Werda és Yana (MU 2. Évvégi bál)

Werda'cuw'eghoo

Sötét Jedi

Nem kevés dolgot kellett Werdának elintéznie. Egyszerre tudott meg sokkal kevesebb és sokkal több dolgot, mintsem szeretett volna. Az igazi gond pedig a pillanatnyi kiégés volt. Úgy érezte, hogy minden egyes információ, minden puzzle darab a kezében van, mégsem tudta felfogni a nagy képet. Napokat és heteket töltött azzal, hogy bezárkózott a szobájába, az irodájába, vagy az űrhajójára és meditált vagy épp ősrégi és friss szövegeken, tanulmányokon rágta át magát, sokszor már-már a dühöngés legtávolabbi pontjáig elérve. Ugyan úgy két dologgal maradt ezek után is, egy térképpel és egy szoborral. Kezdett már nagyon azon gondolkodni, hogy egyszerűen darabokra töri a tárgyat, hátha abból többet tud meg, amikor bekattant neki egy fontos összetevő ami a segítségére lehet.
Lord Hiuval, mesterének egykori mestere, az utóbbi időben egy roppant figyelemre, és ami az ősi urdrarr mitoszokat és leleteket illeti, tiszteletre méltó professzort kezdett el foglalkoztatni, és mondhatni pártfogolni. Volt már szerencséje a nőhöz, így egyrészt egy találkozó megbeszélése sem jelentett gondot, másrészt abban is biztos lehetett, hogy azt tudja nyújtani amire szüksége van. Már csak a megfelelő hely megtalálása volt gond, hisz a galaxisnak a galaxis legtöbb részén füle van. A megoldást végül egyetlen papíros hozta meg, amely az asztalán pihent. Meghívó Zakuulra az év végi bálra. Innen már csak pár apró lépés volt a találka elintézése.
A bálon természetes volt, hogy sokan felismerik. Katonák, akik élesben is láthatták a tetteit a háború alatt, vagy olvastak róla. Urdrarrok, akik tisztelték, vagy félték, esetleg megvetették. Köztársaságiak akik rettegték vagy gyűlölték. Valamint műgyűjtők többsége, akik kereskedni akartak vele, irigyelték, vagy gyűlölték, mert bőségesebb volt a készlete, mintsem az övék. Ugyanakkor megszokott eléggé szabados öltözködésével is több figyelmet vonhatott magára. AMikor pedig a társasága, aki miatt idejött, elért hozzá, mindenki mást elküldött.
- Garr Professzor. - engedett meg egy megtisztelő biccentést a hölgy felé. - A hely különlegessége miatt. Ami Zakuul-on történik, az Zakuulon is marad. - a szokványos mosoly volt az arcán, de ha valaki jobban megfigyelte felfedezhette, hogy az izmai szinte roppanásig feszültek, valamint az oldalán viselt táskát úgy őrzi, mintha legalább annyit érne, mint az egész galaxis egybe véve.
- Van egy jelentős felfedezés, ami önt is érdekelheti és segíthetne a megoldást megtalálni. A legjobb az lesz, ha keresünk egy szeparét. - a szavait követve felemeli a táskáját és a beszélgetőpartnerének mutatja, ezzel utalva rá, hogy valami értékes vagy érdekes lehet benne. Közben az említett elkülönített részt igyekszik megkeresni a tekintetével, vagy valakit aki útba tudná igazítani.

Werda'cuw'eghoo

Sötét Jedi

Szerencsére az archeológus is belement, hogy keressünk egy elhatároltabb részt és ne túlságosan nyíltan beszéljék meg a dolgokat, így Werda el is indult a legközelebbi őr, vagy droid felé, hogy útbaigazítást kérjen egy ilyen hely vagy rész felé, majd miután ezt megkapta az adott személytől, akkor jelzett is a másik nőnek, hogy kövesse.
Most már nem volt ideges, mindössze csak izgatott, és ez még akkor sem csillapodott, amikor az útbaigazításhoz híven megtalálták a szeparét és helyet foglalhattak. Persze előtte megbizonyosodott arról, hogy senki sem követte, vagy hallgatózik.
- Az egész ezzel kezdődött. - óvatosan a táskájába nyúlt, majd elővette pontosan ugyan azt a kis szobrocskát, amit az Ellenes küldetés során begyűjtöttek. - Eredetileg azt hittem róla, hogy csupán egy egyszerű zárszerkezetnek a kulcsa, vagy valami hasonló. - fűzte mellé még némileg, de a tulajdonképpeni folytatást egyelőre még hanyagolta.