Szellembázis

Werda'cuw'eghoo

Sötét Jedi

Mesélői karakter

Ellennek szerencséje volt, hiszen pont indult egy személyszállító hajó Kaas City dokkjából egyenesen a Krantra. A hajó a Szellembázison élő néhány katonának a családtagjait szállította, így a fiatal nő a legkülönbözőbb férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel utazhatott együtt. A felnőttek között voltak egy páran, akiknek már volt előzetes információjuk arról, hogy ki is ő, így megköszönték, hogy kiváló munkát és munkahelyet biztosít a férjüknek/feleségüknek, ahogy olyan gyerekek is akadtak, akik kérdezősködtek arról, hogy tényleg van-e fénykardja, meg, hogy ő úgy-e hatalmas úrnő, meg, hogy harcolt-e a háborúban a Birodalom ellenségeivel, és ha igen, akkor sok rossz fiút legyőzött-e. Akárhogy is az az idő, amíg el kellett jutni egyik bolygóról a másikra hamar eltelt.
A leszállópályán, a kiszállást követve, először a családjukat váró katonák üdvözölték, és köszönték meg, hogy már csak a jelenlétével is vigyázott a családtagjaikra és, hogy megtiszteli a bázist. Ezután két vörös páncélos becsületőr társaságában az általa kinevezett Peakwall moff is megjelent és mindhárman illedelmesen meghajoltak.
- Örülök, hogy ismét köszönthetem, úrnőm. - szólalt meg a moff, ahogy az is látszott, hogy a Ellen jelenlétének köszönhetően az aznapi stressz, mint minden látogatásnál, oldódni látszik. Közben a katonák és családjaik elhagyják a leszállópályát, majd a pilóta is jelzi, hogy készen áll a felszállásra.
- Kérem, úrnőm, jöjjön. - áll félre az utadból a moff, hogy helyet adjon arra, hogy elhagyhassa a nő a leszállópályát annak érdekében, hogy a hajó gond nélkül felszállhasson, és amennyiben elindul a bázis irányába, vagy bármerre amerre kíván, úgy ő és a két páncélos alak egy fél lépéssel lemaradva követik.
- A vezérlőben már mindent előkészítettem, amit csak fontosnak találtam, hogy jelentsek önnek. - szólal meg, akár azelőtt, akár az után, hogy jelentést kérnél tőle.

Werda'cuw'eghoo

Sötét Jedi

Mesélői karakter

Az irányítóba való eljutás könnyedén ment, hiszen ha valaki is az útba került esetleg véletlenül, akkor elnézést kérve gyorsan odébb állt, senki sem kívánta akadályozni az úrnő haladását. Ahogy a helyiség felé tartott Ellen láthatta a szorgalmasan dolgozó munkásokat, akik vért és verítéket nem kímélve dolgoznak azon, hogy a bázis a lehető leghamarabb a lehető legnagyobb pompájának örvendjen. Az irányító egy tágas hely, ahova belépve az ott tartózkodó néhány munkás és tiszt azonnal feláll és tiszteleg, majd mindenki visszatér a munkájához. Peakwall csak ekkor lépett ki az úrnő háta mögül és egyenesen a saját asztalához ment, ahol jelenleg is a bázis holografikus képe volt kivetítve.
- Köszönöm, úrnő. - biccentett, majd a kezével intett, mire az egyik ott levő katona mindenki mást kivezényelt a teremből, egyedül a vörös páncélosok maradtak, akik kényelmes állást vettek fel a bejárat két oldalánál állva.
- Kezdem a jó hírekkel, ha nem bánja. A mai nappal a bázis egészében teljes létszámmal működik, úgy civilek terén, mint katonai szempontból. Mondhatni, mindenki a sajátunk, aki itt él. A legtöbb létesítmény felépítését befejeztük, természetesen a későbbiekben való terjeszkedésnek is bőven van még helyünk, így azzal sem lesz gond. Ami a kevésbé jó híreket illeti, abból két jelentősebb eset van, amiről mindenképp tudnia kell és valószínűleg a közbenjárása sokban megkönnyíti a megoldásukat. Az első dolog, hogy egy, egyelőre ismeretlen élőlény időközönként megtámadja a karbantartó személyzet egyes tagjait a reaktornál. A sebesülteket már kihallgattuk, mindenik egyedül tartózkodott a reaktor közelében a támadás pillanatában, áramingadozást jelentettek, valamint, hogy valaki hátulról támadta meg őket. Az orvosdroid fog és karomnyomokat talált, valamint tompa ütés nyomait. A támadót még keresik az embereink. A másik eset a bázison kívülre vonatkozik, de épp olyannyira fontos. Egy kisebb lázadó cella található az egyik közeli faluban. Sajnos nincs elegendő emberünk arra, hogy teljesen fel tudjuk számolni, így, mint a rossz gyom, újra felütik a fejüket. - mindkét általa felsorolt eset információi, úgy a falu helyzete, mint az orvosi adatok és a támadások időpontjai megjelennek az asztalon, és amennyiben a datapadot az ifjú tanonc csatlakoztatja, úgy saját magának is lementheti az adatokat.
- Ugyanakkor van két olyan eset, ami mindenképpen önhöz kapcsolódik. Az egyik, hogy értesítettek arról, hogy a holnapi nap folyamán a Termelés és Logisztika szféra egyik tagja látogatását teszi nálunk, és szeretne önnel is személyesen találkozni. A másik, némiképp sürgetőbb ügy, hogy a halászaink mindenképpen önnel akarnak tárgyalni. Néhány nappal ezelőtt bezárkóztak az üzembe és azzal fenyegetőznek, hogy ha bárki más akar a vezetőség nevében tárgyalni velük, vagy bárki megközelíti az üzemet, aki nem ön, akkor az egész járatot berobbantják. - ezek az információk is megjelentek, ahogy a korábbiak, közben a moff kihúzta magát és türelmesen várt, hogy Ellennek mi lesz a válasza, véleménye, vagy van-e valami plusz kérdése a felsoroltakkal kapcsolatban.

Werda'cuw'eghoo

Sötét Jedi

Mesélői karakter

- Azonnal ki is adom a parancsot. - szólt a moff, majd egy kommunikátort vett elő és az általad kiadott utasításokat ismételte el valakinek, az pedig tovább a megfelelő embereknek.
- Megkérhetem az urakat erre a feladatra? Mégis csak tapasztaltabbak ilyen téren, ha nem tévedek. -fordult végül a második parancsnál a két vörös páncéloshoz. Azok egy pillanatra egymásra néztek, majd a moffra, végül Ellenre. Néhány csendes másodperc után pedig bólintottak egy nagyon minimálisat, majd elhagyták a termet. A férfi nagyon fellélegzett ezek után. - Nem igazán tudom kiismerni ezeket a személyeket. - jegyezte meg halkan miután kissé megsúrolta az orrnyergét.
- Sajnos fogalmam sincs. A halászok csupán önnel hajlandóak beszélni, még velem sem akartak leülni tárgyalni, pedig felajánlottam, hogy teljesen egyedül megyek be. - sóhajtott fel Peakwall, majd a kezével jelezte, hogy Ellen kövesse, amint az úrnő azt kérte, hogy vezesse a halászokhoz.
Az irányítóból kilépve egy hosszabb folyosóra irányította a fiatal nőt a férfi, ami egy idő után lépcsősorhoz vezetett egyenesen lefelé, a bázis gyomra felé. A felvonok egyelőre még kiépítés alatt álltak, így azért használta még mindenki a lassabb és kimerítőbb módszert. Természetesen a volt százados eléggé katonásra vette a lépést, hogy minél hamarabb elérhessenek az üzemhez. Néhány elágazáson és folyosón végig kellett menni, mígnem tíz, tizenöt perc múlva sikeresen elértek egy nagyobb ajtóig. Míg sok folyosón azért elég sok civil, vagy épp katona volt, ez a folyosó teljesen üres volt.
- Kiürítettem és lezárattam ezt a folyosót, hogy véletlenül se legyen okuk beomlasztani az egészet. - magyarázta meg az okát a férfi, majd az ajtó mellett levő panelhez lépett, megnyomott rajta egy gombot és megköszörülte a torkát. - Itt Joemoha Peakwall. Lady Verenwar kéri, hogy azonnal nyissanak neki ajtót. - szólalt meg erős és katonás hangon miután valaki megkérdezte, hogy ki az. Egy pillanatra a terminálból is csupán sustorgás hallatszott, majd megszakították a vonalat. Hamarosan az ajtó kinyílt és az úrnő beléphetett rajta.
Odabenn az üzem továbbra is működött úgy, mintha semmi sem történt volna, viszont a vezetőség felsorakozva állt, miután Ellen belépett. Ahogy meglátták mindnyájan térdre ereszkedtek és lesütötték a fejüket.
- Igazán sajnáljuk, úrnő, hogy ilyesmihez kellett vetemednünk, de más megoldást nem láttunk. Néhány katona folyamatosan lopott a készletünkből, ezért mindig kevesebbet tudtunk átadni a bázisnak. Amikor felszólalkoztunk ellene, akkor aki ezt tette azt megverték. A többi tisztnek nem szólhattunk, mert akkor ezektől újabb verést kaptunk, ahogy a gyengélkedőre se vihettük a sérültjeinket. Amikor az egyik fiú belehalt a sérüléseibe, akkor öntöttünk emellett a drasztikus megoldás mellett, hiszen mégsem engedhettük, hogy a bázistól és öntől lopjanak. Természetesen az üzem mindvégig folytatta a termelést, pontosan és teljes hatékonysággal, immáron hiánytalanul. - kezdte el hadarni az egyik idősebb férfi, feltehetőleg azért, hogy még azelőtt a végére érjen a magyarázatnak, mielőtt esetlegesen a fejét veszik. Ha még azelőtt halálos sérülést szenvedne, hogy be tudná fejezni, akkor egy másik teszi meg ugyan ezt a helyében.

Werda'cuw'eghoo

Sötét Jedi

Mesélői karakter

Ellen könnyedén felmérhette minden, az üzemben dolgozó és jelen levő személy, életjelét az Erőn keresztül. Rá semmi és senki nem jelentett veszélyt ebben a helyiségben, sőt a jelenléte az addigi feszült helyzetet lágyította és azt érezhette, hogy igazán örülnek annak, hogy itt van és kivizsgálja a problémát.
- Természetesen, úrnőm. - hajolt meg mélyen a férfi, egyszerre helyeselve mindkét utasításnak, majd amennyire a fizikuma engedte igyekezett talpra állni, majd jó egy lépéssel követni a fiatal hölgyet. Az még véletlenül sem fordult meg a fejében, hogy esetleg ugyan azt a tempót diktálja, annál jóval inkább féltette az életét. A folyosón Peakwall egyik lábáról a másikra állva várakozott, közbe-közbe beiktatva egy két sétát. Csupán akkor állapodott meg és húzta ki amgát, amikor meglátta a felé közeledő úrnőt.
- Minden tisztet azonnal kéretek az eligazítóba! - a parancsot követve azonnal kézhez vette a kommunikátorát és adta ki a parancsot. Nem is kellett sokat várni, hiszen hamarosan a hangszórókból hallatszott a parancs tolmácsolva egy másik személy által.
- Szabad érdeklődnöm a helyzetről, úrnőm? - tette fel a kérdést, miután kíváncsian a nőt követő férfire nézett, majd amennyiben az Ellen elindult az eligazító irányába, úgy csatlakozott melléje, leginkább azért, hogy iránymutatást nyújthasson a nőnek.
Újabb tíz, tizenöt perc séta következett. A halászüzem szakszervezeti vezetője némán, a kezét maga előtt félve és idegesen dörzsölgetve haladt a páros nyomába, amennyiben pedig Ellen közölte a helyzetet a moffal, úgy az időnként a bajsza alatt dörmögött magának, amiből csak annyi volt kivehető, hogy a lehető elgváltozatosabb módokon tudná puszta kézzel a halálra kínozni azt a katonát, aki ilyesmit tett.
Az eligazítóba érve, már minden katona és tiszt ott volt, leszámítva azt a keveset, akik mindenképpen az őrhelyeiken kellett legyenek, de azok is "jelen" voltak, bár mindössze csupán holoképek képében. A moff és az úrnő belépésére egyszerre egyenesedtek ki és tisztelegtek várva a további utasítást.

Werda'cuw'eghoo

Sötét Jedi

Mesélői karakter

Az úrnő szavaira valóban olyan feszültség kerekedett a teremben, hogy egy kést minden gond nélkül meg lehetett volna állítani a levegőben. Minden arc megfeszült és a rangosabb tisztek értetlenül pislogtak egymásra. Amikor pedig szóba került, hogy mi is fog történni és a visszaszámlálás is elindult, akkor mind az öt tiszt egyszerre, katonás pontossággal fordult a felsorakozott katonák felé, terpeszben állva és hátul összefogott kézzel. Előbb egy gyors szemmel való párbeszédet folytattak, mintha csak telepatikusan beszélnék meg, hogy mit is fognak tenni, majd újra a katonákat figyelték. Egy vagy két perc telhetett el néma várakozásban. Voltak olyan katonák, akiken már kezdtek a félelem jelei megjelenni, ezt Ellen nagyon jól észrevehette onnan, ahol állt. Amikor pedig két ilyen katona egy röpke másodpercig egymásra néztek, akkor az öt tiszt szélsebesen indult el a sorok között és néhány másodperc múlva már öt katonát le is térdepeltettek az urdrarr előtt. A nő mellett álló halász egy kicsit összerezzent ezen, valamint azon is, amikor a katonák sorából még egy férfi előállt és odasétálva öt társa mellé ő is letérdelt, ő már önként. Ha Ellen végignézett a többi katonán, hogy még kerül-e bűnös, csak azt láthatta ami mindenikük arcán végigfutott a hat delikvenst látva, a megvetés. Végül az öt tiszt hátrébb lépett a térdelőktől és újra felvették a korábbi állást és a térdelőket figyelték, hogy ha azok bármi gyanús mozdulatot tesznek, vagy menekülni akarnának, akkor beavatkozhassanak. A moff keze ökölbe szorult a bűnösöket látva, de ennél többet nem tett, hiszen tisztában volt vele, hogy ez most nem az ő felelőssége, hogy kérdőre vonja őket és ítélkezzen, hanem az úrnőé. Az viszont megfordult a fejében, hogy milyen új szabályzásokat fog bevezetni a közeljövőben.

Werda'cuw'eghoo

Sötét Jedi

Mesélői karakter

A kérdésre a halász remegve bár, de bólintott, hogy ennyien voltak akik a lopást és a verést elkövették. Némiképp féltette is őket, hiszen volt benne emberség, és a bűnösök még fiatalok voltak, de tudta, hogy ha elkezdődött, akkor ez a "játszma" a végéig kell menjen, nem lehet félúton abbahagyni. A büntetésre először mindenkinek a meglepettség ült ki az arcára a bűnösökön kívül, egyedül Peakwall volt, akinek az arcán sejtelmes kis mosoly volt. Ő ugyanis tudta, hogy nem hétköznapi urdrarral állnak szemben, hanem egyikkel a sok különleges esetből. A meglepetés a katonák részéről, és a halász részéről is, hamar átment csodálatba, amit Ellen akkor láthatott igazán, amikor a tisztekhez fordult, akik talán egyetlen felettesüknek sem tisztelegtek olyan örömmel és tisztelettel, mint most az úrnőnek. Peakwall arra, hogy neki is jutott a büntetés kiosztásból mélyen meghajolt.
- Köszönjük, úrnőm. Ígérem, hogy ezentúl eszerint fogunk eljárni. - mondta a halász aki térdre borult a nő szavait követve. A tisztek és a többi katona is indult volna, amikor az egész teremben tapsolást lehetett hallani. Mindenki kapkodta a fejét, hogy honnan is jön a hang, amíg el nem kezdett szétnyílni a tömeg és a hátsó falnál, hanyagul nekidőlve lehetett látni két katonát, akik hanyagul neki voltak dőlve a falnak és az egyikük volt, akitől a tapsolás származott. Ellen volt aki nagyon hamar megérezhette, hogy nem két őrült katonával áll szemben, hiszen hamarosan érezhette mindazt, amit addig a két személy visszafogott. A zavar az erőben amit a két alak okozott egszerre csak megjelent, mintha eddig is ott lett volna, csak elrejtve az avatatlan szemek elől.
- Igazán szép és gusztusos munka. Ezért megérte korábban érkezni. - hagyta abba a tapsolást a katona, majd az övéhez érve és megnyomva rajta egy gombot az álcája lehullott és immáron egy urdrarr férfi állt ott. Első ránézésre inkább látszott irodai munkásnak, vagy üzletembernek, mintsem erőhasználónak, de az övén lógó fénykard ezt hamar elárulta. A katonák azonnal szalutáltak neki, még a moff is, hiszen a szabályzat megkövetelte a tiszteletet.
- Látom elkezdtek megjelenni az első gondok. - habár nyájas volt a hangja, de érződött, hogy valahol belül nagy veszélyek leselkednek. Az arcvonásai helyenként ismerősek lehettek Ellen számára, habár azt még nem igazán tudta volna meghatározni, hogy honnan is. A szavait követően jelentőségteljesen nézett a másik katonára, aki mellette állt, és az vette is a lapot.
- A nevem Tsojur Dzanar és Lord Tiza tanítványa vagyok. Örvendek, hogy megismerhetem, Lady Verenwar. - hajolt egy kicsit előrébb a másik katona, miközben megnyomta ő is azt a bizonyos gombot a saját övén, aminek köszönhetően a katonából egy vörös bőrszínnel rendelkező urdrarr férfi lett. A testét páncélzat borította, csupán a karjain hosszan volt selyemhez hasonló anyag, ami jóval a kézfeje alá ért. Az ő oldalán is fénykard pihent, de neki mindkét oldalon. Mesteréhez hasonlóan belemászó személyiséggel rendelkezett, de az ő esetében sokkal inkább olyan érzés volt, mintha egy nagyra nőtt kobrával állna szemben az ember. Senki mással nem törődött a helyiségben, végig a nőt figyelte.
A figyelmét csak akkor vette le Ellenről, amikor egyszer csak teljesen sötét nem lett a teremben. Néhány másodpercnek el kellett telnie mire a vörös színű vészfények felkapcsoltak és ezzel a színnel töltötték be a szobát. A katonák tanácstalanul néztek egymásra, Peakwall meg a kommlinkben emelt hangon adta ki a parancsot, hogy közöljék, hogy mi történt.
- Elszakadt a fővezeték. Bármi van odalent, nem érdekelte a csali és a csapdák. - adott jelentést a férfi miután közölték vele, hogy mi is történt tulajdonképp.
- Tsojur biztos szívesen elkíséri az úrnőt, hogy megoldják ezt a kis problémát. Biztos csak egy újabb rendetlenkedő lakos. - Peakwall és a katonák egyszerre rezzentek össze, mintha Lord Tiza szavai legalább fagyos levegőt hordoztak volna magukkal. Látszott rajta, hogy kifejezetten élvezi a hatást, amit a hanghordozása okoz.
- Mélységesen lekötelezne vele, Lady Verenwar. - hajolt meg mélyen, széttárt karokkal a másik férfi, habár ebben a meghajlásban minden volt, csupán a tiszteletet nem lehetett érezni, amit hivatott kifejezni. Sokkal inkább olyan volt, mintha egy színpadi játékból emelték volna ki.

Werda'cuw'eghoo

Sötét Jedi

Mesélői karakter

- Szóval ennyit ér Lord Fumer tanítása. Mihelyst elszabadul a tanítványa mellőle máris elfelejti az illemet. - a hangja és az arckifejezése gyorsan komolyra váltott, ami tovább növelte a fenyegetettséget amit jelentett. Ha lehet ilyet mondani, akkor most sokkal kevésbé volt barátságos, mint eddig.
- Teljes mértékben félreismer minket. Amennyiben tényleg azt szeretné, hogy minél kevesebb időt töltsünk itt, akkor biztosíthatom róla, hogy a lehető legtöbb ideig leszünk a bázisa vendége. Ezt pedig sem Lord Fumer sem pedig a húgom befolyása nem gátolhatja meg. Mint ahogy ön is mondta, egy "aktatologató kukac" vagyok, aki ráadásul szereti a munkáját. - lassan futtatta végig a tekintetét előbb a termen, majd a katonákon, végül pedig Peakwall-on állapodott meg. A moff ennek köszönhetően nagyot nyelt.
Ellen kérésére az egyik katona készségesen sietett hozzá egy szkennerrel, amivel élőlényeket és droidokat lehetett bemérni. Az urdrarr férfi egyetlen intéssel jelzett Peakwallnak az ajtó felé. Mielőtt Lord Tiza társaságában elhagyta volna a termet, még egy "Sok szerencsét." odasúgott az úrnőjének, elginkább a másik férfire gondolva ezzel, nem pedig a problémára ami felmerült. Ekkor tisztelegtek a katonák is és mindnyájan elindultak a saját dolgukat végezni.
- Nem fog az előnyére válni, ha alábecsüli az ellenfeleit. - a tanítvány arcáról továbbra sem hervadt le a játékos mosoly, sőt, mintha élénkebben lett volna jelen, miközben az úrnőt kísérte a bázison. Néhány lépéssel lemaradt, hiszen ő közel sem ismerte annyira a bázist és gyakran hátramaradt mikor megállt valahol nézelődni, vagy épp röviden flörtölni egy nővel. Még mielőtt elérte volna a két urdrarr a fővezetéknek azt a részét, ahol a szakadás történt a folyosón, ahol teljesen sötét volt, fénylő pókhálószerű képződményeket láthattak maguk előtt. Ekkor Ellen szkennere is jelezni kezdett élőlényeket a szakadás és a reaktor irányából.
- Ez roppant érdekes. - jegyezte meg Dzanar sejtelmesen és érdeklődve figyelte Ellent, hogy mégis mit fog tenni ez után.