Paqha Vuranethe

Név: Paqha Vuranethe
Faj: Urdrarr
Nem: nő
Jellem: Mélyen hívő, kalandvágyó, kíváncsi
Születési helye és idő: ME 22, Dromund Kaas;
Kor: 25 év
Család:
- Vadal Nugoll (mentora)
- Chelaile Elfosan (volt mestere)
- Zogh Vuranethe (apa, halott)
- Jlisd Vuranethe (anya, halott)
Foglalkozás/kaszt: Pilóta/Sötét Jedi
Testmagassága: 170 cm
Testsúlya: 62 kg
Szeme színe: Vörös
Haja színe: Kék
Bőre színe: Kék
Különleges ismertetőjel: Vörös színű csíkszerű tetoválással rendelkezik az állán és jobb oldalt a homlokán.

Életrajza:
A háború nem csak a galaxis számára jelentett nehéz időszakot, hanem azok számára is, akik benne éltek. Még akkor is, ha ezek a bizonyos benne élők a Birodalom fővárosában laktak és urdrarrok lévén közel sem szegénységben vagy elnyomásban. Mégis úgy tűnt, hogy nem bírták a stresszt. Valami elpattant bennük, vagy rossz befolyás alá kerültek. Lényeg, ami lényeg, hogy gyermekük születése után a szülők veszélyes elhatározásra jutottak. Menekülésre.
A Birodalomból való kijutás nagyon nehéz volt és csak akkor lélegezhettek fel, amikor már semleges űrbe jutottak. Az őket titokban követő vadászgépet még akkor sem vették észre, amikor egy űrállomáson kikötöttek, hogy feltöltsék a készleteiket.
A család épp a kantinában üldögélt, amikor a nő úgy döntött, hogy kimegy a mosdóba. Néhány pillanat telt el mindössze, amikor a sikolyát lehetett hallani. Nem lehet tudni mi történt a férfi fejében, de a gyereket azon a széken hagyva, ahol eddig is aludt, a mosdó irányába futott. Egyikük sem tért vissza, helyettük két csuklyás alak jelent meg az asztalnál. Legnagyobb meglepetésükre azonban ott már nem egy kisbaba volt, hanem három veszekedő rodián férfi.
A jelentések szerint a Zogh Vuranethe és Jlisd Vuranethe utáni vadászat sikeres volt, a két urdrarr halott volt, gyermeküket pedig eltűntnek nyilvánították. Igazából egyikért sem ejtettek sok könnyet…

Bár a „megtalálásom” idejéről nincsenek emlékeim, hiszen még nagyon kicsi voltam, egy Chelaile Elfosan nevű erőhasználó ember nő talált rám. Tudta, hogy mi történt a szüleimmel és nem akarta, hogy én is hasonló sorsra jussak, vagy visszavigyenek magukkal a Birodalmiak. Először arra gondolt, hogy árvaházba vagy hasonló helyre fog beadni, de mikor a hajóján az Erő segítségével kezdtem el játszani különböző dolgokkal, hamar megváltoztatta a tervét.
Nevelőmmé és tanítómmá vált. Szürke Jedi volt, olyan, aki sohasem volt a Jedi Rend tagja és soha sem akart az lenni, de a sötét oldalt is nagy ívben elkerülte. Egy különleges kis csoportosulásnak volt a tagja, akik az Ég Őreinek nevezték magukat. Saját feladatuknak és elhivatottságuknak tekintették, hogy az Erő használatával segítsenek az utazóknak és a rászorulóknak. A legnagyobb különlegességük pedig az volt, hogy bár képzettek voltak fénykard használatában is, első sorban mégis a pusztakezes harcmodort helyezték előnyben. Legfőképp azért, mert azokban a terekben ahol mozogtak, űrhajókon és űrállomásokon, ezt sokkal könnyebb volt kivitelezni és kevesebb figyelmet is vontak magukra ezzel.
Az én képzésem is ezeknek a dolgoknak a fényében történt. Miután már járni és beszélni tudtam kezdetét is vette a felkészítésem. Tanultam az Erőről, hogyan használjam, azt, hogy van világos és sötét oldala, hogyan tudom elkerülni a sötét oldalt és hogyan tudom megfelelően használni a világosat. Képeztek fénykarddal való és pusztakezes harcra, az utóbbira természetesen több figyelmet szentelve, mintsem az előbbire. Amit még mindezen kívül megtanultam, az a különböző űrhajók vezetése és kezelése.
Tizennyolc évesen már képes voltam minden olyan űrhajót elvezetni, amihez nem kellett egy vagy maximum két főnél nagyobb legénység, ezeket javítani is tudtam egy bizonyos szintig. A fénykardot már elviselhető mértékben tudtam forgatni és pusztakezes harcban már fel tudtam venni a versenyt a mesteremmel. Még a hutt és droid nyelvet is összeszedtem az idők folyamán, hiszen az előbbi képviselőivel a mesterem „civil” munkája miatt találkoztam, az utóbbi pedig az asztrodroidok és más, beszédszoftverrel nem rendelkező droidok esetében jött jól, hiszen így legalább meg tudtam érteni, hogy mit csipognak.
Ekkor azonban a legnagyobb változás következett be az életemben, ami mindent megváltoztatott. Egészen a legmélyebb porcikámig. Épp a hajónk irányába tartottam, amikor láttam, hogy egy ismeretlen alak, a saját gépére viszi fel a mesterem eszméletlen testét. Amilyen gyorsan és csendben lehetett, utánuk lopóztam és még a legutolsó pillanatban sikerült feljutnom a hajóra, mielőtt az ajtaja becsukódott volna. Nagyon sötét volt a hajón, de igyekeztem minél hamarabb megtalálni a nőt és kijutni innen.
A jármű sokkal nagyobb volt, mintsem arra számítottam és így, hogy sötét volt, még inkább nehezebb volt a tájékozódás. Egyre inkább az volt az érzésem, hogy ez az egész egy csapda, de most már nem állhattam meg, és visszafordulásra sem volt lehetőség. Végül az egyik terembe, ahol még némi fény is volt, megpillantottam a nőt a földön feküdni és egy pau’an állt mellette nekem háttal. Az erőhasználó közel sem látszott élőnek, én pedig gondolkodás nélkül mozdultam el a helyemről és akartam rátámadni az idegenre. Hiába, hogy nagyobb volt nálam, de fürgébben is mozgott. Az ütéseim és rúgásaim elől könnyedén kitért, mintha csak játék lenne az egész, sőt volt, hogy a sétabotjával hárította őket minden gond nélkül. Amikor fénykardot vettem elő és támadtam vele, akkor egy pillanatig úgy tűnt, hogy sikerrel jártam, ám a következőben már láttam, hogy a támadásomat a saját fénykardjával védte ki.
- Elég gyenge tanítód volt, ha csak erre vagy képes. – szólalt meg végül, de hangjában nem provokáció, vagy bármi hasonló volt, hanem inkább szánalom. Nem is került bele sokkal több időbe, mígnem a földön találtam magam legyőzve és egy kettőbe vágott fénykardmarkolattal.
- Az Erő majd megvéd… - mondtam magamnak, amolyan bíztatás szerűen. Az mindig is ott volt velem és körülöttem, amióta csak az eszemet tudom, és ez volt az egyetlen, amiben teljesen megbíztam.
- Az Erő nem létezik, gyermekem, csak a Sötétség. – mély volt a hangja és rekecses, ugyanakkor olyan meggyőződés volt a hangjában, amit még egyetlen erőhasználótól sem hallottam.
- Ostoba zagyvaság, amit a jedik és az urdrarrok találtak ki. Az egész csak addig „létezik” amíg végül bele nem vész a Sötétségbe, ahogy minden és mindenki. Ha hajlandó vagy elfogadni az igazságot, akkor szívesen felkészítelek és tanítalak. – fogalmam sincs róla, hogy alkalmazott-e rajtam bármiféle képességet vagy technikát, vagy bármi ilyesmit, de ott és abban a pillanatban a férfit sokkalta nagyobbnak és hatalmasabbnak láttam, mint amilyen. Kicsinek és elveszettnek éreztem magam, ő pedig a puszta létével is képes volt betölteni mindent körülöttem. Fogalmam sincs róla, hogy már akkor, vagy később tette, de felnyitotta a szememet a valódi igazságra, ami az összes eddigi hazugság mögött volt mindvégig, és csak arra várt, hogy valaki átlásson ezeken és megtalálja.
Egy Rhand nevű bolygóra utaztunk. Igazából sohasem hallottam erről a bolygóról és azokról a naprendszerekről, ami annak a szervezetnek a fennhatósága alá tartozott, akik uralták azt. Valójában nem is lehetett igazán elmondani, hogy mi is az, ami felett uralkodtak, hiszen a bolygók egyikén sem volt semmiféle létesítmény, katonai vagy civil, mindössze különböző romok mindenfelé és egy-két hadihajó, ami közbe-közbe cirkálgatott a rendszerekben. Élni a pau’an hajóján éltem ezek után, a férfit Vadal Nugollnak hívták, de mindenki csak az Ős-ként hivatkozott rá, vagy szólította.
Az egykori mesteremmel ellentétben a férfi sokkal inkább tanító volt, mintsem a jedi korábban. Tovább fejlesztette azokat a képességeket és képzettségeket, amiket korábban is tanultam, beleértve a kardforgatást is. Eddig azt hittem, hogy jó vagyok benne, de hamar kiderült, hogy még elég sok van addig, amíg jónak nevezhetem magam. Megtanított még olyan dolgokra is, amit fajomból adódóan kellett volna tudjak. Ilyen volt például az a különleges faji adottság, amivel együtt születtem, de megfelelő képzés és alkalom hiányában nem volt még szerencsém találkozni vele, itt viszont megtanították, hogy miként tudom felhasználni azt, az ellenkező nemű egyedek ellen. EL kellett ismernem, hogy kifejezetten élvezetes volt a dolog számomra, hogy egyetlen érintéssel el tudtam érni szinte bármit, amit csak akartam. Igaz, hogy nem mindenkinél működött, hiszen kerültek olyanok, akik képesek voltak ellenállni ennek, például a mentorom is ezek közé tartozott. Ő volt, aki elmagyarázta, hogy miért is fontos, hogy mekkora ellenállással rendelkezik a másik fél.
A másik dolog, amit megtanítottak, az ősi urdrarr nyelv volt. Fogalmam sincs, hogy a férfi honnan tanulhatta meg, hiszen ő nem ebbe a fajba tartozott, de mint sok más kérdésre, erre is úgy felelt, hogy a korát hozta szóba. A több száz évet, amit átélt már. A nyelv maga roppant nehéz volt, hát még elsajátítani. Nem is volt meglepő, hogy több évbe került az egész.
A legmélyebb és legfelemelőbb tanítása mégis a Sötétségről szólt. Képes volt olyan mértékben beszélni róla, hogy minden egyes cseppje átragadjon rám. Megértettem, hogy tulajdonképpen miért is ez az univerzum akarata és, hogy mit kell tennem azért, hogy érvényesíthessem ezt az akaratot. Megértettem, hogy az életnek egyetlen értelme van, mégpedig, hogy pusztulásba jusson, ahogy minden másnak is az univerzumban, beleértve magát az univerzumot is. A végső cél a teljes pusztulás.
Sokat fejlődtem az idő alatt, amíg idekerültem. Amit csak tudtam megtanultam a nagyobb frakciókról, a hibáikról, megtanultam jobban forgatni a fénykardot, mint azelőtt bármikor és új, eddig sohasem látott tudást szívhattam magamba. Viszont közel sem álltam készen arra, ami minden tapasztalt és bölcs társamat megillette. A nagy szertartásra, amelyre habár nagy a felkészülési idő, de még nagyobb erővel és a Sötétséghez való közelséggel jár. Sajnos csak ámulattal, irigységgel és vággyal tekinthettem azokra, akik méltónak bizonyultak arra, hogy részt vegyenek ebben a rítusban.
- Ideje elindulnod. – közölte velem a mentorom az egyik napon. Váratlan hidegzuhanyként ért az egész, hisz fogalmam sem volt arra, hogy hova kéne menjek, és miért.
- Hogy érted ezt? – bukott ki a kérdés a számon akaratlanul is. Nem éreztem magam készen semmire sem ebben a pillanatban, sőt, most éreztem csak úgy, hogy még nagyon de nagyon sok mindent kéne megtanuljak.
- Az utadon. Bebizonyíthatod, hogy tényleg a magadénak vallod a Sötétséget, és az egyetlen igazat. Menj oda, ahova vezet téged és tedd azt, amit megkövetel és elvár tőled. Ha sikerrel jártál, akkor visszatérhetsz, addig nem találkozunk, csak beszélünk és folytatom a tanításod. – minden egyes szava olyan nehéz volt, mint egy-egy szikladarab. Habár több bolygót is ismertem, úgy a tanításokból, mint idekerülésem előttről, most fogalmam sem volt, hogy hová mehetnék. De választásom nem volt, és most már nem is akartam maradni. Nem gyűlöletből, vagy megvetésből, hanem mert tudtam, hogy ez a sorsom, és ha bizonyítanom kell a hitemet, hát megteszem, hűen ahhoz, amit itt tanítottak nekem.
Egyfajta búcsúajándékként az Ős egy fénykardot nyújtott át nekem. Átlagos markolat volt, egyszerű vörös színű pengével. Olyannal, amilyet az Urdrarrok is hordanak magukkal. Ezzel és vajmi kevés felszereléssel vittek el a legközelebbi olyan űrállomásra, ahonnan hajót szerezhettem a továbbjutásra a galaxis központja felé. Múltamnak köszönhetően a megélhetéshez szükséges állást is sikerült találnom. Pilóta lettem egy kisebb cégnél, ami mindenik frakciónak dolgozott. A lényeg az volt, hogy fizessenek és akkor elszállítottuk azt amit kértek és oda ahova kérték. Ez nem nyújtott nekem luxuskörülményeket, de arra elegendő volt, hogy Nar Shadaa-n egy kis lakást fenntartsak, ahova visszavonulhatok, és a megélhetésemet biztosítsam.

Faji képességei: Képes a fajának ősi képességére amely a fizikailag manipulációja a vágyaknak. Férfiakban (ha azok vonzódnak nőkhöz) képes nehezen leküzdhető vágyat kelteni önmaga iránt, egy szerelmet. Az erőssége az a célpontjától függ de erősített ellenszenvtől, leküzdhetetlen vágyig terjedhet. Ehhez viszont fizikai kontaktot kell létesítenie az illetővel, például megérinteni.

Erőjártasságok:
- Meditáció (1. szint, 0 pont)
- Erőérzékelés (1. szint, 0 pont)
- Rövid idejü emlékezetnövelés (1. szint, 0 pont)
- Fénykardvívás (1. szint, 1 pont; Juyo haladó)
- Telekinézis (1. szint, 1 pont)
- Receptív-Projektív telepátia (1. szint, 1 pont)
- Szabadulás (1. szint, 1 pont)
- Érzékszerv élesítés (1. szint, 2 pont)

Szakértelmei:
- Közös, hutt és ősi urdrarr megértése és beszélése, droidok megértése;
- Jól képzett közelharci ismeretek;
- Kisméretű űrjárművek (teherszállítók és vadászok egyaránt) vezetése és minimális karbantartása;
- Remek pilóta;

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Adatlap:
Szint:  1. szint
Pont:  10 pont

Erő alkalmazások:
- Meditáció (1. szint, 0 pont)
- Erőérzékelés (1. szint, 0 pont)
- Rövid idejü emlékezetnövelés (1. szint, 0 pont)
- Fénykardvívás (1. szint, 1 pont; Juyo haladó)
- Telekinézis (1. szint, 1 pont)
- Receptív-Projektív telepátia (1. szint, 1 pont)
- Szabadulás (1. szint, 1 pont)
- Érzékszerv élesítés (1. szint, 2 pont)

Felszerelés:
- Egykezes fénykard – 3 pont (Szabványos, 90-100 cm-es penge hossz, vörös színű mesterséges kristályt tartalmaz)

Kredit: 500 kr.

Faji képességei: Képes a fajának ősi képességére amely a fizikailag manipulációja a vágyaknak. Férfiakban (ha azok vonzódnak nőkhöz) képes nehezen leküzdhető vágyat kelteni önmaga iránt, egy szerelmet. Az erőssége az a célpontjától függ de erősített ellenszenvtől, leküzdhetetlen vágyig terjedhet. Ehhez viszont fizikai kontaktot kell létesítenie az illetővel, például megérinteni.

Pontok: 10
Elhasznált:9
Maradt: 1

Elfogadva.

Karakter neve: Paqha Vuranethe
Kaland címe: Mikor minden valóra válik…
Játékostárs(ak) neve(i): Hyrsi Moldenson és Nyshani Ry Shami
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quilan
Kezdő reag: Fekinx
Záró reag: Fekinx

Kaland Tartalma:
Abba a bizonyos bálba a mesterem juttatott el. Fogalmam sincs róla, hogy miként és milyen célból, de képes volt elintézni. Az asztaltársaságom eléggé szedett-vedett volt. Egy nő, aki talán valami nemes féle lehetett, valamint egy macska lány, aki a végére teljesen megzavarodott, habár talán ez nem is meglepő mindazok után amit átéltünk. Akárhogy is, az egész bálból egy túlél show kerekedett. A macskalány itt mutatta meg, hogy mennyire is nincsenek otthon nála fejben, mert olyan manővereket akart végrehajtani súlyosan sérülten, amit még én magam sem tennék meg, pedig teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy nem vagyok ép elméjű. A másik nő, Hyrsi, viszont hasznos volt, kell képpen össze is tudtunk dolgozni. Az egész helyen a legbizarabb dolgokat láttuk, porhüvelyeket, mármint olyan por képződményeket, amik valamikor élőlények lehettek, egy madárszerűséget az égen, ami korábban nem volt ott és így tovább. mígnem a végén találkoztunk magával az egész szituáció kiagyalójával, Lord Rhanddal. igen, azzal a Rhanddal! Akiről a népemet elnevezték, és aki egy nagyon fontos feladattal látott el bennünket, mégpedig azzal, hogy híreszteljük el azt, amit mutatott számunkra és a visszatérését. Nagyjából ezt követően tértünk magunkhoz, és juttattak haza mindenkit.

Bővítés:
Nem volt könnyű visszajutni Rhand Varázslóinak körébe, hiszen direkt úton mindezt nem tehettem meg, hanem a legkülönbözőbb tagokat kellett felkeresnem, amíg visszajutottam. Persze addigra már mindenki tudta, hogy mi is történt velem, mert elég hamar elterjed köztük a dolog. Hősnek éreztem magam, sőt mit több, egyenesen kiválasztottnak! Ők pedig ezt éreztették velem és tudtam, hogy jó helyen vagyok. Persze az egész csak pár napig tartott, ugyanis ekkor tért vissza a mesterem.
Amikor berendelt magához, akkor már motoszkált bennem a gondolat, hogy valami nem igazán olyan, mint én elképzeltem, de elhessegettem a dolgot. Igazából a mesterem saját termében még sohasem jártam, de lenyűgöző volt. Azt tükrözte, ami az ő célja volt, a káoszt és a halált. Semmi sem volt permanens, egyensúlyt vagy harmóniát még csak érezni sem lehetett, nem hogy látni.
- Be kell fejezned ezt az ostobaságot. - habár csendesen beszélt, a teremben mégis úgy hangzott, mintha ordibált volna. Nem tudtam eldönteni, hogy az építész vagy pedig mesteremnek a javára írható fel ez.
- Kiválasztott vagyok. Maga Lord Rhand bízott meg. - nem tágítottam, bár egy pillanatra egészen úgy éreztem magam, mint egy toporzékoló kisgyerek, aki arról akarja meggyőzni a szüleit, hogy ő a világmindenség ura.
- Egy tökfilkó vagy. Ha kiválasztott lennél, akkor nem csak tanoncként állnál itt, mint akit egyetlen apró fénysugár is elvakíthat, hanem mesterként, akit fény nem érhet. - a szavai mérgezett tőrökként hatoltak a szívembe. Meg akartam mutatni, hogy igenis képes vagyok mindarra amire kell, hogy nem vagyok már a tanonc, akit kézen fogva kell vezetni, hanem olyan, aki a lábán képes megállni. Azt az erőt akartam használni, amit azóta voltam képes, ami a Felinxen történt, de még mielőtt megfordulhatott volna a fejemben, hogy mire is akarom használni, már éreztem, amint ugyan az az erő, csak sokkal hatalmasabb, mint amit én képes vagyok irányítani, a falnak passzíroz. Az összes levegő kifutott a tüdőmből és mint valami kacsa hápogtam, hogy akár csak egy kicsit is visszanyerjek, de nem sok sikerrel. Már kezdtem érezni, hogy vége, szemtelenségemért most az életemmel fizetek, amikor az egész elmúlt és köhögve zuhantam a padlóra.
- Láttál valamit, aminek nem sok köze van ahhoz, amit tanítottam neked. Valamit, ami csak dísz és ámítás. Mégis hol szolgálná a hitünk és célunk érdekeit egy halott feltámadása és újra erőre kapása? A mi célunk a teljes káoszba való fordulás, aminek egyetlen személy feltámadása sem felel meg. Se a tied, se az enyém, sem pedig magáé Lord Rhandé. Egyértelműen sok mindent újra kell tanítanom neked, gyermekem. - Habár túlságosan rébuszokban beszélt, és nem tudtam hová tenni az egészet, mármint őt, a csoportot és Rhand-ot, de az utolsó mondatot kifejezetten komolyan vette. Fogalmam sincs, hogy mennyi időt töltöttem bezárva nála. Nem mehettem ki és ablak sem volt a teremben, így azt sem tudtam, hogy hány óra van, vagy milyen napszak. Az viszont biztos volt, hogy eddigi életemben ennyi könyvet és datapadot nem láttam, mint most, a tesztekről és vizsgákról nem is beszélve. Ráadásul még csalni sem tudtam, vagy könnyítést kapni, hiszen mindet a mesterem tartotta, aki súlyosan megdorgált minden próbálkozásért, vagy baklövésért. Hetek vagy akár hónapok is eltelhettek mikor úgy döntött, hogy máshova kell mennem. Nem tudom, hogy mi történhetett mindeközben, hiszen még csak hírek se jutottak be hozzám. Most is egy orvosi droidot hozott csak, aki valamiféle altatót fecskendezhetett belém, mert nagyon hamar elálmosodtam és vesztettem el az eszméletemet.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Adatlap:
Szint:  2. szint
Pont:  13 pont

Erő alkalmazások:
- Meditáció (1. szint, 0 pont)
- Erőérzékelés (1. szint, 0 pont)
- Rövid idejü emlékezetnövelés (1. szint, 0 pont)
- Fénykardvívás (1. szint, 1 pont; Juyo haladó)
- Telekinézis (1. szint, 1 pont)
- Receptív-Projektív telepátia (1. szint, 1 pont)
- Szabadulás (1. szint, 1 pont)
- Érzékszerv élesítés (1. szint, 2 pont)

Felszerelés:
- Egykezes fénykard – 3 pont (Szabványos, 90-100 cm-es penge hossz, vörös színű mesterséges kristályt tartalmaz)

Kredit: 15.500 kr.

Faji képességei: Képes a fajának ősi képességére amely a fizikailag manipulációja a vágyaknak. Férfiakban (ha azok vonzódnak nőkhöz) képes nehezen leküzdhető vágyat kelteni önmaga iránt, egy szerelmet. Az erőssége az a célpontjától függ de erősített ellenszenvtől, leküzdhetetlen vágyig terjedhet. Ehhez viszont fizikai kontaktot kell létesítenie az illetővel, például megérinteni.

Pontok: 13
Elhasznált:9
Maradt: 4

Elfogadva.