S.H.I.E.L.D.-központ (Cape May)

Az eredeti helyszín

Cape May erediben található mindentől távol az újraalapult S.H.I.E.L.D. Központi épülete. Laborok, börtönök, irodák, de még lakónegyed is található a hatalmas kisváros szerű komplexumban. A S.H.I.E.L.D. egy szervezet, ami beháloza egész föld bolygót. Célja a világ megvédelmezése akár önmagától is. Csak súyos kirzis helyzetekben jelenek meg. Ám ügynökeik az egész világon megtalálhatóak.
2026-ban miután a világon a helyzet kezdett nagyon elfajulni Jonathan Miller az addigi Bosszú Angyalainak vezetője otthagyta az Angyalokat és újra alapította a szervezetet - ahol egykor maga is dolgozott - New Jersey kormányának támogatásával. Azóta is ő a vezetője. A feladataik igazából a teljes világra kiterjednek, noha a kormány csak New Jersey területére akraja őket szorítani, hogy őket védjék semmi és senki más nem számít.

A S.H.I.E.L.D. vezetősége titokban mind a mai napig időnként beavatkozik New York bajaiba is, noha ez szigorúan meg van tiltva nekik. És New Jersey kormánya arról sem tud, hogy az Illuminatival és a Bosszú Angyalaival is titokban szoros szövetséget tartanak fenn és támogatják őket mindenben.

Az eredeti helyszín

#2 2010-02-18 10:51:16
Thorhalla
Mindenki átesett némi beszélgetéssel a szüleivel, Dave-t és Al-t elkérte a S.H.I.E.L.D. a szüleitől, ők diákmunkaként erre még fizetést is fognak kapni, hogy kísérgetik és segítik a most érkezett fiatalokat. A szülők egyelőre ezen a helyen voltak elszállásolva, már amelyik nem tért haza Asgardra. Kellemes hely volt ez, parkok, lakóépületek, minden volt itt és a legjobb, hogy senki sem nézett furcsán a társaságra. Végül a megbeszélt időre egy focipályára kellett mindenkinek lemennie, a két New York-it eddigre visszahozták a városból és a szülők is lezavarták a saját gyerekeiket, hogy időben ott legyenek. Amint végül mindenki összegyűlt a helyen Victoria és az apja is előkerült.
– Akkor mit szeretnének megnézni először? – érdeklődött a férfi, szinte azonnal.

//Mindenki írja, hogy mit elsőként, mert amit a legtöbben mondtok ott kezdünk.//


#3 2010-02-18 19:15:45
Tyler
//Előzmény:New York-Titkos létesítmény//

A papírokat begyűrve a zsebembe, cseppet sem vigyázva hogy épek maradjanak, felkapom a táskányi cuccom. Után máris rohanok vissza Millerhez. Megnyom pár gombot és a SHIELD központban találjuk magunkat, mint később megmondták. Apa és anya is itt volt, rögtön át is öleltek minket Zyroval majd elvittek minket a jelenlegi szállásukra. Pár órát töltöttünk beszélgetéssel, ami leginkább arra korlátozódott hogy fogjam vissza majd magam és ne csináljak semmi bajt. Anya mintha sokkal energikusabb és vidámabb lett volna mint bármikor máskor. Csak a távozás bírt rávenni arra hogy elmondjam apának, hogy milyen rosszul voltam az alatt az egy hét alatt. Azt válaszolta hogy majd ha visszaértünk átbeszéljük a dolgot. Gyorsan elbúcsúztam majd rohantam a sportpályára, még így is Miller szavaira értem csak oda.
-Akkor legyen mindhárom helyszín, legalább nem fogunk unatkozni!-
Rikkantom hangosan, örömmel veszem észre hogy a korábbi hangulatomat mintha csak el fújta volna a szél.


#4 2010-02-18 19:52:14
Henry White
Látom hogy Freydis is észrevette hogy Millert asgardiként érzékeljük. Kíváncsiság suhan át az arcán de nem kérdez rá a dologra. Én is összeszedem a holmimat ahogy a többiek is. Miller pedig elteleportál minket. A shieldben helyezték el a szüleinket addig is míg vissza nem tudnak térni a régi életükhöz, ha ez egyáltalán lehetséges lesz. Apát nem találom de anya itt van, el is mondja hogy apa visszatért Asgadra egy időre. Beszélgetéssel töltjük a maradék időt, majd elindulok a sportpályára ahol Miller már vár ránk.
-Részemről egyenlőre csak Asgard érdekel.-
Adom le a szavazatomat a többiek után. Szívesen megnéztem volna Thorhalla arcát amikor Einar kijelentette hogy félvérek fogják taposni Asgard földjét. Mielőtt még elindulnánk Millernek teszek fel egy kérdést, amire nem biztos hogy válaszolni fog.
-Elnézést Miller ezredes, de megtudhatnánk miért érzékeljük a jelenlétét úgy, mintha ön is asgardi lenne?-


#5 2010-02-18 21:56:35
Tao
A legtöbben szívesen megnéznék az összes helyet, aminek örülök, úgy tűnik, a többiek is megszerették a felfedezést, ráéreztek az ízére azon a rövidke úton, amit együtt kellett megtennünk. Azóta is gondolkodom, hogy hol lehet az asgardi... Némi pakolászás után - nekem nem sok idő, könyv és egy csomó toll a táskába - visszamegyek, és Miller megint teleportál minket. Az érkezésünk után némi időt töltök el el anyámmal, Tylerrel és Ethannel, nem beszélünk fontos dolgokról, csak úgy csevegünk, a vége felé már nehezemre esik elviselni a szituációt. Amíg a föld alatt voltunk még nem volt sok gond, de most valahogy kezdenek zavarni a házak, a falak, még nem szoktam meg, bár a másik bolygón is voltak épületek, de azok nem ilyenek voltak - nem csoda, eltelt egy negyed évszázad azóta. Végül kissé fellélegeztem, mikor a focipályára irányítottak minket, bár eszembe jut út közben, hogy a másik bolygón is egy focipályán kezdődött az egész hazautazási dolog. Már mindenki ott van, mikor Miller megkérdi, hogy végülis hol kezdjük az kirándulást.
-Asgard nekem is megfelel kezdésnek - válaszolom én is, leginkább azért, mert úgy remélem, ott kevesebb az épület vagy legalábbis az ilyen fajta ultramodern valami, jobb lassan hozzászokni a dolgokhoz.


#6 2010-02-19 09:03:20
Hjuchia Sakura
Némi családi jelenés, némi bosszantó szópárbaj s térek vissza időre a sportpályára én is. Páran már ott vannak s Asgard-ról beszélnek, hogy oda mennének elsőre. Hát... legalább azt nem kell bemutatnom nekik. Csak néhány dolgot mondott anyu róla mikor kérdeztem: Majd máskor mesélek róla. S letudta az egészet.. Hát, mondjuk az esetek 70%-ában ennyivel tudta le az egész mesélést ha nem tartott érdemesnek az infóra vagy csupán "túl fiatal vagy a részletekhez" szöveg kíséretében otthagyott.

- Hát nem sokat tudok arról a placcról de hát miért is ne menjünk oda elsőnek. Legalább nem fogtok megállni minden fűszálnál, hogy "ez meg mi"...

Szólalok fel én is a többiek után. Némileg szomorkásan bambulok magam elé egy ideig majd eszembe jut, hogy a hátránynak van előnye is. Fizetést kapunk. Enyje benyje kiskorút dolgoztatunk? Bár... inkább mint, hogy ingyen koptassam a számat ha már kinyitom...


#7 2010-02-19 10:21:46
Serena Davidson
//Előzmény: New York: Titkos létesítmény//

Egy új helyre kerültünk, ahol már meg is láttuk a napot és az égboltot a fejünk felett, apa és anya kellemes lelki beszédet adott arról, hogy mit és hogyan kell tenni ebben a világban, én pedig lelkesen, majd kevéssé lelkesen bólogattam, hogy minden értek és tényleg nincsen erre szükség, mégis mi történhetne velem? Meglőnek, megkéselnek, elütnek és meggyógyulok, vagy ha szerencsétlenül történnek ezek, akkor meghalok. És legalább apa is kivonulhat és szétverheti a rosszfiúkat! Végül integetéssel váltam el tőlük és szinte sprintben érkeztem meg a sportpályára. Milyen odaillő! Alig volt időm kifújni a levegőt, amikor Miller is megjelent és nekilátott beszélni arról, hogy mi is fog történni és hova kell mennünk és hasonlók. Úgy tűnt, hogy a többiek Asgardot szavazták meg, végül is eddig csak harmincadik századi technológia között éltünk, de nem olyan látványosan, mint itt a jelenkori. Így lehet, hogy tényleg a középkorral kellene kezdeni.
- Amit a többség mond, ott kezdünk – mondtam. – Nekem mindegy, Asgard jó lesz.
Mondtam azt, amit a többiek is mondtak, minden helyet meg szerettem volna nézni, azt hiszem, hogy kezdtem megérteni, hogy Zyro mit érezhetett, amikor nekilátott annak, hogy világot járjon. Freyr-re pillantottam, amikor feltett egy igen furcsa kérdést, az ezredesre pillantottam, ez nem lehetett Asgardi, nézzen már rá...

//Folytatás: Bifrost - Szivárványhíd//


#8 2010-02-19 14:19:02
Halloween
Miután a többiek pár órás megbeszélést tartottak a szüleikkel, újra összegyűlünk egy megint teljesen új helyen. Victoria és az apja nem sokkal az utolsó előttiként befutó Lorna után meg is jelennek, természetesen teleportálva. Miller ezredes nemes egyszerűséggel teszi fel a kérdést, hogy hova induljunk elsőnek, a többség pedig nagy bosszúságomra Asgardra szavaz. Mindegy, legalább majd az út második felében nem fogok unatkozni!
- Akkor ha mindenki készen áll, hívom a Bifrost-ot... Vagy másképp gondolta az odautat, uram? - érdeklődöm még meg a katonától, biztos, ami biztos alapon, s ha nincsen ellenvetése, akkor megidézem a szivárványhidat.




#9 2010-02-19 19:22:30
Thorhalla
Freydis számára csak a rokonai társasága maradt erre az időre, mert senkije sem maradt itt, még Morsus is Asgardra ment, noha a családból ő volt az egyetlen olyan személy, aki nem volt Asgardi, és így Eric sem. Azon nem csodálkozott, hogy az anyja neki kivételezett, de folyamatosan ott járt a fejében, hogy Bard vajon merre lehet. Átjöttek-e egyáltalán Madárijesztővel, vagy ott maradtak a másik világon. A megbeszélt időre ott volt a megadott helyen és hamarosan elő is került Victoria, illetve az apja, Freyr feltette a kérdést, amire igazából ő is kíváncsi volt, de nem érezte helyénvalónak ezt megkérdezni. De eldőlt, hogy hova mennek és így örült, hogy végre találkozhat az apjával is és a többi rokonával.
Victoria végre találkozhatott az anyjával és a nagybátyjával Pietro-val is a néhány órás szabadidejében, aminek roppantul örült, annak kevéssé, hogy még ZH-t is meg kellett írnia, de hát ő vállalta az egyetemet, majd a rohant is tovább. Úgy tűnt, hogy Asgard lesz a kezdő hely, ahova mennek, azonban az egyik fiú igen furcsát kérdezett, hogy Asgardinak érezte az apját?
- Apa? – nézett döbbenten Miller-re.
Látta a férfi zavarát, amit pedig igen ritkán volt alkalma látni, így érezte, hogy tényleg lesz ebben az egészben valami.

Freyr kérdése után Miller zavartan kapta arra a fejét, hátranyúlt a tarkójához és megvakarta a tarkóját, miközben zavartan mosolygott. A Csatabolygón születetett fiataloknak kétsége sem volt afelől, hogy kinél látták ugyanezen reakciókat, Einar Thorsonnál.
– Azért Fryer, mert valamilyen szinten az vagyok – vallotta be a férfi. – Csak eddig nem tudtam róla, amolyan halandó énje vagyok Einar Thorson-nak, a lelkének egy része bennem is benne van és megkaptam az emlékeit, amikor találkoztunk, a haláláig... de ez most nem tartozik ide. Szóval akkor Asgard az első, Lady Alyra kérem...
A fiatal Asgardi lányra nézett, aki pedig igazából nem is késlekedett sokat, mert egyből nekilátott annak, hogy a Bifrost-ot megidézze. Nem tartott ez a művelet túl sokáig és pillanatokon belül egy óriási szivárvány szelte át az eget és a vége a sportpályán érkezett meg a Földre. A Szivárványhídra mindenki fel is tud könnyedén menni, és utána feltehetőleg Alyra vezetésével elindulhatnak a távolban levő város felé.


#10 2010-03-10 14:55:22
Thorhalla
Kaalhina korábban nem sokáig maradt a társaival New York-ban, mert igen hamar kiderült, hogy sikerült elkapnia valamilyen földi eredetű betegséget, egy egyszerű influenzát azon az estén, amikor átkerültek a Földre, így őt még az első napon átvitték New Jersey-be. A S.H.I.E.L.D. központ orvosi részlegébe került, hogy itt gyógyítsák meg a lányt. Jó másfél hétig volt beteg a lány, így nem is találkozhatott senkivel sem a társai közül, akikkel együtt nőtt fel, nehogy ők is elkaphassák ezt a betegséget. Amíg itt volt a lány, addig kapott hozzáférést a S.H.I.E.L.D. adatbázisához, ahol a Föld történelmét tanulhatta, olvasgathatott, ismerkedhetett a világgal, amiben élni fog, akárcsak a társai. Másfél héttel az idekerülése után már elég jól volt ahhoz, hogy elengedjék. Azt halotta az idekerülése óta, hogy az apja hazatért Asgardra, az anyja pedig próbál beilleszkedni, de egyikőjük sem jött látogatóba, igaz a tárasaihoz sem mentek, akik még mindig New Yorkban voltak, majd onnan ide érkeztek és mentek is tovább Asgardra, mert Einar meghívta a táraságot magukhoz, hogy megismerjétek a világot. Tudtad, hogy te is oda mehetsz, csak rendbe kell jönnöd. És ezen a reggelen végre az orvosok is azt mondák, hogy meggyógyultál és egy szőkés hajú férfi jött be hozzád ezen a napon. A legelső éjszaka is ő fogadott titeket, így tudtad, hogy Jonathan Miller ezredes az, a S.H.I.E.L.D. vezetője. Azonban az első napon nem érzete a lány Asgardinak a férfit, most viszont igen.
– Jó reggelt kisasszony – köszöntött. – Sokkal jobban néz ki, mint mikor idekerült. Hogy érzi magát? – érdeklődött udvariasan.


#11 2010-03-11 10:36:47
Thordin
A betegség ledöntött a lábamról. Milyen szörnyű, hogy egy egyszerű influenza miatt kerültem be ide. Ha mér tátongó sebek, és ordító kínok között, akkor azt mondom „jó”. A csudába is. De szerencsére legalább így volt időm a S.H.I.E.L.D. adatait tanulmányoznom. Megismerkednem a földi történelemmel. Igaz, anyám mesélt nekem róla, de most még többet tudhattam meg, mint valaha. Bár kissé sajnálom, hogy senki nem jött ellátogatóba. Legalább a kórterem ablaka mögül integethetett volna valaki. Egyik reggel pedig indulásra kész voltam, és már alig vártam hazatértemet. De távozásom előtt, egy szőke hajú férfi lépett be az ajtómon.

Ismerem. Hát túlzás, de mikor ide kerültem, akkor találkoztam vele? Bár most kételkedem. Vele találkoztam volna? Most valami más benne. Látszatra ugyan az, de a belsője... nem is tudom hogy fogalmazzam ezt meg, apám biztos tudna rá valamiféle szakszót asgardi nyelven. Érzem, hogy a férfi nem egyszerű ember, hanem ő is asgardi. Kedvesen érdeklődik. Én csak hallgatok egy picit, és próbálom értelmezni a helyzetet. Nem nagyon akar sikerülni, de biztos van rá magyarázat.

-Jól vagyok, köszönöm! -aztán megint csak hallgatok egy darabig, és nézem az alakot. Majd kicsit halkabban, és visszafogottabban teszem fel kérdésemet. - Maga asgardi?


#12 2010-03-11 17:17:45
Thorhalla
A férfi zavartan nyúlt a tarkója felé Kaal kérdése után és kínosan mosolyodott el, de a mozdulatot még időben meg tudta szakítani és az arca is újra az érzéketlen maszk lett, mint amiben belépett. De a mozdulatból és reakcióból egyértelműen rájöttél, hogy miért volt ez ismerős. Einar szokott így reagálni a dolgokra. A férfi végül megköszörülte a torkát és megszólalt.
– Valamilyen szinten, amolyan halandó én vagyok. Einar Thorson király lelkének egy darabja van bennem, azért érezhetsz Asgardinak – felelte. – Ez nemrég derült csak ki, amikor találkoztam vele. A társai Asgardon vannak és Einar magát is szívesen látja azon a világon. A többiek, ők elmentek egy feladatra ott, a kérésére a többiek terepfeladatra mentek, hogy felmérjenek két épületet és információkat keressenek. Érdeklődik, hogy ön is vállalná-e ezen feladatot.


#13 2010-03-12 08:57:54
Thordin
Einar egy darabja? Fura. Ilyesmit én még nem hallottam, de biztos így van. Apu vajon tudja? Bizonyára akkor vele sincs túl jóban. Lehet alaposan kiosztana, ha most látna vele beszélni. De nem értem mért lenne akkora probléma. Helyes férfi, és nagyon rendes. A válasza és a kérdése után kicsit gondolkodok, majd pedig bólintok.

-Persze, szívesen csatlakoznék a többiekhez. Úgy is már untam a fekvést. -kedvesen mosolygok. -...és akkor most hogyan, merre? Maga velem tart?


#14 2010-03-12 10:18:58
Thorhalla
– Nem, én sajnos maradok, a kötelességem nem engedi, hogy Asgardra menjek, a S.H.I.E.L.D.-et kell vezetnem – mondta a férfi. – De akkor készüljön, egyből az egyik csapathoz fog csatlakozni – az órájára nézett. – Úgy fél percen belül.
Alig fél perccel később egy villám csapott be a szobába, egyenesen a lányba, az nem érzett ettől fájdalmat, csak némi szédülést, hányingert. A fények miatt nem látott semmit sem pillanatokig, a mennydörgés miatt a füle is csöngött, amint a látása kitisztult egy alacsonyabb kőfal mellett találta magát, nem messze, néhány lépésnyire tőle pedig Freydis lapult és a távolt kémlelte.


#15 2010-03-15 15:06:49
Patriot
Mikor magamhoz térek, a fegyverem nincs meg, ruháim szintén és farkamról is hiányoznak a titánium lemezek. Tiszta ruha van rajtam, alig valami bútorral körülöttem, és be vagyok zárva. Minden jel egyre inkább arra utal, hogy egy; rám utaztak a katonák, és kettő; ez egy börtön. Igaz, nem egészen olyan mint a filmekben, de minek szépíteni. A fenébe! De nem én tehetek a nevelő apám haláláról. NEM én! Az egészről ez az átkozott mutáció tehet! Nem én akartam mutáns lenni. Mind egy is. Úgy sem értik. A szoba sarkába húzódok, farkammal körbe fogom magamat, és a szemeim akár egy kígyóé úgy világít. Arcom rideg. Nem tudom mit csinálhatnék. Gondolom az erőmmel nem jutok ki innen. Várok... hogy mire, vagy kire, azt nem tudom. Kiengedhetnének. Saját magam és mások miatt mentem el a városból. Nem akartam én kárt tenni senkiben. Folyamatosan próbálom uralni a képességemet, és fejleszteni. De nem olyan könnyű. Ezért hagytam el mindent és mindenkit. Ezért hagytam hátra életemet, amit tulajdonképpen nem volt annyira vészesen nehéz letudni. Most már nem fordulna elő ilyen. De ha még is, a hegyekben nem árthatok senkinek.


#16 2010-03-15 17:54:27
Thorhalla
Alexis-nek nem kellett túl sokáig várnia az ébredés után, láthatta, hogy kamera is van a szobában, így bizonyára tudták az itteniek, hogy már felébredt, mert úgy negyed órával később nyílt is a cella ajtaja, és egy vörös hajú szemüveges fiatal nő lépett be a helységbe egy székkel. A felsőjén Alexis felismerhette a S.H.I.E.L.D. jelzését, az oldalán fegyverek voltak, terepszínű nadrág és egy bakancs volt még rajta. Egyértelműen katona volt. Letette a széket szemben a lánnyal, majd pedig leült rá, néhány pillanatig csak figyelt téged, majd megszólalt.
- Miss Alexis Chandler, ha nem tévedek – mondta. – Sarah Davis tizedes vagyok a S.H.I.E.L.D. képviseletében. Ön most jelenleg az Amerikai Szövetséges Államok területén van, New Jersey-ben, Cape May-ben a S.H.I.E.L.D. központi épületében. Elárulná, hogy miért menekült közel két évig a hatóságok elől? Remélem tudja, hogy gyilkosság vádjával körözés van ön ellen és, mint a hivatalos szerv ezzel a váddal tartóztattuk le. Jogában áll hallgatni és ügyvédet fogadni, de más módon is tisztázni lehet esetleg a dolgokat. Kérem mondja el, hogy mi történt azon a napon és azt is, hogy miért döntött a szökés mellett.

A nő



#17 2010-03-16 06:54:52
Patriot
Nem kell olyan sokáig gubbasztanom, mint azt sejtettem. Nem telik sok időbe, mikor már meg is jelenik egy nőszemély, aki széket rak elém, és helyet foglalván egyből kertelés nélkül kezdi a szövegét. Ugyan olyan rideg arccal nézem őt, mint mielőtt senki nem volt a cellámban. Mikor elhallgat, hosszasan csak nézek rá, de nem szólok semmit. A tekintetét fürkészem, aztán lassan, igazán lassan felállok, és a magam több mint két méteres magasságával felé emelkedek. Talán kissé fenyegetően hathat, de kétlem, hogy egy katonát most meg tudnék félemlíteni. Azzal is csak magamnak ártanék. Egészen közel lépek hozzá, és a szimbólumról, ami ruháján látható megbizonyosodok arról egészen, hogy ez tényleg nem egy egyszerű rendőrség. Kicsit mély hangon állok neki a szavaimnak, ami nem túl sok információt árul el. Nem rejtélyességem miatt, hanem mert nem igazán kedvelek társalogni.

-Mutációm egyik mellékhatása volt. Sajnálatos esemény, ezért mások és a saját érdekemben menekültem el.

Regélhetnék még a hegyek szépségéről, és mind azokról, amit láttam. Mondhatnám, hogy engedjen el, mert megváltoztam. De nem fogom. Valamilyen szinten van igazság abban, hogy itt vagyok. De más oldalról nincs. Mind ezek után vissza ülök a sarokban, és elhallgatok. Nem teszek fel olyan kérdéseket, hogy meddig kell itt maradnom, és társai. Értelmetlen lenne. Ilyenkor vallom azt, hogy okosabb vagyok, ha meg sem szólalok. Mert az emberek egyik nagy rossz tulajdonsága, néha akkora hülyeséget tudnak szólni. Én inkább hallgatok. Csöndben, Némán. Egyedül abban bízok, hogy nem vadulok meg, és nem lesz a vége tragikus esemény, mint a legutóbb. Bár ezt szerintem mindenki aki az épületben tartózkodik remélheti. Mert ellenben csúnya vége lesz a sok összegyűltnek. Azt pedig sem én, és bizonyára sem ők nem akarják.


#18 2010-03-16 11:07:00
Thorhalla
Amikor Alexis felkelt és odament a nő elég, az ugyanolyan arccal nézett fel, mint korábban. Sem az arcán, sem pedig a szemében nem csillant félelem. Csak a lányt figyelte, mindaddig, amíg az állt, majd visszaült az ágyára. A nő csak megcsóválta a fejét a néhány szavas válasz után. Ahogyan Alexis leült utána szólalt csak meg.
- Az véletlenül sem fordult meg a fejében, hogy segítséget kérjen? – kérdezte. – Itt született ebben az országban, így bizonyára tudja, hogy a S.H.I.E.L.D. emberei segítettek volna magának, hogy képes legyen legyőzni a másodlagos mutációját és megtanulja kezelni. Nem, maga egyből a menekülést választotta, amivel csak a saját és az édesanyja helyzetét nehezítette meg. Az anyja aggódik maga miatt, ő és az ön édesapja jöttek el hozzánk, hogy keressük meg magát a rendőrség és a kormány bevonása nélkül. Azt akarják, hogy egyezzen bele egy rehabilitációba és egy programba, amiben megtanulhatja kontrollálni a belső énjét, hogy ne az uralja magát, hanem ön azt. Mit gondol a szülei felvetéséről? Mivel maga már nagykorú Miss Chandler maga dönt, de remélem látja, hogy igazából ez az egyetlen út arra, hogy a börtön vagy siralomház helyett szabad lehessen.


#19 2010-03-16 19:58:13
Patriot
Hallgattam a nő szavait figyelmesen, miközben a szemem megint csak csillogott. Nem szóltam közbe, még csak grimaszt sem vágtam. Arcom merev volt, és érzelemmentes. Bár mikor anyám nevét említette, szívesen konyult volna le a szám, de nem történt. Csak figyeltem. Majd elmondása után azon elmélkedtem, hogy valószínűleg az emberek olyannyira befogadóak, hogy el is fognak ismerni, azok után ami történt. Mert az biztos, hogy itt eddig olyan problémám nem volt, hogy mutáns létem miatt kiközösítettek volna. Ám az ember ölés már más dolog. Ismételten hosszasan hallgattam, és mikor megint válaszra nyitottam szám, már nem keltem fel. Farkamat mozgattam kicsit, de semmi több. Viszont valami koppan még mielőtt megszólalnák.

-Az apám?

Teszem fel a kérdést kicsit döbbent hangon. Úgy tudtam, nem is tudja, hogy létezek, és anyám még azt sem közölte velem, hogy itt van. Nehezen hiszem el ezt a részt. Bár ki tudja mi minden történt távollétem óta. A képességem uralása? Azt hiszik segíthetnének? Nem is értik min mentem végig. Fogalmuk sem lehet róla. Nem értettek volna meg, és most sem értenek meg.

-Kétlem, hogy segítségemre lehetnének.-ezzel megint csak elnémulok. Rég beszéltem ennyit...


#20 2010-03-17 10:05:12
Thorhalla
– Igen, az apja Tyson Chandler – bólintott.
Továbbra is csendben figyelt, majd amikor a lány azt mondta, hogy nem hiszi, hogy tudnának a nő felállt és a kezébe fogta a széket és elindult az ajtóhoz. Onnan fordult vissza Alexis felé, néhány másodpercig még mérlegelte a lányt, majd megszólalt.
- Rendben van, akkor beküldöm a szülei által felfogadott ügyvédet – mondta a nő. – Ha nem akar a saját segítségére lenni, akkor majd a bíróság dönt a sorsáról. Ami pedig magát illeti, át fogják egy szigorúan őrzött börtönbe szállítani innen. Nem működik együtt velünk, ettől kezdve a S.H.I.E.L.D. leveszi magáról a kezét és nem segít önnek. Mint mondtam ez többszörös életfogytiglani börtön lesz a maga részéről, vagy halálos ítélet. Esetleg meggondolta magát?
Néhány pillanatig várakozott még, majd a válasz függvényében kilépett az ajtón, vagy bent maradt.


#21 2010-03-17 14:18:57
Patriot
Sakk, és matt... gondolom én. Túl sok választást nem ad a nőszemély. Bár jó tudni, hogy legalább bizonyosságot nyert, hogy az apám él. Nem mintha eddig halottnak hittem volna, de mostanra ténylegesen látom jelét. Bár eddig mért nem keresett? Furcsa dolgok ezek. De nem is érdekel. Szóval ez a S.H.I.E.L.D leveszi rólam a kezét? Mert eddig olyan rohadt sokat segítettek. Mit ne mondjak, nem láttam, hogy túlzottan tenni akartak volna értem valamit. Évekkel később eszükbe jutottam? Höm... nincs okom megbízni bennük. Segítenek? Nem is értik a problémámat. Még is hogyan állnának hozzám? Engem nem fognak bottal piszkálni, mint valami „izét”. Bár legalább esélyt kapok a szabadulásra. Igen komoly döntés. Vajon melyik vödörbe essek? Amelyik félig teli, vagy amelyik félig üres?

-Legyen... segítsenek, ha tudnak...

Végűl csak bele egyezzem. Ha rosszul is jövök ki az egészből, még mindig ott áll fenn az a lehetőség, hogy leléphetek. De még is minek kell itt lennem? Azóta nem ártottam senkinek. Nem is akartam, de vissza hoznak. Nem volt jobb dolguk? Anyám sem tudott valami mást kitalálni?


#22 2010-03-17 17:38:51
Thorhalla
A nő halványan elmosolyodott, majd a székkel együtt jött vissza oda, ahol korábban is ült. Visszatette oda a széket és leült rá. Néhány pillanatig még figyelte Alexis-t, majd pedig ismételten megszólalt.
- Rendben van, segítünk és akkor az ügyvéd sem kell – mondta. – Rehabilitáción kell majd átesnie, illetve pszichiáterhez és hozzá értő személyekhez kell járnia, akik segítenek elnyomni a másodlagos mutációt. Felfoghatja úgy, mintha egy tudathasadást kellene elnyomni és megszüntetni.
Pár pillanatig hallgatott, hogy a lány megeméssze a hallottakat, majd ismét megszólalt.
- Eddig remélem világos. Most pedig a legjobb az lenne, ha mesélne erről a képességéről, hogy megismerhessük, és könnyebbé tegyük a kezelését és a lehető legrövidebb időre csökkentük az egész időtartamát. Van most kedve beszélni erről, vagy majd reggeli után akarja megtenni?


#23 2010-03-18 06:51:23
Patriot
A nőszemélynek tetszik a válaszom. Csak nekem nem. De amiket elmond, eléggé mélyen érint. Érzem, ahogy a szívem egyre hevesebben veri a mellkasomat, és felmegy bennem a pumpa. Mélyen szuszogok, míg nem a katona befejezi, és szinte másodpercre pontosan pattanok fel, és ezzel eddigi nyugalmas jellememből kivetkőzök. A szék karfájára támaszkodok, és egészen közel hajolok a nőhöz. Szinte csak egy hajszál választ el tőle. Mind ezt egy pillanat alatt. Talán, bízom abban, még ideje sincs megmozdulnia a kiszemeltemnek.

-Rehabilitáció? Tudathasadás? Maga úgy beszél az egészről, mintha beteg lennék. Ku**ára nem vagyok az! Elnyomni? Megszüntetni? Maga az egyik részemről beszél! Én nem kiiktatni akarom ezt az oldalt, hanem uralni! VILÁGOS?! Nem vagyok az egyik elmeintézetből szökött csőcselék! Meséljek a képességemről? Tudja, amikor elborul az agyam. Amikor stresszes, vagyok, netán ideges. Vagy valaki olyat mond, ami nekem nem tetszik. Kicsit bepöccenek, és elönti az agyamat a gátlástalanság. Mindent megtehetek ilyenkor. Nem érzek bűntudatot. Nem érzek haragot, szeretetet, megvetést. Egyszerűen minden érzelem elszáll, és akkor azt teszek, amit igazán szeretnék. Amit minden ember igazán szeretne, csak elnyomja magában. Mikor veszekszik valakivel. Megütné? Én megteszem! Mikor tetszik magának valami. Elvenné? Én megteszem! Mikor ideges, és mérgében ölni tudna. Megtenné? Én megteszem! Nem érzek fájdalmat, és olyankor erősebb vagyok, mint valaha! Maga sem jelentene problémát, és eltaposnám, mint egy földi gilisztát! SZÓVAL! ...

Mintha valami arcon rúgna, úgy esek hátra, és vissza szédülök a sarokba. Hevesen zihálok, és próbálok lenyugodni. Ez nem volt okos húzás. Nyugodtnak kell maradnom. Most nem veszíthetem el józan ítélőképességemet. Most tényleg nem, mert itt emberek is vannak. Lehet, megölnék párat, de én is oda vesznék. Egyiket sem akarom. Uralkodnom kell magamon. Hosszasan hallgatok. Nem szólok semmit, csak miután egész biztos vagyok abban, hogy már nem történik meg az, ami a legutóbb. Csak egy apró vékony vonalat kellett volna átlépnem, és semmi kétség! Nem lettem volna megint önmagam.

-Kérem... ne legyen ennyire nyers, a maga és saját érdekemben. Uralni szeretném, nem megszüntetni.


#24 2010-03-18 09:11:03
Thorhalla
Mozdultál, a nő nem tette, ugyanolyan rideg és kifejezéstelen arccal nézett a szemedbe, mintha meg sem mozdultál volna és nem pedig fél centiről néznél a szemébe.
- Befejezte? Remek. Most pedig, úgy viselkedik, mintha az lenne – mondta. – Két éve körözik, gyilkosság, lopások, betörés, birtokháborítás. Egy második személyiség... le kéne szállnia a magas lóról hölgyem, amelyikben azt hiszi, hogy maga az atyaúristen. Azt hiszi, hogy ezzel a gyermekded viselkedéssel megijeszt? Korábban kellene felkelnie hozzá.
Néhány másodpercet várt, hogy befejezhesd a mondandód második felé.
- Nos – folytatta a nő. – Így vagy úgy, de meg kell tanulnia, hogy nyugodt maradjon, ami láthatólag a szavaival ellentétben két év alatt sem sikerült. A mutáció valóban nem betegség, de a mutációt ennyi idő alatt általában megtudják tanulni használni, magáról ez nem mondható el. Együtt élni vele, amikor bármilyen kis stresszre elszabadul magában? Melyik élet lenne jobb? Egy nyugodt, amiben maga irányít mindenféle befolyás nélkül vagy az, amelyikben bármelyikben lelőhetik, mint egy kutyát? Ahhoz, hogy segíthessünk partnernek kell lennie, egyedül nem fog menni.
Felvont szemöldökkel nézett rád, hogy erre mit is felelsz neki.


#25 2010-03-18 13:03:42
Patriot
Partner? Egyenrangú felek? Érdekes szavak, de nem fűzök ezekhez semmit. Inkább csak némán hallgatok. Nem kedvelem a nő társaságát. Nem tudom, hogy a szavainak mennyi háttere van. Legtöbb mutánsok, ennyi idő alatt megtanulják használni a képességet? Kíváncsi lennék, hogy ő vajon az-e. Vajon közénk tartozik, vagy csak elméletben igen okos. Ne hogy azt higgye bárki is, hogy annyira könnyű másnak lenni. Áldás, elismerem, de fogalma sem lehet az embereknek, hogy miféle. Még hogy megjátszom magam. Bár ennyire egyszerű lenne. Bárcsak megjátszanám. De mit tud ez a nő?

-Elnézését kérem... igaza van... Egyenrangú felek. Hálás vagyok a segítségükért.

Halkan, szinte suttogva mondom a szavaimat, és ezzel szívesen venném, ha lezárulna a téma. Remélem ...Davis(?)... is így gondolja. Nincs sok kedvem tovább folytatni ezt az egészet. Segítsenek, aztán engedjenek el. Bízok abban, hogy ez így is lesz, és nem csak kábítanak az ígéretekkel.

#26 2010-03-18 21:06:25
Thorhalla
A nő bólintott a szavaid után, továbbra sem lehetett tudni, hogy elhitte-e, amit mondtak neki, vagy csak hivatalból vág továbbra is ennyire semleges arcot. Katona a rangja alapján, így lehetséges. Ismét várt néhány másodpercet, mintha még várt volna tőled valamit, valami megjegyzés, kérdés, de amikor teljesen nyilvánvaló lett, hogy nem fogsz megszólalni ismét magához vette a szót.
- Rendben van – mondta. – Akkor még azt szeretném hallani, hogy miként próbálta az elmúlt években kontrollálni a mutációját. Ha ezt elmondta, akkor megyünk és néhány teszten, felmérésen átesik. Amik ahhoz kellenek, hogy miben és milyen mértékben kell majd a rehabilitációt folytatni. És ha a gondolja akkor még a szüleivel is találkozhat.


#27 2010-03-19 06:44:08
Patriot
Lassan lecsukódnak a szemeim. Érdektelenné válok, és legszívesebben bedőlnék az ágyba. Unottan nézem Davis tizedest, és azon tűnődöm, vajon van e családja. Vajon milyen lehet a civil életben. Mikor ledarálja óhaját, és sóhaját, látom nem hagy élni. Újabb, és újabb kérdésekkel zargat. Kissé lekezelően adom a válaszaimat.

-A tettem után, rendet akartam tenni életemben. Lelki világomat rendeztem, majd utána többször szándékosan megpróbáltam előhívni másik felemet, és még teljesen el nem uralkodik rajtam, vissza taszítani, ahonnan jött. Meg még sokat próbálkoztam az átváltozást követően azzal, hogy én kerüljek előtérbe olyankor, és ne az ösztöneim. Elme háború volt tulajdon képen. Világos?


#28 2010-03-19 13:55:45
Thorhalla
A nőnek csak az arca rándult meg egy pillanatra arra, ahogyan Alexis beszélt vele, ő valahogyan nem egészen az ilyen stílura gondolt akkor, amikor azt ecsetelte, hogy a lánynak a S.H.I.E.L.D. az egyetlen esélye arra, hogy ne egy siralomházban végezze, vagy egy olyan börtönben, amit a hozzáhasonlóknak tartanak fenn. Felvont a szemöldökét, amikor a „világos” kérdés elhangzott, majd egy sóhaj kíséretében válaszolt.
- Megköszönném, ha nem nézne ostobának, nem véletlenül én vagyok itt magával – mondta a nő. – És nézzük, hogyan reagál a stressz helyzetre...
Még be sem fejezte Davis a mondatát, de már talpon volt, mielőtt Alexis felkelhetett volna, vagy mozdulhatott volna a nő ott állt az ágya mellett, a lányra közvetlen közelről egy pisztolyt szegezett, annak az arcába. Csupán egy tizedmásodpercet hagyott Davis arra, hogy a lány felfogja, hogy mivel is néz szembe, majd meghúzta a ravaszt...


#29 2010-03-19 15:42:36
Patriot
Időm sincs reagálni „cellatársam” tettére. Mikor ott tartok, már a fejemnél egy fegyver, és a ravasz kattanását hallom. Mintha minden ami körül vesz lelassulna. A fülemben érzem ahogy a szívem kalapál, és minden érzékszervem robbanás szerűen megnő. A szemeimben lángok gyúlnak, amik arra adnak jelet, hogy vége... felpattanok, és akár bennem van egy golyó, akár nem, letépem a nő fejét. Minden porcikám azt ordítja, hogy „Öld meg!”. De nem. Amilyen nagy sebességgel jött ez az egész, ugyan olyan gyorsan el is múlik, mintha nem lett volna. A szívem is leáll, és egy másodpercnyi időre teljes a csönd bennem. Meghaltam?


#30 2010-03-20 10:45:21
Thorhalla
A lövés után csak egyetlen kattanás volt az, ami következett, semmilyen golyó, semmilyen lövedék, csak a kattanás, hogy a fegyver csöve nem volt megtöltve. A nő halványan elmosolyodott, majd eltette a fegyvert. Továbbra is Alexis-t nézte, majd megszólalt.
- Nagyszerűen visszafogta – mondta. – Akkor most jöjjön, kimegyünk a szabad levegőre.
Odament a székhez és felkapta, majd az ajtónál kopogott néhányat és az kinyílt. Intett a lánynak, hogy kövesse, ha Alexis ment, akkor egy hosszú folyosóra értek ki, itt három fegyveres katona is csatlakozott hozzátok. Több hasonló szoba ajtaját lehetett itt látni, mint amiben a lány is volt, de néhány csak egyszerű rácsos cella volt. Szinte mindben voltak emberek vagy mutánsok, néhányan csöndben voltak, néhányan hangoskodtak. Davis egyikkel sem törődött, csak egy lépcsőházon keresztül vezette fel a kinti részre a lányt. Odakint sütött a nap, a nap állása szerint dél körül lehetett. Egy teljesen felszerelt katonai akadálypálya volt felépítve több részre bontva. A nő itt egy térképet mutatott a lánynak.
- Hol szeretne kezdeni? – kérdezte.




#31 2010-03-20 11:48:59
Patriot
...nem. Még élek. Vak töltény? Nem... nem is volt golyó a fegyverben. Rafinált nőszemély, annyi szent. De ez nem változtat azon a tényen, hogy nem kedvelem. Sem ezt az egész S.H.I.E.L.D.-et. Semmi nem szimpatikus bennük. Az egész kis álakciót követően felállok, és mélyen a katona szemébe nézek. Szemöldökömet felhúzom, és számat undorra húzom. De nem szólok semmit. Követem, őt, és figyelem az utunk során látott mutánsokat, embereket, akik szintén rácsok, vagy ajtó mögé vannak zárva. A csatlakozott őrökkel mit sem törődök, és csak haladok, olykor meg-megállva rövid időre, hogy szemügyre vegyem a többi foglyot. Végül nyílt terepre érünk, ahol gyönyörűen süt a nap, és én vágyakozva tekintek a távolba. Aztán Davis megszólal, miután valami térkép szerűséget mutat nekem.

-Menjünk sorba...

Felelem neki kedvesen, mintha nem is én lennék az. Még is mit fogok csinálni? Az egészet úgy nézem, mintha valami kiképzés -féle lenne. Gyakorlópályák, mind más más stílussal. Talán a katonák itt szokta edzeni. De nekem még is minek kell? Előbb még rehabilitációról, és kezelésről volt szó, amit én úgy képzeltem, hogy előttem egy kövér pacek kérdezget a gyerekkoromról, és turkál az életemben. Vagy valami agyi hókusz-pókusz izével blokkolják a megvadult énemet. Mind egy... ez jobbnak ígérkezik, az biztos. Nem kérdezem meg mi a feladat, vagy minek vagyok itt, ha kell, úgy is elmondja Davis.


#32 2010-03-21 22:19:50
Thorhalla
Davis továbbra is kérdőn pillant Alexis-re, amíg az a térképet figyelte. Majd megcsóválta a fejét, amikor csak annyi választ kapott, hogy sorban menjetek végig. A térképet éppen tette el, amikor a mobilja megcsörrent. Csak intett neked, hogy maradj ott a katonák társaságában, ahol vagy és ne mozdulj. Közel fél percig tartott a beszélgetés a telefon másik oldaláról semmit sem hallottál, csak a nő nézett időnként feléd és egy „igen”, „értem uram” és ennyit lehetett leolvasni a szájáról, majd a telefonálás közben visszaindult felétek.
- Értettem uram, azonnal intézkedem – mondta és lenyomta a telefont. – Szóval együtt működik? Nos szerencse, hogy néhányan odafigyeltek magára. Magának esze ágában sem volt komolyan venni az ajánlatunkat, csak szökni akart. Az Amerikai Szövetséges Államok törvényeinek értelmében emberölés alapos gyanújával letartóztatom. Bilincseljék meg! A tárgyalást már összehívták Trentonban...
Amennyiben a lány hagyja, hogy az egyik katona megbilincselje, akkor utána egy páncélozott S.H.I.E.L.D. járműhöz kísérik és az Állami bíróság épületéhez szállítják a lányt.


#33 2010-04-25 00:49:34
Shadow
//Előzmény: Thor Palotája//

Freyr szemébe nézek, ahogy rászorítok a kezére.
- Az értelmét elég ha én tudom, s az utadba nem állok, de melléd igen. Segítek, hogy elérd a célod. - mondom csendesen, majd tekintetem Halla hangja irányába fordítom, de nem szólok hozzá, csak Einarra nézek.
- Köszönöm Einar, hogy teljesíted a kérésem. Hogy mennyire jó ötlet, arról majd dönt az idő. Köszönöm neked, hogy láthattam Asgard földjét. Kár, hogy gyász árnyékolja be, eme föld szépségének emlékeit. - fejet hajtok Einar felé, majd Thorhalla felé is.

Visszatérésünk után végig néztem a hazatérőkön... ha ilyen tempóban fogyunk, akkor nem leszünk sokáig együtt. Veszek egy mély levegőt, majd megindulok befelé. Első utam az edző terembe vezet. Pontosabban egy boxzsákhoz, amit püfölhetek egy kicsit. A szemeim előtt látom, ahogy Kaal meghal, s apám lakmározik belőle, majd Halla szavai. S mégott voltak Einar szavai is. Lehet halandó vagyok, de nem átlagos, ahogy senki se az, aki VH-n született, s még él. Napjaim kemény edzéssel telnek betáblázva. Hajnalban futással kezdek, majd reggeli, amit erősítő gyakorlatok követnek, s nyújtások, majd kardforgatás, vagy a boxzsák püfölése, esetlegesen súlyemelés. Megfelelő ebéd, majd az edzés folytatása, esetleg a pálya felett repülés, alacsonyán, s gyorsan. Végül céllövészet puskával nagy hatótávon. Persze ezeknél valaki mindig figyelt. Lövészetnél testközelből, míg ha egyedül akartam karddal gyakorolni, akkor messzebb zavartam az illetőt, hiszen ilyenkor egy-egy erősebb csapásnál minden erőm bele adtam, s ez veszélyes lehet másokra. De volt, mikor mással edzettem, de ekkor erőm töredékével csupán. Ilyen személy volt Vic. Bár jó eséllyel képes lett volna jóval erősebb csapást is kivédeni, de nem bíztam meg eme kardokba, hogy ki is bírnák ezt, meg a lényeg ilyenkor a technikán volt, nem az erő fölényen.

Az első hét végén megkaptam azt, amire vágytam, amit kértem Einartól. Már sokkal jobban hasonlítok a sárkányokra, mint eddig, bár ez kezdetben okozott némi problémát. Szar dolog, mikor orrba csap az ajtó, mert a pofim előre megnyúlt, akár csak apámnak, s ugyan az a gyilkos fogazat ült az én pofimban is. Teljesen húsevő fogazat. Na meg egy kicsit világosabb lettem. Na igen, most már tényleg nem piszkálhatom Vic-et és a rikító cuccát. Külsőm kis változása után jött egy kis fénykép frissítés, majd a kamu szöveg mellé, hogy „a mutációm jött jobban elő”. Na mindegy. Néhány ruhát is szereztem, anyámmal, aki közben előkerült, s így a ruhatáram bővült. Kaptam egy fekete bőr nyakörvet, amihez anyám ragaszkodott, csak tudnám, hogy miért, de nem feszegettem a témát, ha ezt teszi boldoggá, akkor legyen jó napja, úgy se látom gyakran, hogy itt vagyunk. Ezen kívül a megszokott cuccom mellé kaptam még egy kicsit átalakított farmert, meg pólót, s toppot. Háááát érdekes látvány voltam farmerban, meg toppban, de hagyjuk. Kaptam egy mobilt is, egy kamerás zenelejátszós változatot. Hát igen van benne még sok más kis vacak, mint naptár, ébresztő, sms, mms, meg böngésző, meg még kitudja mi, de engem annyira érdekelt, hogy a fülhallgatót használva tudok zenét hallgatni, meg beszélgetni. Az átalakulásom persze nem jelentette azt, hogy az edzéssel leálltam volna, hiszen az kitette a napjaim jó részét, ha csak nem akadt valami egyéb dolgom. Azonban egyre jobban kezdtem rájönni, hogy kell segítség, s ráadásul olyan személytől, akit eddig csak púpnak éreztem a hátamon: Logan. Nem volt hozzá nagy kedvem, de majd muszáj lesz elé állnom, s megkérnem, hogy segítsen felkészülni. Azonban addig is elég az amit a Shield képes adni. Nem nyafogtam, nem panaszkodtam eme két hétben, de a vak is láthatta, hogy felkészülök, s időt, energiát nem sajnálok arra, hogy erősebb legyek. Freyr jól tudta mire készülök, s nagy eséllyel a többiek előtt se volt akkora titok.


#34 2010-04-25 08:11:56
Patriot
Nem tudom most kihez, és hova visznek, de követem az embereket, akik láthatóan 100%ig megbíznak ebben a chipben, amit belém raktak, hiszen nem bilincselnek meg. Bár nem nagyon hátráltatna az sem, talán csak ha a lábamon van. Minden esetre továbbra sem lépek fel ellenségesen, csak olykor morgok, ha ránézek az egyik őrre. Kérdezném szívesen, hogy most még is mi a tervük velem, meg mért kellett ide jönnöm, de biztos idővel mindent megtudok. Nem vagyok türelmetlen, inkább ideges, bár szépen lassan kezd elmúlni, minél többi ideig vagyok itt. Figyelem a környezetemet, minden apró részletét, hogy merre visznek, mi hol van és hányan és kik járkálnak a folyosókon, vagy kiket ltok esetleg egy nyitott ajtó mögött.


#35 2010-04-25 14:43:48
Tyler
//Előzmény:Asgard-Thor palotája//

Remek, szóval nem Zyro az egyetlen aki forgatni tudja azt a bazi nagy kalapácsot. Ez is jó magyarázat, bár én jobbra számítottam vagyis inkább érdekesebbre. Mindegy. Syhwa kérése egy nagy rakat hülyeség, de per pillanat senki nem kérdezi a véleményemet, úgy hogy meg is tartom magamnak. Elköszönés képen, intek Einar felé, Thorhalla kimarad a szórásból. A villámtól szerencsére nem sülünk meg, csak a parkban találjuk magunkat.

Két hétig halálra untam magam, de komolyan. Na persze nem csak ez töltötte ki azt a két hetet. Szomorú volt arra gondolni, hogy milyen sokan tértünk vissza ide, és máris mennyien meghaltak, vagy nem tudunk róluk semmit. Remélem a közeljövőben már senki sem sem fog ilyen sorsra jutni. Lehet, hogy van akit nem kedvelek de akkor is velük együtt nőttem fel. A két hétben inkább csak lófráltam, hol Lornával, hol Zyroval vagy mindkettejükkel. Néha-néha edzettem is egy kicsit, de nem igazán éreztem nagy szükségét ennek. Nem úgy mint egyesek. Annál szívesebben ismerkedtem meg a kézi fegyverekkel úgy mint, pisztoly és társai. Hasznos kis eszközök. Inkább megpróbáltam belógni a shield minden egyes kis zugába. Ez néha sikerült néha meg lebuktam, de benne van a pakliban. Szerencsére nem kaptam, túl nagy büntetéseket érte, ha egyszer egyszer lebuktam.


#36 2010-04-25 18:04:40
Henry White
//Előzmény:Asgard-Thor palotája//

Meglepetten pillantok Shywára, mikor kijelenti, hogy segít nekem a saját apjának a megölésében. De látom a szemében, komolyan gondolja. Csak bólintok egyet, most már tényleg képtelen vagyok kinyögni bármit is. Nem szólok semmit Einarnak. Mégis mit köszönjek meg? Azt, hogy a testvérem Asgard földjén halt meg, ahol még csak kutya számba sem vettek minket a származásunk miatt? Köszönöm, de elég volt ennyi Asgard csodálatos földjéből.

A két hét alatt, eszetlen edzésbe kezdtem. Csak az az egy cél lebegett előttem. Sokszor ájultam el a kimerültségtől is, ahogy megpróbáltam túllépni a mágikus erőm határait. Apám párszor meglátogatott. Próbált volna lebeszélni arról, amit elterveztem. Nem sikerült, anyám is csak ijedten nézte ahogy túlhajszoltam magam. A többiekkel nem nagyon beszélgettem. Egyszerűen képtelen lettem volna rá, hogy halljam és lássam a szánakozásukat, Kaal halála miatt. Csak egy dologra van szükségem, és ezt csak Sywha érti meg talán egy kicsit.


#37 2010-04-25 22:18:49
Tao
Újabb két hét a jófiúknál a Földön, kezdem megszokni ezt a helyet, bár az ég még mindig nagyon furcsa éjszakánként. A legtöbb időmet két fő foglalkozás vette el, az első az volt, hogy befejezzék még három történetet a könyvben, és ezzel elérjek az utolsó fejezetekhez, az utolsó vadonban eltöltött évemhez, ami már főképp a hazaútról szólt, kevesebb volt az izgalom, kevesebb a történet. Amivel viszont még ennél is többet foglalkoztam, az a főzés. Elképesztő, milyen sok eszköz és alapanyag van, milyen sokféle étel, fűszer, por, krém, szósz, aminek mind-mind különböző az íze. Az erdőben általában két féle ízt különböztettem meg, az ehető ételek finom ízét, és a túlzottan gusztustalan vagy mérgező ételek feltételzhetően elviselhetetlen ízét. Itt viszont... Kész paradicsom. Az alapok után próbáltam leutánozni néhány asgardi ételt, de nincs hozzá receptem, és a égeredmény sokszor ehetetlennek tűnt. A földi kaják viszont egészen egyszerűek, szinte már túl könnyűek, változatosságukkal együtt mégis van bennük egy egyértelmű logika.
Néha beszélgettem Ethannel, és Lornaval, párszor Freydisnek meséltem a könyvről, a legújabb történetről, jó hallgatóság, mégha nem is vagyok a legjobb mesemondó - azt hiszem nincs elég mély hangom hozzá. Még nem beszéltem neki a tervemről, hogy neki adjam a könyvet, ha egyszer majd elkészül, de ez egyelőre úgyis csak a jövő zenéje. Apropó zene! Még alig hallgattam zenét, pedig terveim közt szerepelt, hogy kiművelem magam a témában. Van még mit csinálni.


#38 2010-04-26 08:50:55
Serena Davidson
//Előzmény: Asgard: Thor palotája//

Kivételesen Thorhalla-val kellett egyetértenem abban, hogy az alakváltás nem sokat segít a Gyíkon és csak rondább lesz így. De végül hazaértünk és együtt lehettem a következő két hétben a családommal. Időnként, majdnem minden nap találkoztam Manóval, és Zyro-val is jó néhányszor. De jellemzően otthon voltam és tanultam erről a világról. Időnként edzés is volt apa részéről, amikor újfent nem kímélt, mert mi az, hogy egy Asgardi képes volt megvágni. Nem mintha őt nem verte volna meg igen gyakran Einar, amikor egymással edzettek. Igaz neki a méltó ellenfele Kap bá volt, de ezt nem mondtam ki hangosan, mert akkor az egész délutánomat a sebeim gyógyulgatásával töltöttem volna. Anyával elmentünk időnként vásárolni, megmutatta, hogy mi hogyan működik, a S.H.I.E.L.D-nél pedig a fegyvereket is. Nem nagyon kötöttek le, én elvoltam azzal, amit tanultam idehaza. Azonban, aminek nem örültem, hogy kitalálták, hogy érettségizek le, mert ilyesmi nélkül semmire sem megyek ebben a világban. Ez egy igen rossz vicc volt, így még tanulnom is kellett, amihez egyáltalán nem füllőtt a fogam, hiszen a szabadidőm is kevesebb lett. Anyáék a S.H.I.E.L.D-nél kezdtünk el dolgozni, így mi is Cape May-ben telepedtünk le, vagyis a S.H.I.E.L.D. bázison. Nem kellett messzire menni, akkor, amikor látni akartak minket. Mindennek megvolt az előnye, de legalább teljes szabadságot élveztünk és olyanok lehettünk, mint minden fiatal itt a Földön. Oké, sokkal, de sokkal furábbak vagyunk...


#39 2010-04-27 09:14:31
Thorhalla
Freydis csak néhány nappal később csatlakozott a társasághoz a Földnél, addig még otthon maradt. Ő és Victoria a legtöbb idejüket együtt töltötték, végül is ők ketten valamilyen szinten még testvéreknek is nevezhetőek voltak. Freydis nem próbálta meg vigasztalni Freyr-t, a lány most jött rá igazából, amit odakint a Csatabolygón nem kellett. Ott együtt nőttek fel az emberekkel, a halandókkal, de most, hogy odahaza volt és tényleg realizálta, hogy meddig élnek kellett rájönnie, hogy az összes barátja meg fog halni... Mindenki, akivel együtt nőtt fel megöregszenek, meghalnak, a gyermekeik és azok gyermekei is, évszázadokon át. Míg ő ugyanígy fog kinézni és egyetlen percet sem öregszik majd... És ez jobban fájt neki, mint bármi más az eddigi élete során.
Vic segített az újaknak a további beilleszkedésben, többször gyakorolt együtt Shywa-val is, bár a legtöbb idejét újdonsült barátnőjével Freydis-sel töltötte, akivel igencsak megkedvelték egymást a rövidke idő alatt. Néhányszor így sem úszta meg a NY-i kiruccanást ZH, előadás, de muszáj volt megtennie, ha még mindig a S.H.I.E.L.D. kötelékébe akart tartozni. Semmilyen különleges dolgot ezeken kívül nem tett, ezek szinte így is szinte minden szabadidejét lefoglalták.

Egy kora délutáni nap volt, amikor Alexis is megérkezett a Cape May-i központba és a társaság tagjai is mind itt voltak. Alexist egy helységbe kísértek, ahol le tudott tusolni, átöltözni és a korábban elvett felszerelését is visszaadták. Amint mindennel végzett őrök kísérték valahova. Egy megbeszélés volt összehívva, ahova mindenki meg is érkezett pontosan, vagy éppen néhány perc késéssel. Ezúttal nem Miller votl az, aki ott fogadta őket, hanem egy fiatal vörös hajú nő. Sarah Davis tizedes rangjelzéssel a S.H.I.E.L.D. egyenruhán.



Egyelőre csak azok voltak benn, akik Asgardon is ott voltak – Al eldönti, hogy itt van, vagy New Yorkban – némi üdítő és rágcsálnivaló kitéve előttük. Egy tárgyalóban voltak, egy hatalmas asztal körül ültek, mikor a nő beszélni kezdett.
- Remélem mindenki kipihente a fáradalmakat – kezdte. Sarah Davis vagyok, engem kértek meg, hogy elmondjam a következő „feladatotokat”. Egy tanulmányi kirándulásra fogtok menni New Yorkba. Mindenkinek felhívjuk a figyelmét, hogy nem árt oda figyelni, mert dolgozatot is fognak veletek íratni ebből. Hiszen tudjátok, hogy a S.H.I.E.L.D. szeretné, hogy mindannyian leérettségizettek és lehetőség szerint tovább is tanuljatok, hogy min...
Egyelőre nem tudta befejezni, mert kinyílt az ajtó és egy közel három méter magas zöld hajú lány lépett be a szobába.
- Ő Alexis Chandler – mondta Sarah. – Kérlek foglalj helyet, ők lesznek a társaid a közeljövőben. New Yorkba fogtok menni, részt venni a túrán. Hátha kedvet kaptok, hogy mit akartok tanulni. Röviden ennyi, várom a kérdéseket ezzel kapcsolatban.


#40 2010-04-27 11:16:02
Tao
Ismét összehívnak minket, várható volt már, végülis eleinte megkérdezték, melyik helyet szeretnénk először megnézni, Asgardot, New Yorkot vagy Jersey-t, szóval most haladunk sorban - ha jól gondolom. Egy ús, Sarah Davis, még nem találkoztam vele, barátságosnak tűnik. Tanulmányi kirándulás, nem teljesen értem ezt a szót, de az utána lévő magyarázatokból már próbálom öszerakni a jelentését. Egy olyan kirándulás, amin tanulunk, vagy eldöntjük, hogy mit akarunk tanulni... Valami ilyesmi. Dolgozatot is fogunk írni, remek, legaláb ne szóltak voln előre, így mindenki stresszelni fogja magát, ahelyett hogy élvezni a városnézést. Ugyanis erről van szó, irány New York. Még egy új lány is csatlakozik hozzánk, biztos, hogy nem volt a mi bolygónkon, vagy legalábbis egyszer sem láttam - talán akkor még nem így nézett ki. De vgülis mások is vannak velünk, akik földiek, talán ő is azért van itt, hogy társadalmi munkával ledolgozza valami kisebb szabálysértését. Mindenesetre szép nagyra nőtt, mikor bejön, biccentek neki.
-Üdv, Alexis, én Zyro vagyok - rögtön ara gondolok, talán nem kellett volna bemuatkoznom, ha mindenki ugyan így tesz, a lány rögtön nevek sorával találja magát szembe, amit úgyse fog tudni egyből megyjegyezni.
-Meddig leszünk New Yorkban? - Teszem fel a kérdést Sarahnak.


#41 2010-04-27 15:31:38
Shadow
Az egyik nap végül délután összehívtak minket. Épp zuhany után voltam, azaz nem kellett attól se tartanom, hogy nem bírnak mellettem megmaradni. Szokásos öltözékem vettem fel, amihez már az anyámtól kapott egyszerű fekete bőr nyakörv is hozzá tartozott. Semmi minta, semmit felirat, semmi plusz vacak rajta, csak a belső felén puhább anyag, hogy ne sértse fel a nyakat, bár nem mintha attól kellett volna tartanom, hogy a pikkelyeim kidörzsöli, de embereknek tervezték ezt a változatot ruha kiegészítésnek, s az ő nyakuk sérülékenyebb. Ha semmi extra nem lesz a megbeszélésen, akkor utána úgy is edzeni megyek, ha meg mégse, akkor meg elmegyek átöltözni, s összepakolni. Mobilom a nyakamban lóg a ruha takarásában, mint mindig. Egy nagy tárgyalóban voltunk, s leültem az egyik székre, majd tekintetem Millert kereste, de sehol se volt. Helyette egy nő volt ott, aki beszélni is kezdett. Szóval New Yorkba megyünk „kirándulni” hát Asgard is így indult. Amikor nyílik az ajtó arra pillantok, majd egy lányt látok meg. Hát elég magas volt az tény, s ő se ember nagy eséllyel. Még korábban nem láttam, így új lehet. Végül a nőre nézek, aki befejezi a mondókáját, majd Zyro szólal meg elsőre, s bemutatkozik az új lánynak, majd a nő felé tesz egy kérdést. A lány felé pillantok aki frissen érkezett elsőre, miközben felállok és biccentek felé.
- Üdv Alexis a nevem Shywa – biccentek felé, majd tekintetem Davis tizedes felé fordítom. Miközben helyet foglalok a székemen.
- És mik eme kis kirándulás veszélyei? Pontosabban milyen veszélyek leshetnek ránk? Elnézést, de Asgard sajnálatos eseményei után fontosabb szerintem mindannyiunk számára, hogy tudjunk a veszélyekről és ne veszítsünk el újabb barátot, vagy olyan személyt, aki velünk tart, mint, hogy utána kérdésekkel nyaggatnak e vagy sem. S.H.I.E.L.D. szeretné, ha leérettségiznénk... oké... tovább tanulás... lehet róla szó... Azt hiszem mindenki nevében mondhatom: Mi meg azt szeretnénk, hogy ne veszítsünk el senkit se, s ennek érdekében minden kellő információt, és felszerelést megkapni, s felszerelés alatt nem fegyverre gondolok, mielőtt rávágná, ön is, hogy még nem vagyunk mindannyian nagykorúak. - Egyenesen a tizedes szemébe nézek, s bár hangom elég nyugodt, s érdeklődő, de érezhető, hogy nem szívesen hallgatnék kitérő választ. Mobilom csipog kettő a nyakamba, mire előveszem és kinyomom a jelzést, s az elsötétül újra teljesen. Az elmúlt két hét alapján nem nehéz kitalálni az ittlévőknek, hogy újabb edzés miatt csipogott a kis ketyere, de most mégse indulok meg. A reakcióra és válaszokra várok, főleg mert örülnék, ha Mindannyian vissza is térnénk ide. A teszt nem érdekel, ha nem történik semmi baj, akkor úgy is megírjuk, ha meg kevesebben térünk vissza, akkor úgy se leszünk teszt töltögetős hangulatban.


#42 2010-04-27 17:51:53
Patriot
Végre, nem abban a szörnyű cellában vagyok. Végre rendes tusolóval állok szemben, és végre minden holmimat vissza kaptam. Fegyveremet méregetem, és kicsit elgondolkodom azon, vajon jó ötlet-e ezt vissza adni nekem. Nem tudom megmondani, mert nem szeretnék senkiben kárt tenni egy feszült pillanat idejében. Bár ezért van ez... megérintem a tarkómat, ami kicsit még mindig kellemetlen érzéssel ajándékoz meg, majd vissza meredek a fegyverre. Lassan minden holmimat felveszem, és elteszem. Utána őrök kíséretében vezetnek valahová. Nagyon idegesít hogy megfigyelnek, és most hogy a fegyverem nálam van, igazán sokszor tekintek rá, és olykor egy-egy apró, talán alig észrevehető mozdulatot teszek felé, de nem veszem elő. Nem akarok vissza menni oda, vagy.. vagy meghalni. Belépek egy ajtón, ahol mind össze egyetlen ismerős arcot látok. A nevét már elfelejtettem, de azt nem, hogy miatta kerültem abba az átkozott helyre. Egyre gyorsabban kezd verni a szívem, érzem, hogy nagyon gyorsan meg kellene nyugodni. Szemeim szinte már kést szúrnak a nőbe. Lassan, egy széles mosollyal lépek felé, ami nem boldogságom jele, de mielőtt bármit is tehetnék, megszólít. Hangjára egyből megrándul a fejem, mintha valami fél tikkes lennék. Újabb lépés, de ekkor már egy másik személy szakít meg, majd egy újabb. Rájuk nézek, alaposan végig mérem őket. Mi ez? Valami -féle faj találkozó? Rehabilitációs óra? Mire észbe kapok, fegyveremen van a kezem, de helyet foglalok, és lassan megnyugszom. Nem tettem semmi ostobaságot. Szerencsémre. Nehezen tudok figyelni, nagyon nehezen, mert csak arra tudok gondolni, hogy ha ez a nő nem küld el akkor nem megyek át az egész káoszon, ami az utóbbi időkben volt. Nagyokat nyelek, és próbálok összpontosítani. Valami New Yorki kirándulás? Erről lenne szó? Nehezen tudom kivenni a szavakat, mert az agyam teljesen máshol jár... Megállás nélkül a katonát nézem, eléggé „szép” szemekkel.


#43 2010-04-28 10:34:35
Serena Davidson
Újra összetereltek minket, nem mintha nem tartottuk volna a kapcsolatot, hiszen jellemzően egy helyen laktunk. Igaz azzal enm nagyon beszéltünk, akivel nem akartunk. Egy fiatal nő várt minket a tárgyalóban, csak integettem neki, amikor bemutatkozott, eddig egészen kedvesnek és igen közvetlennek tűnt. Elfintorodtam és néhány szót morogtam az orrom alatt, amikor az érettségit emlegette, ezt egészen biztosan az anyám találta ki, csak neki voltak ennyire remek ötletei. De annak örültem, hogy elmegyünk New Yorkba és arra is körbenézhetünk, eddig úgysem voltunk ezen a világon túl sok helyen, noha a hírek, internet és tévé adásokon keresztül igen sokat megtudtam erről a helyről. Apa híres volt és nos igen sokan vadásztak rá, de kedvelték is. Az ilyet mindig jó hallani. Shywa kérdésén muszáj volt felnevetnem.
- A férfiaktól nem kell félned, főleg ebben a külsőben – nevettem fel Shywa kérdezősködése után. – Maximum ha kitömve akarnak megtartani....
Ám ekkor egy lány érkezett meg a helységbe, akit Sarah be is mutatott. Szóval ő is velünk fog jönni? Remek, igazából kissé furcsa volt a külseje, de már láttunk fura személyeket.
- Üdv, Lorna vagyok – mutatkoztam be.
Ám ekkor a lány, mikor meglátta a tizedest a keze a fegyverére vándorolt. Egyből pattantam fel és helyezkedtem támadóállásba. Komolyan gondolták, hogy ezt így beengedik ide? Az arcán is látszott a nem tetszés, elvicsorodtam, ha ez bármelyik társunkat is fenyegetni meri, akkor nem jut ki innen. Egyelőre a karmaimat nem hívtam elő, csak figyeltem, ahogyan leült de amikor a katonát figyelte csak visszaültem, de még mindig úgy, hogy őt figyeltem végig, ha bármit tesz, akkor ugrok...


#44 2010-04-29 12:10:37
Thorhalla
Abban a pillanatban, ahogyan Alexis a fegyveréhez nyúlt kibiztosított fegyvereket emeltek a bent levő katonák a lányra és szemmel tartották. A lány pedig, ahogyan a rossz gondolatok fordultak meg a fejében és felmerült benne, hogy mit tenne a tizedessel egyik pillanatról a másikra tűntek el ezek a fejéből és nyugodott meg. Egy kissé megszédült és kis fáradtságot érzett, ugyan, de teljesen megnyugodott. Victoria és Freydis is ugrásra készen voltak Lorna-val együtt addig, amíg a lány el nem engedte a fegyvert. Davist nem zavarta egyáltalán, hogy miként néztek rá, hanem bemutatta a többieket, akik nem mutatkoztak be.
- Freydis, Victoria, Freyr és Ethan – fejezte be.
Ezek után következett, hogy a kérdésekre válaszol a nő.
- Egy hetes tanulmányi kirándulás – mondta. – A veszély egyedül annyi lehet, hogy megtetszik valamelyik múzeum, iskola és nem akartok majd eljönni onnan. Miller ezredes már beszélt Mr. és Mrs. Morsussal így a szállásotok megvan oldva a Varázslótoronyban. Ami magát illeti Miller ügynök – nézett Victoriára. – Önnek a vissza kell térnie a kollégiumba és bejárni az óráira...
– Ilyenkor szeretem, hogy az apai utasítás helyett ezredesit ad – mondta érzéketlenül.
Davis elvigyorodott ezen, majd folytatta a beszédet.
- Laptopot mindenki kap internet eléréssel, úgy tudom, hogy már megtanultátok kezelni a hercegnő kivételével – nézett egy pillanatra Freydis-re. – Őt megoldjuk máshogyan. Miss Chandler kérem maga tegye le a fegyverét, mert nincs egyelőre engedélye a használatára, ha megszerzi a fegyvertartást, akkor majd használhatja. Mobiltelefont mindenki viheti, abban megvannak a szükséges telefonszámok, amiken ha bármi gond van az illetékest felhívhatják. Múzeumokat fogtok látogatni, iskolákat és nevezetességeket nézni. Ezeken idegenvezető lesz veletek, aztán ha visszatértek ide dolgozat abból, hogy mit tanultatok ott. Illetve – kedves barátságos mosolyt engedett meg magának. – Szórakozásra is lesz lehetőség, elmentek majd az állatkertbe és a vidámparkba is. ha valakinek egyéni kérése van, az most szóljon a busz hamarosan megérkezik.


#45 2010-04-29 15:50:02
Patriot
Látom mindenki fel van készülve, még ezek a fiatalok is. El múlik az idegességem, és nyugodtan ülök tovább, egy szó nélkül. Biztos ez a chip hatása. Lehet hasznos lesz, bár ha nyugton hagynak, nem kellett volna beültetni. Olykor vetettem egy-egy pillantást a többiekre, de nemakartam egyikükhöz sem szólni. Csak némán hallgattam mit mond a katona, majd a végén még is csak megszólaltam.

-Nekem hetente találkoznom kell az orvosommal, és egy felügyelőtiszttel. Nem hiszem, hogy már most jó ötlet, hogy elhanyagoljam. Tudnak erről?

Igazából csak a pszichológus miatt aggódom, mert a felügyelőt már biztos a S.H.I.E.L.D. értesítette. Elvégre onnan innen jönne. Tanulmányi kirándulás? Múzeum, meg szórakozás? Nem tudom. Nem nagyon hozott lázba, ráadásul senkit nem ismerek.


#46 2010-04-29 18:38:23
Tyler
-Ja igen szólíts csak Manónak....-
Szólok az újonnan érkezettnek, hogy is hívják Alexis vagy mi. Jó kis testmagassága van. Elhúzom a számat, mikor a tizedes az érettségit említi.
-Már látom előre, hogy u-n-a-l-m-a-s lesz ez az egész.-
Múzeumok, tárlatok áááá megfog ölni az unalom. Zyro biztos élvezni fogja, még talán Lornának is meg fog tetszeni valami. Ha szerencsém lesz, még nekem is. Na mindegy álljunk pozitívan a dolgokhoz. Mondjuk nem rossz pont, hogy kapunk laptopot, meg telefont meg hasonló kütyüket. Ráadásul ingyen.
-Na felőlem mehetünk...-
Lorna mellé sétálok és a vállára rakom a kezem, más sem hiányzik csak hogy nekiugorjon ennek a zöldhajú csajszinak. Kicsit heves, de én így is szeretem.


#47 2010-04-29 18:53:19
Henry White
Összefont karokkal, bámulom a tizedest. A mondanivalója teljesen hidegen hagy. Semmi értelmét nem látom, ennek a "kirándulásnak". Csak az időnket pocsékoljuk vele. De anyám megígértette velem, hogy nem fogok a Shield ellen fordulni. Az új lányra is vetek egy közönyös pillantást. A Varázslótoronyra felkapom a fejem.
-Találkozhatok Mr. Morsusal? Lenne pár kérdésem hozzá....-
Ő talán tudna segíteni abban, hogy fejlesszem a képességeimet. Talán nem is olyan rossz ez a kis kiruccanás, mint először gondoltam. Hasznot is húzhatok belőle.


#48 2010-04-30 10:27:49
Serena Davidson
Arra nyugodtam csak meg, hogy Manó odalépett hozzám és a vállamra tette a kezét. Kissé hátrébb húzódtam és visszahuppantam a székbe, szóval tanulmányi kirándulás. Múzeumok, iskolák, csodálatos! Legalább addig sem kéri anyám rajtam számon, amit tanított. Apa szerint felesleges, én vele értettem egyet, minek kellett nekem iskolába menni? Így is bőven elég volt, amit tudtam. Manóra néztem az unalmas rész után.
- Nem leszel szem előtt – vigyorogtam. – Ez is jó pont!
De túlképp nem volt kivetnivalóm ezzel kapcsolatban, érdekes lesz. Úgyis igen sokat hallottam New Yorkról, hiszen anya is ott élt nagyon sokáig. Davis tizedes még elmondta, hogy milyen felszerelést kapunk, és mit vihetünk magunkkal. Lassan tényleg olyanok leszünk, mint az itt lakók. Iskola, múzeum, művelődés, miegymás. Miért nem hagynak minket nyugton, hogy úgy éljünk mint eddig? Némileg még morogtam magamban egy kicsit, de bólogattam is a nőnek, hogy mindent megértettem most már csak engedjen minket tovább, hogy pakolhassunk.

//Folytatás: New York: Természettudományi Múzeum (Manhattan)//


#49 2010-04-30 16:24:47
Tao

Alexis elég különösen viselkedik, a fegyveréért nyúl. Vajon tényleg azt hiszi, hogy ha árthatna itt bárkinek azzal, akkor odaadták volna neki? Na mindegy, vázolják a programot, meg a szállást, nagyjából minden kiderül, kapunk gépeket és telefonokat, mindenre fel vagyunk készítve, remek-remek.
-Elmehetnénk egy ööö... Diszkóba is? - Olvastam ezekről a helyekről, és a középpontban a zene és a tánc van, amit még nem nagyon ismerek itt a Földön, jó alkalom lenne, hogy megbarátkozzunk a helyi kultúra újabb rétegével.


#50 2010-04-30 19:44:11
Thorhalla
Davis még gyorsan az órájára nézett mielőtt válaszolt volna.
- Igen beszélhetsz Mr. Morsussal, ha otthon lesz. Diszkó, igen lesz arra is lehetőség, ha azt szeretnétek. És igen az orvosa tudja, hogy oda fog menni, már értesítették, majd videó híváson keresztül fog vele beszélni – hadarta végig. – Szóval a fegyvere itt marad, a busz pedig megérkezett. Találkozó a főbejárat előtt egy óra múlva, addig van ideje mindenkinek összepakolni. Most mehettek.
A fiatalokat kiengedik a helységből, Alexis-t, addig nem amíg le nem adja a fegyverét. Majd egy órával később, ahogyan mindenki megérkezett a buszhoz el is indultak New York felé. A kis csapat, néhány óra buszozás után kora délutánra meg is érkezik a Természettudományi Múzeumhoz.

#51 2010-07-17 21:52:32
Tao
Mindenki bedobja, amije van, nekem úgy tűnik, semmim nincs, Mjölnir nem jön ezúttal, talán nem látja kellően méltónak ezt a célt, amit meg is tudok érteni, mert a pók fél perc után eltűnik. A csúnya öreg úrnak igaza volt, valóban elég volt, hogy kimenjen Shywa, és má meg is oldódott mindenbaj. Ó, ha minden ilyen könnyen menne. Oké, simán elkiabáltam a dolgot, itt valami készül, és azt hiszem, mindjárt robb...
A SHIELD, Cape May, így azonosítom a helyet, mikor magamhoz térek. Néhány helyen be is vagyok kötve, úgy emlékszem, pár helyen megégtem. Kicsit fjnak is még, pláne, ha mozgok, de lényegében már nincs semmi nagyobb baj. Ethant keresem a szememmel, hogy vele is minden rendben van-e. Különös érzés, hogy milyen sokáig nem tartottuk a kapcsolatot, jóban voltunk, mondhatjuk, de inkább viselkedtem felé közömbösen, akárcsa mindenki más felé is. De úgy érzem, a mai esemének után közelebb kerültünke gymáshoz, talán egy kicsit közelebb kerültem úgy egyáltalán az emberekhez. Egyáltalán ma történt? Mennyit alutunk? Tényleg felrobbantunk?
-Ethan, minden ehm... Okés?


#52 2010-07-18 00:13:48
Quentine Constantine
A démon kivonszolja magát, így végül a pók eltűnik, púpos meg előáll egy irtó béna válasszal.
-És akkor azt nem kéne bezár...
Utálom mikor félbeszakítanak. Pláne, ha egy robbanás teszi ezt. Vagy valami olyasmi. Fogalmam sincs, hogy hol keltem fel, valami idegen ágyban vagyok. Kitágítom a fejem, hogy összeszedek valami infót a körülöttem lévőktől. Néhány szó kering, főleg a shield. A francba, hogy kerültem ide? Rögtön felkelek, mint a kakukkos óra, aztán kipattanok az ágyból. Hol a cuccom? Cipő, kell a cipőm, cipő nélkül nem mehetek ki az utcára! A francba is, az összes holmim... Biztos megtalálták a füvet, és a fűért kapnám a legkevesebbet a sitten, már úgy értve, hogy ami még a táskámban volt... A picsába is a táskámmal, leszarom, a pisztoly se kell, majd szerzek másikat, csak jussak ki innen. Pánikolvas kapkodom a fejem a szobában, a légzésem már inkáb zihálá, és a torkomban dobog a szívem. Ennyi, kész, elkaptak, nekem végem, most már nincs hová... ÁÁÁ, a picsába, mi a...
-ÁÁÁ! - Asszem ezt már hangosan mondtam. Szétrobban a fejem. Mik ezek a... Már emlékszem. Emlékszem, emlékszem, ahogy a démon... Porig égeteeeeeÁÁÁ.

*A telepatánk sajnos nem tudja még, hogyan kell tartósan elzárni maga elől az emlékeit, kellemetlen, mikor a saját halálunkat kell átélnünk - újra. Legyen elég annyi, hogy nagyjából két lépésnyire az ágyától fekszik a földön magzatpózban, és remegve sír. Azt hiszem, be is pisilt már.*


#53 2010-07-18 11:28:31
Henry White
Zúgó fejjel ébredek fel, a környezet ismerős. A SHIELD gyengélkedője, és itt vannak a többiek is.
-Mi történt? Az utolsó amire emlékszek, hogy Shywát próbálom elvinni a kapu közeléből....-
Lassan felülök, alaposan be vagyok kötözve de legalább az égési sérüléseim nem fájnak túlzottan. Rachel ordítozva fekszik a padlón. Gyorsan megpróbálok valami nővérhívót keríteni, aztán feltámogatni az ágyában, vagy megnyugtatni...valahogy.


#54 2010-07-18 11:39:37
Serena Davidson
//Előzmény: New York: Angyal Temető (Brooklyn)//

Mikor felébredtem egy ágyban voltam betakarva. Kinyitottam a szemem és teljesen jól éreztem magam. Hatalmasat nyújtóztam az ágyban, amikor meghallottam először Zyro, majd Rachel végül pedig Freyr hangját. Kinyitottam a szemem, vajon hol voltunk? Ah! S.H.I.E.L.D. legalább is a gyengélkedő, vagyis orvosi részleg erre emlékezetett. Legalább is voltunk már itt vizsgálaton korábban. Felültem, a többieken kötések voltak, rajtam semmi. Szeretem a képességemet. Rachel nagyon kiborult, így kipattantam az ágyból és én is segítettem feltenni az ágyra a lányt. A fejembe nekem is bevillantak a képek a démonokról, ami ott történt, ahogyan meghaltunk. De-de az csak álom volt, nem igaz? Igen, igen csak álom volt hitegettem magam.
~ Remek, előbb vagy utóbb elhiszed magadnak pubi, csak így tovább. ~ gondoltam.
Freyr felé fordultam, majd válaszoltam a kérdésére.
- Sikerült kivinned – mondtam. – A pókica eltűnt és utána felrobbant a helye, és minden sötétség és itt vagyunk.
Manót kerestem a tekintetemmel, majd odamentem az ágyához rávigyorogtam.
- Hogy van az én kedvenc hősöm? – kérdeztem viszonylag jókedvűen, hogy egyben látom.


#55 2010-07-18 13:00:28
Hjuchia Sakura
Csak a földön kucorogtam és ebből a robbanás zökkentett csak ki. Aztán hogy mi történt? Nemtudom mi történt. Valaki?
Fordulok egyet az ágyon hátról bal oldalamra és egy hangos és masszív horkolásba kezdek.
- Ne... ne vidd el a sütit. Megeszem még...
Motyogom hallkan miközben immár hason fekszem és hangos jeleit továbbra is adom alvásomnak.
- Patty ne vidd el a sütit...a sütimet add ide...
Motyorászok csak tovább és tovább két hangos horkolási ütem között...


#56 2010-07-18 21:00:10
Tyler
-Hova tűnt a farkam?!-
Zavarosa tekintettel ülök fel, és csak nagy nehezen esik le hol is vagyok. Lorna mellettem ül, és Zyro is engem keres.
-Jól vagyok.....igazán kedvezel az egomnak, Lorna de ha nem együtt csináljuk, talán ott maradtunk volna....-
Vigyorgok én is vissza, majd szelíden megcsókolom.
-Szerintetek a Shieldesek és a szüleink mennyire fognak örülni, hogy megint belekeveredtünk valamibe?-


#57 2010-07-19 00:53:58
Shadow
Freyr segít, hogy kijussak hamarabb, de valami nem úgy jön, össze, mint kéne, mert a kép elsötétül, s utána már nem rémlik semmi. Arra ébredek, hogy a lány, Rachel kiabál, de még a szemeimet se nyitom ki, csak az oldalamra fordulok, s ahogy felhúzom a lábaimat, úgy a szárnyam magamra húzom, mint a takarót, s alszok tovább, miközben a farkam lelóg az ágyról. Nem mondhatni, hogy nagyon fel akarok kelni, főleg, hogy legalább most békén hagynak, ha más nem akkor egy ideig. Van mit átgondolnom, hiszen ez a túra sok mindenre rámutatott, bár nem arra, amit akartak vele, de az mellékes. Valami módot kell találnom, hogy ne veszítsem el a képességeimet sohase, mert azaz egyetlen, amivel talpon tudok maradni. Kellemetlen dolog, hogy sehova se tartozok, ahova meg kéne, oda meg én nem akarok. Igazából már kétlem, hogy tartozok e itt bárhova is... Valami vagyok... halandó... lehet csupán egy kemény fejű, ostoba sárkány kölyök, aki mutáns. Bár azon se lepődnék meg, ha a kövi túrán már az is kiderülne, hogy még az se. Csak annyi biztos, hogy amint innét kimehetek folytatom az edzést, a lövészetet, de e mellett ideje lesz tanulnom is... valami hasznosat, amit harcban használhatok, mert minden jel szerint bárhova megyünk, az mindig harcban végződik.


#58 2010-07-19 09:17:43
Thorhalla
Arra, hogy Rachel leesett az ágyról néhány nővér sietett be a helységbe és segítettek a két fiatalnak feltenni a lányt az ágyra, majd a lány újabb adag infúziót kapott a kezébe és szépen lassan érezte, hogy a korábbi képek jelenleg halványodnak a fejében és lassan jelentéktelenné vállnak és csak nyugalmat és azt érezte, hogy pihennie kell, mert itt tényleg biztonságban lehet. Manó kérdésére a kinyíló ajtóból egy mély morgó hang válaszolt.
- Nagyon pubi, nagyon! – morogta Logan.
Logan mellett a Púpos, Jonathan Miller, illetve a két csapattársatok Vic és Freydis jött be a gyengélkedőre.
- Shywa is ébren van, csak tetteti, hogy nem – jegyezte meg a Púpos. – A fiú azonban tényleg alszik.
Logan ránézett, majd elindult az ágyhoz, előtte kitérőt tett Manó ágyánál és összeborzolta a lánya haját, majd még biccentett egyet Manó-nak is.
- Jó, hogy egyben vagytok kölykök – mondta, majd ahogyan odaért Algernonhoz megragadta a vállát. – Ébresztő pubi, vagy a földön fogsz felébredni!
Elsőre viszonylag kedvesen némi rázással igyekezett a fiút felkelteni, ha ez nem ment, nemes egyszerűséggel leborította az ágyról. És Freydis pedig Natasha-t ébresztette fel, aki még mindig aludt. Így, ahogyan mindenki felébredt végre a Púpos szólalt meg.
- Szeretném megköszönni a Figyelők Társasága nevében mindazt, amit a világunkért tettetek. Lehet, hogy nem tűnt nagy dolognak, de a Földet mentettétek meg attól, hogy más világok démonai leigázhassák a világot. Nélkületek nem sikerült volna és valószínűleg már mind halottak lennénk. Mindenki igazán büszke rátok, amiért ekkora hőstettet hajtottatok végre.
Ezzel próbált barátságosan mosolyogni, noha nem nagyon sikerült neki.
- Te ott, aki nem találja a helyét – mutatott Shywa-ra. – Mutáns vagy, némi démon és asgardi vérrel. Ennyi. Ez vagy. Ez igen sok kellemetlenséggel jár számodra, ugyanis a démonok és angyalok, akárcsak a féllények mind fognak rád vadászni a származásod miatt. Soha sem lesz nyugtod tőle, nem akarsz sehova tartozni, főleg nem közéjük? Az emlékeid alapján te voltál mindig oda, hogy mennyivel többnek tartod magad tőlük, hogy mennyivel vagy több. Próbálj meg kicsit barátkozni, mert a hozzáállásoddal az csoda, hogy még életben vagy. Ők a barátaid, a társaid, még az is, aki állítólag gyűlöl is mentette az életedet. Nem tűnt fel? Ők az esélyed a túlélésre, ha ellököd magad tőlük levadászik téged bármi más. A te döntésed, hogy tovább játszod én több vagyok mindenkinél, és szándékosan nem akarok sehova tartozni játékot, és minden bizonnyal meghalsz. Vagy tényleg leszel, aki vagy. Egy közülük. Talán más eljátszotta ugyanezt, hogy mennyire más, mint a többiek? Olyan helyen születettek, ahol kevesen voltak a szülők, mindannyian különlegesek vagytok, nem csak te, nem vagy különb náluk! Pontosan olyan vagy, mint Rachel, Lorna, Ethan, Zyro, Freyr, Freydis, Victoria, Algernon, Nathasha és Aleria, Eric, Skaar, Madárijesztő, vagy Bard. Nem vagy más! Ha továbbra is azt játszod, tényleg elveszted mindet, még van esélyed arra, hogy visszacsináld, amit elrontottál. A képzéseddel pedig nincs gond, úgy tudom tanultál. Csak éppen nem úgy kellene a csatákhoz hozzáállni, hogy bele akarsz halni!
Miller megköszörülte a torkát.
– A tegnapi nap folyamán beszéltem Ko-Rellel, és szeretné a társaságot elvinni a Kék Körzetbe a Holdra. Már az iskolában úgyis szünet van, így Mr. Hjuchia is itt maradhat az apja beleegyezésével az iskola megkezdéséig. Miss Constantine-t is örömmel látjuk és vele majd az édesapja is akar beszélni. Gratulálok én is a S.H.I.E.L.D. nevében az elvégzett feladathoz, mindannyian büszkék vagyunk magukra, hogy ilyen fiatalon ilyen remekül helyt tudtak állni egy ilyen fontos feladatban, mindannyian. Most csak egyetlen dolguk van, hogy rendbe jöjjenek és felépüljenek a sérüléseikből. Van valakinek bármilyen kérdése a most történekről? – érdeklődött.


#59 2010-07-19 21:16:03
Shadow
Próbálom tetni, hogy alszok, mikor többen bejönnek, de elsőre Logan hangját hallom, majd a kis fickóét, aki démont kiáltott a végén, s ráadásul beköp, hogy nem alszok. Kinyitom a szeme résnyire, s úgy nézek a kis fickó felé, majd lehunyom a szemem.
- Ilyen zajban művészet aludni... - Ha Al nem ébred fel időben és hallom a koppanás, akkor még hozzá teszem - ...és Logan közelében még veszélyes is. - ezután jön a köszönet nyilvánítás és a hálálkodás rész jön. Veszek pár mély levegőt, de nem szólalok meg. Aztán én kerülök terítékre. Remek... Hallgatom, hallgatom, majd felülök és egy nagy ásítás után, miközben kivillan a fogazatom, a szemeim is kinyitom, s vörös lélektükreim egyenesen a kis törpére merednek.
- Nagy szavak egy csöpp lénytől. És milyen pontos faj meghatározás, ezen felül még őszinte is... Gondolom nem közkedvelt ön se eme tulajdonságai miatt. De ha már az emlékeimnél járunk, akkor a mostani kis kalandozás emlékére miért nem tért ki, mikor megakartam tudni, hogy milyen veszély fenyegethet minket, hogy ne veszítsünk el újabb társat, s azt a megnyugtató választ kaptuk, hogy semmi, olyantól, aki eme világban él? Ja tudom, ez az értük aggódtam rész, ez nem illik bele az előbb elmondott mindenkit távol akarok tudni részbe. Nem öleljük egymást meg minden nap, de mindannyian segítünk egymáson, s azon aki közénk kerül, még ha morgunk is egymásra. - majd leszállok az ágyról, s szárnyaim magam előtt összehúzom. - Kösz a jó tanácsokat, de tényleg. Szívhez szóló szavak voltak, de van ami távolról se igaz... Ugye Lorna? Elmesélnéd neki, hogy a szerinte olyan jó tudásom milyen remek is, mert a kis ember elme olvasása igen szelektíven működik... Kb az a csoda, hogy nem magam nyírtam ki, az ostoba lépéseimmel... - Miller Ezredesre nézek – Nekem lenne... Lehet tudni, hogy az utolsó robbanást, mi okozta? - pillantok kérdően. Ha kapok választ, akkor megindulok az ajtó felé, majd megállok és végig nézek a többieken. Hát lenne mit megköszönnöm főleg Lorná... a gondolatom megakad és lepillantok a kisöregre.
- Elmentem sétálni... hogy kicsit magam maradjak még a gondolataimmal is. Majd jövök – ezzel próbálok kimenni a körteremből, s a folyosón megindulok egy kihaltabb rész felé lehajtott fejjel gondolkozva a kis púpos fickó szavain...


#60 2010-07-19 22:59:22
Quentine Constantine
Valamit belémszúrnak, ó, hogy én hogy utálom a... Miről beszélek? Ne is félek a tűktől, különben hogy szúrtam volna magam hónapokig? Mondjuk most más a hatás, de a kábultság, és a nyugalom megvan. Kicit homályosan is látok, azt hiszem, Lorna és Freyr is segítettek. A hallásom szerencsére jó, de túl kába vagyok ettől a szartól, amit belémnyomnak, ogy tudjak a fejekben olvasni. Mi ez, morfium? Ilyen gyenge szarral szúrják ki a szememet? Nem volt válium, vagy xanax?
-Anyád, púpos, tudod te, kit hasonlítgass hozzá?! - Morgom, de aztán rájövök, hogy csak motyogás lett az egészből. - Franc se akarta megmenteni, ott helyben lőttem volna agyon végre, ha a pók nincs útban! - Sokkal jobb lenne, ha ki lenne nyitva a szám. Már megint csak motyogok. Ez Rozsomák? Itt flangál kötünk? Basszus, ez igazi híresség! Az meg ott... Miller? Igen, ez Jon Miller lesz, és most ő beszél.
-Mondd mégegyszer, hogy Ms Constantine, és Isten bizony egy defibrillátort dugok oda, ahol a nap nem süt! - Ó, basszus, ezt most már hangosan mondtam, ez ki fog nyírni, nincs az az Isten, hogy ne öljön meg. Bár, ő nem is olyan agresszív... Rozsomák, ő fog megölni helyete, igen, hozzá jobban illik.


#61 2010-07-19 23:20:35
Tao
Rachel kicsit kiborul, de az orvosok segítenek, hamar rendbehozzák. Aztán megjönnek a többie, Victoria és Freydis, a csúnya öregember, Logan és Mr Miller is. A bácsi hosszan beszél Shywával, vagy inkább róla, elég érdekes dolgokat mond, én nem igazán érzékeltem mindezt, meg most se teljesen értem, hogy mi ez az elszakadás, meg sehova sem tartozás, szerintem épp úgy a csapat tagja, mint bárki más. Lorna nem nagyon kedveli, azt hiszem, és az új lány, a rózsaszínhajú sem, sőt, ő nagyon nem. De hát azt hiszem, engem sem szeret mindenki, csak talán nem olyan feltűnően utálnak.
Shywa azt hiszem, megsértődött, igen, mintha valami ilyesmi történt volna. Utána Miller kezd beszélni arról, hogy elmegyünk a Holdra, ami önmagában még nem akkora dolog, azt olvastam, hogy ott nincs élet, csak egy telep, a Kék körzet, de sokkal jobb hír, hogy anyámmal lehetek végre. Rég láttam már, vagy talán csak hosszú időnek tűnik, mert mikor találkoztunk, akkor sem beszélgettünk sokat. A rózsaszín lány elég csúnyán odaszól Millernek, amiért... Constantine-nak nevezte? Úgy mint... Quentine Constantine? A rokona lenne?
-Mi történt Alexisszel? Nem láttam, mióta átmentünk a másik világba a démonokhoz.


#62 2010-07-20 00:37:55
Taikuri
Nem tudom, hogy pontosan mi történhetett odaát. Az utolsó emlékem az, hogy ráugrok egy póknő hátára majd minden sötétségbe borul. Egy pillanatra, mint ha megint meghaltam volna aztán egy teljesen ismeretlen helyen ébredek. A látásom csak fokozatosan tisztul ki és a mentális érzékeimre sem számíthatok egyelőre, bár nem érzem magam annyira kiszolgáltatottnak a démonok síkján, és érzékelem magam körül a rovarokat, pókokat, bogarakat. Arelia tudata hozzám hasonlóan bágyadt így erős mentális lökéssel ébresztem fel őt, amely nem lehet túlzottan kellemes a számára, de ebben a pillanatban nem is érdekel különösebben. Ahogyan tisztul, a látásom úgy ébredek rá, hogy hol is lehetek pontosan. Valami féle orvosi szoba lehet, körülöttem ismerős alakok azok, akikkel az elmúlt időszakban együtt harcoltam. Nagyon jó, tehát még sem haltam meg. A következő lépés hogy az arcom elé rakom a kezemet, amelyet sem maszk sem álarc nem takar, tehát lelepleződtem.
- Ehhez semmi joguk nem volt! -
Üvöltöm hangosan, dühtől telt hanggal. Időközben érzem, hogy Arelia is felébredt és hozzálátott a gyógyítási folyamatbeindításához. Nem tudom pontosan hol sérültem, de fájdalom és kókadtság egyből múlni kezdett a szinbionta jótékony hatásának. Most már nagyjából felfogja és összetudja rakni hogy mi is történik körülötte.
- Semmi joguk nem volt hozzá hogy lehúzzák rólam azt a maszkot és nekem semmi közük nincsen magukhoz. Én szüleim nem földönkívüliek, vagy istenek apám is belehalt a hősködésbe a képességem is gagyi szóval akkor én hazamehetek? Elég gonosztevő van a földön is, akit el kell kapni, nem értem, hogy minek kell pont az űrbe menni. Mi lesz a következő? A démonok síkja után az istenek világában fogunk csatangolni? Maguknak teljesen elment az eszük!? -
Folytatja a dühös hangvételű ordítozást, talán még soha életében nem volt ennyire kikelve magából. Elég sokk volt neki az elmúlt napok megpróbáltatásaiból és egyáltalán nem tetszik neki, hogy itt csak úgy ítélkeznek minden felől.

Épp nagyban harcolok, amikor egyszer csak valami feketeség zuhan rá és megint halál közeli élményt élek át. Persze valami rejtélyes módon megint sikerült túlélnünk a dolgot, így csak békés álomba szenderülök. Egy erős mentális támadás egy fajta, csak tudatomban hallható kopogás ébreszt, ami csöppet sem kellemes. Arról nem is beszélve, hogy még mindig a gazdatestemben vagyok, ami a legkevésbé sem kellemes a számomra. A test ráadásnak sérült és nekem sem sikerült még tökéletesen felépülnöm a pokolforróságától. Ennek ellenére megpróbálom regenerálni magamat és az ő szervezetét is ügyesen meg találva a helyes egyensúly kettőnk között. Ebből kifolyólag nekem beletelik, egy kis időbe még érzékelni tudok de Natasha gondolatait egyértelműen érzékelem. Egyáltalán nem tetszik a helyzet és mivel úgy is le fogják szólni, gondolom jobb, ha kiállok mellette. Először azonban kijövök a testéből még pedig igen látványosan hosszú fekete csápok formájában. Mivel ez a fő problémája az arcára maszkot rakok. A csápokból pedig fejet, szájat és hangszállakat formázok, hogy beszélni tudjak, bár nem jut eszembe semmi jó szöveg így akaratlanul is igen kellemetlen helyzetbe hozhatom a gazdatestemet.
- Igen, igen semmi joguk semmihez se. Rajtam, nem fognak kísérletezni, mert aki megpróbálja, azt szépen széttépem. -
Mondom a szokásos artikulálatlan hangon, amelyen továbbra sem sikerült semmit se finomítanom. Úgy látszik teljesen reménytelen, hogy olyan szépen énekeljek, mint Natasha, remélem, azért néha kölcsön adja a hangszálait csak a poénkedvéért. Én is végig ülök vele sok-sok unalmas tanórát, és most is kiállok, mellette szóval lóg nekem egy két dologgal. Talán egy nap én is leérettségizem és lehetek, mondjuk divattervező és akkor talán részben független lehetek. A teljes együttműködést és azt az egységet, amit szeretnék, valószínűleg úgy sem tudom megvalósítani soha sem.


#63 2010-07-20 09:05:40
Serena Davidson
Viszonoztam Manó csókját, majd egy ismerős hangot hallottam és vigyorogva kaptam fel a fejemet. Apa volt az. Illetve még jó néhányan mások, az a pici furcsa púpos alak, Miller, meg Vic és Fryedis. Morogva néztem apára, amikor a hajamat borzolta össze, szegény Algernon! Főleg, hogy ő fogja felébreszteni, bár nem hittem volna, hogy olyan nagyon durva lenne vele. Vagyis reméltem, hiszen nem volt öröm, ha pont ő ébresztett fel minket. A púpos kezdett beszélni, hogy köszönettel tartozik nekünk. Ezek szerint sikerült megmenteni a világot? Aztán Shywa-hoz kezdett beszélni, szóval a Gyík mindenkinél különbnek tartja magát? Hogy olyanok lennénk, mint anyuci szeme fénye, azaz Bard Einarson? Na nem, ez teljes mértékben ki volt zárva, ami a Gyíkot illette, ha nem lesz itt velünk ezzel a felsőbbrendűséggel, nos akkor nem lesz velünk, csak a hattyú halálát ne játssza el megint. Ó, de igen megtette, ezt nem akarom elhinni. Felpattantam Ethan ágyára és leültem a fiú mellé.
- Ezt a legkönnyebb, mi? – kérdeztem morogva halkan, hogy csak Manó halhatta. – Elfutni, ha elmondják az igazat? Ahelyett, hogy tenne ellene?
Apára sandítottam behúzott nyakkal, noha tudtam, hogy ő sem szereti, se a nagy gyíkot, se az alakváltó anyját. Na meg apa is hallotta a jobb érzékei miatt, ezt biztosra vettem. Mr. Miller is köszönetet mondott és a Holdat emlegette. Hiszen arra lehet Ko-Rel néni is és tényleg ő hívott meg minket. Akkor Manó is találkozhat az anyjával végre, aminek gondolom ő is örülni fog. Rachel felé pillantottam, valami nagyon nem tetszett neki, Ms. Constantine, mint Quentine Constantine a Bosszú Angyalaiból? Tényleg, Alexist sehol sem láttam és közben Natasha is teljesen kiborult, akárcsak a szimbiontája.
- Szerintem vannak olyan szimbiontáik, amikkel kísérleteznek, így nem kell félned, hogy téged is bántanak – legyintettem. – Ugyanis nem vagytok olyan ritkák... anyunak is volt egy, meg Nikita néninek is, meg Jackie bának! Vérontót nem is említettem, bár ő saját maga egy szimbionta. Volt! Addig mit fogunk tenni Mr. Miller, amíg nem indulunk a Holdra és hogyan megyünk oda?


#64 2010-07-20 11:15:51
Tyler
Ííííí, ez Logan. Mi a....biccentett egyet nekem. Tényleg biccentett, lehet nem akar már feltűzni a karmaira? Az igazi ünnepnap lenne a számunkra. Szolidan visszabólintok neki, vigyázva nehogy rávigyorogjak, azt nem szereti, de lehet, hogy csak tőlem nem csípi. A fura kis púpos fazon levág egy beszédet Shywának aki erre kivonul a szobából.
-Előbb utóbb rájön, hogy tényleg egyedül végzi ilyen hozzá állással, már Freyr sem tud mit mondani neki....-
Intek felé, ő is az ágyán gubbaszt, és épp Shywa távozását nézi.-
Millerre nézek, megvonom a vállamat.
-Nem volt az olyan nagy szám, csak tönkre vágtunk egy térkapu.-
Szóval anya el akar vinni a Kék Körzetbe minket. Biztos izgul, hogy hogy fogják fogadni, hisz egy évtizedre eltűnt, most meg két gyerekével, állít be.
-Apa, jön?-


#65 2010-07-20 11:48:24
Henry White
Jön néhány nővér, és segítenek feltenni Rachelt az ágyra. Én is visszaülök, s nemsokára megjön a bizottság. Logan meglepően barátságos, a Púpos fickó már nem annyira. Alaposan kiosztja Shywát, mire ő kimegy a szobából. Pár percig csak utána bámulok, én tényleg mindent megpróbáltam, hogy segítsek neki, de talán egyedül kell megtalálnia a helyét. Mindenesetre én ott vagyok neki, ha egy barátra van szüksége. A Hold emlegetésére felkapom a fejem.
-Én azt hiszem kihagyom ezt az utat....-Elhallgatok egy pillanatra.-Én megpróbáltam bezárni a térkaput, vagyis dimenzió kaput de nem sikerült, nem tudtam mit kezdeni a démonok mágiájával.-Millerre pillantok elszántan.-Uram, lehetne egy kérésem? Szeretnék többet tudni a mágiáról, ha lehet esetleg lehetnék Zacharias Morsus tanítványa? Esetleg egy találkozót szervezhetne vele, és majd én megkérdezem személyesen....-


#66 2010-07-20 18:59:10
Thorhalla
Ahogyan Shywa megpróbál felkelni az ágyból a két nővér, aki korábban Rachel-t tette vissza az ágyba most ezt a lányt teszik vissza oda. Végighallgatnak mindenkit, amit mond, Jonathan Miller arcán semmit sem látszott a kapott szidások miatt, lehetséges, hogy már hozzá volt szokva ahhoz, hogy mindent a fejéhez vágnak a nem S.H.I.E.L.D. munkatársak és azok, akikkel munka során kapcsolatba került. Majd Freydis szólalt meg először.
– Ez nem a te hibád Freyr – mondta Freydis. – Ahogyan Púpos leírta, azzal talán az anyám, nagyanyám és a nagyapám boldogult volna, más nem valószínű.
– Elnézést kérem Ms. Wilcox – mondta a lánynak. – Ami azt illeti Miss Jögermund, de igen is jogunk volt hozzá. Ha pert akar akasztani a nyakunkba, akkor tegye meg, de valószínűleg ön és a szimbiontája kerül ki rosszabbul ebből. Ami azt illeti a gyámja Jonshu Jögermund hozzájárult ahhoz, hogy itt kezeljük, miután súlyosan megsérült. Több másodfokú égési sérülést szerzett és, ha nem mi látjuk el, akkor a szimbiontája már halott lenne. így ha megkérhetem egy kicsit nagyobb tisztelettel beszéljen azokkal, akik megmenttették magukat. Kísérletezésről pedig szó sincs, szinte mindent tudunk a szimbiontákról. Nem önre vonatkozott a felkérés, hogy elmehet a Holdra, ha akarja értesítjük a gyámját, és egy titoktartási nyilatkozat aláírása után haza is mehet. Csupán felajánlás volt, de ha nem kíván élni vele, akkor máris intézkedünk. És kérem fogja vissza magát és ne üvöltözzön olyanokról, amikről fogalma sincs, mert csak saját magát járatja le vele. Zyro Tao és Ethan Jackson édesanyja Ko-Rel sztelláris százados és Nova Centurio. Ő a Kék Körzetben dolgozik, így érthető, ha a gyermekeit látni szeretné, és azokat, akik az ők barátai. Ez volt a meghívás a részükről. Az ő szüleik beleegyeztek ebbe, hogy elmehetnek és az ön gyámja is, ha ön úgy szeretné, hogy velük megy.
Itt megállt néhány másodpercre, hogy a lány felfoghassa, hogy mit mondtak neki.
– Miss Darastrix kérem feküdjön nyugodtan, önt életveszélyes sérülésekkel szállították be, még közel sincs rendben. A robbanást az okozta, hogy végleg bezárult odalent a rés a két dimenzió között, amit az ön jelenléte okozott azzal, hogy felébredt. Semmilyen veszéllyel nem járt magukra, csak amúgy is kimerültek voltak, így elvesztették az eszméletüket miatta. Miss Alexis Chandler kisasszony tökéletesen jól van, nem sérült meg. Őt áthelyeztük egy másik létesítményünkbe a rehabilitációja idejére. Űrsiklóval fognak menni Miss Howlett. Zack... Zacharias Morsus főmágus nem tartózkodik Amerikában, két nappal ezelőtt elutazott Európába és nem tudni, hogy mikor tér vissza. Azonban a Figyelők Társaságánál tanulhat Mr. Johnson, vagy akár itt az épületben is, ha ők adnak könyveket önnek. Nem Mr. Jackson, az édesapja nem tart magukkal csak maguk mennek két hét múlva. Addig is mindenki pihenjen és kötelező jelleggel mindenkinek heti 3 órát kell eltöltenie a S.H.I.E.L.D. pszichiátereinél. Aki ezt elmulasztja, az nem mehet a Holdra sem.


#67 2010-07-20 22:37:48
Shadow
A két nővér próbál visszatuszkolni az ágyba, aminek eredménye, hogy vissza dőlök... még sérülten se lenne ellenfelek, ami az erőm illeti, de nincs hangulatom ellenkezni. Miller ezredesre pillantok, aki úgyszintén arról beszél, hogy feküdjek, mert nagyon megsérültem. Az oldalamra fordulok, s fejemre húzom a szárnyam, s egy gyenge csapással rendezem le az ágyról a farkam, hogy kényelmesen feküdjek, miközben a másik szárnyam is nagyjából kiterítve egy része az ágyon, másik része, pedig lelóg a fekhelyemről. Nincs nagyon kedvem beszélgetni, csak hallgatok. Most a púpos kis öreg kiválóan elérte, hogy mindenki utáljon, aki esetleg eddig nem tette.
„- Remélem a kis ember addig lép le, míg pihenek... kb az ő érdekében -” morgom magam elé, miközben még a szárnyam alól elég csúnyán nézek a kis fickó felé, vörös szemeimmel, majd veszek egy mély levegőt és lehunyom a szemeimet.
- Holnap utánra beírhatnak egy olyan foglalkozásra... addig kialszom magam, s minden rendben lesz... - mondom fél hangosan. Bár a saját anyámmal és azokkal se beszélek a problémáimról, akikkel együtt éltem, így elsőre eléggé halálra ítélt ötletnek tűnt, hogy pont egy idegennek mondom el a dolgokat, de kitudja... lehet segítene... de ez majd kiderül, miután hagynak felkelni is...


#68 2010-07-21 10:45:11
Quentine Constantine
Hm, ez meg se lepődött, be sem szólt, sőt, Logan sem akar kinyírni. Most... Elégedettnek kéne lennem? Elnézést kért. Ez fura. Nem szoktak tőlem elnézést kérni az emberek, ha megfenyegetem őket. Oké, akkor most össze kéne szednem a gondolataimat. Aszongya... Találkoznom kéne az apámmal. Meg azt, hogy menjek a Holdra. A Holdra? Nem kötözködök én itt, hogy kiképzés kéne, agy valami felkészítés az űrhajókra. Ezek teleportálnak keresztbe-kasul. Oké. Ez egyre furcsább. Itt fekszem ezen a tök idegen helyen egy rakás tök idegen ember közt, és... Tulajdonképpen biztonságban vagyok. Ez nem stimmel.
A púposra nézek, az most már erősen hallgat, pedig még lenne miről beszélni.
-Oké... Én... Mármint mikor... Mikor találkozhatok az apámmal? - Nehéz belegondolni. Oké, eddig is sokszor gondoltam rá, hogy találkozom vele, de nem véletlenül kerültem el, tudtam, hogy ő az apám, azt is, hogy hol van, és mit csinál, csak egyszerűen elhatároztam, hogy az én életemet én élem. És most mi változott? Kiderült, hogy még én sem élem az életemet, valaki másét talán, egy olyan csaj voltam eddig, aki menekült a démonok elől, mert azt hitte, valami baj van vele. Azt hiszem, ez a csaj kicsit zakkant is, de legalább van önbecsülése, és véhez viszi, amit eltervez. És ki leszek ezután? Egy dolog biztos, hogy meg fog változni. Többet nem fogok menekülni. A picsába is, félig angyal vagyok! Mit jelent ez? Úgy hangzik, mintha valami nagy dolog lenne. De én? Egy angyal? Láncdohányos, drogos, zakkant angyal? Szóval igen, lesz mit megbeszélni apámmal.


#69 2010-07-21 12:02:31
Serena Davidson
Manóra pillantottam, majd Freyr felé. úgy tűnt, hogy tényleg nem mond semmit Shywa-nak, sőt még velünk sem akart jönni, hanem Morsus-hoz akar menni. Ez Eric apjának lehet a rokona? Hiszen ők ketten voltak Morsusok a csapatból. Lehetséges, közben figyeltem, hogy miért is akart elmenni tanulni, bár arra Freydis válasza sem volt túl bíztató. Azaz a fekete és a szőke boszorkány és Loki. oké, ők pedig tudtuk, hogy nem kispályások, míg szegény Freyr még jócskán igen. Miller elnézést kér Rachel-től, azonban kis híján kidobja Natasha-t és a szimbiontáját erről a helyről. Mondjuk jogosan, örülhetne, hogy megmentették az életét, és vigyáztak rá, ehelyett neki áll feljebb. Miller ezredes pedig még válaszolt a kérdéseinkre, hogy siklóval megyünk, akkor ennek még majd utána kell olvasni, hogy mégis hogyan néz ki egy ilyen. Rachel az apjával akar találkozni, minket pedig valamilyen dokihoz akarnak küldeni. Fancsali képpel néztem az apámra, ő talán még azt is mondaná, hogy kihagyhatom, de anya úgysem engedné. Shywa már jelentkezett is egy időpontra.
- Akkor majd valamikor ezen az izén átesek én is – morogtam. – Mikor lehet kimenni a gyengélkedőről?
Kérdezem szinte bájos mosollyal, nem voltak sérüléseim, nem éreztem őket, így igazán megengedhették volna, hogy kimenjek innen.


#70 2010-07-23 08:35:00
Thorhalla
– Ms. Howlett, amikor akar távozhat, mert nincsenek sérülései. Ms. Wilcox, akár már holnap is találkozhat vele és Ms. Darastrix, ön még legalább öt napot fog itt tölteni mielőtt kiengedik a sérülései miatt, majd az orvos itt felkeresi önt.
Ezzel mind a három felnőtt magára hagyja a fiatalokat, hogy nyugodtan pihenhessenek és gyógyulhassanak tovább. A földi élet első igazi nagy akadályát sikerrel vették, és az itt élők is olyan tettet hajtottak végre, amire negyed évszázada példa sem volt. Mindenki igazán elégedett és büszke lehetett magára ebben a percben, emberek milliárdjait mentették meg ezzel a „kirándulással.”

Vége a kalandnak.


2 héttel később:
2045. június 19. Hétfő reggel, 7:30 – S.H.I.E.L.D. központ; Cape May

Egy igen meleg nyári napra ébredt fel mindenki, a Kék Körzetbe az utazást erre a napra tűzték ki a központban, éppen ezért az egyik előre elmondott tárgyalóban kellett mindenkinek megjelennie, a régi csapat tagjainak és az újoncoknak is egy megbeszélésre. Természetesen már azzal a felszereléssel, amivel mennek majd a Holdra, mert innen már nem lesz lehetőségük arra, hogy visszamenjenek a felszerelésükért.
Mire az első személy megérkezett a tárgyalóba Freydis-t és Victoria-t már ott találták, ahogyan a „nővérek” egymással beszélgettek.


És most akkor szabadkörök a kaland kezdetéig, és akkor az első reagba kérem a pár mondatos, hogy mit is tettetek az elmúlt 2 hétben. Az újaknak ezt nem kell megtenni.


#71 2010-07-23 23:08:09
Shadow
Csak fekszek és hallgatom az eseményeket, majd veszek egy mély levegőt, s próbálok pihenni. Ahogy telnek a napok úgy unatkozok egyre jobban, s közben azért ott van nálam a lapi és keresek, de könyörgöm eléggé mozgáshoz szokott szervezetem van és a fekvés egyre jobban kínoz csak. A psziho doki is bejön, bár nem a legjobb a beszélgetés elsőre, főleg, hogy egyre nyűgösebb vagyok a mozgás megvonástól, s ez a nyugalmamra is nagyon kihat. Ahogy a későbbi találkozásnál is, s ezt a doki is egyre jobban tapasztalhatja, hogy ahogy telnek a napok egyre idegesebb és lobbanékonyabb vagyok a sok fekvéstől, s kevés mozgástól. Aztán végre kiengednek és bár nem tehetek meg még egy párnapig bármit, de a kedvem is kezd egyre jobban visszazökkenni a normálisra. Amint orvosi engedélyt kapok edzeni is neki állok, hogy átmozgathassam a tagjaimat, izmaimat, hogy testileg megfelelő kondiban legyek. Lelkileg is normalizálódok eléggé, így azzal se lesz gond, bár egyenlőre még csak puhatolózok a békülés felé, de nem nagyon várok nagy eredményt a tökmag vénség kis hegyi beszéde után. Végül eljön a nap, amire vártunk, s felkészülök. Hajnalban rendbe raktam a fegyvereimet, s a helyükre pakoltam őket, majd a szobámba a táskámba pakoltam a mobilom, töltőt, lapit, váltás ruhát. Nyakamra teszem az anyámtól kapott nyakörvet, hisz a lelkemre kötötte, hogy legyen rajtam. Élek a gyanúval, hogy nyomkövető van benne, ha esetleg le akarnék lépni, előbb találjon meg, mint mások. Ezután a táskám becsukom és a megszokott öltözékembe indulok meg a találkozó hely felé, bár még beugrok két üveg üdítőér, de semmi szénsavas, csak rostos, s az egyiket ki is nyitom. Jóízűen kortyolgatva haladok a folyosón, s ezt karmaim kopogása is jól jelzi a padlón, majd pedig kinyitom az ajtót, s bepillantok. Két ismerős fogad, s be is lépek az ajtón.
< - Jó reggelt - > köszönök asgard nyelven, majd angolra váltok. - Hogy vagytok ma? - kérdem egy kedves mosoly kíséretében, majd a felbontott ital maradékát kiiszom és az üveget beledobom a kukába, s figyelmem újra a bent lévők élvezik, s ha érkezik valaki, akkor köszönök.


#72 2010-07-24 01:01:47
Deadpool
A küldetés előtti kiadós kajálásról indultam a tárgyalóban, teljes harci díszben. A folyosón még egy fogpiszkálóval piszkáltam a piszkálni valót. De a nagy matatás közben túl is megyek a tárgyalón. Ezt észrevéve visszább lépdelek és bekukkantok rajta… ~ Aszondja, hogy hohohóóó… eddig két bula, jó. Nagyon jó ééés…. ~
-… mi a gyíkom, egy hüllő? – Kicsit kirántom a fejem az ajtótól, hátha nem vettek észre. Majd úgy nyitok be, pár másodperc múlva mintha mi se történt volna.
- Ssssz… hello csajok… Vic?! - Mikor „meglátom” a két csajt egy hirtelen megállás és köszöntöm őket és mutató ujjammal jelzem a csajnak, hogy rá gondolok „Vic” alatt, majd ismét a szárnyas bulára siklik a tekintetem.
-…és a… már meg ne a haragudj, de… - A hangom nem kedves érdeklődő, sőt inkább számon kérő fele jár. Arcara meg hunyorít egyik szemmel, hogy látszódjanak a kétségeim, száj meg kicsit elhúzva.


#73 2010-07-24 10:23:36
Serena Davidson
Még aznap elmehettem a gyengélkedőről és apával mentem haza anyához és az öcsémhez. Minden nap meglátogattam Manót a gyengélkedőn, amíg bent volt és utána is, ha az apja engedte, akkor minden nap találkoztam vele. Odahaza, edzések apával, tanulás anyuval. Ő volt az, aki a legjobban örült annak, hogy agyturkászhoz kell járni, mert erre szerinte szüksége van. Igaz, hogy volt egy-két rémálmom, és akkor el is mondtam, hogy mit tettem. Hogy élőlényt öltem, ami nem csak állat volt, hanem ember is és démon is. Nem volt dühös, csak szomorúan nézett, és ez rosszabb volt, sokkal. Apa szerint ez normális és ő is így volt vele nem egyszer. Amit muszáj, azt muszáj. De ő sem szerette volna, ha erre túl gyakran kerülne sor. Az orvos sokat segített, így igazából, tanulás, orvos, edzés és randi Manóval tette ki a napjaim nagy részét. A töbiekkel is igyekeztem a legtöbbet találkozni, bár Shywa-t kerültem, rá nem voltam kíváncsi.
A két hét letelet után apa hajnalban szórt ki az ágyból, hogy nehogy elkéssek és olyan legyek, mint Balti bácsi és Yvette néni, hogy az egyik leggyorsabb mutáns és felesége, és mégis mindig elkésnek mindenhonnan. Így már fél nyolc körül ott voltam, ahova menni kellett. Beléptem, a Gyík, Vic, Freydis és egy srác volt ott.
- Sziasztok! – köszöntem. – Lorna Howlett – nyújtottam kezet a srác felé. – Te is jössz velünk a Holdra?
Úgy tudtam, hogy ez a szokás köszönésnél, legalább is ezt láttam filmeken és másoktól is köszönés gyanánt.


#74 2010-07-24 10:42:09
Tyler
Megint a gyengélkedőn kötöttem ki. Lassan kezdek hozzászokni ehhez is. Mondjuk apa enyhén szólva sem örült neki, alaposan megmosta a fejem amiért, eltört pár csontom meg ilyesmi. Képes volt arra is, hogy beköpjön anyának, sőt egyenes azt is állította, hogy mindig figyelmen kívül hagyom amit tanítottak nekem. Amint kijöhettem, a legtöbb időmet Lorna kötötte le, meg apa és Zyro. A többiekkel is összefutottam, de mindenki rohangált a dolgai után. A beszélgetős manust, vagyis a pszichológust, teljesen kiakasztottam. Állandóan a szakállát cikiztem, de tényleg olyan furán festett szakállal. Végül ordítva követelte, hogy hagyjam békén vagy különben hívja az őrséget. Utána olyan pletykákat is hallottam, hogy kilépett. Nah amit ezután kaptam Millertől azt nem tettem zsebre. Aztán kaptam egy másikat, ez viszont nő volt, és kihúzott mindent belőlem. Sőt klausztrofóbiát is diagnosztizált nálam. Nah ezt is tudtam elég rég, a dilibogyós kezelést visszautasítottam. Nincs kedvem mindig rózsaszínben látni a világot. Viszont még mindig nem mondtam el a többieknek ezt....pedig lassan itt az ideje. ahogy belépek többen is vannak már a szobában.
-Helló...hogy van az hogy ti mindig itt vagytok előttünk?.
Kérdezem Victoriát és Freydist, majd Lornához lépek. Átölelem és egy csókot nyomok az arcára.
-Hé te új vagy itt, ahogy látom...Ethan Jackson.....szólíts csak Manónak nyugodtan.-
Odalépek és kezet nyújtok a srácnak aki enyhén szólva furcsán bámul Shywára...hehe mi lesz ha jobban meg néz engem.
-Ja amúgy Freyr üzeni, hogy elment a Púpossal a kapuhoz, a démonok mágiáját vagy mit tanulmányozni és kellemes utat kíván...ja meg hogy reméli hogy nem keveredünk bele semmibe és vigyázzunk a seggünkre.-


#75 2010-07-24 11:11:29
Thorhalla
Victoria az elmúlt két hétben befejezte az utolsó vizsgáit és a Mágus toronyból szeptemberig hazaköltözött a S.H.I.E.L.D.-központba. Néhány napot töltött otthon is, azaz a Bosszú Angyalainak tornyában az anyjánál és a nagybátjánál. A többi napon már Cape Mayben töltötte és segített a többieknek. Az apja parancsának megfelelően ő is járt pszichiáterhez, noha S.H.I.E.L.D. ügynökként ez kötelező is volt számára. Segített a többieknek és a legtöbbet a nővére, Freydis társaságában töltötte és lassan kezdtek igazán jóban lenni. A nővére kezdte tanítani Asgardi nyelvre, történelmet magyarázott neki és Vic pedig neki mesélt a földről és az itteni életről. Eleinte szokatlan volt számára, hogy testvérek, vérszerint nem, de az apjuk túlképp Einar és Jonathan kapcsolata miatt ugyanaz. Sokat gyakoroltak együtt és mind a ketten már kora reggel megjelentek a tárgyalóban és ott beszélgettek, amikor Shywa érkezett meg.
< - Jó reggelt! – köszönt vissza tört asgardi nyelven, ennyit már megtanult. >
Pillanatokkal később lépett be egy srác.
- Will, nem is tudtam, hogy itt leszel – mondta. – Ő, Shywa Darastrix, egyike a másik világból érkezetteknek. Ő pedig Freydis Einardottir, Asgard hercegnője. Ő pedig, William Wilson, korábbi osztálytársam és gyakornok a S.H.I.E.L.D.-nél.
És Manó is megérkezett a lány elvigyorodott a kérdésre.
- Ha az apád a S.H.I.E.L.D. vezetője Manó és egész életedben ennek tanultál, hozzá szoksz – nevetett fel. – Lassan mindenki itt lesz, remélem Freyr rendben lesz Púpossal.

Amíg Victoria vizsgázott és nem volt Cape Mayben Freydis hazatért Asgardra, hogy a rokonaival legyen, Ericcel és Skaar-ral, illetve az apjával és anyjával. A háború kitört, noha őt magát nem engedék a harcmezőre, a családját alig látta, mert mindenki csatázott. Legnagyobb meglepetésére még az anyja is kint volt és mészárszéket rendezett Skurge-el az apja, Loki volt emberei között, akik nem voltak hajlandóak az oldalára állni. Igaz így már nem fognak később keresztbe tenni nekik. A tűzóriás királynő szövetkezett Hela-val, így csúnya háború tombolt odahaza. Itt Midgardon békésebb volt, az ideje legtöbb részét húgával töltötte és a többiekre is igyekezett figyelni még mindig. Tanította Victoria-t az Asgardi kultúrára és a nyelvre a lány pedig a földi dolgokra. Így telt el szépen lassan a két hét. Freydis pedig izgatott volt, ugyanis az apja megígérte, hogy lenéz hozzá az indulás előtt néhány percre.
< - Üdv – köszönt Shywa-nak, amikor belépett. – Jó látni, hogy már jobban vagy. >
Még többen érkeztek, egy fiú, akit még nem látott korábban, majd Lorna és Manó.
- Örvendek a szerencsének William, te is csatlakozni fogsz hozzánk? – köszönt a fiúnak, majd Manó felé fordult. – Remélem Freyr boldogul ott, az a mágia nagyon más, mint amit eddig tanult. Nem is mondtam még, atyám lejön hozzánk mielőtt indulnánk. Noha otthon kitört a háború azok után, hogy eljöttünk onnan – mondta bánatosan.

#76 2010-07-24 20:07:53
Shadow
Jön egy srác elsőre, aki megbámul igen alaposan és belekezd egy olyan mondatba, amit talán a testi épségének jelen állapotának megőrzése végett talán jobb lenne, ha be se fejezne. Szemem sarkából pillantok rá, majd veszek egy mély levegőt. Felé fordulok, s mivel Vic bemutat, így ezen már nem kell túlesnem, csak egy ártalmatlan kéz nyújtást teszek felé, valami kézfogás félére.
- Csak Shywa, s az előbbi mondatod a békesség kedvéért inkább ne fejezd be. - hangom nyugodt, s kedvesen mosolygok, de ha elfogadja a kézfogást, akkor némileg rá is szorítok, hogy tudatosuljon benne, majd hagyom a csapat többi tagjával ismerkedni. Manóra nézek utána.
- Remélem, hogy jól fogja magát érezni és őt se fogja semmi baj érni ott. - mondom, majd Freydisre pillantok.
- Jó lesz újra látni az atyádat Freydis, még ha csak rövid időre, akkor is. - ezután elhallgatok és rezgő mobilomért nyúlok. Csupán anyám az, hogy felkeltem e már. Összecsukom a kis készüléket és a táskámba ejtem. Veszek egy mély levegőt és várik. Mivel én is itt lehetek, ezért tuti nem volt túl negatív az amit a pszihológus rólam írt, így mehetek a többiekkel. Bár ha ez másképp lenne, akkor egy kis időt egyedül töltenék itt, hiszen Freyr után veszélyes lenne mennem, hiszem rám igen érzékeny az a nyamvadt kapu, így vele nem lehetnék, azaz maradna az, hogy itt vagyok és tanulok, edzek, vagy tudom is én.


#77 2010-07-24 20:50:38
Deadpool
Nem tudom mi leli hirtelen az itt lévőket. De egyre többen lesznek és kikúrt érdeklődőek. De tényleg… már csípi a szemem. Mély levegőt veszek, tágra nyílt szemekkel, hogy igazán látványos legyen amire készülök, majd bele kezdek, csak szép sorjában.
- Meg hát… - Válaszolok a fura forma csajának és balommal emelem a kezem, hogy azt csókoljam, közben jobbommal keresztezem és megrázom a kandúrja kezét, kétszer, határozottan.
- Pedig, de… - Válasz érkezik Vicnek.
- Részemről… Nem hívj Williamnek! Komplikált nyögni… - Hadarok a másik szöszinek. De a hüllő bula nem szimpi, fél szemmel nézek a kezére, de azért a mondatára válaszolok.
- Milyen jó egyeseknek… - A végén nagy levegőt fúj ki, majd ismét Vic és barátnője felé fordulok.
- Szóóóval… Mondtam már, hogy a szőke a zsánerem? – Beképzelt vigyor, a közepes indításhoz.


#78 2010-07-25 08:26:02
Serena Davidson
Hamarosan Manó is megérkezett, aki először odalépett hozzám és megölelt. Hozzábújtam pár pillanatra, amíg az arcomra kaptam egy puszit tőle. Rávigyorogtam, majd ment köszönni ő is az új srácnak. Megdöbbenten, amikor kézcsókra kérte a kezem, de nem tiltakoztam ellene, majd Manónak is köszönt. A kérdése, hogy Freydis és Vic hogyan lehetnek itt jóval korábban, mint mi.
- Tudod, ők nem olyan lusták, mint te Manóm – öltöttem rá ki a nyelvem. – Te az egész napot végig aludnád, ha hagynák – vigyorogtam.
Bíztam benne, hogy Freyr rendben lesz és nem esik baja oda lent, nem kellene, hogy megint démonokkal hadakozzon, mint legutóbb. Ó, Einar bácsi is eljön és itt lesz mikor megyünk, Shywa már oda van érte, naná, ő egész életében odavolt a szőke hercegért, vagyis mára királyért. Sikerült kirobbantanunk egy háborút Asgardon. Megvakartam a tarkómat, ez azért már teljesítmény volt tőlünk is. Erős késztetést éreztem, hogy Will fülébe súgjam, hogy a Shywa helyett a Gyík is megteszi, de erre szerintem előbb vagy utóbb ő maga is rájön. Lehuppantam egy asztalra és onnan néztem a többiekre, főleg a két földire, ha végre a srác befejezte, hogy a hercegnőnek csapja a szelet.
- Milyen a Holdon? – kérdeztem. – Vagyis voltatok már ott?


#79 2010-07-25 08:44:09
Thorhalla
Látta Willen, hogy nem igazán örült annak, hogy pont ennyire középpontba került, mindenkinek egy-egy rövidke választ adott a köszönések után. Nem tudta, hogy az apja miért is nem mondta meg, hogy kapnak új csapattársat is, furcsállta, de igazából nem bánta. Soha sem árt, ha újabb ismerősöket szereznek a csapattársai. Felnevetett, amikor Will Freydisnek kezdte a szelet csapni.
- Úgy látszik a vérvonalatokban levő vonzerő, már nem csak a férfiakon látszik meg, hanem a nőkön is – mosolygott Victoria a nővérére. – Te semmit sem változol – mondta a fiúnak. – Öt perc múlva azt hiszem a rózsaszín lesz a kedvenced.
Utalt ezzel Rachel-re, azt nem tette hozzá, hogy ezért a mondaért valószínűleg Thorhalla már megölte volna, és az apja sem lett volna teljesen oda. Ezt majd a nővére megmondja, ha akarja. Lorna-ra pillantott.
- A Holdra nem mindennapos kirándulásokat tenni – mondta. – Nem sokan jártak ott, a mi látogatásunk amolyan különleges esemény lesz ott.

Shywa-ra pillantott.
< - Valóban, úgyis túl keveset lehettem vele amíg otthon voltam – mondta. – Csak ha lehet kevésbé nézz rá úgy, hogy az ágyadba kívánod, mert időnként nagyon feltűnő – mondta kedvesen, nem megfedően. – Mert időnként én érzem ezt kellemetlennek, hiszen fiatalabb vagy nálam is és mégis az atyámról van szó. Bár tudom, hogy bárkinek szívesen udvarol, akárcsak a nagyapám – mosolygott. – Legyen az istennő, vagy halandó. >
Majd odafordult William felé, amikor ő kezdett beszélni, vagyis csak inkább fél mondatokat mondott, majd a lányhoz szegezett egy kérdést. Próbált úgy tenni, mintha értette volna, hogy a zsáner szó mit jelent, de igazából a beképzelt mosoly és a szőke hajára tett utalás bőven elég volt ahhoz, hogy Freydis rájöjjön arra, hogy mire is megy ki a játék, csak azt nem tudta, hogy miként viszonyuljon ehhez. Csatabolygón nem engedték férfiak közelébe, vagyis az anyja nem hagyta, hogy bárki is udvaroljon neki, mert a halandók lealacsonyítók lettek volna, az Asgardiak pedig mind a rokonai voltak. Odahaza egy-két személy udvarolt neki, de olyan szokatlan volt számára az egész még. Dühösen pillantott Victoria-ra, amikor egy megjegyzést szúrt neki oda.
- Ez igazán kedves tőled Will – mondta végül. – Akkor minden bizonnyal szívesen elmagyaráznál egy-két dolgot nekem, ugye? – érdeklődött mosolyogva.


#80 2010-07-25 09:51:48
Tyler
Ahogy kezet rázunk, visszalépek Lorna mellé.
-Na nem is tudom, kit kellett kiforgatni az ágyából...fogadjunk, hogy Logan bá volt aki felébresztett.-
Remek szóval: Voltunk Asgardon-utána háború tört ki, voltunk egy múzeum látogatásom-utána démonok akarták leigázni a földet, most a Holdra megyünk-akkor űrcsatára számíthatunk, minimum.
-Csak óvatosan az udvarlással, mert Feydis még ropogósra süt.-
Vigyorgok Freydisre és az új srácra. Igazán szórakoztató ahogy szegény asgardi lány nem tud mit kezdeni a helyzettel.
-Milyen a Holdon? Anya sosem mesélt róla....hoppá erről jut eszembe lehet hogy a féltestvéremmel is találkozunk...vajon milyen lehet?-


#81 2010-07-25 23:50:34
Shadow
Figyelem az új srácot, de tekintetem nagyon hamar Freydis felé fordítom és látványosan megáll a levegővételem a szavai után, persze nem sokáig, s ezután veszek egy mély levegőt, majd tekintetem lefelé vándorol, lábaimon lévő karmaimmal zavartan kaparom a padlót, miközben a színem sárgáról, kezd egyre jobban a vörös felé változni.
< - Freydis... most... most... nem arról van szó... csak szeretném megkérdezni tőle, hogy mit kell tennem, hogy esetleg mire használhatok kint is fegyvert hivatalosan, kaphassak egy rendes asgardi kardot, s ha kell ne arra kelljen figyelnem, hogy ha túl erőset csapok, akkor széttöröm, s esetleg magamat nyírom ki, vagy valakit közülünk. Nem akartam az ágyamba csalni apádat... - > pofás vörös színem van, zavarban is vagyok igen alaposan... Erre tuti, hogy jönnek majd a megjegyzések. Végig nézek a többieken, majd próbálok kicsit félre állni, hogy ne kerüljek annyira a figyelem középpontjába a srác mellett.


#82 2010-07-26 08:01:29
Taikuri
Egy csinos fiatal lány jelenik meg a tárgyalóban. Hosszú, dús, göndör vörös hajkeretezi fiatal, finomvonású arcát, amely kibontva omlik a vállára. A férfiak legnagyobb örömére fekete miniszoknyát, és vörös pántnélküli felsőt visel, amely kihangsúlyozza előnyös idomait. Azért a konzervatívabb ízlésűeket sem botránkoztatja meg annyira, mivel éppen annyit mutat, amennyi feltétlen kell, hogy a férfiak megbámulják se többet se kevesebbet. A lábán fekete magas sarkú szandált visel. A hátán gigantikus méretű úti csomag látható, amit normál ember meg sem bírna mozdítani számára azonban semmilyen problémát nem jelent a mozgatása, ezen felül, még egy fekete tok van nála, amiben feltehetően valami vonós hangszert hordozhat. Na, igen ez vagyok én, bár alig ha ismernek meg, hiszen abszolút nem szoktam így öltözni de Arelia jól akarsz kinézni, úgy hogy kénytelen vagyok elviselni ezt a tini-ribi feelinget, amit rám aggatott. Azok után, hogy az elmúlt két hetet végig szenvedte velem, még csak nem is szólhatok érte semmit. Elegem van ebből az érettségi mizériából, de még mindig jobban élveztem, mint a halált, meg a démonokkal való harcot. Jövőre egyetem, kutató munka a saját cégemnél és hamarosan az örökségem is a kezemben lesz. Minden tantárgyam 5-s lett, a ballagáson is túl vagyok az érettségi bulit meg úszom hála ennek a kirándulásnak. Kíváncsi vagyok a világűrre, elképesztő lehetőség ez a dolog. Nagyon-nagyon érdekel az asztrofizika és rengeteg kérdésem van, amire meg szeretném tudni a választ. Remélem Arelia sem hoz, kellemetlen helyzetbe mindegy van nálam egy rakat női magazin, azokkal majd szépen lefoglalom és akkor nem lesz semmi probléma. Gondolkodom, magamban miközben tekintetemmel Victoria gyönyörű arcára téved, azon kapom magamat, hogy hosszan bámulom őt és a szívem vadul kalapálni kezd. Ez a legkevésbé sem jó azt hiszem itt az ideje, hogy olvassak egy kicsit. Igen, tényleg előveszek egy vastag és feltűnően unalmas könyvet, amit nem csak kinyitom, de bizony olvasni is elkezdem.

A gazdatestem hozza a formáját, mégpedig negatív értelemben Nem elég hogy két hétig végig kellett szenvedni azt hülye érettségit vagy mit, még az izgalmasnak ígérkező űrbéli kirándulás miatt sem hagyja otthon azokat szörnyű vaskos könyveket. A kedvemért vagy inkább a számbefogása végett pár női magazint is oda rakott, de én elhatároztam, hogy kitörök, hogy nem leszek olyan, mint ő, bizony szocializálódni fogunk. Elvégre ő mondja mindig, hogy az emberek nem csak azért vannak, hogy megvédjük, vagy elverjük őket, ha nem lehet velük beszélgetni meg ilyenek. Na, persze ezt pont ő mondja, aki ilyenkor is egy könyvet olvass. Rettenetes ezen változtatnom kell, ezért is vettem fel egy ennyire kihívó ruha alakját, remélem hogy lesznek szinbionta férfiak is az űrben és hogy tetszeni fog nekik a földi külsőm bár egészen biztosan hamar elsajátítom hogy mi a dörgés odafent. Az ilyesmihez szerintem egészen jó érzékem van. Na, de a gondolkodást meg hagyom Natasha-nak, itt az ideje hogy hozzá lássak a nagytervemhez. Azzal már is egy vastag csáp nyúlik ki szépruhából hogy a szokás szerint szájat formáljak vele.
- Csá, mi a pálya?
Kérdezem éppen úgy ahogyan mai fiatalok szokták. Amúgy is én legalább szóban köszönök nem, mint az bunkó, antiszociális gazdatestem. Remélem, hogy senki nem fog megszólni ezért a stílusért még ki kell tapasztalnom hogyan is mennek ezek a dolgok.


#83 2010-07-26 15:58:11
Serena Davidson
Manóra néztem és halkan az orrom alatt morogni kezdtem valamit, aminek igazából jelentősége sem volt. tény, hogy aludtam volna tovább is, de apa zavart ki az ágyból, kis híján úgy végeztem, mint két héttel korábban Algernon, hogy ledobta a földre szinte.
- Jól van na! – adtam meg magam. – Most ő keltett, valamikor, amikor odakint még sötét volt és éjszaka...
A beszélgetőkre pillantottam, már megint Asgardi nyelven, csakhogy egy-két szót értsünk belőle, de valami olyasmit mondott a Gyíknak, hogy az fülig vörös lett tőle, így vidám az egész, már megint valamit rosszul csinált, bár az is vicces volt, hogy Freydis nem tudott az udvarlójával mit kezdeni. Egy Asgardi, főleg úgy, hogy tudtuk ki az anyja és az apja. Akik pedig nem olyanok voltak, hogy... tűz? Nem...
- Freydis maximum villámokkal eteti meg, vagy a kardjával fagyasztja meg – vigyorogtam. – Az anyja süti meg a srácot.
Manóra pillantottam, tényleg neki a testvére is ott lehet a Holdon. Nem biztos, de lehetséges, és akkor őt is látnánk.
- Nem tudom, kék – tártam szét a karjaimat. – Jobban, mint Zyro. Ko-Rel néni nem mesélt róla?
És még valaki érkezett, egy lány igen furcsa ruhákban, a filmekben ők voltak mindig azok, akiket megöltek, akik ilyen ruhában voltak, illetve a könnyűvérű libák is. Hasonlított... Natasha? Ez teljesen biztos lett, amikor a szimbiontája szólalt meg.
- Igazán érdekes ruha választás egy katonai létesítménybe – morogtam. – Várunk valakit, hogy eligazítást tartson – vontam meg a vállamat.


#84 2010-07-26 16:42:35
Thorhalla
Figyelte a kibontakozó jelenetet, amikor Manó kérdésére csak megcsóválni tudta a fejét.
- Tényleg nem tudom, sajnálom – felelte. – Soha sem találkoztam még olyan személlyel, aki élt volna ott, az anyukádat leszámítva, de vele pedig nem tudtam sokat beszélni.
Döbbenten nézett az ajtó felé, amikor egy vörös hajú lány lépett be rajta enyhén kompromittáló ruhákban. Amikor a szimbionta megszólalt már azonnal tudta, hogy ki is a lány.
- Ugye ezt nem gondoltátok komolyan? – kérdezte szigorúan. – Ez egy katonai létesítmény, nem pedig holmi bordély. Örülhetsz, hogy nem az apámba botlottál Natasha, akkor már az épületben sem lennél. Itt maradsz, azonnal hozok valamit, amit felvehetsz. Azonnal jövök...
Ezzel a lány felpattant és kisietett a helységből.

Shywa-ra nézett és másodpercre gonoszul mosolyodott el.
< - Most, ugye? – kérdezte mosolyogva. >
A fiútól egyelőre nem kapott választ, aminek jelen pillanatban még örült is, mert tényleg nem tudta, hogy mit is tegyen. Kérdőn nézett fel és nézett végig a beérkező lányra, hogy milyen lenge ruhákat vett fel, de mivel a húga máris intézkedett, így nem szólt semmit sem hozzá, és ahhoz a furcsa köszönési és barátkozási módhoz sem, amivel a szimbionta köszönt nekik.


A Hold túlsó oldalán

2045. június 19. Hétfő reggel, 8:00 – S.H.I.E.L.D. központ; Cape May

Reggel nyolc óra volt, Victoria pont ebben a pillanatban ért vissza a helységbe, egy pólóval, egy terepszínű nadrággal és jobb híján egy katonai bakanccsal, amit oda is adott a lánynak, egy hajgumi és baseballsapka kíséretében, hogy azokat vegye fel az enyhén kirívó ruhák helyett. A helységben még Zyro-ra, Rachel-re és Algernon-ra vártak a többiek, hogy ők is odaérjenek, hiszen már pontosan annyi idő volt, amikor kinyílt az eligazító ajtaja, a várakozásnak és a mondottaknak megfelelően Jonathan Miller ezredes és Einar Thorson léptek be az ajtón, akik valamiről egymással beszélgettek. Az ezredes nem is nagyon akarta húzni az időt megköszörülte a torkát, hogy belekezdjen a beszédbe, hogy miért is van itt a társaság és valószínűleg, hogy megemlítse azt, hogy miért késtek el hárman az igen fontos megbeszélésről, amire mindenkinek itt kellett volna időben lennie.
Éppen nyitotta volna ki a száját, amikor kopogás hallatszott az ajtón, majd egy katona lépett oda hozzá és súgott valamit a fülébe. Az arcára döbbenet úszott és kérdőn nézett a mellette álló uralkodóra, aki úgyszintén fürkészve nézett az ajtó felé. Miller intett a kezével a katonának, aki jártas a katonai kézjelekben tudta, hogy mit jelent ez, „jöjjenek”. Pillanatokkal később két katona lépett be az ajtón, majd álltak meg fegyverrel az eligazítóban és utat engedtek az utánuk következő két személyek...
A Csatabolygóról hazatért csapat pedig az ajtóban két ismerős személyt láthattak meg, Bard Einarson-t és Thadeus Blood-ot, közismertebb nevén Madárijesztőt. A két fiút, akiről azóta nem halott senki sem, hogy hazatértek ebbe a világba, senki sem tudta, hogy ők ott maradtak-e Csatabolygón, vagy eljöttek, eddig a pillanatig...


#85 2010-07-26 16:58:03
Morsus
Bard királyként érkezik jobbján pár lépéssel lemaradva jön Madárijesztő egy nagy zsákot húzva. Arcán érzéketlenség látszik, ahogy végig néz az ott lévőkön.
- Elnézést az őr kezéért, hozzám ért.
Mondja a fiú teljes nyugalommal.
- Békével jöttem. Nem akarok senkinek sem ártani. A helyem nővérem mellett van. Kilenc Világot fogok örökölni, ehhez méltón kívánok viselkedni. Helyet kérek a küldetésben.
Ameddig a két vezető dönt Madárijesztő a zsákot húzza tovább a teremben és megböki társa oldalát.
- Valóbban. - mondja Bard és egy vágással felnyitja a zsák száját - Kérlek jó atyám, ezt vidd vissza majd anyámnak, üzenem, hogy nem váltak be.
A zsákból asgardiak fejei gurulnak ki majd egy még élő, de sérült és sokkban lévő merénylő.
- Ezek nem bérgyilkosok, hanem sértések és azt senkitől sem tűröm el.
Monoton hangján semmi érzelem nem hallatszik úgy beszél erről, mint a tavaszi szélről.
- Helyet foglalhatok?
- Léciiiiiii! - mondja kunyizó kéztartással madárijesztő - Zsibig a lábam a bucik cipelésétől. Messze van ám Asgad... Asss... Atamindenit... Agarsd... ehhh... mindegy. Naaaaa....
Kéri kutya szemekkel a maszkon át a férfi.


#86 2010-07-27 02:22:18
Tao
Elkéstem. Úgy tűnik, elkéstem. Nem szoktam elkésni. Nem szoktam időpontra érkezni. Különös érzés, hogy mások számolnak az érkezésemmel, a természetben minden akkor történt, amikor történnie kellett, ha lassabb voltam, később értem valahova, de senki sem várt rám. TUlajdonképpen elég rossz érzés, hogy valaki vár rám. PErsze ez elkerülhető azzal,h ogy pontosan érkezem. Az elmúlt két hétben... Jó hosszú idő volt. Nem sok mindent csináltam, azt hiszem, mondhatom, hogy lustálkodtam, de ez ígynem teljesen igaz. Amikor nem a többiekkel beszélgettem, akkor épp a könyvet írtam. Kezd megtelni. És ha megtelik, be kell fejeznem. Tovább kell adnom. Egyre többet gondolkodom azon, mit kell kezdenem ezzel a könyvvel. Freydis megfelelő lehet. De vajon veszi valóban hasznát, vagy csak egy fintorral az arcán átveszi, és elteszi egy polcra? Nem lenne túl jó érzés. Persze az is lehet, hogy elolvassa, és egyszerű mesének tartja majd, tetszik neki, és tovább meséli őket. Az tetszene.
Bard és Thadeus? Hogy kerültek ide? Azt hiszem, tényleg elkéstem. Az ajtóban összetalálkozom Rachelle, aki egy gyilkos pillantással lerendezi a köszönést. Ho, van itt más új ember is, de őt nem ismerem.
-Elnézést. Jó reggelt. Sziasztok. Leülök. - Ezt nem tudom, miért mondtam, mintha zavarban lennék, pedig nincs rá okom. Leülök.


#87 2010-07-27 02:40:38
Quentine Constantine
Két hete más dolgom sincs, mithogy tisztának kell maradnom. Nem szívtam két hete, nem kaptam be egy tablettát sem, nem toltam egy csíkot sem, és... Na jó, már jó rég óta nem szúrom magam, de most megtenném. Fáj. Fáj a fejem, ki vagyok, utálok mindenkit, akivel beszélek, és akivel nem. Nem találkoztam apámmal, addig nem, amíg ilyen vagyok. Kurvára kéne egy adag. Addig cigi van. Napi kettő-öt dobozzal szívok, mióta itt vaogyk, azt már nem merik megtagadni tőlem, mert ölnék. Attól függ, milyen kedvem van, ha szar, két doboz, ha ultra szar, öt. Leszúrnék valakit. Nem volt démon, mióta itt vagyok. Talán a holdon nem is lesz, bár nem tudom, zavarja-e ezeket az ilyesmi. Két hete próbálok stukkert is szerezni, de ezek úgy figyelnek, mintha legalább... Nos, teljesen jogos hogy figyelnek. Simán kijátszhatnám őket, a képességemmel nem lenne nehéz. De ezek itt keményen nyomják, ha egyszer lebukok, nekem annyi, és ezek szétszednek. Elég szarságot találnak rólam, hogy jó tíz évre lecsukjanak. Játszom a jó kislányt. Ki fogok nyírni valakit. Mondjuk aki először szól be nekem. Most meg elhúzunk a Holdra. Mi a pélót keresek én a Holdon?! Végig fogom rókázni az utat.
-Kik az új pöcsök? - Roppant tapintatos, kellett nekik ilyen k-rva korán felkelteniük. Egy asgardi, ilyen gondolathullámokat már láttam pár arcnál itt, a másik kettő... Totál buggyant.


#88 2010-07-27 10:30:41
Serena Davidson
Vic is kifejtette a véleményét a ruhával kapcsolatban, majd pedig elrohant, hogy hozzon a lánynak egy normálist. Nos igen, nem ártott volna még azelőtt, hogy megtenni, hogy az ezredes be nem állít erre a helyre. Freydis nem szólt már semmit, csak Shywa-nak valamit, percekkel később Vic ért vissza és adott oda egy adag ruhát a lánynak, hogy öltözzön fel. Majd megérkezett az ezredes és Einar is. Azonban arra nem maradt idő, hogy a férfi megszólaljon, mert katonák érkeztek és valakiket hoztak. Én is kérdőn néztem az ajtó felé, ha már a két férfi is ezt tette. És amikor belépett a két személy megállt bennem az ütő. Bard és Madárijesztő?! Ezek mikor jöttek át erre a világra? Hiszen egyikőjük sem volt ott, amikor mi jöttünk. Bard-ot figyeltem, ahogyan bevonul és elfintorodtam. Éljen, mintha csak az anyját láttam volna, inkább a Gyíkkal vagyok egy fedél alatt, mint ezzel. Örökölni? Amikor utoljára láttuk üvöltve közölte az anyjával, hogy már nem a fia, valami nem stimmel akkor, azt hiszem, hogy tényleg olyan lett, mint az A zsákra néztem, majd a kiömlő fejekre. Szegény Einar... nem irigyeltem az istenek királyát a felesége és a fia miatt.
- Nem volt elég nekünk egy Thorhalla? – kérdeztem hangosan morogva. – Muszáj nekünk még egy?! Bocs, Freydis, bocs Einar bá... – majd Tadeus-ra néztem. – Te pedig ülj le végre és pihenj.
Elé toltam egy pohár vizet és két szendvicset, amit még anyu csomagolt nekem. Kap bá fia, apa pedig nagyon jóban volt vele. Rossz volt nézni, hogy milyen állapotban van szegény. Integettem Zyro-nak, amikor bejött, majd még egy Rachel is megtette, hogy elkésett. Az első kérdése után elvigyorodtam.
- Bard Einarson – böktem a fejemmel az asgardi felé. – Freydis öccse, bár ég és föld különbség van köztük. Thadeus Blood, avagy Madárijesztő – mutattam a maszkos fiúra. – A többiekkel együtt nőttünk fel, úgy tizenhárom éves korunkig, amíg...
Amíg ki nem ment az erdőbe és őrülten tért vissza, és azóta ez csak egyre és egyre rosszabb. Gondoltam, remélve, hogy most is olvas a fejemben,
- Ő pedig – néztem Will-re. – Nem tudom, Vic volt osztálytársa...
A beszéddel próbáltam oldani a kínos szitut az orvgyilkosok és azon tény felett, hogy Thorhalla meg akarta öletni a fiát... kínos.


#89 2010-07-27 14:03:34
Deadpool
Rohadt családias a hangulat és ez furcsa érzéseket vált ki belőlem, főleg zavar a dolog. Vagyis maga ez a kis zsizsegés zavaró a személyemnek úgy elcsacsognak. Meg ráadás intézek egy mondatot a két szöszinek, az északi bula még válaszol is rá és lökhetném tovább erre… a gyík elkezd valami halandzsa nyelven a csajszihoz beszélni a fura fazon meg nekem magyaráz, hogy csak módjával udvaroljak?! Hát szakadjanak már rólam… Amíg a hüllő befejezi feszek egy mély levegőt, majd ismét jó képet vágok a dolgokhoz. Vic hozzá szólására csak felé intézett mosoly a válasz
- Szóval… persze szívesen elbah-beszélgetnék veled, szívesen tartok felvilágosítás egy privát… helyen… - Kicsit alkudozó hangnem, nem mintha arra készülnék.

De míly csodás eddig tartott a reggeli traccs party, hirtelen befut a főnök, illetve Vic faterja, meg… Na basszus, hát igen a szöszi faterja. Mindig is kerültem a kontaktot a szülőkkel, bár még úgy is csak elkezdtem dolgozni a csajt, abból csak nem lesz bajom. Közben meg előkerül még a gyp-s kis öccs és annak spanja is. Nem mondom szép kis család. Közben én csak keresztbetett karral állok továbbra is a szöszi páros mellett, felhúzott szemöldökkel figyelve a történést. Amit még két tag szakít meg, egy kék… meg ~egy rózsaszín?~
- Rá akartál az imént célozgatni Vic? – Kicsit a partner felé dőlök és súgok egy sort neki. Közben feltérképezem az új jövevényt, nem egy hétköznapi látvány és ezt most nem pozitív értelemben… nem csak abban.
- A név Will, cukorfalat. – Nem is tudom már, hogy kinek célzom inkább a mondatot, a lényeg a tartalmazott infó.
- Te hoztad, így zavarba a kék srácot? – Kérdem semleges hangon a rózsaszín hajú csajtól.


#90 2010-07-28 15:50:03
Shadow
Freydis néhány szavára még vörösebb lettem, s a padlót bámultam, amit továbbra is zavartan kapargattam. A kínos részt Miller Ezredese érkezése szakította meg, s felé pillantottam. Vele volt még Einar is, s egy kis idő elteltével újabb két „vendég” érkezik katonai kísérettel... Bard és Madárijesztő... Hát egy ideje nem láttuk őket, így igen nagy meglepetés volt, hogy ők itt felbukkantak, főleg, hogy nem tudtuk róluk, hogy jöttek e vagy maradtak a csatabolygón. De az hamar kiderült, hogy Bard semmit nem változott és hamar kiderült, hogy Ottjártunk óta Thorhalla se.
< - Üdvözöllek Bard! - > mondom ránézve, majd a fejekre és a haldoklóra pillantottam. Hát ez „érdekesen” indul... nagyon érdekesen.
- Szia Thadeus! - köszönök rá madárijesztőre is, s ezután el hallgatok, s várom, hogy itt most mi lesz vajon.


#91 2010-07-28 16:27:24
Thorhalla
Szigorúan nézett még mindig a lányra, aki nem volt, hajlandó átöltözni és még késő is volt, ugyanis az apja és Einar érkeztek meg a helységbe. Ebből még bajok lesznek, de nem maradt idő arra, hogy az apja megszólaljon, mert egy katona jött be, pillanatokkal később pedig ketten jöttek be a helységbe. Egy szőke srác, hasonló zöld szemekkel, mint Freydis, és még külsőre is hasonlítottak, és egy maszkos fiú. Vic a nővérére sandított, akkor ő volt Bard, akiről mesélt. Nem igazán volt lenyűgözve attól, amit látott egyértelműen anyja fia volt a srác. És ekkor ért be Zyro és Rachel is egy kicsit megkésve. Oldalra hajolt és Will fülébe súgott a kérdése után.
- Igen rá – mondta.
Lorna mutatta be kettejüket, majd a lány döbbenten meredt a fejekre, amiket kiszórtak a földre. Zavartan nézett fel az apjára, majd Einar-ra, főleg, amikor a srác azt mondta, hogy Thorhalla küldte ezeket, hogy megölje a fiát. Ez így igen kellemetlennek tűnt elsőre...

Freydis az apjára mosolygott, mikor belépett a férfi, biccentett Miller-nek is, majd várta, hogy mit is fognak még most mondani nekik, de erre nem került sor, mert mind a két férfi az ajtó felé nézett egy katona bejövetele után. Az asgardi lány is és valami furcsát érzett meg, nem akarta elsőre elhinni, hogy ezt érzi, amit. Aztán a következő pillanatban meglátta Bard-ot, aki bejött az ajtón.
< - Fivérem! – mondta halkan. >
Elindult, hogy megölelje a testvérét, de nem jutott el addig, megdermedt, amikor a fiú kiszakított egy zsákot és fejek gurultak ki belőle. A kezét a szájához tette és döbbenten nézett fel az atyjára, majd újra a fivérére.
< - Itt tévedés lesz – mondta dadogva. – Az anyánk soha sem tenne ilyet... Bard, ezt neked is tudod kellene, hogy nem akarna megölni téged. Hiszen téged szeret kettőnk közül... Atyám könyörgöm... >
Dühösen nézett Lorna-ra a szavai után, de nem szólt semmit, kétségbeesetten nézett hol az apjára, hol pedig a fivérére a jelenet miatt.



2045. június 19. Hétfő reggel, 8:05 – S.H.I.E.L.D. központ; Cape May

Mind Miller-nek, mind Einar-nak kellett pár pillanat, hogy az első megdöbbenésen túl jussanak, hogy kit is láttak ezen a helyen. Einar lépett oda a fiához és nyújtotta a kezét neki, ha Bard elfogadja, akkor még meg is öleli a kézfogás után. Mind a két férfi arcán teljes döbbenet volt, amikor a fejek kigurultak, Asgard királya értetlenül nézett a fiára és bólintott a leánya szavai után.
– Örülök, hogy látlak fiam, nem hittem volna, hogy újra látni foglak. Felderítőket küldtem utánad, hogy kiderítsem, hogy végül hazatértél-e – mondta rekedten. – Ez... – nézett a testekre. – Minden bizonnyal félreértés lesz, ahogyan a nővéred is fogalmazott. Az anyád szeret téged fiam, aggódott is, hogy mi lesz veled azok után, amit még a másik világban tettél. Biztosan állíthatom, hogy nem akarja a halálodat, mert hiányzol neki...
Lorna felé fordult.
- Elég! – mennydörögte. – Nem akarok még egy rossz szót hallani tőletek sem a feleségemről, sem a fiamról! – mjad visszafordult Bard felé.
< - Mégis miből gondolod, hogy ő küldte azokat? – kérdezte. >
Miller intett a katonáknak, hogy takarítsák fel a Bard által hagyott szemetet a helyről. Így azok gyorsan bepakolták a fejeket egy zsákba és kivitték azokat, akárcsak a sérült Asgardit is elkezdték kivinni a helységből. Madárijesztő kapott némi ételt és vizet és széket is, amire leülhet, Miller pedig hagyta a családot beszélni egymással és a csapat többi tagját a terem hátsó részébe kezdte terelni.
– Elnézést a közjáték miatt – mondta. – Ezzel nem számolt senki. Thorson király azért van most itt, mert odakint vihar tombol és emiatt nem tudjuk a siklót kilőni a Holdra. Így valószínűleg, szinte biztos, hogy teleportálással fogtok menni a főépület előttről. A Kék Körzetet már értesítettük erről, és nem volt kifogásuk ez ellen. Így gyorsabb és biztonságosabb. A vissza utat, majd az ott létük alatt egyeztetjük a Kék Körzet vádlójával. Annyit kérnék a társaságtól, hogy viselkedjenek és lehetőleg próbálják elkerülni a kellemetlen és harci helyzeteket. Akkor, amint befejezik a beszélgetést, akkor önök is indulhatnak majd. Előre láthatóan egy hetet lesznek odafent, ha bármi gondjuk van nyugodtan lépjenek velünk is kapcsolatba. Van valakinek kérdése, óhaja, sóhaja, hogy esetleg még sem menne, valamit vinne, ami nincs itt nála?


#92 2010-07-28 16:45:54
Morsus
Bard nem reagál a rokonaira csak ridegen nézi őket.
< - Majd kérdezd meg a túlélőt, anyám parancsa szerint elmondták nekem, hogy ő kérte őket. Azt akarta, hogy tudjam... hogy megbénítson a gondolat, de csak dühöt szült... csak ő tudta hol vagyok, csak ő ismer annyira, hogy tudja mit kell mondani és hova kell menni, de arra nem számított, hogy mivel lehetne megállítani. >
Bard Freydisre néz.
< - Úgy fest tévedtünk nővérkém, ahogy a pöröly úgy szüleink is téged választottak. Gratulálok. >
Madárijesztő az asztalhoz indul és Bard utána megy pár lépés után hátra fordulva a családjához.
< - Tagadhatjátok, vitázhattok felette, nem érdekel... semmi sem érdekel. Majd a küldetés után talán képes leszek beszélni róla, most gondolni se akarok rá. >
Mondja a fiú és Madárijesztővel együtt leül. Madárijesztő meglátva Shywa új külsejét a sárkány "csőréért" nyúl amikor Bard elrántja a kezét.
- Ne nyúlj minden mocsokhoz... ezt már megbeszéltük. - feje oldalra biccen és a lány nézi - Drága a sárkányok kihaltak... olyan külsőt keres, ami még élő fajokat is vonzana.
Mikor leülnek Bard Lornára néz.
- Nem érdekel kinek a lánya vagy, de én nem vagyok az szaj... - apja miatt inkább elharapja a szót - Ne használd ki, hogy kedvelem a vonásaidat halandó.
Ezzel Bard leül és sisakját az asztalra teszi. Madárijesztő lakomázni kezd amikor elmondják, hogy ki ő felnézve nagyot nyel.
- Én ijesztgettem a madarakat.
Mondja félig felhúzott maszkkal majd eszik tovább. A jelentés végére Bard a székben ülve alszik, mielőtt bárki felébreszthetné Blood közbe szól:
- Ne zavarjátok. Hosszú napjai voltak, az anyukája megakarta ölni.


#93 2010-07-30 09:54:48
Serena Davidson
Összerezzentem, amikor a szavaim után Einar felcsattant, nyeltem egyet és ösztönösen léptem hátrébb, nem akartam felidegesíteni, bár már Freyr szavai után is Asgardon nem viselte az ilyesmit jól.
- Bocsáss meg királyom – mondtam zavartan.
Shywa még köszönt, de nem nagyon tudott ő sem semmit kinyögni, igazából senki. Láttam Freydis és Einar bá arcát, nos lássuk be egyiket sem irigyeltem a helyzet miatt. Miller ezredes pedig hátrébb terelt minket, hogy ott kezdjen a beszédbe, amíg a család egymással vitatkozott. Egy-két szót tudtam csak az Asgardi beszédből elcsípni, de egy biztos, hogy semmi sem alakult úgy, hogyan a kellett volna. Miller ezredes felé sandítottam, hogy kérte, hogy ne csináljunk ostobaságot és ne keveredjünk semmibe. Mintha mi akartunk volna bármibe is keveredni az elmúlt látogatások alkalmával. Nem így volt, bár remélhetőleg, hogy csak barátok közé megyünk nem lesz gond. Teleportáció megint, mert odakint vihar van és nem tudják a hajót kilőni. Bárd és Madárijesztő végül leültek nálunk és még Shywa megkapta azt, amit még Thorhalla-tól korábban, bár a nő nem ilyen nyersen fogalmazott, de a hatás és az egész ugyanaz volt.
Döbbenten néztem Bard-ra a szavai után, tessék?! Rávicsorogtam, de nem érdekeltek a szavai, csak abban bíztam, hogy Manó nem hallotta meg őket, mert akkor még képes és megtámadja. Thadeus-ra néztem és megcsóváltam a fejemet, majd Miller-re pillantottam.
- Ígérjük ezredes, hogy nem robbantjuk fel a Kék Körzetet, amíg ott vagyunk – vigyorogtam. – Nincs kérdés, részemről indulhatunk! Ah... de egy igen... most ők is jönnek? – böktem a fejemmel az alvó Asgardira és Thadeus-ra.

//Folytatás: Kék Körzet//


#94 2010-07-30 12:40:40
Shadow
Figyeltem az eseményeket, majd Bard szavai után összeszűkültek a szemeim igen alaposan, s nemes egyszerűséggel hátat fordítottam neki, s odébb sétáltam. Miller ezredesre néztem, majd a szavai után vártam egy kicsit a többiek reakciójára, bár csak Lornanak volt.
- Hagyjuk itt őket... Minden bizonnyal Királyunknak van elég megbeszélnivalója a fiával, s az fontosabb lehet, mint, hogy velünk jönnek. Max, ha végeztek, akkor utánunk jönnek. - nem nézek Bardra... Félő volt, hogy különben oda megyek és kirúgom alóla a széket, majd nézem, ahogy nyekken. Inkább a többiekkel foglalkoztam.
- Szerintem minden nálam van, ami egy békés, héthez szükséges, így szerintem nekem nem kell semmi. - mondom, kedves mosollyal a pofimon.


#95 2010-07-30 21:47:49
Tao
Ahogy beérek, és jobban körülnéze, meglátom a Bard lába előtt heverő fejeket. Mi a jó... Elfordítom a tekintetemet, és inkább arra figyelek, hogy ki az új ember, bizonyos William.
-Üdv, Zyro vagyok - jegyzem meg gyorsan, aztán próbálok távolabb tendálni az asgardi részlegtől, ahol fejeket takarítanak, és közben Thadeus ott eszik... Ehhez aztán kell gyomor. Kiderül, hogy a vihar miatt teleportálással kerülünk majd a Holdra, kár, kíváncsi lettem volna, milyen űrhajón utazni. Arra én is kíváncsi lennék, hogy jön-e Bard, legutóbb, mikor együt kellett működnünk, hullák maradtak utána, és semmi kedvem újabb és újabb barátokat elveszteni. Kemény hely a Föld, akárcsak Asgard és a szülőbolygóm, de sehol sem tekinthető elfogadható veszteségnek egy társ halála.
-Én is amondó lennék, hogy Bard maradjon - nem hinném, hogy ezért nagyon haragudni fog rám, eddig sem voltunk túl nagy cimborák, és talán ezután sem tervezett megbarátkozni velem, hiszen még csak asgardi sem vagyok. Jonathan Millernek csak a fejemmel intve jelzem, hogy nincs szükségem semmire, részemről indulhatunk, úgse szerettem az asgardok családi perpatvarjait hallgatni.


#96 2010-07-30 22:16:17
Quentine Constantine
Zyro végr odébbtakarodik az ajtóból, így mostmár láthatom, kik is az új emberek. Az asgardi fejében nem is kell olvasnom, Bard, valai seggfej, ahogy elnézem, senki sme bírja, üldözési mániája van, azt hiszi, a sjaát anyja akarja megöletni. Kicsit megerőltethetném maga, hogymegtudjam, mit beszélgetnek asgardiul, de annyira azért nem izgat a dolog. Egy madárijesztő nevű alak, Thadeus, elég a felszínes gondolatait megvizsgálnom, hogy tudjam, ez egy állat. Az utols valami William, bizonyos Deadpool fia, és ahogy elnézem, van mitől fosnia, az apja valam frankó maszkos pasi, akire elég sokan vadásznak, miatta van itt, hogy vigyázzanak rá. És csajozni akar... Cukorfalat, mi? Meglátjuk, mennyire lesz hozzá kedve.
-Értek mások zavarbahozásához, Kidpool... - Az utolsó szót szinte suttogva mondom, de azért úgy, hogy biztosan hallja, hadd higgye a kis köcsög, hogy tudok róla mindent. Miután megnéztem a reakcióját, sarkon fordulok, hogy figyelhessek Millerre, ekkor veszem észre a földön gurulgató fejeket... Oké, a szokásos. Nem borulunk ki. Szóval ezért nem akarja senki, hogy velünk jöjjön. CSESZD MEG. Ezek fejek. Na jó, ne borulj ki! Hagyd abba a tikkelést, ráng a semd az Istenért! Jó, oké, elvitték, nyugi van... Szóval végülis meg akarták ölni ezek az emberek, nem csodálom de akor se kellett volna behoznia egy kupac fejet. Van a stílusos visszavágás, van a hatásvadász erődemonstráció, aztán a jóízlés határa, és utána ez!
Teleport, gyorsabb, mint az űrhajó, és biztonságosabb, remek, ez a fickó még a legmegbíhatóbb itt, ez az asgardi pofa, bár a jelek szerint nem minden gyereke ütött rá sajnos. A múltkoriak óta próbáltam szocializálódni, de nem könnyű, ha az embernek elvonási tünetei vannak, és minden második szava káromkodás, így talán Vic és Freydis sem azt vették le, hogy valamilyen szinten... Elvonatkoztatva ezernyi dologtól... Tulajdonképpen átvitt értelemben... Mondjuk hogy hálás vagyok nekik. Végülis Miller is jó csóka, csak a pisztolyomat ne vette volna el, nem olcsó újat szerezni, és amíg nem engednek ki... Nincs kedvem találkozni egy rohadt démonnal.
-Stukker. Adhatna egy stukkert. Most nem azért, ez a fejlevágós faszi egy dolog, de szerintem kurvára... Szóval könnyen előfordulhat, hogy oda is utánam jönnek. Egy stukker nem a világ. Szerzek rá engedélyt is, ha attól jobban alszik. És ígérem, nem lövöm le Shywát se! - Ó, én hazug...


#97 2010-07-31 00:00:56
Deadpool
A szöszi figyelme kicsit lekerül rólam. Mondjuk a bratyója, ha jól veszem le. Most villantott anyuci küldöttségéből. De nehéz úgy felvenni a fonalat, hogy félig csak halandzsálnak. Azért közben kapok válaszokat, Vic úgy gondolta az ínyemre való lesz a bula és…~ Ho-ho-hóó, a kis punk~ Minden esetre nem hétköznapi, de nem mondanám szimpatikusnak se.
- Neked csak Will, cica… - Olyan automatikus vigyorgós bólogatás keretében közlöm a dolgot a lánnyal előre tekintve, az ismeretlenbe, akarom mondani az ajtó felé, hangomban csakis csupa jókedv. De azért folytatom…
- Ősök hívnak…Kidpoolnak… Azt hiszem, nem kell elmagyaráznom, miért nem indít be ha ezt sugdosod a fülembe. – Ezalatt semlegesebb lesz a hangom és mintha tényleg néznék valamit a távolban, kicsit rá is sandítok a kilincsre. Ekkor hallom meg az új srác beszólását, amire elmosolyodom és ismét bólogatva kicsit a gyík felé nézek, majd vissza a srácra és a felvetülő kérdésre egyből mondom is a választ.
- Én csipázom! – Ekkor megint a „farkas” csajra fordulok, pont mikor villant egy „kedves mosolyt a pofiján”. A válaszom elkerekedett szemekkel indul és egy reflexszerű szókapcsolattal.
- Bazd Meg! – A magánhangzók erős hangsúlyt kapnak és felhúzott szemöldökkel nézek a csajra, majd magam elé nézek inkább gyorsan és megrázom a fejem.
- Huhh… Amúgy…Szép nagy zsák… - Rázom az ujjam a zsákra irányítva, a tekintetem csak is magam elé.
-…Lehet segítene. – Ezzel a lendülettel roppantok egyet a nyakamon és Miller felé nézek, oda is fordulva.
- Elnézést ezredes és én is megvagyok, full buliszerkó. – Az elején egy kis komolyság, bár a végére becsúszik egy mosoly és megpaskolom a combomon lévő fegyvert. De azért a punk csaj szövege elég darás, csak rásandítok.


#98 2010-07-31 10:39:54
Thorhalla
Freydis köpni nyelni nem tudott a fivére szavai után, csak a fejét rázta utána.
< - Nem engem választottak, téged ugyanúgy szeret az atyánk, ő nem tesz különbséget közöttünk fivérem – mondta. – Az anyánk meg… engem gyűlöl, ezt mindig is tudtuk. >
- Készen vagyok én is – nézett Miller-re.
– Indulásra készen uram – mondta Vic is. – Freydissel majd igyekszünk rendet tartani apa. Nem lesz gond.
Jonathan végül kényszeredetten bólintott, hogy rendben van, majd Einar-ra pillantott, amikor többen is felvetették, hogy jobb lenne, ha Bard nem menne. Az istenek királya csak megrázta a fejét.
– Shywa a legjobb tudomásom szerint, nem te döntesz az időmről – a szavai után a helységben is lehetett hallani a kinti mennydörgést, amit a szavai generáltak. – Időnként túl sokat engedsz meg magadnak! Ő a fiam, Asgard hercege, ugyanúgy tanulnia kell, mint a nővérének. Így veletek megy!
Még senki sem látta Einar-t ennyire idegesnek, mint most, talán még Freydis és Bard sem. Miller beleegyezően bólintott, de azért bólintott a fiataloknak, hogy figyeljenek a párosra és ne hagyják őket szem elől veszni. Ezek után hátranézett az Asgardi felére és neki is biccentett. Einar megforgatta a Mjölnir-t, majd villámok vakították el a társaságot. A következő pillanatban pedig egy nagyon modern helységben találta magát mindenki.


#99 2010-11-15 08:44:27
Thorhalla
2045. július 10. Hétfő reggel, 9:45 – S.H.I.E.L.D. központ; Cape May

Két hét telt el azóta, hogy a csapat hazatért a Kék Körzetből, ahol egy hetet töltöttek el, mostanra Freyr is visszatért hozzájuk és az elmúlt két hétben igazából mindenki azzal volt elfoglalva, amit akart és oda mehetett, ahova akart. Csak egyetlen megkötés volt, hogy ezen hétfő reggel 10-re mindenki jelenjen meg újra a megszokott eligazítóban.

Negyd órával a megbeszélt időpont előtt érkezett meg Freydis és Victoria. Az asgardi lány újra a legtöbb idejét Asgardon töltötte, míg Victoria az ígéretéhez híven Bard-ot elvitte szórakozni itt a Földön, moziba, vidámparkba, múzeumba, kirándulni, hogy megmutassa a fiúnak a világuk szépségeit és azt, hogy annyira nem vészes itt élni.


#100 2010-11-15 09:12:24
Serena Davidson
//Előzmény: Kék Körzet//

Két hét semmit tevés és pihenés, ahogyan én azt elképzeltem! Én remekül, csak éppen anya, és főleg apa nem értett egyet ezzel az elképzeléssel. Házimunka?! Na ne! Az a kisebbik része, de amikor apa nekiállt, hogy ezt meg ezt meg azt és amazt is csináljam meg, majd párszor nyekkentem a falon a baráti családias edzésünk keretében vagy neki, vagy Kap-nak hála besokalltam! Valószínűleg elfecsegték, hogy mi is volt a Kék Körzetben, aztán amiatt nem hagytak nyugodni. Örültem, amikor végre el tudtam lógni és nem kellett ott lenni. Inkább a várossal ismerkedtem, könyvtár messziről elkerülve! Inkább a rosszabb környék felé vettem az irányt, ahol jól éreztem, hogy néhányan még belém is kötöttek. Rossz emberrel kezdtetek pubik! Az eredménye néhány szakadt ruha a részemről és bevert orrok, törött csontok a többiek részéről. Remek feszültség levezetés volt és végre egy kis sikerélmény. A kötelező pszichiáteres óráimat is letudtam, hogy legalább ezen ne kezdjen el senki se semmilyen szentbeszédet tartani nekem. Manó-val is voltam egy kicsit, ha nem is minden nap, de minden másnap. Bár most az egyedüllét jobban esett.
Végül a két hét csak letelt, már előre féltem, hogy ezúttal mit is találnak ki nekünk. Morogva caplattam be a S.H.I.E.L.D. főépületébe és érkeztem meg az eligazítóba, ahol még csak meglepetés sem várt, mert Vic és Freydis voltak ott. Elsők, mint mindig.
- Jó reggelt! – köszöntem nekik.
Leültem az egyik székre és fáradtan nyúltam el az asztalon várakozva, hogy a többiek mikor is érkeznek.

#101 2010-11-15 12:01:58
Quentine Constantine
Két hét. Míg a többiek odakint rohangálhattak az elmúlt két hétben, és tehették, amit szeretnének, nekem más programom volt. Bár tény, egész eddigi életükben nekik kellett egy másik világon rohadniuk, és én rohangálhattam itt. De ez nem kifogás. Két szó. Shield rehabilitáció. Valószínűleg Guantanamoban ezzel vették rá a rabokat, hogy valljanak. Egy rohadt lakás, egy rohadt tévé, és egy rohadt hűtő. Se internet, se kimenő, se költőpénz, se telefon. A cél? Tisztának kell lennem. Azt gondolják, nem elég hatásos a korábbi módszer, hiába hagytam abba a drogozást, vagy legalábbis nagyjából abbahagytam, ettől csak még többet cigizek, és állítólag iszok is, de erre nincs bizonyítékuk, mert csak egy emberük volt rám állítva éppen, és ő sajnos nem emlékszik, mi történt aznap - véletlenül. Így vagy úgy, de azt mondták, csak a teljes rehabilitációnak van értelme. Ezért beraktak abba az átkozott lyukba. A kaja jó, nem csak ilyen egészséges szarok, hanem finom cuccok is, a tévén több, mint háromszáz csatorna. Kondigépek, könyvek, pezsgőfürdő, vízágy. Megadják a módját. Hogy miért bűntetés? Semmi alkohol, semmi dohány, semmi drog, semmi élvezet, semmi emberi kapcsolat - különben a végén még tőlük szerezném be valamelyiket. Kamerákkal figyelik a helyet, ha gond van, beavatkozak, de az ételt csak leteszik, amíg alszom, hogy nehogy befolyásoljam azt, aki hozza, hogy legközelebb mást is hozzon. Egyszerűen félnek tőlem. Egy levelet is kaptam a második hét közepén, hogy öt ember próbált bejutni a házba, mikor megállították őket, fogalmuk sem volt, mit csinálnak, de cigi és fű volt náluk, állításuk szerint a szomszéd utácban lévő irodában dolgoznak. Úgy tűnik, kicsit bepánikoltam, és a képességemmel sikerült idecsalnom pár embert. Nem csoda, kezdtem teljesen becsavarodni. Utánaolvastam az egyik könyvben egy kabinbetegség nevű dolognak, ami bezártságkor alakul ki az emberi kapcsolatok hiánya miatt. Na most ezt szorozd meg tízzel, ha egy elvonókúrával kötöd össze.
Tegnap engedtek ki, hogy ma már ne tűnjön fel a többieknek, hogy teljesen kész vagyok. Dehogy mindezen miért mentem keresztül? Mert azt mondták, hogy ma meglátogatjuk a Bosszú Angyalait. Életemben először találkozom az apámmal. És nem akarom, hogy egy drogos kurvának gondoljon. Miatta megyek át ezen a sok szarságon. Remélem megéri.
Vagy egy kiló smink van rajtam, a kabinbetegség egyik tünete az aluszékonyság, akkora táskák vannak már a szemem alatt, hogy alig bírtam eltűntetni. A pirosítóval sem spóroltam, és csupa tiszta ruha van rajtam. Reggel háromszor mostam fogat, mire rájöttem, hogy hiába mosom, attól nem lesz cigiszagú, pedig nekem az kéne, legalább az érzés. Szintre frissen jövök be, de annyira izgulok már tegnap óta, hogy állandóan a hideg futkos a hátamon, és az átlag pulzusom 170 körül lehet.
-Áldás rátok! - Köszönök be, és peace-t intek a kezemmel, egy régi Jacko filmet láttam valamikor még a múlt héten, és állandóan ezt nyomatta, nekem meg még közöm is van az égiekhez, mármint azon kívül, hogy folyton kicsesznek velem. Lehuppanok Lorna mellé, és összeborzolom a haját.
-Mi van csajszi, kibuliztad magad?


#102 2010-11-15 17:35:45
Hjuchia Sakura
Álmos fejjel érkezek meg az épülethez. Jó rég nem jártam erre. Talán egy kicsit hiányzott is a társaság. Benyitok a szobába közben szám elé teszem a kezemet, mivel ásítok egy jó nagyot. Kis könny csúszik szemembe. Azt kitörlöm szememből majd körbelesek. Páran vannak már itt. Kezemet emelem és intek egyet feléjük.

- Jó napot.


#103 2010-11-15 22:31:47
Serena Davidson
Vic és Freydis egymással társalogtak, mint mindig. És végre megérkezett talán a legjobban hiányoltam az elmúlt két hét alatt, a szarkasztikus megjegyzéseit és a kellően sajátos humorát. Rachel-re vigyorogtam, amikor lehuppant mellém és feltette a kérdését. Még nem volt időm válaszolni sem, amikor egy régen nem látott ismerős is bepottyant a helységbe. Algernon? Hát ez meg hogyan került ide? Nem hittem volna, hogy még visszatolja a képét hozzánk azok után, hogy kis híján meghalt. Úgy látszik, hogy nem jó üzlet volt Bosszú Angyalokat tudni a családban.
- Hahó pubi! – köszöntem a srácnak. – Kihagytad a Holdraszállást! Meg a holdsétát!
Akkor adjunk választ Rachel-nek is, csak halkan mielőtt súlyos testi sértésért még a jard is rám száll. Bár lássuk be a drogosok helybenhagyása és kisstílű bűnözők laposra verése jó hobbi, még a rendőröknek is jót tesz.
- Aha – vigyorodtam el. – Csak azt ne tudják meg, hogy miként – tettem hozzá halkan. – És neked, hogy telt a három heted? Pocsékul nézel ki...
Láthatóan neki nyűgösebb és pocsékabb „nyaralása volt, mint nekem...”


#104 2010-11-16 10:04:48
Quentine Constantine
A közben érkező srácra, ööö, Alre nézek, és bólintok neki, iiigen, mintha elment volna pihizni, a holdparty neki nem feküdt, hát utólag belegondolva lehet, hogy más is így döntene. Például a démon.
Lorna rögtön egy kedves megjegyzéssel kezdi, hát így erőlködjön az ember, hetekig szenvedek ezzel a rohadt Shield kúrával, és a végén annyit érek el, hogy kész mosott szarnak látszom.
-Kösz, értékelem az őszinteséget... Két nagy pofonnal. Te se néztél ki jobban, mikor leégtél színhúsig, mégse oltogattalak... Heh, oltogatni - jót derülök a véletlenül elsült szóviccen.
-Mondjuk úgy, veled ellentétben, nekem rengeteg passzív pihenésben volt résszem. És látod, ennyi pihenés, és még mindig ilyen fáradt vagyok. Szarul végzik a munkájukat a Shieldnél, ebből is látszik.
Egy zacskó ropit veszek elő a ballonkabátom zsebéből, és egy szemet veszek a számba, amit szopogatni kezdek, időként egy apró darabot le is harapok a végéből. Füst nem jön belőle, nikotin meg még annyi sem, de legalább úgy érzem, mintha cigi lenne a számban. Sós cigi. Sajnos, ha meggyújtom, elég szar íze van, erre rá kellett jönnöm az első pár zacsi után. Végülis figyelemelterelésnek egész jó.
-De legalább a fejfájásaim elmúltak, az a sok skrull, kree meg embertelen tudat nagyon kifárasztott, még vagy egy hétig migrénem volt.
Lehet, hogy annak is volt a migrénekhez köze, hogy közben nem tudtam se cigizni, se mást csinálni, amihez kedvem lett volna. Mindegy. Megéri. Meg kell, hogy érje.


#105 2010-11-16 11:46:15
Tyler
Végül is minden jól alakult. Levertük a csúnya skrullokat, felébresztettük a víz alatti várost. A körzet végre tiszta lett, blablabla....mint egy kaland film komolyan mondom. Újabb két hét pihi előírás szerint. Lorna kicsit hanyagolt ebben az időben, de nem bántam. Éreztem hogy kell egy kis egyedül lét most neki. Én leginkább a városban csavarogtam, vagy engedéllyel vagy anélkül. Na igen kilógtam egyszer kétszer. Moziba jártam, elpáholtam egy két rossz fiút, vagy apával és Zyroval lógtam. Bár a tesó inkább könyvtárakba meg múzeumokba járt, ami egy idő után igen unalmas. továbbra is kiakasztottam a pszichiáterem, de már kezd hozzám edződni a csóka. Most meg újra gyülekező a szokásos szobában. Megyünk a Bosszú Angyalaihoz.
-Üdv lányok, fiúk!-
Rikkantom el magam ahogy előhuppanok a plafonból, na lusta voltam gyalogolni. De miért is ne használhatnám az erőm egy kis szórakozásra is néha. Futó csókot nyomok Lorna arcára, intek Al-nak majd Rachel felé is biccentek. Még jó hogy nincs itt mindenki, egy óráig köszöngethetnék.
-Szerintetek most mi lesz? Belebotlottunk már démonokba, Asgardi bűnözőkbe, skrullokba.....mi jöhet még?-


#106 2010-11-16 12:08:36
Henry White
Csendesen lépek be a szobába, csak köszönök egyet biccentés képen. az első amit halottam amikor vissza tértek a Holdról, hogy Syhwa meghalt. Nem akartam elhinni, sajnos pontosan nem tudták megmondani, hogy hogyan is történt. Megrázott, ő volt az egyetlen olyan mint én. Félvér, se nem asgardi, se nem ember. Ő talán megértett, és én is őt valamilyen szinten. Most halott. Nem tudom megállni, mikor a többiek is megérkeznek, egyszerűen kibukik belőlem
-Hallottam mi történt....csak annyit szeretnék mondani, hogy remélem megbántátok azt hogy ennyit bántottátok Shywát. Olyan volt amilyen, de itt mindenki más. Manó hiperaktív, Lorna olyan mint az apja. Mindenkinek megvan a "defektje" másokat mégsem sértettetek meg annyiszor mint Shywát. Remélem legalább egy kis lelkifurdalásotok van emiatt.....-
Nem emelem fel a hangom, mindezt csendesen adom elő. Nem haragszok rájuk, legfeljebb neheztelek. Ami történ nem az ő hibájuk volt, és mindezek mellett még mindig ők a családom.


#107 2010-11-16 15:21:09
Serena Davidson
Rachel-re pillantottam, aki nem volt túl lelkes a túl őszinte megnyilvánulásomon. Néhány pillanatra elgondolkodtam, hogy miként lehetne rendbe hozni mindezt. Smink? Mióta sminkeli magát?
- A smink remek, csak olyan elkínzott vagy – mondtam gyorsan javítva a helyzetet, majd elfintorodtam. – Ne is említsd azt a robbanást.
Ekkor robbant be Manó is, hogy ő is megérkezett. Lassanként mindenki megvolt, persze a nagyképű asgardi hercegünk és az ostoba oldalfutója még hiányzott. Manó-ra mosolyogtam, amikor puszit kaptam tőle. Majd bejött Freyr és egy csapásra rontotta el a bulit. Szúrós szemmel néztem rá, egy valami miatt volt bűntudatom az utolsó felfrodulni sem tudsz rendesen rész miatt, de már túl voltam rajta. hát tehettem én róla, hogy ő sietett ennyire megtenni azt, amit kapott?
- Freyr, az a gyí... Shywa kvázi öngyilkos lett, felhúzni a szuper-skrull-t? Heh – morogtam. – A különbség közte és köztünk, hogy mi nem akartunk szándékosan különcök lenni. Ő nem akart olyan lenni, mint mi. Más akart lenni, neki mi nem voltunk elég jók, folyton őt találták meg, mintha kereste volna a halált. Ha lehet ne rajtunk verd le pubi, hogy ő milyen volt és mi milyenek vagyunk... Mindazonáltal köszönöm jól vagyok, csak kis híján égtem halálra, de túl vagyok rajta...
Ezzel visszafordultam Rachel felé.
- Várod már az öregeddel a találkozást? – érdeklődtem. – És, hogy mit kapunk? Ha igaz, amit Bardika mesélt, akkor asgardi bűnözőket jah, bocs Freydis! Esetleg a boszorkát, újfent bocs!

//Shywa halála: a csapatból, aki kíváncsi volt rá láthatta, hogy miként ölték meg és mi zajlott a halála előtt//


#108 2010-11-16 18:09:23
Amara
//előzmény: Attilan//

Megéreztünk igen hamar, úgy szinte azonnal, s az én dolgom egy volt egyenlőre. Várakozni. Királynőm és a testőrség egy teremben voltak, míg Leroossal a folyosón maradtam, s vártam a soromra. Türelmesen álldogáltam, néha leguggolva Leroos oldalát simogatva, vagy csak simán a fülét vakargatva, hogy békésen tűrje a várakozást, s ne álljon neki hangoskodni. Nem tudtam mennyi ideig kell várnom, így próbáltam nem az idő múlására figyelni, hanem, hogy Leroossal lefoglaljam magam. Természetesen amint nyílt az ajtó felpattantam, ha épp guggoltam, s kihúztam magam. Táskám a falnak támasztva pihent, hogy addig se kelljen tartogatnom. Kíváncsian néztem azért körbe, hogy milyen érdekes dolgok vannak itt. Az már biztos, hogy nagyon másabb ez a hely, mint Attilan, s lesz bőven új, érdekes dolog számomra.


#109 2010-11-16 19:38:27
Quentine Constantine
Lorna próbál szépíteni, valószínűleg szentül hiszi, hogy nem jövök rá, de aki telepata az könnyen összekapcsolja a viselkedést a gondolatokkal, és ilyen egyértelmű jeleknél még telepatikus erőkre sincs szükség, hogy kapcsoljon az ember. Manónak egy félmosollyal az arcomon biccentek, most jól esik, ha valaki "hiperaktív", ahogy Freyr mondta, hiányzott már bármilyen emberi kapcsolat.
-Hé, én angyal vagyok, ő démon volt, nem mondok róla rosszat, de ne várj krokodilkönnyeket - jegyzem meg velősen Freyrnek, aztán visszafordulok Lornához. Ha pár nappal korábban talál meg ezel a szöveggel, leordítom a fejét, akkor még az ingerlékeny szakasban voltam, nem a fáradtban.
-Igen, mondhatjuk. Végülis... Az apám, legalábbis vér szerint, nem mintha ez sokat jelentene, de kíváncsi vagyok rá. Kétlem, hogy egy igazi idilli családot alkotnánk, de azt a nevelőszüleimmel sem sikerült, szóval az egyetlen, amit veszíthetek, az igazi apa illúziója.
-Amúgy ha már ennyi mindennel találkoztunk, simán lehet, hogy ezúttal egyszerű földiekkel gyűlik meg a bajunk, azért nem kell a szomszédba menni a legyőzendő szuperpöcsfejekért - teszem még hozzá, és újabb szál ropivel kezdek játszani a fogaim közt görgetve. Sokan késnek.


#110 2010-11-17 05:08:08
Hjuchia Sakura
Csak egy enyhe mosolyt engedek el arra mit a hold-ra való utazásról mondott Lorna. Oldalra a falhoz sétálok el és ott neki dőlök. Az érkezőknek köszönök egy intéssel. Szótlan állok míg Freyr érkezik és mond valami érdekeset. Azt hittem csak késik. Elő veszek egy kis lapot a farzsebemből, s balommal rátámaszkodok a bokenekre kicsit. A lapot kihajtogatom majd fapofával nézek fel Freyr-re.

- Talán valami zavar Freyr?

Teszem fel a kérdésemet majd visszanézek a cetlire és olvasom ami rá van írva.


#111 2010-11-17 11:53:41
Tyler
Freyr is megjelenik körünkben, el is rontja bulinkat. Személy szerint én soha nem viselkedtem szemét módon Shaywával, Lorna meg olyan amilyen. nem tudok mit mondani rá, nem is akarok, nekem nincs lelkiismeret furdalásom.
-Ja tényleg Rachel, neked az apád Bosszú Angyal....amúgy nem igazán látszik rajtad hogy annyira angyal lennél.....-
Vigyorgok rá, majd körbe nézek, de a többiek csak nem akarnak jönni. Remek, most legalább nem én kések el.
-Nektek mondták mi lesz a program? Csak annyit mondtak nekem, hogy a Bosszú Angyalaihoz megyünk, de hogy mit fogunk csinálni, arról semmit sem. Mondjuk remélem azért nem csak üldögélni.....-
Hadarom gyorsan a szöveget miközben kétszer-háromszor körbejárom a termet. Mindig utáltam várakozni, az jobb ha rám várnak, mint én bárkire is.


#112 2010-11-17 12:17:19
Henry White
Komoran hallgatom Lorna és Rachel válaszát. Majd Al felé fordulok, de nem válaszolok neki. Csak földühíteném magamat.
-Olyan volt amilyen, és talán igazad is van Lorna. De egy volt közülünk, de talán ti nem így éreztek. Ne értsétek félre nem titeket hibáztatlak amiért meghalt. Nem is a ti hibátok.....-
Elhallgatok, majd az ablakhoz lépek és kifelé bámulok. Rachel apjának említésére visszafordulok.
-Amíg az Őrzőknél voltam sokat hallottam az apádról. Meg kell mondanom nem sokban különböztök, már ami az ivást és a dohányzást illeti. A Púpos mindig elismerően beszélt róla.....-


#113 2010-11-17 17:14:48
Thorhalla
Victoria nem szólt bele nagyon sokáig a többiek beszélgetésébe, inkább csak csendben figyelt és Freydissel csevegett valamiről, de amikor Constantine neve is felmerült, akkor már
- Ez aljas rágalom! – szólt bele a beszélgetésbe Victoria. – Quinn nem iszik! Ne hasonlítsd össze Tony Starkkal! Dohányozni dohányzik, de inni nem, csak mértékkel és ha épp nincs szolgálatban, ami körübelül két nap egy évben!
Amikor úgy tűnt, hogy senki sem tud sokat az Angyalokról felkelt a helyéről és olyan helyre sétált, ahol mindenki láthatta.
- Ti a Bosszú Angyalaihoz mentek, nekem családlátogatás – mosolyodott el. – Quinn volt az, aki megtanított lőni és egészen kis korom óta ismerem, apa legjobb barátja. Igazából olyan, mintha a nagybátyám lenne. Aztán ott van Higanyszál, Pietro, na ő tényleg a nagybátyám. Aztán ott van az anyám, Skarlát Boszorkány, Wanda Maximoff. Astrid, időnként nehezen viselhető el, főleg, amikor a Toronyban a tető szinten akarja tartani a pegazusát és csodálkozik, hogy miért borult ki mindenki tőle – nevetett fel. – Hood, ő a Marsról lett visszahívva az egyik legkésőbb csatlakozott személy a csapatban. Aztán ott van Tyson Chandler a csapat Vasembere, emlékeztem Alexis-re? Nah Tyson az apja! Van egy Hulk-juk, Sion, Hulk zúz, de úgy tudom, hogy ilyen a Csatabolygón is volt. És ott van a kedvencem – mondta ábrándozva. – Steve Rogers! Az eredeti Amerika Kapitány, életem legnagyobb és kedvenc hőse! Miatta lettem az, aki – mondta kissé elpirulva. – Már kislányként is az ő történetein nevelkedtem, a ti szüleitekről szóló történetek mellett. A srácok jó fejek, a humoruk időnként fárasztó, de szerintem ti is imádni fogjátok őket. És azt is, hogy együtt dolgozhatunk velük – fejezte be rejtélyesen.


#114 2010-11-17 17:36:29
Serena Davidson
Elkezdték felhozni, hogy Rachel apja Bosszú Angyal, és még meg is jegyezték többen, hogy nincs lelkiismeret furdalásuk Shywa miatt. Szerintem nem nagyon volt olyan, akinek lett volna, talán Freydis-t, hogy nem tudta megmenteni, de most még ő sem szólt ehhez a témához. Megráztam a fejemet, amikor felmerült, hogy mit is csinálunk, csak a látogatást tudtam. Freyr végül még védte egy kicsit a Gyíkot, majd Rachel apja került ismét elő, amikor már Vic is megszólalt. Felvont szemöldökkel kissé talán unottan fordultam arra, aztán mint kiderült jó pár ismerős nevet lehetett hallani azokból, akik ma ott vannak a csapatban. Neki tényleg családlátogatás, hogyan felejtettük el, hogy nem csak egyvalakinek vannak onnan rokonai, hanem többeknek? Alexis apja?! Hát, ami azt illette már őt sem láttuk egy ideje, biztos ő is rehabon van.
- Ácsi! – szóltam közbe meglepetten. – Jól hallottam, amit? Együtt dolgozni velük?
Néztem fel kérdőn a szőke lányra.


#115 2010-11-17 22:55:10
Quentine Constantine
-Te sem hasonlítasz egy értelmes emberre, amikor így vigyorogsz. Ne ítélj a külső alapján, nem minden angyalnak van szárnya meg glóriája. Ezt jól megtanultam, mivel a rámtámadó démonok közül sem mindnek volt patája és szarva - válaszolok Manónak, miközben a ropival játszom az ujjaim közt sodorgatva.
Freyr szavaira felszalad a szemöldököm a homlokomon. Szétlövöm a tökeid, öreg! Épp most szokom le az összes szarságról, erre apámmal kezdesz összehasonlítgatni? Eszküszöm kilyuggatlak! Jó, sikerült csk magamban gondolnom ezeket, miközben Vic elmagyarázza, hogy apám nem iszik. Bazd meg, Freyr!
Idegesen tördelek szét pár ropit, miközben Vic feláll, és sorolni kezdi a tagokat. Leginkább a defektes zöld csajszi apján lepődök meg, azért vigyázhatott volna jobban a kölykére. Oké, öngól, apám dettó. Na meg Rogers is. Tulajdonképpen nem ártana, ha a szuperhősök néha felhúznának egy kibaszott kotont.
-Öhm... Szóval bűnt üldözünk? Hát ez remek. Annyi, de annyi balek szuperhős wannabe van az utcán, miért pont velünk kell kicseszni? - Morgok az orrom alatt, miközben ropit tömök a számba.


#116 2010-11-18 01:29:13
Hjuchia Sakura
Freyr-től csak egy tekintetet kapok majd elkezd megint beszélni a témában. Valamelyest örülök, hogy nem húzta fel magát de azért modortalan, hogy nem válaszolt. Szorongatom a cetlit a kezemben miközben hallgatom a többieket. Bosszú Angyalai jönnek szóba és, hogy oda... oda hozzájuk megyünk? Velük dolgozunk? Mi? Nem csak én lepődtem meg viszont. Még Rachel és Lorna is. Rachelnek tuti nem tetszik a dolog, leszűrődik azonnal. Hát eggyet kell értenem a véleményével. Suliba nem járok és időm java részét nem épp helyes cselekedetekkel töltöm el. Na meg ez az ismeretségi arzenál amit felsoroltak...

- Bangyal mellett leszünk?

Nagyon remélem, hogy nemleges választ kapok mert ha még egyik de nagy hős is ott fog velünk lófrálni én nem tudom mit teszek amint elszabadulok, de az biztos, hogy helyre kell majd hozni a sok jótettet utána. A végén még jó gyerek leszek.


#117 2010-11-18 10:58:27
Thorhalla
Victoria szélesen elmosolyodott a többiek reakcióján, majd Algernon kérdése után a fiúra nézett.
- Ha már itt tartunk, a te apád is Angyal volt – mondta. – Csak anyád miatt otthagyta a csapatot. Nem tudom, hogy mit fogunk csinálni, senki sem mondott még nekem sem semmit. Ezt is csak véletlenül hallottam, mielőtt lebuktam, hogy hallgatózom...
Gyorsan hallgatott el, amikor az ajtó kinyílt, mert 10 óra lett és megérkezett, aki kiosztja a feladatot.


A torony árnyékában

2045. július 10. Hétfő reggel, 10:00 – S.H.I.E.L.D. központ; Cape May
Jelenlevők: Freydis Einardottir, Hjuchia Algernon, Victoria Miller, Ethan Jackson, Freyr Johnson, Rachel Wilcox, Lorna Howlett, Amara Hinytia, Leroos

~ Amara ~
Pár perccel 10 előtt.
Végül jó hosszú várakozás után nyílt ki az ajtó, ahol a királynő tárgyalt Miller-rel. Mikor kijöttek a bent levők Amara-nak csak jó hírekkel tudtak szolgálni, hogy tényleg maradhat, szállást itt kap egyelőre Cape May-ben, és Leroos is maradhat, nem volt ellene kifogása senkinek sem. Még elköszöntek a lánytól, majd egy vörös hajú nőre, Sarah Davis-re bízták, hogy menjen vele, ő pedig elkísérte a többiekhez.

~ Mindenki ~
10-kor nyílt az eligazító ajtaja, amin a már mindenki által ismert vörös hajú Sarah Davis ügynök lépett be egy igen furcsa külsejű fiatal nővel, aki külső alapján a húszas évei elején járhatott, mellette egy igen furcsa szárnyas kutya lépdelt.
- Jó reggel mindenkinek! – köszönt Sarah. – Szeretném nektek bemutatni Amara Hinytia kisasszonyt az Embertelen birodalom küldötte, ő is veletek fog tartani a Bosszú Angyalaihoz.
Körbenézett a társaságon, mert olyan kevés személyt látott.
- Zyro, Bard és Thadeus merre vannak? Nekik itt kéne lennie a legjobb tudomásom szerint – érdeklődött. – Will és Alexis nem tartanak veletek ezúttal sem. Will-nek küldetése van, Alexis meg még mindig rehabilitáción van.


#118 2010-11-18 11:20:37
Serena Davidson
Rendben nem csak én akadtam ki azon, hogy miért is megyünk oda. Egyet kellett értenem Rachel-el, hogy nos igaz Manóról az, amit mondott. Lássuk be Ethan sem hasonlított egy fél kree-re. A másik pont, hogy miért megint mi vagyunk azok, akik kifogják ezt a dolgot. De mi mást tehetünk, ha egyszerűen mi is szuperhősök és szuperbűnözők gyerekei vagyunk? Oké, csak Bard és Freydis mondhat szupergonosz anyát magának, mások szuperhősöké. Algernon-ra pillantottam Vic szavai után, tehát még ő is?
- Hihetetlen – mondtam. – Komolyan senki sincs közöttünk, akinek normális földi halandó lenne mindkét szülője?
Úgy tűnt, hogy egyelőre még nem tudjuk meg, hogy miért is megyünk oda, de ekkor végszóra megjelent a Davis egy nővel és egy kutyával. Szóval embertelen és csatlakozik hozzánk. Ő még annyit sem tudhat erről a világról, mint mi. Végre nem mi leszünk a legtájékozatlanabbak itt.
- Üdv! – köszöntem neki. – Nem tudom, hogy merre vannak, Bard-ot valszeg Victoria tudja, Zyro-t meg Manó.
Pillantottam a két érintettre.


#119 2010-11-18 11:50:05
Tyler
Szép kis vita alakult ki, Rachel apja körül. Freyr meg kavarja azt a bizonyost, fura tőle ez nem megszokott, bár ki tudja mit hallott az Őrzőknél vagy kiknél. Mindegy annyira ez nem foglalkoztat. Megjelenik Davis meg egy embertelen, egy szárnyas kutyával. Hát mit ne mondjak annyira nem lepődtem meg a kinézetén, mint a többiek. Míg a többiek zajosan csevegnek az új lányhoz lépek, és kezet nyújtok felé.
-Üdv köztünk. Ethan Jackson vagyok, de szólíthatsz Manónak. Mindenki így hív....-
Aztán megsimogatom a szárnyas blökit, már ha az engedi. Zyro hol léte után érdeklődnek, de csak a vállamat vonom meg.
-Ma még nem is láttam, biztos a naplóját írja vagy elaludt fölötte.....-


#120 2010-11-18 12:25:07
Henry White
-Nyugi, a Púpos szerint ez még régen volt, most már megváltozott. Olyan amit Victoria mesélt....-
Halvány mosoly látszik az arcomon, aztán le is hervad. Nem volt szép tőlem, és tényleg gőzöm sincs mi ütött belém mikor Rachel apját ilyennek állítottam be. Talán még mindig Syhwa miatt viselkedtem így. Jobb ha befejezem mert olyan leszek a végén mint Bard, vagy Thorhalla. Végre Davis is megérkezik egy embertelennel, aki mellett egy szárnyas kutya lépked. Bard hol létéről való kérdést eleresztem a fülem mellett. Nem tudom merre van, és amúgy sem osztaná meg velem a terveit sem. Inkább Davis felé fordulok érdeklődve.
-Szabad tudnunk hogy mit fogunk csinálni a Bosszú angyalainál?-


#121 2010-11-18 18:29:49
Hjuchia Sakura
Na kellett nekem megszólalni, rögtön az én családfámat is bedobják a falatozóba? Közben 10-et üt az óra és bővülünk, intek köszönés képen majd Vic felé fordulok.

- És inkább vagyok büszke anyám cselekedeteire aki bűnöző volt mint apáméra aki hősködött. És örülnék ha a témát hanyagolnád.

Horkanok fel a tőlem aligha megszokhatott stílusban ami általában kimerül két három szónál majd a papírt a kezemben zsebre gyűröm és elfordulok felőle.

Utoljára szerkesztette Hjuchia Sakura (2010-11-18 18:35:25)


#122 2010-11-18 20:32:10
Amara
Hosszas várakozás után végre kinyílik az ajtó és jó hírt jó hír után kapok, de kénytelen vagyok visszafogni magam, hogy ne tegyek semmi olyat, amivel az illemet felrúgnám. Így megköszönöm, majd elköszönök a királynőmtől, s a királyi testőrség tagjaitól. Ezután egy vöröshajú nőt követve megindultam, amint felkaptam a cuccomat. Majd később megkeresem a szobámat, ahova lepakolom a cuccomat, mert most minden jel szerint nem oda tartunk és ez akkor válik teljesen biztossá, mikor egy korombeli fiatalokkal teli terembe ér véget a sétánk. A vörös hajú nő bemutat, s köszönnek jópáran, s van aki be is mutatkozik. Azonban látszik, hogy valamit megszakítottunk, de egyenlőre nem arra figyelek.
- Üdvözlök mindenkit! Mint ahogy a hölgy bemutatott a nevem Amara Hinytia az Attilani rendfenntartó erők tagja vagyok, s engem választottak ki, hogy megismerkedjek eme világgal. - kedvesen mosolygok, ahogy bemutatkozok, majd mikor Mano, akinek másabb a külseje mint a többieknek kezet nyújt és bemutatkozik. Kezet fogok vele, s rámosolygok. - Szólíts Amaranak, és ő Leroos – mutatok az én szárnyas kutyuskámra, ahogyan szegény Manot nézem, aki simogatni akarja. Ismerem Leroost, harapni nem fog, de simogatást ezentúl tuti, hogy fog tőle kunyerálni, s mostis szó szerint a srác tenyerébe nyomja a buksiját. Egyszerű ruházatom van (kényelmes hosszú nadrág, lenge póló és bőrkabát féle), mely nem igazán rí ki a helye fiatalok viseletéből, így csak a tetoválásom, szarvaim, farkam, kicsit hegyesebb fülem, hosszú hajam, s karmaim amik látszanak, bár a karmaim se hatalmasok. Szárnyaim, s pár ismertető jegyem takarja a ruha jelenleg, így azok nem látszanak. Cuccom lerakom az ajtó mellé, s kedvesen mosolyogva lépek közelebb a többiekhez.
- Leroos – szólalok meg csendesen, s ránézek a kutyámra, aki mellém ballag. Legalább most szót fogad és játssza a jó kutyát. De lehet ez csak annak tudható be, hogy még új a hely.


#123 2010-11-18 22:36:33
Quentine Constantine
-Ugyan, túl egyszerű lenne. A szuperhős egyet jelent a korccsal manapság - teszem hozzá Lornának válaszolva, aztán megjön Davis, hogy én hogy utálom már azt is ahogy jár, hát még azt, ahogy fontoskodva elmondja, hogy mi a tényállás. Egy tök idegent hoz már megint, valami szarvas, karmos, hegyesfülű, tetovált csajt, akinek csak a vak nem veszi észre a szárnyait, amit a kabátja alatt próbál bújtatni. Plusz egy szárnyas kutya. Ó je.
-Rachel Wilcox - mutatkozom be a csajnak, akiről kiderül, hogy embertelen, pont mint az az alak a holdon, meg az a többi pártízezer. De ha minden igaz, ez nem ottani embertelen. Nem mintha nagyon sokat számítana, a fickó fura volt, és ez a csaj is az. A rendfenntartó erők tagja, a fenti a biztonsági főnök volt, úgy tűnik, ezeknek életcéljuk az őrzés.
-Lekésted a világgal való ismerkedés izgalmas részeit, de azért Jersey-t, meg a helyi nagyágyúkat megismerheted velünk, kész élmény lesz.
~Főleg most, hogy Bard nem rontja itt a levegőt.~ Folytatom telepatikusan Lornának, és piszkálom továb a ropit a számban.


#124 2010-11-19 09:05:32
Thorhalla
2045. július 10. Hétfő reggel, 10:05 – S.H.I.E.L.D. központ; Cape May
Jelenlevők: Freydis Einardottir, Hjuchia Algernon, Victoria Miller, Ethan Jackson, Freyr Johnson, Rachel Wilcox, Lorna Howlett, Amara Hinytia, Leroos

Freydis és Victoria csak a fejét rázta meg, hogy egyikük sem tudja, hogy merre lehet Bard és Thadeus. Mind a ketten felkeltek a helyükről és odamentek az új lányhoz. Kézfogás kíséretében mutatkoztak be.
- Freydis Einardottir, Victoria Miller – mondták.
Ahogyan mindenki túlvolt a bemutatkozáson Davis szólalt meg újra.
- Rendben, akkor a többiekről semmi hír egyelőre – mondta. – Nekünk időre kell odaérünk, így a többieket, ha késve érnek oda, majd utánunk küldik. Hogy mit fogtok ott tenni? – kérdezte a nő. – A Bosszú Angyalai teljesen függetlenek a S.H.I.E.L.D.-től. Legalább is a Szövetséges Államok felé ezt mutatjuk. De ezt leszámítva nem tartoznak alánk. Én nem kaptam tájékoztatást, hogy mit is fogtok ott csinálni, minden bizonnyal Chandler és Constantine mindenről be fognak nektek számolni, ha megérkezünk. A busz már odakint várakozik, így indulhatnánk is.
Zárta rövidre a beszélgetést Davis és kiterel mindenkit az eligazítóból a főépület előtt álló buszhoz.

//Freyr mondatát, hogy Bard vele üzent figyelmen kívül hagyom, bocsi, Z mondta, hogy nem szólt Bard senkinek sem, hogy miért nem jött és az elmúlt 2 hetet pedig amúgy is kb. Victoria-val töltötte.//


#125 2010-11-19 09:18:23
Serena Davidson
– Lorna Howlett – tettem még hozzá a bemutatkozáshoz az embertelen lány felé.
Mennyi pocsék poént lehet ezzel a fajnévvel elsütni... Manó nem látta Zyro-t, a lányok nem látták Bard-ot, remek! Igaz legalább limitált példányszámban jelenünk meg az Angyaloknál. Algernon felé sandítottam, nos ő nem az apjára volt büszke, hanem az anyjára. Nos, mintha csak Bard-ot láttuk volna azelőtt, hogy rájött, hogy a „kedves mama” mennyire jól felhasznált minket annak érdekében, hogy ide kerüljünk. Amara pedig itt volt, hogy ismerkedjen a világgal, azt hiszem a legjobb részekről már lemaradt, démonok, Asgardiak, a Hold. Bár a korábbi dolgokból kiindulva még most sem fogunk unatkozni.
- Szerinted hány embertelenül pocsék poént tudnánk összehozni mielőtt a kiscsajt kikészítjük? – kérdeztem vigyorogva Rachel-t halkan.
Ekkor hallottam még meg, hogy Bard nélkül milyen jól fogunk szórakozni, bár szerintem, ha itt lenne viccesebb, mert legalább lenne kin levezetni a feles feszültséget. Csak egy pillantást vetettem a kutyára, majd Davis szavai után elindultam kifelé. Majd ott megtudjuk, hogy miért megyünk. Minek ez a hatalmas titkolózás vajon?

//Folytatás: A Bosszú Angyalainak tornya (Sussex)//

#126 2010-11-19 11:18:30
Tyler
Szerencsére a blöki nem harapja le a kezem, hagyja hogy megsimogassam egy kicsit, de aztán An...izé....Anar...ja nem Amara magához hívja. Gyorsan végig nézek rajta, hát min ne mondjak nem lóg ki a sorból, már ha a külsőt nézzük.
-Remélhetőleg nyugisabb kirándulás lesz mint a többi.....-Aztán csak legyintek egyet erre az abszurd kijelentésre. Becsatlakozok Rachel és Lorna mellé. Elhúzom a számat Lorna megjegyzésére. Elfejtette, hogy élesebb a hallásom a többiekénél.
-Miért kell mindenkinek az agyára menni?-
Kérdezem morogva, de választ nem várok, Lorna na meg Rachel úgyis azt csinálják amit akarnak, jobb ha nem is szólok többet hozzá ehhez a témához, de Amarát azért már előre sajnálom.


#127 2010-11-19 11:30:53
Henry White
Remek, senki nem mond semmit arról hogy mit is csinálunk majd pontosan a Bosszú Angyalainál. Kezd bosszantani ez a titokzatoskodás. Al enyhén kiakad mikor az apját emlegetik, Lorna meg Rachel na meg a levakarhatatlan Manó máris indul kifelé. Amarához lépek, és bemutatkozok. Úgysem foglalkozik vele senki, ahogy látom.
-Freyr Johnson vagyok, örülök. A többiek stílusához kell egy kis idő míg hozzászokik az ember.-
Intek neki, hogy jöjjön és mellette sétálok kifelé a buszhoz.
-Ha nem sértő a kérdésem mesélsz magadról egy kicsit, illetve arról hogy tettél szert erre a szárnyas kutyára?-
Kérdezem udvariasan, hisz ha már ide tették közénk, ne érezze már annyira egyedül magát.

//Bocsi a Bard rész miatt, javítottam//


#128 2010-11-19 16:39:34
Hjuchia Sakura
Majd csak ott kapunk tájékoztatást, hangzik el majd elkezdünk kifele haladni a szobából, ki az épületből egyenest a buszhoz megyünk. Freyr és az új érkezőnk mögött megyek. Furcsa a hölgy, nem tűnik ki közülünk, már ami azt illeti a városból sem tűnik ki túlságosan. Azt mondták Embertelen, furcsaságokra képes a természet, más fajból van mégis rengeteg közös jegye van az emberekkel, mutánsokkal. Bár tény, hogy kicsit szokatlan külseje van... Minden esetre némán sétálok és nézem a hölgyet, de ha megfordul elkapom a fejem.


#129 2010-11-19 18:42:29
Quentine Constantine
Reméljük a csajnak jó a memóriája, mert elég sok nevet soroltunk fel neki, de végülis mit vár, a kutyája repül?! Lornára pillantok a roppant fájdalmas vicce után, megdörzsölöm a szemeimet, aztán felállok a székből, és a többiek után indulok. Hosszú egy nap lesz ez, kicsit több izgalommal, mint amire most szükségem lenne. Fáradt vagyok, és... A franba is, ma találkozom életemben először apámmal. Ez mégiscsak jelent valamit, az első benyomás fontos. Végülis inkább keltsem egy fáradt ember benyomását, mint egy drogosé. Irány a busz.
-Nyugi, Manó, hagyunk belőle neked is - jegyzem meg fáradtan, aztán felmarkolom a ropit is, amit majdnem az asztalon hagytam, a zsebembe rakom a zacsit, és Lorna meg Manó mellett megyek tovább. Biztonsági csekkolás, a másik zsebben megvan a pisztoly, amit Jon Miller adott. Az a pofa legalább gondolt rám.
Ez még eszembe sem jutott. Az egy dolog, hogy engem utálnak a démonok, és vonzzom őket, de gondolom apámat se nagyon kedvelik, és ha egyszerre vagyunk egy helyen, akkor lehet, hogy megnő az esélye, hogy a véletlen találkozások táblán szekrényből előbukkanó démont dobjak. Jól fog jönni ez a pisztoly.


#130 2010-11-21 03:01:31
Amara
Mindenkivel kezet fogok és rájuk mosolygok, miközben próbálom az összes nevet megjegyezni. Hát hirtelen elég soknak tűnik, de elboldogulok talán ennyi névvel. Vannak hiányzók is, de rájuk minden jel szerint nem várunk és még a cuccaim se lesz időm elvinni innen minden jel szerint.
- Elnézést Davis tizedes, a holmimat addig valaki a szállásomra vinné, míg mi elmegyünk? - teszem fel a kérdésem, majd kikapok belőle némi ellenanyagot, s zsebre vágom. Remélem, hogy nem fog kelleni, de azért a biztonság kedvéért egy kis mennyiség azért legyen nálam. A többi cuccom egyszerűen ott hagyom. Így is minden nálam van ami kellhet. Leroost magam mellé intem, s megindulok kifelé, miközben a mellém lépőre nézek, aki kérdezget is.
- Semmi baj, új vagyok, másik faj tagja, s nem számoltam arra, hogy mindenki rögtön elfogad – mondom kedvesen mosolyogva. - Idővel sikerül szerintem összebarátkozni. - ezután egy kicsit elhallgatok, de nem túl sokáig, csak annyira, hogy hátra pillantsak, s mosolyogjak, ahogy a mögöttem haladó fiatal fiú elkapja a tekintetét azonnal. - Magamról? 24 éves vagyok, na jó 149 ha hozzávesszük azt a 125 évet, amit átaludt a város. 15 éves születésnapom előtt kaptam meg Leroost, s akkor még átlagos kutya volt, mind ahogy én is úgy néztem ki, mint egy átlagos embert. Aztán a Terrigen köd hatására megváltozott a külsőnk, s akkor kaptuk meg mindketten a képességeinket. Bár Leroos csak véletlenül került oda, amikor a 15. születés napomon a Terrigen köd kamrájába léptem, mint minden más embertelen aki betölti ezt a kort. Különben nem sokban különbözök szerintem tőletek, legalábbis életmódot tekintve. Van egy kis lakásom, ahol élek Leroossal, mikor épp nem dolgozok, vagy nem a parkban játszunk. Ha meg dolgozok, akkor végzem a dolgom, s próbálok mindent elkövetni annak érdekében, hogy felvételt nyerjek a testőrök közé. - mesélem, miközben haladunk a busz felé csípőm ring, úgy lengedezik lágyan a farkam mögöttem jobbra-balra, s ahogy odaérünk, s felszállok majd helyet foglalok úgy, hogy a farkam az ölembe húzom. Leroos is a közelemben maradva ül le, majd mikor megszűnik a mozgás fekszik le a padlóra, bár szárnyai így is sok helyet foglalnak összecsukva is.
- Te is mesélnél magadról? - pillantok Freyrre kérdőn, s kíváncsian várom a válaszát.


#131 2010-11-21 09:05:01
Thorhalla
2045. július 10. Hétfő reggel, 10:10 – S.H.I.E.L.D. központ; Cape May
Jelenlevők: Freydis Einardottir, Hjuchia Algernon, Victoria Miller, Ethan Jackson, Freyr Johnson, Rachel Wilcox, Lorna Howlett, Amara Hinytia, Leroos

Davis biccentett Amara-nak, majd két ügynök jött és elvitte a lány holmiját annak a szobájába, a csapat pedig kiért és felszállt a buszra.
A busz pedig megérkezik kicsivel több, mint fél óra múlva a Bosszú Angyalainak tornyához.