Jonathan Skrex

by **Jonathan Skrex** Vas. 17 Szept. 2017, 21:05

ELŐTÖRTÉNET

Név: Jonathan Skrex
Egyéb nevek: -
Faj: ember (humanoid)
Nem: férfi
Jellem: higgadt, átgondolt, logikus, hidegvérű, számító
Születési hely: Nar Shaddaa
Születési idő: ME 18
Kor: 20 év (MU 2)
Család: egyedülálló
- édesanya: Mira Skrex (elhunyt)
- édesapa: ismeretlen erőhasználó
Foglalkozás és kaszt: szürke jedi tanítvány
Szervezet: Nagoon Tanítványai
Testmagasság: 190 cm
Testsúly: 80 kg
Szemszín: barna
Hajszín: sötétbarna
Bőrszín: fehér
Különleges ismertetőjel: több féle tetoválás, ebből az egyik a vállán, ilyen van Fiwinek és Drexnek is:
Jonathan Skrex D9cd0748ec313d53507b35300ebd30de--celtic-symbols-celtic-knots

Jonathan Skrex D9cd0748ec313d53507b35300ebd30de--celtic-symbols-celtic-knots

Egészségügyi állapot és betegségek: kisebb-nagyobb sebhelyek a testén korábbi kalandokból

Életrajz:

Sosem voltam az a bőbeszédű karakter, arra mindig is ott voltam a társaim. Ennek ellenére minden kimondott, vagy éppen kimondatlan szóra végtelen gondolat futott és fut is át az agyamon, ebben a pillanatban is. Ez se különbözik egy ilyen gondolathullámtól, megint itt ücsörgök, a tundi szürke jedi templom egy magányos szobájában, lótuszülésben, a szürke falat bámulva, ami szürkébb volt, mint a legszürkébb szürke jedi. Mostanában mindig azon kaptam magam, hogy én vagyok az hármunk közül, aki itthon marad, próbálja megőrizni az amúgy is ingatag békét a templom falai között, miközben a többiek odakint csempészkednek, vagy éppen sötét jedikre vadásznak. Atyavilág, az Erőre, nagyon előre szaladtam, utálok csak úgy belevágni a dolgok közepébe, még én magam is elvesztem a saját fonalamat, pont ezért ültem le egy pár órára, nagy magányomban, hogy picit összegezzem, hol is tartunk most, főleg magamnak, mielőtt megőrülök.

Jonathan Skrex vagyok, szürke jedi padawan, Gamion Khun, a Nagymester nagyra becsült növendéke. Vagy valami ilyesmi. Annyi ideje ismerem őt, mióta csak az eszemet tudom. Ő volt az apám, a barátom, a mentorom, minden egyben. Persze nem volt ez mindig így. Amennyit tudok a múltamról, az inkább kutatómunkából vagy az ő elmondásaiból maradt rám, mintsem valódi emlékekből. Amit biztosan tudok, az nem sok, cserébe elég, megtanultam már elégszer, hogy a múltat nem érdemes kutatni, mert csak ocsmány dolgokat találni ott. A Nar Shaddaan születtem, a csempészek holdján, egy „kib@szott jó éjszaka” eredménye képpen, ahogy édesanyám nem volt rest fogalmazni, akármikor édesapám felől érdeklődtem. Nagyjából ennyit is tudok az öregfiúról, egy éjszakára tökéletes volt, de egyikük sem akart ebből többet. Meglepő fordulat volt ebben a történetben, amikor mégis lett, én. Máig sem értem, miért döntött úgy édesanyám, hogy megtart. Családja nem volt, veszélyes életet élt és sose törődött senki mással, csak magával. Egészen addig a napig, amikor kiderült, hogy vagyok, izé, leszek. Úrrá lett rajta az anyai ösztön, vagy kellett neki valaki, aki befér a kis helyekre, gőzöm sincs. De megszülettem, és a következő 7 év kalandosan telt számunkra. Ahogy egyre cseperedtem, igazi kis csempész partnerévé váltam édesanyámnak. Pici voltam, leleményes, de ami mindennél nagyobb előnyt jelentett, hogy megkaptam az Erő használatának ajándékát. Anyám sose tűnt meglepettnek, hogy ez megtörtént, mintha számított volna rá. Jedi lett volna édesapám? Sötét jedi? Sith? Vagy pont szürke jedi? Vagy csak egy, minden mástól független erőhasználó? Sose tudtam meg erre a kérdésre a választ, egyszer elmélkedtem a mesteremmel erről a témáról, amikor is arra intett, hogy inkább ne foglalkozzak ezzel a témával. Lényeg a lényeg, jöttek a kalandok sorban kettőnk számára galaxis szerte. Ez a kalandozás vezetett el a tragikus végkifejletthez és Khun mester, bocsánat, nagymester megismeréséhez is.

Édesanyámról még annyit kell tudni, hogy nem volt rossz ember. Önző volt az utolsó hajszáláig, ez igaz, de rossz ember sose volt. Amíg a saját érdekeit is kielégítette az üzlet, inkább segített, mint ártott a Galaxisnak. Persze a pénz az pénz, de mindig igyekezett ennek az üzletnek a jó oldalán állni, azoknak dolgozni, akiknek a céljai tiszták, de legalábbis tisztábbak voltak a többieknél. Így esett, hogy összeszűrte a levet a szürke jedikkel, a Nagoon rend lovagjaival. Akkoriban még nagyban dúlt a háború, a rend napról napra igyekezett túlélni, minden segítség rájuk fért, édesanyám pedig ebben partner volt számukra. De sajnos mások nem annyira. Egy félresikerült üzlet volt az, ami végül édesanyám halálához vezetett, amikor is Khun nagymester magához vett. Hogy ezt már azelőtt is beszélték-e édesanyámmal, vagy csak a szerencsétlen, vagy éppen szerencsés sors hozta így, szintén életem nagy rejtélyeinek egyike. De így történt, hogy Khun nagymester pártfogásával megkezdődött a képzésem. És milyen képzés is volt az, micsoda évek teltek el a templom falain belül és azokon kívül.

A szürke jedik útja sosem tartozott az egyszerű utak közé. Jedik, sötét jedik, ezek mögött mindig is állt egy rendszer, ami támogatta őket, de aminek egyszerre a bábjai is voltak. A szürke jediség ennek pont az ellenkezőjét jelentette, ami egyszerre könnyűvé és nehézzé is tette. Sose volt még ilyen nehéz eldönteni, mi a helyes és mi a helytelen, mert nincsenek nagytanácsok és dogmák, amik eldöntik helyettünk. Persze itt is voltak vezetők, elvek, rendszer, de sokkal kötetlenebb volt, mint bármi más. Lubickoltam, mint hal a vízben, feszegettem a saját magam és a rendszer korlátait is, ami sosem volt jedi templomban nevelkedett mesterem ínyére. Megvolt a magamhoz való eszem és a képzésemet is igyekeztem mindig ezekbe az irányokba terelgetni, hogy az képességeimhez és céljaimhoz a legmegfelelőbb legyen. Sose én voltam a legügyesebb fénykardforgató, vagy a leginkább elmélyült és Erőt ismerő erőhasználó. Én voltam az, aki igyekezett mindenféle hasznos trükköt és praktikát elsajátítani, ha nem is mesteri szinten, de az alapokat, hogy amikor eljön az idő, ezek megfelelő kombinációjával bárkit letarolhassak a színről. A legnehezebb dolga azzal volt mesteremnek, és ezzel évek teltek el kiképzésem alatt, hogy a kalandvágyó és forrófejű csempész kölyökből valami olyat faragjon, ami nem fogja magát megöletni az első 5 percben, ha egyedül indul el egy küldetésre. A sors úgy hozta, hogy ezt végül nem is mesteremtől tanultam meg, hanem az élettől, amikor is összehozott Drex-szel és Fiwivel, ebben a mondatban el is hangzott annak a három személynek a neve, akire bármikor rá merném bízni az életemet.

Annak is érdekes a története mi, hogy keveredtünk össze hárman, de az sokkal izgalmasabb, már pár év alatt is mennyi kalandon mentünk keresztül. Ők voltak azok, akik mellett meg kellett tanulnom higgadtan, átgondoltan, logikusan állni a dolgokhoz, különben az a kettő fixen megöletett volna már minket, sokszorosan. Drexnél nehezebben kontrolálható személyt lehetetlen lenne találni, nem csak a renden belül, de az egész Galaxisban. Egy vihar, aki bárkit képes lenne letarolni, ha felé fordul a dühe. Kicsit azt látom benne, amilyen én lettem volna, ha nem kerülök Khun mester szárnyai alá gyermekkoromban. Fiwi pedig az egyetlen másik fele. A csempészkedés koronázatlan hercegnője, pontosan olyan, mind ahogy édesanyámat képzelem el, akárhányszor eszembe jut. És persze itt vagyok én. Én, a Nagymester szeme fénye, aki mindig keresztbe tesz a bulinak, annak érdekében hogy élve kikeveredjünk bármilyen veszélyes helyzetből. Mind egy boldog, diszfunkcionális család, ami az ellentétek ellenére, hihetetlen módon, de működik.

A Nagoon rend haldoklik. Ezt mindenki tudja. A háború borzasztóan megtizedelt minket, Gerr Nagymester árulása óta pedig még rosszabb a helyzet. Khun Nagymester mindent megtesz, hogy egybe tartsa azt a keveset, am megmaradt belőlünk, de nehéz úgy tartani a lelket másokban, ha még te se vagy már biztos az utadban. Egyre kevesebb időm van beszélni mesteremmel, elmúltak már azok a luxus idők, amikor ideje nagy részét nekem és a tanításomnak szentelhette. Kimondva, kimondatlanul is, a mi kis hármasunk maradt a rend utolsó reménye. Sötét idők közelednek, nehéz évek, a hidegháború nem fog örökké tartani, egy minden eddiginél pusztítóbb korszak küszöbén állunk és ha túl akarjuk ezt élni, ha folytatni akarjuk a küldetésünket, ha tovább akarjuk vinni a szürke jedi tanításokat és segíteni a Galaxison, akkor össze kell fognunk, minden eddiginél is jobban. És ez velünk kezdődik. Azt pedig már csak remélni tudom, hogy nem velünk ér véget. És most elmegyek ebédelni, a meditáció és az elmélkedés mindig meghozza az étvágyamat.

Képességek:
Erőalkalmazások:
- Fénykardvívás (1. szint - Shien haladó)
- Telekinézis (1. szint)
- Receptív-Projektív telepátia (1. szint)
- Meditáció (1. szint)
- Erőérzékelés (1. szint)
- Érzékszerv élesítés (1. szint)
- Szabadulás (1. szint)
- Rövid idejű emlékezetnövelés (1. szint)

Szakértelmek:
- Pusztakezes közelharci ismeretek
- Közelharci fegyverek használata
- Sugárfegyverek használata
- Vadászgép, kisebb szállítóhajó vezetői ismeretek

Külső:

Megjegyzések:
- Készült: 2017.09.17
- Utolsó frissítés: 2019.05.31

by **Jonathan Skrex** Vas. 17 Szept. 2017, 21:07

ADATLAP:

Név: Jonathan Skrex
Szint: 1. szint
Pontok: 10 pont

Erőalkalmazások: (6 pont)
- Fénykardvívás (1. szint - 1 pont, Shien haladó)
- Telekinézis (1. szint – 1 pont)
- Receptív-Projektív telepátia (1. szint – 1 pont)
- Meditáció (1. szint – 0 pont)
- Erőérzékelés (1. szint – 0 pont)
- Érzékszerv élesítés (1. szint – 2 pont)
- Szabadulás (1. szint – 1 pont)
- Rövid idejű emlékezetnövelés (1. szint – 0 pont)

Szakértelmek:
- Pusztakezes közelharci ismeretek
- Közelharci fegyverek használata
- Sugárfegyverek használata
- Vadászgép, kisebb szállítóhajó vezetői ismeretek

Felszerelés: (3 pont)
- Zöld pengéjű egykezes fénykard (3 pont)
- Szürke utazó öltözet
- Barna csuklyás köpeny
- Rövid hatótávolságú kommunikátor (kommlink)
- Hosszú hatótávolságú kommunikátor (holoprojektor)
- Információ tárolásra szolgáló datapad

Kreditek:
- Alap: 500
- Felhasznált: 0
- Maradt: 500

Pontok:
- Alap: 10
- Felhasznált: 9
- Maradt: 1

Megjegyzések:
- Készült: 2017.09.17
- Utolsó frissítés: 2019.05.23

by **Rhyssa Edaara Quillan** Vas. 17 Szept. 2017, 21:12

Természetesen elfogadva, még egy avatart majd tegyél be.

by **Jonathan Skrex** Csüt. 30 Május 2019, 17:47

Bővítés
Az elrepült két év

Megint itt ültem a lépcsőn, megint ugyanabban a szituációban, megint ugyanúgy dörzsöltem a homlokomat és megint ugyan azon az indokok miatt. Tényleg nekem kellett megint ezt csinálni? Mit is kellett megint csinálnom? A friss küldetésem részletei nem is igazán maradtak meg a fejemben, csak annyi, hogy már megint és megint és megint. Mi volt ez? Düh? Szomorúság? Önsajnálat? Minden egybe? Akármelyik is, nem szabadott volna éreznem. Nyugalom, meg kellett szépen nyugodnom, ahogy tanultam. Tanultam a mesteremtől, akik hónapok óta mintha semmibe se venne. Sőt, rosszabb. Oké, ez nem segített. Gondolj a barátaidra. Akiket hónapok óta szintén nem láttam. Na, ez remekül megy. Máris megnyugodtam. Nagy levegő, beszív, kifúj. Nagyot sóhajtottam, felnéztem a templom folyosójának mennyezetére és eltöprengtem, az elmúlt időszakban már nagyon sokadszorra, mi is történik.

Az egész frusztráció már lassan két éve gyűlik bennem. Azelőtt mi voltunk a Nagoon rend szinte megállíthatatlan triumvirátusa. Fiatalok, lelkesek, ösztönösek, kiegészítettük egymást, számtalan kalanddal és izgalommal fűszerezve a napjainkat. Aztán egyszer csak, nem tudom mi történt, valahogy minden megváltozott. A megbízások, a társak, az egész velünk való viselkedés. Drex az elmúlt két évet sötét jedik levadászásával töltötte, míg Fiwi egy sikeres vállalkozást tudhat magáénak, miközben egy rendkívül hasznos kapcsolati hálózatra tett szert magának és a rendnek. És velem mi a helyzet? Folyamatosan jedi diplomatát kell játszanom. A mesterem régóta dolgozik rajta, hogy jó kapcsolatunk legyen a jedi renddel és ebbe úgy tűnik mostanában valódi áttörés történt, ugyanis megszaporodtak a velük vállalt közös feladatok. És ki kapta ezeket? Nyilvánvalóan én. Én, aki sosem volt a rendjük tagja, akinek alapjáraton nem túl szimpatikus az életvitelük, és aki szívesebben dolgozna inkább egyedül, mint bármilyen jedi társaságában. És maguk a feladatok se voltak éppenséggel soha túlzottan bonyolultak. Diplomáciai kíséretek, jótékonykodás, „fontos” tárgyak szállítása. Annyival többet tehettem volna a rendért, de nem, ennyi volt a feladatom. Arról nem is beszélve, hogy két társamat is elképesztően rég láttam utoljára. Ironikus, hogy régen én nekem kellett olykor komolyságot hozni a hármasunkba és visszafogni az ünnepi hangulatot, de azóta borzasztóan hiányoznak azok az együtt töltött napok, a tivornyák, az őrültségek. A két év alatt elvétve találkoztunk csak a templom falai között és nagyon maximum három alkalommal sikerült hosszasabban leülnünk, iszogatnunk és mesélni egymásnak. És nekik legalább volt mesélni valójuk. Én úgy éreztem folyamatosan a büntető sarokba utasított Mesterem. És ha már itt tartunk.

Bár tudnám mi történt mostanában Khun Nagymesterrel. Az még hagyján, hogy küldetések szintjén nem egészen olyanokat kapok, amiket kellemesnek és helyénvalónak érzek, de a mesterrel való kapcsolatom is nagyon furcsa módon változott meg az elmúlt hónapokban. Egyébként se volt az a nagyon kitárulkozó típus, de mostanában még visszahúzódóbb lett, szinte alig beszéltünk a hivatalos találkozókon kívül. Annyi mindent kellene még tanulnom tőle, de semmi alkalom nem adódik rá és ez bánt. Én tettem volna valamit, ami miatt így eltávolodtunk mostanában? Vagy csak bebeszélem magamnak? Annyiszor elterveztem már magamban, szinte minden küldetés elején, közben és utána, hogy most lesz az a pillanat, amikor konfrontálódom végre, kiderítem mi történhetett, tiszta vizet öntök a pohárba. És mint mindig, most se történt ez meg. Bementem, meghallgattam a feladatot, bólintás, meghajlás, függöny, kint morgolódás. Kicsit megráztam a fejem és felkeltem a lépcsőről. Talán, majd ha hazaértem a küldetésről, megbeszéljük. Vagy nem. Később is lesz időm ezen elmélkedni, most vár a következő küldetés.

by **Rhyssa Edaara Quillan** Pént. 31 Május 2019, 00:00

Természetesen elfogadva.

by Ajánlott tartalom

Jonathan Skrex

Jonathan Skrex

Re: Jonathan Skrex

Re: Jonathan Skrex

Re: Jonathan Skrex

Re: Jonathan Skrex

Re: Jonathan Skrex