Sol's Crew űrhajója

Sok dolog történt azóta, hogy a mestere szabadkezet adott neki az élete felett. Természetesen nem teljes szabadságot, hiszen egy tapasztalatlan padawan egyedül a semleges oldalon könnyedén átbukhat a sötét oldalra, azonban lényegesen nagyobb szabadságot, mint amiben eddig volt része. Ennél többet már csak akkor kaphat, ha eléri a lovag szintet, arra viszont még egy darabig várnia kell. Nem tudja, hogy mennyit és azt sem, hogy mit kell még ahhoz tudnia vagy teljesítenie, de ezzel nem is törődik, hiszen biztos kezekben van. Most is éppen a Zeltrosról jön a csapatával, hiszen a szokásos ellenőrzést, közös meditálást és beszélgetést le kellett tudnia a mesterével. Ez persze rosszul van így megfogalmazva, hiszen nem kellemetlen ez neki, egyáltalán. A szabadságra sem azért van szüksége, mert olyan rosszul bánt vele a mestere. Egyszerűen csak szereti a maga útját járni, mint valami gyerek, aki a szorgalmasan elvégzett házi feladat után kimehet az udvarra játszani. Csak neki az udvar maga a csillagköd és annak összes bolygója. A csapata pedig a barátai, akikkel mindig keresik a szórakozást – na és persze a pénzszerzési lehetőségeket is, mert valamiből meg is kell élni – bár ez a látkép még nem teljesen tökéletes. Csapatvezetőként tisztában van azzal, hogy sokkal több idő kell ahhoz, hogy a csapattagok összeszokjanak, meg tudjanak egymásnak nyílni és rendes csapatként dolgozzanak együtt. Egyértelműen Sol feladata ennek a folyamatnak az erőltetése, néhol segítése, azonban sürgetni semmiképp nem szokta őket. Zeltronként érzi mindig a hajón lévő feszültséget, bizalmatlanságot, ez pedig gyakran teszi nagyon szomorúvá. Ezt természetesen nem mutatja ki a többieknek, de mélyen legbelül mardossa. Sok mindent kell még addig tennie, míg az általa elképzelt álomcsapat megteremtődik, de nem csak a célt kell élveznie, hanem az oda vezető utat is.

Éppen ezért hívta össze most a csapattagokat az űrhajón – miközben ki-ki végezte a saját maga dolgát – hogy egy kis eszmecserét kezdeményezhessen velük. A kommunikáció, még ha nem is teljesen őszinte, akkor is elősegíti a feszültség levezetését, a gátlások leküzdését és valamilyen szinten egymás megismerését is. A hajó jelenleg a FRSz területére tartozó űrben keringett, nem messze a Zeltrostól, valahol a Zel rendszerben. A következő úti cél még tárgyalás alatt volt, de valószínűleg Sol majd erre is ki fog térni a beszélgetés során. Miután a hajó legnagyobb részében összegyűlt a csapat és mindenki elfoglalta a saját magának tetsző helyet – főhősünk esetében ez egy középen lévő kényelmes fotel volt – meg is kezdte a társalgást. – Zoi, So! Örülök, hogy megjöttetek. Úgy gondoltam ideje lenne egy kupaktanácsot folytatni, ami alatt megbeszélhetjük a felmerült problémákat és lefixálhatjuk a következő munkákat, feladatokat.  – jó kedve szinte sugárzott az arcáról – mint mindig – ezt pedig igyekezett a körülötte lévő két személyre is átragasztani. Természetesen nem feltűnően, hiszen az évek során megtanulta, hogy az érzelmi irányítás legfontosabb szabálya, hogy lassan és kellemesen kell felvezetni az újdonsült hangulatot, így az adott személyek a saját érzelmeiknek fogják hinni - és érezni – az egészet. Persze nem szándékozik teljesen felbolygatni az empatikus világukat, csak egy kis kedvfokozót szeretne nyújtani nekik, ami meghozza a kedvüket a beszélgetéshez. Témafelvezetése után megvárja a többiek reakcióit, véleményeit, majd csak utána kezdi meg a saját szónoklatát. Amennyiben valakinek fontosabb felszólalnivalója van, természetesen azzal fognak foglalkozni elsőként.

---

Nem is tudom mennyi idő telte el azóta, mióta beálltam ebbe a csapatba, mert már régen nem követem, mert csak fáj, ha visszagondolok a régi, szabad életemre. Mindazonáltal muszáj leszek kihozni ebből a helyzetből is a legjobbat, hogy elviselhető legyen, sőt, talán a saját javamra is fordulhat idővel ez az egész, persze a jövő bármit hozhat, de nem árt, ha van egy rakás tervünk a váratlan helyzetekre. Ennek az apróságnak hatalmas jelentősége van, amit mi sem bizonyít jobban, mint a legutóbbi robbantásos kalandom, ahol majdnem otthagytam a fogamat, meg úgy mindenemet. Bár személyiségében nem igazán kedvelem a kapitányt, mert rendkívül idegesítőnek tartom, de ennek ellenére látok potenciált a csapatban és talán idővel egész nagy befolyásra tehetünk fel, persze, ha közben el nem pusztulunk. Mindazonáltal a csapatban mindenkinek megvan a tudása bizonyos területeken, ami ismét felfele indukálja a csapatot a sikerskálán. Mindazonáltal a kis csapatunknak pénzre van szüksége, hogy fenntartsa magát és tovább fejődhessen, ami nem megy másként, minthogy munkát vállalunk, de ahhoz nem árt, ha van némi kapcsolat. Szerencsére eddigi munkáim során megismertem egy jó néhány összekötő embert és egy rakás helyszínt, ahol megbízáshoz lehet jutni, ráadásul egy ismerős arcnak könnyebben akad munka, mint egy teljesen idegennek...

Éppen az egyik kedvenc tevékenységemet végeztem, ami kicsit megnyugtat és ellazít. A fegyvereimet takarítottam gondosan és persze egy-két javítást is végeztem, hogy m tökéletes állapotban maradjanak a harci eszközök. Ekkor zavart meg az a tényező, hogy valamiféle gyűlést rendez a kapitány. Kicsit ingerülten, de elindultam a helyszín felé. Nem szeretem, ha megzavarnak a kedvenc tevékenységem végzése közben, de remélem valami fontos dolog történt, mert másként lehet kiverem a balhét. Le is ülök a közelemben lévő helyre, hogy meghallgassam "elképesztő" kapitány "nagyszerű" beszédét.
- Én kevésbé!
Vágok közbe Sol beszédébe, mert valóban egyáltalán nem örülök, hogy ide lettem rángatva, de nem tudok mit csinálni. Viszont, hogy végre elmondta a kapitány is amit akart, így már érdekesebbnek tűnik a téma számomra is. Erről érdemes beszélni, mert szükség lenne egy-két droidra is még.
- Véleményem szerint még be kéne szerezni egy pár droidot, egy asztrodroidra mindenképpen szükség volna, de jó lenne egy olyan droid is, ami védelmezi a hajót, amíg mi távol vagyunk. Ezen felül nem ártana egy kis bevétel is, szóval kellene valami munka, lehetőleg minél hamarabb.
Lehet, hogy kihagytam valamit, de még a többiek is hozzátehetnek dolgokat, amire szüksége lenne a csapatnak.
- Esetleg egy álcagenerátor is jól jönne a továbbiakban, hogy zökkenőmentesen tudjunk landolni bolygókon, de ez persze nem olyan fontos.

---

A boldogság szétárasztása a csapatban nehezebb volt, mint azt elsőre hitte. Akármennyire próbál folyamatosan mosolyogni és határozott lenni, a csapat mégis masszívan ellenáll és inkább csak idegesítőnek tekintik őt, semmint ösztönzőnek. Legalábbis a felmerülő érzelmekből ezeket tudta leszűrni, valamint persze sokat hozzátett a jó "emberismerő" képessége is, melyet gyakran kamatoztatott zeltronként. Bár nem akarta végleg feladni a családiasabb légkör teremtését, most a csapat munka és újabb felszerelések iránti vágya sokkal érdekesebbnek bizonyult.
- Rendben, akkor elmegyünk droidokat vásárolni a maradék pénzünkből, aztán közben szemfülesek leszünk, hátha valaki majd tud valami jó melót a környéken. - fogadja el elégedetten So ajánlatát, majd újra felsorolja a codru-ji által említett típusokat, megtoldva egy saját maga által fontosnak ítélt fajtával. - Egy asztrodroid, egy HK droid és... és még egy orvosi droid kellene. Ebben kiegyezhetünk, ugye? - amennyiben helyeslő válaszokat kapott - vagy csak nem tiltakozott senki - felpattant az ülőhelyéről és elindult a pilótafülke felé. - Ebben az esetben irány a Nar Shaddaa! Készüljetek fel az érkezésre, pakoljátok össze azt a felszerelést, ami szükséges lehet majd a terepen... sőt, igazából örülnék, ha minden felmerülhető lehetőségre felkészülnétek. Mind ismerjük a csempészbolygót... bármilyen helyzetbe belefuthatunk vásárlás közben. - adta ki az utasításokat, majd ha nem volt egyéb hozzáfűznivalója senkinek, ott hagyta a csapattagokat, beütötte a koordinátákat a hajóba és felkészült az indulásra. A felszerelése már igazából nála volt, így számára nem kellett felkészülési idő, tudott egyből az utazásra koncentrálni.

---

Zoi motyogásba kezd, amin általában jól szokott mulatni Sogan, bár kissé hátborzongatónak is tartja, mert olyan, mintha magával beszélgetne, viszont bizonyos keretek között tényleg elég viccesnek tartja ezt a dolgot. Nem is tudja szó nélkül hagyni a dolgot, ami talán a többiek számára nem is annyira meglepő, hiszen mondhatni Sogan a szurkálódás nagymestere.
- Ja Zoi, ja. Kéne ja egy munka, ja. Ja, ha épp ja nincs semmi ja dolgod, akkor ja megnézhetnéd, ja.
Ezután hangos kacagásba tör ki a négykezű a saját poénján. Ezzel kicsit oldotta is az amúgy feszült hangulatát s derűsebben néz elé a tárgyalás további részének. Persze csak akkor, ha addig valami el nem rontja a kedvét.
- Na jó van Zoi, befejeztem! - még egyet kuncog, ahogyan visszagondolt újra az egészre, majd Solra fordítja figyelmét, ha Zoi nem mond neki semmit már. Sol szavaira helyeselően bólogat Sogan, de azért meg is szólal, hogy egyértelműsítse a dolgot.
- Pontosan! Viszont a HK droid messze a legjobb, ha gyilkolásról van szó. Ezt utálom a legkevésbé, kivéve, ha rám támad, mert akkor elképesztően utálom.
Kicsit meglepő is lehet ez a dolog, mert Sogan számára nem sok dolog van, amit nem utál teljes szívéből, na jó talán a fegyvere egy nagy kivételnek számít. Sol meg is jelöli az úti célt, ami hallatán ismét felszólal Sogan.
- Á, a Nar Shaddaa! Az egy kevésbé utálatos hely, mint a többi. Sose fogom elfelejteni azt a formás twi'lek nőt a bárban... - teszi hozzá az utolsó mondatot halkabban.
Sogan jól ismeri a helyet, munkája során már nem egyszer járt ott, szóval ismert személynek számít azért ott. Talán így egyszerűbben kapnak valami munkát és tudnak alkudni a droidok árából is.
- Akkor megyek pakolni! - fel is áll a helyéről, hogy elinduljon, de még egy szó erejéig visszafordul Solhoz - Jut eszembe! Sol, ha lehet ezúttal kerüljük ki az aszteroida mezőket.
Kacsint egyet Sol felé, majd visszatér a szobájukba, hogy összepakolja a fegyvereit. Oldalára a 4 sugárvetőt és a kedvencét pedig a hátára szíjazza.

---