Múzeum

by **Thorhalla** Pént. 26 Feb. 2016, 09:28

Egy nagyobb terem a főépületben, ahol mindenféle műkincs ki van állítva.

by **Szehmet** Hétf. 21 Márc. 2016, 22:52

Egy hely, ami régi és új... Szehmet már a kapu alatt érezte az olthatatlan vágyódást olyan régvolt dolgok iránt, melyek még ma is éltek a víz illatában, a lombsuhogásban. A portás nem tartóztatta fel, hiszen meglehetősen szokványos időt választott egy rendkívül szokványos napon, hogy felfedezze ezt a helyet a gyűjteményével együtt. Vagy csak a legkevésbé sem szokványos formája a legkevésbé sem tűnt ki azok közül, akik itt megfordulhattak. Szehmet ezt nem firtatta, hiszen érkezése szempontjából cseppet sem bírt jelentősséggel. Ez a kirándulás róla szólt. Ahogy az épület felé ballagott, úgy érezte, valóban tartozik magának ezzel a látogatással, nem csak az emlékek miatt, de a a felfedezés egyszerű öröme miatt is. Jól esett a kikapcsolódás, jól esett neki az, hogy anélkül időzhet itt, hogy sietnie kellene, vagy bárkinek is tartozna elszámolással.
Bár a birtok körüli zöld erősen vonzotta, mégis határozottan lépett be az épületbe, tudván hogy hamarosan igenis megmártózik a természet sugárzó frissességében. Itt vagy máshol. Ahogyan majd az élet hozza a lehetőséget. Töretlenül hitt abban, hogy lesz majd rá módja. Most azonban valami más volt, amire mindezek előtt vágyott. Nem rég hallott először erről a helyről, s máris sokan emlehették a gyűjteményét. Szakmailag de saját kíváncsisága okán is szerette volna látni. Szerette volna tudni, hogy vajon épp olyan élő-e, mint az a gyűjtemény, amit ő maga őrzött, és szerette volna ismerni a történeteket, melyek csak arra vártak, hogy elmeséljék őket.
Aztán végre megérkezett. A múzeum kincsei elé tárultak, s ő felszegett fejjel nézett végig rajtuk, ízlelgetve tömegük hatását, majd a jáde szemekben valami apró érzés keltett fodrozódást, s ő lágy mosollyal nyúlt tollért és füzetért, hogy ezúttal lépésről lépésre ismerje meg a gyűjtemény darabjait. Bár ezek az eszközök őskorinak tetszettek, gyorsak és hatékonyak voltak, és jobban élvezte a használatukat, mint azon modern eszközökét, amik helyettesítették őket. Egy ideje már felvette azt a szokást, hogy idegen gyűjteményekben jegyzeteket készít a tárgyakról, körülményekről és a keltett érzésekről, valamint kisebb-nagyobb részletességű firkákat a tárgyakról. Ez utóbbiban már egészen tűrhető dolgokat tudott létrehozni, épp megfelelőt ahhoz, hogyha kell egy-egy motívumra később ráismerjen. Szívesen készítette ezeket a jegyzeteket, bár jobbára csak saját szórakoztatására, időnként mégis előfordult, hogy jó ötleteket nyert belőlük egy-egy új megnyitóhoz, vagy tudományos munkához, így aztán elsőként úgy döntött megkeresi azokat a tárgyakat, melyek Egyiptomhoz kötődnek, s habár csendesen, mégis tempósan kezdte végigjárni a múzeumot, s ha sikerült fellelnie egy ókori ereklyét, akkor ott megpihent, s leplezetlen érdeklődéssel kezdte vizslatni.

by **Thorhalla** Kedd 22 Márc. 2016, 00:01

//Előzmény: Aromata et commeatus//

Éppen ballagtam lefelé a szállásomról, hogy egyek valamit, most úgyis másik műszakban dolgoztam és a boltban jelenleg Csőriek volt bent, így legalább lazíthattam egy picit. Úgyis fénykardvívási technikákat kellett gyakorolnom, hogy a közelgő párbajon ne maradjak alul a következő LARP-on. Éppen a múzeum előtt haladtam el, amikor megpillantottam valakit a szeme sarkából. Megtorpantam és tolattam hátrafelé három lépést, hogy visszaérjek a bejárathoz. Pislogtam kettőt-hármat, hogy biztos legyek-e abban, hogy kit is látnak szemeim. Egy kész, híresség; wow! Nem volt nehéz megismerni Szehmetet, Szehmet avatarját, egykori X-men vezető, körözött terrorista - idióta régi AIM - és jelenlegi X-men tagot. Mintha hazajött volna, hiszen elég sok időt élt itt. Nem lepődtem meg azon, hogy a múzeumban van, a főnökasszony elég szép kis tárlatot dobott össze, persze-persze úgy könnyű volt, hogy az eredeti foglalkozása muzeológus. Voltak olyan kincsek itt, amik a sajátjai votlak, vagy éppen múzeumból kölcsönzött, esetleg mások ajánlották fel hosszabb-rövidebb időre őket.
Őskori leleltek, kövek, fegyverek, csontok, amik szerintem dög unalmasak voltak, a régi Atlantiszról egyedülálló kincsek, ezek már azért is érdekesek voltak, mert noha nem kiállítva, de voltak köztük mágikusak is. Asgardi, Avaloni dolgok, ókori egyiptomi dolgok, főleg játékok, fennmaradt ékszerek, bábuk, figurák; mindezek Wakandából. Ókori kínai dolgok, aztán azték-maja kincsek, majd középkori vikingek, még ókori római, görög. Magyar, latvériai, középkori Európából főleg fegyverek, páncélok, egy karó, amivel állítólag megölték Draculát, de a vén kujon még mindig életben van Erdélyben, de nem sikerült kifüstölnünk onnan. Indiai tradicionális ruhák, ékszerek, japánból szamuráj és ninja holmik. Szóval őskortól, egészen a modern korig mindent találhatott itt az, aki betért. Másolatokat pedig még venni is lehetett, ha valakinek valami megtetszett, akkor vagy helyben vehetőek voltak, vagy rendelést lehetett leadni rájuk. Ehhez plusz bevételi forrásként a kölcsönzők ragaszkodtak.
Végül nem is maradtam kint, hanem beléptem a helységbe. Valószínűleg úgyis hallja, hogy jövök, de nem is próbálok halkan menni. Ha kellően közel érek, akkor szólítom meg.
- Ms. Szehmet? - kérdeztem. - Örülök, hogy itt láthatom. Segíthetek valamiben?
Kivártam néhány pillanatot, hogy megerősítse, hogy tényleg ő az, és válaszoljon.
- Kaylyn von Hessen vagyok, WAND ügynök - mutatkoztam be. - Mrs. Miller megbízására én felelek és vigyázok a birtokra és a rajta levő mágikus gócpontra. Illetve a boltban az egyik műszakot viszem én, Harcimadarat váltva.
Úgy tudtam, hogy ismeri a shi'ar nőt, így nem is ragoztam tovább mindezt.

by **Szehmet** Pént. 25 Márc. 2016, 00:22

Szehmet figyelme bár látszólag a tárlaté volt, mégis számára szokatlan, de e helyzetben egyáltalán nem meglepő módon valójában ide-oda cikázott. Egy műkincs, szobor arról, ki áldásával kísérte.. majd hirtelen elméjébe tódul egy villanásnyi egy emlék, ami az épülethez köti. Egy félmosoly. Az arcára kúszott, anélkül, hogy észrevette volna. Az épület új életre ébredt, de soha nem fogja elfeledni azokat az időket, mikor még az X-Men tagjai és a diákok töltöttek itt, s Szehmet számára az ismerős helyek új élete egyszerre volt érdekes és szomorú. Képtelen volt úgy tekinteni erre a tárlatra, mint más kiállításokra, hiszen ott állt, ahol valaha talán úgy hitte, mindig is az otthon fog állni azoknak, akiknek szüksége van rá. Ez a hely, még most is úgy érezte, hogy hiába szép a tárlat, nem ezekről a tárgyakról, hanem azokról szól, akik hosszabb-rövidebb ideig itt éltek. Az első otthon ami sokaknak, köztük ezen a földrészen, a modern világban, neki is, adatott, és ezzel magába zárta a múlt boldog és szomorú emlékeit is. És most azok, akik lakták távoztak, s az épület olyan tárgyakkal lett tele, melyekhez szintén emlékek, történetek fűződtek, de már olyan embereké akik a túlvilági életüket élik.
Talán figyelmeztetés volt ez számára. A világ változott, formálódott, ő pedig adottságai, a kapott áldás révén rendkívül hosszú időre rendeltetett itt. Ha nem követi a változását, talán egy napon arra eszmél majd, hogy ő maga sem más, mint valami megfejthetetlen relikvia. A Piramisban sosem fogta el ez az érzés. Talán mert sosem kötődött korábbi emlék az épülethez, ami már eleve múzeumnak épült és talán mert a látogatók mindig új élettel töltötték meg, s ő az ősi tudásával a múltat kötötte számukra a jelenhez, és ezzel a jövőhöz. Olyan más volt ez a hely... mégis ahogy csak állt és tekintete a szobrocskákon nyugodott, úgy érezte, örömmel tölti el a visszatérés.
E gondolat mellett nem is figyelt a közeledő léptekre, egészen az utolsó pillanatig, így Szehmet az érzett örömnek a tiszta mosolyával fordult afelé, aki megszólította őt, majd rádöbbenve az idegen kézzel fogható jelenlétére a mosoly visszafogottabbá vált, de szemében nem kopott meg a jókedv csillogása ahogy nyíltan nézett a nőre.
- Kaylyn von Hessen.. üdvözlöm. Kérem, tekintsen el a megszólítástól. Nem hivatalos minőségemben érkeztem. - Amikor a múzeummal kapcsolatos ügyekben kellett eljárnia, a szokásos amerikai, tiszteletteljes körülményeskedés ellen nem volt kifogása, azonban ez nem jelentette azt, hogy kedveli, és itt, otthon, nem is szívesen hallotta.
- Én.. csak szerettem volna látni, mi történt az épülettel a költözés után, de láthatóan nagyszerű kezekben van. - bár bánatot érzett, amiért a ház már új feladatokat lát el, azt jó volt látni, hogy nincs pusztulásra ítélve. Talán hangot kellett volna adni az érzések egy részének, de egy ideje már szokásává vált, hogy nem sokat mutat idegeneknek, de mielőtt ez tudatosulhatott volna benne, már egészen más szavakat formáltak ajkai, s tekintete elszakadt a grófnőétől, hogy végigfusson a környezetükön.
- Meglepően részletes a tárlat olyan anyagokból, amit a nagyközönség érdeklődve és szívesen fogad. - S lám bár nem múzeumigazgatóként jött, mégis önkéntelenül is erre terelte a témát, s ez elgondolkoztatta, hogy talán időszerű lenne beiktatni egy kis pihenést. S ezzel együtt egy másféle döntést is meghozott.
- Számomra meglehetősen különös olyan termekben látni a kiállítást, ahol korábban egészen másféle, nyüzsgő élet volt. Persze akkor még egészen mások voltak a körülmények is. - Akkor még nem kellett mágikus gócpontot őrizni, és ki tudja még miféle rejtélyes feladatokat ellátni. A múlt homályából előcsalva valahogy a dolgok egyszerűbbnek hatottak, noha minden időnek megvolt a maga kihívása.
- De visszatérve a kérdésére... szívesen végigjárnám azokat a helyeket, melyeket lehetséges, de semmiképp nem szeretnék alkalmatlankodni. S ha lehet, akár a megszólításokon túl a hivatalos hangvételt is elhagyhatnánk.

by **Thorhalla** Szomb. 26 Márc. 2016, 00:02

Bólintottam, lehetséges volt az ilyen személyeknél az, hogy civilek legyenek a sok másik egyéb mellett? Még szerencse, hogy engem nem fenyegetett, mert az biztos,hogy begolyóztam volna tőle, ha folyamatosan angyalként, vagy valamilyen szuperhősként kellene rohangálnom, Bőven elég volt, hogy speciális ügynök voltam. Az épülettel kapcsolatban elmosolyodtam, ez egy igencsak gyakori félreértés volt, ami miatt nem ő volt az egyetlen, aki idejött, és az esetek 99%-ban csalódottan távozott az illető.
- Ami azt illeti ez nem azaz épület, ami akkor volt, amikor ön is itt élt - mondtam. - Az iskola épületeit egy az egyben helyezték át Salembe, majd utána a legelső épületkomplexumot állították helyre, ahogyan a hely akkor nézhetett ki, amikor Mr. MacMillar, avagy Azareus megvette a helyet. Így valószínűleg jócskán kisebb, mint amire ön emlékszik. Ha érdekli miként, akkor eltudom magyarázni.
A mágikus csomópont megannyi csodát rejt, főleg, hogy ez egy roppant erős volt, ha nem ilyen hely lett volna, akkor talán azt mondom, hogy itt szervezzünk játékot legközelebbre, de így, kizárt volt. Szélesen mosolyodtam el, ahogyan a tárlatot kezdte dicsérni, szakavatottan, a civil munkát mindig nehézkes lerázni, főleg, ha szereti is az ember azt.
- Igen, Mrs. Miller úgy volt vele, hogy a lehető legtöbb mindent próbáljunk lefedni, ha lehetséges, hogy minél többen lássák. Fontosnak tartja, hogy a fiatalok és idősek is megismerjenek más kultúrákat, a született amerikaira úgysem jellemző alapból, hogy mások után érdeklődjenek, ez a hely talán változtat ezen.
Úgy tudtam, hogy Szehmet sem amerikai, hanem talán egyiptomi, Mrs. Miller svéd, én meg latveriai voltam, így ezek a szavak közöttünk különösen erősnek bizonyulhattak, ha Szehmet is egyetért ezzel a nézőponttal. Egy külhoni még akkor is, ha ilyen modern helyen van és alkalmazkodott is, mindig úgy fog ránézni ezekre a dolgokra, ahogyan egy helyi nem. Ezt soha sem értettem az amerikaiban, nah mindegy.
- Ami azt illeti, én az iskolát nem láttam, így az átalakított helységeket sem, csak ezt az alapot, de felteszem az otthonosabbnak néz ki iskolaként, kollégiumként úgy, hogy sokan élnek benne és nem csak a fenntartó személyzet.
Ez a beszéd, hogy nem csak ezt akarja megnézni, hanem minden mást is.
- Akkor, ha elhagyjuk a magázódást... mit szeretnél először látni? - kérdeztem. - A szállásokon és az alagsoron kívül mindent meglehet minden épületben.

by **Szehmet** Csüt. 31 Márc. 2016, 22:34

Ahogy Kaylyn felhívta a figyelmét az épületet érintő dolgokra, Szehmet tekintete újra körülfutott a kiállítótéren. Az emlékek, a hazatérés érzése bizonyára elfedte a különbözőségeket, de talán nem is voltak azok olyan fontosak... Annyira biztosan nem, hogy elkeseredjen miattuk.
- Nos, lehet hogy nem egészen az amire emlékszem, de számomra Xavier professzor tette otthonná a várost, az iskolát, az X- Men-t, ami mindig is többet jelentett a falaknál. Ő volt az, aki befogadott, és egy új életet adott nekem, mikor a korábbi összeomlani látszott. Ha a hely szellemét sikerül itt akár csak részben életben tartani, az bőven elég ahhoz, hogy az emlékek.. nos, jók és nehezek, felidéződjenek.. Ezért olyan szívszorító érzés most itt lenni. - Talán mások is így érzik, mikor eljönnek ide.. Talán fikarcnyit sem törődnek azzal, mi volt itt korábban, csak a boltért, vagy a kiállításért jönnek... Szehmet e pillanatban nem tudta eldönteni, melyik számára a furcsább, de ez az út nem is róluk szólt. Valami különös nyugalmat érzett, amiért itt lehetett, s ezt a társaság épp úgy táplálta, mint az emlékek, melyek elősejlettek minden lépése nyomán.
- Szívesen hallanám a költözés részleteit is.. Úgy érzem meglehetősen sok dologról maradtam le.. Persze csak akkor, ha nem okoz gondot. Nem szeretnék visszaélni sem az időddel, sem a kedvességeddel.- mosolyodott el.
- Az igazat megvallva nem is számítottam rá, hogy lesz társaságom. Úgy gondoltam végignézem a tárlatot, ami meglepően részletes és ha valóban az volt a fő rendező elve, hogy amit csak lehet reprezentáljon, kétégtelenül elérte a célját. Úgy tapasztalom ha kellőképp látványos, illetve ismerős tárgyakkal állunk elő, sokan becsábíthatóak a kiállításokra. Nem könnyű megtalálni mi az ami érdekes lehet és vannak olyan rétegek akiket nem lehet elérni, de kiindulva abból, hogy az emberek szeretik megmutatni, érezni a saját tudásukat és ha ebben sikerük van, bővíteni is, illetve a régi kiállításokkal szemben már modernebb élményekre vágynak, akár egy-egy célcsoportot is érdemes megcélozni. A Piramisban ilyen kiaknázható téma a nőiség, mely rendkívül népszerű és széles körben hírdethető. A halálkultusz most valamivel nehezebben "eladható", de kellőképpen egzotikus és részletes anyaggal bír ahhoz, hogy újabb és újabb köntösben időnként e témára komponáljuk a kiállítást. Itt a misztikum eleve erőteljes témaként van jelen, így biztosra veszem, hogy sokan szeretnék megismerni a különféle kultúrák témához illeszkedő tárgyait, és ha már belevágnak, talán magáról a kultúráról is szeretnének majd további tudást szerezni. E szempontból is örülök, hogy van egy ilyen tárlat. - ha már visszakanyarodtak, önkéntelenül is felvette a téma fonalát, aztán ahogy rádöbbent, hogy ismét a szakma irányába kanyarodott, vissza is tért a korábbihoz.
- Később szívesen végignézném majd részletesebben is, de úgy érzem nem most van itt az ideje... Ezzel a céllal jöttem, de egész más élmények követelnek figyelmet maguknak. Arra viszont már nem volt tervem, hogy a tárlatot követően meddig időzzek, és mit nézzek még meg.. - ahogy végig gondolta a dolgot, igenis volt valami, ami számára mindig is sokat jelentett, s mióta csak eltervezte a látogatást, vágyott rá, bár szavakba nem öntötte: egy sétát tenni a kertben, s esetleg lepihenni egy időre a fák között. A kert, a birtok, bármilyen állapotban is létezett, épp úgy része volt az otthon élménynek, mint az épület.
- Rendkívül otthonos volt és ezzel együtt nyüzsgő, ahhoz képest most meglepően csöndes minden. Annakidején volt ennek az iskolának egyfajta bensőséges varázsa, valami több mint amit a puszta falak és rendszerek alkotta biztonság nyújtott. A közösség. -egyetértően bólintott.
- Nos, akkor vegyünk sorra amit lehet. A boltot mindenképp szeretném látni, azt hiszem az kihagyhatatlan.. és végül a kertet. Tekintve hogy te vagy itthon, rád bízom magam.

by **Thorhalla** Pént. 01 Ápr. 2016, 00:03

Az idő mindent megváltoztat, ezt én magam is tudtam, bár voltak olyan dolgok, amiket ugyanolyan gyermekei rajongással tudtam figyelni, mint amikor még ártatlan gyermek voltam és nem pedig felnőtt. Bár az otthoni kastély nem volt ilyen, már nem volt varázslatos, mint régen. Az idők változnak, noha lehet, hogyha sok-sok évig nem lettem volna ott, akkor úgy fogad, bár nem hiszem.
- Szerencsés az ember lánya, ha ennyire jó mentora van - mosolyodtam el.
Egészen más értelemben a család része nekem is az volt, de ők beleneveltek a családi hagyományba, az egészen más volt, bár talán nem. Mind a kettő család, hiszen az nem csak vérségi kötelékből áll, hanem abból is, hogy ki miként érez a másik iránt.
- Bár a szavaidból úgy veszem ki, hogy inkább családtagnak tekintetted, mintsem egyszerű mentornak.
Arra, hogy keserű visszajönni ide megértően bólintottam, azok alapján, amit mondott nem csodálkoztam.
- Valóban nem könnyű visszatérni életünk valamelyik lezárt, vagy közel lezárt részének helyszínére.
Talán ezért folytattam itt a családi vállalkozást és nem odahaza. Nah meg arról nem is beszélve, hogy itt nagyobb a Star Wars rajongói csoport és a LARP lehetősége, ha csak a városban legalább háromszor többen élnek, mint odahaza a teljes országban. Meg több a levadászandó szörny is errefelé. De visszatérve oda, hogy mi is történt, hogy költöztek és az miként zajlott.
- Nem zavarsz, most úgysem én vagyok "szolgálatban".Mint azt már megszokhattuk túlságosan is sok esemény történt itt a városban, a démonok volt az utolsó csepp és az, ami Zacharias Morsussal történt. Ezek után vélték úgy, hogy ideje biztonságosabb, nyugodtabb környékre menni, az lett a régi, eredeti Xavier Birtok Salem-ben. A Wright és Price család vették meg és ajándékozták az iskolának, X-mennek és az alapítványnak. Az átköltöztetés bonyolultabb volt, szükség volt Skarlát Boszorkány, Mrs. Miller és Wright segítségére, két realitásmanipulátor és a főmágus közösen átteleportálták oda. A birtok itt utána nem sokkal ez előttig üresen állt, mígnem főnököm megvette a helyet Serena és Stephanie Davidson-tól és a WAND ügynökök helyre nem állította ezeket a régen eredetileg itt álló épületeket. Röviden ennyi.
Figyeltem, hogy miket is mondott a tárlatról a nőiesség mindig jó téma, főleg manapság, bár néhány feminista igencsak túlzásba tudja vinni. Halálkultusz, dehogynem adható el, a legjobban erre van szerintem kereslet. Már csak az éljen a katasztrófaturizmus elve miatt is. Misztikum, igen...
- A főnök is így gondolja, ha gondolod hagyhatsz itt anyagot, amiből prospektust csinálunk a Piramishoz és kiteszem jól látható helyre - ajánlottam fel. - A misztikum... manapság mindenki a nekromancia, vérmágia, voodoo és ehhez hasonlókért van oda, hogy idézzünk ilyen zombit, olyan zombit, selfiket a zombikkal. Mintha csak ebből állna minden és minden mágiahasználó szemfényvesztő, vagy gonosz lenne.
Mivel a múzeum részhez nem kellett senki sem, hogy azt végignézze valaki, főleg, hogy már rá is talált, akkor mit is nézzünk meg először. Már ki is mondta, hogy a boltot. Akkor azt hiszem, hogy irány a bolt!
- Akkor legyen a bolt - feleltem. - Csak az általános dolgok vannak kint, amik mindenhol megtalálhatóak, beszerezhetőek, a komolyabb ritka dolgok elzárva vannak és őrizve. Nem kellene, hogy valaki csak úgy elemeljen belőle bármit is, nem mintha nem lenne védelmi rendszer. De azt hiszem, hogy mind a ketten tudjuk, hogy mihez kezdenek az emberek, ha misztikum jut a kezük közé. Erre megyünk.
Mutattam a kezemmel a bolt felé és ha nem zavarta, hogy átveszem az irányítást, akkor mentem előre, hogy mutassam az utat.

//Maradjunk itt, vagy váltsunk topicot? Ha megyünk, akkor szerintem már oda írj. Smile

//

by **Szehmet** Kedd 17 Május 2016, 21:18

//Maradhatunk, akkor senkit nem zavarunk és a boltot is tudjátok használni Smile

//

Szehmet mosolyogva bólintott. Az emlékek, melyek azokhoz az időkhöz kötődtek, valóban boldogok és felhőtlenek voltak, és még ennyi idő múltán sem csappant a rajongó szeretete, mely a Professzorhoz fűzte. Az akkor meghatározta őt, majd jöttek új tapasztalatok, új élmények, ó pedig felnőtt közben.
- Az, hogy megismerhettem mikor még élt és dolgozott, az egyik olyan dolog, amiért végtelenül hálás vagyok. Jól gonolod, ő valóban több volt, mint mentor.. Azt hiszem ezt azok érthetik, akik akkor az iskolában éltek és dolgoztak, vagy közelről megismerhették, mert ő nem csak egy helyet adott, ahol lakhattunk, hanem új otthont is nekünk. Mindazt amit ma az ő munkásságaként tartanak számon, nem csak a nyilvánosságnak szánta. A legapróbb részletekig áthatotta az életünket. - így visszagondolva azokra az időkre, olyan volt, mintha itt is rátalált volna egy olyan templomra, mint ahol zsenge ifjúságát töltötte. Talán ezért is érezte otthon magát szinte azonnal, miközben egy egészen más világba kellett beilleszkednie, és megküzdenie olyan problémákkal, melyek otthon sosem jelentkeztek.
Ez viszont már mögötte volt. Bőven volt ideje lezárni és tovább lépni. A ház azonban később olyan emlékek hordozója és szimbóluma is lett, melyeket nehéz volt maga mögött hagynia. Azt nem tudta megbocsátani magának, hogy akkor, mikor igazán szükség volt rá, nem volt itt. Olyan adósság ez, amit soha nem róhat le, és örökké kötni fogja azokhoz, akik bíztak benne.
Talán e gondolatra tekintete sötétebbé is vált, ám ez olyasmi volt, amit inkább magába zárni próbált, mint kimondani, így ismét csak bólintott.
-Nem könnyű... és látni sem az, hogy új, másféle élet tölti meg, ugyanakkor... ez így van jól. Igazán tragikus lenne látni lassan tönkre menni és eltűnni. - jó lecke ez, és számára, aki az Istennő áldásából úgy tűnik hosszú életre rendeltetett, különösen fontos is. MAjd a szó a városra terelődött.
-Ó igen.. Ez a hely tele van őrülettel... mégis.. annyi remény él benne. Nincs olyan nap hogy ne tudna meglepni. - a város nem csak nem aludt soha, de a katasztrófákat is úgy vonzotta, akár gyertyaláng a lepkét. De soha, egyszer sem gondolta, hogy ne lehetne leküzdeni, és amit csak lehet, megmenteni. Még a legsötétebb pillanatokban sem. És ezt a gondolatot oly sokszor látta másokban is tükröződni, függetlenül attól, hogy hétköznapi, vagy szuperhősök, vagy egyszerű emberek voltak az arctalannak tetsző tömegből, hogy minden elkövetett hiba és ostobán kikényszerített csapás ellenére úgy érezte ez a hely és az emberek, akik lakták, érdemesek a békére és boldogságra.
Talá mégis jót tett, hogy visszatért ide, és újra, a lehető legélőbben idézte fel azokat az időket, mikor még egyszerűnek tűntek a dolgok, és kétkedés nélkül tette, amit kellett. Nem csak az iskolába, de a városba is beleszeretett anno, és ez az érzés még most is benne kavargott, valahol a saját gondjainak hullámai alatt.
De ezekből a gondokból is új kiútnak tűnt a Piramis, mely bár másfajta életet igényelt, mégis élvezetet jelentett számára.
- Rendben, küldeni fogok az új kiadványból, de ez esetben mindenképpen szeretném elkérni a ti anyagotokat is. Azt hiszem egy ilyen partneri viszony nagyszerű lenne. E szempontból a közös kötődés minden másnál értékesebb. - gondolkozhatott volna aszerint, hogy financiálisan miként érné meg egy ilyen kötődés, de nem akart így gondolkozni. Még ha általában át is kellett rágnia magát az unalmas pénzügyi részeken, kiváltképp nagyobb döntések előtt, hagyta hogy az ilyen munka javát az végezze, aki valóban, mélyen ért hozzá.. ő meg akart maradni önmagának, annak a lénynek, aki nem pénzügyileg mérte az az értékeket. Aztán hogy megütötte a fülét a következő gondolat, röviden felnevetett.
- Zombik? És selfie?.. Azt tudtam mennyire átalakultak az igények, de ez... nos ez számomra rettentően nehezen befogadható. Én.. mindig is úgy éreztem, hogy a holtaknak nyugodnia kell, és ha csak lehet, nem zavarhatjuk őket a túlvilági életben. Az ilyen vásári komédia... szörnyű. -szinte beleborzongott a gondolatba, hogy ez ennyire napi szintű elvárás lehet.
- Azt hinné az ember, hogy ennyi tragédia után az embereknek elege lesz az ilyen dolgokból... -persze a város nagy szeretete mellett nagyon jól tudta, hogy vannak dolgok, amik egyszerűen megváltoztathatatlanok. Miközben elindultak a bolt felé, ezen a szomorú gondolaton rágódott. Nem mintha találhatott volna megoldást rá.
-A bolt hangulata, illata, sokkal jobban érdekel, mint azok a ritkaságok, amiket birtokoltok. Én nem vagyok varázsló, így attól tartok, nem is tudnám kellően értékelni. - persze lehetett volna. Ha annak idején nem tétovázik, és igent mond Zack-nek, akkor talán már az lenne.. de volt, minden alkalommal volt valami, ami azt sugallta, neki egészen más a feladata, és öntudatlanul is követte ezeket az apró útmutatásokat.
-Tudjuk. - biccentett. Ki sem kellett mondani. Súlyos árnyként lebegett a fejük felett, mintha már pusztán azzal megidézték volna a bajt, hogy megemlítettéka lehetőségét. De nem törődött vele. Maga mögött hagyta, ahogy lépésről lépésre közeledtek. Szívesen engedte át a vezetést.
-Örülök, hogy összefutottunk. Sok dolog más így, mintha csak a gyűjteményt néztem volna végig. Olyan, mintha a beszélgetésünk felrázna egy különös álomból.

by **Thorhalla** Szer. 18 Május 2016, 00:00

Előtörténet
LINK

Kaland
Múzeumlátogatás

Kaylyn Amara von Hessen grófnő

Grófnő, szörnyvadász, WAND ügynök

Játékostárs(ak) neve: Szehmet

Nekem nem volt már lehetőségem megismerni sem őt, sem Zacharias Morsus-t, mikor a WAND-hoz kerültem és lehetséges lett volna mindez, addigra már démon lett Morsus és a WAND is körözte őt, míg a Professzor régóta halott. Tudtam, hogy milyen érzés is mindez, hogy mennyire jó ha lehet valakire ennyire számítani, szerencsére a családom jelentős része is kellően összefogó volt, ennyire. Hiszen csak mi voltunk egymásnak, így mindenki, akivel egy korosztályban voltam testvérnek számított, feljebb pedig mentornak, szülőnek, sorolhattam volna tovább.
- Nekem szerencsére a családom és rokonaim láttak be hasonló szerepet, még Latveria-ban.
A város az igen, az ilyen volt, ahhoz képest, hogy én honnan jöttem és a teljes országban közel sem éltek annyian, mint csak itt ebben a városban, még számomra is furcsavolt. De legalább megvoltak a maga előnyei, könnyedén találhattam szerepjátékos klubot, és élő szerepjátékot, Star Warst is, és ez volt a legjobb a helyben! Közben úgy tűnt, hogy kissé el is merengett, így a szavaimmal nem is akartam megzavarni, amint viszont folytattuk a beszélgetést, akkor jött szóba az, hogy ki kéne tenni nálunk a promóanyagát, így valószínűleg többen is mennének a Piramisba is és a célközönség megláthatná, hogy kapcsolatban vagyunk vele, így ez kölcsönösen előnyös lehet. A Főnökasszony is bizonyára örülne mindennek.
- Remek ötlet - mondtam ki hangosan is. - És köszönjük a lehetőséget, főleg, hogy a piramis már igencsak régóta nyitva tartja a kapuit, míg mi csak nemrég nyitottunk. Felteszem ehhez ügyvéd, vagy valamilyen könyvelő is kellene, majd azt, aki nekünk dolgozik megrugdosom, hogy csinálja meg a papírmunkát, hogy nekünk csak alá kelljen írni mindezt.
Legalább ők is dolgoznak a pénzükért és nem csak a hátsójukon ülnek egész nap. A nevetésen nem csodálkoztam, aki tudta, hogy miről is szól a voodoo mágia az tényleg viccesnek gondolhatta azt, amit egyébként az emberek szoktak gondolni, Szehmet is így volt vele. Én meg nem röhöghetek a vevők képébe, pedig olyan gyakran besírtam volna azokon a dolgokon, amiket kértek, félelmetesen buták tudtak lenni, a szabály, kitétel, közmondás, vagy nevezzük bárminek valóban valós volt, hogy az amcsik roppant buták.
- Egyetértek, hogy szörnyű, és ez csak a jobbik eset volt kérések területén - forgattam a szemeimet. - A halott valóban maradjon is halott, bár ami azt illeti én hozzá vagyok szokva, hogy jó pár szörny trófeáját látom kitéve... itt tényleg szörnyekre értem... a családi vállalkozás és profil. Hivatásos szörnyvadász vagyok, vérfarkasok, vámpírok, minden olyan lény, ami kárt tesz az emberekben. Csak úgy, mint a Supernatural sorozatban, csak ez valódi...
Bólintottam a halálos dologra.
- Igen, de azért a halál remek buisness, bármennyire nem szép kimondani és manapság főleg a Bukás miatt, meg a máig megmagyarázhatatlan feltámadás után 2022-ben ez mozgatja meg az emberek fantáziáját.
Ezek után indultunk el a bolt felé, amihez csak egy folyosón kellett átmenni, mutattam az utat, majd kinyitottam a bolt ajtaját és előre engedtem Szehmetet. Elől Szehmet főleg gyógynövényeket, szárítva, préselve láthatott, fiolákban különböző folyadékokat, a szivárvány szinte minden színében. Az egyik távoli polcon üvegekben sárga folyadékban - formaldehid valószínűleg - hüllők, apró emlősök, vagy épp valamilyen állat belsőségi, végtagjai lebegtek. Néhány polcon amulettek, ékszerek, ásványok, csiszolatlan ékkövek látszottak. Igazából annyira semmi látványosabb, ijesztőbb dolgok nem voltak elől, csak a formaldehides üvegek voltak azok talán. Kellemes gyógynövények illata lengte be a helységet, főleg vadvirágok illata.
- Ez lenne az, főleg a mindennapos dolgokat tartjuk elől, ami nagyon ritka, azok elzárva vannak. Ha az illatok is érdekelnek, akkor lehet, hogy szívesen megnéznéd majd az üvegházat is, ahol gyógynövényeket termesztünk. Én is örülök, hogy találkoztunk és megismerkedtünk.
Ezek után kissé félreálltam és hagytam, hogy körbenézzen a boltban.

by **Lady Gaia-Vell** Hétf. 01 Aug. 2016, 00:10

A Hydra felemelkedése

Győzelem, vagy bukás prológusok

Korszakzáró kaland

Prológus 1. – Németország
2027. augusztus 1. New Yorki idő szerint 00:00
A Hydra fejei ugyan fizikai valójukban nem voltak jelen – egyedül Spartan – de audio-video összeköttetésben mindenki jelen volt, ki technológiát, ki mágiát használva. Az elmúlt napok, hetek során a legnagyobb titokban kiosztották a parancsokat a beépült embereiknek, az egységeiket átcsoportosították, ugyanis eljött a végső pillanat, amiért a II. Világháború óta dolgoztak, hogy újra megkaphassák azt a hatalmat, ami eljött.
- Madame, Messieurs, a mai nap eljön amire olyan hosszú ideje vártunk, ma a Hydra győzedelmeskedik és elfoglalja a méltó helyét a történelemben, ezzel egy időben a mutánsok kora is leáldozott. Goblin már elfoglalt a helyét az Új-Zélandi bázison, onnan fogja irányítani a támadásokat.
Itt elhallgatott, meghagyvaa a náhány pillanatnyi hatásszünetet, majd folytatta.
- New Yorki idő szerint 10:00-kor megkezdjük a támadást szerte a világon – mondta Vörös Koponya. – HAIL HYDRA!
A szavait hangosbemondón közvetítették, a bázison és a többi Hydra által elfoglalt épületkben egyszerre zúgott fel a diadalittas és vízhangzott perceken át:
HAIL HYDRA! HAIL HYDRA! HAIL HYDRA! HAIL HYDRA! HAIL HYDRA!
Folytatása következik a Hydra - Kanada, az álmok hazája kalandrészben.(???)

Prológus 2. – Xavier iskola
2027. augusztus 1. New Yorki idő szerint 10:00
Ahogyan a támadások elindultak szerte a világon több helyről befutottak a jelentések, hogy mutáns csoportokat kezdtek el öldösni halomszámra. Többek között Genosha-ból jelentette mindezt az ott levő X csoport és mihamarabbi segítség kellett oda. Az ENSZ is értesítette az X-eket, hogy kellene több helyre a segítség. Így gyorsan válsághelyzetet tartottak, annyi bizonyos volt, hogy számíthattak itt is támadásra, és csak bízhattak abban, hogy a pajzs kitart. Ám mielőtt még indultak megtették a biztonsági intézkedéseket, az iskola és a birtok alatt levő óvóhelyekre küldték a diákokat, hogy ott kell maradniuk és nem jöhetnek elő, amíg ők vissza nem térnek és Veszély is harci állapotba lépett elő, hogy így óvja az iskolát.
Az X-men pedig Genosha-ba repült, hogy segítsen az ottani mutánsoknak…
Folytatása következik az X-Men – A nem(?) várt támadás kalandrészben.

Prológus 3. – Föld körüli űr
2027. augusztus 1. New Yorki idő szerint 10:00
A Föld körül keringő SWORD űrállomás sem úszta mg a kitörő hatalomátvételt. A SHIELD-ben is igencsak nagyszámban levő Hydra ügynököknek a Csúcs űrállomás feletti hatalom megszerzése volt a legkönnyebb, ugyanis annyit kellett tenniük, hogy hetekkel korábban elhelyeztek a szellőzőben altatógázos egységeket, „bombákat”. Ezeket a kiadott parancskor aktiválták is, mindenki mielőtt felfoghatta volna, hogy mi történt álomba szenderült. A személyzetet ezek után nagyobb termekbe, helységekbe zárták és minden a kijutásokhoz szükséges energiát megvontak, csak a létfenntartást hagyták meg. Ezzel a lépéssel biztosították, hogy a Hydra tervének egyik fő fázisa zavartalanul megtörténjen.
Amint mindent elrendeztek a következő lépés következhetett. A bolygó körüli űrbe – egyelőre nem orbitális pályára, azaz kilövésre még alkalmatlan helyzetbe – egy hatalmas mintegy százötven-kétszáz méter hosszú műhold teleportált, érkezett meg egy másik dimenzióból, hogy ugyanaz a forgatókönyv játszódjék le, mint a Tükörvilágban. A műholdnak két és fél órára volt szüksége ahhoz, hogy a megfelelő pályát felvegye a bolygó körül az optimális hatáshoz.

műhold:

Folytatása következik az A műhold kalandrészben.

Prológus 4. – Norman Osborn irodája
2027. augusztus 1. New Yorki idő szerint 10:00
Norman Osborn elnök éppen nyilvános beszédet mondott az ovális irodából, amit a legtöbb tévé csatorna közvetített, amikor a Hydra hatalomátvétele elkezdődött. Odakintről lövöldözés, robbanások, sikolyok, a káosz hangjai szűrődtek be egyik pillanatról a másikra. A beszédből a férfi még csak néhány mondatot tudott bemondani, amikor az irodába fegyveres, véres páncélos emberek rontottak be. A legtöbb nem is Osbornhoz hű volt, hanem zöld-sárga egyenruhás. Az egyik riporter ebben a pillanatban állt fel és húzott fegyvert, amit az elnökre szegezett. A korábban berontott személyek pedig a többi operatőrre, riporterre fogtak fegyvert.
- A Hydra az üdvözletét küldi ex-elnök úr! – mondta.
Ezzel meghúzta a ravaszt; az élő adásban látszott, ahogyan Osborn agyvelejének egy része a mögötte levő függönyre és üvegre került.
- Az Amerikai Egyesült Államok ettől a pillanattól kezdve a Hydra uralma alatt áll! – mondta. – HAIL HYDRA!
Ezzel az adás megszakadt és egy Hydrás logó játszódott tovább csak a TV készülékeken és streameken.

a tv-s logó:

Prológus 5. – Szerte a világon
2027. augusztus 1. New Yorki idő szerint 10:00-tól
A teljes világon szinte egyszerre állt le az internet percekre, ahogyan a TV csatornák is. A GPS-ek, telefonok, bármi, ami műholddal működött tönkrement. A világ minden tájáról az akadozó betárcsázós interneten át tudtak csak híreket megosztani, illetve vezetékes telefonon, rövidhullámú rádión. Minden kommunikáció szinte megszűnt percekre. Amik voltak, azok lövöldözésről, robbanásokról, harcokról számoltak be. Újságok jelentek meg ezekben a percekben, még akkor is, ha az éjszaka közepén történt mindez. Úgy negyed órával később kezdett helyreállni a kommunikáció és hírek is érkeztek a világ minden tájáról.
- Egy új világrend van születőben, amit a Hydra vezet! Hail Hydra! Ne küzdjenek ellene, a hatalom a mi kezünkben van!
A tévében bevágások, ahogyan szerte a világban a Bosszú Angyalai harcolnak úgyszintén Angyaloknak tűnő, de Hydra jelzésű „hősökkel” és többen alul maradni látszanak. Képek, ahogyan Németország felhúzza az új zászlaját és szerte a világban az elfoglalt, behódolt irodák, hivatalok is megteszik ugyanezt, ugyanazzal a zászlóval.

zászló:

Az utcán rendőrök, csendőrök, katonák, SHIELD ügynökök dobják le a ruhájukat és alatta a Hydra egyenruha látható. Hadseregként vonulnak be a nagyobb országok nagyvárosaiba és jelentik ki az uralmukat, az ellenállókat, a SHIELD ügynökeit válogatás nélkül lőtték agyon és támadták meg.

A média hatóságok a képek után már csak propaganda szövegeket játszanak és mutatják be a Hydra-t a világnak. A videómegosztók, közösségi oldalak, keresőoldalak leálltak, csupán három videó játszódott rajtuk újra és újra. Úgy tűnt a Hydra mindent az irányítása alá vont.

a videók:

Folytatása következik az SHIELD – A védekezés és a többi független kalandrészben.

(ide még írok újságos template-t hírekkel, szóval az még jön majd)

A Hydra felemelkedése

Győzelem, vagy bukás - újságok

Korszakzáró kaland

New York Times

Volume 13, Number 10 Brooklyn Heights, New York 2027. agusztus 1.

A SHIELD elbukott, a Hydra győzött?

Reported by Anonymus

Nem képesek megóvni senkit?

A TV-ben, interneten, amíg meg nem szakadtak az adások, mindenki láthatta a világon, hallhatta, hogy mi történt a világ nagyvárosaiban, illetve a mini-államokban is. Az utcán rendőrök, csendőrök, katonák, SHIELD ügynökök dobják le a ruhájukat és alatta a Hydra egyenruha látható. Hadseregként vonulnak be a nagyobb országok nagyvárosaiba és jelentik ki az uralmukat, az ellenállókat, a SHIELD ügynökeit válogatás nélkül lőtték agyon és támadták meg. De ugyanez volt igaz azokra akik mutánsok voltak, egyszerűen tüzet nyitottak rájuk is. De nem csak az embereket lőtték, hanem a boltokat is az utcán, egyszerűen senki sem volt biztonságban. Képes még a SHIELD felülkerekedni?

Amatőr csillagászok megerősítették, hogy a bolygó körül hatalmas villanást véltek felfedezni néhány perccel reggel 10 óra után. A képek alapján egy hatalmas műhold, vagy éppen egy kisebb űrállomást lehet látni, ami a meg nem erősített adatok szerint éppen bolygó körüli pályát igyekszik felvenni. Vajon ezt is a rejtélyes Hydra küldte, vagy valamilyen más helyről érkezett?

Ahogyan a támadások elindultak szerte a világon több helyről befutottak a jelentések, hogy mutáns csoportokat kezdtek el öldösni halomszámra. Többek között Genosha-ból jelentette mindezt az ott levő X csoport és mihamarabbi segítség kellett oda. Az ENSZ is értesítette az X-eket, hogy kellene több helyre a segítség. Az X-men természetesen nem hagyhatta figyelmen kívül a segítségkérést és el is indultak a helyszínre, hogy megmentsék Genosha elnyomott mutánsait..

created by MORBID MEMORIES @ Shadowplay & ATF

VOLUME ONE

2027. augusztus 1.

AZ USA ELNÖKE HALOTT… MEGINT!

by Anonymus
Az írásom valószínűleg igencsak sokakat fog felháborítani, de hát ilyen világot élünk. Ez már megszokott mifelénk, hogy az USA elnökei így járnak… és Osborn előtti elnököt is élőadásban ölték meg! Nem tudom, hogy miféle átok ez rajtuk, de már idejét sem tudom, hogy ki volt az, aki utoljára képes volt letölteni a saját mandátumának idejét. Önök?
Vegyük szépen sorrendbe Bush elnök volt talán az utolsó… utána jött Barack Obama, aki alatt az USA kettőbe szakadt.

Akkoriban volt egyszerre az Amerikai Szövetséges Államok (ugye emlékszünk, hogy „mi” nyertünk és lettünk újra USA. Meg a megszokott USA. Az USA elnöke Obama elnök, akit a saját egyik embere gyilkolt meg, mert Spencer elnök kettősügynöke volt. Aztán egyesült újra az országunk és továbbra is Ozwell Spencer maradt az elnök, akit aztán Fájdalom – a multidimenzionális, vagy realitási, ki tudja… - szupergonosz ölt meg, de őt is megölték aztán.

És akkor elérkeztünk az utolsó elnökválasztáshoz, ahol Luther Eastwood és Norman Osborn szálltak ringbe az elnökségért. Azt tudjuk, hogy ki nyert, Eastwood pedig alelnök… vagyis épp elnök lett. Osborn pedig az elnök, de hát neki is élő adásban röpítettek golyót a fejébe. Sok sikert Eastwood elnök… nem hiszem hogy sokáig lesz hatalmon… ne legyen igazam. Vajon lehet egyszerre New York polgármestere és az USA elnöke? Bár, ha így haladunk USA sem lesz sokáig…

Template by boatkicker

The Pulse

Az igazság a „dicső és becses” Amerika Kapitányról… a Hydra terméke!

This isn’t freedom, this is fear. Ez nem szabadság, ez félelem.

Bármenynire nem tetszik senkinek Amerika Kapitányt mi, a Hydra hoztuk létre. Ha mi nem vagyunk, akkor a szánalmas amerikai polgárokban, a kormányban fel sem merül, hogy valaha is egy hőst, vagy effélét gyártsanak. Ebből is látszik, hogy a Szovjetunió soha sem volt fenyegetés az amcsiknak. Mi adtuk a szert a kormánynak titokban…

A mi kísérletünk volt, csak olcsóbb volt az amerikai tudósokra bízni és az ő kormányukkal létrehozatni a szert. Olyanok tették, akik mindig is a embereink volt-

ak. Belegondoltak, hogy ezáltal a SHIELD, aminek elvileg önöket kellene védenie minket segítettek még ha nem is tudtak róla? Mi voltunk, akik kiválasztották Steven Grant Rogerst arra, hogy ő legyen az alany a Kapitány projectben. Kérdezte valaha bárki is őt, hogy miként szabadult ki a jégbörtönéből? Vajon elmondta, hogy a Hydra egyik elit ügynöke engedte ki és engedte szabadon… mert mindez egy nagyobb terv része volt, amit egyelőre nem fednénk fel.
Hamarosan megtudják, de addig is gondolkodjanak el, hogy biztosan ilyen emberek kezébe akarják helyezni a sorsukat, biztonságukat?! Mi egy mutánsmentes, biztonságos, szuperlényektől mentes jövőt adunk maguknak, ahol nem kell a gyermekeiket félteni! A szívük mélyén pedig tudják a válasz!

Toborzás!

Bárki, aki gyűlöli a mutánsokat és az emberi felsőbbrendűséget hirdeti, azt várjuk a sorainkban. Örömmel látjuk, ha az új világrendbe máris csatlakoznak az emberek, hogy mihamarabb megszerezzük a győzelmet és utána immáron közösen, együttes erővel elpusztíthatjuk a szuperlényeket, akik a mi túlélésünket fenyegetik! Kedves olvasók, mint láthatják és olvashatják, ma új világrend születik, emelkedik ki a romlott világból, éltessék a Hydra-t és csatlakozzanak a soraikba, hogy mihamarabb győzhessünk. HAIL HYDRA!

The Pulse

Mindent, amit a Hydra-ról tudni érdemes manapság

Új világrend épül, csatlakozz még ma! HAIL HYDRA!

egy Hydra ügynök tollából

Sziasztok! A nevem Bob, Hydra ügynök vagyok, engem tettek le ide… khm… akarom „mondani” kértek fel, hogy barátkoztassam meg a közvéleményt a Hydra-val és ismertessem meg velük. Hol is kezdjem? Itt vagyunk mi, a világ úgy állít be minket, mint egy csúnya, gonosz náci szövetkezetet… okés, nácik vagyunk, de ezúttal az árja faj… most is az árja fajért harcolunk. De az most nem a németek, hanem az emberi faj! Nem hagyhatjuk, hogy a mutánsok miatt kihaljunk. Mi az egyszerű terv erre? Hát, azt hiszem, hogy haljanak ki ők, legalább is a főnökök szerint, minket meg meggyőztek és igazuk van, mi vagyunk többen emberek. Így csak akkor kell tőlünk félni, ha mutkó vagy, egyébként már a korábban üldözött rasszokkal sincs bajunk. Ez tök jó, nem?!

A legtöbbünk családja már a II. VH-ban is a Hydra soraiban volt, azt hitték, hogy kiirtottak minket, hehehehehe… khm, tévedtek. Ha levágják egy fejünket, kettő másik nő helyette. Amíg az eszme él a Hydra is él, így sikerült átvészelnünk hetven évet és visszatérnünk teljes erővel! Bárki, aki a mi eszménket vallja örömmel csatlakozhat a sorainkba, a fiatalok kipróbálhatják a CS, CoD és efféle játékokat élesben, mutánsokon! Remek szórakozás lesz, higgyétek el! A fő központunk mint valószínűleg mindenki tudja Hate Monger kancellársága óta Németországban van, az anyaországunk, a Harmadik Birodalom, ami erősebb, mint valaha! Heil Hydra!
Visszatérve az alapkérdéshez, mindenkit megtanítunk, kitanítunk, aki bátor és csatlakozna sorainkba.

Ha szuperhumán vagy misztikus valaki, őket is örömmel látjuk a vezetőink között is több ilyen van, az elitügynökök között is! Higgyétek el, tuti karrier lehetőség van ebben a szervezetben. Jól fizet, ha szeretsz utazni is érdemes benézni, sok más realitást, világot be lehet járni… aú! Hogy ez nem publikus? Upsz! Mindegy, most már benne marad, főleg, mert most indul a hatalomátvétel, és mennem kell! Szóval mire olvassátok már ltáni fogjátok, hogy micsoda szervezet vagyunk, így keressétek fel bármelyik ügynököt és jelentkezzetek. Ne felejtsétek: HAIL HYDRA! Találkozunk később!

A Hydra felemelkedése – Győzelem, vagy bukás

Részvevő(k): Épp ott levő játékos

New York és a világ nagyobb városainak utcái pont olyanok voltak, mint amilyennek a TV és néhány híradás, ami még tudott sugározni leírta. Az utcán rendőrök, csendőrök, katonák, SHIELD ügynökök dobják le a ruhájukat és alatta a Hydra egyenruha látható. Hadseregként vonulnak be a nagyobb országok nagyvárosaiba és jelentik ki az uralmukat, az ellenállókat, a SHIELD ügynökeit válogatás nélkül lőtték agyon és támadták meg. De ugyanez volt igaz azokra akik mutánsok voltak, egyszerűen tüzet nyitottak rájuk is. De nem csak az embereket lőtték, hanem a boltokat is az utcán, egyszerűen senki sem volt biztonságban.
A boltokba, galériákba, dojokba és efféle kisebb helyekre két-két fegyveres ment be, hogy végignézze azokat, ha ellenállásba ütköztek, akkor tüzet nyitottak azonnal, ha a szabadban láttak meg valakit, aki határozottan úgy nézett ki, mint egy mutáns – külső jegyei voltak – akkor arra is tüzet nyitottak, lehetett bárhol, strandon, kávézóban, szabadban. Igazából pont ez volt az ok, hogy mindent átkutattak, elsőre külső jeggyel levő mutánsokat kerestek, de megfélemlítés miatt bárkire tüzet nyitottak – játékosok – akkor is, ha az autóban ült. A cégek, cégvezetők esetében furcsa mód egészen az irodáig jutottak az emberek egy-egy ismerős ment be, titkát/titkárnő, üzlettárs, vagy efféle személy és szinte közvetlen közelről igyekeztek egyetlen lövéssel végezni az adott személlyel.

Hydra katonák:

//Mivel egész sok helyre kellett írnom, így mindenkinél ez megy, mindenki a saját magára vonatkozó részt vegye, elnézést ezért Embarassed

. Senkinél sem szándékozom tovább tartani ezt a kis dolgot, mint 3-4, maximum 5 kör, amit a korszakkaland időtartama alatt azaz 24*4 = 96 nap (december elejéig) kellene letudni. Remélem senkinél sem fog eddig tartani. Ha valakinél végeztünk, már nem fogom tovább zaklatni. Ha valaki KM alatt van mesélésben, akkor rá bízom (Paci és Bishi), hogy ezt mennyire veszik figyelembe, mennyire éri az adott JK-t támadás stb. Akár el is kerülheti, de mivel történik maga a dolog körülöttük, azért tettem be ide ezt is.//

by **Szehmet** Csüt. 15 Szept. 2016, 21:37

-Ha a családod ott volt, úgy szerencsés voltál. - Merengése alatt láthattad, hogy Szehmet tekintetében ott rétegződtek az elmúlt idők emlékei által felszínre hozott érzelmek, de alatta akár a napfény, a tiszta öröm ragyogott egyre erősebben és fényesebben. Nem irigyelte a családod, nem irigyelte hogy ott voltak neked. Egyszerűen csak ez az apró tény is hozzátett ahhoz a hangulathoz, ami elfogta e falak között, a társaságodban, egy olyan napon, amikor bizonyára semmi világrengető szörnyűség nem történhet...
Az oroszlán vonású arcon gyermekien tiszta öröm kezdett mosolyt rajzolni. Fényesebb, felszabadultabb, mint röpke találkozásotok alatt eddig bármikor.
- A papírmunkát majd elvégzik azok, akik értenek hozzá. - nagyvonalú kijelentés volt, dehát ez a része a dolgoknak nem érdekelte. Most semmiképpen sem. Bármilyen komolyan is vette a Piramis irányítását, most a jelen számított. A megélt pillanatok. Borút csupán e derüben a szörnyvadászat említése jelentett. Na nem sokáig, épp csak egy pillanatnyi változás volt, ahogy a jáde szemekben átsuhant a sötétség. Volt szörnyeteg ő is. Volt üldözött. Volt ember és ember feletti. De nem volt olyasvalaki, aki ítéletet mondhatna, s pálcát törhetne bárki felett. Már régen nem. S ha úgy is volna, ugyan mit kellene mondania, vagy mi alapján hozhatna ítéletet? Harcolt ő maga is. Ember ellen, mutáns ellen.. szörnyetegek ellen. Kezét, szavát, tetteit a béke vezette. S mi más vezetné ennek a nőnek, enneg a harcosnak a kezét? Illata nem a kegyetlen, szívtelen szörnyetegek sajátja, s ha szívében élénk-eleven emberség él, amit eddig szavai alapján ő, Szehmet megerősítve lát. Nem, miatta nincs miért aggódnia. Tőle nincs kit féltenie, aki nem valóban szörnyeteg. De a trófeák... erre a gondolatra kirázta a hideg... Bár lényének oroszlán része, főleg ifjú korában vonzódott a vér, a hús és a ragadozó élet mások számára riasztó megnyilvánulásai iránt, ahogy arra egyszer, nem is annyira a régmúltban, egy ifjú bundás rámutatott, ő időközben valahogy.. házimacska lett. Akármilyen ostobának tűnik is ez a kifejezés, tudatosan választott emberi életet és értékrendet, leküzdve a vérszomjat. Nem cserélt volna bundát emberi bőrre.. azt valahogy soha nem kívánta, de sem szívét, sem elméjét nem gátolhatták az ösztönök.
- Az emberek időnként jóval ijesztőbbek, mint a szörnyetegek maguk. - követte a sorozatot? Ó dehogy.. Mégis sejtette, hogy miről lehet szó. Az átlagos emberi vélekedés az ismeretlenre és a másra, eléggé kiszámítható. Egy napon, talán ő is ismét üldözötté válik... Talán nem csupán azért, mert bundát visel.. Azt sokan elég jól megszokták már.. meglepően könnyen.. de képessége egy másfajta tabut is döntöget, amit az emberek talán nehezebben bocsátanak meg, mint azt a néhány szörszálat: a halhatatlanságét..
- Nem lennék meglepve, ha tucatnyi olyan feladatba futottatok volna bele, ahol kiderült, nem a bundás a bűnös.. Persze, nem tudom mennyi energiát fordítotok egy nyomozásra ilyenkor.. meg.. bármennyire is szeretném, tartok tőle, hogy a valóságban nem sok olyan ügyetek lehetett ahol nem a "természetfelettiek" voltak a gondok okozói. - lassan megrázt a fejét, majd hirtelen felvetette. Ennyi idő bőven elég volt, hogy tudatosítsa magában, hogy nem kívánja olyan sötéten látni a világot, mint ahogy e beszélgets során kezdte. Hinni akart az emberekben. Mindigis ez a hit vezette, s olyan pillanatokba botlott akkor is, mikor a város a pusztulás szélén állt, ami megerősítette újra és újra ezt a hitet.
- Hm... mennyi illat. -torpant meg egy pillanatra. A szárított növények fanyar-fű illata még a tárolókon át is érződött, finom, otthonos érzetet kölcsönözve a boltnak, melynek csodái elborították, mikor belépett. Vadvirágok... Élvezettel szimatolt a levegőbe, bár annak finomságát megtörte a kemikáliák meggátolhatatlanul kiszökő folytott párája, melyben ott lebegtek az állati részek. Pazarul, a minden természetfelettiért rajongó emberek számára, berendezett kis bolt volt ez.
- Ez a hely biztosan népszerűbb, mint a múzeum - nevetett fel, ahogy belépett és körbe nézett, úgy igazán. Tudta, már megbeszélték, mi az amire a publikum vágyik. Szívesen illatolta meg a gyógynövényeket, s nézte meg az ásványokat, de a tudás, ami a növények hasznosításához kellene, egy másfajta életben ragadt. Maradt hát az élvezet. És mindaz az ajándék, ami ezt az életet jellemezte.
- Még a termesztéssel foglalkozni is van időtök? Ennyi feladathoz valóban varázslónak kell lenni. -egy mosoly.
- Természetesen szívesen megnézem. Jól esik már a szárított növények illata is.. a frisseké viszont úgy hiszem rendkívül üdítő lenne.. A városi élet sajnos nem sok finom, friss illattal kényezteti az embert. - Persze a Piramis környékén nem véletlenül ragaszkodott a fákhoz és a megvalósítható méretű parkhoz.. Nem csak az épület látványa, de saját igényei is ízt kívánták.
Bár Szehmet szívesen indult volna el megnézni amit még e hely tartogathat neki, ám a sors egészen másféle eseményeket indított útjára. Érzékei vajon figyelmeztetik, mielőtt ezt a helyet is eléri a veszedelem? Vagy a védelmek, amit óvták a házat, képesek feltartóztatni az agressziót?

by **Thorhalla** Pént. 16 Szept. 2016, 00:00

Előtörténet
LINK

Kaland
Múzeumlátogatás

Kaylyn Amara von Hessen grófnő

Grófnő, szörnyvadász, WAND ügynök

Játékostárs(ak) neve: Szehmet

Ami azt illeti én közel sem voltam olyan boldog, mint Szehmet. Nekem azért roppant kellemetlen volt, hogy a saját testvéreim szúrtak aztán hátba és hagyták a fenébe a több száz éves családi hagyományt. Persze-persze mindig kell egy kis változatosság, de akkor is… nemesek voltak, voltak kötelességeik és feladatuk. Nem csak nekem!
- Már ameddig – morogtam egy sort. – Ma már nincsenek ott, elárulták a gyökereiket és kiszálltak a családi hagyományokból. Pedig úgy neveltek minket, hogy ezek a legfontosabbak.
Nem tudom, hogy ő mikén vélekedik erről, bár úgy jött le, mintha az X-eket tekintené családnak. Mindegy. Az én problémám mindez, ami talán egyszer megoldódik, vagy sem. Addig is maradok, hogy az SW-eket tekintem a családnak, úgyis ők állnak a legközelebb hozzám manapság. A papírmunka részre lelkesen bólogattam volna, hogy megcsinálják a hozzáértők. Sajnos hozzáértővé kellett, hogy váljak azóta, hogy itt dolgoztam. Legalább is a legalapabb dolgokat, a többit a könyvelők végzik.
- Irigy vagyok, hogy nincs papírmunkád – nevettem fel.
Talán nekem is felkellett volna hoznom Mrs. Millernek, hogy vegyen már fel még egy könyvelőt, hogy mindent az végezzen, vagy vezetesse ki ide is Víziót… kivezettetni… kitenni néhány érzékelőt, vagy egy másik MI-től, aki ezt végzi. Mivel Harcimadártól komolyan nem lehetett mindezt elvárni, azaz ő adminisztrációja is rám maradt. Megnéztem volna, ahogyan az a madár, shi’ar megpróbál adminisztrálni. Az elit, császári harcimadár, elittestőr és sorolhatnám, arról nem is beszélve, hogy egy UFO. Boldogak a lelki szegények, mert nem értik a papírmunka okozta frusztrációt.
- Lehet, hogy azok, csak azokat nem vadászhatom legálisan – mondtam. – Kivéve, ha SHIELD ügy. De még akkor is élve igyekezzünk elkapni. Lehet, hogy fejvadásznak kellett volna mennem. Akkor egyszerre folytathatnám a családi vállalkozást és a rosszfiúk vadászatát is.
Megráztam a fejemet a bundásokat és a természetfelettieket illetően.
- A családom évszázados krónikákat vezet az ügyekről, amit a von Hessen grófi család számolt fel – magyaráztam. – Meglepődnél, hogy mennyi eset volt természetfeletti. Latveria itt van Erdély szomszédságában, minden tele vérszopókkal, szellemek, folklór lények. Nagyon sok minden tartozik a természetfelettibe. Szóval munka mindig van és nagyon kevés a fals bejelentés, vagy ügy.
Éppen ezért volt szórakoztató a dolog is, bár a sima egyszerű démonok már meg sem mozgatták a fantáziámat. Szinte tíz esetből kilenc ilyen volt. Közben megérkeztünk a boltba is, ami úgy tűnt, hogy némileg lenyűgözte a vendéget, legalább is, ami az illatokat illette. A sok szárított növény, kenőcs és effélék valóban illatoztak. Még én is éreztem, nemhogy egy olyan kinfomult érzékű személy, mint Szehmet. Bólogattam is a szavaira.
- Igen, sokkalta – mondtam. – Bár, akik azt hiszik, hogy a voodoo a zombiidézésből és a babákkal szórt átkokból áll, azok általában roppant nagyot csalódnak. Igen, muszáj mindent tartani és termeszteni… akkor akár indul…
Azonban befejezni már nem tudtam, mert odakintről a zajokat meg lehetett hallani és a manaháló is megremegett, amint valaki nekilátott annak, hogy a manaháló csomóját felhasználja és próbálja az által feltörni a védelmet.
- Van odakint egy mágiahasználó is – mondtam. – Ha nem állítjuk meg be fog jutni…
A pult mögé mentem és elővettem a kardomat és még két sima pisztolyt is, amiket az övemre erősítettem a tokjukkal együtt.
- Velem tartasz szétrúgni néhány magát viccesnek tartó hátsóját? – kérdeztem egy fülig érő vigyorral.

by **Szehmet** Pént. 07 Okt. 2016, 22:38

- Ó, az hogy nincs papírmunkám, az azért túlzás. De az ilyesmit, van kire hagynom, ha szükséges. Jól csinálják, és addig is törődhetek a fontosabb dolgokkal: kapcsolatokkal, műkincsekkel, előadásokkal. - volt valami változás Kaylyn viselkedésében? Volt ott valami árnyalatnyi sötétség? Talán csak futó árnyék. Nehéz, olykor súlyos téma a gyökerek felidézése, s ezért nem is szentelt Szehmet nagy figyelmet ennek. Nem nagyobbat a szükségesnél.
- Mi tagadás, örülök neki, hogy így van. - fodult a kezdeti tiltakozása szelíd enyhülésbe. Soha nem a papíroknak kívánt dolgozni, bár szükségességüket nem tagadta, sokkal inkább az emberekért, s az, hogy közvetlen kapcsolatuk lehetett, s már rég nem félelem színezte a találkozásokat, szívderítő volt. Ő pedig szívesen vállalta a kuriózum szerepét, aki a Piramist és az ott őrzött értékeket a puszta megjelenésével is képes lehetett képviselni. Így végső soron, az áldás által a múlt élő s eleven módon rezgett olyan távol a napcsókolta dűnéktől.
- Ez.. nem is tudom.. egyszerre érdekes és egyszerre rendkívül riasztó. - komorodott el, s arcára is kiült az az elgondolkodó, különös kifejezés, mely ilyenkor jellemezte őt. Egyik fülét lesunyta, fejét kissé oldalra billentette, s tekintete távolivá vált.
- Valahogy mindig is reméltem, hogy csak a világ néhány pontja.. hogy talán csak ez a város él örök fenyegetésben.. Önámítás, tudom, hogy nem más ez mint hiú, naiv ábránd... - Sokat látott, sokat tapasztalt ebbena világban, s annak határain túl, s ezért talán mindig is vágyott a békére, vagy remélte, hogy legalább a világ egy része biztonságban van, hiszen eleven rémálom az emlék, mikor a világ sorsa a vállán nyugodott, s konokul próbált nem megtörni, még más világok pusztításának terhe mellett sem. Annál ékesebb leckéje nem volt és ne lehetett annak, hogy hiába szeretné, hiába dobog a szíve szüntelenül azért, hogy segíthessen, nem menthet meg mindenkit...
- de jó érzés tudni, hogy ott, ahol szükség van rá, van, aki segít. - kicsit vagy nagyok.. ha valahol felüti fejét a gonosz, megszületik az is, aki szembeszálljon vele... s ahogy neki ezt a papírmunkát megcsinálja valaki, aki igazán jól ért hozzá, úgy neki sem szükséges minden terhet egyedül viselni, hiszen vannak akik helyt állnak.. S most, mikor ő egy fajta visszavonult módon él, ez méginkább igaz. Új hősök tapossák a földet, segítik az elesettet, őrzik az egeket.
Őt pedig bódították a tiszta illatok, de fülébe mégis beférkőztek a Zajok. Két füle a koponyájához lapult, szemeit lehunyta, Igyekezett kizárni az illatokat, ahogy elöntötte az a különös érzés, ami ifjú korában is segítette: Veszedelem.
Nem kellett sokat fülelnie, hogy tudja, mi zajlik odakinn: Baj.
- Mágiahasználó? Nos.. nincs egyedül... - Fülelt, talán így megtudja hányan vannak, mivel fegyverkeztek fel.. Elég baljóslatúnak tűnt, hogy ezúttal nem őket támogatva, hanem ellenük száll valaki síkra, aki ért a mágia különös tudományhoz.
- Egy pillanat. - Lazított a ruháján. Ledeobta a felesleges dolgokat. Nem számolt azzal, hogy a mai gyönyörű napot küzdelemmel kell zárnia, de már csak megszokásból is, a két hőváltó kést, kedvenc fegyvereit, a táskájában hordta. A pengék, bár a természet ellátta fegyverekkel, jól szolgálták ifjabb éveiben is, s most is így lesz bizonyára. Az övébe tűzte őket. Majd nagyot nyújtózott, átmozgatva magát. Önámítás lett volna azt gondolni, hogy a zajok nem a harc előzöngéi.. Ha valaki ilyen mohón akar bejutni, annak nem tiszták a szándékai.
- Mehetünk. Tudjuk meg mit akarnak, és tegyünk róla, hogy ne legyen kedvük zavarogni, mikor a nagyok épp a nagyszerű kulturális együttműködésről tárgyalnak. - Biccentett, bár a mosolya nem árulkodott se jókedvről, sem arról, hogy várná a küzdelmet. Sosem jellemezte a magamutogató kivagyiság, vagy az a könnyedség, ami az igazi harcosokat. De talán Dorten utolsó ajándéka, talán a saját tapasztalatai, vagy épp a kor tette, szerette volna a problémát mielőbb megoldani. Kérdés nélkül is hajlandó lett volna óvni a házat, a gócot.
E röpke előkészületek után könnyű, ruganyos léptekkel csatlakozott Kaylyn-hez. Nem kívánt óvatlanul rohanni a veszedelembe, de bízott benne, hogy társa ismeri a megfelelő útvonalat, ahol elérhetik a mágust. És bízott az érzékeiben.. A fürgeségében..
S mielőtt kiléptek volna, még egyet szippantott, hogy memorizálja Kaylyn illatát, annak teljes spektrumát.. Talán szüksége lesz odakinn rá, hogy ismerje.
-Merre?

by **Thorhalla** Szomb. 08 Okt. 2016, 00:02

Előtörténet
LINK

Kaland
Múzeumlátogatás

Kaylyn Amara von Hessen grófnő

Grófnő, szörnyvadász, WAND ügynök

Játékostárs(ak) neve: Szehmet

Szélesen vigyorodtam el, amikor végül csak beismerte, hogy mégis örül annak, hogy nem kell papírmunkát végeznie, amit igencsak megértettem. A fontosabb dolgokkal való törődés, itt ironikus volt, mert mindenkinek volt fontos dolga, de ez a hely is az volt, már csak azért is, mert így is megfigyelhettük az embereket. Persze a saját biztonságuk miatt, azokat szűrve, akik körözve vannak, vagy pedig sötét praktikákra akartak vásárolni. Így ez is az volt. Ahogyan meséltem, hogy mikre vadászok, vadászunk, akkor láttam, hogy elkomorodott, akkor barátságosan legyintettem egyet. Azért annyira nem volt vészes a helyzet, mint ahogyan gondolta, így hát megpróbáltam gyorsan el is magyarázni, nem akartam, hogy pont én legyek az, aki elrontja a kedvét.
- Szerencsére, vagy épp szerencsétlenség a mi fajtánknak annyira sok szörny nincs – mondtam. – A legendák, mesék, történetek, amik megjelentek, mindnek van alapja. Mint a vérfarkas, Dracula, ő konkrétan létezik, bár jó pár száz éve senki sem hallott róla. Bár a vérfarkas egy átok, mintsem tényleg olyan mint ábrázolják. Egyébként a legtöbb „szörny” nem is szörny, csak normális életet akar élni, hozzájuk nem is nyúlunk…
Ez így tényleg igaz volt, soha sem öltem meg semmit úgy, hogy az nem ártott embernek.
- Nem tudom, hogy mennyit segít, de úgy vélem, hogy az emberek a legnagyobb szörnyek a bolygón.
Megvakartam a tarkómat és kisöpörtem a vörös hajamat a szememből és az arcom elől.
- Mindent az emberek védelmében, ez a fontos, még akkor is, ha nem olyan nagy hepajjal, mint az Angyalok, vagy ti az X-ek.
Már amikor bent voltunk a bolt részben történt meg a támadás, aminek egyáltalán nem örültem, főleg nem annak, amit éreztem. Mindennek hangot is adtam, hogy mágiahasználó is van odakint és ha nem teszünk semmit, akkor be fognak jutni. Bólintottam Szehmet szavaira, amikor kimondta, hogy valószínűleg nincs egyedül. Vajon már most hallotta, kiszagolta őket ilyen távolságból? Ha lett volna több időnk, akkor rákérdeztem volna. Amíg a kardomat vettem elő, addig ő maga is harci készültségbe került.
- Nem hiszem, hogy hosszú beszélgetés lesz – mondtam. – Főbejárat!
Szehmet könnyedén betudta még szívni a nő illatát és raktározni az elméjébe, hogy később is megismerje mindazt. Mind a két nő könnyedén kitudott érni az épületből. Itt következett a közel negyven méteres kövezett út, ami a kaputól az épület főbejáratáig tartott. Alighogy kiléptek ezen a lányok a kaput egy hatalmas robbanás rázta meg azt, áttörve a mágikus védőpajzsot, ezáltal már nem védte semmi a birtokot.
Múzeum X-men%20suli

Talán még Szehmet is érezte, hogy a mágikus területet valami védte, ami a gonoszt és a helynek ártani akarókat volt hivatott kinn tartani erről a helyről. A mágikus pajzson ütött résen és így a főbejáraton pedig a tévében és interneten is láthatott Hydra katonák kezdtek betódulni.

a katonák:

Első körben nyolc darab és mögöttük kint az utcán ott volt még a mágiahasználó is. Amint meglátták a lányokat, akkor azonnal tüzet is nyitottak feléjük energiafegyverekkel, négyen-négyen mind a kettejüket, nagyjából húsz méter távolságból.
- Azt hiszem ennyit a beszélgetésről! – mondtam még Szehmetnek.
Ezzel pedig előre lendültem, hogy megtámadjam a támadóinkat.

by **Szehmet** Hétf. 24 Okt. 2016, 21:36

Mi ez az érzés? Izgalom? Óvatosság? Mi ez a hajszálnyi keserűség? Fél azokért, akikkel ma szembe kell néznie, s talán ostoba módon bedőltek egy karizmatikus alaknak, aki csak önös érdekeit kívánja mindenre rákényszeríteni, feldúlva a békét, amit ez a világ, ez a város megérdemel? Nagyon sok érzés ébred benne, ahogy harcra készül. Sok ismerős, melyet az emlékek narancsfényű hálója szűrt át egy egészen újszerű extraktummá.
Egy pillanatnyi félmosoly felsejlett arcán, ahogy arra gondolt, milyen nagyszerű társ mellett indul most harcba. Nem csak képzett, de a szíve is a helyén van.. egy jóakarattal telt, élő, emberi szív. Valaki, aki bár szörnyek ellen harcol, mégsem lát mindenben és mindenkiben szörnyet.
- Az emberek néha a legnagyobb szörnyetegek.. s nem is csak ezen a bolygón.. - e válasz kicsit váratott magára, s most lehelletnyi páraként gomolygott csak elő, e feszült légbe túlontúl is finoman, szellemszerűen simulva. - Már nem a múlt a fontos, hanem az, ami előttük áll. Meg kell előzni a bajt.. aztán.. a Piramis... EssEx tud magára vigyázni, mégis Szehmet szíváben erőre kap a féltés. Sokan vették körül, és féltette őket. Lám most is társsal indul csatába.. de még e társaságban is, ha végtelenül lecsupaszítjuk e szituációt, egyedül marad, s csak saját lelkiismerete előtt kell felelnie, mely az út Őhozzá, ki áldásával melengeti napjait. Őhozzá, ki nevet és sorsot adott neki.
- Óvjuk hát meg az embereket. - remélte, hogy a szó elegendő fegyver lesz, ám ámítani nem ámította magát. S máris kiderült, hogy az agresszív kopogás a főkapun nem fér össze e könnyed, tiszta vágyakkal.
-Megálljatok! - kiáltott feléjük. Volt haszna? Aligha, pedig nem kevés figyelmeztetés feszült benne. Katonák voltak. Agresszív támadásra utasítva. Nem volt idő azon gondolkozni, ki és miért küldte őket. Mi maradt hát? A gyorsaság, fürgeség, és az ügyesség, melyet teste rejtett, és a veszély érzékelésének képessége, mely képes lehet átvezetni őt ezen a távolságon, elkerülve a lövedékeket. Szehmet nem tétovázott. Nem adta meg nekik azt az esélyt, hogy ezt kihasználva tegyenek szert előnyre. Érezte.. még ő is érezte, hogy valami rossz történt körülöttük. Valami megbolygatta a hely érzetét. Olyasmi ez, aminek nem lenne szabad megtörténnie. A gonosz egyre szabadabban áramlik...
Szehmet szeme összeszűkül, ahogy folyamatos mozgás közepette igyekszik felmérni azt a négy katonát, aki rá jutott. Gyorsan kell végeznie. Gyorsan, mielőtt a varázshasználó még több előnyt ragadna magához. Vele.. talán a társának kellene megküzdenie, hiszen egész életét a bűvös szörnyek, bestiák legyőzésének szentelte... De e gondolatokra ugyan mennyi idő jutott?
Amint eléri az első katonát, megragadja, s erőfölényét kihasználva lendíti meg a testét, hogy a többi felé hajítsa, remélve, hogy elsodorja őket. Nem akart ölni. A puszta, érzelemmentes gilkolás nem az ő módszere.. De harcképtelenné tenni a támadóit, mindenképp szükséges, így átmenetileg az első szerencsétlen lehet a pajzsa is. De ha fegyvert kaparint meg, azt kérlelhetlenül töri össze. A terv ez. A valóság mozgalmas. Kész arra, hogy reagáljon mindenre, ami rá várhat, akár a pillanat tört része alatt is.

by **Thorhalla** Szer. 26 Okt. 2016, 01:49

Előtörténet
LINK

Kaland
Múzeumlátogatás

Kaylyn Amara von Hessen grófnő

Grófnő, szörnyvadász, WAND ügynök

Játékostárs(ak) neve: Szehmet

A páros nem is nagyon húzta sokáig az időt, hanem nekilátott a harcnak, hogy megvédjék ezt a helyet, ami a mágiagócpont miatt tényleg nagyon nem kellett volna, hogy a Hydra kezébe kerüljön. Az ellenség lehetséges, hogy nagy létszámban volt jelen, de a hölgyeket sem kellett félteni, mert mind a ketten roppant járatosak voltak a harcokban, és mind a ketten más-más célt tűztek ki maguk elé. Szehmetnek esze ágában sem volt gyilkolni, míg Kaylyn-t mindez nem zavarta, révén tudta is, hogy az összes ilyen ügynökön nem kevés vérdíj is van, nem mintha a pénz érdekelte volna. Szehmetnek sikerült megragadnia az első ellenfelét, majd nekihajítani a többieknek. Mivel igencsak erősebb volt az embereknél, így nagy erővel tudta mindezt megtenni. A páncélok és testpáncélok egymáson csattantak hangosan, majd jó két-három métert csúszott hátrébb az a hármas, akinek az első alak nekicsapódott. Hangosan nyögve feküdtek a földön, egy darab legalább is, a másik három már mozdulni sem volt képes. Így Szehmet könnyedén összetudta a földön heverő fegyvereket törni és ha akarta, akkor az utolsó magánál levő katonát is kiüthette.
Közben Kaylyn sem tétlenkedett, a félreugrált a lövések elől, majd a fegyverével lesújtott a legközelebb állóhoz és egy harántirányt érkező vágással szinte félbevágta az alakot. A következőhöz ugrott, megragadva annak a vállát maga elé rántotta a katonát, a társai lőtték agyon, majd mikor már összeomlott volna, akkor rúgta a nő a másik kettőre. Azok, hogy a halott társuk ne rájuk essen félreugrottak, ezt kihasználva Kaylyn egy mozdulattal fejezte le a hozzá közelebb állót, a másik hiába próbált lőni, a nő elsőként a kézfejét vágta le a helyéről, amiben a kard volt, majd egyszerűen átszúrta. Egy két pillanattal végzett Szehmet után, majd lépett a nő mellé.
- Azt hiszem, hogy már csak a mágus maradt – mondta elégedetten.
Ezzel futva indult a kapu felé, ahol kint a mágiahasználó rúnákat kezdett a levegőbe rajzolni.

by **Szehmet** Kedd 15 Nov. 2016, 19:37

Végtelen hosszúnak tetszettek a szívdobbanásnyi pillanatok, ahogy támadásba lendült,s részese lett az őrült táncnak, melynek ritmusára az egész város egyszerre járt. Kinyúlt. Fogott. Érezte a keze alatt lüktető életet, még a pánsélzaton át is, ahogy megszorult rajta a keze, s már fel is kapta. Érezni vélte azt a törékeny pillanatot, melyben a katona előtt felrémlett mi következik, hogy a fegyvere mit sem ér az embereket megszégyenítő roppant erő ellen, s az akarat, Szehmet akarata, nem hagy más választást neki, mint eszközzé válni. Szehmet pedig máris elengedte, s repült, míg az oroszlán a nyomában suhant tovább. A vadászat pezsegni kezdett ereiben. Az illatok erősebbé váltak, tekintete mintha élesebbé lett volna, mikor máris ott volt, hogy az elsodort katonák felett a végzet árnyaként torpanjon meg, s lesújtson. A fegyverekre.
Évek tapasztalata a vállán nem hagyot kétséget afelől, hogy az az utolsó, az az gyetlen eszméleténél maradt katona sem hagyható hátra. Nem maradhat harcképes ellenség a hátuk mögött.
- Maradj nyugton! - hallota a saját hangját, mielőtt az öntudatlanságba küldte volna. Egyszerű volt ez a mondat. Akárcsak minden pillanat a csata hevében. Kikristályosodott gyönygfüzérként szövődött az esemény minden mozzanata, sorról sorra. Minden egyszerű volt. Minden tiszta. Egy-egy pillanatnyi kis megvilágosdás a cselekedetekben, mely azt a helyet óvta, ami képes lehet megóvni a békére vágyókat.
Szehmet felnézett utolsó ellenfele fölül. A Grófnő is végzett a maga ellenfeleivel. Páratlan pontosságú támadásai gyors halált osztottak. Vér illata terjengett a levegőben, amit a halál édeskés, jellegzetes szaga ölelt. Milyen más is volt az ő küzdelme, s mégis itt, a sors összehozta őket, egy hirtelen fellángolásban, melyet nem óhajtottak, mégis vállalnak ők ketten. A vadászok.
Ahogy Kaylyn megszólította, arcára kiült a csata izgalma, s az a felszabadult érzés, ami az első támadást követően kezdett erőre kapni szívében. Mikor megszólalt, egy másfajta Szehmet szólhatott hangjából, mint Kaylyn eddig tapasztalhatta.
-Csak ő. De nem sokáig. - erőteljes, sötét színezetű erő, magabiztosság fűszerezte hangját, bár egy mágus ellen sosem igyekezett elbizakodottá válni. Ahogy társa a kapu felé indult, ő sem tátovázott, bár az egyenes út helyett egy szökkenésnyi kitérőt választott: elrugaszkodott, s egy pillanatra megült a fal tetején, ahonnan szemügyre vette a mágust, aki máris elkezdte a varázslatot. Talán el is késtek már?
Ha úgy is lenne, nem volt idő a kételyekre, most kellett cselekedni. A katonák semmik voltak, puszta tömeg, de ő ott, a mágus.. ő volt az igazi ellenfél. A macskaizmok megfeszültek, füle a koponyájára lapult. A sebesség az egyetlen lehetőség.
Mint a rugó, izmai kipattantak, ahogyan elrugaszkodott. A cél a mágus volt. Az érkezés kívánt helye a távolságtól függött. Ott kívánt megérkezni a mágusnál, hogy egyazon mozdulatot továbbvíve megragadja a nyakánál és a levegőbe emelve megrázza, vagy valamely közeli falnak nyomja. Félbe kellett szakítani a varázslatot, a továbbiak attól függnek, hogyan sikerül ez az első cél.
Ha a mágus bölcsen nagyobb távolságot választott, hát ugrik, amennyire tud, majd újabb szökkenéssel, rohammal igyekszik megtörni a varázslatot, megragadva, elsodorva vagy megütve őt. Az idővel versenyzett, és csak mozgékonysága volt fogyvere e túlhajszolt töredékében az időnek.

by **Thorhalla** Csüt. 17 Nov. 2016, 00:01

Előtörténet
LINK

Kaland
Múzeumlátogatás

Kaylyn Amara von Hessen grófnő

Grófnő, szörnyvadász, WAND ügynök

Játékostárs(ak) neve: Szehmet

Szehmet könnyedén kitudta már ütni az utolsó ellenfelét is. Ezek után indultak meg a mágiahasználó irányába, aki éppen varázsolt is valamit. A nő könnyedén tudott a kerítés egyik kő oszlopára ugrani, hogy onnan nézze meg mi történik, míg Kaylyn kénytelen volt rohanni a talajon efféle emberfeletti képességek híján. Szehmet járt előrébb a gyorsasága és egyéb adottságai miatt, a férfi pedig még nem fejezte be a varázslatot, így a nő megpróbált nekiugrani. Az ugrást tökéletesen tudta kivitelezni, azonban nagyjából két méterre egy láthatatlan erőtérbe ütközött, amin megütötte magát, de szerencsére sérülést nem szenvedett el. Eközben Kaylyn is kiért a kapun és elindult a mágus felé. Az közben befejezte a varázslatot és egy energialökés taszította hátra jó pár lépéssel mind a két hölgyet. A mágus külseje igencsak megváltozott, mintha valamilyen szentségtelen teremtmény lett volna belőle az átalakulás végén.
Múzeum 1161_StoryCircle04

- Ha megadjátok magatokat halálotok egyszerű és könnyű lesz, ellenkező esetben…
A kezeit emelte és mind a kettő körül vérvörös energiák kezdtek gyűlni, rúnák gyúltak, ahogyan ismételten valamilyen varázslatba fogott bele.

by **Szehmet** Szomb. 24 Dec. 2016, 22:51

-Uh! - futott ki a száján, ahogy az erőtér megtorpanásra késztette. Na igen, erre nem gondolt. Milyen ostoba is volt. Talán egy hangyányit berozsdásodott volna? Ugyan ugyan... Varázslókkal a jószerencse ritkán hozta össze, s most egyszerűen csak bízott benne, hogy megelőzheti a bajt... Szerencse talán, de úgy tűnt, ez a kicsiny hiba nem okoz gondot, még nincs minden veszve, bár a varázslat létrejött, s még őt is hátrataszította a felszabadult energia.
Ez a lökés semmiség volt ahhoz képest, amivel a varázsló várta őket. Szehmet másra számított, valami közvetlen, pusztító erőre, de egészen más varázslat jött létre. A férfi veszedelmesnek tűnt az átalakulás után. Levetkezte emberségének jórészét, hogy démoni szörnyeteggé váljon. Taszító volt, főként az izzó, vöröses jelek a keze körül. Szehmet valahogy nem vágyta megérinteni őket.. valamennyi ösztöne e veszedelemre figyelmeztette.. de valamit tenni kellett.
A férfi könnyű halált ígért nekik... Nem olyasmit, amit Szehmet elfogadhatott. Az élet vagy halál csata nem azzal indult el, hogy kilépett az ajtón és szembe került vele. Úgy tűnt, már akkor eldőlt, hogy így kell lennie, mikor az első jelek megütötték fülét. Nem olyan ellenség érkezett, mely kegyelmezni kívánna.. de olyan, ami gonosz célokra használná fel ezt a helyet, ha megkaparintaná. Ó milyen ismerős is volt e helyzet...
Egy emlék kúszott a tudatába.. Egy halvány, valaha volt emlék, mikor egyedül volt, ellenségek által körülvéve, akik mind azt akarták tudni, honnan érkezett, csak hogy lerohanhassák a Földet. Ugyan mi ez a küzdelem ahhoz képest? Ugyan mi a halál ahhoz képest, hány ártatlan veszhetett a makacssága miatt azok közül, akiket már lerohantak, uraltak, s lassú pusztulásra ítéltek? S ugyan mi más lehetne ez, mint soha el nem feledhető, szomorú fájdalom, mely hajtóerő a szívében, hogy megelőzze a hasonló szörnyűségeket.
Egyetlen pillanat elég, hogy magába nézzen, meglelje a békét, majd tisztán lássa e helyzetet. Jobb helyen áll, mint Kaylyn. Bizonyára közelebb. Hogyan várhatná, hogy ő vállalja magára a veszedelem oroszlánrészét, mikot ő maga kötötte sorsát a városhoz. Őt kötik soha meg nem fizethető adósságok ide, s olyanokhoz, akiknek szintúgy baja lehet, ha ez a hely elvész. Bármit is okoz az átalakulás a mágus esetében, akár nagyobb erőt, akár sebezhetetlenséget, meg kell találnia a módját, hogy megállítsa.
Szehmet kezei a tőrökre csusszantak, majd határozottan kapta elő őket, s aktiválta. Fagy és Tűz. Ikrek, jó testvérek, hűséges társak. Átvágták már magukon számtalan dolgon, ami lehetetlennek tűnt. Beléjük helyezte a bizalmát.
- Magamat megadni, e helyütt nem fogom, ahogyan a városom sem adom át neked. Ha ártatlan életekre törsz, ha a békét kívánod a sárba tiporni, úgy viseld tetteid következményét, mert nálamnál nagyobb haragot vonsz a fejedre! - viszonozta a mágus szavait, majd tett egy határozott lépést felé. Szehmet tekintete komoly volt, elszánt. Nem hitte ugyan, hogy fellépése a mágust is megrémiszti, hisz az ilyenek biztosan bíznak különleges adottságaikban, de adni akart egy esélyt.
Aztán ez a vágy feloldódott az élet-halálharc súlya alatt. Győzniük kellett e csatában. Teste előre lendült, ruganyosan, majd vágott, a férfi egyik keze felé. Fagy, majd Forróság. Aztán lép majd tovább, belekezdve egy sebes iramú táncba. Zavarni, megsebezni, húzni az időt, kizökkenteni, megállítani. Meg kell akadályozni az újabb varázslatot, és ha úgy adódik, minél messzebb kell táncoltatni ezt az elátkozott férfit e helytől, ezzel is csökkentve a veszedelmet.

by **Thorhalla** Kedd 27 Dec. 2016, 00:00

Előtörténet
LINK

Kaland
Múzeumlátogatás

Kaylyn Amara von Hessen grófnő

Grófnő, szörnyvadász, WAND ügynök

Játékostárs(ak) neve: Szehmet

[b] - Persze, semmi mást, csak ezt! – mondta némileg gúnyosan Kaylyn.[b]
Szehmethez hasonlóan neki sem állt szándékában megadnia magát, hanem harcolni akart tovább. Szehmet valóban közelebb volt jó hat-hét méterrel, mint ahogyan a társnője, hiszen ő az előbb lökés eredményeképp visszabuckázott az épületen belülre, míg az X-men tag kint maradt. Persze nem jelentette ez azt, hogy Kaylyn ne szedte volna magát össze és nem indult volna ki, de testfelépítésben is hátrányban volt. A szavakra csak felnevetett és folytatta a varázslatot, amit Szehmet nem akart hagyni, ahogyan társnője sem, aki úgyszintén támadóan indult el a férfi felé. Természetesen Szehmet ért oda elsőként, ehhez kétség sem férhetett hozzá. A karmolások telibe találtak, már nem óvta pajzs a másikat és furcsa mód nem is próbált védekezni, sőt! Helyette szándékosan úgy mozgott, hogy minél nagyobb és súlyosabb sebeket kapjon. Még, ha a nő nem is szándékozott halálos, életveszélyes sebeket okozni mégis olyanokat sikerült. Még a felszíni vágások is valamiért sok-sok centi mélyek lettek. Mire Kaylyn megérkezett – ami úgy tíz másodperc lehetett – minden csupa vér volt és a férfi kacagva esett össze.
- Elkéstetek, már régen győztünk – lehelte utolsó szavaival.
Ezzel a szemei fennakadtak és élettelenül terült el a földön. Mielőtt a két nő megkönnyebbülhetett volna, a férfi teste egyik pillanatról vált füstté és tűnt el a földről. A füstből pedig négy alak emelkedett ki.
Múzeum Latest_2

by **Szehmet** Pént. 27 Jan. 2017, 15:37

Van a csatában egy illékony pillanat, melyben ott sűrűsödik a megvilágosodás maga, s e csatában, ahogy a karma elérte a férfit, ez a pillanat ismét felvillant. Szehmet átta, ahogyan a hús megadja magát, látta, ahogyan a szövet hasad, s vér serken. Mindeddig tán úgy tűnhetett, a lehető legtermészetesebb történések szerint zajlik minden, ám a a jáde tekintet befogta az eseménysort, s mielőtt még akár megfogalmazhatta volna, már érezte, mi több, tudta, hogy valami mégsincs rendben. És természetesen tisztában volt azzal is, hogy nincs mit tenni ellene, a mozdulat végigfut, a vér kiserken, talán több is, mint aminek kellene, a halál bekopogtat, és bármi is volt e varázslat lényege, mindenképp végbemegy... s ami igazán hátborzongató, ez a tudás oly kései, hogy szinte már-már haszontalannak tűnik.
Egy varázslat, ami reagál a vérre és halálra... miféle szörnyű elzántság kell ehhez?
Lett volna esély megakadályozni? Másképp cselekedni? Szehmet vérmaszatosan, becsapva állt a férfi felett, de ha újra játszhatná az utolsó pillanatokat, akkor sem tett volna másként. Nem tehetett volna. Az elvakult mágus jól ismerte az emberi lélek ösztönös cselekedeteit, melyekkel a fenyegetésére válaszolhatott. Ő pedig, aki nem ismerte a varázslatát, kérés nélkül megadta neki, amire szüksége volt. Igaza lenne vajon a férfinek? A halál pillanatában kimondott szívben hitt igazság valóban igazság? Győztek?
- Majd meglátjuk.- mordult fel. Minden figyelmeztetés ellenére nem volt hajlandó feladni. Keményen és elszántan ragaszkodott a kivívható győzelemben csillanó béke reményéhez. Keménnyé és konokká tette a számtalan csata mögötte, s ez most ismét a felszínre bukkant. S bár hátrébb lépett, mikor a férfi füstté vált, meg nem nyugodott. Volt itt egy utolsó nagy meglepetés, egy gonosz tréfa, ami még rájuk várt, s ahogy a füst oszlani kezdett, a sajnálat, hogy tapasztalatlanságával átengedte a harcot a mágusnak, eloszlott. Nem volt értelme rágódni rajta tovább.
- Kaylyn, mit tudunk ezekről?- Remélte, hogy a szörnyetegeket jobban ismeri a grófnő, mint ő... de ugyan van-e vesztegetni való idejük a négyessel szemben? Míg instrukciókra vár, nem repül-e fel a szárnyas démon a levegőbe? E gondolat egy újabb emlékbe fordult.
Egy fiatal Szehmet állt a kapu előtt, melynek tetején egy ismeretlen, szárnyas férfi ült. Zenélt, s ő lenyűgözve hallgatta e hangokat. Szinte megbűvölte őt a férfi játéka, akkor, mikor ösztöneit még oly kevéssé uralta, s saját vérszomjával is küzenie kellett... Akkor és ott tapasztalatlan volt, de rendíthetetlenül hitt abban, hogy a világ gyönyörű és boldog lehet. Hitt abban, hogy a világ megérdemli a békét és harmóniát, még akkor is, ha vannak olyanok, akik e harmónia ellen törnek. S most, mikor az az ifjú Szehmet felnőtt, átalakult? A béke és harmónia vágya mit sem csökkent. Tekintete eltelt e vággyal. Arcán lágy mosolyként sejlett fel a harmónia. Talán ez a csata többről s egyszerre kevesebbről szól, mint megóvni ezt a helyet.. Ez a csata talán őérte is zajlik. Bármilyen tétova is, bármennyire is ragaszkodik a konoksághoz, és a kemény leckeként kapott tapasztalataihoz, talán ez a csata képes lesz visszavezetni a harmóniához, amit ostobán eltemetett bűntudat ólmos súlya alatt, s azóta sem mert igazán magához ölelni.
- Zavarjuk haza őket. -szinte kacagott, ahogy kimonda, s késekkel a kezében úgy döntött, nem vár tovább. Sem a támadásra, sem az önmarcangolásra. Itt volt az idő, hogy megújulva ismét önmagává váljon. Még ha arca nem is változott, az évek tapasztalatai rétegenként rakódtak személyiségére.. Ideje volt megszűrni őket. S e gondolatsor alatt kapott -e már választ a grófnőtől? Talán.. talán nem.. talán meg sem kell várnia. Teste mozdult, szinte magától. A gyakorlat, mely mozdulatait csiszolta, olyasféle tapasztalat, mely megtartandó. Ösztönös és akaratlagos egyszerre. Az izmok a lábában összehúzódnak. Energiát halmoznak fel, majd előre lendítik. Gerince e mozdulattal együtt hajlik, miközben farka a stabilitásért egyensúlyoz. Karja előre vetül, jeges és forró pengéjével.
- Lássatok! Figyeljetek!- kiált a megjelent szörnyetegekre, miközben keze kicsap az első felé. Aztán lendül tovább a következőre, hogy azt is megsebesítse, s így tovább, míg viszonylagos sikerrel és biztonsággal teheti, de legalábbis a túloldalukra nem kerül, hogy kétfelől, figyelmüket megosztva tarthassák őket itt. Négyen, egyszerre... sok. Még kettejüknek is talán. Ezzel tisztában van. De ha szétszélednek, ugyan hány ártatlan esik nekik áldozatul, míg sikerül levadászni őket? Jobb ha megragadja a figyelmüket, jobb ha egyben próbálja tartani őket, lehetőleg megakadályozva, hogy a szárnyas lény felszálljon. Addig a grófnő a szörnyetegekkel kapcsolatos tudásával megoldhatja a gondot. Kockázatos dolog? Pokolian... de a környező épületek, falfelületek, oszlopok és egyéb dolgok az ő mozgékonyságával kombinálva talán segítenek kitérni a támadások elől és megtáncoltatni a démonokat, miközben a grófnő egyenként, szisztematikusan győzi le őket.
Az elmélet.. nos, legalábbis elfogadhatónak tűnik.. a gyakorlat pedig.. majd elválik, miféle titkai vannak e szörnyetegeknek, mert Szehmet abban nem hitt, hogy pusztán állatias ösztönlények lennének. Feszült figyelem, pontos mozdulatok fegyvere volt a kezében, s persze ereje önmagában sem elhanyagolható.. legalábbis emberekkel összemérve... a négyesben legalább kettő veszedelmesnek tűnt e tekintetben. Jobb, ha nem hagyja magát sem elkapni, sem sarokba szorítani..

Persze valószínűleg nem lesz ideje mindegyiknek kiosztani egy pofont, így hát mikor megindul, elsőként a vörös kap majd egy metszést egy tiszta célt nyújtó területre, a vállára vagy nyakára, de mindenképp úgy, hogy a szarvakba ne akadjon be a penge.. Ez bizonyára felbőszíti, így vigyázni kell majd vele... de máris a következőt próbálja elérni: ha kell felugrik, hogy a szárnyast elkapja s a földre rántsa, mielőtt túl magasra emelkedne. Kiscicának kismadárka..
Ha azonban a madár azonnal felemelkedik, akkor talán még egyszerűbb a vörösön dobbantva ugrani még magasabbra... A figyelemfelkeltést ezzel is megoldhatja, feltéve hogy a vöröske kevésbé viselkedik eszesen, s ő maga jogosan ítélheti úgy, hogy e veszedelmes dobbantást megkockáztathatja...
Ha a vörös aztán támadásba lendül, bár mindenképpen valamivel távolabb szeretne földet érni, talán az ő útjába tudja lerántani a szárnyast, és a vörös talán összetiporja.. de ha nem, hát ki kell mozdulnia előle, nehogy telibe kapja, ez esetben viszont kénytelen lesz egy masszívabb falnak vezetni.. hátha kiüti magát egy rövid időre, míg ő megtépázza a tubica szárnyát és elveszi a kedvét a repkedéstől..

by **Thorhalla** Szomb. 28 Jan. 2017, 00:00

Előtörténet
LINK

Kaland
Múzeumlátogatás

Kaylyn Amara von Hessen grófnő

Grófnő, szörnyvadász, WAND ügynök

Játékostárs(ak) neve: Szehmet

Egy kicsit Kaylyn is hátrébb lépett, amikor meglátta a lényeket és gyorsan gondolkodni kezdett Szehmet kérdése után. Szerencséje volt igazából, ugyanis ezek eléggé „hétköznapinak” számítottak, legalább abban az értelemben, hogy már volt effélével dolga. Amikor Dormammu itt volt, akkor voltak itt ilyenek, azaz a Sötét Dimenzióból származhattak, hacsak nem történt valamilyen változás a démoni síkoknál és ezek máshol is előfordulnak. De mivel egyelőre ezt tudta, így ezt is szándékozott elmondani.
- Sötét dimenzió démonjai – kezdte. – A nő egy szukkubusz, mentális és asztrális dolgokkal. A szárnyas képes a földből lándzsákat idézni, a zöld pokoltűzzel képes sebezni és regenerációja van, és képes elnyelni az energia alapú támadásokat. A vörös meg csak buta, nagy ellenállással.
Többet nem mondott, bízott benne, hogy Szehmet is feltudja állítani a prioritásokat így ezen információk alapján. Saját maga támadó állást vett fel, ezalatt Szehmet elméjében a múlttal kapcsolatos dolgok pillanatok alatt pörögtek le, végül pedig meg is szólalt.
- Küldjük! – értett egyet.
Szehmet tudott elsőként lendülni a támadással, révén neki volt jobb reflexe, azonban a démonok is készültek a támadással és sikeresen szétrebbentek. A szukkubusz és a zöld szárnyas felrepült a levegőbe, a másik kettő pedig oldalra tértek ki. Kaylyn a nő irányába támadott, noha nem voltak kifejezetten különleges képességei mégis sikerült még a repülés közben felugrania úgy, hogy elkapja a nő farkát és azzal lerántsa a démont, de az azonnal vissza is támadott és még a levegőben levő zöld is lándzsákkal támadta rá.
Közben Szehmet megtámadta a vöröset, ahogyan a társnője mondta, valóban nagy ellenállása volt, másnak komoly sérüléseket okozott volna, de így csak alig-alig karcolta meg az ellenfelét, aki neki is ugrott olyan erővel, hogyha Szehmet teljes erővel próbált volna ellenállni, akkor is elsodorta, nagyjából egyforma erőkategóriában lehettek. Így most a vörös felette volt, ő pedig alulra került, a zöld földön járó egy fejszével próbálta lecsapni a fejét úgy, hogy oda helyezkedett oldalra melléjük.

by **Szehmet** Kedd 28 Feb. 2017, 23:55

Szehmet kérdésére gyorsan megérkezett a válasz, mely sem váratlan, sem meglepő nem volt számára. Egy biccentéssel köszönte meg, miközben szeme már a prédákon függött. Sötét dimenzió démonjai.. Elég volt ennyit tudnia, hogy még jobban alátámaszthassa a nyilvánvalót: Szörnyetegek, melyeknek semmi keresnivalójuk ebben a városban. Korábbi szavai sem csupán a szélnek vagy süket füleknek szóltak. A bennük foglalt elhatározás a város oltalmának vágyán nyugodott. Tettről tettre, lépésről lépésre, épp itt az ideje, hogy újra tevékenyen vegye kezébe a feladatot, amit oly soká hagyott másokra. Az oroszlán hitt abban, hogy néhány démon nem fog kifogni rajtuk, és biztosra vette, hogy a grófnő tudása hasznukra válik majd e küzdelemben, hiszen ha még nem is élveznek előnyt, ez a tudás a megfelelő pillanatban átbillentheti a mérleget, miközben ellenfeleik nem ismerik a képességeiket.
Nekirugaszkodott, a Négyek szétrebbentek. Biztos volt ebben a logikus mozzanatban, és tartott is tőle, hogy talán elveszítenek vele néhányat... de ez a gondolat nem vált valósággá. A démonok felvették a harcot velük, így nem veszélyeztetve a város többi részét egyelőre... Legalább egy kicsiny győzelem volt már e tánc nyitányában, még ha ez nem is garantálta a sikert. Sok gondolat, sok lehetséges kifejlet futott át elméjén miközben elindult, s habár közben körvonalazódott egy ötlet a fejében, az élet kiszámíthatatlansága újratervezésre késztette, mikor a Vörös vált ellenfelévé, s erő feszült erő ellen. A grófnő jól mondta, a Vörös pokolian ellenálló volt. A támadása oly kevésnek bizonyult, hogy szinte már lessiklott róla, aztán persze megérkezett a válasz, és a vörös neki ugrott.
Izmok dagadtak és ropogtak. Érezte, hogy testében újfajta, különös bizsergés fut végig, ahogy szokatlan módon az ő erejéhez illő erővel találkozott, mely nem csupán megállítani, de felülkerekedni is próbált rajta. Nem sokszor fordult elő ez eddig, így talán nem is csupána démon hevessége, hanem a meglepetés, a helyzet szokatlansága is veszedelmes helyzetbe sodorta. A Vörös került felülre.
Talán túlságosan elbizakodott lett volna? Túlbecsülte volna képességeit? Vakon rohant a vesztébe, miközben zászlajára tűzte a nagyság szavait? Bár kínzón futottak elméjén át e kérdések, mégis úgy érezte, hogy bár a Vörös fölénye vészjósló, és komoly probléma, e kihívás mégis helyénvaló. Az Áldás, mely életét kísérte, elég erővel vértezte fel, hogy szembeszáljon még ezzel a démonnal is. Míg a grófnő tudással és finoman csiszolt mozdulatokkal, képességekkel küzdhetett veszedelmes, nehezen megfogható ellenfelek ellen, ő természetes adományai által is képes volt felvenni a harcot a nyers erő ellen. Ez volt hát a megfelelő felosztás. Nem lenne szabad, hogy már az első ellenfele ilyen gondot okozzon. Hogy is mondta Kaylyn? Nagy és buta. Csak éppen nem egyedül. A Zöld csatlakozott a Vöröshöz. Ahogy ez átfutott a gondolatai között, végtelenül ostobának érezte magát, amiért két ellenfele miatt aggódik. Hiszen társnője minden bizonnyal épp a másik kettővel áll szemben... Hát ideje tenni valamit, hiszen a lenyakazott állapot nem volt megfelelő opció.
Az oroszlán a démonra vicsorgott. Karjaival igyekezett távol tartani magától, hogy elegendő helyet csikarjon ki a fejszecsapások elkerülésére, s farka vad csapkodással igyekezett a meg-megbillenő helyzetében mégis egyensúlyt tartani. Szehmet nem kívánt sokáig e helyzetben maradni, bár míg a Vörös felettte volt, teste nagyjából védhette a fejsze ellen. Ez a pajzs viszony önmagában is életveszélyt hordozott, melyre Szehmet teste szinte reflex-szerűen felelt: igyekezett felhúzni a lábait, hogy a combjaiban rejtőző tömeges izmok és csípeje erejével tudja lelkökni magáról a Vöröst. Egy billentés már elég lehet, a többit a tehetetlenség végzi, és akkor akár már át is fordíthatja... ha sikerül ezt jól kiviteleznie. S hogyan segíthet még rá erre? Némi kockázattal... Amint a lábai megfelelő pozícióba kerülnek, egyik kezével feladja az addigi helyzetet, hogy megragadja a démon szarvát és a maga felé, vagy jó esetben a fejsze irányába húzza.
Amennyiben azonban lehetősége nem erra, hanem arra adódik, hogy lerúgja magáról a Vöröst, nem tétovázik.
Bárhogy is nyer szabadságot, megpróbál egy szusszanásnyi távolságot nyerni, villámgyorsan legalább guggoló pozícióba fordulva, és miközben felméri az eddigi egymásban okozott károkat, vagy valamely arra alkalmas utcai tereptárgyat megragadva, vagy a Zöldet közéjük mozdítva újabb támadásra ingereli a Vöröst.

by **Thorhalla** Pént. 03 Márc. 2017, 08:04

Előtörténet
LINK

Kaland
Múzeumlátogatás

Kaylyn Amara von Hessen grófnő

Grófnő, szörnyvadász, WAND ügynök

Játékostárs(ak) neve: Szehmet

Szehmet gyorsan értékelte a dolgokat és a lehetőségeket azelőtt, hogy a zöld is beszállt volna a küzdelembe. Annyi bizonyos volt, hogy nem akart sokáig a vörös alatt maradni, így hát minden izmát megfeszítette és néhány pillanattal az előtt sikerült lerúgnia magáról a vöröst, egyenesen a zöldnek, hogy a zöld fegyvere elérte volna őt és valószínűleg megölte volna. Amint felpattant, megláthatta a két démont is, a vörös rajta feküdt a zöldön és nagyon hörgött. A zöld lerúgta magáról a társát és ekkor volt látható, hogy a fegyvere beleállt a vörös gyomrába, amit ki is tépett onnan. A vörös erősen vérzett és lábra sem tudott állni. A zöld teste teljesen lángba borult és két tűzoszloppal támadt Szehmet-re a nő két oldala irányából.
Amit még láthatott eközben néhány másodpercre, hogy a szukkubusz fejét ebben a pillanatban vágta le Kaylyn, de egy perc nyugta sem volt a másik nőnek sem, mert a másik zöld, amelyik a levegőben repült folyamatosan lándzsákat idézett azokat hol dobálta a grófnőre, hol pedig a földből bukkantak elő, hogy felnyársalhassák.

//Bocsánat, hogy ennyire rövid lett, csak nem nagyon tudtam a harci jelenetet tovább ragozni.//

by **Szehmet** Kedd 25 Ápr. 2017, 18:22

Szüntelen pergő apró pillanatok. Élet-halál-élet s újabb halál fordul kézből kézbe egymásba. Izmok és akarat munkája.. És persze jóadag szerencse. Ha nem az Istennő csókolja homlokon, hol lenne most Szehmet? Hol lenne ő? Érezte a verítéket kiütközni homlokán, s gyönyökbe gyűlve gördülni a föld felé, mely bizonyára, ha nem beton takarná, mohón inná magába, épp úgy, ahogyan várja bármelyiküket örök ölelésbe. Alatta hűvös, nedves föld feszült, emberi béklyóba kötve, felette a pokol kénköves izzása. De ez még messze nem Ammit kérlelhetetlen tekintete...
A zöld még messze volt. A vörös túl közel. Szaga nem evilági, dühe méltó a külsőhöz mely neki adatott. Jókora erőfeszítés kellett hozzá, hogy megmozgassa azt a tömeget, de teste és szerencséje se hagyta cserben. Feszülő izmai kirúgtak, akár a rugó. Ajkairól röpke morranás szakadt fel, démona a zöldnek csapódott. Szehmet gyorsan felpattant, bár néhány kissé imbolygó lépést kellett tennie ezután, hogy lábai ismét magukra találjanak az erőfeszítés után, de figyelme ezidő alatt sem lankadt.. Valami más volt.. Az elé táruló látvány nem az volt, amire számított. Azt hitte, pillanatai vannak csak, hogy a vörös ismét megpróbálja maga alá temetni. Ehelyett azonban mintha egészen megrogyott volna a zöldön heverve, s hörgésében súlyos sérülés talán utolsó panaszai öltöttek testet. A fegyver...
Mielőtt még e gondolatot tovább fűzhette volna, a Zöld lángba borult. Szehmet ösztönösen emelte maga elé a mancsait, ahogy megérezte a hirtelen hőt, és megpróbált hátrább ugrani. Nem csupán ösztönei tudták, miféle veszedelem a két feltörő lángoszlop, és a Zöld... A tüzet mindig is tisztelte. Nem csak zabolázatlan természete miatt, mely képes megigézni az embert, de ez volt Zack fegyvere.. A szeretett mágusé...
Bárhová is pillantott, úgy tűnt minden emlékeket vet fel.. Ez vajon az öregség jele? Hiszen még messze nem az... sőt, a régi szentamentalizmusa is megvan még... Milyen jellemző is, hogy miközben Kaylyn veszedelmes küzdelemben áll, s ő maga is e tüzes pokolszülöttel áll szemben, óhatatlanul is felidéződnek képek, arcok, mosolyok, remények... S ha már remények.. Dorten jeges tőre, talán az lesz segítségére, hiszen mi mással szállhatna szembe vele? Messze nem mindennapi ez az újab ellenfél... Pokoltűz és regeneráció.. Veszedelmes fegyver... energia alapú támadások elnyelése... ez utóbbi épp olyan, akár azé a fiúé volt.. Tao...
Az a két tűzoszlop.. Szehmet ismét hátrafelé ugrott, s gyors oldalpillantással mérte fel, mennyi helye van még mozogni. Nem olyan taktika volt ez, amit hosszan lehetne folytatni, ezzel tisztában volt... De kellett némi idő, hogy valami használható tervvel álljon elő. Úgy döntött, mozgásban marad, és megpróbálja felmérni, mi használható akad a környezetében. Hogy a pokoltűznek mi tud sokáig ellenállni, azt nem tudta, s kipróbálni sem kívánta mennyivel forróbb vagy hevesebb, mint a földi formája, azt azonban remélte, hogy a démon előbb vagy utóbb kifárad, hiszen képességei mind jelentősnek, nagy energiaigényűnek tűntek. Ő viszont szintén nem futhat a végtelenségig. Kell egy terv.
Talpa alatt a beton.. és a város erei, a csatornák. Körülötte talán ott hevernek a dárdák, amiket Kaylyn hárított, vagy került el, hacsak nem váltak semmivé... De mi van még? Járművek? Szemetes konténer? Mivel okozná a legkisebb kárt a városnak, miközben mégsem csökkenti esélyeit túlságosan le? És ott van még a Vörös... él vagy sem, talán a bőre állja a tüzet, és talán a súlya képes egy röpke időre a földhöz szegezni. Csakhogy.. ott van még az a fegyver...
Ez az utolsó gondolat új ötletet adott. Talán lehet mód rá, hogy így vagy úgy, de kiüsse a kezéből, és azzal csökkentse a veszedelmet. Ehhez viszont nem árt valami eszköz a kezébe. S az eszköz, ha jól mozdul, bizonyára lábnál lesz: egy erőteljes lépéssel vág rá a legközelebbi csatornafedőre, s amennyiben annak rögzítése megadja magát, s tervei szerint a fedő megbillen, máris ott egy eszköz a kezében: a fedőt a fegyvernek hajítja, aztán a következő felé mozdul, szépen haladva a Vörös felé, miközben a hatást figyeli. Majd kiderül, sikerül -e elég gyorsan és jó szögben eltalálnia, s a Zöld fogása elég erős-e hogy ezt az erőhatást bírja.. Persze könnyen lehet hogy megér még néhány próbálkozást, a dolog, az azonban bizonyos, hogyha sikerül elválasztani a fegyverétől, akkor azt a helyzeti előnyt meg kell tartani, s ha más nem egy csatornafedőt használva pajzsnak, rohamozza meg a Zöldet, mert ha a támadás maga nem is hat rá, meg fogja próbálni arrébb taszítani, és időt nyerni, hogy ő maga szerezhesse meg, ellene.

// Semmi baj ^^ Úgyis mindig izgalmasabbak azok a játékok, amikben a karakterek lelke kerül terítékre. Na meg, amilyen gyakran jutok ide haza, én aztán igazán nem panaszkodhatok, sőt, örülök neki és hálás vagyok, hogy így is játszol velem... Smile

( ha tudnád ezt mennyi ideig írtam.. XD ) //

by Ajánlott tartalom

Múzeum

Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Nem képesek megóvni senkit?

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum

Re: Múzeum