Ásatási terület

A csapda egyelőre nem aktiválódik, nem szükséges kitérést tennem. Megvárom ameddig Yana ellenőrzi a környezetet, a csapda besült, remek. Nyilván az előttünk járó másik csapat is hasonlóan belefutott ugyanígy.
- Nem számít. Időben el akarom érni a másik tanítványt. A továbbiakban figyeljen oda.
A hangom hideg és távolságtartó, más mint korábban volt. Több mint két szintet haladok lefelé, lépcső lépcső után következik. A csapdák nagy része aktiválva lett és ennek következtében az előző csapat nagy része halott, a másik tanítvány valószínűleg sérült.
~ Kissé csalódás, a riválisaim ennyire fejjel rohannak a falnak, az ősi csapdák mind egyszer használatosak, legalább néhány újratölthetné magát.
Leérkezve a legalsó szinte egy sírbolt tárul a szemem elé. Fogalmam sincs mi ez a terem, de ez nem számít egyelőre, a helyzet nekem kedvez. Ráadásul az archeológus nagyon is tudja mi lehet az egész. Én egyelőre csak az ereklyével és a másik tanítvánnyal foglalkozom.
- Az Urdrarrok közelében semmi sem lehetetlen.
Mondom halkan, aztán elegáns kimért léptekkel elindulok lefelé a lépcsőn hangosan szólva a tanítványhoz.
- Csalódtam. A teljes támogatásod feláldozod, minden csapdát aktiválva és még meg is sérülsz, ráadásul mindezzel megkönnyíted az én dolgomat is. Lásd be hogy alul maradtál és add át az ereklyét.
Szándékosan kissé teátrális vagyok, próbálom provokálni és figyelem hogyan reagál.

Nem foglalkozok az archeológus dadogásával, még több időt kell töltenie Urdrarrok közelében ha bármi is meglepi. Előre sétálok és előadom a monológom. Klasszikus Urdrarr tanítvány, inkább veszni hagy mindent csak ne hagyja a másik felet győzni. Ha elpusztítja az ereklyét akkor a parancs ellenére meg fogom támadni és megszabadítom néhány végtagjától. Az egész sírt összeroppantja erejével, furcsa, előkerül egy női test. Sokat nem foglalkozok vele, sétálok tovább. Meglepő módon Yana kiáltozása állítja meg a tanítványt. Egy pillanatra hátrafordulok.
~ Császárnő? Lehet csak egy trükk Yanától. Ha tényleg a császárnő még inkább nem engedhetem a közelébe azt az amatőrt.
Séta közben előrántom a fénykardomat és magam mellette, lefelé mutatva a testemtől nagyjából harminc fokos szögben, egyenes karral aktiválom. Ő már aktiválta a fénykardját, úgyhogy nem veheti felesleges fenyegetésnek. Egyelőre nem igyekszem elárulni a formát amit használok, bár az elegáns lépéseim könnyen elárulhatnak, ellenben a nő mozdulataiból próbálom kiolvasni ő milyen formát használhat. Nem mintha párbajban a legsötétebb formák is hatásosak lennének a Makashi ellen.
- Hátrálj el a sír közeléből!
Szólítom fel mialatt igyekszem közel érni és várni akár behódolásra, akár harcra.

Az archeológus félelme nem tűnik színjátéknak, gyáván még a termet is elhagyja és csak onnan kiabálja a tudását és tanácsait. Az információi hasznosak, a császárnő sokkal értékesebb mint az egész küldetés az amulett vagy a másik tanítvány. Ahogy a nőt engem sem rettent meg a tét, határozottan haladok felé tovább. Nagyjából a terem közepéig enged aztán egy szaltóval ugrik elém. Djem So, legalább nem Juyo, ahhoz nem lenne se erőm se türelmem.
- Én csak egy sérült gyenge ellenfelet látok.
Jegyzem meg. Ívben kezdek el sétálni a másik tanítvány körül és próbálok a sír oldalára jutni. A Djem So először védekezik aztán támad, ezért megvárom hogy először ő támadjon és próbálom a csapását elhárítani és a padló felé irányítani. Ha a támadását nem lehet kivédeni, egy szaltóval megpróbálok felette átugrani és utána gyorsan megtámadni őt egy vágással.

A párbaj előtt nem foglalkozom már túl sokat a segítségemmel, a termen kívülre menekült gyáván és bölcsen. Nekem azonban nincsenek kétségeim a képességeimet és a győzelmemet tekintve. A szavaim nem hatják meg a másik tanítványt, ettől függetlenül jól esik verbálisan belerúgni. Támadást akarok kiprovokálni, azt akarom hogy a fénykardjával felém sújtson, de ezt ő is tudja. A felém repülő törmelékeket telekinetikusan próbálom megállítani és visszalökni. Egy kézzel is biztonsággal tudom fogni a kardom, a másikkal teljes lendülettel tolok a törmelék irányába és próbálom visszafelé téríteni. Az erővillámainál kétkézzel megmarkolom a fénykardomat és próbálom azzal kivédeni a csapását. Mindez után én következek soron. Ha ő nem akar párbajba kezdeni, akkor kihasználom a kezdeti előnyt. Rövid vágásokkal, csapásokkal torzóra, jobbról, balról, alulról és felülről próbálom őt védekezésre kényszeríteni. A csapásaim gyorsak de kivédhetőek, de nem ez a lényeg, kihasználva gyakorlott lábmunkámat próbálom a csapások közben a fal felé nekem kiszolgáltatott helyzetbe tolni őt. Nem kezdek nagy támadásokba és nem adok neki esélyt egy nagy erőteljes visszatámadásra, csak védekezésre kényszerítem, elegáns gyors mozdulatokkal.

A felém szórt törmelékek egy részét tudom csak visszatartani, a többi eltalál és megzavar. Nem éppen a legjobb kezdése ez egy párbajnak. Érzem erősebb nálam az Erőben, fénykard párbajban kellene küzdenem vele és megszereznem a fölényt. Sajnos már késő, nem tudok elég gyorsan támadni, erővillámokkal folytatja a támadást. Egyáltalán nem hátrálok meg a villámoktól, a fénykardommal hárítom az erőcsapást, de annak ereje egyre erősebbé válik és átjut a fénykardom mellett. Erősebbek az ilyen képességei mint látszik, jó tulajdonság. Az érzés már ismerős, fájdalmas és roppant kellemetlen. Nem tudok tenni semmit. Amikor végez akkor a fénykardom felé nyúlok és az Erővel próbálom magamhoz húzni, aktiválni és suhintani vele. A villámok után elég kellemetlen ez. Két lézernyaláb csap át a termen. A régész kiborg az, milyen megalázó hogy neki kell megmenteni. Viszont a segítőm közbelépésével megszereztem az előnyt.
Nagyot nyújtózva suhintok és igyekszek a másik tanítvány karját alkarnál vagy kéznél levágni.

Egy kis akrobatikus erőlködéssel sikerül kellő távolságba suhintanom a fénykardommal és csonkolom a tanítvány karját. A sokktól rögtön harcképtelenül terül el a földön. Összeszedem magam és felállok. Most majd megtanulja a gyűlöletet is használni, ha eddig még nem tette.
- A Mesterem azt mondta ne tegyek benne maradandó kárt, ezt máris megszegtem, több baja ne essen.
Az utasítást Yana számára erősen megnyomom, ne érthesse félre. Lassú léptekkel az izmaimat kímélve sétálok a sírbolthoz, részletesen megnézem a karbonba fagyasztott állítólagos császárnőt. Sötét erő lengi körül ezt a helyet, érzem. A segítőm aggodalmai nem alaptalanok, meglepő.
- Hívok erősítést.
Előveszem a kommunikátorom, megnézem van-e jel, nem muszáj teljes holografikus kép, elég a hang is. Remélhetőleg nem kell a felszínre mennem, vagy az egyik droidot antennával felküldeni, de ha kell megteszem. A birodalmi katonai táborral veszem fel a kapcsolatot.
- Itt Such Tavres, szükségem van egy osztag katonára, járművel, technikusokkal és medikkel. Ellenállástól nem kell tartaniuk, jöjjenek a koordinátáimra.
Gondolkodva, meditálva várom hogy megérkezzenek. Ha mindez megtörténik parancsaim vannak számukra.
- Vizsgálják meg ezt a befagyasztott személyt, ha ki tudják itt olvasztani biztonsággal tegyék meg, ha szállítani kell készítsék elő. És a saját érdekükben vigyázzanak velő, nagyon erős a Sötét Oldalon.