Éden / Paradise

- Kicseszett szabadságra jöttünk - mondta Carl dühösen a társának. - Érted, inni akartam, jól érezni magam, bulizni egy jót, ellazulni, elfelejteni az egész baromságot a galaxisban pár napra. Erre, ezek a baromságok jönnek hozzánk.
Lassan körbemegy a teremben, és összeráncolt homlokkal nézz körbe. Aztán kifújja a levegőt, majd beszívja, hogy megnyugodjon. Az elmúlt pár percben ezért volt lesokkolva, nem akarta elhinni, hogy az univerzum milyen egy kegyetlen hely, hogy egy percnyi pihenése nincs.
És még egy csiga is sértegeti, aki ráadásul részeg.
- Ha harcolni akarunk azok ellen, kint akkor elsőkörben ne igyátok le magatokat a sárga földig, jó?! - förmedt rá a csigára, aztán Nestorhoz fordult-  És menjünk! Ó, úgy látom, hogy a Fass Sea export szakértője is jön velünk. Micsoda megtiszteltetés!
És elindultak az alagsor felé, hogy megtalálják a biztonságiakat, akik még talán fent vannak.És a puffanásokra pont a legalkalmasabb embert akarja kapcsolattartónak felhasználni Nestor.
- Próbálj meg ne kirobbantani egy galaktikus háborút, jó?! - mondta a csigának. - Vagy hogy kinyírják az univerzumunkat, vagy mittudomén! Komolyan lecseréltük a foxiait egy ilyenre?

A GV tagjaitól sem ilyen viselkedést várna a ciegrimit. Idegesek, tehetetlenek, semmi ötletük és ezt az egyetlen ébren maradt civilen vezetik le. A dühöngésre miszerint ne igyák le magukat ha harcolni akarnak Vubalh elkezd kuncogni.
-Ez jó. Már percek óta azt tárgyaljuk, hogy mit kéne tenni. Azt, mondtam állítsunk csapdát, nem reagált senki talán nem is értenek hozzá, azt javasoltam keressünk fegyvert, nem érdekelt senkit, még az sem, hogy felgyújtsuk az ide érkezőket. Ötletek nem jöttek, de azért harcoljunk. Ha puszta kézzel akar nekik esni akkor egészségére. És még én vagyok inkompetens ebben a helyzetben.
Jót kuncog magában Vubalh. A biztonsági szobában tényleg volt személyzet akiket ott is hagytak mert valami kopogást hallottak. A GV egy nem túl biztos, de mivel Vubalh-nak sem támadt jobb ötlete ezért használható ötlettel állt elő. Mégpedig, hogy próbáljanak meg jól kijönni azokkal a csápos bestiákkal. Ezt pedig egy még jobb ötlettel toldja meg, ami csak az alanynak nem annyira tetszik. Vubalh szeme kicsit keresztbe áll és úgy néz rá a két fickóra.
-Részegebben is kötöttem már üzleteket. Amúgy is önmagamhoz képest most még kimondottan józannak számítok. Maga meg*mutatott Jelly-re.*Egy barom. Ilyen az öreganyja térdkalácsa! Ha tippelnem kéne inkább maga az, aki képes lenne háborúkat kirobbantgatni. Talán jobb is lenne ha meg sem szólalna azok előtt a valamicsodák előtt.
Már ha egyáltalán lesz lehetőségük megszólalni. Az, hogy az épület most kevésbé tűnik olyan biztonságosnak mint annak előtte a veszekedés miatt Vubalh-nak fel sem tűnik. Szép lassan el is érik a hang forrását, ami nem egy civilnek való látvány már csak a sok hulla miatt is. Vubalh-nak kell is egy kis idő nem ahhoz, hogy megszokja a látványt hanem ahhoz, hogy ne rókázzon egyet. Ha ez sikerült akkor megpróbál óvatosan megfelelő távolságból a ragyogó alakhoz szólni.
-Üdvözletem jó uram! Az én nevem Vubalh Fass. Az szálloda egyik vendége vagyok. Ez a két úr pedig a Galaxis Védelmezőinek tagja. Ön tud nekünk valami felvilágosítást adni, hogy mi folyik itt?
Ha nem kapott reakciót akkor még pár nyelven elismételte.

~Na, ez szép ~ gondolja Jelly, mikor szembetalálkoznak az energialénnyel. Vagyis az okkal, amiért még a csápos dögök nem jutottak be, és nem mészárolták le őket. Ugyanis annak a valaminek köszönhető, hogy Ctulhu unokatesócskái most darabokban hevernek körülötte.
- A nevem Carl Morrow, a Földről - biccentett a teremtmény felé a diplomáciai formalitásokat szem előtt tartva. - És köszönöm, hogy megmentett minket, Helios.
Előrelép, és végigpillant a dögökön, miközben Helios elmondja a tényállást. Valamiféle rákuniverzum, ami örök életet ígér.
- Örök élet, olvastam, hogy gyötrelmes bír lenni, és gondoltam, hogy valahogy ennyire - végigpillant és rápillant. - És van valami ötleted, hogyan szakíthatnánk meg a kapcsolatot a rákuniverzummal. Jó lenne tudni, hogy mégis mik ezek a csáposok, és hogy jönnek át, még mielőtt tehetnénk valamit.
~Lassan úgy érzem magam, mint egy Lovercraft novellába került szuperhős vagy egy szereplő valami Warhammer 40000 könyvben.~

A helyzet nem túl jól kezdődik. A lény feléjük fordul szerencsére nem támadó szándékkal, de Vubalh nem jön rá, hogy megértette-e amit mondott. Pár nyelven még megismételte és az a léy is próbálkozott valamiképp kapcsolatba lépni ami végül is sikerült is. Vubalh megkönnyebbülten sóhajtott és bólintott.
-Igen. Értjük.
Ezek után nem túl megnyugtató híreket kapnak ezekről a lényekről. Állítólag örök életet kínálnak, de cserébe örök szenvedés is vár rájuk. Vubalh kicsit dülöngélve bambul maga elé. Kell egy kis idő, hogy átgondolja a helyzetet és megértse. A nagyszájú nem túl udvarias fickó, akiről kiderül, hogy Carl Morrow a földről pedig fel is teszi a lényeges kérdéseket. Vubalh pedig bólogat. Ilyen körülmények között természetesen nem fogadják el ezeknek az ajánlatát, de sajnos nem ez a kérdés hanem, hogy megtehetik-e, hogy nem fogadják el. Egyáltalán ha tényleg mindenkit ez a Helios fickó altatott el és ők elfogadták volna ők miért nem. Vubalh rá is kérdez.
-Tisztelettel engem az is érdekelne, hogy mi alapján lettek a többiek gyengének ítélve hozzánk képest. Mi milyen képességeinknek köszönhetjük, hogy ellent tudunk mondani ezeknek a lényeknek és nem tudnak a fejünkbe bejutni?

//Pénteken lesz új kör.//

Morrow felvonja a szemöldökét Helios válaszára. Kellett valami forrás, kapcsolat, ami ebbe a világba kötötte a Rákuniverzumból jött jövevényeket. Carl már elkezdett gondolkodni azon, hogy mégis mi lehet ez.
Magában összeszedett, mindent, amit ezektől a lényektől látott. Az energia elszívása, a Nap elsötétítése... A teleportáció és a pajzs fenntartása. És hirtelen portálok nyíltak meg a csarnokban, amikből további csáposok léptek elő, és Héliosz kétségbeesetten próbál ellenük védekezni.
Carl összecsapja a kezét, és a többiekre nézz.
- Megvan! Gyerünk! - mondja és elindul a kijárat felé, miközben a másik univerzumból érkezett csodalény időt nyer neki. - Tetszőlegesen képesek portálokat nyitni, ehhez pedig energia kell. Viszont ezt csak úgy, tudják elérni, hogy az anyauniverzumokból veszik. Ez a létforma, ez az univerzumokat felfaló valami valószínűleg nagy mennyiségű energiát tárol. Ahhoz, hogy átjöjjenek ide, előbb energiát kell nyerniük, ezért ott van a legerősebb energiaforrás a rendszerben. A Nap. Ez a legnagyobb nyalánkság. Valahogy fel kell robbantani vagy le kell téríteni a Nap előtt lévő valamit, és a kapcsolat megszakad. Kell valami bomba, sugár, rakéta, vagy bármi... Ha megcsináljuk, akkor bumm, az inváziónak annyi. Kell valami módot találnunk, a fenébe...
Megáll, és a falnak támaszkodik.
- A rohadt élet - mondja Morrow. - Valószínűleg annak a valaminek a kilövéséhez egy flotta kell, egy lézerágyú vagy negabombák. És nekünk most semmi ilyenünk nincs.
Aztán előkapja a novasisakot és a fejébe húzva aktiválja annak szenzorait. Valamiféle energiaforrást keres, ha megtalálja az energiatárolót és az tényleg a rendszer központi csillagának irányában van, akkor bebizonyosodik az elmélete. Ha működnek a szenzorai.

Vubalh csak néz maga elé. Hogy megértette-e amik elhangzottak az nem nagyon látszik. A két szemkocsánya csak úgy mered előre. A dolgok elég komolynak hangzanak. Igencsak örülne ha kicsit több lehetőségük volna erről beszélgetni. Mondjuk ha leülhetnének és egy ital mellett tárgyalhatnák át a dolgot. Csakhogy erre nagyon úgy néz ki, hogy nincs lehetőségük mert jönnek azok a csápos dolgok és el kell kezdeniük menekülni. A földi szinte el is hiteti már vele egy pillanatra, hogy tudja mit beszél, de hamar kiderül, hogy nem. Ő pedig csak sóhajt egyet. Úgy látszik vagy ilyen gyenge a felvételi színvonal vagy a két legszánalmasabb GV-t kapta ki szegény Vubalh.
-A logika, azt hiszem, hogy helytálló, a magyarázat viszont igen hamar kizár minden egyéb lehetőséget. Mármint arra vonatkozólag, hogy az a bizonyos forrás, ami kiemelt minket a bolygóról és ilyen burába zárt ne lehetne itt. Szerintem hacsak nincs jobb ötlet nézzük azért át az egész helyet. Eddig nem sok kérdésemre tudtak válaszolni, de azért hátha meglepnek megkérdezem. Egy ilyen forrást mégis, hogy szokás lekapcsolni? Főleg fegyverek vagy robbanószerek nélkül. Gondolom ha egy fémcsővel vagy valamilyen bútorral elkezdjük szétverni az nem megoldás. Vagy mégis? Ezt legalább tudják? Több emberes meló vagy szét lehet válni? Maga meg akármit is akar csinálni ha nem vette volna még észre szólok megint, hogy nem működik semmilyen berendezés. Még a kommunikátorok sem úgyhogy az a sisak sem fog. Talán csak akkor ha fejbe akarják vágni. Bár, azt az üres fejnek nevezett tököt felesleges védeni.

Vubalh felvetette az ötletét és érkezett is egy ki hitte volna bizonytalan válasz. Ezek a Galaxis Védelmezői tök inkompetens figurák. Legalább egy ötlettel előállt a fickó, aminek valami értelme van is. Vubalh elkezdi követni a fickót és azért nézi a falakra kitett térképeket, hogy tudja jó irányba mennek. Már ott tart, hogy azt is kinézi ezekből, hogy el akarnak jutni a generátorhoz és teljesen másutt kötnek ki. Vubalh így utólag belegondolva örül is, hogy együtt maradtak. Lehet, hogy ő körberohangálná az egész hotelt, hogy valami forrást keressen, ezek meg elmennének és leinnák magukat egy jacuzzi-ban ázva vagy egész idő alatt valami teljesen banális dolgon lennének megakadva. Nem lehet mindenki ciegrimit.
-Hát én nem nagyon tudom, hogy miképp lehetne lekapcsolni egy olyan dolgot én ugyanis nem értek azt ilyesmihez. A ciegrimit technológia más utat követ mint a galaxis nagy része. Én körülbelül annyi ötlettel tudok előállni, hogy válasszuk le arról amire rákapcsolódott és akkor nem lesz rákapcsolódva. Ha meg visszajönne az áram akkor a biztonsági robotok is működnének megint azok meg valljuk meg őszintén hasznosabbaknak tűnnek mint maguk.

Remek társaság az akik legfőképp abban értenek egyet, hogy mindegyikük megbízhatatlan és a céljuk, hogy megmentsék a galaxist. Viszont egész jól haladnak vele. Van egy ötletük. A mászás mondjuk Vubalh-nak nem erőssége. Főleg, hogy az egyik keze még foglalt is ugyanis egy üveg töményet szorongat. Ennek ellenére sikerül lejutnia és hála az égnek az alkoholnak sem esett semmi baja. Az üveget jobban is féltette mint saját magát. A lenti hőségről először egy kis zugkocsma jut eszébe ahova még egy másik bolygón keveredett el majd az, hogy itt nem is kéne ekkora hőségnek lennie. Kezdi úgy érezni, hogy baj van. Ennek ellenére a figyelmeztetés teljesen váratlanul éri és vissza is kérdez.
-Mire?
Mondjuk ismerve a GV eddigi hozzáértését ők sem tudják. Az a valami meg látszik is, hogy valahogy nem kéne, hogy ott legyen ahol van. Úgy néz ki mint a kinti dolgok. A megállapításra miszerint nem kell hozzá nagy szakértelem Vubalh megkönnyebbülten felsóhajt. Ezek szerint még ők is meg tudják csinálni.
-Hát tessék csak. Rángassák le! Én majd figyelek. Vagyis...izé...Őrködöm.
Az jobban hangzik. Vubalh ugyanis remek őrszem. Nem azért mert tud őrködni csak, aközben nem tud kárt tenni magában vagy másban. Azon azért elkerekedik a szeme, hogy az egyik fickóból hirtelen több lesz.
-Pedig még nem is ittam annyit. Érdekes. Vajon, hány GV kell egy ilyen interdimenzionális probléma megoldásához?
Röfög kicsit magában. Majd elkezdi nézni az üveg piát is elmélkedve.
~Megigyam? Ne igyam meg? Megigyam? Lehet számítani még veszélyre? Ha részegebb vagyok az tényleg rontaná az esélyeimet a túlélésre?~
Ha nem bírnak a jószággal csak akkor Vubalh egy nagyon-nagyon nagylelkű ajánlatot tesz.
-Talán ha leöntik töménnyel akkor könnyebb lehet. Talán. Nem jó ha pálinka megy az ember szemébe. Meg talán kicsit csipi is majd a bőrét. Nem biztos.
Meglepő lenne ha Vubalh alkoholokhoz fűződő szakértelme mentené meg a galaxist. Az megérdemelne valami üzleti akciót. Vubalh-nak érdekes ötlete is támad.
-Szerintetek ebből a csápos valamiből milyen piát lehet főzni?

//Mivel senki sem írt, így nem tudok váltani, csütörtökön lesz új kör.//

Vubalh ahogy, azt illik nézte ahogy az elméletben szakértők végzik a munkájukat. Még túl is teljesített ugyanis ötleteket is adott arra vonatkozólag, hogy mit kéne csinálniuk azzal a valamivel. Az egyéb segítséget pedig nem csak az akadályozta, hogy nem akart a lényhez érni sőt a közelébe sem akart menni hanem az is, hogy elég kimerültnek kezdte magát érezni. Meleg volt, sötét volt, fáradt volt...
~Mi lenne ha én most lepihennék? Eleget tettem már ezekért amúgy is. Megérdemlek egy kis szunyókálást. Amúgy is úgy néz ki, hogy jól haladnak. Valahonnan lettek annyian, hogy még ők is meg tudják oldani a dolgot. Ha meg már béke van meg ilyenek akkor fel is kelthetnek, hogy fogadjam a hálálkodásokat meg az ilyeneket és az italokat is. Mert ha valami után akkor a galaxis megvédése után igazán megérdemlem, hogy valaki meghívjon valamire. Akár be is állhatnék a GV-be.~
Ez a vágya viszont hamar szertefoszlik mikor meghallja a közeledő kis lábakat. Nem emlékszik, hogy ezeknek a valamiknek lába lett volna, de nem akármi is legyen ő nem akarja őket megvárni.
-Jelentem, hogy valami jön egyenesen felénk. Én megyek és...megyek és felderítem arra, hogy mi a helyzet.
Majd elindul a hangokkal ellenkező irányba, hogy lehetőleg minél távolabb legyen mindentől, ami kifordíthatja őt a páncéljából.