Central Park

A régi topic

A Central Park egy 3,41 km² (4 km×800 m) területű nyilvános park Manhattan szívében, New York városában. A Central Park az 50-es utcáktól, a város kereskedelmi negyedétől egészen a 110-es utcákig, vagyis a Harlemig húzódik. A parkba sétálni, kocogni, görkorcsolyázni járnak az amerikaiak és a turisták. A Central Park 150 éves is elmúlt. Mivel rengeteg filmben és TV-sorozatban látható, a világ egyik leghíresebb parkja. [Mutasd a helyet egy interaktív térképen!] é. sz. 40° 46′ 59’’, ny. h. 73° 58′ 20’’40.7830555556, -73.9722222222

A parkot Frederick Law Olmsted és Calvert Vaux tervezték. Bár nagy része természetesnek tűnik, valójában gondos tervezés eredménye, több mesterséges tó, sétány, két korcsolyapálya, egy vadaspark és több, sportolásra használható füves terület és játszótér található itt. A vándormadarak gyakran megtelepednek a parkban, ezért a madárbarátok is szeretnek itt tartózkodni. A kocogók, biciklisták és görkorcsolyázók körében népszerű a parkot körülvevő 10 km hosszú út, különösen hétvégenként és este 7 után, amikor az autóforgalom be van tiltva.

Konflisállomás működik itt. A Park keleti határát képező Fifth Avenue-n, azaz Ötödik sugárúton a tehetős emberek élnek. Ugyanezen az oldalon, a 70-es utcák magasságában található a világhírű Metropolitan Múzeum és több utcával feljebb a Guggenheim Múzeum. A Park túlsó oldalán kialakított útvonalon a Central Park West található (magyarul a Központi Park Nyugati Oldala), és többek között a Dakota ház, amely előtt lakóját, John Lennont meggyilkolták.

A Sheep Meadow a legcsendesebb rét: tavát kedvelik a romantikus párok, a csónakázók. A labdajátékok szerelmesei a Great Lawn részt látogatják, a kocogók a Reservoir (víztároló) körül futnak. A madarak barátai a Ramble körzet törzsvendégei, de a transzvesztiták találkozóhelye is ugyanez.

Nyaranta ingyenes koncertek és Shakespeare-előadások szórakoztatják az odalátogatókat a Lincoln Center szervezésében. Télen korcsolyázni lehet a Wollman-pályán.



A régi topic

X-Men Reneszánsz
#2 2009-02-24 10:10:05
Halloween
A park szélén megálló mentőből már átöltözve utcai ruhába szállok ki, elegáns öltöny, aktatáska, mint valami üzletember. A mentő úgy helyezkedett, hogy én ne látszódjam, mikor kiszállok, és hamar indul is tovább - csak a sofőr vesz magának egy hot-dogot egy, épp a közelben levő árustól, ezzel is elterelve a figyelmét rólam. Nem kell sietnem, azért is itt szálltam ki, mégis sietős léptekkel indulok meg a célom felé, néha az órámra pillantva, mintha azt számolgatnám, most késni fogok-e egy megbeszélésről, avagy nem. A táskában persze nem papírok, azaz nem csak azok vannak, hanem nagyrészt néhány különleges eszköz az épületbe és a számítógépekbe való bejutáshoz. Van még benne egy kevés cérna (elég hosszú, hogy hét-nyolc szálat összefogva tudjam garottnak használni, ha kell), és egy speciálisan kezelt tűkészlet - ránézésre nem mondaná meg senki, hogy veszélyes fegyver lövedékei lennének. És a tollaimról sem (három sima, kettő töltő, mind titán borítású, de az alapanyaga acél), hogy szétszedve, és másképp összerakva őket, fúvócsövet kapunk, vagy ha még inkább variálunk rajta, és a töltőtollaimat is beleszerkesztem, akkor egy törékeny, de hatékony szúrófegyvert alkotok. Két termosz is van velem, egy fekete, benne innivalóval, meg egy belülről üvegborítású sötétzöld, amely sósavat tartalmaz. Meg persze négy szendvics, ha megéheznék. Tehát felkészülten látok neki az útnak. A parkból hamar kiérek, és utána, amint csak tudok, fogok egy taxit.
- Az Empire State Buildinghez kérem! - adom meg a célállomástt, és már útban is vagyok odafelé.


#3 2009-05-26 18:16:13
Walter
Ma reggel egy kutyatetemet találtam a sikátorban a lakásom mellett. A gyomrán abroncsnyomok voltak. Tipikus példája az emberi kegyetlenségnek.

Ez a város… fél tőlem. Mert én ismerem a valódi arcát.

Az utcák, mint megannyi csatorna, és a csatornák vérrel vannak tele. Ha egyszer túláradnak, és kiönt a szenny, minden féreg megfullad. A sok szex és gyilkosság összegyűlt mocska derékig ér majd. És akkor a sok szajha meg politikus felnéz majd az égre, és így kiáltanak: „Ments meg minket!”

Én pedig majd lenézek, és azt suttogom: „Nem.”

Volt választási lehetőségük mindnyájuknak. Járhattak volna jó emberek nyomdokaiban is. Mint amilyenek Jézus követői voltak, a szentek a Bibliában. Vagy akár Truman elnök. Becsületes, istenhívő emberek mind, akik a Gonosz ellen harcoltak.

Ehelyett azonban a Sátánt választották, pénzhajhászok és perverzek ürülékét követték, és nem vették észre, hogy a bűzös nyomvonal egy szakadék szélére vezet. Még hogy nem volt választásuk? Ugyan már!

És most az egész világ ott áll a szakadék szélén, és bámul le a vérvörös Pokolba, a sok ördögfajzat, a sok istentelen mocsok… és egyszerre csak már nem lesz mit mondani.

Még nekem, az Úr leghűségesebb szolgájának is kell néha… egy kis erő. Egy kis szusszanás. A hitem erős, de ez a test, Walter teste, amibe be vagyok zárva, gyenge. És vele kell osztoznom rajta.

Pár koszos, graffitikkel rondított sikátoron keresztül közelítem meg a parkot, a bűnözés és mocsok egyik melegágyát ebben a városban. Ma délután itt járőrözöm, miután korán bezártam a boltot.




#4 2009-05-26 22:06:11
Shadow
Nem a legjobb élet így, hogy egyik nap még egy tartályba tuszkolnak, egy másikon arra ébredsz, hogy tíz kemény év eltelt, anélkül, hogy egy percet is öregedtél volna... Nagyon nem jó ez így, de legalább szabad vagyok, legalábbis elméletileg és egy pár napig ezt is hihettem. Az ágy amiben magamhoz tértem egy raktárban volt, s mellette egy kis cetli, amin egy telefonszám, s mellette egy mobil telefon. Egy Psziho doki volt az, s beszélgettem vele, majd „hazatértem” a következő napokban könyvtárba jártam és próbáltam kideríteni, hogy mi is történt egészen pontosan amíg aludtam. Szerencsémre kaptam egy hamis személyit is, aminek a segítségével könnyebb volt elvegyülni.
Syn Lora Black... Igen most így mutatkozhatok be mások előtt, akik nem is tudják, hogy ki és mi vagyok valójában, hiszen eredeti külsőmet gondosan elrejtem, hogy az álcám tökéletes legyen. Az információkat amiket szereztem, próbáltam rendszerezni, s összerakni belőle az eseményeket. Hát nem volt minden olyan jó mint kellett volna, de ez van. Egy kis pénzt is hagytak azért nekem, hogy valamiből meg tudjak élni, egy kis ideig. Elsődlegesen ételre költöttem, s próbáltam hatékonyan beosztani, nem pazarolva fölösleges dolgokra.
Egy héttel az ébredésem után, azonban a kis raktár újabb „kényelmi” szolgáltatással bővül: Hajnali ébresztővel. Arra riadtam fel, hogy a padlón nyekkenek, majd ketten a kezeimre lépnek. Azaz csak az egyiknek sikerül, a másik lábát kirántottam, majd a fogaim mélyesztettem a kezemre álló bokájába. Ezután az emeleti helységből, ami a szobám volt lerohantam a sötét raktár részbe, ahol a dobozok közt szaladtam a kijárat felé. Ekkor zárták le előttem katonák az utat, majd mögöttem is...
- Shadow! Élesek a fogaid! - hallok egy ismerős morgó hangot a hátam mögül.
- Dorten... - sziszegem a fogaim között, miközben ránézek igen csak csúnya tekintettel. Igen Richard Dorten az egykori kiképző tisztem John T. Dorten fia. A legrosszabb rémálmomban se akartam velük találkozni.
- Hogy talált rám? - a katonák fegyvert fognak rám, így felemelem a kezeimet, hogy kicsit nyugodtabbak legyenek.
- Csak nem képzelted, hogy téged hagyunk csak úgy sétálgatni ellenőrzés nélkül? - vigyorog Richard, miközben int a katonáknak, hogy leereszthetik a fegyvert.
- Még mindig van bennem jeladó... - húzom félre a számat, majd neki támaszkodok az egyik doboznak - ...és mit is akar tőlem most? - teszem fel a nagy kérdést.
- Kicsit több tiszteletet Shadow...a felettesed vagyok, ahogy az apám is az volt.
- Igen uram... - vigyázzba vágom magam, s a plafonra nézek. ~ Nagyképű bunkó ~ közben egy aktát dob felém, s kinyitom, majd bele olvasok.
- Furcsa halál esetek történtek az utóbbi időbe, s valami új drog is szóba került. Ráadásul egy orvos is meghalt...
- Igen hallottam az ügyről, de mi közöm van nekem ehhez? - kérdezem, de nem nézek fel, csak a sorokat böngészem, miközben a dobozoknak dőlök.
- Az orvosi Natali Gordon öccse volt, aki meg halt.
- Az a Natali...
- Igen, aki az orvosi részleget vezette és egyben a te rajtad végzett orvosi vizsgálatokat és kísérleteket is felügyelte. - válaszolja Dorten a szavamba vágva, majd egy kicsit csendben marad. Néhány perc telik el némán, majd megszólal újra. - Válalod Shadow?
- Ha nemet mondok, ahhoz mit szólsz? - pillantok rá a szemem sarkából.
- Egy pár hónap egy ablaktalan cellába, kevés moslék kaja, kísérletek, melyek nem épp humánusak, vagy vállalod és marad ez a szabad élet számodra, s talán még jobb életkörülmények, mint amik most vannak. Na mit felelsz?
- Egy aljas szemét dög vagy Dorten.... - sziszegem, s hozzávágom az aktát.
- Ezt akkor úgy veszem, hogy vállalod... - mondja mosolyogva, miközben megindulok a katonák felé, akik félre állnak az utamból. - Fegyverzeted még ma megkapod! - kiáltja utánam még.
- Értettem uram! És üdvözlöm az apját! - állok meg és tisztelgek felé, majd lelépek, vissza fel a szobácskámba, hogy kicsit összeszedhessem magamat. Egy küldetés, melyet az akta alján lévő utolsó pár sor teljesen egyértelműen elmond: Felkutatni és Megsemmisíteni. Elsődleges feladatom megtalálni a doktor gyilkosát, s kiiktatni. A Másodlagos, hogy a különleges drog forrását megtaláljam, s mintát is kellett belőle szereznem további kutatásra. Ehhez mindenféle képpen szükséges volt, hogy szemmel tartsam, vagy beépüljek valamelyik csoportba, s ezáltal gyorsan hatékonyan végezzem el a feladatomat. A felszerelésem meg is érkezett még aznap egy hátizsákban. Egy Desert Eagel, néhány tárral, egy szállítótartály a drognak, egy kis elsősegély csomag kötszerrel és fájdalom csillapítóval, s végezetül egy kis költőpénz a küldetésre. Minden megvolt majdnem, csak a megfelelő öltözék hiányzott. Azonban ezt is még aznap elintéztem. Terepnadrág, fekete toppal és egy sötét napszemüveggel remek kombináció volt. A következő tüntetések időpontjait és helyit is megkaptam, így csak egy kis alvás választott el a küldetés megkezdésétől.

Egy hosszabb alvás után vágtam neki az útnak felkészülve, hogy elvégezzem a feladatomat. A célom a Central Park volt, s elég hamar el is jutottam oda. Dolgom csak annyi volt, hogy felmérjem a helyzetet és hogy hol mekkora erők is vannak. Elsőre nem akartam belefolyni a dologba, így egy nyugodtabb helyen ültem le, s onnét tartottam szemmel a terültet. Ha balhé lesz, akkor jobb lesz, ha nem rontok oda azonnal. Tekintetem a két csoport tagjain kívül egy harmadik csoportba tartozó személyeket is keres: Katonákat, akik engem figyelnek, vagy magát Dortent. Egy senki volt, s csak az apja rangja és jó híre miatt kapaszkodott fel, de most, hogy nyugdíjba ment a fia a parancsnokom, pontosabban az a személy, aki szabadságom felett dönthet. Életem felett, így is csak az idősebb Dorten és Natali dönthetett. Élve kellettem nekik, még ha teljesen vad lennék akkor is, mert nincs még egy belőlem, s amíg ez így van, addig kicsit szabadabban mozoghatok. Gondolataimat megzavarja viszont, hogy megcsörren a mobil telefonom. Ismeretlen szám. Ez már nem kezdődik jól.
- Igen? Itt Syn Lora Black... - szólok bele, amint felveszem.
- Nekem a Shadow mindig is jobban tetszett – szól bele egy férfi hang.
- Tábornok úr... - suttogom csendesen, miközben a szemeim elkerekednek és körbe nézek.
- Már csak John, s ne nézelődj. Én látlak, de te nem fogsz... De most nem is ez a lényeg, csak némán hallgass végig. Tőled jobbra két paddal odébb találsz egy táskát. Van benne egy kis PDA. Ha adat kell, akkor arra elküldök neked néhány dolgot. Amint lerakom, állj fel és menj oda érte, majd menj tovább. Mutasd meg, hogy milyen jó vagy! - ezzel a vonal megszakad. Felkelek és elindulok arra amit mondott, s ott a táska... körbe pillantok, s felkapom a táskát, majd kinyitom. Ott a PDA, s ki is veszem belőle, majd pedig zsebre vágom, miközben tovább megyek. A táskát az egyik szemetes mellé rakom, majd pedig egy távolabbi fának dőlök, hogy onnét figyeljem tovább az események alakulását.


#5 2009-05-27 06:12:24
Patriot
Kellemes reggelre ébredek. Madárcsicsergés, és kedves nénik beszélgetése. A nap sugarai megcsillannak, és áttörnek a fák lombjain. Fodros felhők…*képszakadás*… mi ez a szar??
Mutáns ellenes tüntetések, és áldozat? Azok a semmire kellő mutáns fattyak. Az evulúciós lánc szégyenei.
~Jól mondod! Hahahahha jól mondod.
El jött vala az én időm. Végre egy kis káosz. Végre rá jöttek az emberek, hogy közveszélyes mindegyik mutáns. Nem vagyunk addig biztonságban, míg egy is jár köztünk. Népirtás. Erre pedig az emberi faj a legkiválóbb. Balga, ostoba, megvezethető népség. Barmok…
Azt hiszem itt a tettek ideje!

*Az Ördög összeszedi fegyvereit. Gránátok, pókok, kard, deszka. Minden amire szüksége lehet, hogy egy-két mutánsnak alá pörköljön. Hallotta a híreket, de rá teljesen más hatással van. Elméje zavarodott, így torzítja a valóságot (bele beszél akármit, akármibe), majd a Zöld Halál adagolja neki. Így az Ördög számára teljesen más világ az, ami körül veszi. Mindent elpakolt, kivéve jelmezét. Azt táskájába teszi és úgy indul el. Az irány, pedig Central Park.*

*Megérkezve látja a két tábort, majd hozzá csapódik a mutáns ellenesek mellé. Hisz jelmeze hiányába emberi „alakban” nem feltűnő. Nincs nála más, csak két megtömött táska, amiben csak ő tudja mi van. Az Ördög is erősen bele kezd a tiltakozásba.*
-Kotródjatok!! Férgek!!
*kiáltja, és az egyik tüntetőtől paradicsomot kérve, majd dobja az ellenzéket.*
-Korcs mutáns rohadékok!
*…és csak nem hadja abba*
~Kíváló…hahahah. Végre valami akció. Szeretem, ha mérges az én kis Kevin barátom. Engedd csak el magad. Majd mikor nem számít rá senki, és semmi, akkor kezdődjék a mészárszék. Emberek, mutánsok, micsoda lakoma lesz ez… Hahahahha.
*Majd elhalkul a hang, de ezt kivételesen még Ördög se hallotta.*


#6 2009-05-28 12:56:38
Frank Walter
Central Park. Egész jól van őrizve, de ha akarsz, itt is találsz egy bokrot, ahol kilóghat a kezedből a tű, vagy megdughatsz valakit. Esetleg mindkettő. Szegény Ann… Aranylövés közben megerőszakolnak… Szar egy halál…
Tudod, vannak arcok, amiket messziről felismersz. Sally ilyen. Miniszoknya, neccharisnya, egy kicsi mellényke, alatta semmi… a mellényke annyira kicsi, hogy nem érne össze, ha nem lenne összetűzve biztosítótűkkel. Hát, cseszed, ekkora melleket nem is tudom mikkel lehtne benntartani. Kis alacsony luvnya. Ahogy meglát egyből odafut hozzám, és lesmárol. Leszarom, hogy olyan tömény piaszaga van, hogy már csak a csóktól berúgok. Nem sokára én is ilyen leszek. Hejj! Jé itt van Tiff is. Ő nem kap csókot, már ma több péló volt a szájában, mint cigi. Pedig láncdohányos. Okés, hogy jobban néz ki, mint hogy Sally valaha is fog, de mindenkinek van valamennyi elvárása… Például, hogy ha valakinek a szájában turkálsz, akkor az ne legyen f*sz-szagú. Legalább is, ne érezd, amíg józan vagy. Egyébként az egész csapat itt van. Joey, Abe… bár ő már nem volt magánál… Dan… DAN?! B*zd meg! Ezek meghívták Vasfogú Dant. Ez. Egy. Mutáns! Egy mutánsellenes tüntetés tőszomszédságában. Oké, hogy a srác nem feltűnő, csak kicsit jobban csillognak a fogai az átlagnál, de ennyi erővel fogpasztareklámba is elhúzhatná a belét. Csak ne harapjon semmibe. Simán elfogyasztja a vasszögeket is. Egyszer megzabált egy rakás téglát… A detoxban nem tudtak vele mit kezdeni. Aztán ki kellett műteni belőle. Mert lehet a foga vasból van, de a gyomra, az rohadtul nincs abból.
Na jó, szarok rá. Adj egy slukkot, ne maradjak már józanul.


#7 2009-05-28 13:26:11
Thorhalla
Egy kora nyári délután békés napja volt ez a mai. Kellemes idő, a Central Parkban is igen sokan megfordulnak, kik sétálnak, kik sportolnak, vagy csak a kellemes napos meleg idő miatt mentek ki a szabadba, hogy a feszültséget levezessék. A mutánsok egy utolsó próbát igyekeznek tenni ezen a helyen, hogy megfelelő érveket gyűjtsék össze a következő napok mutánsellenes gyűlései miatt. Voltak már ezen a helyen szép számmal, kik csak azért gyűltek ide, hogy meghallgathassák, hogy a halott dokinak mit sikerült kiderítenie az ügyről, kik csak meghallgatni az egészet. Nem is tudván, hogy nem is olyan messze tőlük egy kisebb fiatalokból álló társaság már nekilátott inni és felhergelni magát, hogy nemsokára elvonulhasson a tüntetés helyszínére, ahol az volt. Néhányan plakátokat rajzoltak, lepedőkre feliratokat festettek és készültek a tüntetésre. A két társaságot elég agy távolságra volt egymástól, csupán az volt a közös jelenleg bennük, hogy mindkét oldalon gyász van az elhunyt barátok, haverok miatt…

~ Tüntetés részleg és az annak közelében levők ~
Furcsa módon ma kissé csöndesebben gyülekeztek, mint a megszokott, szinte mindenkin egy fekete karszalag volt látható. Akik mindennaposak a tüntetéseken pontosan tudták, hogy mit jelent ez, akik nem a hírekből még ők is értesülhettek az információkról. Többek szeme könnyes is volt a gyásztól és a haragtól, amit éreztek ezeknek az eseményeknek a fényében.
- Barátaim, barátaim! – szólt hangosan az egyik világos kék hajú, bőrcuccokba öltözött fiatal srác. – Tudjuk, hogy miért vagyunk ma itt, megemlékezzünk Jimmy-ről és Nicol-ról, amiért ennyire fiatalon elragadta tőlünk őket a halál. Bármit is mondhatnak a hírek, az újságok, bárki bármit nem igaz! Ne higgyétek el azokat, ugyanis mi tudjuk, hogy a mutánsok tehetnek az egészről, ők ölték meg őket!
Többen üvöltve helyeseltek erre az egészre. A világoskék hajú srác pedig hangosan köhögni kezdett, majd pedig úgy fél perccel később sikerült csak abbahagynia ezt, a szemei lázasan csillogtak, majd pedig az öklét felemelte és megrázta a levegőben.
- Most már csak ki kell találni, hogy a nyavalyás mutánsoknak miként fűtsünk be! – kiáltotta. – Ugyanis drága barátaim ma itt vannak ők is a parkban! Kezdjük mi ma a tüntetést, de ne barátságos módszerekkel, mit szóltok hozzá?
A távolból ebben a pillanatban lövés dörrenése hallatsztott.

~ Mutánsgyűlés és az annak közelében levők ~
A tó mellett gyűltek össze az emberek, itt a hangulat jóval békésebb, mint a másik részen, többen piknik kosarak mellett ülnek és többen beszélgetnek. Láthatóan sokan ismerik is egymást, vagy csak most ismerkedtek össze. Mutánsok, a sima emberek leggyakrabban félnek tőlük és kiveti őket a társadalom, ha megtudják, hogy kik is. Így igazából csak magukra számíthatnak. És így különösen rosszul érintette őket, hogy egy értük dolgozó orvost gyilkoltak meg csak úgy, mert valamit nyilvánosságra akart hozni, amivel őket védte volna meg. De ez a világ most ilyen volt és muszáj kiállni magukért, vagy pedig kegyetlenül eltapossák őket. Végül egy őszülő öltönyös idősebb öregúr felállt a pokrócáról és besétált az itteni társaság közepébe. Ott megköszörülte a torkát, majd pedig megszólalt.
- Üdvözlöm önöket! – mondta. – Nem is hittem volna, hogy ilyen sokan eljönnek ezen alkalomra. Bizonyára mindenki hallott arról a katasztrófáról, hogy az önkormányzat nem hajlandó leállítani a most készülő tüntetéseket. Így ma azért jöttünk ide, hogy sikerüljön döntő érveket találni, amiket eléjük tárhatunk, hogy ezt megtegyék. A gyilkosságokat nem vélték elegendő indoknak, így muszáj nekünk valamit kitalálni, hogy elérjük amit akar…
Elhallgatott, mert a távolból üvöltés hangját lehetett hallani. Megcsóválta a fejét, majd pedig folytatta.
- Még mielőtt nem lesz az egész késő. Sikerült találni a doktor házában néhány iratot, amit más nem talált meg… ami szerint az esetekért nem más felelős…
Lövés dördült, az idős férfi lenézett a fehér ingjére, amin vörös folt kezdett éktelenkedni. Azok, akik fák közelében álltak láthattak egy maszkos embert elfutni befele a fák közé. A férfi odabenn a földre rogyott mire kitört a pánik és mindenki sikítozva menekülni kezdett.


#8 2009-05-28 14:47:42
Walter
Két társaságot vettem észre járőrözés közben, de egyelőre egyikhez sem mentem túl közel. Hangoskodnak… de ez még nem bűn. Nem avatkozom be. Én amúgy is jobban szeretek minél kisebb feltűnést kelteni. Ez a rengeteg ember… egyszerre undorít és rettent el.

Valamiféle tüntetés? Az egyik csoportban borzalmas látványt nyújtó, szakadt ruhás fiatalok. Hm… Walter könnyedén meg tudná varrni ezeket a ruházatnak alig nevezhető rongyokat.

A másik társaságban békésebb piknikezőket látok, egy fokkal jobbak, mint az első. Nos, talán nem is lesz itt dolgom ma…

De nem. Az ördög nem alszik. Soha. Az agresszív tüntetők talán megtámadni készülnek a másik csoportot… majd lövés hallatszik, utána pedig sikolyok és pánik. Ó, Uram, engedd, hogy lesújtsak a bűnösökre a te haragoddal!

Előveszem a pisztolyom, kibiztosítom, majd körbenézek. Egyelőre még mindig hátrébb állok, és nyugodtan, óvatosan szemlélem a környezetemet. Nem megyek fejjel a falnak. Az ilyesmi öngyilkosság egy magamfajta, képességek nélküli nyomozónak egy ilyen mutánsoktól és egyéb elfajzott lényektől hemzsegő világban.

Megvan. A fák között. Egy fekete símaszkos alak. Jelen pillanatban ő a leggyanúsabb, ahogy elfut. Utánaeredek, megpróbálok minél jobban a közelében maradni, de most még nem teszek semmit, csak a fák takarásában követem és szemmel tartom, ha sikerül…


#9 2009-05-28 15:48:03
Quentine Constantine
*Quentine épp munkából indul hazafelé, és úgy dönt, miután lelőtte három háztömbbel arrébb a drogdíler kölyköt, akiért néhány megszeppent szülő szép summát ígért, még átvág a Central Parkon. Természetesen ezúttal sem hagyott nyomot, kesztyűt viselt, egy találat a szíven át, a golyó távozott a testből, a töltényhüvely a következő kukában volt. Telefon a rendőrségnek egy nyilvános fülkéből, névtelen bejelentés, mivel az Omega nem bejegyezhető. A srác arca a saját kabátjával volt letakarva, és egy sikátorban feküdt egy konténerben - Quinn kishíján sérvet kapott, mire felemelte addig.*
*Most öltönyében, fehér ingben és fekete nyakkendőben halad keresztül a parkon, kezeit bőrkesztyű takarja, és pontosan tudja, hogy a következő tüntetés a közelben indul majd. Egy különös alakot szúr ki messzebb, arcát mintha fekete-fehér maszk borítaná, de egy pillanattal később már eltűnik a szeme elől. Tovább sétál, zakója belső zsebéből egy doboz Lucky Strike-ot húz elő, egy szálat helyet a szájába, és miközben zippo öngyújtójával próbálja a fel-feltámadószélben lángralobbantani a nikotinrúd végét, eszébe jutnak a régi szép idők, amikor minden dobozban húszból egy szál füvescigi volt - ez volt az a bizonyos szerencsés húzás. Végre fellobban a cigaretta, és Quentine mélyet szippanthat belőle, ki sem veszi szájából a szálat, a füstöt orrán át fújja ki. Valamiben meg kell halni - ezt mondta neki egy tinédzserlány idefelé jövet, amikor megállt újságot venni. A lány előtte állt a sorban, és talán zavarta a füst, de nem volt goromba, ez a mondat is könnyen hangozhatott úgy, mintha csak aggodalmát fejezné ki - valamiben meg kell halni.*
*Quentine haja nem volt éppenséggel jól fésült, a díler ráncigálásban kissé megizzadt, csapzott lett, de ez zavarta a legkevésbé most. Kocsiját a park másik oldalán hagyta, és hogy elérje, el kell haladnia egy csapat mutáns mellett. Úgy gyülekeznek itt, mint a hippik, a parkban üldögélnek lepedőkön, és egymást vigasztalják, hogy lesz még jobb is a világ. Egy öreg fószer öltönyben lép eléjük, és beszélni kezd. Quinn túl közel volt ahhoz, hogy ne hallja meg a férfi szavait, és valamiért úgy döntött, megáll. Meg kéne ölnie a fickót, mielőtt harcra buzdítja a sok befolyásolható mutánst itt. Az esetekért nem más felelős, mint... Mint valami rossz filmben, a beszéd megszakad, de ez nem hatásszünet. Egy lövés dördül, nem túl messze, harminc-negyvenöt méter maximum onnan, ahol most áll, kilenc miliméteres, hangtompító nélkül, talán Glock volt. Válla felett hátrapillant, és újra látja előbukkanni a különös maszkú férfit ballonkabátban, kezében pisztoly, és követ egy másik maszkos alakot - melyik a rosszfiú? Vagy mindkettő? Talán a fekete-fehér maszkos üldözi a másikat? Ő is fától fáig megy, takarásban a másik elől, de nem a tömeg elől, és fegyverét sem dobta vagy tette el. Elég elszántnak tűnik, talán elkaphatja a merénylőt, Quentine viszont ilyen tüdővel biztos nem bírná a hajszát. Újabb slukk a cigarettából, és a pánikoló tömegen keresztül elindul a lelőtt férfi felé, talán még életben van. Persze őt korántsem érdekli a férfi egészségi állapota, nem akar belőle utolsó szavakat kicsikarni, neveket hallani. Útközben leveszi bal kezéről a bőrkesztyűt, és öltönye zsebébe csúsztatja, ha bárki megpróbálná megállítani, és erősebb lenne, mint ő, csak annyit mondana: Orvos vagyok. Mikor odaér a testhez, szakértő mozdulattal nyújtja kezét az öltönyös férfi nyakához, hogy kitapintsa a pulzust. Dehogy is azért, megérinti, hogy átélhesse, mi történt a férfivel az elmúlt három napban - egész pontosan az érdekli, mi is volt az, amit talált a lakásban, és ki a felelős az esetekért, de persze ha bármi más fontos információt talál az emlékek közt, azt sem veti meg.*


#10 2009-05-28 18:56:19
Patriot
*Az Ördög vegyülve, a mutáns ellenes tömegben, mindenre, amit a lázadók mondanak, helyeselve tőr ki. Láthatóan élvezi, a kibontakozóban lévő káoszt. Arcán széles nagy mosoly, és szeme csillog a boldogságtól.*
~Áhhh… igen. Érzem, ahogy forr a levegő, az ellenségeskedéstől és gyűlölettől.. Kiváló. KEVIN!! Nem sokára mutáns mágjarakás lesz itt. Fokozd csak a kedélyeket!
*Ördög hallja fejében Halál szavait, mik lázba hozzák őt.*
-Halál a mutánsokra!
*kiáltja el magát, és közben folytatódik a buzdítás. Egészen addig, míg nem lövés dörrenése nem hallatszik. Figyelmesen tekint jobbra balra, majd mesze látja a rohanó nőket, férfiakat. Nem tudja vajon ki távozott a fény felé. De az biztos, hogy valami készül. Ördög előre verekszi magát a tömegben és a mutáns pártiak között egy férfi holttestét látja.*
~Itt az idő! Kezdődjön a buli!
*Ezzel a mutáns gyűlölő torka szakattából kezd el ordítani.*
-A mutánsok fegyvert rántottak!!! Ismét ártatlan ember halála szárad kezükön!!!
*Hergeli, kik körbe veszik őket.*
-Itt már nincs helye a békés tárgyalásnak!!! Pokolra az evulúció szégyeneivel!!!
*Majd kezét a magasba emeli, hogy jelezze ki az, ki így „bátorítja” a tömböt.*
-Ki tart velem??!!!
*Kérdi, és várja, hogy most vajon mi lesz. A kérdését afféle költői kérdésnek szánta. Majd hátra felé húzódik a tömegbe, hogy ne egyből ő kerüljön a mutánsokkal szemben. Hisz tudja, az embereknek itt nem sok esélye van. Ezért gyáva féregként, alattomosan araszol a tömeg vége felé.*
~Remélem, így már tetszik a felállás. *kérdi Ördög, Haláltól.*
~Kíváló!


#11 2009-05-28 21:16:16
Halloween
Vidáman sétálok visszafelé, most már nem használom a taxit, van időm. A küldetést három nappal a kitűzött határidő előtt sikerült befejeznem, a belső zsebemben ott vannak a titkos adatokat tartalmazó disc-ek. És mivel az otthagyott, vírussal fertőzött másolatok vannak olyan jók, mint ezek, az új fejlesztésű, trójai beépítésétől eltekintve, beletelik majd némi időbe, míg észreveszik a hibát. Addigra azonban kijavíthatatlan kárt okoznak. Megtanulják, hogy ne akarják a Céget átverni legközelebb. És a legszebb az egészben, hogy minden manipulációjukat átküldi a csinos programunk a New York Times egyik főszerkesztőjének, "névtelen bejelentő"-ként címezve. Tökéletes álca, mivel amint meglátja az anyagot, rájön, hogy miért nem akarhatja a nevét adni bárki egy ilyen adat tudósításához.
- Néé, hát itt meg mi van? - ámulok el félhangosan, ahogy a jelenlévő két csoport egyike felől lövés dörren. Valami érdekesnek leszek hamarosan a szemtanúja, ha maradok, úgy hiszem. Körbenézek, és egy alkalmas fát keresve, és felmászom az ágai közé a jobb kilátás végett, és várok.


#12 2009-05-29 14:33:12
Hjuchia Sakura
~Készíts pár fotót és próbálj meg meginterjúvolni párat mindkét oldalon.~
Heh mondhatom szép kis főnök. Mindig engem traktál az ilyenekkel...
Ülök a motoron a parkterületére hajtva leállítom és egy fa árnyékában kitámasztom. Egy csodaszép lánccal kikötöm, hogy legalább 5 másotperccel lassabban lehessen elvinni. A motor szép sárga, fekete csíkkal az oldalán és egy ékes kék matrica van rajta ami jelzi, hogy a motor TV-s.
Elindulok befelé szépen inkább a Mutáns tömeg irányába, kezdjük a békésebb oldallal inkább. Igazítok eggyet a szakad hátú motoros dzekin majd mikor odaérek hallgatom amit az öreg mond. De nem lehet sokáig hallgatni mert a túloldalt üvöltözik a csürhe. Mikor meg fojtatná és a lényeges információt modnaná el nekünk lövés zaja rázza meg az amúgy sem csendes parkot és az öreg összeesik. Lelőtték.. Kitör a pánik mindenki rohan amerre lát és sikoltoznak. Kifutok énis a tömegből nehogy a végén még fellökjenek és a fotoaparatom összetörjön. Körbenézek de nemlátom honnan jöhetett, ennek nem vagyok se ismerő pláne nem szakértője. Viszont azt tudom, hogy fontos lehet az aki odablattyogot az öreghez. A fényképező gépembe belelesek és ráközelítek a lőtt öregre és az odacsámborgott illetőre. Ő is nemrég jött ide de nemlehet szívbajos ha így odamegy egy halotthoz. Kattintok párat majd egy fa mellé állva figyelem a következő eseményeket.


#13 2009-05-29 20:04:30
Shadow
A zajok igen jól hallhatók, az a tüntetők már készülnek, így megindulok a mutánsok felé, hogy rájuk is vessek egy két pillantást. Azonban ekkor lövés dörren, s azonnal megszaporáztam a lépteimet. Azonnal sprintbe kezdtem, arra amerről a lövés zaja érkezett bevetve magam a fák közé nem nagyon lassítva, miközben tekintetem azt kereste aki lőtt is. Csak egy kis időre pillantottam még egyszer a mutánsok felé, s láttam, hogy az egyik össze esik, majd egy maszkos férfit látok, aki üldöz egy másikat pisztollyal a kezében, bár ahogy fák mögött lapul meg, s halad tovább, úgy tűnik, mint ha nem épp egy bűnöző lenne, bár kitudja... Azonban az elől sprintelő alak gyanúsabb, így mikor kellő távba érek, hogy lőhessek a fekete Desert Eagelt előkapom kibiztosítom, s tüzet nyitok, az egyik fa takarásából. Két lövést adok le lábra célozva, hogy lehetőleg az illető kihallgatható állapotban legyen. Arcomon nincs semmilyen érzelem, s a szemeimből se lehetne látni, ha nem takarná őket a napszemüvegem. Ahogy a pisztolyt tartom abból jól látszik, hogy nem tegnap álltam neki lőni, akármilyen fiatalnak is nézek ki. Egy pillanatra előmerészkedek a fedezékemből, s tekintetem a másik Maszkos alakra siklik, miközben leveszem a szemüvegemet. Azonban egyenlőre nem szólalok meg, sőt visszalépek a fa takarásába, s onnét nézem a megsebesített maszkost teljes nyugalommal. Nem érdekel, hogy mennyire szenved vagy nem. Csak akkor kap nagyobb figyelmet, ha lőni akar felém, ahogy a másik maszkos vagy bárki más is, de ha nem, akkor másra nem lövök egyenlőre legalábbis.


#14 2009-05-30 01:37:20
Frank Walter
Csak egy kis joyát nyomnak a kezembe, amit egyből le is nyúlnak. Na, és ez mi a csöcs? Spórolunk? Dolgozik, a tűzszerészünk? Mi? Ó, Joey, hogy rohadjon le a karod. Hát ezért… Bombát készít. Fog személyenként egy kólásüveget. Kivágja a középső sávot. Úgy, hogy az alja és a teteje egybecsússzon. Éget egy lyukat a kupak közepébe, abba nyomja a jointot. És szépen, lassan felhúzza. A cigi tövig ég, a nyomás egyben tartja az üveget, ami tele van mosolyfüsttel. Leszeded a kupakot, gyorsan rácuppansz az üveg szájára. Lenyomod, és az egészet letüdőzöd. BANG! Mint egy kibaszott tarkólövés. Hehehe… Tarkó… hehe… lövés? Hehe… Lövés? Cseszed, én hahahallotam valami nagyon furit. Mint… egy lövés. Medzsek.. Megnééézem… Hűű, de nehéz felállni. Jajj, de beton a lábam… Egy… ééééés kettő… Egy ééééés, kettő… Hihihi… Mi van itten?


#15 2009-05-30 01:46:24
Thorhalla
A maszkos alakot tudja Rorschach követni és könnyedén szemmel tartani is. Az menekül, szinte hátra sem pillant, és ekkor dördült el még két lövés. Shadow két lövése remek volt, pontosabban a második, az első a talajba fúródott, azonban a második eltalálta az alakot, aki üvöltve vágódott el a földön. A hangok alapján most már biztos volt, hogy férfi volt az illető. Nem akart lőni, csak üvöltve vergődött a földön és a lábát szorította ott ahol a lövés érte. A fegyver kiesett a kezéből és messzebb volt tőle, mintsem elérhette volna azt a következő másodpercekben.
- Segítsenek már nyomorult vadállatok! – üvöltött bele a levegőbe.

Halloween sikeresen felmászott az egyik fára, ahonnan ráláthat arra a helyre, ahol korábban a piknikező mutánsok voltak. Láthatja, hogy egy férfi foglalatoskodik egy földön fekvő alaknál a pokrócok környékén és egy nő is odasettenkedett, hogy fotókat készítsen, majd pedig visszament a fákig. Lát egy nőt lát eltűnni a fák árnyékában, amikor lövések dörrentek újfent abból az irányból, ahova az bement és egy férfi üvöltést is hallott, majd pedig ismét néma csönd ereszkedik a helyre.

Sakura is látta Shadow-t eltűnni a fák között, majd pedig a lövés és a férfi üvöltés, ami a közelében történt. Eddigre a hely teljesen kiürült és a mutánsok egytől egyig sikeresen felszívódtak. Mintha korábban ott sem lettek volna. Ahonnan előbb üvöltés jött, most fájdalmas nyöszörgést hallhatsz, és a hangok alapján az egész nem lehet tőled annyira messze, talán úgy száz méterre bent a fák között.

Quentine lehajolt a férfihoz, eddigre már senki sem volt ezen a helyen ahhoz, hogy bárki is kérdezősködjön arról, hogy mi lehet a célja, vagy mit akar tenni a férfival. Úgy tűnt, hogy nem volt jó a lélekjelenlétük. Igaz nem a pulzusa volt a cél, de érezheti a férfi, hogy az öreg meghalt, nem vert már a szíve. A legerősebb dolog, ami a három nap során történt vele, értelemszerűen ez a halála volt, fájdalom és döbbenet. Az orvos lakásában, amit talált egy hirdetés volt, de a szövege elmosódott, így ezt nem láthatta Quentine sem, talán az egyetlen kivehető dolog rajta, hogy önkénteseket keresnek valamilyen célból. Hogy ki lehet felelős a halálesetekért zavaros, valami köze van a hirdetéshez, de pontos emléket nem tudsz kivenni, túl zavaros. És egy dosszié, amiben a vizsgálatok adatai vannak. Egy lakást látsz és felfeszített parketta és alatta a dosszié. Semmilyen más fontos adatot nem találsz ezzel az üggyel kapcsolatban. Ez az egész néhány másodperc volt, amire feleszmélsz te is, hogy a hátad mögül újabb két lövés hallatszik arról, amerre a maszkost láttad menni.

Zöld Ördög megszólalására többen furcsán néznek rá a fiatalok közül. Ennek ellenére mindenki ment sietett a lövés irányába, úgy tűnt, hogy nem félnek, hanem kíváncsiak. Ahogyan közeledtetek néhány menekülőbe futottatok, többen félreugrottak előlük, most nem számított, hogy mutánsok lehetnek-e vagy pedig sima járókellők.
- Nyugalom testvére, annak is eljön az ideje – mondta a kékhajú a férfit nyugtatva.
Úgy tűnt, hogy annyira mégsem azok a nagy legények, mert többen egyre inkább lemaradtak, és voltak, akik megfordultak és inkább a tömeggel futottak együtt. De amikor felvetette, hogy nincs helye békés tárgyalásnak többen megtorpantak és helyeselni kezdtek. Mire a közelbe értek, csak egy férfi volt látható a fekvő test mellett. Olyan tíz-tizenöt méter választhatta el a társaságot a mutánsok korábbi gyülekező helyétől. Frank-nek is sikerült felállnia és a többiekkel szépen lassan beértek a fiatalok mellé. Akiknél úgy tűnt, hogy egy szószóló hatására igen paprikás lett a hangulat.
Abban a pillanatban, ahogyan Zöld ördög feltette a kérdést, hogy ki tart vele nem messze tőletek újabb két lövés dördült el a fák közül. ez itt már túl sok volt a csürhének és mindenki futásnak eredt pánikolva, Kevint és Franket feldöntve az ellenkező irányba, pillanatok alatt ők ketten maradtak ott és a kék hajú fickó, aki a köhögése miatt nem tudott tovább menni. Csak állt és köhögött és köhögött.

Úgy tűnt, hogy a lövöldözés nem maradt teljesen figyelmen kívül ugyanis a távolból nagyon halkan rendőrök szirénáinak hangját lehetett hallani…

//Elnézést a kései reagért, de az egyik oldalon, ahol admin vagyok balhé volt az este…//


#16 2009-05-30 11:06:22
Quentine Constantine
*Meglepő utazásban van része Quentine-nek, a férfi emlékei mintha elmosódtak volna, zavaros kavalkád az egész. Korábban is voltak már ilyen tapasztalai, általában akkor, ha fogyatékosokon használta képességét, akik képtelenek koncentrálni a körülöttük történő eseményekre. Talán a túl közeli, hirtelen és erőszakos halál okozta ezt most a férfinél? Mindegy, a lényeg nem derül ki, mint egy viharos látomás, de egy lakást lát - nyilván az orvos lakása -, és felfeszített padlódeszkákat, amiben egy dosszié van eldugva. Vajon visszatették a dossziét? Semmi más érdekes információ nem derül ki, és a kapcsolat megszakadtával Quinn újabb lövéseket hall a háta mögül - jól ismeri ezt a hangot, Desert Eagle, zakója alatt épp egy ilyen kéziágyú lapul. Válla felett hátrales, de nem látja pontosan, hogy ki lőhetett a nagy tömegtől, ami mindenfelé szétrohan. Feláll az öregtől, alaposan körbekémlel, csürhe itt, csürhe ott, egy fickó egy fán, egy fotós... Egy fotós? Mi van, ha őt is lekapta? Mi lenne, lesz egy fényképe, amin egy öltönyös fickó egy másik pulzusát nézi, nagy ügy. Quentine olyan hosszan szippant a cigarettából, hogy úgy tűnik, már vége sem lesz, aztán egy köhintéssel együtt fújja ki a füsttengert, látszólag nem nagyon hatja meg a kis lövöldözés. Egy aktivista mindenképp harcra akarja buzdítani az embereket, persze nem akar az élvonalban harcolni, talán ezért is nem sikerül a terve, és az emberek szana-széjjel rohannak. A bérgyilkos a földön fekszik valahol arrébb, nyilván a maszkos fickó lőtte le, aki követte, és akit Quentine korábban jófiúként azonosított be - úgy tűnik, igaza volt. Elég nagy ott a felfordulás, nem kéne a tömeg, de a fickó nem valószínű, hogy köpni fog, vagy ha mégis, talán nem mindent és nem az igazat. Egy pasas, egy kék hajú pasas, egy kék hajú punk aktivista pasas köhög már hosszú másodpercek óta nem messze Quentine-től, ami egyrészt kezdi zavarni, másrészt Quinn elkönyveli magában, hogy az esti híradóban újabb áldozata lesz a különös drognak, ezúttal egy kék hajú punk aktivista pasas. Nem kár érte, de valakitől kapnia kellett a cuccot, és ez az infó is fontos lehet az orvos ügyében. A lakásra el kell mennie, ez már biztos, de talán kaphat itt még valami pluszt - jobb is így, addig lecsitulnak a dolgok a bérgyilkos körül. Szirénák. Újabb szippantás a cigarettából, ami lassan tövig ég, így Quentine elpöcköli a parkban, és mire a punkhoz ér, már újabb szál füstölög a szájában. Bele kell húznia, mielőtt kiérnek a zsaruk, talán lesz még ideje egy futó érintést váltani a bérgyilkossal is.*
-Jól vagy haver? *Kérdi Quinn, és egy baráti hátbalapogatást kap a srác, mintha ez csak egy egyszerű félrenyelés lenne. Persze ez se nem baráti, se nem hátbalapogatás, sokkal inkább egy kiváncsi emléknézegetés, mivel Quinn ügyel rá, hogy bal keze a fiú tarkóját is érintse. Quentine-en nincs semmi jel, ami arra utalna, hogy mutáns lenne, így talán a fickó sem kezd keménykedni vele - és a köhögése amúgy sem engedné. Újabb utazás kezdődik tehát, ezúttal a kék hajú punk elmúlt három napjába, hogy kiderüljön, mitől köhög ilyen szépen, hol és ki árulja a cuccot, és egyéb nyalánkságok. Nehéz nap ez a mai - gondolja Quentine, hiszen nem elég, hogy egy srácot le kellett lőnie, aki amúgy jó gyerek volt, csak hülye, de most ráadásul pont abba a komoly eseménysorozatba cseppen bele, amiről két napja elhatározta, hogy kimarad belőle. Természetesen Quentine-nek már legalább négy különböző összeesküvéselmélete van a drogról, az orvos haláláról, a tüntetésekről, és persze az itt jelenlévő két lelőtt férfiről - akik közül az egyik még él.*


#17 2009-05-30 11:50:42
Hjuchia Sakura
Teljesen kiürül a hely viszont valaki befutott a fák közé majd két újabb lövés dörren kis idő elteltével. A fák felé indulok meg, szapora léptekkel de körbelesek mert kellemetlen lenne ha rám is lőnének. Eléggé értem a lopakodás művészetét, egyépként nemlennék jó lesifotós így minál közelebb próbálok férkőzni a jelenlévőkhöz a fák takarásában. Tisztán látom, hogy valószínüleg az első lövést leadó ember fetreng a földön lőtt sérültel de nem látom hol van az aki rálőtt. Lekapcsolom a vakut, hogy véletlenül se süljön el és kattintok párat a fegyverről és a hapekról. Bár szinte kislányos már ahogy sikitozik. Énmeg elmebajos, hogy lábonlőtt férfiakat fotózok. De ilyen az élet, szar a munkám ez van. De itt legalább nincs kutya.
Mindegy, kutyáktól elszakadva körbetekintek, hátha sikerül kiszúrnom a két lövést leadott alakot is. És remélni, hogy rám nem akar lőni.


#18 2009-05-30 12:28:15
Patriot
*Az Ördög szótlan marad egy ideig, míg a tömeg mögött van. Sajnos nem a várt cselekmény sorozat történik. Kéne egy kis motiváció nekik. A férfi épp indulna, de a tömeg eszméletlen ki merre lát módon lökik fel Kevin-t. Újabb lövés az oka.*
~Nocsak. Egyre jobb a dolog.~
*Mosolyodik el. Majd a Park egyik közeli csatornanyilásához rohan, ahová bedobja a két táskáját, alaposan ügyelve, hogy senki nem tudja elvinni. *
~
-Nocsak? Csak nem előre tervez ez a kis féreg?
-De igen! Nos? Büszke vagy rám?
-Büszke? Talán. De inkább provokálj ki még pár halált valahogy.
-Rajtam nem múlik…
~
*Ezzel vissza szalad a lázadók tömegéhez. Egy fajta vidámpark ez Ördög számára, kiben egyre jobban elszabadul Halál. Az örjöngés, elvesztett életek, pánik. Csak olaj a tűzre, hogy Kevin másik énje kitörjön. Percek kérdése. Közben ide oda pillant, és csak heregeli magát. A sok mutáns. A düh. A pánikolt emberek. A csodálat. Majd arca, testsúlya, magassága, egyszóval mindene a múlté lesz. Mert megérkezik a Zöld Halál.*



#19 2009-05-30 17:39:49
Walter
Ha elég ideig követem, talán elvezet a társaihoz… Csak akkor fogok lőni, ha észrevesz vagy valamilyen módon akadályozva lenne a követése. Nem kockáztathatom meg, hogy esetleg végezzen magával, amennyiben egy merénylőről van szó. Akkor kell legyen valaki, aki felbérelte, és--

Két lövés… Mi ez? Hátulról jött…

Hátranézek, és egy nőt… nem is, ez még csak egy KISLÁNY! Nem lehet több 19-20 évesnél, sőt talán annál is fiatalabb… Fegyverrel a kezében?! Kiskorú fegyverrel, ez már önmagában bűn, de belekontárkodik az ÉN nyomozásomba?! Ó, Uram, csak nők ne lennének…

De legalább nem ölte meg a merénylőt. Lábon lőtte.

A pisztolyommal megeresztek egy lövést az ostoba lányka felé, de csak elé célzok, a talajra.

- FORDULJ VISSZA! AZONNAL!

Ezután futok oda a merénylőhöz… Egy férfi. Vajon ember? Mutáns? Egyedül dolgozott vagy volt társa?

Ha rendben elérek hozzá, a pisztolyom csövét a homlokához szorítom, a másik kezemmel pedig belenyomom teljes erőmből pár ujjamat a lőtt sebébe, és csavargatni kezdem. Ó igen, a kínzás édes élvezete… Beleborzongok…

- KINEK DOLGOZOL, MOCSOK? MIÉRT LŐTTÉL A TÖMEGBE? FELELJ!!!


#20 2009-05-30 20:36:47
Shadow
Talál, bár csak a második, de így is zene füleimnek az ahogy üvöltözik. De eme szép pillanatot megzavarja egy lövés, ami előttem csapódik a földbe, majd egy parancsnak ható üvöltés a másik maszkostól, amitől csak félre húzom a számat, s nézem ahogy oda fut, hogy kihallgassa a fickót.
~ Na abból már nem eszel öreg ~ nézek rá, s felemelem a pisztolyt, s célzott lövést adok le, úgy, hogy a fejétől nem messze zúgjon el a golyó, majd érjen talajt, majd megszólalok.
- Ezt lőszer elfogyásig is játszhatjuk, de nem vagyok játékos hangulatban, azaz még az előtt lépj le, mielőtt meggondolnám magam! Ez a kis senki az én áldozatom, s nem megyek sehova, amíg nem lesz dalos madárka a reszkető féregből. – közben már fejre célzok, s közeledek a két maszkos alak felé. Hangomból hűvös nyugalom cseng, s nem úgy tűnik, hogy bármi érzelem megjelenne az arcomon, vagy épp a szememben. Oda megyek az áldozatomhoz, s ha a másik maszkos nem csinál semmilyen hirtelen mozdulatot, akkor egy nem épp kellemes mozdulattal a meglőtt pasa büszkeségére taposok, s a homloka közepére célozva nézek rá.
- Remélem elég érthetőek voltak az előbbi kérdések és nem kell megismételnem, amit az előttem szóló olyan szépen kifejtett, mert az az egyik kezedbe kerül minimum – hangomból hűvös nyugalom cseng, ahogy hideg, üres tekintettel nézek le a fickóra, s a kakas kattanását lehet hallani, ahogy felhúzom. Majd a másikhoz intézem a szavaimat.
- Ne állj az utamba, s amint ez a féreg köpött azt is felejtsed el, hogy láttál valaha is... - fülem megüti a szirénák zaja, de meg se rezzenek. Csupán egy mosoly ül az arcomra. Elég gonosz, főleg ahogy a kis féregre nézek a célkereszten keresztül.
- Nagyon fogy az időd, amit eme világon tölthetsz... - suttogom csendesen, s azért figyelek a másikra is.


#21 2009-05-30 21:57:35
Frank Walter

Piff-puff! Hehe… Mi ez? Ki lövöldöz? Mindegy… messze van… Hehe… B*ssza meg! Bah! Ááá! Vigyázz, ostoba betonnyalogató! A fejedet… BRÁGH! Püff… Aúúú… Fűűűű… Hehe… Ég… Hehe… Fekszem… Hahahahaha! B*sszátok meg! Hahahaha! Na jó… Álljuk feeeeel! Így… f*sza. Jól van… Hoppá, Kékhaj ki akarja hányni a belét. Hé… Hehehe… Jól vagy? F*sza minden? Csak… Szarul nézel ki. Minden nyalós?


#22 2009-05-31 09:19:56
Thorhalla
Quentine odaér a trióhoz, a kékhajú köhögött, így sikerült hozzáérni a tarkójához is és megláthatta az emlékeit. Meglepő módon drogokkal kapcsolatban nem talált semmit a férfi, azonban egy üvegcse feltűnt, amiből a srác napi három darab fehér pirulát szedett. Semmi jelzés az üvegen. Az első napon még jól volt, két temetés, a két tüntetőé, megázott rajta, majd másnap már rosszul érezte magát. Haverok, akikkel beszélt és igen a mutánsok tehetnek szerintük mindenről. További fehér gyógyszerek, a hangulata nem változik tőle, csak egyre betegebb, majd beszélgetések, előző este telefonüvöltözés, hogy nem ezt ígérték, ennek nem lett volna megtörténnie, majd pedig semmi fontos és most itt van a parkban. És a tüdejét kiköpi.
- Jah, jól, köszi haver – mondta majd köhögött tovább.
Közben Kevin felkászálódik és sikerült a közeli csatornába beledobni a abba. De mire ezzel végez nem maradt más „lázadó” a környéken csak ti. Frank kérdésére a kékhajú ránéz a srácra, mostanra már veríték is látható az arcán és pillanatok alatt szürkült be az egész.
- Nem hiszem…
Mindkettejükre nézett, szemében félelem csillant, majd pedig a arcát eltorzította a fájdalom és a mellkasához kapott és eldőlt a földön.
- Segítsetek… - hörögte.

Sakura kellően közel van ahhoz, hogy mindent láthasson és halhasson. A két lövés utána egy maszkos férfi rohan oda az áldozathoz, amikor az hátraüvölt, akkor sikerült egy hosszú feketehajú nőt is kiszúrni a fák között a kezében egy pisztollyal, meg volt, aki lőtt. Ismét egy lövés, ezúttal a ballonkabátos részéről. Rorschach, amint odaért a földön fekvő áldozathoz az rettegve nézett fel a maszkos férfira, majd pedig ismételten felüvöltött, amikor belenyúltak a combján levő lövésbe. A férfi üvöltözik, majd pedig amint a torka már kikészült ettől halk nyöszörgésbe csap át az egész. A férfi végül ismételten felüvölt, amikor Shadow a büszkeségére lép, a szemében félelem csillan és végül nyöszörögve szólal meg. Sakura, ha közelebb megy egy kicsit, akkor mindent halhat a beszélgetésből.
- Nem tudom… - nyöszörgött. – Csak egy megbízatás volt, névtelen. Annyi, hogy öljem meg a fickót mielőtt ostobaságokat kezdene el fecsegni, ami néhány fejesnek igazán nagy gondot okozhatna. Mocskos mutánsok… ők a felelősek mindenért szerintük. Fogalmam sincs mi zajlik itt, mindent csak a hírekből hallottam, és olvastam… ha kérdezősködnék már régen halott lennék… egy kis senki vagyok… de, de… ha elengedtek esetleg tudok segíteni… nevekkel…


#23 2009-05-31 13:00:36
Hjuchia Sakura
Megint lőnek párat. Ilyen közelségből összerezzenek a hangjára, nem nagyon vagyok ahoz hozzászokva, hogy mellettem lövöldöznek. Bár ha belegondolok volt mikor fegyverrel kerkettek el a telepről de az mellékes mert tudtam, hogy vaktöltény. De ezek igaziak és gyilkolási szándékkal hagyják el a fegyver csövét. A két fegyveres a lőtt sérült mellé került. Haláli egyik a sebébe kotorászik a másik meg a lába között szeppel közbe fegyvert fognak rá. Mintha elakarna futni tényleg. Látszik rajta, hogy mindjárt lábra kap és elszalad.. Barbár módszerek fuj.
De hatásos valamibe beleakar kezdeni de innen nem fogom hallani. Közelebb sunnyogok hogy halljam de talán túl közel is. Most egy új találmány bukkan fel a zsebből. Méghozzá a diktafon. Egy hangtalan idnítást követően az ürge minden nyögése és szava felkerül a szallagra, ha a másik kettő meg még szól akkor az övéké is.
Szépen befejezi a mondandóját a hapek, jönne a válasz a fegyveresektől mikor kellemetlen hang zengeti meg a nyögés csendjét. Egy hatalmas kattanás ami jelzi, hogy vége a szallagnak és a play gomb szinte ki lövi magát a helyére.
Ha meghallják a kattanást ami nagyon valószínű: Bőröm addig sosem látott gyorsasággal fakul hulla fehérre, szinte hajam is megőszül abban a pillanatban mikor a kattanás elhangzik.
~Ba..g ilyen nincs.... Ezek most lefognak lőni...~


#24 2009-05-31 14:28:12
Walter
Ostoba kislány! Ostoba, bolond, amatőr kislány! Ha nem lenne kiskorú, már rég egy fára lógattam volna a beleinél fogva… de azért nekem is vannak elveim. Még ha nő is… akkor is csak egy gyerek. Egy gyerek pisztollyal.

Ez a város egy ürülékkel teli gödör, amelyben egyre több a csótány.

Mint ez a férfi, aki most szánalmas módon az életéért könyörög.

- Talán Isten megbocsát neked, féreg… de én nem.

Megérkezik a kislány is, és sajátos módon lát hozzá a merénylő kínzásához. Aljas módon az egyik legérzékenyebb pontjára tapos…

Az arcom mögött félmosolyra húzom számat. Nem tagadhatom, hogy ez tetszik. Ránézek a lányra.

- Tisztázzunk pár dolgot, kölyök. Nem tudom, hol vannak a szüleid, hogy vannak-e egyáltalán, és hogy miért ringatod magad abba a téveszmébe, hogy hagyom egy gyereknek, ráadásul egy kislánynak, hogy beleártsa magát a nagyok dolgába. Láthatóan van benned valamiféle igazságszeretet és a Gonosz elleni harchoz megfelelő energia és odaadás, ami talán, TALÁN ellensúlyozza azt a két sajnálatos tényt, hogy nőnemű és kiskorú vagy. Ezért most elengedlek egy figyelmeztetéssel, mely kegyben igen ritkán részesülnek azok, akikkel valaha szóba elegyedtem. Takarodj… és élj az Úrnak tetsző életet.

Majd visszanézek a merénylőre.

- Még nem hallottam egyetlen konkrét nevet vagy adatot sem.

Egészen közel hajolok hozzá.

- Mint mondtam, én nem bocsátok meg egy ilyen ocsmány senkinek, mint te, aki lesből, gyáván vadássza le az áldozatát. Te itt mindenképpen meg fogsz halni. Ezen a tényen már nem tudsz változtatni. Azt viszont eldöntheted, hogyan halsz meg, és hogy milyen sorsra jutsz majd a Túlvilágon.

A pisztolyommal a férfi fejére célzok.

- Egy gyors lövés a fejedbe, és azonnal meghalsz. Fájdalommentesen. Gyorsan. Nem fogsz többé szenvedni. Vagy…

Kezemmel belemarkolok a földbe, és egy keveset rászórok a merénylőre.

- Ások neked itt egy lyukat. Kivágom a nyelved és a szemeidet. Ezután megkötözlek, majd élve eltemetlek. Jó mélyre. Sötétben, egyedül, lassan, NAGYON LASSAN fogsz kimúlni, miközben férgek zabálják a beleidet. Nem szép halál. És a szenvedéseid utána folytatódnak a Pokolban is, ahová kerülsz a tettedért. Mert ha nem kapok most tőled neveket, Isten haragja is lesújt rád, és sosem nyered el a bocsánatát.

Lássuk, hogy dönt ez az emberi csótány. Ez a genny, amely bizonyára heroinnal és gyermekpornográfiával tengette szánalmas napjait.

Veszettség sújtja ezt a várost. De annyit tehetek, hogy Isten erejével néha letörlöm a tajtékot a szájáról.


#25 2009-05-31 15:45:39
Shadow
Figyelem a kis dalos pacsirta szenvedését, majd a másik férfi hozzám szól, akkor rá pillantok szemem sarkából. Amit mond kicsit se tetszik, s készülök válaszolni, mikot megcsörren a mobilom.
- Árnyék! Felszívódás! Azonnal! - Hallom a parancsot, amit szó szerint úgy üvölt bele egy eltorzított férfi hang a telefonban.
- Uram, igen uram! - válaszolom csendesen, miközben elrakom a telefont. Lehet hallotta a másik fickó is, de ez most nem érdekel. Lenézek az alakra, majd megszólalok.
- Egy szép világban lehet ez így megy, de nem abban élünk... Emberek tartanak láncon akár egy kutyát. Emberek kovácsolták a vasat, amiből a cellám van, s láncaim, amiben sínylődök születésem óta. Az emberi felsőbbrendűség tudat és lenézés kovácsolt belőlem pusztító fegyvert születésem óta, s vették el a szüleimet születésem után. Azóta vagyok a nagyok kezében a fegyver, mely pusztít, ha épp úgy akarják. Nincs számomra más élet, s nem félek a haláltól. Felkészülten várom, mert tudom, hogy ha a vallást nézzük hova jutok. Pokolra az eddig megölt lelkek miatt, mert az senkit se érdekel, hogy parancsra tettem e vagy sem. - szemeim megváltoznak, s függőlegesen megnyúlik a pupillám, s eredeti sárkányhoz hasonló szemeimmel nézek le a lőtt férfire. - Ha papnak hiszed magad, akkor imátkozz egy jobb világért... Talán az urad meghallgat egyszer... - ezzel felveszem a napszemüvegem, s leszállok az ipse férfiasságáról, aki fellélegezhet most egy kicsit, bár tuti nem mer nagyon.
- Fölösen faggatod. Ahogy én is csak azt ismerem aki engem ugráltat, s senki mást, ráadásul az ő neve is lehet hamis, úgy ez se ismer többet, de nem engedhetem, hogy valakinek köpjön rólam, hogy látott... Nem mondom azt, hogy sajnálom, mert számomra ez a szó semmit se jelent... Lehet kislány vagyok korilag, de kiverték már rég belőlem, csak, mert az emberek megtehetik az olyanokkal, mint én... - a pisztollyal készülök szétlőni az ipse fejét, mikor a kattanást meghallom, s oda kapom a tekintetem amerről jött a hang. Azonnal váltok alakot, a pisztoly, táska, Syn Lora Black névre kiállított személyigazolványom, jogsim és ruháim a földön kötenek ki, míg én kismadárként röppenek el egy nagyobb ívet leírva a leskelődő háta mögé kerülve a lehető leggyorsabban, ahol újra alakot váltok, de most eredeti alakomat veszem fel, s ha sikerül a meglepetés erejével rárontanom, akkor leütöm hátulról, majd ahogy leguggolok úgy visszaveszem az eddigi emberi alakomat.
- Ide dobná szentember a ruháimat? - kérdem, miközben megmotozom a nőt, s keresem nála a felvevőt, meg más ilyen eszközöket. - Ha most azon agyal, hogy itt az ideje a szent beszédnek, akkor kiméljen most meg tőle, ha kérhetem... – amit találok nemes egyszerűséggel elkobzom egyenlőre, s teljesen nyugodt arccal állok fel, s ha nem dobta oda a ruháimat a maszkos alak, akkor oda sétálok értük. Ha pisztolyt szegez rám, akkor persze megállok. Ha a ruháimat oda dobta, akkor hamar felöltözök, s úgy indulok meg a többi cuccom felé, bár lelövetni nem fogom magam értük, de nem is mondok le a felszerelésemről...

#26 2009-05-31 21:15:21
Quentine Constantine
*Quentine nem lát dílert, csak fehér bogyókat, nyilván ez az anyag, ami okozza a betegséget. Vagy a megfázás, mivel megázott a temetéseken. Talán a gyógyszer csak gyengíti az immunrendszert. Quinn nem lett sokkal okosabb, de legalább már tudja, hogyan néz ki a szer, és hogy üvegcsében tárolják. Egy zöld pasas tűnik fel a színen, ahogy Quinn elengedi a férfi tarkóját, nyilván egy mutáns az ittlévők közül, akinek a stressztől előjött a képessége. Kit izgat?! Quentine elfordul a férfitől, aki azonnal a földre esik, mellkasát fogja, és egyre rosszabbul van. Legalább a rendőrök először vele lesznek elfoglalva. Marad még egy lényeges pont, a bérgyilkos kiléte és munkaadója. Ahogy Quinn arra pillant, rögtön el is indul, kivételesen megszaporázza lépteit, mert a zsaruk már nem lehetnek messze. Két fegyveres alak, egy nő, elég fiatal, és a maszkos pasi, aki a bérgyilkos lábán lévő sebben turkál. Mélyet szippant Quentine a cigarettából, mintha ez adna neki erőt a futáshoz, jól látja, hogy a fotóriporter a két fegyveres elől bújkál, kevés sikerrel. Az egyik hirtelen eltűnik, vagyis majdnem eltűnik, mert valójában egy madárrá alakul, aztán újra vissza, és kiüti a fotóst. Erről ennyit, így már Quinn-nek sem kell aggódnia legalább miatta. A nő aztán visszamegy a ruháiért, miközben a maszkos tovább vallatja a bérgyilkost. A ruhák átadása, vagy elvétele után érhet oda valamivel Quentine, ekkorra már jócskán kifáradt, liheg is.*
-Az Isten verje meg! Le kéne szoknom, komolyan le kéne. *Jegyzi meg, ahogy megkerüli a fekvő férfit, és legugol a feje mellé, fegyverét egyelőre nem veszi elő, bár nem biztos benne, hogy a nő, és a maszkos pasas szívesen látja itt.* -Kérem, ne is zavartassák magukat. Csak foglalkozzanak a madárkával, vagy dalolt már? *Teszi fel a kérdést, mintha valóban érdekelné a válasz, miközben bal kezével lerántja a maszkot a merénylőről.*
-Csak egy másodperc, és én már itt sem vagyok, talán meg tudom könnyíteni a maga dolgát is. *Mondja Quinn a fegyveres maszkosnak.* ~Ezaz, tartsd őket szóval, amíg végre megtudod, ki a pasas, csak addig ne durrantsanak le. Ez a maszkos fickó valami önjelölt igazságosztónak tűnik, de nem esküdnék meg rá, hogy nem lő le, ha hátráltatom. Jobb, ha mostantól kussolok.~ *Ha sikerül leszednie a maszkot a férfiről, akkor bal tenyerével egyúttal futólag érinti a férfi homlokát, ezúttal részletes információkat akar kapni a merénylő utolsó három napjáról, minden beszélgetés fontos lehet. Tény, hogy ettől már eléggé el fog fáradni Quinn, de ez még létfontosságú lehet az ügyben.*


#27 2009-06-01 03:27:17
Thorhalla

A férfi ismét felüvölt a félelemtől és lassan érzitek a vizeletszagot is, ami felőle jön. Ekkor jött a kattanás a távolból a férfi már-már válaszolt volna, de ismét felüvölt, amikor Shadow egyszerűen eltűnt onnan és csak a ruhák maradtak a helyén. Közben a nő megjelent Sakura mögött, de nem sikerült jól eltalálnia a nőt, igaz az a földre került, de az eszméleténél maradt és ekkor ért oda Quentine is Rorschach mellé. Sikerült lerántania a maszkot a férfi arcáról és egy teljesen átlagos alak néz fel rátok rémült arccal.



Ahogyan a homlokát érintette a férfinak Quentine, látott egy alakot, a Természettudományi múzeum mellett, Black Jack néven emlékszik rá a fazon. Az pedig nem volt túlságosan messze ide, sőt egy köpésnyire csak. Nem először találkoztak itt, ez is világos az emlékből. Egy borítékot adott át, benne pénz, a pisztoly, és egy fénykép arról a fickóról, akit lelőtt. Semmi magyarázat, semmi. Ennyi, majd pedig a férfi elkezdett Rorschach kérdéseire választ adni.
- Black Jack – nyöszörögte. – Black Jack bérelt fel, itt közel a Central parkhoz – folytatta. – A nyugati részen... A Természettudományi Múzeum mellett találhatod meg, ott szokott lenni... nem mondott semmit… nem tudok róla semmit… ő üzletel nagyokkal… ő biztosan tudja, hogy miért… én csak a képet láttam és a pénzt kaptam. Kegyelmezz, könyörgöm… elvihetlek hozzá…
Ezt is végig kellően olyan hangosan mondta, hogy Sakura és Shadow is halhatták. Közben a szirénák folyamatosan közeledtek hozzátok.

A kékhajú pedig továbbra is hörögve fekszik a földön, a mellkasát markolássza és próbál levegőért kapkodni.


#28 2009-06-01 11:21:48
Hjuchia Sakura
Nem igazán sikerül felfognom mi történik hirtelenjében csak az ütést a tarkómon érzem amitől a földre esem. Szerencsére nem ájulok el de nem látom jó ötletnek, hogy most felkeljek. A támadóm elkezd kotorászni a zsebeimben. A diktafon ami kattant a kezemből kiesve hever a földön. Belső zsebemben az irataimra lelhet, külső zsebemben notesz és tollak. A fényképezőgép a nyakamba lógna ha nem lennék a földön így a pántja a nyakamban a gép a földön hever mellettem.
~A francba máár. Ha ez most összetöri én agy.... kapok. Nemár egy vagyon az a cucc ami nálla van. HA összetöröd csajszi véged lesz hirtelen... Na jó nagy lehetett az ütés ha a gondolataimmal is már vitatkozok ezzel az izével..~
Talán ha kínai kajáldába járnék és kapnék szerencsesütit köbö ez állna benne: http://t3.imagechef.com/ic/imgout/sampeae18e1c81e2ad05.jpg
Az irataimat ha megnézi, ha egyáltalán érdekli, hogy kit ütött éppen meg a következők derülnek ki:
http://t3.imagechef.com/ic/imgout/sampd6cac8666b1fadfb.jpg

De egyenlőre éberen :zzz: . és figyelem a beszélgetést. Főleg a fontos információkat. Csak el ne fejelcsem mert most VALAMIÉRT nemtudok jegyzetelni. Hát igen. Ez van kinek nincs esze legyen notesze...nade ha elveszik a noteszét akkó mivan?..


#29 2009-06-01 12:33:16
Patriot
~Kevin!!! Valamit csinálj!! Nem…
*Ezzel a Zöld Halál elhallgat és térdre csuklik. Mivel nincs körülötte senki és semmi, ami számára tápláló lenne, ezért brutális énje távozik. Nincs káosz, zavar, félelem, halál. Ezért Kevin Morison arca ismét a régi. Bár kissé meggyengűlt, de talpra áll. Alig valami rajta, szakadt ruhadarabok.
Ezzel elindul a csatornába elrejtett holmijához. Beugrik oda, majd beöltözik. Légdeszka, bombák, ruha, kard. Minden, ami tükrözi azt, hogy a félelem mag ki elé áll a mutánsoknak. Ezzel kirepül deszkájával, de nem hangzavar közepette. A magasba emelkedik, és megpillant egy kékhajú illetőt. Majd leereszkedik hozzá. *
~Kevin?! Valamit tegyél. Nem akarok itt rostokolni…
*kéri Halál, a kiszabadulására áhítozva.*
-Várjál.
*Ezzel leszáll a megsérűlt kékhajú mellé. Arcába néz, és hozzá szól.*
-Gratulálok! Szép káoszt idéztél elő. Tetszett.
*ezzel tapsolni kezd.*
-Ki bérelt fel eme brilliáns terv érdekében?
*Kérdi, miközben hosszú körmeit a nyakához teszi, ezzel fenyegetve őt. *
-Bizonyára nagy koponya az, ki kiírtaná a világunk szégyeneit, a mutánsokat.
*Ezzel várja a férfi reagálását.*


#30 2009-06-01 17:13:48
Halloween
~ Ne, ennek vége. ~ gondolom, ahogy lehuppanok a fáról. Mindenki kiszórakozta magát mára. De nem lenne jó, ha az ilyen, és ehhez hasonló atrocitások megszokottá válnának, a végén kitennék a szűrömet emiatt a Cégtől. Nem kellemes elképzelés. Hirtelen elhatározásból az ittmaradt személyeket veszem célba. Mikor odaérek, az egyik fazon épp mond valamit, de nem értem tisztán, csak a "udományi Múzeum"-tól. Ezt sajnos csak "tudományi Múzeum"-ig tudom kiegészíteni, de hogy milyen tudományról lenne szó, halvány lila gőzöm sincs.
- Elnézést, mi történt itt? Segíthetek valamiben? - érdeklődöm megszeppent hangon, mint véletlenül rosszkor, rossz helyre tévedt egyszerű járókelő lennék.


#31 2009-06-01 20:18:22
Walter

Ez a leányzó… A szavai bölcsebbek, mint gondoltam, és egyértelműen sokat megélt már. Tapasztalt a kora ellenére. De akkor is… nő, aki beleártotta magát az ügyembe.

- Nem akarom többet hallani a hangodat. Rengeteget beszélsz, feleslegesen. Inkább takarodj, ahogy az imént--

Nocsak. A lányka eltűnik… illetve átváltozik madárrá. Remek. Egy alakváltó mutáns. Nem az első, akivel találkozom. Kellemetlen alakok, sosem kedveltem őket. Ezeknél csak a teleportálókat gyűlölöm jobban. Miközben folyamatosan a merénylőt figyelem és rajta tartom a fegyveremet, a lány holmiját odahajítom neki.

- De most már maradj veszteg ott.

Ó, Uram, ez nem lehet igaz… Mire észbe kapnék, megint itt van valaki, egy férfi, aki… mit akar ez?

- AZ ISTEN SZERELMÉRE, MOST AZONNAL--

Lehúzta a maszkját és megérintette a homlokát. Nem igazán érdekelt a merénylő arca, csak az információkat akartam…

… de végre megkapom őket.

Komótosan felállok, előveszem noteszemet és tollamat, majd lejegyzem a nevet: „Black Jack”. Heh. Milyen különös név. Nyilván egy újabb istentelen barom, aki azt hiszi, ostoba álnevekkel elkerülheti a hatóságokat.

Talán azokat el is persze… de Isten haragját semmiképp.

Aztán a helyszínt is leírom: Természettudományi Múzeum. Helyes. Jól sejtettem, ez az alak csak egy senki, egy bérenc.

- Helyesen tetted, hogy válaszoltál. Ezzel utolsó perceidben végre valami jót is cselekedtél. Az Úr bizonyára valamiféle… kisebb kegyelmet ad majd ezért. Tőlem pedig gyors halált kapsz.

Egy lövést eresztek a férfi fejébe. Immár a lelke Isten kezében van. Ámen.

Ezután a pisztolyom az újonnan érkezett férfira szegezem.

- Magának mi köze ehhez az alakhoz és az alakváltó lányhoz? Gondot fog nekem okozni?


#32 2009-06-01 20:45:12
Quentine Constantine
*Quentine megmerítkezik a férfi emlékeiben, közben kisebb fejfájás környékezi, érzi, hogy rövid időn belül túl sokszor használja képességét, szünetet kéne tartania, de csak ezután. Black Jack, Quinn pontosan látja a férfi arcát az emlékekben, és a borítékot. A férfi rögtön dalolni kezd, így Quentine munkája látszólag haszontalan, ő mégis sikernek könyveli el, látta Black Jacket, felismerné, ha újra látná, nincs szüksége a merénylő segítségére, hogy elvezesse őt a fazonhoz. Egy gond van már csak, az információ más kezébe is eljutott, ahogy Quinn körülnéz, elég sokak kezébe: a riporter, a nő a Desert Eagle-lel, a maszkos fickó - még a legszimpatikusabb, mind közül - és egy újonnan érkezett csávó, talán ő mászott korábban fára. Kérdezősködik, a fenének kérdezősködik, és miért van mindenkinél fegyver? Semmi esély rá, hogy Quinn csendesen távozzon, és aztán végezhesse a dolgát, mindenki tudja, hol van Black Jack, és ha elviszik magukkal ezt a férget, meg is találják őt. Ekkor azonban a maszkos férfi biztossá teszi, hogy senki nem viszi sehova élve innen a merénylőt. Valami vallási fanatikus lehet, merül fel Quentine-ben - és egy pillanatra eszébe jutnak mentorával töltött évei, melyek során ördögűzést tanult, sok ilyennel találkozott, aki gyilkolni akart Isten nevében -, majd feláll a hulla mellől, és nyugodt arccal pillant a maszkosra.*
-Nem ismerem az alakváltót, és őt sem, de tudom, hogy néz ki Black Jack. Inkább segítségnek mondanám, mint gondnak.
~Remek, most csapatban kell dolgoznom. Legalább arra ügyelhetnénk, hogy minél kisebb legyen a csapat.~
-A kocsim a keleti kapunál parkol, úgy lesz a leggyorsabb. De sajnos, csak két személyes. *Mondja Quinn ezzel célozva rá, hogy nem kívánja sem az alakváltót, sem mást magával vinni. Mélyet szippant a cigarettából, látszólag a pisztoly nem nagyon feszélyezi, de hiába van nála is egy, és nagyjából mindenkinél a környéken, mégis zavarja valahol legbelül, hogy egy zakkant simán lelőheti.*
-Ja és ketyeg a parkolóóra, sietni kéne, mielőtt még kiér a jard. *Újabb célzás, most parkolóórával, gyengék ezek a metaforák, meg kéne tanulni valami általános magánnyomozó szlenget.*


#33 2009-06-02 10:12:31
Thorhalla
Egy újabb lövés hallatszik, ami a ami délutánon kezd teljesen megszokott lenni ezen a környéken. Rorschach lövése azonnal végez a férfival. A rendőrök most már tényleg elég közel járhatnak, mert a szirénák is hangosak, ezenfelül halkan kutyacsaholást is lehet már hallani. És kezdtetek sokan is lenni ezen a helyen, hála a lövöldözésnek. Sikolyokat már egy ideje nem lehetett hallani, de igen a rendőrök nagyon közeledtek.

Akik elindulnak most, azok a rendőröket elkerülve elérnek a Természettudományi múzeumhoz


Zöld Ördög, amikor odalépett a földön fekvő sráchoz, az már mintha kezdte volna magát egy kicsit összeszedni, még mindig levegő után kapkodott, de legalább már nem szorította a mellkasát és a színe is láthatóan jobb volt, mint korábban. Még egy lövést hallotok a fák közül, ez már igen sokadik volt. És ti magatok is halljátok a rendőröket, meg a kutyákat is csaholni és nem messze tőletek egy holttest is fekszik. A srác felnéz, majd pedig még egy kicsit köhög, ekkor láthatjátok, hogy a keze véres lett ettől, majd pedig megszólalt.
- Én káoszt? – kérdezte fáradtan és értetlenül. – Nem tettem semmit… közöm sem volt ehhez a káoszhoz. Mi csak tüntetés előtt jöttünk ide beszélni… és meggyászolni a barátainkat… ide nem terveztünk verekedést, csak a tüntetés végére…
Kimerülten és rémülten nézett körbe, a szirénák hangjára, mintha csak most tűnt volna fel neki.
- Gyertek velem – mondta. – Ne találjanak itt a zsernyákok titeket…

A srác felsegíti Frank-et is a földről és elindul arra, amit mondott, ahol biztonságos helyet tud, abba a házba, ahol lakik.


#34 2009-06-02 18:57:24
Walter
Rendőrség. Szirénák. Kutyák.

Itt a távozás ideje. A kesztyűimben ujjlenyomatot nem hagytam sehol, a lábnyomaimat elseprem. Elteszem a fegyverem, és a férfi mellé lépek, aki felajánlotta a segítségét. Roppant gyanús, és valószínűleg mutáns. Azt állítja, nem ismeri az alakváltót. Vagy igazat mond, és egy újabb amatőr igazságkereső, vagy hazudik.

A saját érdekében remélem, hogy az előbbi.

- Egy fuvart elfogadok. Mehetünk.

Egy pillanatra se veszem le a szemem a férfiról. Pont itt, pont most jelent meg? Talán a merénylő társa, aki így akar csapdába csalni? Akárhogy is, rajta keresztül gyorsabban elérhetek a célomhoz.

Tartsd közel a barátaidat, és még közelebb az ellenségeidet. Persze nekem nincsenek barátaim. Mindenki ellenség ebben a bűntől csutakos városban.

Elindulok a férfival az autó felé, onnan pedig a múzeumba…