Central Park, Manhattan

//Előzmény: Triskelion, Manhattan//

Unottan, már-már megvetően és undorral sóhajtottam a két siránkozó „társamon”. Hogy ezek mit össze nem tudtak sírni és nyavalyogni. Bocsi drágáim, én fordultam fel alig egy nappal korábban, és ti panaszkodtok? Komolyan nem is értem miért hoztuk ezeket magunkkal, és vajon már tudja Danvers-en kívül más is azt, amit írtam neki? A nyílért nyúltam, ahogyan a kacsintást megláttam, a kedvem is egy picit kezdett visszatérni, főleg, hogy a szavaival még a gondolataimat is elterelte onnan, amerre jártak. Néhány pillanat erejéig gonosz mosolyt küldtem Clint felé, ahogyan átvettem tőle a nyílvesszőt.
- Hát úgy ismersz te engem? – kérdeztem kissé incselkedve.
A gép pedig leszállt a földre és lám, semmi bajunk sem lett. Csak bólintottam Clint-nek, hogy ó igen egy tökéletesen átlagos nap, amikor már megint meghalhatunk, harcolunk valamivel, majd a megszokott módon elvesztjük az eszméletünket. Csoda történne, ha egyszer nem így alakulnának a dolgok. A közeledő két macsekra és Párducra pillantottam, Barton szavai után pedig elvigyorodtam. Direkt kaptam a magas labdákat tőle, hogy egy kicsit visszatérjen az életkedvem? Clint mögé léptem és halkan jegyeztem meg, hogy csak ő hallja.
- Hát, céltáblának és „golyó”fogónak még használhatod őket, légy kreatív nagyfiú! – mondtam. – A kínzásoknál remekül megy!
Ezzel még hátba veregettem barátságosan, majd el is léptem mellette és még rámosolyogtam egy pillanatra, majd a lehető leghamarabb igyekeztem a témát elterelni a feladatra.
- Ki merre és hogyan? – kérdeztem. – Bár a leülünk piknikezni a park különböző részein és várjuk a rokonságomat résznél többet nem nagyon tudunk tenni.

A helikopter érkezése után kifújom magam.
-El se hiszem, landolás komplikációk nélkül - suttogom magam elé, aztán megpördülök a morgásra. Oké, csak a haverjaink, egy rakás bennszülött és egy pár tigris.
-A tigrisek is jók lehetnek valamire, csak találékonynak kell lenni - jegyzem meg félhangosan, miközben előveszem a puskámat, készenléti állapotba kapcsolom a kesztyűmet, és körülnézek.
-Mivel fogalmunk sincs, hogy hol kéne várakoznunk, és a park több, mint 3 négyzetkilométeres, szerintem szóródjunk szét, vizsgáljuk át a helyet, és ha bárki... Nem is tudom, robotot, növekedő trutyit vagy asgardit lát, szól a többieknek. Vélemény?
Nem igazán értem, miért kellett egyáltalán leszállnunk, sokkal ütőképesebbek lettünk volna, ha helikopterrel körözhetünk a park felett, és csak akkor szállunk le, ha már megvan konkrétan a hely, ahova mennünk kell.

- Köszönjük Tao, de nem vagyunk kíváncsiak a megjegyzéseidre, inkább játszd tovább, hogy Bruce vagy, mielőtt valaki elő nem vesz érte – morogtam még halkan Clint mellett, hogy maximum ő hallja és más ne.
Csak biccentettem Feketepárduc felé és már a hányinger kezdett kerülgetni Emma szavai után. Igen, határozottan takarónak vagy bundának remekek lettek volna. Meg szobamacskának, úgy még én is megtartottam volna mindkét zabut, de ide kintre inkább kutyát hoztam volna magammal.
- Jah, de egy kutyával többre mentünk volna – mondtam. – Az legalább szagot követ.
Clint-re pillantottam mosolyogva, amikor megpaskolta a vállamat, majd tetetve bűnbánó arcot vágtam.
- Lebuktam – sóhajtottam drámaian. – Legközelebb próbálok rejtélyesebb lenni. És ígérem, maximum teljesen véletlenül kerülnek oda! Szándékosság minden gyanúja kizárható lesz!
Felpillantottam Tony-ra, ahogyan odafent repkedett, remélem nem részeg és száll bele egy sirály rajba, mert akkor az ellenség lehet, hogy legyőzhető lesz, de csak mert halálra röhögik magukat. A napomat már csak ez a szellemke ronthatta volna el. Szóval már neve is volt Walter társnőjének és még Nero-ról is mondott valamit, a név nem volt ismerős, megcsóváltam a fejemet, fogalmam sincs, hogy mit kereshetett ott. Clint-re néztem, mikor mondta, hogy megszakadt a kapcsolat vele, nagyon reméltem, hogy nem csinál semmi ostobaságot, főleg, hogy idióta Parr is vele van.
- Rendben – bólintottam. – Beszélek vele és visszaszólok.
Még felvettem a célzó szemüvegemet is, majd a megfelelő irányba elindultam északi irányba, Tony meg majd szól, ha letértünk az útról. Ajánlom Barbie, hogy rendben legyél, nagyon merem ajánlani!

Stephanie valamit pusmog Clinttel, én pedig nézem, ahogy Párduc folytatja a járőrözést. Remélem, hogy elegen leszünk ahhoz, hogy minden részt lefedjünk a parkból, és ne legyenek vakfoltok.
Ghost beszéde közben a környéket pásztázom, ez a hely rohadt nagy, és nem éppen átlátható, a fák, épületek, hidak, tavak mind olyan akadályok, amik nehezítik a dolgunkat.
Bólintok Clintnek, és a fegyveremet készenlétben tartva elindulok észak felé. Folyamatosan jobbra-balra tekintgetek, mert bárhonnan előbukkanhat valami, és aztán már rólunk is csak annyit jelentenek, hogy nem válaszolunk a hívásra, de az életjeleink rendben.
-Tony, légy a szemünk, milyen messze van Barbara? Nem látszik odafentről? - Szólok az adóvevőbe Vasembernek.

Tony gyorsan mondta is, hogy hova menjünk és hamarosan meg is lett Barbie és az egyik kis patakocskánál. És Parr is ott volt, aggódva néztem Barbie irányába, az egyetlen tényleges barátom, Clint mellett a másik személy, akiben teljesen megbíztam. Ott ült és mintha sírt volna, az istenekre, nehogy amiatt boruljon ki ennyire, ami velem történt. Bár nem tudtam eldönteni, hogy melyik a jobb lehetőség, hogy miattam van padlón, vagy megint Thor. Ha Thor legalább tudok vele mit kezdeni és meg tudom vigasztalni, már volt benne gyakorlatom, nem egyszer öntöttem szegénybe lelket az utóbbi időben. De ha én… akkor sajnos nem. A „nagynéném” is volt ezen felül, rossz volt ránézni, amikor ilyen állapotban volt. Parr szavai után dühtől izzó szemekkel néztem felé, ha nem szorult volna a barátném azonnali vigasztalásra, akkor most már tényleg behúztam volna ennek a kis mitugrásznak egyet.
- Te lehet, hogy hagynád, de nekem a legfontosabb személy ezen a világon! – vicsorogtam Parr felé. – És a legjobb barátnőmet nem hagyom ott, amikor a legnagyobb szüksége lenne rám! Fordulj fel és takarodj!
A többiekkel mit sem törődve odasiettem a barátnémhoz, leguggoltam és hátulról öleltem át a vállát. A többiek úgysem ismerik és nem tudhatják, hogy mi bántja a szívét, én Clint mellett pedig vele töltöttem a legtöbb időmet, tökéletesen ismertem, és ő is engem.
- Barbie! – mondtam halkan. – Itt vagyok, minden rendben lesz.
Ekkor elengedtem, majd leülök mellé és az arcát magam felé fordítom, ha hagyja, akkor még a könnyeit is letörlöm.
- Mi a baj? Mi történt? – kérdeztem ténylegesen aggódva tőle.

Bólintok, bár nem mintha ezt látná Tony, a lényeg, hogy vettem az adást.
Aztán meg is van Barbara és Rustin... Meg az adóvevő a földön.
-Itt Caulfield, Barbara és Rustin jól vannak, vétel.
Ezzel Rustinhoz lépek, akinek kezd elegem lenni az ellenszenveskedő viselkedéséből.
-Idefigyelj Rusty, nem mondom, hogy nem érdekel, mit gondolsz, és hogyan viszonyulsz hozzánk, mert nagyon is érdekel, de ha szerinted ez a megfelelő viselkedés, hát lelked rajta. Azt viszont nem tűröm, hogy az akciót veszélyeztesd, úgyhogy ki ne vedd még egyszer az adóvevőt a füledből!
-A közelben leszünk - szólok oda Stephanie-nak, gondolom, most kettesben akarnak lenni. Nem épp a legjobb idő a lelkizésre, de egy idegronccsal nem sokat érünk, ha Loki színre lép. Arrébb megyek a lányoktól, és intek a többieknek, hogy tegyenek ők is így.
-Jó lenne, ha végre lehiggadnál, Rusty, ezek az álmok elveszik a józan eszedet, és minden barátban ellenséget látsz, pont úgy, ahogy Stephanie. Pedig már így is épp elég bajunk van, semmi szükség most még a viszályokra is. Próbálj tisztán gondolkodni, próbáld elképzelni, hogyan viselkedtél volna egy ilyen helyzetben korábban. És ne feledd: akármi is történik, mi a barátaid vagyunk.
Na jó, ezért szerintem már tényleg Oscar járna, és milyen jól beleszőttem azt is, hogy Stephanie Taonak gondol. Még néhány ilyen eset, és elhiszik, hogy Steph a zakkant, még a kezemre is játszik az állandó agresszív viselkedésével, hogy mindenkinek beszólogat, és úgy viselkedik, mint egy bunkó paraszt.

Ahogyan közelebb léptem a patakhoz már láttam, hogy min akadt ki, Thor és egy másik nő szeretkezett. Ennyire olcsó és aljas trükköt, hogy kikészítsék ezt a szerencsétlen lányt, mintha nem szenvedett volna eddig is eleget. Pár pillanatig néztem a képet, amíg fel nem ismertem a nőben Hela-t. átkozottul pocsék párosítást, persze Barbie egyből bevette, az átokba is! Megöleltem, amikor a vállamra borult, kedvesen cirógattam meg a haját és halkan mondtam, hogy minden rendben lesz. Vagyis próbáltam volna, mert egyre dühösebb volt, majd ellökött magától. Vettem egy mély levegőt, hosszú nap lesz. A kiáltásnál közelebb léptem hozzá, de még válaszoltam Tony-nak arra, amit mondott, az agresszió a legjobb megoldás ebben a percben, a végén még a páncélja törne össze, vagy menne tönkre egy villámcsapás után.
- A rokonságom nem bír magával! – mondtam Tony-nak a rádióba. – Kérek pár percet és lenyugtatom. Bocsáss meg kérlek Barbie! – mondtam halkan.
A következő pillanatban pedig már lendült is a kezem, hogy lekeverjek egy hatalmas pofont Barbarának, majd megragadtam a vállait és megráztam.
- Térj már észre! – kiáltottam az arcába közvetlen közelről és megrázom egy kicsit. – Ezt akarják! Ezt akarja elhitetni a bátyám és az apám veled! Hogy kikészülj! Hogy mindannyian kikészüljünk! Thor soha sem tenne ilyet, neked kellene a legjobban tudnod, az átokba Barbie! Az életét adta érted, szeret téged mindennél jobban, ne dőlj be egy ilyen nyomorult trükknek mint ez! A nagybátyám a pokolba elment érted, szerinted tényleg összefeküdne Hela-val?! VÁLASZOLJ!
Dühtől izzó szemekkel néztem a szemébe.
- Amit tőled hallottam a Kilenc Világ legtisztességesebb férfija, szerinted megcsalna? Ilyennek ismerted meg?! Szükségem van rád Barbie! Jobban, mint valaha, könyörgöm neked, ne hidd el, amit az apám és a bátyám el akarnak hitetni veled! Nem vagy egyedül és Thor is vissza fog jönni hozzád és soha sem hagy el téged! Szeret téged, tudom és te is tudod! Térj már észre végre!

Barbara viselkedésére felszalad homlokomon a szemöldököm, de még mindig Rusty szavaira figyelek. Igaza van, elmondhatnám neki is, amit tudok, amit Jack tud, és el is akartam, csak valahogy... Nem úgy jött ki a lépés. Amikor Rusty hozzám lép, és beszélni kezd, végre megértem, mi folyik itt. Azt hittem, én vagyok az egyetlen, aki csak azért van a shieldnél, mert bár nem ért egyet az eszközeivel, csak így érheti el céljait. De úgy tűnik, tévedtem. Gondolhattam volna, a többiek nem ismerték úgy Waltert, mint én vagy Rusty. Még akkor is, ha Rusty akkoriban egészen más volt, nem felejtette el azokat a éveket.
Először meglepettség ül ki az arcomra, aztán fürkészően nézek Rusty szemeibe, egy pár másodpercig csak nézem, közben Tony hangját hallom az adóvevőből.
-Csakis azért jöttem vissza a sheildhez, mert meg kell találnom Waltert - válaszolok halkan, és bólintok Rustynak. Az egészben a legjobb az, hogy azt hiszi, meg kell győznie valamiről. Az hiszi, Bruce-t kell meggyőznie. - Ez az egyetlen esélyünk, hogy megtaláljuk az igazságot. A valódi igazságot, nem azt, amit a shield akar velünk elhitetni. Most már látom, hogy ki az igazi társam.

Hasonlóan dühösen nézett rám, mint ahogyan én rá a pofon után. Majd elhajította a pörölyt és nem tudtam felnézni a vörös fény miatt, amit ez okozott. Ahogyan a fény elült a vihar is eltűnt, amit generált. Még vártam néhány másodpercet a szavai után, persze, hogy tudtam, hogy milyen a nagybátyám! Hallottam eleget és tudom, hogy ebből a szempontból olyan, mint én! Igen, igaza volt, simán el tudtam képzelni, hogy lefekteti Hela-t, tekintve, hogy más élő nincs arra… de ez még nem ok, nem tudni, hogy miért!
- És ha igaz is, ki tudja, hogy miért tette! – mondtam. – Lehetséges, hogy azért, hogy visszajöhessen hozzád! Nem tudhatod, hogy az a szajha mivel zsarolta meg őt, hogy az ágyába kényszerítse! Vagy milyen mágiával csábította el, ne gondolj egyből a legrosszabbra! Mit kellett megtenned?
Könnyű volt ezt mondani, főleg, hogy én is mekkora patáliát csaptam volna fordított esetben, vagyis nagyobbat, mint Barbie most. Mit tettél barátném? Mit? Tony hangjára összerezzentem, ahogyan ő is pontosan ezt kérdezte. Danvers hangja is megérkezett, ahogyan számon kéri a dolgokat, majd Ghost válaszolt. Egy olyan átjáró, amikor utána Asgardról érkeztek a harcosok Washingtonba. Nyeltem egy hatalmast, akkor ez azt jelentette, hogy apa képes lesz idejönni annak segítségével. Muszáj volt megtennie… már tudtam, hogy mit. Nem mintha nem örültem volna valamilyen szinten neki, hogy beengedte ebbe a világba, csak a miértet nem. Hacsak nincs köze ahhoz, amire Barbara soha sem felelt, hogy miként és honnan is van az Asgardi ereje, ami a bátyámnak és nekem nincs.
- Miért?! – kérdeztem. – Miért kellett az apámat ide engedned? Barbie!? Mivel tartozol neki?

Apró, alig látható mosoly bujkál a szám sarkában, még egyszer bólintok Rustinnak, aztán komoly arcot vágva nézek Barbara felé. Fények, viharfelhők, minden van itt, hogy felkeltsük Walter figyelmét. Tony is landol, de Ghosttól kapjuk az igazi magyarázatot. Szóval egy átjáró, amin keresztül Walter átjöhet a Földre.
-Ezt jól megcsináltad - morgom magamban, persze valójában nem igazán bánom a dolgot, most, hogy tudom, Walter így tud csak eljönni hozzánk.
Kémlelem az eget, és a többiektől pár métert hátrálok, ha valami nagy jön, jó lenne, ha nem egyszerre kapna el mindannyiunkat. Mert mindig valami nagy jön az elején, ezt már megtanulhattuk.
Vajon Walter tudni fogja, hogy mi a célom? Vajon tudni fogja, hogy mi Rusty célja? Ő magabiztos, mintha... Mintha beszélt volna Walterrel azóta, hogy... Remélem össze fog jönni. Nem tudom, Waltert mire törekszik, de ha nem ismerem meg az ő gondolatait, akkor én sem vagyok jobb, mint Ghost vagy azok a barmok, akik vele szövetkeztek. Talán Walternek jó oka van minderre. Talán segítségre van szüksége.