be a sűrűbb részekbe. Ha egy katona elég közel van viszont a Bokenekkel rásózok párat majd mellkason rúgom.


#43 2010-02-05 12:32:37
Thorhalla
Végül nem látta túl sok értelmét annak, hogy ez így menjen tovább, ezért inkább visszatette az oldalára az övét és felkelt a bokorból. Látta, hogy a többieket lelövik, illetve néhányan még harcolni is nekiláttak, remélte, hogy nem haltak bele a lövésbe azok, akik összeestek, majd felemelt kézzel jött elő olyan helyre, hogy lássák, hogy nem akar bajt.
- Megadom magam! – mondta.

Dave menekülni próbál, de katonákba ütközik, ha nem adja meg magát, akkor bele is belelőnek egy lövedéket, amitől elájul, ha nem megbilincselik és visszavezetik a többiekhez. Freyr és Freydis megadták magukat, így őket egyszerűen csak megbilincselik, akárcsak a többi fiatalt, de mivel Alg, Lorna és Manó harcolnak, így igaz el tudnak fejenként két-két katonát intézni, de végül őket is leszedték és eszméletlenül terültek el a földön.
- Vicces vagy kölyök – mondta a katona, aki megbilincselte Freyr-t. – Már azzal a rendőrségre kerülsz, hogy sötétedés után a parkban vagy. Az Őrszemekben tett kár miatt, szökési kísérlet, illetéktelen behatolás, támadás a hatósági szervek ellen, csoportos garázdaság, engedélytelen fegyverviselet, a papírjaid sincsenek nálad... folytassam még vagy ezek után rájössz, hogy jó pár évet a sitten húzol le. Mozgás!
Egy nagyobb rabszállító kocsi érkezett meg ekkor a helyre és mindenkit abba pakoltak fel és a teljes csoportot átszállították az Ötödik kerületi börönbe.

#45 2011-05-18 05:52:20
Thorhalla
2045. augusztus 16. szerda késő délután – New York, Central Park
Jelenlevők: Hjuchia Algernon

Algernon is majdnem egy hónapja volt otthon New Yorkban, az újságok szerint ő maga is kapott kitüntetést, amiért remekül helyt állt az újságok szerint az elnök ellen szánt merénylet közben. Igaz, mivel ő maga nemet mondott a Bosszú Angyalok felkérésére megúszta a nagy nyilvánosságot és mindenféle kártékonyságot/jótékonyságot, ami ebből származott. De legalább élhette a tinik megszokott életét főleg, hogy még javában tartott a nyári szünet. Késő délután volt, ennek ellenére igencsak nagy hőség uralkodott a városban, a legtöbben, akik tehették ki sem mozdultak. Őrültekháza volt New Yorkban, jobban, mint szokott. Legalább a Central Park közelében minden békés volt, az itteni bandák ahhoz is lusták voltak, hogy egymással harcoljanak.
Algernon a falnál ült és az eget szemlélte, amikor két árnyék állt meg előtte. Két suhanc volt az, néhány másodpercbe bele tellett, hogy a rövidnadrágos vele egykorú srácot felismerje, két osztálytársa volt az, Jospeh és Adam, csak éppen a máskor levő hosszú hajuk most nem volt, meg mind a ketten kopaszok voltak és egy vékony kendő volt a fejükre kötve.
- Al pajti! – lelkesedett Adam. – Már azt hittük, hogy te is leléptél hősködni. Mi van veled öregem?!


#46 2011-05-18 14:25:53
Hjuchia Sakura
Meleg van. De nagyon.. Hűsölök a fal árnyékában aztán két plusz árnyék csatlakozik hozzám. Felnézve mérem a két gyereket mire rájövök, hogy osztálytársak.
- Nem nekem való az.
Nézem a két kopasz kobakok kendőstül és elmosolyodom kicsit.
- Bandáztok nagyban?
Nyújtózkodok egyet és felkelek a földről. Karba teszem kezemet és a falnak dőlök.


#47 2011-05-19 10:30:30
Thorhalla
A srácok megvárták, amíg Al feltápászkodik a földről, majd utána nyújtottak kezet neki, a bandázás részre mind a kettő elfintorodott és megrázták a fejüket.
- Ha lehetne! – mondta Adam. – Nincs kivel, vagyunk mi, de mindenki más eltűnt. Legalább is a nagyok, akik bandáztak. Meg a közeliek, a legtöbben a meleg miatt nem is mennek ki, a tengerpartért meg fegyverrel estek egymásnak az ottaniak pár napja. A hírekben persze eltusolták, de a bátyám ott volt és alig úszta meg, így hallottam.
Al ismeri ezeket körübelül hat éves kora óta, így látható volt, hogy valami miatt feszengnek és nyugtalanítja őket, idegesen pillantottak össze néhány alkalommal, míg Joseph vette a bátorságot, hogy kérdezzen valamit. A szemeiben határozottan látszott, hogy aggódik és talán még féle is.
- Mibe keveredtél bele? – kérdezte. – Te nem nagyon szoktál bandázni, van egy nő a parton, aki fegyverezi az ottaniakat. Ijesztő, valami távol keleti hacukában szambázik fel és alá. Egy olyan srácot keres, mint te… És olyasmit rebesget, hogy tartozol neki…


#48 2011-05-19 12:28:32
Hjuchia Sakura
Heh ha tehetnék bandáznának. Ahogy figyelem őket látszik rajtuk, hogy valami nagyon zavarja őket. De végül kinyögi Joseph félő tekintettel.
Elsőre értetlenül nézek rá, hogy miért kérdi, mibe keveredtem mivel nem igazán tudtam épp mire gondol hála az előző havi eseményeknek. De mikor a keleti nőt említi megvakarom a fejem, mire gondolhat? Engem keres mert tartozom neki? Mi leh... ó megvan. De jó. Ennyit a nyugiról.
- Kaparná ki a holló a szemét annak a nőnek. De válaszolva, mondjuk.
Államat dörzsölöm gondolkodva, hogy mit kéne kezdeni ezzel a szituval. Igazából nekem jobban fekszik ez a városi terep, ha nem lustulok akkor jó ideig nem tud megtalálni. Miről beszélek itt. Ha tényleg fegyverezi az ottaniakat akkor az szívás, főleg ha kiküldi őket. Egy öreg nő elől nem nehéz elbújni. Fene egye meg a jellegzetességemet...
- Ritkán adok jó tanácsot de, ne menjetek a part közelébe.


#49 2011-05-20 13:27:54
Thorhalla
A két srác kényszeredetten vigyorodott el Al szavaira.
- Kétlem, hogy a varjai odaengednék a hollókat – mondta Adam. – Állítólag beszél is azokkal a károgó madarakkal.
Algernon nem tudta, hogy a nő hova valósi és mennyire ismeri a környéket, de annyit tudott, hogy itt New Yorkban győzte őt és a férjét le annak idején az apád és az anyád. Karasu akkor tűnt el és nem is lehetett hallani róla addig, amíg múltkor nem találkoztak össze. De igencsak esélyes volt, ha bandát szervez és pénzel, illetve fegyverez fel, akkor nem biztos, hogy csak Al lesz a célpontja, lehetséges, hogy a teljes családra fájt ezúttal a foga.
- Eszünk ágában sincs odamenni, nem vagyunk őrültek és az életünk is többet ér – kontrázott Josh. – Érdekel, hogy merre is fészkelte be magát?


#50 2011-05-20 15:16:46
Hjuchia Sakura
Végighallgatom a fiúkat majd kicsit elgondolkodom. Anyuékat is le akarja vadászni talán?Ekkora felhajtás csak miattam úgyse. Mivel engem akar a legutóbb félbeszakadt párbajunk miatt megtalálni, azt hiszem nem nehezítem a dolgát túlságosan. Be akarom fejezni és végre ennek az egésznek a végére érni.
-Mond Josh, merre van.
Kell szereznem valahonnan egy rendes fegyvert magamnak. Mégsem fogok odaállítani a szétkopott bokenemmel. De hol találok... ch inkább azon kéne gondolkoznom, hogy hogyan ne ölessem meg magam majd a nővel. Fenébe is már, egyszerűbb lenne lelőni messziről. Persze ha értenék a lőfegyverekhez. Ezt még végig kell gondolni de első, hogy merre van, aztán a többi sorjában.

#51 2011-05-21 11:26:24
Thorhalla
Josh vett egy mély levegőt, majd megropogtatta még a karjait mielőtt válaszolt volna. Határozottan nem nagyon akart válaszolni, látszott rajta, hogy aggódott Al-ért. Még ha akarta volna sem tudta volna ezt elrejteni. Végül vett egy mély levegőt és nagy nehezen kinyögte a választ.
- Brooklyn – mondta. – Az ottani kikötő környékén, így szerencsére nem itt közvetlen a szomszédban.
- Ugye nem akarsz odamenni? – kérdezte Adam is.
Ő is aggódott. Láthatóan a két közönséges ember srácot halálra rémítette a nő és az, amit hallottak róla. És akkor ők bizonyára arról a részről nem is hallottak, hogy mi történt New Jersey-ben alig egy hónapja, amikor Al megmérkőzött a nővel és az azóta Bosszú Angyal fiatalokkal. Az egyikőjüknek csörgött a telefonja, megnézte, hogy ki keresi, majd elfintorodott.
- Nekünk mennünk kell – mondta Adam ismét. – Próbáld meg kerülni és nem bajba kerülni. Pá Al!
Még mind a ketten a kezüket nyújtották a fiúnak, majd elindultak kifelé a parkból magára hagyva Algernon-t.


#52 2011-05-21 22:35:32
Hjuchia Sakura
Nem igazán akarnak elsőre válaszolni de csak megmondják végül, hogy merre táborozott le a nő. Aggódó tekintetekkel sújtanak le rám de csak egy szájhúzás a válaszom.
Nem futamodok meg egy kihívás elől, akkor sem ha ellenfelemnek több esélye van a győzelemre. Még mindig az én oldalamon áll a fizikai erőm. Bár valószínűleg ezzel már számolni fog. Egyikőjük telefonja megcsörren és elfintorodik mikor megnézi. Biztos az anyjuk. Na mindegy. Menniük kell. Kezet rázok Adam-al, erős de óvatos kézszorítással majd még a nem bajba kerülni megjegyzéshez hozzáfűzök pár szót.
- Nem fogom kerülni, meg fogom ölni.
Majd elengedem a kezét, Josh vállát megpaskolom és elindulok a fal mentén tovább. Brooklyn a cél. Persze előtte kell egy kis harapnivaló, na meg egy fegyver.


#53 2011-05-22 12:08:39
Thorhalla
A két srác láthatóan nem örült a válasznak, de inkább nem kötekedtek Al-lel, csak még egy sok sikert és remélik, hogy látnak téged még az életben mondattal váltak el. A Central park környékén voltak büfések, akik hot dogot, perecet és hamburgert árultak igazából potom pénzért. Így ételt könnyedén tudott szerezni Al, ha akart. A fegyver volt neccesebb kérdés, a környéken ugyanis Algernon nem ismert semmilyen bandát sem, ahol ilyet tudott volna szerezni. Csak fegyver boltok voltak, abból is a legnagyobb, egy fegyverkereskedési lánc a Kurama fegyver shop lánc. Itt bármit lehetett szerezni, amit akart az ember, csak éppen legálisan. Ahhoz pedig engedély kellett volna, vagy pedig az, hogy Algernon idősebb legyen.
A másik megoldás pedig Brooklyn volt, ott tudott Al jó pár bandát is, akiktől olcsón feketén lehetett fegyvereket keresni. Ahhoz pedig csak metrózni kellett és megkeresni őket. Így ha emellett dönt, akkor a metró is ott volt a közelben, így ha arra felszállt, akkor mintegy 20-25 perc metrózás után meg is érkezik Al a kikötők környékére, magába Brooklynba.


#54 2011-05-22 16:11:30
Hjuchia Sakura
A srácoktól végül eköszönve el is mennek. A hotdog-os stand felé veszem az irányomat elsőnek és egy adag megszerzése után, azt majszolva elindulok a metró felé. Még a lejáratig megeszem a hotdogot és utána már megyek is le a metóba. Az első érkezőre fel is szállok és megkezdem utam Brooklyn felé.
Az úton még gondolkozom, hogy merre fogom megtalálni az arra tenyésző bandákat akiktől tudok szerezni fegyvert magamnak. De azt biztosra veszem, hogy hűvös vagy legalább árnyékos helyen lesznek.

Csendben sétálok a hóban Arzenál mellett, akit szétvet az ideg. Nem tetszik nekem, ahogy reagál a helyzetre, mintha elszokott volna a helyi viszonyoktól. Azért hívtak ide minket, hogy együttműködést ajánljanak fel Sinister ellen, nem pedig azért, hogy megnyúzzanak, Arzenál mégis leginkább egy rosszalkodáson kapott gyerekre hasonlít, aki az iskolaigazgató irodája felé tart. Még mielőtt odaérnénk, megpróbálom kicsit megnyugtatni:
- Ezek az arcok kemények, de azért hívtak minket, mert mi is azok vagyunk. Addig nem lesz gond, amíg ezt elhiszik, próbáld nem meggyőzni őket az ellenkezőjéről!
Remélem nem kell majd nekem átvennem a szót, mert jobb napjain Sam sokkal jobban tárgyal mint én, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez most egy jobb nap...
Nem ismerem igazán jól a meghívóinkat, de jelen pillanatban közös a célunk, így én nem hiszem, hogy komoly félnivalónk lenne. Arra kell csak ügyelni, hogy mibe hagyjuk belerángatni magunkat.
Amikor belépünk a sikátorba, ők már várnak minket. Biccentéssel üdvözlöm csak őket, majd Arzenálra hagyva a beszédet, elkezdem tüzetesen megfigyelni a mozgásukat és a gesztusaikat. Első ránézésre mindkettejükről süt, hogy nagyon veszélyesek, de ez várható is volt. Ilyen társakra van szükség Sinister ellen. A kérdés csak az, hogy mivel járna ez az együttműködés.