Felinx

A Felinx a 18. szektorban található, szinte közvetlenül a Ismereteln Régió határán. A bolygó teljes mértékben jelentéktelen - a 100 évente itt megrenezendő bált leszámítva. Az egyetlen export áruja a felinx - hófehér házimacska - a genetikailag módosított macska, amiből azonban naponta millió számra adnak el kereskedőknek.


A kastély:

Nyshani Ry Shami

Eléggé átlagosan teltek a napjaim, ha úgy vesszük, pontosabban semmi olyan nem történt, ami máskor ne lett volna. Tanulás, gyakorlatok, plusz feladatok, amolyan titkos küldetések, hogy gyakorolhassam az információ gyűjtést, volt mikor másokkal versengve, vagy épp egymást szabotálva nem túl feltűnően, vagy csapatban. Voltak akikkel jól együtt tudtam dolgozni, volt akikkel annyira nem, de ez azért várható is volt és hát volt mikor lebuktunk szépen. Sose tudtuk, hogy épp a másik milyen feladatot kapott, és épp ki figyel minket, vagy próbál szabotálni, így készen kellett állnunk arra, hogy bármikor bármi lehetett.
Egyik nap azonban érdekes meghívót kaptam, ami egyben egy feladat is volt.
- Felinx, asszonyom?
- Igen, mit tud róla?
- Nem túl sokat, csak szóbeszédeket, meséket az utazásaim során, de semmi konkrétumot, és most ez a meghívó… ez egy újabb próba?
- Nem, de ha már így alakult, hogy belépést nyert, akkor kapunk az alkalmon, hogy egyrészt gyakoroljon, de közben fel is mérje, hogy mi folyhat ott – a parancsnok asszony az aktámat nézegeti közben – De csak óvatosan, és nem egyedül megy, hanem a kiképzője elkíséri.
- Igenis asszonyom – válaszolom kihúzva magam.
- Ha nincs kérdése, akkor leléphet.
- Nincs kérdésem asszonyom. – ezzel megindultam a szobám felé, és felkészültem a bálra. Nagyon sokminden nem is kellett, csak… kiöltözni és némi plusz ruha, hogy legyen mit felhúznom a napokon, tisztálkodó szerek, meg ami még kelhet. Semmi olyan nincs nálam, ami gyanús lehet, hiszen csak egy kis lány leszek, aki a kísérőjével megy oda, és semmi más extra.
Ezzel érkezik el az utazás napja, és a hajón várok, hogy elérjünk a célra, miközben öltözékem igazítom le rendesen.
- Ry…
- Igen? – pillantok a velem érkező kiképző nőre.
- Csak könnyedén, ahogy Coruscanton is szoktad csinálni.
- Igen, értem, csak most ez a hely… - mutatom a táblát - …furcsa, és nem is tudom mire is lehet majd itt számítani, meg egyáltalán kikre. Itt most bárki lehet…
- Ez igaz, talán zavar valami?
- Nem, semmi… - mondom, azt amit hallani akar, csak az utóbbi időszak olyan jól telt el, de most, mintha ott izzana, égne a hátamon a jelkép, ami nincs ott, és már nem is vagyok az aki korábban, legalábbis papíron és külsőleg. Veszek egy mély levegőt, majd leülök lotuszülésben. – Talán csak annyi, hogy a küldetés izgalma miatt kicsit elhanyagoltam a meditálást – teszem hozzá, majd lehunyom a szemeimet.
- Tudom, hogy erőhasználó vagy, de sohase beszéltél róla, hogy hol tanultad, ahogy senki más se.
- Az életem egy olyan szakaszának a része, ami fájó emlék szüleimről, ezért nem beszélek róla… mert ők jutnak róla eszembe… de talán majd egyszer, mesélek, ha eltelik némi idő, és már nem fáj annyira… - válaszolom csendesen. Az benne van mindenhol, hogy a kilences szektorból származok és elvesztettem mindenkit, de az nincs sehol se, hogy hol is tanultam, mert nem beszéltem róla, de mivel a Jedik kimondták, hogy nem vagyok veszélyes, se sötét oldali, így ezt nem is feszegette jobban senki se. Talán, csak ő, hiszen a kiképzők közül vele töltöm a legtöbb időt terepen gyakorlások közben, vagy csak általában ő az aki a feladatokat továbbítja nekem attól aki éppen a következő feladatot osztja ki.
Eme kis beszélgetés után meditáltam egy keveset, hogy a lehető legösszeszedettebb legyek. A meditálás nagyon sokat segített ebben.
A bolygóhoz érkezénél elővettem a meghívót és átküldtem, mire megkaptuk a leszállási engedélyt is. Most már, mint egy lelkes átlagos tini viselkedtem, aki örül a nyert meghívónak és a vele járó kalandoknak, és úgy figyeltem a helyet, persze kicsit jobban felmérve az ablakból már, ahogy tanultam, majd a landolás után, ahogy a droid megjelent.
- Üdvözlöm, és köszönöm. Kérem, majd intézkedjen, hogy a csomagjaink is a szállásunkra kerüljön – mondom illemtudóan, majd a kísérőmre nézek, aztán körbe. – Csodaszép ez a hely, biztosan nagyon jól fogjuk érezni magunkat és jó lesz itt egy kis kikapcsolódás is – mondom vidáman, majd elmosolyodok, miközben a droidot figyelem, aztán követem, egy kicsit csodálkozó képpel figyelve a placcot, ahol a „mélygarázsba” eltűnnek a hajók. Kicsit igazgatom közben az estélyi ruhát ami rajtam van, hogy biztosan jól álljon.

öltözék:

Válltáska:

Nyshani Ry Shami

Ahogy megindultunk, úgy figyeltem a többi érkező vendéget, majd a liftben lelkesen vártam, hogy más jobban megnézhessem a felszint, akár egy lelkes gyermek.
Fent ahogy felértünk, elég komoly sorok fogadtak minket, akik mind bejutásra vártak.
- Uhh, ez aztán a népszerű esemény, ahogy látom elég sokan fogadták el a meghívást – mondom felnézve a kísérőmre, majd figyeltem a nagy tömeget, méregetve őket, de nem túl feltűnően, csak mint ahogy egy fiatal lány is végig mérné az érdekesebb alakokat, más kultúrák tagjait, meg hasonlók. Igazából olyan személyeket kerestem, akik esetleg gyanúsak lehetnek, vagy másokat figyelnek, kicsit talán feltűnőbben mint én. Próbáltam mindenre figyelni, főleg, hogy kiképzőmet ismerve, lehet tesz fel majd egy pár random kérdést, hogy kiről mit is gondolok.
Közben ahogy tudtunk haladni és beértünk a csarnokba, akkor kicsit jobban arra figyeltem, hogy milyen lenyűgözően nagy is. Igaz nálunk is voltak nagy épületek, de mégse ekkora és ilyen. Nálunk inkább a szűkebb terek voltak épületeknek, és a kiképző termeknek volt nagyobb szélessége magassága. Igaz, többszöröse volt akkor is a palota rész akármi másnak.
Mikor végre elértem a pulthoz, akkor beraktam a meghívómat, majd elvettem a kártyát és a cilindert győzedelmes mosollyal, úgy, mint aki már biztos benne, hogy most már nem lehet semmi más, mint, hogy élvezheti eme szép helyet, majd vidáman indultam meg a liftekhez, miután megtudtam, hogy hol is a szoba. Teljesen lelkesen, akár egy kis gyerek. A harmadik emeletre való felérés után, keresni kezdtem a szobám, hogy hol is, van, majd mikor oda jutottam, azért figyeltem, hogy kik vannak körülöttem, akik ideiglenesen a szomszédaim lesznek, mielőtt beléptem volna, a…
- Azt a jóóó… - kb úgy kell az államat összeszednem, és visszafogni magam, hogy ne folytassam. Igen a régi szobám még otthon se volt azért kicsit, de itt majdnem azaz érzésem, hogy a régi szobám, de talán az elvesztett hajóm is elférne majdnem ebben a szobában, plusz talán az iskolától kapott szállásom is. Bele telik egy pár másodpercbe, mire az állam kicsit felkaparom a padlóról, majd belépek a nagy szobába, és úgy nézegetem a dolgokat. Lassan megyek ki az erkélyre és végig nézek a környezeten, hegyeken, messzeségen egy kicsit elgondolkozva mély levegőt véve. Gyönyörű, békés hely, ahol mi baj történhet. Kértem némi ételt és üdítőt a droidtól, majd elővetem az adattáblámat és azon kezdtem el olvasgatni, miközben a szoba termináljához megyek és megnézem, hogy mi is van rajta. Szóval este lesz a bál nyitója. A kísérőmre pillantottam.
- Érdekes lesz az este már ahogy látom, előre, biztosan ott leszek – jelentem ki vidáman, majd estig kicsit készülődök az esti bálra, hogy illendően nézzek ki teljesen és ne legyen rám kis panasz se. Igaz elnézve az ittlévők jó részét, akiket láttam, többsége úgy tűnt, min akik gazdagok, uralkodói családok tagjai is talán, így kérdéses, hogy én mit is keresek itt, főleg, hogy nem tudja senki se, hogy ki vagyok valójában. De lehetek akár csak egy szerencsés kis fiatal álmodozó diáklány, aki csak jött egy kis pihenésre a sok tanulás közt, és kapott az alkalmon, hogy ha már meghívták akkor idejön és nem valamelyik jóval olcsóbb és közkedvelt üdülő bolygóra. Hosszú hajam kivételesen nem kötöttem össze, csak jobb vállam felett előre húztam egyenlőre. Kicsit furcsa volt mindez, hiszen hajdan azért volt, hogy a jelkép hátamon ne legyen takarva, majd inkább úgy hordtam, hogy hajam is rejtse a ruha alá rejtett jelölést, mely elárulja ki vagyok, vagy épp hova tartozok, de most ismét szabadon megtehetem, hogy se a ruha, se a hajam nem fedi el a hátamat. Sokkal jobb érzés, hogy természetesen úgy járhatok és viselkedhetek ami jól is esik, és nem csak kényszerből. Végül mikor az idő eljött így indultam el, lágyan ringó csípővel, lengő farkincával, és az estélyi ruha felett csak egy kis válltáskával, amiben a kódhenger és a mágneskártya mellett ott van az adattáblám és a komlinkem némítva egyenlőre.
Kíváncsi voltam, hogy mi is lesz a nyitó esten, bár minden bizonnyal valami szép nyitó beszéd és ünnepély, vagy valami hasonló békés dolog.

Válltáska:

//Mivel Serenity nyaral, így jövő kedden lesz új kör leghamarbb, miután hazaért.//

Nyshani Ry Shami

Mikor eljött az idő már úton is voltam a bálterem felé, majd mikor odaértünk, akkor ámulva néztem végig rajta. Hatalmas volt, és olyan sok féle vendég volt itt. Érdeklődve figyeltem, hogy a helyeink teljesen máshova szólnak, de annyi baj legyen, legalább nagyobb helyet láthatunk be. A kísérőmre néztem és egy aranyos mosollyal bólintottam, mikor megindult a helye felé, majd én is az enyémhez. Ahogy néztem sikerült aránylag fiatalabbak mellé kerülnöm helyileg, bár a mellettem ülő kiborg férfi kicsit morgósabbnak tűnt, mint a tőlem balra lévő két fiatalabb lány. Lopva megfigyeltem őket, hogy a körülöttem ülőket is, amíg elhelyezkedtem a székemben, hogy a ruhám is jól álljon, a farkamra se lépjen rá senki, és azért kényelmesen is legyek.
Így vártam, a megnyitót, hogy mi is lesz most. Egyenlőre csak hallgattam, és csendes megfigyelőként voltam jelen, de azért majd kéne kicsit szocializálódni is, ha más nem a megnyitó után. Mikor bejelentették, hogy érkezik a házigazda akkor kicsit meglepődtem azon, hogy egy korombeli lány volt az, aki ráadásul meg is nyerte a korábbit. De az eléggé régen volt, akkor nem lehet olyan fiatal, vagy mit is kérhetett, hogy az maradt, ez tényleg igaz is lehet, vagy csak valami trükk ez? Nem tudtam, de talán fényderül az ilyesmire is, és akkor többet tudhatunk a helyről utána, ami eléggé hasznos is lehet.
Minden esetre teljesen lelkesen figyeltem, hogy mit is fog mondani az est házigazdája nyitó beszédében.

Válltáska:

//Serenity megkért, hogy várjuk meg, így szerdán lesz új kör.//

Nyshani Ry Shami

Felálltam én is, mikor mindenki más is felállt és úgy figyeltem, majd a többiekkel együtt foglaltam helyet újra. Csendesen hallgattam a nyitó beszédet, majd az asztal társaságra néztem. Fél füllel figyeltem csak az egyik nő szavaira, majd az ételre pillantottam.
- Elég érdekes volt a beszéd, de nem hinném, hogy itt túl sokan komolyan is venné mindezt. – jegyzem meg csendesen és nyugodt hangon. – Ez is gondolom a műsor része, hogy még híresebb és nagyobb felhajtás legyen az esemény körül, bár az tény, hogy a házigazdánk személye eléggé érdekessé teszi, hiszen nem lehet sokkal idősebb nálam – mondom olyan könnyedén cseverészve, mint aki ezt csak játéknak, vagy hasonlónak gondolná, de közben kicsit jobban körbe pillantok, igaz csak úgy, mint egy kíváncsi gyerek, aki azt nézi, hogy ki mit csinál közben, majd vissza az asztal társaságomra. Nem tudtam, hogy ki és mit fog tenni, de egyenlőre nem számítottam arra, hogy hírtelen történne valami is, csak az ételre néztem, kicsit szimatolgatva, hogy milyen is lehet. Az biztos, hogy nem nézett ki rosszul, sőt eléggé finomnak is, de ha szag alapján se tűnik rossznak, akkor elkezdek én is enni, persze kulturáltan, és nem rávetve magam, hiszen mégis csak egy olyan hely, ami megkövezel ennyit.
- Önök szerint mi fog történni? Mármint a hét „túlélőjének” – az evőeszközöket lerakva idézőjelet mutatok gyerekesen, mielőtt újra felvenném őket – milyen kihívásokon, próbákon kell átesnie, meg minden itt lévő játszik, vagy csak akik akarnak. Én a részemről, azért vagyok csak itt, mert a nevelőm beleegyezett, hogy egy kis pihenést kaphatok, ha már kaptam egy ilyen érdekes meghívót egy hét pihenésre. – csevegek tovább, játszva a fiatal diák szerepét, azonban a többiek reakcióit figyelem emellett. Még nem akarok trükkökhöz folyamodni, hiszen azért lebuktatni se akarom magam, hogy nem csak egy kis átlagos gyerkőc vagyok, aki élvezi az ingyen nyaralást.

Válltáska:

Nyshani Ry Shami

Figyelmesen hallgatom a többieket, miközben eszek, majd az est házigazdájának szavait, és kicsit elgondolkozva dőlök hátra a székben. Lassan körbe pillantok, hogy ki hogyan viselkedik, de egyenlőre minden olyan átlagosnak tűnik, ezért előre hajolok.
- Nem is tudom, szerintem ahhoz kellene több esemény is, hogy elfajuljon annyira a helyzet, hogy itt bármi drasztikusabb történjen – mondom az asztalnál lévőknek, kicsit naivnak tűnően, de azzal tisztában vagyok, hogy elég sokan vagyunk, a hely híre, eme kis színjáték, az egész légkör olyan lehet, ami kiválthatja a helyzetet akár spontán is, és elég csak egy eset, aztán az igen gyorsan elmérgesedhet. Egy olyan bolygón vagyunk, ahol el vagyunk lényegében zárva a külvilágtól, ha valami baj van, hiszen a legközelebbi értelmes élet is igen messze van, ráadásul, ha ezt fokozni akarják, akkor jó eséllyel a hajókhoz se fognak tudni eljutni az itt lévők, ami még több feszültséget eredményezne. Érdekes kérdés, hogy ha ez csak egy játék vagy kísérlet, akkor mennyire messzire mennének el a szervezők.
Az biztos, hogy ha lesz valami, akkor a gyengébbnek látszók ellen fog elsőre irányulni, hiszen könnyű célponttal gyorsan lehet végezni, már ha nincs titka az illetőnek, mint mondjuk képzett erőhasználó, vagy faji adottságokra épített önvédelemi, vagy épp támadó jellegű kiképzés, ami már kicsit ráad arra, hogy a látszat nagyon is csalhat. Minden esetre csak kedvesen mosolygok most, és játszom a vidám kis diáklányt, aki nem igazán hisz eme mesében. Mikor táncra kerül a sor, akkor csak figyelem azokat akik mennek ezt a táncot járni, de magamtól nem fogok megindulni. A tánc nem igazán az, amit tanultam volna, és bár ennél a fajta táncnál ez nem annyira számít, ha a másik tud irányítani, mert ismeri, hogy mit kell tenni, de magamtól nem válalom az biztos, ha csak fel nem kér valaki, de akkor is elmondom, hogy nem tudok táncolni. Addig is az asztalnál lévőket nézem.
- Nem hiszem, hogy már most a bálon lenne valami, inkább utána, vagy holnap indulna meg bármi is – jegyzem meg nyugodt hangon.

Válltáska:

//Pénteken lesz új kör.//

Nyshani Ry Shami

Mikor a fehérhajú hölgy nem ért egyet a naiv felvetésemmel, majd elmosolyodok rá.
- Van egy érzésem, hogy hamar kiderül, de addig is, élvezhető ez a bál – csevegek, majd elkapom a mozdulatot, amit a másik nő csinál, és azt ahogy az visszajön. Valahogy már itt érzem, hogy baj van: Ilyen reflexeket képzett és tapasztalt harcosoknál látni, és úgy, hogy nem éreztem rezdülést se az erőben, így mindezt csak reflexből, erővel. Már szólaltam volna meg, mikor guruló hangot hallottam, de nem tudtam hova tenni, talán valaki egy üveget lökött le, és a zenétől a puffanást pont nem lehetett hallani, de aztán robbanás és lökés, mire sötétség…

Nem tudom mennyi idő telt el, mire magamhoz tértem, bár a felfordulás láttán nem túl sok. A szag olyan volt, amit nem akartam nagyon érezni, és lövés hangokat is hallottam. Most nem volt itt a helye a színjátéknak.
~ Máskor kérek fegyvert, az már most biztos ~ gondoltam magamban, miközben körbe pillantottam gyorsan. Késeket kerestem, vagy nehezebb tárgyakat magam körül, amit tudtam használni támadásra is, ha nem volt elég közel, hogy nagyobb mozgás nélkül el tudjam venni, akkor kinyúltam az erőben, hogy közelebb húzzam az evőeszközt. Így amint meg van gyorsan és meglepetés szerűen tudok támadni is. Ha van asztal fedezéknek, vagy olyan szögben, hogy utána lehessen a támadás után fedezéknek használni is. Azonban most egyenlőre nem tudok sokat ezen gondolkozni, mert ha túl közel érnek és akkor nem lesz sok esélyem arra, hogy lövés nélkül megússzam, ahogy a mellettem lévők se. Így próbálok kiszúrni a katonákon gyenge pontot, és ha kést vagy hasonló hegyes, éles tárgyat sikerült szereznem, akkor izomerőmre támaszkodva mozdulok, és vagy fekve, vagy gyorsan felguggolva vágom feléjük teljes erőből.
Ha siker és kifekszenek, akkor jöhet a fegyver szerzés, ha nem, akkor marad a rájuk rontás, de a lehető leggyorsabban testem használva fegyvernek, hogy puszta erővel nyomjam le őket, izomból nekik ugorva és elsodorva. Igaz ennek meg van az a hátránya, hogy ha ők is olyan erősek, mint én, akkor nagy problémáim lehetnek, azonban addig is lesz ideje a másik kettőnek fedezékbe vonulni.

Válltáska:

Nyshani Ry Shami

Nem vagyok olyan jó helyen, hogy nagyon sok mindent tudjak tenni, de ez nem jelenti azt, hogy feladnám. Mikor az asztal túloldaláról valaki zajt csinál, akkor hátra pillantok a közelemben lévőre, majd ki is nyúlok az erőben felé, ha erőhasználó, valamelyik és van védelme, akkor kapok egy elég nagy lökést ahhoz, hogy távolabb kerüljek tőlük, ami már elég lehet, hogy jobb helyzetbe kerüljek, de ha nem, akkor is hasznom lehet belőle. Míg nem rám figyelnek próbálok úgy mozdulni, hogy fedezékbe tudjak kerülni, elsőre ellökve magam az asztalok felé, majd be mögé, de nincs sok időm erre, de ha van rá időm, mielőtt nagyon rám figyelnének, akkor ellököm magam az asztal felé, majd be fedezékbe, de ha már kitör a tűzharc, akkor fekszek, mert akkor a nagy mozgásra rögtön mind rám kezdene lőni és ebben a távolságban még nekem se okozna problémát eltalálni egy fekvőt aki keresztben fekszik, nem hogy egy képzett katonának. Ahogy hallom, hogy az egyik felém lép rápillantok nagy ijedt szemekkel, lelapult fülekkel, ahogy egy fiatal tehetetlen lány tenne.
Azonban belül más zajlik bennem: „Nincs érzelem, béke van. Nincs tudatlanság, tudás van.” és kinyúlok az erőben. Csak remélem, hogy megtorpan és zavarodik eléggé ahhoz, hogy időt kaphassak. Ha látok valamit amivel zajt lehetne csapni, ha erővel tudok rajta taszítani akkor megteszem még mielőtt üzenetet próbálnék küldeni annak aki épp készülne rám célozni.
<- Mögötted -> olyan hűvösre és érzelemmentesre próbálom az üzenetet küldeni amennyire csak tudom, bár remélem, hogy már maga az üzenet is meglepetésszerűn hat rá, és ha már ezt látom, akkor máris amennyi erőt csak ki tudok sajtolni az izmaimból azt meg is teszem, hogy fedezékbe húzódok az asztalok mögé ha más nem négykézláb. Nem látok arra lehetőséget, hogy most támadjak, még ha el is kapom, egy ellen tudom fedezéknek használni, de a másikak meg leszednek rögtön.
„Nincs szenvedély, egyensúly van. Nincs káosz, harmónia van.”
Azonban egy meghalt, és annak is volt fegyvere, amiért kinyúlhatok az erőben és próbálom oda rántani a fedezék mögé majd, míg a másik két nő még remélhetően a jobb helyzetük miatt tudnak még tenni valamit.
Ha nem sikerül, és a másik két nő se tesz olyat amivel elvonnák a figyelmüket eléggé, akkor se fogom feladni és várni a lövést fekve, hanem megpróbálok az erő segítségével a halott fegyverét magamhoz rántani, felkapni és lőni a katonákra, ha már semmi más lehetőséget nem látok a fedezékbe vonulásra anélkül, hogy lövést kapnék a hátamba.
„Nincs halál… Erő van”

Válltáska: