Silhana és Upse (MU 3. Évvégi bál)

UPSE AWAUD

Upse Awaud. A méltán híres Mandaloriai Birodalom klánjai egyikének vezére. A csataterek és háború félelmetes és rettenthetetlen alakja. Aki éppenséggel úgy érezte magát, mint akit anyaszült meztelenre vetkőztettek. Évek óta nem járt úgy, gyakorlatilag sehol sem, hogy ne lett volna páncél rajta, legalább nyaktól lefelé. Most viszont Zakuul bolygóján, rengeteg ismert és ismeretlen személy között, díszkatonának öltözve díszelgett. Nem mintha a drága és minőségi anyagból készült világoskék díszegyenruha nem állt volna jól, vagy nem viselte volna még életében sohasem, egyszerűen nem volt annyira kényelmes viselet számára, mint a páncélja. Viszont gyermekei miatt megtette azt, hogy így öltözik fel, és természetesen akkor már az alvezéreit is erre kényszerítette, felebaráti szeretetből.
Azt el kellett ismernie, hogy jó alkalmat választott arra, hogy mindhárom gyermekét elhozza a bálra, hiszen nem csak a Birodalom, a Köztársaság és a többi frakció nagyjai voltak jelen, hanem maga a Császár is megjelent a feleségével. Látványosságnak jó volt, de nem dobta el nagyon magát tőle, és ettől még nem fognak jobban tetszeni neki az erőhasználók. Megvolt a magához való esze ahhoz, hogy ne higgyen a hókusz-pókusznak amik körbeveszik az ilyen népséget.
Táncolt a két lányával szerre-szerre, a feleségével, és egy tucat kedves ismerőssel, nem túl kedves ismerőssel és erős ellenféllel vagy szövetségessel, mígnem végül kicsit elszakadt a protokoll világától, hogy valami újat és hasznosat is tegyen.
- A vadászvilág új csillaga! Örülök, hogy személyesen is találkozhatom önnel. - sietett oda Silhana Lolaes'ra-hoz mikor kiszúrta a tömegben, és megbizonyosodott arról, hogy egyedül van. Természetesen a szavait harcosokhoz méltó üdvözlő gesztussal kísérte, hiszen nagyon is tisztelte a jó harcosokat, főleg, ha azok a hírnevüket erőhasználók likvidálásával szerezték meg.
- Remélem nem zavartam meg munka vagy randevú közben, ha mégis így lenne szóljon csak nyugodtan és máris odébb állok. - a hangját kicsit flörtölősre vette és rókás mosoly jelent meg az arcán. Igazából azon kívül, hogy megismerje egy kicsit a twi'lek nőt és bővítse az ismeretségi körét, semmi mást nem akart, de mindig élvezettel flörtölt az ellenkező nemmel, szórakoztatta, főleg ha a másik oldal is játéknak fogta fel a dolgot.

UPSE AWAUD

- Aliit'alor. Ha mindenképp a katonai megnevezéseknél akar maradni. A közös nyelv tábornok szava elég szűken fedi le a társadalomban betöltött szerepemet. - javította ki a twi'lek nőt, természetesen egy játékos kacsintás is követte mindezt, ezzel is jelezve, hogy inkább tanító jellegűen mondta, mintsem megrovóan.
- Ismerem a lovagját? Hálás lennék ha pontosítana, ugyanis elég sok személyt ismerek a galaxisban. Csak a Mandalóriai Birodalomban több ezret. - válaszolta nevetve. Ez még így, nagy vonalakban, is teljesen jogos állítás volt, hiszen csak a saját klánjába több tíz vagy száz ezer harcos és családjaik voltak, nem is beszélve a többi klánhoz tartozó harcosokról.
- Milyen kedves, hogy kérdi. Látja ott azt a gyönyörű szőke nőt? Ő a gyermekeim anyja, Irel Ordo, Sael Ordo klánvezér legnagyobb lánya. Az a két gyönyörű ifjú hölgy mellette pedig a lányaim. Hava most tizenhárom éves és jövő évben kezdődik a felnőtté válása, igazi kis amazon a harcmezőn. Naibi, a húga, még csak tíz éves, de a kiképzője azt mondta, hogy remek őrharcos válik majd belőle, biztos a nagyapjára ütött. A kis srác az anyja ölében, Geld, még csak három éves, de igazi kis vasgyúró lesz, ez már most látszik. - biztos, hogy sokkal tömörebb válaszra számíthatott Sil, de a férfi gondolkodás nélkül fogta meg finoman a vállát és fordította a családja irányába, és kezdte el mutogatva magyarázni a tudnivalókat róluk olyan nagy büszkeséggel és örömmel a hangjába, ahogy csak egy gazdag és kapzsi hutt képes beszélni a vagyonáról, de lehet az is eltörpült volna a férfi mellett. Az említett nő, Irel, magasabb volt a férfinél, legalább egy fejjel és hosszú szőke haja volt. Habár alakja nőies volt és a hófehér báli ruhában csinos is volt, az is látszott, hogy harcosról van szó, ez leginkább a mozgásában látszott meg közbe-közbe. Hava, a nagyobbik lány, hasonlított az anyjára, és tizenhárom éves létére egészen magas volt, majdnem olyan magas, mint az apja. Vagy ő volt jól fejlett, vagy az apja alacsony növésű. Naibi a nővére volt kicsinyített kiadásban, bár ő sokkal lányosabbnak és gyermekibbnek tűnt, de érdekes magabiztos aura lengte körbe, amit a sith nagyurak és a császár jelenléte se tűnt úgy, hogy megzavarna. A kis srác az anyja ölébe, a vállára hajtva a fejét épp ezerrel húzta a lóbőrt, ebből a távból nem tűnt nagy vasgyúrónak, úgyhogy ez bizonyára az apja elfogultsága volt.

UPSE AWAUD

- Helyes válasz. - villantotta meg a vigyorát és kacsintott, mintha csak egy próbatételnek tette volna ki a lányt.
- A kis Torian? Már épp ideje volt, azt hittem, hogy soha senki sem fog megfelelni az elvárásainak. - csapta össze a tenyerét és halk nevetést hallatott. Ha a körülötte levők oda is fordultak, mert biztos volt aki, azokkal nem is törődött.
- Nincs miért irigykednie. Ha valóban komolyak a szándékaik az ifjú Caderával, és természetesen rátermettnek bizonyul, akkor idővel önnek is népes családja lehet. Talán nagyobb is, mint gondolja. - a hangja komolyra váltott, kihúzta magát és a kezeit a háta mögött összekulcsolta. Most igazán katona formája volt, csupán a páncél hiányzott az összkép teljes meglétéhez.
- Meg különben nincs miért irigykednie. A családom egy része eléggé szét van esve. Csak reménykedni tudok, hogy hamarosan újra tudom egyesíteni. - a vonásai megenyhűltek és a tekintete valahova a nagyon távoli messzeségbe révedt el.

UPSE AWAUD

- Az élet épp a nehézségei miatt szép. - igazán filozofikus kijelentés volt a férfi részéről, kicsit talán nyögve-nyelős is, ebből is látszott, hogy ezt az oldalát nem sokszor mutatja meg és inkább megtartja magának. Szükségből, vagy csak szimplán kényelmi szempontból.
- Elhiheti nekem, nem egy twi'leket ismerek, hogy a társadalmuk klánrendszere újszülött csecsemő a mienkhez képest. - ahangjában egyszerre jelent meg a büszkeség, é valami más, aminek talán leginkább ahhoz lehetett köze, ami lejátszódik a klánok között. A folytonos versengés, a testvérség, a politikai vagy épp magánéleti rivalizáció. Valahogy mindennek a keveréke.
Ami Sil reményeit illette arra csak mosolygott kedvesen és talán kicsit büszkén. Örült annak, hogy vannak olyanok, akik ennyire komolyan veszik a szándékaikat és a céljaikat, főleg ha az a népe gyarapítását szolgálja és nem csak akármilyen jött-mentek képében, hanem oylan tehetségesekében is, mint a twi'lek lány.
- A húgom esetében örülnék ha inkább idilli lehetne. De ez végtére is olyan probléma, amit úgyis én kell megoldjak, még akkor is, ha nem vagyok túlságosan jó az ilyesmiben, és valószínűleg mindennél is többet bele kell adnom majd. De ez az életünk, nem de? - továbbra is maradt a titkolózós formánál. Mondjuk ez nem is volt meglepő egyáltalán, hiszen olyasmiről beszélt, ami a Mandalóriai Birodalmon belüli titkos szervezkedés titka volt. Sőt, talán még annál is több, hiszen hivatalosan csak egy öccse van a férfinek, semmi több.
- Mennem kell, mert vár a családom. Viszont elmondhatom a legnagyobb titkot, ami a tökéletes megoldás az útra, amin elindul. Elszántság, Kitartás és Kemény Edzés. Remélem, hogy hamar viszontlátom majd, addig is maradok tisztelettel és övezze dicső harc és küzdelem az útját. - kezdte el a búcsúzást, majd a "legnagyobb titkot" Sil füléhez hajolva mondta el, és utána nagyon rókás kis pimasz mosoly ült az arcán, miközben jelentőségteljesen elbúcsúzott a lánytól és visszatért a családja körébe az ünnepség hátralevő részébe.